Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 107-129. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 2: 107-130
A HATÁR MENTI TERÜLETEK
JELLEGZETESSÉGEINEK ÁTALAKULÁSA
A 20. SZÁZAD VÉGI NYUGAT-MAGYARORSZÁGON
(The Transformation of the Characteristics of Border Regions at
the End of the 20th Century in West Hungary)
HARDI TAMÁS — NÁRAI MÁRTA
Kulcsszavak:
osztrák—magyar határ határmentiség határ menti együttm űködés
Magyarország nyugati határa, az osztrák—magyar államhatár az els ő világháborút lezáró
békerendszerben született meg, hasonlóan Magyarország többi államhatárához. Azonban történeti
fejlődésében, jellegzetességeiben lényeges eltéréseket találunk. A két világháború közötti
időszakban, mikor a környez ő, újonnan alakult vagy frissen átalakult nemzetállamok (a kis-antant
országok) az új határok elválasztó szerepének fokozására törekedtek nyugati határunk átjárható
maradt, Magyarország és Ausztria között a határ nem jelentett akadályt a mindennapi kapcsolatok
folytatásában. A szocializmus id őszaka alatt azonban ez a határvonal két nagy világrendszer
elválasztó gátjává vált, s a szigorúan őrzött határterületek kimaradtak fontos fejlesztési
programokból, s a korábban hagyományosan fejlett térségek periférikus helyzetbe kerültek. Az
1989-1990. évi rendszerváltás után a térség helyzete ismételten felértékel ődött, s mára az osztrák—
magyar határmente jelentős része az ország gazdasági fejl ődésének élenjáró területévé vált.
Tanulmányunk ennek az utolsó évtizednek a változásait kívánja bemutatni korábbi kutatások
eredményeit felhasználva. Szólunk az átalakuló gazdaságról, összehasonlítva azt a szomszédos
osztrák területek (Burgenland) fejl ődési irányaival; a társadalmi átalakulásról; a határon átnyúló
kapcsolatok megváltozásáról és a jöv őbéli lehetőségekről.
Bevezet ő
A határ mentén elhelyezked ő területek a regionális tudomány kitüntetett
érdeklődését mondhatják magukénak. Különleges a maga nemében, mert nem lehet
a „határ menti térség" fogalmát min őségi jellemz őkkel körülírni, csupán az az egy
kritérium érvényes rá, hogy valamely államhatár hatása érezhet ő a térség minden-
napi életében, gazdaságának, társadalmának fejl ődésében, főbb jellemzőiben. Így
minden határ menti terület önmagában sajátos fejl ődést felmutató térség, amelyet a
regionális tudománynak mélyrehatóan meg kell ismerni, s legfeljebb az államhatár
egyes területekre gyakorolt hatásait írhatjuk le elméleti szinten. E regionális
vizsgálatok a magyar tudományban a nyolcvanas években jelentek meg el őször, s
úttörő jelleggel a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja
végezte az els ő, átfogó ilyen irányú kutatásokat (Erdősi 1988; Rechnitzer 1990). A
vizsgálati irányt az MTA RKK-n belül a Nyugat-magyarországi Tudományos
Intézet a kilencvenes években következetesen magáénak tudta, s vizsgálta a
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
108 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s 2
határmentiség kérdését, els ő sorban a nyugati (osztrák—magyar) határ térségében, s e
vizsgálódások eredményeit két tanulmánykötet (Rechnitzer 1990; Nárai—Rechnitzer
1999), s számtalan tudományos publikáció foglalja össze. Az évtized végére a
kutatások vizsgálati területe kib ő vült, s már a teljes ország határ menti területeinek
kutatása, a magyarországi határtérségek általános problémái, az együttm űködések
szervezése áll a kutatás középpontjában (Hardi 2000). A további vizsgálatok
súlyponti kérdése a határ másik oldalának megismerése, a szomszédos országok
határ menti térségeiben zajló folyamatok feltárása, a területi szerepl ők, az
együttműködésekben részt vev ő (jelenlegi és lehetséges) partnerek viselkedésére
ható, a magyarországitól eltér ő szabályozások, szokások, lehet őségek, szándékok
megismerése. Ez a fajta munka már nem egy kis intézet sajátja, hanem egy
szélesebb összefogás eredménye. Az MTA RKK NYUTI vezetésével alakult ki az
RKK-n belül egy informális csoport, egy hálózat az RKK különböz ő kutatóhelyein
működő kutatókból, amely választ keres a felmerült kérdésekre. Emellett a másik
oldal vizsgálata igényli a határon átnyúló kapcsolati rendszer folyamatos er ősítését a
szomszédos országokban.
Az osztrák—magyar határ vizsgálata során a határtérségben zajló általános
fejlő dési folyamatok mellett az egyes speciális kérdések feltárása is napirendre
került: az innováció terjedése a határtérségben (Rechnitzer 1990), a munkaerő és a
demográfia speciális, az osztrák—magyar határtérségre vonatkozó elemei (Csapó
1999), a vállalkozók (Dőry 1999) és különösen a n ői vállalkozók (Szörényiné
Kukorelli 1999) helyzete a határtérségben, a lakosság tudatában kialakult mentális
határ vizsgálata (Hardi 1999; Izsák 1999; Nárai 1999).
Jelen tanulmány az intézeti kutatási eredmények szintéziseként azt kívánja
bemutatni, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt milyen változások zajlottak le
az osztrák—magyar határtérségben, hogyan változott meg a gazdaság és a társadalom
helyzete, s hogyan alakultak ki és át a határon átnyúló együttm űködések, amelyek az
osztrák—magyar határtérséget Magyarországon a határon átnyúló kapcsolatok
mintaterületévé tették.
A határ és a határtérség kialakulása
Az osztrák—magyar határ, hasonlóan a többi határunkhoz fiatal államhatár,
kialakulása az 1920. évi békerendszerhez köt ő dik. Több olyan sajátossággal
rendelkezik azonban, amelyek a határ történetét elkülönítik a többi határunktól. Az
első világháború után meghúzott határ két vesztes állam között jött létre, a békét
megalkotó nagyhatalmaknak az osztrák—magyar határ esetében nem voltak olyan
stratégiai céljaik, mint a többi szomszédos ország esetében. A Magyarországgal
szembeni osztrák követelés Vas, Sopron és Moson megyére vonatkozott,
amelyekb ő l a végleges megállapodás csak 3600 lcm 2 területet engedett át. A határ
meghúzása közel állt a wilsoni elvekhez, mivel viszonylag kis számú magyar lakos
maradt az osztrák oldalon, s mintegy az önrendelkezés tiszteletben tartásának
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 109
bizonyítása érdekében az 1921. október 13-án kelt velencei jegyz őkönyv értelmében
került sor Sopronban népszavazásra, annak eldöntésére, hogy melyik államhoz
tartozzon a város. A decemberben tartott népszavazás Magyarország javára d őlt el, s
az elcsatolt területek 1922. január 1-jén kerültek osztrák közigazgatás alá. (A békét
előkészítő hatalmak a stratégiailag fontosabb helyeken már nem voltak ennyire
engedékenyek: Maribor és Klagenfurt lakossága a nemzetiségi megoszlás ellenére
sem dönthetett önmaga a hovatartozásáról [Ormos 1997].)
A két világháború közötti id őszakban az új határok a politikai viszonyoknak
megfelelően erősen elválasztó jellegűek voltak. A szomszédos országok magyar-
ország-ellenes politikája miatt az államhatárok megszakították a korábban létez ő
térségi kapcsolatokat, s elzárták egymástól a határ két oldalán él őket, legtöbbször
olyan területeken, ahol a lakosságot szoros rokonsági, nemzetiségi kapcsolatok
fűzték össze, nem is beszélve az évszázadok során kialakult gazdasági és térségi
kapcsolatokról. Az osztrák—magyar határ esetében az államhatár meghúzása nem
hozott ennyire szigorú változást. A két ország között kölcsönös birtoklásról szóló
egyezmény létezett egészen 1948-ig, így a korábbi birtokosok megtartották
területeiket a határ másik oldalán, s átjártak dolgozni, termelni. A soknemzetiség ű
területen horvátok, magyarok és németek egyaránt kerültek a határ mindkét oldalára,
s ők a kapcsolataikat fenntarthatták. A településhálózatban a városok fejl ődését
mindazonáltal megnehezítette, hogy a határ elvágta őket vonzáskörzetükt ől, ez
különösen Sopront, Mosonmagyaróvárt érintette, valamint Szombathelyt. Az
elvágott megyerészekb ől összeálló Burgenland viszont jelent ős városi központ
nélkül maradt.
A határ igazi elválasztó szerepe a negyvenes évek végét ől, az ötvenes évek
elejétő l bontakozott ki. A korábban könnyen átjárható osztrák—magyar határ
ekkortól két világrend elválasztó gátjává lényegült át, melynek stratégiai jelent ősége
különös figyelmet váltott ki a mindenkori hatalom részér ől. Ennek köszönhető, hogy
az ötvenes években a jugoszláv határ mellett itt épült ki a híres „vasfüggöny",
melynek védelme műszaki zárból (aknamez őből, kerítésekb ől), s rendkívül szigorú
határőrizetbő l, utazási korlátozásokból állt össze. A taposóaknák egészen 1965-ig
maradtak a helyükön, majd a magyar határ őrség kiépítette az elektromos
kerítésekb ől álló jelzőrendszert, melynek lebontására 1989 nyarán került sor (Hardi
1999; Teke 1999; Sallai 2001). Magyarország többi, szocialista államokkal közös
határa hasonlóan szigorúan elválasztó jelleg ű határ volt, azonban a szocialista
államok közötti utazási lehet őségek lényegesen kevésbé voltak korlátozottak, mint
az osztrák határ átlépése. Ebben a kérdésben változást igazán a „világútlevél"
bevezetése hozott 1987-ben, aminek hatására korábban elképzelhetetlen tömeg
indult útnak Ausztria felé („gorenje-korszak"). Az 1989-1990. évi változások,
illetve Ausztria EU belépésének következtében az osztrák—magyar határ és
határtérség élete teljes egészében megváltozott. A gazdasági lehet őségek, majd a
schengeni normák bevezetése következtében a hatalom figyelme ismét kitüntetetten
irányult az osztrák—magyar határtérségre, de most már pozitív el őjellel. A
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
110 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
szomszédos országokban bekövetkez ő események a többi határtérségre nézve
alapvető problémákat jelentettek. Az egykori Jugoszlávia szétesésével járó háborúk,
Románia, Ukrajna esetében az elszegényedés, a gazdaság er ős hanyatlása, az
erősödő román és szlovák nacionalizmus az évtized elején negatívan hatottak a
többi határtérség fejl ődésére, azokban több éves határzár (Baranya megye) vagy az
erős kriminalizálódás (ukrán határ mente) bénította meg a fejl ődést. Ezzel szemben
a kilencvenes években az osztrák—magyar határtérség a békés fejl ődés területe volt,
ahol a csempészek (főleg embercsempészek) áramlási útvonalain és az illegális
munkavállaláson és a zsebszerz ődéseken kívül inkább a gazdasági fejl ődésről, az
együttműködések bővüléséről számolhatott be a média (Izsák 1999).
Átalakuló térszerkezet
A térség térszerkezetét alapvet ően meghatározza a Kárpát-medence leginkább
dinamikus és hagyományos közlekedési tengelyének, a Bécs—Budapest folyosónak a
jelenléte. Ez a közlekedési tengely fejlett közúti, hagyományosan fejlett vasúti,
valamint a Duna által folyóvízi összeköttetést jelent. A legfontosabb jellegzetessége,
hogy a kommunikációs irányok a Dunával párhuzamosan futnak (ÉNY—DK-i
irányúak), s gyengék az észak—déli irányú összeköttetések. Ez az irány jellemz ő a
három centrum település (Bécs, Pozsony és Gy őr) egymás közötti kommuni-
kációjára is, a kapcsolat dönt ő iránya a Gy őr—Bécs és a Pozsony—Bécs irány).
Jelentős infrastruktúrával is els ősorban északnyugat—délkeleti irány rendelkezik.
Autópálya/autóút összeköttetés, valamint nagy teljesítmény ű határátkel őhely
található Hegyeshalomnál (H/A). Az észak—déli irány infrastrukturális kiépítettsége
jelentő s mértékben gyengébb. Ennek kiépítése várható, mivel az észak—déli
összeköttetés alapvet ően fontos a Nyugat-dunántúli régió kohéziójának megterem-
téséhez. Ráadásul egy ilyen irányú közúti és vasúti korridor fejlesztése osztrák érdek
is, mivel Ausztriától vonhatná el a jelent ős környezetszennyezéssel járó észak—déli
nemzetközi tranzitforgalmat a Pozsonytól Szlovéniáig terjed ő szakaszon.
Burgenland viszonylag kis területű tartomány, területe 3966 km 2, lakóinak száma
(1996) 277 500 fő . Voltaképpen a királyi Magyarország nyugati peremterületéb ől
alakult, az egykori Moson, Sopron és Vas megye töredékeib ől. Így földrajzilag több
furcsasága is kialakult a tartománynak. Hosszú észak—déli kiterjedéséhez keskeny
kelet—nyugati szélesség társul. Az utóbbi évtizedben épült közúti összeköttetések
javítottak a helyzetén, de valójában közlekedési kapcsolatok nem biztosítják a
tartomány kohézióját, mivel a valós, tradicionális kommunikációs irányok a
Magyarországon maradt központi településekkel és az osztrák f ővárossal kötötték
össze a térséget.
Másrészt a terület a határmegvonás következtében jelent ős térségi centrum nélkül
maradt. Fontosabb települései a két egykori szabad királyi város, Kismarton
(Eisenstadt) az Esterházy-birtok központja és Rohonc, valamint az egykori uradalmi
központok, úm. Németújvár, Pinkaf ő . Igazi térségi centrumok Sopron, K őszeg,
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 111
Szombathely és Szentgotthárd voltak. A tartomány mai városai kés őbb fejlődtek ki
községekb ől (pl. Oberwart—Fels őőr). A legfontosabb centrumok továbbra is a
tartományon kívüli Wiener Neustadt—Bécsújhely és Bécs maradtak még a dél-
burgenlandi területek számára is (Kampschulte 1999; Baumgartner—Kovács—Vári
2001). Településhálózatára ma is jellemz ő a viszonylag kis méretű települések
sokasága. Eisenstadt kivételével minden település lélekszáma 10 000 f ő alatt van,
míg a települések 65%-a található az 500-1999 lakosú kategóriában.
Az államhatár ma már egyre kevésbé akadályozza a térszerkezeti vonalak
összekapcsolódását. Napjainkban az osztrák határ több szempontból is hazánk
legfejlettebb határának számít. Közlekedési szempontból lényeges, hogy egyetlen
olyan határunk, ahova autópálya és fejlett vasúti pálya (kétvágányos, 160 km/h
sebességre alkalmas) vezet. A határátkel ők sűrűsége megfelel ő . Bár schengeni határ,
de az utasforgalom várakozási ideje, az átlépés kulturáltsága lényegesen jobb, mint
keleti határainkon. Az osztrák fél sem támaszt hivatalos vagy informális akadályokat
a határátlépéssel szemben (ellentétben a keleti határokon megszokott különböz ő
„illetékekkel", baksisokkal stb.).
A határátkel ők közül Magyarország egyik legnagyobb forgalmú, közúti és vasúti
viszonylattal is rendelkez ő határátkel őhelye Hegyeshalom. Itt az átlép ők száma éves
viszonylatban 10 millió fő felett van. Hasonló nagyságrendet ér el Sopron, ahol az
átlépők száma meghaladja az évi 8 millió főt, valamint Rábafüzes (vasúti és közúti
viszonylat is). Ezeken a határátkel őkön a magyar és osztrák átlép ők aránya 50%
alatt marad, hiszen ezek az irányok a nagy nemzetközi útvonalak irányába esnek, s
elsősorban tranzit forgalom lebonyolítását végzik. A kisebb határátkel őket, úm.
Kópháza, Bucsu els ősorban magyar és osztrák állampolgárok használják, míg a leg-
kisebbek, Fert őd, Bozsok, Szentpéterfa, Fert őrákos a térségi igények kiszolgálására
létesültek, általában csak magyar és osztrák állampolgárok használhatják őket, s
több közülük korlátozott nyitvatartással üzemel. Az ideiglenes határnyitások
(pl. Zsira, Várbalog térségében) pedig kimondottan helyi igényekre épülnek, az
egyes települések vezet ői kérésére nyílnak meg egy-egy alkalomra, a falvak búcsúi
vagy más ünnepei alkalmából.
Átalakuló társadalom
Az 1990 el őtti évtizedekben a határ zártsága kimondottan hátrányosan érintette a
határ menti területek fejl ődését. Ez elsősorban az osztrák—magyar határra értend ő,
de az ötvenes években hasonlóképpen korlátozták a jugoszláv—magyar határ menti
fejlesztéseket is ideológiai okok miatt (Tito kiközösítése a szovjet érdekszférán
belül). Az osztrák—magyar határtérség szándékosan fenntartott periférikus helyzete
egészen a nyolcvanas évek közepéig-végéig fennállt. Ez beruházási korlátozásokat
jelentett, ami infrastrukturális és gazdasági hátrányokat egyaránt okozott, másrészt a
helyben élő és idelátogató lakosság mozgását gátló és ellen őrző intézkedéseket.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
112 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
Ennek a helyzetnek (is) köszönhet ő , hogy a térségb ől jelentőssé vált az elvándorlás,
s romlott a demográfiai helyzet (Csapó 1999).
A világútlevél bevezetésével és a rendszerváltással a határ már nem jelentett
akadályt a lakossági napi kapcsolatok el őtt, s a gazdasági lehet őségekben is
lényeges javulást hozott. A lakossági kapcsolatok gyors élénkülését jelzi, hogy
ebben a térségben váltották ki a lakosok a legnagyobb arányban a világútlevelet
1989-ig. A mosonmagyaróvári, soproni, k őszegi városkörnyékben 1000 f őre a 650
db-ot (65%) meghaladta a kiadott útlevelek száma, de a többi térségben is magas
volt, a legtöbb helyen 50% feletti volt ez az arány (Rechnitzer 1999b).
Vizsgálataink' szerint a lakosság 66%-ának van valamilyen kapcsolata az osztrák
oldalon, s a kapcsolatok 60%-a szöv ődött 1989 után (Nárai 1999) ( I . ábra).
1. ÁBRA
A szomszédos országba irányuló lakossági kapcsolatok létrejöttének id őbelisége (%)
(People's Relationships to the Neighbour Country from the View of Their Originating)
Forrás: Kérdőívek 1998.
1989 elő tt az utazási korlátozások ugyan a magyar lakosság kiutazását alacsony
szinten tartották, de az Ausztriából érkez ő turisták révén léteztek kapcsolatok a
lakosok között is. Az 1989. évi változások, ill. korábban a világútlevél bevezetése
robbanásszer ű növekedést okozott az utazások számának növekedésében magyar
részrő l, így a kapcsolatok többsége is ez után a dátum után keletkezett. A
kapcsolatok relatíve magas aránya rávilágít arra, hogy az emberek fejében a
szomszédos országról, „világról" alkotott kép ma már els ősorban személyes
tapasztalatokon alapul.
A magyarországi megkérdezettek körében az ausztriai kapcsolattal rendelkez ők
aránya az iskolai végzettség emelkedésével növekszik (míg arányuk a kevesebb,
mint nyolc osztályt végzettek körében 19%, addig a diplomások körében már 73%).
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 113
Igazi nagy ugrás az el ő bb említett csoport és az általános iskolát végzettek között
van, ez utóbbiak 59,6%-a bír valamilyen kontaktussal. Az életkort tekintve a
legfiatalabb (20 év alattiak) és a legid ősebb (60 év felettiek) korosztályba tartozó
megkérdezettek körében tapasztaltuk a legalacsonyabb arányokat (50% körüli
értékek), a többi korcsoport esetében 70% körüli a kapcsolattal rendelkez ők aránya.
A gazdasági aktivitással összevetve a vizsgált változót, azt az érdekes megállapítást
tehetjük, hogy a legmagasabb, és a többi csoporthoz (nem önálló, tanuló, nyugdíjas,
háztartásbeli, munkanélküli) képest jelent ősen magasabb az önállók körében a
kapcsolattal nem rendelkez ők aránya (81%, szemben a többi csoport 27%-40%
közötti értékeivel). A burgenlandi megkérdezettek körében a diplomások és az
érettségizettek kő rében a leggyakoribb a magyarországi kapcsolat (84% ill. 71%),
az életkor tekintetében legalacsonyabb a 20 évnél fiatalabbak körében (54%), az
összes többi korcsoportnál ez az érték több mint 60%.
A baráti, rokoni kapcsolatok sem ritkák, els ősorban a határ mindkét oldalán él ő
nemzetiségek (magyarok, németek, szlovénok, horvátok) révén, de a kapcsolatok
egy jelentős részét a gazdasági tényez ők határozzák meg (bevásárlás, munkavégzés,
üzleti utazások) (2. ábra). A hazánkba látogató burgenlandiak jelent ős része
első sorban perszonális kapcsolatai miatt, illetve rekreációs céllal, pihenni,
szabadságát eltölteni utazik Magyarországra. A vásárlási célzatú utazások
elő fordulása is gyakori, de felmérésünk szerint annak ellenére, hogy hazánkat
elsősorban az olcsóbb vásárlási lehet őségekkel társítják, a tényleges kapcsolatok
szintjén azonban az ilyen célú utazások „csupán" a harmadik helyen szerepelnek.
2. ÁBRA
A szomszédos országba irányuló lakossági kapcsolatok jellege (%)
(Characteristic of People's Relationships to the Neighbour Country)
100%
80%
60%
EJ Egyéb (Magyaro.-on elsősorban
40%
munka)
• üzleti kapcsolat
O Pihenés, szabadság
20%
0 Rokonlátogatás
s Barátok, ismerősök látogatása
0%
Magyar átlag Osztrák átlag O Bevásárlás
Forrás: Kérdőívek 1998.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
114 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
A bevásárló-turizmus a lakosság legszélesebb rétegeit érintette a kilencvenes évek
elején. Egyrészt a saját bevásárlások révén, másrészt az ország belsejéb ől érkező
„kereskedők" számára biztosítottak tárolási lehet őséget, harmadrészt a magyar
árukínálat b ővülésével, a piacgazdaság, így a színvonalas szolgáltatások,
kereskedelem kialakulásával az osztrákok részér ől megnyilvánuló, vásárlási,
szolgáltatás-igénybevételi szándékú beutazások száma is megnövekedett. Azóta
ennek intenzitása magyar részr ől csökkent, mivel a korábban Ausztriában vásárolt
termékek már Magyarországon is kaphatók, s az árkülönbözet is elt űnt. Az osztrák
oldalról változatlanul érkeznek a bevásárlók, bár ritkábban, mint az évtized elején,
hiszen az árkülönbségek csökkenése az általuk preferált cikkeknél szintén csökkent.
A bevásárlások szerkezete átalakult. Egyrészt inkább a nagybevásárlások szerepe
nőtt meg, másrészt a szolgáltatások igénybevétele vált dönt ővé (orvosi ellátás,
éttermi étkezés, lakodalmak rendezése, fürd ők használata). A vásárlási célzatú
kiutazások els ősorban a nőkre jellemz ők, üzleti kapcsolattal inkább a férfiak
rendelkeznek. Az iskolai végzettség emelkedésével csökken (a kevesebb, mint nyolc
osztályt végzettek kétharmada, a diplomások 36%-a), az életkor emelkedésével
pedig nő (a 20 év alattiak ötöde, míg a 60 évesnél id ősebbek kétötöde) a rokoni,
baráti, ismerősi kapcsolattal rendelkez ők aránya. A vásárlás, illetve az üzleti jelleg
elsősorban a legfiatalabbak kontaktusait jellemzi, a kvalifikációs szint emel-
kedésével pedig fokozatosan n ő azok aránya, akik rekreációs célzattal utaznak a
szomszédos országba. Az ausztriai megkérdezettek körében a rokoni kapcsolatok
inkább a n őkre és középkorúakra, az üzleti jelleg ű viszonyok elsősorban —
hasonlóan a magyarországi eredményekhez — a férfiakra, illetve a magasan
képzettekre jellemz ő (az alapfokú végzettség űek körében 3,3%, az egyetemi
diplomával rendelkezők körében már 22%). A 30 évesnél fiatalabbak dönt ően
vásárolni, az idősebb korosztályok (50 év felettiek) pedig pihenni, nyaralni,
barátokat látogatni járnak át Magyarországra. Az eredmények tehát azt mutatják,
hogy a bemutatni kívánt határrégió lakosságának szomszédos országba irányuló
kapcsolatai nemcsak a fogyasztásra, vásárlásra korlátozódik, hanem jelent ős részben
perszonális, személyek közötti közvetlen interakciókat jelent.
A kapcsolatokat azonban nem igazán intenzív viszony jellemzi. A lakossági
átjárás gyakoriságának, intenzitásának alakulását a 3. ábra mutatja.
A határ magyar oldalán él ők tizedének nincs semmiféle kapcsolata a túloldalon
lévő közeli településekkel, azok lakosságával. Ők legnagyobb arányban a
legfiatalabb és a legid ősebb, illetve az alacsonyan képzettek közül kerülnek ki. A
heti vagy napi rendszeresség ű kapcsolatok els ősorban a fiatalokra jellemz őek.
Felmérésünk szerint az osztrák oldalról a nagyobb aktivitás a férfiakra jellemz ő,
viszont a megkérdezettek ötöde még soha nem járt a határ magyar oldalán lév ő
közeli településen.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 115
3. ÁBRA
A határon túli szomszédos településre irányuló lakossági kapcsolatok intenzitása (%)
(Intensiry of People's Relationships to the Neighbour Settlement of the Other Side
of the Border)
Osztrák átlag
C Mindennapos
Magyar átlag
C Heti rendszeresség ű
s Havonta egyszer
O Ritka
0Soha
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Forrás: Kérdőívek 1998.
Magyar részről fontos kiutazási céllá vált a munkavállalás. Ez részben hivatalos,
részben illegális formában valósul meg. A hivatalos munkavállalások számát
egyezmény határozza meg. A két határ menti megyében állandó lakhellyel
rendelkez ő magyar állampolgárok számára évente meghatározott kontingensig van
lehetőség a munkavállalásra Ausztriában. Lényegében legalizálták az eddigi folya-
matokat, továbbá 300 főre gyakornoki munkavállalást (18-30 év között)
biztosítottak, s végül 19 szakmát kölcsönösen elismertek, ami a munkavállalás
körülményeit kedvez őbbé tette (Rechnitzer 1999b). A Nyugat-dunántúli régió
három megyéjéb ől jelenleg (2000 októbere) 900 f ő részére biztosítanak
munkavállalási lehet őséget az osztrák hatóságok. Ennek a keretnek a 2/3-át Gy őr-
Moson-Sopron megyei munkavállalók használják, míg a maradék egyharmadot Vas
és Zala megyeiek.
A munkavállalás másik formája az illegális munkavállalók köre, akik számára
csak nagyon durva becsléseket alkalmazhatunk. Interjú formájában megkérdeztük az
egyes határ őr kirendeltségeket, hogy mennyire becsülik a naponta, munkavállalási
céllal kilépő magyar állampolgárok számát. A bizonyos napszakokban kilép ő, ill.
belépő utazókról nagy biztonsággal lehet sejteni, hogy munkavállalási céllal
távoztak külföldre. Mindezek alapján 5000 és 7000 f ő közé tehető a naponta
ingázók száma Gy őr-Moson-Sopron megyében. A teljes osztrák határszakaszon ez a
szám 10-15 000 fő lehet. Az ellen őrzött burgenlandi munkaadók 30-44%-a
illegálisan alkalmazott külföldit. A legális munkavállalók esetében az osztrák fél
elégedetlenségét az okozza, hogy a magyarországi ingázók tartózkodási engedély
nélkül is vállalhatnak munkát, s ez leszorítja a béreket. A legálisan kiadható
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
116 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
engedélyek számát a munkaügyi hivatalok települések szintjére lebontva
korlátozzák, ez viszont ismét csak az illegális munkavállalás felé löki a szerepl őket.
Másfelől azonban a burgenlandi gazdák nagyobb része nem kizárólag a földb ől,
hanem a bécsi munkahelyéb ől él, s ez a családi munkamegosztás rendszerére is
kihat. A probléma súlyát jelzi, hogy például az osztrák szakszervezetek Sopronban
és Szombathelyen tanácsadó-irodát állítottak fel, hogy az Ausztriában munkavállaló
magyarok megismerkedjenek a legfontosabb munkavállalói jogokkal, illetve
megtudják azt, hogy kihez fordulhatnak jogaik megsértése esetén.
Munkavégzés céljából osztrák oldalról is egyre többen jönnek Magyarországra.
Egyrészt a határ menti ipari területek, els ősorban a Szentgotthárdi Ipari Park terü-
letén lévő vegyes tulajdonú üzemek vezet ő beosztású dolgozói, másrészt, a magyar-
országi földeket bérl ő, ill. tulajdonló osztrák parasztok járnak át ebb ől a célból.
A közös munkaügyi problémák megoldására osztrák és magyar szakemberek
munkájával készült el 1998-ban Nyugat-Magyarország (Gy őr-Moson-Sopron, Vas,
Zala megyék) és Kelet-Ausztria (Burgenland és Steiermark tartományok) közös
munkaerő-piaci stratégiája.
A lakossági kapcsolatok kategóriájába sorolandó az osztrák állampolgárok
ingatlan-szerzése a térségben. A külföldiek földtulajdon szerzése szorosan köt ődik a
kárpótlásokhoz. Néhány külföldi tulajdonos ugyan alanyi jogon jutott így
földterülethez (az összes kárpótolt 3-5%-a), de a kárpótlási jegyek felvásárlásánál,
licitálásoknál gyakran fedezhet ő fel az ausztriai érdekeltség. Becslések szerint a két
megye szántóföld területeinek 10-15%-a lehet kapcsolatban osztrák bérl őkkel
(Rechnitzer 1999b).
A gazdasági élénkülés, a munkalehet őségek jelentős előnyöket rejtenek a nyugati
határszélen a lakosság számára. Kérd őívben kérdeztük meg a határ mentén él őket,
hogy milyen el ő nyöket jelent a határ menti élet. A legtöbb válaszadó Ausztria
közelségét, a könny ű határátlépést nevezte meg els ősorban, majd rögtön utána a
munkavállalási és gazdasági el őnyöket. Igaz, a szabadságért cserébe elvesztek az
1989 előtt tapasztalható el őnyök: a szigorú határ őrizet szinte teljes mértékben
kisöpörte a kriminalitást a mindennapokból, a határ menti falvakban felesleges volt
kulcsra zárni az ajtókat. A kinyíló határ a devizagazdálkodás kötöttségei ellenére is
mágnesként vonzotta a másik oldalt megismerni vágyókat, a bevásárló útra
indulókat, de velük együtt megjelent a feketekereskedelem, majd a csempészet
(embercsempészet) is. A forgalom kezdeti növekedésére jellemz ő, hogy 1988-ban
5 millió látogató érkezett Ausztriába hazánkból, 1989-ben már 9,4 millió f ő
(Rechnitzer 1999b) — mintha egész Magyarország elindult volna nyugatra. Ez a
jelenség nagy terheket rótt a határ mentén él őkre, de egyben fontos gazdasági
lehetőségeket is jelentett. Az ország más területeir ől érkező kereskedők számára
sokan kiadták a garázsaikat, helyiségeiket amolyan „depó" céljaira. A bevásárló-
turizmus hihetetlen felfutásának alapja a m űszaki cikkek árkülönbözete, s a nyugati
életforma addig nálunk csak drágán és ritkán kapható, néha kétes min őségű árui
utáni vágyakozás volt, valamint — valljuk be — az a tény, hogy sokan ekkoriban
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 117
mehettek (legalábbis megkötések nélkül) nyugatra, s ez a lehet őség egy új világba
való belépés érzetét is keltette. Mindezek az alapok természetesen elég ingatagok
voltak ahhoz, hogy a határtérség gazdasági fejl ődését hosszú távon megalapozzák,
ráadásul földrajzi értelemben a határátkel ők környékére koncentrálódtak, a határ-
átkelőktől távolabb elhelyezked ő települések ezekb ől vajmi keveset éreztek meg.
Így nem csoda, hogy a korábban elvándorlással sújtott területek a kilencvenes
években vándorlási nyereséget könyvelhettek el, néhány kivétellel, de a negatív
előjelű eredmények is inkább a stagnáló vándorlási különbséget mutatják (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Vándorlási különbözet az osztrák határ menti kistérségekben 1995-1998 között
(Net Migration of the Small Regions in the Austrian Border Land
between 1995 and 1998)
KISTÉRSÉG Vándorlási különbözet 1995-1998 között
ezrelék
Csorna -4,0
Győr* 15,3
Kapuvár -7,9
Mosonmagyaróvár -3,9
Sopron 13,9
Csepreg* 6,3
Körmend -5,7
Kőszeg 48,6
Szentgotthárd 23,3
Szombathely -1,8
*= A győri és csepregi kistérség ugyan nem határos Ausztriával, de funkcionális kapcsolatai miatt az
osztrák—magyar határtérség vizsgálata esetén érdemes bevonni az elemzésbe.
Forrás: KSH Tstar alapján saját számítás.
Az átalakuló gazdaság
A gazdaság jelenlegi határokat átível ő összekötöttsége történelmi múltra tekint
vissza a térségben (Rechnitzer 1997; 1999a; 1999b; 1999c). Bécs élelmiszerszállító
hátországát jelentette a terület évszázadokon át. Gy őr szerepe a magyar gabona
nyugat felé történ ő forgalmazása kapcsán közvetlenül köt ődött Bécshez, el őször vízi
úton, majd 1855-t ől a gabonaszállítás céljából kiépül ő Bécs—Győr vasúton (Sári
2001). A határok megvonásával (1920 és 1922), valamint a vasfüggöny létrejöttével
(1948) ezek a gazdasági kapcsolatok megszakadtak. A gazdaság fejl ődése
szempontjából a térség helyzete alapvet ően megváltozott a kilencvenes évtizedben.
Az osztrák határ menti megyék a nyugati t őke fogadóállomásává váltak (Budapest
mellett), a korábban elzárt határ menti területek értéke nagymértékben megn őtt.
Ehhez hozzájárult a földrajzi közelség, a hosszú múltra visszatekint ő kapcsolatok, a
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
118 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
hagyományos munkakultúra, s nem utolsó sorban a kiépül ő , jó minőségű
közlekedési infrastruktúra (Bécs—Budapest tengely). Ennek eredményeképpen Gy őr-
Moson-Sopron és Vas megye tőkevonzó képessége országos viszonylatban
kiemelkedő. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi t őke 1999-ben Budapest után
(798 700 Ft) Győr-Moson-Sopron megyében volt a legmagasabb az országban
(367 800 Ft), Vas megye Gy őr-Moson-Sopron és Pest (232 600 Ft) után a harmadik
helyet érte el (223 600 Ft) (az országos átlag 254 400 Ft). A többi megyék
lényegesen lemaradva követik az els őket.
A cégalapítási aktivitás tekintetében a szomszéd országok közül Ausztria jár az
élen. Győr-Moson-Sopron megyében Ausztria a második legnagyobb m űködőtőke
befektető, jelentősek a kis- és középméret ű Burgenlandból és Bécsb ől származó
vállalkozások. Hasonlóképpen az osztrák kapcsolatot jelzi a PHARE segítséggel
2000-ben befejezett gy őri Kereskedelmi Központ (Trade Center), amely a
schwechati World Trade Centerrel együttm űködésben épült meg, valamint az
osztrák tőkével és PHARE segítséggel kiépül ő kikötő Gönyün2.
2001 januárjában 4231 osztrák részvétellel m űködő cég volt az országban, ennek
mintegy a fele Budapesten. Jelent ős a részvétel a határ menti városok gazdaságában.
Szinte minden jelentősebb központban nagy számban vannak jelen az osztrák
tulajdonú cégek, elsősorban Győrben (105 db), Sopronban (162 db), Szombathelyen
(112 db), Mosonmagyaróváron (72 db), Szentgotthárdon (31 db), de megtalálhatók
a kisebb, de fontos településeken is (Bük, Fert őd, Kőszeg).
A beruházások következtében a foglalkozási szerkezet jelent ősen átalakult, s ez az
átalakulás némileg eltér a magyarországi átlagtól. Míg egész Magyarország
viszonylatában 1987 és 1999 között a mez őgazdasági és az ipari foglalkoztatás
jelentős visszaesése tapasztalható, addig térségünkben ez csak a mez őgazdaságra
igaz (2. táblázat). Itt megmaradt, illetve újraépült az ipari ágazat dominanciája, s ez
kiegészült a tercier szektor er ősödésével.
2. TÁBLÁZAT
A foglalkoztatottság változása 1987 és 1999 között
(Change in Employment between 1987 and 1999)
Kereskedelem,
Mezőgazdaság Ipar Építőipar közlekedés és
szolgáltatás
1987 1999 1987 1999 1987 1999 1987 1999
Győr-Moson- 20,8 6,1 48,8 45,2 9,1 4,1 21,3 44,6
Sopron
Vas 25,3 7,3 40,2 49,5 5,4 4,0 29,1 39,2
Magyarország 22,2 5,4 41,8 31,0 8,4 4,0 27,6 59,7
Forrás: Rechnitzer (1990) és KSH Területi Statisztikai Évkönyv (1999) alapján.
A kilencvenes évek végére Magyarországon a határ menti területek fejlettségét a
kistérségek szintjén ábrázolva megállapíthatjuk, hogy egybefügg ő fejlett térségek
határaink mentén csak a nyugat-szlovák és az osztrák határ mentén alakultak ki, míg
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 119
máshol a határ menti fejl ődés egy-egy város kedvez ő pozíciójához kapcsolódik
(Pécs, Szeged, Debrecen).
A szomszédság: Burgenland
Ausztrián belül Burgenland a legkevésbé fejlett tartomány, ugyanakkor azt is lehet
róla mondani, hogy fejlődési dinamikáját tekintve els ő az osztrák tartományok
sorában. Az egy lakosra jutó GDP csupán az országos átlag 64,6%-a. A f ő ágazatok
közül a mez őgazdaság részesedése a megtermelt értékb ől és foglalkoztatottakból a
legmagasabb az országban. A tartomány GDP-jéb ől 3%-kal, a foglalkoztatottakból
7,9%-kal részesedik a primer szektor. Az ipar aránya viszonylag alacsony (a
tartományi GDP-b ől 31,8%, a foglalkoztatottakból 34,8% a részesedése 1997-ben).
Így magas marad a szolgáltatások aránya (a GDP-b ől 65,1%-kal, míg a foglal-
koztatottakból 57,4%-kal részesedik). Általában elmondható, hogy a tartomány
északi része fejlettebb, a hagyományosan fejlett mez őgazdaságának (korábban
jellemző modern módszerekkel dolgozó nagybirtokok, jelenleg az adaptív mez ő-
gazdaság — borászat — [Baumgartner—Kovács—Vári 2001]), valamint az egyre jelen-
tősebb turizmusnak és a főváros közelségének köszönhet ően.
Országos szinten a legmagasabb a munkanélküliségi ráta Burgenland
tartományban, 9% volt 1998-ban (az országos átlag ekkor 7,5%), 1999-re némileg
csökkenő értéket mutat. Ebb ől a szempontból lényegesen rosszabb a helyzet, mint a
szomszédos Győr-Moson-Sopron (4,4%), Vas (5,2%) és Zala (8,0%) megyékben. A
vállalkozások száma az osztrák oldalon lényegesen alacsonyabb, az ezer lakosra
jutó vállalkozások száma 1998-ban Burgenlandban meghaladta a 30-at, míg
ugyanez a mutató Gy őr-Moson-Sopron megyében 81, Zalában 79, Vas megyében
64 volt ebben az évben.
Bár Burgenlandot a legkevésbé fejlett osztrák tartományként vehetjük számba,
ugyanakkor Ausztria legdinamikusabban fejl ődő tartománya is. Az elmúlt tíz év
során a tartomány gazdasági szerkezetének átalakítása nagyobb ív ű volt, mint az
országos átlag, els ősorban a mezőgazdaság arányának jelent ős csökkenése miatt,
szemben a másik két ágazat arányának növekedésével. Másrészt az országban
Burgenland Alsó-Ausztria (Niederösterreich) után a legmagasabb GDP növekedést
tudta elérni 1987 és 1997 között (3. táblázat).
A bruttó beruházások növekedése 1995-97 között a tartományok közül Burgen-
landban volt a legmagasabb, 117%-ot tett ki. A növekedésben jelent ős szerepe van a
szolgáltató, azon belül is a turisztikai ágazatnak. Mint a fenti arányokból kit űnik, ha
összehasonlítjuk a szolgáltató ágazat részesedését a foglalkoztatottakból és a
megtermelt értékb ől, látható, hogy jobb a hatékonysága, mint a másik két ágazatnak.
A turisztikai ágazat fejl ődését mutató indikátorok a legjobbak az országban. A 100
lakosra jutó vendégéjszakák számának növekedése pl. 1998-99-ben 6,5%-os volt,
ami meglehetősen nagy számnak számít, az ágykihasználtság (23,2% 1999-ben, az
országos átlag 25,2%) is 3,1%-kal javult 1998-hoz képest.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
120 Hardi Tamás - Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
3. TÁBLÁZAT
A főbb ipari ágazatok aránya a megtermelt tartományi GDP-ből Ausztriában
tartományonként, 1987-ben és 1997-ben
(Share of Main Industries from GDP in Austria by Lands in 1987 and 1997)
A mezőgazdaság Az ipar A szolgáltatás
Tartomány A tartományi
részesedése a GDP-b ől %
GDP változása
1987/97(%) 1987 1997 1987 1997 1987 1997
Burgenland 169,3 11,5 3,0 27,3 31,8 61,3 65,1
Kürnten 159,2 4,6 2,0 33,1 33,7 62,4 64,4
Niederősterreich 169,7 6,9 2,6 41,0 38,0 52,1 59,4
Oberösterreich 155,5 4,3 1,9 45,2 42,0 50,5 56,2
Salzburg 163,0 2,1 0,9 27,6 27,6 70,4 71,4
Steiermark 165,3 4,7 2,6 37,1 38,3 58,3 59,1
Tirol 157,4 2,2 1,2 32,1 30,3 65,7 68,5
Vorarlberg 159,6 1,2 0,8 42,7 40,1 56,0 59,1
Wien 160,8 0,2 0,1 24,2 21,6 75,5 78,3
Ausztria 161,8 3,3 1,4 34,0 32,3 62,7 66,3
Forrás: ()STAT.
Mint látható, az osztrák-magyar határ mentén két olyan terület találkozik, melyek
gazdaságában eltér ő hangsúlyokat találunk: Györ-Moson-Sopron és Vas megyében
a fejlődés hordozója (jelenleg) els ősorban az ipar, míg Burgenlandban továbbra is a
fejlett agrárium és a turizmus. Minkét oldal megegyezik abban, hogy országaik
legdinamikusabb térségei, s a közös fejl ődésnek ez a dinamizmus lehet az alapvet ő
záloga.
Az összekapcsolódó gazdasági-társadalmi tér: az együttm űködések
Az együttműködéseknek nagy lendületet adtak a határ két oldalán található régiók.
A két régió közül a magyar oldal (Nyugat-dunántúli régió) az ország fejlett térsége,
országos szinten jónak mondható infrastruktúrával, fejlett ipari, polgári múlttal,
élénk gazdasági-társadalmi kapcsolatokkal. Osztrák oldalon Burgenland az ország
talán legkevésbé fejlett régiója, jelent ős városi központ nélkül, gyenge regionális
kohézióval. Ami viszont mindkét régióban azonos, az a dinamika jelenléte. Nyugat-
Magyarországon ez a dinamika a rendszerváltás utáni struktúraváltást, az országon
belüli fejlődést jelentette, ami az általános gazdasági válság közepette jelentett egy
új utat, Burgenlandban pedig Ausztria fejlettségi mutatóihoz való felzárkózást. Így a
közös tér északi része egy dinamikus, urbánus, ipari fejl ődés színtere, míg a déli
területek bels ő periférikus jellegzetességeib ől való kiszakadást segíti el ő az
együttműködések hálózata. Mindenesetre a dinamikus régiók kapcsolat-kialakító
késztetése lényegesen nagyobb, mint a periférikus, leszakadó régióké, így Magyar-
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 121
országon ebben a térségben valósulhat meg az els ő, valóban „határon átnyúló
régió", amelynek kommunikációs irányait nem uralják teljes mértékben a nemzeti
centrumok. Ebben természetesen nagy segítséget nyújt az EU csatlakozás is.
A Magyarországon bekövetkezett kedvez ő politikai változásokkal, a határnyitással
megszűntek a települések, térségek közötti együttm űködéseket akadályozó tényez ők is.
A két oldalú kapcsolatok kezdeményezése, ápolása a települési önkormányzatok,
intézmények, civil szervezetek szintjére került, ez az a terep, ahol a kooperációk
széles, változatos köre kialakulhat (Kovács—Váradi 1996).
A határ menti települések szinte mindegyike rendelkezik határon átnyúló
kapcsolattal, melyek els ősorban kulturális együttműködések, de van példa gazda-
sági, illetve infrastrukturális kapcsolatokra is (pl. Szentgotthárd—Heiligenkreuz Ipari
Park; Szentgotthárd—Jennersdorf szennyvíztisztítási megállapodás stb.). A települési
szintű kooperációk elsősorban hivatalos jellegűek, azok a lakosság felé általában
csak kulturális vagy sport rendezvények formájában jelennek meg.
A települések sajátosságai, már m űködő kapcsolatai nagymértékben meg-
határozzák azt, hogy a lakosság milyen területen tart lehetségesnek határon átnyúló
kooperációkat. Felmérésünk szerint a magyar határ menti lakosság jelent ős része
kulturális és sport jellegű együttműködésben gondolkodik, különböz ő közös
rendezvények, cserekapcsolatok szervezését emelték ki. Hasonlóan magas azok
aránya is, akik a gazdaság területén látnak együttműködési lehetőségeket (pl. hatá-
ron átnyúló ipari park, közös vállalatok, illetve munkaer ő, szellemi tőke kihasz-
nálása), ők legmagasabb arányban az önálló foglalkozásúak és a legfiatalabbak
közül kerülnek ki.
A határtérség ausztriai oldalán él ők elsősorban gazdasági, másodsorban kulturális
területen képzelnek el határon átnyúló együttm űködéseket, de hangsúlyos az
idegenforgalmat és az infrastrukturális fejlesztéseket említők aránya is (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Egy osztrák—magyar határ menti együttm űködés lehetséges területei a lakosság
véleménye szerint (%)
(Probable Areas of an Austrian-Hungarian Cross-Border Co-operation by the
Opinion of People)
Együttműködés területe Magyar átlag Osztrák átlag
Kultúra (sport) 33,6 28,1
Gazdaság 32,5 36,0
Meglévő kapcsolatok ápolása 10,2 —
Idegenforgalom, turisztika 9,7 14,2
Infrastruktúra 4,4 12,0
Mezőgazdaság 3,7 7,0
Területfejlesztés 2,4 —
Egyéb 3,4 2,7
Összes 100,0 100,0
Forrás: Kérdőívek 1998.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
122 Hardt Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
A gazdasági jelleg ű kooperációs elképzelések mind magyar, mind osztrák oldalon
megfigyelhető magas aránya mutatja, hogy sajátos gazdaságtörténeti helyzet alakult
ki e régióban, a térség gazdaságának aktív egymásra épülésére kínálkozik lehet őség.
(Rechnitzer 1992)
A gazdasági együttműködések legfontosabb keretfeltételeit a térségben ma már az
ipari parkok teremtik meg: a szentgotthárdi, a szombathelyi és a soproni ipari park.
Ezeket a városokat számtalan gazdasági érdekeltség köti össze Burgenlanddal, így
többféle együttm űködés bontakozott ki közöttük. A legismertebb a Szentgotthárdi
Ipari Park, amely a határ két oldalán helyezkedik el, s 1997-ben jött létre. A
Szentgotthárdi Ipari Park egy határon átnyúló ipari park együttes, kapcsolódik hozzá
a Heiligenkreuzi Ipari Terület Ausztriában. A tulajdonosi szerkezet úgy
jellemezhet ő , hogy 70%-ban egy ausztriai gazdasági társaság a Kft. tulajdonosa,
4%-ban a szomszédos heiligenkreuzi önkormányzat, 24%-ban a szentgotthárdi
önkormányzat és 2%-ban egy budapesti gazdasági tanácsadó cég (Tesco). Az
osztrák oldali ipari parknak ugyanez a tulajdonosi szerkezete. Itt egy áttételen
keresztül az osztrák tartomány, Burgenland a tulajdonos. A Burgenlandi
Gazdaságfejleszt ő Központnak 100%-ban leányvállalata az az osztrák gazdasági
társaság, mely a Kft. többségi tulajdonosa. A cég alapt őkéje 70 millió forint. A két
ipari park kapcsolata a tulajdonosi szerkezetb ől is következő en egyre szorosabbá
válik, a fő cél egy közös ipari park m űködtetése.
A két ipari park számára fontos lenne egy vámmellékutas határátkel ő megnyitása
közúton és iparvágányon, hogy megvalósuljon a közvetlen kapcsolat a két ipari
park, illetve a két ország között. A rábafüzesi határátkel ő a teljesítőképessége
határára érkezett, és gyakoriak a torlódások, s a just-in-time rendszerben dolgozó
cégek nem engedhetik meg, hogy kamionjaik egy fél napot álljanak a határon. Azon
cégek számára, akik nem rendelkeznek telephellyel egyik oldalon sem, egy
logisztikai központon keresztül lehetne ezt lehet ő vé tenni úgy, hogy nem a parkon
keresztül lépnék át a határt, hanem Rábafüzesnél, de egy külön kijelölt sávban.
A park területén m űködő cégek nagyon polarizáltak, az egészen kicsi
vállalkozásoktól kezd ődő en az olyan nagy cégekig, mint az Opel, vagy a Vossen. Új
cégek is folyamatosan érdekl ő dnek a park iránt, mert jó a fekvése, infrastruktúrája.
A magyar oldal olcsóbb, mint az osztrák ipari park, alacsonyabbak az energiaárak
is. Osztrák oldalon viszont jelent ősebbek a támogatások.
Szombathely
Szombathely hagyományos megyeszékhely, s ezt a státuszát meg őrizte a
határmegvonások után is. Önkormányzati kapcsolataira jellemz ő, hogy a határok
megnyílása után a vonzáskörzetébe tartozó kisebb burgenlandi települések keresték
meg együttmű ködési szándékkal Szombathelyt.
Ezek a szándékok els ő sorban a közös gazdasági, infrastrukturális érdekeltségeken
alapulnak. A megyeszékhely testvérvárosa Oberwart (Fels őőr). A kapcsolatok
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 123
kiterjednek közös kulturális rendezvényekre, eseményekre. Oberwart szempontjából
nagy értéke van a szombathelyi repül őtérnek. A kis burgenlandi város elérhet őségét
is nagyban javítaná a közeli repül őtér fejlesztése.
A másik közeli település Rechnitz (Rohonc). Itt az együttm űködés legfontosabb
célja a megszüntetett, de még meglév ő Szombathely—Rohonc vasútvonal felújítása,
üzembe helyezése. Ezáltal a kissé elzárt burgenlandi területeket kapcsolnák be
Szombathelyen keresztül a forgalomba. (Ebben a tárgykörben már konferenciát is
tartottak a vasi megyeszékhelyen.)
Fertőd
Fertőd fiatal város a határ mentén. A határmentiségb ől elsősorban az 1991-ben
megnyitott határátkel ő kapcsán profitál. Jelent ősen megnőtt a térségi turizmus, az
átmenő forgalom, de ugyanakkor a Fert ődöt céljául választó turisták száma is.
Kapcsolatai a szomszédos területekkel meglehet ősen szűk körre korlátozódnak. A
személyes, rokoni, intézményi (iskola és egyház) kapcsolatok él ők és gyakoriak.
Hivatalos szinten is létezik kapcsolat, de együttm űködések kialakulásáról nincs
tudomásunk. Inkább az osztrákok részér ől megnyilvánuló egyfajta „féltékeny-
kedésről" számoltak be interjúink során a fert ődi megkérdezettek. Már a határátkel ő
megnyitásakor adódtak problémák, mivel jelent ős erők ellenezték azt, s a korabeli
pamhageni (Pomogy) polgármester leváltásában is szerepet játszott a határátkel ő
szorgalmazása. Az ellenérzések oka a turisztikai és munkaügyi verseny megléte
lehet (napi 2-2,5 ezer ingázó jár át a közeli területekre), a hasonló turisztikai
kínálati struktúra (Eisenstadt).
Fertő d és környéke kedvelt helye a burgenlandi és bécsi ingatlanvásárlóknak.
Fertőd különleges helyet foglalt el a kárpótlási folyamatban. 1945-ig a terület
Esterházy-birtok volt. Az államosítás során a terület 2/3-át az egykori cselédek,
birtokon dolgozók kapták meg, a másik harmad továbbra is a kisparasztság kezében
maradt. A „cselédek" emocionálisan nem köt ődtek már akkor sem a földhöz,
szemben a parasztsággal, akik mindig is magukénak érezték földjüket. A kés őbb
megalakult állami gazdaság (cca. 2800 ha, TSZ cca.: 1600 ha) földjeit 1990 után
újraosztották. A kárpótlás és licitálás során sok olyan új tulajdonos lett, aki továbbra
sem kötődött a földhöz. Az egykori kisparasztok visszakapott tulajdonukat ma is
megpróbálják megművelni, de az egykori ÁG földjei (cca. 2000 ha, megel őzően
Esterházy-birtokok voltak) zsebszerz ődésekkel, spekulációval mára osztrák tulajdonba
kerültek.
Sopron vonzáskörzetében a határ menti területekkel komoly gazdasági
kapcsolatok is kialakultak. Bécsújhelyi cégek a privatizáció során szereztek
ingatlanokat, gyárakat, üzemeket vásároltak meg Sopronban, s m űködnek ma is.
Ebben egy kicsit a városok közötti kapcsolat is benne van. A turizmus területén is
jelentősek a kapcsolatok. A közeli térség nagy értéke a bor és a turizmus. Ezen a
területen úgy tűnik, hogy komoly együttm űködés alakulhat ki, de még a kezdeteknél
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
124 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
tartunk. Érdekes, hogy a környez ő határ menti települések sorra jelentkeztek, jönnek
és keresik a kapcsolatot, mert érzik, hogy az EU kapcsán, a csatlakozás után
Sopronnak térségszervez ő szerepe lesz, és inkább ide költöznének hosszabb távon,
mint Bécsújhely, vagy Kismarton felé. Ez egyrészt földrajzi, másrészt történelmi
adottságok miatt van így.
A gazdasági együttműködések fő szervez ője az Ipari- és Kereskedelmi Kamara. A
megalakulása óta törekszik arra, hogy kapcsolatot létesítsen Burgenlanddal,
Eisenstadttal és Wr. Neustadttal, valamint a határ menti nagyobb településekkel. Tíz
éve hivatalos a kapcsolat a tartománnyal, a tartományi kamarával és a politikai
vezetéssel is.
A Soproni Vásár a rendszerváltás el ő tt nagyszámú burgenlandi vállalkozót
vonzott. Azóta jellemz ő , hogy amíg a lakosság számára rendezend ő vásáron az
osztrák résztvev ő k száma minimálisra csökkent, addig a szakvásárokon (faipari és
erdészeti) folyamatosan n ő az osztrák résztvev ők aránya.
Mindkét irányban kiemelked ő arányú a kereskedelem a gazdasági együtt-
működésben. Jelent ő s számú a magyar beszállító, f őleg a gépiparban. Az ide
települt osztrák cégek is az anyavállalataikkal állandó kapcsolatban vannak, emiatt
fontos kérdés a határon való átlépés lehet ő sége és rugalmassága. Sok olyan cég van
jelen a térségben, aki oda—vissza tart kapcsolatot. A téglaipar, a faipar, illetve a
faipari alkatrészek piaca nagyon fontos kapcsolódási terület a gazdaságban, ahol
Sopron szerepe egy térségi kereskedelmi központ lehet, mint egy er ős faipari bázis.
Az együttműködésre példa a közösen kidolgozott turisztikai stratégiai terv, s kész
tervek vannak a közös hulladékkezelésre, a víz, a gáz és a szennyvíz rendszer közös
programban történő megszervezésére (pl. a gázrendszert könnyebb lett volna
Ausztria fel ő l megoldani). Burgenland szívesen használná Sopron egyetemi
infrastruktúráját is, mivel a tartományban nincs egyetemi oktatás, bár ennek
kivitelezése egyel őre meghiúsult.
Az együttm űködés intézményei
Az együttmű ködés intézményeit tekintve ez a térség az országban a leginkább
fejlett, s a legnagyobb hagyományokkal rendelkez ő területnek mondható. Már a
nyolcvanas években megtörténtek az els ő lépések az intézményi együttm űködés
irányába, igaz — a kor szabályainak megfelel ő en — központi intézkedésként.
Minisztertanácsi határozattal hozták létre 1985 októberében a Magyar—Osztrák
Területrendezési és Tervezési Bizottságot (MOTTB). Az MOTTB célja az volt,
hogy a közös határ menti területeken a partnerek informálják egymást a fejlesztési
munkálatokról, tervekr ő l, esetleg közös fejlesztéseket hajtsanak végre. Mindkét
oldalról a miniszteriális résztvev ő k mellett jelen voltak a magyar megyék (Gy őr-
Sopron, Vas és Zala) megyei tanácsának elnökei, és az osztrák tartományok
(Burgenland, Alsó-Ausztria, Steiermark és Bécs) tartomány f őnökei. A Bizottság
háromszor ülésezett: 1986, 1988 és 1993-ban. Az operatív feladatok ellátására
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 2 A határmenti területek ... 125
létrehozták a Magyar—Osztrák Területrendezési és Tervezési Albizottságot
(MOTTA), melyen belül nyolc munkabizottság alakult.
A rendszerváltás után valósulhatott meg el őször olyan együttm űködés, melyben
valóban csak az érdekelt felek, megyék, régiók vettek részt. Így 1992-ben meg-
alakult a Magyar—Osztrák Határmenti Regionális Tanács, melynek tagjai Burgen-
land Tartomány, Vas és Gy őr-Moson-Sopron megyék, valamint Szombathely, Gy őr
és Sopron megyei jogú városok lettek. A Regionális Tanács tagjai hosszú
előkészítés után 1998 őszén alakították meg a West/Nyugat Pannónia Eurégiót,
melynek kezdetben Burgenland Tartomány, Vas és Gy őr-Moson-Sopron megye lett
a tagja, majd kés őbb Zala megye is csatlakozott hozzá (Rechnitzer 1997; 1998;
1999a; 1999b; 1999c; Hardi 1999; 2000).
1998-ban jött létre Mosonmagyaróvár környéki önkormányzatok kezdemé-
nyezésére a Kommunál Fórum, amely 13 magyar, 17 burgenlandi és 3 szlovákiai
önkormányzat együttműködését biztosítja. A kis számú szlovák település részvétele
mutatja, hogy bár hármashatár térségben jött létre az együttm űködés, mégis a
magyar és osztrák túlsúly a jellemz ő.
A térség területi egységei nagyobb regionális szervez ődéseknek is a tagjai. Gy őr-
Moson-Sopron megye és Burgenland tagja az Alpok-Adria Munkaközösségnek,
mindkét oldal részt vesz a Duna menti Tartományok Együttm űködésében is.
A terület északi része a hármashatár, s az azt körülvev ő fejlett régiók (két fővárosi
tér: Pozsony, illetve Bécs közelsége, Burgenland felett északi része, s Magyarország
dinamikus északkeleti területe találkozik) révén az egyik legígéretesebb együtt-
működési területté vált. Ausztria EU csatlakozása után a hármashatár térség határ
menti területei az osztrák oldalon EU küls ő határ menti térségnek, míg magyar és
szlovák oldalon részben EU szomszédos ország határtérségnek, valamint EU-tól
független határtérségnek számítottak. Ennek megfelel ően az együttműködések
finanszírozása is eltér ően alakult mind összegét, mind rendjét tekintve. Ausztria
helyzetéb ől adódóan ezen projekt-szint ű együttműködések esetében kulcspozíciót
tölt be, így érthet ő, hogy a projektek számát, irányultságát és finanszírozását
tekintve is az osztrák—szlovák és az osztrák—magyar irány dominál. A hármashatár
térség projekt szintü együttm űködéseinek ezért az osztrák oldal vált a f ő
szervez őjévé. Bécs városa az INTERREG forrásaihoz jutva kívánja megvalósítani
az 1994-ben, a városfejlesztési tervében megfogalmazott, határon átnyúló vonzás-
körzet b ővítési stratégiáját. Az ennek keretében megfogalmazott határon átnyúló
projektekben együttműködő partnerként veszi számba Gy őrt és Pozsonyt.
A hármashatár térségben valósult meg az els ő , határon átnyúló stratégiai tervezési
projekt, az Ausztria—Magyarország—Szlovákia Közös Hármashatár Fejlesztési
Stratégia, melynek létrejöttét a PHARE CBC Szlovákia—Ausztria—Magyarország
programja 3 tá ogatta. Célja, hogy a 2000-2006 közötti tervezési id őszakra osztrák
-•
m
oldalon az INTERREG III számára, míg szlovák és magyar oldalon a PHARE CBC
számára keretprogramot, prioritásokat, s 10-12, már a programid őszak elején
indítható programjavaslatot dolgozzon ki (Lordos 2000).
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
126 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
A nyugati határtérség együttm ű ködéseit a PHARE program alapozta meg. Az
Európa Tanács az 1628/94. sz. határozatával hagyta jóvá a PHARE Cross Border
Cooperation (PHARE CBC) programokat, mintegy az INTERREG II tükör-
programjaként, hogy támogatást biztosítson az Európai Unió küls ő határainál
kialakítandó határ menti együttm ű ködésekhez. Magyarország számára ez a forrás
Ausztria EU csatlakozása után (1995) állt rendelkezésre.
Az osztrák—magyar PHARE CBC program forrásaiból Vas és Gy őr-Moson-
Sopron megye részesedik, de bele került a körbe Zala megye is, mivel tagja a
Nyugat-dunántúli régiónak, így résztvev ője a West/Nyugat Pannónia Eurégiónak is,
bár a megel őző intézményeknek nem volt tagja. Mindez magyarázza, hogy a három
megye közül Győr-Moson-Sopron és Vas 40-40%-os, míg Zala megye 20%-os
arányban használhat fel uniós forrásokat az országhatáron átnyúló hatással is
rendelkező projektek finanszírozásához.
Az 1995-99-es idő szakra Magyarország számára az Európai Unió Bizottsága 35
millió ECU felhasználását szavazta meg az osztrák—magyar PHARE CBC támo-
gatás keretében, amit kés őbb 50 millióra emelt, amelyhez a magyar kormányzatnak
öt év alatt 11 millió ECU támogatást kellett biztosítania (5. táblázat).
5. TÁBLÁZAT
Az osztrák—magyar térségben rendelkezésre álló PHARE CBC források és azok
felhasználási területei
(Available PHARE CBC Funds and Their Use
in the Austrian-Hungarian Border Region)
Megoszlás (%) PHARE támogatás összege
PROGRAMOK/PRIORITÁSOK (euro)
Tervezett Meg- Tervezett Meg-
valósulás* valósulás*
PHARE CBC Magyarország— 100 100 35 000 000 42 000 000
Ausztria program 1995-1999
— Területi tervezés és fejlesztés 10,4 3,4 3 640 000 1 429 000
— Műszaki infrastruktúra- 26,7 37,4 9 345 000 15 716 000
fejlesztés
— Gazdaságfejlesztés és 39,8 38,9 13 930 000 16 319 860
együttműködés
— Humán erőforrás-fejlesztés 6,2 4,5 2 170 000 1 887 000
— Környezet- és 11,8 9,9 4 130 000 4 153 041
természetvédelem
— Kis Projektek Alapja 5,1 3,4 1 785 000 1 445 100
PHARE CBC Szlovákia— 3 000 000 2 250 000
Ausztria—Magyarország program
1995-1996
PHARE CBC Szlovénia— 3 000 000 3 000 000
Ausztria—Magyarország program
1995-1996
Összesen 41 000 000 47 250 000
* A projektek sikeres szerz ődéskötésének függvényében módosulhat.
Forrás: PHARE CBC PMU Soproni Iroda.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 127
A PHARE CBC program prioritásait a MOTTA (melynek feladata egyre inkább
az INTERREG és PHARE CBC programok összehangolása), illetve a Határmenti
Regionális Tanács (HRT) szakemberei határozták meg. A programok részben
kapcsolódnak a megyék által kidolgozott területfejlesztési koncepciókhoz
(Szörényiné Kukorelli 1999).
Az osztrák—magyar határ jelenleg az együttm űködések szempontjából a
legfejlettebb határunknak tekinthet ő . A határvonal, a schengeni rendelkezések miatt
ugyan nehéz akadályt is jelent, de ezt messzemen ően kompenzálja a hagyományos
és széles körű együttműködések rendszere. A kapcsolatok tradicionálisak, s
természetes földrajzi vonzáskörzet hálózaton nyugodnak. A korábbi térségi
szervez ődések újraélesztését nagymértékben szolgálta a már a nyolcvanas évek
második felében kialakuló intézményrendszer, mely egyedülálló volt az országban,
az 1995 után érkez ő uniós támogatások, melyek els ő célterülete ez a határszakasz
volt. Ezeken az alapokon a magyar határok közül itt épültek ki a legszélesebb
spektrumú együttműködések, mind témájukat, mind intézményi formájukat illet ően.
Így ez a határ lényegesen el őbbre jár az együttm űködések szervezésében a többi
határunknál. Ennélfogva e kooperációknak közvetít ő és mintaadó szerepe,
jelentősége van/lehet az ország többi határ menti területe felé.
Jegyzetek
.
Vizsgálatunkat 1998 nyarán folytattuk négy magyar településen (Szentgotthárd, Fert őd, Levél, Zsira)
és osztrák oldali párjukon (Heiligenkreuz, Pamhagen, Zumdorf, Lutzmannsburg). A lakossági
kérdőívek felvételét polgármesteri interjúk, a regionális (megyei) sajtó tartalomelemzése, valamint
csoportbeszélgetések egészítették ki. A kutatást magyar oldalon az MTA RKK Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézet, osztrák odalon az Österreichisches Ost- und Südosteuropa Institut munkatársai
végezték. A továbbiakban is e felmérés eredményeire hivatkozunk.
2
Hozzá kell tennünk, hogy a kiköt őnek a földrajzi közelség ellenére nincs szlovák kapcsolata, s őt
jelentős konkurenciát fog jelenteni a 25 km-rel lejjebb fekv ő Észak-Komárom (Komamo) kiköt őjének.
3
A PHARE hármashatárra vonatkozó egyszeri programja, melyben 1,5-1,5 millió euró állt rendel-
kezésre magyar és szlovák oldalon. Az 1996. évi program középpontjában a határon átnyúló
kommunikáció segítése állt. E program keretében támogatták a hármashatár térségére készül ő
fejlesztési stratégia kidolgozását, mely 1999 januárjában indult a szlovák és februárjában a magyar
oldalon (Lados 2000).
Irodalom
Baumgartner, G. Kovács É. Vári A. (2001) A határmentisé g paradoxonai: Besenyőantal és
— —
Albrechtsdorf 1990 2000. Teleki László Intézet, Közép-Európa Tanulmányok Központja, Institut Für
-
Donauraum. Kézirat.
Csapó T. (1999) Határ menti együttm űködések a munkaerőpiac területén, különös tekintettel Vas és
Zala megyére. — Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt A határ. Győr—Pécs, MTA
—
RKK. 269-295. o.
Dőry T. (1999) Vállalkozások jöv őképe az osztrák—magyar határ menti térségben. — Nárai M.—Rechnitzer J.
(szerk.) Elválaszt és összeköt a határ. Győr—Pécs, MTA RKK. 209-234. o.
—
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
128 Hardi Tamás — Nárai Márta TÉT XV. évf. 2001 s2
Erdő si F. (1988): A határ menti térségek kutatásáról. — Erd ősi F.—Tóth J. (szerk.) A sajátos helyzet ű
térségek terület- és településfejlesztési problémái. OKKFT Ts — 2/2 „A terület- és településfejl ődés
társadalmi-gazdasági folyamatai Magyarországon" c. program, 2. sz. kiadvány. Pécs, MTA RKK.
18-30. o.
Hardi T. (1999) A határ és az ember — Az osztrák—magyar határ mentén él ők képe a határról és a „másik
oldalról". — Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — A határ. Győr—Pécs, MTA RKK.
159-189. o.
Hardi T. (2000) Együttmű ködések a szlovák—magyar dunai határ mentén. —Hardi T. (szerk.) A határ
menti regionális együttm űködések mint a területfejlesztés új irányai. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
(Kutatási jelentés).
Izsák É. (1999) A határmentiség és a határ menti regionális együttm űködés a sajtó tükrében 1989-t ől
napjainkig. — Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Győr—Pécs, MTA RKK.
191-207. o.
Kampschulte, A. (1999) Grenzraum und Systeme — Von geschlossenen zu offenen Grenzen? Tübingen,
Geographischen Instituts der Universitiit Tübingen.
Kovács K.—Váradi M.M.(1996) Karöltve. A regionális együttm űködés esélyei a Bécs—Gy őr—Pozsony
háromszögben. — Műhely. 3.60-68. o.
Lados M. (2000) Példa a közös területi tervezésre. — Hardi T. (szerk.) A határ menti regionális
együttm űködések mint a területfejlesztés új irányai. Győr, MTA RKK NYUTI. (Kutatási jelentés).
Nárai M. (1999) A határ mente mint élettér — A határmentiség jelent ősége az emberek életében. — Nárai
M.—Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Győr—Pécs, MTA RKK. 129-158. o.
Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) (1999) Elválaszt és összeköt — a határ. Győr—Pécs, MTA RKK.
Ormos M. (1997) Új rend a világban — Egy meghasonlott békerendszer. — Rubicon. 2.13-19. o.
Rechnitzer J. (1992) A határmenti régiók megújítási lehet őségeinek néhány forrása. — Forray R.K.—
Pribersky, A. (szerk.), A határmenti együttm űködés és az oktatás. Budapest, Oktatáskutató Intézet.
119-125. o.
Rechnitzer J. (1997) Eurorégió vázlatok a magyar—osztrák—szlovák határ menti térségben. — Tér és
Társadalom. 2.29-58. o.
Rechnitzer J. (1998) A területi stratégiák. Budapest—Pécs, Dialóg-Campus Kiadó.
Rechnitzer J. (1999a) Bécs—Pozsony—Gy őr—Budapest innovációs tengely, s a magyar területfejlesztési
koncepciók. Győ r, MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet. Kézirat.
Rechnitzer J. (1999b) Határ menti együttm űködések Európában és Magyarországon. Elválaszt és
összeköt — a határ. — Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) Gy őr—Pécs, MTA RKK. 9-72. o.
Rechnitzer J. (1999c) Az osztrák—magyar határ menti együttm űködés a kilencvenes években. — Nárai
M.—Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Győr—Pécs, MTA RKK. 73-127. o.
Rechnitzer J. (2000) A határ menti kapcsolatok fejlesztésének lehetséges irányai, ajánlások. — Hardi T.
(szerk.) A határ menti regionális együttműködések mint a területfejlesztés új irányai. Gy őr, MTA
RKK NYUTI. (Kutatási jelentés).
Rechnitzer J. (szerk.) (1990) Nyitott határ. (A gazdasági és szellemi er őforrások innováció-orientált
fejlesztése az osztrák—magyar határ menti régiókban). Győ r, MTA RKK Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézet.
Rechnitzer J. (szerk.) (1994) Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához Győr—Pécs, MTA
RKK.
Sallai J. (2001) Szomszédságban egy évezrede. — Bécsi Napló. Szeptember—október. 3. o.
Sári I. (2001) Győr és a vasutak. Győ ri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények. 6. Gy őr,
Győr Megyei Jogú Város Levéltára.
Szörényiné Kukorelli I. (1999) A n ői egyéni vállalkozások néhány jellemz ője a határ mentén. — Nárai M.-
Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Győr—Pécs, MTA RKK. 235-267. o.
Teke A. (szerk.) (1999) Volt egyszer egy EJR. Győr, Győri Határőr Igazgatóság.
Hardi Tamás – Nárai Márta:
A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi Nyugat-Magyarországon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 107–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A határmenti területek ... 129
THE TRANSFORMATION OF THE CHARACTERISTICS
OF BORDER REGIONS AT THE END OF THE 201.11
CENTURYIWSHGA
TAMÁS HARDI - MÁRTA NÁRAI
The western border of Hungary, the Austrian-Hungarian state border was borned in the
frame of the peace-treaty end the first World War similarly the other borders of the country.
However there are significant differences in its historical process and the main
characteristics. Between the wars, when the surrounding countries, newly formed or
transformed nation-states aimed at increasing the separating role of the new border, the
border between Austria and Hungary didn't hinder the continuation of everyday relations.
Under the socialism this borderline became the separator obstacle of two big world system.
The strictly defend western border regions missed from the important development
programmes and former traditionally well-developed regions came to peripheral situation.
After the system transformation in 1989-1990 the location of the region became more
significant again and now considerable part of the Austrian-Hungarian border region became
front-rank area of Hungarian development. This study likes to present the changes of the last
decade on the basis of the results of earlier researches. It contains the transforming economy
in comparison to the developing trends of the neighbouring Austrian areas (Burgenland), the
transforming society, the changing cross-border co-operation and the future possibilities.