Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. p. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 147
A SVÁB MÚLT NYOMAI BÓLY TÁRSADALMÁBAN'
(Marks of the German Past in the Society of Bóly)
BARAKONYINÉ WINICZAI KLÁRA
Kulcsszavak:
Boly nemzetiségi identitás nemzetiségi összetétel sváb magyar svábok
Jelen cikk az 1998-2000 évek során Bólyban végzett empirikus felmérés tapasztalatait összegzi. A kuta-
tás legfontosabb kérdésfeltevése az volt, hogy a baranyai német ajkú kisebbség központját képez ő
Bólyban mekkora a magát németnek valló lakosság aránya, és a településnek egy válságövezetben
tapasztalt prosperitása, lakosságának nagyobb polgárosodási hajlama összekapcsolható-e a sváb gyöke-
rekkel?
A népesség etnikai értelemben vett sokszín űsége Baranya megyében a mohácsi
kistérség életében játszik legnagyobb szerepet. A szerbek, horvátok és cigányok
mellett a magukat németnek vallók aránya a megyén belül, de országos összehason-
lításban is kiemelked ően magas (1. táblázat). Az 1990-es népszámlálás adatai sze-
rint amíg a megye népességének 2,5%-a, addig a kistérség lakosságának közel egy
tizede vallotta magát német nemzetiséghez tartozónak. Szintén a népszámlálás
tanúsága szerint német gyökerekkel és identitással rendelkez ő lakosokat sokkal
nagyobb mértékben találunk a falvakban, mint a városokban. A tény részben törté-
nelmi, részben urbanizációs okokra vezethet ő vissza. Mint az közismert, a térség
német (sváb) gyökerű lakosságának ősei a török hódoltságot követ ő betelepítés
során jöttek Magyarországra. Falvakban kaptak letelepedési lehet őséget és támoga-
tást. Közülük azok, akik az eltelt évszázadok alatt városokba költöztek, elveszítet-
ték a közösség segítségét identitásuk meg őrzésében, könnyebben asszimilálódtak.
1. TÁBLÁZAT
A nemzetiségiek népességen belüli aránya 1990-ben (%)
(Population by Ethnic Minorities)
Megnevezés Szerb—horvát Német Cigány Egyéb
Mohácsi kistérség 1,7 9,5 1,4 0,2
Ezen belül:
városok 1,6 4,3 1,2 0,4
községek 1,8 13,5 1,6 0,1
Baranya megye 1,1 2,5 1,6 0,3
községek 1,9 4,5 3,1 0,2
Forrás: 1990. évi népszámlálás Baranya megyei kötete.
Ezek a statisztikai adatok mindenekel őtt azt bizonyítják, hogy a mohácsi kistér-
ségben lényegesen nagyobb a német nemzetiségét hivatalosan vállaló lakosság
aránya, mint a megye más területein. De összességében nem éri el arányuk a
10%-ot, és a községek 13,5%-os arányára sem mondhatjuk azt, hogy sváb identitású
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
148 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
és arculatú községek létét sejteti. Ugyanakkor a köznapi ember a térség falvait jár-
va, számos községben tapasztalja a német (sváb) kultúra, életmód, gondolkodásmód
meghatározó jelenlétét. Nem 10%-ot sejtetnek vele ezek a benyomások, mint ahogy
lényegesen nagyobb német lakossági részarányról beszélnek egyes községekben a
helyi őslakosok és községi vezet ők is.
A mindennapi tapasztalat és a statisztikai adatok között tapasztalható nagyfokú
eltérés inspirálta az els ő lépcső ben Véménden végzett kutatást, amely a sváb identi-
tás és értékrend szerepét vizsgálta a település életében (Barakonyiné Winiczai
1993). A kutatás mélyinterjúkra épült, alanyait a község őslakosaiból és helyi veze-
tőkbő l választottuk. Az interjúk tanúsága szerint a II. világháború el őtt még egyér-
telmű en sváb község ugyan napjainkra elveszítette etnikai homogenitását, s őt ma-
gyar lakosságának aránya meghaladja a sváb eredet ű családok arányát, mégis meg-
őrizte a betelepített sváb ő sök hozta kultúra számos elemét, a sváb identitást és
értékrendet.
A községben él ők értékrendjének talpköve ma is a sváb ősöktől átörökített három
alapérték: a szorgalom, a takarékosság és a felhalmozás. Ez az értékrend, a vele járó
életmód, szemlélet és gondolkodásmód segítette a község lakosságának polgároso-
dását a II. világháború el ő tt éppúgy, mint az 1990-ben bekövetkez ő társadalmi
gazdasági fordulat után. A tulajdonosi és gazdasági szerkezetváltás különösen ne-
héz helyzetbe hozta a mez ő gazdaság dominálta térségeket, ezeken belül is els ősor-
ban a kisközségeket és az aprófalvakat. Véménd 2000 f ő alatti népességével a kis-
községek csoportjába tartozik, mégis talpon tudott maradni, s őt az elmúlt évtized-
ben azt is bebizonyította, hogy jól gazdálkodva a sváb ősöktő l származó értékekkel,
gondolkodásmóddal fejl ődésre képes.
Jelen cikk keretében a kutatás második fázisának (1998-2000) tapasztalatait ösz-
szegezzük. E kutatás keretében Bóly város lakossága körében kiterjedt empirikus
vizsgálatot végeztünk. 1998-ban az addig községi státuszú Bóly városi rangot ka-
pott, és a mohácsi kistérség Mohács utáni legfontosabb központjává n őtte ki magát.
Egy népességét veszt ő , válságjeleket mutató térségben adott és ad példát a fejl ődés
lehetőségére. Miután Véménden er ős német identitással és az ősi értékrend meg őr-
zésével találkoztunk, a felméréssel arról akartunk meggy őződni, hogy a német ajkú
kisebbség központját képez ő Bólyban mekkora a magát németnek valló lakosság
aránya? A településnek egy válságövezetben tapasztalt prosperitása, lakosságának
nagyobb polgárosodási hajlama, a gazdasági fellendülést támogató értékrendje
összekapcsolható-e a sváb múlttal?
Hogyan lett és mennyiben maradt sváb település Bóly?
A török hódoltság alatt a magyar népességét elvesztett települést fokozatosan rác
betelepül ő k töltötték fel. A helytörténeti kutatások szerint több mint egy évszázadig
nem volt magyar lakosa a településnek (Rózsás 1993). A rácok betelepülése már a
török hódoltság alatt elkezd ő dött. Beszivárgásuk spontán módon indult, amelyet
felgyorsított a török közigazgatás támogató hozzáállása, mely mögött az adófizet ők
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 149
számának növelésére való törekvés állt. Az els ő betelepül ő családok az üresen ma-
radt portákat foglalták el, majd a kés őbb jövők a kis falucska határában Rácz-
Herend néven új települést építettek.
Új korszakot nyitott a település életében az 1703-as év, amikor a felszabadult te-
rület 23 falva, köztük Rácz-Herend is a Batthyány család birtokába került. A birtok
elnéptelenedett, többnyire elpusztult falvakat foglalt magában. Csupán Boll (Bóly),
Rácz-Herend és Lotha volt lakott hely. Az uraság a birtok jövedelmez őségének
növelése érdekében a nagyon csekély számú, ráadásul három településen szétszóró-
dó népességet koncentrálni igyekezett. Az uradalom központjának Bólyt választot-
ta, és a másik két falucska rác lakóit ideköltöztette. De még így is igen kicsinyke,
mai fogalmak szerint törpefalu volt a település. Lakosainak etnikai hovatartozása
miatt lett 1714-től a mai Bóly község neve Rácz-boll. Egy 1715-ös adó feljegyzés
szerint a községben 22 család élt.
A község fejl ődésének 1724-ben új impulzust adott a földbirtokos család Bólyba
települése. Nagyjából egybe kapcsolódott ez a hivatalos betelepítési program elin-
dulásával. A török alól felszabadult, gyér lakossággal rendelkez ő, vagy teljesen
elnéptelenedett területekre a központi hatalom támogatásával külföldi telepesek
érkeztek. Miután az áttelepülés lehet őségeiről elsősorban német lakta területeket
értesítettek — a Habsburg ház németesítési politikájának megfelel ően — a hazánkba
érkező telepesek dönt ő többségükben németek, és általában római katolikus vallá-
súak voltak.
1730-ban érkeztek Bólyba az els ő telepesek. Az els ő években kis (néhány család-
ból álló), majd 1734-től nagyobb csoportokban jöttek. A telepítést törvény szabá-
lyozta, mely 6 év adómentességet és egyéb kedvezményeket is adott a betelepül ők-
nek. A korábban rác lakosságú településen egyre jelent ősebb lett a németek csoport-
ja. 1737-ben 28 rác és 23 német család lakott Bólyban. Ekkor már le is kopott a
község nevéről a Rácz el őtag, és egyszerűen mint Bolly-t emlegették.
A két népcsoport eltér ő gazdálkodási szokásokkal, életmóddal és vallással rendel-
kezett. A rácok többnyire rideg állattartással foglalkoztak, földm űvelésük jobbára
csak kukorica termesztést jelentett. Hitüket tekintve, görögkeleti vallásúak voltak.
A betelepülő németek kiterjedt szántó gazdálkodást folytattak, vallásuk római kato-
likus volt.
Az új lakosok fejlettebb gazdálkodási formát hoztak magukkal, eredményesebbek
voltak, ráadásul adókedvezményben részesültek. Nem csoda, hogy a két népcsoport
között kezdetben csak lappangó ellenszenv az évek folyamán nyílt szembenállássá,
harccá változott. A konfliktust a templomépítés robbantotta ki. 1744-ig egyik fele-
kezetnek sem volt temploma, de ebben az évben a németek plébániát kaptak, majd
1746-ban elkezdték építeni a templomukat. A templom két évig épült, ez volt a
község megújulásának, növekedésének leglátványosabb szakasza. 1748-ban már
178 ház alkotta a községet, melyb ől 128 az adott évben épült. Ebb ől az időből
származik a mai Bóly város f őutcája, belvárosa. Az uraság a két népcsoport között
feszülő viszályt a rácok áttelepítésével oldotta fel. A 28 rác családot az uradalom
területén lév ő Rácztöttösre (a mai Töttösre) költöztette át. Hogy az áttelepülés ke-
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
150 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
vésbé legyen fájdalmas, az áttelepítettek új lakóhelyükön kedvezményeket kapva,
jobb körülmények közé kerültek.
A németek betelepülése 1752 után lelassult és 1767-re lényegében befejez ődött.
Ekkor 228 család lakott Bólyban. Német (sváb) lakossága miatt 1812-t ől a község
mint Német-Bolly szerepelt az okiratokban, amely 1860 után Németbólyra egysze-
rűsödött. Csak 1950-ben változtatták meg a község nevét a mai Bólyra, miután a
német lakosság kitelepítése és a szlovák—magyar lakosságcsere egyezmény végre-
hajtása után sváb lakosságának jelent ős részét elveszítette. A kitelepített sváb csalá-
dok helyére zömében felvidéki magyar telepesek érkeztek.
A svábok betelepítése tehát 1767 körül fejez ődött be. A megteleped ő új népcso-
port az óhazából hozott értékrendjére, a bevándorlók fokozott élniakarására, a vidék
kiváló mezőgazdasági adottságaira és az állami segítségre támaszkodva gyorsan
gyarapodott számában és gazdasági erejében egyaránt. Ennek a gyarapodásnak a
motorja az itt lakók értékrendje volt. Málik László bólyi tanár következ ő szavai is
erről vallanak: „A német betelepül ők Bólyban és környékén megtalálták a megélhe-
tési lehetőségeket. Szegényen, elhagyottan jöttek ide, de gazdagon a svábságot
jellemző élniakarás vágyával és szorgalmával. Jellemz ő az itt él ő németek szorgal-
mára egy falikép. A képen egy vállig ér ő szőke hajú sváb paraszt szántja a földet. A
nap éppen felkel őben van. A képen a következ ő felirat olvasható. Was bringt
Segen? sich regen! (Mi hoz áldást'? serénykedés!) Ezzel az egy szóval lehetne
jellemezni az itt lakó németség életét." (Rózsás 1993, 45)
A település fejlődésében 1771 fontos állomás volt, amikor Mária Terézia mez ővá-
rosi ranggal ruházta fel. A mez ővárosi ranggal vásártartási jogot kapott Bóly. Éven-
te négy vásárt tarthatott, mely nemcsak a földbirtokos hasznát növelte a helypénz
szedése által, hanem a település lakóiét is, azzal, hogy a helyi ipar és kereskedelem
fellendülését segítette. 1786-ban 31 iparosa és 3 keresked ője volt a mezővárosnak.
Iparosai közül többen nemcsak helyi szükségletre termeltek, hanem a környékbeli
vásárokra is eljártak. Ezid őtájt még nem voltak céhek, jóval kés őbb, 1822-ben ala-
kultak az elsők. Nyugat-Európához viszonyítva több évszázados késés volt ez, de
magyarországi viszonylatban cseppet sem jelentett megkésettséget. S őt, ami a kéz-
művesek számát, illetve a lakossághoz viszonyított arányát illeti, Bóly mez őváros
az átlagnál iparosodottabb, polgárosodottabb településnek számított. (A 19. sz.
közepén Haas Mihály szerint Baranyában 1516 céhtag kézm űves dolgozott, ebből
Bólyban több mint 160.) A kézm űipar fejlődése, az iparosok számának növekedése
oda vezetett, hogy 1886-tól Tanonciskola m űködött a településen (Haas 1845).
(Tanulóinak száma az els ő évben 75 fő volt, de a következ ő évben már 100-ra
emelkedett. M űködését a II. világháborút követ ő politikái és gazdasági átalakulás
lehetetlenítette el.)
Bólyban, hasonlóan a Dunántúl más mez ővárosaihoz a kézműipar fejlődése a sző-
lő és bortermeléssel kapcsolódott össze. Az ok itt is ugyanaz: a sz őlészet, borászat
olyan mezőgazdasági ág, amelyet a kézm űipar mellett, kiegészít ő munkaként is
lehet végezni. Ipar és mez őgazdaság így egészítette ki egymást. Ez a munkameg-
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 151
osztás támogatta az iparosodást és a polgárosodást. A tradíció sokáig élt, még a
20. sz. elején is külön pincesort építettek az iparosok Bólyban.
A település polgárosodását, gazdagodását gyorsította 1853-tól a Pécs—mohácsi
vasútvonal, három évvel kés őbb a postahivatal, majd a távirda létesítése. Kezdett
kinyílni a világ az akkor Németbólynak nevezett község polgárai számára. Polgáro-
sodását jól kifejezte a civil szervezetek számának növekedése. A 19. sz. utolsó har-
madában Ipartestület, Temetkezési Egylet, Legényegylet, Kaszinó, Tejszövetkezet,
Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Római Katolikus Olvasóegylet, Dalárda működött.
Németbóly növekedése, a vele járó bevándorlási többlet a település nemzetiségi
összetételének homogenitását megszüntette, de a német nemzetiség dominanciáját
nem. Egészen a II. világháborút követ ő időkig ahogy nevében, úgy etnikai összeté-
telében is alapvetően sváb település maradt (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Németbóly népességének nemzetiségek szerinti megoszlása 1920 és 1930-ban
(The Population of Németbóly by Ethnic Minorities between 1920 and 1930)
1920 1930
Nemzetiség
Német 2518 83,2 2078 67,2
Magyar 439 14,5 982 31,7
Horvát 44 1,5 24 0,8
Szerb 13 0,4 0 0
Cigány 0 0 5 0,2
Sokac 0 0 1 0
Egyéb nemzetiség ű 11 0,4 3 0,1
Összesen 3025 100,0 3093 100,0
Forrás: Rózsás 1993, 96. o.
A sváb községben nem volt ritka a magyar szó, német anyanyelv ű lakosainak
többsége is beszélt magyarul. A magyarul beszél ők száma 1920-ban: 1857,
1930-ban már 2256 volt.
A magyar lakosság számának növekedése szembet űnő, ugyanakkor igen csalóka.
Ugyanis (a helytörténeti kutatások szerint) az 1930-ban a magukat magyar nemzeti-
ségűnek vallók nem beköltöző magyarok voltak. A helyi, korábban magát németnek
valló lakosság egy része 1930-ban már magyarnak tekintette magát.
Összefüggött ez a magyar nyelv használatának egyre általánosabbá válásával is. A
sváb lakosság körében a magyar nyelv használatának elterjedése már korábban, a
dualizmus korában elkezd ődött. El őször a vásározó iparosok körében terjedt szük-
ségszerűen a magyar nyelv ismerete és használata, mert munkájuk, boldogulásuk
így követelte. A két nyelv ismeretének és használatának el őnye nyilvánvaló volt,
amit a cseregyerek küldésének divattá, majd szokássá válása követett. Így tanultak
németül a környez ő magyar falvak gyerekei németbólyi sváb családoknál, míg a
sváb gyerekek a környez ő magyar falvak valamelyikében egy magyar családnál
sajátították el a magyar nyelvet. Nemcsak nyelvet tanultak egymástól svábok és
magyarok, hanem egymás kultúrájából, életmódjának, értékrendjének megismeré-
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
152 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
séből is sokat merítettek. A 18. sz. elején betelepített sváb lakosság néhány generá-
ció után már nemcsak svábnak, de magyarnak is érezte magát. Bizonyítja ezt a
magyar nyelvismeretükön túl például az is, hogy 1848-ban nemzet őrséget szervez-
tek. Ebben az id őben született a németbólyiaknak a kés őbbiek folyamán szállóigévé
váló mondása is, miszerint ők „magyar svábok".
Azt, hogy a németbólyi sváb lakosság jelent ős részének volt magyar identitása
(is), bizonyítja az 1934-t ől tapasztalható névmagyarosítási gyakorlat. Az 1934 és
1943 között még szórványosan el őforduló névmagyarosítás 1944-1946 között tö-
megessé vált, amelyben a korabeli hazai és nemzetközi politikai helyzet nyilván
jelentős szerepet játszott. Málik László szerint a tömegessé váló névmagyarosítás
mögött els ősorban a helyi Volksbund szervezettel szemben táplált ellenszenv húzó-
dott meg. (Azt a feltételezését, hogy a kitelepítést ől való félelem volt a motiváló
erő, a megkérdezett családok ugyanis visszautasították.)
A mai Bóly népességének nemzetiségi összetételét és identitását a II. világháború
és következményei alaposan átformálták. Fontos szerepet játszott e folyamatban a
német nemzetiségi mozgalom. 1935-ben megalakult az Ungarnlandischer Deutscher
Volksbildungsferein (Magyarországi Német Népm űvelő Egyesület). Az U.D.V. célja
a német anyanyelv és a vallásos érzület ápolása volt. A szervezet nem volt mentes a
nacionalista szellemiségtől, de semmiképpen sem volt agresszív. Annak ellenére,
hogy a következő években egyre erősödő politikai nyomás nehezedett rá, mégsem
sikerült a német fasiszta politika szolgálatába állítani. Nem így az U.D.V-b ől
1936-ban kivált Volksdeutsche Kamereadschaft (Népi Németek Bajtársi Szövetsé-
ge), amely már nyíltan vállalta a fasiszta ideológiát. S bár kezdetben jelentéktelen-
nek tűnt az új szervezet, a német nagyhatalmi politika sikerei hamarosan
Németbólyban is növelték taglétszámát és tagjainak hangerejét, öntudatát.
Az új szervezet, az új hangok megosztották a település társadalmát. A népi néme-
tek és mozgalmuk sokak számára ellenszenves volt. Ezt jól bizonyítja Málik László
el őzőekben már idézett tanulmányában szerepl ő korabeli eset, a polgári iskola léte-
sítése körüli helyi „háború". 1939-ben a (német ajkú!) községi elöljáróság magyar
nyelvű polgári iskola indítását kérelmezte a magyar hatóságoktól. Azután, hogy az
engedélyt az elöljáróság megkapta, és a Magyar Királyi Polgári Fiú- és Leányiskola
megkezdte működését, a helyi Volksbund szervezet vezetésével er ős támadás indult
a magyar nyelv ű polgári iskola ellen. De a községi elöljáróság és a helyi lakosság
többsége ragaszkodott az iskolához, így nem lehetett megszüntetni. Ekkor a helyi
Volksbund szervezet új, fasiszta szellem ű polgári iskola létesítését határozta el,
amelyet a községi elöljáróság fellebbezése ellenére a felettes hatóságok engedélyez-
tek. A magyar és a volksbund polgári iskola diákjai között igen gyakoriak voltak az
összetűzések, pedig a magyar nyelv ű polgáriba is többségében német ajkú diákok
jártak.
A Volksbund 1943-ban állt hatalma tet őpontján, s bizony sok megaláztatást, gú-
nyolódást, söt megfélemlítést kellet elviselni a helybeli magyar és a Volksbunddal
nem szimpatizáló sváb lakosságnak. Ekkor 86 családból került ki a Volksbund
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 153
tagsága. Figyelembe véve a község népességszámát azt bizonyítja, hogy a többség
távol tartotta magát a nácizmustól. Szegény és jómódú, iparos, paraszt és alkalma-
zott egyaránt volt közöttük. A német hadi gy őzelmek elhitették velük, hogy a gy őz-
tes háború után az ő községük is a Német Birodalomhoz fog tartozni, amely megju-
talmazza majd őket hűségükért és a mozgalomhoz nem csatlakozókat pedig keletre
telepítéssel bünteti.
De a lakosság többségének sem „magyar sváb" identitása, sem szül őhelyéhez való
szoros kötődése nem változott. A tovább él ő „magyar sváb" tudatot jelzi a bólyi
lakosok 1944-es német sorozással szembeni ellenállása is. 1944 augusztusában a
községből minden férfi, aki az 1941-es népszámláláson német nemzetiség űnek vagy
német anyanyelv űnek vallotta magát katonai behívót kapott a német hadseregbe. De
a behívottak nem akartak náci katonák lenni. Többségük vagy elszökött, vagy ön-
ként jelentkezett a magyar hadseregbe.
Bár a helyi társadalmat küls ő és belső, gyakran viharos események is formálták,
mégis azt kell mondanunk, Németbóly társadalma a betelepítést ől eltelt bő két év-
század alatt jobbára csak a gazdasági fejl ődés okozta változásokat mutatta. A dönt ő
többségében sváb lakosságú község meg őrizte a Würtenberg grófságból érkezett
ősök nyelvét, kultúráját, értékrendjét, sváb identitását, ugyanakkor kialakult benne a
szülőföldjéhez való köt ődésen keresztül a magyarság tudat is. Németbóly, lakosai-
nak tagadhatatlanul létez ő magyarság tudata mellett, mégis alapvet ően sváb község
volt, amelyen az idő múlása eddig nem nagyon változtatott. A háborút követ ő szer-
vezett telepítések azonban maradandó nyomot hagytak, ha nem is formálták át telje-
sen a település etnikai arculatát.
A magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítésér ől szóló
12.330/1945. M.E. sz. rendelet alapján 1946 nyarán Németbólyból 570 embert
telepítettek ki. Mindazoknak el kellett hagyni Magyarországot, akik tagjai voltak a
Volksbundnak, és akik az 1941-es népszámláláskor német nemzetiség űnek vallot-
ták magukat. A kitelepítési rendelkezés a családtagokra is vonatkozott. Kegyetlen
feltételek mellett zajlott: gyakorlatilag teljes vagyonelkobzással járt, amennyiben
minden személy legfeljebb 80 kg-os csomagot vihetett magával. Arra, hogy vagyo-
nukat vagy legalább egy részét pénzzé tegyék, gondolni sem lehetett, részben az
inflációs állapotok, részben a csomagolásra hagyott rendkívül rövid id ő miatt. A
kitelepített svábok hátrahagyott ingó és ingatlan vagyonának leltározása és lezárása
azonnal megtörtént, az új tulajdonosa az állam lett.
A betelepítettek els ő és kisebb csoportja (27 család) 1946 márciusában érkezett
Bihar megyéből. A betelepül ők lakást és földet kaptak. Egy család maximum
15 hold földhöz juthatott. Ezen belül a kapott föld nagysága a családtagok számától
függött. A Bihar megyéb ől érkező telepesek egy kivétellel földnélküli szegény
parasztok voltak, akiknek így az egyéni gazdálkodás lehet ősége megadatott. Több-
ségük a szocialista eszmék elkötelezett híve volt, els ősorban bel őlük verbuválódott
az első termel őszövetkezet és a helyi Kommunista Párt tagsága.
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
154 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
A következő év szeptemberében a német lakosságból újabb csoportot ítéltek kite-
lepítésre. A több mint 100 főnek az NDK területén jelölték ki új otthonát. E csoport
döntő többsége azonban még miel őtt átlépte volna a határt a vonat, megszökött, és
visszaszivárgott a lakóhelyére. Házát, vagyonát természetesen nem kapta vissza,
meghúzta magát a rokonoknál, ismerősöknél, eleinte bujkált, majd felhagyott vele,
látva a hatóságok hallgatólagos egyetértését.
A betelepülők nagyobb csoportját a Szlovák—Magyar Lakosságcsere Egyezmény
keretében érkez ő felvidéki magyarok alkották. A szlovákiai magyarok egy héttel,
10 nappal el őbb már értesültek a kitelepítésükr ől, így volt idejük csomagolni, azon
kívül minden mozgatható javukat, jószágukat magukkal vihették. 1947: szeptem-
bertől novemberig érkeztek a felvidéki magyarok, összesen 104 család. Ők is földet,
házat kaptak, az ő esetükben is 15 hold volt a fels ő határa a kapott földnek.
A felvidéki telepesek többsége közepes vagy jómódú gazdálkodó paraszt volt, aki
folytatni kívánta új otthonában is a gazdálkodást. A Vág völgyéb ől magukkal hoz-
ták a szántóföldi kertészkedés, zöldségtermesztés tudományát és hagyományát, amit
a későbbiek során a helyben maradt sváb lakosság is eltanult t őlük. Többségük
református vallású volt, szemben a római katolikus sváb őslakossággal. Nehezen
szokták meg új hazájukat, lassan és nehezen illeszkedtek be. Ennek a helybeliek
távolságtartása is oka volt, akik nem voltak teljesen tisztában a felvidéki telepesek
kilétével sem és betelepítésük okával sem. Másságuk, hazavágyásuk zárt közösség-
gé tette őket. Több generáció felnövekedésére volt szükség ahhoz, hogy ne csak
saját körükön belül házasodjanak, hogy vegyes házasságokkal a két népcsoport
keveredése meginduljon.
A ki- és betelepítés lényegesen megváltoztatta a község etnikai összetételét,
amelyre hivatkozva a községi elöljáróság kérte a település nevének Bólyra változta-
tását, amit 1950. március 25-én a felettes hatóság jóváhagyott. A II. világháború
után a szocialista korszakban a népesség vallási és etnikai hovatartozására vonatko-
zóan hivatalos adatgy űjtés nem volt, e területek vizsgálata teljességgel kikerült a
tudományos érdekl ődés köréből tabu téma jellege miatt. Baranyában 1973-ban
történt el őször nemzetiség kutatás Hoóz István demográfus vezetésével azzal az
igénnyel, hogy egzakt képet kapjunk a megyében él ő nemzetiségiek számáról
(Hoóz 1973). A kutatás egyik legizgalmasabb pontja a nemzetiséghez tartozás el-
döntésének kérdése volt.
Bólyban egy, az őslakosokból összeállított csoport a kutatásvezet ő által megadott
szempontok szerint végezte el a község valamennyi lakójára vonatkozóan a min ősí-
tést. Ennek alapján a sváb lakosság aránya 64,3% volt. 1986-ban megismételték a
vizsgálatot, és ekkor közel 10%-kal kevesebb, 53,7% volt a svábok aránya az össz-
népességen belül. B ősz József helybeli tanár, aki évtizedekig volt tanácselnök
Bólyban, 1987-1990 között figyelemmel kísérte a település vándormozgalmát, és
tapasztalataival a korábbi két vizsgálat eredményét kiegészítve, arra a következte-
tésre jutott, hogy a német nemzetiség ű lakosság aránya lassan, de folyamatosan
csökken (3. táblázat). Számítása alapján 1990-ben a helybeli lakosság mintegy
50%-át lehetett német nemzetiség űnek tekinteni.
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 155
3. TÁBLÁZAT
A be- és elvándorlók nemzetiségük szerint 1987-1990 között
(Migration by Ethnic Minorities between 1987 and 1990)
A betelepül ők száma 231 fő
Ebből: magyar 115 fő
német 116 fő
Az elköltözők száma 185 fő
Ebből: magyar 92 fő
német 93 fő
Lélekszám-gyarapodás 46 fő
Ebből: magyar 23 fő
német 23 fő
Forrás: Rózsás 1993, 183. o.
Az 1941-es népszámlálás óta 1990-ben tettek fel el őször a népszámlálók a nemze-
tiségi gyökerekre vonatkozó kérdést. Bólyban a népességnek mindössze 18,3%-a
vallotta magát német nemzetiség űnek. Ha ezt összevetjük B ősz József helyi adat-
gyűjtésének 50%-os eredményével, elgondolkodtató a magukat hivatalosan német-
nek vallók és a közösség által (feltehet őleg önmaga által is) németnek érz ők száma
közötti nagy különbség.
A kérd őíves megkérdezés és a mélyinterjúk eredménye
A német nemzetiséghez tartozók aránya
1998-ban kérd ő íves megkérdezést végeztünk Bólyban. A négyezernél kevesebb
lelket számláló településen 457 családot kerestünk fel, és 1519 f ő 16 éven felüli
lakost kérdeztünk meg. A nemzetiségi hovatartozásukra vonatkozó kérdésre nem
válaszolt 3,4%, magyarnak 82,4%, németnek 13,5% vallotta magát, egyéb nemzeti-
séghez sorolható választ adott a megkérdezettek 0,7%-a. Ugyanakkor a város ősla-
kosaihoz tartozó segít őink, mint a település alapos ismerői a mélyinterjúk során
40% körülinek tartották a sváb lakosok arányát a városban. A lakosság által hivata-
losnak tekintett nyilatkozat és a magánvélemény között hasonló arányú különbséggel
álltunk szemben, mint amit 1990-ben a népszámlálás alkalmával lehetett tapasztalni.
Már a felmérés során jelezték a kérdez ők, hogy gyanakvással, el őítélettel fogadták
sokan a nemzetiségükre történ ő rákérdezést. A város őslakosaiból kiválasztott
8 interjúalanyunk egybehangzó véleménye szerint ennek okait a múltban kell ke-
resni. A kutatás egyik legfontosabb tapasztalata éppen annak bebizonyítása lett,
hogy milyen hosszú életűek, generációkon átível ő hatásúak a drámai negatív élmé-
nyek, hogy több mint fél évszázad sem tudta feledtetni a német nemzetiséghez
tartozás nyílt felvállalásának tragikus következményeit. Nem felejtette el a település
egyetlen sváb gyöker ű lakosa sem, hogy aki az 1941-es népszámláláson németnek
vallotta magát, kétszeresen b űnhődött. A háború végstádiumában, 1944 augusztu-
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
156 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
sában besorozták a német hadseregbe, szöknie kellett, vagy a magyar hadseregbe
önkéntesként bevonulni, hogy a biztos halál el ől legalább a bizonytalan sorsba me-
neküljön. És bűnhő dött másodszor 1947-ben, amikor a kitelepítési listák összeállí-
tásánál az alapdokumentum a német nemzetiséghez tartozás 1941-es népszámlálá-
son történt felvállalása volt. Keser ű tapasztalatok árán tanulták meg az itt él ők,
hogy a többséghez tartozás jelent biztonságot.
A kutatás el őkészítése során el ő ismereteink birtokában megpróbáltuk kivédeni ezt
a fiaskót. Nagy gondot fordítottunk a megkérdezés el őkészítésére. Azon túl, hogy a
helyi önkormányzat vezet őinek segítő készségét elnyertük, és az önkormányzat
tájékoztatta a lakosságot a felmérésr ől: együttm űködésüket kérve, felhasználtuk a
helyi kábel televíziót a bemutatkozásra és a lakosság tájékoztatásán túl, megnyeré-
sére is. Nagy hangsúlyt fektettünk a kérdez ő k kiválasztására és felkészítésére. A
megkérdezést a PTE Településmérnök szakos hallgatói végezték, közöttük volt
bólyi lakos is. Ezek után biztosak voltunk abban, hogy a megkérdezettek tudják,
elhiszik, hogy kizárólag tudományos céljai vannak a felmérésnek, s hogy eredmé-
nyeit a kérd ő ívek anonimitása miatt nem lehet megszemélyesíteni és esetleg káruk-
ra fordítani.
Az interjúk készítése során derült ki, hogy a kérd ő íveken, a nemzetiség megjelö-
lésére használt „német" megnevezés rossz emlékeket keltett. Sváboknak, s őt ma-
gyar sváboknak tartják magukat az érintettek, nem németeknek. Szinte mindegyik
interjúalanyunk biztos volt abban, hogy ha a nemzetiségek felsorolásánál a német
helyett svábot írtunk volna, jobban közelítette volna a valóságot a válaszuk. S őt,
szerintük a magyar sváb fogalmat is használni kellett volna. Mindez arra enged
következtetni, hogy kett ő s identitással rendelkezik a bólyi lakosok nagy része.
E kettő s identitás nemcsak a több évszázados együttélés, a magyarokkal közösen
megélt történelem következménye, hanem az elmúlt évtizedek során egyre nyitot-
tabbá váló település és életforma következtében szaporodó vegyes házasságoknak is
köszönhető .
Vegyes házasságok
A kérdő ív második kérdése: volt-e vegyes házasság az Önök családjában?
A megkérdezettek 7,4%-a nem válaszolt a kérdésre, 1,4%-a pedig nem egyértelm ű
választ adott. Az értékelhet ő választ adók aránya tehát 91,2%. Az összes megkérde-
zett 42,2%-a nem tud vegyes házasságról a családban, 49% családjában már el őfor-
dult. Mindössze 5 családban (0,3%) vált feszültség forrásává a tény. A megkérde-
zettek 11,5%-a szerint a család nemzetiségi tudatán nem változtatott a más nemzeti-
ségű házastárs megjelenése a családban. A többség, 37,2% válasza szerint a család-
ja teljesen nyitott, nem foglalkoznak a nemzetiségi hovatartozás kérdésével.
A vegyes házasság gyakorisága, a keveredett etnikumú családok bevallottan ma-
gas aránya is arra enged következtetni, hogy a magukat hivatalosan német nemzeti-
ségűnek vallók és a valójában sváb identitással (is) rendelkez ők száma között jelen-
tős különbség van.
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 157
Mit jelent a nemzetiséghez tartozás?
A válaszokból kiderül, hogy fontos kérdés a többség számára a nemzetisége,
büszke rá, hogy svábnak, magyarnak stb. tudhatja magát (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Büszke Ön a nemzetiségi hovatartozására?
(Are You Proud of Your Ethnic Belonging?)
Arány a válaszadók
Válasz
%-ában
Nem jelölte meg 8,4
Igen 61,8
Nem 3,4
Közömbös számomra 26,4
Összesen 100,0
Forrás: Kérdőívek 1998.
Előny vagy hátrány a nemzetiségi lét?
A megítélés bizonytalanságára vall a kérdésre nem válaszolók meglep ően nagy
száma. Külön kérdeztünk rá, hogy el őnynek, illetve hátránynak tartja-e nemzetiségi
hovatartozását az élete során. A kérdésre nem válaszolók aránya a hátrányra vonat-
kozó kérdésre nagyobb arányú volt (S. táblázat).
Az igenlő választ adóktól nyitott kérdés formájában azt kértük, hogy soroljanak
fel néhány olyan élethelyzetet, amelyben el őnynek, illetve hátránynak érezték nem-
zetiségüket. Túl azon, hogy nagyon kevesen válaszoltak a kérdésre (31 f ő), a leírt
válaszok csak az el őnyre vonatkoztak. Két el őnyös helyzetet emeltek ki. Mindkett ő
a nyelvismeretb ől származó el őny. Az egyik a munkahely megszerzésénél a nyelv-
tudásukban rejl ő előny, a másik, gyermekeik iskolai tanulmányánál a nyelvtanulás-
ban tapasztalható könnyebbség, amit az otthonról hozott nyelvismeret ad.
5. TÁBLÁZAT
Eddigi élete során érezte előnynek vagy hátránynak a nemzetiségi hovatartozását?
(Have You Ever Feel Any Advantage or Disadvantage because
of Your Ethnic Belonging?)
Előnynek Hátránynak
Válasz
A válaszadók %-ában
Nem jelölte meg 27,4 29,1
Soha 48,3 52,4
Néha 17,6 14,5
Gyakran 4,1 1,4
Rendszeresen 0,7 0,0
Nem egyértelmű válasz 2,0 2,7
Összesen 100,0 100,0
Forrás: Kérdőívek 1998.
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
158 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Értékvizsgálat
A kérdőíven arra kértük a válaszadókat, hogy a felsorolt 19 cél és eszközértéket
minősítsék öt fokozatú skálán, a következ ő fokozatok szerint:
1 az adott értéknek semmi jelent ősége sincs,
2 nem fontos számomra,
3 fontos,
4 nagyon fontos,
5 a legfontosabbnak tartom.
Kevesen tagadták meg teljes egészében a válaszadást, viszonylag gyakori volt
azonban a nem teljes kör ű válasz. Az egyes értékek vonatkozásában 11,5 és 18,9%
között mozog az adott értéket nem min ősítők aránya. Az értékrangsor elkészítése a
válaszok skálafokokhoz tartozó pontszámának átlagolása alapján történt. Az értéke-
lés során primer elutasítóknak azokat tekintettük, akik a skála els ő két foka közül az
egyiket jelölték be. Latens elutasítóknak min ősítettük azokat, akik az adott értéket
nem minősítették, feltételezve, hogy a min ősítés hiánya els ősorban azzal függ ösz-
sze, hogy számukra nincs különösebb jelent ősége az adott értéknek. (Nem zárva
ezzel ki annak a lehet őségét, hogy az adott érték megítélésében bizonytalanok lé-
vén, inkább nem minősítették.)
A széles körű bólyi megkérdezés eredményei részben meger ősítették a Véménden
tapasztaltakat, részben kiegészítették, pontosították.
A szorgalom itt is a legfontosabb értékek egyikének számít, amit a megbízhatóság
és a precíz, pontos munka el őz csak meg. Mindkét érték szorosan összefügg a szor-
galommal, így az eredmény inkább meger ősítő. A takarékos élet és a szerény, hosz-
szú távú gyarapodás értékek szorosan követik a szorgalom értékét, amely szintén
egybecseng a véméndi eredményekkel, tehát nem szolgált meglepetéssel. Meglep ő
volt viszont a vagyongyarapítás, t őkefelhalmozás célérték alacsony (2,86) átlagér-
téke, illetve a rangsorban elfoglalt 13. helye. Némileg fedi, vagy legalábbis találko-
zik ezzel az értékkel a „lehet ő legjobban élni" célérték, ami viszont igen kis különb-
séggel követi a „takarékos élet, és a szerény, hosszú távú gyarapodás" értékeket.
Érdekes megnézni, hogy milyen értékek ékel ődnek a „lehető legjobban élni" és a
„vagyongyarapítás, tőkefelhalmozás" közé. Egyt ől egyig posztmateriális értékek,
mely tény feltételezhet ően a válaszadók ösztönös szépít ő törekvésével függ össze, s
nem annyira valódi véleményével.
Elgondolkodtató a közösségért való tenni akarás és a közügyekbe való beleszólás
iránti alacsony igény, mely minden bizonnyal nincs kapcsolatban a város vegyes
etnikai összetételével. Sokkal inkább általános, mindenütt megfigyelhet ő tényről
van szó. A minősítésre felkínált értékek rangsorában a legkevésbé fontosak csoport-
ját az eszmei, politikai, vallásos meggy őződéshez köt ődő értékek alkotják.
Meglepő ellentmondást mutat a megkérdezetteknek városuk fejl ődéséhez való vi-
szonya. A válaszadók szerint számukra nagyon fontos, hogy gazdagodjon és szépül-
jön a város. A megkérdezetteknek mindössze 1,3%-a vélekedett úgy, hogy egyálta-
lán nem fontos számára. (Az adott érték a rangsor 4. helyén áll.) Tehát, mint célér-
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Gyors ténykép 159
téket nem csak elfogadja, de kifejezetten fontosnak tartja a többség. Ugyanakkor
azokat az eszközértékeket, amelyek a célérték megvalósulását segítik, már közel
sem tartja olyan fontosnak. Az önkéntes közösségi munka a rangsorban a 13., a
közügyekbe való beleszólás lehet ősége a 14., a városfejlesztésben való aktív részvé-
tel a 16. helyen áll. Ami a rangsorban elfoglalt hely jelent őségét aláhúzza, az átlag-
értékek kicsisége. A 2,68 és 2,29 között mozgó értékek azt jelentik, hogy a válasz-
adók között igen kevesen akadtak olyanok, akik fontosnak, esetleg nagyon fontos-
nak tartották az adott értékeket. Megfogalmazódik e tényben az a meggy őződés,
hogy „nekem személy szerint fontos, hogy szépüljön, gazdagodjon a város, mert
általa javulnak az életkörülményeim, de nem az egyes ember dolga tenni ezért. Az
önkormányzat, az állam, a helyi gazdasági szervezetek tehetnek a városért valamit."
A rangsor két utolsó helyén álló érték „kockáztatni, aki mer, az nyer alapon" és a
„politikai párthoz tartozás" egyike sem éri el a 2 pont átlagértéket, tehát a „semmi
jelentősége nincs" és a „nem fontos" értékelés között ingadozik a megítélés. Külö-
nösen alacsony (1,66) a „politikai párthoz tartozás" értéke a válaszadók szemében,
amely minden valószín űség szerint szintén nem helyi sajátosság.
6. TÁBLÁZAT
Az értékek rangsora, a primer és latens elutasítás aránya
(The Rank of Values, Rate of Primer and Latent Rejection)
Pri-
Primer
Sor- Értékek mer-Flatens
Átlagérték elutasítók ar.
rend elutas. ar.
(%)
(%)
1. Megbízhatóság 3,83 1,0 15,9
2. Precíz, pontos munka 3,73 0,6 15,8
3. Szorgalom 3,57 1,0 12,5
4. Gazdagodjon, szépüljön a város 3,54 1,3 15,2
5. Takarékos élet 3,36 4,4 19,6
6. Szerény, hosszú távú gyarapodás 3,36 5,1 21,6
7. Lehető legjobban élni 3,24 5,7 19,6
8. Lokálpatritotizmus 3,14 8,2 26,4
9. Közösséghez tartozás 3,07 13,9 31,1
10. Közmegbecsülésnek örvendeni 3,04 17,5 33,7
11. Hagyományőrzés 3,00 12,8 28,7
12. Vagyongyarapítás, t őkefelhalmozás 2,86 24,0 42,2
13. Önkéntes közösségi munka 2,68 23,7 41,9
14. Közügyekbe való beleszólás lehet ősége 2,49 30,7 47,6
15. Hit, vallásos meggy őződés 2,48 32,4 48,3
16. Aktív részvétel a városfejlesztésben 2,29 48,0 66.2
17. Egy eszme iránti elkötelezettség 2,23 51,6 70,5
18. Kockáztatni aki mer, az nyer alapon 1,91 63,6 81,8
19. Politikai párthoz tartozás 1,66 74,3 91,5
Forrás: Kérdőívek 1998.
Barakonyiné Winiczai Klára : A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 147-160. p.
160 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Összegzés
A tanulmányban ismertetett felmérés annak kívánt utánajárni, hogy a baranyai
német ajkú kisebbség központját képez ő Bólyban mekkora a magát németnek valló
lakosság aránya, és a településnek egy válságövezetben tapasztalt prosperitása, lakos-
ságának nagyobb polgárosodási hajlama összekapcsolható-e a sváb gyökerekkel?
A kutatás egyik legfontosabb tapasztalata, hogy generációkon átível ő hatásúak a
sváb etnikum drámaian negatív élményei. Több mint fél évszázad sem tudta feled-
tetni a német nemzetiséghez tartozás nyílt felvállalásának a II. világháború után
megélt tragikus következményeit. A hivatalosan vállalt német identitás valóságos-
nál alacsonyabb aránya azonban nem csak ezekb ől az emlékekb ől táplálkozik, sze-
repet játszik benne a („magyar sváb") kett ős identitás is.
Bóly 1990 után tapasztalt fejl ő dése, várossá válása hátterében polgárainak az el ő-
döktő l örökölt értékrendje áll. Ahogy a 19. századi Németbóly lakóinak a „serény-
kedés" és a takarékosság értéke volt a szül ő i háztól kapott legfontosabb útravaló, a
mai bólyi polgár értékrendjében is kiemelt helyet kapnak ezek az értékek. A telepü-
lés prosperitásának talán legbiztosabb talpköve lakóinak értékrendje, amely a
„megbízhatóság", és a „precíz, pontos munka" értékeket tartja ma a legfontosabbnak.
Jegyzet
OKTK és OTKA által támogatott kutatás részét képez ő tanulmány.
Irodalom
Barakonyiné Winiczai K. (1993) Szorgalom, takarékosság, felhalmozás. Egy baranyai község talpon
maradásának titka. — Comitatus. Szeptember. 26-32. o.
Haas M. (szerk.) (1845) Baranya. Lyceum Nyomda, Pécs.
Hoóz I. (1973) Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. Statisztikai Kiadó. Budapest.
Hoóz I. (szerk.) (1977) A baranyai nemzetiségekről. Pécs.
Rózsás J. (szerk.) (1993) Bóly 1093-1993. Bóly.
Várady F. (szerk.) (1896-1897) Baranya múltja és jelenje. Pécs.