Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 41-52. p.
Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 2: 41-52
NAGYVÁLLALATI TÍPUSOK —
MŰKÖDÉSI STRATÉGIÁK 1
(Types and Strategies of Large Companies in Hungary)
NAGY GÁBOR
Kulcsszavak:
nagyvállalatok export-érzékenység hozzáadott érték ágazati típusok területi típusok
A hazai gazdasági és területi szakmai fórumokon, de magán-beszélgetésekben is gyakran felvet ődik a
magyar gazdaság állapota, szerkezete. Gyakorta hangoztatott vélemény, hogy az ország gazdasági
fejlődésében kulcsfontosságú szerepet betölt ő, meghatározóan külföldi tulajdonú, vámszabad területeken
letelepedett nagyvállalatok tevékenysége következtében duális gazdasági struktúra alakult ki az ország-
ban. A tanulmány — egy nagyobb, a Gazdasági Minisztérium részére készített elemzés részeként (Területi
szerkezetváltási típusok Magyarországon) — arra tesz kísérletet, hogy a termel ő nagyvállalati kör elérhe-
tő adatainak elemzésén keresztül választ adjon a felvetett kérdésre. Kulcsfontosságú elemeknek tartottuk
az ágazati sajátosságok bemutatását, az export-érzékenység, valamint a hozzáadott-érték termelés
vizsgálatát a hipotézis igazolására.
Ebben a rövid cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon a tulajdono-
sok kiléte és az ágazati sajátosságok milyen kapcsolatban vannak az exportképes-
séggel, illetve a hozzáadott érték arányával.
A hazai szaksajtó, s ennek nyomán a publicisztika is e kérdésben két, egymással
polemizáló táborra szakadt.
Az egyik véleménycsoport szerint — a világosabb elkülöníthet őség érdekében sar-
kítottan bemutatva a gondolatmenet lényegét — a vámszabad területen, meghatáro-
zóan zöldmező s beruházásokkal létrejött, multinacionális cégek leányvállalataként,
vagy azok közvetlen beszállítójaként m űködő vállalatok, vállalatcsoportok idegen
testet alkotnak az ország gazdaságában. A termelésük egy globálisan értelmezhet ő
termelési láncba illeszkedik, így magas importhányad mellett kiugró exportrátát
produkálnak, de a hozzáadott értékhányad alacsony, a beszállítói kapcsolatrendszer
hiányos, s jobbára a külföldön már bevált partnerek hazai leányvállalataira korláto-
zódik. E cégcsoport a hazai gazdaságpolitikától csaknem függetlenül létezik, bár
beruházási tevékenysége, termelési hányada, exportkapacitása, növekedési kilátásai'
döntő hatással bírnak a termel ő szféra fejl ődésére. Ez a vállalati kör számottev ő
forráshoz jut a hazai gazdaságfejlesztési eszközök köréb ől, hiszen tulajdonosaik
tőkeereje lehetővé teszi a folyamatos fejlesztéseket, nagylépték ű beruházásokat.
Ugyanakkor a magyar gazdaság e szegmense nemzetközi szinten is versenyképes,
hatékony, termelékeny és modern egységekb ől áll, mely húzza maga után az ország
egészének fejl ődését, elő segíti a gazdasági szerkezetváltást, az ágazati megújulást
(Éltet ó—Sass 1997; Hamar 1998; Antalóczy—Sass 2000).
'
E vélemények körébe sorolható, hogy a termel ő egységek privatizációja kapcsán
az új, külföldi tulajdonosok alapvet ő en piacot vásároltak Magyarországon, s bár a
termelést lényegesen korszer űsítették, a vállalatcsoportokon belüli átszervezések,
ésszerűsítések, recesszió esetében leépítések kapcsán a nemzeti érzékenységre ke-
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
42 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
véssé érzékenyen hajtják végre a szükségesnek ítélt lépéseket (p1. a Danone-ügy
Győrben) (Hamar 2001).
Ezzel szemben állnak az állam er ősödő ellenőrzése alatt, a stabilizáción épp, hogy
csak túljutott hazai vállalkozások, melyek az adó- és járulékterhek, az elégtelen
belső források, illetve az állami gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága miatt pótló-
lagos beruházási forrásokhoz, állami megrendelésekhez alig juthatnak hozzá (az is
jobbára a kapcsolati t őke kihasználása, s nem a reális gazdasági teljesítmény alap-
ján). Így technológiai szintjük, termelékenységük egyre inkább elmarad, illetve nem
követi a hazai gazdaság globalizálódott szerepl őinek fejlődési ütemét, s ennek követ-
keztében duális gazdaság alakul ki Magyarországon (Szalavetz 1999; Csillag 2002).
Az anti-globalizációs véleményekkel szemben a liberálisnak nevezhet ő szakmai
irányvonal azt emeli ki, hogy a privatizációs ügyletek, illetve a zöldmez ős beruhá-
zások hatása az ország gazdaságára alapvet ően üdvös volt a kilencvenes években,
hiszen az ország 1995 óta stabil növekedési pályán fut, az ipari termelés, a beruhá-
zások, illetve az export felfutása motorjává vált a gazdasági növekedésnek (2001-t ől
ebből a szempontból új fejlő dési szakasz kezdetét láthatjuk?). A meghonosított új
ágazatok, tevékenységek, illetve a hagyományos termelési területek megújulása
kedvező en hatott az ország teljesítményére, s ösztönz ő mintákat mutatott a hazai
cégek számára is. A külföldi és hazai szegmensek közötti fejl ődési különbség 1997
óta látványosan csökken, a beszállítói hálózatok kiépülése felgyorsult, így a hazai
gazdaság lassan asszimilálja a beérkezett cégeket úgy, hogy a hozzáadott érték
mind nagyobb hányada Magyarországon épül be a termékekbe (Árva—Diczházy
1999; Cséfalvay 1999; Csaba 2000; Matolcsy 2000).
Kutatási hipotézisünk az volt, hogy ha létezik a tulajdonosok kiléte szerinti duali-
tás a magyar vállalati körben, akkor az, az exporthányad, illetve a hozzáadott érték
aránya alapján vizsgálható. Amennyiben igazolható a dualitás a nagyvállalati kör
egészére, abban az esetben a döntéshozók számára is fontos információval tudtunk
szolgálni, ha viszont nem mutatható ki ilyen fajta eltérés a cégek között, akkor
egyúttal cáfolhatóvá válnak az anti-globalizációs érvek is.
Külön figyelmet szenteltünk a vizsgálatban az ágazati sajátosságoknak. Még a
szűkebben vett termel ő szektoron belül is el őzetesen elkülöníthetők voltak a nagy-
vállalatok olyan csoportjai, amelyek sajátos vonásokkal ruházhatók fel, s jól elkülö-
nülhetnek más ágazatok meghatározó vállalkozásaitól. Els ő körben az élelmiszer-
ipar, az épít ő ipar, illetve a gyógyszeripar sajátos, más ágazatoktól eltér ő viselkedé-
sét lehetett prognosztizálni, de az elemzés folyamán e dimenziónak fokozatosan
egyre nagyobb teret kellett szentelni.
A TOP 200 kiadvány adatainak felhasználásával készített tipizálás tehát kett ős
dimenzióban vizsgálja a cégek elhelyezkedését. Egyik oldalról az export arányát
tekintjük az árbevételb ő l, mellyel a külpiaci beágyazódás mértékét, illetve a hazai
fogyasztókra való ráutaltság mértékét vizsgáljuk. A másik összevetésben a cégek
által végzett termel ő tevékenység hozzáadott értékét rendeztük kategóriákba, s
helyeztük el a cégeket (1. táblázat). Az elemzés során minden esetben külön vizs-
gáljuk a hazai és a külföldi többségi tulajdonú társaságok viselkedését, illetve az
ágazati sajátosságok érvényesülését, ha ezt egyéb jellemz őik megkövetelik.
Hozzáadott 01 -0 OZ-1'0I 0£— I`OZ ot7—ro£ 05— I '017
érték/Export
0I -0
Agrimill, Betonútépítő, Agrokomplex, Alterra, Bábolna Agribrands, Brau Union, Dreher, Príma-
Coca Cola, Haj dútej, Takarmány, Pécsi Dohánygyár, Danone, Kabai gáz, Siemens . 9
Magyar Építő, Fázis, Főv. Ásványvíz, Hídépítő, Cukorgyár, Philip
Középületépítő, Kraft Jacobs Morris, Reemtsma
TÉT XVI. évf. 2002
Mölnlycke, Novartis
Suchard, Magyar Aszfalt, Magyar
s2
Cukor, Nokia Telecommunications,
Parmalat, Sara Lee/DE, Strabag
O Z— I'O I
MIZO, Solami, Carnaud-Metalbox, Nestlé, Unilever Cofinec, Ericsson, BólyiMG, BorsodiSörgyár, Lin de Gáz
Szegedtej Mol Duna-Dráva Cement,
Hungrana, Nitrogénművek,
Piszke Papír, Rotary Fúrás
.
0£— I`OZ
Délhús, Henkel, Pápai Hús, Pini, Dunaferr, Human, EgriDohánygyár, Tetra Pak
Zalahús Neutronics Ecoplast
017— I'0£
DAM, Globus Interspan, Pick, Stollwerck Dunapack, Falco, AZ7 — IF,4747
47'7.
Sága-Foods
0S- 1'017 uotoaptA
Hajdú-BÉT, Ramexa, GyulaiHúskombinát, Bábolna Baromfi, Pharmavit, TVK
Ringa Henkell&Söhnlein, Hungerit Neusiedler
r#,WK
st8g
Csepeli Fémmű, ECO, Nitrokémia Vegyépszer
OL— I '09 eq%1 Hunguard, ICN, Chinoin,
LGElectronics, Suzuki Dunastyr, Elektrolux, MKM Borsodchem, Ford,
~
MAL, Zoltek Villeroy&Boch Richter
Alcoa, Samsung, Sony Taurus teh.abroncs Ganz-Ansaldo
os-I `oL
06- 1'08
Csabai Konzervgyár, LuK Savaria, Hyginett, Ikarus Timföldgyár
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
Philips, Taurus Mg-i abroncs
00I — I'06
Neutronics HTR, Audi, BPW-Rába, Delphi Packard, Continental Teves, LEAR Automotive GELighting
Nokia Monitor, VDO Leoni, Phoenix Mecano, SAPU, ZF Hammerstein, IBM,
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Car, System Consulting Hungária 0 el, SAMA
Nagyvállalati típusok ...
o
•••'4
N
1.>
.1
>»
O
"S
1
E
;
45 :12
N .41)
0 .c
1-4
‘L.
N L)
N )
_
• N
Cr) ct ott
..+4 E
ezt —
• ..)4
5
▪ m O
.4 M
<
Y3 2
.
.
c ;=,.;
„, t,J
° eau
`.4 4)•-
r)
4
) .2 t> -2—1
os g
5 'V 1.) ,3
0
§
15v5
2—
2-cS Wr
34
tfi*
Cg
?z 0 ?')
v,,«e;-.'
N
to a.) 0.)
)
fi 11, e1.) m tl)
2,•,»„„ -0.)
< '‘g P)/;fi) 5.•
c.
C
43
r
e
C
5 d N ,f;
14' .5 d • 73
g 6' x
a.)
5°
g0.2
°
2B 0J fi
5:.1."4'
~ NNó "0
j,'.2-&) ='..» ,„
)
F S a 00 >46).
;0
'.1
"" c V V
. .;
01)
) '£)0
-Ó- Z?'o•L,,1) 6)
tl)
OP 200, 1 999. és 1998. évi adatai alapján saját számítás.
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
44 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
A minta alapvető jellemz ői
A kiválasztás alapvet ő szempontja az volt, hogy termel ő vállalatok kerüljenek a
vizsgált cégek körébe, hiszen az exportérzékenység, a hozzáadott-érték arány e
körben könnyebben volt összehasonlítható, mintha szolgáltató tevékenységekben
érdekelt társaságok is szerepeltek volna a mintában. A listán szerepl ő 128 vállalko-
zás esetében a TOP 200 lista mellett felhasználtuk a Feldolgozó-ipari TOP 100 lista
adatait is, amennyiben az b ővítette a vizsgálható cégek körét.
Az ágazati reprezentáció így a szélesebb értelemben vett ipari szektor mellett az
építő ipari nagyvállalatokra terjedt ki. 1997-98-ban messze legnagyobb súllyal az
élelmiszeripar és élvezeti cikkek gyártása jelenik meg a mintában (46 cég). Az
élelmiszeripar 15 alágazata közül 11 van jelen legalább egy társasággal, közülük
legnagyobb számban a húsipar, a tejipar, valamint az élvezeti cikkek gyártása
emelhető ki. A második legnépesebb s egyben legdinamikusabban növeked ő ágaza-
tot a gépipar alkotja (33 nagyvállalat), ezen belül az autóipar és beszállítói, valamint
az elektronikai ipar cégei voltak a meghatározók. Er ős reprezentációt mutat a vegy-
ipar (20 társaság), ezen belül a szerves és szervetlen vegyipar mellett nagyobb
számban bukkannak fel gyógyszeripari, kisebb számban kozmetikai, háztartás
vegyipari cégek. Az épít ő ipar, a fémfeldolgozás, a fa-, papír- és nyomdaipar súlya
már kisebb, egyenként 6-10 céget jelentenek, míg a legkisebb súllyal a bányászat és
energetika, valamint a nemfém ásványi anyagok gyártása jelenik meg.
A végletek
A magas hozzáadott érték els ő sorban a gyógyszeripari cégeket jellemzi, de az
üveg- és kerámiaipar, a gépgyártás, fényforrás-gyártás, elektronika és gázszolgálta-
tás egy-egy reprezentánsa is megtalálható itt. Utóbbit leszámítva (a gázgyártás tehát
inkább kivételnek tekinthet ő) a magas HAÉ er őteljes külpiaci aktivitással párosul,
de a fényforrás-gyártást leszámítva ennek aránya nem végletes, 45-75% között
mozog.
A kifejezetten alacsony HAÉ az élelmiszeripart (alacsony és közepes exporthá-
nyad mellett), az elektronikai ipart (kiugró export-aktivitás mellett), illetve az épít ő-
ipart (szintén mérsékelt külpiaci aktivitás mellett) jellemzi. Mellettük a többi ágazat
(autóipari beszállítás, kohászat, m űanyagipar) csupán egy-egy céggel jelenik meg.
A cégcsoportot a kimaradó kategóriák (melybe egyetlen TOP 200-ban szerepl ő cég
sem került bele) osztják három részre (alacsony, közepes és magas export aktivitás),
amely egyben lényegében ágazati választóvonalként is funkcionál.
A kiugró export mindössze három ipari ágazathoz köthet ő : elektronika (általában
alacsony HAÉ mellett), autóipar (alacsony-közepes HAÉ-vel) és fényforrás-gyártás
(magas HAÉ-vel párosul). Az ellenkez ő póluson a döntően hazai piaci lehet őségek-
re építő ágazatok közül az élelmiszeripar, épít őipar, illetve néhány elektronikai
leányvállalat emelhet ő ki. Itt nem mérhet ő kiugró HAÉ, s különösen az épít őipar-
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Nagyvállalati típusok ... 45
ban, illetve néhány élelmiszeripari alágazatban (p1. húsipar, malomipar, tejipar,
takarmánykeverés) alacsony az utóbbi mutató szintje.
Ágazati sajátosságok
1) Agrárszektor, élelmiszeripar, élvezeti cikkek gyártása. Az ágazat meghatározó
hányada a hazai piacra települt, ez alól a multinacionális cégek leányvállalatai
sem tekinthető k kivételnek. Az alágazatok szintjén markáns alcsoportot alkot-
nak a dohánygyárak (alacsony export, 20% körüli HAÉ), a sörgyárak (ala-
csony export, 30% körüli HAÉ), a húsipari cégek (20%-ot meghaladó export,
10-20% közötti HAÉ), illetve a tejipar (nagyon alacsony exporthányad párosul
alacsony HAÉ-vel).
2) Építőipar. A csoport meghatározó vállalkozásainak dönt ő hányadára az ala-
csony külpiaci aktivitás, illetve a mérsékelt hozzáadott érték jellemz ő, kivétel a
külső piacokon több évben is sikeresen megjelenő, működő Vegyépszer, illetve
a magas hozzáadott értéket nyújtó cementgyártás.
3) Vegyipar, gyógyszergyártás. Általában közepes vagy magas HAÉ és er ős-
közepes export-aktivitás jellemz ő . A gyógyszergyártásban a tulajdonosi kört ől
függetlenül kiugróan magas, 50% körüli hazai hozzáadott érték termel ődik,
nem véletlenül, hiszen a kutatás-fejlesztésre fordított források aránya is kiugró-
an magas az ágazatban. E cégcsoport tagjai viszonylag gyors stabilizáció után
lendületes fejl ő dési pályára álltak, melyet csak lassított az 1999-es orosz pénz-
ügyi válság hatása. A cégek külpiaci aktivitása több szerepl ő esetében sem kor-
látozódik csupán az export-tevékenységre, a határokon túli privatizációs ügyle-
tek, illetve kisebb zöld- és barnamez ős beruházások kapcsán szintén találkoz-
hatunk a nevükkel. A vegyipari meghatározó nagyvállalatok export és HAÉ
mutatóik alapján joggal kerültek a potenciális befektet ők érdeklődésének hom-
lokterébe, hiszen komoly termelési potenciált jelentenek a tulajdonosok számára.
4) Elektronika, számítástechnika, informatika. Az ágazatra kett ős arculat jellem-
ző : egy kisebb, mégis markáns csoportját alkotják a kifejezetten a magyar piac
ellátására létrehozott (alapított vagy privatizált) leányvállalatok, amelyek ala-
csony exporthányaddal, s tevékenységt ől függően alacsony-közepes HAÉ-vel
jellemezhető k. Míg a másik, nagyobb létszámú csoportra er ős külpiaci aktivitás
jellemző , de ezzel általában alacsony HAÉ párosul. Egyedüli kivétel a Video-
ton-holding, mely a csoport átlagánál alacsonyabb exporthányad mellett annál
lényegesen magasabb HAÉ-re képes. A második csoport tagjai zömében multi-
nacionális cégek leányvállalatai vagy azok beszállítói, azaz egy globális terme-
lési lánc egy láncszemét alkotják csupán; jelent őségük, értéktermel ő képessé-
gük, további fejl ődési lehető ségeik a nagyvállalati központban született dönté-
sek függvénye. A magas, esetenként 100%-ot közelít ő exporthányad pontosan
jelzi a hazai piac jelent őségét a termelés folyamatában.
5) Az autóipar és beszállítói. A csoport közös jellemz ője a magas, minimálisan
65%-os, de esetenként 100%-ot is megközelít ő külpiaci értékesítési arány. A
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
46 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
hozzáadott érték általában magasabb, mint az elektronikai cégek körében, rit-
kán marad 10% alatt (pl. SUZUKI 9,7%), de nem ritka a 25-35%-os arány
sem. Az autóipar, illetve a hozzá kapcsolódó beszállítói kör a magas exporthá-
nyad ellenére is jobban beépült a magyar gazdaságba, mint az elektronikai vál-
lalatok, jobban támaszkodnak a hazai termel ői és szellemi háttérre. Ebben az is
segítheti őket, hogy az autóiparhoz közelálló szakmai tapasztalattal jóval több
hazai közép- és kisvállalat rendelkezik, mint az elektronikai ágazatban szüksé-
ges háttérrel.
6) Egyéb iparok (kozmetikai, energetikai, nyomda, kohászat és fémfeldolgozás,
műanyagipar, csomagolóanyag-gyártás, faipar, üvegipar, kerámia-gyártás,
fényforrás-gyártás, textilipar, gépgyártás, bányászat).
- A gázszolgáltatók döntően hazai piacra termelnek, közepes hozzáadott-
érték szint mellett. A tulajdonosok kiléte nem meghatározó az elfoglalt po-
zíciók értelmezéséhez.
- A fa és papíripart reprezentáló cégek viszonylag kompakt cégcsoportot
-
alkotnak, alacsony-közepes export-teljesítmény mellett 25% körüli HAÉ-
vel jellemezhetők.
- A m űanyaggyártás vállalkozásai kicsit szórtabb képet mutatnak, de közös
vonásuk, hogy erősebb a külpiaci orientációjuk az el őző csoportnál, vi-
szont tevékenységt ől függően nagyon változatos a HAÉ-jük. E körben a
hazai tulajdonú cégek inkább a magasabb hozzáadott értéket termel ő tevé-
kenységekben értek el a TOP 200-ba való bekerüléshez elégséges méretet,
míg a külföldi tulajdonúak inkább alacsonyabb értéktermelési hányadot
produkálnak.
- A fémfeldolgozásban tevékenykedő üzemek közül nincs két olyan, amely
azonos kategóriába került volna, egyáltalán nem mutatnak ágazati sajátos
vonásokat, talán csak a HAÉ-ben van némi s űrűsödés a 20%-os szint körül
(kivétel a DAM, illetve a másik végleten a Timföldgyár). Érdekes sajátos-
sága a cégcsoportnak, hogy a tulajdonos szerinti dualitás sem mutatható ki
e két vizsgált dimenzió mentén.
- A gépipar közös vonása ezzel ellentétben a magas exportérzékenység, a
HAÉ kifejezetten er ős szóródást mutat. Itt nem volt lehet őség a hazai-
külföldi dualitás vizsgálatára, hiszen adott pillanatban mindegyik, az ága-
zatba sorolt nagyvállalat külföldi többségi tulajdonban volt. (Azóta a
Gans-Ansaldo kizárólagos hazai tulajdonba került vissza.)
- Az iivegipar, kerámiaipar erős export-orientáció mellett magas HAÉ-t
termel, a fényforrás gyártás e két cégtől csak annyiban különül el, hogy
-
még erő sebb a nem hazai értékesítés aránya. Ezekben az ágazatokban szin-
tén nincs hazai t őkével működő nagyvállalat, így a dualitás vizsgálata nem
lehetséges.
- A többi ágazat (bányászat, textilipar, kozmetikai ipar) egy-egy cége nem
alkalmas alágazati szintű sajátosságok feltárására, így ezek részletesebb
elemzésére nem került sor.
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Nagyvállalati típusok ... 47
Területi jellemz ők
A 128 vizsgált társaság összesen 138 telephelyen, illetve döntési központban jele-
nik meg az ország területén. A főváros és Pest megye, illetve a Dunántúl 50-50, a
keleti három régió 38 cégközpontot, meghatározó termel ő egységet fogadott be
1998-ban. A főváros kiugró súlya mellett (41 cégközpont) a Közép- és Nyugat-
Dunántúl vonzereje meghatározó (24, illetve 21 társaság). A másik végleten a Dél-
Dunántúl és Észak-Magyarország található 5, valamint 8 nagyvállalati központtal.
Úgy is mondhatjuk, hogy amíg Budapesten 45 ezer főre jut egy meghatározó terme-
lő vállalat, addig a Dél-Dunántúlon csupán minden 200 ezerre, Észak-Magyar-
országon 180 ezerre.
A megyék közül Nógrád, Tolna és Somogy esetében a meghatározó nagyvállalat-
ok teljes, vagy szinte teljes hiányáról beszélhetünk. A gazdasági átalakulás sikertér-
ségeként jellemezhet ő Győr-Moson-Sopron megye 8, Vas és Pest megye 9-9, Fejér
megye 14 cégközpontot tudott vonzani, illetve megtartani. A két véglet között elhe-
lyezkedő 12 megye egyenként 3-6 cégközponttal reprezentálja a vidéki átlagot.
A 138 nagyvállalat mindössze 58 város között oszlik meg. A régiók közül kiugró-
an alacsony a Dél-Dunántúl aktív településeinek száma (3), s magas a Közép-
Dunántúlé (14). Utóbbi egyaránt utal a korábbi ipari hagyomány tovább él ő egysé-
geinek jelenlétére, valamint a bevont, letelepített zöldmez ős beruházások sikertör-
téneteire is. A vidék legnagyobb tömörülését Székesfehérváron találtuk (8 társaság),
majd Szombathely (5 nagyvállalat) következett. Négy cégközponttal két város ren-
delkezett (Gy őr és Debrecen), hárommal már nyolc, köztük két kisváros (Gödöll ő
és Sárvár).
Az ágazati struktúra területi jellemz ői közül kiemelhet ő, hogy a tágabb értelem-
ben vett élelmiszeripar nem csupán az Alföld térségi gazdaságában tölt be meghatá-
rozó szerepet, de Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon is a legstabilabb
elemei a régió gazdaságának. A Közép- és Nyugat-Dunántúl esetében a gépipar,
illetve a fémfeldolgozás vált a meghatározó súlyú ágazattá. A Központi régió eseté-
ben láthattuk a leginkább kiegyensúlyozott ágazati struktúrát.
Az egyes ágazatok térbeli koncentrációja eltér ő. Az építőipar meghatározó nagy-
vállalatai 1998-ig kivétel nélkül budapesti székhely űek. Az üvegipar és porcelán-
gyártás két — a mintába bekerült — társasága egyaránt a Dél-Alföldön található
(Hódmezővásárhely és Orosháza), míg a bányászati ágazatban érdekelt cégek a
főváros mellett (MOL, Prímagáz) a Nyugat-Dunántúlon koncentrálódnak (Nagyka-
nizsa, Répcelak).
Az egyes régiók nagyvállalatainak export-érzékenységét vizsgálva kit űnik, hogy
duális jegyeket mutató struktúrák kialakulása három régióhoz köthet ő csupán
(Nyugat- és Dél-Dunántúl, illetve Észak-Magyarország), ami ez esetben azt jelenti,
hogy a vizsgált cégek egy szignifikáns csoportja a nettó árbevétel legalább 70%-át a
külpiacokon éri el, egy másik meghatározó csoport árbevételének legfeljebb 30%-át
exportálja, s a két csoport között nincs átmeneti helyzet ű nagyvállalati szektor. A
két alföldi régió, illetve Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl esetében léteznek
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
48 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
az átmenetek, e térségekben az elemzett adatok alapján gazdasági dualitás kialaku-
lásáról nem lehet beszélni. Utóbbi négy régióból háromban (kivétel a Közép-
Dunántúl) a hazai értékesítés aránya meghatározó még a nagyvállalati szektor ese-
tében is, ami különösen az alföldi régiók esetében felveti a versenyképesség kérdését.
A hozzáadott-érték arányok területi szempontú vizsgálata érdekes módon nem
igazolta vissza az exportnál megmutatkozó gazdasági dualitásra utaló jeleket. Ép-
pen a Nyugat-Dunántúlon, valamint az Észak-magyarországi régióban magas a 30%
feletti értéknövekedést produkáló cégek aránya. A 10% alatti értéknövekményt
felmutatni képes vállalkozások aránya a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön
magasabb, s kifejezetten alacsony a Közép-Dunántúlon, Észak-Magyarországon,
valamint a Dél-Alföldön.
A fenti eredmények alapján csupán annyit állíthatunk, hogy amennyiben létezik
duális gazdasági struktúra Magyarországon, annak térbeli vetületét a jelen adatbázis
alapján sem igazolni, sem cáfolni nem tudtuk. Léteznek a dualitásra utaló jelek
(ágazati struktúra sajátosságai, export-érzékenység), de van ennek ellentmondó
indikátor is (hozzáadott-érték arány), melynek alapján egyértelm ű eredményre jutni
nem lehet.
Létezik-e a dualitás?
A legjellegzetesebb külföldi befektet ői típusok a fentiek szerint a következ ők:
1) Az élelmiszeripari multinacionális vállalatok hazai leányvállalatai egyedi,
jól elhatárolható csoportot alkotnak. Jellemz ő, hogy döntően a hazai piac el-
látására rendezkedtek be, a 25% feletti exporthányad kifejezetten ritka, s e
cégek esetében is folyamatosan növekszik a hazai fogyasztókör jelent ősége.
E multi- vagy transznacionális cégek alapvet ően piacot vásároltak, illetve
alakítottak ki a saját termékeik számára. Termékskálájukban azonban, kü-
lönösen az utóbbi néhány évben, megfigyelhet ő a rendszerváltás el őtti ha-
zai, jól bejáratott márkák újra felfedezése, piacra dobása.
2) Hasonlóan gyenge exporttevékenység jellemzi a távközlésben létrehozott
leányvállalati csoportot is, ahol a befektetési motivációt a szektor alulfej-
lettsége, az évtizedes elhalasztott kereslet gyors kielégítésének lehet ősége
mozgatta. A távközlési berendezésekre, technológiákra kiírt tendereken e
cégek kifejezetten jó eredményeket értek el, mellyel hosszú távra biztosítot-
ták helyüket a piacon, különösen azért, mert a hazai konkurensek egy jó ré-
sze a vesztes tenderek után elt űnt a vetélytársak közül. A hazai hozzáadott
érték általában magasabb, mint az el őző csoport esetében, de kiugrónak
nem tekinthet ő.
3) Speciális és rendkívül homogén csoportot alkotnak a gyógyszeriparban te-
vékenykedő cégek. Egyediségüket a kiugróan magas hozzáadott-érték há-
nyad (50% körül vagy a fölött) adja, de közös vonásuk a viszonylag er ős
külpiaci orientáció is. A kedvező jellemzők azonban inkább az ágazati sajá-
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Nagyvállalati típusok... 49
tosságokból, mintsem a küls ő befektetők által kialakított új stratégiai irá-
nyokból vezethetők le.
4) Jól elhatárolható s viszonylag nagy létszámú osztályt alkotnak az elektroni-
kai és autóipari multinacionális cégek, illetve ezek beszállítói. Az exporthá-
nyad rendkívül magas, nem ritka a 95-100%-os kiviteli arány sem, miköz-
ben a helyi hozzáadott érték alacsony, számos esetben a 10%-ot sem éri el.
Úgy tűnik, e cégcsoport nagyobb részben egy globálisan szervez ődő integ-
rációban a telephelyi ipar szintjét alkotja csupán, bár hatása a hazai ipari
termelésre, az exportra, s rajta keresztül a külkereskedelmi mérlegre két-
ségkívül kedvező. Bár látunk néhány kivételt, mégis általánosnak tekinthe-
tő, hogy a hazai értékhányad lassan csökken, s nemcsak a végtermék gyár-
tók esetében, de a beszállítók körében is. E trend alapvet ően kedvez őtlen, s
megfordítására komoly gazdaságpolitikai lépéseket kell tenni.
5) Több, eddig még nem említett ágazatban is m űködnek viszont olyan társa-
ságok, amelyek külföldi köt ődésük ellenére magas hazai hozzáadott értéket
képesek produkálni (papíripar, csomagolóanyag-ipar, gázkitermelés, elekt-
ronika, távközlés, autóalkatrész-gyártás, üvegipar, kerámiatermékek gyár-
tása), változó külpiaci kötődés mellett. E cégek üzleti filozófiájában a hazai
termelőbázisok kialakítása nem csupán egy költségkímél ő elemként illesz-
kedik bele a cégbirodalmak struktúrájába, de er őteljes értéktermel ő funkciót
is szánnak az itteni egységeknek. Az ágazati sokszín űség bizonyítja, hogy
ez a fajta üzletpolitika szinte az ipar teljes vertikumában érvényesíthet ő, a
működő kedvező példákon keresztül, célszer ű erre a többi társaság döntés-
hozóit is ösztönözni. A csoport egyik felét az er őteljes külpiaci orientáció
jellemzi, itt is találunk 90% feletti exporthányadot, tehát a hazai magas
hozzáadott érték a nemzetközi versenyképességet nem rontja! A csoport
többi tagja viszont meghatározóan a bels ő keresletre alapozza tevékenysé-
gét. Érdekes, hogy akár egy ágazaton belül is számottev ően eltérő üzleti fi-
lozófiákat tapasztalhatunk a hazai értékarány kialakításában (pl. dohány-
ipar, söripar). Itt lehetne ösztönözni a gazdaságpolitika eszközeivel az ága-
zat többi szerepl őjét is a kedvez őbb — magasabb hazai értékhányadot tar-
talmazó — termelési modell követésére.
A hazai tulajdoni többségű cégek között is találunk számottev ően eltérő típusokat:
1) A hazai élelmiszeripari nagyvállalatok — valószín űleg az ágazati sajátossá-
gok miatt — szintén kifejezetten alacsony, vagy alig átlagos hozzáadott-érték
hányaddal jellemezhet ők, s kivitelük egyetlen esetben sem érte el a termelé-
si érték 50%-os arányát. Igaz, hogy az orosz — és általában a keleti — piacok
összeomlása nyomán a kivitel dönt ő hányada már a fejlett országok piacain
talál vásárlókra, ami az ágazat javuló versenyképességét jelzi. Az alacsony
hozzáadott érték egyrészt jelzi az agrár-vertikum tartós válságát, másrészt
az élelmiszerek alulértékeltségét a hazai piacokon. 2 Elsősorban a magyar
húsipar termékei versenyképesek a külpiacokon, s mivel ennél a körnél a
hozzáadott érték is magasabb, érdemesek a kiemelt figyelemre.
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
50 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
2) A hazai vezetés ű vegyipar, gépgyártás, fémfeldolgozás és elektronika nagy-
vállalatai közepes vagy magas hozzáadott értéket állítanak el ő, a termelési
fázisok nagyobb részét egy holding keretei között megvalósítva. A külpiaci
orientáció jelent ős vagy erő s, termékeik meghatározó hányadát a fejlett or-
szágok piacain értékesítik, így versenyképességükhöz nem férhet kétség.
Számos esetben éppen e cégek, cégcsoportok válnak külföldi pénzügyi
vagy szakmai befektet ők célpontjaivá (TVK, Borsodchem, Rába), hiszen az
általuk képviselt szakmakultúra, a technikai-technológiai színvonal, a ter-
mékeik minő sége garancia az üzleti sikerre. A cégek egy része sok esetben
kénytelen elfogadni a küls ő befektető által kínált támogatást, hiszen bels ő
forrásai elégtelenek a nagyobb lépték ű fejlesztések, illetve a nemzetközi po-
rondon elégséges cégméret és befolyási övezet kiformálására. Az állami
támogatási politika pedig csupán csekély mértékben járul hozzá elképzelé-
seik megvalósításához.
3) A döntően hazai piacra termelő, nem élelmiszeripari társaságok esetében a
közös vonás a rendkívül alacsony exporthányad mellett az alacsony növe-
kedési potenciál, a feldolgozó-ipari rangsorban való folyamatos háttérbe
szorulás. A hazai piac dinamikája még elégtelen ahhoz, hogy e társaságok
gyors, markáns fejl ődési pályát fussanak be, s a bels ő piac magas fokú libe-
ralizáltsága miatt a küls ő versenytársak szorítása is egyre er ősebb. Az ol-
csóbb import, a belső fejlesztési források elégtelensége fokozatosan hoz-
ta/hozza hátrányos helyzetbe e cégeket, a trend megállításához is er őteljes
külső támogatásra volna szükség. A külföldi befektet ők (pénzügyi vagy
szakmai) érdekl ő dése már csekély, hiszen fel tudják mérni a nemzetközi
szinten versenyképes termelés eléréséhez szükséges befektetések nagyság-
rendjét, az állami gazdaságpolitika aktivitásából pedig legfeljebb a hosszú
távú adósságok mérséklésére futja.
Összegz ő gondolatok
Az elvégzett elemzés természetesen távolról sem teljes. Egyik oldalról korlátot
jelentett, hogy számos cég adatai nem voltak hozzáférhet őek az adatbázisban, másik
oldalról a TOP 200 kiadványban szerepl ő társaságok messze nem reprezentálják a
hazai gazdaságot, csak annak egy viszonylag körülhatárolt halmazát alkotják. En-
nek megfelelő en a levont következtetések is csak e korlátok között értelmezhet ők,
további nagyobb ívű vagy részletesebb elemzésre ez az adatsokaság már nem al-
kalmas.
Ugyanakkor látni lehet, hogy a fentiek figyelembevételével a kit űzött kérdésre
mégis adható válasz, bár ez sem a liberális, sem az anti-globalizációs érvrendszer
alátámasztására vagy megcáfolására nem alkalmas. A vállalatok export-
orientációja, illetve a termelésben elért hozzáadott-érték szintje alapján az ágazati
sajátosságok általában er ő sebbnek bizonyultak, mint a tulajdonosi kör befolyása.
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Nagyvállalati típusok ... 51
Ennek alapján a dualitás nem volt igazolható a külföldi, illetve hazai többségi tulaj-
donú cégek működésében.
A másik oldalról viszont látható, hogy Magyarországon jelen van egy olyan vál-
lalkozói kör, melynek viszonylag csekély kötődése van a hazai gazdasághoz, egy
globális termelési lánc tagjaként funkcionál, s ez visszatükröz ődik a kiugró export-
rátákban, vagy a mért alacsony hozzáadott-érték arányokban is. E cégek meghatá-
rozó arányban két ágazathoz köthet ők: az elektronikai iparhoz, illetve az autógyár-
táshoz és beszállítóihoz. Azonban e két ágazaton belül is vannak mérsékeltebb
külpiaci aktivitású, illetve magasabb hozzáadott értéket termel ő cégek, ezért az
általánosítással ez esetben is igen óvatosan kell bánni. (Ráadásul az ágazatokon
belüli kettősség sem köthet ő a tulajdonosi szerkezethez!)
A gazdasági dualitás az 1997-98-as adatok alapján nem jelenik meg világos terü-
leti struktúrában. A vizsgált indikátorok egymásnak ellentmondó adatai nem teszik
lehetővé egyértelmű következtetés levonását, csupán annak regisztrálását, hogy
jelen tudásunk elégtelen a feltett kérdés eldöntéséhez.
Az elemzés melléktermékeként jól elkülöníthet ő vállalati csoportokhoz jutottunk,
melyek több-kevesebb közös jellemvonással bírnak. Ezek az eltér ő vállalati típusok
a gazdaságpolitika részér ől is árnyaltabb, eltér ő megközelítést igényelnének, figye-
lembe véve az ágazati, tulajdoni sajátosságokat, az export és import érzékenységet,
a hozzáadott érték termel ő képességet is. Hasonlóképpen célszerű figyelembe venni
a fent elemzett tényez őket a külföldi cégek egyedi befektetései, zöldmez ős beruhá-
zásai kapcsán is, mert hisszük, az ország gazdaságának érdeke, hogy a világgazda-
ságba való magas fokú integrálódás mellett törekedni kell az értéktermelés mind
nagyobb hányadának helyben történ ő megvalósítására is.
Jegyzetek
Az elemzés a Gazdasági Minisztérium számára végzett „Területi szerkezetváltási típusok Magyaror-
szágon" cím ű, 2001 során végzett kutatás (témavezet ő: Nagy Erika) egyik részeredménye.
2
A 2000-es és 2001-es évek átlagot meghaladó árnövekedése az élelmiszerek között éppen ezt az arány-
talanságot enyhítette kismértékben.
Irodalom
A legnagyobb magyarországi vállalkozások a számok tükrében. (1998) — Kurcz A. (felel ős szerk.)
Figyelő TOP 200, 1998.
A legnagyobb magyarországi vállalkozások a számok tükrében. (1999) — Kurcz A. (felel ős szerk.)
Figyelő TOP 200, 1999.
Antalóczy K.—Sass M. (2000) Zöldmez ős működőtőke befektetések Magyarországon: statisztikai becs-
lés, vállalati motivációk, gazdasági hatások. — Külgazdaság. 10.4-19. o.
Árva L.—Diczházy B. (1999) Globalizáció és külföldi t őkeberuházások Magyarországon. Miénk a 21.
század. (2). Kairosz Kiadó, Budapest.
Csaba L. (2000) A kis országok világgazdasági alkalmazkodása. — Közgazdasági Szemle. 9.662-679. o.
Cséfalvay Z. (1999) Helyünk a Nap alatt. Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Miénk a
21. század. (3). Kairosz Kiadó, Budapest.
Csillag I. (2002) A pangás el őérzete. Lassulás egy duális gazdaságban. — Figyelő. 1.30-36. o.
Éltető A.—Sass M. (1997) A külföldi befektetők döntéseit és a vállalati m űködést befolyásoló tényez ők
az exporttevékenység tükrében. — Közgazdasági Szemle. 6.531-546. o.
Nagy Gábor: Nagyvállalati típusok – működési stratégiák.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 41–52. p
52 Nagy Gábor TÉT XVI. évf. 2002 s2
Hamar J. (1998) A feldolgozóipar szerkezeti változásai és az importigényesség alakulása. — Külgazda-
ság. 4.4-20. o.
Hamar J. (2001) A külföldi és a hazai t őkével működő vállalatok szerepe a magyar iparban. — Külgazda-
ság. 4.4-34. o.
Matolcsy Gy. (2000) Emlékeim a felzárkózásról. — Matolcsy Gy. (szerk.) Növekedés és globalizáció.
Válogatott tanulmányok. Miénk a 21. század. (4). Kairosz Kiadó, Budapest. 235-248. o.
Szalavetz A. (1999) Magyar feldolgozóipari cégek a globalizáció sodrában. — Külgazdaság. 12.18-36. o.
TYPES AND STRATEGIES OF LARGE COMPANIES IN
HUNGARY
GÁBOR NAGY
There are two agruing groups in the Hungarian economic and regional professionals. The
anti-globalist opinion is concentrate on the disadvantages of green-field investments of mul-
tinational companies, focus on the high rate of export activity in paralel of low rate of GDP
and without local and regional connections with outer companies. The liberal group enlight
the positive effects of FDI's in the Hungarian economy as a whole, but in the regional
economies, too. They emphasize the convergating trends in the development of foreign-owned
and Hungarian parts of the economy, the forming networks and the emerginig GDP-rates in
the companies. Our hypothesis focused on the owners of the companies, the sectoral
structure, the export-capacity and rate of GDP in the largest companies (industrial and
constructional) of Hungary, using the database of TOP 200. Seeing the weak points of our
paper, the conclusion is, that the sectoral structure was the main factor of emerging differen-
cies among companies. The rate of export, or GDP had only secondary importance generating
diversity. The strucutre of owners, or spatial structure had only a small rate of inequalities.
However, the sectoral differences involve differences in the strucutre of owners, the export-
capacity and rate of GDP, as well, especially in the sectors of car-industry and electonics. An
other result of this paper, that we could verify the different (sectoral-)types of large compa-
nies, which could be the bodies of a well-structured economic policy in Hungary.