Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 161-179. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 161
A DÉL-TISZA-VÖLGY LAKOSSÁGÁNAK
KÖRNYEZETI TUDATA
(The Environmental Consciousness of Population
of South-Tisza-Valley)
KOVÁCS ANDRÁS DONÁT
Kulcsszavak:
környezeti rendszerek településkörnyezet kulturális-mentális környezet környezeti tudat
Környezetünk fenntarthatóságának meg őrzésében a társadalom gondolkodása alapvet ően meghatározó
lehet. Ahhoz, hogy az emberek környezethez való viszonyát megértsük és a környezetállapot javítását
célzó megoldási lehet őségeket kidolgozzuk, nélkülözhetetlen a kulturális-mentális környezet megismeré-
se. A Tisza folyó környezetének megújulása kapcsán, a társadalom környezeti értékekr ől alkotott tudati
„vetületeinek" bemutatása ezért id őszerű és fontos feladat.
Bevezetés
A múlt év februárjában, megfelel ő kontroll nélküli bányászati-ipari tevékenység-
ből fakadóan bekövetkezett a hazánkat érint ő eddigi, talán legsúlyosabb folyam-
szennyezési katasztrófa. Az ausztrál—román közös érdekeltség ű Aurul S. A. rész-
vénytársaság Nagybányán m űködő üzeméből százezer köbméter ciántartalmú zagy
került a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába (Bognár 2000;
S Ráduly 2000; Horváth 2000). A folyó fels ő szakaszán mért 32,6 milligrammos
literenkénti ciántartalom rendkívüli mérték ű, hirtelen halpusztulást okozott, de a
drasztikus környezeti csapásnak valójában ez csak az els ő megnyilvánulása volt. A
cianid a táplálékláncba bekerülve veszélybe sodorta a folyó menti ökológiai folyosó
élővilágát, s ő t mivel a méreg elérte az ivóvízbázist, a folyó menti lakosság vízfo-
gyasztása is kockázatossá vált (Gallé 2000; Bellon 2000; Mez ősi 2000).
A tiszai ciánszennyezés a környezeti konfliktusok elrettent ő esete, melyben a nö-
vény- és állatvilág „ártatlan" képvisel ői mellett maga az ember is áldozat. A termé-
szet azonnali és „látványos" reakciójának következtében néhány nap alatt egy egész
ország szembesülhetett a felel őtlenségbő l fakadó hatalmas kárral. Felmerül a kér-
dés, hogy a települések közvetlen környezetében lezajlott események; az él ővilág
pusztulása, s annak egész tiszai ökoszisztémát érint ő hatása, ráébresztették-e a
lakosságot arra, hogy az ember és környezete elválaszthatatlan egységet képez?
A tragédia nem csupán a nemzetközi szerz ődések elkerülhetetlenségére, a környe-
zetvédelmi jog minél el őbb pótlandó hézagaira, de a folyó mentén él ők kiszolgálta-
tottságára, a térség többszörösen összetett környezeti problémáira és a társadalom
környezeti-felel ő sségérzetének fontosságára is felhívta a figyelmet.
Kétségtelen — alvízi ország lévén —, a folyó menti térségek sok esetben tehetetle-
nek a felvízi szennyező kkel szemben. Azonban a tiszai él őhelyek, települések kör-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
162 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
nyezetének fenntarthatóságában a lakosság „öntudatra ébredése", modern szemléle-
tű környezeti tudásának gyarapodása a jöv őben legalább olyan meghatározó lesz,
mint a nemzetközi, országos vagy a regionális környezetpolitika elkerülhetetlen
reformjai.
Mivel a folyó magyarországi szakaszának jöv őjéért els ősorban a hazai, a Tisza-
parti településeknek kell garanciát vállalniuk, a környezeti tevékenységek mind a
helyi vezetők, mind a lakosság részér ől nagyfokú tudatosságot igényelnek. Ezért
nélkülözhetetlen a környezettel kapcsolatos gondolatok, társadalmi magatartásfor-
mák, viselkedési minták megértése, a környezetállapot javítását célzó megoldási
lehető ségek kidolgozásához szükséges — megfelel ő módszerekkel lehatárolt — kör-
nyezeti referenciaállapot megismerése és a társadalom környezeti értékekr ől alko-
tott tudati „vetületeinek" bemutatása.
Kutatásunk során a Dél-Tisza-völgy északi területei f őbb környezeti problémái-
nak bemutatásán túl, az ottani lakosság környezeti tudatát, környezethez való viszo-
nyát, a környezeti problémák iránti érzékenységét és fogékonyságát, lokális köt ődé-
sét és közérzetét vizsgáltuk meg.
Környezet, településkörnyezet, környezeti tudat
„A civil társadalom nem háríthat át minden feladatot az államra, tagjainak ma-
guknak is cselekedniök kell, — Jöv őnkért mindannyian, külön-külön és egyénileg is
felel ősek vagyunk!" (Herczegh Géza)
A „környezet" szó, a médiában és a hétköznapi szóhasználatban legtöbbször, az
aktuális környezeti politikák, vagy a környezetvédelem által meghatározott felada-
tok kapcsán hallható, a környezettel foglalkozó tudományterületek pedig els ősorban
a természeti értékeket, a gazdasági fenntarthatóságot kihangsúlyozva alakították ki
a környezetre vonatkozó saját fogalmi rendszerüket. (Az ökológia és a közgazda-
ságtan a környezet fogalmát a környezetvédelem, a fenntartható fejl ődés és a kör-
nyezetgazdálkodás definícióiban említi leggyakrabban.)
A geográfia rendszerszemlélete szerint a környezetet a természetes és a mestersé-
ges rendszerek összességeként kell értelmeznünk. A környezetet alkotó rendszerek
többszörösen összetettek. Részrendszereik és azok elemei bonyolult funkcionális és
szerkezeti kapcsolatban állnak egymással (Kerényi 1995). A környezetünket alkotó
térsruktúrák egymásra hierarchikusan épülve „ölelik" körül a külvilággal szemben
álló személyt, vagyis a szubjektumot. Az ember az őt körülvevő környezeti rend-
szert részleteiben érzékeli, s távolodva a személyes terét ől egyre kevésbé ismeri azt
(1. ábra).
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 163
1. ÁBRA
A környezeti terek és az ismeretek csökkenése a tér b ővülésével
(The Decrease of Environmental Spaces and Knowledge with the Expansion
of Space)
Eg a szubjektum által ismert környezeti rendszerrészek, részelemek
a szubjektum által nem ismert környezeti rendszerrészek
A globális környezet és elemei
regionális környezet, megye, régió, ország
Forrás: Saját szerkesztés.
A legtöbb ember a környezet szó hallatán közvetlen környezetére, az adott lakó-
helyére, munkahelyére, az otthonára, annak is főképp fizikai vonatkozásaira, a ter-
mészeti környezetre és az épített környezetre asszociál. Kétségtelen, hogy a környe-
zethez való viszonyulásban ennek van a legnagyobb jelent ősége. Mégis figyelembe
kell vennünk, hogy valójában egy tágabb, a lokális tényez őkön túlmutató regionális,
sőt globális környezet vesz bennünket körül.
Ahhoz, hogy az emberek környezethez való viszonyát megértsük, meg kell hatá-
roznunk, hogy a tájstruktúrák, a természeti, a társadalmi környezeti elemek, vagy a
települések oldaláról közelíthetjük meg az „ember és környezet kapcsolat" problé-
makört. Mivel a társadalmi és gazdasági tevékenységek f ő színtereit a települések
jelentik, a településkörnyezeti rendszerekb ől indulunk ki. A településkörnyezet f ő
alrendszerei: a természetes és az átalakított környezet, az épített, a gazdasági és a
kulturális-mentális környezet (Enyedi 2000) (2. ábra).
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
164 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
2. ÁBRA
A településkörnyezeti rendszer alrendszerei Enyedi György alapján
(Subsystems of the Urban Environmental System by György Enyedi)
TELEPÜLÉS-
KÖRNYEZET
Természeti-földrajzi környezet Társadalmi-gazdasági környezet
Természetes Kulturális-
Átalakított Épített Gazdasági
környezet mentális
környezet környezet környezet
környezet
Forrás: Enyedi 2000.
Kutatásunk középpontjában a településkörnyezet társadalmi-gazdasági rendszeré-
nek alrendszere, a kulturális-mentális környezet áll. A kulturális-mentális környezet
kifejezi a társadalom környezettel kapcsolatos értékrendjét (a környezetvédelem
azonnali cselekvést igényl ő, elsődlegesen sürgető probléma, avagy a gazdasági
fejlődésnek kell nagyobb súlyt adni...), eszméit és céljait.
A kulturális-mentális környezet alrendszerének egyik legfontosabb eleme a kör-
nyezeti tudat. A környezettudat meghatározza az egyének környezettel kapcsolatos
szubjektív, nem pontos méréseken alapuló döntéseit, melyeknek „sokféle követ-
kezménye van; a gazdaság és a politika szerepl őinek is el kell fogadni őket." Ebben
a „dimenzióban" születnek és formálódnak a településkörnyezeti rendszer m űködé-
sében meghatározó szerepet játszó döntések is, melyek eredménye id ővel a gazda-
sági és épített környezetben válik láthatóvá, hatásuk pedig a természeti és a társa-
dalmi környezetben jelenik meg (Enyedi 2000, 2).
A környezethez fűződő értelmi és érzelmi viszony alapján minden emberben más
és más környezeti kép alakul ki. Ennél fogva mindenki másként látja a környezeté-
ben lezajló eseményeket, különböz ő en érzékeli a valóságot közelebbi és távolabbi
környezetér ől.
A környezeti tudat nem feltétlen jelent tudatosságot. A környezettudatot a kulturá-
lis környezet, a társadalmi csoportok értékrendje és az emberek személyiségi össze-
tevő i határozzák meg. Az emberek társadalmi helyzetük, gazdasági, politikai, eg-
zisztenciális és egyéb érdekeik szerint „látják és értékelik" a környezeti problémá-
kat (Szirmai 1999). Ebbő l kiindulva feltételezzük, hogy a településkörnyezeti al-
rendszerek harmonikus m ű ködésében, a társadalmi tevékenységek környezeti hatá-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 165
saiban, a környezetszennyezésben és magában a környezetvédelemben is a települé-
sek lakosainak gondolkodása alapvet ően meghatározó lehet.
A környezeti rendszerek harmóniája, az ökoszisztémák önregeneráló képessége
csak és kizárólag az esetben marad fenn, ha az adott térségben valamennyi emberi
tevékenység környezettudatos (Kerényi 2000). Vagyis a környezettudatos gondol-
kodás eredménye az optimális „környezethasználat", mellyel az ott él ők saját biz-
tonságunkat, életmin őségünket határozzák meg. A környezet védelme minden em-
ber számára aktív, mindennapos figyelmet kíván meg. Rendkívül fontos tehát, hogy
milyen viszonyban áll az adott személy az őt körülvev ő világgal, hogyan dönt azo-
kat a cselekvéseit illet ően, amelyek hatással vannak, vagy lehetnek az él ő és élette-
len környezetre.
A ködgondolkodásban a környezeti problémák nem tükröz ődnek megfelelően. A
konfliktusok összetettségét pedig gyakran egyes kiemelt válságtényez ő mögé rejtik.
Az emberek nem szeretnek szembe nézni a problémák veszélyeivel, de ami még
ennél is rosszabb, hogy még a környezetvédelemben részt vállalók érdekei sem
egyértelműek. Az ökológiai megfontolások célja pedig gyakran nem az egészséges
környezet megteremtése, hanem pénzszerzés, vagy éppen politikai, hatalmi t őke
kovácsolása (Szirmai 1999). A környezeti konfliktusok szerepl ői lehetnek az állam,
az önkormányzatok, a regionális szervezetek, a gazdaság szerepl ői, illetve a civil
társadalom. A szerepl ők vitáiból születő rossz döntések, a lakosság tájékozatlansá-
ga, a tájékoztatás elmaradása, a környezeti kérdésekben való tartózkodás, a passzi-
vitás ma még általános mind a települési, mind a regionális szinteken.
A Tisza-völgy esetében sem „fedhet ő le" a környezeti problematika a ciánszeny-
nyezés, vagy az árvizek által okozott károkkal, bár kétségtelen, az évr ől-évre emel-
kedő áradások kérdése az els őszámú környezeti gondot jelenti a folyó mentén (Sza-
bó 2000). Összetettebb regionális környezeti rendszerproblémáról van szó, melyben
a természeti elemek sérülése összefüggésben van a különböz ő konfliktustényez ők-
kel, a térség agrárválságával, az ipari és mez őgazdasági, kommunális hulladékok, a
szennyezőanyagok kibocsátásával és elhelyezésével, a helyi társadalom életkörül-
ményeinek a romlásával.
Az aktuális környezetpolitika, az országos stratégiák ma már sok esetben felhívják
a figyelmet a települések környezettudatos tevékenységének fontosságára, támoga-
tási alapok születnek a helyi környezeti projektek finanszírozására, államilag prefe-
rált programok segítik a vidéki élet fejl ődését. Ezek a források azonban a lakosság
partnerségének megnyerése nélkül célt tévesztenek. A települések fejlesztésében
prioritást kapó környezetvédelem csak akkor ad tényleges hosszú távú fejl ődési
esélyt, ha a területi „autonomitás" lehet őségét kihasználók gazdasági törekvései
egybeesnek a fenntarthatóságba vetett hittel és a lakosság tudatos, környezetkímél ő
életvitelének terjedésével. Következésképp a továbbiakban ki kell alakítani azokat a
helyi és regionális stratégiákat, amelyek a közgondolkodást jó irányba formálva és
építve az emberek környezet iránt érzett felel ősségtudatát, erős környezeti lokálpat-
riotizmusát eredményezhetik.
- -
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
166 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
A kijelölt mintaterület környezeti viszonyai
A vizsgált települések a Tisza-völgy Szolnoktól délre es ő, Csongrádig tartó szaka-
szán fekszenek. A terület általános környezeti viszonyai a regionális és lokális kör-
nyezetvédelmi stratégiák hiányosságából, valamint a határon túli szennyezések
drasztikus megnövekedéséb ől fakadóan rossznak tekinthet ők. A rendkívüli víz-
szennyezések gyakorisága csökkent, de még így is évente tíznél több szennyezéssel
kell számolnunk. Ezek kb. 60%-a hazai, 40%-a külföldi eredet ű. A határon túlról
érkező rendkívüli szennyezések többnyire súlyosabbak, mint a hazaiak (Mez ősi
2000). Az utóbbi években jelentkez ő hatalmas árvizek ugyan ezt a területet kevésbé
veszélyeztették, de a mez őgazdasági területekre nagy veszélyt jelent ő belvizek,
ugyanakkor az aszályhajlam megerősödése itt is súlyos környezeti problémaként
jelentkezik. A térségben található ipari szennyez őforrások, a bevezetett, s már szi-
gorítottnak tekinthet ő intézkedések és szabályozók ellenére még mindig nagyban
hozzájárulnak a folyó szennyezéséhez, a vízmin őség romlásához.
A települések alapvet ő környezeti gondjai közül az egyik legsúlyosabb probléma
a csatornázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottsága. A Dél-Tisza-völgyi tele-
pülések mindössze negyede tekinthet ő teljes körűen csatornázottnak, 50%-ukon
pedig nincs szennyvíztisztítás. Ezen a téren a városok helyzete jobb, mint a falvaké
(1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Szennyvíztisztítás és csatornázottság a Tisza menti településeken
(Sewage Systems in the Settlements along Tisza)
Települé- Város Falu 10 000 10 000 2000 fő 2000 fő
sek fő alatti fő feletti alatti feletti
Van szennyvíz- 30,6% 100% 16,7% 22,9% 100% 7% 57,1%
tisztító
Nincs szennyvíz- 69,4% 83,3% 77,1% 93% 42,9%
tisztító
Forrás: Fazekas 2000.
További gondot jelent, hogy a Tisza gátjain belül több száz épület van. (Megdöb-
bentő, hogy ezek többsége építési engedéllyel épült!) A gátakon belüli épületekben
keletkező szennyvíz nagy része normál vízállások esetén is a Tiszát terheli, s árvíz
alkalmával az emészt őkből kikerülő szennyvíz komoly fert őzésveszélyt jelent. A
településeken még mindig sok illegálisan m űködő fúrt kút van, melyek komoly
veszélyt jelentenek a talajvízre, egyes esetekben a vízzáró réteget átütve, a felszín
alatti ivóvízbázisokra is. Az EU környezetvédelmi programjának alapvet ő célkitű-
zése, hogy a 2000 lakos feletti településeken 2005-re biztosítva legyen a szennyvíz-
tisztítás lehetősége. A vizsgált településsávon belül a 10 000 lakosnál népesebb
települések viszonylag megnyugtató helyzetével szemben a 2000 és 10 000 f ő kö-
zötti települések lemaradása igen jelent ős. Bár az utóbbi tíz évben megháromszoro-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 167
zódott azoknak a Tisza menti településeknek a száma, amelyek szennyvíztisztítót
használnak, a dinamikus növekedés alapja els ősorban a városi szennyvíztisztítás
fokozottabb kiépítése volt (Fazekas 2000).
A települési hulladékok környezetkímél ő lerakásának megoldatlansága is az egyre
súlyosbodó környezeti veszélyek közé tartozik. Az üzemel ő hulladéklerakók 60%-a
működik engedéllyel, 40%-a engedély nélkül, de az engedéllyel m űködők többsége
sem felel meg a környezetvédelmi el őírásoknak.
A tájban bekövetkezett változások közül kedvez őtlen az erdők tarvágása, a szán-
tóterületek egy részének parlaggá válása (allergén gyomnövények elszaporodása),
az illegális hulladéklerakások, a felhagyott kavics- és/vagy homokhányók rendezet-
lensége.
A társadalmi problémákat a környezeti tudattal kapcsolatba hozó korábbi területi
kutatások alapján megállapítható, hogy a folyó menti települések környezeti infra-
struktúrájának korszer űtlenségén túl jelentősen rontja a helyzetet a prominens sze-
mélyek ismeretének hiányossága, a lakosság környezeti érzékenységének esetleges-
sége (Diebel—Szabó 2000; Fazekas—Szabó 2000). „A lakosság érdekl ődése igencsak
nívó alatti. Az embereknek csak kisebb része érdekl ődik a közügyek iránt, maxi-
mum 30-40%. A belvizek elhárítását egyértelm űen az önkormányzatok feladatának
gondolják. Amikor elöntötte a belvíz a falut és szivattyúztuk ki a vizet a telkekr ől,
akkor a többség ki se jött megnézni." (Vári 2000)
A lakosság tájékozatlanságán és közömbösségén túl az önkormányzati tisztségvi-
selők környezetvédelmi szakmai tapasztalatának és tudásának a hiánya a települési
környezetpolitika elmaradottságának és a környezetvédelem alacsony hatékonysá-
gának az egyik fő okozója. Ezt tükrözi az a tény, hogy a települések 90%-án nem
készült helyi környezetvédelmi program, márpedig a lakosság együttm űködése,
környezeti érzékenysége csak úgy növelhet ő, ha maguk a helyi döntéshozók és
vezetők tisztában vannak lakóhelyük gondjaival, a megoldások módjaival. A kör-
nyezeti infrastruktúra fejlesztése, a lakosság közügyekbe való bevonása sokszor
nem anyagi erőforrások, mindinkább lokális környezeti tudatosság és tervezés hiá-
nyában marad el.
A környezeti tudatvizsgálat célja, módszere
A következ őkben vázolt kutatás f ő feladata, hogy feltárja, hogyan vélekednek a
folyó menti településeken él ők (közvetlenül egy környezeti sokk után) a települések
környezetéről, mennyire érzékenyek a globális, a térségi és a helyi környezeti prob-
lémákra, s hogyan reagálnak az ezekb ől adódó kihívásokra.
A vizsgálat els ő lépése a tanulmányozott alapsokaság környezeti „orientációjá-
nak", környezeti elemekről alkotott tudati vetületeinek mérhet ővé tétele volt. Le-
szűkítve a környezeti attit űd fogalmát (mely egyaránt magában foglalja az emberek
környezethez való viszonyát, szellemi beállítottságát és a környezettel szemben
tanúsított magatartását) els ősorban néz őpontokra, véleményekre vonatkozó kérdé-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
168 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
seket fogalmaztunk meg. A válaszok kiértékelésével a lakosság tudati szintjér ől
kaptunk képet (de megfelel ő módszerek segítségével ez kib ővíthető az érzelmi és a
cselekvési szintek mérésével is).
Az alapsokaság meghatározásában dönt ő szerepet játszott a Lakiteleki Népf őisko-
la Tisza Kollégiuma, melynek keretén belül több különböz ő kutatás zajlott egyete-
mi hallgatók részvételével. A Szent István Egyetem és az MTA RKK Alföldi Tu-
dományos Intézete által készített és jóváhagyott területi kutatás 22 településen zaj-
lott le. A kutatásba bevont települések a Szolnoktól délre es ő Csongrádig húzódó
folyószakaszon, a parttól számított 5 km-es távolságon belül helyezkednek el
(3. ábra). A lakosság zöme közvetlen vízparti környezetben él. (Ez a folyóhoz való
személyes kötődést már el őre sejteti.) A magyarországi statisztikai-tervezési kistér-
ségi beosztásuk szerint Rákócziújfalu, Rákóczifalva, Tiszavárkony, Tószeg,
Vezseny, Martfű, Tiszajen ő, Nagyrév, Tiszainoka, Csépa, Tiszakürt, Tiszaug,
Tiszasas, Tiszaföldvár és Cibakháza a Szolnoki, Csongrád és Csongrád-Bokros a
Kunszentmártoni, Lakitelek, Tiszakécske, Tiszakécske-Tiszabög és Tiszakécske-
Kerekdomb a Kecskeméti, Tiszaalpár pedig a Kiskunfélegyházi kistérségen belül
helyezkedik el.
3. ÁBRA
A kiválasztott folyó menti mintaterület települései
(Settlements of the Area along the Selected River)
Tisza
.--Településhatár
zifalva
ziiíjfalu
Forrás: Saját szerkesztés.
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 169
A területi felmérés id őpontja 2000. október 13-19. között volt, melyben 85 621 f ő,
a Tisza menti összlakosság 12%-a képezte a mintavételi alapot. A vizsgálati alapso-
kaság nagysága és ismert paraméterei alapján településenkénti csoportos mintavé-
telt hajtottunk végre egyszer ű véletlen eljárással. A kérdezöbiztosok (egyetemi
hallgatók csoportjai) egy véletlen kiválasztási terv (random walk) követésével jár-
ták be az adott települések utcáit. Az alapsokaság megosztása a településtípuson-
kénti népességszám alapján történt, községenként minimum 10, városok esetén
minimum 20 fő került a kiválasztott mintába. A minta statisztikai értelemben vett
reprezentativitásának érdekében az alapsokaság paramétereinek tulajdonság kombi-
nációjához utólagos korrekcióval illesztettük a beválogatásra kerül ő mintavételi
egységeket, melynek eredményeként 364 f ő került a mintába. A válaszadók életkori
és nemi megoszlásuk, kisebb korrekciókkal iskolai végzettségük szerint is reprezen-
tálják a Tisza mente 15 évesnél id ősebb lakosságát. A legfiatalabb válaszadók a
középiskolás, míg a legid ősebbek a 70 éven feletti korosztályból kerültek ki,
60%-uk középiskolai, 18%-uk ennél magasabb végzettséggel. Mivel a lakosság
környezethez való viszonya egy adott id őszakaszban statikus, a felmérés kereszt-
metszeti, alapvet ően leíró jellegű.
Környezeti érzékenység, identitás
A 17 kérdésben megfogalmazott, 66 változót tartalmazó kérd őív alapján történt
elemzési munkák kiindulópontja a lakossági független változók és a különböz ő
kérdéscsoportok függ ő változóinak összevetése volt. Mindenekel őtt arra voltunk
kíváncsiak, milyen kapcsolatok tárhatók fel a lakosság nemi, korcsoportos, iskolai
végzettségbeli, illetve települési megoszlása és a környezetr ől alkotott véleményé-
nek összefüggésében.
Több kérdés figyelembe vétele alapján megállapítható, hogy a lakosság környeze-
ti tudata nemekt ől független, vagyis férfiak és n ők többnyire azonosan vélekedtek a
feltett környezeti kérdésekkel kapcsolatban. Egészen más a helyzet az iskolai vég-
zettség szerinti összehasonlítás esetén. A települések környezeti állapotának, az
idegenforgalommal és a mez őgazdasággal kapcsolatos problémák, valamint a társa-
dalmi lehetőségek értékelésében nem mutatható ki jelent ős véleménykülönbség az
iskolai végzettség függvényében. Ha azonban a nyitott, az általános környezeti
problémákra utaló kérdésekre válaszolók csoportját megvizsgáljuk, kiderül, hogy
legtöbbjük a főiskolát, egyetemet végzettek közül kerül ki (2. táblázat). A mező-
gazdasági fejlesztések indoklása és a települések közötti összefogási elképzelésekre
vonatkozó — indoklást is igényl ő — kérdések esetén a válaszolók összetétele
90%-ban diplomás. A lakosság magasabb iskolai végzettség ű csoportjai tehát egy-
értelm űen érzékenyebben reagáltak a környezeti veszélyeket taglaló kérdésekre
(mind a lokális, mind a globális terekre vonatkoztatva).
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
170 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
2. TÁBLÁZAT
Az iskolai végzettség és a környezeti problémákra való érzékenység
összesített kereszttáblája
(Aggregated Crosstable of the Educational Qualification and the Environmental
Sensitivity)
Lokális és globális környezeti problémák Válaszolók
Iskolai végzettség
érzékeny érdekl ődő közömbös elutasító száma
Egyetem 26 1 1 28
Főiskola 25 5 1 31
Középiskola 129 40 41 5 215
Alacsonyabb végzettség 19 43 16 12 90
Válaszolók száma 199 88 58 19 364
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A fiatalabb korosztályok környezeti problémákra való fogékonysága esetén ko-
rábbi vizsgálatok alapján szorosabb összefüggést vártunk. Az adott korosztályok
válaszaiból kiderül, hogy az alap- és középfokú oktatás ma sem ad kell ő környezeti
ismeretet. Bár a tömegkommunikáció az utóbbi id őkben tett néhány lépést környe-
zeti értékeink, az ember-környezet viszonyának fontosságát hangsúlyozó vélemé-
nyek népszerűsítésében, ez azonban kevés. A környezeti terhelések megnövekedése
ellenére a fiatalabb generációk érzékenysége nem igazán n őtt. Az id ősebb lakosság
ugyan kisebb mértékben látja aggasztónak közvetlen környezetének gondjait, az
ifjabb korosztályok válaszai alapján azonban nem mutatható ki lényegesen maga-
sabb környezeti érzékenység (3. táblázat).
3. TÁBLÁZAT
A korosztályok és a környezeti problémákra való érzékenység %-os arányai
(Environmental Sensitivity by Age-groups)
Korosztályok /életév/ Aggasztónak látja a környezeti problémákat
15-30 45%
31-45 38%
46-60 41%
61— 34%
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A települések környezeti állapotának megítélésében jelent ős eltérés mutatható ki a
városok és a környezeti infrastruktúra tekintetében hátrányosabb helyzet ű kisközsé-
gek között. A lakosság 20%-a szerint az adott település környezeti állapota rossz,
ugyanakkor másik 15% szerint jó, a maradék 65% szerint elfogadható, közepes. Ez
a vizsgált települések környezeti viszonyainak különböz őségéből adódik. Az elem-
zés szerint 95%-ban a városi kérdezettek tartják jobbnak településük helyzetét.
Vajon Csongrád, Martfű vagy Tiszakécske utcái, terei szebbek, hulladékgazdál-
kodásuk, szennyvízkezelésük megoldottabb, a lakosság egészségesebb lakókörnye-
zetben él?
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 171
A környezeti infrastruktúra ismeretében a vizsgált városok környezeti mutatói va-
lóban jobbak. A lakossági közérzet, az általános tájékozottság alapján kialakult
vélemények e kérdés esetén viszonylag jól mutatják a települések eltér ő helyzetét
(4. ábra).
4. ÁBRA
A település környezeti állapotának megítélése
(Judgement of Environmental Conditions of the Settlement)
Mlyennek tartja településének környezeti Ivlbemek tartja településérelc könryezeti
állapotát? (Kömyezeti infrastruktúra állapotát? (Környezeti irrfrastruldúra
tekintetében előnyösebb Myzedi városok, tekintetel‚en kevésbé fejlett települések
települések esetén) vaaszadói szerint)
22%jó 2%jó
34%ressz
6%rossz
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A lakosság lakhelyhez való személyes köt ődése
A környezeti érzet eltér ő és változatos dimenzióinak mérésére vezettük be a köz-
vetlen környezetre vonatkozó és az általános környezeti kérdéseket. A legtöbb kér-
déssel a lakóhelyet és munkakörnyezetet jelent ő élettérhez, a települési környezet-
hez fűződő személyes viszonyokat, a lakosság környezeti problémákkal kapcsolatos
érzékenységét vizsgáltuk meg.
A lakosság biztonságérzete az árvizeket és a ciánszennyezést követ ően ugyan je-
lentősen csökkent, azonban a folyóhoz való er ős érzelmi kötődés az els ő provokatív
kérdést követően azonnal kirajzolódott. A kérdés, melyben a Tisza és az adott tele-
pülés közelségéb ől származó veszélyekre utaltunk, néhány esetben visszatetszést
váltott ki, — a „tiszai önérzet" sokakban megszólalt. A kérdezettek több mint fele
nem, vagy nem különösen tartotta veszélyesnek lakóhelye folyóhoz való közelsé-
gét, ami a települések árvízi veszélyeztetettségét, a védm űvek rossz állapotát (a
megfelel ő magasságú és állagú töltések aránya nem éri el az 50%-ot), a széls ősége-
sen nagy árhullámok levonulását követő kedvezőtlen társadalmi jelenségeket, a
folyamatosan csökken ő életszínvonalat figyelembe véve meglehet ősen magas
arány.
A Tisza menti településsáv kiszolgáltatott, minden egyes áradás alkalmával az ár-
és belvizek természeti, településkörnyezeti hatásai miatt a létbiztonság er ősen csök-
ken, az agrártermelési feltételek romlanak, a vízszennyezések miatt pedig vissza-
esik a turizmus. A társadalmi és természeti környezet negatív változása a térség
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
172 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
periferizálódását, a társadalmi esélyek romlását hozza magával, ennek ellenére a
lakosság többsége nem szándékozik lakhelyet változtatni. A megkérdezettek 85%-a
születése vagy évtizedek óta az adott településen él, háromnegyede pedig ugyan-
azon településen dolgozik vagy végzi napi tevékenységét, 90%-uk pedig továbbra is
lakóhelyén akar maradni. A vizsgált területen él ők lokálpatriotizmusát (ugyanakkor
bizonyos szempontból környezeti figyelmetlenségét, tájékozatlanságát) mutatja,
hogy 62%-uk nem különösen, vagy egyáltalán nem tartja társadalmi szempontból
hátrányosnak településének földrajzi helyzetét, Tisza-mentiségét. A lakosság, lak-
helyhez való személyes köt ődése tehát erős. Ez a mentális környezeti adottság talán
a Tisza menti települések több száz évre visszavezethet ő sajátos, folyó menti kultú-
rájának összetartó erejére vezethet ő vissza. Ez az erő azonban csak akkor válik a
térség erő sségévé, ha a tájegység összetett környezeti krízisét, a problémák bels ő
összefüggéseit a helyi társadalom is megérti. A lakosságnak közös célokat kell
megjelölnie, s környezeti szakemberek irányításával minden gazdasági döntést
szisztematikusan a környezeti értékek megóvásával párhuzamosan kell meghoznia.
Térségi összefogási lehet őségek a lakosság szerint
A szül őföld iránti kötő dés mellett egy másik lényeges vizsgálati tényez ő a közös
problémával való szembekerülés által generált csoporttudat. Áradások alkalmával
már számos esetben állt el ő olyan vészhelyzet, amely próbára tette a lakosság és a
helyi vezet ők problémamegoldó képességét és közös tenni akarását. A védekezési
munkálatok összekovácsolhatják a helyieket, de a csoportkohézió külső tényez ők
hatására, évr ől évre való hirtelen megnövekedése még nem jelenti a tiszai emberek
regionális identitástudatának megerősödését. Jellemző és elgondolkodtató, hogy a
települések közötti összefogási lehet ő ségek tekintetében a kérdezettek tartózkodóvá
váltak, a lakosság több mint fele tanácstalan volt, vagy nem adott választ (S. ábra).
5. ÁBRA
A lakosság által elképzelt, települések közötti kooperációs lehet őségek megoszlása
(Distribution of Co-operation Possibilities between the Settlements
by the Population)
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A válaszadók háromnegyede az idegenforgalmi és a vízügyi problémák közös
megoldásában látja kistérsége és a Tisza mente közös feladatait. A környezetvé-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 173
delmi kooperáció (közös szennyvíztelep, hulladékkezelés) gondolata mindössze a
lakosság 20%-ánál merült fel. S talán még megdöbbent őbb, hogy a foglalkoztatott-
ságot tekintve a térségben meghatározó gazdasági ágazat — a mez őgazdaság — terén
a kérdezettek mindössze 17%-a lát együttm űködési eshetőséget. A kooperációs
lehetőségek tudatosítása, a kistérségi kapcsolatok meger ősítése a települések fenn-
tarthatóságában meghatározó jelent őségű szempont. A korszerű települési és regio-
nális együttműködési feltételek megteremtése a jöv őben a térség megújulásának
egyik alappillére lehet.
A főbb lokális környezeti problémák és azok lakossági megítélése
A környezeti problémák közül a lakosság a mez őgazdasági termőterületek állapo-
tát, a belvízveszély okozta hátrányokat és a szemétlerakás megoldatlanságát látja a
legkritikusabbnak (4. táblázat). Egyes tényez ők esetén a helyiek érzete nem tükrözi
reálisan a tényeket. A szennyvíztisztítás megoldatlanságának, a folyón való átkelés
lehetőségének, az árvizek veszélyének jelent őségét alábecsülték. (Ez els ősorban a
már korábban említett tájékozatlanságból fakad.)
4. TÁBLÁZAT
Tapasztalata szerint, lakóhelyén adnak-e okot aggodalomra az alábbiak?
(Do the Followings Give Cause for Worry in Your Settlement in Your Opinion?)
Nem Egyáltalán
Nagyon Eléggé Nem
Tényezők nagyon nem
aggasztó aggasztó tudom
aggasztó probléma
Az ivóvíz minősége 15% 10% 21% 50% 4%
A Tisza szennyezettsége 15% 45% 27% 7% 6%
A zaj 4% 7% 33% 50% 6%
A levegőszennyezés 8% 12% 46% 31% 3%
A szemétlerakás 24% 30% 29% 9% 8%
A szennyvíztisztítás 16% 29% 24% 19% 12%
Az árvizek veszélye 15% 33% 32% 17% 3%
A belvízveszély 26% 33% 23% 14% 4%
A mezőgazdasági termő- 34% 21% 24% 16% 5%
területek állapota
A közlekedés, a forga- 7% 13% 27% 38% 15%
lom nagysága
A folyón való átkelési 15% 32% 15% 30% 8%
lehetőség
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A Szolnok—Csongrád közötti folyószakaszon a falvak többsége a környezeti
infrastruktúra kiépítetlensége és az életmin őség kedvezőtlen jegyeinek ellenére a
Tisza menti más településszakaszokhoz mérten kedvez őbb társadalmi mutatókkal
jellemezhető (alacsonyabb munkanélküliség, kisebb arányú elvándorlás). A Tisza
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
174 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
mentén viszonylag kedvez őbb gazdasági mutatókkal rendelkez ő településsáv vá-
laszadóinak fele mégis a munkanélküliséget és az elvándorlást tartotta a negatív
folyamatok közül a legsúlyosabbnak. Elszomorító tehát a vélemény, mely szerint
településtől függetlenül a kérdezettek 70-80%-a szerint a munkanélküliség, az élet-
színvonal csökkenése, a fiatalok elvándorlása problémát jelent (5. táblázat).
5. TÁBLÁZAT
A társadalmi jelenségek, mint problémák megítélése (%)
(Judgement of Social Phenomenon as Problems)
Az egyik fő Problémát Nem jel- Egyálta- Nem
probléma a jelent a lemző a lán nem tudom
településen település probléma probléma megítélni
számára
Munkanélküliség 57 25 13 — 5
Életszínvonal csökkenése 35 28 33 — 3
Fiatalok elvándorlása 43 31 14 — 12
A lakosság passzivitása a 15 30 45 3 7
közügyekben
Forrás: Kérdőíves felmérés 2000.
A turizmus és a mez őgazdaság megítélése a térségben
Sokak szerint a folyóparti települések gazdasági stabilitását a folyóparti adottsá-
gokon alapuló turizmus teremtheti meg. Az idegenforgalmi vonzer ő megítélése
település specifikus volt, de a kérdezettek többsége mindenütt felhívta a figyelmet
egy jellemző ellentmondásra. A vizsgált települések lakossága szerint a legtöbb
helyi beruházás a térség gazdaságának egyensúlyban tartásában f őszerepet játszó
idegenforgalomhoz kötődik. Azonban sok esetben idegen vállalkozók, illetve egy-
két helyi család kezében összpontosul a vendéglátás, így a lakosság érdekeit ezek a
beruházások sem munkahely, sem jövedelem szempontjából nem érintik. Legin-
kább a pénzhiány gátolja a turizmus fejl ődését. A településeken a reklámhiány, az
elmaradott infrastruktúra, a rossz megközelíthet őség, a vállalkozások hiánya, a
koordináció, a szakmai képzetlenség, a szolgáltatások alacsony színvonala, vala-
mint a lakosság szemlélete is hátráltatja a turizmus kibontakozását.
A térség fenntartható fejl ődésének, a helyi társadalom motiválásának egyik f ő fel-
tétele a mez őgazdaság és a környezetvédelem együttes fejlesztése. Az új típusú
agrárfejlesztések nagyrészt a vidéki gazdálkodók adaptációs készségét ől és képes-
ségétől függnek. A Tiszához közeli területeken szükséges mez őgazdasági fejleszté-
sek lehetőségeinek megjelölésekor kevesen támogatták a mez őgazdasági és a kör-
nyezetgazdálkodási szakemberek által a jöv őben fontosnak tartott agrárágakat. A
tradicionális gazdálkodási módokat, az erd őtelepítések szerepét, a halgazdálkodást
és a legeltető állattenyésztést csupán a megkérdezettek 20-20%-a tartotta fontos-
nak. Ezzel ellentétben a hullámtéri és ártéri szántók, gyümölcsösök, valamint a
művelésből kivont területek aránya optimalizálásának kérdése érzékenyen érintette
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 175
a többséget. Ezen területek ökogazdálkodási hasznosítását és fejlesztését a lakosság
80%-a fontosnak tartotta.
Korábban végzett felmérés igazolja (Szoboszlai—Szarvák 2000), hogy az önkor-
mányzati vezet ők és a környezeti kérdésekben kompetens szakért ők többsége az
agrárgazdaságot feltétlenül fejlesztend őnek tartja a térségben. A három legfonto-
sabb ágazatnak a növénytermesztést, az állattenyésztést és az agrárturizmust jelöl-
ték meg. Figyelemre méltó azonban a várható változások irányáról szóló állásfogla-
lás is. Annak ellenére, hogy a mez őgazdasági termékek helyben történ ő feldolgozá-
sát, a mezőgazdasági termel ők szövetkezését fontos kitörési pontnak ítélik meg, az
önkormányzati vezet ők több mint fele esélytelennek tartotta a lehet őségek realizálá-
sát. Nagy esélyt adtak ugyanakkor a mez őgazdasági termékek és szolgáltatások
helyi idegenforgalomban történ ő hasznosításának. Prioritásként jelölték meg a ter-
mészeti és piaci feltételekhez, valamint a helyi hagyományokhoz és tájadottságok-
hoz igazodó ésszerű földhasználat és termelési szerkezet kialakítását. Így a szántó-
területek csökkentését, a gyepterületek ésszer ű hasznosítását, a gyümölcsösök terü-
letének rekonstrukcióját, a kertészeti kultúrák területének differenciált növelését, a
szántóföldi növénytermelés szerkezetének korszer űsítését, a legel őre alapozott
szarvasmarha ágazat és juhászat fejlesztését, a halászat fenntartását és az erd őterü-
letek növelését.
Mivel az országos helyzethez képest a mintaterületen a mez őgazdasági foglalkoz-
tatottak aránya lényegesen magasabb, a mez ő- és erd őgazdaság meghatározó szere-
pet tölt be a regionális különbségek csökkentésében, az ésszer ű térhasználatban.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy a rendkívül gyorsan bekövetkez ő kihívásokra sem a
nemzeti agrárpolitika, sem pedig a helyi gazdaságok szerepl ői mindez ideig nem
találtak adekvát válaszokat. Ezek hiánya és az alkalmazkodási zavarok a térségben
sok bizonytalansággal terhelik a mez ő- és erd őgazdaság jöv őképét (Fehér 2000).
A lakossági tájékozatlanság következményei a szennyvízprobléma tükrében
Saját környezetükr ől elsősorban tapasztalatok alapján mondtak véleményt a kér-
dezettek. A sokszor alig működő helyi információáramlás, a hiányos tapasztalatok
miatt a lakosság nem látja át a környezeti problémák összefüggéseit. Ennek egyik
bizonyítéka, hogy az aggodalomra okot adó tényez őkre adott válaszokban számos
ellentmondás fedezhet ő fel. A folyóvíz tisztaságát a lakosság 15%-a nagyon, 45%-a
eléggé aggasztónak tartja, az ivóvízr ől azonban csak 25%-kuknak van hasonlóan
rossz véleménye (4. táblázat). A helyiek a vizek tisztaságának megítélésében nem
veszik figyelembe, hogy a folyóvíz elszennyez ődésével az ivóvízbázisok sérülé-
kenysége is megnövekedhet. Még nagyobb tájékozatlanságra vall, hogy a települé-
seken élők negyede nem tartja aggasztónak a szennyvízkérdést. Ráadásul nem
azoknál a településeknél nem tör ődnek a szennyvízproblémával, ahol ez valamilyen
szinten megoldott, hanem legtöbbször ott, ahol a csatornázottság még kialakítatlan.
Vizsgáljuk meg a talajvizek elszennyez ődésének példáján, milyen társadalmi kö-
vetkezményei lehetnek, ha a lakosság nincs tisztában a település környezeti viszo-
nyaival, teherbíró-képességével. A Tisza mentén az öntöz ővizek minőségének rom-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
176 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
lásában az ipari és mez ő gazdasági talajszennyezés mellett a kommunális hulladé-
kok megfelel ő elhelyezésének megoldatlansága játssza a f ő szerepet.
A vizsgált Tisza menti települések kevesebb mint fele üzemeltet csatornahálóza-
tot, illetve a csatornázott települések kétharmadán további b ővítésre van szükség.
Annak ellenére, hogy a szennyvízelhelyezésre kijelölt területek kiválasztásánál a
környezeti szempontok prioritást élveznek, a Tisza mentén található telepek 70%-án
a környezeti adottságok rendkívül kedvez őtlenek. Sok közülük különösen szennye-
zés-érzékeny területen helyezkedik el, ahol biztonságos szennyvízelhelyezés nem
folytatható. Telephelyi problémákkal küzdenek Tiszaföldváron, ahol hullámtérhez
közeli, illetve Rákóczifalván, Lakiteleken és Tiszaalpáron, ahol vízállásos területen,
vagy homokgödörben történt hulladék-elhelyezés (Fazekas 2000; Kerényi 2000). A
települések többsége rövid id őn belül változtatásokat tervez. A szennyvízkezelés
megoldatlansága mindig is jobban foglalkoztatta a települések vezet őit, mint a hul-
ladékkezelés, vagy bármely más települési környezeti probléma, azonban az általá-
nos érdektelenség és pénzhiány miatt igen nehéz azokat a területi programokat,
projekteket megvalósítani, amelyek lakossági összefogást, háztartásonkénti öner őt
igényelnének. A térség egyes településein elkészült környezetvédelmi programban
is a csatornázottság hiányának problémája került a legels ő helyre. Komoly gondot
jelenthet, hogy a környezetet leginkább veszélyeztet ő szennyvíztelepek fele a 2000
főnél kisebb lélekszámú településen található, vagyis a 2000 f őnél kisebb települé-
sek 40%-a rendkívül kedvez ő tlen adottságú területre vezeti el a szennyvízét. Bár az
összes — szennyvíztisztítóval még nem rendelkez ő — 2000 főnél népesebb település
hat éven belül szennyvíztisztító építését tervezi, az állami támogatási rendszer isme-
retében épp ezen települések helyzete látszik a leginkább kilátástalannak.
A környezeti paradigmaváltás következtében az EU környezetpolitikai feltételei
egyre szigorodnak. Figyelembe kell vennünk, hogy a jöv őben az uniós élelmiszer-
ipar és piac főként azoktól a gazdaságoktól fog vásárolni, amelyek biztosítani tud-
ják az egészséges termékeket. Ebb ől adódik, hogy a termel ők nem engedhetik meg
maguknak, hogy szennyezett talajokon, szennyezett vízzel öntözzenek, vagy épp
ilyen területekrő l származó növényekkel takarmányozzák az állatállományt, mivel a
káros vegyületek beépülése következtében a szennyezett területekr ől származó
mező gazdasági termékek min ő sége jóval rosszabb, mint a „tiszta környezetb ől"
származóké. Így válik regionális gazdasági kérdéssé az agrárhasznosítású területek
környezeti állapota, melynek meghatározó összetev ője a falvak, városok környezet-
gazdálkodása, a lakosság tisztább környezetért tett er őfeszítéseit ől is függő hulla-
dékgazdálkodás és szennyvízkezelés.
Egyetlen település-környezeti elem — a szennyvízelhelyezés megoldatlansága — és
a hozzá kapcsolódó környezeti tájékozatlanság kedvez ő tlen irányba módosítják az
egész település-környezeti rendszer m űködését. Környezeti gondolkodás és az em-
beri tevékenységek környezettel való összhangba állítása nélkül gazdasági fenntart-
hatóság tehát nem képzelhet ő el, s mivel az életkörülményeket rendkívül sok kör-
nyezeti összetev ő határozza meg, a kedvez ő tlen antropogén behatások által megha-
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 177
tározott folyamatok nemcsak a természeti, de a települési, társadalmi, gazdasági
környezet elemeire is visszahatnak.
Mivel a lakosság egy részének fogalma sincs a szennyvízelvezetési problémák
káros következményeir ől, feltétlenül szükséges a kisebb lélekszámú települések
részére egy hosszú távú szennyvízkezelési alternatíva kidolgozása és az ezzel kap-
csolatos lakossági tájékoztatás megszervezése, a környezetkímél ő szennyvíz-
elhelyezési módok ajánlása, a kistérségi szennyvíztisztítók legkedvez őbb területe-
ken való kijelölésének megkezdése.
Az általános kérdések lakossági megítélése
Az általános környezeti érzékenység a válaszok alapján egyértelm űen jó irányba
mutat. A kérdezettek több mint 85%-a szerint a környezetvédelem azonnali megol-
dást kíván. Ugyancsak ilyen arányban tartják fontosnak a környezeti fejlesztések, a
környezetvédelem szerepét, melyet a gazdaság fejl ődése mellett egyidej űleg bizto-
sítani kell.
A válaszadók szerint a komoly környezeti problémák összesített rangsora a kö-
vetkező :
1) Folyók, folyó menti térségek szennyez ődése
2) Veszélyes vegyi anyagokat kibocsátó gyárak
3) Világméretű környezeti károk, trópusi erd ők csökkenése, ózonréteg véko-
nyodása, az üvegházhatás
4) Szennyvizek problémája
5) Szemét az utcákon, zöldterületeken, pihen őhelyeken
6) Ipari hulladékok
7) Növényvédő-, rovaröl ő szerek túlzott használata a mez őgazdaságban
8) Atomhulladékok tárolása
9) Savas esők, gépkocsik okozta levegőszennyezés
10) Építkezések, üzemek, nagy forgalom, légi közlekedés okozta zaj
11) Idegenforgalom zsúfoltsága
A sorrend elejére került tényez ő jól mutatja, hogy környezeti gondolkodásban a
személyes környezetet el őtérbe helyez ő szubjektív indíttatás meghatározó lehet,
hiszen a válaszolók szeme el őtt mindvégig a tiszai környezet „lebegett", holott a
feltett kérdés a globális környezetre vonatkozott.
Zárógondolat
A környezeti problémák nem vezetnek automatikusan a környezetvédelem kialaku-
lásához. A környezeti érdekek alapján formálódó társadalmi igény az, amely képes
politikai rendszertől függetlenül is kialakítani a társadalom és a környezet kapcso-
latrendszerét. Az, hogy a településkörnyezeti rendszerekben a környezet-szem-
pontúság dominanciája, vagy a gazdasági aspektusok túlzott el őtérbe helyezésével a
környezet pusztulása érvényesül, els ősorban a környezetvédelemmel foglalkozó
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
178 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
szakembergárda és a lakosság felel ősségérzetének, anyagiakban és szellemiekben
megmutatkozó tenni akarásának függvénye.
A vizsgált mintaterületen a lakosság környezeti érzékenysége mind a személyes,
mind a globális térre vonatkoztatva er ős, a Közép-Tisza vidéki lakosság környezeti
tudatának érzelmi összetev ő i határozottan pozitív irányban rajzolódnak ki. Ennek
ellenére számos kérdés bizonyítja az egyes kulcsfontosságú környezeti problémákkal
szembeni tájékozatlanságot és érdektelenséget. Ha az elkövetkez ő években ez nem
változik, akkor a Tisza-vidék társadalma képtelen lesz környezeti kérdésekben
összefogásra, közös érdekérvényesítésre.
A környezetpolitikai intézkedések elmaradása a települések hanyatlását, a telepü-
léskörnyezeti rendszerek teljesít ő képességének rohamos csökkenését hozhatja ma-
gával. Meg kell teremteni azokat a társadalmi feltételeket és körülményeket, me-
lyekkel az itt él ők szülő földhöz való ragaszkodása, a folyóhoz fűződ ő szoros érzel-
mi kötő dése hosszú távú környezetkímél ő gazdálkodásra váltható, a politika és a
gazdaság országos, regionális és lokális szerepl őinek pedig észre kell vennie, hogy
a Tisza régió egy olyan ökológiai és kulturális tengely, amely az egész Alföld társa-
dalmi-gazdasági jöv őjében meghatározó lehet. A Tisza menti településkörnyezeti
rendszerek fenntartható fejl ődésének ez a záloga.
Irodalom
Bellon T. (2000) Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program 2000. Életmód a Tiszatájon. Tizedik részjelen-
tés. Szeged. Kézirat.
Bognár4 A. (szerk.) (2000) Sír a Tisza. Masszi Kiadó, Budapest.
Buttel, F. H.(1996) Environmental and Resource Sociology: Theoretical Issues and Opportunities for
Synthesis. — Rural Sociology, No. L Vol. 61.56-77.0.
Csatári B.:(1989) A Tiszazug kistérségi problémái. Kutatási jelentés. MTA RKK ATI, Kecskemét.
Kézirat.
Csatári B. (szerk.) (2001) A Tisza-vidék problémái és fejlesztési lehet ősége. Kutatás-fejlesztési program.
MTA RKK ATI, Kecskemét.
Diebel A.—Szabó Gy. (2000) A környezet- és természetvédelem terén tevékenyked ő társadalmi szerveze-
tek kérdőívének értékelése. Debrecen, Tisza program 7. Részjelentés. Kézirat.
Dobossy I.—Kulcsár L.—Virágh E. (1990) A környezeti problémák megoldásának a lehet őségei a lakossá-
gi vélemények tükrében. — Környezet és fejl ődés. 6.5-9. o.
Dobossy I. (1991) Környezetvédelem és társadalom. — Környezet és fejl ődés. 5.5-8. o.
Enyedi Gy. (1987) Környezet és társadalom. — Forrás. 1.1-7 . o.
Enyedi Gy. (szerk.) (2000) Magyarország településkörnyezete. Magyarország az ezredfordulón. Straté-
giai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA, Budapest. 1-8. o.
Fazekas I. (2000) Kérdőíves lakossági környezetvédelmi orientációvizsgálat a Tisza mentén. Részjelen-
tés. Tisza program 7. Debrecen.
Fazekas I.—Szabó Gy. (2000) A Tisza menti települések környezeti állapota, az önkormányzatok környe-
zetvédelmi tevékenysége, feladataik a jöv őben. Részjelentés. Tisza program 7. Debrecen.
Fehér A. (2000) Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program 2000. A Tisza menti kistérségek részletes erdé-
szeti statisztikai feltárása. Tizennyolcadik részjelentés. Kompolt, Regiocon Kft. Kézirat.
Fodor I.—Kovács B.—Tésits R. (szerk.) (2000) Társadalom és környezet. Konferenciakötet. Dialóg
Campus, Budapest—Pécs.
Gallé L. (szerk.) (2000) Természetvédelmi és ökológiai alprogram a Tisza Kiskörét ől délre eső szakaszá-
ra. Hatodik részjelentés. SZTE, Szeged.
Horváth J.B. (2000) A forrástól a torkolatig. Sír a Tisza. —Bognár A. (szerk.), Masszi Könyvkiadó, Bp.
86-116. o.
Kerekes S.—Kindler J. (1993-1994) A magyarok és a környezet 1993-ban. Európai összehasonlítás az
Eurobarométer kérd őíve alapján. KKERKK, Budapest.
Kovács András Donát: A Dél-Tisza-völgy lakosságának környezeti tudata.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 161–179. p
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 179
Kerényi A. (1995) Általános környezetvédelem. MOZAIK O. S., Szeged.
Kerényi A. (2000) A környezetvédelem stratégiája a Tisza mentén. DTE, Debrecen.
Kerényi A.—Fazekas I.—Szabó Gy. (2001) A környezetvédelem társadalmi megítélése a Tisza mentén —
egy kérdő íves felmérés európai összehasonlításokkal. — Csatári B. (f őszerk.) — Rakonczai J.—Timár J.
(szerk.) Alföldi Tanulmányok 2000-2001. Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba. 141-163. o.
Kiss A.—Kovács A. D.—Gaborjákné Vydareny K. (2001) — Csatári B. (Összeáll.) A Tisza-vidék problémái
és fejlesztési lehet ősége. A Földmű velési és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési F őosztálya
megbízásából készült Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program összefoglalója. MTA RKK Alföldi Tu-
dományos Intézete, Kecskemét.
Kovács A.D. (1999) A környezetvédelmi tudat egyes elemeinek vizsgálata, a svájci Graubünden kanton,
valamint két hazai mintaterület alapján. Diplomamunka. KLTE, Debrecen.
Mező si G. (2000) Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program 2000. A Tisza-vidék fejlesztését befolyásoló
vízrajzi kockázatok, er ő források és lehetőségek Tizenkettedik részjelentés. Szeged SzTE Természeti
Földrajzi Tanszék. Kézirat.
Rozgonyi T.—Tamás P.—Tamási P.—Vári A. (szerk.) (2000) A tiszai árvíz. MTA Szociológiai Kutatóinté-
zet, Budapest.
Somogyi S. (szerk.) (2000) A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai
hatásai Magyarországon. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
S Ráduly J. (2000) A gyilkos arany. — HVG. február 19. 15. o.
Szabó J. (szerk.) (2000) Természetvédelmi és ökológiai alprogram a Tisza országhatártól Kisköréig
terjedő szakaszára. DTE Környezetvédelmi Központ, Debrecen.
Szirmai V. (1999) A környezeti érdekek Magyarországon. Pallas Stúdió, Budapest.
Szoboszlai Zs.—Szarvák T. (2000) Prominens személyiségek véleménye a Tisza-vidékfejlesztésekr ől.
Negyedik részjelentés. MTA RKK ATI, Szolnok.
Vári A.—Rozgonyi T.—Tamás P. (szerk.) (2000) A tiszai árvíz. MTA Szociológiai Kutatóintézet,
Budapest.