Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 199-202. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 199-202
TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS KÖZIGAZGATÁS-
SZERVEZÉS
(Megye, régió, kistérség)
Szerkesztette: Glatz Ferenc
A kötetet összeállította: Pálné Kovács Ilona és Horváth Gyula
(Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2000.)
KISS ATTILA
A regionalizáció kérdéskörével kapcsolatban tapasztalható tanácstalanságot és
tisztázatlanságot illusztrálva az el ő szó világosan bizonyítja, hogy hazánkban még
mennyire hiányosak a régió építéséhez elengedhetetlen ismeretek és elméleti
alapok. Ennek jegyében kíván a tanulmánykötet választ adni a területi folyamatok
nemzetközi környezetének függvényében a regionális kohézió és identitás
szerepére, a területfejlesztési aktivitásra, az e tevékenységben szerepl ők
motivációira, a területi kooperációs készség kialakíthatóságára.
Enyedi György a téma felvezetéseként, globális keretekben gondolkodva, a
területi egyenlő tlenségek új formáira és azok gazdasági, illetve felértékel ődő humán
hátterére világít rá. A levont tanulság egyértelm ű: a területi fejl ődés térformáinak
változatossága a területfejlesztési politika célterületeinek és eszközrendszerének
minden eddiginél körültekintő bb átgondolását követeli meg.
Ezt követő en a magyar területfejlesztési politikának az unió gyakorlatához
viszonyított alapvető gyengeségei fogalmazódnak meg. S őt a szerző az uniós
területfejlesztési politika hazai viszonyok közt történ ő alkalmazásának veszélyeit
sem hallgatja el.
A regionális területfejlesztési intézményrendszer kiépülésével kapcsolatban a
bizonytalan és koncepciótlan jogi szabályozás mellett további nehézségeket jelent a
szereplők megosztottsága, a szűkebb területi dimenziókhoz való kötő dése, és
„abban való gondolkodása", vagy éppen a valódi régióépítés stratégiájának hiánya.
A szerző mégis a decentralizációs régióépítés mellett áll ki, mert csak ez vezethet
hatékony regionális politika kialakulásához. Minthogy ma a régióhoz — a
statisztikán túl — sem ismeretek, sem érzelmek, sem érdekeltségek nem köt ődnek,
ezért a régióépítésben csak a fokozatosság vezethet sikerre. Mégpedig el őször
lehetséges alternatívák felállításával az elérend ő célt szükséges tisztázni, mert a
régióépítés csak akkor vihet ő sikerre, ha az azt szolgáló cselekvések összehangoltak
és egy irányba mutatnak.
Kiss Attila: Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 199–202. p. Könyvismertetés.
200 Könyvjelz ő TÉT XV. évf. 2001 s 1
Pálné Kovács Ilona tanulmányát a területfejlesztés politikai dokumentumaiban
szereplő térkategóriák tüzetes elemzésével indítja, miáltal az olvasó számára is
világossá válik, hogy a területfejlesztés tereinek intézményesülése hazánkban még
csak az alapoknál tart, hiszen sem tényleges szerepük, sem munkamegosztásuk nem
tisztázott elég egyértelm űen.
A tanulmány második felében a szerz ő a térbeli identitás szerepét keresi a hazai
regionalizáció jelenében és jöv őjében. Következtetésében a hosszú távú, stabil jogi
szabályozás biztosította formai, m űködési keretek mellett a régióépítés másik,
egyenrangú stratégiai pilléreként jelöli meg a kölcsönös érdekeltséget megteremt ő
tényezőket, mint a nyilvánosságot, a partnerséget, a széles kör ű érdekképviseletet, a
rgionalizmus politikai marketingjét és nem utolsó sorban a térségi identitást.
A leírtak szerint a tudatos régióépítésnek kormányzati és területi szinten
párhuzamosan kell zajlania, mely során a térhez köt ődés kulturális, érzelmi és
kognitív tartalma sokoldalúan támogathatja a térség társadalmi, gazdasági
aktivitását. Ezzel szemben hazánkban nemcsak a világos kormányzati szándék, az
önálló források és hatáskörök hiányoznak, de talán még szembet űnőbb a regionális
szereplők érdekérintettségének, a tényleges kohéziónak és az együttm űködésnek a
hiánya. A szerző szerint éppen a regionális együttm űködés motiválása, és az ehhez
segítséget nyújtó területi identitás „táplálása" ígérkezik igazán nehéz feladatnak.
Horváth Gyula a területi közgazdaságtan oldaláról, meglehet ősen széles
kontextusba helyezve elemzi a magyar regionalizáció problematikáját. A gazdasági
szempontokon túlmutató, új versenyképességi tényez őket felvillantva meggyőzően
érvel a helyi adottságok, illetve a területi szerepl ők közötti intézményes partneri
kapcsolatok mindinkább felértékel ődő szerepe mellett. S őt a regionalizációt a
nemzetállam sikerességének feltételeként határozza meg.
A fogalom tartalmához az Európai Uniós regionalizáció f ő mozgatóinak beható
elemzésével visz közelebb, majd mintegy kontrasztként, a kelet-közép-európai
regionális fejlődés útkeresésével szembesülhet az olvasó. Viszont a kérd őjelek után
az uniós regionális politika új súlypontjai, már világos útmutatással szolgálnak a
tudatos régióépítés megalapozásához. A felvázolt decentralizációs modellek pedig a
regionalizáció útveszt őjében nyújtanak eligazodást. Mindezek alapján a hazai
lehetséges regionális fejl ődés egy közepesen koncentrált és egy dekoncentrált
forgatókönyve kerül felállításra, amit a jöv őbeli teendők tudatos rendszerezése
követ, kiemelve a regionális iparpolitika, a decenralizált államszervezeti rendszer és
az intézményesített régióépítés kulcsszerepét.
A regionalizációs kérdéskör számtalan elemét felvillantó tanulmány hatásos
zárásaként a szerz ő rádöbbenti az olvasót, hogy mennyi a még nyitott,
megválaszolandó kérdés e témában.
Hajdú Zoltán a történeti regionalizációs tendenciákat, a területi, szervezeti
struktúraváltozásokat kíséri nyomon hazánkban az államalapítástól napjainkig.
Kiss Attila: Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 199–202. p. Könyvismertetés.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Könyvjelz ő 201
Bizonyítja, hogy a regionális közigazgatás nem Jendszeridegen" a magyar területi
igazgatás történetében, ugyanakkor arra is rámutat, hogy az rendszerint
centralizációhoz kapcsolódott. Azaz a területi struktúra szerepét alapvet ően a
politikai feltételek jelölték ki a múltban, és jelölik ki ma is.
Bőhm Antal a térségi identitás fel ől közelíti meg a regionalizációt. Jól érzékelheti
az olvasó a területi identitás problémájának összetettségét, amikor a „pozitív
öndefiníciós viszonyon alapuló társas befolyásolásként" meghatározható identitás
fogalmát a lokális-globális dimenzió térbeli kereteivel párosítja a szerz ő. A fogalmi
tisztázást követ ően részletes elemzés során kaphatunk fogalmat a magyarországi
területi szinteket jellemz ő térbeli identitás közelmúltbeli változásairól. Mintegy
tanulságként fogalmazódnak meg a tanulmány végén a térségi identitást
meghatározó, erősítő tényezők.
Soós Edit Csongrád megye területfejlesztési szerepl őit veszi tüzetesebb vizsgálat
alá tevékenységük, működésük, szervezettségük, motivációik, érdekérvényesít ő
képességük alapján. Majd a megyén túlmutató együttm űködési szándék
megvalósulását, a megszület ő szervezetek feladatait, céljait és jelent őségüket,
illetve a régió létrejöttéhez való hozzájárulásukat ismerheti meg az olvasó.
A tanulmány végén a területi szerepl ők funkcióinak és az együttm űködésük
tartalmának tisztázatlansága fényében, az együttm űködés lehetőségei, keretei és a
javasolt feladatok kapnak főszerepet.
Oláh Miklós tanulmánya a regionális identitás megrajzolásához vonultat fel
számos eredeti, empirikus felmérést. A térséghez való köt ődés racionális és érzelmi
indíttatású összetev őit boncolgató fogalmi megközelítés során az identitás
„kulturális kontextus" jellege, társadalmi meghatározottsága kap hangsúlyt, melyek
alapján az identitást a térhasználat „otthonosságaként" fogalmazza meg a szerz ő.
Majd a felmérések eredményei alapján rámutat, hogy a régió ma alig foglalkoztatja
az embereket, és a gazdasági szerepl ők mozgásteréből is hiányzik még ez a szint,
miközben a megye napjainkban is a legelfogadottabb területi szint, bár nem
tapadnak hozzá markáns szociokulturális elemek.
Kákai László a Dél-Dunántúl megyéiben a megye politikai, önkormányzati
szereplői révén megjelen ő identitáselemeket tárja fel. Egyrészr ől a megyei
közgyűlésnek a megyei identitás ápolásában, imázsának építésében, a megyetudat
erősítésében betöltött szerepét elemzi. Másrészr ől a saját identitásukat keres ő
települési önkormányzatoknak a megyéhez f űződő viszonya áll a tanulmány
középpontjában. Harmadrészt a politikai pártok megyei szint ű aktivitása,
együttműködése, területi képviselete képezi a vizsgálat tárgyát. Talán nem is
meglepő a végső megállapítás, miszerint a megyei közgy űlés ma nem képes az
integráló és koordináló funkcióknak, illetve a szükséges területi azonoságtudatnak
megfelelni.
Kiss Attila: Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 199–202. p. Könyvismertetés.
202 Könyvjelz ő TÉT XV. évf. 2001 s 1
Szörényiné Kukorelli Irén tanulmányában a Nyugat-dunántúli régió léte mellé állít
kérdőjelet. Ez korántsem csupán egy elméleti feltevés, hiszen az elemzett
polgármesteri kérdőívek egyáltalán nem tükröznek regionális identitástudatot, s őt a
megyei területfejlesztési tanácsok társulása sem ígér egyenes utat az
intézményesült, regionális közigazgatási szint felé. Bár PHARE CBC-program
szervezésére megalakult programrégió kerüli minden látszatát a közigazgatási
régiónak, azonban az együttműködés, a közös programokban való gondolkodás, a
kapcsolatépítés kiváló tanulóterepének bizonyult. Ugyanakkor a végkövetkeztetés
világos: a régió csak akkor tudja igazi szerepét betölteni, ha valóban gazdasági
régióként, térszerkezeti egységként is fel tud lépni.
A tanulmánykötet erénye, hogy igen széles spektrumban ad rálátást a hazai
regionalizáció számos új, jöv őformáló kérdésére, miközben számos veszélyforrásra
hívja fel a figyelmet, de a szükséges lépések mikéntjére is javaslatokat tesz.