Perifériák az Európai Unió perifériáján? Avagy a szubnacionális érdekérvényesítés keretei és korlátai EU szinten

Absztrakt

A tanulmány célja bemutatni, hogy a perifériák problémaköre miként jelenik az Európai Unió intézményrendszerében. A tanulmány első részében kísérletet teszünk az uniós periféria fogalmának definiálására, illetve bemutatjuk, hogy a perifériák kérdését hogyan kezelik az uniós dokumentumok. A második részben az EU fejlesztéspolitikája és a periférikus térségek fejlődési esélyeinek összefüggéseit vesszük górcső alá, míg a harmadikban a perifériák uniós érdekérvényesítési lehetőségeinek bemutatására kerül sor.

Kutatásunk az uniós szereplők (elsősorban EP-képviselők és a Régiók Bizottsága-tagok) körében 2021-ben készített mélyinterjúkon (ez alól egyetlen 2016-os EP-s interjú jelent kivételt) és a 2004 és 2020 közötti uniós fejlesztéspolitikai dokumentumok (Bizottság, Európai Parlament, Régiók Bizottsága, Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) elemzésén alapul.

A kutatásunk eredménye szerint a fejlettebb, jól szervezett szereplők érdekei sokkal inkább megjelennek és beépülhetnek a különböző döntési folyamatokba, míg a perifériák esetén gyakran még az igények azonosítása is nehézségekbe ütközik. Függetlenül attól, hogy az egyes érdekek a kohéziós politika – többszintű kormányzási – rendszerén, vagy az érdekérvényesítés más intézményesített, vagy informális csatornáin keresztül jelennek meg uniós szinten, a fejlesztéspolitika formálásában betöltött szerepük elvitathatatlan. Ha azonban az érdekek megjelenésére nem kerül sor, akkor a perifériák sajátosságaihoz illeszkedő (fókuszált) beavatkozások kialakításának – így a területi különbségek mérséklésnek is – csekély az esélye.