Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.

KITEKINTÉS

NIJKAMP PETER

AZ INFRASTRUKTÚRA ÉS A REGIONÁLIS FEJL Ő DÉS
TÖBBDIMENZIÓS GAZDASÁGPOLITIKAI ELEMZÉSE

A tanulmány középpontjában az infrastruktúrának (vagy a társadalmi rezsi
tő kének) a regionális fejlesztési stratégiában betöltött szerepe áll. A szerz ő a regionális
fejl ődés többdimenziós elemzését különböz ő statisztikai módszerek (pl. cluster analí-
zis, skála-módszerek) alkalmazásával, valamint a kvázi-termelési függvény felhasználásá-
val készítette el. Ez elemzést a szerz ő hollandiai esettanulmányon keresztül mutatja be.)

I. Bevezetés

Az elmaradott térségekkel kapcsolatos regionális politika egyik legfontosabb
kérdése az infrastruktúra és a regionális fejl ődés közötti összefüggés. A Közös Piac
elmaradott térségeinek fejlesztésében az infrastruktúra fejlesztésének az egyik poli-
tikai eszköze az (1975-ben alapított) Európai Regionális Alap. Különösen 1978 óta
— amikoris elhatározták, hogy a közjavak széles körét az infrastruktúrához sorolják,
amelyhez a Regionális Alap (egyetértésben a közösség más pénzügyi intézményeivel)
anyagi támogatást is nyújthat — az infrastrukturális beruházások támogatása fokozato-
san emelkedik és jelenleg a Regionális Alap évi költségvetésének több mint a felét
teszi ki.
Az alapból származó pénzügyi támogatás jelent ős részét infrastrukturális
beruházásokra fordítják Hollandiában is. A tanulmány az infrastruktúra tágabb (anyagi
és nemanyagi) értelmezésén alapszik, az infrastruktúra állami t ő ke, amely az adott or-
szágban, illetve régióban a társadalmi-gazdasági tevékenység alapjául szolgál.
Jelen tanulmányban az infrastruktúra, mint a regionális tervezés eszköze
kap prioritást. Elemezni kívánjuk az infrastruktúra regionális fejl ő désben betöltött
szerepét a regionális fejl ődés jelenleg ismert elméletei alapján. Az infrastruktúra és a
regionális fejl ődés közötti kapcsolatrendszer vizsgálatának különböz ő elemzési mód-
szereit is bemutatjuk.
A tanulmány második részében vizsgáljuk azt, hogy Hollandiában, az elmúlt
évtized során az infrastruktúra milyen hatást gyakorolt a regionális fejl ődésre (ez egy-
ben része a Közös Piaci orzságokra vonatkozó nemzetközi összehasonlító tanulmá-
nyoknak is ► . Az elemzés során kapott eredmények segítségével több általános követ-
keztetést tudunk levonni az infrastruktúra hatékonyságáról, az infrastruktúráról
mint eszközrő l az európai és a holland regionális politikában.
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
106

II. Infrastruktúra és regionális fejl ődés

A regionális politika fő célkit ű zése az egyenl ő tlenségek csökkentése, ami az-
zal az eredménnyel járhat, hogy a gazdaság egésze és a társadalmi-gazdasági célkit ű-
zések között nagyobb összhang alakul ki. (v.ö. Richardson 1969).
A regionális politika központi kérdése tehát mind a regionális mind a szoci-
ális profilok elemeinek a fejlesztése, mind ezen profilok régiók közötti ellentmondásá-
nak csökkentése. (v. ö. Folmer és Oosterhaven 1980.)
Hirschman egyenl ő tlen növekedési elmélete (1958) különösen jól kapcsoló-
dik elemzésünkhöz. Hirschman nagy súlyt fektetett az állami infrastrukturális beru-
házásokra (társadalmi rezsi t ő kére). Ezek olyan alapvet ő beruházások, amelyek az ipa-
ri, mező gazdasági és tercier tevékenységekhez szükséges feltételeket teremtik meg,
ide tartoznak többek között az oktatás, egészségügy, társadalmi és kulturális tevékeny-
ségek, szállítás stb. területén eszközölt beruházások is. A társadalmi rezsi t ő ke, a közvet-
len termelő tő ke kiegészít ője. Ez azt is sugallja, hogy megfelel ő összhangra van szük-
ség a társadalmi rezsi t ő ke és a közvetlen termel ő tő ke között, bár ez az összhang fel is
borulhat egyrészt a kialakuló pénzügyi korlátok okozta sz ű k keresztmetszetek követ-
keztében, másrészt az infrastrukturális t ő ke oszthatatlansága okozta túlméretezett
kapacitások létrehozása miatt.
Az egyenl ő tlen növekedés elmélete szorosan összefügg a regionális fejl ődés
új elméletével (Id. Biehl 1980; De Graaff és Nijkamp 1981).
Az elmélet alapgondolata, hogy tartós regionális diszparitások els ősorban a
hosszú távú strukturális fejlesztések eredményei egy regionális rendszerben, és nem a
jövedelem vagy kereslet rövid távú ciklikus ingadozásának következménzei. Ennek az
az oka, hogy egy régió túlságosan is kicsi és nyitott — a világgazdasághoz képest —
ahhoz, hogy független gazdasági pozíciót tudjon teremteni. A világpiaci kereslet így
adottnak tekinthet ő egy sajátos régió számára. Sokkal nagyobb hangsúly helyez ődik
tehát a kínálati oldalra és ebb ő l következ ően a kapacitás oldalára. A regionális egyen-
l ő tlenségek problémája lényegében .komparatív allokációs probléma: amely része a tel-
jes világpiaci keresletnek — adott m ű szaki, intézményi és infrastrukturális feltételek
mellett, egy nyitott térszerkezetben — mely folytonosan vonzza az egyes régiók ke-
resletét.
Ilyen összefüggésben a regionális fejl ődés lehetőségeit jelzi egy régió maximá-
lis termelési kapacitása adott infrastrukturális feltételrendszer mellett. Ezért dönt ő
fontosságú az a kérdés, hogy milyen tényez ő k határozzák meg a regionális fejl ő dési
lehetőségeket (v. ö. Biehl 1980 ► .
A regionális fejl ődés lehet ő sége a következ ő tényez ő ktő l függ:
- a regionális adottságok tényez ő itő l, úgy mint természeti er őforrások kihasz-
nálása, telepítési feltételek, ágazat-szerkezet, nemzetközi kapcsolatok és lé-
tező részvényt ő ke;
- változó termelési tényez ő ktő l (munkalehet őségek és új beruházások).
Ilyen megközelítésben az infrastrukturális t ő ke lényegében közösségi t ő ke,
a regionális adottságok változatlan tényez ő it figyelembe véve, az immobil társadalmi
faktor a regionális fejl ődésben éppúgy lehet materiális, mint immateriális. A regioná-
lis fejl ődési lehető ségek elméletének a társadalmi rezsi t ő kére gyakorolt hatása fontos
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
107

momentum a regionális infrastruktúra politikában, mivel a társadalompolitika ha-
tékony eszköz lehet a területi egyenl őtlenségek problémáinak megoldásában.
A regionális infrastruktúra politika általában kétféle hatást fejt ki. Rövid
távon az infrastruktúra politika gyakran azonos a költségvetési politikával, mivel tár-
sadalmi beruházások ösztönzik a helyi és a regionális keresletet multiplikátor/akceler-
rátor mechanizmuson keresztül. Hosszú távon a társadalmi rezsi t ő ke léte ösztönz ő-
leg hat a régió gazdasági fejlesztési lehet őségeire. Az ilyen társadalmi rezsi t ő ke meg-
teremtése különösen fontos a szerkezeti változások el ő mozdítása érdekében az el-
maradott régiókban, ezek között is a különösen nehezen megközelíthet ő és kedvez ő tlen
földrajzi adottságokkal rendelkez ő régiókban. Az infrastruktúra politikának tehát közvet-
len hatása is van (a keresleti szektorra gyakorolt befolyásolásán keresztül), és közvetett ha-
tást is kifejt (a fejlesztési elképzelések módosításán keresztül ► .

III. A regionális fejl ődés tipológiai analízise

Az infrastruktúra-politika kialakításával számolni kell az infrastrukturális
tő ke oszthatatlanságából adódó nehézségekkel (pl. az út- és vasúthálózat esetében ► .
Az oszthatatlanság azt is eredményezi, hogy mennyiségileg nézve nagy kapacitás-
fölösleg jöhet létre, viszont az is nyilvánvaló, hogy ez tulajdonképpen szükségszer ű
jelenség, mivel elmaradott térségek fejl ő déséhez szükséges feltételeket is meg kell
teremteni, s ez vonatkozik az infrastrukturális eszközökre is.
Az infrastruktúra politika másik sarkalatos pontja az infrastrukturális t ő ke
(különösen a közlekedési, hírközlési eszközök, energiaellátás stb.) küszöbnagysága
vagy minimumértéke.
A küszöbprobléma összekapcsolható Rostow regionális fejl ődési szakaszok-
ról kialakított elképzelésével (Id. Nijkamp 1982). Amikor azt elemezzük, hogy az
infrastrutkúra mennyiben járul hozzá a regionális fejl ődéshez, fontos szempont az
adott régió fejlettségi foka. Az EGK számára írt tanulmányhoz gy űjtött infrastruktú-

1. ábra A regionális fejlődés szakaszai

Egy főre jutó predei
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
108

ra-adatok ábrázolásával egy S-alakú (logisztikus) görbét kapunk, amely dinamikus
gazdasági rendszerben egy szokványos növekedési pályát jelez (Id. Biehl és tsai. 1982)
(1. ábra ► .
Ezt az S-alakú görbét adott régió esetében feloszthatjuk a gazdasági fejlett-
ség különböz ő szakaszaira. Az egyes szakaszok a régió speciális típusának felelnek meg:
I. fejletlen térségek — hiányos infrastrukturális felszereltség (pl. periférikus vagy
rurális térségek)
II. a „take-off" szakaszba lép ő térségek — a gazdaság kibontakozásához szükséges
minimális infrastrukturális követelmények adottak
III. gyorsan fejl ő dő térségek — megfelel ő infrastrukturális ellátottság
IV. a „beérési" szakasszal jellemezhet ő térségek — a gyors növekedés negatív küls ő
jelei kezdenek mutatkozni
V. gyors növekedést elért térségek, amelyek holtpontra jutottak az infrastruktu-
rális ellátottságban kialakult sz ű k keresztmetszetek következtében.
Alapvet ő problémánk az a kérdés, vajon a regionális fejl ő dés minden egyes
szakaszára meg kell-e határozni az infrastrukturális ellátottság tipikus és speciális
„csomagját". Empirikusan bizonyított tény, hogy egy régió megközelíthet ő sége a
regionális növekedés el őfeltétele, így az infrastruktúrahálózat különösen fontos a fej-
l ő dés kezdeti szakaszaiban. Az ezt követ ő szakaszok idején a városi infrastruktúra is
egyre fontosabb lesz, míg végül a társadalmi infrastruktúra játszik fontos szerepet.
Egyértelm ű következtetésekhez a hatás/arány analízis (shift and share anali-
zis) segítségével juthatunk. Ennek segítségével el lehet választani a regionális fejl ődés
eredményeire ható országos jelleg ű és a speciális, régión belüli hatásokat, amelyekb ő l
adott részt az infrastruktúra képez. Regionális viszonylatban a strukturális kompo-
nenst úgy értelmezhetjük, mint a regionális gazdasági szerkezet min őségének mércé-
jét, míg a regionális komponens azt tükrözi, hogy vajon más, potencialitás-faktorok
kombinációja valósul-e meg az ipartelepítésb ő l adódó relatív el ő nyök elérése érdeké-
ben, s ez magyarázatul szolgál arra, vajon egyes régiókban miért fejl ő dnek jobban az
iparágak, mint a többiben.
A foglalkoztatás növelésén alapuló hatás-arány analizis eredményeit felhasz-
nálhatjuk a regionális növekedés meghatározására és magyarázatára. Ez a következ ő -
képpen történik. Táblázatot készítünk, amelyben az egyes komponensek pozitívak,
illetve negatívak.

1. táblázat

A régiók tipizálása

regionális komponens

strukturális komponens II
III IV

Az egyes csoportok jellegzetességei a következ ő k (Paraskevopoulos után szabadon, 1974 ► :

I. csoport: megfelel ő ipari szerkezettel és ipartelepítési feltételekkel rendelkez ő régiók, ahol az
agglomerációk gazdasági kibontakozása biztosított;
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
109

II. csoport: az élenjáró iparágak vonzásához kedvez ő feltételekkel rendelkez ő régiók, ahol azon-
ban a többi iparág stagnáló tendenciát jelez a sz ű k keresztmetszetek következtében;
ezek: vagy a lehet ő ségek, adottságok miatt (rendelkezésre álló alapterület, megköze-
líthet ő ség, bérszínvonal stb.), vagy az állami korlátozások miatt alakulnak ki (Id. még
Pellenbarg 1977, Andrioli et al. 1979);

III. csoport: az élenjáró iparágakban szegényebb régiók, ahol azonban a telepítési feltételek elég
kedvez ő ek ahhoz, hogy a II. csoport iparágainak kisugárzásából hasznot lehessen
húzni. Ezek az ún. közvetít ő régiók, amelyek országos jelent ő ség ű magterületek ha-
tárán helyezkednek el;

IV. csoport: az e kategóriát alkotó régiók mindkét bázisukat elveszítik (vagyis mind az iparszer-
kezetb ő l, mind a regionális elhelyezkedésb ő l fakadó elő nyöket), miután földrajzi
elhelyezkedésük annyira kedvez ő tlen, hogy sem az élenjáró iparágakat nem képesek
vonzani, sem az ezen iparágak elterjedése következtében létrejöv ő kedvez ő hatásokat
nem képesek befogadni. Röviden: nem sok jóval kecsegtet ezen régiók fejl ődési pers-
pektívája.

Mivel az infrastruktúra regionális dimenziókat érint, a II. és IV. csoport (tehát
a negatív komponens értékek) figyelemre méltó az infrastruktúra politika számára. A
II. csoport azt az állapotot tükrözi, amikor az infrastruktúra gátat szab a további szer-
kezeti fejl ő désnek; a IV. csoport pedig mind a regionális, mind a szerkezeti kompo-
nensben kialakult sz ű k keresztmetszetet jelzi; tehát ez esetben igen fontos az infra-
struktúra politika összehangolása az ágazati politikákkal.
Néhány statisztikai módszert ő l eltekintve magyarázó elemzésünk a már emlí-
tett kvázi-termelési függvény megközelítésen alapul. A kvázi-termelési függvény elméle-
te magától értet ő dő nek tartja, hogy a regionális összterméket a hagyományos (he-
lyettesíthet ő ) termelési tényez ő k (mint a tő ke és munka ► , valamint a speciális, regio-
nális szempontból meghatározó elemek (mint az agglomeráció, az ágazati szerkezet,
és az infrastruktúra) határozzák meg. A regionális termel őtő kére és ágazati szerkezetre
vonatkozó mennyiségi információ hiánya miatt, valamint azért, mert az agglomerációs
tényez ő k részben már beolvadtak a foglalkoztatási lehet ő ségekbe és az infrastruktúra
komponensekbe, csak az utóbbi két feltételt soroljuk a termelési tényez ő k közé.
Miután bennünket a különböz ő infrastrukturális komponensek relevanciája
érdekel a regionális fejl ő dés színvonalával kapcsolatban, véleményünk szerint ez a vá-
lasztás igazoltnak tekinthet ő . Ezért a Cobb-Douglas elméleten alapuló kvázi termelési
függvényt alkalmazzuk empirikus elemzésünkben (Id. 5. rész ► .

IV. A holland infrastruktúra adatok részletezése

Tanulmányunkhoz 11 holland tartományra vonatkozóan gy űjtöttünk adato-
kat a regionális infrastruktúra vizsgálatok céljából 2 id ő periódusra: 1970-1975, illet-
ve 1986-1990-re.
A következ ő alapkategóriákat különítettük el:
A közlekedési G egészségügyi
B hírközlési H városi
C energiaellátási I sportolási és turisztikai
D víz(ellátási) J társadalmi
E környezeti K kulturális
F oktatási L természeti adottságok.
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
110

E fő infrastruktúra indikátorok mindegyikéhez az alindikátorok széles válasz-
téka kapcsolódik, így összesen több, mint 100 regionális infrastruktúra-indikátor sze-
repel a vizsgálatban. Ezt az adatgy űjtést nemcsak a holland tartományokra, hanem
egyidej ű leg az Európai Gazdasági Közösség többi régiójára is elvégezték. Nemcsak
a különböz ő indikátorok megfelel ő meghatározása problematikus, hanem az ezen in-
dikátorok egyidej ű alkalmazása is nehézséget jelent a statisztikai vagy ökonometriai
elemzésekben. Tanulmányunkban a tömörség kedvéért Hollandia esetében aggregált
erdményekre szorítkozunk (valamennyi holland adat bemutatását Id. De Graaff és
Nijkamp 1981; EGK-adatokat Id. Biehl et al. 1982).
Meg kell említeni, hogy Hollandiában számos térbeli szint létezik, amely
— elvben — keretet nyújt a regionális fejl ő dés és az infrastruktúra közötti kapcsolat-
rendszer tanulmányozására. Tanulmányunkban a tartományi szint képezi a térbeli
felosztás alsóbb fokozatát (ez a Közös Piaci statisztikák II. szintje). E tartományok
egyben közigazgatási egységek is, ahol a területi tervezés és a lakáspolitika fontos sze-
repet kap. Hollandiában tizenegy tartomány van. Számos statisztikai kimutatásban sze-
repelnek az új polderek adatai (IJsselmeer), azonban az adatelemzés során ezeket az
adatokat Gelderland tartomány adataival kombináltuk.
Mivel az adatok többféle jelemz ő elválaszthatatlan sajátossággal rendelkeznek,
különféle többváltozós statisztikai módszereket alkalmaztunk, amelyet a modellek
értékelése követ.

Cluster analizis

Ez a módszer arra tesz kísérletet, hogy a régiók közötti hasonlóságok alapján
osztályozza a régiókat (Id. Nijkamp és Paelinck, 1976). A nagyfokú homogenitással
rendelkez ő régiók egy clusterbe sorolódnak, míg az igen heterogén régiókat más-más
clusterekbe sorolja a módszer. A különválasztás kritériuma általában a clusteren belüli
homogenitás és/vagy a clusterek közötti heterogenitás. A cluster analizis alkalmazása
lehet hierarchikus vagy nem-hierarchikus, tanulmányunkban a hierarchikus módszert
alkalmaztuk.

Többdimenziós skála elemzés
-

Ha pontosan szeretnénk tudni, mely infrastruktúra kategóriák idézték el ő a
tartományok és a clusterek relatív helyzetében bekövetkezett változásokat, a többdi-
menziós skála-elemzés (MDS) hasznos eszköznek bizonyulhat, különösen az attribú-
tumok min őségi információi esetében (Id. Nijkamp 1979).
Az MDS-elemzés sokféle variációt nyújtó módszer, amelynek az a célja, hogy
az eredeti adatállományt kisebb alállományra redukáljuk. Az MDS-módszer alkalma-
zásának eredeti célja az volt, hogy transzformálja az ordinális adatokat intervallum
szint ű vé. Tételezzük fel, hogy a regionális infrastruktúra-adatok mátrixát ordinális
vektorokban mérjük. Ezután a metrikus rendszerré alakítás úgy végezhet ő el, hogy fel-
tételezzük, minden egyes r régió (r = 1, . . R) úgy mutatható be, mint az N-dimen-
ziós euklideszi tér egyik pontja. Miután R ilyen hely van, a teljes régió-modell úgy ala-
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
111

kul ki, hogy az R-pontpárok közötti euklideszi távolság mértéke lesz az egyes régió-
párok közötti eltérések mértéke is. Ezen R-pontok koordinátái hasonlósági szabály
útján állíthatók be, amely szerint az R-pontokat úgy kell elhelyezni az euklideszi tér-
ben, hogy helyzetük a legnagyobb mértékben megfeleljen az eredeti adatmátrixban
lévő sorrendi információnak. Az infrastruktúra kategóriák értékei hasonlóképpen áb-
rázolhatók az euklideszi térben, és lehetséges mind a régiók, mind az infrastruktúra-
kategóriák közös bemutatása is. Az esetünkben alkalmazott utóbbi megoldás lehet ő vé
teszi, hogy meghatározzuk a régiók és az ínfrastruktúra egyes ágazatai közötti adott-
ságok kapcsolatrendszerét.

Főkomponens analízis

A fő komponens analízis (PCA) célja az, hogy a multikollinearitással jellemez-
hető adatmátrixot egy alacsonyabb rangú mátrixszá redukálja, s így az új vektorok
(az ún. faktorok) kölcsönösen függetlenek legyenek (Id. Nijkamp és Paelinck 1976).
A faktorpontok vagy a faktorsúlyok jelzik az egyes eredeti változók relatív hozzájá-
rulását az új faktorokhoz, ezért az egyes faktorok közvetlenül interpretálhatók az ere-
deti változók által megadott súlyokkal. Ez a redukciós módszer variancia kritériumo-
kon alapul.
A II. térbeli szint esetében a következ ő tartományokat különítettük el:
1. Groningen 2. Friesland; 3. Drente; 4. Overijssel;
5. Gelderland; 6. Utrecht; 7. Noord-Holland; 8. Zuid-Holland
9. Zeeland; 10. Noord-Brabant; 11. Limburg.
Hátránya a régiók ilyen felosztásának, hogy az inkább közigazgatási, mintsem
funkcionális jelleg ű , de ez más országoknál is el ő fordul. Azon célból, hogy csökkent-
sük a népességszám eltéréseket és a régión belüli eltéréseket az egyes infrastruktúra
adatokat standardizáltuk a következ ő k szerint:
1 ) hálózati vagy térségi (space opening) infrastruktúra-adatok átlaga a területi adott-
ságoknak megfelel ően (vagyis egy régió felszínére);
2) Infrastruktúra-pontokra vonatkozó adatok a keresleti adottságoknak megfelel ően
(vagyis a népességnagyságnak).
Az „A" jel ű függelék tartalmazza a 12 legfontosabb infrastruktúra-kategória
standardizált és összesített adatait. Az infrastruktúra-mutatók mátrixa az adatok szé-
les körét foglalja magába.
Ezen mutatók adatai két id ő periódusra (1970-1975, illetve 1976-1980)
vonatkozóan kerültek összegy űjtésre.
Első látásra úgy t űnik, hogy a régiók viszonylag egyenl ően ellátottak a kivá-
lasztott infrastrutkúra-kategóriák zömével. A közlekedési hálózatot illet ő en azonban
komoly eltérések vannak a régiók között: ezt a három északi tartomány (1, 2 és 3)
és Zeeland tartomány (9) autópálya és vasúthálózatának hiánya, valamint a 7. és 8.
iparosodott régió szállítási-közlekedési infrastruktúra b ősége okozza. Megjegyzend ő ,
hogy az ipar által elfoglalt terület valamennyi tartományban csaknem egyforma.
A magterület a 7. és 8. régióból (Noord-Holland és Zuid-Holland tartomá-
nyok) áll; a közbens ő régió a középs ő és déli Gelderland és Noord-Brabant tartomá-
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
112

nyokat foglalja magába, míg az 1., 2., 3. és 9. régió alkotja a perifériát. A 4. és 11.
régió többé-kevésbé vegyes infrastrukturális ellátottságú.
Azokban a régiókban, ahol az egészségügyi, a szociális és a kulturális ellátás
magas színvonalú (mint a 7. és 8. régióban ► , a természeti környezet viszonylag szegé-
nyes (ez alól az 5. régió kivétel). Ennek az ellenkez ő je igaz Friesland és Drente tarto-
mányra (2. és 3. régió). Ez arra is utal, hogy óvatosan kell eljárni a régiók infrastruktu-
rális ellátás alapján történ ő osztályozáskor, ha nem helyezünk túl sok hangsúlyt a m ű vi
társadalmi környezetre. Különösen egy olyan igen s ű r ű n lakott országban, mint Hol-
landia, a magas környezeti színvonal fontosabb lehet adott régió regionális fejl ődésére,
mint az ember által létrehozott infrastruktúra.
Egy idő közi összehasonlítás azt mutatja, hogy a fentebbi eltérések nem is
nő ttek, de nem is csökkentek komoly méretekben az 1970 és 1980 közötti id őszak-
ban. Az 1., 3., és 3., valamint a 9. régió néhány infrastruktúra-kategóriában még mindig
„hátrányos helyzetben" van, bár néhány kategória növekedési rátáinak különbségei
azt is jelezhetik, hogy az elkövetkez ő évtizedben az eltérések csökkenni fognak.
Létezik a nagyobb konvergencia irányába mutató tendencia is. A 2-4. ábrák diagram-
jai ezt is tükrözik.
A holland régió közötti eltérések els ő összevetését követ ő en az alábbi követe
keztetéseket vonhatjuk le:
— a tartományok közötti relatív eltérések elég csekélyek (a maximum—mi-
nimum arány /MMR/ kisebb mint 1,3), bár a központi rész (Utrecht, Noord-Holland
és Zuid-Holland) szemmel láthatóan jobb infrastrukturális ellátottságú. A variációs
együttható (COV) eredménye az MMR-hez hasonló eredményekre vezet.
— az id ő közben bekövetkezett változások azt is jelzik, hogy Noord-Holland
és Zuid-Holland tartományokban az infrastrukturális ellátottság relatíve tovább javult
a hetvenes években.

2. ábra A 11 hol land tartomány infrastruktúrális ellátottsága 1970 és 1975
között

100

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
113

3. ábra A 11 holland tartomány infrastrukturális ellátottsága 1976 és 1986
között

100

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

4.ábra A 11 holland tartomány infrastrukturális ellátottságának növekedése
az 1970 és 1975, illetve az 19 76 és 1980 közötti id őszak viszonylatában

100

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
114

2. táblázat

A régiók osztályozása alacsony színvonalú (gyenge) és magas színvonalú (er ős)
infrastrukturális ellátottság szerint

tartományok gyenge erő s

1. Groningen természeti környezet oktatási
2. Friesland oktatási, sport, turizmus, szociá-
lis, kulturális
3. Drente egészségügy, sport, turizmus, ter-
mészeti környezet
4. Overijssel egészségügyi, városi
5. Gelderland természeti környezet
6. Utrecht kulturális, környezeti egészségügyi
7. Noord-Holland oktatási hálózati infrastruktúra, szociális,
kulturális
8. Zuid-Holland oktatási, sport, szociális hálózati infrastruktúra
9. Zeeland környezeti, városi, szociális
10. Noord-Brabant kulturális
11. Limburg környezeti, oktatási

A tartományok gyenge (jóval átlag alatti) és er ős (magasan átlag feletti) infra-
strukturális ellátottság szerinti osztályozása a fenti eredményre vezetett (2. táblázat ► .
A holland infrastruktúra-adatok e bemutatása és els ő vizsgálata után a követ-
kező rész az infrastruktúrának a regionális fejl ődésben betöltött szerepét sokkal ala-
posabb statisztikai és ökonometriai elemzéssel vizsgálja.

V. Statisztikai és ökonometriai eredmények

Az infrastruktúra-adatok hierarchikus cluster analízise a holland tartományok
„B" jel ű függelékben bemutatott osztályozásához vezetett. Az eredmények a követ-
kező konklúzióhoz vezettek:
— az említett állításokkal szemben tisztán megfigyelhet ő a térbeli-id őbeli
dinamika. Noord-Brabant, Drente és Zeeland tartományok helyzetében bekövetkezett
változások a tartományok clusterközi dinamikájának a példái; míg a noord-Holland
tartományi cluster hierarchikus helyzetében bekövetkezett változások az infrastruk-
túra térbeli terjedésének módosulását illusztrálják.
— A hetvenes évek infrastrukturális beruházásai következtében a tartományok
többsége között csökkentek az eltérések. Különösen az Utrecht, Overijssel, Gelder-
land, Noord-Brabant és Limburg tartományok közötti hasonlóságok gyarapodtak,
míg az e tartományok és a két nyugati tartomány közötti relatív különbség mérsékl ő-
dött. Groningen és Friesland, Drente és Zeeland tartományokban bizonyos infrastruk-
túra kategóriák nem megfelel ő fejlődése növekvő eltéréseket eredményez e tartomá-
nyok és Hollandia megmaradó része között.
Az infrastruktúra eredmények sokdimenziós skála-analizise a „C" jel ű függe-
lékben bemutatott régiók és infrastruktúrák közös konfigurációjához vezetett. Ezek
az eredmények a következ ő konklúzióhoz vezettek:
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
115

— a társadalomjóléti infrastruktúra jóval egyenl ő bb elosztása csökkentette
az eltéréseket, és a különböz ő tartomány-clusterek közötti különbségeket f ő ként a
hálózati és a természeti infrastruktúra eltér ő színvonala határozza meg. A clustereket
ezért a következ ő képpen lehet jellemezni. Noord-Holland és Zuid-Holland tartomá-
nyokban a hálózati infrastruktúra dominál a természeti adottságok rovására. A háló-
zati, szociális, kulturális és természeti infrastruktúra között centrálisan elhelyezked ő
Utrecht, Gelderland, Noord-Brabant és Limburg tartományt a jelek szerint sokkal ki-
egyensúlyozottabb infrastrukturális ellátottság jellemzi. Az egyébként kedvez ő profilú
Groningen és Zeeland a természeti infrastruktúra komoly hiányával jellemezhet ő .
Drente és Overijssel tartomány a megfelel ő hálózati infrastruktúra hiányától szenved.
— A „C" jel ű függelék mindkét ábrájában megközelít ő leg azonos tartományi
clustereket figyelhetünk meg, s ezt a cluster analízis kapcsolatrendszerében be is mu-
tatjuk: ez alól Groningen helyzete kivétel. A C. 1. ábra azt mutatja, hogy Noord-
Holland és Zuid-Holland tartományok általában domináns helyzetben vannak. Csak-
nem valamennyi fő infrastruktúra kategória igen közel helyezkedik el e két tartomány-
hoz, amelyek nagyfokú korrelációt mutatnak az urbanizáltság (és mint kés ő bb látni
fogjuk, a regionális fejl ő dés) színvonalával. Mivel csaknem valamennyi infrastruktúra
kategória egy csoportban összpontosul, a C. 1. ábra nem tud hasznos leírást nyújtani
a különféle tartomány-clusterekr ő l. Ezen a téren a C. 2. ábra már szerencsésebb, mi-
vel itt a fő infrastruktúra-clusterek három, többé-kevésbé önálló csoportját tudjuk
megkülönböztetni: a hálózati vagy regionális infrastruktúra clustert (mivel az itt sze-
repl ő valamennyi infrastruktúra kategória az egész régiót szolgálja ► ; a helyi társadalom-
jóléti clustert, és egy különálló csoportot, amely a természeti adottságokból tev ő-
dik össze.
A fő komponens analízis a faktorok három f ő csoportját jelzi a következ ő
numerikus eredmények alapján (3. táblázat).
A faktorok e három f ő csoportja a következ ő képpen interpretálható:
1. hálózati: közlekedés, hírközlés, energia és víz;
2. társadalomjóléti: sport és turizmus, kulturális létesítmények, szociális infrastruktú-
ra, oktatás és egészségügy;
3. életmin őségi: városi és környezeti infrastruktúra.
Ezek a komponensek nagyjából megfelelnek a 4. részben tárgyalt regionális
fejlődési szakaszok elemeinek.

3. táblázat

A főkomponens analízis eredményei

Sajátérték Variancia %
Faktorok
1970-1975 1976-1980 1970-1975 1975-1980

1 4.50 4.95 52.4 51.8
2 2.27 2.51 26.5 26.3
3 1.81 2.09 21.1 21.9
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
116 Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.

4. táblázat

Az infrastruktúra kategóriák és az átlagos regionális össztermék közötti korrelációs
együtthatók
(az átlagos össz-infrastruktúrát jelzi)

infrastruktúra kategóriák

A B C D E F G H I J K L

1970-1975
0.85 0.93 0.86 0.78 0.04 -0.51 -0.05 0.39 -0.36 -0.05 0.10 -0.44 0.81

1976-1980
0.51 0.67 0.56 0.51 0.36 -0.36 0.02 0.79 -0.44 0.17 -0.20 -0.51 0.64

A regionális infrastrukturális ellátottság elemeinek vizsgálata mellett az is
igen fontos, hogy az infrastruktúra-t ő ke regionális fejl ő désre gyakorolt hatását megha-
tározzuk. Az adatok korrelációs elemzése már nyújthat némi útmutatót az ellátott-
ságot illetően.
A 12 infrastruktúra-kategória közötti egyes korrelációs koefficienseket és az
1 fő re jutó regionális összterméket a 4. táblázat tartalmazza.
Az eredmények az összes infrastruktúra-javak átlaga és a regionális összter-
mék átlaga közötti jelent ő s korrelációt jelzik. Az egyes infrastruktúra kategóriák nem
ugyanazt az eredményt adják; különösen a hálózati infrastruktúra (A-D ► , és a városi
infrastruktúra (H) jelenik meg úgy, hogy viszonylag er ős pozitív korrelációt jelez,
míg a többi elég gyenge korrelációt mutat.
Amint azt már korábban említettük, sokkal eredményesebb megközelítést
nyújt a kvázi-termelési függvény alkalmazása, mert segítségével meg tudjuk magya-
rázni a regionális össztermék létrejöttét a termelési tényez ő kbő l és a regionális infra-
strukturális ellátottságból.

Y= aL ‚3 • 17 1 • IP • 11 3

ahol: Y = átlagos regionális össztermék
L = foglalkoztatási lehet őségek
= hálózati infrastruktúra
1 2 = társadalomjóléti infrastruktúra
1 3 = városi infrastruktúra.
A súlyozott aggregált infrastruktúra-komponenseken alapuló többváltozós
regressziós elemzés eredményei (a 11 tartományra és 2 id őperiódusra vonatkozóan)
a regionális összterméket és a foglalkoztatási lehet ő ségeket tartalmazó „A" jel ű függe-
lék adataival kombinálva a következ ő k:
a = 0.17 (0.36)
= 0.58 (0.33)
R 2 = 0.671
yl = 0.15 (0.07)
-r2 = 0.03 (0.15)
= 0.19 (0.07)
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
117

ahol a zárójelben lév ő számok a szórásnégyzetet jelentik. Ami az infrastruktúrát illeti,
kiderül, hogy mind a hálózati, mind a városi infrastruktúra a regionális fejl ődés (sta-
tisztikailag) jelent ős részét magyarázza. A társadalomjóléti infrastruktúra jelz őszáma
kevésbé jelent ős magyarázattal szolgál, ami annak köszönhet ő , hogy sokkal inkább a
népességnagyságtól, mint a gazdasági tevékenység színvonalától függ.
Ebbő l viszont még nem vonható le az a konklúzió, hogy az egyes kategóriák-
ban az infrastrukturális beruházások a priori vezetnek a regionális fejl ő dés javulásához.
Hangsúlyoztuk, hogy az infrastruktúra a regionális fejl ődés feltétele, s a fenti ered-
mények csak alátámasztják, hogy a hálózati és/vagy városi infrastruktúrában jelentke-
ző sz ű k keresztmetszetek valószín ű leg komoly akadályt gördítenek a regionális fej-
lődési folyamat elé.
Ha megvizsgáljuk a kvázi-termelési függvény regressziós egyenletének külön-
bözeteit/maradékait, azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy a fejlettebb
régiókban tendenciózusan relatív sz ű k keresztmetszetek jönnek létre az infrastruktú-
rában (ami az infrastrukturális eszközök túlzott igénybevételét jelenti ► ; míg a kevésbé
fejlett régiók infrastruktúra-kapacitás felesleggel rendelkeznek. Ez azt is jelenti a ke-
vésbé fejlett régiók esetében, hogy politikai intézkedések megtételére van szükség
olyan mobil termelési funkciók kialakítására, mint a magánberuházások és kvalifikál-
tabb munkaer ő . A fejlettebb régiókban id ővel felszámolhatók a sz ű k, infrastrukturális
keresztmetszetek. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, és különösen az
utóbbi konklúzióval óvatosan kell bánni, hogy a gazdagabb területeken az infrastruk-
túra-t ő ke túlzott használata az agglomerációk gazdasági tevékenységének a következ-
ménye is lehet. Ez ismét azt támasztja alá, mennyire id őszer űek az infrastruktúra-t ő-
kének a magántermelési funkciókkal és ipartelepítési tényez ő kkel való optimális össz-
hangjáról szóló el ő ző megjegyzések.
Azoknak a régióknak a meghatározására, ahol az infrastrukturális beruhá-
zások a regionális fejl ődésre pozitív hatást gyakorolhatnak, shift-and-share analízist
alkalmaztunk (1. táblázat).
A shift-and-share analízis eredményei a következ ő osztályozást adták:
I. csoport Utrecht
I I. csoport Noord-Holland, Zuid-Holland
III. csoport Noord-Brabant, Gelderland, Drente, Limburg, Overijssel
IV. csoport Groningen, Friesland
A Zeeland-i tartományt dinamikája miatt nehéz osztályba sorolni. A fent em-
lített felső-alsó osztályozás eredményeivel kombinálva úgy t ű nik, hogy Friesland tar-
tományban az infrastrukturális beruházások fontos szerepet játszhatnának a regioná-
lis tervezésben, míg Groningen tartományban okosabbnak látszik, ha az ágazati poli-
tikára helyezünk nagyobb hangsúlyt.
Miután az infrastruktúra a regionális komponenst alakító egyik elem, úgy vél-
hetnénk, hogy az infrastruktúra mint politikai eszköz eredményesen alkalmazható
a regionális tervezésben azokban az esetekben, amikor a regionális komponens nega-
tív előjel ű, vagyis az I. táblázat II. és IV. csoportjában. Miután a IV. csoport struktu-
rális komponense szintén negatív el őjel ű , célszer ű az ágazati és ipartelepítési politi-
kát kombinálni.
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
118

VI. Összegezés

Végezetül, néhány megjegyzés az infrastruktúra regionális fejl ő désére gya-
korolt hatásának átfogó elméleti és empirikus elemzéséhez.

A) Általános megjegyzések

- Az infrast
- Az infrastruktúra regionális fejl ő désre gyakorolt hatásának mértéke az id ő k
folyamán változik, és függ az elemzés térbeli szintjét ő l, valamint a gazdasági
jólét általános színvonalától is. Részletesebb térbeli felosztással még érdeke-
sebb kapcsolatokat lehet feltárni (Id. Nijkamp et al. 1984).
- A statisztikai eredmények az egymást követ ő infrastruktúra jelz ő számok
közötti nagyfokú korrelációt jelzik. Ez igazolja az elemzés aggregációs szint-
jét, amely a f ő infrastruktúra csoportokon alapul.
- A regionális infrastrukturális ellátottságot nagyjából három f ő csoport kép-
viseli: a hálózati faktor, a társadalomjóléti faktor és az életmin őség faktora.
- Az eredményekb ő l kit ű nik, hogy a s ű r ű n lakott, iparosodott térségek általá-
ban jobban ellátottak hálózati infrastruktúrával, mint a periférikus, mez ő -
gazdasági, és kevésbé s ű r ű n lakott térségek.
- Az egyes infrastruktúra kategóriák közötti tartományközi eltérések enyhe
csökkenést mutattak a hetvenes évek folyamán.
- A regionális foglalkoztatás és növekedés különböz ő ségeinek kialakulásában
a lokalizációs feltételek egyre inkább fontossá válnak. Az infrastruktúra-
orientált tényez ő k megközelíthet ő sége ezért alapvet ő húzó tényez ő a te-
vékenységek újraelhelyezési folyamatában.

8) Politikai ajánlások és javaslatok a további kutatásokra

- A különböző infrastruktúra típusok innovatív kapacitása (pl. a K + F köz-
pontoké, amelyek fejlesztési központokként funkconálnának) több figyel-
met érdemelne, míg különösen a gazdasági stagnálás és a gazdaság szerkezeti
váltásának id őszakában az ipari innovációt segít ő infrastruktúra inkubátor
(vagy keltető hely) funkciója kulcsfontosságú a regionális fejl ődésben. Az e
területen folyó kutatásokat azonban számos korlátozás nehezíti, mint pl.
az innováció egységes és gyakorlati definíciójának hiánya, a tercier szektor
innovatív képességének a kimutatása, és az innováció foglalkoztatásra gya-
korolt mennyiségi és min ő ségi hatására vonatkozó információ hiánya (Id.
Nijkamp, 1986). Ez is arra utal, hogy bár a regionális politikák a régiók inno-
vációs potenciálja el ő térbe helyezése irányába orientálódtak a nyolcvanas
években, sajnálatos módon általában hiányzik ezeknek a politikáknak a gya-
korlati megalapozása.
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
119

A másik tényez ő , amely kétségtelenül több figyelmet érdemel a jöv ő infra-
struktúra politikáiban, a keresleti oldal hatása (ágazatközi kapcsolatok, fo-
gyasztás) regionális szinten, különösen azokban a régiókban, amelyek elég
nagyok ahhoz, hogy bizonyos fokig öner őbő l is tudjanak fejl ődni. Ezzel kap-
csolatban a regionális fejl ődés tényez ő inek az a feladata, hogy növeljék a re-
gionális produktivitást (s így a magas produktivitási rátával hozzájáruljanak a
régiók relatív fejl ődéséhez).

Fordította és szerkesztette: Sikos T. Tamás

BIBLIOGRÁFIA

Andrioli, F.D.—Rensen, F.—Slob, G. 1979: Accessibility as a locational factor for business estab-
lishments. TESG. 70. pp. 17-26.
Biehl, D. 1980: Determinants of regional disparities and the role of public finance. Public Finance.
35. 1. pp. 44-71.
Biehl, D. et al 1983: The contribution of infrastructure to regional development. Regional Policy
Division, European Communíty, Brussels.
Folmer, H.—Oosterhaven, J. 1980: Durch regional economic policy: a review of contents and eva-
luation of effects Research Memorandum No. 67, Economic Faculty, State University,
Groningen.
Graaff, H de—Nijkamp, P. 1981: Regional policy analysis. Economic and Social Institute, Free
University, Amsterdam (mimeographed)
Hirschman, A. O. 1958: The strategy of economic development. Yale University Press, New Haven.
Nijkamp, P. 1982: Long waves or catastrophes in regional development. Socio-Economic Planning
Sciences. 16. 6. pp. 261-271.
Nijkamp, P. 1984: A multidimensional analysis of regional infrastructure and economic develop-
ment. In: Andersson, A.—Isard, W.—Puu, T. (eds) Regional and industrial development
theories. North-Holland Publ Co, Amsterdam, pp. 267-294.
Nijkamp, P. 1986: Technological change, employment and spatial dynamics. Springer, Berlin.
Paraskevopoulos, C. C. 1974: Patterns of regional economic growth. Regional and Urban Econo-
mics. 4. pp. 77-105.
Pellenbarg, P. H. 1977: Bedrijfsmigratie in Nederland, deel VI, Onderzoeksresultaten. Geographic
Institute, State University (mimeographed).
Richardson, H. W. 1969: Regional economics. Weidenfeld and Nicholson, London.
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
120
1
Függelék A. Infrastruktúra adatok
A 1 . táblázat Standardizált infrastruktúra/adatok 11970-1975)

tartoámnyok
infrastruktúra
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

A 61. 37. 25. 44. 60. 73. 100. 96. 20. 47. 73.
66. 41. 43 48 46. 62. 92. 100. 37. 46. 46.
C 63. 26. 41. 38. 46. 65. 89. 100. 19. 58. 54.
D 47. 39. 35. 67. 62. 86. 100. 94. 40. 64. 78.
E 41. 24, 52. 45. 56. 40. 51. 62. 100. 78. 31.
F 96. 100. 91, 92. 85. 90. 79. 84. 88. 87. 81.
G 73. 66. 92. 64, 76. 100. 83. 74. 68. 72. 70.
H 71. 42. 41. 39. 40. 52. 59. 79. 100. 63. 60.
96. 100. 91. 64. 74. 73. 79. 65. 90. 64. 61.
92. 87. 76. 68. 90. 96. 98. 66. 100. 72. 64.
K 78. 100. 72. 70. 60. 45. 84. 64. 61. 60. 58.
L 10. 39. 81. 67. 100. 48. 48. 21. 15. 81. 80.

81 73 77 73 83 89 100 94 • 77 82 79

1A források teljes listáját, az alkalmazott változók szerkezetét és meghatározását Id. De Graaf és
Nijkamp-ban 119811

A2. táblázat Standardizált infrastruktúra-adatok 11976-19801

tartományok
infrastruktúra
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

A 65. 41. 27. 40. 60. 71. 100. 99. 22. 51. 78.
B 81. 46. 48. 53. 50. 72. 97. 100. 42. 57. 57.
C 50. 32. 32. 46. 43. 66. 79. 100. 21. 57. 64.
D 46. 40. 36. 70. 65. 91. 100. 98. 42. 71. 86.
E 58. 44. 48. 57. 65. 36. 43. 61. 100. 46. 33.
F 98. 100. 88. 93. 87. 87 79. 85. 88. 84. 77.
G 71. 64. 93. 61. 83. 100. 83. 72. 61. 67. 69.
H 76. 45. 46. 43. 46. 55. 83. 84. 100, 71. 68.
73. 100. 83. 68. 69. 66. 75. 61. 75. 63. 68.
J 90. 93. 79. 68. 84. 88. 92. 67. 100. 68. 68.
K 75. 100. 74. 70. 54. 50. 93. 55. 51. 45. 55.
L 12. 40. 65. 55. 100. 67. 45. 28. 16. 70. 67.

82 77 74 75 83 88 100 94 74 79 82
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
121

A3. táblázat Standardizált infrastruktúra-adatok 1970-1975-t ő l 1976-1980-ig

tartományok
infrastruktúra
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

A 59. 63. 71. 71. 65. 81_ 79. 100. 63. 89. 82.
B 97. 49. 51. 56. 54. 81. 100. 91. 44. 69. 66.
C 48. 47. 36. 50. 49. 66. 68. 100. 31. 73. 84.
D 27. 28. 29. 64. 58. 90. 66. 85. 39. 85. 100.
E 75. 100. 55. 78. 88. 54. 65. 88. 48. 40. 80.
F 89. 83. 53. 96. 97. 63. 85. 100. 86. 66. 46.
G 71, 62. 90. 65. 87. 100. 80. 62. 35. 59. 72.
H 50. 34. 49. 59. 53. 44. 100. 48. 0. 55. 61.
37. 99. 54. 98. 51. 73. 70. 61. 51. 76. 100.
J 52. 100. 89. 80. 26. 20. 40. 91. 55. 44. 91.
K 78. 42. 60. 52. 40. 69. 100. 44. 34. 26. 42.
L 72. 79. 0. 16. 98. 25. 59. 100. 64. 29. 10.

E 78 81 66 81 79 79 94 100 57 73 86
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
122

Függelék B Cluster analizis

tartományok
11 1
I t
9 •.....•1 I 1
I t t
3 L L...I
I I
4 •••f 1 1
I 1 1
2 ••.! t* I
I t
10 .1 I I
(...5f
I I
1 •L L •...L 1
L t
5 I t
t
8 I t
I I
6 • t
7 ..........t

81. ábra Holland tartományok hierarchikus osztályozása, 1970-1975

tartományok
11 C
I I
1 t t ...t
t t
5 I I
10 . I I
I I
t••.t I I
2 • t L I I
le..~.~[ 1
9 ...t L 1
t t I t
3 •..t t.... t I
t I
4 ...
8 • t
1
6 1•.•t
7 • t
•*•*•* ....•«.......(

82. ábra Holland tartományok hierarchikus osztályozása, 1976-1980
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
123

tartományok

11 4...4.4•14
I•••4
5 ...... E /40.4.....4s 40..4.44
I t
6 ..... ****** 7. T
t•-•-•-•11
10 •••[ I I

4 •..t

3 I I
1 t
9 *****• I /
/
2
I

8 ...............1

B3. ábra Holland tartományok hierarchikus cluster analizise,
1970-1975

tartományok
11 ...t
/...1
10 I.....
t
6
5 •

4 .

8 •
7 ...

9
1
3 t
I
2 t

84. ábra Holland tartományok hierarchikus cluster analizise,
1976-1980
NIJKAMP PETER
Az infrastruktúra és a regionális fejlődés többdimenziós gazdaságpolitikai elemzése
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 105-124. p.
124

Függelék C Többdimenziós skála-analizis
2 dimenzió

..1 .4.1 . 4,
118
58 LO

∎ . ..•
OD
OA 4e
7,8elo Fo 610
B,Co 18 oG
1 dimenzió
82 38
H° K0 01

Eo
9e

Cl. ábra MDS-analizis eredményei (1970-1975). Tartományok
Infrastruktúra kategóriák
2 dimenzió

10,118 85
'86

88
48
38
Co Ao D087 oF 1 dimenzió
• • 0
OB 0 01
HO G J 82

Ko
14 Eo

C2. ábra MDS -analízis eredményei (1976-1980)