Tér és Társadalom 19. évf. 2005/1. 65-80. p. Tér és Társadalom XIX. évf. 2005 s 1: 65-80 A SZOCIÁLIS TERVEZÉS REGIONÁLIS ASPEKTUSAI (The Regional Aspects of Social Planning) JÁSZ KRISZTINA — SZARVÁK TIBOR — SZOBOSZLAI ZSOLT — T. HARGITAI JUDIT Kulcsszavak: regionalizáció szociális ágazat partnerség innováció tervezés alulról építkezés A magyarországi régiók felismerték a regionális tervezés szükségességét és fontosságát a szociális ága- zatban is. Az eddig elkészült anyagok azonban mind tartalmukban, mind kidolgozottságukban meglehe- tősen heterogének. Ez elsősorban a partnerségi kapcsolatok eltér ő fejlettségének, a szakembergárda különböző képzettségi szintjének és a regionalitás más-más módon való értelmezésének a következménye. A jövőben a tervezési kapacitások meger ősítése, az innováció és az együttm űködések ösztönzése, a civil szffira fokozottabb szerepvállalásának biztosítása lehet a záloga a regionális szint ű területi tervezés megerősödésének a szociális szférában. Bevezetés Az Európai Unióba való belépésünkkel egy új korszak kezd ődött a magyar szociál- politikában is, amelynek egyik sarkalatos pontja a szociális szféra regionalizációja. Ez nagyon komoly kihívás elé állítja az ágazat szerepl ő it, hiszen az ellátások új területi szinten való biztosítása, a releváns területi szerepl ők bevonása, valamint a megfele- lő egyeztetési mechanizmusok kidolgozása egy olyan országban, ahol egyébként sincs erő s tradíciója a partnerségi kapcsolatoknak és a többszerepl ős ágazatközi egyeztetéseknek, különösen nehéz feladat. Annak érdekében, hogy a hazai helyzetr ő l minél autentikusabb információk állja- nak a döntéshozók rendelkezésére, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Csoportja az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából' vizsgálatot készített arra vonatkozóan, hogy a regionális szint ű szociális tervezés terén a hazai gyakorlatnak melyek a legjellemz ő bb sajátosságai, valamint a releváns területi szerepl ők hogyan ítélik meg a jelenleg is m űködő mechanizmusokat. A té- ma vizsgálata három nagy tartalmi elemb ől épült fel. Els ődlegesen a tartalomelem- zés módszerét alkalmazva megvizsgáltuk, hogy a már elkészült regionális tervezési dokumentumokban milyen arányban jelennek meg a szociális szférára vonatkozó fejlesztési elképzelések, továbbá országos kérd őíves felmérés és prominencia-interjúk keretében véleményeztettük hazánk egyik leghátrányosabb helyzet ű régiója — az Észak-alföldi régió — szociális aktoraival a regionális szint ű szociális tervezés néhány kérdését és a szociális esélyegyenl ő ség problematikáját. Továbbá a témát európai Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 66 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 szemszögb ől is körbejártuk, ezért mintegy viszonyítási alapként, másrészt néhány követésre is alkalmas jó példa bemutatása érdekében elvégeztük — els ősorban inteme- tes kutatásra alapozva — számos releváns európai uniós dokumentum, különös tekin- tettel néhány ország Nemzeti Cselekvési Tervének tartalomelemzését is. Ez utóbbi esetében főként az intézményi kapcsolatok kiépítésének gyakorlatára fókuszáltunk. A régiók szociális tervezési dokumentumainak f őbb sajátosságai Az 1996. évi területfejlesztési törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási jogsza- bályok elfogadását követően sorra születtek a különböz ő típusú (ágazatokhoz iga- zodó, illetve integrált) és eltér ő területi szint ű (települési, kistérségi, megyei, regio- nális, kiemelt térségi, országos, határon átnyúló) tervezési dokumentumok. Az elké- szült anyagok közös vonása, hogy mindegyik alapját a területfejlesztésre vonatkozó jogi normák képezik. A régiók a szociális ágazatot érint ően is felismerték a hosszú távú gondolkodás, a tervezés szükségességét, s ennek megfelel ően területfejlesztési és speciális/ágazati tervek készítésére különítettek el forrásokat, írtak ki pályázatokat. Az ilyen típusú tervdokumentumokkal való ellátottság mennyiségi szempontból a Dél-alföldi régió- ban a legjobb. A legrosszabb helyzetben az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régiók vannak. Ez utóbbi régióban egyáltalán nem készült ilyen tartalmú dokumen- tum. Bár regionális szinten felismerték a szociális tervezés fontosságát és jelent ősé- gét, a hozzáférhet ő dokumentumok színvonala, használhatósága, projektekké való alakításának lehet őségei azonban nem minden esetben kielégít őek. A kidolgozott anyagok általában hármas felépítés űek, azaz helyzetelemzésb ől, koncepcióból és programból állnak. Ezek közül az els ő és az utolsó anyagrész általában jól kidolgo- zott, a kettő közötti átvezetés, összeköttetés, vagyis a koncepcionális rész többnyire nem kell ően átgondolt, megalapozott. A területfejlesztési tervezés is folyamatosan módosul, finomul, egyre konkrétabbá válik, ez a folyamat érzékelhet ő a szociális tervezési anyagokon is. A kés őbb ké- szült tervezési anyagok színvonala általában magasabb, a feladatokra vonatkozóan konkrétabb meghatározásokat is tartalmaznak. A dokumentumok többnyire a terület- fejlesztéssel foglalkozó szakemberek és a szociális szféra képvisel őinek közös mun- kájaként jöttek létre. A küls ő környezet meghatározottságát illet ően az Európai Unió- hoz való kapcsolódás emelhető ki, a hazai „rendszerbe helyezés" közül az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz, a Nemzeti Fejlesztési Tervhez, valamint az adott régió területfejlesztési dokumentumaihoz való illeszkedés a legjellemz őbb. Szinte minden esetben hiányzik a kapcsolódó ágazatok (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás stb.) dokumentumaihoz való illeszkedés, a kölcsönhatás felvázolása, valamint a szi- nergia biztosítása az er őforrások minél racionálisabb felhasználása érdekében. A jövőkép megfogalmazásánál a vizsgált tervdokumentumok szinte minden eset- ben a területfejlesztési anyagok jöv őképéből indulnak ki, s a szociális fejlesztéseket Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 67 a versenyképesség, a gazdasági növekedés szolgálatába állítják. Míg a foglalkozta- tottság növelése (két régióban ezeket együtt is kezelik) és a szociális infrastruktúra minél szélesebb kiépítése, az innováció és a civil szervezetek meger ősítése a doku- mentumok többségében megtalálható, addig az esélyegyenl őségre, a hálózatok ki- alakítására, a partnerség er ő sítésére, a nemek közti különbségek csökkentésére kisebb hangsúly helyező dik. Az alkalmazott alapelvek között is jellemz ően a terü- letfejlesztési alapelvek átvétele figyelhet ő meg. A kidolgozott anyagok id őtávja általában 2006-ig tart. A tervek a következ ő uniós tervezési id őszakra már egyálta- lán, stratégiai szinten sem vonatkoznak. A dokumentumok többségének negatívu- maként említhetjük, hogy az intézményrendszerre, a megvalósítás mechanizmusára nem gondoltak, s hiányzik a monitoring rendszerre való utalás is. A regionális különbségek minél plasztikusabb ábrázolása érdekében kutatásunk- ban egy fejlettebb és egy hátrányos helyzet ű régió dokumentumait elemeztük alapo- sabban. Azért esett választásunk a Nyugat-dunántúli régióra, mert a területfejleszté- si szakma számos aspektusból a regionális tervezés úttör őjeként tartja számon e régiót. A másik pólus szemléltetésére az Észak-Alföld kínálkozott, mely régió egy- részt jelent ő s hátrányokat mutat tervezési téren, másrészt azért is szükségessé vált az elemzés, mert a kutatás további fázisában is ezt a területi egységet vizsgáltuk a korábban már jelzett szociológiai módszerekkel. A két régióban fellelhet ő tervezési dokumentumok kézbevételekor jelent ős értel- mezési különbségek láthatók. A Nyugat-dunántúli régió rendelkezik Regionális Szociális Programmal, ami egyedi jelenség a régiók között. Az Észak-alföldi régió- ban nem áll rendelkezésre ilyen típusú fejlesztési dokumentum, annak ellenére, hogy a régióban érzékelhet ően jelen lévő súlyos szociális feszültségek ezt más régióknál inkább indokolnák. Az Észak-Alföldön csupán humáner őforrás-fejlesztési terv ké- szült, mely tervezési dokumentumnak még a m űfaji meghatározása sem egyértel- mű , csak hosszas olvasás után és némi fantáziával derül ki, hogy területfejlesztési koncepcióval van dolgunk. A Nyugat-dunántúli Régió Regionális Szociális Programja A Nyugat-dunántúli régióban a szociális programalkotás f ő célkitűzése az volt, hogy a szociálpolitika hatáskörébe tartozó jelenségek, valamint az ellátásokat bizto- sító intézményrendszer egy, az ágazatitól eltér ő kontextusba helyez ődjön, így szá- mos összefüggés a területfejlesztési szempontok alapján válhatott vizsgálat, a ké- ső bbiek során pedig komplex szemléletet tükröz ő fejlesztések tárgyává. A tervez ők hipotézise szerint a különböz ő fejlesztési elképzelésekre alapozott projektek így a régió jövő képének minél teljesebb megvalósítását teszik lehet ővé. A dokumentum- ból kitű nik, hogy a programalkotásban kiemelt szerepet kap az innováció, a már meglévő innovatív fejlesztések megtartása, az aktív szociálpolitikai eszközök köré- nek kiszélesítése és a forrásteremt ő szemlélet széleskörűvé tétele. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 68 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A Program a következ ő szempontok szerint épül fel: - a helyi szerepl ők szemléletét tükröz ő problémaértelmezés, az általuk kezde- ményezett fejlesztések befogadása, - a helyi igényekre koncentráló ellátó- és támogatórendszer fejlesztése, - a szociális ellátórendszer klienseinek érdekeit figyelembe vev ő döntéshoza- tali mechanizmusok, - széles körű civil, és a szolgáltatásokhoz való hozzáférhet őséget nem sért ő mértékű piaci részvétel a szociális szférában, aktív szociálpolitikai eszközök alkalmazása és a forrásteremt ő szemlélet el- terjesztése, valamint - a társadalmi és területi különbségekre koncentráló igazságossági elv érvé- nyesítésének és az esélyegyenl őség megteremtésének középpontba állítása. A Nyugat-dunántúli Regionális Szociális Program mind szerkezetében, mind tar- talmában alkalmazkodik a régió már elkészült fejlesztési dokumentumaihoz és az uniós elvárásokhoz. Az Észak-alföldi régió fejlesztési terve Az Észak-alföldi régióban — mint azt már korábban jeleztük — önálló szociális fej- lesztési dokumentum nem készült. A fejlesztési terv csak érint őlegesen tartalmaz megállapításokat a szociális szférára vonatkozóan. A humán infrastruktúra legfon- tosabb célkitűzései között mindössze két szociális tartalmú fejlesztési elképzelés szerepel. Az egyik célkitűzés a szociális ellátó rendszer fejlesztését szorgalmazza, a másik pedig az aprófalvas térségek felzárkóztatását el ősegítő szociális válságkezel ő programok szükségességét emeli ki. A fejlesztési terv alapjául szolgáló helyzetfeltá- rásból hiányzik a szociális szféra helyzetének, ellátottságának elemzése. Csupán a humánerőforrás-fejlesztést befolyásoló tényez ők között szerepel egy rövid elemzés az idősödő társadalomról, ami azonban nem régióspecifikum, tekintettel arra, hogy az Észak-alföldi régió bír a régiók közül az egyik legfiatalabb korszerkezettel. Ennek tudatában nem is meglepő, hogy a humán erőforrások lehetséges fejlesztési irányai között is csak az id ősellátás fejlesztése jelenik meg nevesítetten. További markáns különbség a Nyugat-dunántúli régió fejlesztési dokumentumaihoz képest, hogy az észak-alföldi anyag utalást sem tartalmaz a fejlesztések megvalósításának módjára, az ebben szerepet kapó intézményrendszerre, valamint a dokumentum társadalmasításá- ra. Az észak-alföldi tervezési dokumentumról tehát elmondható, hogy nem reflektál kellő mértékben a szociális szférában kumulálódó regionális társadalmi problémákra, mindezt marginális területként kezeli a humán fejlesztéseken belül is. A hét régió releváns anyagainak áttekintése után összességében elmondható, hogy a hazai régiós dokumentumoknál a jöv őre vonatkozóan is a legfontosabb a regioná- lis szemlélet érvényre juttatása, valamint a rokon ágazati politikákkal való kapcso- lódási pontok meghatározása. A kapcsolódásnak a kölcsönösségen kell alapulnia, mert egyrészt fontos a tervrendszerben elhelyezni a szociális típusú feladatokat, Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 69 másrészt viszont, amennyiben az elfogadott anyagok és a szociális elképzelések között diszharmóniát fedezünk fel, kezdeményezni szükséges az elfogadott tervek módosítását. A fejlesztési programok egymásra épülnek, illetve egymást kiegészí- tik. Esetenként azonban hiányzik a szintézis, biztosítását ezért kiemelked ően fontosnak tartjuk. A fentiek értelmében a humán ágazatközi együttm űködések tá- mogatása területi (regionális, kistérségi és települési) szinten fontos célkit űzés kell, legyen. Ennek el ősegítése érdekében indokolt a meglév őkön túl további szintetizáló szakmai műhelyek létrehozása. A kérd őíves vizsgálat célja, területe, módszere és alanyait 2004 tavaszán országos kutatás keretében vizsgáltuk a szociális szférában a regio- nális gondolkodás és tudástípusok meggyökeresítésének módozatait, illetve a regioná- lis szintű szociális tervezés néhány kérdését, valamint a szociális esélyegyenl őség problematikáját'. Kérdéseinket a tágabb értelemben vett humán fejlesztési szféra (szociális, egészségügyi, munkaügyi, oktatási ágazatok és a területfejlesztés) sze- replőihez, prominenseihez, intézményvezet őkhöz juttattuk el. Úgy gondoltuk, hogy a minta alanyai, pozicionális helyzetüknél fogva közvetlenül vagy közvetve képe- sek befolyásolni a helyi döntéseket4. A közel 25%-os arányban visszaérkezett vála- szok aránya a hasonló módon lebonyolított vizsgálatokhoz képest magas, ami a kuta- tási eredmények megalapozottsága mellett a kutatás id őszerűségét is minősíti. Ez a visszaküldési arány hasonló a közelmúltban végzett észak-alföldi és Jász-Nagykun- Szolnok megyei prominencia 5 kutatások ilyen mutatójához (Szarvák 1999; 2000; 2004). A kitöltött és visszaérkezett kérd őívek alapján a „legaktívabb" területeknek a vidéki régiók számítottak annak ellenére, hogy az eredeti mintában (a f őváros súlya miatt) a Közép-magyarországi régió magasabban reprezentált. A „társterületek" közül kiemelkedik a területfejlesztési és a munkaügyi szféra válaszadási aktivitása. Az ágazati háló elemei A „szociális kultúrrégió" kialakításának esélyei Pierre Bourdieu szerint (idézi B őhm 1999, 217) a regionális érdek a területi stigmatizációra adott válaszként értelmezhet ő. Jelen munkában ezt, a központ által konstruált anyagi és szimbolikus t őkétől való megfosztottságot (egyfajta speciális társadalmi-gazdasági távolságot) próbáltuk operacionalizálni, amikor konkrét terü- leti változók helyett a szociális intézményrendszer és a marginalizáció értékeléséb ől adódó összevont kategóriák segítségével jelenítjük meg a területi szintet 6. Az elem- zésbe bevont két változó alapján (fogalmi absztrakcióként) egyfajta perceptuális kultúrrégió határai bontakoznak ki el őttünk (Trócsányi 1998). Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 70 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A keleti területek régiói között két kategória volt megfigyelhet ő. Az erős szociális marginalizációt és gyenge intézményrendszert f őként Észak-Magyarországon jelez- ték, Dél-Alföldön és Észak-Alföldön a marginalizációs jellemz ők mellett viszony- lag, illetve teljesen kiépült intézményi ellátottságot is jeleztek prominens válasz- adóink, ami jól mutatja az elmúlt években elkezdett szociális professzió hatását is. Összességében a tiszántúli régió differenciáltságát jól mutatja az, hogy az adatokban markánsan jelen volt a marginalizáció és az intézményrendszer kétpólusú értékelése. A válaszadók szerint a dunántúli régiók homogénebbek. A kérd őívet kitölt ők többsége szerint ezek a területek f ő ként alacsonyabb marginalizációs szinttel és kiépült intézményrendszerrel jellemezhet ők. A hazai területi fejl ődést (és a progra- mozás állását) jól tükrözi az, hogy a Nyugat-dunántúli régiót nem min ősítették er ő- sebb marginalizációval és gyengén kiépült intézményrendszerrel, valamint a f ővá- ros szű kebb-tágabb agglomerációját a minta inkább az er ősebb marginalizációval és a viszonylag kiépült intézményrendszerrel jellemezte (1. táblázat). 1. TÁBLÁZAT A „szociális régió" típusai a területfejlesztési régiók tükrében (db) (Types of Social Regions in Development Regions' Aspect) észak- közép- • észak- dél- nyugat- közép- dél- össze- magyar- magyar- alföldi alfóldi dunántúli dunántúli dunántúli sen országi országi Erősebb marginalizáció, vi- 2 4 1 2 1 3 13 szonylag kiépült intézményrendszer Alacsonyabb marginalizációs 1 4 3 1 4 6 1 20 szint, kiépült intézményrendszer Erő sebb margina- lizáció, gyengén 4 2 2 1 2 I 12 kiépült intézmény- rendszer Összesen 7 6 9 2 7 9 5 45 Forrás: Felmérés 2004. Az Észak-magyarországi régió leginkább er ő sebb marginalizációval és gyengén kiépült intézményrendszerrel jellemezhet ő, a Dél-alföldi régió esetében is er ősebb a marginalizáció, de kiépült az intézményrendszer, a Közép-és Dél-Dunántúlon ala- csonyabb a marginalizációs szint és kiépült az intézményrendszer. A válaszadók a kiépült intézményrendszer, erő sebb marginalizáció értékpárt tartják igaznak a Közép-magyarországi régióban is. Az Észak-Alföld esetében a válaszadók nem tudtak közös nevez ő re jutni sem a marginalizáció mértéke, sem az intézményrend- szer kiépítettsége kérdésében (nem választották viszont az er ős marginalizáció, ki- épült intézményrendszer kategóriát). A klasztert alkotó változók azonban már mar- kánsan elkülönül ő átlagot vettek fel a marginalizáció és az intézményrendszer szub- jektív értékelésekor (2. táblázat). Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 71 2. TÁBLÁZAT „Szociális kultúrrégiók" az intézményi fejlettség és a marginalizáció értékelése szempontjából (1-7 skála) (Socio-Cultural Regions from Institutional Development and Marginalisation Aspect) A szociális intézményi A szociális Régió típusok fejlettség, kiépítettség marginalizáció értékelése értékelése Erősebb marginalizáció, viszony- 2,4 5,3 lag kiépült intézményrendszer Alacsonyabb marginalizációs szint, kiépült intézményrendszer 3,6 3,0 Erősebb marginalizáció, gyengén kiépült intézményrendszer 5,5 5,9 Atlag 3,8 4,4 Forrás: Felmérés 2004. A „szociális kultúrrégió" megvalósulásának esélyeit (gyakorlati adaptációját) rontja az a tény, hogy a vizsgált humán tényez ők (szociális hasonlóság, hagyo- mány) a prominens válaszadók szerint nem tartoznak a (kultúr)régió meghatározó elemei közé. A prominencia vizsgálatok (Szarvák 1999; 2000) körében a régióalko- tó tényezők közül kiemelkedik a közös, célracionális cselekvésekhez (forrásszerzés, gazdasági klaszterek, érdek) kapcsolódó kategória. Az egymással határos és gazda- sági érdekekre szervez ődött régiókép nemcsak a prominensek körében általános, de a lakosság is nagyon csekély mértékben kezeli más téregységek, például a megyék társadalmi és kulturális azonosságának szempontját (Bánlaky—Hamar—Murányi- Szoboszlai 1998). A „szociális kultúrrégió", mint a regionális cselekvésekben je- lentkező innováció terjedésére utal egy közelmúltban végzett kutatás (Szarvák 2004) eredménye is, mely szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyében a területfejlesz- tési partnerkapcsolatok szerepl őig humán területen — főként a települési önállóság- hoz kapcsolódó közoktatási területen és az egészségügyi alapellátásban — nem tar- tották működőképesnek a feladatok kistérségi megoldását. Ágazati vélemények a „szociális kultúrrégió" szükségességér ől A vizsgálat válaszainak tartalomelemzése alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a regionalizációt támogató törekvések között inkább a szakmai identitás fogalmával találkozhatunk (a közös, megoldatlan problémák, az eddig megszerzett résztapasz- talatok, tudások, kapcsolati t őke). Mindezek mellett jelen van két, programszinten is kezelhető tényező: az egyik a meglév ő (módszertani) intézményhálózat, a másik a megyei szolgáltatásfejlesztési koncepciók összehangoltsága. A regionalizációt hát- ráltató tényez ők között számos, nem csak a szociális szférára jellemz ő társadalmi tényt (egyfajta, az átmenet évtizedére jellemz ő „hiánygazdálkodást") láthatunk. A válaszok közös nevez ője a forrás-, az együttm űködés- és az információhiány. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 72 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 Mindezek után azonban sarkalatos problémává válik, hogy a szociális és az önkor- mányzati törvény els ő sorban településben gondolkodik, és nem ír el ő térségi és/vagy regionális szintű feladatot. „Nincs hagyománya a regionális gondolkodás- nak" — mondják a válaszadók, s úgy t ű nik, ezt a hagyományt a jogszabályok sem siettetnek meggyökeresíteni, bár a többcélú kistérségi társulások létrehozásának támogatása a közigazgatás korszer ű sítésének irányába hat'. A humán intézmény- rendszer prominensei — fenti eredményeink tükrében nem túl meglep ően — a finan- szírozási, támogatási rendszer átszervezésében, a mikrotérségi, kistérségi és regio- nális feladat-ellátási kötelezettségek meghatározásában (szociális kistérségi társulá- sok létrehozásában) látják azt az er őt, ami a regionalizációs attit űdöket növeli a szociális szférában. Regionalizációs törekvések a szociális szférában A programozás, a hosszú távú tervezés komoly igényként mutatkozik meg a vá- laszadók körében. Az okok között leginkább azok a magyarázatok szerepelnek, amelyek szervezetszociológiai vonatkozásúak és a min őségbiztosításhoz kapcso- lódnak. A szervezeti és együttm űködési szempontok mellett kiemelked ő a külső modernizációs hatásnak (EU csatlakozás) való megfelelés kényszere is. A válasz- adók veszélyként jelezték: ha nem lesz átfogó programozás és szisztematikus fej- lesztés, csak szigetszer ű fejl ődésre, legfeljebb alkalomszer ű projektek születésére számíthatunk. A válaszadók szerint a regionális gondolkodásmód fejlesztése a szo- ciális szférában leginkább az er ő teljesebb területi kiegyenlítés miatt (lásd a terület- fejlesztéssel és a szociális esélyegyenl ő ség javításával kapcsolatos elemzést), vala- mint a jobb területi és ágazati érdekképviselet elérése érdekében fontos. Ugyanak- kor a hatékonyabb céltársulás („szociális régió"), mint egy lehetséges együttm űkö- dési mód területi szinten kevésbé vált fontossá a szociális ágazatban. Amíg a terü- letfejlesztéshez kapcsolódó tudások közül a területfejlesztés szintjén szinte mind- egyik megjelenik (leginkább a pályázatírás, projekt-el őkészítés, a kreativitás és a partnerség-építés), a szociális szférában van két olyan (a tervezéshez egyébként elengedhetetlen) ismerettípus, amely alig-alig hangsúlyos. Ezek a nyelvi ismeretek és a monitoring w . A válaszadók közel fele vett részt eddig a területfejlesztési tudá- sokat átadó képzések jellemz ő en két típusában (pályázatírás, projektel őkészítés). Prominens almintánk szerint a szociális fejlesztésben kiemelt szerepe van a humán- erő forrás-fejlesztési és a foglalkoztatási programoknak. A 21. századi fejl ődés komplexitását tükrözheti az, hogy a válaszadók az információs társadalom- fejlesztési és az innovációs programokat is a szociális fejlesztést katalizálónak tar- tották". A programozást, a hosszú távú gondolkodást mindenki maximálisan támo- gatja a szociális szférában. Mivel a területi kiegyenlítés a szociális szférában is je- lentős hangsúlyt kap, nem meglep ő , hogy a területfejlesztés hatásainak közel har- madát a szociális alrendszerhez sorolják. Az alacsonyabb marginalizációs szinttel, kiépült intézményrendszerrel rendelkez ő régiók körében jobban megjelentek a szociális fejlesztéssel kapcsolatos progra- Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 73 mok 12 (a 100 fokozatú skála átlaga 55 pont). A válaszadók a települési szint felé haladva egyre több programtípust említettek, amelyek a szociális szférához (egész- ségügy, foglalkoztatás stb.) kapcsolódtak. Ugyanakkor a „szociális régiók" kategó- riái nincsenek összefüggésben a szociális fejlesztést érint ő programok számával. Vagyis a sok program nem jelent automatikus hatást a marginalizációra. Összessé- gében elgondolkodtató, hogy a válaszadók túlnyomó többsége szerint ezek a prog- ramok projektekké alakíthatók. Intézményi kapcsolati háló és finanszírozási lehet őségek A teljes intézményrendszerben egyértelm űek a közeljöv ő (2005-2006) finanszíro- zási prioritásai. Leginkább a pályázati és EU-s források, a központi intézményfinan- szírozás, a regionális források kapnak hangsúlyt a válaszokban. A többség, bár csak kisebb részben, számít a kistérségi és a megyei forrásokra is. 2007-2013 között a humán intézményrendszer vezet ői a közeljövőhöz képest nö- vekvő arányban számítanak a pályázati és uniós forrásokra. A regionális gondolkodás meggyökeresedésével párhuzamosan jelent ősen magasabbra értékelik a regionális és a kistérségi források szerepét, illetve — vélhet ően a klasszikus polgárosodás és a lokál- patriotizmus erősödésével — növekv ő mértékben számítanak vállalkozói forrásokra is. A vizsgált szociális szférához tartozó intézmények kapcsolati rendszere területen- ként eltérő . Az adott intézmények szerint látható, hogy a megyei és a települési ön- kormányzati intézmények intenzitás átlagai a legmagasabbak (100 fokozatú skálán 92, illetve 76 pont). Alacsonyabb intenzitás-értéket kapott a szakminisztérium, vala- mint a módszertani intézmények és a családsegít ő hálózat. A területfejlesztési alrend- szer szerepl ői közül legnagyobb értékkel a kistérségi szakemberek és az egyházak szerepelnek egy-egy szociális intézmény életében (100 fokozatú skálán 50 pont). A kistérségi területfejlesztési szakemberek szerepe jellemz ően ott erősebb, ahol alacsonyabb a marginalizáció és kiépült az intézményrendszer, a megyei önkor- mányzattal pedig ott gyengébb, ahol er ős a marginalizáció és gyengén kiépített a szociális intézményrendszer. A szakmai kapcsolati intenzitást az ismertetett gyako- risági értékekhez hasonló hangsúlyok jellemzik. A szakmai kapcsolatok min ősége leginkább a települési önkormányzatokkal, a módszertani intézményekkel, a szak- minisztériummal, a megyei önkormányzattal és a családsegít őkkel elismertebbek. A megkérdezettek szerint a szakmai érdekvédelem alacsony szintje is gátja a szociális tervezés területi szint ű megvalósulásának. Más területeken (pl. munkaügy, területfejlesztés stb.) dolgozó válaszadókhoz ké- pest a szociális szféra dolgozói használják a legkevésbé az internetet a szakmai in- formációk megszerzésében (100 fokozatú skála átlaga 65 pont). Ismertek és elismer- tek az országos és a regionális, illetve megyei szakmai fórumok. Jellemz ő a szociális szféra kommunikációjára a nyomtatott hírlevél viszonylagos gyakorisága is. A vá- laszadók többsége az internetes kommunikáció terén fejlesztést tart szükségesnek 13. Ez viszont azt eredményezheti, hogy a szociális területen meggyökeresítend ő infor- Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 74 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 mációs társadalom stratégiák szervetlen ágazat-fejl ődési modellt indíthatnak el a szfé- rában, mert jelenleg a szféra informatikai (technikai és tudás) háttere alacsony. Fontos tervezési iránymutatás lehet, hogy az er ős marginalizációval bíró területe- ken inkább — valószín űleg az információs társadalom esélynövel ő hatásainak remé- nyében — az internetes fejlesztések szükségességét támogatják'''. A szociális esélyegyenl őség néhány jellemz ője A szociális esélyegyenl őség dimenzióját a válaszadók többsége meghatározta. A „legteljesebb" válasz 15 alapján indokoltnak tűnik az esélyegyenl őség-politikák komplex kezelése is kormányzati szinten. A vélemények leginkább elvi-szocializációs (reintegrációs), illetve kodifikációs és területi-társadalmi megközelítés űek voltak. A szociális esélyegyenl őség hiányzó feltételeinek fejlesztési alternatíváit a válasz- adók fő ként a finanszírozási támogatásokban, a pályázati innovációban, a fokozott társadalom- és területfejlesztésben, valamint a szakmai fejlesztésekben látják. Felzár- kózó iránynak t űnik még az információs társadalom lehet őségeinek hasznosítása is. A szociális esélyegyenl őség javítása jobban operacionalizálható folyamat, amikor a humán közszolgáltatásokban a területi kiegyenlítést (mint az egyik kapcsolódást a területfejlesztéshez) tartjuk szem el őtt. Másrészt viszont egy nagyon hosszú szakasz- ról is szó van, amelyben az egyén önmaga válik képessé hátrányos helyzete megvál- toztatására. Ez, a jórészt a szocializációs színtereken történ ő beavatkozás a produkti- vitás erő sítését igényli a társadalompolitikai programokban. Mindehhez elengedhetet- len a modern információs hálózatok és tartalmak alkalmazása. A szociális esélyegyen- lőséget minden szinten valamilyen mérték ű problémaként kezelték a megkérdezettek. Átlagosan 83 (az országban) és 71 (az adott településen/kerületben) pont közöttiek az értékelések, vagyis a problémát mindenütt jelent ősnek érzékelik. Sajátságos módon, ahogy az országtól a régión és a megyén/f ővároson keresztül közelítünk az adott lokalitáshoz, csökken a kérdéskör problematikusságának mértéke (3. táblázat). Vá- laszadóink leginkább a 10 ezer főnél alacsonyabb lélekszámú települések problémá- jaként érzékelik a szociális esélyegyenl őtlenséget. A szociális régiók típusai között (érthet ő módon) érzékelhet ő különbség tapasz- talható az er ősebb marginalizációval és alacsonyabb szint ű intézményi kiépítettség- gel rendelkező területek „javára" a szociális esélyegyenl ősséggel kapcsolatos meg- ítélésekben. Az er ős marginalizációval bíró területeken (pl. Dél-Alföldön, Észak- Magyarországon) relatíve alacsonyabb annak megítélése, hogy az esélyegyenl őség biztosításához szükséges-e a regionális tervezés a szociális szférában. Számos ága- zati, önkormányzati, területi, gazdasági és civil szerepl ő szociális esélyegyenl őséget befolyásoló szerepére rákérdeztünk. A részletes partnerségi térkép itt is differenciál- tabb, bár a pályázatíró cégek és az uniós f őhatóságok szerepét a válaszadók rendsze- resen alacsonyan értékelték, vagyis elutasították. „Helyettük" els ősorban a települési önkormányzat (100 fokozatú skála átlaga: 87 pont), a szakminisztérium és a szociális szakmai szervezetek (családsegít ők, gyerekjóléti szolgálatok, hajléktalanellátó szolgá- Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 75 latok és módszertani intézmények, valamint a munkaügyi szféra, vagyis jórészt a vizsgált intézmények) szerepe kapott kiemelked ő értékelést ebben a tevékenységben. 3. TÁBLÁZAT A szociális esélyegyenl őség problematikája 100 fokozatú skálán (100=nagy probléma, 0=egyáltalán nemaz) (Questions of Equal Opportunity on a 100 Grade Scale) A regionális tervezés Terület- Telepü- szerepe az Régió típusok Ország fejlesztési lés/kerület esélyegyenl őség régió javításában Erősebb marginalizáció, viszonylag kiépült 86 69 66 89 intézményrendszer Alacsonyabb marginalizációs szint, 77 77 70 93 kiépült intézményrendszer Erősebb marginalizáció, gyengén kiépült 92 89 80 80 intézményrendszer Átlag 84 78 72 89 Forrás: Felmérés 2004. A kutatás során a megkérdezettek jó néhány javaslattal éltek a tekintetben is, hogy milyen módon növelhet ő a regionalizációs attit űd, valamint milyen módon javítható a hosszú távú gondolkodás képessége a szociális tervezésben. Az alábbi válaszok születtek: 1) „Szociális kistérségek" elnevezéssel modellprogramok indítása. 2) A szociális programozási folyamat kiterjesztése kistérségi szintre. 3) A területi tanácskozások gyakorításával a szakmaközi együttm űködések nö- velése (ami er ősítheti az EU-s pályázatokban való közös részvételt). 4) Információs társadalom programok és attit űdök megerősítése a szociális szférában. 5) A módszertani intézményhálózat fejlesztésében a civilek szerepének er ősítése. 6) A produktív szociálpolitikai programok kistérségi koordinálása. 7) A kiemelt törvény (szociális és önkormányzati) törvények „versenyképesebbé" tétele. 8) A szociális szakmai képzésekben a területfejlesztési tudások oktatása. 9) A megyei és regionális fejlesztési tanácsokhoz, a területi kiegyenlítést célzó keretekre kiírt pályázatokban szerepeljen el őnyként a szociális fejlesztési szemlélet. 10) A szociális és önkormányzati törvények, valamint a regionalizációs törekvé- sek közötti szintézis kimunkálása és továbbfejlesztése. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 76 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 Véleményünk szerint a hatékonyabb tervezési metódusok elterjedésének el ősegí- tése érdekében fontos lehet a visszacsatolást növel ő társadalomkutatási módszerek alkalmazása a további területeken: - a szociális szakképzés fejlesztési irányainak meghatározásában, valamint a regionális szociális szakképzési programok kidolgozásában, - továbbá fontos a fejlesztések hatásai visszatükrözésének mérése a szociális szféra prominenseinek körében (egyfajta ágazati szociális „bizalmi index" módszertanának kialakítása). A Nemzeti Cselekvési Tervek f őbb sajátosságai az Európai Unió tagállamaiban Kutatásunkban a nemzetközi gyakorlat bemutatása terén — amint arra a bevezet ő gondolatok között is utaltunk — els ősorban az Európai Unió társadalmi kirekesztés mérséklésére irányuló tervezési dokumentumait, ezen belül is f őként a Nemzeti Cselekvési Terveket vettük górcs ő alá. Azért els ősorban ezekre a dokumentumokra esett a választásunk, mert a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem ma az egyik legátfogóbb és legfajsúlyosabb célkitű zés Európa-szerte, másrészt pedig Magyar- országnak, mint közelmúltban csatlakozott országnak, el kellett készítenie saját Nemzeti Cselekvési Tervét. Érdemes összefoglalni, hogy az Európai Unióban melyek a szociálpolitikához kö- tődő legfontosabb vívmányok, illetve elvárások a tagországok feléi 6 Ennek áttekin- tése azért megkerülhetetlenül fontos, mert így talán választ kaphatunk arra, hogy a szociálpolitika miért olyan problematikus terület számos tagországban, valamint, hogy a releváns alapok, még ha nevükben hordozzák is a szociális jelz őt, miért el- sősorban foglalkoztatáspolitikai tartalmúak. Az Európai Közösség megalapítói 1957-ben nem tartották szükségesnek egy egy- séges uniós szociálpolitika kidolgozását, ami mögött els ősorban országaik gazdasá- gi pozíciójának féltése húzódott meg. A németek jártak élen a közös politika elveté- sében, amit azzal magyaráztak, hogy a szociális juttatásokat els ősorban a piaci me- chanizmusoknak kell meghatározniuk, ezért a Közösségnek nincs alapja beavatkoz- ni ennek kialakításába. Másrészt problematikusnak t űnt a közös szociálpolitika fi- nanszírozása is, tekintettel a különböz ő intézkedések óriási költség vonzatára. To- vábbá a szociálpolitika minden tagállamban már akkor is az egyik legérzékenyebb és legfontosabb belpolitikai kérdés volt, ezért nem tartották szerencsésnek a közös- ségi szintű beavatkozást. Az 1950-es években a szabad munkaer ő-áramlás terén történt jelent ősebb el ő relépés. Ez fontos momentum volt, hiszen egyrészt harmoni- zálta valamelyest a tagállamok munka- és életkörülmények javítására vonatkozó elképzeléseit, másrészt el ő relépést jelentett a közös szociálpolitika elméleti alapjai- nak kidolgozása felé. A Közösségben a szociálpolitika fontossága felértékel ődésé- nek jele volt az is, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések során mindig figyelmet kapott egy-egy célkit űzés szociális aspektusa is. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 77 A szociálpolitika tehát egyre inkább a prioritások közé került a Közösség politiká- jában, amelynek fő oka, hogy az 1970-es évekt ől már markánsan megjelentek a régiók közötti fejlettségbeli különbségek, valamint az egyes tagállamokban a hal- mozottan hátrányos helyzet ű társadalmi csoportok. A szociálpolitika felértékel ődé- sének egyik megnyilvánulása volt, hogy a Közösség 1974-ben útjára indította az első Szociális Akcióprogramot. Ez maga után vonta a közösségi jogalkotás felgyor- sulását, melynek révén számos akcióprogram indult, és a szakmai fórumok száma is megszaporodott. A nyolcvanas években e téren némi stagnálás következett be, de a kilencvenes években új lendületet kapott a szociálpolitika. Az elmúlt évtized a foglalkoztatási válságok jegyében telt, melynek következté- ben az Európai Unióban is a közös foglalkoztatáspolitika kialakítása kapott priori- tást. Egy-egy megfogalmazott új fejlesztési cél azonban már a szociális szempontok priorizálását tükrözte. Azonban látható, hogy a különböz ő intézkedéseknél — csak- úgy, mint a kezdeti id őszakban — a gazdasági és szociális kérdések nagyon szorosan összefüggnek. Alapvető különbség maradt azonban az évtized végére is, hogy míg a közösségi politikák fókuszában a munkavállaló áll, addig a nemzeti szociálpolitikák központi eleme az állampolgárok alapvet ő jóléti szükségleteinek biztosítása. Az Európai Unió szociálpolitikájában fordulópontot az Európai Tanács lisszaboni tanácskozása, valamint ugyanezen grémium 2003-ban, Nizzában lezajlott ülése eredményezett, ez utóbbin ugyanis a tagállamok képvisel ői szociálpolitikai agendát fogadtak el 2000-2005-re. Amint arra már a korábbiakban is utaltunk, az Európai Tanács 2000 decemberé- ben Lisszabonban döntést hozott a Nemzeti Cselekvési Tervek (továbbiakban Terv) kidolgozásáról a társadalmi kirekesztés és a szegénység megszüntetése érdekében. A Tervet, amely kidolgozásának szükségességében az akkori 15 tagállam egyhan- gúlag egyetértett, olyan eszköznek tekintették, amely el ősegítheti a szociális véde- lem megteremtése érdekében a szakpolitikai együttm űködések kialakítását, illetve a meglévő kapcsolatok intenzívebbé tételét Európa-szerte. Az Európai Tanács a Tervvel kapcsolatban négy célkitűzést fogadott el: — a munkahelyhez, különböz ő forrásokhoz, termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása; — a kirekesztést ől való védelem; — segítségnyújtás a leginkább rászorulók számára; — minden olyan szervezet mozgósítása, amely tehet valamit a társadalmi kire- kesztés mérséklése érdekében. A Tervek elkészítése során a tagállamok a Közös Tervezés Metodikát használták, amelyről Nizzában történt politikai megállapodás. Ez a metodika azonban csak a főbb tartalmi egységekre vonatkozóan fogalmazott meg követelményeket, a part- nerség elvének érvényesítése, az egyeztetési gyakorlat kidolgozása és megvalósítá- sa terén szabad kezet kaptak a tagállamok. A Nemzeti Cselekvési Tervek elemzése kapcsán látható, hogy az Európai Unió hosszú évszázadok óta demokráciát épít ő országai is komoly tanulási folyamaton mentek keresztül a dokumentum megalko- tása során. Az els ő Terv készítésekor problematikus volt az egyeztetésekbe bevon- Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 78 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 tak körének meghatározása, a találkozók gyakorisága, a dokumentum monitoringját végző testület kijelölése, és a tagállamok a Terv társadalmasítására sem fordítottak — néhány ország kivételével — túl sok energiát. A Tervek készítésének metodikájára elsősorban az adott országok társadalmi berendezkedése, a centralizált, illetve a decentralizált államberendezkedés és a különböz ő társadalmi szerepl ők közötti dia- lógus megteremtésében szerzett gyakorlat nyomta rá a bélyegét. Megállapítható, hogy e feladat teljesítésében is a köztudottan hatékony szociálpo- litikai rendszerrel bíró országok jeleskedtek, mint például a skandináv és a Benelux- államok, Németország vagy Nagy-Britannia. Magyarországnak és a többi kilenc frissen csatlakozott országnak megvan az a helyzeti el őnye, hogy tanulva a nyugat-európai országok által elkövetett hibákból, elkerülje az ott felmerült nehézségeket. A feladat nem egyszer ű, hiszen a demokrácia alapmechanizmusainak kiépítése, bejáratottsága terén komoly hiátusaink vannak a 15-ökhöz képest. Magyarországon az els ő Nemzeti Fejlesztési Terv készítésekor szá- mos kritika érte a felel ősöket a szociális partnerek nem megfelel ő szintű bevonása miatt. Szerencsés lenne, ha a szociális szakma a területfejlesztési szerepl ők által követett hiányos gyakorlatot nem venné át a tervezés, az egyeztetés és a megvalósítás során sem. Fontos, hogy mind a Nemzeti Cselekvési Tervhez, mind az egyéb regionális tervezési dokumentumok elkészítéséhez kidolgozott metodika a különböz ő intéz- mények, szervezetek együttm űködésére, partnerségi kapcsolataira épüljön. A most szervez ődő szociálpolitikai tanácsokat is fel kell vértezni mindazon esz- közökkel, amelyek lehet ővé teszik számukra a szociális tervezés regionális lépték- ben történ ő sikeres megvalósítását. Ehhez a humán er őforrásokon túl anyagi forrá- sokra is szükség van. A külföldi példákból láthatjuk, hogy igazán azokban az orszá- gokban sikeres a szociálpolitika, ahol az emberekhez legközelebbi szinten, a lakó- helyükön valósulnak meg a fejlesztések. Záró gondolatok A kutatás kapcsán megállapítható legf őbb cél a regionális szemlélet további er ősí- tése a szociálpolitikában, illetve a szociális típusú tudások er ősítése, hangsúlyosab- bá tétele a területfejlesztésben. Mivel országos szinten elindult a következ ő tervezési időszakra szóló tervezés, il- letve az új Nemzeti Fejlesztési Terv el őkészítése, ezért szorgalmazzuk, hogy regio- nális szinten is újítsák meg a szociális témájú tervezési dokumentumokat. Erre azért is különösen nagy szükség van, mert a meglév ő anyagok csak 2006-ig határoznak meg feladatokat. Jelentős előrelépésnek tartjuk e tekintetben, hogy a Nemzeti Család- és Szociálpo- litikai Intézet Szociálpolitikai F őosztályának vezetésével jelenleg is zajlik a Regio- nális Szociálpolitikai Fejlesztési Tervet megalapozó regionális helyzetfeltárások kidolgozása. Ez a fejlesztési dokumentum határozza majd meg az ágazat fejlesztési politikáját a 2007-2013 közötti tervezési ciklusra vonatkozóan. Korábban ilyen egységes metodikájú helyzetfeltárás nem állt rendelkezésre Magyarországon. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 A szociális tervezés ... 79 A szociális tervezési kapacitások meger ősítése, az innováció és az együttm űködé- sek ösztönzése, a civil szféra fokozottabb szerepvállalásának biztosítása a fejlesztés további szintjeinél, azaz a megyékben, a kistérségekben, s őt a települések esetében is megoldandó, a társadalmasítást és az alulról építkezést prioritásként kezel ő feladat. A közeli jöv őben el kellene érni, hogy a kiépül őben lév ő új regionális intézmény- rendszer alkalmas legyen a brüsszeli és strasbourgi célkit űzések helyi szintre törté- nő közvetítésére, a helyi/térségi szociálpolitikák hatékony fejlesztésére. Jegyzetek A regionális kapacitások b ővítése, állapotfelmérés, módszertani ajánlás cím ű kutatás a 2003. évi 10.2.73.1. Esélyegyenl őség/Társadalmi kirekesztés(befogadás) elnevezés ű fejezeti kezelés ű el ő irány- zatból biztosított minisztériumi kutatási támogatásból készült. A tanulmány „A tudományos kutatás támogatása a belügyi ágazatban " (2004) elnevezés ű , a Belügyminisztérium által országosan meghir- detett tudomány napi pályázaton különdíjat nyert. 2 A fejezetben az eredményeket több alkalommal százfokozatú skálán közöljük. A százfokozatú skála értékei minden esetben csak az értékelhet ő válaszokra vonatkoznak, a következ ők szerint: a százas ér- ték azt jelenti, ha minden válaszoló a maximális, a nulla, ha a minimális pontszámot adná. Az ilyen százfokozatú skálákon az ötven pont alatti érték negatív véleményt (bizalmatlanságot, ellenszenvet), míg az ötven pont feletti érték pozitív véleményt (bizalmat, rokonszenvet) jelez. Mivel a kutatás kér- dő ívében meglehet ősen sok változó szerepelt, ezért a feldolgozás során több változó esetében össze- vonást is alkalmaztunk. Az elemzés során két változó közötti kapcsolat felmérésére az alacsony elem- szám esetén is alkalmazható Monte Carlo módszert, illetve bizonyos változóknál megfelel ő matemati- kai-statisztikai eszköz segítségével (quick-cluster analízis) homogén csoportokat is képeztünk. 3 A vizsgálat témakörének nóvuma miatt igyekeztünk úgy összeállítani a mintát, hogy releváns válaszo- kat kapjunk a kérd őívben feltett kérdéseinkre. Oly módon készítettük el a kutatási tervet, hogy a postai kérdőíveket egy regionális interjúblokk kövesse annak érdekében, hogy ellensúlyozni tudjuk a meg- célzott minta nagyságából (és a visszaérkezett kérd ő ívek számából), valamint a vizsgálathoz készített kérdő ív terjedelméb ő l adódó torzítási lehet őségeket. 4 A kutatásban különböző szervezetek, intézmények és f őhatóságok (módszertani intézmények, regioná- lis szellemi forrásközpontok stb.), valamint az Interneten (http://www.medinfo.hu/civiltajekoztatas/ szervezetek.cgi) gy űjtött egészségügyi és civil címlistákon szerepl ő országos, megyei és városi szint ű egyesületek els ősorban vezet ő munkatársait kerestük meg. s A prominencia latin kifejezés: fő névként valaminek a kiemelkedését (esetünkben bizonyos társadalmi csoportokét) jelenti. Így értelmezésünkben a prominencia a lokális társadalmi (foglalkoztatási) hierar- chia csúcsán elhelyezked ő (szakért ő i) csoportot jelenti (Andorka 1997). 6 A válaszadókat arra kértük, hogy hétfokozatú skálán (egyes a legjobb, hetes a legrosszabb) jelenítsék meg régiójukat a szociális intézményrendszer fejlettsége és a szociális marginalizáció mértéke szem- pontjából. A minta átlagában valamivel magasabb a szociális intézményi fejlettség országos értékelése (3,77), mint a szociális marginalizáció szintje (4,43). Az SPSS programcsomag quick cluster analízisébe a szociális intézményrendszer fejlettsége és a marginalizáció mértéke változót vontuk be. A két önálló, hét érték ű változóból három, jól körülírható elemzési egység született: „er ősebb marginalizáció, viszonylag kiépült intézményrendszer" (13 db), „alacsonyabb marginalizációs szint, kiépült intézményrendszer" (20 db), „er ősebb marginalizáció, gyengén kiépült intézményrendszer" (13 db). Egyéb (szociális, területi stb.) szempontok mellett f őként a tapasztalható bizonytalanság miatt döntöt- tünk úgy, hogy ezt a régiót vizsgáljuk a kutatás interjús szakaszában. 8 A többcélú kistérségi társulásokról szóló, a parlamenti zárószavazáson végül el nem fogadott eredeti törvényjavaslatban szerepl ő feladatok szerint. 9 Jelenleg a szakemberek a legnagyobb problémának azt látják, hogy az önkormányzati törvény „beféke- zi" a szociális törvény végrehajtását, mert a törvény azt sugallja, hogy minden önkormányzat egy megbonthatatlan egység. Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt – T. Hargitai Judit: A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. 2005. 1. 65–80. p. 80 Jász K.—Szarvák T.—Szoboszlai Zs.—T. Hargitai J. TÉT XIX. évf. 2005 s 1 Közel hasonló mértékben gondolták úgy válaszadóink, hogy a területfejlesztési és szociális tudások hasznosak lehetnek egymás számára (100 fokozatú skálán 75-70 pont). A monitoring a válaszok szerint igen lényeges része a szociális programoknak (100 fokozatú skálán 75 pont). Legkevésbé az er ő sebb marginalizációval és a gyengébben kiépült intézményrendszerrel jel- lemezhet ő területeken (pl. a Tiszántúl régiói) él ő válaszadók szerint fontos (100 fokozatú skálán 66 pont). II Fő ként a szociális szférában dolgozók és azon válaszadók vélték így, akik az er ő sebb marginalizációval és gyengén kiépült intézményrendszerrel jellemezhet ő régiókban élnek. Szociális régió típusok: „er ő sebb marginalizáció, viszonylag kiépült intézményrendszer": 44 pont; „erősebb marginalizáció, gyengén kiépült intézményrendszer": 42 pont. 13 Összességében 100 fokozatú skálán 86 pont, a szociális szférában 90 pont, az egészségügy területén 100 pont (!). ta Szociális régió típusok: „er ő sebb marginalizáció, viszonylag kiépült intézményrendszer": 97 pont; „alacsonyabb marginalizációs szint, kiépült intézményrendszer": 78 pont; „er ősebb marginalizáció, gyengén kiépült intézményrendszer": 88 pont. 15 „A szolgáltatások, ellátások, munkalehet ő ségek elérésének azonos szintje (az életkörülmények, egész- ség, egészségügyi ellátás, oktatás, munkahelyi körülmények és lehet ő ségek, a kultúra, az információ elérhet ősége)." 16 A történeti áttekintéshez Gyulavári Tamás: Az EU szociálpolitikája: érdekek kereszttüzében cím ű tanulmányát használtuk fel. Irodalom Andorka R. (1997) Bevezetés a szociológiába. Aula, Budapest. Bánlaky P.—Hamar A.—Murányi I.—Szoboszlai Zs. (1998) Északkelet-magyarországi regionális szocioló- giai kutatás a területi folyamatok háttérvizsgálatához. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Osztály, Szolnok. Kézirat. B őhm A. (1999) XX. századi magyar társadalom. Korona, Budapest. Gyulavári T. (é.n.) Az Eu szociálpolitikája az érdekek kereszttüzében. www.nfh.hu Szarvák T. (1999) Jász-Nagykun-Szolnok megyei középtávú stratégiai fejlesztési program a megyei prominenciák körében. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Osztály, Szolnok. Kézirat. Szarvák T. (2000) A terület- és vidékfejlesztés intézményfejlesztési operatív programjának hangsúlyai az Észak-Alföldi Régió prominenciái körében. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Osztály, Szolnok. Kézirat. Szarvák T. (2004) Jász-Nagykun-Szolnok megye regionális kapcsolatai és lehetőségei a területfejlesztési prominencia tükrében. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport, Szolnok. Kézirat. Trócsányi A. (1998) A kulturális földrajz alapjai. — Tóth J.—Vuics T. (szerk.) Általános társadalomföld- rajz. Dialóg Campus Kiadó. Budapest—Pécs. 299-313. o. THE REGIONAL ASPECTS OF SOCIAL PLANNING KRISZTINA JÁSZ — TIBOR SZARVÁK — ZSOLT SZOBOSZLAI — JUDIT T. HARGITAI Hungarian regions have recognised the necessity and importance of regional planning in the social sector. However documents — have been completed up to now — are quiet heterogenous by their content and elaboration. This is the consequence of different partnership levels, the heterogenous educational background of professionals and various interpretation of regionalisation. In the future the strengthening of the regional level spatial planning could depend on the following key elements: the enhancement of planning capacities, the promotion of innovations and partnerships, the growing role of the non-profit sector.