Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 4: 39-62

A HELY SZELLEME, A TELEPÜLÉSIMAGE ÉS
TELEPÜLÉSMARKETING
(The Spirit of Place, Settlement Image and Settlement Marketing)

JANKÓ FERENC
Kulcsszavak:
hely szelleme regionális tudomány településimage településmarketing

A hely szelleme széles körben elterjedt, kizárólag egy tudományhoz, tudományághoz nem köt ődő kifeje-
zés. A szépirodalmi témájú írásokon túl megtalálható a posztmodern építészet és a szociológia fogalom-
rendszerében is. A dolgozat célja az egyes fogalmi megközelítések bemutatása mellett a genius loci
értelmezése a regionális tudomány rendszerében, illetve jelentéstartalmának elválasztása a behaviorista
földrajz „településimage" és „sense of place" (helyérzet) fogalmától.

Bevezetés

Tanulmányunk a „hely szelleme", a „genius loci" fogalomkörét elemzi. Célunk
ezen összetett, sokrét ű kifejezés magyarázata, továbbá a regionális tudomány és a
földrajztudomány fogalomrendszerébe való illesztése, és az ennek nyomán fellép ő,
feltáruló kapcsolatok elemzése. Írásunk terjedelmi korlátai miatt természetesen nem
térhetünk ki e kapcsolatrendszer minden elemére (így például kimarad elemzésünk-
ből az egyik legaktuálisabb viszony, a globalizáció és a hely szellemének összefüg-
gésrendszere).

Genius loci

A fogalom eredete: a Római Birodalom kora és a római mitológia

A fogalom eredetének tisztázásához a genius szó jelentését kell el őször bemutat-
nunk. E latin szó a gens — nemzetség, és a gigno nemzeni, szülni, teremteni sza-
—

vakkal rokonítható, illetve szavakból eredeztethet ő. A geniust eredetileg a nemzet-
ségek isteneként tisztelték. Majd különböz ő jelentés-módosulásokon ment át. Így
később a család urának, a férfi bels ő erőinek, képességeinek megtestesít őjét látták
benne. Hozzá imádkoztak a családfő születése napján. A család, a nemzetség szapo-
rodási képességét, önfenntartó erejét vigyázta. A genius n ői megfelel ője a junó
(iunó) volt. Kultuszának minden formájában kígyó alakban képzelték el.
Az individualizmus terjedésével és a görög daimón, ősszellem görög felfogásának
térhódításával fokozatosan az egyén természetes vágyainak, kívánságainak megtes-
tesítője lett, a bels ő tulajdonságok megszemélyesít ője, aki együtt születik az ember-
rel, irányítja a cselekedeteit, az ember halála után pedig a föld közelében bolyong,
vagy egyesül az istenekkel.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
40 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

A szabad emberek a saját, a rabszolgák az uruk geniusára esküdtek fel. A
geniusnak fogadalmi feliratokat, oltárokat készítettek. A fogalom jelentésének kitel-
jesedésével már az egyes helyeknek, városoknak, utcáknak, tereknek, továbbá né-
peknek, testületeknek, katonai szervezeteknek is lehetett geniusa. Így a római nép
geniusának szobra a Forum Romanumon állt, Róma geniusának pedig egy pajzsot
szenteltek a Capitoliumon. A genius vallásos szerepe különösen a császárkorban
erősödött meg, ekkor a császárok geniusának kultusza is nagyon jelent ős volt
(Trencsényi—Waldapfel 1983; Tokarev 1988; Éleszt ős 1993; Széky 1994).
A régi római jelentés a genius loci kifejezéssel tehát a hely szentségét hangsúlyoz-
ta, ami abban jutott kifejezésre, hogy az emberek vagy egy különleges istenség
számára szentelték meg a helyet, vagy oltárt állítottak ott egy helyi istenségnek
(Loukaki 1997).
Példákat a római mitológiából vehetünk. Aeneas, a trójai mondakör h őse így szólt
atyja sírjánál: „Üdvöz légy, szentséges atyám, legyetek üdvözölve ismét felkeresett
hamvak, atyám szelleme, római árnyak! Hát nem adta meg a sors, hogy veled ke-
ressem fel Itália határait, a végzet által nekünk rendelt mez őket s Ansonia még
ismeretlen folyóját, a Tiberist. Ahogy kimondta, hétszeresen tekerg őző kígyó csú-
szott el ő a szentélyb ől, az oltárok között, szelíden kóstolgatva az áldozati ételeket,
majd eltű nt a sírhalom mögött. Aeneas nem tudta, hogy a hely geniusát vagy atyja
szellemét tisztelje-e a kígyóban, de mindenesetre az atyja tiszteletére rendezett
áldozati szertartást annál nagyobb fénnyel igyekezett megtartani" (Trencsényi-
Waldapfel 1983, 288). Amikor pedig a latiumi partokhoz ért, hogy az istenek akara-
ta szerinti otthonára leljen, ekképpen szólt, cselekedett: „Üdvöz légy föld, melyet
nekem szánt a Végzet, s legyetek üdvözölve Trója h ű Penatesei! Itt van az otthon,
ez a hazánk! — s halántékát lombos ággal koszorúzva az istenekhez fordult imájával;
első ként a hely geniusát, Tellust: a földet, a vidék nympháját, és a még ismeretlen
folyóvizeket szólította" (Trencsényi—Waldapfel 1983, 292).

Transzcendencia, szakrális helyek, vallás

Az ember vallásos, szakrális élete az ősidőktől fogva létezik, a hely szellemének
eredeti jelentése is ehhez kapcsolódik. Világunkban a szakralitás, transzcendencia
legtöbb helyen ma is központi szerepet játszik az egyének, közösségek életrendjé-
nek kialakításában. A genius loci fogalma e szemszögb ől úgy magyarázható, hogy
az ősi szakrális helyek szentsége hasonló — bár valószín űleg jóval gazdagabb —
érzéseket válthatott ki adott korok emberéb ől, mint manapság a hely geniusának
felismerése, megértése.
A szent helyek létéb ő l egyenesen következik, hogy voltak/vannak különösebb je-
lentéstartalom nélküli helyek is, a tér tehát szent terek és világi terek mozaikjára
bontható. Ez Eliade (1996) szemléletében világosan tükröz ődik, aki szerint a tér
szent és profán térre osztható, el őbbire jellemz ő a szakrális er ővonalak kirajzolta
inhomogenitás, utóbbi pedig homogén, sok, többé-kevésbé semleges hely formátlan
tömege. Eliade sejteti a hely szelleme fogalmának beilleszkedését térfelfogásába,
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 41

amikor azt mondja, hogy a profán térélményre is jellemz őek az inhomogenitások, a
magánvilágok szent helyei, amelyek a profán ember kriptovallásos viselkedése
révén alakulnak ki.
Nemcsak a tér van hatással a vallásra, hanem a vallás is a térre. A valláshoz ha-
sonlóan a személyes motívumok is szakralizálhatják a teret, továbbá az etnikai
identitás, a nemzethez tartozás is m űködő szakrális tereket hoz létre (Bartha 2000).
A vallásos tér—profán tér kett őssége máig erő sen él a néphitben. Azonban e ket-
tő sség keveredik, át- és átfedi egymást. Az emberek lakhelye els ődlegesen a falu, a
lakott ház, illetve helyiség. A senki földje, a falu határa, a házon kívüli térségek, a
lakatlan házak, helyiségek pedig a természetfeletti lények birodalma. A tér duális
rendszere az id ő duális rendszerével m űködik együtt, így a nappal-éjszaka duál is
elválasztja a két térrészt. Szentséget hordoz maga a lakóház, a tisztaszoba is. A
periféria sem csak a „túlvilág kapuja", a gonosz szellemek tanyája, az er őszakos
halállal meghaltak, koraszülöttek, kereszteletlenek temet őhelye, hanem szent hely is
— ezt a rómaiakig, etruszkokig, keltákig is visszavezethet ően az ott emelt keresztek,
kápolnák, templomok, temet ők bizonyítják (Pócs 1983).
Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Meggyesi (1999): „Az archaikus ember
számára a tér sem homogén. A tér inhomogenitását a természetben immanens, de
láthatatlan er k és szellemek jelenléte hozta létre, amit a rómaiak genius locinak
ő
neveztek. A tér spirituális er őinek, erőtereinek felismerése különleges tudást igé-
nyelt. A teret maga az ember is megszentelheti, azáltal, hogy vándorlásai során az
ősök sírját, kés őbb prófétáinak, szentjeinek tartózkodási helyét megjelölte. A tér
megszentelt helyei a kés őbbi szekuláris építmények csírái, így egy szikla, üreg, bar-
lang, különleges, esetleg égi eredetű kő vagy k őhalom, domb, hegycsúcs, tisztás,
forrás, fa is lehettek. A megszentelt helyek fontos szerepet játszhattak az emberré
válásban. Az állandóságot képviselték az emberi lét, térbeni és id őbeni változásai-
val szemben. A világnak egyidej űleg több közepe is lehet: ez a tér inhomogenitásá-
nak alapja." (Meggyesi 1999, 65-66)
Kettéválasztható tehát az emberen kívüli okokból szentté vált hely és az ember
által, szubjektívan megszentelt hely is. Míg az el őzőbe tartozik egy villámcsapás
sújtotta évszázados fa, egy „égig ér ő " hegy (p1. Csomolungma), egy meteorit, utób-
biak közé sorolhatók a varázslók, sámánok által megszentelt barlangok, a temet ő,
de az egyén számára saját születési helye is.
Mumford (1985) a város kialakulása szempontjából közelít a kérdéshez: „Az ős-
kőkorszaki ember képszer ű vándorlásai során elsőként a halottaknak keresett ál-
landó lakhelyet: barlangot, kőrakással jelzett halmot, kollektív sírdombot. Olyan
jelek voltak ezek, amelyekhez az él ők feltehet őleg időnként vissza-visszatértek, hogy
érintkezzenek az ősök szellemével, vagy kiengeszteljék azokat. A holtak városa
időben megelőzi az él ők városát: bizonyos értelemben el őfutára, sőt szinte magva
minden eleven városnak. A város els ő csírája tehát a szertartásos összejövete-
lek helyeként jelenik meg, amely egyben zarándoklatok célja is: olyan hely, ahová
bizonyos évszakokban újra meg újra visszatérnek a nagycsalád — vagy
kláncsoportok, mert a város esetleges természeti el őnye mellett bizonyos 'szellemi'
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
42 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4
vagy természetfölötti er őket összpontosít, olyan er őket, amelyek hathatósabbak és
tartósabbak, kozmikusabb jelent őségűek, mint az élet közönséges folyamatai."
(Mumford 1985, 13-14, 17)
Hamvas (1988a) némileg másképp eredezteti a városokat — bár e kérdés dolgoza-
tunk szempontjából irreleváns. A közösség kezdeti létformájának tartja a városokat;
minden nép rendelkezett az égi város mintaképével: ilyen például a hinduk Brahma-
purája, a palesztinok Égi Jeruzsáleme. A város kezdetben az égben volt, anyagtalan
szellemi őskép, s az első embereket a városépítésre a szellemi er ők tanították meg.
A város másik analógiája az ember maga, a bennünk rejl ő szellemváros, a bels ő
„lélek-város" mása. Mumforddal ellentétben azt mondja, hogy a városból lett a falu,
más tekintetben azonban hasonló véleményen vannak:
„A város nem a tanyából és a faluból keletkezett, hanem ideája a szellemvilágból
szállt alá, s a falu és a tanya készült a város mintájára. [...] A város létének és virág-
zásának legelső feltétele éppen a szakrális hely, ahol égi jelekkel ellátott hegy állt,
forrás fakadt, vagy folyó folyt, vagy tengeri öböl nyílt. [...] A föld az asszony, a
szellem a férfi. [...] A várost nem hatalommal kell kormányozni, hanem szellemmel
vezetni. Ez az átszellemült létnek megfelel ő uralmi eszköz. Ezt nevezték a régiek
ars regiának, királyi művészetnek, mert nem szigor, nem büntetés volt, hanem ma-
gas tudás: m űvészet. Ars regia csak ott lehetséges, ahol az anyagi és földi er ők
korlátlan hatalma megsz űnt. Vidéken, ahol az úr a föld, a falu, a gazdaság, ott lehe-
tetlen, mert ott az anyagi és földi erők hatalma teljes. [...] A városban az anyagi és
földi erők hatalma háttérbe szorul: a város a szent hely, amelyet a szent fal vesz
körül, és a várost az utcák kövezete az anyagi földr ől levágja. [...] Nem agyag töb-
bé." (Hamvas 1988a, 506-512)
„A falu szükségközösség. A természeti kényszer teremti és a közösség itt tudatta-
lan, vagyis nem személyes. A tudatosan vállalt közös élet a város. A küzdelem,
hogy a nép szakrális közösség legyen, a történet. A sors teljességéhez azonban még
valami hozzátartozik, a szellem." (Hamvas 1988b, 60)
E gondolatok mentén látható, hogy a szent helyek hogyan kapcsolódnak össze a
városok fogalmával. Miként igazi településnek a várost tartjuk, úgy els ősorban egy
városra gondolunk a genius loci kapcsán.
A Mumford és Hamvas által felvázolt filozófia mentén halad tovább Meggyesi is:
„Az emberi környezet eredetileg szakrálisan meghatározott természetes és épített
elemei a kés őbbi építmények archetípusaivá lettek, hasonlóan ahhoz, hogy az els ő
megjelölt helyek és hajlékok archetípusát égi konstellációk szolgáltatták. Az építés-
nek a megjelölt hely megszentelésével az égi mintákhoz, a genius loci kiengesztelé-
sével a konkrét földrajzi helyhez, az építmények tipológiájával pedig az ősök által
létrehozott archetípusokhoz kellett valamilyen formában viszonyulni." (Meggyesi
1999, 66)
Az eddigieket áttekintve egyértelm űnek látszik, hogy a világ szekularizálódásával
a helyek szentségéb ől adódó tisztelet, a hely vallásos erejének átélése profánabb
tárgyat és egyben formát kapott, s szakrális tartalom nélküli tiszteletté, csodálattá
alakult.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 43

Bölcseleti, irodalmi megközelítések

Bánk (1997) szerint a hely szelleme „ma azt a sajátos szellemiséget, légkört jelen-
ti, amelyet egy-egy nevezetes hely sugároz magából." Bakos (1994) pedig azt a
meghatározást adja, hogy a genius loci „egy bizonyos helyen uralkodó, onnan kisu-
gárzó szellem." A genius szóra pedig többek közt a következ ő definíciót közli:
„szellemi alkotóképesség, alkotó er ő ."
Már ezen megfogalmazások alapján is tehet ő néhány fontos megállapítás. A hang-
súly a szellemiségen, a sajátos légkörön van, amely kisugárzik egy adott helyb ől.
Ennek értelmében egyrészt rögzíthetjük, hogy a hely szelleme csakis és kizárólag
adott helyen érezhető , figyelembe véve a hely elhatárolhatóságát, a más helyekt ől
való elkülönítés lehető ségét. Másrészt a hely szelleme egy különleges er ő, egy
szellemi erő , amelyet Hamvas Béla a következ őképpen fogalmaz meg: „A szellem
nem tudás, nem intelligencia, nem m űveltség, nem okosság, a szellem a világelemek
közül az egyetlen, amely számára nincs lehetetlen, amely bármit akar, meg tudja
tenni. Szellem nélkül élni reménytelen lenne, mert a szellem a világelemek közül a
teremtő." (Hamvas 1988b, 60)
Ezért, amikor a legtöbb író egy adott hely, legtöbbször város géniuszáról ír, azo-
kat az érzéseit önti mondatokba, amelyeket a város kiváltott bel őle, azokat a cselek-
véseket, amiket szellemisége alatt tett, vagy részletezi a város kinézetét, történel-
mét, felsorolja szülötteit, vagy ahogy a helybeli emberek viselkednek, ahogy életü-
ket szervezik, vélhet ő en tudat alatt a genius által is vezérelve. Konrád (1989) sze-
rint a hely szellemének egyenesen hatása van az emberi fejl ődésre. Baksa (2002)
megfogalmazásából a hely szellemének „er ő " voltára hívhatjuk fel a figyelmet,
amely a cselekvésben is befolyásolhat. Másrészt szintén jó példa a történelmi sze-
mélyiségek jelentő s hatása a helyek szellemiségének befolyásolásában: „Miért
választotta Ferenczy Viktor kutatási témájául Jedlik Ányost? A válaszok egyike
lehet a genius loci, a hely szellemének hatása. Abban az intézményben tanult és
tanított, annak a közösségnek a tagja volt, amelynek Jedlik Ányos. Sz űkíthetjük a
teret a szertárra, ahol féltő gondját viselte néhány Jedlik-relikviának. A rendházban
tisztelet övezte azt a szobát is, ahol Jedlik nyugdíjas éveit töltötte. A hely szelleme
nagy erő." (Baksa 2002, 75)
Mandics (1996) vagy Orosz (2001) egy-egy település kapcsán jellemzi az ottani
embereket, s szintén felsorolja a város és környéke híres szülötteit. Hamvas
(1988b), amikor a Kárpát-medence öt tájának szellemiségér ől ír, sorra veszi többek
között a történelmi fejl ő dés sajátosságait, a társadalmi, gazdasági viszonyokat, a
kulturális élet egyes jellemz ő it, egyáltalán az élet milyenségét, páratlan intuíciói,
gazdag kifejezési eszköztára segítségével magukat a szellemiségeket, a géniuszokat
is jellemzi.
Vekerdi (1996) rendszerezése szerint a genius loci többféle szövegkörnyezetben
megjelenhet: a szül ő föld, ábrázolások, táj-élmény, temet ő, vesztőhely stb. kapcsán.
Figyelmeztet, hogy a helynek nemcsak jó, hanem rossz szelleme is van. Megközelí-
tése egyfel ől tehát a genius, mint „er ő" felő l történik. Definíciója meglehet ősen
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
44 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

széles — saját véleményünkhöz egyébként nagyon közeli. „Játékos" meghatározása
— genius loci szelleme — egyrészt példázza a szellem szó szerteágazó jelentését,
másrészt véleményünk szerint Vekerdi itt olyasféle dologra gondol, amit az angol-
szász szakirodalom „sense of place" néven emleget (b ővebben lásd a „Sense of
place" fejezetben): „Kézzelfogható részletekb ől, kicsikb ől és nagyokból, személye-
sekből csakúgy, mint közérdek űekből és közismertekb ől tevődik össze a genius loci.
A hely Géniuszához, amely mint minden Géniusz önmagában igencsak megfogha-
tatlan, éppen ezek a kisebb-nagyobb, jelentéktelenebb és fontosabb, de mindig kéz-
zelfogható reális részletek teszik hozzá a lelket. Így keletkezik a genius loci szelle-
me, egy fogalomról alkotott fogalom. Amelyben a világtörténelem és a helyi törté-
nelem, a természeti és az épített táj keveredik, jobbára elválaszthatatlanul és felfejt-
hetetlenül emlékek, ismeretek, érzések, várakozások, vonzások és választások meg-
határozhatatlan halmazával. L..] A hely szelleme őrzi és segíti az embert, aki vi-
szont megérzi, éli, kifejezi, megérti, és ezáltal er ősíti a hely szellemét." (Vekerdi
1996, 37-41)
Bánlaky (1992) mondataiban szintén a történelmiség, a természeti és épített kör-
nyezet, illetve az egyén szubjektivitásának alapvet őségét figyelhetjük meg: „Kere-
sem, első benyomásként az utcákból, kövekb ől, házakból, fákból, a legküls ő lát-
ványelemekb ől összegz ődő atmoszférát. Felérek természetesen a Várhoz. Csöndes,
kora őszi délel őtt, turisták nincsenek, magam bóklászom a falak között. És akkor
megérint valami. A Vár még álló, ezeréves falai között járkálva én, romantikus
álmodozó, a tudós szociológus álruhájában, a gyermek Vajk csilingel ő kacagását
vélem a falak mögül hallani, majd meg az érett férfi bölcs törvénykezését, s mintha
visszhangoznák a kövek a fiát, m űve-folytató reményét vesztett öregember keserves
jajongását. [...] Az a vár ott van Esztergomban. VAN, jelen idej űen, a mindenna-
pokban. Nem emlék és múlt csupán (az is persze), része, összetev ő eleme a város
mai arculatának. És talán nemcsak a kő, a látvány, hanem ennél jóval több: a szel-
lem is." (Bánlaky 1992, 11-13)

Építészeti megközelítések

A posztmodern kor városépítészeti elméletei között megtalálható a helyet, a hely
szellemét középpontba állító elmélet is. Ennek egyik elméleti megalapozója
Norberg-Schultz, aki a helyet els ősorban fizikai képz ődménynek tekinti, így els ő-
sorban a fizikai környezet határozza meg a hely szellemét (Holt-Jensen 1999;
Lukovich 2001).
Ezen irányzat már nem csak az építészeti tér és tömegformálás szabályaival, nem
csak a települések kapcsolat-hálózatainak mind jobb kialakításával foglalkozik,
hanem már egy lépéssel továbbmenve az emberi igényeket, a kulturális és környe-
zeti dimenziókat is vizsgálat alá vonja, egészen a sajátos formák és a részletek
mikroszintjéig hatolva. Az emberek társadalmi és kulturális értékeit, vizuális per-
cepcióját figyelembe vev ő kontextualizmus élesen szembefordul a funkcionaliz-
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 45

mussal. A térből ezek szerint akkor válik hely, ha a regionális és kulturális kontex-
tusból levezetett jelentést kap (Lukovich 2001).
A városépítész feladata már nem egyszer űen a fizikai tér manipulációja, hanem
egyfajta környezeti szintézis, harmónia kialakulásának el ősegítése. Eszerint a hang-
súly a minimális beavatkozásokra kerül a radikális tervek helyett. A városképek
mibenlétét az els ők között vizsgálja Cullen (idézi Lukovich 2001). Szerinte a városi
élmények döntően vizuálisak, azonban az emberi emlékezetben lév ő tapasztalatok,
élmények, kapcsolatok is felszabadulnak. Ez a kapcsolatok m űvészete, amely há-
rom módon gyakorolható: a szekvenciális látvány, a hely és annak szelleme, illetve
az építészeti tartalom segítségével. Módszerében így az egyes helyeket komplexen
feltárja, tervezésének is központi eleme a karakteres, emlékezetes helyek létrehozá-
sa. Lynch menta] map kutatásai is ide sorolhatók. Lynch hangsúlyozza a városkép
dinamikus elemeinek fontosságát is. A város olvashatósága, felfoghatósága szem-
pontjából öt fontos városképi elemet különített el: útvonalak, csomópontok, jelz ő-
pontok, szélek és körzetek. Lynch szerint a helyeknek folyamatosan kapcsolatban
kell lenniük múltjukkal és jöv őjükkel. Alapvető várostervezési elvei az érthet őség,
felfoghatóság, a szerkezet és identitás, illetve az imázs (Lynch 1979; Lukovich 2001).
Maslow szerint (idézi Lukovich 2001; Cséfalvay 1994; Berényi 2001a) az emberi
igények a következ őképpen rendez ődnek hierarchiába: 1. fiziológiai igények,
2. biztonsággal kapcsolatos igények, 3. hovatartozás igényei, 4. megbecsüléssel
összefüggő igények, 5. önmegvalósítás igényei, 6. kognitív és esztétikai igények,
7. transzcendencia. Maslow emberi motivációs elméletébe több helyen illeszthet ő
be a hely szellemének fogalma. A biztonsággal kapcsolatos igények egyik fajta
megnyilvánulása a territoriális viselkedés, amihez a városépítészeti tervezésnek
alkalmazkodni kell, el ő kell segíteni a lakók azonosulását a hellyel. Hasonló követ-
keztetést lehet levonni a hovatartozás igénye kapcsán. Ez nemcsak valamilyen társa-
dalmi formáció szintjén jöhet létre, hanem az identitás alapja lehet a hely is. A regio-
nális identitás, a hely szellemének megteremtését az építészetnek fel kell vállalni.
Számunkra nyilvánvaló, hogy Lukovich — akaratlanul, s vétlenül — összemossa a
„sense of place" kifejezés és a hely szelleme jelentését. Elvitathatatlan, hogy a hely
szelleme, mint „er ő" el ősegíti a helyi identitás kialakulását, azonban nem lehet
egyenl őségjelet tenni a két kifejezés közé.
Sandercock (1999) modellje is köthető a hely szelleméhez kapcsolódó építészeti
irányzathoz. Három városi réteg egymásra épülését mutatja be, amelyeket figye-
lembe kell venni a tervezés során: az emlékek, a vágyak és a szellem városa. Az
emlékek nemcsak a családi, közösségi, nemzeti történelemben helyeznek el ben-
nünket, hanem egy város felépítésében is. A városok az emlékek lerakodóhelyeinek
is tekinthetők, megszövegesítik azokat. Őseink és magunk élete mind-mind valami-
lyen helyhez: házakhoz, városokhoz köt ődnek, így értelemmel és jelent őséggel
ruházzák fel azokat. Sandercock szerint a városkép az egyéni és a közösségi emlé-
kezet raktára. A vágyak városa — a genius locihoz csak közvetetten kapcsolódóan —
az aktív szint a modellben. Azt fejezi ki, hogy a városi élet szüntelen találkozások-
ból, összejövetelekből áll, a városi környezet így örömöket és meglepetéseket okoz.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
46 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4
A vágyakat, a tudatalattiakat is, fel kell ismerni, és a tervezésben el ő kell segíteni
megvalósulásukat. A harmadik szféra a már említett szellem városa. Ennek értel-
mében a városi és városon kívüli környezetünket szent és spirituális értékekkel
felruházottnak észleljük, és ennek fontosságának elismeréseképpen az ember szen-
télyeket, templomokat épít. A városkép alkotásakor a szellem városának jelent ősé-
gét is figyelembe kell vennünk.
Az építészet szemszögéb ő l a hely szellemének egyik központi alkotó eleme tehát
a városkép. Magyarországra ezen irányzatok késéssel jutottak el. A hely szelleme
fogalmára támaszkodó városépítészeti elmélet csak a rendszerváltás után bontakoz-
hatott ki. A korábbi években a városépítészeti irodalomban a városképpel foglalko-
zó kutatók nehezen jutottak el — annak els ő sorban esztétikai analizálásán túl — a
helyi közösség életében betöltött szerepének felismeréséig (Pogány 1954;
Granasztói—Pogány 1960; Székelyné Egri 1979; Gerő 1984; Kubinszky 1995).
Granasztói (1972) az els ő k között fedezi fel ezeket az aspektusokat, és így rámu-
tat, hogy a városkép, a városforma mögött bonyolult, sokrét ű tartalom rejtezik,
mégpedig a helyi közösség múltja, társadalmi, gazdasági viszonyai, törekvései. A
városképben az ember is benne van, hiszen az fontos az azonosulása szempontjából,
s a városkép alakítja is a közösségi tudatot. Felismeri azt is, hogy a városkép befo-
gadása függ az egyén átélési képességét ől, érzékelésétől, ismereteitől. E megfogal-
mazások mind-mind kiterjeszthet ő k a genius loci fogalmára is. Legújabban Tóth
(2001) foglalkozik a hagyomány szerepével a városépítészetben. Hagyomány nél-
kül nincs modernizáció és fordítva. A hagyományos elemeket, formákat szükséges-
nek tartja a modern, jelenkori építészeti alkalmazásokban, azonban figyelmeztet,
hogy ezek másolása, direkt eszközökkel való megjelenítése is káros, retrográd fo-
lyamatokat indíthat el. Másfel ől a helyi kötő dés hiánya a technikai civilizációból
kifelejti az embert, az építészeti csoda h ű vös, ember nélküli eleganciát fog sugároz-
ni. Ezért egyensúlyban kell tartani a két törekvést; lehet illeszkedni a nemzetközi
trendekhez, ki lehet választani a funkciónak legjobban megfelel ő, legkorszerűbb
technikai megoldásokat, de mindezek mellett finom áttételekkel, érzékeny utalá-
sokkal meg kell jeleníteni a genius loci lényegét.
Loukaki (1997) több eltérő szempontot, illetve magyarázatot mutat be a genius
loci fogalmára. Áttekintése — az el őbbiektől némileg eltérő en — alapvet ően a művé-
szi ábrázolás, kifejezés szemszögéb ő l történik. Szerinte a hely szellemének jelenté-
se mindenekel ő tt attól függ, hogy a történelmet szinkronikusan — vagyis örökös
körforgásként, önmagát ismétl ő ként — fogjuk fel, vagy pedig diakronikusan — az
időben folyamatosan fejl ődő , változó jelenségként. A hely szellemének el őbbi olva-
satában az emberek a környezetet változatlannak tételezik fel (Norberg-Schulzot
idézi Loukaki 1997). A történelmi fejl ő dés figyelmen kívül hagyása azonban téves
következtetések levonásához vezethet. A történelem utóbbi felfogásában a hely
szelleme a korszellemnek megfelel ő en, az embernek a környezethez való viszonyá-
nak függvényében változik.
A genius loci értelmezése másrészt attól is függ, hogy a kultúrát, a környezetet és
a mitológiát összefügg ő nek tételezzük-e fel. Az építészek általános hozzáállása
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 47

szerint nincs meg a folytonosság, az emberi beavatkozás az els ődleges, a tájképi
változások az építészeti tervezés által megszabott adaptációk csupán. Harmadrészt a
hely szellemének megértése az egyetemes és az egyedi közötti adott helyen, adott
időben történ ő kölcsönhatások különféle magyarázataitól is függ. Az egyetemessé-
get sokszor a morfológia problémájaként említik, mivel társadalom-szervezeti vagy
állapotbeli hasonlóságot okoz. Itt sem mindegy, hogy szinkronikus vagy diakroni-
kus szemlélettel tekintünk-e a problémára. Az utóbbit nézve valaki a világ változá-
sait egy valamiféle világszellem hatalma alatt állónak látja, míg mások hisznek a
normális emberi folyamatok irányítása alatt végbemen ő történelmi fejl ődésben. Az
általánossá váló morfológiai megoldások így értelmezhet őek a közönséges emberi
szükségletek megvalósulásaként. Ezeket sokan a genius locival azonosítják. Az
építészet elemezhet ő egyetemesen, az emberiség kollektív tudata, tradíciói alapján,
a mitológia segítségével is. Valaki a törzsi, a családi szellemiséget tanulmányozza.
Főleg a keleti kultúrákban elfogadott, hogy minden építészeti szimbólumnak van
valamilyen metafizikai alapja.
Az építészeti megközelítések egyrészt tehát felhívják a figyelmet a városkép fon-
tosságára. Másrészt meghatározó a szubjektum, jelen esetben az építész szerepe,
mind a genius loci megértésében, mind a szellemiség kifejezésében, tolmácsolásá-
ban, hiszen ezáltal ők maguk is befolyásolják a genius locit.

Szociológiai megközelítések

A helyi társadalmakat is kutató szociológia néz őterébe szintén bekerülhet a hely
szellemének fogalma. Erre — sajnos csak — kevés példát sikerült találnunk, azonban
ezek is nagyszerűen példázzák, hogy az alapvet ően a társadalmat kutatási célként
megjelölő szociológia tudománya, az építészethez hasonlóan, szakterületének f ő
tárgya fel ő l közelít szinte bármely kérdéshez, így a genius loci fogalmához is.
„Minden városra jellemző a hely szelleme. Ahol ez hiányzik, ott városi társadalom
sincs, csak különböz ő rangú, életkorú, státuszú, közösségeit elveszített, integritását
feladó populáció jelenlétét regisztrálhatjuk. A genius loci az, amit ől egy város pá-
ratlan, egyedi. További kérdés, hogy miben ragadható meg a hely szelleme? Szerin-
tünk az magában foglalja a város polgárainak (lakóinak) gondolkodásmódját, vi-
selkedését, kultúráját, ez utóbbin belül politikai kultúráját, és ha van ilyen, a várost
uraló ideológiát is. (A kilencvenes években ezt már úgy mondanánk, hogy magában
foglalja a város meghatározó szellemi irányzatait is.) A hely szelleme el őször is
megkülönbözteti a várost az összes többit ől, reprezentálja sajátosságait. Másodszor
ötvözi, magába s űríti a helyi társadalom tradícióit és jelenlegi állapotát. A város
ezáltal minősülhet rebellisnek vagy megalkuvónak, vélt vagy valóságos sérelmeit
kezelni (megoldani) képesnek, vagy azoktól szabadulni képtelennek, haladó szelle-
m űnek vagy konzervatívnak és így tovább. Megfordítva: a város, a hely szellemisé-
ge motiváló tényez ője az állampolgárok magatartásának, mentalitásának, kultúrá-
jának. Ez az, amihez a beköltöz őnek alkalmazkodni illik." (B őhm—Táll 1992, 11)
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
48 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

Alapvető állítás, hogy a hely szelleme közösség-meghatározó és közösségdefiniá-
ló tényező, feltétele a helyi identitásnak (Bőhm 2000). Kiemelt a genius loci azon
szerepe is, amely az adott várost a többit ől megkülönbözteti. Ezek új szempontok
eddigi megállapításainkhoz képest. A szociológiai szemléletb ől adódóan elsősorban
a társadalom hordozza, kommunikálja a hely szellemét, s a társadalom az, amire a
hely szelleme els ősorban hatást gyakorol. Megfogalmazásukból így talán nem vé-
letlenül hiányzik az épített környezet és a természeti táj szerepének felismerése,
illetve megemlítése.

Össz egz és

A különböző megközelítések áttekintése után elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy
összegezzük a genius loci fogalmát, jelentésrendszerét.
Mint a hivatkozások, illetve az idézetek is mutatják, a hely szelleme fogalmának
eredeti, római jelentése elveszett, illetve átalakult, alapvet ően a géniusz, a szellem
fogalmának szélesedésével, megváltozásával. Mondhatjuk azt, hogy a fogalom
maga is szekularizálódott, tehát javarészt elvesztette vallási töltetét. Ez értelmezhe-
tő úgy is, mint ahogy Eliade sugallja, hogy a hely szelleme mai jelentésében az
emberek kriptovallásos viselkedéséhez köthet ő. De másfel ől arra is gondolhatunk,
hogy a „szent" fogalom jelentése szintén tágult, világi jelentéstöbbletekre is szert
tett, így egy hely szentsége sem csupán vallási értelemben értelmezhet ő.
A hely szellemisége tehát alapvet ően egy erő , egy szellemi er ő, amelyet adott hely
sugároz magából. Ez az er ő helyhez kötött, olyannyira, hogy a hely szellemét csak
akkor érezhetjük, ha a helyszínen tartózkodunk! Beszélhetünk róla, emlékezetb ől
írhatunk róla bárhol, de érezni közvetlenül csak adott helyen, helyben lehet. Ez az
egyik leglényegesebb tulajdonsága e fogalomnak: a szó szerinti helyhez kötöttség.
A hely szellemiségének fő tulajdonsága — mivel er őnek definiáltuk — az, hogy aki
azt megérzi, akit az áthat, „annak szellemében" cselekedhet további életében vagy
bizonyos helyzetekben. Mint ahogy Hamvas mondja, a szellem teremt ő erő, ami az
embert általában jó útra vezeti, de ahogy Vekerdi figyelmeztet — és ezt szem el őtt
kell tartanunk — a hely szelleme lehet rossz szellem is, még ha ezt a jelentéstartal-
mat az általános vélekedések mell őzik is.
A hely szelleme nemcsak mint adott helyhez szorosan köt ődőt, például bizonyos
város lakóját érinthet meg, hanem mint a helyre érkez ő idegent is. A híres Maslow-
piramis legfelső szintjein található kognitív, esztétikai, és akár transzcendentális
igények, törekvések megvalósításában a hely szelleme is eszközzé válhat.
A hely alapvetően kétféle hely lehet. El őször is természeti táj vagy tájelem, mint
például egy hegy, domb, egy id ős fa, egy különleges szikla, barlang stb. Az efféle
„helyek" szellemér ől manapság ritkábban esik szó. Elmondható, hogy ezek géniu-
sza még sokkal inkább közelebb van a genius loci eredeti jelentéséhez, sokkal in-
kább kötődhet, kötődik a transzcendenciához, a különböz ő vallási viselkedésekhez.
De mindezek mellett szintén lehet e dolgoknak, helyeknek világi szellemisége is.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 49

Másodszor a hely lehet ember által átalakított, épített környezet, amelyet érzékei-
hetünk a természeti tájban vagy anélkül, egyszer űbb kifejezéssel élve kultúrtájként
(Berényi 2001b). Az épített környezet az áttekintett irodalomban legtöbbször város
vagy annak bármekkora része, helye, de természetesen lehet falu is. Az épített kör-
nyezeten belül nagyon fontos a városkép vagy falukép szerepe, a különböz ő építé-
szeti korok stílusjegyeit magán visel ő épületek által képzett együttesek, kompozí-
ciók, az utcák, a terek rendszere, szervez ődése, mint a genius loci meghatározói,
illetve hordozói, azt kommunikáló elemei. A városkép a helynek nemcsak múltbeli,
hanem jelenbeli szellemiségét is hordozza.
Bizonyos mértékig — többnyire csak elméletileg — szétválasztható a hely jelenbeli
és múltbeli szellemisége. Nagyon ritkán érezhetjük azt bizonyos helyek esetében,
hogy a hely, például a város jelenbeli szellemisége, amit az emberek életmódja,
viselkedése sugall nincs összhangban a városkép által sugárzott szellemiséggel. Ez
nagy lakosságcserék után fordulhat el ő, de elegend ő lehet egy rendszerváltás, a
„korszellem" hirtelen megváltozása is. Normális esetben ez azonban csak elméleti-
leg tehet ő meg, s organikus fejl ődésen átment helyek, települések esetében a város-
kép, a természeti környezet, a helyi emberek életmódja egységes szellemiséget
sugároz, ami azt jelenti, hogy a jelen szerves folytatása a múltnak. Magyarországi
példákra gondolva a zűrzavaros történelem miatt az épített környezet és a lakosság,
a helyi életforma gyakran nincs párhuzamban, s ez megnehezíti a hely szellemének
kibontakozását.
A hely szellemének „hordozói" lehetnek tehát egyrészt az „élettelen", pontosab-
ban ember nélküli összetev ők. Másrészt ott van, illetve él az ember, a társadalom, a
hely társadalma, közössége, amely szintén a genius loci hordozójának tekinthet ő. A
helyi társadalom még akkor is közvetíti a hely szellemét, ha annak nincs tudatában,
ha a fogalmat nem is ismeri. Fontosnak tekinthetjük viszont azt, hogy a helyi társa-
dalomnak bizonyos fokú integráltságot el kell érnie, tehát az egyes emberek élet-
módjának, életrendjének több metszéspontja kell, hogy legyen. Bár e kérdéskör úgy
is értelmezhet ő, hogy az emberek viselkedésének sokfélesége, tarkasága szintén ki
fog alakítani egy sajátos szellemiséget. Ez a kétféle szint olymódon magyarázható,
hogy amíg a hely szelleme mint er ő nem tudja bizonyos fokig irányítani a helyi
lakosok életét, addig azok csupán befolyásolói annak, amikor viszont a szellemiség
áthatja a közösséget, az maga is termel őjévé, közvetítőjévé válik a genius locinak.
Ez az a szemszög, amib ől kiindulva kritizálható B őhm és Táll azon felvetése,
hogy a hely szellemét etalonnak tekinti a helyi közösségek kiformálódásához, illet-
ve legitimitásához. Értelmezhet ő-e egészében a szellemisége egy tarka nagyvárosi
metropolisz nagyfokú szegregáltságot mutató, különféle etnikumok sokaságából
álló halmazának? Mert megkérd őjelezhető a különböző csoportok, közösségek egy
nagy, összvárosi közösségé integrálódása is.
Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy feltegyük a kérdést, miszerint minden hely-
nek van-e szelleme, szellemisége? Véleményünk szerint, ha egy hely részeinek
(melyek szintén helyek!) esetében beszélhetünk a genius lociról, akkor maga a hely
esetében is megtehetjük ezt, mondhatjuk, hogy a szellemiségek egy magasabb szin-
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
50 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

ten összeadódnak. Viszont ha egy adott hely esetében beszélhetünk a hely szellemé-
ről, még korántsem biztos, hogy ezt megtehetjük a hely részeinek esetében.
Eddig próbáltuk megkerülni, de most végre utalhatunk rá, hogy a hely szelleme,
annak felfogása sokban függ a szubjektumtól. Nemcsak ismereteinkt ől, tudásunktól
függ, hanem lelkiállapotunktól, elvárásainktól, hangulatunktól, beleérz ő, intuitív
képességeinktől is, amelyeken a szellemiség, mint egyfajta sz űrőn halad át, s nyeri
el aktuális formáját. A hely szellemének számtalan objektív — elvileg mindenki
számára adott — alkotórésze van, de azokat korántsem biztos, hogy mindenki észre-
veszi, így el őfordulhat, hogy egy hely valakit megérint szellemisége által, valakit
pedig nem. A település, a város szellemiségét (is) tudatosan keres ő embertípus a
„flaneur" (Konrád 1989).
Ez különösképpen vonatkozhat a legfontosabb történelmi eseményeknek adott
helyre vonatkozó hihetetlen széles tárházára. Míg például az épített tér, a városkép
mindenki számára „elérhet őek", megragadhatóak, a történelem ismeretei tudásfüg-
gők is. Aki nem tud semmit a helyr ől, ahova érkezett, az csupán a városképet és az
emberek életrendjét fogja látni, s így keveset érez meg a hely szellemiségéb ől. Az
ismeretek leggyakrabban a kommunikáció különböz ő formái által válnak tudássá. A
kommunikáció tekinthet ő így a hely szellemének a környezet és az ember után a
harmadik hordozó, közvetít ő elemnek. A kommunikáció különböz ő írott és elektro-
nikus fajtái (könyvek, média, film stb.) legtöbbször nincsenek helyhez kötve, azok
az ember tudatába beépülve, az emberrel együtt kerülnek az adott helyre, ahol el ő-
hívhatóak.
A korábbi fejezetekben, s az összegzés során is többször láthattuk, hogy a hely
szellemének alapvetően történelmi bázisa van. Citálható Descartes értelmezése az
emberi szellemről, amely az ember halála után tovább él (Ryle 1974). Ugyanígy
tekinthetjük — a valaha az adott helyen élt, alkotott stb. emberek szelleme mellett —
a különböző események máig gyűrűző szellemiségét. A történelmiség fontos képvi-
sel ő i tehát a valamikori helyi, híres vagy közemberek, illetve események, történé-
sek, amelyek emléket hagytak az utókor számára (gondoljunk Sandercock „emlékek
városára"). Ezen „emlékek" nem csupán az emberek emlékezetében rögzülhetnek,
hanem tárgyi, írott emlékek is lehetnek, mint a helyi szellemiség alkotásai: szobrok,
festmények, irodalmi alkotások, s a már említett épített környezet.
De a hely szelleme értelmezhet ő sokkal tágabban, személyes szubjektív elemek-
kel is. Azokkal az els ősorban történelmi elemekkel, amelyek velünk vagy családunk
szűk körével történtek meg az adott helyen. De ilyenek lehetnek az illatok és a
hangok is.
A történelmi múlt hordozója lehet a hely neve (Kovacsics 2001), s így a név ösz-
szefonódhat a hely géniuszával is. (A helyiségnév fogalma már átvezet a helyek
image-ének kérdésköréhez.) Ennek kapcsán Hamvas a következ őképpen ír: „A
legtöbb embernek helyneve van. Ez a jegy rajta, megmondja honnan jött. A géniusz
nevét viseli. A név pedig valami, amit nem lehet másképpen mondani. Varázslat,
amely olyasmit nyit meg, amit másképpen nem lehet. A hely az, ameddig a név va-
rázsa elér." (Hamvas 1988b, 57)
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s 4 A hely szelleme, a településimage ... 51

Eddig csak jelen időben beszéltünk a hely szellemér ől, pedig az az id ő előrehala-
dásával folyamatosan változik, ahogy az egyes időegységek, s azok történései is
történelemmé válnak. Már néhányszor említésre került a korszellem fogalma. Ez
szorosan összefügg a hely szellemével. A korszellem mindig adott kornak az élet-
hez, a világhoz való viszonyát fejezi ki, a kor és annak embere ennek megfelel ően
cselekszik, formálja környezetét, viszonyul embertársaihoz stb. A hely szelleme
úgy is értelmezhet ő, hogy a helyen mindig, minden kor szellemisége is lerakódik,
erősebben vagy gyengébben, látható és láthatatlan bélyegeket, nyomokat hagyva a
helyen. Ezek összeadódva, összekeveredve a jelenben mindig többé-kevésbé egysé-
ges szellemiségként mutatkoznak. A különböz ő korok szelleme nem azonos erej ű,
ez függ az adott kor id őtartamától is, az er ősebbek elnyomják, elfedik a gyengéket.
1. ÁBRA
A hely szelleme jelentésrendszere
(The Structure of Meanings of „Genius Loci")

HELY

Természeti és épített KÖZVETÍTŐ ELEMEK Helyi társadalom
környezet
Szubjektív TARTALMI ELEMEK Objektív
Városkép, tájkép
Személyes Jelenlegi
múltbeli / életmód;
__ ♦ események, GÉNIUSZ .4_ kulturális, ♦_____
emlékek szellemi
Egyéni 1 I "\ élet stb.
feltételek
Történelmi esemé-
nyek, emlékek

Kommunikációs csatornák

Forrás: Saját szerkesztés.
Végül az összegzés összefoglalásaként definíciót közlünk a hely szellemér ől:
A hely szelleme olyan dinamikusan változó, természeti vagy épített környezeti he-
lyekről kisugárzó, az észlel ő számára csak ott, helyben átélhető transzcendentális,
alkotó, teremtő erő, amelynek hordozó, közvetít ő elemei a természeti és épített kör-
nyezet, a kultúrtáj, a helyi társadalom, és többnyire közvetetten az információkat
továbbító kommunikációs csatornák. Alapvet ő objektív elemei a történelmi ismere-
tek, emlékek, mint a helyben valaha élt emberek, illetve megtörtént fontosabb ese-
mények, tudati, tárgyi és írott emlékei, forrásai, illetve a jelenlegi településkép, a
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
52 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

helyi társadalom jelenbeli életmódja, életrendje, szokásai, de lehetnek szubjektív
egyéni elemei is (1. ábra).

A hely szelleme a terekben

A hely szelleme olyan fogalom, amely kiemeli a helyek egyediségét, hiszen két
helynek elméletileg nem lehet ugyanolyan géniusza. A regionális tudomány viszont
a helyeket alapvet ő en nem egyedi elemekként értelmezi, hanem általános térele-
mekként. A helyekből, mint térelemekb ől épülnek fel a terek, relativista térfelfo-
gásban a tér a helyek egyenl őtlensége és rendezettsége (Nemes Nagy 1998).
A regionális tudomány a tereket alapvet ően a térelemek jellege, a tér észlelése és
a terek mérete alapján osztályozza. A térelemek jellege alapján meghatározott terek
az objektív terek, hiszen ezek felépítése független az észlel ő egyéni tulajdonságai-
tól, elméletileg tehát az objektív terek minden észlel ő számára azonosak. Az objek-
tív terek vizsgálatában tehát ki kell zárnunk a genius loci szubjektív elemeit.
Alapvető továbbosztályozási szempont az objektív tereken belül az anyagi és a
nem anyagi, vagyis szellemi terek megkülönböztetése. El őbbi tértípus alatt érthet-
jük azokat a tereket, amelyek anyagi — szemmel látható, kézzel fogható — elemekb ől
épülnek fel. E különválasztás szerint a hely szellemének alkotóelemei közül az
anyagi terekben szervez ődnek az épített környezet és a természeti táj egységei, míg
a történelmi, a kulturális elemek, az egyes helyi közösségek életmódja, szellemi
élete stb. a szellemi terekben. Maga a szellemi tér is tekinthet ő egységesnek, ezt a
géniusz fogalma megengedi, s őt megköveteli. Ezért az elemeken túl, azokat félreté-
ve felfogható a nooszféra, mint az a tér, ahol a szellemiség terjed, alakul, formáló-
dik. (A nooszféra értelmezése kett ős lehet: egyfel ől érthetjük alatta a társadalmilag
átalakított bioszférát, de mint utóbbi eset is mutatja a szellemiség, a tudati tartalmak
terét is.) A hely szellemét így az anyagi és a szellemi terek szoros összekapcsolódá-
saként is tekinthetjük.
Másik szempont, amikor az objektív tereket küls ő és belső terekre osztjuk fel. A
hely szellemének els ődleges jegye a küls ő térhez kötöttség, a lokalizáltság. Adott
szellemiséget, adott jegyeivel, tulajdonságáival csak azon az adott helyen érezhet-
jük. A genius loci tartalmi elemei mind-mind egy helyen és pontban fejtik ki bizo-
nyos hatásukat.
A belső terek egyszerűen szemlélve különböző dimenziók, értékduálok mentén
szerveződnek (Nemes Nagy 1998). A szakrális tér dimenziója így lehet például a
szent—profán értékduál, vagy különböz ő, sokkal bonyolultabb, értékduálokkal le
nem írható valláselméleti dimenziók. De ugyanígy elméletileg beszélhetünk a kultú-
ra, s azon belül a különböz ő képző művészetek, az építészet, az irodalom, a tradíciók,
szokások, gondolkodástípusok stb. bels ő tereirő l. Ezekhez konkrétságuk, részlete-
zettségük miatt már alig-alig találhatók rendez ő dimenziók, nemhogy értékduálok.
(Elméletileg értelmezhető a történelem, a történelmi események bels ő tere is,
amelynek egyik dimenziója maga az id ő — a dolgok önmagával való nem azonossá-
ga — végtelen pólusú viszonyítási tengelye, amit tovább tagol a léptékek rendszere:
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 53

pl. világ-, nép-, népcsoport-, közösség-, család-, személyes történelem.) De mint
említettük, a szellemi tér, a szellemiség tere bels ő térként is értelmezhet ő, amelynek
térelemeiként az egyes géniuszok foghatók fel.
A különböző szellemi tartalmak, társadalmi szférák bels ő terei vagy az adott hely
egyes objektumai, vagy az ott él ő helyi társadalom által lokalizálódnak (Nemes
Nagy 1998). A történelmi események egyik lényeges tulajdonsága szintén a helyhez
kötöttség, a lokalizálhatóság. Így a szellemi tartalmak szféráinak egymásra épülése-
ként, egymásra hatásaként is magyarázhatjuk a genius locit.
Az egyes helyek géniuszai, szellemiségei természetesen hasonlíthatnak egymás-
hoz. Nagyon valószín űnek tűnik, hogy az egyes társadalmi szférák bels ő tereiben
tapasztalható közelségek, vagyis hasonlóságok párosulnak a földrajzi térbeni közel-
séggel, tehát az egyes helyek szellemisége földrajzi egymásmellettiség esetén több
rokon vonást mutat. Ezt a tézist felboríthatja például az egyik „hordozó" elem, a
társadalom mobilitása, amely az utóbbi évtizedekben egyre er ősebb a globalizációs
folyamatok hatására.
A hely szelleme függ az észlel ő szubjektumától is. Az észlel ők érzékszerveinek
működési sajátosságai, s maga az észlel ő egyéni tulajdonságai folytán némileg
máshogy érzékelhetik a teret. Ez a felismerés a szubjektív terek fogalmára világít
rá. Ennek eredményeképpen az észlelés során az ún. objektív terek is szubjektív
jegyeket kapnak (Nemes Nagy 1998). A különböző észlelt terek közötti különbsé-
gek azonban a hely szellemének objektív tartalmi elemei esetén minden bizonnyal
nem annyira nyilvánvalóak, mint a szubjektív elemek esetén.

A hely szelleme és a modern földrajzi irányzatok

E fejezetben a genius loci fogalmát el szeretnénk választani a hasonló jelentés ű
„sense of place" és a helyimage kifejezések jelentéstartalmától. A kérdéskör els ő
áttekintésre bonyolultnak t űnik, azonban az egyes fogalmak egzakt meghatározásá-
val meglelhet ők a lényeges különbségek a számos átfedés mellett. A felsorolt fo-
galmak mentén tovább haladva a városmarketing tevékenységével is több összefüg-
gés tárható fel.

„ Sense of place"

Előrebocsáthatjuk, hogy az angolszász behaviorista földrajzi irodalomban haszná-
latos „sense of place" kifejezés jelentése hasonló a genius lociéhoz, de nem azonos
azzal.
Miel őtt a fogalom konkrét tárgyalására térnénk, néhány megjegyzést szeretnénk
tenni a magyarra fordítással kapcsolatban. Ugyan magyar szakirodalomban nem
találkoztunk a fogalommal, csupán könyvtári katalógusban, hiányos tapasztalatunk
alapján is azt mondhatjuk, hogy a „sense of place" kifejezést a mechanikus lefordí-
tások helyett, mint a helyr ől való érzés, helyérzékelés, a hely érzékelése, helyérzet
stb. lefordítható akár — sokkal frappánsabban — hely szellemének is.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
54 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

A fogalom tartalmának megismerése után azonban rögzítenünk kell, hogy e meg-
oldás elvetend ő, ezért dolgozatunkban a hely érzete, helyérzet kifejezéseket fogjuk
használni.
A hely szelleme — „sense of place" fogalompáros jelentését tekintve azonban nem
csak a befogadó magyar nyelv tekintetében vannak problémák, hanem magában a
kibocsátó országban is. Johnston et al. (1994) ugyanis két meghatározást közöl a
„sense of place"-ről, amelyek közül az egyik akár a genius loci, de a helyimage
meghatározása is lehetne: Egy hely bens ő, lényeges karaktere, tulajdonsága. Szá-
mos helyet ugyanis megkülönböztetnek, emlékezetesnek tartanak egyedi fizikai
karakterük, „elképzelhet őségük" vagy jelent ős eseményekhez való kapcsolódásuk,
ismeretlen szellemi vagy mitikus tartalmuk révén. Olyan példákat hoznak, mint az
Ayers Rock vagy Csernobil, amelyekkel kapcsolatban er ős érzései vannak sok
embernek, még ha nem is jártak ott. Véleményünk szerint ezen utolsó félmondat
árulkodik arról, hogy ez mégsem a hely szelleme, annak érzékeléséhez meghatáro-
zásunk szerint ugyanis ott kell lenni az adott helyen. Eszünkbe juttatja azonban az
image fogalmát. A megfogalmazás ennek jelentéséhez is nagyon-nagyon közel áll.
Erről azonban később lesz szó.
Induljunk ki Johnston et al. (1994) második meghatározásából. E szerint a min-
dennapi életben az egyének és a közösségek tapasztalataik, emlékeik, szándékaik
szerint erős kapcsolatot fejleszthetnek ki a helyekkel. A legkézenfekv őbb ilyen
kapcsolódás a „hely, mint otthon" érzése. Általában az emberek fizikailag is kifeje-
zésre juttatják a helyhez való ragaszkodásukat. Így szimbolikus rendszereket építe-
nek fel, amelyek növelik a helyek különböz őségét. Összegz ő magyarázatukban a
városimage alakítással, a posztmodern építészettel kapcsolják össze a „sense of
place" fogalmát, amely jelzi számunkra a rengeteg összefüggést és bonyolultságot,
amely témánkat jellemzi.
Rose (1995) szerint a helyérzet kifejezi, hangsúlyozza, hogy a helyek fontosak az
emberek számára, hogy jelentésük, érzelmi töltésük van, hogy fontos helyet kap-
hatnak identitásunk kialakulásában is. A helyérzet folyamatos fejl ődésben van,
áthatja mindennapi életünket. A helyérzet lehet nagyon személyes, de sokszor tár-
sadalmi, kulturális, gazdasági viszonyok alakítják. A helyérzet különböz ő módon
kapcsolódhat az identitáshoz. Egyrészt jelenthet a hellyel való azonosulást, továbbá
a hellyel való szembenállást, de a hely lehet irreleváns is az identitás szempontjá-
ból. Rose tehát sokkal szorosabbra fűzi a kapcsolatot a helyérzet és identitás között,
így a hellyel való azonosulásról szól, míg Johnston csupán a helyhez való kapcso-
lódásról beszélt.
A helyérzet is kialakulhat különböz ő térségi szintek esetében: város, régió, ország,
kontinens, vagy az ún. „világpolgárok" esetében akár a föld is szóba jöhet, mint az
identitás egyik alapja.
Rose felhívja a figyelmet, hogy ugyanazon a helyen más csoportoknak más hely-
érzete alakulhat ki. A helyérzet jelentés-magyarázatait három csoportba sorolja.
Egyfel ől a helyérzet tekinthet ő egy természetes emberi tulajdonságnak, a helyhez
való tartozás igényének következményeként. Ezt territoriális ösztönnek, egyfajta
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 55

túlélési stratégiának is magyarázzák. Másrészt a helyérzet tekinthet ő a hatalmakat
megalapozó rendszerek szüleményeként is. Ez egyfajta kulturális magyarázat. A
kulturális különbségek tudatosodása fokozza a helyérzet kifejl ődését. A különböző-
ségeket észlel ő közösségek jelezni akarják ezt az általuk elfoglalt helyek kisajátítá-
sával, amely tovább erősíti a különbségeket. Ezeket térbeli határok meghúzásával is
kifejezik. A határok pedig meghatározzák, hogy kik vannak belül és kik kívül. Így
párhuzamot lehet vonni a helyérzetek és a társadalmi egyenl őtlenségek között. A
helyérzet pedig eredménye lehet a gyarmatosításnak, az imperializmusnak, mint a
hatalmak megalapozó rendszereinek. A helyérzet tehát függ a társadalmi er ővi-
szonyoktól is. Harmadrészt a helyérzet az identitás kifejezésének, kommunikálásá-
nak, politikájának eredményeként is magyarázható. E magyarázat kiemeli a helyér-
zet szubjektivitását, az érzelmi dinamika jelent ős szerepét. Újra csak fontosak a
határok, nem csupán azt mondják meg, hogy ki hova tartozik, hanem azt is, hogy
hova nem. A különböző társadalmi csoportok, kultúrák nem saját magukban látha-
tóak, hanem a megfigyel ő identitásának szemszögéb ől. Ez a másság érzése. Ez nem
tiszta és logikus, hanem tele van érzelmekkel, fantáziákkal, félelmekkel, vágyakkal.
Az identitás politizálása során a másik sokszor a társadalmilag marginalizálódott, a
gyenge, a munkásosztály, a fekete, a periférikus stb. szerepében jelenik meg.
Eyles (idézi Holt-Jensen 1999) négy fajtáját különbözteti meg a helyérzeteknek.
Közömbös helyérzet, társadalmi helyérzet, amely a társadalmi kapcsolatokon alap-
szik, instrumentális helyérzet, a helyek funkcionalitása szerint, végül nosztalgikus
helyérzet, amely a helyi történelmi örökségre épít. Tehát külön-külön tárgyalja az
egyes szférákban található helyek helyérzeteit.
Mindezek ismertetése után elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy elválasszuk egy-
mástól a hely szelleme és a hely érzete kifejezések jelentését. Ehhez Holt-Jensen
(1999) munkáját hívhatjuk segítségül. Holt-Jensen felhívja a figyelmet, hogy a
„sense of place"-t gyakran szinonimájaként értik a genius locinak. Szerinte helyén-
valóbb a helyérzetet a hely szellemének tudatosodásának érteni, illetve egy képes-
ségként, amely az egyének birtokában van, mintsem a környezet tulajdonsága.
A helyérzet fogalma tehát az identitás kialakítása szemponjából kapcsolódik a he-
lyekhez. Az el őbbi megfogalmazás, miszerint a helyérzet a hely szellemének tuda-
tosulása, magunkévá tétele frappáns, de nem pontos. Véleményünk szerint nemcsak
a hely szelleme tudatosodik bennünk, hanem a hely image-e is — és inkább az —, ami
szintén hasonló jelentés ű a genius loci fogalmához (lásd a következ ő fejezet).
A helyérzet — mint ahogy Holt-Jensen is idézi — nem a helyekhez kapcsolódó fo-
galom, hanem az egyénhez, a közösségekhez. Minden egyes hellyel kapcsolatban
kialakulhat az emberben egy érzés. Számos hely így részt vállal identitásunkban
vagy azáltal, hogy azonosulunk vele, vagy azáltal, hogy nem. Lesznek olyan helyek
is, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni identitásunk szempontjából. Ha két népcso-
port érzi ugyanarról a helyr ől, hogy az az ő lakhelye, nemcsak a két közösség fog
megküzdeni egymással valamilyen fronton, hanem kett őjük helyérzete is egymás-
nak feszül majd.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
56 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

Elmondható, hogy az identitás kutatása tudományok szerte meglehet ősen széles
körű, és maga a fogalom is „agyonhasznált", a hazai földrajzi kutatásokban azon-
ban, mint önálló kutatási téma ritka. A városimage vagy a mental map pedig újab-
ban a térségi kutatások során kerül el ő (Cséfalvay 1990; Glatz 2000). Az identitás
kutatásában els ődlegesen hivatott pszichológia látókörébe a hely pedig alig-alig
kerül bele, marginális szerepet játszik (Fröhlich 1996; Pataki 1997a; Sillamy 1997;
Gereben 1999).
A szociálpszichológia el őkészítőjének, ösztönz őjének tekintett nemzetkaraktero-
lógiák — amelyek a második világháború el őtt a faji ideológiák kiszolgálóivá lettek
— sem a földrajzi tér vizsgálatára helyezik a hangsúlyt, hanem afféle néplélektant
műveinek. Manapság közelebb állnak a kulturális antropológiához és a sztereotípia-
kutatáshoz (Pataki 1997b; Hunyady 2001; Miskolczy 2001).

A hely szelleme és a település-image

A település- vagy városimage kutatások a behaviorista vagy kognitív földrajz
tárgykörébe tartoznak. Ezek a kvalitatív forradalommal jutottak el hazánkba is. A
földrajz a pszichológiával talált bennük közös kutatási területet. A településimage
vizsgálatok egyik alapját az a felismerés adta, hogy az ember sohasem a valós tér,
hanem annak benne él ő szubjektív leképez ődése — a mentális tér — alapján mozog,
cselekszik a térben (Lynch 1979; Cséfalvay 1994; Tiner 1996; Nemes Nagy 1998).
Az image vagy imázs — magyarul kép, hírkép, benyomás stb. — Kovács (2001a,
73) megfogalmazásában „egy személlyel, dologgal, térrel stb. kapcsolatban az em-
ber tudatában kialakult kép, a róla alkotott ítélet és el őítélet összessége. Az image
nem esik egybe szükségszer űen a tényekkel, jelent ősen formálják a küls ő tényezők
(pl. sajtó, tv) is." Az image alakító tényez ői a személyes tér használata közben szer-
zett élmények, benyomások, érzelmi alapú értékítéletek, tapasztalatok a pihenéssel,
a vásárlással, a barátok, rokonok látogatásával, a munkahellyel kapcsolatban, illetve
az ismert helyekről való szóbeli információk, közvetlen élmények, továbbá a köny-
vek, sajtó, filmek, rádió, tv stb. útján szerzett ismeretek. Egyáltalán nem biztos,
hogy az image egybeesik az objektív valósággal (Cséfalvay 1994; Probáld 1995;
Kovács 2001a; Asworth—Voogd 1997).
A helyek image-ének kialakulásában természetesen nem elhanyagolandók az
egyén személyes tulajdonságai, kulturális háttere, iskolai végzettsége, gondolko-
dásmódja stb. — csakúgy, mint azt a hely szelleme esetében láthattuk.
Az image kialakítása a szubjektív sz űrőn keresztül az információk begy űjtésével
kezdődik, majd az egyén rendszerezi azokat, és kialakít egy gondolati képet. Ennek
szellemében történik aztán a döntéshozatal, s a cselekvés. Az image fajták a hely
szelleméhez és a helyérzethez hasonlóan többféle térségi szintre kialakulhatnak, így
beszélhetünk mikro- (lakás, ház), mezo- (szomszédság, település) és makrotérségi
(tájegység, régió, világ) image-r ől (Tiner 1996; Asworth—Voogd 1997).
Az egyes helyimage-ek közvetlenül, alig tudatosultan részt vesznek az ember
mindennapi cselekvéseinek, térhasználatának kialakításában. Az aktuális egyéni
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 57

szükségletek és vágyak megszabják a motivációt, amely alapján az egyén választ a
rendelkezésre álló lehet őségek közül. A lehetőségeket befolyásolják a helyimage-
ek, amik összevetésre kerülnek az egyén preferenciáival, elvárásaival. Végs ő lépés
az értékítéletek kialakítása, majd a döntés. Az image-ek állandóan formálódnak. Az
egyén a megismerése, észlelése során válogat a valóság egyes objektumaiból, ame-
lyekbő l a fejében kognitív séma keletkezik. E séma némileg irányítja az észlelés
folyamatát, a megismert valóság pedig folyamatosan módosítja azt (Asworth-
Voogd 1997).
A helyimage nem egyenl ő a mental map-pel. Az csak formája az image vizsgála-
tának. Az image sokkal több, mint egy térkép. Az emberben egy helyr ől kialakult
szubjektív kép tele van — a hely szelleméhez hasonlóan — érzelmi elemekkel, érzé-
sekkel, várakozásokkal, el őítéletekkel. Ezért az image leginkább verbális úton fe-
jezhető ki. Viszont, mivel a helyek a tér elemei, tehát térbeliek, a tudati kép, az
image térképi formát is ölthet. A tudatban kialakult „térképet" vizsgálja a mental
map kutatás, vagy kognitív térképezés. (A kognitív és a mentális térkép fogalmakat
gyakran szinonimaként használják. A szakirodalomban el őfordul azonban a jelen-
tésbeli szétválasztás is. Tiner [1996] az előbbi alatt az emberi tudatban a térbeli
valóság gondolati úton leképezett tükörképét, utóbbi alatt pedig a tudati tartalom
térképi ábrázolását érti.) A térkép rajzoltatás útján történ ő információgyűjtés mellett
interjúkat is használnak a verbálisan megfogható tartalmak rögzítésére.
A mental map-ek általában tükrözik az egyén kulturális, etnikai stb. hátterét. Az
egyes mental map-ek csoport-specifikusak is, tehát jellemz őek arra a társadalmi
csoportra, ahová az egyén tartozik (Asworth—Voogd 1997; Nemes Nagy 1998). A
kognitív térkép kialakítása során Cséfalvay (1990) szerint a begy űjtött információ-
kat belső tájékozódási rendszerré alakítjuk, s azokhoz szubjektív tartalmat, jelentést
kapcsolunk. A szubjektív jelentéssel felruházott elemekkel azonosulhatunk is, azok
részt vehetnek identitásunk kialakításában. E megállapításával viszont — vélemé-
nyünk szerint — Cséfalvay már a helyérzet fogalmához közelít.
A hazai szakirodalomban egészen érdekes kísérletek is találhatók a mental map,
illetve a városimage kutatás területén: Podzer (2000; 2001) hasonló célokkal vizs-
gálta Eger városát versek és régi városábrázolások alapján.

Összegzés

Még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a helyimage nem egyenl ő a mentális
vagy kognitív térképpel. Ellenkez ő esetben nem lenne nehéz dolgunk a hely szelle-
mével való összehasonlítás során. Alfejezetünk végén azonban már nem csupán az
el őbb említett két fogalom elválasztását kíséreljük meg, hanem miután most már
mindegyiket érintettük, a három kifejezés együttes értelmezését is megtesszük.
Legalapvető bb különbség a genius loci és a helyimage között szintén az, hogy a
hely szellemét csak helyben lehet érezni, míg az image akkor is el őhívható, ha ép-
pen nem az adott faluban, városban tartózkodunk. S őt, image olyan településről,
területről is kialakulhat, ahol még soha sem voltunk. Kiemelend ő továbbá, hogy a
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
58 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4
hely szelleme nagyrészt a történelmiség által meghatározott „er ő", az image jelen-
tésrendszerében viszont kevesebb szerepet kap, sokkal inkább a jelenben létez ő
fogalomról van tehát szó.
Egyszerű en, mint azt már a helyérzet esetében is megfogalmazhattuk volna, a
városimage és a helyérzet is „másból van". A genius locit er őként definiáltuk, ami a
gondolkodásunkra hat. El őbbi kettő viszont inkább „gondolatból" van, ami cselek-
vésünkre hat. Természetesen, mint ahogy említettük is, a hely szelleme is hathat
cselekvésünkre. Csakhogy a hely szelleme esetén ez a hatás jóval er ősebb, közvet-
lenebb, jóval tudatosultabb, fogalmazhatunk úgy is, hogy az „emberi gondolkodás
magasabb rétegeiben hat". Míg a helyimage által befolyásolt, azok alapján végzett
cselekvések inkább ösztönösnek mondhatók. A hely szellemét — anélkül esetleg,
hogy ismernénk magát a fogalmat — fel kell fogni, át kell élni, míg ez a mozzanat a
helyimage és a helyérzet esetén elmarad.
2. ÁBRA
Az egyes tényez ők súlya a fogalmak jelentésrendszerében
(The Weight of the lndividual Factors in the Structure of Meanings
of the Conceptions)

HELY HELY HELY
ÉRZET IMAGE SZELLEME

EMBERI „HELY"
TÉNYEZ ŐK TÉNYEZ ŐK
Forrás: Saját szerkesztés.

Mindhárom fogalom — a hely szelleme, a helyimage, a helyérzet — a helyr ől és az
emberrő l szól. A hely szelleme tartalmi elemeiben a legtöbb talán az „objektív"
„hely" tényez ő k súlya, míg relatíve a helyérzetben a legkisebb, legtöbb az emberi
tényez ő k szerepe, hiszen az az identitás meghatározásában vehet és vesz részt. A
helyimage-t a kett ő között érezzük. Természetesen ezekkel a megállapításokkal
lehet vitatkozni (2. ábra).

A hely szelleme és a helymarketing

A helymarketing vagy település- és területmarketing kialakulásának okai egyrész-
rő l a városokon kívül, másrészt a városokon belül keresend ők. El őbbiek a szub- és
dezurbanizáció, a neokonzervatív gazdaságpolitika általános el őretörése a nyugati
demokráciákban, és az annak alapján bevezetett megszorító intézkedések és a
globalizáció. Ezek okozataként els ő sorban a városokban, azokon belül is a nagyvá-
rosokban és a metropoliszokban léptek fel súlyos problémák, mint a lakosságszám,
és annak folyományaként a helyi adóbevételek leapadása, csakúgy, mint a csökken ő
állami hozzájárulás, illetve a városok egyéniségének meg őrzésére formálódó igé-
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 59

nyek megerősödése, és növekv ő globális—regionális városverseny. Részben a
globalizáció hatására a fogyasztási szokások is megváltoztak. A városgazdálkodási
folyamatok is átalakultak a gazdasági változások következtében: tercierizálódás, az
ipar mobilitásának növekedése, a társadalmi, jóléti szolgáltatások és a magánszolgál-
tatások közeledése révén (Rechnitzer 1996; Asworth—Voogd 1997; Kovács 2001b).
A helymarketing a hagyományos marketingb ől nőtte ki magát. Magában foglalja
tehát mindazokat az eszközöket is, amelyek az utóbbit jellemzik, így a marketing
alapelemeit: a piaci elemzést és szegmentálást, a piackiválasztást, a termékdifferen-
ciálást, a promóciót, a termékfejlesztést stb.
A helymarketing a várost, annak egyes részeit tekinti terméknek. Az egyes város-
termékek azonban nem függetlenek egymástól. Alapvet ő különbség továbbá a mar-
keting és a helymarketing között, hogy utóbbi esetben nem történik adásvétel, nem
történik meg a tulajdonjogok cseréje, a fogyasztó csupán „használója" a terméknek,
sok más társához hasonlóan.
A városmarketing folyamatában tehát külön kell foglalkozni a lehetséges fogyasz-
tói körökkel. Ezek meglehet ősen eltérő igényekkel, preferenciákkal, célokkal, felté-
telekkel stb. rendelkezhetnek az anyagi javak, a városi funkciók, a városi esztéti-
kum stb. területén. Elég a lakosság, a városba érkez ő turista, a helyi vállalkozó vagy
a külföldi tőkebefektet ő alaptípusaira gondolnunk (Probáld 1995; Asworth—Voogd
1997).
Itt többek között fontos feladat a várost használók image-einek megismerése. A
piacon alkalmazandó marketingstratégiai eszközök — mint a területi, funkcionális
vagy a fogyasztásösztönz ő beavatkozások — közül az utóbbi körébe tartozik, amikor
a városvezetés, a várostervez ők tudatosan formálni kívánják a város image-ét. A
helyimage-ek alakítása a helymarketingnek napjaink egyik legfontosabb eszköze.
Ez csak részben jelenthet konkrét beavatkozásokat, például építészetieket, jelent ős
a kommunikáció, a promóció szerepe. Fontos a hitelesség, továbbá hogy a város-
marketinget folytató települések, illetve térségi szintek összehangolják tevékenysé-
güket, különben semlegesíthetik egymás törekvéseit (Probáld 1995; Kovács 2001b).
A városmarketing eszközeivel azonban nemcsak a hely image-ére hathatnak és
hatnak, hanem a helyérzetre és a hely szellemiségére is — még ha ezek a fogalmak
benne sincsenek a városmarketing fogalomtárában. Ez természetes is, hiszen mint
bemutattuk, a három fogalom szoros kapcsolatban van egymással.
A fentiekben már láthattuk az építészet lehet őségeit, illetve felel ősségét a hely
szellemének alakításában. Nem vitás, hogy például az épített környezet megválto-
zásával, de más marketing eszközökkel az egyén helyimage-én túl helyérzetét, így
az identitást is formálni lehet (Cséfalvay 1990; Töröcsik 1995).
A hely szellemének történelmi beágyazottsága miatt, annak valóságon alapuló be-
folyásolására legfő képpen a történelmi településeknek van módja. A helymarketing
eszközeivel a hely szellemének közvetít ő elemei közül els ősorban a kommuniká-
ciós csatornák alakítására, b ővítésére van módja. Ilyennek véljük a fent említett
promóciós eszközökön kívül az olyanokat, mint pl. az emléktáblák, ismeretterjeszt ő
táblák elhelyezése, várostörténeti kiállítások, vetélked ők szervezése. Mindezeken
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
60 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

túl a város image-ének promóciójában a géniusz kiemelése révén a hely szellemisé-
ge közvetlen szerepet is kaphat.
A városmarketing szerepét tehát abban látjuk, hogy el ősegítse a hely szellemisé-
gének kibontakozását, az észlel ő — városlakó vagy idegen — számára megkönnyítse
annak felismerését, átélését. Nem pedig abban — mint a helyimage esetében —, hogy
alakítsa azt. Végeredményben a hely szellemével való foglalkozás, tör ődés a
helyimage formálás kiegészít őjeként jelenhet meg.

Irodalom
Asworth, G.J.—Voogd, H. (1997) A város értékesítése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Bakos F. (1994) Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Boksa P. (2002) Ferenczy Viktor György (1894-1943).— Soproni Szemle. 1. 72-77. o.
Barhta E. (2000) A szakrális táj fogalma a néprajztudományban és a folklorisztikában. — Keményfi R.—
Ilyés Z. (szerk.) Tiszteletadás Szabó Józsefnek. Tanulmányok a földrajztudomány témaköreib ől. Deb-
recen. 109-115. o.
Bánk J. (1997) 3800 latin bölcsesség. Szent Gellért Kiadó, Budapest.
Bánlaky P. (1992) Esztergom, a szent és gyámolíthatatlan város. MTA PTI, Budapest.
Berényi I. (2001a) Adalékok a városi élettér szociálgeográfiai felfogásához. — Földrajzi Értesítő. 1-4.
143-149. o.
Berényi I. (2001b) A kultúrtáj és -régió, mint kulturális örökség.— Ezredforduló-századforduló-hetvenedik
évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. PPKE BTK, Piliscsaba. 639-650. o.
Bóhm A. (2000) Térségi identitás Magyarországon. — Glatz F. (szerk.) Területfejlesztés és közigazgatás-
szervezés. Magyarország az ezredfordulón. MTA, Budapest. 111-125. o.
Bőhm A.—Táll É. (1992) Pápa a rezisztens város. MTA PTI, Budapest.
Cséfalvay Z. (1990) Térképek a fejünkben. Budapest.
Cséfalvay Z. (1994) A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA, Budapest.
Eliade, M. (1996) A szent és a profán. Európa, Budapest.
Élesztős L. (főszerk.) (1993) Magyar nagylexikon. VIII. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Fröhlich, W.D. (1996) Pszichológiai szótár. Springer, Budapest.
Glatz F. (szerk.) (2000) Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés. Magyarország az ezredfordulón.
MTA, Budapest.
Granasztói P.—Pogány F. (1960) Városépítészet. — Garnasztói P. (szerk.) Város és építészet. Budapest.
101-219. o.
Granasztói P. (1972) Ember és látvány városépítészetünkben. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gereben F. (1999) Identitás, kultúra, kisebbség. Osiris—MTA Kisebbségkutató M űhely, Budapest.
Gerő L. (1984) Magyar m űemléki ABC. Műszaki könyvkiadó, Budapest.
Hamvas B. (1988a) Scientia Sacra. Magvető Kiadó, Budapest.
Hamvas B. (1988b) Az öt géniusz. Életünk könyvek, Budapest.
Holt-Jensen, A. (1999) Geography. History and Concepts. Sage, London—Thousand Oaks—New Delhi.
Hunyady Gy. (2001) A nemzeti karakter talányos pszichológiája. — Hunyady Gy. (szerk.) Nemzetkarak-
terológiák. Osiris, Budapest. 7-50. o.
Johnston, R.J.—Gregory, D.—Smith, D.M. (eds.) (1994) The Dictionary of Human Geography. Blackwell
Reference, Oxford.
Konrád Gy. (1989) Emlékezés Nyugat-Berlinre. — Tekintet Kulturális Szemle. 10.7-24. o.
Kovacsics J. (2001) Nemzeti kulturális örökségünk a helységnév. — Falu, város, régió. 5.3-5. o.
Kovács Z. (2001a) Társadalomföldrajzi kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Kovács Z. (200Ib) A marketing szerepe a terület és településfejlesztésben. — Beluszky P.—Kovács Z.—
Olessák D. (szerk.) A terület- és településföldrajz kézikönyve. Ceba Kiadó, Budapest. 144-149. o.
Kubinszky M. (1995) Táj+építészet. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Loukaki, A. (1997) Whose Genius Loci?: Contrasting 1nterpretations of the „Sacred Rock of the
Athenian Acropolis"— Annals of the Association of American Geographers. 2.306-329. o.
Lukovich T. (2001) A posztmodern kor városépitészetének kihívásai. Pallas, Budapest.
Lynch, K. (1979) A város szemléletének struktúrája. — Vidor F. (szerk.) Urbanisztika. Gondolat, Buda-
pest. 537-558. o.
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.

TÉT XVI. évf. 2002 s4 A hely szelleme, a településimage ... 61

Mandics Gy. (1996) A genius loci Temesváron. — Simon O. (szerk.) A hely szelleme. A Fonyódi Helikon
kisantológiája 12. Fonyód. 50-53. o.
Meggyesi T. (1999) Az égi Jeruzsálem. — Csontos J.—Lukovich T. (szerk.) Urbanisztika 2000. Akadémiai
Kiadó, Budapest. 63-73. o.
Miskolczy A. (2001) Szellem és nemzet. Napvilág, Budapest.
Mumford, L. (1985) A város a történelemben. Gondolat, Budapest.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher
Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Orosz I. (2001) A szellem helye. Új Mandátum, Budapest.
Pataki F. (1997a) Identitás—személyiség—társadalom. — Lengyel Zs. (vál.) Szociálpszichológiai szöveg-
gy űjtemény. Osiris, Budapest. 513-529. o.
Pataki F. (1997b) Nemzetkarakterológia? — Magyar Tudomány. 2.169-179. o.
Podzer P. (2000) Kísérlet Eger város mentális térképeinek megrajzolására magyar költ ők versei alapján.
— Keményfi R.—Ilyés Z. (szerk.) Tiszteletadás Szabó Józsefnek. Tanulmányok a földrajztudomány té-
maköreiből. Debrecen. 185-195. o.
Podzer P. (2001) Eger régi ábrázolásainak városimázst megalapozó földrajzi vonásai (1576-1900) —
Ilyés Z.—Keményfi R. (szerk.) A táj megértése felé. Tanulmányok a 75 éves Pinczés Zoltán professzor
tiszteletére. Debrecen—Eger. 231-249. o.
Pogány F. (1954) Terek és utcák m űvészete. Budapest.
Pócs E. (1983) Tér és id ő a néphitben. — Etnographia. 2.177-206. o.
Probáld K. (1995) Városmarketing. — Comitatus. 11-12.3-17., 8-21. o.
Rechnitzer J. (1996) Vázlatpontok a településmarketing értelmezéséhez és kidolgozásához. — Árvai J.
(szerk.) A településfejlesztés elmélete és gyakorlata. CEBA, Hatvan. 65-70. o.
Rose, G. (1995) Place and identity: a sense of place. — Massey, D.—Jess, P. (eds.) A place in the World?
Places, cultures and globalization. The Open University, Oxford, New York. 87-132. o.
Ryle, G. (1974) A szellem fogalma. Gondolat, Budapest.
Sandercock, L. (1999) Kozmopolisz felé — utópia építés alatt. — Csontos J.—Lukovich T. (szerk.) Urba-
nisztika 2000. Akadémiai Kiadó, Budapest. 53-59. o.
Sillamy, N. (1997) Pszichológiai lexikon. Corvina, Budapest.
Szabó B. (2001) Vallomás az épített környezet globális védelmér ől. — Falu, város, régió. 6.10-13. o.
Székelyné Egri Zs. (1979) Az épített környezet védelme. Budapest.
Széky J. (főszerk.) (1994) Britannica Hungarica világenciklopédia. VII. kötet. Magyar Világ Kiadó,
Budapest.
Tiner T. (1996) Az image-vizsgálatok helye és szerepe a városföldajzi kutatásokban. — Dövényi Z.
(szerk.) Tér—Gazdaság—Társadalom. Huszonkét tanulmány Berényi Istvánnak. MTA FKI, Budapest.
117-150. o,
Tokarev, Sz.A. (főszerk.) (1988) Mitológiai enciklopédia II. Gondolat, Budapest.
Tóth Z. (2001) Építészet—városépítészet. Hagyomány és modernizáció. Ponte Press Kiadó, Pécs.
Töröcsik M. (1995) Település- és területidentitás kialakítása marketing eszközökkel. — Tér és Társada-
lom. 2.17-23. o.
Trencsényi-Waldapfel I. (1983) Mitológia. Gondolat, Budapest.
Vekerdi L. (1996) A hely szelleme — a határon innen és túl. — Simon O. (szerk.) A hely szelleme. A
Fonyódi Helikon kisantológiája 12. Fonyód. 35-46. o.

THE SPIRIT OF PLACE, SETTLEMENT IMAGE AND
SETTLEMENT MARKETING

FERENC JANKÓ
The concept "genius loci" is widely used, but it cannot be connected with only one
discipline. Beside writings on literature it is also found in the conceptual sphere of post-
modern architecture and sociology. This study tries to describe the different types of
conceptual approaches, to interpret the phrase "the spirit of place" with the "language" of
Jankó Ferenc :
A hely szelleme, a településimage és településmarketing.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 39-62. p.
62 Jankó Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s4

regional science, and to distinguish its meaning from the concepts of behavioural geography
"settlement image" and "sense of place".
In the understanding of regional science the spirit of place can be interpreted as a close
connection of material and spiritual spaces. In the relation of internal and external spaces the
internal space of spirit can also be examined, the spatial units of which are the geniuses.
Unlike the "settlement image" and the "sense of place" the spirit of place can be
experienced only in the given place and at the very moment. The meaning of "genius loci" is
more transcendental and is more determined by local factors than by subjective ones.