Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. Tér és Társadalom XV. évf. 2001e 3-4: 25-38 A KOMPETENCIÁK FEJLESZTÉSÉNEK REGIO- NÁLIS ÖSSZEFÜGGÉSEI ÉS TAPASZTALATAI (Regional Contexts and Experiences of Competencies Development) FARKAS FERENC Kulcsszavak: emberi erőforrás menedzsment tudásmenedzselés stratégia kompetencia A tudással megalapozott szellemi t őke versenyképes min őségének biztosítása, illetve e szellemi t őke sikeres hasznosítása a szervezeti célok elérése érdekében gyakran használt menedzsmenttevékenység a vállalati menedzsmentben. Kevésbé ismertek és használatosak ezek a megközelítések a térségi folyama- tok menedzselésére, a tudás térségi összefüggéseinek feltárására és annak menedzselésére. Jelen tanul- mány kísérletet tesz e kérdéskör vizsgálatára. Bevezetés Napjaink általánosnak tekinthet ő felismerése, hogy a globalizálódó gazdaságban a versenyképesség és a sikeresség kulcsa a tudás. Ez egyaránt érinti az egyéneket, a szervezeteket, a térségeket és az országokat. A tudás, a szellemi t őke lesz a 21. században a szervezetek legfontosabb vagyontárgya, a hosszú távú siker megalapo- zója. A vezetők egy része már felismerte annak szükségességét, hogy a szellemi t őkét, a tudást hozzáértéssel kell menedzselni. Ez lényegét tekintve kétirányú feladatot jelent: — egyfelől, a tudással megalapozott szellemi t őkéjük versenyképes min őségének biztosítását, — másfel ől, ennek a tőkének a sikeres hasznosítását a szervezeti célok elérése ér- dekében. Az el őbbi menedzsmenttevékenység célja a szellemi t őke gondozása, ezáltal az intellektuális vagyon képzésére és kezelésére összpontosít, a vállalat stratégiai cél- jait követve (Intellectual Capital Management). Az utóbbi menedzsment- tevékenység a tudás átalakítására, alkalmazására törekszik (Knowledge Management). Mindkét megközelítés jól ismert és gyakran használt a vállalati menedzsmentben, a szervezetek m űködésének irányítására. Kevésbé ismertek és használatosak ezek a megközelítések a térségi folyamatok menedzselésére, a tudás térségi összefüggései- nek feltárására és annak menedzselésére. Ez a tanulmány kísérletet tesz az utóbb említett kérdések vizsgálatára. Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 26 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kompetenciamenedzsment — tudásmenedzsment Tudásstratégiák és alkalmazásuk A tudás menedzselésekor alapvet ő törekvés az, hogy a meglév ő tudásból a leg- jobb üzleti eredmény származzon. Ennek során az alkalmazható stratégiák a követ- kezők lehetnek (Sz űcs 1999): — A tudásstratégiának üzleti stratégiaként való alkalmazása arra való törekvés, hogy az üzleti akciókat a lehet ő legjobb tudás szolgálja (a tudás gondozása, szerzése, alkalmazása, megosztása). — A szellemi tulajdon menedzselésének stratégiája, a sajátos szellemi vagyon (mint szabadalmak, technológiák, vezetési gyakorlat, fogyasztói kapcsolatok stb.) vállalati szintű gondozása, gyarapítása és hasznosítása. — A személyi tudás stratégiája, a személyi felel ősség hangsúlyozása a tudással kapcsolatos beruházásokkal, innovációkkal kapcsolatban. — A tudásalkotás stratégiája, amely a szervezeti tanulást, az innovációt hangsú- lyozza. — A tudásátadás stratégiájának középpontjában a f ő kérdés az, hogyan lehet a tu- dást oda eljuttatni, ahol arra a feladatok megvalósításához szükség van. E stratégiák jegyében a menedzsment programokat indít el, infrastruktúrát teremt, együttműködésre ösztönzi a szervezet kisebb egységeit és tagjait, ahogy az az 1. ábra folyamatában látható. 1. ÁBRA A tudásmenedzselés folyamata (The Process of Knowledge Management) Építés Beágyazás 4 Terjesztés • Felhasználás Forrás: Szűcs 1999, 21. Ebben a folyamatban az els ő fázis az építés a végs ő cél pedig az értékteremtés a fogyasztó (azaz a felhasználó) számára. A tudásmenedzselés a szellemi t őke hasz- nosítására és növelésére irányul. Szükséges ehhez a szellemi t őke összetev őinek Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A kompetenciák fejlesztésének ... 27 megismerése. Erre vonatkozóan a legteljesebb felsorolást Boross—Gyökér (1999) cikkében találhatjuk: Az emberi t őke (human capital) fő összetev ői — Az alkalmazottak képzettségi szintje, tudása, a tudás alkalmazási szintje, — innovációs képessége, kihívásokra reagáló képessége, — motivációja, — a csapatmunkában való részvétel színvonala stb. A szervezeti t őke — A vállalkozás működésében kialakított kultúra, — vezetési filozófia és gyakorlat, — új koncepciók születése, — belső információs rendszerek, — termelési, szolgáltatási feladatok, — vagyoni értékű jogok stb. A kapcsolati t őke — A vevőkkel való kapcsolatok, — a szállítókkal való kapcsolatok, — az együttműködési (network) kapcsolatok, — a befektetőkkel fennálló kapcsolatok, — az információs adatbázisok, — kedvező szerződések stb. A tudásmenedzselés folyamata tanulási folyamat. A jól ismert egyhurkos és két- hurkos tanulással szemben a stratégiai válaszképesség er ősítését is felvállaló tanulá- si folyamat háromhurkos tanulásnak nevezhet ő . Jól mutatja ezt a 2. ábra három visszacsatolási köre. 2. ÁBRA A stratégiai válaszképesség tanulási modellje (Learning Model of Strategic Reaction Ability) Alapvető Előrelátás Előírások Működés Eredmények képességek (szabályok) (viselkedés) Reagá ó alkalmazkodás Preaktív alkalmazkodás Stratégiai fejl ődésre irányuló alkalmazkodás Forrás: Gaál — Szabó 1999, 37. Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 28 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A tanulmány hátterét képez ő közös német—magyar kutatás szempontjából a 2. ábra elemei közül különös jelent ősége van az alapvet ő képességek (kompetenciák) elemzésének — a stratégiák, közöttük a regionális stratégiák viszonyrendszerében. A kompetenciamenedzsment alkalmazásának fontossága és aktualitása A kutatás során közösen használt fogalom szerint a kompetenciák — egyéni szin- ten — egy személy alapvet ő, meghatározó jellemz ői, amelyek okozati kapcsolatban állnak a kiváló teljesítménnyel (Boyatzis 1982). Ebben a meghatározásban az alap- vető azt jelenti, hogy a kompetencia elég tartós része a személyiségnek, hogy való- színű sítse a viselkedést a helyzetek és feladatok (szerepek) széles skáláján. Az oko- zati kapcsolat azt jelenti, hogy az adott kompetencia okozza, vagy legalábbis el őre- vetíti a viselkedést és a teljesítményt. A kritériumnak való megfelelés értelmében a létező kompetenciák alapján megjósolható, ki fog valamit jól vagy rosszul csinálni egy specifikus kritériumnak megfelel ően. A kiváló teljesítményszint a standard eltérés az átlagtól fölfelé, a hatékony teljesítés pedig a munkavégzés minimálisan elfogadható szintjét jelenti. Látható, hogy egyéni szinten a kompetencia egyrészr ől az a mód, ahogyan a személy végzi a munkáját, másrészr ől az egyén olyan jellem- zője, amit a kiváló teljesítmény elérése során mutat. Ugyancsak az egyéni szinten maradva, a kompetenciáknak öt összetev őjét határozhatjuk meg. Ezek: — a motivációk, amelyek irányítják, befolyásolják, szelektálják a viselkedést bi- zonyos magatartások, célok felé — vagy éppen azoktól eltávolodóan; — a személyiségjellemz ők: ezek a fizikai jellemz ők és a helyzetekre, észlelt in- formációkra adott válaszok; — az önértékelés: egy személynek az attit űdjei, értékei, magáról kialakított képe; — az ismeretek: az információk, a tudás, amivel a személy rendelkezik; — a készségek (skills), amelyek bizonyos fizikai és szellemi feladatok teljesülé- sének képességét adják. A kompetencia-alapú emberi er őforrás menedzsment alkalmazások a HRM új te- rületeit jelentik az 1990-es években (Farkas 1999). Jelentő s szerepük van a változá- sok menedzselésében, a kultúraváltások elindításában. A HRM-ben a kompetencia- modell lényege, hogy megfelelés legyen a munkakör/szerep által megkövetelt kom- petenciák és a munkakört betölt ő személy kompetenciái között. Ez az egyszer ű elv teszi lehető vé, hogy a modell vagy modellek az emberi er őforrás menedzselés min- den területén használhatóak, így: — külső vagy bels ő kiválasztásnál, — a személyzetfejleszt ő programoknál, — a karriertervezésnél, — a munkaköri specifikációknál, — a teljesítménymenedzsmentnél. Ez utóbbiban például olyan kompetenciák elérését kell követelményként kit űzni, amelyek a célok elérésének valószín űségét nagyban növelik. Vagyis: a kompeten- ciáknak relevánsaknak kell lenniük az adott munkakörökhöz, az ott megvalósítandó Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A kompetenciák fejlesztésének ... 29 feladatokból, célokból kell kiindulni. Azt, hogy melyek lehetnek ezek a kompeten- ciák, legegyszerűbben úgy tudhatjuk meg, hogy megvizsgáljuk azokat a személye- ket, akik az adott munkakörben kiválóan teljesítenek. Az ő magatartásaikat lehet kívánatos viselkedésként el őírni, fejlesztési irányként meghatározni az átlagosan (vagy éppen gyengén) teljesít ők számára. A kompetencia-alapú emberi er őforrás menedzsment alkalmazások fontossága a hazai vállalatok körében is tudatosul. A kompetencia-menedzsment bármelyik modelljét vagy megközelítését is kíván- juk alkalmazni szervezeti szinten, a sikernek több el őfeltétele van. Ezek a kritériu- mok hasonlatosak más változásmenedzselési projektek sikertényez őihez (Mohácsi 1999): — A kompetenciák meghatározását az üzleti stratégiához kell illeszteni. — Az egyéni kompetenciákat, azok meghatározását és fejlesztését a kulcskompe- tencíák bázisán célszerű tervezni. — Egyszerű megfogalmazásokat és felhasználó-barát számítógépes támogatást kell alkalmazni. . — A felső vezetés támogatásának elnyerése kulcskérdés. — A projekt működtetése során az emberi er őforrás specialisták és a vonalbeli vezetők szoros együttműködésére van szükség. — A kompetencia-alapú modelleket indokolt párhuzamosan alkalmazni a telje- sítménymenedzsment kialakításával vagy annak megváltoztatásával. — És végül: megfelel ő kommunikációs stratégiát és eszközöket kell találni (és alkalmazni) a kompetencia-menedzsment hitelességének elérése érdekében. A kompetenciák regionális elemeinek vizsgálata Az EU-ban a régiók versenyképessége nemcsak a fizikai infrastruktúra állapotától függ, hanem meghatározó jelentőséggel bír az emberi erőforrás min ősége is. Az emberi tőkérő l a munkaképes korú lakosság képzettségi szintjét vizsgáló mutató szolgál a legátfogóbb képpel. Közismert, hogy az EU tagországaiban ez a mutató nagy különbségeket mutat (Kengyel 1999). A közép- vagy fels őfokú képzésben résztvev ők aránya a legfejlettebb tagországokban meghaladja a 75%-ot, miközben a legfejlettebb tagok esetében 60% körül alakul. A kompetenciák fejlesztéséhez a továbbképzési formákban való részvétel is hozzájárul. Az EU fejlett tagállamaiban elsősorban a magasan képzetteknek és a nagyvállalatoknál dolgozóknak nyílik lehe- tőségük továbbképzésben részesülni, ami a kevésbé fejlett régiók alacsonyabb vég- zettségű és főleg a kis- és középvállalatoknál foglalkoztatott munkaer ő hátrányos helyzetét jelzi. Ugyancsak az emberi erőforrás min őségéről szolgál adalékul a csúcstechnológiai ágazatokban foglalkoztatott munkaer ő aránya az összes foglalkoztatotthoz viszo- nyítva. Ez a mutató rávilágít egy régió versenyképességére is, hiszen az ezen ágaza- tokban felhalmozódott tudás jelenti a fejl ődés fő hajtóerejét. Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 30 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A magyarországi régiók fejlettségi mutatói hasonlóan nagy különbségeket mutat- nak. A legfejlettebb, a budapesti régióban az egy f őre jutó GDP háromszorosa a legkevésbé fejlett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jellemz ő értéknek, miközben Budapest egy főre jutó GDP-je az EU-átlag 49,5%-át éri el (Kengyel 1999, 171). A magyarországi területi kutatások a rendszerváltást követ ően formálódó új fej- lettségi térszerkezetet sokoldalúan elemzik. A gazdaságban a regionális dimenzió a széles körű érdekl ődés középpontjába került. Ennek számos oka van: mindenekel őtt Magyarország reális törekvése az európai uniós tagságra, amely várakozásaink szerint a „régiók Európáját" nyitja meg Magyarország el őtt. Emellett a hazai bels ő regionális tagozódás vitatott földrajzi határai, a látványos nyugat—kelet különbségek Magyarországon belül, a főváros-vidék dualizmusa ugyancsak a regionális kérdések fontosságát helyezi el őtérbe. A területi fejlettség dimenziói A fejlettség — így egy térség, régió fejlettsége — többdimenziós és többmutatós fo- galom, nem írható le egyetlen jelz őszámmal (Nemes Nagy 1998). A többdimenziós jelleg azt jelenti, hogy a fejlettségnek számos tényez ője van. Fejlettségi dimenzió egy régió esetében például az emberi t őke nagysága, a gazdaság teljesítménye, a településszerkezet éppúgy, mint bizonyos intézmények, társadalmi viselkedésmin- ták megléte vagy hiánya, de ilyen a természeti környezet állapota is. Az összetett fogalmak többmutatós jellege abban jelentkezik, hogy az egyes dimenziók általában nem írhatók le egyetlen mutatószámmal, hanem helyzetük többféle módon is mér- hető. A fejlettségi mutatók mindegyike a régió gazdasági potenciálját (kompetenciáját) fejezi ki. Így: — A területi GDP alapvető mutatója a regionális fejlettségnek és fejl ődésnek, a regionális fejlesztési akciók hatásának. Ez a mutató a regionális elemzésben és a regionális politikában kulcsfontosságú szerepre azáltal tett szert, hogy az EU-ban a regionális támogatási rendszerben kitüntetett értékmutatóként hasz- nálják. — A személyi jövedelmek figyelembe veszik az adózott jövedelmeket, a nyugdí- jakat, a különböző pénzbeni társadalmi juttatásokat, a mez őgazdasági kister- melés jövedelmeit és a tőkejövedelmeket. — A „gazdasági egészség" mutatójának pozitív értékei a kedvez ő gazdasági ál- lapotra, negatív értékei pedig a válságjelenségek jelenlétére utalnak. Ez a mu- tató a munkanélküliségi rátát, az egy lakosra jutó adóköteles jövedelmet, a jogi személyiségű vállalatok sűrűségét, illetve a vegyes vállalatoknak a vállalato- kon belüli arányát fejezi ki összesített módon. — A Humán Fejlettségi Index (HDI = Human Development Index) az ENSZ által ajánlott mutatószám, amely a régió lakosságának várható élettartamát, az isko- lázottság és a jövedelemszint mutatóit összegzi. Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3 4 - A kompetenciák fejlesztésének ... 31 Könnyen belátható, hogy mind a négy mutató az adott terület (gazdasági régió) teljesítőképességének fontos indikátora. Ahogyan a kompetenciák egy személy alapvető, meghatározó jellemz ői, amelyek meghatározzák a kiváló teljesítményt, úgy a fejlettségi mutatók a gazdasági teljesít őképesség hordozói. A területi fejlettségnek — 10 évvel a társadalmi-gazdasági rendszerváltás után — nem elhanyagolható összetev ője a civil társadalom állapota. A társadalomban a helyüket megtaláló és elfoglaló civil szervezetek (országos méretekben számuk meghaladja az 50 000-et) sajátos kompetenciákat jelenítenek meg regionális szinten. Az embereknek a térséghez, a régióhoz való köt ődése bonyolult jelenség, számos elem szükséges, amely közvetítő szerepet játszik az egyén és a térség között. A civil szervezetek közvetít ő szerepe közismert. Így, minél fejlettebb ez a szektor, annál nagyobb esély mutatkozik arra, hogy a regionális politika elemei eljutnak az egyes emberekhez. Helyi szinten a civil társadalom a regionális identitás hordozója (Finta 1999). Egyben a gazdaságfejlesztés fontos eszköze is. A civil szervezetek által vég- zett tevékenység — legyen az akár szociális, karitatív, egészségügyi, oktatási, kultu- rális, sport — területfejlesztési célokat is szolgál, el ősegíti a gazdaság fejl ődését, mert munkahelyeket teremt, keresletet támaszt. Területi stratégiák a kompetenciák fejlesztésére A területfejlesztési politika hosszabb id őtávra meghatározza és érvényesíti az or- szág és az egyes régiók területi fejl ődésének fő irányait, fejlesztési céljait és az ezek elérését segítő legfontosabb eszközöket. A területfejlesztés középpontjában a stra- tégiai tervezés, a programkészítés áll. A területi stratégia — az üzleti stratégiákhoz hasonlóan — olyan információgyűjtési, elemzési, döntésbefolyásoló és hatáselemz ő módszerek alkalmazását jelenti, amelyek révén a döntéshozó: — képes felismerni és követni a küls ő környezet változásait, — támogatást kap a vonzó jelek és a fenyeget ő jelek közötti differenciálás elvég- zéséhez, — strukturálhatja értékeit, támogatást kap azok gyarapításához, — felkészülhet a nem várt változásokra és megtanulhatja, hogyan kell reagálni azokra (Varsányi 1996, 30). Összességében, a stratégiai célra hasznosítható információk révén a döntéshozó a jövővel kapcsolatos ismereteinek gyarapítására törekszik. A regionális térségek fejlesztésére irányuló döntések esetében az információk a térség gazdasági potenci- áljának, teljesít őképességének reális megítélésére kell, hogy irányuljanak. A bi- zonytalanságot kell csökkenteni ezen a területen is, a tervezés eszközeinek haszno- sításával. Kölcsönös tanulási folyamatról van szó a tervez ők és a döntéshozók együttműködésében. Az együttműködésnek szervezeti keretei is kialakulnak, ha megvalósul a társa- dalmi részvétel a térségi tervezésben. A kompetencia-fejlesztés jól járható útja az európai hagyomány követése: társadalmi részvétel a területi tervezésben. Az egyes egyén helyett a tudást és szakértelmet jobban hordozó érdekcsoportok részvétele a Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 32 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 fő tendencia. Ezáltal az egyéni vélemény-nyilvánítás széls őségei, azok nem kívána- tos hatásai a döntés el őkészítésben csökkenthet ők. 3. ÁBRA Régió-stratégiák SWOT-analízise (SWOT Analysis of Region Strategies) LEHETŐSÉGEK Váltás-orientált stratégiát Offenzív stratégiát támogató kombinációk, támogató kombinációk, forgatókönyvek forgatókönyvek GYENGESÉGEK ERŐSSÉGEK Defenzív stratégiát Diverzifikált stratégiát támogató kombinációk, támogató kombinációk, forgatókönyvek forgatókönyvek VESZELYEK Forrás: Rearce II—Robinson 1991, 184. oldal alapján. A 3. ábrán bemutatott stratégiai SWOT-elemzési technika annyiban lép túl a je- lenleg elterjedt eljárásokon, hogy nem csupán összegy űjti a régió erősségeit, gyen- geségeit, lehetőségeit és a fenyeget ő veszélyeket. A bels ő tényezőket erősségekként és gyengeségekként, a küls ő tényez őket lehető ségekként és veszélyekként csoporto- sítva kérd ő íveket, brainstormingokat és szakmai konzultációkat használ. Az említett belső és külső tényezőkbő l (SWOT) összeállnak azok a lehet őségek és erősségek, amelyek a régió számára offenzív stratégiai helyzeteket kínálnak. Továbbá azok a lehető ségek és gyengeségek, amelyek a régió váltás-orientált stratégiáit támogatják, azok az erő sségek és veszélyek, amelyek a régió diverzifikációs stratégiái számára kínálnak mozgásteret, valamint azok a gyengeségek és veszélyek, amelyek a régió- ban defenzív stratégiák alkalmazását teszik szükségessé. Ezen stratégiai lehet ő ségek azonosítása és a regionális stratégiák kidolgozása az emberi erő források hasznosulásának és a kompetenciák érvényesülésének nyit teret. Magának a stratégiának a kidolgozása is a megfelel ő kompetenciával rendelkez ő szakemberek feladata. Ezek a szakemberek Farkas (1999) kifejtése szerint: — mint szakért ő k, általában önirányítóak, tudásukat és teljesítményüket más szakértő k állapítják meg, ezért gyakran kívül helyezkednek el a vezetés formá- lis hatalmi hierarchiáján; — a szakemberek menedzselése agykapacitások menedzselését jelenti, ezért a szakemberek menedzsere nagy tudású generalista, motivátor és edz ő ; Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A kompetenciák fejlesztésének ... 33 — a szakemberek munkájának egyaránt jellemz ője a komplexitás és a specializáció, ezért a munka elvégzése gyakran projekt-teamek, hálózatok ki- építését és működtetését igényli; — ebből kővetkezően a karrierfejlesztés iránya inkább a projektek felé, mint a hierarchia felé mutat. A kompetencia-orientált területi stratégiának egy új útját rajzolja fel Porter (1999) legújabb írásában. Ennek lényege a regionális üzletági központok kialakulása, avagy létrehozása. Megállapítása szerint a tartós versenyel őnyök egy globális gaz- daságban egyre inkább olyan helyi tényez ők — ismeretek, kapcsolatok, motiváció — függvénye, amelyek a távoli konkurensek számára elérhetetlenek. Az üzletági cso- portosulások (pl. borászati, b őr-divatáru, turizmus) független és informálisan kap- csolódó vállalatokból és intézményekb ől állnak, jelentős szervezeti er őt képvisel- nek, így hatékonyabb, eredményesebbek és rugalmasabbak lehetnek versenytársa- iknál. A térségi stratégia helyes alkalmazásával olyan köz- és magánkötelezettsége- ket lehet teremteni, amelyek tartós versenyel őnyt jelenthetnek az adott térségnek. A Dél-dunántúli régió fejlettségének néhány mutatója az emberi erőforrások alapján A kilencvenes évtizedre Magyarországon is egyértelm űvé vált, hogy a regionális fejlesztés célterületeit, prioritásait és eszközrendszerét az EU regionális politikájá- nak működésével összhangban kell kialakítani. Ezért a területfejlesztésr ől és a terü- letrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. törvény már az Unió szabályozását figyelembe véve készült el, a támogatásra javasolt térségek meghatározásában az EU kritérium- rendszerét követi és figyelembe veszi a NUTS-rendszer (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques = Nagyság szerinti területi osztályozási rendszer) elveit is. A törvény kétféle régiómeghatározást vezetett be. Egyrészt kialakították az úgyne- vezett tervezési-statisztikai régiókat, amelyek a rendszeres statisztikai adatgy űjtés szempontjából körülhatárolt, hasonló nagyságú területek. Másrészt bevezették a fejlesztési régió fogalmát, amely szabadabb regionális szervez ődést enged meg. A kialakított régiók (tervezési-statisztikai) a 19 megyéb ől és a főváros Budapest- ből álló Magyarországot hét területi egységre bontják, melynek az egyike a Bara- nya, Somogy és Tolna megyéből álló Dél-dunántúli régió. A régió egyben a támo- gatások kerete is, EU-s támogatás szinte kizárólag csak a régiók számára nyújtható. Az emberi erőforrások területén a regionális támogatások hatása a 4. ábrán bemuta- tott mechanizmus szerint érvényesül. Az elsődleges cél itt is a képzettség és a ké- pesség bővítése, erősítése, a gazdaság (a régió) teljesít őképességének, benne az egyének kompetenciájának javítása. Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 34 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 4. ÁBRA Az emberi erőforrás fejlesztésére fordított regionális támogatások hatása (Effect of Regional Supports Spent on Human Resource Development) Javuló alkal- mazkodási lehetőség Csökkenő munka- nélküliség Emberi erő- Á Új képzettsé- Javuló források gek és képes- alkalmazkodás támogatása ségek Javuló verseny- előnyök Növekvő termelékenység Forrás: European Comission MEANS Handbook, idézi: Kengyel 1999, 103. A Dél-dunántúli régió szempontjából az emberi er őforrás fejleszt ő, bővítő regio- nális támogatásoknak kiemelked ő szerepe van. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a régió három megyéje a korábban bemutatott fejlettségi mutatók alapján a magyar megyék rangsorában közepes vagy annál gyengébb helyezést ért el az 1996-os számítások alapján (Nemes Nagy 1998, 987) (1. táblázat). 1. TÁBLÁZAT A Dél-dunántúli régiót alkotó megyék helyezése a megyék rangsorában különböz ő fejlettségi mutatók alapján, 1996 (Rank of the Counties in South Transdanubia by Different Development Indicators in 1996) Megye GDP / fő Személyi Gazdasági HDI Együttes jövedelem egészség rangsor Tolna 7 9 13 7 8 Baranya 11 11 10 12 10 Somogy 15 10 12 14 13 Forrás: Nemes Nagy 1998, 987. A helyezési számok arra utalnak, hogy a régió az ország egyik instabil, átmeneti területe, melynek gazdasági teljesít ő képessége az országos átlaghoz közeli, annál semmiképpen nem magasabb. Erre utalnak Hrubi (1999) vizsgálati eredményei is. Az 1990-es évek els ő két harmadában a munkanélküliségi ráta a régióban megha- Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A kompetenciák fejlesztésének ... 35 ladta az országost (1996-ban 12,6% — 10,5%), a nyugati t őkével működő vegyesvállalatok aránya 1993-96 között az országos eloszláshoz képest 17,6%-kal csökkent. Más vizsgálatok szerint (Lengyel 1998) a gazdasági potenciál (munkaer ő, tőke, vállalkozási készség) városi megjelenésében az ország „X-tengelye" felett helyez- kednek el a közismerten sikeres városok. Ezt a sémát Pécs városa torzítja, mivel a tengelytől délre helyezkedik el. A munkaer ő versenyképességét mutató ábrán a baranyai megyeszékhely hasonlóképpen kedvez ő pozíciót foglal el. Ez utóbbi pozi- tív megállapításokat a város vállalatainál felvett interjúkkal próbáltuk igazolni. Gyakorlati tapasztalatok Pécs városában működő hét vállalatnál A mintasokaság A DAAD kutatás keretében 1999 nyarán interjút készítettünk hét, Pécsett m űködő vállalatnál. A hét vállalat közül kett ő azonos azzal, amelyek Ágnes Kühnel és Stephan Kühnel Kompetenzmanagement-Kompetenzaufban cím ű tanulmányának 2.3.2.1. és 2.3.2.2. pontjában bemutatásra és feldolgozásra kerültek. A hetes minta megoszlását néhány ismérv alapján mutatjuk be. Tulajdonforma: Állami tulajdon: 1 vállalat 100%-os külföldi tulajdon: 2 vállalat Vegyesvállalat, ahol a külföldi tulajdon mértéke 90%, 70%, illetve 95%: 3 vállalat Helyi magántulajdon: 1 vállalat A hét vállalatból öt anyavállalat, kett ő fiókvállalat vagy termel őegység. A munkavállalók száma: — 50 fő : 2 vállalat 50 — 300 fő : 300 — 1000 fő: 4 vállalat 1000 fő — : 1 vállalat Utolsó éves árbevétel (HUF): — 100 millió : 1 vállalat 100 — 500 millió : 1 vállalat 1 — 10 milliárd: 3 vállalat 10 milliárd — : 2 vállalat Jellemz ő tevékenységi terület (profil): gyártás és ipari termelés: 6 vállalat szolgáltatás: 1 vállalat Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 36 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Összefoglalóan megállapítható, hogy a mintában szerepl ő hét vállalat a régió je- lentős gazdasági szerepl ő i közé tartozik, és jól reprezentálja a régió gazdasági po- tenciálját. Regionális fejlesztési hatásuk meghatározó. Tapasztalatok a kompetenciák megítélésére és változására vonatkozóan Az interjúk tapasztalatai szerint a kompetenciák fejlesztése a vizsgált vállalatok- nál az emberi er ő forrás menedzsment és annak fejlesztése keretébe ágyazottan tör- ténik. Általános magyarországi tapasztalat, hogy a HRM területén a kompetenciák fejlesztése és menedzselése a jöv őre nézve dönt ő fontosságú kérdéssé vált. Karolinyné és szerz őtársai (1999) kimutatták, hogy a fejlesztend ő területek rangsora 1998-ban 71 vállalat körében az alábbi volt: — a munkaerő költségeinek hatékonyabb ellen őrzése, — a kulcsemberek fluktuációjának csökkentése, — az integrált teljesítménymenedzsment kialakítása, — a személy- és munkakör-megfelelés biztosítása, — a kompetencia fejlesztés, — a csoportmunka hatékonyságának javítása, — az emberi er őforrás információs rendszer fejlesztése. Az emberi erő forrás menedzsment területén kiemelked ő fontossággal bír a célki- tűzések megállapítása. A vizsgált vállalatoknál általános tapasztalat, hogy — a szervezeteknek még nincs jól kidolgozott célkit űzés megállapítási rendszere, — az egyéni munkavállalói célkit űzéseket els ősorban a közvetlen vezetők jelölik ki, — a célkitűzéseknek az a módja, amikor az egyén valamint a csoport/team együttműködik, ritka. A tapasztalatok mögött a HRM megoldások sokszín űsége áll, ami önmagában nem káros, de az élenjáró megoldásokhoz való közelítés kívánatos lenne. Az alkalmazottak kompetenciáinak egy része a vállalatok szempontjából „impor- tált" elemnek min ő sül, miszerint azokat az újonnan felvett munkavállaló hozza magával. Az interjúk során azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok felvételkor az egyéni technikai kompetenciára összpontosítanak (képességek, tudás, gyakorlat), de figye- lembe veszik az egyéni és a szervezeti értékeket is. Ezek során els ősorban az egye- ző ségeket keresik. Ennek célja és értelme, hogy a munkavégzés során minél keve- sebbet kelljen a különböz őségek eltüntetésére fordítani. A munkavállalók kompetenciáinak fejlesztése és a hiányzó kompetenciák pótlása a munkahelyi képzéssel történik. Általános tendencia — a fejlesztési és képzési költségek növekedése, — és az alkalmazott módszerek sokszín űsége. A vizsgált hét vállalatnál az egy munkavállalóra jutó fejlesztési és képzési költség az 1998-as évben 10 ezer és 100 ezer Ft között változott. (A havi bruttó átlagbér ugyanezen évben 70 ezer Ft/f ő /hó nagyságrendet mutatott.) Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A kompetenciák fejlesztésének ... 37 A tréning programokban hangsúlyt kap — a technikai/munkakör-specifikus képességek fejlesztése (vélemények szerint 50-60%-ban), — az interperszonális képességek (team-építés, együttm űködés, egymásra figye- lés) fejlesztése is, akár 30-40%-ban is. A vállalaton belüli (in-company) tréning módszerek közül használatosak az aláb- biak: — esettanulmányok feldolgozása vállalati témákból, — szerepjáték módszerek, — kiscsoportos módszerek: „T"-group, — konferenciajelleg ű módszerek, — multimédiás módszerek, — értékel ő központok alkalmazása, — informális és kijelölt mentorok alkalmazása, — teljesítménynövel ő tréning: a coaching alkalmazása a munkahelyeken. Az in-company tréning módszereire azért is szükség van, mert a szerzett tapaszta- latok szerint a munkaköri leírás általános jelleg ű, a munkavállalóktól elvárják, hogy változatos munkafeladatokat tudjanak elvégezni. A kompetencia-fejlesztés fontosságának felismerésére utal — többek között — az a tény, hogy a megkérdezett vállalatok vezet ői a karrierfejlesztést nem annyira az egyén, mint inkább a menedzsment feladatának és felel ősségének tartják. Vala- mennyi vállalatnál van karrierfejlesztés. Ennek középpontjában a szervezetekben többnyire a vertikális mozgások (értelemszer űen főleg a hierarchiában való felfelé haladás) állnak. A szervezetek lineáris-funkcionális-divizionális jellegének megfe- lelően ez a megközelítés elfogadható. Az elemzett nagyobb szervezetekben (két vállalat) megfigyelhet ő a horizontális mozgások jelent ősége, pontosabban: az erre irányuló karrierfejlesztési tervek jelenléte. Ez feltételezi a nem vezet ői beosztások értékét a szervezetben, az úgynevezett funkcióközi és kultúraközi tapasztalatokat. Ez utóbbiak, a vizsgált külföldi tulajdonú vagy vegyes vállalat esetében (összesen öt vállalat a mintából) különösképpen fontosak. Az interjúk tapasztalatai szerint ezeknél a vállalatoknál új kihívások jelennek meg az emberi er őforrás menedzsment- ben és a kompetencia-menedzsmentben. Ilyenek lesznek a legközelebbi jöv őben: — nembeli különbségek a munkatársak között, — helyi és külföldi munkavállalók közötti különbségek, — a helyi és külföldi menedzsment közötti különbségek, — korbeli különbségek a munkatársak között, — etnikai különbségek a munkatársak között, — képzettségi különbségek a munkatársak között, — a menedzsment és munkavállalók közötti különbségek, — funkcionális területek közötti különbségek (pl. mérnökök/pénzügy/eladás). Farkas Ferenc : A kompetenciák fejlesztésének regionális összefüggései és tapasztalatai. Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 25-38. p. 38 Farkas Ferenc TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Irodalom Boross Z.—Gyökér I. (1999) Kísérlet a szellemi t őke értékének meghatározására. — Gazdaság- Vállalkozás—Vezetés. 2. Emberi tőke — tanuló szervezetek. 15-18. o. Boyatzis, R.E. (1982) The Competent Manager: A model for effective performance. Wiley-Interscience, New York. Farkas F. (1999) Az alkalmazottak kompetenciáinak fejlesztése. — Harvard Business Manager. 4.58-64. o. Finta I. (1999) A civil szervezetek szerepe a területfejlesztésben. — Csefkó F.—Horváth Cs. (szerk.) Ma- gyar és európai civil társadalom. MTA RKK DTI—PÉcs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs. 379-384. o. Gaál Z.—Szabó L. (1999) Átalakító vezetés — tanuló szervezetek. — Gazdaság—Vállalkozás—Vezetés. 2. Emberi tőke — tanuló szervezetek. 36-39. o. Hrubi, L. (1999) Transitions of the spatial structure of the economy in Hungary. Regional processes and spatial structures in Hungary in the 1990's. Hungarian Academy of Sciences Centre for Regional Studies. Pécs. 288-316. o. Karoliny M-né—Poór J.— Spisák Gy. (1999) Az emberi er őforrás menedzselés az üzleti szférában, a magyarországi nagyvállalatoknál. — Gazdaság—Vállalkozás—Vezetés. Mühelytanulmányok. 2. Kengyel Á. (1999) Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, Budapest. Korompai A. (1998) Területi stratégiák módszertani megalapozásának néhány kritikus pontja. 50 éves a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Második kötet. Jubileumi tudományos ülésszak. október 1-3.1011-1020. o. Lengyel I. (1998) A többdimenziós skálázás alkalmazása a területi kutatásokban. 50 éves a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Második kötet. Jubileumi tudományos ülésszak. október 1-3. 1021-1041. o. Mohácsi G. (1999) Kompetencia alapú emberi er őforrás menedzsment. — Elbert, N.F.—Farkas F.- Karoliny M.-né—Poór J. (szerk.) Személyzeti/emberi er ő forrás menedzsment kézikönyv. KJK, Budapest. 14. fejezet. Nemes Nagy J. (1998) Megyei fejlettségi különbségek Magyarországon a kilencvenes évek közepén. Kézirat, Budapest. Porter, M.E. (1999) Regionális üzletági központok — a verseny új közgazdaságtana. — Harvard Business Manager. 4.6-19. o. Szűcs P. (1999) Tudásmenedzsment — a hosszú távú siker megalapozója. — Gazdaság—Vállalkozás- Vezetés. 2. Emberi tőke — tanuló szervezetek. 17-23. o. Varsányi J. (1996) Üzleti stratégia, üzleti tervezés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. REGIONAL CONTEXTS AND EXPERIENCES OF COMPETENCIES DEVELOPMENT FERENC FARKAS The support of competitiveness quality of intellectual capital based on knowledge and successful utilisation of this intellectual capital in order to achieve organisational aims are frequently used management activities in corporate management. However these knowledge and approaches are less familiar in connection with the management of spatial processes or the development and management of spatial inherence of knowledge. This study makes an attempt to examine these questions.