Tér és Társadalom 18. évf. 2004/2. 1-21. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 2: 1-21
GONDOLATOK A PERIFÉRIAKÉPZ ŐDÉS
TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEIRŐL ÉS
KÖVETKEZMÉNYEIRŐL
(Some Thoughts About the Historical Preliminaries and
Consequences of the Formation of Peripheries)
BARANYI BÉLA
Kulcsszavak:
perifériaképződés centrum—periféria viszonyrendszer bels ő- és külső periféria Alföld
Az egyetemes történeti összefüggéseket is érint ő tanulmány a magyarországi perifériaképz ődés történel-
mi előzményeit és következményeit igyekszik bemutatni. A szerz ő a centrum—periféria viszonyrendszer
történelmi dimenzióit tárgyalva részletesen elemzi a bels ő (pl. Közép-Tiszavidék) és küls ő (határ menti)
perifériák sajátosságait, s mindenekel őtt az Alföld nagyrégió példáján keresztül is feltárja a hátrányos,
esetenként a halmozottan hátrányos helyzet jellemz őit, utalva a területi egyenl őtlenségek csökkentésének
és az elmaradott térségek felzárkóztatásának lehetőségeire.
A centrum—periféria viszonyrendszer történeti dimenziói
Középkori „elójáték" I — az új európai munkamegosztás és Magyarország
Eltekintve a centrum—periféria viszonyrendszer, illet őleg a területi konfliktusok és
a periféria-problémák általános értelmezését ől, a figyelmet ezúttal erőteljesebben a
fogalompár második felére, mindenekel őtt a perifériaképz ődés történelmi el őzmé-
nyeire, következményeire és sajátosságaira irányítjuk. A történeti gyökereket illet ően
Magyarország esetében is a régmúltba, egészen a 15-16. század fordulójáig kell
visszanyúlni. A kés ő középkorban, az amerikai Immanuel Wallerstein jó néhány
éve ismertté és divatossá vált, sokszor idézett elmélete szerint a 16. század elején
létrejött az ún. „európai világgazdaság". Az új világgazdaság Wallerstein álláspont-
ja szerint már nem egy nagy birodalom jegyeit viselte magán, hanem egy olyan
hatalmas kiterjedésű térség sajátosságait, amelyek a különféle társadalmi rendsze-
reknek a világ el őtt addig nem ismert fajtáját képviselték. Az új, formálódó „világ-
gazdaság" legfontosabb megkülönböztet ő jegye, mintegy differencia specifikája
volt immár, hogy elsősorban már gazdasági, nem pedig politikai entitást képviselt a
korabeli birodalmakkal, városállamokkal és a szület ő félben lévő kvázi nemzetál-
lamokkal szemben. Az új „Világ-rend" legf őbb sajátossága már nem a területiségé-
ben, méreteíben mutatkozik meg, tehát nem abban, hogy szinte az egész világra
kiterjedően, voltaképp saját keretein belül birodalmakat, városállamokat és kialaku-
lóban lévő „nemzetállamokat" ölel fel, hanem abban, hogy „nagyobb, mint bármely
jogilag meghatározott politikai egység", és az új „világgazdaságon" belül „...a rend-
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
2 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
szer részei között az alapvet ő kapcsolat gazdasági...", kiegészülve az azt er ősítő
politikai, kulturális és egyéb szövetségi kapcsolatokkal (Wallerstein 1983, 27).
A modern világgazdasági rendszer kiindulópontjaként, s mintegy el őképeként, a tőkés
termelési mód alapján létrejött „európai világgazdaság" mer őben új helyzetet teremtett
az európai munkamegosztás korábban kialakult rendjében, s következésképpen más
módon érintette Európa különböz ő részeit, mindenekel őtt a kontinens nyugati és keleti
felét, köztük az egykori Magyar Királyság területét. A 16. században lejátszódott folya-
matok szinte máig ható következménnyel jártak Magyarország számára, f őleg ami a
kontinensen belüli centrum—periféria viszony kialakulásának a feltételeit illeti. A cent-
rum—periféria elméletek főként a tőkés viszonyokat elemzik, és többnyire a nemzetközi
méretű gazdaságra vonatkoznak. A legkülönfélébb centrum—periféria elméletek képvi-
selői között egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a centrum és a perifériák viszony-
rendszerében hosszú távon természetesen elmozdulás következhet be, az egykori cent-
rumterületek válhatnak perifériákká és fordítva? Ez az ellentétes irányú mozgás termé-
szetesen a világgazdasági folyamatokat és — különösen a nemzetállamok létrejötte után
— az egyes nemzetgazdaságok keretei között zajló folyamatokat is egyaránt jellemezheti
(Berend T.—Ránki 1979; Sz űcs 1983; Wallerstein 1983; Linge 1988; Barta 1990; Nemes
Nagy 1990; 1996; Horváth 1998; Enyedi 2003).
A fentiek előrebocsátása után joggal tehet ő fel viszont a kérdés, hogy történelmi el őz-
ményeit és következményeit tekintve hogyan érintette Magyarországot a 16. században
kialakuló új világgazdasági rend? Nyilvánvaló, hogy a kezdetek Magyarország esetében is
a 16. század elejére nyúlnak vissza. Ekkortól figyelhet ő meg ugyanis az európai világgaz-
daság centrum- és periféria területei közötti megosztottság, az idők folyamán pedig egyre
élesebben kirajzolódó ellentét, amely szorosan összefügg az Európa nyugati fele és keleti
fele, némi leegyszerűsítéssel az Elbán inneni és Elbán túli területek közötti fejlődési irány-
vonal és sajátosságok elkülönülésével, az európai munkamegosztásban betöltött szerep
megváltozásával. Mindez természetesen évszázadokra kiható következményekkel
Magyarország sorsát is gyökeresen befolyásolta. A nagy földrajzi felfedezéseket köve-
tően ugyanis gyökeres változások következtek be a kontinens két fele között. Az
Elbától keletre fekv ő területek (általánosabban Kelet-Európa), közöttük Magyaror-
szág kimaradtak a földrajzi felfedezések el őnyeiből, miközben ennek következmé-
nyeként elszenvedte azokat a hátrányokat, amelyek az Európát El ő-Ázsiával és
Ázsiával összekötő szárazföldi kereskedelmi útvonalak megsz űnésével, a tengeri
hajózási forgalom egykori európai centrumaikból (Hanza-városok, Földközi-tenger)
a transzatlanti irányokba történ ő áthelyeződésével, valamint az árforradalom, illetve
árrobbanás és a vele járó gabonakonjuktúra következtében az európai munkameg-
osztásban betöltött újfajta szerepkörrel járt együtt.
Az említett tényez ők teljessé tették azt a folyamatot, amely a 14. és a 15. századi
recesszióval kezd ődött meg Európában, s amely azonban ellenkez ő eredményekre
vezetett Kelet-Európában és Nyugat-Európában. Míg a változások Nyugat-
Európában a feudalizmus fokozatos leépülését és egy új, fejlettebb társadalmi-
gazdasági alakulat, a t őkés rendszer kiépülését, s nem utolsó sorban a gazdasági
modernizáció kezdeteit jelentette, addig Kelet-Európában megrekedtek az addigi
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképződés ... 3
modernizációs folyamatok, az Elbán inneni területek kikerültek a korábbi viszony-
lag egységes és töretlen gazdasági-társadalmi folyamatok f ő áramából, a sok tekin-
tetben Nyugat-Európához hasonlítható korábbi fejl ődés megakadt, a feudalizmus
újfent meger ősödött. Kelet-Európa kiterjedt területei, részben az új európai mun-
kamegosztás által ráhárított szerep miatt, az iparosodó Nyugat nyersanyagszállító-
jává, mez őgazdasági termékek, mindenekel őtt gabonaexportőrévé — Európán belül
gazdaságilag kvázi gyarmati szerepkört játszó tényez őjévé — vált, miközben az
egyéb történelmi körülmények (p1. Magyarország és a t őle délre és délkeletre fekv ő
területek esetében a török hódoltság; a városfejl ődés nyugat- és kelet-európai kü-
lönbözőségei stb.) miatt sor került a refeudalizációra, a feudális rendszer „ újraki-
adására", a majorsági gazdálkodás ismételt meger ősödésére, az ezzel járó „zweite
Leibeigenschaft", azaz a „második jobbágyság" újbóli intézményesülésére, a
nyugat- és kelet-európai fejl ődés hosszú távú szétválására, végs ősoron Kelet-
Európának a fejlettebb centrumterületté váló Nyugathoz viszonyított perifériára
szorulására (Pach 1961; 1968; Berend T.—Ránki 1972; Wallerstein 1983).
A nyugat- és kelet-európai fejl ődési irány elkanyarodásának folyamatában Magyar-
ország is a periferizálódó kelet-európai térség részévé vált. A török invázió által
súlyosbított helyzetben pedig a 16. század els ő felétől egyre inkább nyilvánvalóvá
vált Magyarország leszakadása Nyugat-Európához képest, holott a 15. század végé-
ig a magyarországi rurális fejl ődés irányvonala a nyugat-európaival alapvet ően
megegyezett (Pach 1966). A kérdéskör magyar vonatkozásait tárgyaló szakiroda-
lomi túlnyomórészt megegyez ő álláspontja szerint, Magyarország a 16. század els ő
felétől a centrum—periféria viszonyrendszerében évszázadokra Európa perifériájára
szorult, magában hordozva a „kelet-európaiságból" származó hátrányos, s őt halmo-
zottan hátrányos helyzet számos jellemz őjét. Az 1526-os mohácsi vész nem pusztán
egy esemény volt a vesztett csaták sorában, hanem mintegy szimbolikus kifejez ődé-
se annak, hogy Magyarország fejl ődése hosszú id őre mellékvágányra siklott.
Mohács ugyanis „...kihatásában korszakot zár be: vele a középkor Magyarországá-
nak államegysége és függetlensége bukott el. Az 1514-ben elnyomott, a magyar
urak és hódító törökök csapásaitól vérz ő népre a 'második jobbágyság' súlyos kor-
szakának sötét fellege borult." (Molnár 1967, 158).
Centrum periféria viszonyrendszer nemzeti keretek között
—
Kifejezetten Magyarországról szólva, a centrum—periféria fogalompár hosszú ideig
meglehetősen relativizálódott. Magyarország önmaga is periféria vagy jobbik eset-
ben félperiféria volt Közép-Kelet-Európa nyugattal éppen hogy érintkez ő részében.
Maga az egész ország — ha lehet egyáltalán egyazon országnak tekinteni a mintegy
150 évig három részre szakadt Magyarországot — tulajdonképpen évszázadokon át
az európai fejl ődés főáramának perifériájára szorult, Nyugat-Európa félperifé-
riájának tekinthet ő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a történeti Magyar-
ország területén belül ne jöttek volna létre a centrum—periféria viszonyrendszer
valamilyen formái, s ne történt volna perifériaképz ődés. A folyamat azonban a
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
4 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
nyugat- és kelet-európai fejl ődés ellentmondásaitól és dichotómiájától eltekintve
jelentős mértékben a történeti múlt sajátosságaival, az ország helyzetét befolyásoló
nemzetközi körülményekkel, s leginkább az ország török megszállás miatti hosszú
időre szóló, három részre szakadásával függött össze.
Az amúgy is anorganikus gazdasági-társadalmi folyamatok következményeit sú-
lyosbította az ország megosztottsága, a szilárd nemzetállami keretek létrejöttének
elhúzódása. Ennek függvényében teljesen más megítélés alá esik a Habsburg fenn-
hatóság alá eső Királyi Magyarország (Nyugat- és Észak-Magyarország, olykor a
Partium), az Erdélyi Fejedelemség és a török hódoltság alá es ő, főleg az alföldi
területeket magában foglaló kiterjedt középs ő országrész. Nyilvánvalóan más-más
gazdasági hatások érvényesültek a Királyi Magyarországon, ahol számos terület és
város került a fejlettebb osztrák birodalmi területek és városok vonzáskörébe, vagy
éppen az Erdélyi Fejedelemségben, ahol átmeneti id őkben a relatív függetlenség
előnyeit élvezve a gazdasági fellendülés jelei mutatkoztak, s gazdaságilag is megle-
hetősen erős nagyvárosi decentrumok tevékenykedtek. De kevésbé mondható
mindez el a török hódoltság alá es ő területekről, ahol a pusztulás és népességvesztés
meglehetősen általános jelenségén túl inkább csak a khász birtokokon és egyik-
másik, a függetlenségét meg őrizni képes, a kés őbbi alföldi parasztpolgári—
mezővárosi, illetve a fejl ődés sajátos „alföldi útját" járó alföldi város játszott jelen-
tékeny centrum szerepet egy-egy térségben (Erdei é.n. 66-67; Féja é.n.).
Enyedi György újkeletű, definitív megfogalmazását 4 irányadónak tekintve, a cent-
rum—periféria viszonyrendszer komplex és egységes formában Magyarországon
nagyjából a rendi (feudális) társadalom 1848-tól kezd ődő összeomlása, illetve a
nemzetállami keretek megszilárdulása a 19. század közepe és második fele, de
leginkább a magyar gazdasági modernizáció — W. W. Rostow híres növekedéselmé-
letére is tekintettel — a „nagy nekilendülés" (take-off) 5, ha mégoly felemásan és
ellentmondásoktól terhelten is, az 1867. évi kiegyezést követ ően, a dualizmus korá-
ban az Osztrák—Magyar Monarchia történetének közel félévszázada során bontako-
zott ki, amely egyben a polgári gazdaság és társadalom kiépülésének a lendületes
időszaka volt. Míg ugyanis ezt megel őzően a Habsburg-ház ellen folytatott függet-
lenségi küzdelmek — köztük a legjelent ősebb és legutolsó, az 1848-49-es szabad-
ságharc —, és a politikai függetlenség hiánya lassította a polgári intézmények kialaku-
lását és a gazdaság fellendülését, a dualizmus idején az „inga" Nyugat felé lendült, s
az ország kezdett felzárkózni Nyugat-Európához (Rostow 1963; Beluszky 2002).
A dualizmus korában nyilvánvalóan más volt a szerepe a centrumot „koncentrál-
tan", egyszersmind legkiteljesültebb formában megtestesít ő fővárosnak (Budapest),
az egyes nagy, mintegy „szigetszer űen" elhelyezked ő centrumvárosoknak
(Pozsony, Kassa, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Temes-
vár, Brassó, Szabadka stb.), illetve a nagy történeti régióknak (pl. Alföld, Dunántúl,
Felvidék, Erdély, Délvidék). A nagyrégiók viszonylatában és az egyes régiókon
belül természetesen számos összefüggésében értelmezhet ő a centrum—periféria
viszony. Voltak eleve hátrányos helyzet ű térségek, mint pl. az Alföld, a Délvidék
kiterjedtebb területei, Dél-Erdély egyes térségei, miközben különböz ő nagyvárosi
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 5
központok körül a gazdasági-társadalmi innovációkat magukban foglaló és maguk-
hoz vonzó igen fejlett centrumvárosok tevékenykedtek hatalmas vonzásterülettel
(Kassa, Brassó, Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely). Számottev ő súlyuk és
szerepük volt a gazdasági kohézió valamifajta er ősítésében az els ődleges nagy vásár-
város-vonalak mentén húzódó területeknek. Ám minden pozitív megnyilvánulás
ellenére „A társadalmi-gazdasági fejlettség területi színvonala nagy vonásokban a
természeti-földrajzi nagytájak szerint alakult: a mez őgazdasági termelésnek, külö-
nösen a konjukturális helyzetű gabonatermelésnek sz űkös feltételeket biztosító
hegykeret (a Kárpátok), mind a gazdasági színvonala, mind az infrastruktúra
(településfejlettség, közlekedési feltártság stb.), mind pedig a lakosság kulturális
színvonala alapján hátrányos helyzet ű terület volt" (Beluszky 2002, 73).
A nemzeti keretek között a 20. század fordulójára jelent ős mértékben el őrehaladt
kohéziós tendenciákat, az országon belüli perifériák és az európai félperiférián
elhelyezkedő Magyarország figyelemreméltó felzárkózási folyamatát Trianon és
tragikus következményei törték meg újfent.
Trianon és következményei
A ma már csak 93 ezer négyzetkilométer terület ű Magyarország létrejötte közis-
merten az I. világháborút lezáró trianoni békeszerz ődés következménye. Az 1920.
június 4-én a trianoni békeszerz ődés által kikényszerített új államhatárok hosszú
távra szólóan az egyik legnagyobb traumát váltották ki a magyarság évezredes
történelmében. A Magyarország területét és népességét ért súlyos veszteségekre
vonatkozó rideg tények széles körben ismertek. A szakirodalom kell ő mélységgel
foglalkozik azzal a tragikus szituációval, amely során Magyarország keleti, jórészt
pedig az északi és déli határainak kialakításában meghatározó szerepet játszott a
Kárpátok ívén belül elhelyezked ő, nagyrészt az Alföld szélén, a felvidéki Losonc-
tól, egészen a délvidéki Zomborig futó, félkör alakú vasúthálózat, mintegy eleve
elrendelve a trianoni határvonást. A stratégiailag rendkívül módon fölértékelt kér-
dés közvetlen okként és ürügyül szolgált a mind nagyobb területekre pályázó utód-
államoknak ahhoz, hogy a kiemelked ő jelentőségű vásárvonal mentén húzódó vasút
legyen a trianoni határ kijelölésének a közvetlen meghatározója. Miután pedig a
vasútvonal teljes hosszában magyarlakta területeken húzódott, szinte törvényszer ű
volt színmagyar területek elcsatolása is. Az ún. vasútszabta határok, a vasúti gyűrű
határ menti tisztán magyar nyelvterületein közvetlenül mintegy 1,6 millió magyar
elszakítását jelentették (L. Nagy 1965; Erdősi 1996; Romsics 2001; Majdán 2002;
Palotás é.n.; Rónai é.n.).
A trianoni határok soha nem tapasztalt nehézségek elé állították a megcsonkult
országot és a magyarságot. A Kárpát-medence politikai térképét átrajzoló Trianon
egyik legsúlyosabb következménye mégis az volt, hogy az újonnan formálódott
keleti határok már szervesen összetartozó, összekapcsolódott és egymásra épült
gazdasági egységeket bomlasztottak fel. Ennek egyik látványos, és a határon át-
nyúló kapcsolatokat mindmáig hátráltató következménye, a gazdasági-társadalmi
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
6 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
viszonyrendszerek szinte minden összetev őjét meghatározó térszerkezet széttörede-
zése, a határ menti kettős perifériahelyzet, a határmentiség és a halmozottan hátrá-
nyos helyzet együttes, egymást er ősítő „hatásmechanizmusának" a kialakulása volt.
A kapitalizálódó Magyarországon a századforduló környékére kezdtek elkülönülni
a regionális fejl ődés magterületei, amelyek zavartalan fejl ődés esetén idővel valódi
régiókká válhattak volna. A Kárpát-medencét keresztül-kasul átszel ő, új politikai
határok azonban szétdarabolták a 19. század végére, a 20. század elejére körvona-
lozódó régiókezdeményeket (1. ábra). Az új határok amellett, hogy szervesen formá-
lódó régiókat érintettek, az interregionális és a magyar-magyar kapcsolatokat lehetet-
lenné tették, s magát a határforgalmat is rendkívüli módon megnehezítették (Ruttkay
1995; Tóth 1996; Tóth-Golobics 1996; Golobics-Tóth 1999; Rechnitzer 1999).
1. ÁBRA
A Kárpát-medence régiói
(Regions of the Carpathian Basin)
/ risVrraroks111111W
111111111
1110
A
et
.ffier:-
.1411.11'
G1111111111k.
111P1.. .
'411111.1k
\ I 1.
. III s "'Ll
.- /1111".
4. 11111 111111b. 110111111111/1111r
ilIrbáll s emaiiiblearm
9mirk
s
s un ss eoalis
ili
<-"ellealiliil
BUIL Ml ' 911111111111111111
Mei s • qielfwIllapr
111.11
1 1I
Jelmagyarázat: I.—IX.: régiókezdemények.
Forrás: Tóth—Golobics ábrája nyomán részben átszerkesztve.
A Kárpát-medencében azonban a két világháború között az egymással szembenál-
ló államok ellenséges légköre sem kedvezett az államhatárokon átnyúló regionális
együttműködéseknek. Az ellenséges szomszédi viszony lehetetlenné tette a gazda-
sági jellegű kapcsolatokat a határokon „kívül rekedt" nagyvárosok és a Magyaror-
szágon maradt, központjukat vesztett egykori vonzáskörzeteik között. A trianoni
határváltozások miatt az Alföldön jóval nagyobb területek vesztették el korábbi
vonzásközpontjukat, mint az ország északi vagy nyugati részén. Ez abból adódott,
hogy az alföldi jelleg következtében itt kevesebb, viszont jóval nagyobb népesség ű
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 7
és kiterjedésű — tehát nagyobb vonzáskörzet ű — város helyezkedett el, mint az or-
szág más területein. Következésképpen a központjaikat veszített alföldi területek-
nek az új közigazgatási keretekbe történ ő integrációja igen nehézkes volt. A politi-
kai államhatárok természeti tájakat és gazdaságföldrajzi egységeket szelve keresztül
szétvágták a korábbi regionális kapcsolatokat. Az Alföld-peremi vásárvárosok és az
azokat összekötő transzverzális közút- és vasútvonalak, valamint az egykori von-
zásközpontok fejlett ellátó- és szolgáltató funkciókkal együtt történt elvesztése
következtében a trianoni Magyarország államhatárai mentén jelent ős városhiányos
területek keletkeztek. Az új államterületeken belül pedig a demográfiai, gazdasági,
igazgatási, településhálózati stb. értelemben fölöttébb túlsúlyossá vált Budapestnek
nem maradt versenytársa, miután a perifériákon nem funkcionáltak a történetileg
kialakult regionális központok, kvázi „versenytársak". Ily módon a Kárpát-
medencén belüli politikai államhatárok között az egyes államok térszerkezete csak
szerves folyamatokat fékez ő politikai korlátok között fejl ődhetett, a bels ő kapcso-
latrendszer intenzitása és textúrája sokkal nagyobb, er ősebb, illetve sűrűbb lett,
mint a határ menti térségeké, nem is szólva a határon átível ő regionális együttmű-
ködés fejl ődésének a korlátairól. Eközben szinte törvényszer ű és intenzív folyamattá
vált a határ menti sávban zajló sokirányú perifériaképződés (Tóth 1996; Tóth-
Golobics 1996; Hajdú 2001).
Perifériák Magyarországon
Bels ő perifériák
A centrum—periféria viszonyrendszerben Magyarországon is a periférikus, hátrá-
nyos vagy a még rosszabb helyzetben lév ő halmozottan hátrányos területek-
térségek, azaz a területi egyenl őtlenségeknek két nagyobb el őfordulása jellemző
napjainkban: az ún. belső- és a külső (határ menti) periféria. A belső perifériák
azok a jelentékenyebb kiterjedés ű térségek, amelyek az ország bels ő területein
elhelyezkedve az átlagosnál koncentráltabban viselik magukon a hátrányos helyzet
következményeit. Ezeket a „szigetszer űen" elhelyezked ő válságterületeket általában
tartós gazdasági recesszió, akut foglalkoztatási válság, magas, az országos átlagot
jóval meghaladó nagyságrend ű munkanélküliség, rossz infrastrukturális ellátottság,
a centrumtelepülésekt ől és az egyéb decentrumoktól való nagy távolság, nehéz
megközelíthetőség, elvándorlás, elnéptelenedés, szegénység, a roma népesség kon-
centrációja stb. jellemzi. Ilyen bels ő perifériák nagy számban találhatók az ország
különböző területein, többek között a Dunántúl déli felében a Tabi, Tamási és
Lengyeltóti kistérség, illetve Nyugat-Dunántúlon a Vasvári kistérség, a Dél-alföldi
régió néhány kistérségében (Kunszentmiklós, Kunszentmárton, Kistelek stb.), de
leggyakoribb és legkiterjedtebb el őfordulásuk általában az Alföld nagyrégióban,
főként az Észak-alföldi és Észak-magyarországi régió összesen hat megyét magá-
ban foglaló, északkelet-magyarországi térségben tapasztalható.
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
8 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
Az utóbbiakkal kapcsolatban úgy is lehetne fogalmazni, hogy Magyarországon
belül tulajdonképpen az egész kelet-magyarországi térség, különösen pedig Észak-
kelet-Magyarország gazdasági-társadalmi helyzete ma is periférikusnak min ősül, s
területén nagy számban fordulnak el ő halmozottan hátrányos helyzet ű belső (Bod-
rogköz, Taktaköz, Közép-Tiszavidék, Bihar, Sárrét, Szatmár, Bereg, Cserehát stb.),
illetve — részben az el őbbiekből kikerülő — külső (határ menti) perifériák. Leegysze-
rűsítve azt lehetne mondani, hogy a Szeged—Szolnok—Balassagyarmat képzeletbeli
vonaltól északra elhelyezked ő területek jelentő s része az ország egyik legkiterjed-
tebb válságövezeteit foglalják magukban. De ilyen bels ő perifériák találhatók Tolna
és Somogy találkozásánál, valamint Baranya északi felében. A bels ő perifériák
nagyon gyakran érintkeznek, s ő t egybeolvadnak a határ menti, ún. küls ő perifériák-
kal (2. ábra).
2. ÁBRA
Magyarország 500 leghátrányosabb helyzetben lévő települése a regisztrált
munkanélküliség szintje alapján (2002. augusztus)
(The Most Disadvantageous 500 Settlements in Hungary
by the Unemployment Rate, Aug 2000 )
JELMAGYARÁZAT
witenéliMsfol 11/old(X)
• 38,20-51,95 • I. országos )114{111.1 0-soorodól 45.91.4 01)
O - 4 onszágos Mon .61.....é+o (6)
...ág OS Il4p.35101élp Cl,,)
015,32-20,14 - 0117.408 4.9 ne0552111.1.0 (2161
014,25.15,51
Forrás: Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján szerkesztette Balcsók I. MTA RKK ATI
Debreceni Osztály.
Külső perifériák: határmentiség és perifériahelyzet
A történettudomány, a gazdaságtörténet és a területi tudományok m űvelői számá-
ra régtő l fogva bizonyított, s az érdekl ődő k szélesebb körében is nyilvánvaló tény
ma már, hogy a határ menti periférikus területek kialakulása a trianoni békekötéssel
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 9
vette kezdetét. A történelmi Magyarország drasztikus területi feldarabolásával
együtt járó határok meghúzását követ ően az ország új határai mentén, váltakozó
szélességben, egy olyan elmaradott rurális övezet kialakulása kezdődött meg,
amely jórészt a megmaradt megyecsonkokból képz ődött. Az országot övez ő határ-
szakaszok túlnyomó többségében a perifériahelyzettel, azaz a halmozottan hátrá-
nyos helyzettel illusztrálható. A határ menti települések a trianoni döntést követ ően,
akaratukon kívül egyik pillanatról a másikra kettős értelemben is perifériákká vál-
tak. Ez egyfel ől azt jelentette, hogy a korábbi országon belüli, úgymond „mélységi"
elhelyezkedésből egy — elválasztó szerepet betölt ő — új politikai államhatár „szélé-
re" szorultak, másfel ől pedig elveszítették egykori, a határ túloldalára szakadt ter-
mészetes vonzáscentrumukat, ami újfent a perifériahelyzet akkumulációját idézte
elő . Ezek a határ menti területek Trianon után kevésbé voltak képesek integrálódni
az ország gazdasági életébe, alig tudtak — és tudnak — bekapcsolódni a területi mun-
kamegosztásba, s a keleti határmentének pedig ma is alig van kapcsolata a szom-
szédos országokkal, a határon túl fekv ő jelentősebb városokkal, hiszen a határ-
régiók között nagy különbségek alakulhatnak ki. Az alapvet ő okok sorában említhe-
tő a centrum—periféria viszony alakulása, amely a nagyobb és kisebb térszerkezeti
mozgásokra, valamint a határok két oldalán érintkez ő térségek gazdasági és társadal-
mi jellegében rejl ő különbségekre vezethet ők vissza (Ruttkay 1995; Rechnitzer 1997).
A határmentiség és a perifériahelyzet összefüggéseinek felismerése és az ezzel
kapcsolatos kutatások nem új kelet űek. A trianoni békeszerz ődés értékelése kapcsán
politikai-etnikai szempontból már sokan és sokoldalúan vizsgálták a perifériakép-
ződés kérdését, de gazdasági-társadalmi szempontból els ősorban csak a nyolcvanas
évek elejétől-derekától figyelt jobban oda a hazai szakmai közösség, f őleg a formá-
lódó regionális tudomány képvisel ői. A határmentiség kapcsán a hazai szakiroda-
lomban több mint két évtizede találni már utalást a nemzetközi integráció lehet ősé-
gére (Enyedi 1976), mint a határ menti halmozódottan hátrányos helyzet sajátossá-
gaira (Varga 1982). Egy újabb korai, a centrum—periféria fogalompár összefüggé-
seit alaposan és sokoldalúan tárgyaló tanulmány az Alföld régió határ menti terüle-
teinek vizsgálatakor pedig nemcsak a nagyrégió periféria-jellege, hanem határ men-
ti területein a határmentiség és perifériajelleg között is rendkívül szoros összefüggé-
seket lát, amelyet adatokkal és empirikus vizsgálatokkal is sikerült alátámasztania
(Tóth—Csatári 1983).
A határkutatás — benne kiemelten szerepl ő határmentiség és perifériahelyzet —
vizsgálatának korszakos állomása volt az 1986 novemberében Szombathelyen, az
MTA RKK szervezésében tartott tudományos tanácskozás, amelynek számos el ő-
adója a határmentiség és döntően a periférikus helyzet összefüggéseit vizsgálta a
kötetté szerkesztett el őadásaikban (Erdősi—Tóth 1988). Nem egy közülük (Erdősi F.,
Tóth J., Frisnyák S.) a centrum—periféria ellentét- és fogalompár kapcsán a határ
menti területek, főként az alföldi nagyrégió esetében a nagyon szemléletes „perifé-
ria perifériái" kifejezést használta. A kifejezés els ősorban az Alföld és a határ
mente, értelemszer űen mindenekel őtt a Magyarország keleti határaira vonatkoztatva
született meg, abban az összfüggésben, hogy ha az alföldi nagytáj periféria, akkor e
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
10 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
régió gazdaságilag elmaradott kiterjedt térségei és mikrokörzetei egyenest a „perifé-
ria perifériái" lettek. A korábbi, a határmentiséget speciális (demográfiai, szocioló-
giai, rurális) összefüggésekben tárgyaló tanulmányok (Kocsis 1988; Rechnitzer
1990; Kovács 1993;) után — mind a mai napig — egyre több munka elemzi a
határmentiség és a centrum—periféria ellentét- és fogalompár sajátosságait.
Ma fő ként azok a határzónák számítanak perifériának, amelyek az ország elmara-
dott területeinek, régióinak a „szélén" helyezkednek el, s ahol gazdaságilag-
társadalmilag elmaradott, hátrányos, nemegyszer halmozottan hátrányos helyzet ű
térségek, települések és településcsoportok érintkeznek egymással, voltaképpen
perifériák találkoznak perifériákkal (Hardi 2000). Így váltak tulajdonképpen kett ős
perifériává a kelet-szlovák, az ukrán és részben a román határ menti térségek. De a
horizontot kitágítva a keletr ől szomszédos hatalmas kiterjedés ű térség egészében is
könnyen felismerhet ők egy összefüggő , öt kelet-európai országot (Lengyelország,
Szlovákia, Magyarország, Románia, Ukrajna) átfogó tartós, azonos jeleket mutató
periférikus helyzet ű nagyrégió jegyei (Gorzelak 1998). Tovább bonyolítja a helyze-
tet és hozzájárul a perifériaképz ő déshez az is, hogy a térség államhatárai mentén
jelentő s nemzetiségi problémák is mutatkoznak (Illés 2002).
Az el őbbiekkel összhangban megfogalmazható tehát a következtetés, hogy ha
Magyarország egészén belül az Alföld helyzete periférikusnak min ősül, akkor a
keleti, de különösképpen az északkelet-alföldi határszél halmozottan hátrányos
helyzete miatt joggal érdemelte ki a „periféria perifériája" megnevezést. Ezt a
10-20 km széles sávot a megyeközpontok gyenge vonzása, a fejletlen infrastruktu-
rális állapotok, a rossz elérhet őség, a nagy volumen ű munkanélküliség, a roma
népesség magas aránya és a kedvez ő tlen természeti adottságok (gyenge term őké-
pességű talajok, ár- és belvízveszély) jellemzik. Aligha véletlen, hogy a magyar-
román és a magyar—ukrán határ mente kialakulása — tulajdonképpen Trianon — óta
összességében hátrányos helyzet ű térségnek számított, s ma Magyarország egyik
legkiterjedtebb válságövezeteinek egyike (Enyedi 1996).
Nem kétséges tehát, hogy a kelet-magyarországi államhatárok két oldalát alkotó
határrégiók számottev ő része ma is elmaradott terület. A részben történeti, részben
pedig az ugyancsak korábbi kedvez őtlen makro- és mikrogazdasági tényez ők és
hatások következményei, az életképes gazdasági programok hiánya, az elavult
infrastrukturális és közlekedési rendszerek, s f ő ként pedig a minden területen fölöt-
tébb vontatottan fejl ődő határon átível ő kapcsolatok miatt Magyarország és
szomszédai számára egyaránt létfontosságú kérdés a határmentiség és a határon
átnyúló együttműködés ügye. A ma még inkább csak hátrányokat magában foglaló
határ menti fekvés a marginális helyzet ű térségek, települések fejlesztését és felzár-
kóztatását sürgetik, felkészülve az EU-integráció kihívásaira, a schengeni „határ-
vonással" együtt járó helyzet kezelésére (Baranyi 1999; 2002).
Magyarország jelenlegi északkeleti és keleti államhatárai mellett húzódó, az északi
és keleti stratégiai kapcsolódási irányokhoz tartozó magyar—szlovák—ukrán—román,
valamint a déli stratégiai kapcsolódási pontoknál elhelyezked ő magyar—szerb-
horvát határrégiók közös jellemzője a perifériajelleg dominanciája, annak minden
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 11
gazdasági-társadalmi-kulturális hátrányával együtt. A felsorolt határrégiók közül
különösen az északkelet-magyarországi és a dél-magyarországi határok mentén
találhatóak az öröklött történeti-etnikai problémákon túl, nem utolsósorban Trianon
következményeként, a gazdasági térszerkezet szétesése miatt ma is azok a túlnyo-
mórészt peremterületek, amelyek jelent ős mértékben periférikus, elmaradott térsé-
geket foglalnak magukban a határok mindkét oldalán. Ez az elmúlt évtizedekben
inkább erősödő, mintsem gyengülő halmozottan hátrányos helyzet az északkelet-
magyarországi magyar—szlovák—ukrán—román, valamint magyar—szerb—horvát
viszonylatban súlyosabb, a délkelet-alföldi magyar—román és az északnyugati ma-
gyar—szlovák térségben kevésbé súlyos gond, míg a magyar—osztrák határ mentén
egyre kevesebb területi egyenl őtlenség mutatkozik. A perifériahelyzet szempontjá-
ból legproblematikusabb területek Magyarország északkeleti, részben a dél-
baranyai határtérségei, amelyek egészében véve magukban hordozzák a peremvidé-
ki, elzárt térség tragikus elmaradottságát, míg a román határszakasz lényegében
annak a nagyrégiónak, az Alföldnek a sajátosságait tükrözi, amelyet határol, de a
kevésbé domináns perifériajelleg létrejöttében az Alföld gazdasági problémáin túl
mégiscsak fontos szerephez jutott a határmentiség (Ruttkay 1995; Rechnitzer 1999).
Igaz ugyanakkor az is, hogy amennyiben egy adott terület az államhatár mentén fek-
szik, az önmagában még nem jelent feltétlenül hátrányt, s őt bizonyos esetekben (pl.
Nyugat-Európában) kifejezetten el őnyös is lehet. Egyet lehet azonban érteni azzal az
állásponttal, amely szerint „Kétségtelen, hogy valamely terület határ menti fekvése nem
jelent szükségszerűen periféria-jelleget, bár a két min ősítés közötti egybeesés több mint
véletlen" (Tóth—Csatári 1983). Mindazonáltal aligha vitatható, hogy Kelet-Magyar-
ország esetében a határmentiség Trianon óta — részben a perifériaképz ődés miatt — mind
a mai napig általában elmaradottságot jelent. Ezen a tájon a határok elválasztó szerepe
még ma is erőteljesebben érvényesül, mint a valós nemzeti érdekeket hatékonyan szol-
gáló összekötő (híd) szerep. A határok annyira áhított spiritualizálódása jelenleg is in-
kább csak kívánt cél, semmint valóság.
Perifériaképződés az Alföldön
Jóllehet belső- és külső perifériák számos helyen találhatók az országban, legjel-
lemzőbb módon, legnagyobb számban és legkiterjedtebb formában azonban az
Alföldön fordulnak el ő . A elmondottakon túl a perifériaképz ődés szempontjából az
Alföld nemcsak a történelmi el őzményeket, hanem a történelmi folyamatok követ-
kezményeit és a perifériaképz ődés, ha tetszik rendszerváltozás utáni és jelenlegi
sajátosságait is talán a legtípusosabban jeleníti meg. Mindezt azért is fontos el őre-
bocsátani, mert Magyarország keleti felében a rendszerváltást követ ő évtizedben a
tulajdoni, a képzettségi-kulturális, foglalkoztatottsági, demográfiai, egészségügyi,
szociális viszonyokban a társadalmi és a területi különbségek nem csökkentek, s őt
számottev ően növekedtek. A strukturális és tradicionális hátrányokkal küzd ő térsé-
gekben jelentős társadalmi, gazdaságí és területi bels ő differenciálódás ment végbe,
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
12 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
valamint a fejlettebb régiókhoz, kistérségekhez és településekhez képest számos
(gazdasági, infrastrukturális, szociális) területen leszakadás következett be, miköz-
ben problémák is keletkeztek, újrateremt ődtek különféle új egyenl őtlenségek, külö-
nösen ami az akut foglalkoztatottsági válságot illeti.
Az Alföld-problematika összefüggésének a vizsgálata önmagában is nagy jelent ő-
séggel bír, hiszen térbeli kiterjedését tekintve a legnagyobb összefügg ő természeti
(földrajzi, ökológiai) tájunkról van szó, amely az ország területének közel 40%-át
teszi ki, s mintegy három millió embernek nyújt otthont. Ám a természeti-
gazdasági, de legalább ennyire történelmi képz ődmény iránt a jelenleg megnyilvá-
nuló sokirányú érdekl ő dést mégsem csupán a tekintélyes kiterjedés, sokkal inkább a
régió sajátos, a többit ől gyökeresen eltér ő , mondhatni csöppet sem szokványos
fejlődési útja, „mássága" kelti fel, amelyet újabban a területi tudományok m űvel ői
körében egyre gyakrabban szokás „Alföld-jelenség", „Alföld-szindróma", „Alföld-
tünetcsoport", vagy egyszerűen csak „alföldi út" kifejezésekkel illetni (Beluszky
1992; 1994; Csatári 1993; 1994).
A társadalmi-gazdasági fejl ődés sajátosságainak a megítélését illet ően ma már
meglehető sen nagy a kutatók között a nézetazonosság, különösen ami a társadalmi
folyamatok feltételrendszerének és jellegének az alakulását illeti, hiszen az „Alföld-
szindróma" már jól ismert történelmi tünetei az Alföld társadalmában zajló változá-
sokat befolyásolták a legkarakterisztikusabban. Az Alföld-jelenség legjellemz őbb
megnyilvánulásai többek között a sokszín ű másság; a fejlettség elemeit is magában
hordozó elmaradottság; a természeti táj és a társadalomfejl ődés szoros kölcsönhatá-
saként kialakult jellegzetes „lelki kapcsolat" és „táji mentalitás"; az Alföld sajátos
társadalmi struktúrát formáló pusztai, frontier jellege, (amely els ősorban társadalmi
képlet, s csak azután területfejl ődési típus); az Alföld periféria-jellege, sőt egyes
kiterjedt térségeinek a „periféria perifériája" helyzete; a gazdaság és társadalom
változásainak diszharmóniájában, a társadalmi és gazdasági fejlettség meg nem
felelésében testet ölt ő sajátos társadalomfejl ődési út: a paraszti polgárosodás, illet ő-
leg a parasztpolgári-mez ővárosi fejl ő dés; az egyedülálló alföldi település- és város-
fejlő dés, s egyáltalán az „alföldi út" megannyi más, egyedi vonása (Beluszky 1992).
A társadalmi fejl ődés elő bb leírt, történelmileg kialakult sajátos „alföldi útja",
amely egyszerre viselte magán az elmaradottság és a viszonylagos fejlettség jegyeit,
az elmúlt félévszázad történelmi-gazdasági-társadalmi változásai során megrekedt.
Az egykori kett ős fejlődés, az alföldi társadalom „másságának" korábbi alapjai,
mindenekel ő tt az Alföld „történelmi szindrómái" közül is a legértékesebb tényez ők
a parasztpolgári-mezővárosi fejlődés finomszerkezetű működése, a relatíve fejlett
mező városi intézményhálózat, a szabad menetel ű jobbágyság lehetősége, a refor-
mált egyház haladó-polgári irányzatainak a jelenléte, a nagyfokú társadalmi mobili-
tás, az „innovatív" paraszti mentalitás stb. kedvez ő hatásai az elmúlt félévszázad
során mára megsz űntek. A tájszeret ő mentalitáson és identitáson kívül jobbadán ma
már egyetlen olyan társadalmi tényez ő sincs, amely a korábbiakhoz hasonló kedvez ő
társadalmi hatást tudna kiváltani az Alföldön. Azt lehet mondani, hogy a gazdaság és
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 13
a társadalom fejl ődésének végső soron az utóbbi számára el őnyös diszharmóniáját
immár a teljes „harmónia", a korszer űtlen gazdasági szerkezethez igazodó korsze-
rűtlen társadalmi struktúra egymásnak megfelelése, s őt esetenként a korábbiakkal
ellentétes el őjelű, ezúttal már a társadalmi mozgásfolyamatok számára hátrányos
diszharmónia váltotta fel (Beluszky 1992; Csatári 1993).
Az Alföld-problematika megítélésben természetesen akadnak nézetkülönbségek,
hangsúlyeltolódások és vitatható álláspontok is. Meglehet, hogy az Alföld „mássá-
gáról" a fejl ődés „alföldi útjáról", sajátosságairól, a „regionalista" kutató számára
merőben szokatlan dolgok el őfordulásáról beszélni történelmi id őkben, de legalább-
is egy évszázaddal korábbról jóval könnyebb, mint manapság. Ám az „alföldi út"
kérdőjelei a jelenben is szép számmal megfogalmazhatók. Annál is inkább, mert az
Alföld régió esetében a centrum-periféria hatásai által formált jellegzetes történeti-
gazdasági-területi-települési-táji, s nem utolsósorban társadalmi fejl ődés regionális
különbözőségei sajátosan új megvilágításba kerültek a rendszerváltás nyomán
(Baranyi 2000a; 2000b).
Melyek az újjáéledt, az ország területi fejlődésének „szétszakadásával"6, de leg-
alábbis a területi egyenlőtlenségek növekedésével és a hátrányos helyzet további
elmélyülésével fenyegető „Alföld-tünetcsoport" főbb jellemzői, s melyek azok a
társadalmi-gazdasági sajátosságok, amelyek a gazdasági és társadalmi struktúravál-
tozások és mozgásfolyamatok tartalmát és min őségét döntően meghatározzák nap-
jainkban? A feltételrendszer oldaláról vizsgálva a kérdést, könny ű belátni, hogy a
társadalmi folyamatok alakulását befolyásoló régi és újkelet ű tényezők sokaságából
(p1. a hátrányos történelmi örökség következményei, a tradicionális mez őgazdasági
társadalomból öröklött jellegzetességek, a tanyarends .zer, az ingázás, a szelektív
vándorlás, a periféria-helyzet er ősödése stb.) mindenképpen a gazdaság közelmúlt-
beli súlyos válsága a legfontosabb. Mindezek külön-külön és együtt is szerepet
játszottak a specifikumok és területi differenciák létrejöttében.
Napjainkban a magyar gazdaság átalakulása újfent egy elmélyült területi válság
körülményei között megy végbe. A területi válság alapvet ő jellemvonása az ország
keleti részének „leszakadása". Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy Kelet-
Magyarország megyéiben a gazdaság átalakulását súlyos munkanélküliség kíséri. A
munkanélküliek zöme a Budapest—Szolnok—Szeged vonaltól északra és keletre
elterül ő országrészen él, hiszen Kelet-Magyarországon alig találunk néhány olyan
települést, ahol a munkanélküliségi ráta ne érné el az országos átlag legalább két-
szeresét. Az itt lév ő megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén,
Nógrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar) évek óta élen járnak a mun-
kanélküliségi rangsorban. A munkanélküliségre vonatkozó adatok alapján is jól
kirajzolódnak a területi egyenl őtlenségek, a külső- és belső periférikus területek
nemcsak az Alföldre, hanem az egész országra vonatkozóan is (3. ábra).
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
14 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
3. ÁBRA
A relatív munkanélküliségi mutató alakulása Magyarországon településenként
(2002. augusztus)
(The Development of the Relative Unemployment Rate in Hungary by Settlements,
Aug 2000)
JELMAGYARÁZAT
Rtltlívm wluinék01.9). mateki
• 3,50 9,31 (361)
• 1,75 .3,50 (038)
0 1,00 .1.75 (850)
0 0,50 .1,00 (66 6 )
13 0,00 . 0,50 (310)
Forrás: Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján szerkesztette Balcsók I. MTA RKK ATI
Debreceni Osztály.
A gazdasági rendszerváltással együtt járó gyökeres tulajdoni, szerkezeti és szerve-
zeti átalakulás sem javított a nagyrégióban elfoglalt helyzetén. A kiterjedt alföldi
agrárterületek, rurális falusi térségek halmozottan hátrányos helyzete nem enyhült.
Az Alföld jelent ős területei tovább periferizálódtak. A rendszerváltás során újrain-
dult viszonylagos gazdasági-társadalmi dekoncentrációs folyamat igazi vesztesei
mindenekel ő tt az alföldi és keleti—északkeleti ország- és megyehatár mentén fekv ő,
elzárt és elmaradott falusi térségek lettek. A Budapestre és az ország ún. ipari tenge-
lyére épült centrumokhoz képest az Alföld továbbra is periféria maradt, kiterjedt
határ menti területek és „szigethelyzetbe" szorult bels ő térségek pedig egyenesen a
„periféria perifériájává" váltak (Tóth 1988; Baranyi 1999; 2000a).
A területi egyenl őtlenségek és a perifériaképz ő dés legújabb kori, az államszocia-
lizmusban, illetve a rendszerváltás utáni alakulásának máris igen gazdag a szakiro-
dalma7 . Az ide tartozó munkák ok-okozati összefüggésrendszerbe ágyazva,
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 15
tulajdonképpen alátámasztják azt a kormányszint ű, „hivatalosnak" is tekinthet ő
állásfoglalást, amely a leghátrányosabb helyzet ű hatályos KSH kistérségekre vonat-
kozóan született, s amely plasztikusan ábrázolja a jelenlegi bels ő- és külső perifé-
riákat (4. ábra).
4. ÁBRA
A leghátrányosabb helyzet ű 42 kistérség, 2003
(The Most Disadvantageous 42 Micro Regions, 2003)
Polgári
Balnumúlvárosi
JELMAGYARÁZAT
%Nyel Hátrányos helyzet ű kisterségek
Forrás: Saját szerkesztés a MEH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal alapján.
Megközelítően hasonló kép rajzolódik ki a regionális tudomány szempontjai sze-
rint, a különböz ő térségtípusokról készült térképi ábrázolás alapján. Jóllehet a jelen-
leg hatályos 150 KSH kistérség besorolása ez esetben más szempontok, f őként a
gazdasági-társadalmi fejl ődés iránya, illetve dinamikája — nem pedig az adott hely-
zet statikus leírása — szerint történt, mégis a periférikusnak tekinthet ő stagnáló kis-
térségek területi elhelyezkedése nagyjából megegyezik a kormányszint ű értékelés-
sel (5. ábra).
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
16 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
5. ÁBRA
A magyar kistérségek fejlettsége, 2003
(The Development Level of the Hungarian Micro Regions, 2003)
JELMAGYARÁZAT
teemegeeem
Dinamikusan fejlődő
I Fejlődő
I I Feizárkózó
Revitalizelődő
s Stagnáló
Forrás: Horváth—Szaló 2003.
Összegzés
Általánosabb érvénnyel, az ország más periférikus területeire vonatkozóan is el-
fogadható Enyedi Györgynek az a megállapítása, amely különösképpen az Alföldre
vonatkozóan igaz, nevezetesen, hogy az Alföld története tulajdonképpen megkésett-
ség egy megkésett országban, a félperiféria félperifériáján helyezkedve el, fejlettsé-
gi szintjét tekintve a térség ma is félperiférikus jelleg ű , valahol az Európai Unió
peremvidékén (Enyedi 2003).
Mi várható tehát a jöv ő ben? Amíg a kibontakozás és fellendülés oly annyira várt
jelei számottev ő mértékben megmutatkoznak, addig is szembe kell nézni a ma még
lehangoló valósággal: az alföldi megyék-régiók jelenleg is az ország leghátrányo-
sabb tájegységei-régiói közé tartoznak. Kényszerűen megszabadulva a rendszeres
jövedelmet biztosító városi vagy falusi (tsz) állandó munkahelyekt ől, az immár
„kisvállalkozóvá el ő lépett" paraszti népesség még szorultabb helyzetbe került, mint
az 1960-as és az 1970-es években, amikor tömegesen vált az ingázás „foglyává".
Tőkehiánnyal és értékesítési gondokkal küszködve, megfelel ő agrártámogatás és
piac hiányában, a kis földterülettel rendelkez ő mező gazdasági „kényszervállalkozó"
eleve vert helyzetben van az Alföld jelent ő s részén. Az igazi „kitörés" várhatóan
csak keveseknek adatik majd meg. Egyre többen kerülhetnek közülük rövid id őn
belül a társadalmi-gazdasági élet perifériájára. Az elmondottak pedig a keleti
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 17
országrész kiterjedt területeinek további társadalmi, egyszersmind területi lépték ű
leszakadásához vezethetnek, és egy később már nem, vagy csak óriási nehézségek
árán visszafordítható folyamat felgyorsítói lehetnek, holott a kedvez őtlen folyama-
tok ellenében az Alföld lakossága — különösen a falvak népe — a gazdasági rend-
szerváltással együtt járó el ő nyök és hátrányok újfajta megosztását várja nemcsak
egyes társadalmi csoportok és rétegek, hanem a különböz ő régiók között is.
Van-e esély megmaradásra és a felzárkózásra? A kérdés és a megoldásokat kere-
ső válasz els ő sorban a munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok javítására,
illetve a munkahelyteremtésnek a lehet őségeire vonatkozik, különösen az aprófal-
vas térségekben, ahol a munkaer őpiac problémái — annak ellenére, hogy ezekben a
térségekben egyöntetűen magas munkanélküliség a jellemz ő — eltérnek a más vidéki
térségek foglalkoztatási gondjaitól. A legnagyobb különbségek a munkanélküliség és
az elnéptelenedés, az elöregedés és az újranépesülés együttes jelenlétéb ől, valamint a
munkaerő rendkívül alacsony koncentrálódásából, földrajzi szórtságából adódnak.
Gondot jelent azonban a különféle értékek értékként való tudatosulásának és a hasz-
nosításban használható innovációk terjedésének hiánya. Kérdés, hogy ezek a hiányok
milyen mélyek, kívülről hogyan lehet a folyamatokat kedvez ően befolyásolni?
A hátrányos és periférikus helyzetű rurális, erősen agrár jelleg ű térségek kapcsán
a fenntartható fejl ődés esélyei fő ként azzal kecsegtetnek, hogy Magyarország uniós
csatlakozása összességében hathatósan csökkentheti a meglév ő területi egyenl őtlen-
ségeket, enyhítheti a hátrányos-periférikus helyzetb ől fakadó válságfolyamatokat,
elő segítheti a periférikus térségek felzárkóztatását. Bizonyosnak látszik ma még,
hogy a belső- és külső perifériákat érintően hosszabb ideig a fenntartható fejl ődés és
a hanyatlás kombinációja fog érvényesülni, bár a válság egyre kisebb lépték ű lesz,
kistérségi szintű marad, s a mez őgazdasági termelés hagyományos és modern ele-
meinek az ötvözése, a természet- és környezetvédelem, a falusi- és ökoturizmus
révén is a fenntartható fejl ődés sikeresen megvalósulhat. Ma még nyitott kérdés
azonban, hogy mekkora részt foglalnak el a modern szerkezet ű, de kicsiny
eltartóképességű térségek, s mekkora hányadot tesznek ki a hanyatló és alacsony
életszínvonalat biztosító, fejl ődésükben megrekedt falusi térségek.
Továbbra is kérdéses, hogy a centrum—periféria viszonyrendszer gyökeres meg-
változtatásához mennyiben tudnak majd hozzájárulni az ország EU-csatlakozásától
remélt el ő nyök, más szóval támogatások, amelyekre a magyar perifériák fölzárkóz-
tatásának, a kohéziós politika eredményességének az el ősegítéséhez fölöttébb szük-
ség lesz, mert a periférikus térségek öner őből nehezen vagy egyáltalán nem lesznek
képesek kilábalni a tartós válságból.
Jegyzetek
Wallerstein, I. kifejezése (1983, 27).
2
A centrum—periféria elméletekr ől részletes áttekintést nyújt Barta Györgyi tanulmánya (Barta 1990),
amelyben igen helyesen állapítja meg többek között — a már idézett Wallerstein álláspontját er ősítve —,
hogy a centrum—periféria viszony a világban függ őségi láncolatot alkot, amely egyrészt azt jelenti,
hogy ugyanaz a térség (település) egy id őben lehet periféria és centrum is, másrészt azt, hogy az egyik
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
18 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
térség fejl ődése másutt az elmaradottság fokozódásával jár. Mint ahogy a szerz ő által ugyancsak meg-
idézett másik tanulmányra (Linge 1988) hivatkozva, a szerz ő a centrum—periféria lassan változó vi-
szonyrendszerében helyesen világít rá, hogy egy-egy periférikus térség is centrummá válhat (Kanada,
Japán), illetve a korábban inkább centrumhoz tartozó térségek is perifériára csúszhatnak, mint pl.
egyes kelet-európai országok. A jelenkori európai regionális politika, a regionalizmus és a
regionalizáció kérdéseit, a centrum—periféria viszonyrendszer európai és hazai összefüggéseit is érint-
ve részletekbe men ően elemzi Horváth Gyula kit űnő monográfiája (Horváth 1998).
3
A refeudalizáció és a második jobbágyság európai és magyarországi sajátosságaival foglalkozó gazdag
szakirodalomból 1d. többek között: Szabó (1940; 1976); Maksay (1958); Pach (1963); Varga (1969);
Szűcs (1983).
4
Enyedi György akadémikus felfogásában: „A centrum az a térség, amelyben a gazdasági-társadalmi
innovációk (a technológiától az intézményi-szervezeti újításokig) megszületnek; melynek következté-
ben a térség gazdasága új, versenyel őnnyel rendelkez ő fejlődési szakaszra lép, s ennek eredményeként
a térség társadalma is átalakul, jóléte növekszik. Az újítások azután megkésve, gyakran módosulva,
el őnyeikbő l veszítve megjelennek a félperiférián; a perifériáig pedig el sem jutnak, vagy csak akkor,
amikor már elavultak; a centrumban addigra új fejl ődési modell formálódik." (Enyedi 2003, 1)
5
Ld. erről részletesebben Rostow (1963), illetve Ripp (1967).
A magyarországi nagy fellendülés, a gazdasági növekedés és modernizáció folyamatában sajátos elem
volt Beluszky Pál álláspontja szerint „az állam nagyfokú aktivitása, protekcionizmusa; ez a területi
fejlődést is nagymértékben befolyásolta (állami kamatgaranciák a vasútépítéshez, a vasutak állami
kézbe vétele, központi tarifapolitika kialakítása, az állami tulajdon magas aránya a gazdaságban,
regionális adókedvezmények stb.)" (Beluszky 2002, 73).
6
Az ország két vagy három részre „szakadásával", különösen pedig az Alföld, azon belül a keleti
megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és részben Békés megye), valamint az északi—
északkeleti országrész (Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád megye) már-már drasztikus mérték ű leszaka-
dásával kapcsolatos nézetekkel már jóideje heves vitát folytat Enyedi György, mint az Alföld régió
kapcsán is tette az 1993. évi els ő Alföld-kongresszuson (Enyedi 1994, 13-16). Álláspontját és érvelé-
sét természetesen el lehet fogadni, szó sincs „leszakadásról" (a szó önmagában is képzavar), ám a je-
lentős területi differenciák és távolságok megléte nyilvánvaló. Ezzel kapcsolatban Id. még részleteseb-
ben Baranyi (2000a).
Ld. többek között Sz űcs (1983); Barta (1990); Miklóssy (1990); Nemes Nagy (1990; 1996); Beluszky
(1990; 2002); Enyedi (1993; 1994; 1996; 2003).
Irodalom
Baranyi B. (1999) A „periféria perifériáján" — a határmentiség kérd őjelei egy vizsgálat tükrében az
Északkelet-Alföldön. — Tér és Társadalom. 4.17-44. o.
Baranyi B. (2000a) Gondolatok a paraszti polgárosodás sajátosságairól és lehetséges területi típusairól az
Alföldön. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ez-
redfordulón. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 509-523. o.
Baranyi B. (2000b) A társadalmi szerkezet változásainak jellemz ő vonásai napjainkban az Alföldön. —
Püski L.—Tímár L.—Valuch T. (szerk.) Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történe-
lemben II. KLTE Történelmi Intézet, Debrecen. 265-275. o.
Baranyi, B. (2002) Before Schengen — Ready for Schengen. Euroregional Organisations and New
Interregional Formations at the Eastern Borders of Hungary. (Discussion Papers, 38.) Centre for
Regional Studies, Pécs.
Barta Gy. (1990) Centrum—periféra folyamatok a magyar gazdaság területi fejl ődésében? — Tóth J.
(szerk.) Tér—id ő—társadalom. MTA RKK, Pécs. 170-188. o.
Beluszky P. (1990) „Tradicionális" területi hátrányok és terápiájuk Magyarországon (1948-1992). —
Tóth J. (szerk.) Tér—idő—társadalom. MTA RKK, Pécs. 49-63. o.
Beluszky P. (1992) Az „Alföld-szindróma" eredete (vázlat). — Vég kiárusítás 1. Társadalomfóldrajzi
Tanulmányok (1959-1992). MTA RKK, Budapest. 39-59. o.
Beluszky P. (1994) Alföldi út? Alföldi ösvények! — Tímár J. (szerk.) Az „alföldi út" kérd őjelei. Alföld-
Kongresszus, 1993. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, Békéscsaba. 263-271. o.
Beluszky P. (2002) Területi hátrányok és „kezelésük" Magyarországon (1900)-1948-1991. — Vég kiáru-
sítás II. Társadalomfódrajzi tanulmányok. MTA RKK, Pécs. 71-94. o.
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképződés ... 19
Berend T.I.—Ránki Gy. (1972) A magyar gazdaság száz éve. Kossuth Könyvkiadó és Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó, Budapest,
Berend T.I.—Ránki Gy. (1979) Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a 19. századi Európában:
az európai periféria az ipari forradalom korában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Csatári B. (1993) Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994. — Tér és Társadalom. 3-4.1-12. o.
Csatári B. (1994) Az alföld-problematika f ő kérdései, a regionális fejl ődés esélyei és korlátai. — Tímár J.
(szerk.) Az „alföldi út" kérdőjelei. Alföld-Kongresszus, 1993. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály,
Békéscsaba. 79-83. o.
Enyedi Gy. (1976) Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1993) Társadalmi-területi egyenlőtlenségek Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1994) Az Alföld fejl ődésének perspektívái. — Tímár J. (szerk.) Az „alföldi út" kérdőjelei.
Alföld-Kongresszus, 1993. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, Békéscsaba. 13-16. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hilscher Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Enyedi Gy. (2003) Európa peremén? — A III. Alföld Kongresszuson (2003. november 28-29. Békéscsa-
ba) elhangzott bevezet ő el őadás kézirata.
Erdei F. (é.n.) Futóhomok. Athenaeum, Budapest.
Erdősi F. (1996) A Kárpát-medence közlekedési hálózatának alakulása és nemzetközi kapcsolódásai. —
Frisnyák S. (szerk.) A Kárpát-medence történeti földrajza. MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei
Tudományos Testülete és a Bessenyei György Tanárképz ő Főiskola Földrajzi Tanszék, Nyíregyháza.
225-238. o.
Erdősi F.—Tóth J. (szerk.) (1988) A sajátos helyzet ű térségek terület- és településfejlesztési problémái.
Az 1986. november 4-5-én Szombathelyen tartott tudományos tanácskozás anyaga. MTA RKK;
Ts-2/2 Program Iroda, Pécs.
Féja G. (é.n.) Viharsarok. Athenaeum, Budapest.
Golobics P.—Tóth J. (1999) A nemzetközi regionális együttm űködés és Magyarország térszerkezete. —
Tóth J.—Wilhelm Z. (szerk.) Változó környezetünk. Tiszteletkötet Fodor István professzor úr 60.
születésnapjára. Janus Pannonius Tudományegyetem TTK Földrajzi Intézet, MTA RKK Dunántúli
Tudományos Intézet, Pécs. 7-22. o.
Gorzelak, G. (1998) Regional and Local Potential for Transformation In Poland. — Regional and Local
Studies. 14. European Institute for Regional and Local Development, Warsaw.
Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Hardi T. (2000) Államhatárok és regionális együttm űködések. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Regionális Kutatások
Központja, Pécs. 595-615. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Horváth Gy.—Szaló P. (2003) Területfejlesztés és régiók. Regionális politika, strukturális eszközök
koordinációja. — Európai Füzetek. 11. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemz ő Köz-
pont és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest.
Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Dialóg
Campus, Budapest—Pécs.
Kocsis K. (1988) A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. A magyar—szlovák
határvidék keleti részének népesedési folyamatai (1910-1980). — Földrajzi Értesítő. 1-4.137-158. o.
Kovács, T. (1993) Borderland Situations It Is Seen by a Sociologist. (Discussion Papers, 18.) Centre for
Regional Studies, Pécs.
Linge, G.J.R. (1988) Peripheralisation and Industrial Change. — Linge, G.J.R. (ed.) Peripheralisation and
Industrial Change. Croom Helm, London, New York, Sydney. 1-22.
Majdán J. (2002) A vasút szerepe a határok kialakulásában. — Pásztor C. (szerk.) „... ahol a határ elvá-
laszt" Trianon és következményei a Kárpát-medencében. Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat—
Várpalota. 100-115. o.
Maksay F. (1958) Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Miklóssy E. (1990) Magyarország bels ő gyarmatosítása. — Tér és Társadalom. 2.1-13. o.
Molnár E. (főszerk.) (1967) Magyarország története I. Gondolat, Budapest.
L. Nagy Zs. (1965) A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918-1919. Kossuth Kiadó, Budapest.
Nemes Nagy J. (1990) Területi egyenl őtlenségek dimenziói. Adalékok egy „kvázi-elmélethez". — Tér és
Társadalom. 2.15-30. o.
Nemes Nagy J. (1996) Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. — Földrajzi Közlemények. 1.
31-48.0.
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
20 Baranyi Béla TÉT XVIII. évf. 2004 s2
Pach Zs.P. (1961) A magyarországi agrárfejl ődés elkanyarodása a nyugattól. (A feudalizmusból a kapita-
lizmusba való átmenet magyarországi sajátosságainak kérdéséhez)—Agrártörténeti Szemle. 1-9. o.
Pach Zs.P. (1963) Nyugat-európai és magyar agrárfejl ődés a XV—XVII. században. Budapest.
Pach, Zs.P. (1966) The Development of Feudal Rent in Hungary in the Fifteenth Century. Economic
History Review. 1.13. o.
Pach Zs.P. (1968) A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XVI—XVII. századi áthelyez ődésének kérdé-
sében. — Századok. 5-6.
Palotás Z. (é.n.) A békeszerződések katasztrofális következményei. Szenci Molnár Társaság.
Rechnitzer J. (szerk.) (1990) Nyitott határ. (A gazdasági és szellemi erőforrások innováció orientált
fejlesztése az osztrák—magyar határ menti régiókban.) MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos
Intézet, Gy őr.
Rechnitzer J. (1997) Eurorégió vázlatok a magyar—osztrák—szlovák határ menti térségekben. — Tér és
Társadalom. 2.29-58. o.
Rechnitzer J. (1999) Határ menti együttm űködések Európában és Magyarországon. — Nárai M.-
Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák—
magyar határ menti térségekben. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs—Gy őr. 9-72. o.
Ripp G. (1967) A gazdasági növekedés szakaszai és az ipari társadalom elmélete. Kossuth Könyvkiadó,
Budapest.
Romsics I. (2001) A trianoni békeszerz ődés. Osiris, Budapest.
Rostow, W.W. (1963) The Economics of Take-off into Sustained Growth. London.
Rónai A. (é.n.) Fejezetek a politikai földrajzból. Püski Nyomda, Budapest.
Ruttkay É. (1995) Határok, határmentiség, regionális politika. — Comitatus. 12.23-35. o.
Szabó I. (1940) A magyar parasztság története. Budapest.
Szabó I. (1976) Jobbágyok — Parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéb ől. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
Szűcs J. (1983) Vázlat Európa három történeti régiójáról. Gondolat, Budapest.
Tóth J. (1988) Urbanizáció az Alföldön. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tóth J. (1996) A Kárpát-medence és a nemzetközi regionális együttm űködés. — Pál Á.—Szónokyné
Ancsin G. (szerk.) Határon innen — határon túl. JATE, JGYTF, Szeged. 27-43. o.
Tóth J.—Csatári B. (1983) Az Alföld határmenti területeinek vizsgálata. — Területi Kutatások. 6.78-92. o.
Tóth J.—Golobics P. (1996) Régiók és interregionális kapcsolatok a Kárpát-medencében. — A Kárpát-
medence történeti földrajza. — Frisnyák S. (szerk.) A Kárpát-medence történeti földrajza. MTA Sza-
bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete és a Bessenyei György Tanárképz ő Főiskola
Földrajzi Tanszék, Nyíregyháza. 107-119. o.
Varga J. (1969) Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban. Budapest.
Varga D. (1982) Az ország peremén. Magvető Kiadó, Budapest.
Wallerstein, I. (1983) A modern világgazdasági rendszer kialakulása. (A tőkés mezőgazdaság és az
európai világgazdaság eredete a XVI. században). Gondolat, Budapest.
SOME THOUGHTS ABOUT THE HISTORICAL
PRELIMINARIES AND CONSEQUENCES
OF THE FORMATION OF PERIPHERIES
BÉLA BARANYI
The essay, which also deals with universal historical correlations, introduces the historical
preliminaries and the consequences of the formation of peripheries in Hungary. The author,
by discussing the historical dimensions of the centre-periphery relations, gives an in-depth
analysis of the characteristics of the inner peripheries (e.g. Bihar, Middle Tisza region, Szat-
már, Cserehát, large areas of Somogy and Tolna counties etc.) and also of the outer (border region)
peripheries. The author also explores, mostly using the example of the large region of the Great
Hungarian Plain, the features of the backwardness, in some cases multiple deprivation. In the
author's view, the history of the Great Hungarian Plain is actually the history of a belated
development in a belated country: as regards the leve] of development, the larger part of East
Hungary is semi-peripheral in character. The accession of Hungary to the European Union,
Baranyi Béla: Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 2. 1–21. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s2 Gondolatok a perifériaképz ődés ... 21
however, can decrease the existing territorial differences on the whole, alleviate the crisis
phenomena coming from the backward situation and promote the catching up of the peripheral
regions. Today it seems certain that a combination of sustainable development and decline will be
typical in the inner and extemal peripheries for a longer time, although the crisis will be less and
less significant, confined to the levei of certain micro-regions. It remains an open question,
however, how much the supports expected after the EU accession of Hungary will contribute to
the fundamental transformation of the centre—periphery relations. These supports will nevertheless
be crucial for the catching up of the Hungarian peripheries, because they will find it difficult or
even impossible to get out of the long-teret crisis on their own.