Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 111-129. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 111-129
TERÜLETI EGYENL Ő TLENSÉGEK A KÖZÉP-
DUNÁNTÚLON'
(Regional Inequalities in Central Transdanubia)
BARÁTH GABRIELLA — MOLNÁR BALÁZS —
SZÉPVÖLGYI ÁKOS
Kulcsszavak
területi egyenl őtlenség, területi fejl ődés, regionalizmus, Közép-Dunántúl
Az 1990-es évek Magyarországán végbement gyors társadalmi-gazdasági változások következtében a
területi egyenlőtlenségek jelentősen átstrukturálódtak. A folyamat különböz ő területeket más és más
mértékben érintett. Az átalakulás egészét tekintve az átlagosnál kedvez őbb változásokat mondhat
magáénak a Közép-dunántúli régió. Az összességében kedvez ő összetételű tényezők mellett azonban
kisebb térségekben, bels ő és küls ő perifériákon a területi egyenl őtlenségek hosszabb távú
stabilizálódása, bizonyos területeken pedig felerősödése várható. A régió dinamizmusának megtartása
érdekében polarizáltabb fejl ődés, a kialakult területi egyenlőtlenségek kezelése szükséges, egyrészt a
versenyképesség egyes területeken történ ő javításával, másrészt az elmaradt területek további
felzárkóztatásával.
A területi egyenl őtlenségek értelmezése
A különböző , földrajzilag lehatárolható területek komplex jellemzésének
kulcskérdése a területi egyenl ő tlenségek meghatározása, vizsgálata. Ezek a
területi egyenl őtlenségek több dimenzióban értelmezhet ők. Nemes Nagy József
(1998) értelmezése szerint az egyenl őtlenséget a jelenségeknek térben az
egymástól, míg id őben az önmaguktól való különböz ősége, nem azonossága
adja. Ez alapján egy adott területen, eltér ő szempontok szerint az
egyenl őtlenségek párhuzamosan, min őségi és mennyiségi paraméterekkel
jellemezhet ők.
A kilencvenes években a területi egyenl őtlenségek a gyorsan végbement
társadalmi-gazdasági változások következtében jelent ősen átstrukturálódtak. Ez a
változás — számos egyéb tényez ő mellett — a gazdasági feltételrendszer, a társadalmi
struktúra és a környezeti állapot átalakulását is befolyásolta. A leírt változások
természetesen Magyarország egészét érintették, azonban különböz ő területeket más
és más mértékben. Összességében n őttek a területi gazdasági különbségek és a
demográfiai viszonyok is jelent ősen romlottak, ami az ország azon területein lett
jelentős feszültségek forrása, ahol elérhet őségi, infrastrukturális ellátottsági,
környezeti vagy gazdaság-, illetve társadalomszerkezeti problémák merültek fel az
elmúlt évtized folyamán.
Az említett változások eltérései regionális szinten is érvényesültek. Az utóbbi
évtizedben a régiók, illetve az azokat alkotó megyék a feltételrendszerek változása
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
112 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
miatt eltérő fejlődési pályát futottak be. A Közép Dunántúl az átalakulás egészét
-
tekintve az eltelt id ő alatt az átlagosnál kedvez őbb változásokat mondhat magáénak.
Természetesen ezek a változások kisebb id őbeli és ennél sokkal jelent ősebb térbeli
eltérésekkel valósultak meg. Ahhoz, hogy a régió egészére jellemz ő —
összességében kedvez ő — változásokat értelmezni tudjuk, azokat a környezeti,
társadalmi és gazdasági hatásmechanizmusokat vizsgáltuk meg a Közép-Dunántúl
vonatkozásában, amelyek a térbeli különbségek kialakulását, fennállását és
változását kellő magyarázó erővel szemléltetik. Munkánkban nem törekedtünk tehát
az összes hatásrendszer megismertetésére, elemzésére, hanem fontosabbnak
tartottuk az egyenl őtlenségek tekintetében legszemléletesebb mechanizmusok, tér-
és időbeni változások ismertetését, részletes vizsgálatát. Ezek a tájalkotó tényez ők
és természeti er őforrások regionális szerepében, az általuk is befolyásolt
településszerkezetben, valamint a társadalmi változásokban és a gazdaság
dinamizmusának eltéréseiben érhet ők tetten a legmarkánsabban. A tanulmány ezen
tényezők területi eltérésein, id őbeli változásán és összefüggésein keresztül törekszik
bemutatni a területi egyenl őtlenségek hatásának, stabilitásának és regionális
érvényesülésének problematikáját a Közép-Dunántúl példáján.
A tájalkotó tényez ők és a természeti er őforrások szerepe a területi
egyenlőtlenségekben
A táj, mint értékelend ő adottság
Az 1990-es évek gazdasági és társadalmi átalakulását a politikai és gazdasági
szereplők és elemzők többsége jól meghatározható hatásmechanizmusok együttes
érvényesülésére vezeti vissza. Véleményük megegyezik abban, hogy a kiindulási
helyzet alapvet ően meghatározza a különböz ő területek jelenlegi dinamikus
fejlődését vagy esetleges stagnálását (Simai 2000). Gondolkodásuknak szintén
közös pontja, hogy a végbemen ő gazdasági és társadalmi átalakulás szinte
kizárólagosan a terület gazdasági, els ősorban ipari teljesítményének függvénye.
A fentiek mellett azonban jelentkezik egy másik — igen lassan változó —
hatásrendszer is, a földrajzi tér. Ennek jelentőségét az adja, hogy a már említett
folyamatok ebben a térben zajlanak. Egy adott terület — esetünkben a Közép-
Dunántúl, illetve az azt alkotó három megye — kedvez ő vagy kedvez őtlen természeti
adottságai, táji jellemz ői hatással vannak az egyenl őtlen területi fejl ődésre, egyes
területeket jobb, másokat rosszabb helyzetbe hoznak. A folyamatoknak teret adó táj
számos tényez ő olyan összetett és specifikus együttese, amely hosszú természet- és
rövid, de igen hatékony társadalomtörténeti, gazdasági fejl ődés eredménye (Pécsi
1979). Ennek megfelel ően a táji adottságok jól tükrözik a mindenkori társadalmi-
gazdasági viszonyokat, hiszen részben azok eredményeképpen alakultak ki.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 113
A táj alapvet ő emberi igényeket elégít ki, és különböz ő tájhasználati módokat tesz
lehetővé. A tájalkotó elemek hasznosíthatósága mindig társadalmi megítélés
kérdése, így id őben változó értéket képvisel ő tényez ő. Ezek az elemek azonban
önmagukban is képesek hiányukkal, kiaknázatlanságukkal vagy ismeretlenségükkel
leértékelni területeket, amelyek a ráépül ő gazdaság és társadalom területi és id őbeli
változását, egyenl őtlen elhelyezkedését alapvet ően tudják befolyásolni. A táj
gazdasági teljesít őképességének hasznosítása — lehet őségek szerinti növelése — a
Közép-Dunántúl társadalmi-gazdasági fejl ődésének fontos alapja évszázadok óta,
ami azonban igen jelent ő s mértékben fogyasztja, rombolja, szennyezi és át is
alakítja azt. A problémát az okozza, hogy a táj túlzott gazdasági igénybevétele a
gazdaság fejl ő dését is csak rövid távon és csak egy bizonyos mértékig szolgálhatja
(Csemez 1996). A régió gazdaságának hosszabb távú és intenzív tájhasználata, a
kimerülő erő források, az okozott környezeti károk az évtizedek folyamán több
terület fejl ődésének gátjává váltak. Ennek megfelel ően a jövőbeni fejlesztések fő
feladata a növekv ő társadalmi és gazdasági igényeket kielégít ő, ugyanakkor a táji
adottságokat messzemen ően figyelembe vev ő beruházások megvalósítása kell, hogy
legyen.
1. TÁBLÁZAT
A tájalkotó tényez ők társadalmi-gazdasági elemekre gyakorolt hatása
(The Effect of Landscape Shaping Factors on the Socio-economic Factors)
Litológia i Domborzat Klíma Vízrajz Tala* I Biogeogr.
FKVF K V F K V F K V F K V F K V
PRIMER SZEKTOR X X X X X X X X X
SZEKUNDER SZEKTOR O
Nyersanyagok X X X X X X
Együttműködés X X X X
Telephelyválasztás X X X
TERCIER SZEKTOR O
Közlekedés X X X X X
Kereskedelem X
Településhálózat X X X X O O
Turizmus O O X X X X X
TÁRSADALOM
Demográfia O O O
Foglalkoztatottság O O O O O O
Szociális ellátás
Jelmagyarázat: F — Fejér megye; K — Komárom-Esztergom megye; V —Veszprém megye;
X —közvetlen hatás; 0 —közvetett hatás
Forrás: Saját szerkesztés.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
114 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
Az itt vázolt megközelítési mód fontosságát mindenképpen alátámasztja az a tény,
hogy a Közép-dunántúli régió természeti szempontból az ország egyik
legheterogénebb területe. Ez a sokféleség mindenképpen egyedivé teszi.
Az egyediség negatív és pozitív vonásokat egyaránt hordoz. Így a domborzati
változatosság a bels ő kapcsolatrendszer továbbfejlesztését nehezíti, míg a jelent ős
felszíni vízkészlet a gazdasági fejl ődést segíti. E kett ősség miatt célszer ű
részletesebben vizsgálni ezeket a tényez őket.
A régió táji természeti adottságai
-
Az egyes tájalkotó tényez ők társadalmi-gazdasági elemekre, folyamatokra
gyakorolt hatása a már említett heterogenitás miatt a régió különböz ő területein
jelentősen eltér. Mindenütt kiemelhet ők azonban azok a sajátosságok, amelyek az
adott területet markánsan jellemzik, egyediségét megadják. A jellegzetességek
meghatározása alapján a Közép-dunántúli régióban a, domborzat, a vízrajzi
adottságok és az él ővilág játszik kiemelt szerepet. Az I. táblázat a tájalkotó
tényezők társadalmi és gazdasági elemekre, folyamatokra gyakorolt hatását elemzi.
A Közép-Dunántúlt domborzati szempontból alapvet ően a DNY—ÉK-i
futásvonalú középhegységi tengely határozza meg. Ehhez szervesen kapcsolódik a
régió déli részének síksági jelleg ű területe, illetve észak-keleten a szintén alacsony
relatív helyzet ű peremvidék. A domborzat mint tájalkotó tényez ő ennek
megfelelően az alacsony helyzet ű és gyenge tagoltságú északi és déli
peremterületeken mez őgazdasági szempontból kedvez ő. Ez a mez őgazdasági
termelés törzsterülete. Szintén fontosak a déli kitettség ű lejtők, melyek kiváló
szőlőiről híres borvidékek települését teszik lehet ővé (Mór, Neszmély, Csopak,
Badacsony). A meghatározó domborzati irányok az ipari együttm űködéseknek is
gátat szabnak, mivel nagyobb területeket elszigetelnek az ipari tengelyek és gócok
településeitől (Erdősi 2000), tehát az észak—déli gazdasági kapcsolatok a
domborzati tényez ők miatt sem lehetnek megfelel őek. A hegységeket elválasztó
észak—déli szerkezeti törések a közlekedést alapvet ően — negatív irányba —
befolyásolják. Részben a domborzatból adódik tehát a közlekedési hálózatok
torzulása is, azaz a kelet—nyugati irányultság dominanciája és a hiányos észak—déli
összeköttetés. A domborzati tagoltság különösen a hegyvidéki területek bels ő, zárt
medencéinek megléte miatt kedvez őtlen. Ez a tényez ő szerepet játszik az aprófalvas
településstruktúra konzerválásában is, ami torzuló demográfiai mutatókat, a
munkanélküliség tartósan magas szintjét, illetve centrumhiányos területek
kialakulását eredményezi. A régió szempontjából mindezek mellett igen
kedvezőnek mondható a domborzati érdekességek nagy száma — Gerecse, Velencei-
hg., Balaton-felvidék, Vértes —, amely az idegenforgalmi kínálatot b ővíti.
A régió vízrajzi adottságai szintén érezhet ő, folyamatos hatást gyakorolnak a
gazdasági és társadalmi változásokra, területi differenciálódásra. Mind a felszíni,
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 115
mind a felszín alatti vizek szerepe kiemelend ő. A felszín alatti vízkészlet, a
kőzettani adottságoknak megfelel ően komoly karsztvíz bázison alapul. Ez a
sérülékeny, de a bányászati tevékenység felhagyása óta növekv ő készleteket
biztosító vízbázis a települések jelent ős részén biztosítja a lakossági szükségleteket,
illetve csökkenő mélysége miatt a mez őgazdasági és ipari vízellátást is segíti. Újra
növekvő szerepe miatt fontos e készlet megóvása, ami véd őidomok kijelölésével és
a hosszú távú ésszer ű gazdálkodással érhet ő el. A felszíni vizek szerepe a régió
gazdasága, idegenforgalma és társadalmi összetétele szempontjából is igen jelent ős
strukturáló tényez ő. Az ország két legnagyobb tava, a Balaton és a Velencei-tó is a
Közép-Dunántúlon található, melyek els ősorban turisztikai vonzer őt jelentenek (a
Balaton az egyetlen önálló idegenforgalmi vonzer ő Magyarországon). Emellett
komoly népesség-koncentráló szerepük is van, hiszen a Balaton északi és a
Velencei-tó déli partján jelent ős településsűrűsödés található. Szezonális
idegenforgalmi jellegük miatt azonban a part menti települések komoly
foglalkoztatási problémákkal küzdenek, és az id ősebb népesség meghatározó
jelenléte is egyre erőteljesebbé válik.
A régióban a biogeográfiai adottságok egyre növekv ő súllyal érvényesülnek.
Az országos átlaghoz képest alacsony a mez őgazdaságilag intenzíven hasznosított
területek aránya (2. táblázat), így az átlagnál magasabb a természet-közeli
ökoszisztémák részesedése.
2. TÁBLÁZAT
Az intenzív hasznosítású területek aránya régiónként ( 1999)
(The Percentage of Intensive Used Areas by Regions in 1999)
Mezőgazdasági terület aránya (%)*
Közép-Dunántúl 52
Magyarország 61
*Az összes területhez viszonyítva
Forrás: KSH 1999.
A jelenlegi állapot és a környezettudatos gondolkodásmód terjedése a
későbbiekben is pozitív irányba befolyásolhatja a tájnak legjobban megfelel ő
hasznosítási módok elterjedését. A különböz ő szintű védettség alatt álló területek
nemcsak az agrárhasznosítást, hanem az érintett területek egyéb ipari célú
hasznosítását is korlátozzák, ami az ilyen irányú fejl ődés gátló tényez ője. Ezt a
tényt alapul véve nyilvánvaló, hogy az ipari hasznosításnál a kés őbbiekben jóval
lényegesebb lehet az idegenforgalmi célú hasznosítás. A nagy számú kiépített
természetvédelmi terület komoly turisztikai vonzer őt jelent és számos esetben —
többek között a Vértes Natúr Park, a Duna—Ipoly Nemzeti Park, a Velencei-tó—
Vértes Kiemelt Idegenforgalmi Övezet esetében — a megyék közötti ilyen irányú
együttműködést erősíti. A kiemelten védett területeken is speciálisan jellemz ő a
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
116 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
demográfiai mutatók romlása, amit szintén az idegenforgalmi fejlesztések
mérsékelhetnek.
A régió táji-természeti adottságainak érvényesülése
A vizsgálat során az elkészített mátrixból megpróbáltuk kiemelni a legfontosabb,
a gazdasági és társadalmi folyamatokra legnagyobb hatást gyakorló tájalkotó
tényezőket, illetve vázoltuk azok markánsan kirajzolódó hatásrendszerét.
Mindenképpen meg kell említeni az ezek mellett jelentkez ő egyéb hatások —
történelmi el őzmények, gazdaságpolitika, változó kapcsolatrendszerek stb. —
fontosságát, vagyis azt a tényt, hogy a tájalkotó tényez ők csak kiegészítik,
módosítják, egyedivé teszik az egyéb hatások kiváltotta gazdasági és társadalmi
folyamatokat. Azonban éppen az említett egyedi jellegek miatt volt szükség
részletes elemzésükre. Az eredmények alapján megtörtént a különböz ő tájalkotó
tényezők hatáserősségének megállapítása (3. táblázat).
Összegzésként elmondható, hogy a Közép-dunántúli régió társadalmi-gazdasági
szerkezetének területi és id őbeli egyenl őtlenségeinek kialakulására és változására a
táji-természeti adottságok közül legnagyobb hatással a domborzat van, amely a
mezőgazdaságot, a gazdasági együttm űködést, kiemelten a közlekedési hálózatot és
a településhálózatot is er őteljesen befolyásolja, fejl ődésüket meghatározza. Szintén
fontos, de lényegesen gyengébb hatású a vízrajzi adottságok rendszere, amely
elsősorban a lakossági és az idegenforgalmi célú hasznosítást segíti el ő. A régióban
a hosszú távú versenyképesség biztosításának fontos eleme a biogeográfiai
adottságok hasznosítása. E tényez ő döntően befolyásolja a régió bizonyos területein
a turizmus fejlesztésének lehet őségeit, kiemelten meghatározza a terület jöv őbeni
gazdasági irányultságát. Természetesen az egyéb adottságok sem elhanyagolhatóak,
azonban kisebb súlyuk miatt csak sokszín űbbé teszik a hatásrendszereket,
érvényesülésük kisebb hatást gyakorol a lokális gazdasági és társadalmi
folyamatokra.
A tájalkotó tényez ők és azok társadalmi-gazdasági hatásainak elemzéséb ől
megállapítható, hogy a régió fő értéke a táj egyedisége és sokfélesége, néhány
adottság hangsúlyos, pozitív szerepe. A heterogenitás miatti szerteágazó
kapcsolatrendszerek ismerete segíthet az említett, bizonyos szempontok szerint
egyenl őtlen területi fejl ődés enyhítésében és a különböz ő területek összehangolt — a
már említett egyéb tényez őket, nem táji adottságokat is figyelembe vev ő —
fejlesztésében. Ezért a táji adottságokat és azok társadalmi-gazdasági hatásait a
későbbi fejlesztési elképzelésekben is megfelel ő súllyal kell figyelembe venni,
ezzel is elősegítve a terület hosszú távú versenyképességének elérését, a
gazdaságilag depressziós területek társadalmi szempontból is fenntartható
fejlődését. A sarkalatos tényez ők kiemelése és több szempontú megközelítése,
valamint a negatív vonások összesítése felhívja a figyelmet a fenti célokra, és
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 117
nagymértékben el ősegítheti a kívánt eredmények minél rövidebb id ő alatti és minél
kisebb anyagi ráfordítással történ ő elérését.
3. TÁBLÁZAT
A tájalkotó tényez ők társadalmi-gazdasági elemekre gyakorolt hatásának erőssége
a Közép-Dunántúlon
(The Strengths of the Effect of Landscape Shaping Factors on the Socio-economic
Factors in Central Transdanubia)
Litológia Domborzat Klíma I Vízra'z I Talaj 1 Biogeogr.
FKVFK V F K V F K V F K V F K V
PRIMER SZEKTOR 3 3 3 1 2 2 3 2 2
SZEKUNDER SZEKTOR 3
Nyersanyagok 1 1 2 2 2 2
Együttműködés 3 3 3
Telephelyválasztás 2
TERCIER SZEKTOR 2
Közlekedés 3 3 3 1 1
Kereskedelem 1
Településhálózat 1 3 3 3 1 2
Turizmus 1 1 2 3 1 2 3
TÁRSADALOM
Demográfia 1 1 1
Foglalkoztatottság 1 1 1 I 1
Szociális ellátás
Jelmagyarázat: F — Fejér megye; K — Komárom-Esztergom megye; V —Veszprém megye;
1 — gyenge hatás; 2 — közepesen er ős hatás; 3 — erós hatás
Forrás: Saját szerkesztés.
Egyenlőtlenségek a településszerkezetben és a népesedési
folyamatokban
A településszerkezet eltérései a régióban
A táji-természeti er őforrások jelent ős különbségei által is befolyásolt területi
különbségek látványosan jelentkeznek a Közép-Dunántúl települési és népesedési
viszonyaiban is. A régió településstruktúrája és annak egyes elemeiben él ő
népesség eloszlása és dinamizmusa — a gazdasági folyamatok mellett — az
egyenlőtlenül alakuló területi fejl ődés egyik legfontosabb tényez ője. A települések
kialakulása és fejl ődése — nagyban a természeti tényez ők szerencsés
kombinációjának és az arra épül ő gazdasági fejl ődésnek a függvényeként — az
ország e részén folyt a legsokoldalúbban és a leggyorsabban. Falvai és városai
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
118 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
fejlődése pedig elválaszthatatlan a társadalom jelenlétét ől, hiszen annak nagyság-
változása, szerkezete és mozgásfolyamata az egyik legfontosabb fokmér ője az
időben és területileg is változó preferált települések dinamizmusának.
A régió 406 településéb ől 29 város (négy megyei jogú), 377 pedig község
(1. ábra), várossűrűsége megegyezik az országos szinttel. A városlakók aránya
azonban mindössze 56,4%-os, több mint 10%-al elmarad az országos értékt ől (Fejér
megye: 54%, Komárom-Esztergom megye: 62%, Veszprém megye: 56%).
A régióra erős középváros-hálózat jellemz ő, hiszen városai átlagos népességszáma
(24 ezer fő) jóval meghaladja az országos vidéki városi átlagot (20 ezer f ő).
1. ÁBRA
A Közép-Dunántúl városhálózata 2000-ben
(Settlement System of Central Transdanubia in 2001)
Forrás: Saját szerkesztés.
E városhálózaton belül azonban kisebb hiányosságokat jelez a 2. ábra.
F. Auerbach német geográfus rang-nagyság szabálya értelmében az elméleti
eloszlás egy hiperbola lefutású görbéhez vezet, a régió valóságos városeloszlása
azonban némileg eltér ett ől az egyenes lefutás felé, ami szintén a középvárosok
relatív túlsúlyát jelzi. A görbe meredek zuhanása azonban két helyen is, a
100 és 70 ezer fő közti, valamint a 60 és 35 ezer fő közti lakosságszámú városok
relatív hiányát tükrözi.
Ez a városhálózat több urbanizációs tengely mentén helyezkedik el, melyek
mentén megfelel ően kapcsolódik a régió az országos Budapest—Gy őr—Bécs, a
Budapest—Székesfehérvár—Nagykanizsa/Szombathely, a Budapest—Pécs/Kaposvár
és a Budapest—Dunaújváros—Baja térszerkezeti vonalakhoz. A városvonalak egyben
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 119
a főútvonal-hálózatot is kijelölik, ami a táji-természeti adottságoktól is függ ő
évszázados térbeli meghatározottságot jelez.
2. ÁBRA
A Közép-Dunántúl városainak elméleti és valóságos rang-nagyság szerinti
eloszlása
(Distribution of the Towns in Central Transdanubia by the Empirical and Real
Rank-Size)
110000
100000
90000
80000
Lakosságsz ám ( fo)
70000
60000
50000
40000
30000
20000
10000
0 I II s 111111111111111[11 11
•Cr N- 0 CO CD 071 N un CO
r
Város ok népess ég sz ám szerinti sorrendje
Forrás: Saját szerkesztés.
Fejér megyén két országos urbanizációs f őtengely húzódik keresztül, az általa
érintett városok a következ ők:
A) Duna-vonal: (Budapest)—Érd—Ercsi—Százhalombatta—Dunaújváros—(Baja);
B) (Budapest)—Gárdony—Székesfehérvár, majd két irányba halad tovább:
Balaton déli partján: Polgárdi—Enying—Siófok irányába és Várpalotán át
Veszprém megyében folytatódik (1d. ott).
Ezekhez kapcsolódóan altengelyek húzhatók Mór, Bicske és Sárbogárd irányába.
Komárom-Esztergom megyében két egymásra mer őleges urbanizációs tengelyt találunk:
A) Komárom-Esztergom közti urbanizálódó térség: Esztergom—Dorog—Nyerges-
újfalu—Komárom;
B) Tata—Tatabánya—Oroszlány irányába (Esztergom—Dorog—Nyergesújfalu,
illetve Tata—Tatabánya—Oroszlány).
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
120 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
Veszprém megye városai két városvonalat alkotnak:
A) Várpalota—Veszprém—Herend—Ajka—Devecser irányába (folytatás Fejérb ől); és a
B) Balatonparton Balatonfűzfő—Balatonfüred—Balatonalmádi térségében.
A régióban a területi egyenl őtlenség az urbanizáció folyamatára is jellemz ő,
hiszen azt a viszonylagos dekoncentráció jellemzi (Enyedi 1988). Fejlődnek a
kisvárosok és az el ővárosok (pl. Mór, Gárdony, Polgárdi, Tata, Dorog, Balatonfüred
stb.). Település-együttesek, agglomerációk alakulnak ki, és indulnak társadalmi-
gazdasági fejl ődésnek: pl. a Duna menti és a veszprémi urbanizálódó térség,
székesfehérvári és tatabányai nagyvárosi település együttesek, balatoni
agglomerálódó térség. A falusi településállomány modernizálódásának, népessége
stabilizálódásának, legtöbb helyen növekedésének lehetünk tanúi. A korábbi
gazdasági központok viszont jelent ősen veszítik el népességüket összefüggésben az
adott települések egyoldalú gazdaságának válságával (pl. Oroszlány, Ajka,
Várpalota, Nyergesújfalu stb.) Az urbanizáció el őrehaladta mellett azonban lokális
városhiányos térségeket is ki lehet mutatni a régióban. Legtöbbjükhöz
nagyközségek, helyi gazdasági térszervez ő funkciókat ellátó kisközpontok vagy
közlekedési gócok, népesedési koncentrációk, potenciális városok is csatlakoznak:
1) Kisbér—Tatabánya—Tata háromszög (funkcionális kisközpontja Bábolna és
Nagyigmánd);
2) Székesfehérvár—Dunaújváros—Enying háromszög (Pusztaszabolcs);
3) Székesfehérvár—Bicske—Mór háromszög (Csákvár);
4) Bakony északi el őtere (Bakonyszentlászló);
5) Déli-Bakony—Balatonfelvidék (Nagyvázsony);
6) Somló-vidék;
7) Balatonpart Aszófő—Badacsony között (Badacsonytomaj, Révfülöp).
A régió településs űrűségét jellemzi, hogy egy városra 13 község jut (Fejérben 12,
Komárom-Esztergomban 8, Veszprémben pedig 18). A régió községeinek
nagyjából felét 1000 főnél kevesebben lakják, azonban Veszprém megyében 50%
körüli az 500 lakosnál kisebb falvak aránya, a 200 főnél kisebb törpefalvak aránya
pedig 15%. Az adatok h űen tükrözik, hogy leginkább Veszprém megye
településszerkezete aprófalvas jelleg ű: a megye lakosságának csaknem 20%-a 1000
főnél kisebb településeken él (a régió lakosságának pedig 9,3%-a). A Közép-
Dunántúl nagyobb településs űrűsödési gócai a következ ők:
1) Sümeg—Devecser—Pápa közti Marcal-medence területe,
2) Balatonfelvidék bels ő zónája,
3) Pápa—Zirc—Mór—Kisbér négyszög közti Északi-Bakony és Bakonyalja területe,
4) Fejér megye DNy-i határmenete (kapcsolódva az el őző négyszöghöz),
5) Fejér megye ÉK-i határmente (Dunaújváros és Bicske között), valamint
6) a 10-es főút mentén Komáromig.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 121
Az általában természeti tényez ők által is elzárt aprófalvas területeken több
probléma együttes jelenléte halmozza a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetet,
és utal az egyenl őtlenségek markáns területi megjelenésére. Az ország mai
fejlettségi szintjén elvileg adott, hogy helyi szinten a részben szakosított
kereskedelem és vendéglátás, a bölcs ődei, óvodai és 8 osztályos általános iskolai
ellátás, az általános orvosi alapellátás és a megfelel ő közmű kiépítettség minden
településen elérhet ő legyen, mindenki számára. Azonban ezek az intézmények
2-2500 lakos fölötti településeken m űködtethetők rentábilisan, így ezeket a falvakat
(a régió lakosságának mintegy 20%-a) valamilyen alapellátási hiány, részleges
intézményhiány jellemzi. Egyéb gondok: az országos községi átlagnál rosszabb
népesedési mutatók jellemz őek, pl. magasabb az id őskorúak aránya (20 helyett
25%). Az aprófalvakban magasabb a halálozás (17-19%0), így magasabb a
természetes fogyás értéke is. Az elvándorlás viszont kisebb, de nem az aprófalvak
nagy népességmegtartó képessége, hanem az elöregedés, az alacsonyabb
képzettség, az immobilitás miatt. Másrészt nincs települési megújulás sem a
lakásépítések alacsony száma és a csekély gazdasági aktivitás miatt.
Népmozgalom
A Közép-Dunántúl lakossága 1,1 millió f ő, mellyel a harmadik legkisebb
lakosságú a régiók között. Néps űrűsége 99 fő/km2, amivel Közép-Magyarország
után a második helyezett. Néps űrűsége 9 fő/km2-el elmarad az országos átlagtól,
azonban a vidéki átlagot jóval meghaladja. A legs űrűbben benépesült kistérség
Tatabányát övezi, ahol csaknem háromszor annyian laknak, mint a régióban
átlagosan. A népesség egyenl őtlen területi eloszlásában a jelent ős ipari területekkel
jellemezhet ő kistérségek magasabb néps űrűsége (pl. várpalotai, dunaújvárosi,
székesfehérvári, dorogi, oroszlányi, esztergomi), valamint a mez őgazdaság uralta,
illetve az aprófalvas településszerkezet ű kistérségek alacsonyabb néps űrűsége (pl.
sárbogárdi, kisbéri, pápai, enyingi) mutatkozik meg.
1990 óta a régió népessége 3000 fővel fogyott; az össznépesség 1990 óta Fejér
megye kistérségeiben (a székesfehérvári kistérség kivételével), valamint a
várpalotai és a veszprémi kistérségben növekedett csak (leginkább Gárdony és
Bicske térségében n őtt [3-5%-kal], míg legjobban Balatonfüred és Esztergom
térségében csökkent [3,5-4,5%-kal]). A régióban együttesen és külön-külön is
jelentős területi eltérések tapasztalhatók e téren, azonban Fejér megye
gazdaságának népességvonzó ereje egyértelm űen kimutatható.
A legnagyobb mérvű természetes fogyás (>5%o) Kisbér, Pápa, Sümeg és Tata
kistérségében jellemz ő, míg a legkisebb (<2%o) Oroszlány, Balatonalmádi és
Balatonfüred térségében. Összefüggése azonban a gazdasággal és a környezeti
tényezőkkel nem egyértelmű, mégis fontos a társadalom dinamizmusában
realizálható viszonthatás tekintetében, ami a gazdasági-társadalmi folyamatok
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
122 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
alakításában számottev ő. A legmagasabb az élveszületési arány Enying és
Sárbogárd térségében, átlagosan 13%o, míg a legalacsonyabb — a magas id őskorú
népesség miatt — Balatonalmádi és Balatonfüred térségében, átlagosan 10%0.
A halálozás országos viszonylatban is kiemelked ően magas Fejér megyében, illetve
Kisbéren (ahol eléri a 18 %o-et), de magas Pápa és Sümeg térségében is.
Mindezek jelent ősen módosították a népesség korstruktúráját a régióban:
kiegyenlítődtek a fiatalok és az id őskorúak arányai. Jelent ősen csökkent a fiatalok
(0-14 éves) aránya (21-r ől 18%-ra), míg az id őskorúaké megn őtt (16-ról 18%-ra, az
országos aránynál kedvez őbb). Előrehaladott állapotba került a korábbi
évtizedekben az ipari területekre bevándorolt, akkor fiatal munkavállalók
elöregedési folyamata is. Az aktív korúak továbbra is a legiparosodottabb
kistérségekben vannak legtöbben, egyben az országos értéket vezet ő hányadokban
(Székesfehérvár, Veszprém, Várpalota, Dunaújváros és Komárom kistérségei).
Az átlagnál fiatalabb népességet a mez őgazdasági területeken, Enying és Sárbogárd,
idősebbet pedig Kisbér, Balatonalmádi, Pápa és Zirc térségében találunk.
A régió vándorlási folyamataira is jellemz ő az időbeli és a területi egyenl őtlenség
együttes jelenléte: a korábbi évtizedekben, az ipari körzetekbe irányuló vándorlási
többlet az 1980-as évek végén megtorpant, majd elvándorlási hullám indult a
nehézipari körzetekb ől (Oroszlány, Tata, Tatabánya, Várpalota, Ajka, Tapolca).
A hagyományosan mez őgazdasági területekr ől az elvándorlás korábban is
folyamatos volt és ez tovább folytatódott az 1980-90-es években is (Kisbér, Zirc,
Enying, Sárbogárd). Ez a vándorlás főleg a városok és a falvak relációjában és
zömében a régión belül történt. 1990 óta 25 ezer f ős vándorlási fogyás realizálódott
a városokban, ezzel szemben a falvakban 22 ezer f ős gyarapodás mérhet ő.
Az 1990-es évek közepét ő l azonban ismét növekszik a bevándorlás a régióba.
Ennek célterületei az új gazdasági feltételek mellett legdinamikusabban fejl ődő
városok és vonzáskörzeteik: Székesfehérvár, Dunaújváros, Tata, valamint
Tatabánya, és az idegenforgalmi központok, a Balaton és a Velencei-tó környéke.
Az elvándorlási tendencia mára több körzet-központ, p1. Enying, Mór, Sárbogárd,
Bicske, Dorog és Várpalota esetében is megfordult. Elköltözés jellemzi azonban
még mindig a legtöbb Veszprém megyei és néhány Komárom-Esztergom megyei
kistérséget.
Összességében a Közép-Dunántúl települési és népesedési viszonyait er őteljes
területi egyenl őtlenségek jellemzik. Ezek kialakulásában legfontosabb szerepet a
településstruktúra esetében a természeti és gazdasági adottságok együttese játszotta,
a társadalmi folyamatokat pedig egyértelm űen a gazdaság és az elöregedéssel járó
negatív folyamatok alakították. A jelenlegi állapot egy hosszú folyamat átmeneti
szakasza, amely során folyamatosan épülnek le a már rentábilisan nem termelhet ő
természeti er őforrásokhoz csatlakozó egyoldalú struktúrák, a bels ő periférián
található települések visszafejl ődnek, míg a gazdaság új mechanizmusait el őnyei
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 123
révén adoptálni képes, dinamikus települések és agglomerációik jelent ősen
fejlő dnek. Mindez a népesség áramlásán is látható, azonban a társadalom környezeti
érzékenységének növekedésével inkább a dinamikus központok és idegenforgalmi
frekventált települések rurális környékének népessége gyarapszik és mobilizálódik
erőteljesebben a jöv őben.
A gazdaság egyenl őtlen területi fejlődése
Az eddig áttekintett két hatásrendszer mellett a területi egyenl őtlenségek
kialakulásában és változásaiban dönt ő súllyal a gazdaság érvényesül. A Közép-
Dunántúl gazdaságát tekintve az egyik legfejlettebb a régiók sorában, lényeges
szerepet játszott és játszik ma is az ország gazdasági életében (a GDP 11%-át adja).
Az egy fő re jutó bruttó hazai termék átlaga a régióban korábban jóval felülmúlta,
ma pedig ismét meghaladja az országos átlagot, Budapest nélkül pedig a megyei
átlagot csaknem 25%-kal túlhaladja (e tekintetben Fejér megye els ő az országban).
A régió megyéi eltér ő táji-természeti, településszerkezeti és népesedési
adottságokkal rendelkeznek, melyek más-más fejl ő dési pályát rajzoltak ki a három
megye esetében, gazdaságuk fejl ő dését is beleértve. Komárom-Esztergom megye és
Veszprém megye gazdasága esetében több a közös vonás (ásványkincsek,
szocialista iparosítás), míg Fejér megye külön utat képvisel a fejl ődésben. Általános
jellemvonásként megállapítható azonban, hogy az egész régió gazdaságában az ipar
játszott és játszik ma is vezet ő szerepet. Az ipar er őteljes jelenlétére jellemz ő, hogy
a régió bruttó hozzáadott értékének csaknem 45%-a innen származik, míg országos
átlagban ez az arány csak mintegy 1/3. (A régió állítja el ő az ország ipari bruttó
hozzáadott értékének csaknem 20%-át.)
A kilencvenes évek elején bekövetkez ő változások a régió gazdaságát is
érintették. A szocialista nagyipar nyersanyag- és energiaigényes ágazatait
munkaerő -, tudás- és technológiaigényes ágazatok váltották fel (Perczel 1996).
A gazdasági szerkezetváltás folyamata a térségben azonban nem azonos
dinamikával zajlott le és zajlik ma sem, aminek következtében markánsan
kirajzolódó területi egyenl ő tlenségek alakultak ki. A fejezet azokat a területeket
kívánja bemutatni, ahol a gazdasági szerkezetváltás folyamata dinamikus volt.
Az egyenlő tlen gazdasági átalakulás néhány mutató segítségével is könnyen
jellemezhető, a fejl ődés különböző szintjén álló területek jól elkülöníthet őek
általuk. A KSH elkészítette Magyarország kistérségeinek fejl ődésük szerinti
besorolását. A mutatók kiválasztásában meghatározó volt, hogy azok jól
jellemezzék az egyes kistérségek társadalmi-gazdasági helyzetét. Az alkalmazott
jelző számok alapján öt összevont fejlettségi térségtípust alakítottak ki (3. ábra).
Dinamikusan fejl ődő és fejlődő kategóriába tartozik Közép-Dunántúl
kistérségeinek több mint fele. Ilyen például a Székesfehérvári, Esztergomi,
Komáromi, Veszprémi, Dunaújvárosi és Tatabányai kistérség. A további
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
124 Baráth G. — Molnár B. — Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
kistérségek a felzárkózó és stagnáló kategóriába tartoznak, míg lemaradó terület e
szerint a besorolás szerint nincs a régióban.
A fentiek figyelembevételével a továbbiakban két mutató alapján vizsgáltuk az
egyes területeket. A kutatások azt igazolták, hogy ezen mutatókkal jellemezhet ők
legmarkánsabban a szerkezetváltás során kialakult, jelenlegi regionális gazdasági
egyenlőtlenségek. A vizsgált mutatók: m űködő vállalkozások száma 1998-ban
(4. ábra), külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett t őkéje 1998-ban (5. ábra).
A fenti mutatók alapján gazdasági szempontból dinamikusan fejl ődő térségnek
mondható a Székesfehérvári, az Esztergomi, a Dunaújvárosi, a Veszprémi és a
Tatabányai kistérség. Szükséges azonban megvizsgálni azokat az egyéb tényez őket
is, amelyek szerepet játszottak gazdaságuk fejl ődésében, a területi különbségek
kialakulásában, természetesen egyes esetekben és különböz ő súllyal.
A meghatározó tényez ők első csoportjába tartozik az adott térség kedvez ő
földrajzi fekvése, közlekedésföldrajzi helyzete és geopolitikai adottságai. A Közép-
Dunántúlon három európai ranggal rendelkez ő közlekedési és kommunikációs
folyosó (IV.,V.,VII.) valamint egy alfolyosó (V/c) halad át, melyek az említett
dinamikusan fejlődő térségek közül szinte valamennyit felfúzik, megkönnyítve
együttműködésüket Európa gazdasági centrumaival.
3. ÁBRA
A kistérségek besorolása fejlődésük szerint, 1998
(The Small Regions by Their Development Intensity)
▪ Dinankusen fejlótld
▪ Foilód6
Felzárkózó
Stagnáló
Lemaradó
Forrás: KSH 1998.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 125
4. ÁBRA
A m űködő vállalkozások száma kistérségenként, 1998
(The Number of Active Corporations by Small Regions)
r .1000
E:::11ool-moo
E. :3 3001.5000
M 5001.7000
"M3 7001-
Forrás: KSH 1998.
5. ÁBRA
A külföldi érdekeltség ű vállalkozások jegyzett t őkéje kistérségenként
(millió forint), 1998
(The Subscribed Capital of Enterprises with Foreign Direct Investment by Small
Regions)
r-1 .1000
1001.5000
5001.10000
10001.15000
15001.
Forrás: KSH 1998.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
126 Baráth G. - Molnár B. - Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s 1
A régió az ország két gazdaságilag legdinamikusabban fejl ődő területe, a
budapesti agglomeráció és a Nyugat-Dunántúl közé ékel ődik: kedvező
helyzetéb ő l adódóan mindkett ő dinamizmusából táplálkozik, és a rajta átível ő
folyamatok és struktúrák önmagukban is fejl ődési húzóerőt jelentenek.
Az említett adottságok megléte azonban önmagában még nem elegend ő egy
dinamikusan fejl ődő gazdasági térség kialakulásához. Elengedhetetlen tényez ő a
fejlett infrastrukturális ellátottsági viszonyok és tömegkommunikációs hálózatok
megléte is. Az említett dinamikusan fejl ődő területek viszonylag fejlett —
Magyarországhoz és Kelet-Közép-Európához képest fejlett — infrastruktúrával
rendelkeznek. Önmagukban azonban ezek a tényez ők nem, az el őző tényezőkkel
társulva viszont már meghatározóak a külföldi és belföldi befektet ők számára.
Tovább folytatva a sort fontos még kiemelni a régió dinamikus területeinek
fejlődése tekintetében a meglév ő ipari kultúrát, azt, hogy az állam nem támogatta
a korábbi gazdasági szerkezet konzerválódásának folyamatát, és hogy nem volt
kizárólagos a szocialista nagyipar a területen. A gazdaság dinamizálódási
folyamata tekintetében elengedhetetlen továbbá a szakképzett és olcsó munkaer ő,
a meglév ő szakmai kultúra és a közép- és fels őfokú oktatási bázis, mellyel a
leggyorsabban fejl ődő területek mindegyike rendelkezik (Enyedi 1996). Végül a
gazdasági és önkormányzati szerepl ők döntéshozatalában jelent ős tényező az
adott térség, település önkormányzati vezetése, adópolitikája, városmarketingje,
politikai alkulehet őségei, az adott térség érdekérvényesít ő ereje, válságkezelési
technikái, a helyi társadalom támogatási szándéka, az intézkedés és döntéshozatal
gyorsasága, az adaptációs készség és az innováció fogadásának feltételei.
Az eredmények részben azt mutatják, hogy azok a térségek lehetnek vonzóak a
külföldi tőkebefektetések számára, amelyek hosszú múltra visszatekint ő ipari
kultúrával, tárgyi, szellemi infrastruktúrával rendelkeznek. Az eddigi gyakorlat
azonban nem igazolja ezt kizárólagosan és messzemen ően, sőt némileg rá is cáfol,
mert a gyakorlati esetek többségében vonzóbbak az újonnan kialakított és a
befektetők igényeinek is jobban megfelel ő ipari területek, technológiai és ipari
parkok (18 hivatalos ipari park van a régióban, és több kialakítása van
folyamatban).
E kettősség jellemzi a Közép-Dunántúl és az egész ország gazdasági átalakulási
folyamatát, és egyben okozza a legnagyobb, szinte minden településen megjelen ő
egyenlőtlenségét a helyi gazdasági-társadalmi szerkezetben és az infrastruktúrahálózat
eltéréseiben, kiteljesedik a településképi, -szerkezeti és környezeti konfliktusokban, és
tetten érhet ő a helyi döntési mechanizmusokban és emberi főkben egyaránt.
A gazdaságot a természeti, települési és társadalmi folyamatoktól elválasztani nem
lehet, ezért a területi egyenl őtlenségek kialakulásában, fennállásában és nagyságában
súlyát meghatározni is lehetetlen. Azonban a gazdaság változásaihoz való rendkívül
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenl őtlenségek... 127
gyors társadalmi, települési és környezeti alkalmazkodási készség és képesség a
legszorosabb összefüggést feltételezi.
Összegzés
A bemutatott természeti-táji, településszerkezeti és társadalmi-gazdasági területi
egyenlő tlenségek Közép-dunántúli régióban történt kialakulása nem egyedi jelenség
az országban. Más régiókban az egyes területi folyamatokat ennél széls őségesebb
értékek is jellemezhetik, azonban a mintaterület sokszín űsége, sokrétű természeti,
települési és gazdasági adottságai, relatív fejlettsége és bizonyos területeken az
országban elfoglalt kiemelked ő pozíciói alapján megfelel ő terepet nyújtott a területi
és időbeli egyenlő tlenségek egymásra épülésének és regionális
hatásmechanizmusainak bemutatására. A régió hosszú távú, dinamikus fejl ődése
akkor biztosított, ha az egyes természeti, társadalmi és gazdasági tényez őkben
meglévő különbségeket komplexen látják és kezelik az érintett terület gazdasági és
irányítási döntéshozói.
A tényez ők összetétele kedvez ő, hatásuk az el őzőekben bemutatott er őteljes
egymásra épülés és kölcsönhatás során a Közép-dunántúli régió nagyobb területén
egymást erősíti. A régió fejl ődésben elmaradt, kisebb térségei, bels ő és külső
perifériái azonban a területi egyenl őtlenségek hosszabb távú stabilizálódását,
bizonyos területeken — pl. külföldi m űködőtő ke beáramlás, egyes infrastruktúra
elemek, speciális környezeti problémák, bizonyos társadalmi és kulturális tényez ők,
idegenforgalom stb. — feler ősödését vetítik el őre. Mivel a táji-természeti
adottságokhoz való alkalmazkodási nehézségek és az egyenl őtlen gazdasági
szerkezetváltás együttesen társadalmi és környezeti következményekkel —
munkanélküliség, különbségek pl. a népesség eloszlásában, korstruktúrájában,
kihelyezett szennyez ő anyagok hatásai, tájsebek stb. — is járnak, a térség
polarizáltabb fejl ődése érdekében a kialakult területi egyenl őtlenségek kezelése
szükséges. Ellensúlyozására két területi beavatkozási típus alkalmazása lehetséges a
mai globalizált gazdasági viszonyok között (Enyedi 2000): 1) a felzárkózni képes —
és ennek érdekében az els ő lépéseket már megtett —, részben a globális hálózatra
felfűzött területek és települések folyamatos megújulásának el ősegítése,
versenyképességük javítása (Komárom — Pápa — Ajka — Veszprém — Dunaújváros —
Bicske — Tatabánya — Tata — Komárom településekkel körvonalazott fejl ődési
terület és települései), 2) a globális rendszerbe még be nem kapcsolódott területek
és települések további felzárkóztatása helyi és egyéni fejl ődésük erősítésével.
Jegyzet
1 A Székesfehérváron 2000. november 8-án tartott „Területi folyamatok a Közép-Dunántúlon" c.
konferencia három el őadásának szerkesztett változata.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
128 Baráth G. - Molnár B. - Szépvölgyi Á. TÉT XV. évf. 2001 s1
Irodalom
A Közép-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. (1997) Kézirat. MTA RKK NYUTI, Győr.
Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Csemez A. (1996) Tájtervezés- tájrendezés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 28-37.o.
Csorba P. (1997) Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület,
Budapest.
Enyedi Gy. (2000) Globalizáció és a magyar területi fejl ődés. — Tér és Társadalom. 1. 1-10.o.
Enyedi Gy. (szerk.) (2000) Magyarország településkörnyezete. MTA, Budapest.
Erdösi F. (2000) A kommunikáció szerepe a terület- és településfejlesztésben. Budapest, VÁTI KHT.
Fejér megye statisztikai évkönyve. (1993, 1996, 1998) KSH Fejér Megyei Igazgatósága, Székesfehérvár.
Fejér megye területfejlesztési koncepciója. (1997) Kézirat, MTA RKK NYUTI, Györ.
Helyzetkép a megye városairól. (1997) KSH Fejér Megyei Igazgatósága, Székesfehérvár.
Helyzetkép a megye városairól. (1997) KSH Komárom-Esztergom Megyei Igazgatósága, Tatabánya.
Helyzetkép a megye városairól. (1997) KSH Veszprém Megyei Igazgatósága, Veszprém.
Kerényi A. (1997) Környezetvédelmi elvek a gyakorlatban. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 43-72.o.
Komárom-Esztergom megyei statisztikai tájékoztató 2000/2. KSH Komárom-Esztergom Megyei
Igazgatósága, Tatabánya.
Komárom-Esztergom megye statisztikai évkönyve. (1990, 1993, 1996, 1998) KSH Komárom-Esztergom
Megyei Igazgatósága, Tatabánya.
Kőszegfalvy Gy. (1997) Hazánk középvárosai. JPTE, Pécs.
Magyarország kistérségei. Közép-Dunántúl. (2000) KSH Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém
Megyei Igazgatóságai, Budapest. 11-12.o.
Magyarország régiói. Közép-Dunántúl. (2000) KSH Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém Megyei
Igazgatóságai, Budapest.
Marosi S.— Somogyi S. (1990) Magyarország kistájainak katasztere 11. MTA FKI, Budapest. 597-656.o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Hirschner Reszö Szociálpolitikai Egyesület,
Budapest.
Pécsi M. (1979) A földrajzi környezet új szemlélet ű értelmezése és értékelése. — Földrajzi Közlemények.
1-3. 17-27.o.
Perczel Gy. (1996) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Simai M. et al (2000) Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó,
Budapest. 267-272.o.
Thyll Sz. (szerk.) (1996) Környezetgazdálkodás a mez őgazdaságban. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
14-27.o.
Veszprém megye területfejlesztési stratégiája. IV. kötet. Koncepció. (1998) Kézirat, MTA RKK NYUTI,
Győr.
Veszprém megyei statisztikai tájékoztató 2000/1. (2000) KSH Veszprém Megyei Igazgatósága,
Veszprém.
Veszprém megye statisztikai évkönyve. (1990, 1993, 1996, 1998) KSH Veszprém Megyei Igazgatósága,
Veszprém.
Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos: Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 1. 111–129. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 1 Területi egyenlőtlenségek... 129
REGIONAL INEQUALITIES IN CENTRAL
TRANSDANUBIA
GABRIELLA BARÁTH — BALÁZS MOLNÁR —
ÁKOS SZÉPVÖLGYI
As a consequence of rapid social and economical transformation in the '90s in Hungary
regional inequalities are significantly restructured. These changes are perceptible in altering
economic, environmental conditions and social structure but show up in different intensity.
Reviewing these changes Central Transdanubia today has more favourable position than the
other parts of the country.
In this study the authors introduce the formation and transformation of regional differences,
present state of the Region through some determining processes like natural resources,
landscape and settlement structures, social changes and different economic development.
The assay flashes that the composition of the searched factors is favourable on the whole
and their impacts intensify each other. Nevertheless there are many internal peripheries
where regional inequalities are stabled and deepened in some cases. To maintain the
dynamism of the Region more polarised development and effective management of
inequalities is necessary. This changing process could perform by increasing local
competitiveness and further reduction of underdeveloped areas' disadvantages.