Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 101
TELEPÜLÉSI STRATÉGIÁK A BUDAPESTI
AGGLOMERÁCIÓBAN
(Settlement Strategies in the Budapest Agglomeration)
SZABÓ JULIANNA
Kulcsszavak:
Budapesti agglomeráció települési stratégia szuburbanizáció településfejlesztés
A budapesti agglomeráció szuburbanizációs folyamatai közepette nagy jelent őségre tesznek szert a
térség településeinek elkülönül ő fejlesztési stratégiái. Az elkövetkezőkben ezeknek a stratégiáknak három
elkülöníthető típusát járom körbe céljaik, ideológiai hátterük, eszközrendszerük és településfejlesztési
hatásaik alapján. A típusok leírása után megkísérlem elhelyezni őket a régió terében és az 1990 utáni
igazgatási, gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok összefüggéseiben, értékelni őket egy koherens
területfejlesztéspolitika kialakításának szempontjából.
A középkori városok szabaddá tev ő leveg őjére, de talán még a görög városállam-
ok öntudatos polgári cserép-demokráciájára támaszkodó képzeteinkben a települé-
sek ma is valamiféle zárt emberi érték-, érdekközösségként jelennek meg. Bár-
mennyire is meghaladta a településhálózat alakulása és az urbanisztikai tudás fejl ő-
dése ezt a modellt, egy erősen meghatározó terület, a közigazgatás és az önkor-
mányzatiság struktúrája máig a fallal, de legalábbis erd ővel-mezővel körülzárt
település archetípusán mint alapegységen épül fel. Ennek megfelel ően a települések
közigazgatási egységei a térségük gazdasági, fejlesztési, politikai, társadalmi fo-
lyamataiban mint elkülönült aktorok vesznek részt, a közigazgatási rendszert ől és
geográfiai helyzetüktől függően több-kevesebb mozgástérrel.
A települések közötti kapcsolatok azonban ma jóval meghatározóbbak, mint a kö-
zépkor városfallal kerített településeinek esetében, s a XIX. század, a modern köz-
igazgatás-önkormányzatiság kialakulásának korszakában voltak. Különösen er ős és
sokrétű ezeknek a gazdasági, logisztikai, kommunikációs, infrastrukturális stb.
kapcsolatoknak a hálózata a világvárosok agglomerációján belül (Valér 1994).
Gyakran éppen ezeknek a hálózatoknak az intenzitása, komplexitása és jó m űködé-
se adja az adott agglomeráció különleges helyzetét, a településrendszer átlagos
településeitől való minőségi elszakadást.
Budapest térsége ma az agglomerálódás er ős jeleit mutatja, a településközi háló-
zatoknak sok szála kialakult, és a kilencvenes évek elején robbanásszer űen felgyor-
sult szuburbanizáció folyamatai tovább er ősítik azokat. Az, hogy ezek a kapcsola-
tok hogyan alakulnak, az agglomeráció mennyire tud egységesen m űködő, a
szinergikus el őnyöket kihasználó, ugyanakkor a hátrányokat csökkent ő pályára
lépni, erősen meghatározza a központi régió — az egyedüli, nemzetközileg is ver-
senyképes magyar régió — élhet őségét, nemzetközi esélyeit.
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
102 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
Az agglomeráció működésérő l, a szuburbanizációról szóló elemzésekben és ter-
vekben természetesen els ődleges szerepet kap a f őváros, jobb esetben a térséggel
együtt értelmezett f őváros, a régió érdeke. Ahhoz azonban, hogy a gyakorlatban
alkalmazható együttm űködési formák alakulhassanak ki, a megoldás módozatainak
feltétlenül figyelembe kell venniük az agglomerációs települések elkülönült érdeke-
it, mozgásterét és stratégiáit. Ezek az érdekek, stratégiák ma a f őváros sokszor
elemzett érdekeinél és lehet őségeinél jóval kevésbé ismertek, értékelésük legfeljebb
a főváros érdekeivel szembeállítva, er ősen emocionális hozzáállással, inkább politi-
kai, mint szakmai megnyilvánulásokban történt meg.
A budapesti agglomeráció településeinek a rendszerváltás óta eltelt években a
környezet Okod és sokszor alapvet ő változásaival kellett együtt élniük, valamint
a felgyorsuló szuburbanizációval járó, a település normál nagyságrendjét rendre
meghaladó lehetőségek és veszélyek között kellett és kell választaniuk, egyensúlyoz-
niuk. Stratégiaválasztásuk sikerét mindennapjaikban nem a fővárosi, regionális érde-
keknek való megfelelés min ősíti, hanem a település életképességének fennmaradása, a
helyi lakosság megelégedettsége az elszabadult vagy megfékezett folyamatok felett, s
mindennek politikai lecsapódása az önkormányzati választások eredményeiben.
***
Az agglomerációs településeket nem egyszerre, egyenl ő intenzitással és formában
érték el a szuburbanizáció hatásai. A kilencvenes évek elején még csak a lakossági
kitelepedés hatásaival kellett számolni, amelyekhez gyakorlatilag csak a kilencve-
nes évek második felében csatlakoztak a gazdasági szuburbanizáció jelenségei. A
szuburbanizáció hatásainak id őbeli változásához hozzájárult a szabályozási környe-
zet, főképpen az önkormányzati hatáskörök, az önkormányzati gazdálkodás és a
településrendezés rendjének gyakori és jelent ős változása a kilencvenes évek fo-
lyamán. Területileg a lakossági szuburbanizáció hatókörének folyamatos növekedé-
se figyelhető meg, amely a települések egyre nagyobb körében tette érezhet ővé az
immigrációs nyomást. Ugyanakkor az évtized második felében érzékelhet ő már a
fővárostól azonos távolságra elhelyezked ő települések között kialakuló helyzeti
különbség, amelyet a megközelíthet őségen és a környezeti adottságokon kívül
egyre inkább a települések saját fejlesztési politikái is befolyásolnak.
Mindezektől a különbségekt ől eltekintve a települések általános helyzete, adott-
ságai, illetve korlátai a rendszerváltás után az els ő önkormányzati testület megalakulá-
sa óta jellemezhet ők a következő néhány legfontosabb és legáltalánosabb tényez ővel:
az igazgatásban
— a település teljes körű igazgatási, ezen belül településfejlesztési és pénzügyi
önállósága;
— a települési szolgáltatások kiépítéséért és m űködtetéséért való felel ősség;
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 103
a finanszírozásban
— a település pénzügyi önállósága;
— a központi források elégtelensége a fejlesztési, id őnként a működtetési felada-
tok ellátására;
— a települési adók bevételeinek elégtelensége az adóalap alacsony volta miatt;
— a saját mobilizálható vagyon (ingatlan) csekély értéke;
a településfejlesztésben
— elmaradott infrastrukturális és intézményi szolgáltatások;
— a beépíthető ingatlanok keresletének és ennek megfelel ően árának jelent ős
növekedése a térségben;
— a mezőgazdaság és különösen a kertgazdaság háttérbe szorulása az ingatlan-
piaci helyzetnek és a megváltozó életformának köszönhet ően;
— a motorizáció robbanásszer ű növekedése;
a politikában
— a település választópolgárainak és politikusainak ingatlantulajdonosi érdekei a
föld reprivatizációja után;
— lakossági nyomás bizonyos települési szolgáltatások színvonalának kiegyenlí-
tésére a nagyvárossal;
— a zártkerti tulajdonosok nyomása a terület beépítésre szánt övezetbe vonására,
az infrastruktúra kiépítésére;
— Budapest felerősödő represszív nyomása, illetve ennek fenyegetése a
szuburbanizáció megállítására, bizonyos települési szolgáltatások megvonásá-
ra vagy megfizettetésére az agglomeráció településeivel szemben.
***
A hasonló szituációval szembenéz ő települési stratégiák jól körülhatárolható típu-
sokhoz közelítenek: a teljes elzárkózás, a teljes profilváltás, illetve a „ laissez faire"
stratégiához. Tipológiájuk els ősorban a gyakorlat fel ől, a település által használt
településfejlesztési eszközök, a meghozott településfejlesztési döntések, az egyéb
települési politikák — adópolitika, oktatáspolitika, intézményfejlesztés stb. — fel ől
írhatók le, annak ellenére, hogy természetesen sehol sem jelenítenek meg ezek a
települési döntések teljesen koherens rendszert. A mindennapi döntések által kiraj-
zolt stratégia mögött megjelenik egy többé-kevésbé tudatosult ideológia és érték-
rendszer is. A település ilyetén ideológiája, értékrendszere lehet a települési identi-
tás valódi megnyilvánulása, de pusztán politikai indulatok, lakossági, fejleszt ői,
tervez ői, ingatlantulajdonosi csoportérdekek álcája is. Er ős települési identitás
általában az elkötelezettebb ideológiákkal jár együtt, és ez a településfejlesztésben
lehetővé teheti bizonyos parciális érdekek háttérbe szorítását, de az érdekek közelí-
tésén alapuló elvszerű megoldásokat is, míg az értékmegfontolások hiánya, a tele-
pülési identitás gyengesége az ad hoc, nem rendszerbe illeszked ő településfejlesztési
döntéseknek kedvez. A települési stratégiák típusainak megfeleltethet ő a település-
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
104 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
fejlesztési-rendezési lépések egy-egy rendszere, és az azokhoz kapcsolódó települé-
si előnyök és hátrányok, amelyeknek elemzése természetesen minden felel ős tele-
pülésfejlesztési, településrendezési folyamat elején kell, hogy álljon.
Teljes elzárkózás stratégia
Ez a stratégia a szuburbanizációs folyamatokból adódó hatások kiküszöbölésére,
a település szuburbanizáció el őtti méretének, népességi összetételének, funkciójá-
nak, társadalmának meg őrzésére irányul.
Ideológiájában elsősorban konzervatív értékek vannak jelen: a hagyományos vi-
déki életmód, mez őgazdasági tevékenység felértékelése; az új betelepül őkkel szem-
beni bizalmatlanság, sokszor ellenségesség; a jobbára alacsony színvonalon él ő
lakosság megóvása a pénz megjelenését ől, és a szegény életmódhoz szükséges
lehetőségek — saját kert és állattartás, olcsó bevásárlási lehet őség, tömegközlekedés
— fenntartása; a helyi kultúra és hagyomány formáinak ápolása, illetve újra-
felélesztése stb. (Faragó 1994). Ezek mellett azonban megjelenhetnek „modern", a
környezetvédelemb ől ismert értékek is, els ősorban a természetvédelem és az épített
környezet védelmének köréb ől, mert a környezetvédelemnek ezek a területei füg-
genek össze leginkább a település múltjának és hagyományainak védelmével, va-
lamint mert ezek a mindenki által jól érzékelhet ő elemek képesek leginkább cso-
portidentitás képzésére és politikai mozgósításra.
A stratégia természetszer űen leginkább azokon a településeken jelentkezik, ame-
lyek a nyolcvanas években az er ős szuburbanizációs hatások el ől településföldrajzi
vagy településpolitikai okokból elzárva — megóvva — éltek, s amelyeket a kilencve-
nes évek nagy szuburbanizációs robbanása sokkolóan ért.
P. kis település a Pilis hegység lábánál. A török utáni id őkben szlovák népességgel
telepítették újra, s azóta szinte településszerkezeti hagyománynak tekinthet ő, hogy a
közösség a szomszédos sváb település gazdasági és kulturális árnyékában létezik. A
település hagyományos gazdasági tevékenysége, a Pilis mészkövének épít őkővé és
mésszé való feldolgozása hosszú ideig szerény, de stabil megélhetést nyújtott, amely
a lakosságot a pesti felvev őpiachoz kötötte, napi kapcsolatot azonban nem jelentett.
Ennek a tevékenységnek ellehetetlenülésekor a jobbára képzetlen és t őkével sem ren-
delkező lakosságot fokozatosan a környékbeli és a pesti ipari munkahelyek vették át,
a helyi gazdaság és kereslet is szinte teljesen megsz űnt. A rendszerváltás utáni lehe-
tőségek a szomszéd sváb település látványos fellendülését hozták, ami a megközelí-
tés nehézségeivel párosulva egyrészt azt okozta, hogy P. a gazdasági fellendülésb ől
megint kimaradt, másrészt viszont a lakosságot a rendszerváltás súlyos társadalmi
konfliktusai — munkanélküliség, elnyomorodás — sem érintették jelent ősen. A
szuburbanizációs sokk akkor érte a falut, amikor a kilencvenes évek elején hangsú-
lyosan saját gyermekeiknek készült parcellázás területén majdnem száz százalékban
Budapestről kitelepül ők kértek építési engedélyt. A bezárkózás stratégiáját azóta
olyan következetességgel folytatja a település vezetése, hogy az agglomerációs terv
készítésekor azon kevés település közé kerültek, amellyel az er ősen „zöld" tenden-
ciájú tervnek nem akadt konfliktusa.
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 105
A bezárkózó stratégia felmerülhet azonban gyakran ott is, ahol a település jelen-
tős, a rendszerváltás el őtt betelepült réteggel bír, akik ezzel a stratégiával az annak
idején választott települési környezet értékeit kívánják megvédeni.
T. a lakossági szuburbanizáció kedvelt szektorában elhelyezked ő kistelepülés. A
rossz megközelíthet őség ellenére az elmúlt harminc évben folyamatosan történt bete-
lepülés, egy középosztálybeli értelmiségi rétegb ől, amely a helyi életmód közlekedé-
si és infrastrukturális hátrányait a település környezeti értékeiért cserébe elviselte. A
helybéli lakossággal konfliktus nem alakult ki, s őt a betelepül ők nagy szerepet vál-
laltak a település életében, els ősorban a települési értékek védelmében. A kilencve-
nes évek második felében a szuburbanizáció hatóköre elérte a települést. Amikor a
településrendezési tervek megújítása napirendre került, a települési önkormányzat
két külterületen is lakóterületi fejlesztést irányzott el ő, amely a lakosságszámot majd
háromszorosára emelte volna, a ma is kritikus közúti helyzetet pedig ellehetetleníte-
né. A két kijelölt külterület egyike a település beépített területével nem is érintkezett
volna. A héttagú képvisel őtestület hat tagja a kijelölt területek reprivatizált tulajdonosa,
értelemszerűen „őslakos" volt. A településszerkezeti terv az önkormányzati választási
kampány fő kérdésévé vált, ahol a m űködő testülettel szemben a betelepedettek a mér-
sékelt és feltételekhez kötött növekedés mellett álltak ki, megszervez ődtek, és a válasz-
tásokon elsöprő győzelmet arattak. A testület lecserél ődése várhatóan nem csak a ké-
szülő tervek megváltoztatását, de a települési stratégia váltását is eredményezi majd.
Mint láttuk, a stratégia legjellegzetesebb példái a kistelepülések között találhatók,
részben, mert főleg ezek a települések tartoznak az el őbb említett szuburbanizáció-
tól a kilencvenes évekig megmenekült települések közé, részben mert egy
kislétszámú település lakossága homogénebb és szintén kis létszámú képvisel őtes-
tülete jobban megengedi a stratégia által megkívánt szigorú korlátozások keresztül-
vitelét. Mindezekkel együtt a stratégia tiszta és következetes alkalmazása egy tele-
pülés politikájában ritka. Ez egyrészt a budapesti agglomeráció településeinek múlt-
jával magyarázható, amely során a településnagyság, funkció, a település társadalma
a II. világháború óta is több hullámban nagymértékben változott (Barta—Beluszky-
Bihari—Daróczi—Gimesi—Keresztély—Kovács—Nagy—Perger—Váradi 1999). A másik
ok a föld reprivatizációja, amely különösen a kis és szegény településeken a földterü-
leti tulajdont a gazdasági kitörés egyetlen útjává tette, és ezzel minden településen
egy, a fejlesztésben erősen és közvetlenül érdekelt réteget hozott létre. Ennek a réteg-
nek a léte okozza, hogy f őként a kistelepülések fejlesztési stratégiája a kis létszámú
önkormányzati testületek változásával — önkormányzati választásokon vagy önkor-
mányzati választások között puccsszer ű akciókban — sokszor saját ellentétébe csap át.
A stratégia eszközei jellemz ően a tiltások és korlátozások köréb ől kerülnek ki.
A településrendezés területén a település szigorúan leállít mindenfajta új parcellá-
zást, belterületbe vonást, s űrűbb beépítést stb. A volt zártkertek mez őgazdasági
terület-felhasználásba kerülnek. Az új építkezéseknél szigorú formai-eljárási szabá-
lyokkal óvják a települési hagyományokat. Az ingatlanpolítikában a közösségi
földterületek közösségi létesítmények céljára vannak fenntartva, lakótelkek eladá-
sánál külön eljárással kívánják a helybélieket el őnyben részesíteni, gazdasági célú,
spekulációs ingatlanpolitikát nem folytatnak. Új gazdasági tevékenység megtelepü-
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
106 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
lésénél a döntést politikai mérlegelés el őzi meg, amelyet a m űszaki-környezeti
szempontokon túl erősen befolyásol a település hangulata az adott beruházással
kapcsolatban. Ezen a szinten el őnyben részesülnek a helybéliek. A helyi adórend-
szer a kivethető maximális kulcsokkal dolgozik, jelent ős kedvezményeket kapnak a
helyi lakosok, régi helyi gazdasági tevékenységet folytatók. Az idegenforgalmat,
üdülőket, ideiglenes gazdasági tevékenységet, a zártkertek településidegen lakossá-
gát sokszor büntet őadók sújtják, a települési szolgáltatásokat velük külön megfizet-
tetik. A település gyermekintézményeibe „küls ős" gyereket nem vagy csak korláto-
zottan vesznek fel. A település gyermekintézményeinek megtartására törekszik
akkor is, ha ez gazdaságosan és színvonalasan a létszám és a pénzügyi lehet őségek
hiányában nem tartható fenn. A település életében nagy hangsúllyal szerepelnek a
helyi kisközösségek, hagyomány őrző kezdeményezések, amelyeket helyi részvétel-
lel és erőforrásokkal megvalósíthatnak. Ezzel szemben a település nem törekszik
külső fejlesztések és pénzeszközök bevonására: nem pályázik infrastrukturális
fejlesztésekre, nem lobbizik, nem folytat küls ő marketing tevékenységet. A népes-
ség ingázása az egész agglomerációban elfogadott dolog, ennek ellenére a bezárkó-
zó településen gyakran megjelennek a kertm űvelés felélesztésének, a zártkertek
ilyen funkcióban tartásának, a biogazdálkodás elterjesztésének ötletei a helyben
foglalkoztatás emelésére. Szintén népszer űek a településtervez ők ökoturizmussal,
oktatással, kutatással kapcsolatos ötletei. A bezárkózó települések kapcsolatai a
hasonló nagyságrend ű és helyzetű településekre korlátozódnak, tartalmukban jel-
lemzően kulturálisak, esetleg Budapesttel, illetve a térség nagyobb városával szem-
beni politikai védekezésre szolgálnak.
A bezárkózó stratégiának megfelel ő településfejlesztési-településrendezési dönté-
seket meghozó önkormányzatoknak a következ ő közvetlen hatásrendszerrel kell
szembenézniük (1. táblázat):
1. TÁBLÁZAT
A bezárkózó stratégia el őnyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
(Advantages, Benefits and Disadvantages, Risks of Closeting Strategy)
Előnyök, hasznok Hátrányok, veszélyek
- nem szükséges közösségi — nem bővülnek a közösségi célok-
beruházás ra fordítható források
- a település szociológiai- — a település közösségi és egyéni
politikai egyensúlya várha- értelemben is elszegényedik
tóan fennmarad — nem javul a lakosok által elérhet ő
a környezeti állapotot nem infrastruktúra és szolgáltatás szín-
terhelik új veszélyek vonala sem
— kiköltözés indul meg, a falu el-
öre szik
Forrás: Saját szerkesztés.
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 107
„Teljes profilváltás" stratégia
Ez a stratégia a település felemelésére, gazdagodására, a szolgáltatási hátrányok
behozására, a település képének, civilizációs színvonalának, funkciójának és népes-
ségi összetételének megváltoztatására irányul.
Ideológiájában nagy szerepet játszanak a kapitalista fogyasztói társadalom új ér-
tékei, és a településfejlesztés hagyományosan növekedésre, beruházásra ösztönz ő
értékrendszere. A település új funkcióját a megfelel ően magas szintű lakó- és gaz-
dasági környezet biztosításában/szolgáltatásában látja. Ennek rendel ődnek alá a
környezetvédelem — mint pozitív helyi er ő —, a mezőgazdaság — mint kevéssé gaz-
daságos, és a jó min őségű lakókörnyezetet er ősen zavaró tevékenység — és minden
egyéb megítélése is. A szuburbanizációt és a szabad ingatlanpiacot ezek a települé-
sek nem fenyegetésként, hanem az évtizedes elmaradottságból való kitörés lehet ő-
ségeként élik meg. Ennek megfelel ően meghatározó értékei a min őség, fejl ődés,
növekedés, befogadás, urbánus életmód.
Ennek a stratégiának els ődleges feltétele a megfelel ő tudással, akarattal és politi-
kai elfogadottsággal rendelkez ő önkormányzati vezetés létrejötte. Ennek megfele-
lően azoknak a településeknek a köre, amelyek e stratégiát alkalmazzák, a budapes-
ti agglomerációban elég sz űk, ugyanakkor rendkívül heterogén képet mutat a tele-
pülésnagyság és az elhelyezkedés tekintetében is. Ugyanakkor elmondható, hogy a
stratégia kialakítására nagyobb esélyük van azoknak a településeknek, amelyekbe
már a kilencvenes évek nagy szuburbanizációs robbanása el őtti évtizedben megér-
kezett egy magasan képzett, viszonylag jómódú urbánus réteg, amely az eltelt id ő-
ben nem csak asszimilálódott, de helyi identitással és a településen id őközben veze-
tő/hangadó/mintaadó szereppel is rendelkezik. Ugyancsak megfigyelhet ő, hogy a
stratégiát követ ő települések els ősorban a közepes méret űek közül kerülnek ki.
Ezek a települések a növekedéssel a települési szolgáltatások egy új min őségi szint-
jére léphetnek. Nagyságuk lehet ővé teszi már bizonyos saját er ő felhasználását a
fejlesztések finanszírozásában, és urbánus életmód és szolgáltatások felmutatását a
településmarketing területén. Ugyanakkor kevésbé bénítja őket a politikai-
ideológiai széthúzás. Ez utóbbi tényez őnek a szerepe oly er ős, hogy magyarázza a
stratégiát alkalmazó kistelepülések bátorságát és sikereit, amelyek az elmúlt évtized
agglomerációs településfejlesztéseinek legkülönösebb példái. Ugyanakkor a straté-
gia veszélyei a kistelepülések számára még nagyobbak, amelyek közül néhány már
ez alatt a rövid id ő alatt is beigazolódott.
V. a profilváltó stratégia egyik legjellegzetesebb és legtöbbet emlegetett követ ője. A
település vezetése részben már a rendszerváltás el őtt is aktív szerepet vállalt a telepü-
lés fejlesztésében, és azóta is egyfajta politikai-személyi folytonosság jellemzi, a
stratégia megvalósításában szintén fontos szerepet játszó hivatali szakemberekkel
együtt. A kilencvenes évek elején a település saját forrás, ingatlaneladás és hitelek
segítségével felvásárolt az árverésre kerül ő 1250 ha kárpótlási földb ől mintegy 1200
hektárt. Ily módon szinte a település teljes külterülete (és mintegy 30 hektár a környez ő
településeken) a település kezébe került, a településfejlesztés minden tekintetben
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
108 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
szabaddá vált. A haszonból finanszírozható volt a település infrastrukturális lemara-
dásának behozása. A település akkor is az els ők között váltott, amikor a jómódú la-
kosság arányának növeléséb ő l származó buktatók nyilvánvalókká váltak: a település-
rendezési tervek lakófejlesztésre kijelölt övezeteit gazdasági fejlesztésekre állította át
— a használati konfliktust is beszámítva —, és rövid id ő alatt megteremtette ezek
infrastrukturális feltételeit is. A sikerek ellenére a településen folytatott interjúban fel-
színre került az a kényszerhelyzet is, amelyet az annak idején felvett hitelek okoznak, és
amely tulajdonképpen folyamatos „el őremenekülésre" kényszeríti a települést.
A stratégia eszközei els ő sorban offenzív, beavatkozó, a magán piaci er őket integ-
ráló politikák. A profilváltó település saját ingatlanaival aktívan vesz részt az ingat-
lanpiacon, saját fejlesztéseivel a legmagasabb költségvetési bevételt, az önkor-
mányzati ingatlanérték növekedését, nagy arányú privát ingatlanpiaci befektetés
mozgósítását megcélozva. A rendezési tervek a település zártkertjeit lakóterületté
nyilvánítják, s ő t volt külterületeket is nagy részben lakóterületként és/vagy ipari
területként jelölnek ki. Az építési szabályozásban a telekstruktúra, beépítési for-
mák, közmű vesítés, közterületi kialakítás vonatkozásában mérvadóak az ingatlan-
piac követelményei: az értékesítés id ő szakában magas áron kínálható fejlesztési
területet, jó ingatlanpiaci árut" kell kialakítani. A területek kijelölése sokszor tuda-
tosan veszi figyelembe a lakossági szegregáció ingatlanpiaci követelményét. A már
beépült területeken külön szabályozási kedvezmények segítik a gazdasági tevé-
kenységek, különösen a lakossági szolgáltatások megtelepedését. A település ren-
dezési politikája liberális, rendezési terveikkel rugalmasan követik az aktuális fej-
lesztési igényeket, a rendezési és hatósági eljárások gyors és problémamentes lebo-
nyolítását a magas színvonalú települési szolgáltatás részének tekintik. A lakossági
és gazdasági betelepülést is minden eszközzel, teljes közm űvesítéssel, kedvezmé-
nyes ingatlanárakkal, adókedvezményekkel, a települési szolgáltatások fejlesztésé-
vel mozdítják el ő. Esetleges szűrési feltételt csak a betelepülésre magára negatívan
visszaható tényez ő k jelentenek: pl. egy gazdasági beruházás negatív környezeti
imázsa, egy lakossági csoportnak a szegregáció piaci követelményét veszélyeztet ő-
en eltérő életszínvonala, ill. -módja. A település beruházás-politikáját a szolgáltatá-
sok olyan fejlesztése határozza meg, amely az urbánus életmód és a vállalkozás
feltételeit megteremtik. Alapvet ő jelentőségű a vonalas infrastruktúrák mellett a
kommunikációs rendszerek és a Budapestr ől való autós elérhet őség színvonala. A
gyermekintézmények fejlesztésénél a mennyiségi igény kielégítése helyett min ősé-
gi, illetve speciális szolgáltatások megteremtésére törekszenek, amelyekkel ebben
az értelemben nagyobb körzet kiszolgálóivá válhatnak: speciális képzéseket, egy-
házi, alapítványi és magán óvodákat-iskolákat fogadnak be. A település kulturális
életében szintén a piaci szórakoztatási és képzési formákat részesítik el őnyben. Az
önkormányzati finanszírozás a rendszeres állami forrásokon túl pályázati lehet ősé-
geket, pénzpiaci forrásokat — hiteleket —, saját ingatlanvagyonát is nagymértékben
felhasználja a fejlesztések megvalósításához. A fejlesztési területek értékesítéséhez
aktív marketingtevékenységet folytat. A településközi kapcsolatok a közösen meg-
oldható/fejleszthet ő szolgáltatások irányában alakulnak ki, a kétoldalú el őnyökön
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 109
alapulnak. Tartalmuk a közös beruházás lebonyolítása, szolgáltatás m űködtetése, a
közös érdek ű beruházásért való pályázás, lobbizás, esetenként a hiányzó szolgálta-
tás megvásárlása.
A teljes profilváltás a településfejlesztésben nagy lehet őségeket, ugyanakkor nagy
veszélyeket is rejt (2. ábra):
2. TÁBLÁZAT
A „teljes profilváltás" stratégia el nyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
ő
(Advantages, Benefits and Disadvantages, "Overall Profile Change" Strategy)
Előnyök, hasznok Hátrányok, veszélyek
— a település új profilt kaphat — komoly önkormányzati szerep-
— nagyságrendileg megnöveked- vállalás szükséges a szervezés-
hetnek az önkormányzat forrásai ben, sokszor a finanszírozásban is
— az elöregedési, elszegényedési — rossz gazdasági tervezés, marke-
folyamatok megállíthatók ting esetén a projekt befulladhat,
— a megnövekedett forrásokból a a település eladósodhat
régi településrész is növekedhet — a település politikai egyensúlya
felborulhat a „gyüttmentek" javára
— új környezeti problémák jelen-
hetnek meg
— alvóvárossá válhat a tele ülés
Forrás: Saját szerkesztés.
,,Laissez faire" stratégia
Ennek a stratégiának els ődleges célja a település törvényben meghatározott köte-
lességeinek teljesítése a pénzügyi egyensúly fenntartása, esetleg a pénzügyi pozíció
javítása mellett.
Bár tudatos ideológia általában sokkal kevésbé határozza meg, mint az el őző két
települési stratégiát, hátterében felfedezhet ő a településtervezés-rendezés-fejlesztés
értelmének és hasznosságának megkérd őjelezése, és a települési önkormányzat
aktív piaci szerepének, eszközeinek elutasítása. A települési önkormányzat ebben
az esetben önmagát a törvényben reá származtatott állami szolgáltatások biztosító-
jának tekinti, a szuburbanizációt pedig hatásaival együtt a környezet olyan változá-
saként értelmezi, amelyhez alkalmazkodva neki ezeket a szolgáltatásokat fenn kell
tartani. Ebbő l adódóan a stratégia értékei nem a településfejlesztéshez, hanem az
adminisztratív m űködéshez kapcsolódnak: be nem avatkozás, gördülékenység,
problémamentesség, konfliktuskerülés.
Ez a stratégia a legelterjedtebb települési stratégia a budapesti agglomerációban.
Elterjedtsége csak részben tekinthet ő az átmenet — a szabályozás változékonysága,
az önkormányzati testületek és apparátusok felkészületlensége — eredményének.
Kialakulásában fontos szerepe volt a településfejlesztés és -rendezés hagyományos és
beidegzett gyakorlatának, tehetetlenségének az újonnan fellép ő — sokszor profiljában,
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
110 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
nagyságában, módszereiben is ismeretlen — magán fejlesztési akarattal szemben. En-
nek megfelel ően különösen azok a települések léptek erre a pályára, amelyeknek
településképét, közösségét, identitását már a szuburbanizáció beindulása el őtt a
hatvanas—hetvenes évek szocialista várostervezése nagy arányú ipari és lakástelepí-
tésekkel rombolta.
Sz. lázasan készíti az 1994-es általános rendezési tervének módosítását. A települé-
sen a gyermekintézmények helyzete a b ővítések ellenére kritikus, minden évben fel-
vételi kérelmeket kell elutasítani. Ugyancsak kritikus a település úthálózatának és a
Budapestre vezet ő tömegközlekedési vonalaknak terhelése is. Az önkormányzat tu-
datában van a helyzetnek, a lakóterületi fejlesztéseket lassítani szeretnék, ennek elle-
nére a készül ő településrendezési terv újabb lakóterületeket jelöl ki, amelyek beépü-
lésével a lakosság további 70%-kal növekedhet, olyan területen, ahol az intézmény-
ellátás a mai intézmények b ővítésével sem megoldható. Az agglomerációs tervben
zöldövezetnek szánt terület is lakóterületté válik, egyes helyeken már a beépítés is
megkezdődött. Szintén növelend ő a gazdasági tevékenységek, ipari parkok területe,
amely gyakorlatilag a tervezett M0-s autóút települést érint ő szakasza teljes hosszát
követi. A település ipar űzési adóból származó bevétele 2001-ben 262 millió forint
volt, 2002-re 450 milliót terveznek. A településrendezési tervek jellemz ően csak az
érintett, átsorolandó területekre készülnek.
Ezeken a településeken a csorbított települési értékek mellett a lakossági, tulajdo-
nosi érdekeknek olyan heterogenitása jött létre — a lakásprivatizáció és a föld repri-
vatizációja adott esetben ezt tovább fokozta —, amely mellett konzekvens település-
fejlesztési koncepció végigvitele lehetetlennek t űnik. Legerősebb nyomásként ebbe
az irányba mégis a települési önkormányzatok alulfinanszírozása hat. Az alulfinan-
szírozást pedig azok a települések élték meg a rendszerváltás után a legélesebben,
ahol egy, az agglomerációhoz mérten urbánus intézményhálózatot egy lassan elsze-
gényedő lakosság mellett kellett fenntartani. Ezeken a településeken természetes
módon vált a költségvetés egyensúlyának fenntartása els ődleges szemponttá, bármi-
féle személyi jövedelemadót vagy iparűzési adót emel ő fejlesztés szívesen látottá.
A „laissez faire" stratégia eszközei a település hagyományos, nem piaci eszközei,
a szabályozási szerep tartalmi részének minimumra csökkentésével.
A település a nyomás alapján lakó- vagy üdül őterületté nyilvánítja a volt zártker-
teket, külterületeken új lakó- és gazdasági fejlesztési területeket jelöl ki, amennyi-
ben a terület ellátottsága, infrastruktúrája formálisan megfelel az önkormányzat
ellátási kötelezettségeinek. A területek kijelölésénél a településszerkezet összefüg-
gései kevéssé játszanak szerepet a fejleszt ő szempontjaival szemben. Így gyakori,
hogy ez a településrendezési politika az egymással összehangolatlan fejlesztési
projektek eredményeként széttöredezett, mozaikos településszerkezetet hoz létre. A
település rendezési politikája az el őző stratégiához hasonlóan liberális, célja azon-
ban nem a szolgáltatás magas szintje, hanem az önkormányzati bevételek maxima-
lizálása, a kiadások minimalizálása és a konfliktusok elkerülése. A település a terü-
letek parcellázásában, infrastrukturális el őkészítésében nem vállal szerepet, viszont
kifejlett jogi-technikai megoldásokat alkalmaz arra, hogy a fejlesztésekhez kapcso-
lódóan szükségessé váló települési beruházásokat a fejleszt ővel megfinanszíroztassa,
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 111
felépíttesse. Az önkormányzati beruházás-politikát a törvényben el őírt szolgáltatá-
sok mennyiségi kielégítése és a lakossági-fejleszt ői akarat nyomásának nagysága
határozza meg, összevetve a megoldás finanszírozási lehet őségeivel. A közösségi
beruházások finanszírozásában, így azok helyének, profiljának, mikéntjének befo-
lyásolásában is döntő szereppel bírnak magánfejleszt ők, illetve az éppen aktuális
regionális-kormányzati pályázati lehet őségek. A település adópolitikájában minden
lehetséges helyi adót alkalmaz, az adókulcsot a hasonló helyzet ű települések adó-
versenye határozza meg, a kedvezmények nagyrészt általánosak, és ahhoz kapcso-
lódnak, hogy az adott beruházás milyen kötelez ő települési fejlesztéseket vállal át.
A település aktív ingatlanpolitikát nem folytat, de a fejlesztésekbe es ő saját ingatla-
nait a települési intézmények elhelyezésére, illetve az önkormányzati bevételek
növelésére felhasználja. A település oktatási politikáját a kötelez ő minimum hatá-
rozza meg, az intézmények működtetési költségeinek minimalizálása a helyzett ől
függően időnként olyan politikainak t űnő döntéseket is magával hoz, mint a küls ős
gyerekek kitiltása, vagy a szomszédos kerülettel-településsel való együttm űködés.
A település településközi kapcsolatait f őként a hasonló települések közötti verseny-
helyzet, a nagy versenytárs, Budapest elleni közös politikai fellépés, és az eseten-
kénti közös intézmény- vagy szolgáltatásfinanszírozás határozza meg.
A „laissez faire" stratégia településfejlesztési-településrendezési hatásainál lénye-
ges az el őnyök és hátrányok hatókörének és id őtávjának különbözősége. A döntően
rövid távú, politikai és finanszírozási el őnyökkel hosszú távú környezeti, település-
szerkezeti és társadalmi hátrányok állnak szemben (3. táblázat):
3. TÁBLÁZAT
A „ laissez faire" stratégia előnyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
(Advantages, Benefits and Disadvantages, "laissez faire" Strategy)
Előnyök, hasznok Hátrányok, veszélyek
—csökken a testületre nehezed ő poli- — n őnek a környezeti ártalmak
tikai nyomás — az új területek infrastruktúrája
—a stratégia minimális közösségi központi irányítás nélkül nagyon
beruházást igényel nehezen alakítható ki, id őnként
teljes patthelyzet áll el ő, ami visz-
szahathat a régebbi településré-
szekre is
- nem irányítható a betelepül ők
szociológiai összetétele, ami új
terheket róhat az önkormányzatra
Forrás: Saját szerkesztés.
Az egyes települések stratégiái természetesen nem felelnek meg teljes mértékben
a fenti három stratégia valamelyikének. Még abban az esetben is, amikor a település
határozottan elkötelezett valamely irányban, konkrét kérdésekben, a politikai-
pénzügyi helyzet függvényében máshogyan dönthet. A települések fejlesztési stra-
tégiái ritkán nyernek explicit formát — az OTÉK által el őírt településfejlesztési
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
112 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
koncepciónak pedig ezt legalábbis részben tartalmaznia kellene —, a települések
rendszerezése tehát leginkább m ű ködési rendszerük, döntéseik alapján lehetséges.
(Ebbő l a szempontból érdekes lenne a településfejlesztési stratégiák explicit formáit,
azaz a településfejlesztési koncepciókat és polgármesteri választási programokat a
települések kés ő bbi fejlesztési- és rendezési döntéseivel összevetni.) Annak ellené-
re, hogy a települések lehatárolása így rendkívül önkényesnek és képlékenynek hat,
mára viszonylag egyszerű statisztikai adatokkal megragadható az egyes stratégiákat
jellegzetesen követők csoportja (4. táblázat):
4. TÁBLÁZAT
A budapesti lakossági szuburbanizáció által leginkább érintett települések köre
(Settlements are Principally Affected by Budapest Suburbanisation)
Budapestről Budapestről
évente állandó évente állandó
státusszal beköl- státusszal beköl-
Település Település tözők átlagos
töz ők átlagos
száma száma ezer la-
(1997-2000) kosra vetítve
(1997-2000)
Érd 1724 Telki 83,6
Budaörs 734 Leányfalu 61,5
Gyál 705 Budajen ő 60,0
Dunakeszi 675 Veresegyház 58,0
Szigetszentmiklós 674 Diósd 56,3
Szentendre 610 Erdőkertes 56,2
Szigethalom 540 Nagykovácsi 56,0
Veresegyház 535 Szigetmonostor 52,0
Fót 502 Szigethalom 44,6
Budakeszi 416 Pilisborosjen ő 43,9
Forrás: Városkutatás Kft.
Látható, hogy a kilencvenes évtized végének legnagyobb abszolút lakossági
immigrációinak listáját az alapvet ő en a „laissez faire", míg a legnagyobb relatív
immigrációk listáját a „teljes profilváltás" stratégiát követ ő települések vezetik. A
sikeres bezárkózó stratégiát követ ő k természetesen mindkét listának az alján he-
lyezkednek el.
A stratégiaválasztásnak természetesen a település adottságaihoz és a közösség
akaratához kell igazodnia ahhoz, hogy bármely stratégia is sikeresen, a hátrányok
minimalizálásával megvalósítható legyen. Bár nem tehet ő egyenlőségjel a három
jellegzetes stratégia közé, mindháromról elmondható, hogy saját értékrendszerén
belül is csak a települési döntések koherenciájával érhet el eredményt: a település
saját szerepvállalásának arányában képes kézben tartani fejl ődésének folyamatait.
A településfejlesztés településrendezésen kívül es ő eszközei — a helyi adók rendsze-
re, a saját ingatlanpolitika, a közm ű - és intézményfejlesztés prioritásai, a városmar-
keting stb. — ma azonban még csak a legritkább esetben integrálódnak tudatosan
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 113
valamiféle településfejlesztési koncepcióba. Az ezeken a területeken meghozott
települési döntéseket igen gyakran sz űk pénzügyi, műszaki, politikai szempontok
uralják, és inkább csak magában a településrendezési döntések rendszerében érhet ő
tetten a választott stratégia.
***
Az agglomerációs települések stratégiáit az elmúlt b ő évtized folyamán több té-
nyező változása is befolyásolta, módosította. Egyik oldalról a települési önkor-
mányzatok mozgásterének b ővülése a rendszerváltozás utáni jogalkotási folyamat-
tal fokozatosan, több év leforgása alatt történt, amelynek f őbb állomásai az önkor-
mányzati törvény és a településrendezésr ől szóló törvény, valamint ezek folyamatos
módosításai és a hozzájuk tartozó kiegészít ő kormány- és miniszteri rendeletek vol-
tak. Több évet vett igénybe a települések jelent ős részben megújult politikai vezetése
számára a szükséges igazgatási, jogi, településfejlesztési, piaci ismeretek megszerzése
is. Ezeknek a feltételeknek lassú kialakulása különösen a „teljes profilváltás" straté-
giájának alkalmazását és elterjedését akadályozta a kilencvenes évek els ő felében.
Jelentős változást okoztak magának a f ővárosi szuburbanizációs folyamatnak id ő-
beli és térbeli változásai is (Gábor 2001). A kilencvenes évek közepén felgyorsuló
lakossági kitelepülés olyan agglomerációs településeket tett a szuburbanizáció célterü-
letévé, amelyeket a korábbi hullámok elkerültek. Els ősorban az agglome-rálódás
sugarának megnövekedésér ől van szó, illetve az időközben megépült autópálya- és
gyorsforgalmi útszakaszok mentén kiterjed ő vonzási területr ől. Ugyanakkor megfi-
gyelhető a célterületek szektoriális változása is, hiszen az évtized közepén egyértel-
műen meghatározó nyugat—északnyugati szektor mellett az évtized végére meger ő-
södni látszik a klasszikus mintájú kivándorlásban a déli és az északi—északkeleti szek-
tor, a szegénységi kivándorlásban pedig a délkeleti szektor szerepe. A lakossági ki-
áramlás célterületeinek megváltozásához adódik a kilencvenes évek közepét ől megje-
lenő nagyobb arányú gazdasági fejlesztés az agglomerációban, ami még inkább köt ő-
dik a nagy kapacitású közúti tengelyekhez (Tosics—Ger őházi—Szabó 2002).
A legélesebb változást azonban az agglomerációs települési stratégiákban min-
denféleképpen a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerének id őbeli
változása hozta, amely a helyben képz ődő személyi jövedelemadónak a település
bevételeiben kezdetben nagy, kés őbb egyre csökken ő jelentősége mellett, megadta
a lehetőséget a saját, a gazdasági forgalom nagyságán alapuló ipar űzési adó kiveté-
sére. A kilencvenes évek folyamán így a jómódú népesség vonzásának jelent ősége
egyre csökkent, míg az ipar űzési adó szerepe a gazdasági fellendüléssel és a kiépü-
lő autópályák mellett megtelepedett nagy forgalmú gazdasági tevékenységekkel
(főként kereskedelem) egyre n őtt. A települési önkormányzatok kialakulásakor
főleg azok a települések koncentráltak a jómódúak letelepedésének ösztönzésére,
amelyek már a nyolcvanas években a kiköltöz ők vagy az elit üdül őfunkciók célte-
rületei voltak. A költségvetés bevételi arányainak változása aztán lehet őség szerint
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
114 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
a településrendezési tervekben rögzített funkciók gyors változását vonta maga után,
nem minden városszerkezeti konfliktus nélkül. Ahol a gyors lakó-gazdasági funk-
cióváltás helyhiány miatt lehetetlen volt, az id őközben felépített intézmények m ű-
ködtetése, az újonnan jöttek infrastrukturális igényei a települési költségvetés ko-
moly krízisét okozták.
***
Ha az agglomerációs települések kialakult településfejlesztési stratégiái intenzitá-
sukban és módszereikben nem is, értékválasztásukban inkább állandónak bizonyul-
nak. Ez a viszonylagos stabilitás részben a politikai stabilitáshoz köt ődik — az agg-
lomerációs településeken, különösen a kistelepüléseken gyakori a polgármesterek,
képvisel őtestületek több cikluson át tartó m ű ködése —, részben pedig a stratégiavál-
tás nehézségeit takarja. Akár bezárkózó, akár profilváltó, akár „laissez faire" straté-
giát folytat egy település, a meghozott döntések még sok éven át befolyásolják a
további lehet ő ségeket: megadott építési jogokat és adókedvezményeket nem lehet
visszavonni, a nagy léptékű településrendezési tervek megváltoztatása pénz- és
idő igényes, a hiteleket fizetni, a felépített intézményeket m űködtetni kell, ugyanak-
kor elszalasztott fejlesztési, pályázati lehet ő ségeket általában nem lehet pótolni.
Ezek miatt különösen nehéz egy település pályáját valamelyik fejlesztésre orientáló
stratégiából a bezárkózó, konzervatív irányba terelni. Bár politikai értelemben id ő-
ről idő re akadnak az agglomerációban éles stratégiaváltási kísérletek, amelyek
valamely stratégia látványos túlkapásához, kudarcához kapcsolódnak, ezeket az
éles váltásokat a hosszú távú elkötelezettségek általában tompítják.
A stratégiák ilyen állandósága az agglomeráció térképén a szerepek állandóságát
eredményezi. Ezen a térképen ma határozott többségben a „laissez faire" stratégiát
követő k, kisebb arányban a profilváltó, illetve a bezárkózó települések vannak. A
fő város szuburbanizációt fékezni kívánó településfejlesztési kívánalmaival termé-
szetesen leginkább a két el őbbi stratégiát követ ő települések állnak ma is konflik-
tusban. A konfliktus gyökere azonban részben éppen az, hogy a központi település-
és infrastruktúra-fejlesztési döntések kevéssé veszik figyelembe az agglomerációs
települések fejlesztési stratégiáit.
A települési akaratok eloszlása ugyanis nem fedi a településrendezés, -fejlesztés
hagyományos vizsgálati módszerei alapján létrejött térképet és ebb ől származtatott
tervet, ahol a fejlesztési lehet ő ségek nem a települések saját akarata, hanem valami-
féle központi akarat, a településhálózat fejlesztési elvei alapján oszlanak meg. (Erre
a módszerre jó példa a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, bár ennek
a tervnek az elkészülte már jónéhány konzultatív elemet tartalmazott, amely az
agglomerációs települések stratégiadöntéseit részben integrálni tudta.) Ezekben a
tervekben fejlesztési lehet ő séget általában a már bizonyos nagyságot és fejlettséget
elért települések kapnak, azok közül is a magtelepülést ől elég távol es ők, hogy a
településhálózat réteges csillagszerkezete fennmaradjon/kialakuljon. A Christaller-
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Gyors ténykép 115
féle modell viszont korántsem esik egybe a nagyvárosok agglomerációjában a spon-
tán lakossági migráció és a magán gazdasági fejlesztések megtelepedési mintájával,
amely inkább a városfejl ődés gyűrűs, tengelyes, szektoros modelljeihez hasonlóan
írható le. A két minta egymástól eltér ő szerkezete önmagában hordozza a konflik-
tust: a közelségük vagy méretük alapján nem fejlesztend ő települések úgy érzik,
hogy a kitörés, a felzárkózás lehet őségét vonják meg t őlük, az „ellenpólusok" fej-
lesztése pedig egy milliós metropolisz közelében mindig is pénzrabló és eredmé-
nyét tekintve kétséges vállalkozásnak bizonyult a várostervezés története folyamán.
A saját települési stratégiák konfliktusai azt példázzák, hogy a mai önkormányza-
ti, településrendezési, finanszírozási rendszer lehet ővé teszi — bizonyos értelemben
ki is kényszeríti — a kis települések hatékony ellenállását a f ővárosi, régiós akarat-
nak, a szakma általánosan elfogadott értékeinek. Kérdéses, hogy a konfliktusok
megoldása mi legyen. A szakma által elvárt fels őbb (terület)rendez ő erő — az agg-
lomerációs területrendezési terv törvényi elfogadása, a régió terveinek kötelez ővé
tétele stb. — már ma is csak korlátozott eredményt érhetne el a településrendezési
tervek el őrehaladott állapota miatt. Az agglomerációs települések egyéni stratégiái
a rendszerváltás óta eltelt id őszakban tehát az átmeneti korszak minden nehézsége
ellenére olyan újfajta településalakító tényez ővé váltak, amellyel minden új — és
éppen emiatt remélhet őleg újfajta — területtervezésnek számolnia kell. Megoldás,
konfliktuskezelés els ősorban nem is a területi és településtervezés hierarchiájának
óhajtott visszaállításától, hanem a települések stratégiaalakítását inkább befolyásoló
tényezők: a települési szolgáltatások központi finanszírozásának, a települési adók-
nak és a támogatási rendszereknek egymással és a területrendezés érdekeivel való
finomabb összehangolásától várható.
***
A szuburbanizációs folyamatok változása, a térszerkezet átalakulása ma magában
is olyan környezeti feltételeket teremtenek, amelyek a szabályozási környezet vál-
tozása nélkül — vagy ha tetszik, az el őtt — a települési stratégiák hangsúlyainak,
irányainak, jelentőségének módosulását okozzák.
A lakossági migráció nagyságának alakulása a budapesti agglomerációban arra
enged következtetni, hogy a szuburbanizáció robbanásszer ű növekedése, amely a
kilencvenes évek második felét jellemezte, napjainkban lelassul. Ha ez a tendencia
folytatódik, a mai szinten jelent ős kiáramlás fennmaradása esetén sem várható,
hogy az agglomeráció településrendezési terveiben megjelen ő fejlesztési területek
akár csak nagy részükben is beteljenek. A fejlesztési források sz űkülésével jelentő-
sebbé válik a ma még lényegtelennek t űnő különbség a profilváltó és a „laissez
faire" stratégiát követ ő települések között. Szintén egyre fontosabbá válhat a lakos-
sági és gazdasági migráció céltelepülésének szétválása, egyes települések egyre
határozottabb profilja e tekintetben is. A motorizáció további növekedése miatt a
települések helyzetében és stratégiaválasztásában egyre jelent ősebbé válik a nagy
Szabó Julianna :
Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
116 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s4
kapacitású közlekedési folyosók, esetleg tömegközlekedési tengelyek menti elhe-
lyezkedés. Hosszabb távon feltételezhet ő a bezárkózó települések számának továb-
bi csökkenése. Ezek a települések környezeti adottságaiknak megfelel ően általában
mind jó min őségű lakóterületnek, mind rekreációs funkcióknak, esetleg a kutatást-
fejlesztést koncentráló kis szilícium-völgyeknek alkalmasak. Az addig elhalasztott
fejlesztési lépések azonban a szegénységi szegregáció célterületévé is tehetik őket.
Szintén csökkenni fog a fejlesztési verseny er ő södése miatt a „laissez faire" straté-
giát folytatók száma, stratégiaváltásukat, profiltisztításukat azonban nehezíti az
idő közbeni ad hoc településfejlesztési döntések káros öröksége.
Összességében elmondható: a budapesti agglomerációban nem következik be a
településszerkezet olyan mérték ű amerikai típusú átrendez ődése, mint amelyet a
településrendezési tervek ma el ő revetítenek. A kilencvenes évek minden tekintet-
ben átmeneti korszakának hosszú távon ható, nehezen kezelhet ő urbanisztikai örök-
sége nem az intenzív profilváltást végbeviv ő településeken, hanem a szegénységi
szuburbanizáció célterületein és a „laissez faire" stratégiából szabadulni nem tudó
települések károsodott struktúrájában marad ránk.
Irodalom
Barta Gy.—Beluszky P.—Bihari Zs.—Daróczi E.—Gimesi J.—Keresztély K.—Kovács K.—Nagy S.Gy.—Perger É.—
Váradi M.M. (1999) Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Ku-
tatási Alapítvány, Budapest.
Faragó L. (1994) „A kicsi szép, de gyenge is" Neopopulista területfejlesztési stratégiák reneszánsza.
24-25. o. —FaluVárosRégió.
Gábor P. (2001) Népességváltozás Magyarországon az 1990-es években: a szuburbanizáció kezdete?
9-10. o. —FaluVárosRégió.
Tosics I.—Gerő házi É.—Szabó J. (2002) A szuburbanizáció jelensége és a budapesti agglomeráció.
Városkutatás Kft., Budapest.
Valér É. (1994) Az agglomerálódást kifejez ő tényezők időbeli változása. — Falu Város Régió. 6-7.
34-36. o.