Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 195-197. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 4: 195-197
KÖNYVJELZ Ő
SZENYÉRI ZOLTÁN: A TOLNA ÉS A BARANYA
MEGYEI NÉMETEK SORSA
A BETELEPÍTÉSEKT ŐL NAPJAINKIG
(Dombóvári Német Kisebbségi Önkormányzat,
Dombóvár, 2002, 250 o.)
KUGLER JÓZSEF
A könyv címe leginkább a történészek és a nemzetiségi (kisebbségi) kérdések
iránt érdekl ődők figyelmét keltheti fel. Elegend ő azonban egy rövid áttekintés vagy
csak egyszerű átlapozás is ahhoz, hogy a geográfusok és a regionális tudomány
művelői is felfedezzék a kötetet a maguk számára.
Szenyéri Zoltán a Debreceni Tudományegyetem történelem—földrajz szakán szer-
zett diplomát, és jelenleg is választott hivatását gyakorolja Dombóváron. A könyv
lényegében a szerz ő PhD értekezése, amelynek anyagát tanári munkája mellett,
többéves alapos kutatással állította össze a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Inté-
zete doktori iskolája hallgatójaként. Így e dolgozat is méltó folytatása a nyolcvanas
évektől újjáéledő honi etnikai térszerkezeti kutatásoknak, illetve az e témakörben
megjelent munkáknak.
A tanulmány a 18. század els ő évtizedeitől a 20. század végéig kíséri figyelemmel
a két dunántúli megye németsége sorsának alakulását. A Kárpát-medence újkori
nemzetiségi-etnikai viszonyainak alakulására (mint közismert) csaknem napjainkig
döntő hatással volt a 18. századi újratelepítés, melynek során a török uralom alól
felszabadított, többnyire igen gyér népesség ű területeken a magyarság mellett más
etnikumok is megtelepedtek. Egyik ilyen jellegzetes többnyelv ű és kultúrájú térsé-
ge a mai Magyarországnak a Dél-Dunántúl (Baranya és Tolna megye). A német
geográfiai és néprajzi szakirodalom által félig-meddig tréfásan Schwübische
Türkeinek nevezett vidéken élt a trianoni országterület közel félmilliós németségé-
nek több mint harmada. Az említett országrészen belül is jól elkülöníthet őek azok a
kistérségek, ahol a németség a második világháború végéig a lakosság dönt ő há-
nyadát alkotta. Így a Sió és a Kapos által közrefogott dombsági jelleg ű Völgységet,
valamint a Pécs városát északi és keleti irányból körülvev ő baranyai településövet
sorolhatjuk ide. Ugyancsak jól kirajzolódnak azok a településcsoportok is, ahol a
németek mellett magyarokat, horvátokat és szerbeket is találunk. E térbeli elhelyez-
kedés három évszázados változásainak bemutatását t űzte ki célul Szenyéri Zoltán,
aki (mint ezt bevezet őjében is jelezte) nem a térség németsége történetének monog-
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 195-197. p.
196 Könyvjelz ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
rafikus feldolgozására vállalkozott, hiszen ezt a feladatot csak a jelenleginél jóval
nagyobb terjedelemben végezhette volna. Sokkal inkább az említett népcsoport
sorsának alakulását bemutatva az etnikai térszerkezet módosulásait helyezte el őtér-
be, vagyis a történeti részek inkább csak tájékoztató jelleg űek, elsősorban a térbeli
folyamatok alaposabb megértését segítik.
A hét fejezetb ől álló, a mellékletekkel együtt közel 250 oldalas tanulmány els ő
lapjai rövid tudománytörténeti áttekintést nyújtanak az olvasónak a honi etnikai
kutatásokról, és megvilágítják a feldolgozás néhány módszertani kérdését is. A f ő
részek (a negyedikt ől a hetedik fejezetig) pedig id őrendben a térségben él ő német-
ség etnikai térszerkezetének alakulását elemzik kell ő alapossággal. A németek
közel háromszáz éves dél-dunántúli jelenlétét négy szakaszra bontja az értekezés.
Az újratelepítést ől a 19. század közepéig terjed id őrendben az els ő periódus, majd
ezt követi a második, a 19. század közepét ől a második világháborúig (1941-ig). Az
1944 és 1948 közötti néhány esztend ő jelenti a harmadik szakaszt, végül a negye-
dik 1948-tól napjainkig tart. Az egyes id őszakaszok határait a szerz ő részben a
rendelkezésre álló adatbázis, részben pedig a történelmi-politikai események figye-
lembevételével jelölte ki.
Egy-egy országban (régióban) él ő nemzetiségi (kisebbségi) lakosság lélekszámát,
területi elhelyezkedését számos tényez ő befolyásolhatja. Így egyebek mellett meg-
határozó lehet a többségi nemzet (állam) kisebbségpolitikája, illetve az adott ki-
sebbségnek e politikára adott válasza, elutasítja vagy pedig kénytelen-kelletlen,
esetleg szívvel-lélekkel elfogadja a többségi nemzet által szorgalmazott asszimilá-
ciós tendenciák érvényesülését. Ugyancsak számításba veend ő a nemzetközi politi-
kai háttér: az er ős vagy gyenge anyaország léte és érdekl ődése a határon túli ki-
sebbségei iránt, a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények érvényesülése, eset-
leg a nemzetközi érdektelenség tartóssága e téren. A gazdasági és társadalmi átala-
kulás (urbanizáció) és a politikai okok miatt történ ő önkéntes vagy kényszermigrá-
ció is jelentő s módosulást okozhat egy-egy térség (állam) etnikai összetételében
csakúgy, mint az államilag támogatott telepítéspolitika. Mindezek és még további
más tényező k évtizedes (évszázados) hatásai érvényesülnek a dél-dunántúli néme-
tek lélekszámának és területi elhelyezkedésének alakulásában is.
A kutató rendelkezésére álló adatbázis vizsgált id őszakonként más és más. A kés ő
feudalizmus évtizedeire vonatkozó, nyomtatásban is közre adott történeti statiszti-
kai források, hivatalos népszámlálási adatok és saját felmérési eredmények egyaránt
a részét képezik a felhasznált adatbázisnak. A szerz ő szerkesztési, feldolgozási
módszere a tanulmány egészén jól nyomon követhet ő : egy-egy periódus kisebbségi
vonatkozásairól rövid országos és térségi áttekintést ad, majd pedig a korszak
számszerűsíthető változásait ábrázolja térképen. Az alaptérkép a jelenlegi közigaz-
gatási beosztás szerinti Baranya és Tolna megye, a bekövetkez ő változásokat, az
etnikai arányok módosulását, illetve ezek településenkénti változását visszamen őleg
is e térképeken ábrázolja, ennélfogva összehasonlíthatók a végbemen ő folyamatok.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 195-197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 4 Könyvjelz ő 197
Szenyéri Zoltán az említett adatbázis mellett széles skálájú szakirodalmat is fel-
használt. A magyarországi és dél-dunántúli németség történetére, illetve e kisebb-
ség egyes korszakaira (kitelepítés) vonatkozó honi munkák mellett, természetszer ű-
leg, jelentős számú a hivatkozott hazai és a külföldi (német nyelv ű) szakirodalom
is. A további információszerzéshez, legf őképpen pedig a második világháborút
követő népességmozgások számszerűsítéséhez nélkülözhetetlenek a településmo-
nográfiák. A szöveg megértését, a térbeli folyamatok három évszázados alakulását
közel harminc táblázat és több mint ötven ábra segíti. A könyv mondanivalója
szempontjából is kiemelked őek azok a színes térképek, amelyek több id őkereszt-
metszetben tárják az olvasó elé a németség területi elhelyezkedését, és adnak szá-
mot a második világháborút követő évek migrációjáról, ami leginkább hatást gya-
korolt az etnikai térszerkezet alakulására. Így magyarázatot kapunk egyúttal arra is,
miért „erőtlenedett el" az egykoron népes tolnai német tömb, és tarthatta meg (va-
lamelyest meggyengülve ugyan) korábbi etnikai jellegét Kelet-Baranya.
A második világháborút követő népességmozgásokról (ki- és betelepítésekr ől) az
utóbbi másfél-két évtizedben egyre több tanulmány látott napvilágot. Ennek ellené-
re főleg a vándorlási mérleg településenkénti számsorai még mindig pótlásra szo-
rulnak. Ugyancsak hiányosak az ismereteink arról, hogy a történelmi traumák hatá-
sára miként alakult a hazai (dél-dunántúli) németek identitása, az anyanyelv to-
vábbélése, a kapcsolattartás a külföldön él ő rokonokkal. Az 1980. évi hivatalos
népszámlálási eredményeket a Hoóz István vezette munkacsoport az ún. tanácsi
minősítések alapján kísérelte meg korrigálni, vagyis községenként számba venni,
hogy a bevallottakon kívül élnek-e még az adott településen nemzetiségiek. A szer-
ző ugyancsak kérd őíves felmérés segítségével igyekezett újabb számszer űsíthető
információkat szerezni. Mintatelepüléseket választott, vagyis városok és aprófal-
vak, egykoron erősen német többség ű, illetve vegyes lakosságú települések egy-
aránt szerepeltek a vizsgált helységek között. Felmérése eredményeit a 7. fejezetben
összegezte, megállapítva egyebek mellett, hogy német anyanyelvüket inkább az
idősebb korosztályok vállalják, ugyanakkor új jelenségként el őfordulnak olyan tele-
pülések is, ahol a német nemzetiség űek száma felülmúlja a német anyanyelv űekét.
A jelenleg is formálódó honi régiókra és kistérségekre a területfejlesztési felada-
tok megoldásában (mint közismert) az elkövetkezend ő években az eddigieknél is
nagyobb szerep hárul. Ehhez pedig elengedhetetlen a régiók (kistérségek) minél
alaposabb ismerete, a rendelkezésre álló természeti és humán er őforrások sokoldalú
feltárása. Ez utóbbihoz járul hozzá az ismertetett kötet is. A szerz ő ígérete szerint
elemzéseit rövidesen kiterjeszti a Somogy megyei településekre is, és így a Dél-
dunántúli régió németsége etnika térszerkezetét, illetve annak id őbeli változásait
feltáró munka teljessé válik.