Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 161-164. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 4: 161-164
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
SZÉKELYFÖLD 2000 KONFERENCIA
(Tusnádfiirdő 2000. április 13-15.)
Beszámoló
KÁNYA JÓZSEF
1999 novemberében egy fiatal, lelkes székelyföldi doktorandusz hallgatókból álló
csapat Hargita Megye Tanácsával közösen elhatározta a „Székelyföld 2000 Konferen-
cia" megszervezését. A konferencia megrendezése egy olyan merész vállalkozás sike-
res megvalósítása, amely Székelyföldnek mint kulturális régiónak tudományos igény ű
meghatározását, illetve fejlesztési irányvonalainak kijelölését t űzte ki célul.
A háromnapos, rendkívüli hazai és magyarországi részvételnek örvend ő rendez-
vény egy olyan kihívást jelenített meg, amely precedensteremt ő a még gyermekci-
pőben járó romániai regionális kutatás és fejlesztés területén. Hasonló tematikájú,
méretű és szakmai színvonalú konferencia nemhogy Székelyföldön, de még szerte
Romániában sem került megrendezésre.
A konferencia során elhangzott el őadásokat a szakmai igényesség, kizárólag a tu-
dományosság és nem az átpolitizáltság jellemezte. A konferencia szervez ői a szak-
mai színvonal mellett a legnagyobb sikernek azt tartják, hogy egy olyan közegben,
mint a Székelyföld, ahol, ha megjelenik egy kis tudomány, mindjárt messzemen ő
politikai jelentőséget tulajdonítanak neki, sikerült meg őrizni a tudományos tanács-
kozás politikamentességét.
A rendezvény a regionális tudományok és kutatás rangos képvisel ői mellett a fia-
tal székelyföldi kutatónemzedék zászlóbontásának a színtere volt. Egy feljöv őben
levő új kutatói nemzedék mutatkozott be ez alkalommal, akik elkötelezettek a Szé-
kelyföldnek mint régiónak a kutatásában, fejlesztésében, jöv őjének alakításában.
A tudományos tanácskozás megpróbálta összegezni a tudomány különböz ő terü-
letein azokat a székelyföldi régióra jellemz ő regionális sajátosságokat, amelyek
figyelembevétele elengedhetetlen a székelyföldi jöv őkép kialakításában.
A konferencia munkálatai négy különböz ő szekcióban folytak, amelyeket meg-
előzött egy plenáris ülés. A plenáris ülésen a regionális tudományok jeles magyar-
országi és nemzetközi szinten elismert képvisel ői vettek részt vitaindító és gondo-
latébreszt ő előadásokat tartva. A plenáris ülésen részt vett többek között Dr. Hor-
váth Gyula, az MTA RKK főigazgatója, Dr. Tóth József, a PTE rektora, Dr. Egyed
Ákos történész a Babes—Bólyai Tudományegyetemr ől, Dr. Rechnitzer János, az
MTA RKK NYUTI igazgatója, Dr. Gál Zoltán, MTA RKK Pécs, valamint
Kolumbán Gábor, Hargita Megye Tanácsának elnöke. A háromnapos rendezvényen
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 161-164. p.
162 Konferencia beszámoló TÉT XIV. évf. 2000 s4
hetven el őadó és kétszázötven résztvev ő működött közre. A konferencia iránti nagy
érdeklő dést nemcsak a nagy létszámú hallgatóság részvétele bizonyítja, hanem a
sok kérdésfelvetés a közönség részér ől.
A „ Természeti er őforrások és környezetvédelem" szekció munkálatai során meg-
fogalmazódott, hogy a közeljöv őben elengedhetetlen a természeti er őforrások kiak-
názási fokának emelése, valamint támogatni kell a természetbarát technológiák
alkalmazását. A kitermelés hatékonyságának növelésénél elengedhetetlen a járadék
jellegű támogatások és jövedelem-rendszer kidolgozása. A Székelyföld stratégiai
ágazatává válhat a turizmus, ehhez a természeti feltételek adottak. Ennek érdekében
rendkívül fontos a vonalas infrastruktúra fejlesztése. Nem utolsó sorban megfelel ő
szintre kell fejleszteni a turisztikai felszereltséget. Az ágazat fejlesztéséhez els ősor-
ban szükség van egy reális adatok alapján összeállított adatbázisra, a természeti
erő források, a funkcióváltás térképi megjelenítésére kistérségenként, a vonzáskör-
zetek gazdasági, társadalmi folyamatok szerinti lebontásának ábrázolására.
A hagyományok meg ő rzése és a modernizáció kérdésköre a változás, változ-
tatás szükségességét hangsúlyozza, a „homo historicus orientalis" magatartást
az innovatív gondolkodás, a bizalomérzet kell, hogy fölváltsa úgy perszonális,
mint közösségi szinten.
A „ Történelem, közjogi gondolkodás, közigazgatás" szekció els ődleges célja az
volt, hogy összegezze azokat a történelem folyamán kialakult struktúrákat, jelleg-
zetességeket, amelyek figyelembevétele szükséges ahhoz, hogy a már meglév ő
eredményekre organikusan építkez ő, a külső kihívásokra pozitívan reagáló, a Szé-
kelyföld egészére vonatkozó területfejlesztési koncepciót tudjunk kidolgozni, amely
biztosíthatja a közösség fennmaradását, valamint a fenntartható fejl ődést.
Ennek érdekében a szekció munkálataiban részt vev ő kutatók a gazdaság és a re-
gionális identitás történeti fejl ő désének vizsgálatával foglalkoztak. A szekció részt-
vevő i egyhangúlag megállapították, hogy napjainkban is létezik az egész Székely-
földön egy etnikai alapon megnyilvánuló regionális identitás, valamint létezik a régi
székely közigazgatáson alapuló „széki", kistérségi regionális identitás, amely nap-
jainkban is megnyilvánul a negatív rivalizációban és az egymást kioltó törekvések-
ben, befektetésekben. Ezt az identitástudatot egy intézményrendszerrel kell meg-
erősíteni és együttműködő versengéssé kell fejleszteni. Ennek alternatívái a külön-
böző autonómiakoncepciók. A nyugati regionális autonómiák bizonyítják, hogy a
korábban létez ő etnikai feszültségeket fel lehet oldani.
A másik, talán egyik legfontosabb székelyföldi sajátosság, hogy évszázadokon
keresztül a székelység er ős lokális tudattal, lakhelyhez való köt ődéssel rendelkezett,
így a szokásjog szerepe felértékel ő dött a székely társadalom körében. Csak a helyi
szokások számítottak, saját törvényeik által kormányozták magukat. A múlt példája
kötelez, hogy napjainkban is fontos a közgondolkodás, a közgondoskodás elvének a
továbbvitele, hisz tudjuk, hogy a területfejlesztéshez szükség van az együttm űkö-
désre, a partnerségre.
Az elő adások során az is kiderült, hogy a régi gazdasági struktúrák életképesek
voltak. Ennek jó példája a közbirtokosság, amely a székely autonómia egyik alap-
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 161-164. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 4 Konferencia beszámoló 163
kövét képezte. Nagyon fontos szerepük volt a hitelszövetkezeteknek a gazdaság
élénkítésében. A régi közbirtokossági rendszer vizsgálata annál is inkább id őszerű,
mert Romániában napjainkban zajlik a régi közbirtokossági földek, erd ők vissza-
szolgáltatása. Amennyiben a jogos tulajdont visszaállítják, a régi hibákból tanulva a
közbirtokossági erd őkkel a piaci követelményeknek és a környezetvédelmi szem-
pontoknak megfelelően kell gazdálkodni.
A közlekedési infrastruktúra fejlesztése a századfordulón félbeszakadt, azóta technikai
innovációt nem eszközöltek, jelenleg is a századelején kialakult hálózatot használják.
Ennek fejletlensége napjainkban a modernizáció egyik legnagyobb akadálya.
A történelem szekció el őadói összegzésként megállapították, hogy a Székelyföld
olyan helyi adottságokkal, a történelem folyamán kialakult organikus struktúrákkal
rendelkezik, amelyek alapját képezhetik a regionális fejlesztésnek.
Az „Oktatás, egyházügy és kultúra" szekció a székelyföldi társadalom szem-
pontjából rendkívül fontos, egymással összefügg ő problémákat tárgyalt. Napjaink-
ban a területfejlesztésben egyre fontosabbá válik a tudás-alapú társadalom.
Egy régió fejl ődőképességét, versenyképességét jelent ősen befolyásolja a humán-
erőforrás, a társadalom képzettségi, kulturáltsági szintje. Az oktatás keretén belül az
első lépések közé sorolták az egységes székelyföldi oktatási kataszter elkészítését, a
helytörténet, hagyománytörténet, életmódtörténet, illetve más alternatív tárgyak
bevezetését fakultatív tárgyként a közoktatásban. Elengedhetetlen a feln őttképzés,
valamint az élethosszig tartó tanulás megszervezése és nem utolsó sorban alternatív
tankönyvcsaládok bevezetése, valamint a korszerü infrastruktúra kitelepítése a
rurális térségek iskoláiba.
A szekció munkálataiban résztvev ők egyöntetűen vallották, hogy a Székelyföldön
szükséges a többkarú universitas létrehozása és a hagyományos, rossz értelemben
vett Kolozsvár-központúság megszüntetése.
Az egyháznak napjainkban is jelent ős szerepe van a térség életében úgy nevelés
terén, mint a társadalmi kohézió megteremtésében. Az elkövetkez őkben az egyház-
nak is a minőségi ember nevelésén kell fáradoznia, amelyet a kooperáció, a karitatív
és az ökumenikus szellem kell, hogy jellemezzen.
A kultúrát illetően a szekció álláspontja egyértelm ű. A székelyföldi kulturális t őke
kompetitív, eladható, gazdasági t őkére váltható. Ahhoz, hogy a kultúra maradékta-
lanul be tudja tölteni szerepét a regionális identitás er ősítésében elsősorban menta-
litásváltásra, egy hatékonyabb finanszírozási politikára van szükség a megyei és a
helyi önkormányzatok szintjén.
A „Gazdaság, társadalom, szociális politika, demográfia, regionális fejlesztés"
szekció iránt volt a legnagyobb az érdekl ődés. Nem véletlenül, hiszen a konferencia
a regionális fejlesztés jegyében került megrendezésre. Az el őadások során, a helyzet-
elemzés után, a jöv ő szempontjából több javaslat is elhangzott, amelyet a régió fej-
lesztési koncepciójának kidolgozásánál mindenképpen érdemes figyelembe venni.
A székelyföldi, illetve a romániai gazdaság magán hordozza a kialakuló piacgaz-
daság általános jellemz őit: magas kockázati szint, a külföldi t őke mérsékelt érdek-
lődése, illetve az er ősen centralizált gazdaságirányítás. A modern piacgazdaságot
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 161-164. p.
164 Konferencia beszámoló TÉT XIV. évf. 2000 s4
jellemző intézményrendszer m űködési zavarai er őteljesen befolyásolják és vissza-
fogják Székelyföld gazdaságának fejl ődését. A régió gazdasága rendkívül módon
zárt, kapcsolatai, termelési folyamatai ma még a térségen belül zajlanak, gyengítve
a gazdaság versenyképességét és a külföldi befektetésekkel szembeni fogadóképes-
séget. A székelyföldi vállalkozói szférában van egy kockázatvállalási képesség,
amely lehetőséget nyújt a jöv ő re nézve a beruházások, fejlesztések, valamint a
foglalkoztatás iránti hajlandóság növelésére.
A rurális térségekben a birtokszerkezet nagyon elaprózódott, ugyanakkor koráb-
ban a nagyüzemek m ű ködése által átalakított és fenntartott társadalmi szerkezet és
szociális háló 1989 után szétesett. A Székelyföldön az utóbbi tíz évben elindult egy
alulról kezdeményezett társadalom-gazdaság építés, melyben az egyházak szerepe
rendkívül jelentő s és meghatározó. Számos olyan kezdeményezés létezik, amely az
önerő s, alulról építkezés stratégiáját próbálja alkalmazni, ahol a közösségi és a
gazdasági értékek harmonizálása valósul meg, újrarendezve a szociális hálót. Mind-
ezt még egyel ő re nem a régió egészében, hanem lokálisan egy-egy település vagy
kistérség esetében.
A társadalom szerkezetében alapvet ő átrendez ődések zajlanak, melyet
gyengítenek az alacsony szint ű polgári kultúra, az intézményrendszer m űködésében
mutatkozó zavarok, a nehezen átlátható m ű ködési mechanizmusok. A Székelyföld
egyik legfontosabb er őssége a humán er őforrás, melyet célszer ű fejleszteni és meg-
felel ő en hasznosítani. A hasznosítás útja és módja többirányú. Els ősorban szüksé-
ges a képzési és oktatási rendszer radikális fejlesztése a Székelyföldön: egyetem
vagy egyetemi intézményrendszer letelepítése elengedhetetlen. A fiataloknak és a
vállalkozóknak lehet ő séget kell biztosítani a tapasztalatszerzésre Magyarországon
és Európában. A külföldön kiépített kapcsolatokat és megszerzett tapasztalatot a
hazai közösségben hasznosítani tudják. A társadalmi struktúra jellemz ője, hogy a
civil társadalomnak erő sek a hagyományai, melyre építkezhetnek a közeljöv őben a
kistérségi szervez ő dések. Szükséges az önkormányzatok és a vállalkozói szféra
erő teljes támogatása a kistérségi szervezetekben.
A konferencia ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy a regionális fejlesztéshez
szükséges partnerség, a régió problémáinak megoldásához szükséges együttm űkö-
dés megteremthet ő a társadalom különböz ő szegmensei, az önkormányzatok, a civil
és a vállalkozói szféra között. A Székelyföldön még napjainkban is létezik a regio-
nális öntudaton alapuló társadalmi kohézió. A helyi székelyföldi társadalom moz-
gásba hozható és összefogásra motiválható, ha a kezdeményez ő egy jövőbe mutató
programmal szólítja meg a társadalom különböz ő szereplőit.