Közösségi munkavégzési terek és kreatív gazdaság egy periférikus nagyvárosban

Absztrakt

A városi terek átalakulása a kreatív gazdaság értékteremtő szerepének felértékelődéséhez vezetett, amely többek között a kreatív munkavégzés új formáiban jelent meg. Az elmúlt másfél évtized a közösségi munkavégzés modelljének rohamos terjedését és számos formájának kialakulását eredményezte. A kreatív terek erősen kötődnek a globalizáció rendszereihez, ám egyben a lokális terekhez is szorosan kapcsolódnak, a glokalizáció sajátos formáját képviselik. Ugyanakkor a kreatív gazdaságot erős centrum-periféria megosztottság jellemzi, és bár formái a földrajzi és gazdasági perifériákon is megjelentek, ezekben a terekben léptékbeli, hálózatokhoz kötődő és intézményi hátráltató tényezők nyomják rá bélyegüket a fejlődésre. A sikeres kulturális ökoszisztémák felépítése jelentős nehézségekbe ütközik, amely a városfejlesztési politikák elé is akadályokat gördít.

Ehhez kapcsolódva a tanulmányban Pécs, egy periférikus helyzetű nagyváros, ezen belül a közösségi munkavégzési terek (coworking központok) példáján keresztül elemezzük a periférikus kreatív gazdaságok formálódását és sajátos kihívásait. A nemzetközi és hazai szakirodalom tükrében a megosztáson alapuló gazdaság keretein belül vizsgáltuk a coworking jelenségét és annak térbeli hatásait, különös tekintettel a térségi perifériákra, majd három fázisban, a pécsi kreatív miliő felmérése és szakértői interjúk felhasználásával empirikus kutatást végeztünk.

A hazai vidéki nagyvárosok között Pécs a kreatív városfejlesztési stratégiák és a coworking mozgalom bölcsője, ugyanakkor ez a fejlődési pálya számos nehézséggel küzd, a város kreatív értékeinek termékesítése elmarad a várakozásoktól. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a városban a coworking központok sokszínű ökoszisztémája jött létre. Működésükben a nemzetközi mintákhoz hasonlóan meghatározó a belváros kulturális vonzereje és az egyetem szerepe; a pandémia utáni években pedig új bővülési hullám jeleit és a digitális nomádok újkeletű megjelenését láthatjuk. Ugyanakkor, bár ezek a központok katalizátorszerepet játszanak a kreatív gazdaság fejlődésében, még nem került sor érdemi klaszteresedésre, a tudásmegosztáson és kollektív tanuláson alapuló előnyök megjelenésére és a közösségi reziliencia kialakulására. Alacsony a tradeable kreatív termékek jelenléte, a szektort pedig számottevő fenntarthatósági problémák – bizonytalan üzleti modellek és a külső forrásoktól való függőség – jellemzik. A centrum–periféria viszonyok erős érvényesülése tehát a coworking, és a szélesebben értelmezett kreatív gazdaság lassú fejlődését vetíti előre Pécs városában.