Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 1: 41-57 VIDÉKFEJLESZTÉS A FEJL ŐDÉSELMÉLETEK ÉS A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓK TÜKRÉBEN' (Rural Development in Scope of the Development Theories and Concepts) FARKAS TIBOR Kulcsszavak: fejlődés vidékfejlesztés területfejlesztés agrárfejlesztés Az alábbi dolgozat a fejl ődéssel és a fejlesztéssel kapcsolatos fogalmakat és koncepciókat veszi sorra. Azért tartjuk fontosnak ezeknek a fogalmaknak a tisztázását, hogy a fejlesztések célját könnyebben meg tudjuk határozni. Ha nem tudjuk ugyanis, hogy a fejlesztések milyen változásokat okoznak, ill. azt, hogy milyen változást szeretnénk mi magunk elérni, nem szabad fejlesztési tevékenységbe kezdeni. A cikk több vitatott fogalmat is értelmez, külön kiemelve a vidékfejlesztést és a hozzá kapcsolódó megközelítéseket. A vidékfejlesztés egyre gyakrabban, ám sok esetben felületesen kezelt és használt kifejezés. Különböz ő megfontolások alapján Európán kívül, az Európai Unióban és Magyarországon is az érdekl ő dés homlokterébe került, s ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a vidéki területek funkciói megváltoztak. A vidék ma már nem kizáró- lag csak az élelemtermelés színhelye, hanem a tájkép, a környezet megóvásának és fenntartásának, az alternatív foglalkoztatási lehet őségeknek a tere és egyben poszt- modern élvezeti cikk is. Mindazonáltal a vidék fontossága f őként csak a szlogenek szintjén érzékelhető. Az igazi erő vonalak továbbra is a piac- és profitorientált, kör- nyezeti, táji és kulturális hagyományokat kevésbé figyelembe vev ő erővonalak mentén húzódnak. A vidékfejlesztés ezért sok esetben csak fejlesztési alternatíva- ként jelentkezik, különösen az elmaradottabb és „vidékibb" (kis)térségek számára. Elő ször azokat a fogalmakat és elméleteket vesszük sorra, amelyek szorosabban kapcsolódnak a fejlő dés problémaköréhez. A továbbiakban a vidékfejlesztés helyét próbáljuk meghatározni a területfejlesztés, az agrárfejlesztés valamint az egyéb fejlesztési koncepciók környezetében. A fejl ődés értelmezése A fejl ődésről általában Mielő tt bárki fejlesztésbe kezdene, el kellene gondolkodnia azon, hogy vajon munkája fejl ő dést fog-e eredményezni. (A fejlesztést úgy is definiálhatjuk, hogy az a tevékenység, amely fejl ődést eredményez.) A fejl ődés fogalmát mindenekel őtt meg kell különböztetnünk a változás fogalmától. A fejl ődés — szemben a változással — szándékos, emberek által végrehajtott, nem véletlenszer ű folyamatnak az eredmé- nye, amely több dimenzió mentén, többféle szerepl ővel és különböző területi szin- teken történik? Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 42 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Egy filozófiai szempontú elemzés szerint a fejl ődés nem szükségszerűen hasznos folyamat. Szakolczai (1990) nem állítja, hogy soha és semmiben nem létezik fejl ő- dés, és azt sem, hogy oktalanság a dolgok jobbrafordulásában reménykedni. Azt sem mondja, hogy a hatalmat teljesen ki lehet, ill. ki kell-e egyáltalán küszöbölni az emberi együttélésből, viszont úgy gondolja, hogy a különböző fejlődéselméletek a hatalmi mechanizmusok hátterei és mozgatórugói. Segítségükkel a hatalom gyakor- lói megszabják az egyes emberek cselekvési lehet őségeit, a fejl ődésre való hivatko- zással jogossá teszik és eltakarják a nevében alkalmazott hatalmat. „A korlátozott, leszűkített területen való örökös el őrehaladás kérdéses ígéretének felhasználásával egy hatalmi tevékenység kíván ugyanis a szükségb ől erényt kovácsolni, az embere- ket saját világuk értékeinek felszámolására rávenni, saját lehet őségeik becsatorná- zására mozgósítani. Létrejön az az eltolódás, melynek eredményeként az egyes területeken bekövetkezett fejl ődés más területeken folytatott hatalmi tevékenység igazolására vagy eltakarására szolgál." (Szakolczai 1990, 10) Az anarchisták egyenesen kétségbe vonják magát a fejl ődés tényét. Szerintük (Walter 1994) a történelem például nem egy folyamatos vagy dialektikus fejl ődési vonal, hanem dualisztikus folyamat. Az emberiség — állítják — ma egyik irányba halad, holnap egy másikba. Egy rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása nem jelent sem titokzatos törést a fejl ődésben, sem egy különleges fejl ődési szakaszt. Mások is szkeptikusak a fogalommal kapcsolatban: „... a fejl ődés fogalma alig több, mint egy lusta gondolkodónak mindent megfogni akaró meghatározása, ami min- dent átfogna a széles, meghatározatlan változásokból a meglehet ősen specifikus események közül. Mint információközl ő, a fogalom gyakorlatilag haszontalan." (Welch 1984 — idézi Hoggart—Buller 1994) A fejl ődés tényét azonban a legtöbben elfogadjuk. A legalapvetőbb szinten a fejl ődés egy olyan normatív koncepció lehet, ami előremozdulást jelent. Goulet (1971 — idézi Hoggart—Buller 1994) szerint a változások teljes skáláját lefedi, és egy bizonyos rendszer elemeinek olyan elmoz- dulását jelenti, amely a nem kielégít ő életfeltételekt ől az emberileg jobbnak tartott életfeltételek megvalósulásáig tart. Rendszerelméleti szempontból a fejl ődés szerkezeti változást jelent. A fejl ődés időbeli dinamikája annál nagyobb, minél nagyobb szerkezeti változások következ- nek be. Kedvez őtlen irányú szerkezeti változás esetén a rendszer visszafejl ődik. A rendszer fejl ődési lehetőségeit alapvet ően meghatározza integráltsági foka, amely az el őzőleg végbement integrációs és dezintegrációs folyamatok eredménye. Az integráció maga olyan folyamatot jelent, amelynek során növekszik a rendszer elemei közötti kapcsolatok, összefüggések, kölcsönhatások száma, intenzitása, s ezáltal fokozódik a rendszer strukturáltsága, szervezettsége, sokoldalúsága. Minél integráltabb egy rendszer, annál hatékonyabban m űködik, a gazdasági-társadalmi jellegű rendszerek esetén annál alacsonyabb a fenntartás, azaz a menedzsment költ- sége, ugyanakkor a szerkezet/szervezet rugalmassága annál kisebb, vagyis annál kevésbé alkalmas fejl ődésre. Az erősen integrált rendszereket az egyensúlyhiány olyan nagyfokú szerkezet- változásra késztetheti, hogy az a szervezetnek a szétesésével, megsz űnésével is Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 43 járhat. Az egyensúlyhiány másik megjelenési formája a sokféleség vagy a sokolda- lúság lehet. A „fiatal" vagy tanuló rendszerekre jellemz ő ez a sokoldalúság, amely biztosítja a fejl ődéshez szükséges információt. Új információ hiányában ugyanis a rendszer leáll. Csak akkor termel ődnek újabb információk, ha meg őrzi sokféleségét. Amennyiben a rendszerben megsz űnik a sokféleség, olyan egyensúlyi helyzet ala- kulhat ki, amely hosszú stagnálásra ítélhet akár egy régiót vagy egész országokat is. Ezt a sajátos döntési helyzetet fejl ődési csapdának tekinthetjük. Minél magasabb fejlettségi szinten alakul ki ilyen fejl ődési csapda, annál hosszabb ideig tart a stag- nálás (és annál veszélyesebb a rendszer egészére nézve) (Szakál 1998). Fejlődés anélkül is létezik, hogy az emberek (a kutatók, a fejleszt ők, a politiku- sok) beavatkoznának a változásokba. A rendszerek, közösségek bizonyos folyama- tokon mennek keresztül, vagy bizonyos változásokat szenvednek el. Ha pozitív irányba történik a változás, akkor azt fejl ődésnek, ha számukra nem kívánatos irányba történik a változás, akkor leromlásnak, esetleg degradálódásnak nevezhet- jük. A fejlesztésnek olyan tudatos beavatkozásnak kell lennie, amelynek a végs ő célja és eredménye fejl ődés lesz (Cernea 1994). A fejlő dés értelmezése azonban az adott gazdasági, politikai és ideológiai viszo- nyoktól is függ, de az egyes ágazati szempontok is befolyásolják. Hogy aktuálisan mi a fejl ő dés, az személyes értékelés tárgya. Annyi bizonyos, hogy nem egyformán értékeljük a változásokat. A McDonald's gyorsétkeztetés elterjedése vagy a motori- záció pl. nem mindenki számára jelent fejl ődést. Egyetlen ember vagy közösség értékítéletén tehát semmiképpen nem alapulhat a fejl ődés megítélése. Nagy eltéré- sek adódhatnak a különböző társadalmakon belül is. A nyugati társadalmakban pl. erős az individualizmus eszménye, míg az ázsiai országokban az egyén kevésbé fontos szerepet tölt be, a hangsúly a közösségen van. A közgazdaságtanban fejl ődésen általában gazdasági fejl ődést értünk. A gazdasá- gi fejl ődés pedig nem jelent mást, mint az egy f őre jutó GDP növekedése mellett a gazdasági szerkezet átalakulását és a gazdálkodás hatékonyságának emelkedését. A modern gazdaság fejl ődésének egyik legfontosabb tényez ője a piac. A piac azonban viszonylag új jelenség az emberiség történetében. Többek között Polányi (1997) is foglalkozott a modern gazdaság és piac jelent őségével. 1946-ban megjelent m űvé- ben a gazdaság és a piac mindenhatóságába vetett hit kialakulásáról is ír. M űvében kiemeli, hogy a társadalom nem csak a piac közrem űködésével tud működni. A hagyományos társadalmakban a társadalom m űködését a redisztribúció és a recip- rocitás biztosítja. Az anyagi javak birtoklása helyett fontosabb ezekben a közössé- gekben a társadalmi állás (státusz) és a közösségi érdek. A termelési eszközök gyors fejl ődése, a gazdasági fejl ődés a társadalomnak a szétzilálódásához vezet, ezért a piac működését az államnak felügyelnie kell. A gazdasági fejl ődéselméletek alapelveit Szakolczai (1990) az alábbiakban foglal- ja össze. Szerinte azok alapvet ő tétele az, hogy korunk fő problémái gazdasági természetűek. Ha az elmaradottság és a szegénység megsz űnne, a többi társadalmi kérdés is szinte automatikusan megoldódna. A szegénység és elmaradottság csök- kentése a termelés növelésével érhet ő el — folytatódik a magyarázat. A gazdaság Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 44 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 teljesítőképességének valamint a lakosság jólétének és életszínvonalának mérésére legmegfelel őbb mutató a GDP, tehát a GDP növelése nemzeti összcél. A bírált elméletek képvisel ői között egyetértés volt abban is, hogy a gazdasági növekedés elősegítése érdekében t őkefelhalmozásra, az eszközök megfelel ő hasznosítására és a termelékenység növelésére van szükség. Az újabb nézetekben a munkaer ő kép- zettsége és képzése játszik fontos szerepet. A fejl ődéselmélet „emberi t őkét" el őtér- be helyező változatai nem kérd őjelezik meg a korábbi elméleteket. Hozzájárulnak a gazdasági és a nem gazdasági kérdések korábbi megkülönböztetésének elmosásá- hoz. Mivel a munkafegyelem, a termelékenység és a vállalkozóképesség nagyrészt intézményes és kulturális szempontok által vezéreltnek t űnt, hozzájárulhatott a külső manipuláció hatékonyságához. A fejlődést az különbözteti meg a növekedést ől, hogy a folyamatot nemcsak mennyiségi, hanem min őségi változások is jellemzik. Pusztán valaminek a növeke- dését nem lehet feltétlenül fejl ődésnek nevezni. Nemes Nagy (1998) álláspontjával egyetértünk, miszerint fejl ődésről akkor beszélünk, amikor a változáshoz értéktarta- lom is párosul. A növekedéstől az különbözteti meg, hogy míg a növekedésben a mértékek, addig a fejl ődésben az értékek változnak. A növekedés bizonyos eseteit Elkins (idézi Korten 1996) szerint csak akkor tart- hatjuk egyáltalán pozitívnak, ha a növekedés eredend ően értékes és hasznos javak és szolgáltatások termelésével jött létre, ha kimutatható, hogy ezeket a javakat és szolgáltatásokat széles körben igénybe tudják venni, valamint bizonyítható, hogy ezek az el őnyök meghaladják a növekedési folyamatnak a társadalom más részeire gyakorolt káros hatásait. Korten (1996) több olyan folyamatot mutat be könyvében, amelyekben a fejl ődés ténye megkérdőjelezhető. A fejlődő, alacsony jövedelemmel rendelkez ő országok- ban például a gyors gazdasági növekedés modern repül őtereket, televíziót, gyors- forgalmi utakat, bonyolult elektronikus cikkeket és márkás divatcikkeket árusító, légkondicionált bevásárlóközpontokat hoz létre. Ezeket azonban a társadalomnak csak egy szűk rétege tudja igénybe venni, a többség életkörülményei ritkán javul- nak, így nem beszélhetünk fejl ődésről. A fejl ődés megítélésének szubjektív voltát Hoggart és Buller (1994) is kiemelik. Tanulmányukban Maslow szükséglet- hierarchiáját alkalmazták annak meghatározására, hogy az embercsoportok hogyan érzékelik és értékelik helyzetüket, fejlettségüket. Abraham Maslow amerikai pszichológus az emberi motivációnak hatszint ű hierarchiáját3 alkotta meg. Azt állította, hogy az emberi szükségleteket relatív fontosságuk alapján kategorizálni lehet. Amíg az alsóbb szintű (alapvetőbb) szükségleteik kielégítése nem következik be, nem is érzékelik a magasabb szint ű szükségleteiket, nem törekszenek azok kielégítésére. Az amerikai szerz őpáros szerint a szükségletek ilyen hierarchiája alapján értékelhet ő, hogy valamilyen település vagy embercsoport milyen szint ű fejlesztést érez aktuálisan sajátjának, mit fogad el saját szükségleteit szolgáló fejlesztésnek. Az elméletet azonban kritikusan (is) kell szemlélnünk, hiszen maga a hierarchia is kultúrafüggő, és a különböz ő kis közösségeken belül is többféle értékrend létezhet. Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 45 Az endogén és a regionális fejlődés A fejlő dést „térbeli szemüvegen" keresztül is vizsgálhatjuk, ugyanis a gazdasági és a társadalmi fejl ődésnek térbeli megjelenési formái is vannak. „Amikor a fejl ő- dés fogalmát a térbeli vagy területi jelz ővel bővítjük, tulajdonképpen csak azt jelez- zük, hogy a térbeliséget nem a fejl ődési folyamat mindig jelen lév ő elemeként ér- telmezzük, hanem kiemelt vizsgálati szempontként kezeljük." (Nemes Nagy 1998) A területi vagy regionális fejl ődés szűkebb fogalom, ám mégis gyakrabban hasz- náljuk, mint a térbeli fejl ődést. Lackó (1987) szerint a területi fejl ődés magában foglalja az ország egészére, különböz ő részeire és az egyes településekre jellemz ő változásokat, a természeti er őforrások, a népesség, a termelés, az infrastruktúra és az intézmények területi eloszlási és változási viszonyait valamint a közöttük meglé- vő kapcsolatokat. Meghatározásában az értékek változása nem jelenik meg, de jól kiemeli a fejl ődés gazdasági, társadalmi és környezeti összetev őit. Faragó (1994) szerint a területi fejl ődés bels ő strukturális változásokat jelent, melyek eredménye- ként az egyén és a helyi társadalom számára a lehet őségek bővülnek, azaz több lehetőség (szolgáltatás) közül lehet választani, ill. ugyanaz a lehet őség szélesebb rétegek számára válik elérhet ővé. A regionális fejl ődés esetében is az értékek változásán van a hangsúly. Enyedi (1996) regionális fejl ődésen az életkörülmények és az életmin őség javulását úgy érti, hogy közben a termékfogyasztás mennyiségi növekedése helyett egy egészsé- gesebb és vonzóbb környezetben jó min őségű és változatos termékek, szolgáltatá- sok, szabadidős és kulturális tevékenységek fogyasztása történik. Ha a fejl ődés helyi vagy bels ő erőforrásokra alapozva történik, akkor endogén fej- lődésről beszélünk. A belső erőforrások közé a helyi termelés és fogyasztás sajátos- ságai, a humán erő források állapota, a helyi tudás, a környezet állapota, a „hely szelleme" stb. tartoznak. Az endogén fejl ődés újjáélesztheti azokat az er őforrásokat, amelyeket egyébként elhanyagoltak, vagy az általános fejlesztési elképzelések fi- gyelmen kívül hagytak. Long és van der Ploeg (idézi Szakál 1998) az endogén fej- lődés lényegét így foglalja össze: „A fejl ődés endogén mintái főleg, ha nem is kizá- rólagosan a helyileg rendelkezésre álló er őforrásokra épülnek, mint amilyenek a helyi technológia, a helyi munkaer ő, helyi tudás (szakértelem), a termelés és fo- gyasztás összekapcsolásának helyi megoldásai stb. Ennél fogva az endogén fejl ődés újjáélesztheti és dinamizálhatja azokat a helyi er őforrásokat, amelyek egyébként valószín űleg kihasználatlanok lennének. Másodsorban az endogén fejl ődés mint egy „önközpontú" növekedési folyamat jelenik meg, amelyben az ilyen típusú fej- lődés által generált összes értéket helyben fektetik be." Az endogén fejl ődésben ma már nem csak az alulról jöv ő (bottom up), hanem a felülről vezérelt (top down) megközelítések is helyt kapnak, amennyiben az állami funkciók és jogok kisebb területi egységekre történ ő átruházása megtörténik (Ray 1999). Mindkét megközelítés elfogadja, hogy sikeresebb a fejleszt ő tevékenység, ha a helyi erőforrásokból indul ki, és a helyi közösség részt vesz benne (participáció). Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 46 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Szakál (1998) szerint az endogén típusú fejl ődés ugyanúgy felhasználja a küls ő technológiai és piaci fejlesztéseket, mint az exogén, de: az adaptáció gyorsabb, nem egyszerű átvétel történik, hanem aktívan átalakítva és átértékelve építi be azokat, az ökológiai kihívásokra érzékenyebb, és a tranzakciós költség kisebb. Az endogén regionális fejl ődés kapcsán Stöhr (1986 — idézi Rechnitzer 1994, 153) kifejti, hogy a regionális potenciálok összekapcsolódhatnak, közöttük szinergia-hatás léphet fel. A különböző endogén források egymásra találása, valamint az exogén technikai és szervezeti innovációk dinamikus kölcsönhatása a korábbitól lényegesen eltér ő regionális viszonyokat teremthet, további innovációk kialakulását és megtelepedé- sét gerjesztheti, el ősegítheti a régió gazdasági fejl ődését. Az 1. ábra az endogén regionális fejl ő dés céljainak összetettségét mutatja be. A gazdaságiak csak az egyik célcsoportot képezik a négy alapvet ő közül. Mellettük ugyanilyen fontos szerepet kapnak a társadalmi-kulturális, ökológiai vagy a politikai célok is. 1. ÁBRA Az endogén regionális fejl ődés céljai és a közöttük lév ő kapcsolatok (The Aims of the Endogenous Regional Development and the Relationships between Them) Ökológiai célok a régió életképességének hosszú távú biztosítása Társadalmi-kulturális célok Politikai célok „regionális identitás" — a regionális döntés- a régió mint hivat- hozatal erősítése kozási alap Gazdasági célok régión belüli körfolyamatok er ősítése stabilizálódás szinergikus hatások segítségével regionális értékteremtés el ősegítése Forrás: VER Niedersachsen 1990 (1991). - A fejl ő dés fogalmához szorosan kapcsolódik a fenntartható fejl ődés paradigmája. Megjelenése széles kör ű vitát váltott ki az egész világon. Általában az a fejl ődés tekinthető fenntarthatónak, amelyben a jelen generáció szükségleteinek kielégítése nem korlátozza a jöv ő beni generációk szükségleteinek kielégítését. Más megfogal- mazások is léteznek, mindenesetre csak azt fogadhatjuk el fenntarthatónak, ami gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból is egyaránt fenntarthatónak bizo- nyul. Enyedi (1996) szerint a fenntartható regionális fejl ődés legfontosabb célja az életmin ő ség javítása. A növekedés-orientált paradigma szerinte csak akkor váltható Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 47 fel, ha a termékek fogyasztása helyett a szolgáltatások fogyasztása kerül el őtérbe. Ha a regionális politikában érvényesülnének a fenntartható fejl ődés elemei, akkor decentralizált fejl ődés következne be. A népesség régiók közötti mozgása csökken- ne, a helyi fejlesztések fontossága megnövekedne az országossal szemben. Ma- gyarországon sok érdek fűződik a korábbi, növekedés-orientált gazdasági modell folytatásához. A fenntartható fejl ődés egyes részelemeinek az átvétele is fordulatot jelentene a társadalom és a környezet eddig kialakult viszonyában. A vidékfejlesztés a fejlesztési koncepciók tükrében A helyi fejlesztések közé sorolható a vidékfejlesztés is. Ez azonban nem csak egy- szerűen kistérségek fejlesztését jelenti, annál összetettebb és b ővebb fogalom. Jelen dolgozat egyik legnehezebb feladata éppen a vidékfejlesztés fogalmának a megha- tározása. Különösen nehéz a vidék- és a területfejlesztés elhatárolása, hiszen mind- kettő a spontán piaci folyamatok kiigazítására törekszik. Méginkább nehezíti a kérdést, hogy a területfejlesztés fogalomrendszere is viszonylag új, és az is éppen úgy küzd elismertetéséért, mint a vidékfejlesztés. A vidékfejlesztés és a területfejlesztés viszonya Az egyik probléma az, hogy a fogalmak definiálásához használt terminológiát sem használja mindenki egyértelműen. Összemosódnak a terület, a kistérség, a térség és a régió fogalmai is. Korábban a térség kifejezést kistérség és régió érte- lemben is egyaránt használták, a „régió" viszont a kialakult/kialakított tényleges régióknál kisebb vagy nagyobb területet is jelenthetett. Az országos területfejleszté- si koncepció is rendkívül pontatlan a fogalmak használatában. Amikor p1. térségr ől beszél, kistérségre gondol. Így azon sem lehet csodálkozni, ha a regionális fejlesztés és a területfejlesztés, a településfejlesztés és területfejlesztés, vagy a vidékfejlesztés és a területfejlesztés közé is egyenl őségjel kerül. A területfejlesztés esetében Faragó (1994) meghatározására támaszkodhatunk. Eszerint a területfejlesztés a térhasználat tudatos irányítását jelenti. Az irányítási rendszerekhez hasonlóan területpolitikai, szabályozási, szervezeti/intézményi és eszközöket tartalmazó alrendszerei vannak. Jelen esetben nem térünk ki az egyes alrendszerek elemzésére. Egyedül a szervezeti és intézményi struktúra kapcsán jegyezzük meg, hogy az követi a területi szinteket, azaz az országos szintt ől egé- szen a települések szintjéig van érvényessége. A vidékfejlesztésen általában a vidéken él ő emberek életmin őségének javítását értjük. Olyan összetett folyamatról van szó, melynek a gazdasági, társadalmi, szoci- ális és környezeti hatásai is fontosak. Saját értelmezésünk szerint a beavatkozások a helyi emberek részvételével történnek, a helyben él ők érdekében. A vidékfejlesztés a hátrányos helyzetben lév ő közösségek fejlesztésének tapaszta- lataiból alakult ki. Chambers (1983) könyvében hosszasan sorolja azokat a hibákat, Amelyeket a fejlesztésekben részt vev ő munkatársak és a helyi döntéshozók elkö- Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 48 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 vethetnek. Az ő definíciójában a vidékfejlesztés olyan stratégia, amely a hátrányos helyzetű emberek és gyermekeik számára lehet ővé teszi, hogy a számukra kívána- tos és szükséges erőforrások nagyobb részéhez jussanak hozzá. Ide tartozik a sze- gények felkarolása is, amikor el ősegíti, hogy a vidéki területeken megélhetésük biztosítva legyen, és a fejlesztési eredményekb ől nagyobb mértékben részesüljenek. Ehhez a réteghez hozzátartoznak a kistermel ők, a bérlők és földnélküliek is. Kulcsár (1998) vidékfejlesztés-fogalmában az emberközpontúságot emeli ki. Ezen túl megállapítja, hogy a vidékfejlesztés kistérségi irányultságú, komplex társadalmi, gazdasági, kulturális programokon keresztül, a helyben él ők aktív részvételével valósul meg. Madarász (1998) komplexitáson a gazdaság, a társadalom és a kör- nyezet egységére épül ő szemléletet ért. Értelmezi a vidékfejlesztés és a politika kapcsolatát is, miszerint minden fejlesztés az emberi életkörülményekbe való be- avatkozást jelent, az emberi létviszonyok megváltoztatását hozza magával, ezért a fejlesztés mindig politikai döntés eredménye, és mindig van politikai tartalma. Ha az érintett közösség nem értékeli fejl ődésként a beavatkozást, vagy azt éppen a fejlő dés ellentétének fogja fel, ezzel megakadályozhatja a fejlesztési elképzelés megvalósulását, vagy esetleges megvalósítása után nem tesz er őfeszítéseket a fenn- tartására. Copp (idézi Hoggart—Buller 1994) így ír erről: „Javaslom, tekintsük vi- dékfejlesztésnek azt a folyamatot, amelynek keretében kollektív er őfeszítések tör- ténnek a városi területeken kívül él ő emberek jólétének és önmegvalósításának jobbítása érdekében. Más szavakkal: hiszem, hogy a vidékfejlesztés végs ő célja az ember. Nem az infrastruktúra, nem a gyárak, nem a jobb oktatás, a jobb épületek vagy a jobb közösségek. Ezek mind eszközök; ha érintetlenül hagyják az emberek lelkét, mind csak por és füst lesznek." A vidékfejlesztés egyben új alternatív fejlesztési paradigma is. Alkalmas arra, hogy felváltsa a modernizációs paradigmát. Ploeg (2000) több jellegzetességet is kiemel az alábbiakban. Az új paradigma kialakulásához a vidék megváltozott funk- ciói járulnak hozzá. A mező gazdaság szerepe ma nem korlátozódik a városi népes- ség olcsó élelmiszerrel való ellátására. Az új európai mez őgazdaság elkezdett „nem importálható" közjavakat termelni, mint pl. szép tájkép vagy természeti értékek. Tehát a vidékfejlesztés a mez őgazdaság számára is új fejl ődési kihívást jelent. Az említett szerz ő kiemeli a szinergiákat, azaz azokat az újfajta kapcsolatokat, amelyek a farmok között ill. a farmok és más szerepl ők között jönnek létre. Igen fontosak a helyi és a regionális környezeti rendszerek között létrejöv ő szinergiák. Többek között leszögezi, hogy a vidékfejlesztés természetéhez hozzátartozik, hogy több területi szinten van érvényessége, több szerepl ő vesz részt benne, és többféle (gaz- dasági) tevékenység végzése is beletartozik. Noha a vidékfejlesztés és a területfejlesztés meghatározásaiban különböz ő célok- ról és hangsúlyokról van szó, a két tevékenység viszonyát sokan sokféleképpen ítélik meg. Kulcsár (1998) szerint alapvet ően három felfogásról van szó: 1) a vidékfejlesztés a területfejlesztésnek alárendelt tevékenység, 2) a vidékfejlesztés és a területfejlesztés között nincs értelmezhet ő viszony, Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 49 3) a vidékfejlesztés és a területfejlesztés között sajátos mellérendelt viszony áll fenn. A területfejlesztés és a vidékfejlesztés kapcsolatában az els ő felfogást az a véle- mény képviseli, amelyik szerint a vidékfejlesztés a területfejlesztés integráns része, s a vidékfejlesztés elkülönült kezelése csak indokolt esetben és ideiglenesen enged- hető meg (Süli-Zakar 1998). Ugyanebben a rendszerben a területfejlesztés alá tarto- zik a városfejlesztés és a regionális fejlesztés is. (A regionális fejlesztésen a szerz ő a város-falu kapcsolatra épül ő térségfejlesztést, a kistérségek, megyék, régiók fej- lesztését érti.) A vidékfejlesztés és a területfejlesztés esetében nem fogadjuk el, hogy az el őbbi az utóbbinak integráns része lenne, és a vidékfejlesztés megkülön- böztetése csak ideiglenesen lenne megengedhet ő. Véleményünk szerint a két politi- ka és fejlesztési tevékenység között átfedés van. Ez az átfedés a kistérségek fejlesz- tése. Ezen a területi szinten mindkét fejlesztési tevékenységnek van létjogosultsága, de amíg a vidékfejlesztés számára ez a szint a legfontosabb, addig a területfejlesztés esetében ez csak az egyik beavatkozási szint (2. ábra). 2. ÁBRA A kistérségek a fejlesztési tevékenységek metszetében (Small Regions in the Segment of Development Activities) VIDÉKFEJLESZTÉS TERÜLETFEJLESZTÉS ki sté kis térségek fejlesztése Forrás: Saját szerkesztés. A vidékfejlesztéssel foglalkozó szakirodalom azonban általában mellérendelt kap- csolatot ismer el a területfejlesztés és a vidékfejlesztés között. G. Fekete (1998) szerint a vidékfejlesztés — amely a vidéki térségekben végbemen ő változások alaku- lásába történ ő tudatos beavatkozásként értelmezhet ő — különbözik a területfejlesz- téstől, mert kimondottan a vidéki érdekeket helyezi el őtérbe. A szerz ő a következ ő különbségeket látja a vidék- és a területfejlesztés között: — A centrumok és vidékeik fejl ődése nem választható szét, de fejlesztésük más- más technikát igényel. — A vidékfejlesztésben a természeti környezetnek, a földhasználatnak, az életkö- rülmények javításának és a centrumokban elérhet ő szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek jut kitüntetett szerep, a f ő szerepet a kisebb közösségek, civil Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 50 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 szervezetek játsszák, és az érdekek egyeztetése közvetlen fórumokon, ill. in- formális csatornákon történik. A régiók fejlesztésénél a f ő hangsúly a globalizált világgazdasághoz és a magasabbrendű centrumokhoz való kapcsolódáson, valamint a vidék er őforrá- sainak minél hatékonyabb bevonásán van. A területfejlesztésben meghatározó szerepet vállalnak a nagyobb szervezetek, és az érdekek egyeztetése politikai síkon történik. Szakál (1998) szerint is létezik sajátosságaiban, célkit űzéseiben és módszereiben önálló vidékfejlesztési probléma és politika, amely nem azonos sem a területi, sem a regionális problémával vagy politikával. A vidékfejlesztés szoros kapcsolatban van ez utóbbiakkal, ezekkel összehangoltan lehet csak sikeres, mégsem kezelhet ő azok részeként, nem oldható meg azoknak alárendelten. A vidékfejlesztés és az agrárfejlesztés viszonya Ugyancsak érzékeny terület a vidékfejlesztés és a mez őgazdaság viszonya. Sok szerz őnél a mezőgazdaság fejlesztése egyet jelent a vidékfejlesztéssel . 4 A mezőgaz- daság és a vidékfejlesztés kapcsolatára sem igaz azonban, hogy egyik a másik rész- halmaza lenne (Kovács 1998; Kulcsár 1998; Szakál 1998). Hasonló véleményen van Dorgai (2000) is. Miközben figyelmeztet arra, hogy az agrárgazdaságnak a vidéki területek fejl ődésében játszott jelenlegi és jöv őbeni szerepét nem lehet elvi- tatni, nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ha a mez őgazdaság problémáit megoldottuk, akkor a vidék problémái is rendez ődnek. Másképpen megfogalmazva Kulcsár (1998) szerint: „A vidékfejlesztés számára a mez őgazdaság tehát az egyik lehetséges és fontos aktivitási terület, ahol a kifejtett tevékenység az adott terület, kistérség adottságaitól, sajátosságaitól, az ott él ő emberek gazdasági, társadalmi, kulturális helyzetét ől függ, s nem kötődhet egy termék- vagy szektorközpontú me- zőgazdasági elképzeléshez." Buday-Sántha (2001) szerint sem azonos az agrárpolitika a vidékpolitikával, noha jelentős mértékben átfedik egymást. A területfejlesztés, a vidékpolitika és az agrár- politika szerint egymástól nem elkülöníthet őek, „... ezek a rendszerek szimbiózis- szerűen együtt él ők, egyenrangúan és nem alá-, ill. fölérendeltségi viszonyban." (Dorgai 2000, 64) Fehér (1998) sem ért egyet a területfejlesztés és a vidékfejlesztés viszonyának „rész-egész" relációval történ ő jellemzésével. A vidékfejlesztési poli- tikát szerinte sem lehet egyetlen tárcához rendelni. A szerz ő szerint a vidékfejlesz- tési politikának több kapcsolódási pontja lehet a különböz ő politikákkal, de az egyes ágazatokon belül nincs minden elemnek kapcsolata a vidékfejlesztéssel. Az agrárpolitikában ilyen a termeléspolitika, a piacpolitika vagy a m űszaki fejlesztési politika. A 3. ábra hasonló felfogásban készült. A finn szerz ő ugyancsak a vidékpolitika, a területi és az ágazati politikák kapcsolatát mutatja be. Az egyes politikák között átfedések vannak. A különböz ő ágazati politikák eltér ő mértékben vesznek részt a Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 51 másik két politika formálásában. Az ágazati politikák közül ki kell emelni a mez ő- gazdasági politikát, hiszen az — miként egyes szerz ők említik — a vidékfejlesztés gerince. 3. ÁBRA A vidékpolitika a regionális politika és az ágazati politikák közötti kapcsolat (Relationships between Rural Policy, Regional Policy and Sectoral Policies) VIDÉKPOLITIKA REGIONÁLIS POLITIKA ÁGAZATI POLITIKÁK Forrás: Malinen 1996, 39. o. A vitát jelen dolgozat keretein belül sem lehet lezárni. Saját véleményünk összegzéseként talán annyit lehetne hozzáf űzni, hogy a vidékfejlesztés és a vidékpolitika alkalmas arra, hogy önálló problématerületként kezeljük. Szoros kapcsolatban áll más strukturális és az ágazati politikákkal, ám olyan jellegzetességei vannak, amelyek a többit ől eltérő módszereket és megközelítéseket igényelnek. A megközelítések között fontos szerepet kap a kistérségi megközelítés, az emberközpontúság, az endogén er őforrásokra történ ő támaszkodás, az alulról jövő kezdeményezések hangsúlyos figyelembevétele, a szubszidiaritás. Utolsóként ugyan, de nem kevésbé fontos az a tény sem, hogy közösségi munkáról is szó van. A fejlesztések irányítója, végrehajtója és eredménye is a magasabb életszínvonalon élő, jobb és emberibb helyi közösség. További megközelítések és koncepciók A vidékfejlesztés esetében — ahogyan az el őző alfejezetben említettük — hangsú- lyosabban jelenik meg a közösség. A helyi társadalom, a civil szervezetek, a vállal- kozók bevonása nélkül a kistérségi programok nehezen valósíthatók meg. Valahol meg kell húzni azt a kört, amelyen belül az említett szerepl ők könnyen elérhet ők, amelyen belül elegend ő belső erőforrás áll rendelkezésre. Olyan emberekre van Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 52 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 szükség, akik jól ismerik egymást, megbíznak egymásban, és ezáltal a tranzakciós költségek is csökkennek. Magyarországi viszonyok között ez a terület nagyjából egy kistérségnyi. Talán közhely, hogy az emberek általában köt ődnek szülőhelyükhöz, lakóhelyük- höz. Azt a tájat, azokat az embereket ismerik, azokkal tudnak azonosulni. Enyedi (2001, 20) így fogalmaz: „Az emberek téridentitása — egy adott térséggel való azo- nosulása — a településükkel, a közvetlen élettapasztalatokat nyújtó kistájjal a leger ő- sebb. Nemigen vallja senki, hogy ő dél-dunántúli, de azt igen, hogy sellyei vagy göcseji. S amikor valaki göcsejinek vallja magát, ez nem egyszer ű helymeghatáro- zás, hanem azonosulás a sajátos természeti tájjal, a táj sok generáció által megélt történelmével, faluja/városa településképével, szokásaival és értékrendjével, a helyi társadalomban elfoglalt helyével, a helyi kultúrával. Mindez független az éppen érvényes közigazgatási vagy statisztikai számbavételi egységekt ől, a megélt tér élménye nem reflektál a tér mesterséges felosztásaira." Benko (1997) is a helyi közösségek nehezen kimutatható jellegzetességeire hívja fel a figyelmet, amikor „a Harmadik Itália csodájának" körzeteir ő l beszél. A siker- ben nagy része volt a szabályozásban megjelen ő „atmoszférának": a civil társada- lom családjai valamint a vállalkozók és alkalmazottak közötti bizalomnak, továbbá a helyi közösségek szerepének. A szükségszer űen elég „kisméret ű" közösség a Tönnies szerinti „Gemeinschaft"-nak felel meg. A társadalmi-gazdasági életben az ügyletek jelent ős része nem formális szerz ődé- seken alapszik. Fontosabbak a közvetlen kapcsolatok, a személyes ismeretségek, a kölcsönös bizalom. Az ilyen kapcsolatokra épül ő szerződések azért kerülnek az érdekl ő dés középpontjába, mert segítségükkel a tranzakciós költségek csökkentése lehető vé válik. Ez utóbbi Szakál (1998) megállapítása szerint csak az említett „kö- zösségi típusú" szervezetekben mehet végbe. Ilyen szervezetek lehetnek a család, a szövetkezet, a családi vállalkozás és a legkülönfélébb civil szervez ődések is. Ezért végül leszögezi, hogy a vidékfejlesztés szempontjából többek között a helyhez valóban kötődő, önazonossággal rendelkez ő vidéki közösségeknek van meghatáro- zó jelentő sége. A vidékfejlesztés tehát fő képpen ilyen okok miatt választja a kistér- ségi szintet mint legfontosabb m űködési területet. A vidékfejlesztés újszerű megközelítését az 1. táblázatban is megfigyelhetjük. A környezet a vidékfejlesztés számára nem egyszer űen különféle nyersanyagokat jelent, hanem szerves egészként kezelend ő. Hasonlóan az el őzőhöz az emberi erőfor- rás nem egyszerűen munkaerő , hanem képességekkel rendelkez ő helyi társadalom. A felhasználható er őforrások érkezhetnek kívülr ől, ill. létezhetnek az adott térsé- gen belül is. Endogén fejlesztésr ő l akkor beszélünk, amikor a fejlesztés a helyi erő forrásokra támaszkodik. Tágabb értelemben ez azt jelenti, hogy a fejlesztési elképzeléseket helyben határozzák meg, a folyamatot helyben ellen őrzik, a fejlesz- tés haszna megmarad a helyi közösségen belül, s mindezek a helyi értékek szem el őtt tartása mellett mennek végbe (idézi Kulcsár—Madarász 2000). Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 53 1. TÁBLÁZAT A vidékfejlesztés hagyományos és modern er őforrásai (Traditional and Modern Resources of Rural Development) ÉRTELMEZÉS ERŐFORRÁS HAGYOMÁNYOS MODERN Természeti erőforrások elkülönített fel- környezet mint rendszer használása Emberi munkaerő helyi társadalom (képességekkel és kreativitással rendelkezik) Infrastrukturális lokációs (letelepedési) rendszerként segíti a helyi vál- tényező lalkozási környezet kialakítását Pénzügyi közvetlen felhasználás közvetett felhasználás (fejlesztési tényez ő) (a helyi gazdasági-társadalmi területi rendszer kialakulását elősegíti) Forrás: Parysek alapján (idézi Brown Bandlerova 2000, 98). — Az endogén fejl ődésen alapuló fejlesztéseknél azonban nem lehet mell őzni a kül- ső adottságokat sem. A helyi adottságokba történ ő bezárkózás azt is meggátolhatja, hogy a külső adottságokat befolyásolni tudjuk. Ugyanakkor a csak a kívülállók akaratán múló (exogén) fejl ődés/fejlesztés függést hozhat létre (Hoggart—Buller 1994). A külső segítség el őmozdíthatja a fejlesztést, de a segítség elmaradásakor a közösségek képtelenekké válhatnak a fejl ődés fenntartására, s ebben az esetben csak a létfeltételek rövid távú javulásáról beszélhetünk. Cernea (1994) is hasonlóan vélekedik: a fejl ődés különböző oldalainak, összetev őinek csak az együttes fejlesz- tése vezethet eredményre. Például, amikor a küls ő, pénzügyi segítségnyújtás válik a legjelentősebbé egy bizonyos térségben, akkor az a kialakult társadalmi szervez ődé- sek és intézmények mintázatán valószín űleg nem fog változtatni, azaz nem történik változás a fejl ődés nem-pénzügyi szektoraiban, s így összehangolhatatlanná válik a projekt. Az endogenitás mellett gyakran emlegetik a szubszidiaritás elvét. A szubszidiaritás gondolata messzire vezethet ő vissza. Míg a második világháború elő tt inkább csak társadalom-filozófiai kategória volt, utána jogi gondolatként is szerepet kapott. Az Európai Unióban használata meglehet ősen vitatott, mivel ked- vezőbb helyzetbe hozza a tagállamok jogalkotását az unióssal szemben (Kecskés 1998). A területpolitikában a szubszidiaritás jóval elfogadottabb kategória. Lénye- gében azt jelenti, hogy a problémákat azon a területi szinten kell megoldani, ame- lyeken azok felmerültek. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy azt a feladatot, amelyet egy kisebb közösség meg tud oldani, nem szabad kivenni a kezéb ől, vagy egy ma- gasabb társadalmi szervez ődésre bízni. A szubszidiaritás alapelvének megfelel ően felépülő társadalomban a társadalom szervez ődése nem felülről lefelé, hanem alul- ról felfelé történik. A vidéki kistérségek fejlesztésénél is a „top down" helyett inkább a „bottom up", azaz alulról történ ő építkezés megközelítését alkalmazzák. A 2. táblázat nagyrészt Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 54 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 összefoglalja az utóbbi bekezdésekben taglaltakat. A vezérlés két eltér ő iránya mögött különböző fejlődésfogalmak, elméletek, fejlesztési célok, elképzelések és más célcsoportok állnak. G. Fekete (1998) szerint a vidékfejlesztés esetében — aho- gyan azt az endogén és exogén er őforrások esetében is megemlítettük — nem lehet kizárólag az egyik vagy másik felfogásra támaszkodni. Noha a vidékfejlesztés ese- tében kitüntetett szerepe van a „bottom up" megközelítésnek, figyelembe kell ven- ni, hogy nehezebben szervezhet ő és követhet ő, valamint idő- és munkaigényes is. 2. TÁBLÁZAT A felülr ől és az alulról vezérelt fejlesztés f őbb elemeinek összehasonlítása (Comparison of Main Elements of Top-down and Bottom-up Development) Felülről vezérelt (top down) Alulról építkez ő (bottom up) fejlesztés fejlesztés Fejl ődésfogalom monolitikus fejl ődésfelfogás, közösségenként különböz ő és mely mögött egységes érték- változatos értékrendszerek rendszer és emberi boldog- ság-fogalom áll Uralkodó elmélet neoklasszikus fejl ődéselmé- alternatív fejl ődéselméletek letek, növekedési pólus elmélet Fejlesztési cél gazdasági növekedés alapszükséglet kielégítése, életmin őség javítása Fejlesztési célcso- nagyvállalatok kis- és középvállalkozások port, kedvezménye- valamint a helyi közösségek zettek Fejlesztés alanyai a központi akaratot megva- a helyi emberek bevonásával lósító hivatalok működő közösségek A fejlesztés er őfor- helyi erőforrások ellen őrzése helyi erőforrások ellen őrzése rásainak ellen őrzése kívülről helyben Térbeni hálózatok vertikális, hierarchikus tér- horizontális térszervez ődés szerveződés Forrás: G. Fekete 1998, 81-82. oldalak alapján. Az eddigiek alapján is kiderült, hogy a vidéki kistérségek fejlesztésénél a helyi közösségeknek fontos szerep jut, így a különböz ő megközelítések és koncepciók tárgyalásakor nem lehet megkerülni a közösségfejlesztést. Varga és Vereseg (1998, 20) a következ őképpen határozzák meg az utóbbi fogalmat: „A közösségfej- lesztés vagy közösségszervezés felfogásunkban els ősorban települések, térségek, szomszédságok közösségi kezdeményez ő- és cselekv őképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a polgároknak, közösségeiknek és azok hálóza- tainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejleszt őknek is, akik- nek bátorító-ösztönz ő, informáló, kapcsolatszervez ő munkája életre segítheti vagy kiegészítheti, megerősítheti a meglév ő közösségi erőforrásokat." A közösségfejlesz- Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 55 tésen tulajdonképpen azt a munkát értjük, amit a közösség saját magán végez a különböző fejlesztések végrehajtása és a közösség jöv ője érdekében. Így a közös- ségfejlesztő munka a vidékfejlesztéssel összefügg ő, annak szerves részét képez ő tevékenységnek fogható fel. Összefoglalás A fejl ődéssel és a fejlesztéssel foglalkozó dolgozatunkban terjedelemi okok miatt sem fejthettünk ki minden egyes érintett témakört. Így a fenntartható fejl ődés és fejlesztés vizsgálata is megért volna egy külön vizsgálatot. Mindazonáltal a fejl ő- dés, valamint a vele kapcsolatos fogalmak és koncepciók áttekintése azért volt fon- tos feladat, mert anélkül, hogy tudnánk, mit jelent a fejl ődés, nem kezdhetünk semmilyen fejlesztési tevékenységbe. A vidékfejlesztés és a területfejlesztés kap- csán próbáltuk különválasztani a kétfajta tevékenységet, s az alá- és fölérendeltség helyett inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a kétfajta tevékenység között átfe- dés van. Ez az átfedés éppen a kistérségek szintjén figyelhet ő meg leginkább, hi- szen mindkét tevékenységnek van létjogosultsága ezen a szinten. B ővebben foglal- koztunk azokkal az elképzelésekkel — ugyan itt sem a teljesség igényével —, ame- lyek a vidékfejlesztési gondolkodást és gyakorlatot formálják. Ezen koncepciók közé tartozik többek között a kistérségben/helyi közösségekben való gondolkodás, a szubszidiaritás, az endogenitás, a tranzakciós költségek csökkentése, az alulról felfelé való építkezés valamint a közösségfejlesztés. Az is látható azonban, hogy egyfajta közeledés is tapasztalható a vidékfejlesztés és a területfejlesztés között, mégpedig az egyes megközelítések alkalmazásával kapcsolatban. Foglalkoztunk a vidékfejlesztés és a mez őgazdaság fejlesztésének dichotómiájával is. Itt azt tapasz- taltuk, hogy az agrárpolitika az a talán legfontosabb ágazati politika, amely hatással van a vidék fejl ődésére, de ez a szerep nem kizárólagos. Csak a mez őgazdaság, ill. a mezőgazdaságból él ők fejlesztésével nem tudnánk megoldani a vidék problémáit. Jegyzetek A dolgozat a szerz ő Kistérségek a vidékfejlesztésben címü doktori disszertációjának els ő két fejezete alapján készült. 2 Gerhard Heilig szóbeli közlése nyomán, Gödöll ő, 2002. 3 A Maslow-féle hierarchia: 1) esztétikai szükségletek (pl. tájkép); 2) önmegvalósítás („Ami egy ember lehet, annak is kell lennie."); 3) kompetencia, presztízs, elismertség (szakmai hozzáértés, egyén saját értékei); 4) szociális szükségletek (a valahová tartozás szükséglete, pl. szeretet, barátság); 5) bizton- ságérzet (a létfenntartás biztonsága, pl. rendszeres jövedelem, nyugdíj); 6) fiziológiai szükségletek (az élet biológiai fenntartása, pl. alvás, étkezés, szex). 4 Az Országos Területfejlesztési Koncepció (1997) pl. contradictio in adiectio, „mez őgazdasági (rurális) vidékfejlesztés térségei"-r ől ír. Az ehhez kapcsolódó fejlesztési elképzelések is f őként mezőgazdasági fejlesztések. Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. 56 Farkas Tibor TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Irodalom Benko, G. (1997) A regionális fejl ődés útjai: globálistól a lokálisig. — Tér és Társadalom. 2.1-16. o. Brown, D.—Bandlerova, A. (eds.) (2000) Rural Development in Central and Eastern Europe. Slovak Agricultural University in Nitra. Buday-Sántha A. (2001) Agrárpolitika — Vidékpolitika (A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió). Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs. Cernea, M.M. (1994) A társadalomtudományi ismeretek a fejlesztési politikában és a projektekben. — Madarász I. (szerk.) Szöveggy űjtemény a vidékfejlesztés szociológiája tantárgy tanulmányozásához. Gödöllő. 67-80. o. Chambers, R. (1983) Rural Development: Putting the Last First. Longman Group UK Limited, Essex. Dorgai L. (2000) Feladataink a vidékpolitika alkalmazásában. — Gazdálkodás. 5.63-68. o. Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Enyedi Gy. (2001) Tájak, régiók, települések Magyarországon. — Ezredforduló. 4.19-23. o. Faragó L. (1994) Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához. — Tér és Társadalom. 3-4.23-39. o. Fehér A. (1998) Mez őgazdaság és vidékfejlesztés. — Gazdálkodás. I. 72-79. o. G. Fekete É. (1998) Bevezetés az alulról vezérelt (bottom up) vidékfejlesztés elméletébe és módszerta- nába. Kereskedelmi és Gazdasági F őiskola, Szolnok. G. Fekete É.—Bodolai É. (1995) „Együtt! — De hogyan?" (Kistérségi szervez ődések megjelenése a terü- letfejlesztésben). MTA Regionális Kutatások Központja, Miskolc. Hoggart, K.—Buller, H. (1994) Vidékfejlesztés. — Madarász I. (szerk.) Szöveggy űjtemény a Vidékfejlesz- tés szociológiája tantárgy tanulmányozásához. Gödöllő. 28-38. o. Kecskés L. (1998) EK-jog és jogharmonizáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Korten, D.C. (1996) Tőkés társaságok világuralma. Kapu, Budapest. Kovács K. (1998) A vidék kutatása az MTA Regionális Kutatások Központjában. — A Falu. 4.15-30. o. Kulcsár L. (1998) Vidékfejlesztés és vidékpolitika Magyarországon. —A Falu. 2.5-15. o. Kulcsár L.—Madarász I. (2000) A vidékfejlesztésben érvényesül ő érték- és orientációs szempontok. — Kulcsár L. (szerk.) Vidékfejlesztés. (tankönyv — kézirat) Scolar Kiadó, Budapest. Lackó L. (1987) A területi fejl ődés egységes értelmezése. — Tér és Társadalom. 1. 67-75. o. Malinen, P. (1996) Changing Rural Policy in Finland. — Finnish Journal of Rural Research and Policy. 3.35-52. o. —EnglishSuplemnt. Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. (Bevezetés a regionális tudományba). Ember Település Régió, Budapest. Polányi K. (1997) A nagy átalakulás. Mészáros Gábor kiadása, Budapest. Ray, Ch. (1999) Towards a Meta-Framework of Endegenous Development: Repertoires, Paths, Democracy and Rights. — Sociologia Ruralis. 4.521-538. o. Rechnitzer J. (szerk.) (1994) Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. MTA Regionális Kutatások Központja, Gy őr-Pécs. Struff, R. (1992) Wohnen, Arbeiten und Sozialhilfe. Regionale Lebensverhöltnisse. Teil 1. Bonn. Süli-Zakar I. (1998) Területfejlesztés-vidékpolitika. —A Falu. 3.65-70. o. Szakál F. (1998) A hazai vidékfejlesztés rendszerének EU-konform kialakítási lehet őségei. I. A vidékfej- lesztés szervezési és ökonómiai problémái, a mez ő gazdasági és a vidékfejlesztési politikák összefüg- gései. GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöll ő. Szakolczai Á. (1990) A fejl ődés megkérdőjelezése — A gazdasági fejl ődés modern mítosza és valós alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Varga A.T.—Vercseg I. (1998) Közösségfejlesztés. Magyar Művel ődési Intézet, Budapest. Farkas Tibor : Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében Tér és Társadalom 16. évf. 2002/1. 41-57. p. TÉT XVI. évf. 2002 s 1 Vidékfejlesztés a fejl ődéselméletek és a ... 57 RURAL DEVELOPMENT IN SCOPE OF THE DEVELOPMENT THEORIES AND CONCEPTS TIBOR FARKAS Recent paper deals with the theories and concepts of development. This is quite important issue, because there is a need to define the goals of different development activities. In case we couldn't suspect the change or the possible result caused our activity, is not allowed to start such kind of process. Rural development is a new phenomena in Hungary. Different scholars interpret rural development in different ways. This paper says that rural develop- ment not just structural or sectoral activity. There is an overlapping, because regional development activities effect small regions on the countryside and agricultural activity is strongly connected to rural life and economy, too. However rural development is a bottom up approaches unlike regional development. To improve the quality of life in rural areas is not enough only to develop or diversify agricultural activities, because rural development is a multi-actor and multi-facetted process.