Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 4: 109-123 KLASZTEREK: KIALAKULÁSUK, SZERVEZŐDÉSÜK ÉS LEHETSÉGES MEGJELENÉSÜK A DÉL-ALFÖLDÖN (Clusters: Origin, Organization and Possible Formation in South-Plain Region) BUZÁS NORBERT Bevezetés A hálózati együttműködéseken alapuló szervez ődések már a nyolcvanas évek óta állnak a szervezetelméleti és versenyképességi kutatások középpontjában. A meg- változott piaci követelmények hatására ugyanis a korábban dönt ő fontosságú mé- retgazdaságosság, termelékenység és „piaci hatalom" mellett a rugalmasság, az alkalmazkodni tudás, illetve az innovációs képesség váltak a versenyképesség meg- határozó elemeivé (Artner 1995). A globalizáció eredményezte fogyasztói szokás- változások, a t őmegtermelést felváltó „tömeges testre szabás" (Kocsis 1993) új, rugalmas magatartásformát követelt meg a piaci és intézményi szerepl őktől, me- lyekre a nagy, centralizált vállalati szervezeti forma nem, vagy csak korlátozottan volt képes. Ennek megfelel ően a kilencvenes évek folytonosan változó piacai egy új szerve- zeti formát hívtak életre: a hálózati együttm űködéseket, azaz egymással megfelel ő keretek között és bizonyos határokig együttm űködni kész vállalkozási csoportokat. E hálózatok a t őkefelhalmozás és birodalomépítés helyett a rugalmas kapcsolatok elsődlegességét hangsúlyozzák, s így a decentralizált szervezetek nyílt összjátékát kínálják a nagyipari óriások befelé forduló birodalmával szemben. A területi programok gazdaságfejlesztésr ől, illetve az ipari tevékenység átalakításáról szóló fejezeteiben a területfejlesztésr ől és területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. tör- vény megjelenését követ ően Magyarországon is egyre gyakrabban jelenik meg a háló- zati együttműködések kialakításának igénye. A területfejlesztési dokumentumok az elképzelhető együttműködések egyik közkedvelt formájára, a földrajzi koncentrációból adódó előnyök kihasználására alkalmas klaszterek 2 létrehozására törekednek. Annak ellenére, hogy az ilyen gazdasági klasztereknek 3 a helyi gazdaságban be- töltött fontos szerepe az elmúlt évtized kutatásainak köszönhet ően a külföldi szak- irodalomból jól ismert, a klaszterek kialakulását vagy tipizálásukat feltáró elméleti munka alig jelent meg magyarul (Grosz 2000; Lengyel 2000a; 2000b), és egy hazai térség lehetséges iparági klasztereir ől is mindössze egyetlen részletes elemzés szü- letett (Dőry 1998). A regionális klaszterek elemzésekor mindenképpen fontos megemlíteni, hogy egy adott térségben a földrajzi koncentráció el őnyeinek kihasználói nem, vagy csak ritkán térképezhet ők fel maradéktalanul. Emiatt egy klaszter nem mindig bontható Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 110 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 le cégekre, hiszen tágabb értelemben minden olyan vállalkozás tagja a klaszternek, amely az adott el őnyökből részesedik. Így a regionális klaszter kifejezés tulajdon- képpen egy absztrakció, hiszen a klaszter gyakorlati földrajzi határait sokszor nem ismerjük. Ahhoz azonban, hogy a klaszterrel, mint az együttm űködés egy formájá- val behatóbban tudjunk foglalkozni, szükségünk van egy olyan leegyszer űsített klaszter-fogalomra, amely már csak az adott földrajzi el őnyökből nyilvánvalóan részesedő cégeket foglalja magában. Itt kell megemlítenünk, hogy a klaszter fogalma nem esik egybe a vállalati hálózat fogalmával, hiszen az utóbbi egy formalizáltabb kapcsolatot takar, melyben a tag- ság jól definiálható, s pontosan megállapítható (Kocsis 1999). A klaszterek esetében azonban — éppen a fent említett nehézségek miatt — számos kapcsolat nem formali- zálható, s az el őnyök egy része is csak a pozitív externhatásokon keresztül érvénye- sül. A klaszterek elméletének pontos eredete máig ismeretlen. Anderson (1994) azon állítása, hogy a klaszterek modern koncepcióját els őként az SRI International ta- nácsadó cég használta 1988-ban a dél-kaliforniai közm űvek számára végzett mun- kájában, nyilvánvaló tévedés, hiszen Czamanski tollából több, az ipari klaszterek természetével foglalkozó írás is megjelent már a hetvenes években (Czamanski 1974; Czamanski—Ablas 1979). Tény viszont, hogy a klaszterek elméletét — az ipar- ági illetve regionális klaszterek fogalmán keresztül — a köztudatba Michael E. Porter, a Reagan-kormányzat ipari versenyképességi bizottságának tagja, a Harvard Business School professzora vezette be (Porter 1990). Porter a nyolcvanas évek végén tíz ország közel száz iparágára kiterjesztett empi- rikus vizsgálat segítségével igyekezett feltárni, hogy az egyes országok mit ől sike- resek a globális versenyben. Az országok versenyképességét a globális iparágakban elért tartós iparági versenyel őnyökre visszavezetve úgy találta, hogy a komparatív előnyök tradicionális elmélete — hiányosságainál fogva — alkalmatlan a tartós ver- senyelőnyök kialakulásának magyarázatára (Porter 1990, 11). Az ilyen tartós ver- senyelőnyök általában — a nemzetközi specializáció eredményeként — csak bizonyos tevékenységi körökhöz, a globális piac egy kis szeletéhez kapcsolódnak; nincs olyan ország, amely minden ágazatban nemzetközileg versenyképes lenne. A ver- senyképes államok — Porter szerint — versenyképes gazdasági térségekb ől állnak, az ilyen térségekben pedig a helyi vállalkozások megfelel ő csoportosulásai, az együttműködő vállalatok regionális klaszterei alakulnak ki. Az ilyen klaszterekben a vállalkozások közösen vesznek igénybe egyes termelési tényez őket (egyazon tudásbázisra, munkaerőre, infrastruktúrára építenek), információt cserélnek, és emellett továbbra is versenyben vannak egymással. Az egyes ágazatok versenyképesség szerinti differenciálódása egy öngerjeszt ő folyamat, hiszen az er őforrások a kevésbé produktív szektorokból a leginkább ver- senyképes területekre áramlanak, s ez a kevésbé versenyképes ágazatok helyzetét még tovább rontja. Az ennek eredményeként létrejöv ő specializáció, a nemzetközi munkamegosztás jelenlegi trendje az, amelyet a komparatív el őnyök elmélete nem képes hathatósan magyarázni els ősorban azért, mert nincs tekintettel az olyan fo- Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek... 111 lyamatokra, mint az innováció, a termelési tényez ők országok közötti áramlása vagy a vállalati hálózatok kialakulása (Lengyel 2000b). A globális piacon jelen lév ő vállalkozások stratégiáinak vizsgálatára támaszkodva a komparatív el őnyök elmélete hiányosságainak feloldására Porter a kompetitív el őnyök fogalmának bevezetését javasolta. Megfogalmazásában egy térség ver- senyelőnye az ilyen kompetitív el őnyökben gyökeredzik, azaz azon döntő tényezők összességében, amelyek lehet ővé teszik a térségben m űködő vállalatok számára, hogy versenyképessé váljanak, és ezt a képességüket a globális versenyben hosszú távon meg is őrizzék (Porter 1990, 18). Ezeket a — versenyel őnyöket generáló — tényezőket Porter híres „rombuszmodelljében" rendszerezte (Porter 1990, 127), melynek egyik determinánsát az adott versenyképes iparágat „kiszolgáló" (támo- gató) és kapcsolódó iparágak alkotják. Más szóval Porter az iparági versenyel őnyö- ket a térség egyéb iparágainak versenyképességére, azaz egy sikeres értéklánc meglétére vezeti vissza. A térség iparágait és a köztük lév ő kapcsolatokat megjele- nítő tényezőcsoportban jelenik meg a regionális klaszterek 4 fogalma. A klaszterek eredete Porter arra a tényre figyelt fel, hogy a már említett nemzetközi munkamegosztá- son túl térségi specializáció, vagyis nemzeti területi munkamegosztás is létezik abban az értelemben, hogy a nemzetközileg tartós versenyel őnnyel rendelkez ő nemzeti iparágak egy ország területén sem egyenletesen terjednek el, hanem néhány térségben koncentrálódnak. Ez a jelenség az alapja az adott régió iparági klasztereinek, azaz a „versenyző és együttm űködő vállalkozások, a beszállítók, a szolgáltatók és egyéb kapcsolódó intézmények földrajzi koncentrációjának" 5 . Az így meghatározott klaszter tehát egy térség termék- vagy szolgáltatásalapon szerveződött független vállalkozásaiból áll. Valójában egy földrajzilag koncentrált vállalati kooperációs hálózatról van szó, melynek tagjai egymással információkat, know-how-t, árut és szolgáltatást cserélnek, együtt dolgoznak termékek és szolgál- tatások fejlesztésén, gyártásán és karbantartásán, illetve közösen lépnek fel a térségi infra-struktúra- és munkaer ő-piacon. Az együttműködés azonban továbbra sem feledteti az egyéni növekedés célját, s őt éppen ezt szolgálja, hiszen az egyes vállal- kozások az együttműködés segítségével igyekeznek legy őzni individuális fejlődési korlátaikat (Artner 1995). A földrajzi közelség nyújtotta lehet őségek kihasználása nem új kelet ű gondolat. Alfred Marshall (1890) angol közgazdász már a múlt században, az iparági kon- centrációk terén végzett vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a ko- rábban csak a nagyméret ű üzemek számára elérhet ő hatékonyság a kisebb terme- lőknek is kézzelfogható közelségbe kerül mihelyt agglomerációkba tömörülnek. A Marshall-i gondolatokra alapozva ma „ipari körzet"-nek nevezett formációkban tevékenykedő vállalkozások területi koncentrációja ugyanis pozitív externális hatá- sokat (externális méretgazdaságosságot 6) eredményez (Feser 1998), s ezek kihasz- nálása teremti meg a hatékonyság növekedését. Az ilyen gazdasági hatások — ter- Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 112 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 mészetüknél fogva — közvetlenül nem dokumentálhatók. Valójában olyan „látha- tatlan" megtakarításokról van szó, amelyek a kapcsolódó vállalkozások földrajzi közelségébő l adódó munkamegosztás, valamint az információhoz jutás és a kom- munikáció költségeinek csökkenésére vezethet ők vissza (Zeitlin 1994). Marshall elméletének alkalmazása során Feser úgy találta, hogy az externáliákat a kialakulásukhoz szükséges id ő figyelembevételével is csoportosíthatjuk (Feser 1998). A statikus, azaz a földrajzi közelséggel rövid id őtávban is együtt járó externáliáktól megkülönböztette a hosszabb id őtávban kialakuló dinamikus (mé- ret)gazdaságosságot. Ez utóbbit az iparosodást kísér ő növekvő specializáció és munkamegosztás eredményének tekintette. Ennek értelmében a vállalkozási együttműködések hajtóereje a dinamikus küls ő hatásokból adódó méretgazdaságos- ság. Az ilyen dinamikus hatásokat — függetlenül pénzbeni kifejezhet őségüktől — összefoglaló néven térbeli externáliáknak (spatial externalaties) is nevezzük. A Marshall-i gondolatra ilyen módon visszavezetett ipari körzetek vállalkozásai lehető ségeikhez mérten kihasználják ugyan az említett externáliákat, de ezt passzí- van teszik (Lali 1997), azaz nem szerveznek olyan tudatos, átgondolt akciókat, amelyek növelnék lehet őségeiket, hanem egyszerű en megelégszenek a megfelel ő környezetbe való betelepüléssel. Marshall elméletének megszületése után mintegy két évtizeddel a földrajzi közel- ség más megközelítésben is az érdekl ődés középpontjába került. Az ipartelepítés elméleti vonatkozásainak vizsgálatával Weber az agglomerációt mint a telephely- választás alapvet ő tényezőjét vezette be (Lengyel 1994). Az agglomerációból ered ő agglomerációs gazdaságosság az a költségmegtakarítás, amely szigorúan egy adott üzem tevékenységéhez köthet ő helyszínek (nyersanyag-lel őhely, feldolgozóüzem, pontszerű piac), vagy az adott iparágban tevékenyked ő több termel őüzem földrajzi koncentrációjából ered. Ebben az értelemben az agglomerációs el őnyök valójában a térbeli externáliák egy sz ű kebb csoportját, a termelés koncentrációjával elérhet ő közvetlen költségmegtakarításokat jelentik. (1. ábra). A regionális klasztereknél fellép ő agglomerációval járó el őnyök az alábbi három csoportra oszthatók fel aszerint, hogy azok milyen folyamat eredményeként csök- kentik a termelési költségeket (Feser 1998): a) nagyfokú méretgazdaságosság a cégen belül (internális gazdaságosság), ahol a költségcsökkenés a vállalat saját termelési volumenének növekedéséb ől ered; b) adott iparág gazdasági egységeinek földrajzi koncentrációjával létrehozott lo- kalizációs előnyök, melyek az iparág teljes térségi kibocsátásának növekedé- séből származnak; c) a teljes gazdasági aktivitás területi koncentrációjából fakadó urbanizációs elő- nyök, melyek a térség gazdaságának méretére (populáció, jövedelmek, kibo- csátások, kulturális és egészségügyi szolgáltatások) vezethet ők vissza, az ilyen előnyökre épülnek. Az így meghatározott urbanizációs el őnyökre épülnek pl. a tudományos parkok, míg az egy iparágban jelentkez ő klasszikus iparági klaszterek a fent leírt lokalizá- ciós elő nyöket használják ki. Utóbbiak a Marshall-i ipari körzetekt ő l elsődlegesen Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek 113 abban különböznek, hogy a területi közelség el őnyeit aktív együttm űködéssel, tu- datosan szervezett akciókkal (pl. közös beszerzés) igyekeznek minél hatékonyabban kihasználni. A napjainkban szervez ődő dinamikus gazdasági klaszterek tényleges mozgatórugója azonban az innováció, versenyképességüket a klaszter-tagok tudás- bázisának, illetve az alkalmazott technológiák közelségének köszönhet ő externális hatások biztosítják. Emiatt a modern klaszterek keletkezését nem a Weber-i agglo- merációs el őnyök lokalizációs fajtájára, hanem sokkal inkább a Marshall-i externáliák dinamikus változatára vezethetjük vissza. Ezt támasztja alá Best (1990) azon véleménye is, mely szerint ahol a verseny és az együttm űködés egymás mel- lett észlelhet ő, az tulajdonképpen „a Marshall-féle ipari körzetek dinamikus válto- zatának tekinthet ő". 1. ÁBRA A földrajzi közelségb ől fakadó előnyök és a kihasználásukat célzó együttm űködési formák (Advantages Deriving from Geographical Distances and the Forms of Co-operation for their Utilization) Forrás: Saját szerkesztés. Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 114 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 A klaszterek szervez ődése A klaszterek kialakulása minden esetben egy hosszabb-rövidebb folyamat eredménye. Minden klaszter magában hordozza a vállalkozások közti kapcsolatokat, amelyek egya- ránt függnek az adott gazdasági tevékenységt ől, a fejlettség fokától, a vállalkozási ha- gyományoktól, a kormányzati kapcsolatoktól. Minden gazdaságfejlesztési törekvés is megteremti a maga más-más externáliáit, a saját méretgazdaságosságát, költségmegta- karítási lehet őségeit. Emiatt a klaszterek születésére általánosan érvényes recept nincs, számos tényező lehet egy klaszter szervez ődésének elindítója. A klaszteresedés gyakran történelmi vagy földrajzi okokra vezethet ő vissza. Az izraeli mezőgazdasági technológiai klaszter kialakulását példának okáért az indukálta, hogy a meleg éghajlat és kevés csapadék ellenére az ország élelmiszer-önellátásra törekedett, ami a témakörben technológiafejlesztések sorozatát indította el. Az így kialakuló, s folyamatosan b ővülő kooperációk egy életképes klaszterhez vezettek. Szép számmal találunk példát arra is, hogy a klaszterek kialakulása — legalábbis a kezdeti lépés tekintetében — a véletlennek köszönhet ő. Az omahai telemarketing klaszter létét annak a döntésnek köszönheti, amellyel az USA légiereje a Stratégiai Légi Főparancsnokságot Omahába telepítette, megteremtve ezáltal a klaszter tech- nikai hátterét (Porter 1998). Bármilyen tényez ő is vezessen a klaszterek kialakulásához, a legfontosabb feltétel a kritikus tömeg, azaz a térségben m űködő megfelelő számú vállalkozás megléte. Szélsőséges esetben ez akár egyetlen meghatározó vállalat is lehet, amely a terme- lési folyamat egyes szakaszait alvállalkozásba adva (outsourcing) önmaga generálja a kés őbbi klaszter szerepl őit. Ez a folyamat a vertikális dezintegráció, melynek eredményeként a félkész-termékek, az alkatrészek vagy a szolgáltatások házon belüli termelése lecsökken, esetleg teljesen meg is sz űnik. Ezzel a lépéssel a vállal- kozás saját rugalmasságát is nagymértékben növeli, hiszen a kihelyezett tevékeny- ségekbe nem eszközöl beruházásokat, és így a kés őbbiekben egy esetleges változ- tatás során nem kell felszámolni saját kapacitásokat, elég lecserélni az alvállalkozót. Az ilyen „kiszerző dések" egyben a vállalkozási kockázat csökkentésének is kiváló eszközei, hiszen alvállalkozó foglalkoztatásával a cég az adott tevékenység kocká- zatát externalizálja, miközben a tevékenység feletti ellen őrzést megtartja. A verti- kális dezintegráció iskolapéldája a Benetton-hálózat. Míg a világszínvonalú terve- ző i tevékenység házon belüli, addig a „styling", a marketing munkák és a gyártás jelentős részét több száz kis olasz cég végzi alvállalkozásban. Klaszterek nemcsak az adott értéklánc-rendszert alkotó vállalkozások vertikális szer- veződésével, hanem horizontális dezintegráció eredményeként is létrejöhetnek. Ez gyakorlatilag az ún. „spin-off' hatás eredménye, melynek során a céget kulcsemberei elhagyják azért, hogy az anyavállalatnál szerzett tapasztalataikra önálló vállalkozásokat alapítsanak. A folyamat révén a térségben az egymással versenyz ő vállalkozások száma megnő . Azonban a kockázat-minimalizálás érdekében a kezd ő vállalkozások jelent ős részben támaszkodnak az egykori anyavállalat ügyfeleire, alvállalkozóira vagy beszál- lítóira, melynek révén a horizontális dezintegráció is térségi csoportosulást idézhet el ő, Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek 115 elindíthatja a klaszteresedés folyamatát (Rechnitzer 1998). A horizontális dezintegráció folyamatára szemléletes példát az USA filmiparában találunk. A mozikultúra elterjedé- sével a filmgyártás ugrásszer ű fejlődésnek indult, s gombamód szaporodni kezdtek az olyan filmes vállalkozások, amelyek sikerüket az alapítók korábban megszerzett ta- pasztalataira építették. Ugyanakkor a közös stúdióhasználat, a statiszta-ügynökségek és egyéb kapcsolódó szolgáltatások közös igénybevételének igénye területileg együtt tar- tották a vállalkozásokat, s ennek eredményeként jött létre a világ legismertebb gazdasági klasztere: Hollywood. Ha egy klaszter formálódása elindult, akkor egy komoly visszacsatolás is segíti kiépülését. A csoportosulás meger ősödésével ugyanis a térség intézményeire gya- korolt befolyása is er ősödik (Porter 1998). Éppen ezért egy klaszter létrehozásában nemcsak a termel ő/szolgáltató gazdasági szerepl ők, hanem a helyi önkormányzatok, gazdasági kamarák, decentralizált fejlesztési szervezetek is aktív szerepet vállalhat- nak háttértámogatásuk biztosításával. A klaszterek csoportosítása A gazdasági klasztereket számos szempont figyelembevételével többféle módon is csoportosíthatjuk. A tevékenység alapján való kategorizálás annak ellenére sem szerencsés, hogy kétségkívül léteznek klaszteresedésre hajlamos tevékenységek, mint pl. a kézműipar, a szolgáltató szektor vagy a high-tech iparágak (Rechnitzer 1998). Azonban az ilyen együttm űködések ma már szinte a gazdaság minden terü- letén kialakultak, így néhány tevékenység kiemelésén alapuló osztályozásuk min- denképpen diszkriminatív. Ehelyett inkább a klaszterek minél nagyobb hányadának besorolását lehetővé tevő csoportosítási módszerek közül az alábbiakban a földrajzi kiterjedés, a fejlettség foka, a szervezési stratégia, illetve a kifinomultság alapján történő kategorizálás alapjait mutatjuk be. Mint azt korábban említettük, a klaszterek földrajzi határainak éles elkülönítése gyakorta ütközik nehézségekbe, így a földrajzi kiterjedés alapján történő csoporto- sítás valójában nem más, mint a térségi bázis alapján történ ő megkülönböztetés, azaz a klaszterek területi szintjeinek bemutatása (OECD 1999). Az ilyen osztályo- zás szerint megkülönböztethetünk - makroklasztereket, melyek bázisául egy egész ország, annak valamelyik kulcsiparága szolgál, - regionális klasztereket, melyek működési területe egy régió, vagy egy város és vonzáskörzete, — mikroklasztereket, melyek egy településen belül m űködnek. A klaszterek fejlettsége alapján négyféle együttműködési formát különböztethe- tünk meg7 : — A fejlett klaszterek (vagy más néven erős klaszterek) fejlett gazdasági környe- zetben mű ködnek. Céljaik elérését teljesen kiépített klaszter-struktúra segíti, amelyben minden szerepl ő erejéhez mérten kapott feladatot, s így a lehet ő leg- Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 116 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 hatékonyabban járul hozzá a klaszter gazdasági sikereihez. E klaszter-típus jellemz ője, hogy az adott üzletágban nemcsak a klaszter egésze, hanem annak meghatározó tagjai önmagukban is versenyképesek a világpiacon. Végül, de nem utolsósorban, az ilyen klaszterek magas K+F potenciállal bírnak, ami ver- senyképességük fenntartáshoz elengedhetetlen; — A fejl ődő klaszterek működésének kereteit stagnáló piacok adják. A klaszterek szerkezete stabil, bár kiépítettségük közel sem olyan teljes, mint a fejlett klasztereké. A biztos m űködéshez megfelel ő kutatás-fejlesztési potenciállal már bírnak, de ez még nem elegend ő ahhoz, hogy igazán versenyképes klaszterekké váljanak; — A potenciális klaszterek bázisát dinamikus, versenyképes vállalkozások al- kotják. Az ilyen térségekben a kutató- és fejleszt ő tevékenység folyamatos nö- vekedése észlelhet ő , így minden feltétel adott ahhoz, hogy egy klaszter m űkö- dése meginduljon, már csak a kezd ő lépés megtétele hiányzik. Erre azonban néha hosszabb ideig is várni kell, mert a szerepl ők gyakran nem ismerik fel a klaszter elindításában rejl ő lehető ségeket, vagy nem sikerül az integrált mene- dzselés hatékony formáját kialakítani; — Látens klaszterekr ől pedig akkor beszélünk, ha a klaszter szervez ődéséhez szükséges gazdasági szerepl ők ugyan rendelkezésre állnak, azonban az igazi hajtóerő — leggyakrabban a nemzetközi piaci lehet őségek — hiánya miatt nincs valós igény a klaszter megalakítására, s így az adott gazdasági ágazat nem használja ki a rendelkezésre álló kapacitásait. A csoportosulások szervezési stratégiájának tekintetében a klaszterek három ka- tegóriába sorolhatók é : - A globalizáció-befolyásolt klaszterek meghatározó vállalkozása egy olyan multinacionális cég, amely termékeit jórészt a nemzetközi piacokon értékesíti, így gazdasági növekedése és piaci pozícióinak meg őrzése döntően globális té- nyezőktől függ; - Az erőforrás-alapú klaszterek az adott térség természeti er őforrásainak haté- kony kihasználására koncentrálnak. Az ilyen klasztereket alkotó vállalkozá- sokban magas a térségi tulajdoni hányad és általában megfelel ő szintű a helyi K+F kapacitás is; — A politika-vezérelt klasztereket a kormányzat határozza meg, mint a stratégiai iparágak fejlesztési eszközeit, s ennek megfelel ő en kiemelten támo- gatja is ezeket a nemzetközi versenyképesség elérésében és fenntartá- sában. A klaszterek ezen típusa valamilyen különleges technológiai adottság fejlesztéséhez vagy az adott ország speciális iparágához, illetve egyedi szaktu- dásához kötődnek. Az ilyen klaszterek kiemelt támogatása teremti meg egy új gazdaságpolitikai alapállás, a hagyományos ágazati támogatást felváltó és a posztfordista ciklust modellez ő klaszter-alapú gazdaságpolitika lehet őségét (Lengyel 2000a). Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek 117 A klaszterek kifinomultsága (szofisztikáltsága) alapvetően három tényez őtől függ (Lall 1997): — a klasztert alkotó vállalkozások között meglév ő horizontális és vertikális kapcsolatoktól, illetve a közös vállalkozásoktól; — a klaszter tevékenysége során eredményesen alkalmazott technológiák összetettségét ől (high-tech); — a klaszter dinamikájától, ami dönt ően az új technológiák alkalmazásának ké- pességét, az innovációs potenciált és az új piacokra való betörés képességét jelenti. Ennek megfelelően a kifinomultság alapján kapcsolat-, technológia-, illetve dina- mika-orientált klasztereket különböztethetünk meg. Nyilvánvaló, hogy olyan klasztert, amely a kifinomultság elemei közül kizárólag csak egyre épít, ritkán ta- lálunk, azonban szinte minden csoportosulás esetében megmondható, hogy melyik a meghatározó elem. Ennek megfelel ően a brazil cip őipar vagy a holland virágker- tészet klaszterei a kapcsolat-orientáltak közé, a Szilícium-völgy vagy a kaliforniai biotechnológiai klaszterek a technológia-orientáltak közé, az ún. Harmadik Itália ipari csoportosulásai pedig a dinamika-orientált, nagy alkalmazkodóképesség ű klaszterek közé sorolhatók. A klaszterek nyújtotta versenyel őnyök A klaszteresedés — jellegénél fogva — számos olyan nyilvánvaló el őnnyel bír, amelyek közvetlen költségmegtakarítást eredményeznek. Az azonos területen tevé- kenykedő vállalkozások közös beszerzéseib ől, a közösen adott alvállalkozói megbí- zásokból, illetve a közös marketingtevékenységb ől azonnali költségmegtakarítások realizálhatók. A mai modern verseny azonban nem az inputok elérhet őségétől, hanem a vállal- kozások termelékenységét ől függ (Porter 1998). Ez pedig els ősorban azon múlik, hogy milyen módon versenyeznek a vállalatok, és nem azon, hogy ezt milyen ága- zatban teszik, hiszen a fejlett technológia alkalmazása és a tudásbázis er ősítése független a tevékenységi kört ől. Emiatt a versenyképességet els ősorban az innová- ció képes fenntartani. Az innovációs tevékenységek által teremtett externáliák hoz- zák létre azt az innovációs mili őt (Camagni 1995; Shefer—Frenkel 1998), amely biztosítja az innovációk folyamatos terjedését, és így kiemelt szerepe van a klaszterbe tömörült vállalkozások versenyképességének fenntartásában. A ver- senytársak felől tapasztalható nyomás, az állandó összehasonlítás kényszere folya- matos innovációs versenyt eredményez, ami biztosítja, hogy a klaszterek hosszú ideig térségi innovációs központok maradjanak. A földrajzi közelség eredményeként létrejöv ő technológiai árnyékhatás, azaz a technológiai externáliák hasznosítása egy olyan „free rider" jelenség, amely lehet ő- vé teszi, hogy a klaszterekben az együttm űködés eredményeként meglév ő informá- ciós kapcsolatokon keresztül a tudás azon szerepl őkhöz is eljut, akik annak létreho- zásában nem vettek részt. Ha a klaszterek olyan térségben m űködnek, ahol egy Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 118 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 speciális urbanizációs el őny, a fels ő oktatási intézmények/kutatóintézetek helyi centruma is jelen van, akkor ez a technológiai kapcsolatok egy új formáját teremt- heti meg. A kutatóhelyek ugyanis több vállalkozással kapcsolatban állva — mintegy hidat verve a gazdasági szerepl ő k között — az információcsere révén azok közvetlen együttmű ködése nélkül is hozzájárulnak technológiai fejl ődésükhöz. A regionális versenyképesség fogalmi meghatározásának részletes vizsgálata so- rán Lengyel (2000a) arra a következtetésre jutott, hogy a jövedelemtermelés és a munkatermelékenység mellett a foglalkoztatottság az a tényez ő, amely a területi versenyképesség jellemzésére ténylegesen felhasználható. Ennek megfelel ően az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a klaszteresedés folyamata milyen hatással van a regionális munkaer ő-piacra, illetve a munkamegosztásra. A klaszterek kialakulása els ő pillanatban kétségeket ébreszthet a vállalkozásokban a térségi munkaerő -piaccal kapcsolatban. A szakképzett munkaer őnek a fejlődő térségbe való bevándorlása ugyanis rendszerint lassúbb folyamat, mint a klaszteresedés. Emiatt a klaszterek kialakulása a nagyszámú, hasonló képzettség ű munkaerő iránt keresletet támasztó vállalkozások megjelenésével a kötött munka- erő -kínálat miatt felhajtja a béreket, s ez látszólag a klaszterképz ődés ellen hat. Azonban ennek ellenére számos iparág (a klaszteresedésre hajlamos iparágak) mé- gis szívesen támaszkodik a speciális készséggel rendelkez ő munkaerőbázisra, hi- szen alapvet ő célja, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos további ismeretszerzés a munkatermelékenység érdekében emelje a kollektív szaktudás szintjét, s ehhez az eleve koncentráltan meglév ő szakismeretek kiváló alapot biztosítanak. A termelés során végbemen ő „tapasztalva tanulási" folyamatok egyben új képességeket is teremtenek, a keletkez ő tudás az emberekbe „beépülve" lokalizálódik, és így a specializált munkaer ő nemcsak mint szükséges input, hanem mint kibocsátás is jelentkezik (Rechnitzer 1998). A folyamat eredményeként a térségben csökkennek a toborzással járó költségek, a helyben elérhet ő munkalehető ségek pedig redukálják a specializált munkaerő mobilitását. Ennek következtében a klasztereket övez ő térség a képzett munkaer ő koncentrált piacává, azaz értékes gazdasági er őforrássá válhat. A specializált munkaerő koncentrálódása mellett a klaszteresedési folyamatok ál- tal generált másik térségi el őny a szélesedő munkamegosztás. A vertikális dezinteg- ráció folyamatáról, illetve a dezintegrálódó vállalkozás számára nyújtott el őnyeiről korábban már szóltunk, most tekintsük át a beszállítói kapcsolatok gyarapodásának hatását az alvállalkozók szemszögéb ől. A beszállítói hálózatok alacsonyabb lépcs ő fokain általában kis- és középvállalko- zások9 (KKV-k) helyezkednek el. Az ilyen vállalkozások a sz űkebb piac és a kor- látozott tő kefelhalmozási képesség miatt nem alkalmasak széles termékskála kibo- csátására, így egy tartós beszállítói viszony számukra is biztos megélhetést kínálhat. A vertikális dezintegráció eredményeként a beszállíttatóknak ma már alapköve- telménye, hogy beszállítóik is olyan színvonalon dolgozzanak, mintha a kihelyezett termelés az anyavállalaton belül történne. Az er ősödő verseny a beszállíttatókat folyamatos fejlesztésre kényszeríti, így szoros érdekük f űződik a beszállítók mű- szaki fejlő désének segítéséhez is. A multinacionális vállalkozások nem ritkán szá- Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek 119 mos önálló fejlesztést is megkövetelnek beszállítóiktól, így a vertikális dezintegrá- ció nem pusztán termelés-kihelyezés, hanem számottev ő mértékben innováció- kihelyezéssé is vált. Az olyan vertikális kapcsolatokhoz, mint a beszállítás, hagyományosan csekély mértékben kapcsolódott a technológiaátadás folyamata. Ma már azonban az említett technológiai függ őség, az egységes szabványok, illetve az integrált min őségbizto- sítási rendszerek alkalmazása együtt jár azzal, hogy a beszállítói klaszter tagjai akár közvetlen technológiaátadás révén részesülhetnek a földrajzi közelség el ő- nyeib ő l. A folyamatos technológiai fejl ődés elérhet egy olyan szintet, amikor a technológia egy lényeges fázisa a megkövetelt saját fejlesztés folytán a beszállító kezében van, így pozíciója a szokásosnál sokkal er ősebb lehet, s a függ őség akár kölcsönössé is válhat. Fentiek okán a beszállítói klaszterekr ől elmondható, hogy nem pusztán a térségi együttm űködés előnyeit használják ki, hanem a versenyké- pesség vertikális er ősítésének is kiváló eszközei. Klaszterek kialakítása a Dél-Alföldön A Dél-alföldi régióban számos olyan ígéretes kezdeményezés látott napvilágot a közelmúltban, amely a klaszter-szer ű iparűzés meghonosításának alapjául szolgál- hat. A PHARE kísérleti program részeként több olyan projektet is azonosíthatunk, amely a fentiekben részletezett együttm űködés megteremtésére irányulnak, még akkor is, ha ezek a programok nem feltétlenül nevezik magukat klaszterek kialakí- tására irányuló programoknak. Ide sorolható a f űtés- és hőtechnikai vállalkozások együttműködése (DÉL-THERM Egyesülés), amely három vállalkozás közös ex- portfejlesztési és marketing tevékenységét célozza. Ugyancsak idetartozik a HUN- GARN FONÓ Kft. által irányított, textilipari reintegrációt célzó program is, amely a termelő vállalkozásokon túl tudományos intézményeket is tömörít. Ha emellett az Eurotex Kft. által vezetett textilipari bedolgozói koordinációs központot is figye- lembe vesszük, akkor a két — egymást jól kiegészít ő — program együttműködéséből egy erős regionális textilipari klaszter bontakozik ki. De hasonlóan szemléletes példákat találhatunk az információtechnológia (Tiszanet Kft.) vagy az agrárium területén (hagyma társulás, biogazdálkodás fejlesztése) is. Ezen törekvések is iga- zolják, hogy az ilyen együttműködésekre a térségben valós igény van, s ez reális alapja lehet egy hosszabb távú, klaszter-alapú iparfejlesztésnek is. Ezek a klaszterek mind a regionális, er őforrás-alapú klaszterek közé sorolhatók, melyek közül egye- sek kapcsolat-, míg mások technológia-orientáltak, profiljuktól függ ően. A klaszteresedés elterjesztése alappillérét képezi a Széchenyi-terv Regionális Gazdaságépítési Programjának is. A kormányzati célkit űzések els ősorban a szerve- zeti rendszer kiépítésére és a klaszter-menedzsment m űködésének támogatására fókuszálnak. Ezzel párhuzamosan, s ezt egyben kiegészítve célszer űnek látszik regionális szinten a klaszter-szerű iparűzés mint új modell elterjesztése, valamint az innovációs tevékenység fontosságának tudatosítása. Ez utóbbiakhoz kapcsolódó oktatási és ismeretterjeszt ő munka szükségszerűségét egy, a Szegedi Tudomány- Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 120 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 egyetem Regionális és Alkamazott Gazdaságtani Tanszékének koordinálásával 1999-ben végzett regionális felmérés" ) eredményei is alátámasztják. Mint az a fel- mérés alapján kiderült, a régióban m űködő vállalkozások helyi beágyazottsága rendkívül alacsony: 1999-ben a megkérdezetteknek mindössze 7%-a intézte beszer- zéseinek legalább felét a régió területén, s több mint 60%-uk semmit sem vásárolt a Dél-Alföldről. A versenyképesség javításának fő irányaként a megkérdezettek min- dössze 3%-a nevezte meg a kutatás-fejlesztést, s kevesebb, mint 20% szándékozott a jövőt a regionális piac kiaknázására építeni. A megkérdezett vállalkozások 90%- ánál nincs kutatás-fejlesztési részleg, az elmúlt 5 évben nem vásároltak licenciát, és nincs szerződéses kapcsolatuk semmilyen kutatást végz ő intézménnyel. A megkér- dezettek több mint fele egyáltalán nem költ pénzt kutatás-fejlesztésre. A Széchenyi-terv célkit űzéseivel összhangban a Dél-Alföldi Régió Kis- és Középvál- lalkozás-fejlesztési Operatív Programja" nagy hangsúlyt fektet a klaszteresedés el őse- gítésére. A klaszteresedéssel önálló alprogram foglalkozik, melynek keretében három külön projekt került megfogalmazásra: egy a klaszter-alapú gazdasági tevékenység megismertetésére, egy — a régió lehetséges klasztereit összefoglaló — klasztertérkép elkészítésére, egy pedig néhány mintaklaszter létrehozására. Mint az ismertetett felmé- résből is kiderült, a közeljövőben elsősorban az lehet a cél, hogy a helyi vállalkozók megismerjék és elfogadják a klaszterek nyújtotta el őnyöket. 1) A klaszter-alapú gazdasági tevékenység megismertetése. Mivel hazánkban ez az iparűzési forma jórészt ismeretlen, illetve egyes új kezdeményezéseket le- számítva (Észak-Dunántúlon 2000 novemberében hozták létre az els ő modern klasztert PANAC néven) a gyakorlatban nem létezik, így a programban ki- emelten jelenik meg az oktatási és a marketing munka. A program nemcsak a klaszterek résztvev őit, azaz a gazdasági vállalkozásokat, de a különböz ő szintű önkormányzati és hivatali döntéshozókat, illetve a kapcsolódó adminisztrációs tevékenységeket végz őket is részleteiben ismerteti meg a klaszter-szer ű ipar- űzés előnyeivel, valamint a szükséges gazdasági és adminisztrációs támogatá- soknak ebben a folyamatban betöltött szerepével. 2) A potenciális klasztereket bemutató klaszter-térkép feladata feltérképezni, hogy a Dél-alföldi régióban milyen potenciális tagjai és együttm űködői lehet- nek egyes jövendőbeli iparági/gazdasági klasztereknek (pl. feldolgozó-ipari ágazatok, turizmus, egészségügy). Ennek keretében fel kell állítani a tagság kritériumrendszerét, valamint részletes gazdasági elemzések után meg kell határozni a lehetséges csoportosulások területi határait, végül ki kell választani azt a szervezetet (klaszter-brókert), amely a megfelel ő tapasztalatok birtoká- ban hivatalosan is menedzseli a klaszterek kialakulását a régióban. 3) A mintaklaszterek létrehozásához pedig azon iparágakban, ahol a klaszterképzés csírái felfedezhet ők (létez ő iparági együttműködések, kiterjedt beszállítói kapcsolatok, klaszter-elemeket hordozó PHARE projekt megvaló- sítás alatt stb.) a klaszterek miel őbbi megszerveződését kell el ősegíteni az észak-dunántúli példát követve. Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek 121 A hagyományos iparági klaszterek mellett a régiónak — speciális adottságainál fogva — egy „politika-vezérelt", azaz jelent ős kormányzati támogatással bíró, ki- emelt ágazatot reprezentáló tudományos klaszter kialakítására is lehet ősége lenne. A Dél-alföldi régiónak, s azon belül a régióközpont szerepre törekv ő Szegednek ugyanis több évtizedes tradíciói vannak a biotechnológiai kutatásban. A kiterjedt, specifikált intézményhálózat fókuszában a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpontja áll, amely az ország legnagyobb létszámú akadémiai intézete (közel félezer kutató), igen elismert tudományos teljesítménnyel, modern kutatási témákkal és nemzetközi kapcsolatokkal. Emellett számottev ő jelentőséggel bír a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Biotechnológiai Intézete, a Ga- bona Kutató Kht. és a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi-, Általános Orvosi-, Gyógyszerésztudományi és Élelmiszeripari F őiskolai Karán felhalmozott biotechnológiai know-how is. Az említetteket számos, a régió más településein található intézmény teszi még változatosabbá. Ezek közé tartozik például a teljesség igénye nélkül a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet, a makói Hagyma Állomás vagy a kecskeméti Sz őlészeti és Borászati Kutatóintézet. A kutatói állomány s az itt fellelhet ő eredmények megalapozott hátteréül szolgál- hatnának egy technológia-orientált, regionális biotechnológiai klaszter létrehozásá- nak, melynek pozíciója nemcsak hazai, de európai, s őt esetleg világviszonylatban is számottev ő lehet. Jegyzetek Lásd például a Dél-Dunántúl Területfejlesztési Koncepciója és Programja, vagy a Dél-Alföld Régió Területfejlesztési Stratégiai Programja. 2 A „cluster" szó általános jelentése csomó, csoport, fürt, nyaláb stb. A szó — magyaros írásmóddal — eredeti formájában terjedt el a hazai szakirodalomban. Értelmei) fordítására — Porter (1998) egyik közleményének magyarítása során — mindez idáig egyetlen kísérlet született (Török Eszter fordításá- ban), de az ott javasolt „regionális üzletági központ" nehézkesnek, a „központ" szó pedig az eredeti jelentéstartalommal nehezen összeegyeztethet őnek tűnik. 3 A szakirodalom — az első klaszterek eredete miatt — ipari, illetve iparági klaszterek névvel illeti az ilyen szerveződéseket. Azonban — Rechnitzer Jánossal egyetértve (Rechnitzer 1998) — célszerűbbnek látszik a gazdasági klaszter kifejezés használata, hiszen ilyen csoportosulások nemcsak az iparban, hanem a gazdaság számos területén kialakulhatnak (pl. a londoni aukciósok vagy a holland virágkerté- szek klaszterei). 4 Porter ugyan a regionális klaszter kifejezést használja, de a félreérthetiség elkerülése végett célszeril leszögezni, hogy jelen esetben a regionális szó térségi és nem közigazgatási értelemmel bír. 5 Michael E. Porter jelenleg az USA Versenyképességi Tanácsa Innovációs Klaszterek Munkabizottsága elnöke. Az idézett definíció a munkabizottság honlapjáról származik. 6 Marshall externális méretgazdaságosságon az egyedi vállalkozás által az ipari kibocsátás általános növekedése nyomán realizálható költségmegtakarítást érti szemben az internális méretgazdaságosság- gal, amely a vállalat saját termelési volumenének növekedését ől adódó költségmegtakarítást jelenti. A felosztás az „Industrielle Cluster — das neue Zauberwort der steirischen Wirtschaft" c. anyag alapján készült, ami szerző megjelölése nélkül Steiermark tartomány honlapján (http://www.steiermark.at ) található. 8 Ez a csoportosítás a Maláj Kormány Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztériumának (Ministery of International Trade and Industry) honlapján (http://miti.gov.my ) található iparfejlesztési tanulmány gondolatait használja fel. Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. 122 Buzás Norbert TÉT XIV. évf. 2000 s4 9 A nemzetközi terminológiának megfelel ően ebbe a kategóriába soroljuk a magyarul mikro- vállalkozásoknak nevezett (< 10 f ő foglalkoztatott) vállalkozásokat is. A régió stratégiai programozása során készült felmérést Lengyel Imre irányította. A régióban m űködő kis- és középvállalkozások közül mintegy 120 küldte vissza a kérd ő ívet, és 100 vállalatnál irányított interjút készítettek egyetemi hallgatók. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési operatív programot (letölthet ő: www.del-alfold.hu/koncepcio/ operativ/5_op.pdf) az SZTE Gazdaságtudományi Kar Regionális és Alkalmazott Gazdaságtani Tanszé- ke által irányított konzorcium koordinálta (témavezet ő : Lengyel Imre), a klaszterek kialakítására szol- gáló alprogramot Buzás Norbert dolgozta ki. Irodalom Anderson, G. (1994) Industry clustering for economic development. — Economic Development Review. 2. 26-32. o. Artner A. (1995) Vállalati együttm űködés a mai világgazdaságban. — Közgazdasági Szemle. 1.104-115. o. Best, M. (1990) The new competition: Institutions of industrial restructuring. Polity Press, Cambridge. Camagni, R.P. (1995) The concept of innovative milieu and its relevance for public policies in European lagging regions. Papers in Regional Science. (4). 317-340. o. Czamanski, S. (1974) Study of clustering of industries. Institute of Public Affairs, Halifax. Czamanski, S.— de Ablas, L.A. (1979) Identification of industrial clusters and complexes: A comparison of methods and findings. — Urban Studies. 1.61-80. o. Dőry T. (1998) Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttm űködés lehetséges klaszterei a Közép- Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 3.77-92. o. Feser, E.J. (1998) Enterprises, external economies, and economic development. — Journal of Planning Literature. 3.283-302. o. Grosz A. (2000) Ipari klaszterek. — Tér és Társadalom. 2-3.43-52. o. Hoover, E.M. (1937) Location theory and the shoe and leather industries. Harvard University Press, Cambridge, MA. Kocsis É. (1993) Rugalmas specializáció — technológiai korszakváltás a modern gazdaságban? 18-9301. sz. OMFB-kutatás tanulmánya. Budapest. Kocsis É. (1999) Új szervezeti formák a modern kapitalizmusban. Gazdasági rendszerek, országok, intézmények. — Bara Z.—Szabó K. (szerk.), Aula, Budapest. 67-515. o. Lall, S. (1997) Clusters: a working definition. Proceedings of the "Workshop for practitioners in cluster formation", Chivahua (Mexico). Lengyel I. (1994) A telephelyválasztás. Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. őr—Pécs. 35-68. o. —RechnitzrJ.(sk),MTARegionálKutasközpj,Gy Lengyel I. (2000a) A regionális klaszterek fejlesztésének néhány alapkérdése. Felzárkózás és EU csatla- kozás. —Román Z. (szerk.), MTA Ipar- és Vállalatgazdaságtani Bizottság, Budapest. 274-281. o. Lengyel I. (2000b) A regionális versenyképességr ő l. — Közgazdasági Szemle. 962-987. o. Marshall, A. (1890) Principles of Economics. Macmillan and Co, London. OECD (1999) Boosting Innovations: The cluster Approach. OECD, Paris. Porter, M.E.(1990) The Competitive Advantage of Nations. Basic Books, New York. Porter, M. E.(1998) Clusters and the new economics of competition. — Harward Business Review. Nov- Dec. 77-90. o. (magyarul: Regionális üzletági központok — a verseny új gazdaságtana. — Harvard Bu- siness manager. 4.6-19. o.) Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus, Budapest—Pécs. Shefer, D.—Frenkel, A. (1998) Local milieu and innovations: some empirical results. — Annals of Regional Science. (32). 185-200. o. Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek és a regionális gazdasági megújítás. — Közgazdasági Szemle. 1.14-25. o. Buzás Norbert : Klaszterek : Kialakulásuk,szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 109-123. p. TÉT XIV. évf. 2000 s4 Klaszterek ... 123 CLUSTERS: ORIGIN, ORGANIZATION AND POSSIBLE FORMATION IN SOUTH-PLAIN REGION NORBERT BUZÁS The different forms of cooperative networks only came into the scope of interest over the last decade. Enterpreneuring groups willing to cooperate under certain, well-defined criteria brought forth a new leve] of association, which can rely on its unique characteristics to be able to compete among multinational giants. The need for such networks, especially industrial clusters can be detected in the regional plans in Hungary presented following the announcement of the law for regional develop- ment. Therefore the overview of the origins and the basic possibilities provided by cluster- based economic activities is worthwhile for all undertaking venture in such areas. Present paper describes the origin of co-operations between industrial branches from the "Marshallian" industrial districts to the economic clusters of today. The study gives also insight into the reasons leading to the organization of clusters and shows how clusters can be categorized according to the most important criteria. Finally it discusses the economic gains of cluster formation. The theoretic overview is followed by a practical summary presenting the possible cluster formation processes in the South-Plain region.