Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 71-85. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 2: 71-85
VIDÉKKUTATÁS ELŐ ZMÉNYEKKEL
ÉS TÉNYEKKEL
(Research of Rural Areas with Preliminaries and Facts)
SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI IRÉN
Kulcsszavak:
vidékfejlesztés kistérségek SAPARD területfejlesztés
Az intézet tizenöt éves fennállása óta a területi folyamatok vizsgálatában meghatározó jelent őséggel
bírt a falusi terek kutatása. Az elmúlt tizenöt év során a vidéki terek kutatását illet ően intézetünk az
alábbi főbb kérdésekre koncentrált:
— A perifériális területeket, vidéki térségeket vajon hogyan érintette a rendszerváltással elinduló
folyamat, és ezzel egy id ő ben milyen hatást gyakorolt rájuk a hozzánk mindinkább közelebb kerül ő
Európai Unió terület- és vidékfejlesztési politikája?
— A területfejlesztés új eszközrendszerének a kialakitás, és az újonnan kialakuló intézményrendszer
mennyiben járult hozzá a falusi terek átstrukturálódásához, avagy mennyiben differenciálódott
nálunk a vidék, s ez vajon megnyilvánult-e a funkcióváltásban is?
A térszerkezeti struktúrák változása, a kistérségi szint kialakulása és m űködőképessége, valamint a
vidéki gazdaság és jövedelemteremtést magában foglaló kutatások eredményeinek összefoglalója a
fenti kérdésekre ad választ.
Tizenöt évvel ezel ő tt, mint minden új kutatóintézetben, a munkatársak, a kutatók
keresték azokat a kutatási témaköröket, melyek az intézet profilját és az
elkövetkezendő évtized munkásságát megalapozhatják. A f ő témakör — az
anyaintézet profiljából adódóan —, a területi folyamatok vizsgálata lett, de ezen
belül a város—vidék, a centrum—periféria kapcsolatának elemzése kitüntetett
jelentőséggel bírt. Másik részr ő l az intézet létrehozásában bábáskodó, az intézetet
pénzügyileg támogató Gy ő r-Moson-Sopron Megyei Tanács is arra inspirált
bennünket, hogy a megye azon területeivel is foglalkozzunk, melyek nem csak
földrajzilag, hanem a társadalmi kutatások tekintetében is perifériára szorultak a
korábbi évtizedekben. Így került sor az intézet valamennyi munkatársának bevoná-
sával végzett els ő empirikus kutatásra, az ún. Rábaköz kutatásra, amelynek
eredményeit intézetünk els ő könyveként publikáltuk (Rechnitzer 1988). Ezt a
munkát tekinthetjük az els ő kistérségi kutatásnak, annak ellenére, hogy akkortájt a
kistérség mint fogalom még nem definiálódott.
Intézetünk a területi folyamatok komplex megközelítését állította a kutatások
középpontjába, ezért már a rendszerváltozást megel őzően megkülönböztetett
figyelemmel kísérte a különböz ő típusú tereket, úm. a centrum térségek,
válságterületek, határ menti területek, perifériák. Ezeknek a területeknek a kezelése
még a centralizált hatalmi struktúrában is egyedi elbírálást, a területi specifikumok
figyelembe vételét kívánta meg. Mondhatjuk tehát, hogy intézetünk a rendszer-
váltásra már a kilencvenes évek el őtt felkészült azzal, hogy a területi specifikumok
vizsgálatára és annak komplex elemzésére irányította a kutatók figyelmét.
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
72 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XV. évf. 2001 s2
A rendszerváltó folyamatok a városokban, a centrumtérségekben el őbb és
erő teljesebben érvényesültek, mint a perifériális területeken, a vidéki, elmaradott
térségekben. A rendszerváltást követ ő en divatosabb és látványosabb volt a centrum
térségek, az innovációs zónák, mint a leszakadó, hátrányos térségek vizsgálata.
Mégis, mivel a kutatónak a feladata a problémák objektív kezelése és bemutatása,
így a területi folyamatok vizsgálatát a reflektorfénybe nem került vidéki tereken is
folytattuk. Intézetünknek és benne a falusi terekkel foglalkozó kutatóknak is az az
álláspontja, hogy a vidékkutatás szerves része a regionális tudománynak, tehát csak
vele együtt valósulhat meg a regionális kutatás komplexitása.
Az elmúlt tizenöt év során a vidéki terek kutatását illet ő en intézetünk az alábbi
fő bb kérdésekre koncentrált:
— A perifériális területeket, vidéki térségeket vajon hogyan érintette a
rendszerváltással elinduló folyamat, és ezzel egyid ő ben milyen hatást
gyakorolt rájuk a hozzánk mindinkább közelebb kerül ő Európai Unió terület-
és vidékfejlesztési politikája?
— A területfejlesztés új eszközrendszerének a kialakítása és az újonnan kialakuló
intézményrendszer mennyiben járult hozzá a falusi terek átstrukturálódásához,
avagy mennyiben differenciálódott nálunk a vidék, s ez vajon megnyilvánult-e
a funkcióváltásban is?
A válaszadáshoz számos kutatási program segítségével jutottunk el. Az OTKA,
OKTK és OFA kutatások mellett a korábbi KTM, a mai FVM és számos kistérségi
társulás is megbízott bennünket azzal, hogy az empirikus kutatásokon keresztül az
elméleti és gyakorlati kérdések ne maradjanak megválaszolatlanul.
A vidéki területeket a rendszerváltást követ ően számos er ő s sokkhatás érte az
ország magterületeihez, nagyvárosaihoz képest. Ezekb ő l a továbbiakban csupán
felvillantásra kerül néhány elem.
— A kilencvenes évek elejét ő l a szövetkezeti törvény és a kárpótlási törvény,
majd az azt követ ő kárpótlási folyamat következtében az addigi tulajdon-
viszonyok és gazdálkodási formák (a mez őgazdasági termel őszövetkezetek)
felbomlottak, miközben az ország addigi agrárpiacai er őteljesen besz űkültek, a
mező gazdasági termelés mennyisége jelent ős mértékben csökkent.
— A mező gazdasági termel ő szövetkezetek falu menedzsel ő szerepe megsz űnt,
ezzel a falvakban az addigi TSZ által elvégzett „társadalmi munka"
elvégzetlen maradt, hiszen az önkormányzatok részben felkészületlenségb ől,
részben pénz- és eszközhiányból fakadóan nem tudták ellátni az ilyen irányú
feladataikat. De a helyi társadalmi, civil szervezetek is sok esetben
mű ködésképtelenekké váltak a szponzori szerep megsz űntével.
— A szövetkezeteknek a felbomlásuk, illetve az újjáalakulásuk során megsz űnt a
korábbi foglalkoztató funkciója, ami els ő sorban a létszám leépítésben
tükröz ő dött, ezzel a helyben foglalkoztatottak váltak munkanélkülivé,
megjelent a falusi munkanélküliség.
— A falusi munkanélküliség másik összetev őjét a helyben és a közeli városokban
dolgozó ipari foglalkoztatottak leépítése jelentette. A TSZ melléküzemágak és
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 73
a telephelyi ipar volt a legsérülékenyebb az ipari szerkezetváltás során, így
ezek összeomlása és felszámolása szintén a falusi munkanélküliséget növelte.
Mind az Európai Unióban, mind Magyarországon sokat hallhatunk a vidék
fogalmáról, sőt itthon, az elmúlt évtizedben több tudományos vita folyt magáról a
definíciójáról is. A vidék általános definíciója mögött látnunk kell viszont azokat a
differenciákat, amelyek mind Magyarország, mind az EU országainak vidéki
térségeire jellemz őek. Az EU megkülönbözteti a dönt ő mértékben vidéki, jelent ős
mértékben vidéki és a dönt ő mértékben városias területeket. Nálunk a hasonló
kategorizáláson túl érdemes az elmúlt évtizedben folyó változások hatására a
mikrotereket tipizálni, s ezek segítségével rámutatni azokra a térszerkezeti
változásokra, amelyek a társadalmi, gazdasági rendszerváltást követ ően bonta-
koztak ki.
A differenciált vidék, avagy az átalakuló vidéki gazdaság
Az országos folyamatokra a különböz ő vidéki terek különböz őképpen reagálnak,
de arra, hogy a válságszituációkat csak túlélték, vagy sikerült azt az el őnyükre
fordítani, csak a kutatások tudnak választ adni. Erre egy sokváltozós társadalmi és
gazdasági elemzés segítségével kaphattunk választ, melyet kistérségi szinten
végeztünk el. A vizsgálatainkban általában, és ebben is, nem a KSH kistérségi
szintet tekintettük vizsgálati szintnek, hanem a kistérségi szervez ődések területi
szintjét. E kistérségi szint lehatárolásánál a tájtudatot, a már meglév ő kistérségi
szerveződéseket éppen úgy figyelembe vettük, mint a városok körül kialakult, s
létez ő vonzáskörzeteket. A kutatás során — de mondhatjuk, hogy a tizenöt év során
— legtöbb esetben empíriaként a megye vagy a régió szolgált.
Bár a kilencvenes évtized már nem a matematikai modellek évtizede volt, mi
mégis a faktor- és klaszteranalízis segítségével elemeztük a kistérségi szinten
megmutatkozó térségi differenciákat. A vizsgálat segítségével Észak-Dunántúl
gazdasági és térszerkezeti változásaira mutattunk rá. A mintegy harminc mutatóval
közelített módszerrel a szintetizálás fázisában definiálásra kerültek a kistérségi
típusok, melyek a következ ők:
1. Rurális térségek jó humán tőkével és jó infrastruktúrával:
példaként: Szigetköz, Sokoró, Fert ő-mente, csornai kistérség
2. Depressziós rurális térségek (kedvezőtlen humántőke állomány, rossz
infrastruktúra ellátottság):
példaként: Kavicstakaró, Dél-Rábaköz, Somló-környék, Balatonfelvidék,
Göcsej—Őrség—Hetés, ZalaKar
3. Egyéb rurális térségek:
3/A. Egyéb rurális térség jó humán erőforrással, kedvez őtlen
infrastruktúra ellátottsággal:
példaként: Mosoni-sík, Tóköz, Muramente, Őriszentpéter kistérsége
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
74 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XV. évf. 2001 s2
3/B. Egyéb rurális térség kedvez őtlen humán erőforrással, jó
infrastruktúra ellátottsággal:
példaként: Alpokalja, Kis-Balaton, Csepreg—Bük
4. Gazdasági innováció pólusterületei (a legjobb gazdasági aktivitáshoz jó
humántő ke és kiépített infrastruktúra párosul)
példaként: Sopron, Gy ő r, Szombathely, Veszprém, Kapuvár,
Mosonmagyaróvár, Kő szeg, Zalaegerszeg városok és térségeik
S. Vegyes gazdaságú térségek
5/A. Vegyes gazdaságú térségek közepes vagy annál gyengébb gazdasági
aktivitással, kedvez ő humán erőforrással, rossz infrastruktúra
ellátottsággal:
példaként: Körmend, Pápa, Tapolca, Ajka, Várpalota, Répcelak, Jánosháza
települések és kistérségeik
5/B. Vegyes gazdaságú térségek, közepes vagy annál gyengébb gazdasági
aktivitással, kedvez őtlen humán erőforrással, de jó infrastruktúrával:
példaként: Sokoróalja, Sárvár, Zalaszentgrót, Zalalöv ő kistérségei
6. Depressziós vegyes gazdaságú térségek, amelyeket a kedvez őtlen humán tőke és
az infrastruktúra alacsony szintje jellemez:
példaként: Celldömölk, Zirc, Letenye, Sümeg, Vasvár, Szentgotthárd,
Nagykanizsa, Zalaszántó települések és kistérségeik, valamint a
Kerkamente és Bels ő-Göcsej
7. Turizmus által frekventált területek magas szint ű gazdasági, vállalkozási
aktivitással, jó humán tőkével és kedvez ő infrastruktúrával:
példaként: Balaton mente, Keszthely—Hévíz térsége
Az egyes kistérségek típusaihoz rendelt pontértékek alapján a vizsgált terület
térszerkezetében a fejlett térségek három különböz ő sávját lehet elkülöníteni:
I. Északnyugat—délkeleti irányú északi sáv,
2. Nyugati határmenti sáv,
3. A régió déli pereme — Balaton mente.
A fejlettséget hordozó térségek mellett élesen lehatárolhatóvá vált a terület ún.
„depressziós tekn ő "-je is, mely Vas, Veszprém és Zala megye közös megyehatár
menti térségeit foglalja magába.
A határ menti területek voltak azok a területek, amelyek a korábbi hátrányukat le
tudták küzdeni, s fekvésükb ő l adódóan a korábbi hátrányos helyzetüket el őnnyé
tudták változtatni, különösen ami a gazdasági faktorokat illeti. Sajátságos a déli
perem, azaz a Balaton menti sáv jellemz ője, ez az a terület, amely kiugrik a
vállalkozói aktivitásával és kedvez ő infrastrukturájával, míg a Balaton
háttértelepüléseinek mikrotere a depressziós típusba tartozik.
A különböző , egymástól jól elkülöníthető innovációs és depressziós térségek
mellett külön figyelmet érdemelnek azok a térségek, melyeket az ún. vegyes
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 75
gazdaságú térség kategóriába soroltunk. Ezek azok a területek, melyek nem kell ő
odafigyelés esetén visszacsúszhatnak a depressziós kategóriába, különösen a
gyenge humán tőkéjük miatt (Szörényiné Kukorelli 1997b).
A vizsgálat eredménye rámutatott arra, hogy mikrotérségi szinten a területi
differenciák sokkal valóságosabb képet képesek mutatni, s így azok kezeléséhez is
ilyen szintű vizsgálatokra van szükség.
A kilencvenes évek második felében intézetünk kutatócsoportjai foglalkoztak a
vidéki térségek jövedelemtermel ő képességével (Lados 2000), ehhez a helyi adó
potenciál, a központi támogatásoktól való függ őség, az adósságszolgálati ráta, a
tartalék szint és a m ű ködési bevételek terheltsége, valamint az átlagos felhalmozási
ráta mutatók segítségével kistérségi szinten került elemzésre a jövedelemtermelési
képesség, megalkotásra került az önkormányzatok egyik finanszírozási modellje.
Mivel a helyi adópotenciál legnagyobb hányadát az ipar űzési adó szolgáltatja
(85%), ezért ennek az adófajtának a települések és kistérségek egyenl őtlenségében
óriási szerepe van. Ebben a témakörben tett vizsgálataink rámutattak arra, hogy a
kistérségek financiális problémáinak és működőképességük megőrzésének egyik
lehetséges megoldásaként szolgálhatna a kistérségi szint ű iparűzési adó
elterjesztése. A számítások országos szinten KSH kistérségekre készültek,
települési, kistérségi és természetesen megyei és regionális szintre is összegezve. A
megyénkénti és a régiónkénti egy fő re jutó átlagok is bizonyítják azt, hogy ennek az
adófajtának a mennyisége jól tükrözi a területi különbségeket, hiszen els ő helyen a
központi régió, második helyen a Közép-dunántúli régió, s harmadik helyen a
Nyugat-dunántúli régió áll, míg az Észak-Alföld az országos átlag felét sem éri el.
A kistérségi ipar űzési adó bevezetése esetén az az egyik f ő kérdés, hogy egy
kistérségen belül hány településen van, s hány településen nincs ipar űzési adó,
hiszen ez lehet az egyik legnagyobb konfliktusforrás.
A megállapított típusok a következ ők:
- erősen differenciált kistérség, ahol a települések 10%-ánál vagy annál
kevesebbnél van ipar űzési adó;
— kvázi differenciált kistérség: a települések 11-35%-ában van ipar űzési adó;
— megosztott kistérségek: a települések 36-65%-ában van ipar űzési adó;
— kvázi homogén kistérségek: a települések 66-90%-ában van ipar űzési adó;
— homogén kistérségek: a települések 91%-ában, vagy annál többnél van
iparűzési adó.
A kutatási téma kidolgozása során a következ ő megállapításokra jutottunk: az
iparű zési adó kistérségi szinten való terítése esetén, és annak térségfejlesztési
társuláshoz való juttatásával a társulás helyi forrásának képzése megtörténhetne, s
egyben növelné a kistérség kohézióját, valamint:
— az iparűzési adó kistérségen belüli er ős differenciáló jellege megsz űnne, mert:
— ma a kistérségen belül érdekellentéteket szít és versenyt indít el, hogy
valamely befektet ő melyik települést választja. Ha sikerül egy térségnek
megszerezni a befektet őt, akkor már másodlagossá válna, hogy mely települést
választja telephelyül — a kistérségi koncepció prioritásai is jobban érvé-
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
76 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XV. évf. 2001 s2
nyesülhetnének, hiszen ma a települési és kistérségi érdek ebb ől a
szempontból különböz ő . Példaként említhetnénk, hogy van egy település,
mely a térség gazdasági központja, infrastruktúrával ellátott, kialakított
iparterülettel rendelkezik, míg a szomszédos aprófalu a falusi turizmust
preferálja, de ha mégis ide települne az adott üzem, több haszna lenne a
kistelepülésnek
- a térségfejlesztés a térségen belüli érdekellentéteken nem alapulhat, ez a
rendszer az érdekellentétek elsimítása felé hatna hosszú távon,
— ezen adófajta bevezetése még inkább a kistérségi gazdasági háló kialakulását
segítené, például a térségi beszállítói kör és a foglalkoztatottak miatt,
- nem lenne az önkormányzatok részér ő l az a kényszer, miszerint „csak valami
ipari üzem jöjjön ide, mindegy, hogy milyen" — azaz az ésszer űtlen telephely
kialakítást megakadályozná.
A fent felsoroltak bevezetésére is több alternatívát javasoltunk (Szörényiné
Kukorelli 1999d; 2000a).
A vidék differenciálódására utalnak a vidéki gazdasággal foglalkozó kutatási
témák további eredményei is, melyek egyértelm ű en bebizonyították, hogy a vidéki
terek közül az innovációs zónához és a nyugati határ menti sávhoz tartozó
települések gazdasági, vállalkozási aktivitása er ő s, sok esetben azonos a városok
vállalkozás aktivitási rátájával. Példaként említhet ő , hogy míg a soproni kistérség
ezer főre jutó működő vállalkozásainak száma 78, addig a Tét—Pannonhalma
kistérségben ugyanez az érték 47,8, a Gy ő r-Moson-Sopron megye falusi átlaga
52,3.
Az osztrák határ menti vidéki területek társadalmi-gazdasági arculatát a határ
nyitottá válása megváltoztatta. Megélénkült és átalakult a gazdaság, mely
megváltoztatta a térség arculatát, és felértékelte a térséget az itt lakók és ide
költöz ők számára.
A kedvez őbb gazdasági miliő , a magasabb jövedelmi szint, az életmin őség
javulása az alábbi tényez őknek köszönhet ő , amint azt „A regionális differenciák a
vidéki Magyarországon" közös magyar—amerikai kutatás is alátámasztotta
(Szörényiné Kukorelli 2000c):
— magasabb jövedelmek (a legális vagy illegális munkavállalás Ausztriában
átlagosan a hazai jövedelmek 8-15-szörösét biztosítja);
— más rurális térségeknél kisebb valódi munkanélküliség a külföldi munka-
vállalás (szakmunkák, segédmunkák, mez ő gazdasági szezonális munka-
vállalás) lehet ősége miatt;
— bármely turisztikai céllal megjelen ő vendégek Ausztriából — növekvő
keresletet indukál az országosnál magasabb árszínvonalon;
— turizmus adottságain alapuló fejlesztés lehet ősége
— Fertő tó — osztrák oldalon már m űködő turizmussal,
— Fertő—Hanság Nemzeti Park — alakuló ökoturizmus,
— kerékpárútvonalak építése (Fert ő menti kerékpárút, szigetközi kerékpárút);
— a nyugati gazdasági és társadalmi modellek megismerése;
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 77
— a nyugati fogyasztási szokások elterjedése;
— rokoni-baráti kapcsolatok újjáéledése, újak kiépülése;
— új üzleti kapcsolatok kiépülése.
A fenti tényez ők hozzájárultak a térség felértékel ődéséhez. A gazdaság az ország
belső területeinél kedvez őbb helyzetbe került, az itt él ő lakosság jövedelme az
országos falusi átlagnál gyorsabban növekedett.
A határ menti sávtól az ország belseje felé húzódó vidéki terek csak akkor lesznek
képesek hasonló megújulásra, ha a határ menti területek gazdasági folyamatai az
ország belseje felé képesek tovább diffundálni, s ott a helyi lakosság adaptív
képességével találkoznak.
Térszerkezet vizsgálata térkapcsolat-analízis módszerével
Intézetünkben a vidéki terek kutatásának másik f ő vonulata a térszerkezeti
vizsgálatok voltak a lakossági térkapcsolat-analízis segítségével.
A társadalmi-gazdasági átalakulás során megváltoztak a lakosság mozgásirányai,
a kötelez ően, adminisztratívan leszabályozott igénybevehet ő szolgáltatások
fellazultak, az egészségügyi, oktatási irányokat a kínálat-kereslet, a szabad választás
határozhatja meg. A már nem csak nagyvárosokban épül ő bevásárlóközpontok,
vagy az új kereskedelmi vállalkozások miatt a kereskedelmi térpályák módosulnak,
de éppen a piacgazdasággal függ össze az újonnan kialakuló pénzügyi, üzleti
szolgáltatások igénybevétele, lakossági térpályáinak kialakulása is. A szabadid ő
kapcsolatok irányai is átrendez ődtek, a nemzetközi kapcsolatok pedig a falusi
térségekben valójában a kilencvenes évek után hódítottak teret.
A térkapcsolat-analízis módszerével a lakossági és a településkérd őív segítségével
választ kapunk a vizsgált térség kapcsolati rendszerére, a központok valóságos vagy
vélt szerepére, s lehatárolhatjuk azt a földrajzi teret, amelyen belül a kapcsolatok
sűrűbbek, többségben az adott téren belül mutatnak, s ennek alapján kirajzolható a
kistérség határa is.
A lakossági térkapcsolatok átrendez ődése a falusi terek térszerkezetében idézett
elő jelentős változást, új csomópontok keletkeztek átlépve a korábbi berögzült
közigazgatással összefügg ő zártnak tűnő tereket. A térpálya kapcsolatokra
vonatkozó kérdőíves felmérések és feldolgozásuk lehet őséget teremtett a lakossági
mozgáspályákon alapuló kistérségi lehatárolás megteremtésére. A módszer továbbá
választ ad a térség és a települései zártságára, a települések kohéziójára és
centralizációjára a településre mutató, a településb ől kifelé mutató, s magára a
településre önmagára mutató térpályák összefüggései alapján.
A kistérség lehatárolása nem egy egyszer ű feladat, hiszen sem a közigazgatási,
sem a természetföldrajzi határok kizárólagosan nem definiálhatják, sokkal
komplexebb területi egységr ől van szó, olyanról, ahol egy településkör történelmi,
kulturális gyökereit, társadalmi-gazdasági adottságait, néprajzi értékeit együttesen
kell vizsgálni, és azt az összetartozó területet, ahol ezen tényez ők homogenitása a
legnagyobb, nevezhetjük kistérségnek (Rechnitzer—Szörényiné Kukorelli 1994). A
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
78 Szörényiné Kukorelli kén TÉT XV. évf. 2001 s2
térkapcsolat-analízis módszere ehhez nyújtott segítséget, s így sikerült Gy őr-
Moson-Sopron megye egészére egy kistérségi lehatárolásra javaslatot tenni, s
ezáltal az alulról szervez ődő kistérségi társulások megalakítására, földrajzi terének
kialakítására is javaslattal élni. Gy őr-Moson-Sopron megye önkormányzata
elfogadta a térkapcsolat-analízis módszerével lehatárolt mikrotér beosztást, s erre a
térfelosztásra készítette el intézkedéseit a megyei területfejlesztési koncepcióban. A
másik eredmény, hogy a tizennégy kistérség lehatárolása megel őzte a nagy
kistérségi szervez ődési hullámot, s így mintegy tudományos megalapozottsággal
tehettünk javaslatot a kialakítandó mikroterekre. 1998-ig meg is alakultak a
megyében ezek a társulások, az azóta megjelen ő újabb kistérségi társulások
ezeknek az osztódásából jöttek létre (Szörényiné Kukorelli 1998).
A módszer felhasználásra került a Balaton területfejlesztési koncepciójának
elkészítése során is.
A vidéki mikrotér kialakulása és szerepe a területfejlesztés folyamatában
Intézetünk már tizenöt évvel ezel őtt mikrotér vizsgálatokba kezdett, akkor, amikor
még a kistérségi vizsgálatok nem váltak a szakma divatjává. A kilencvenes évek
területi politikája a kistérségi szintet mint az alulról építkezés szintjét teremtette meg.
Az intézetben folyó vidékkutatások ennek a szintnek mind a gyakorlati, mind az
elméleti kutatásait felvállalták, azaz egyszerre folytatott kutatást a szint
definiálására és az intézmény és eszközrendszerének lehetséges megteremtésére,
valamint ott volt a gyakorlat oldalán is, mikor a kistérségi szint ű fejlesztéseket
megalapozó területfejlesztési koncepciók, majd kés őbb a stratégiai vidékfejlesztési
programok készítését végezte.
A Magyarországon 1992-ben elinduló PHARE Területfejlesztési Programnak az
1993-tól életbe lép ő településközi együttműködési komponense adott talajt és
egyben lendületet a kistérségi szervez ődéseknek, miközben közvetítette az Európai
Unió vidékfejlesztési politikáját, amely alulról építkez ő, azaz a helyi közösségen
alapuló integrált vidékfejlesztést t űzte zászlajára. A vidéki térségek adaptív
képességét és nyitottságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerény, de
elérhető források reményében két éven belül 138, a PHARE programnak eleget tev ő
kistérségi szervez ődés alakult.
Intézetünk felvállalta Gy őr-Moson-Sopron megye és a Nyugat-dunántúli régió
kistérségeivel való szoros kapcsolattartást, s ezen keresztül a kistérségi szint
vizsgálatához folyamatosan gy űlt az empíria, mely hozzá tudott járulni az elméleti
kutatásokhoz.
Már a fent említett PHARE Településközi Programban is részt vettünk, amikor a
Rábcatorok társulás területfejlesztési koncepcióját a program keretében
elkészítettük. Hasonlóan az els ők voltunk az OFA keretében meghirdetett
területfejlesztési program kidolgozásában, mikor a Muramente Nemzetiségi
Területfejlesztési Társulás koncepciójának készítését nyertük el.
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 79
Az intézetben egyszerre kezdtünk hozzá a különböz ő területi szintek
területfejlesztési dokumentumainak az elkészítéséhez. A kistérségi koncepciók
készítésének gyakorlata kapcsán szintetizálásra került a készítés módszertana, e
módszertan alapján került kidolgozásra Gy őr-Moson-Sopron megye hét
kistérségének területfejlesztési koncepciója. A kistérségi koncepció már a léptéke
miatt is jelentő s különbségeket hordoz a megyére vagy régióra vonatkozó
területfejlesztési koncepcióval szemben. A felhasználói és az érintett kör miatt
viszont lényegesen részletesebb kidolgozást igényel, és sokkal inkább a helyi
közösségekre támaszkodik, nemcsak az önkormányzatok bevonására kell gondolni,
hanem a térségben él ő vállalkozóknak, civil szervezeteknek a véleményét is ki kell
kérni. Ezért érthet ő, hogy a kistérségi szintű vidékfejlesztés alapvet ő elvárása a
helyi közösségek bevonása, azaz a helyi szerepel őkkel való együttműködés a
koncepció későbbi használhatósága érdekében. Ezt a folyamatot mi is tanultuk a
kilencvenes évek els ő felében, de ez a gyakorlati megközelítés éppúgy hozzá-
tartozik a mikroterek kezeléséhez, mint az endogén er őforrások feltárása és
elemzése.
A kistérségi koncepció módszerére vonatkozóan négy alapvet ő ismérvet kell
kiemelni, ami lényegesen különbözik a nagyobb téregységre készül ő fejlesztési
stratégiáktól:
- településszintre való építkezés fontossága;
— helyi szerepl ők folyamatos közrem űködése a koncepciókészítés során, azaz a
közös tervezési módszer;
— a koncepció megfogalmazásán túl a programok részletes kimunkálása;
— a folyamatos társadalmi kontroll.
A kistérségi koncepció használhatóságának néhány momentumát kell kiemelnünk:
— a nagyobb téregység (megye, régió) területfejlesztési koncepciójához való
illesztés fontosságát;
— a szomszédos kistérségek koncepcióival való egyeztetés, összehangolás;
— módosításának lehet ősége, szükségessége, flexibilitása;
— alkalmasságuk a rendezési tervek el őkészítésére.
Az elmúlt tíz év kistérségi szint ű programkészítési gyakorlata azt mutatta, hogy a
kistérségi stratégiának egyszerre kell megfelelnie a helyi, a térségi szerepl ők felé,
alkalmazkodnia kell a szomszédos kistérségek koncepcióihoz, kapcsolódnia kell a
megyei fejlesztési stratégiához, és el kell tudni magát fogadtatnia a felhasználókkal,
befektetőkkel is (Szörényiné Kukorelli 1997a), de mindemellett nem szabad
elfelejteni, hogy a térségfejlesztés alapvet ő célja az adott területen él ő népesség
életminőségének javítása.
Egy fontos kritérium a kistérségi program készítés, illetve m űködés során a civil
szervezetek bevonása, mely sajnos a fontossága ellenére nem m űködik jól. Az FVM
megbízásából készült kutatás arra mutatott rá, hogy a civil szervezetek és a
kistérségi társulások kapcsolata gyenge, s f őleg kiépítetlen még a kistérségi szint ű
civil szervezeti struktúra (Szörényiné Kukorelli 1999c).
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
80 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XV. évf. 2001 s2
— A törvényben el ő írt Önkormányzati területfejlesztési társulási forma nem
kedvez a civil szervezetekkel való partnerségi viszony szorosabbá tételének
azzal, hogy a civil szervezeteknek a társulásban tagként való részvétele nem
megengedett.
— Tény, hogy a falusi térségekben is aktivizálódott a helyi társadalom, de a
társulásokkal kiépített partnerségi viszony gyenge.
— A társulásoknak általában nincs szerepük a m űködésük ideje alatt megalakuló
civil szervezetek létrehozásában, azaz nem töltenek be katalizátor szerepet, s
ez ugyancsak alátámasztja az együttm űködés hiányát.
- Kevés a társulások földrajzi területére kiterjed ő civil szervezet, m űködési
területük inkább településhatáros, mint térséghatáros.
- A kistérségi társulásoknak a nemzetközi, az országos, a regionális és megyei
civil szervezetekkel való partnerségi viszonya gyenge.
A munka nehézségét, de egyben a szépségét is sok esetben nem a kutatómunka,
hanem a visszacsatolások sorozata teszi még izgalmasabbá és használhatóvá.
Intézetünk a fent említett kistérségi programok által a koncepció és programkészítés
fázisainak mind a gyakorlati, mind az elméleti oldalát megtanulta.
Az intézményesül ő mikroterek kialakulási folyamata és szerepük az
EU konform vidékfejlesztésben
A kistérségi koncepciók készítése mellett az intézet kutatási témáiban fontos
szerepet kapott a kistérségi szint vizsgálata, annak m űködőképessége, intézmé-
nyesülésének lehet ősége. A működő képesség vizsgálatára országos szinten több
kutatási program keretében került sor (OFA 1999; FVM 2000.), s ennek
tapasztalatait, kutatási eredményeit a következ őkben foglaljuk össze.
A kistérségi szint egy olyan területi szint, mely magyarországi, s őt európai uniós
minta és tapasztalat nélkül formálódott, és a források hiányának ellenére
megmaradt. Megmaradását, m ű ködését, kialakult státuszát az alulról építkezésben
kell keresni, ereje a helyi döntéshozók tenni akarásában lelhet ő fel. Az
együttm űködések életre hívása, születésük el őmozdítója legtöbbször valamely
pályázati lehetőség, illetve pályázati lehet őség feltétele volt. Ezek az okok
kampányszer ű megalakulásukkal nyomon követhet ők (Szörényiné Kukorelli 2000b).
Az indítékot els ősorban a küls ő források megszerzése jelentette, mint például a
pályázati támogatások (OFA, PHARE), melyek elnyerését létez ő kistérségi
szervez ő dések, településszövetségek számára tették csak lehet ővé. Az
önkormányzatok döntéshozói éppen a sz űkülő helyi források miatt hamar
felismerték a társulásban rejl ő forrásszerzési lehet őséget, így a bels ő indíttatás
mellett er ősebben dominált a küls ő tényező , amely a települések alulról építkez ő
integrálódásához vezetett.
A kutatások eredményei a kistérségi szint ellentmondásaira is utalnak, hiszen
mind a mai napig nincs tisztázva ennek a szintnek a funkciója, és — különösen az
országos területi politika szintjén — m űködő képességük sem átlátható, s őt
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 81
hasznosságuk is sok esetben megkérd őjelezhető . Mindez abból a sok
ellentmondásból adódik, ami a megalakulásukat, átalakulásukat végig kíséri, és
ahogyan mind a mai napig a térlefedettséget kezelik.
A kilencvenes évek els ő felében a kistérségi társulások megjelenése teljes
mértékben szabályozatlan volt, részben az önkormányzati törvény, részben a
társulási törvény keretében alakultak meg, mindennem ű addigi területi
lehatárolásokat figyelmen kívül hagyva. Pontosabban megfigyelhet ő, hogy az
akkori kistérségi társulások a táji, néprajzi határokat követték leginkább, ez a tény a
nevükben is tükröződik (Cserehát Településszövetség, Ormánság, Szigetközi
Önkormányzatok Szövetsége).
1993-ban bár történt a KSH részér ől egy ún. kistérségi lehatárolás, de ez nem
jelentett semmiféle pressziót az 1993-tól megalakuló kistérségek számára.
Az 1996-tól, a területfejlesztési törvény életbe lépésével egy újabb alakulási
hullám kezdődött, és most már az új törvény szellemében alakultak meg vagy
alakultak újjá a kistérségek, és korábban m űködő vagy új szövetségek tagjaivá
váltak azok a települések, amelyek korábban még nem tartoztak kistérségi
szövetségbe.
A Területfejlesztésr ől és területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. törvény III.
fejezetében a „területfejlesztést és területrendezést ellátó területi szervek" között
szerepel a területfejlesztési önkormányzati társulás, ami a korábban elindult
kistérségi szervez ődések területfejlesztési törvényben legalizált jogi szervezeti
formája. A törvény nem kötelez ő jelleggel rendelkezik e jogi személyiséggel
rendelkez ő társulások létrehozásáról, de a megyei területfejlesztési tanácsok tagjai
között a területfejlesztési önkormányzati társulások képvisel ői jelen vannak, s ezen
keresztül nyernek a települések érdekképviseletet. Ezért nevezhetjük a
területfejlesztési törvény elfogadását a kistérségi szervez ődések mérföldkövének. A
törvény tehát felgyorsította a településeknek területfejlesztési társulásokba való
belépését, sok esetben létrejöttek a statisztikai kistérség határait lefed ő
önkormányzati társulások, fő leg azokban a megyékben, ahol korábban kistérségi
szervez ődések nem voltak, vagy ha meg is alakultak, m űködésük formális volt (Vas
megye).
Tehát 1996-tól jelen voltak a területfejlesztés területén a kilencvenes évek els ő
felében megalakult, legkevésbé sem KSH határos kistérségi szervez ődések, melyek
sok esetben éppen a vonzáskörzet központját, a várost hagyták ki szervezetükb ől
(ZalaKar, SZÖSZ), viszont ezek azok az önkormányzati társulások, amelyek már
többnyire rendelkeznek a m űködőképesség jeleivel. Ezek a kistérségi
szerveződések már az 1996. évi XXI. törvény el őtt elkezdték m űködésüket,
eredményeket értek el, elkészíttették fejlesztési koncepciójukat, s őt irodát tudtak
mű ködtetni, valamint átalakulásukkal eleget tettek a törvény szellemének.
Azaz a túlélés lehetséges útjai:
— átalakultak a 1996. évi XXI. törvénynek megfelel ően önkormányzati
területfejlesztési társulási formára, belépési szándék esetén a térség városát,
vagy más belépés szándékával jelentkez ő települést felvettek a tagjaik sorába,
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
82 Szörényiné Kukorelli kén TÉT XV. évf. 2001 s2
s ha statisztikai vonzáskörzetenként több ilyen m űködőképes társulás létezett,
akkor képviseletüket a területfejlesztési tanácsban rotációs módon oldották
meg a területfejlesztési törvény módosításáig;
— a KSH körzet alapján alakították meg a törvényi el őírásoknak megfelel ő
önkormányzati területfejlesztési társulást, melynek tagjaivá váltak a korábbi
társulás települései is, így mintegy kett ő s tagságot vállaltak;
— KSH körzet határosan megalakították a társulást, s ezzel a korábbi társulásuk
megszűnt.
Az előzőek azt bizonyítják, hogy ma egymás mellett párhuzamosan léteznek az
átalakult és az 1996 után megalakult kistérségi társulások.
Míg az előbbiek elsősorban funkcionális kistérségek, melyek nem KSH határosak,
a második csoportba a törvény által presszionált, sok esetben csak formálisan
működő , de az elfogadott területi szintnek megfelel ő társulások tartoznak.
1998/99. év fordulóján kezd ődött a SAPARD programra való felkészülés,
melynek a kistérségek részér ől az első fázisa a vidékfejlesztési program
elkészítésére benyújtandó pályázat volt. Ekkor kellett dönteni a több kistérségi
társulási tagsággal rendelkez ő településeknek, hogy hova kötelezik el magukat,
mert csak egy kistérségi társulás pályázatában szerepelhettek. Ezzel a pályázati
kiírással a kistérségi társulások diszjunkt térlefedésére történt kísérlet.
Tehát addig, amíg az Országos Területfejlesztési Koncepció a kistérségben, a
statisztikai vonzáskörzetben, azaz a KSH kistérségben szabta meg a területfejlesztés
legkisebb egységét, és a beavatkozási területek is erre a térségi szintre
definiálódtak, addig a SAPARD program a funkcionális kistérségekre épít, hiszen
elsősorban a már m űködőképességüket bizonyítani tudó, pályázatokat levezényelni
képes kistérségek kerültek ki nyertesként a SAPARD pályázat els ő fordulójából, de
éppen az egymást lefed ő térségi társulások kiküszöbölése végett ezek sem egyeznek
meg minden esetben a korábbi funkcionális kistérségekkel.
Jelenleg tehát nagy káosz uralkodik a kistérségi szint körül, de nemcsak a
térlefedettséget illet ően, hanem a funkcionális formák és a m űködőképesség körül
is. Ez az a szint, melynek mindeddig központi forrás nem jutott, a tagönkor-
mányzatok által összeadott tagdíj minimális, az a formális m űködéshez is kevés,
abból még projektekre történ ő pályázatok esetében az önrészre sem futja.
Működésük minden esetben a perszonális tényez őktől függ, azoktól az elkötelezett
személyektől, akik képesek a lelkesedésükkel a lehetetlennek t űnő feladatokat és
kihívásokat is kezelni.
El kellene végre dönteni, hogy milyen szerepet akarunk betöltetni a
kistérségekkel, marad-e mint területfejlesztési szint, s akkor ez milyen
kötelezettségekkel és jogokkal párosul, vagy megmarad alulról építkez ő
területfejlesztési civil szervezetnek, de ebben az esetben különböz ő erősségű
szervezetek fogják kitölteni a teret, melyek közül többen továbbra is a formális
működés jegyeit mutatják, míg lesznek olyanok, melyek képesek lesznek
forrásokhoz, s őt EU-s forrásokhoz jutni.
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 83
Az elmúlt évtizedekben minisztériumi szinten gazdátlannak bizonyult ez a szint,
ténylegesen valódi helyi, alulról építkez ő szint volt, addig mára a „SAPARD
kistérségek"-ben az FVM, a területfejlesztési társulásokban (amennyiben ezek KSH
kistérség határosak) a Miniszterelnöki Hivatal finanszírozza kistérségi megbízottját
(meg kell jegyezni, hogy ez a két kistérség földrajzilag sok esetben egybeesik, ha
nem, akkor a területfejlesztési társulás menedzsere továbbra sem jut semmilyen
központi forráshoz). Továbbá szerencsésnek mondható, ha e két kistérségi felel ős
között jó a kapcsolat. Újabban a regionális fejlesztési tanács, illetve annak
munkaszervezete, az ügynökség is mintha felfedezte volna a kistérségi szintet,
sokkal inkább partnerként kezeli, s a korábbi évekhez képest szorosabb kapcsolatot
kíván kialakítani vele. Csakhogy ez a kistérség (valamely központi szervezet által
finanszírozott) már nem lesz ugyanaz, mint a kilencvenes évtized kistérsége,
aminek a nagyszerűsége, eredményei az akarattal magyarázhatók és az alulról
építkezésben keresend ők. Félő, hogy éppen ettől, a helyi döntési kompetenciától
fosztják meg a mai kistérségi szervez ődéseket, s ebben az esetben már elveszti
eddigi erényét, s a helyi kezdeményezések helyett végrehajtó intézménnyé válik, s
működésében éppen az alulról építkezés nem fog érvényesülni. Ebben a pillanatban
az EU konformitás, azaz az alulról építkez ő vidékfejlesztés újra kénytelen lesz
keresni a helyét, különösen azért, mert a LEADER programok elnyeréséhez az
innovatív, aktív helyi civil csoportokra van szükség.
Valójában megfogalmazódott az a kérdés is, hogy milyen feladatok is hárultak
ezekre a szervez ődésekre, ezek mennyire kötelez ő, vagy mennyire önkéntes
feladatok. A kutatások ezekre a kérdésekre is választ adtak.
A kistérségi szint feladata, hogy a megyénél kisebb területi egységben a gazdaság és
a társadalom térszemlélet ű fejlesztése történjen meg úgy, hogy az adott térség
fejlődése a térség gazdasági és társadalmi szerepl őinek érdekképviseletére,
érdekfelismerésére és az önmozgására építsen. E szemlélet alapján a térség fejlesztése
a helyi gazdaság és társadalom ügye, akik a fejl ődést akadályozó problémák és a
fejlesztési lehetőségek felismerése alapján összehangolt akciókba kezdenek. Ez az
együttműködés önkéntes, jó alapot szolgáltat hozzá a gazdaságföldrajzi-kulturális
összetartozás érzése, a hasonló helyzetértékelés és a kapcsolatok közelsége,
személyessége.
A kistérségi társulások differenciált m űködése során a társulások feladatai is
bővültek, a közös érdekképviseleten túl az integrált vidékfejlesztés feladatai váltak
alapvetőkké, de az EU-s csatlakozás közeledtével egyre nagyobb szerepet kell, hogy
betöltsön az EU-s források megszerzésének feladata, illetve a projekt megvalósítás
EU konform gyakorlatának az elsajátítása.
A kérdés, hogy ez az átpolitizált, de nem egységes szint meg tud-e felelni a
kívánalmaknak, melyik fajta kistérség kap meger ősített funkciót, s hogyan tud
betagozódni a magyar és az EU-s területfejlesztés intézményrendszerébe. Tény,
hogy a kilencvenes évek végére a magyar regionális és agrárpolitikán belül is
felerősödött a vidékpolitika, mely a magyar területi politika EU konformitásával is
magyarázható, s ehhez járult még hozzá az utóbbi években a SAPARD
előcsatlakozási alapra való felkészülés folyamata is. Mindezzel egyid őben
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
84 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XV. évf. 2001 s2
minisztériumi szinten egy tárcához került a területfejlesztés és az agrárium, mely
ugyancsak a vidékfejlesztés pozícióját er ősítette.
A vidékkutatás új irányai és perspektívái
Az elmúlt két-három évben intézetünkben a vidékkel kapcsolatos kutatási témák
tovább sokasodtak, de nemcsak mennyiségében, hanem min őségében is változtak.
A vidék funkciója a környezet min őségének meg őrzésére, a környezet-tudat
erősítésére irányítja a figyelmet, azaz nemcsak a környezettudományban jártas
szakembereknek, hanem a területfejlesztéssel foglalkozó közgazdászoknak,
geográfusoknak, szociológusoknak is a környezet-orientált vidékfejlesztést kell
fókuszba állítani. Minden területfejlesztési dokumentumnak meg kell találni az
egyensúlyt a gazdaság fejlesztése és a környezet megóvása között. Ebben az
esetben teljesülhet a vidékfejlesztés feladata és folyamata, mely a következ ő
meghatározással írható körül: A fenntartott és fenntartható gazdasági, társadalmi,
kulturális, politikai és környezeti változások egy olyan szándékosan megtervezett
folyamata, mely a helyi lakosság életmin őségének javításához járul hozzá.
Jelenleg intézetünkben két transznacionális vidékfejlesztési projekt bonyolódik az
EU finanszírozásán belül, melyek eredményeir ől csak a program befejezése után
tudunk beszámolni. Az E.D.E.N. projekt a vidéki turizmus fejlesztés és a
környezetállapot között keresi az optimális egyensúlyt a helyi konfliktuskezelésen
keresztül, s kíván forgatókönyvszer űen mintát adni nem csak a részt vev ő országok,
hanem valamennyi európai ország számára is.
Intézetünk partnerként vesz rész egy Leonardo projektben, az ún. EURACADEMY
programban, mely a fenntartható vidékfejlesztésnek a képzési anyagát készíti el, s
teszi hozzáférhet ővé a virtuális térben az érdekl ődők számára; a programban hat
ország vidékfejleszt ő szakemberei vesznek részt.
További kutatási projektek, tervek, beadott pályázatok szerepelnek a vidékfej-
lesztési kutatási témák sorában, melyek mind itthon, mind a nemzetközi szintéren a
fenntartható vidékfejlesztés eszközeit kutatják.
Intézetünk vidékkutatással foglalkozó m űhelye azt szolgálja, hogy a vidéki
térségek ne csak kiegészít ő szerepet kapjanak a fejlesztés-orientált területeken és
folyamatokban, hanem váljanak látványos gazdasági- és élettérré saját értékeik
felhasználásával és jöv őképük megvalósításával.
Irodalom
Lados M. (témavezet ő) (2000) A jövedelmek alakulása a vidéki térségekben. (Kutatási részjelentés)
MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Közleményei 122. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
Rechnitzer J. (szerk.) (1988) A Rábaköz térszerkezete. Csorna—Kapuvár, MTA RKK Észak-Dunántúli
Osztály.
Rechnitzer J.—Szörényiné Kukorelli I. (1994) Gy őr-Moson-Sopron megye térszerkezete. — Comitatus.
11-12.73-76. o.
Szörényiné Kukorelli I. (témavezet ő) (1994a) Megújítási lehetőségek, térségfejlesztési irányok a
Muramenti Nemzetiségi Társulás településeiben 1.-11. Kutatási jelentés. Gy őr, MTA RKK EDO.
Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 71–85. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Vidékkutatás el őzményekkel ... 85
Szörényiné Kukorelli I. (1994b) A régióanalízis eredményeire alapozott térségfejlesztés programja. —
Szörényiné Kukorelli I. (szerk.) Megújítási lehetőségek, térségfejlesztési irányok a Muramenti
Nemzetiségi Térségfejlesztési Társulás településeiben II. Győr, MTA Észak-Dunántúli Osztály.
Szörényiné Kukorelli I. (szerk.) (1995a) A térségfejlesztés társadalmi-gazdasági feltételei Rábcatorok
településeiben. MTA RKK NYUTI Közleményei 5/1. Győr, MTA RKK NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I. (szerk.) (1995b) A térségfejlesztés stratégiája Rábcatorok településeiben. MTA
RKK NYUTI Közleményei 5/II. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I.(1997a) Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés) — Tér és
Társadalom. 3.93-99. o.
Szörényiné Kukorelli I. (1997b) A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemz ői és trendjei Észak-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. I. 147-181. o.
Szörényiné Kukorelli I. (témavezet ő) (1998) A kistérségi területfejlesztési társulások hatékonyabb
m űködéséért Gy őr-Moson-Sopron megyében. MTA RKK NYUTI Közleményei 84. Gy őr, MTA RKK
NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I. (témavezet ő) (1999a) A Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás
vidékfejlesztési stratégiai programja. MTA RKK NYUTI Közleményei 104. Gy őr, MTA RKK
NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I. (témavezet ő) (1999b) A térségmenedzserek szerepe a kistérségi szervez ődések
m űködőképességében. (OFA) MTA RKK NYUTI Közleményei 92. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I. (témavezet ő) (1999c) Alulról építkez ő vidékfejlesztés feltételrendszere és intéz-
ményrendszere Magyarországon H/A. A partnerség megjelenése a vidékfejlesztés intézményrend-
szerében, különös tekintettel a civil szervezetek reprezentációjára. MTA RKK NYUTI Közlemények
102. Győr, MTA RKK NYUTI.
Szörényiné Kukorelli I. (1999d) A kistérségi szervez ődések finanszírozási lehet őségei I. — Comitatus. 12.
Szörényiné Kukorelli I. (2000a) A kistérségi szervez ődések finanszírozási lehet őségei II. — Comitatus. 1.
Szörényiné Kukorelli I. (2000b) A kistérségi szervez ődések életképessége, a térségmenedzserek szerepe
— Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón.
Pécs, MTA RKK. 218-234. o.
Szörényiné Kukorelli I. (2000c) Vállalkozások és a n ői szerepek az osztrák határ menti falvakban. —
Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határok és régiók. Szeged, JATEPress. 271-281. o.
RESEARCH OF RURAL AREAS WITH PRELIMINARIES
AND FACTS
IRÉN SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI
Researches of rural areas were always a dominant part of the spatial process researches
during the 15 years existence of the West Hungarian Research Institute. Our institute
concentrated in the last one and a half-decade to the following issues:
What were the impacts of process started with the transformation of political and socio-
economic system on the peripheral regions and rural areas?
— What were the impacts of the regional policy of the European Union?
— To what extent did the establishment of the new institutional system and instruments of
regional development contribute to the restructuring of rural spaces?
— To what extent were the rural areas differentiated?
— Was there any change in their functions?
Summary of the results of researches in the fields of the change in the spatial structures, the
formation and operable of small regions and the rural economy and incomes give answer for
us to the above questions.