Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p. Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 2: 1-3 SZERKESZTŐI ELŐSZÓ Szerkesztői előszó — bár e műfaj több nemzetközi folyóiratban meglehet ősen el- terjedt, s őt közkedvelt, a Tér és Társadalomban talán még szokatlannak találja az olvasó, ezért némi magyarázatra is szorul. A TéT interdiszciplináris folyóirat, így a geográfia mint a tér és társadalom sajátos összefüggéseit vizsgáló tudományág — els ősorban empirikus, ritkábban elméleti — kutatási eredményei is gyakran helyet kapnak benne. Jóval kevesebb figyelem irá- nyul a diszciplína tudományelméleti kérdéseire, pedig azok a tudományos életen kívül álló olvasóközönség számára is tanulságosak lehetnek. A társadalomföldrajz gondolatrendszereinek, alkalmazott társadalomelméleteinek, módszereinek megúju- lása, az errő l folytatott vita az alkalmazott kutatásokra, azok gyakorlatban haszno- sítható eredményeire is kihat. Márpedig a 2002 júniusában a Regionális Kutatások Központja ill. annak Alföldi Tudományos Intézetének közrem űködésével Békés- csabán megrendezett 3. Nemzetközi Kritikai Geográfiai Konferencia egy ilyen megújulási lehet őségre nyitott kaput, s ráadásul — a 40 országból érkezett 180 részt- vevőjével — a szakma legnagyobb magyarországi összejövetele volt az utóbbi egy- két évtizedben. Ezért bepillantást kívánunk adni róla azok számára is, akik nem voltak jelen. Mégsem valamiféle „konferenciakötetet" tart a kezében az olvasó, még akkor sem, ha a közölt tanulmányok zöme ott elhangzott el őadás vagy a konferen- cia tanulságainak értékelése. Valójában magáról a kritikai geográfiáról mint a tár- sadalomföldrajz egy viszonylag új irányzatáról szeretnénk információkat nyújtani, eredményeibő l néhányat felvillantani. Mivel témagazdagsága, filozófiai sokszín ű- sége miatt egy átfogó kép felvázolása az adott keretek között teljesen reménytelen vállalkozás, ezért olyan írásokat válogattunk, amelyekben tetten érhet ők az irányzat legfontosabb elvei, de amelyek kifejezésre juttatják a legmarkánsabb véleménykü- lönbségeket is, nem egyszer egymás nézeteinek szigorú bírálatán keresztül, vagyis a kritikai földrajzra jellemz ő „önkritikát" megvalósítva. Ezért csak így együtt rajzol- ják ki a kortárs kritikai földrajz lényegi elemeinek még így is rendkívül elnagyolt vázlatát, vagy még inkább, néhány fontos mozaikját. A kritikai geográfia a társadalomföldrajzban kifejlesztett és használt eszmék, kon- cepciók és gyakorlatok kiterjedt halmazát jelenti. Azok az elkötelezettségek kötik össze az „elemeket", s formálják egy irányzattá, amelyeket részben vagy teljességé- ben a magukat kritikai geográfusnak tekintett kutatók felvállalnak. Közéjük tartoz- nak az itt kiemeltek, melyek a hazai olvasók egy része számára nyilván meglehet ő- sen szokatlannak tűnnek: — A kritikai geográfusok kiállnak a diszciplínán belüli és kívüli emancipációs politikák mellett, s kutatásaikkal (is) támogatni kívánják a progresszív társa- dalmi változásokat, az ilyen változásokért küzd ő mozgalmakat. Tanulmánya- ik ezért mélyen beágyazottak azokba a politikával átszőtt társadalmi jelensé- gekbe és folyamatokba, amelyek életünk részét képezik. Ezt példázzák Minca vagy p1. Mizuoka írásai, melyek — a magyarországi olvasó számára ta- SZERKESZTŐI ELŐSZÓ Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p. 2 Szerkeszt ői előszó TÉT XVII. évf. 2003 s2 lán meglepően — a mindennapi politikai valóságból vezetik le mondandóju- kat. Ugyanígy szokatlan lehet az is, hogy a konferencián külön panelvita fog- lalkozott a 2001. szeptember 11-i események hatásaival, illetve azzal, ho- gyan építsük fel a terror földrajzát, hogy ezzel is el ősegítsük az igazságért vívott harcot, amint ez Hansen, valamint Kirsch és Saunders összefoglalójá- ban olvasható. Mindebből következően, a kritikai geográfusok azokhoz a társadalomtudó- sokhoz csatlakoznak, akik nem hisznek a tudomány értéksemlegességében, a „sehonnan" ártatlan magaslataiból szerzett teljes („objektív") tudásban. Így nem véletlen, hogy Minca oly nagy jelentőséget tulajdonít a különböz ő tár- sadalmi közegeknek, amelyekben a kutatók élnek és dolgoznak, s amelyek a kritikai cselekvés lehet őségeinek is keretet szabnak. Ezért az is legfeljebb számunkra szokatlan, hogy a szerz ők — mint jelen esetben Minca mellett Best is — gyakran közreadják: ők pontosan „honnan" nézik a világot, hol (milyen társadalmi közegben) szerezték tapasztalataikat. Az emberi jogokat csorbító fennálló rendszerek elleni társadalmi változáso- kért küzd ő politikai mozgalmakat támogató kutatások — a kritikai elméletek széles körének kifejlesztésével, s azok földrajzi vizsgálatokban és politikai gyakorlatban való alkalmazásának igényével — csakis releváns társadalmi kérdésekre irányulhatnak. Hogy pontosan mik ezek a kérdések, s hogyan kö- zelíti meg őket a kritikai geográfia, arról legalább jelzés szintjén bepillantást adnak a konferencia nyolc f ő témájából hétnek a koordinátorai által írt rend- hagyó beszámolók — s őt Ramírez, valamint Desbiens jóvoltából —, témaja- vaslatok. (Sajnos, a feminista földrajz „címszava" alatt folyt vitákról nem kaptunk összegzést, de annak néhány lehetséges problémafelvetésébe bete- kintést nyújt a két másik kritikai szemlélet ű könyv mellett kifejezetten ebben a témában írt kötetr ől itt közölt recenzió.) Egészen biztos, hogy a vizsgált kérdések egy része nemhogy szokatlannak látszik, de némelyek egyenesen kizárják őket egy szűken értelmezett földrajzi diszciplína lehetséges kutatási területei közül. Mint az itt közölt írásokból kiderül: a kritikai geográfusok számára vita tárgyát képezte egy-egy téma társadalmi relevanciája, a kutatá- sában képviselt szemlélet kritikai jellegének er őssége, de az fel sem merült, melyik diszciplína „privilégiuma" az adott probléma megismerése, megértése. A kritikai geográfiának bizonyos értelemben új és hangsúlyos eleme az internacionalitásra törekvés. Ez részben magában foglalja a kutatók sokféle- ségével és egyenl őtlen lehetőségeivel való foglalkozást. Az el őbbi elfogadta- tása s az utóbbi csökkentése érdekében hozták létre a Nemzetközi Kritikai Földrajzi Csoportot (ICGG), amely a tudományos világon belüli aktivitás fontos eszköze, ezért kapott helyet ebben az összeállításban a bemutatása (Painter). Ugyanígy, a csoport „Szándéknyilatkozata" is jól jellemzi a kriti- kai geográfiát, helyette azonban itt már a róla szóló élénk panelvita tapaszta- latait, illetve értékelését közöljük (Mizuoka). SZERKESZTŐI ELŐSZÓ Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p. TÉT XVII. évf. 2003 s2 Szerkeszt ői előszó 3 Ezen a ponton — a „közös" elkötelezettségek kiemelése után — pedig már arra kell a vendégszerkeszt ő nek felhívnia az olvasó figyelmét, hogy a kritikai geográfia filozófiai pluralizmust képvisel. Épp befogadó jellege miatt az alkalmazott társada- lomelméletek egyfajta eklekticizmusa jellemzi, s míg egyfel ől nem cél valamely elmélet privilegizálásában konszenzusra jutni, másfel ől a magukat kritikai geográ- fusnak nevezett kutatók — a magyarországi viszonyok között szintén szokatlan mó- don — keményen bírálják egymás munkáját, szemléleti módját is. Ez jellemezte a békéscsabai konferenciát is, s ezt próbáljuk érzékeltetni Amin és Mitchell írásainak „egymás melletti" publikálásával. Amin plenáris el őadásában felvázolt Európa- eszméje megfelelni látszik a kritikai geográfusok szándéknyilatkozatában közölt, elérni kívánt társadalomkép egy fontos követelményének, nevezetesen a különbö- zőséget elismer ő (dicsérő ), és a másság alapján társadalmi és gazdasági prosperitást nem korlátozó társadalomnak. Csakhogy Mitchell szerint ő nem vállalja fel, hogy „belebonyolódjunk" egy jobb világ megteremtéséért folytatott harcba — kritikaisága így csupán egy szakért ő i bírálat, „óvatos megfigyelés" marad. A két fajta vélemény együttélését jól mutatták a konferencia alatt a „kritikaiság" mibenlétér ől folytatott viták, amelyek néhány pontja fellelhet ő Mizuoka összefoglalásában. A különbségek leginkább mégis Smith tanulmányában követhet őek, annál is inkább, mert az ugyan egy korábbi konferenciára készült, máig nem vesztette el aktualitását. Sokakat vonz azzal a véleményével, hogy a kritikai geográfiának az eddiginél sokkal világosabb és egyértelműbb fókuszpontra van szüksége. Hogy a magyar résztvev ők kutatásai mennyiben felelnek meg a kritikai jelzőnek, az első sorban az Európa geopolitikáival foglalkozó szekciókban és panelvitákban derült ki (Bialasiewitz), de az itt közölt konferencia-értékelések egy részében is véleményt formáltak róla (Kirsch és Saunders; Best). Hogy végezetül maguk a magyarországi résztvev ők hogyan élték meg a vitáktól átfű tött konferencián való részvételt, arról Nagy írásából, hogy milyen módon m űködhet a kutatói aktivizmust elváró, a kritikai geográfia sajátos alkalmazott kutatását megvalósító „népföldrajzi projekt" hazai körülmények között, arról G.Fekete tollából, s hogy a kritikai föld- rajz vajon miért csak a megszületés fázisában van, arról e sorok írójának tanulmá- nyából kaphatnak ízelít őt az érdekl ődők. Olvasóink számára az itt közölt írásokban feltehet őleg a legszokatlanabb — de re- mélhető leg ezért a legizgalmasabb — épp a megközelítési módokhoz, társadalom- elméletekhez köthető vita. A hazai geográfiában, de mondhatni valamennyi tértu- dományban talán épp ezek a fajta viták hiányoznak leginkább. Ezért végül fontos kiemelni: a konzervatív geográfiával egyet nem ért ők számára a kritikai geográfia egy megújulási lehető ség. Választani azonban nem e kett ő közül kell, illetve lehet, hisz számos más lehető ség is nyitva áll. A legfontosabb ma még az, hogy valóban lehessen választani, az egyes irányzatok melletti elkötelezettséget felvállalni, s a bennük rejl ő különböző ségek nyílt ütköztetésével a tér és társadalom komplex vi- szonyának megismerését képesek legyünk elmélyíteni. Reményeink szerint a TéT jelen száma ezt a célt szolgálja. Timár Judit vendégszerkeszt ő