Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 4: 147-159
KÖNYVJELZ Ő
ELVÁLASZT ÉS ÖSSZEKÖT — A HATÁR
Társadalmi-gazdasági változások az osztrák—magyar határ menti
térségben
Szerk. Nárai Márta—Rechnitzer János
(MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs Győr, 1999. 307 o.)
—
BESZTERI BÉLA
A határokkal és a határtérségi együttm űködésekkel kapcsolatban a rendszerváltás
óta örvendetesen megszaporodott területi kutatások gyöngyszeme az „Elválaszt és
összeköt — a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák—magyar határ menti
térségben" című tanulmánykötet. A könyv az MTA Regionális Kutatások Köz-
pontja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében 1989 óta elkezdett a határ
menti kapcsolatok alakulásáról és az emberek életében bekövetkezett változáso-
kat elemző kutatásokról ad számot hét szerz ő nyolc tanulmányának közlésével.
A kötetet az MTA Regionális Kutatások Központja jelentette meg 1999-ben. A mű
a HU9610-06-05 sz. "Határon innen és túl. (A határ menti együttm űködéstől az
eurorégiókig)" című PHARE CBC program és az MTA Regionális Kutatások Központja
támogatásával készült. Szerkesztette Nárai Márta és Rechnitzer János.
Az osztrák—magyar határrégió legfontosabb jellemz ője, hogy fejlődési modellje
kivételesen kedvez ő országos összehasonlításban, ellentétben az Alföld határ menti
térségeivel, a határmentiség itt valódi térségi er őforrás, rendelkezik minden dinami-
záló lehet őséggel a 356 kilométer hosszúságú határszakasz.
A tanulmánykötetek gyakorta tapasztalható nagy hátránya, hogy mivel több szer-
ző írja, ezért a felkészültségük, élettapasztalatuk, kifejtésmódjuk, stílusuk nem lehet
egységes. E kötetben azonban a kutatások egységes szellem ű összefogása, másrészt
az alapos szerkeszt ői munka következtében ilyen hibák nincsenek. A kötet f ő ered-
ményei érdemelnek kiemelést, amelyek valamennyi tanulmányban érvényesülnek:
— a történelmi megközelítés, a múlt, a jelen és a jöv ő trendjeinek egymásra épü-
lése, a változási folyamatok felvázolása,
— a hazai trendek kapcsolódása a nyugat-európai és a közép-európai határ menti
településfejlődési irányokhoz (hasonlóságok, eltérések),
— a nemzetközi és a hazai szakirodalom ismerete és hasznosítása,
— hatalmas adatbázis felhasználása,
— a belső tartalom és a tartalomjegyzék összhangja,
— szakmailag igényes, de mégis közérthet ő stílus és megfogalmazás,
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
148 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
— a források pontos megjelölése, illetve a szerz ő saját szerkesztésének megemlítése,
— a jegyzetállomány és irodalomjegyzék bibliográfiailag szakszer ű pontos jelölése,
— legalább 40-40 soros angol nyelv ű összefoglaló az egyes írásokról a kötet végén.
A könyv több fő egységb ől áll. A felvezet ő tanulmány, amely a határ menti
együttműködésről szól Európában és Magyarországon, Rechnitzer János munkája.
E nagy terjedelmű, átfogó írás megadja a kötet alaphangját, az egész kérdéskört
európai, ezen belül Európai Uniós dimenzióba helyezi. Fogalmi-elméleti tisztázás-
sal kezdi a szerz ő, az államhatár meghatározásával. Emlékeztet arra, hogy a törté-
nelem menetében a határokat különböz ő elvekre hivatkozva jelölték ki, azonban
mindig a győztes, az erősebb akarata érvényesült a legy őzöttel szemben. A határok
a történelem folyamán a nemzetállami szuverenitás jelképei voltak, s így a legutób-
bi időkig az elkülönítő, elválasztó szerepük érvényesült a szomszédos nemzetek
között. Új jelenség Nyugat-Európában, hogy a II. világháború után a korábban
szembenálló nemzetek megbékélésével, s ezt már a recenzens teszi hozzá, a kapita-
lizmus és a szocializmus között zajló hidegháború, a bipoláris szembenállás viszo-
nyai között, a nyugati államok közeledtek egymáshoz, s az európai integráció elin-
dításával a határok összeköt ő szerepe kapott egyre nagyobb hangsúlyt náluk.
Nyugat-Európában az Egységes Európai Aktában a „határok nélküli Európát" je-
lölték meg a jöv ő céljának. A gazdasági együttm űködés szükséglete ösztönözte a
határmentiségb ől kibontakoztatható el őnyök kölcsönös hasznosítását. Nyugat-
Európával szemben Kelet-Közép-Európára továbbra is az elkülönülés és elzártság
maradt a jellemz ő nemcsak a Nyugat irányában, de jórészt még a saját tömbön belül
is az országok személyi és gazdasági kapcsolataiban.
Rechnitzer János áttekinti a regionális gazdaságtan elméleteit, s utal arra, hogy a
klasszikus szerz ők a határt elválasztó, a fejl ődést gátló tényez őként értelmezték.
A nyolcvanas, kilencvenes években publikált elméletek a határt már a gazdasági
előnyök kihasználására alkalmas térségnek tekintették, és potenciális fejl ődési zó-
nának definiálták. Részletesen elemzi a határon átlép ő gazdasági kapcsolatok je-
lentőségének növekedését el ősegítő egyes tényez őket. A szerz ő behatóan szól a
határ menti együttm űködésekrő l Nyugat-Európában, rámutatva arra, hogy a pozitív
felismerés és az azt követ ő gyakorlat az ötvenes hatvanas években kezd ődött a
német, holland, dán, francia és belga határ menti térségekben. A folyamat min őségi
előrehaladásának eredménye, hogy a határ menti együttm űködések az EU regionális
politikájában is megjelentek. 1971-ben megalakult az Európai Határ menti Térségek
Szövetsége (AEBR). Tíz évvel kés őbb megfogalmazták ezen együttm űködési terü-
let alapelveit tartalmazó Európai Határ menti Térségek Chartáját. Alapelvekként
rögzítették a partnerséget, a szubszidiaritást, az együttes stratégia kidolgozását és
működtetését. Az Európai Közösség által finanszírozott pénzügyi programokat
elemzi Rechnitzer János az együttm űködés el ősegítésének szolgálatában
(INTERREG I. 1990-93, az INTERREG II. 1994-99 és az AEBR által támogatott
LACE programot az 1990-95 és 1995-2002-es id őszakra.) Átfogó képet ad a határ
menti együttműködések intézményi és szervezeti modelljeir ől is, kiemelve az
eurorégiókat mint a legmagasabb szintű együttműködési struktúrákat.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelz ő 149
Az elemző tanulmány legfontosabb fejezete az országhatár menti együttm űködé-
sek átfogó bemutatása Magyarországon. Rechnitzer János a teljes magyarországi
határ menti képet bemutatja a hét országgal határos zónában. Megtudhatjuk, hogy
az ország területének 35%-a határrégió, melyben a lakosság 28,2%-a él, mintegy
2,7 millió ember. Ezt az elemzést elvégzi az államszocializmus id őszakára, majd a
rendszerváltás utáni átmenet sajátosságait is jellemzi határrégiónként. Külön felvá-
zolja a Kárpátok, a Duna—Körös—Maros—Tisza Eurorégió jellemz őit, utal várható
jövőjükre is. A határ menti együttm űködés jövőbeni stratégiai irányairól szólva
említi, hogy hazánk EU-s csatlakozásával a határ 80%-a, 1788 km hosszúságban
nem érintkezik az Unióval. A szomszédos nem EU tag országok közül Ukrajnának,
Romániának, Horvátországnak és Jugoszláviának csupán Magyarország révén lesz
érintkezése az európai integrációval. Új helyzetre hívja fel a figyelmet a szerz ő: a
magyar határrégiók városai hazánk EU tagsága után, Komáromtól Szentgotthárdig
új fejlődési aranypatkót, az EU kapuját fogják alkotni. Fontos annak következmé-
nyeit is elemezni, hogy hazánk határai mentén a szomszédos országokban 3,3 millió
magyar anyanyelvű és nemzetiség ű állampolgár él. A nagy ívű tanulmány végs ő
következtetése — a recenzenssel egyez ően — az, hogy a jöv ő hatalmas pozitív lehet ő-
ségeket ígér a határ menti területfejlesztési együttm űködésekre. Az együttműködés
tudatos tervezése hazánk hosszú távú nemzeti stratégiájának fontos eleme lesz, és
nagy reményekre jogosít Magyarország politikai, gazdasági, kulturális pozícióinak
fejlesztésére, er ősödésére a Kárpát-medence térségében.
Rechnitzer János egy másik sok koncepcionális gondolatot felvet ő , újszerű meg-
oldásokat sugalló terjedelmes írást is közzétesz a kötetben az osztrák—magyar határ
menti együttműködésrő l a kilencvenes években. Ez az írás is jóval túlmutat a cím-
ben jelzett témakörön. El őször a kelet-közép-európai régió regionális sajátosságai-
ról olvashatunk a tanulmányban. A sok fontos gondolat közül a recenzenst legin-
kább az ragadta meg, hogy a kelet-közép-európai országok nyugati határövezete
lesz a jövőben — a nyugat—keleti lejtő érvényesülése miatt — a makroregionális fej-
lődés meghatározó térsége. Ezzel szemben a keleti határtérség várhatóan igazi peri-
féria szerepét tölti be továbbra is, és igen kicsi az esélye a felzárkózásra. Fontos
gondolat az is, hogy kialakulóban van egy Bécs—Pozsony—Gy őr—Budapest fejl ődési
zóna, melyben a súlypontot az osztrák és a magyar f őváros fogja majd alkotni. Bécs
és Budapest rivalizálását illet ően sajnos Budapestnek nem sok az esélye a gy őze-
lemre. A tanulmány feltárja az osztrák—magyar határ menti kapcsolatok múltját,
jellemezve annak különböz ő szakaszait. Legrészletesebben azonban érthet ően az
1989 utáni hatalmas változásokról ír (gazdasági kapcsolatok, intézmények együtt-
működése, bevásárló-turizmus), de említést tesz a zavaró tényez őkről is: a fekete-
munkáról, az ingatlanvásárlás anomáliáiról. Áttekinti az intézményesített kapcso-
latokat: a Magyar—Osztrák Területrendezési Bizottság (MOTTB), a Határ menti
Regionális Tanács alakulását és tevékenységét, az osztrák—magyar PHARE CBC
programot, a West/Nyugat Pannónia Eurégió létrehozását, célját: a határ menti
együttműködés elmélyítése és fejlesztése az élet valamennyi területén, s ezen
eurorégió sajátosságait, működésének hiányosságait. Különösen fontosak a határ
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
150 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
menti együttműködés feszültségi pontjait elemz ő megállapításai. Pl. Stix burgenlandi
tartományfő nök tiltakozása Magyarország EU-ba történ ő gyors belépésével kapcso-
latban a Burgenlandot és Ausztriát sújtó állítólagos veszélyek miatt. Feszültség forrá-
sa az is, hogy osztrák részr ő l egy periférikus térség érintkezik egy magyar centrum
régióval, vagy hogy a magyar térség alkalmasabb a gyorsabb modernizációra, mint
egy elmaradott tartomány, illetve az, hogy a területfejlesztés intézményrendszere
Magyarországon még csak most van alakulóban, s a magyar érdekek is megosztottak
stb. Pozitív jelenség ugyanakkor, hogy a mindennapok gyakorlatában együttm űködő
— kapcsolódó térség, eurorégió funkcionál. A tanulmányból megismerhetjük a jöv ő
dimenzióit. Szükséges lenne a Bécs—Pozsony—Gy őr—Sopron térség fejlesztési irányait
összehangolni és kidolgozni. E városok és vonzástereik egybekapcsolása nagy lehet ősé-
geket rejt magában a regionális gazdaság fejl ő déséhez. 2005 után indokolt, hogy egy
újabb potenciális eurorégió is létrejöjjön a Graz—Szombathely—Zalaegerszeg—Maribor
városok térségében. A szerz ő és a recenzens is bízik abban, hogy Magyarország EU-s
tagsága kedvez az eurorégiók létrejöttének. Rechnitzer János nagy ív ű, a történelmi
változásokat, a jelen fejl ő dését és gondjait karakterisztikusan elemz ő tanulmánya már a
hosszú távú jöv ő perspektíváit is felsorolja.
Második blokként értékes esettanulmányok alapján tekinthetünk be az osztrák—
magyar határtérség mindennapjaiba mint élettér felvázolásába, a határ és az ember
kapcsolatának megismerésébe az ott él ő emberek véleménye alapján.
A kötet tanulmányainak sorrendiségét illet ően a recenzens felcserélte volna Nárai
Márta és Hardi Tamás tanulmányának közlését. Nárai Mártát és Hardi Tamást igen
tehetséges kutatónak tartom, és dolgozatukról csak a legnagyobb elismeréssel szól-
hatok. Azért kezdem mégis Hardi Tamás tanulmányával, mert az ő elemzése törté-
netileg korábbról indul, és a témát részletesebben elemzi. Kezd ő gondolatként utal
arra, hogy a mai Burgenland Magyarország legnyugatibb területe volt. Az osztrákok
1918 júniusában jelentették be igényüket Vas, Sopron és Moson megyékre arra
hivatkozva, hogy azok Bécs fő élelmiszer szállítói. Az 1920. július 4-én aláírt tria-
noni békeszerz ődés azonban csak 3600 km 2 területet csatolt Ausztriához. E terület
lakosságának alig 10%-a volt magyar, a többi nagyrészt német ajkú volt. Minthogy
a magyar fél vitatta e terület átadásának jogszer űségét, a győztes hatalmak az 1921.
október 13-i velencei jegyz ő könyvben úgy határoztak, hogy Sopronban és környé-
kén népszavazást rendelnek el. Ennek során Sopron „civitas fidelissimá"-nak bizo-
nyult, így magyar maradt, a többi odaítélt rész pedig Ausztriához került. A határ-
megállapító bizottság 1923. január 1-jei kisebb határkiigazításával véglegesítették
az osztrák—magyar államhatárt. Sajátos helyzet alakult ki: hazánk többi határát a
Kis-Antant államok lezárták. Ezzel szemben magyar—osztrák viszonylatban a közle-
kedés elé nem gördítettek akadályt, tovább folytatódott az átjárás — mindkét viszony-
latban — mező gazdasági munkavégzés céljából. A határövezetet az Anschlusstól
(1938) szigorították meg a német megszálló csapatok. A háborút követ ő koalíciós
időszakban a két ország között m ű ködött az átjárás, létezett kishatárforgalom is.
A két világrendszer nyílt szembenállása miatt az osztrák—magyar határ az ellen-
, tétes világrendszerek határává is vált. A negyvenes évek végét ől megtörtént a nyu-
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelző 151
gati határ műszaki megerősítése, aknazár létesítése. Ennek technikai részleteir ől
Hardi Tamás ír. Más szerzők, Rechnitzer János, Nárai Márta, Izsák Éva, Szörényiné
Kukorelli Irén is — a recenzenssel egyetért ően — behatóan foglalkoznak azzal, hogy
a határ elszigeteltséget, hermetikus elzártságot, utazási korlátokat jelentett a magyar
lakosság számára, s ezáltal megnehezült az együttm űködés és a személyes kapcso-
lat is. Ennek következtében a határterület az ország legkevésbé fejlett, hátrá-
nyos helyzetben lév ő térségévé vált az államszocializmus évtizedeiben (1948-
89). Az utazási korlátozások azonban az osztrákokat nem sújtották, ezért turisztikai
látogatásaik rendszeresek voltak, majd 1978-ban a vízumkényszer megszüntetését
követően akadálytalanokká váltak (Nárai Márta). A hatvanas évek közepét ől kezd-
ték meg a kölcsönös egyezmények el őkészítését, melyek már a határ menti lakosság
mindennapi életére is hatottak. A kölcsönös kapcsolatok felvétele a nyolcvanas
években kezdődött települési szinten, de nagy lendületet csak a világútlevél beve-
zetésével (1989) vett (Hardi Tamás). Megjelent az illegális munkavállalás, a határ-
hoz közeli településeken kisebb osztrák t őkével megindultak a beruházások, s így
megszűnt a térség relatív zártsága, kezdett a határmentiség hátrányból el őnnyé
változni (Rechnitzer János). 1989. augusztus 20-án a páneurópai piknik során a
sopron-pusztai határszakaszon több mint száz keletnémet turista hagyta el a vasfüg-
göny mögötti területet, s lépett át Ausztriába (Izsák Éva). 1989. szeptember 10-én
Magyarország megnyitotta az osztrák—magyar határszakaszt, s a keletnémet turisták
szabadon elhagyhatták Magyarországot. A rendszerváltás folyamatában a földrajzi
helyzet átértékel ődött, s kedvező pozíciójú térséggé változtatta a határ menti sávot.
A helyzet ilyetén változása az ott él ő népesség életminőségének javulását eredmé-
nyezte. E kedvez ő változással párhuzamosan a recenzens fontosnak tartja annak
hangsúlyozását is, hogy az ország keleti és északkeleti régióiban a korábban
létrejött ipar jelent ős mérték ű leépülésével tömeges munkanélküliség járt
együtt. Ez tovább mélyítette a két térség közötti fejlettségi különbséget.
A másik blokkban igen értékes írásokat olvashatunk Nárai Mártától. A határ mentér ől
mint élettérről, a határmentiség jelent őségéről az emberek életében négy—négy osztrák
és magyar határ menti településen, 1998 nyarán végzett kutatás alapján publikál tanul-
mányt. Ebből elsősorban az ragadott meg, hogy a magyar vélemények szerint az el ő-
nyök és hátrányok egyaránt jellemz őek, de az előnyök a dominánsak, míg a burgenlan-
diak jóval negatívabban élik meg a határmentiséget, mint a magyarok.
Hardi Tamás kutatásából az osztrák—magyar határ mentén él ők képe (mentális
térkép) tárul fel a határról és a másik oldalról. Tanulságos, hogy bár a határátlépés
mindig a mi számunkra volt nehezebb anyagi és adminisztratív okok miatt, mégis a
magyarokra jellemz őbb a nagyobb utazási gyakoriság, ugyanakkor szegényebbek a
tapasztalataik. A magyar válaszokkal ellentétben az osztrákok a határhoz közeli
nagyobb városokat említették meg a felkeresett szomszédos területek közül. Telje-
sen természetes, hogy a határnyitás óta megélénkült kapcsolatok eredményeként
egymásról és egymás életér ől a korábbiaknál jóval reálisabb kép alakult ki. A jöv ő
útja pedig a „határ nélküli régió" lesz.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
152 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
Izsák Éva a Kisalföld és a Vas Népe tíz évfolyamának áttekintése alapján ele-
mezte a határmentiséget és a határ menti együttm űködést. Az igényes feldolgozás-
ból engem két gondolat ragadott meg. Egyrészt az, hogy Magyarország és Ausztria
között az utóbbi években jelent ősek az érdekkülönbségek hazánk uniós csatlakozá-
sát illetően. Másrészt annak bemutatása, hogy a média torzan tükrözi a jelenségeket,
nagyobb hangsúlyt ad a térség országosan növekv ő szerepének, mint a
határmentiség lokális hatásának.
A kötet harmadik témablokkja a gazdaság. Ennek keretében D őry Tibor a vállal-
kozások jövőképét rajzolta meg az osztrák—magyar határ menti térségekben.
Szörényiné Kukorelli Irén egy igen lényeges kérdésr ől, a határ mentén él ő női
egyéni vállalkozókról írt tanulmányt egy közös magyar—amerikai kutatás alap-
ján. A kötetet Csapó Tamás dolgozata zárja a határ menti együttm űködésekről a
munkaerőpiac területén, Vas és Zala megye példája alapján. A recenzens kénytelen
kritikával illetni a témák közlésének sorrendjét. A kötet nagy érdeme, hogy a múl-
tat, jelent és részben a jöv őt történetiségében mutatja be. Nem indokolt, hogy a
gazdaságról szólva mindjárt a vállalkozások jöv őképével indítsák a blokkot. Helye-
sebb lett volna ezt a tanulmányt a kötet végére tenni, Kukorelli Irén és Csapó Ta-
más írását előbb szerepeltetni. A recenzens egyben hiányérzetét is szeretné kifejez-
ni. Helyes lett volna a vállalkozásokról szólva a témát általánosan is felvetni, és a
férfi vállalkozásokról is szólni. Szerencsés lett volna a határátkel őhelyek szerepét is
felvázolni a határ menti kapcsolatok alakulásában stb. A jelzett hiányok okairól az
előszóban kellett volna talán utalni azt hangsúlyozva, hogy a kötet „csak" az inté-
zetben folyó határrégiós kutatásokat tudja ismertetni.
Dőry Tibor rendkívül fontos témában végzett vizsgálatot. Az Institut für Gewerbe
und Handwerksforschung osztrák kutatóintézet felmérését magyar viszonyokra
alkalmazta kisebb változtatásokkal, hogy megismerje az osztrák illetve a magyar
vállalkozások EU-csatlakozással összefügg ő várakozásait, stratégiáit. Tette mindezt
azért, hogy tudatosítsa a vállalkozások felkészülési stratégiájának fontosságát, bete-
kintést nyerjen az érdekképviseleti és területfejlesztési intézmények potenciális
feladataiba. A vizsgálatból meglehet ősen szomorú kép tárul elénk. Kiderül, hogy a
magyar és osztrák kis- és középvállalkozások többsége nincs igazán felkészülve az
EU bővítésre, nem is dolgozik ilyen irányú stratégia kialakításán, ritkán kommuni-
kálnak és működnek együtt a két ország vállalkozásai. A magyar cégek versenyké-
pességének alapja jelenleg is az olcsóbb bérköltség. Eltér a magyar és az osztrák
vállalkozások véleménye az integrációval kapcsolatban. A magyarok el őnynek
tekintik, míg az osztrákok kétségeiknek adnak hangot, ellen-érdekeltségüket han-
goztatják. D őry Tibor jól látja, hogy milyen intézkedésekre van szükség az EU
bővítéssel kapcsolatos teend őkre vonatkozóan (a problémák felismerése, stratégia
azok orvoslására, információ, oktatás, képzés, országismeret a szomszédos régióról,
felkészülési stratégiák véleményeztetése).
Szörényiné Kukorelli Irén a nöi egyéni vállalkozások jellemz őit rajzolta meg
az osztrák határ menti falvakban. A terület jellemz őit a szerző olyan térségben
vizsgálta, ahol különösen el őnyös, hogy a Nyugat-Európából beáramló t őke,
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelz ő 153
turizmus és ötletek gazdagítják a vállalkozásokat, ahol az osztrák fekete vagy
hivatalos munkavállalásból származó tapasztalatok adaptációs képességgel
ötvöz ődnek, és végül a piac összetétele lényegesen eltér az ország bels ő terüle-
teinek piacától. A téma specifikumából adódóan a szerz ő — helyesen — össze-
foglaló képet ad a magyar n ők rendszerváltás el őtti és mai helyzetér ől. Részle-
tesen szól a rendszerváltás hatásáról a n ők helyzetére (negatívumok, munkanél-
küliség, a rendszerváltással megsz űnt a múlt rendszerben jellemz ő igen kivéte-
les helyzet), bemutatja az átmenet pozitív hatásait is. Hangsúlyozza, hogy a n ői
vállalkozások nagy aránya a határok megnyitása után beáramló nyugati turisták
fogyasztására alapozva épült ki. A vizsgált térségben a n ői vállalkozások aránya
36,4%, s ezek 87%-a tercier ágazatban m űködik, az ipari vállalkozások csak
7,9%-ot, a mez őgazdaságiak mindössze 4,9%-ot tesznek ki. Fontos következte-
tés: a falusi n ők elindultak a női szerepek modernizációja útján, de a n ő i szere-
pek egyoldalú modernizálása a n ők családi és foglalkozási szerepében feszült-
ségekhez, gyakori családi-házastársi konfliktusokhoz vezetett.
Csapó Tamás a munkaerőpiac sajátosságait elemzi két határ menti megye, Vas
és Zala példáján. A Nyugat-dunántúli régió (Gy őr-Moson-Sopron, Vas és Zala
megye) az országban els őként mutatott példát a tényleges határ menti együttm ű-
ködésre. A vizsgált téma ebb ől a munkaerő-piaci kooperáció. Hivatalos kormány-
szintű tárgyalások 1993-ban kezd ődtek, s 1997 márciusában Szombathelyen szig-
nálták Magyarország és Ausztria között a határ menti térségekben történ ő foglal-
koztatásról szóló megállapodást, amely 1998. január 28-án lépett hatályba. Ezt
követték a hivatalos határ menti együttm űködések a magyar megyék és a bur-
genlandi tartomány munkaügyi szervezetei között. Még ez év ő szén megalakult a
West/Nyugat-Pannonia Eurégió. Min őségi előrelépést hozott, hogy egyebek mel-
lett a munkaer ővel foglalkozó munkacsoport is létesült. A szerz ő hangsúlyozza,
hogy a határ menti kapcsolatokban Vas megyéé a vezet ő szerep, a vasiak koordi-
nálják a munkaerő-piaci együttm űködést. Az osztrák—magyar munkaer ő-piaci
együttműködések sokoldalúak és elmélyültek. Zavaró tényez ő, hogy osztrák ol-
dalról rendszeresek a félelmek a magyar területr ől Ausztriába irányuló nagyará-
nyú munkaerőmozgás miatt Magyarország EU-s csatlakozása utáni id őben. A
kutatások és az eddigi tapasztalatok ezt nem támasztják alá.
Összegezve: a kötet tanulmányaiban hatalmas munka fekszik. A tartalmilag
újszerű , tanulságos és igényes, szép kiállítású könyv az MTA Regionális Kuta-
tások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet vezet őjének és
munkatársainak sikeres tevékenységét dicséri. Ezért jó szívvel ajánljuk a kötetet
az ország minden határrégiójában él ő, az együttműködés különböző területein
tevékenyked ő, a benne foglaltakat hasznosítani tudó szakembernek, vállalkozó-
nak, pedagógusnak, a helyi, területi és országos szinten érintett politikusoknak,
területfejlesztési, kamarai, munkaügyi szakért őknek, a regionális tudománnyal
foglalkozó kutatóknak és oktatóknak.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
154 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelz ő 155
EURÓPAI UNIÓ—REGIONALIZMUS—SZUVERENITÁS
Szerk. Beszteri Béla és Hervainé Szabó Gyöngyvér
(MTA Veszprémi Területi Bizottsága és Kodolányi János F őiskola,
Veszprém—Székesfehérvár, 1998. 379 o.)
FINTA ISTVÁN
Az elmúlt év során Székesfehérváron megrendezett IV. országos politológus vándor-
gyűlésen elhangzott el őadások jelentősen hozzájárultak a regionális tudományok, illetve
általában a politológia palettájának színesítéséhez. Az el őadások anyagát az „Európai
Unió, Regionalizmus, Szuverenitás" című kötetben foglalták össze. A kötet — a bevezet ő
referátumokon túl — hat szekció munkájába enged bepillantást. Tekintettel a tanulmá-
nyok jelentős számára, valamint az érintett témakörök széles skálájára, jelen sorok írója
csupán arra vállalkozhatott, hogy néhány érdekesebb gondolat kiemelésén keresztül
rávillantson egy-egy problémakör lényegére, és ezáltal késztesse az olvasót a konkrét
tanulmányok, illetve a kötet egészének megismerésére.
A bevezet ő tanulmányok sorát Hedvig Van Staa: „Régiók Európában" című elő-
adása nyitotta meg. Az el őadó — aki egyben az Európai Helyi és Regionális Önkor-
mányzatok Gyűlésének elnöke — inkább gyakorlati oldalról közelítette meg a régiók
szerepét, illetve funkcióit Európában. Az 1988-as Madridi Konvenció leglényege-
sebb eredményeinek vázolása után (amely pl. megkönnyítette a határokat átlép ő
helyi közösségi és regionális együttműködést az országos, regionális településfej-
lesztési, környezetvédelmi, infrastrukturális szolgáltatások megszervezésében) sor
kerül olyan kérdések boncolgatására, mint p1. „mi a helyzet az EU-tagállamok föde-
rális struktúráival?" Ezzel kapcsolatban a szerz ő megállapítja, hogy jelenleg csak
nagyon kevés állam rendelkezik er ős, regionális tagoltsággal. Ugyanakkor „néhány
állam Európában nem akar egyáltalán régiót nemzetállami szempontjai miatt, illetve
a régióknak nem akarnak kompetenciákat adni." Véleményünk szerint a regionális
felosztásnak, illetve a regionális szint ű intézményrendszerek kiépítésének — mind a
gazdasági élet terén, mind pedig a közigazgatás vonatkozásában — igen nagy a je-
lentősége a fejlődés gyorsítására vagy a gazdasági élet kihívásaira (pl. globalizáció)
adott válaszok szempontjából. A szerz ő többek között arra is felhívja a figyelmet,
hogy bár Magyarország teljes jogú tag több európai szervezetben, és ő maga már
két éve dolgozik a Közösségek és Régiók Kongresszusában, ennek ellenére még
soha nem hallott ott magyart felszólalni. Ezért Magyarországnak jelent ős pozíciókat
kellene szerezni ezekben a szervezetekben.
Gombár Csaba „A szuverenitás korunkban" cím ű előadása tudományos alapon,
de sok gyakorlati példával színesítve közelíti meg a címben szerepl ő témakört.
Elsőként magának a szuverenitásnak a fogalmával foglalkozik a szerz ő, melynek
jelentését különböző történelmi korokban is definiálja. Saját megfogalmazása sze-
rint a szuverenitás egy különleges hatalmat, az újkor elején kialakult és területileg
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
156 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
elkülönült állam főhatalmát jelenti. A szerz ő meghatározásában a szuverenitás fo-
galma a függetlenség, területi integritás és az önrendelkezés attribútumával ékeske-
dik. Ezt követ ően az integráció és a globalizáció — érzelmi töltést ől sem mentes —
összehasonlítására kerül sor. A szerz ő a globalizációt inkább negatív folyamatként
fogja fel, szemben az integrációval, amely alapvet ően a biztonságot és a békét cé-
lozza. A recenzens véleménye szerint a globalizáció — amely f őként a gazdasági élet
történéseit jellemzi — leginkább az optimális üzemméret, az optimális gazdálkodás
kialakítására irányul, amely egyben a fejl ődést is jelenti, annak kétségtelenül létez ő
negatív mellékhatásaival együtt. Épp a jogi szabályozásnak szükséges korlátok
között tartania ezen mellékhatásokat, mindanélkül, hogy magának a globalizációnak
valamiféle negatív jelentést tulajdonítanánk.
A szuverenitás és az integráció összevetése során a szerz ő megállapítja, hogy bi-
zonyos döntések integrációs szintre kerülnek, mások pedig a helyi, vagy bels ő régi-
ók szintjére. A nemzetközi régiók integratív mélység ű egységesülése következtében
pedig az államonként kiadagolt szuverenitás egyre inkább káprázattá válik.
"Az európai integráció és Magyarország" elnevezésű szekcióban Beszteri Béla
„Magyarország esélyei a globális világban és a régiók Európájában" címmel tartott
előadást. Megállapításai igen er ős érzelmi fűtöttségről tanúskodnak és néha talán
kicsit sommásnak is nevezhet ők. Szerinte a globalizáció egyenl ő néhány fejlett
országból származó gazdasági társaság világméret ű dominanciájával. Ebben a kör-
nyezetben a globalitás meger ősítette az Egyesült Államok vezet ő szerepét a világ-
ban, amely „gátlástalanul tör céljai elérésére, világcsend őri szerepét nap mint nap
mindenkivel szemben érvényesíteni kívánja." A szerz ő szerint az amerikai civilizá-
ció egyetemes világtársadalmat kíván ráer őltetni a többi nagy civilizációra. Ilyen
körülmények között hazánk esélyeit a rendszerváltás folyamatának eredményei
bemutatásán keresztül világítja meg. Ennek alapján hazánk a konszolidáció még
csak korai kezdeti szakaszában jár. Kiteljesedése az EU-tagság után várható.
Hasonló témakörben az európai integráció és Magyarország lehet őségeit latolgatja
Vándor Józsefné. A szerző elsőként az integráció fogalmát tisztázza, mely szerint az
nem más, mint „válasz a világ gazdasági kihívásaira és az ahhoz történ ő alkalmaz-
kodás." Egyben megállapítja, hogy az integráció több évszázados múltra tekint-
het vissza, melynek oka az egyes országok közötti kölcsönös el őnyök kihasz-
nálása. A szerz ő gazdasági szempontból a komparatív el őnyök és költségek tanát
tartja az integráció egyik legfontosabb tényez őjének. Jelen sorok írója bizonyos
közgazdasági ismeretek birtokában csupán fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy
a nemzeti monetáris politika, a monetáris szabályozás legalább ilyen fontos — ha
nem fontosabb — a világ pénzpiaci változásaihoz történ ő alkalmazkodás során.
A szerző a továbbiakban kiemeli, hogy a csatlakozás remélt id őpontjára mintegy
7000 szabványt kellene átvenni és emellett — bár ett ől fúggetlenül — a csatlakozás fő
gondjai között a kevésbé rugalmas, t őkeszegény cégek, valamint az évek óta vege-
táló iparágak válsága, esetleges cs ődje szerepel. A szerz ő külön szól az állami sze-
repvállalás szükségességéről, melynek fő területe eszmei, politikai síkon lelhet ő fel,
illetve „az állami szerepvállalás nem nélkülözhet ő az anyagi, szellemi er ők jobb
összefogása érdekében sem."
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelz ő 157
„A regionális gondolkodás fejlődése és a regionalizmus" elnevezés ű szekción
belül Pap Norbert a földrajzi régió fogalom manipulálásának lehet őségeire hívta
fel az érdekl ődők figyelmét. Az el őadás, illetve a tanulmány egyik fő értéke, hogy
bemutatja, elemzi a régió fogalmát, használati körét a múltban és napjainkban.
Ezt követően a nagy földrajzi gondolatrendszerek (szám szerint három) legfonto-
sabb tételeinek felvázolására kerül sor. Az egyik ilyen elmélet a tájelmélet vagy
tájföldrajz elnevezést viseli. Itt „a vizsgálódás térbeli kerete az államok határa,
illetve az államokon belül közigazgatási határok voltak. A gondolatrendszerben
kiemelkedő jelentőséget kaptak a természetes határok: magas hegyek, széles folyók,
tenger stb." A gazdasági körzet elmélet — a második nagy gondolatrendszer — ren-
dező elve a társadalom gazdasági aktivitása, szem el őtt tartva a területi munkameg-
osztás sajátosságait. A harmadik elmélet — a központi hely elmélet — alapvet ően a
településhálózat rendszerét, a települések közötti hierarchikus viszonyt, a települé-
sek funkcionális tartalmát stb. vizsgálja. A szerz ő azonban nem csupán a nagy ha-
gyományokkal rendelkező elméleteket elemzi, hanem külön bemutatja a hazánkban
jelenleg létez ő térkategória rendszereket is, ezzel mintegy teljessé téve a térkap-
csolatok földrajzi szempontú vizsgálatát.
Csefkó Ferenc „A területfejlesztés középszintje" cím ű előadásában a megyei te-
rületfejlesztési tanácsok m űködési tapasztalatai alapján fogalmazott meg a jogalko-
tás számára a jöv őben követendő irányvonalakat, célokat. Ilyen témakörök — és
megoldásra váró feladatok — pl. a területfejlesztési tanácsokat illet ő fogalmi bi-
zonytalanságok, a különböz ő típusú térségek megjelenítésének kidolgozatlansága, a
területfejlesztés egyes szintjei közötti feladat és hatásköri tisztázatlanságok, illetve a
területfejlesztési tanácsok egész törvénykezési eljárásban való érdemi részvételének
hiánya stb. A szerz ő külön utal három fontos végrehajtási rendelet hiányára, ame-
lyek leginkább problémát okoznak a középszint ű területfejlesztés működésében.
Ezek: a területi információs rendszer hiánya, a területrendezés, illetve a területfej-
lesztési és rendezési koncepciók és programok tartalmi elemeit szabályozó rende-
letek hiánya. A tanulmány igen tanulságos esszenciája a területfejlesztési tanácsok
eddigi működési tapasztalatainak, és egyúttal érdemei alapot teremthet a jogalkotás
számára a jelentkez ő hiányosságok és joghézagok kitöltésére, pótlására.
„A szuverenitás, nemzetállamiság, regionalizmus" című szekció nyitó el őadásá-
ban Navracsics Tibor egy igen érdekes kérdést, mégpedig a háromszint ű Európa
jövőképét elemezgette. Ez a három szint a régiók, az egyes nemzetállamok, illetve
mint legfelsőbb szint az Unió szintjéb ől állna. A szerző részletesen vázolja azokat a
történeti el őzményeket, amelyek egyáltalán lehet ővé tették, hogy a régiók szerephez
juthassanak az Unión, illetve az egyes államokon belül. Ennek végs ő okát a szerz ő
a gazdasági válság következményeinek elhárításában látja. A regionális érdekek
képviselői elsősorban a német és belga tartományok, amelyek attól tartanak, hogy a
hatáskörök átruházása — egy szinttel feljebb tolódása esetén — egyszer ű középszintű
közigazgatási, végrehajtási szintté degradálódnak. Ezért hirdették meg a három-
szintű Európát, melynek egyik intézménye a Régiók Bizottsága. Ez az EU-szint ű
intézmény viszont „nem lesz képes pótolni a belpolitikai nyomásgyakorlás útján
történő Európa politikát". Jelen pillanatban semmi jel sem mutat arra — írja a szerz ő
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
158 Könyvjelz ő TÉT XIV. évf. 2000 s4
—, hogy a háromszintű Európa a közeljöv ő fejleménye lenne. Ezt jelzi — többek
között —, hogy a szubszidiaritás elvének kodifikálása nem a régiók által szorgalma-
zott formában történt. Véleményünk szerint a regionális szint növekv ő gazdasági
jelentőségét előbb-utóbb szükségszerű en követnie kell a politikai (közösségi) érde-
kek — európai szint ű — megjelenítésének is.
Szilágyi István „Regionalizmus, globalizáció, szubszidiaritás" című rövid, de an-
nál inkább lényegre törő elő adásából csupán azt emeljük ki, hogy itt nem kap nega-
tív jelentéstartalmat a globalizáció, hanem az a gazdasági és politikai élet fejl ődési
eredményeként szerepel. A szerz ő még ennél is tovább menye kijelenti, hogy glo-
bálissá vált és válik maga a regionalizmus és a regionális integráció jelensége is.
„Az etnikai dimenzió, biztonságpolitika, Magyarország NATO csatlakozása" cí-
mű szekció el ő adásának anyagából talán a biztonságpolitika az, amely jelen pilla-
natban is igen aktuális kérdés hazánk számára. Ezzel a témakörrel foglalkozik
Matus János „A biztonságpolitika és az integráció" cím ű tanulmánya. A szerz ő a
korábbi idő szakok biztonságpolitikájával kapcsolatosan megállapítja, hogy a védett
értékek az egyes nemzetállamok értékei voltak. Emellett utal arra a problémára,
hogy a saját biztonság er ősítésére tett katonai lépéseket más államok fenyegetésként
érzékelhetik és válaszlépéseikkel elindíthatják a fegyverkezési versenyt. A második
világháború után, többek között ezen okokból ered ően, kialakultak a nemzetközi
együttműködések. Ezt gazdasági eszközök is er ősítették, hiszen a Marshall segély
feltételként szabta meg az együttm űködés létrehozását. A szerz ő azonban külön
kiemeli, hogy napjainkban a NATO döntési mechanizmusa azt jelzi, hogy az nem
nemzetek feletti, hanem kormányközi szervezetként m űködik. A tanulmány befeje-
ző gondolata szerint egy ország biztonsága nagymértékben függ attól, hogy milyen
pontosan érzékeli a jelenben érvényesül ő trendek jövőbeni irányait.
„Az európai integráció, nyilvánosság és oktatás" elnevezés ű szekció el őadásai
közül Korognai László foglalkozik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kom-
munikációs stratégiájával. A szerz ő szerint a kormány lakosság felé irányuló véle-
ményformálási stratégiája három szakaszra osztható. Az els ő szakaszban a tájékoz-
tatás a hangsúlyozott, a második szakaszban a meggy őzési kampányt kell fokozni, a
harmadik szakaszban pedig a mozgósítási kampányt kell megszervezni. A tanul-
mány értékét és életszer ű ségét növeli, hogy igen széles közvélemény-kutatási ada-
tokra támaszkodik, és igen sokféle kérdés alapján alkot megalapozott véleményt.
Érdekes, hogy a lakosság úgy véli, az integráció a nemzeti kultúrát és identitást nem
hogy veszélybe sodorja, hanem meger ősítheti, kiteljesítheti azt. A szerz ő azt ajánlja
a döntéshozók számára, hogy külön célcsoportként vegyék figyelembe a vélemény-
formálókat, mégpedig a pedagógusokat, az újságírókat, a médiaipar szakért őit és a
tudományos szakembereket. Külön vázolja a kommunikációs stratégia eszközrend-
szere között az írott tájékoztatás, az elektronikus tájékoztatás és az egyes rendezvé-
nyek jelentőségét.
Komanovics Adrienne „Rövid bevezetés az EU külkapcsolataiba — intézményi
háttér" című elő adását jelen sorok írója talán a kötet egyik legértékesebb tanulmá-
nyaként tartja számon. A pozitív min ősítés oka abban rejlik, hogy a szerz ő csaknem
tankönyvhöz méltó aprólékossággal mutatja be az EU intézményrendszerének fej-
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 147-159. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s4 Könyvjelz ő 159
lődéstörténetét és az egyes szervek feladatainak, hatásköreinek rövid áttekintését.
Az ilyen típusú — kétségtelenül leíró jelleg ű — tanulmány úgy véljük rendkívül fon-
tos szerepet tölt be a kötetben. Ez a megállapítás azzal indokolható, hogy a saját
véleményeket tartalmazó (esetleg tényadatokra kevéssé épül ő, vagy legalábbis
kevéssé megalapozott) el őadások mellett szükség van olyanokra is, amelyek képe-
sek az esetleg hiányzó információk pótlása révén, mintegy „képbe hozni" az olva-
sót.
„A helyi politika, civil társadalom" című szekción belül Szabó Andrea tartott egy
érdekes témájú el őadást „Az elit által támogatott, illetve nem támogatott tiltakozá-
sok az írott média tükrében" címmel. Valóban igaz, hogy a civil társadalom reakci-
óit és a hatalom cselekményeit leginkább a média képes megjeleníteni. A szerz ő
azonban kifejezetten az írott médiára, az újságokra helyezi a hangsúlyt, felsorakoz-
tatva érveit az elektronikus hírközléssel szemben. Ezt követ ően egy egészen sz űk —
bár kétségtelenül a civil társadalmat érzékenyen érint ő — témakör megvilágítására
kerül sor, mégpedig a tiltakozások újságokban történ ő megjelenítésére. A megjele-
néssel kapcsolatban két egymástól eltér ő nézetet is bemutat a szerz ő. Az egyik
álláspont szerint az újságok érzékenységét ől és a tiltakozás intenzitásától függ az,
hogy mi is válik hírré. A másik nézet lágy és kemény információkra osztja fel a
hírek alapjául szolgáló tényeket. Az el őbbi az objektív, míg az utóbbi az újságtól,
újságírótól függő tényekkel van kapcsolatban. Külön kitér a tanulmány a rend őrség
— mint erőszakszervezet — tiltakozással kapcsolatos szerepére. Ezzel összefüggés-
ben az újságírók úgy vélik, hogy a rend őrség fólöslegesen nem avatkozik be a
megmozdulásokba. Befejezésül a szerz ő jelzi, hogy nem elegend ő a sajtó kvantita-
tív vizsgálata, hanem a kvalitatív elemzésre is sort kell keríteni.
A kötet egészének értékelése nem jelent egyszer ű feladatot e sorok írója számára.
Kétségtelen, hogy rendkívül színes és sokrét ű témát öleltek fel az egyes szekcióülé-
seken elhangzott el őadások. Pozitívuma a kötetnek', hogy a tanulmányok többsége
törekedett a használt fogalmak tisztázására, meghatározására. Ez a tény már önma-
gában alapot jelenthet egy kis politológiai szótár elkészítésének el őkészítésére.
A kötet negatívuma, ami azonban nem csupán erre a kötetre, hanem minden konfe-
renciakötetre igaz lehet, az egyes el őadások igényességével, kimunkáltságával,
tudományos mélységével hozható összefüggésbe. Mindenesetre a kötet tartalmas
olvasmányt jelent a téma iránt érdekl ődők számára.