Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 109-111. p.
109
tájrendezés témakörben, valamint a környezetvédelmi problémákról az állategészségügy terüle-
tén. Tekintélyes helyet kapott a vitában a környezetvédelmi oktatás szerepe a gyakorlatban.
Az egész problémakör interdiszciplináris jellege következtében fontosnak tartottuk, hogy a m ű -
szaki, vegyi és mező gazdasági tárgyak oktatásában meglév ő együttm ű ködést is áttekintsük a fel-
sőfokú környezetvédelmi képzésben.
Általános tapasztalat volt, hogy a fels őoktatásban még mindig nem vált egyöntet ű en
a szakképzés és a szakmai m ű veltség részévé a környezetvédelem. Vannak fels őoktatási intéz-
mények hazánkban és más országokban is, ahol ez markánsabban kiforrott. Például a Szófiai Er-
dészeti M ű szaki F ő iskolán folyó ökológiai oktatás egyidej ű leg diszciplináris és interdiszciplináris
jelleg ű . Az elsajátítandó tantárgyak nagy részének és az elméleti oktató-nevel ő , valamint a gya-
korlati tevékenységnek szinte valamennyi formája ökológiai irányultságú, az erd őgazdasági és
erd őtelepítési karon szinte nincs olyan oktató-nevel ő és tudományos kutató tevékenység, amely
nem függne össze a környezettel és amely a maga álláspontjából kiindulva nem lenne hasznára a
térmészeti környezet védelmének és újjáteremtésének. Mindennek a módszertani és szakmai
színvonala a bolgár értékelés szerint igen magas. Mindamellett az oktatási programba speciális
tantárgyakat is felvettek a környezetvédelem tárgykörében; ezek önálló tantárgyak, specifikus
kategóriákkal, törvényekkel, módszerekkel, az oktatás és az ökológiai ismeretek elsajátításának
sajátos eszközeivel és formáival. E tárgyak alapján a bolgár Intézet már 1974 óta készít fel szak-
embereket „a természeti környezet védelme" profillal.
Hasonlóan kedvez ő tapasztalatokat a magyar erdészeti és agrár fels ő oktatásban ugyan-
csak találunk, de a postgraduális képzést is ellátó m ű szaki és agráregyetemek kivételével sem ha-
zánkban, sem más szocialista országban nem tekinthetjük megoldottnak e kérdést. Ezeket a gon-
dokat is figyelembe vette a szakért ő i ülés, amikor a következ ő tudományos együttm ű ködési terv
kialakításához javasolta, hogy a munkacsoport 1986-ban a Szovjetunióban vitassa meg a kör-
riyezetvédelmi oktatás és nevelés helyzetét, jöv ő jét a társadalomtudományi oktatási intézmények-
ben (a filozófia, jogi és újságírói szakon ► , 1987-ben pedig a m ű szaki tantárgyakban (építészeti,
gépgyártás, elektronika stb.). Ezeket követ ően pedig térjen vissza a mez őgazdasági és erdészeti
felső oktatási intézményekben folyó környezetvédelmi oktatás és nevelés eredményeinek és újabb
feladatainak megvitatására a KGST több oldalú tudományos együttm ű ködés keretében. Ez azt a
felismerést igazolja, hogy a környezet- és természetvédelemre irányuló oktatás és nevelés, a la-
kosság ökológiai kultúrájának fokozása minden szférában egyre inkább az állami politika rangjára
emelkedik hazánkban éppen úgy, mint a többi szocialista országban.
FODOR ISTVÁN
SZEMELGETÉS EGY TANÁCSKOZÁS MUNKÁJÁBÓL
Szolnok, 1987. május 29-30.
Kétnapos tudományos tanácskozásra került sor a megyeszékhelyen Urbanizáció — Lakó-
telep — Életmód címmel. A házigazda szerepét Szolnok Város Tanácsa és a Magyar Urbanisztikai
Társaság együttesen töltötte be.
A konferencia módot kívánt nyújtani a cím sugallta problémák többoldalú megközelí-
tésére, az urbanizáció egymástól elszakíthatatlan szociológiai és építészeti, valamint érint ő legesen
közigazgatási aspektusú vizsgálatára. Mindez köszönhet ő volt a neves el ő adók sorának, kiknek
személyében az elmélet és a gyakorlat szakemberei egyaránt képviselve voltak. A téma id őszer ű -
gége a településfejlesztés jelenlegi helyzetével, körülményeivel támasztható alá, amikor szükség-
SZEMELGETÉS EGY TANÁCSKOZÁS MUNKÁJÁBÓL
Szolnok, 1987. május 29-30.
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 109-111. p.
1 10
szer ű átgondolni többek között az életmin ő ség és az épített környezet, a helyi önkormányzat
— kapcsolódva a lakóhelyi demokratizmushoz — szerepét.
A legfontosabb gondolatok kiemelése valamiféle vezérfonallá s ű r ű södik számunkra,
de a megközelítés elengedhetetlen feltétele a fennálló állapot elemzése a kritika éleslátásával:
— Az elmúlt évtizedek településpolitikájának egyoldalú, csak a negatívumokra koncent-
ráló bírálata a jöv ő t illet ő en tévútra vezet. Az eddigiekben azon nézet dominanciája érvényesült,
mely túlértékelte a településpolitikának a településfejl ődésre vonatkozó jelent őségét, holott a fej-
lő désnek objektív okai is voltak, illetve vannak, amelyek az apró- és kisfalvak fejl ődését korlá-
tozzák. Napjainkra azonban elmondható, hogy a településpolitika inkább szemléletet, mint ter-
vet, koncepciót jelent. Összefüggésben azzal a trenddel, miszerint csökkent a generáción belüli
foglalkozásváltás, a vándormozgalom, ugyanígy a helyi társadalmak fellazulása. Ennek követ-
keztében a lokalitás szerepe n őtt.
— Ez utóbbi tény nem csupán felszínen tartja, de meg is er ő síti a valóságos önkormány-
zat létrehozásának igényét, melynek jogi garanciáit egy vonatkozásban hatályos Tanácstörvényünk
már 1971-ben deklarálta. Megfogalmazást nyert a konferencián, hogy az önkormányzat feltétele a
jelenlegi paradigmának egy újjal való felváltása. Azaz a delegált hatalom helyét a megosztott kom-
petencia elve kell, hogy átvegye.
— A lakásügy, a lakásépítés, s ő t a lakótelep kérdésköre képviselte mintegy a konkrétat
az eszmecserén. Az elhangzottak szerint általában vett lakásügy nincsen, mivel az mindig az egyes
állampolgár viszonya a létez ő vagy nem létez ő lakáshoz, s mindenkor az adott társadalom struk-
túrájához kell hozzárendelni a lakásstruktúrát. Lakáspolitikánk pedig nem azért rossz, mert panel-
lakások épülnek. A kiemelt okok közül a lakótelepek betelepítésének esetlegessége súlypontozó-
dott a lakóhelyi közösség, helyi társadalmi közösség kialakulásával, illetve ki nem alakulásával
összefüggésben.
A továbbiakban — engedve a szerz ő szubjektivitásának — az általam lényegesnek, a té-
mát új gondolatokkal gazdagító eszmefuttatások kiragadására szorítkozom. Az el ő adássorozatot
BELUSZKY PÁL indította a településfejl ődés és a településpolitika egymásra vonatkoztatott
értékelésével. Az eddigiek tanúsága szerint egyoldalúan vizsgálták a településpolitika hatását a
településfejl ő désre. Figyelmen kívül maradtak a fejl ődés objektív okai, els ősorban apró- és kis-
falvaink napjainkra el ő állott helyzetét illet ő en. BELUSZKY PÁL véleménye, hogy a település-
fejl ődés a termelés, illet ő leg a termel őerő k térbeli elhelyezkedésének függvénye, mégpedig több
tényező figyelembevételével. A mez ő gazdasági termelés ma már az üzemközpontokban összpon
tosul, ami a munkahely-kínálat mennyiségi és min ő ségi csökkenése révén hátrányosan és súlyosan
érinti a kistelepüléseket. Ehhez kapcsolódik a közlekedés számukra változó lehet ő sége, valamint
a mobilitás, mely e falvakat sem kerülte el. Végül léteztek és léteznek az ERDEI FERENC által
csonka falunak nevezett települések. Összegzésként az állapítható meg, hogy az Országos Telepü-
léshálózat-fejlesztési koncepció — vitathatatlan pozitívumai, többek között a települési körülmé-
nyek és más, addig nem vizsgált kérdések felvetése mellett — bár célrendszert adott, de ahhoz
szükséges stratégiát és taktikát a legkevésbé. Koncentrált irányítási szisztéma kizárta a jogilag
már biztosított önkormányzatiságot.
BÁNLAKY PÁL folytatva a gondolatmenetet „Önkormányzat a helyi társadalomban"
címmel tartotta meg el ő adását. Számára a vizsgálódás kiindulópontja a van, a jelen helyzet értel-
mezése. Mai valóságunk lényeges alapelve eszerint a központi hatalom omnipotenciájának téte-
lezése, vagyis, hogy minden területen reális döntést képes hozni. Amikor ez utóbbi technikailag
már nem kivitelezhet ő , abban a pillanatban belép a rendez ő elv, a delegált hatalom elve. Ennek
értelmében a helyi társadalom nem rendelkezik saját hatáskörrel, tehát önkormányzatról is csupán
korlátozott mértékben lehet szó. A felvázoltak szerint a megoldás az a váltás, mely a megosztott
kompetencia elvében jelentkeznék, azon alapkérdéssel, hogy saját jogon bír hatáskörrel az ön-
kormányzat, ami elvonhatatlan és beleszólási jog nélküli. BÁNLAKY PÁL szerint összefoglalva az
eddigieket, a séma három sávra tagolódik. Az els ő be a kizárólagos központi hatáskörbe tartozó
döntések sorolódnak, a harmadikba a kizárólagos önkormányzati illetékesség. A második sáv to-
vábbi három részre bomlik:
1. a központ dominanciáját mutató döntések,
2. az abszolút köztes rész mint az együttes döntések tere, végül a
SZEMELGETÉS EGY TANÁCSKOZÁS MUNKÁJÁBÓL
Szolnok, 1987. május 29-30.
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/1. 109-111. p.
1 11
3.-at a helyi társadalom súlypontozza.
A helyi közösséget alkotó egyes ember mindennapjait befolyásoló lakásügy, lakáspoli-
tika vitapontjait láttatta a résztvev ő kkel BERÉNYI ANDRÁS az építész szemszögéb ő l. Elméleti
bevezet ő jében akként definiálta a lakásügyet, hogy az mindenkor konkrét, a mindenkori lakás-
struktúra és az állampolgárok oldaláról megfogalmazódó igényszint egymáshoz való viszonya.
Leszögezte, rossz a lakáspolitikánk, mellyel összefüggésben a lakótelepi lakásépítés ellentmondá-
saira figyelmeztetett. Többek között arra, hogy a lakótelep, mint lakókörnyezet elszakadás a tör-
ténelmileg kialakult városi létformától. BERÉNYI ANDRÁS véleménye, hogy a lakásállománynak,
illetve lakáspolitikának csak megoldáscentrikus alakításával érhet ő el eredmény. A jövő útja, hogy
nagyobb lakásokat építünk, tehát kevesebbet, de fajlagosan olcsóbbakat, aminek a meginduló
cserefolyamat útján több ember gondját kell megoldania.
BŐ HM ANTAL a regionális politika esélyeit választotta hozzászólása tárgyául, miköz-
ben azt a hatalmi struktúrában és az érdekek rendszerében kívánta elhelyezni. Mondandóját akként
sommázta, hogy a regionális tervezés tulajdonképpen központi, csak regionálist mondunk. Ugyan-
akkor elkerülhetetlen a régiókban való gondolkodás, ha akárcsak ökológiai veszélyeztetettségünkre
gondolunk.
A tanácskozás második napja a szekcióüléseknek szentel ődött. A három szekció közül a
BÁNLAKY PÁL vezette „Település-életmód" megnevezés ű nek lehettem részese (míg a második
szekciót „Település- és városkarakter" címmel KERÉNYI JÓZSEF, a harmadikat a „Lakásépí-
tés — lakásgazdálkodás" témáját feldolgozót BEREY KATALIN irányította ► . Az elsőben POL-
GÁ RNÉ TÁLL ÉVA tartott vitaindítót, áttekintve a városfejl ődés sok évszázados történetét, majd
az urbanizáció folyamatát a vele együtt szület ő problémákkal.
A vita szálai első sorban a lakótelep, mint modell, valamint az értelmiség közösségfor-
máló ereje körül csomósodtak. A lakótelepet illet ő en a hozzászólásokból az a kép rajzolódott ki,
hogy a jelenlévő k a lakótelepet szervetlen fejl ő dési modellként értelmezik. Elhelyezése minden-
féle köt ődést nélkülöz, véletlenszer ű . A városhoz való kapcsolódása a közigazgatás szolgáltatta
szálakra redukálódik. (KISSNÉ NOVÁK ÉVA) A lakótelepi életforma eléggé igénytelen, s sok-
szor terhes az ott lakók menekülési vágyával. A tény viszont, hogy kik élnek együtt, nemcsak a
lakótelepeken, de bármely helyi társadalomban az értékek megóvása és a szolidaritás szempontjá-
ból meghatározó. (BE LUSZKY PÁL)
Az érzelmek az agrárértelmiség közösségalakító szerepe körül csaptak össze. Volt, aki
a vidéki agrárértelmiség életmódjával, annak munkájából adódó rendszertelenségével magyarázta
e réteg szerény aktivitását. (MÁTÉ TIBOR) Ellenvéleményként többek között az hangzott el,
hogy míg a tudás általában elveszítette presztízsét, addig az agrárértelmiség növelte sajátját, azaz
erjeszt ő je lehetne a helyi társadalomnak. (BÓHM ANTAL)
A kétnapos tanácskozás nem szolgáltathatott recepteket egyetlen megoldásra váró
témában sem, de figyelemreméltó az a dialógus, amely a különböz ő szakmák képvisel ő i között
létrejött. Ha a helyszín okán is jut eszünkbe, igaz, hogy az OTK éppen az alföldi településháló-
zattól esett a legmesszebb. Itteni városaink a városfejlesztésben ma is bizonytalanok, mert örök-
ségükkel szakítanak, amikor a dunántúli városok válnak mércéjükké. Továbbá kétségtelen tény,
hogy a magyar városépítés története, mint meghatározó gyökér Magyarországon még senki ér-
dekl ődését nem keltette fel stb. Mégsem kereshetünk felmentést az alól, hogy a jöv ő nemzedé-
kei azon gondolat jegyében ítélkezzenek rólunk, miszerint „minden társadalom építészete a kor
társadalma akaratának térbeli kifejez ő dése." A szükséges változtatásoknak azonban csak egyik
vonatkozását adja a városépítészet. Nem tekinthetünk el attól, hogy a politikai rendszer egészé-
be ágyazottan egy sokkal demokratikusasbb, nyitottabb településpolitika jelenthet további utat
számunkra.
PFEIL EDIT