Tér és Társadalom 14. évf. 2000/1. 51-68. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 1: 51-68
EGYES LESZAKADÓ TÁRSADALMI CSOPORTOK
MODERNIZÁCIÓS TÖREKVÉSEI
(The Modernisation Endeavour of Certain Social
Disadvantaged Groups)
SZARVÁK TIBOR
Már-már közhelynek számít, hogy a XX. század utolsó évtizedében a magyar tár-
sadalom elodázhatatlan lehet őség előtt áll, mert résztvev ője lehet egy szorosabb
európai integrációs folyamatnak. Ahhoz, hogy ne legyenek újabb „elkés ődéssel"
jellemezhető fejezetei az ország modernizációjának, elengedhetetlen a társadalom
adaptációs, valamint innovációs stratégiáinak teljesebb vizsgálata.
Jelen munka az újítás különböz ő szerepkészletével hagyományosan kevésbé bíró,
az objektív-relatív depriváció összetett elemeivel (alacsony jövedelem, alacsony
iskolai végzettség, rosszul felszerelt, egészségtelen vagy sz űkös lakáskörülmények
stb.) jellemezhet ő, a globalizációs folyamatoktól elmaradó, rurális térségekben él ő
népesség felzárkózási és fejl ődési (adaptáció—innováció) esélyeit kutatja az ország
három, a területi egyenl őtlenség különböz ő dimenzióival jellemezhet ő megyéjében
(Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok)'.
Az elemzés mintavételi keretét egy, a Népjóléti Minisztérium által hat éve indított
szociális földprogram, a programba került családok (és háttérként a programban
részt vevő települések) listája adja. Regionális hatásvizsgálatunkban képet kapunk
arról, hogy a kérdezettek foglalkozási státusa miként alakult az elmúlt 18 évben,
milyenek a családok szociológiai vonatkozásai, illetve kutatjuk azt is, hogy milyen
életkörülményekkel és törekvésekkel jellemezhet ők a fenti szociális transzfert
igénybevevők.
A minta jellemz ői, a vizsgálat területei
Az adatfelvétel módszereként a véletlen kezd őpontú szisztematikus mintavételt
választottuk. A lekérdezést kérdez őbiztosokkal végeztük. A három megyében
összesen 907 család/kedvezményezett vett részt a földprogramban. 117 f ős mintánk
(52% nő , 48% férfi) — az alapsokaság 13%-a — véleményünk szerint megfelel ően
reprezentálja az érdekelt alapsokaságot.
A települési mintánk Békés megyében 12 településb ől (Békés, Battonya, Elek,
Gádoros, Kisdombegyház, Méhkerék, Mez őgyán, Mezőkovácsháza, Okány, Vész-
tő, Zsadány, Újszalonta), Hajdú-Biharban szintén 12 településb ől (Bihardancsháza,
Egyek, Hajdúszovát, Körösszakál, Körösszegapáti, Komádi, Létavértes, Magyar-
homorog, Mezőpeterd, Mező sas, Nagyrábé, Vámospércs), Jász-Nagykun-Szolnok
megyében pedig 7 településb ől (Cibakháza, Mesterszállás, Öcsöd, Tiszab ő,
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
52 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
Tiszabura, Tiszasas, Tiszaug) állt. A centrum—periféria elméletb ől következő vidék-
definíciók alapján kutatási területünket a „vidék" jellemz ővel (azt a települést te-
kintjük vidékinek, amely városi státusszal nem rendelkezik, vagy rendelkezik
ugyan városi ranggal, de lakónépessége 10 ezer főnél kevesebb) (Magyarország
Vidékfejlesztési... 1997) kategorizálhatjuk. A vizsgálatunkba került településekr ől
látható, hogy a szociális földprogram els ősorban az agrár-munkanélküliség, a
rurális térségek és a válságban lév ő ipari központok ingázási feszültségeit csök-
kentheti. Érdemes megemlítenünk azt, hogy vizsgálatunkban a szociális földprog-
ram településeinek kétharmada a határ mentén helyezkedik el.
Elemzésünkben egyrészt a területi/megyei jellemz őket, másrészt — mivel a szoci-
ális földprogram alanyai között a romák nagy számban megtalálhatók — az etnikai
(roma, nem roma) dimenziókat is figyelemmel kísértük. Kemény István 1971-es
kutatásához hasonlóan „azokat a személyeket soroltuk a romákhoz, akiket a nem
roma környezet annak tart" (Kemény—Havas 1996, 352). Ez alapján alkottuk meg
elemzésünk egyik keretét, az identifikációs változót. Mintánk egyharmadát alkotják
a cigány megkérdezettek.
A szociálpolitika megújítása: szociális földprogram
A társadalmi—gazdasági folyamatokban végbemen ő változások a lakossági jöve-
delmek igen jelentős differenciálódását, a reáljövedelem tartós csökkenését és a
szociális szükségletek robbanásszer ű növekedését idézték elő. Mindez fokozottan
jelentkezett a halmozottan hátrányos helyzet ű polgárok, családok körében. A szoci-
álpolitika hagyományos — 1990 el őtt kialakult — formái nem képesek a piacgazda-
ság körülményei között kezelni a szegénység és az egyenl őtlenség problémáit.
Különösen érzéketlenek ezek az eszközök a térségi, regionális lépték ű problémákra
(Országos Területfejlesztési... 1997). Ahogyan növekedett a munkanélküliség, és
erősödött a munkaer ől:iiaci marginalizáció és szegmentáció, úgy haladt el őre a
szociális védelemre való univerzális jogosultság törvényi és rejtett felmondása
(Standing 1993). Az univerzalitás eszményét ől szabaduló szociálpolitika átalakulási
folyamata — bizonyos szempontokból a két világháború közötti id őszak eredmé-
nyeit, valamint a jóléti állam lebontásának különböz ő intézkedéseit is felhasználva
— az aktív eszközök alkalmazásával felgyorsult.
A szociális földprogram, mint szociális transzfer 1940. június 19-hez, Keresztes-
Fischer Ferenc belügyminiszter Országos Nép és Családvédelmi Alapról szóló
törvényjavaslatához kapcsolódik. Ezután indította meg Esztergár Lajos a „Várme-
gyei Közjóléti Szövetkezet Mátészalka" 2 elnevezésű kísérletét. A tevékenység fő
elve az volt, hogy segélyezéssel, szegénypolitikával nem lehet hatékonyan javítani
a rászorulók helyzetén, ezért a szociális feladatok megoldásának formáját a gazda-
sági szférára bízta.
A szociális földprogram kilencvenes évekbeli felújítása ebben a mikro—mezo-
makro problémákat/hátrányokat komplexen kezel ő elképzelésben gyökerezik. A
földprogram a falvakban, agrártérségekben él ő, szociálisan hátrányos helyzet ű
családok, tartós munkanélküliek életminőségének javítására, a meglév ő munkaerő
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 53
tartós munkanélküliek életmin őségének javítására, a meglévő munkaerő mezőgaz-
dasági tevékenységbe történ ő bevonására szolgál. A projekt lényege a természetbe-
ni támogatás és szolgáltatás.
A szociális földprogram modernizációs hipotézisei
Az alkalmazás, átvétel (adaptáció), valamint az újítás (innováció) elemeinek vizs-
gálatához elengedhetetlen a szociális földprogram modernizációs hipotéziseinek
(Serafin 1997) felsorolása.
— A lokális szociálpolitika új, rugalmas, átlátható gazdasági elemmel b ővül.
Túlélési és hátrányos helyzetb ől történő kivezetési programként egyaránt
használható.
— Produktív jellege miatt a támogatottság morálisan elfogadhatóbb, mint a se-
gélyezés, mind az egyén, mind a helyi társadalom számára. Az aktivitás csök-
kenti a tartós munkanélküliség okozta mentális problémákat. A program fris-
sen tart, vagy meger ősít készségeket, motivációkat, ami növeli az esélyt az
előnyösebb helyzetbe jutásra.
— Javul a helyi társadalmi integráció, kapcsolatok, szervez ődések jönnek létre.
Erősödik a helyi gazdasági és társadalmi autonómia. Az együtt munkálkodás
miatt növekszik a tolerancia a társadalmi rétegek között (HVG 1997).
— Csökken az elvándorlási kényszer ereje.
— Kihasználatlan emberi, tárgyi és természeti eröforrások kerülnek bevonásra a
szociális rendszerbe, valamint egy általános értékteremt ő folyamatba.
— Javul a vagyonbiztonság, különösen a mezei lopások száma csökken i.
A szociális földprogramban résztvev ők
Az életmód jellemz ői
Ebben a fejezetben a hasonló társadalmi körülmények között nagy szabadságfok-
kal megválasztott tevékenységeket, mint az adaptáció és az innováció gyökerét
vizsgáljuk. Dimenzióink között szerepelnek az életvilág 4 jellemzői: a közvetlen
környezet, a háztartás tárgyai, a ‚javak", a kulturális t őke elemei, a munka, az in-
nováció és az értékek elemzése.
A megkérdezettek kora (a szociális földprogram korábban közölt jellemz ői miatt)
az innovációs folyamat outputja szempontjából fontos. A többséget a 25-50 év
közöttiek jelentik. 51 év felett leginkább Hajdú-Biharban vesznek részt a program-
ban, 24 év alatt pedig Békésben. Egy másik összevetésb ől az derül ki, hogy ez a 24
év alatti, fiatal feln őtt generáció leginkább roma (a 66 év felettiek pedig magyarok).
A romák többsége 25-35 év közötti.
A családok és lakóépületük komfortfokozatára, infrastrukturális ellátottságára,
felszereltségére vonatkozó kérdéseink elemzésekor érdemesebb a válaszokat a
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
54 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
',nincs" kategória fel ől megközelíteni (Szoboszlai 1999), ezért a kilencvenes évek
különböző fejlesztései gyakorlatilag egyfajta életmódváltást, életmin őség-javulást a
többség számára nem tudnak indukálni. Ez a társadalmi tény, mivel egy többségé-
ben hátrányos életvilágban él ő rétegről van szó, tartósítja és er ősíti a szegmentációt.
A hiányokat részleteiben nézve azt látjuk, hogy a háztartások villannyal való felsze-
reltsége a legkevesebb helyen nem valósult meg, ezt követi a vezetékes vízzel való
ellátottság, viszont — valószín űleg a kilencvenes évek gázprogramja következtében
a mintának csak majdnem fele — nem rendelkezik vezetékes gázzal (1. ábra).
1. ÁBRA
Infrastrukturális javak az identifikációs változó tükrében (%)
(Infrastructures According to the ldentification Variable)
Forrás: MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport 1999.
Az infrastrukturális viszonyok területi vetületében két tényez ő emelkedik ki. Az
egyik Hajdú-Bihar megye hátránya, ahol a megkérdezettek többségének lakásában
nincs vezetékes gáz, a másik Békés megye relatív els ősége a csatornázottságban (e
megyei mintában találtuk a legtöbb utcai csatlakozású csatornával rendelkez ő föld-
programban résztvevőt).
A fogyasztási javak területi vonzatában elmondható, hogy a legtöbb telefonnal és
keleti illetve nyugati gépkocsival a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kérdezettek
rendelkeznek. A társadalom különböz ő rétegeiben meglév ő presztízsfogyasztási
elemet (a státust szimbolizáló tárgyak a fölfelé törekvést szimbolizálják) (S. Nagy
1997) mintánkban a videó töltötte be. Roma és nem roma megkérdezetteink köré-
ben ez az a fogyasztási cikk, amelyik a „legtöbb" háztartásban (leginkább a Jász-
Nagykun-Szolnok megyei megkérdezettek körében 5) megtalálható.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 55
Összefoglalva: adataink az életmódjavító fogyasztói, polgári és infrastrukturális
javak hiányát mutatják. Ez a tény megnehezíti a személyben jelentkez ő adaptációt,
valamint az innovációt; az olyan attitüdionális, információs és viselkedési jellem-
zőknek a kialakulását, amelyek ösztönzik, illetve arra képesítik az egyént, hogy
bekapcsolódjon a gazdaság és a makro-társadalom globális fejl ődési folyamataiba
(információs kihívások) (Varga 1968) (2. ábra).
2. ÁBRA
Fogyasztói javak az identifikációs változó tükrében (%)
(Consumer Goods According to the Identification Variable)
100
90
so kémlésre válaszold
70 orcák aránya
60
a kérdésre válaszold
50 nem romák aránya
40
ES3 roma
30 --- *
20
-.- r 4♦♦.♦ E321 nemrorm
10
_ _ W 4.+-sssM !)"•.: :. - W. * raa:
v// c..".
,‘ 4%.
s .M
adott kategória
összesen
telefon keleti gk mikrosütó
parabola számítógép video
Forrás: MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport 1999.
A kulturális t őke gyökerei
Az iskolai végzettség a társadalmi pozíció reprodukciójában jelent ős kapcsolati és
kulturális tőke mérhetőségének egyik fajtája, fontos modernizációs aspektus. Ku-
tatásunk a kulturális/iskolai mobilitás csatornája fel ől közelített a kérdéshez. A
változások trendje a földprogram aktív generációjának (a háztartásokban él ő aktív
korúak átlaga 2-3 fő között van) innovációs—adaptációs készenléti állapotára is
választ ad. A roma édesapák többsége 1-4, illetve 5-8 osztályt végzett, a nem ro-
mák esetében 5-8 osztályt végzett szül őt regisztrálhattunk leginkább, de jellemz ő a
szakmunkás-bizonyítvány is. A fentiek megyei bontása annyiban árnyalja a képet,
hogy Békésben az 1-4 osztályt végzettek, Hajdú-Biharban pedig a szakmunkások
egynegyede él. A roma megkérdezettek körében a saját iskolai végzettség terén
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
56 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
még az 5-8 osztály a domináns, de a 25%-os szakmunkás arány már komoly el őre-
lépést jelentó .
A mobilitási kereszttáblákból kiolvasható, hogy a semmilyen iskolával vagy 1-4
osztállyal rendelkező apák gyermekei elvégzik az 5-8 osztály valamelyikét. A 8
általánost befejezett megkérdezetteknek több mint felénél azt tapasztaltuk, hogy az
édes/nevelő apák is hasonló végzettséggel rendelkeztek. A szakmunkás végzettség ű
megkérdezettek harmada 5-8 osztályt végzett apával, közel 40%-uk pedig hasonló
végzettségű szülővel „bír".
A mobilitási tükörb ől látható, hogy az apa végzettségének reprodukciója ma már
nem elegendő, nem jelent szilárd innovációs alapot. Az okok részben az objektív-
relatív deprivációs tényez őkre (a megkérdezettek több mint fele jelzett valamilyen
egyéni vagy társadalmi továbbtanulást gátló tényez őt), valamint azokra a globális
folyamatokra vezethet ők vissza, amelyekben egy tradicionálisan alacsony végzett-
séggel rendelkez ő réteg szükségképpen marginalizálódik, az innovációs trendhez
kapcsolódni öner őből nem tud. Az adaptációs folyamatok is csak azok számára
lesznek sikeresek (változtatás-el őkészítők), akik rendelkeznek bizonyos kapcsoló-
dási pontokkal, korábbi fogódzókkal. Azonban a régi struktúrák, az objektív-relatív
deprivációs tényezők miatt a kiút, a kivezetés iránya determinált, tradicionális jelleg ű.
Foglalkoztatási viszonyok
A család, a környezet, a kortárs csoport és az iskola mellett a munka világa az,
amelynek fontos szerepe van az ember szocializációjában. A foglalkozási szerep az
egyén identitásának lényeges eleme. Különösen jelent ős hatása van az utóbbinak a
halmozott hátrányokkal küzd ő réteg esetében, mert a munkahely gyakorlatilag az
utolsó olyan folyamatos létez ő teret jelenti számukra, ahol a különféle innovációs
stratégiák megismerésével és elfogadásával az egyéni élethelyzet gazdagodhat.
Az első munkaviszony éve mintánkban dominánsan az 1971-1980 közötti évti-
zedre esett. Ez a megállapítás els ősorban a nem roma népességre igaz. A többségé-
ben fiatalabb roma megkérdezettek ugyanis leginkább a nyolcvanas években álltak
munkába.
A minta túlnyomó többsége abban a korszakban lépett be els ő munkahelyére,
amikor a hivatalos ideológia a rendszer alapvet ő vívmányának minősítette a teljes
foglalkoztatást, amely garantált jogként rögz ődött a kollektív tudatban, valamint
ténylegesen az Alkotmányban. A teljes foglalkoztatást a foglakoztatás-politika elvei
és gyakorlati konvenciói, valamint a klasszikus szocialista rendszer egész m űködési
mechanizmusa, mindenek el őtt a krónikusan újratermel ődő — főként szakmunkások-
ból, közép- és fels őfokú végzettséggel rendelkez őkből — munkaerőhiány biztosította
(Komai 1993). A munkaerőtöbblet túlnyomó része ezért szakképzetlen munkaer ő-
ből állt.
A korábban tárgyalt tényez ők bizonyították azt, hogy mintánk, a szociális föld-
programban részt vev ő családok hátránya több évtizedes, halmozott. Nézzük, mi-
ként tükröződik ez a foglalkoztatás dimenzióiban. Els őként az apa foglalkozását
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 57
vesszük sorra. Az apák egyharmada mez őgazdasági szakképzetlenként dolgozott a
kérdezett 14 éves korában. (Az 5-8 osztályt végzett apák közül gyakorlatilag min-
denki a mezőgazdaságban dolgozott.) Az ipari betanított apák aránya 15%. (Az 5-8
osztályt végzett apák közül közel 20% lett ipari foglalkoztatott.) A vezet ő, értelmisé-
gi, szellemi dolgozó, közvetlen termelésirányító kategória a minta egészének 4%-át
alkotja. A roma almintában jellemz őbb a mezőgazdasági szakképzetlenek, valamint
az ipari betanított munkások magas aránya. Az ipari betanított munkás apák legin-
kább Hajdú-Bihar megyében, a mez őgazdasági szakképzetlenek pedig Jász-
Nagykun-Szolnok megyében dolgoztak.
Életutak, stratégiák
A foglalkozási mobilitás kereszttábláját figyelve látható, hogy 1980-1985 között
a mező gazdasági szakképzetlen apák gyermekei közül minden tizedik reprodukálta
ezt a státust. Negyedük gazdasági alrendszert váltott, ipari betanított dolgozó lett,
tizedük a képzettségi lépcs őn is előbbre haladt, mert ipari szakképzettként dolgo-
zott. Változásról még a szolgáltatásban—kereskedelemben dolgozó apák gyermekei
körében beszélhetünk, akik 60%-a szellemi dolgozó lett.
A kérdezettek foglalkozási mobilitásának vizsgálatakor egy fontos modernizációs
mutatóhoz, a foglalkozási struktúra piaci presztízséhez (rentábilis/nem rentábilis)
jutunk. „Történelmi visszapillantónk" els ő időpontja az 1980-1985 közötti öt év.
Akik ebben a korszakban szellemi, illetve szolgáltatási/kereskedelmi dolgozók
voltak, maradtak a következ ő 6 évben is az indító pályán. Nagyobb lépték ű össze-
hasonlításban jól látszanak a tradicionálisan alacsony iskolai végzettséggel és fog-
lalkozási pozícióval rendelkez ők lehetőségei. Akik a nyolcvanas évek elején még
mezőgazdasági, illetve ipari szakképzetlenek, 1993-1997 között vagy nyugdíjasok,
vagy munkanélküliek voltak.
A struktúraváltás másik jellemz ője a területi mobilitás. Mi ezt a munkahelyek te-
kintetében vizsgáltuk. Azok, akik lakóhelyükön dolgoztak 1980-1985 között, közel
100%-ban ugyanazon a településen folytatták a munkát 1986-1992 között is. A
megye valamely településén munkát találók több mint fele tovább ingázott, közel
40% viszont lakóhelyén dolgozott tovább. A roma/nem roma változó figyelembe-
vételekor azt látjuk, hogy a roma megkérdezettek 40%-a 1980-1985 között jelenle-
gi lakóhelyén dolgozott. Jelentős közöttük az ipari szak- illetve betanított munkás,
valamint a mezőgazdasági szakképzetlen munkások aránya. A megye más települé-
sén harmaduk, budapesti munkahelyen ekkor közel negyedük fordult meg. A ko-
rábban említett munkaer őhiány teremtette azt a helyzetet, hogy a szocialista nagy-
ipar egyes ágazatainak szüksége volt az olcsó, hagyományosan kvalifikálatlan mun-
kaerőre. Ez körükben modernizációs folyamatokat indított el. A romák a szocialista
munkahelyen „belülre" kerültek, egyszeriben alanyaivá váltak mindannak, ami a
szocialista foglalkoztatottakra vonatkozott (Szalai 1998). A stabilitás azonban nem
volt tartós, mert 1986-1992 között a megkérdezett roma népesség közül már csak
egy fő dolgozott a fővárosban, negyedük a megye valamely településén és kéthar-
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
58 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
maduk jelenlegi lakóhelyén. Az ingázások véget értek. 1993-1997 között már a
roma alminta csaknem teljesen a jelenlegi lakóhelyéhez köti foglakoztatási státusát.
A roma megkérdezettek munkavállalásában csökken az ipari munkahelyek száma,
megnő viszont a lokális adottság, a válságban lév ő mezőgazdasági foglalkoztatott-
ság szerepe. Ebben a korszakban a roma alminta közel fele (a nem romák egyhar-
mada') volt dominánsan munkanélküli. A munkanélküliség gócpontjainak számító
kistérségeket, vizsgálatunk domináns helyszíneit az ingázást (mint életformát) kö-
vetelő munkahelyek felszámolása többszörösen érintette. A kárpótlás bumeráng
hatása és az agrárválság tovább növelte a munkanélküliséget. A kvalifikálatlan
munkát igénylő munkahelyek els őként szűntek meg. -
A mobilitási csatornák fokozatos záródásával vizsgált népességünk körében be-
fejező dött/megszakadt az a felemelkedés, a modernizáció — esetünkben ez a prole-
tarizálódás folyamatával jellemezhet ő (Kemény—Havas 1996) —, amely a stabil
munkahely adta lehet ő séget kihasználva, a vagyoni gyarapodás eszközével, az
életmód és a szokások változásával vélte a hátrányokat csökkenteni.
Krízis: vannak-e kitörési pontok?
A munkanélküliség az egyéni élethelyzet bizonytalanságát — egyrészt a szociális
kapcsolatokban, egzisztenciális helyzetben, másrészt a folyamatos teljesítmény
elmaradása kapcsán — növelve az adaptív folyamatok ellen hat. Mindez a tartós
munkanélkülieknél fokozottan jelentkezik. Korábbi jellemz ők alapján elmondható,
hogy a szociális földprogramba került családok munkanélküli megkérdezetteinél a
munkaerőpiacon manapság nélkülözhetetlen készségek, képességek vagy eleve
hiányoztak, vagy a munkanélküliség ideje alatt sérültek. Integrációjuk az esetek
többségében már inkább a szociális, mint a munkaügyi alrendszer feladata (lenne)
(Diebel 1996).
A szociális földprogramban részt vev ő roma megkérdezettek háromnegyede 10
hónapnál régebben munkanélküli (ez az arány a munkanélküli, nem roma alminta
esetében 91%). A területi megoszlásból azt látjuk, hogy két megye (Békés, Jász-
Nagykun-Szolnok) tartós munkanélkülieinek 24 hónap az elválasztó id ő, 84 hó-
napja (7 éve) a hajdú-bihari kérdezettek negyede van munka nélkül. Érdemes meg-
említeni, hogy azok, akik 1980-1985 között a f ő városban dolgoztak, 72 hónapja
nem találnak munkát. Hazajöttek, újra elhelyezkedni nem volt lehet őségük.
A tartósság aggasztó hatásai mellett a krízist növeli, ha a háztartásban nincs más
aktív személy. Mintánkban azok, akik 1993-1997 között leginkább munkanélküliek
voltak, közel fele arányban hasonló státusú házastárssal rendelkeznek. Elgondolá-
sunk szerint a két nem keres ő s háztartás-típusban hatványozottan jelentkezik a
földprogram szociális hatása, amely egy családot tarthat frissen, vagy er ősítheti
meg a munkához, rendszeres foglakoztatáshoz kapcsolódó készségeit, motivációit,
növelve ezáltal az adaptáció/innováció esélyeit. Az adatfeldolgozásból kit űnik,
hogy a 2-5 fő s családok nagy többségében a szociális földprogramban két személy
dolgozik.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 59
Itt érdemes idézni a program személyi networkjének, hálózatának mutatóit. A ko-
rábban becsült családszám mellett a bevonható humán er őforrásokra a családnagy-
ság és a földprogramban dolgozók száma jelent egzakt mutatót. Vizsgálatunkban
egy főtől 14 főig terjed a háztartásban együtt él ők száma. Jellegzetes családnagyság
mindhárom megyében az öt fő s család. A romák körében is leginkább a 4-6 fős
család a jellemz ő, de megtalálhatók a „hagyományos széls őértékek" is, a 12-nél
több tagot számláló nagy famíliák. A földprogramban már f őként az aktív korúak
dolgoznak, de Békésben és Hajdú-Biharban el őfordult, hogy a nagyobb haszon
vagy a települési munkanélküliségi ráta magas aránya miatt a tágabb családot (5 f ő)
is bevonták a munkába, az értékteremt ő folyamatba.
Az értékek tartósságára ad választ az a kérdés, amelyik a munkanélküliség és a
kényszerűségbő l feladott tervek kapcsolatát vizsgálja. Ebb ől kiderül, hogy a minta
egyformán feladta házának további építését, felújítását, mind a lakás kényelmi
szintjének emelését. A gyermekek taníttatásáról, mint kulturális, a kiemelkedést
elősegítő tőkérő l a megkérdezettek több mint kétharmada nem mond le.
Fontos területi szegregációra utaló tényez ő lehet abban, hogy a minta egytizede a
munkanélküliség miatt lemondott arról a tervér ől, hogy elköltözzön lakóhelyéről.
(A roma kérdezettek körében ez az arány közel 85%.) Itt kell megemlítenünk azt,
hogy a modernizációs hipotézisek között szerepl ő „csökken az elvándorlási kény-
szer" kategóriáját nem látjuk bizonyítottnak. A „füstbement terv" hátteréhez tartozó
tény az, hogy akik lakóhelyváltást terveztek 1980-1985 között a f ővárosban, 1986-
1992 között leginkább mostani lakóhelyükön dolgoztak. 1993-1997 között viszont
50%-uk már munkanélküli volt.
A lokalitás adaptív/innovatív hatása a mobilitási tényez ők mellett a földprogram-
mal foglalkozó szervezetek, összejövetelek kapcsán is mérhet ő. A megkérdezettek
negyede jelezte azt, hogy már létezik ilyen típusú szervez ődés. A legtöbb ilyen
összejövetelt Jász-Nagykun-Szolnok megyében regisztráltuk.
Kérdő ívünkben közvetlen, az anyagi viszonyokra vonatkozó kérdés nem szere-
pelt, a szociális transzferekben való részesültségb ől — korábban pedig a fogyasztási
és infrastrukturális javakból — következtethettünk a materiális háttérre. Általánosan
elmondható, hogy a szociális segélyezés az utolsó eleme annak a biztonsági háló-
nak, amely az embereket a szegénységt ől védi, illetve védené. Az 1997. novem-
bertő l adható gyermekvédelmi támogatásban a többség még nem részesül. A me-
gyék közül ezt a fajta támogatást leginkább Hajdú-Biharban folyósítják a megkér-
dezetteknek. A rendszeres szociális segély a minta egészében nem jellemez ő. A
lakásfenntartási támogatást csak öt — nem roma — kérdezettnek utalják az érintett
önkormányzatok. A szociális földprogrammal kapcsolatban a minta többsége tudja,
hogy ez nem pénzbeli szociális ellátás. Ápolási díjban négy nem roma és kett ő
roma megkérdezett részesül. Az átmeneti segélyt kapók több mint fele a roma
almintába tartozik. (Az átmeneti segély osztása leginkább Békés és Hajdú-Bihar
megyére jellemző .) A közgyógyellátás is inkább a roma kérdezetteknek „jár". A
munkanélküliek jövedelempótló támogatásában az összes megkérdezett egyharmada
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
60 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
részesül. Az átlag mögötti jelent ős területi különbség, hogy Jász-Nagykun-Szolnok
megyében és Hajdú-Biharban harmaduk részesül e szociális transzferb ől, ugyanak-
kor Békés megyében csak a kérdezettek egytizede. A családsegítéssel, mint sze-
mélyre szabott segítséggel a minta egy nem roma család kivételével még nem talál-
kozott. A szociális transzferek hasznossági sorrendjét a szociális földprogram ve-
zeti, s a családsegítés zárja.
1. TÁBLÁZAT
Hogyan értékeli a szociális transzfereket hasznosság szerint?*
(How do You Assess the Usefulness of Social Transfers?)
Szociális földprogram 79
Gyermeknevelési és gyermekvédelmi támogatás 73
Közgyógyellátás 71
Étkeztetés 71
Rendszeres szociális segély 67
Munkanélküliek jövedelempótló támogatása 67
Átmeneti segély 67
Köztemetés 66
Ápolási díj 63
Házi segítségnyújtás 63
Lakásfenntartási támogatás 62
Családsegítés 62
*100 fokozatú skála átlagpontjai; eredeti értékek: 1=felesleges, 2=inkább felesleges, 3=is-is,
4=inkább hasznos, 5=teljes mértékben hasznos.
A 100 fokú skála akkor lenne 0, ha mindenki feleslegesnek, és akkor lenne 100, ha mindenki
teljes mértékben hasznosnak értékelné az adott szociális transzfert.
Forrás: MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport 1999.
Fontos elmondani, hogy a munkanélküliség idején leginkább a közhasznú prog-
ramok foglalkoztatták a megkérdezetteket. A szürke/fekete gazdaságba tartozó
alkalmi munkát a válaszadók majdnem fele (a roma alminta kétharmada) jelölte
meg pénzkereseti forrásként.
Az anyagi tartalékok másik dimenziója az, hogy a kérdezettek milyen saját forrás-
sal járulnak hozzá a földprogram sikeréhez. A válaszokból kiderült, hogy a meg-
kérdezettek a sikerhez leginkább termelési eszközzel, valamint pénzzel járultak
hozzá. Itt azonban hatalmas az eltérés a roma és a nem roma minta között, mert az
utóbbiak majdnem 90%-ban tudják így segíteni a programot.
Az anyagi javak között érték és életmód is a föld. Utóbbit kérd őívünk egy na-
gyobb területre, valamint a házhoz csatlakozó kertre (kisháztáji) bontotta. A minta
többségének van ház körüli kertje..Fontos adaptációs kategória az, ha a kertjét nem
hagyja parlagon az ember. Mintánkban csak 8 fő jelezte azt, hogy kertjét nem m ű-
veli. A család vagyonát, megélhetési lehet őségeit növeli, ha nemcsak kertje van,
hanem esetenként nagyobb (jobb min őségű) földje is. A romák egytizede, a nem
romák közel fele rendelkezik ilyen tulajdonnal. A föld nagyságát tekintve az mond-
ható el, hogy a romák 5 hektár alatti területtel bírnak, a nem romák fele rendelkezik
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 61
hasonló nagyságú művelhető területtel. Néhányan azonban a helyi társadalom te-
hetősebb rétegei közé tartoznak, mert 6 és 41 hektár közé es ő földterülettel rendel-
keznek. A földnagyság területi bontásából képet kapunk arról, hogy az egyes ön-
kormányzatok (mint a vizsgált szociális transzfer egyetlen sz űrője) hogyan kezelik
a földprogramba kerülés kritériumait. A mintába került szociális földprogramban
résztvevők körében hat hektárnál nagyobb birtokok csak Hajdú-Bihar és Jász-
Nagykun-Szolnok megyében találhatók.
Értelmezésünk szerint hasonló (adaptív/innovatív) vonatkozása, kultúrája van a
haszonállat tartásának is. A nem roma megkérdezettek háztartásában leginkább
sertést vagy baromfit találunk. A roma életvitel ű válaszadóink közel 40%-ban tar-
tanak — hasonló fajtájú — állatot. Náluk azonban szarvasmarha, valamint juh egyál-
talán nincs.
A kapcsolatok, a személyes kooperáció vetülete, hogy földprogramos problémák
esetén kihez fordulnak segítségért a kérdezettek. Összességében az mondható el,
hogy a megkérdezettek leginkább a település valamely választott testülete képvise-
lőjéhez fordulnának, bár figyelemreméltó, hogy probléma esetén minden hetedik
család nem tud kihez fordulni. A szervezett segítség hiánya különösen Hajdú-Bihar
megyében kimagasló, hiszen ott a résztvev ők közel 40%-a tanácstalan.
A fenti kapcsolati pontokból levonható fontos összefüggés, hogy egy tartósan
mélyponton lévő réteg innovációs potenciáljának a növekedéséhez és tágabban a
település megtartó erejének az emeléséhez a kulcs a helyi hatalom modernizációs,
innovációs készségében rejlik. A helyi vezetésnek a társadalom különböz ő alrend-
szerei irányában tett fejlesztési, polgárosító elképzeléseiben egy civil társadalmi
jellemzőt, a „képessé tevés" technikáját kell(ene) elsajátítani. Tudjuk, hogy ez a
működési kód nem a közigazgatás jelenlegi sajátossága, de alkalmazása egyrészt a
lokalitás erőinek, a polgári kezdeményezések meggyökeresedéséhez, az önkor-
mányzatiság ethoszához, másrészt a célcsoport hátrányos helyzetéb ől való elmoz-
dulásához vezethet.
Földprogram: vissza a munka világába
A krízisből való kilépés stratégiáinak fontos eleme a munka és a hozzá kapcsol-
ható egyéni értékek. A kérd őívben szereplő „3 kívánság" itemek elemzése után azt
tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek több mint egyharmadánál els ősorban az élet-
színvonal emelkedéséhez kapcsolódó — anyagi vonzatú — kívánság a az els ődleges
választás. Szignifikáns különbség az általános, magasabb rend ű értékekkel definiált
kívánságoknál, a munkához kapcsolódó értékeknél és az egészséggel kapcsolatos
kívánságoknál mutatkozik a nem roma megkérdezettek javára. Az ismeretekhez
kötődő értékeket a minta alig 3%-a tartotta els őként fontosnak.
A nemi szerepekhez kapcsolódva néhány eltérésre hívjuk fel a figyelmet. Az
egyik az egészség — a n ők kétharmada választotta —, valamint a munkával kapcso-
latos preferenciák, amelyet a megkérdezett n ők közel 70%-ban, a férfiak pedig
egyharmad arányban jelöltek meg els ődlegesen. Fordított megoszlást az anyagi
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
62 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
javak esetén tapasztaltunk. Ezt az értéket a férfiak kétharmada választotta. Az isme-
reteket, a tudást viszont egyformán fontosnak ítélte mindkét nem.
A életkor és az els ő kívánság keresztábrájából az olvasható ki, hogy a vizsgálat-
ban szerepl ő legfiatalabb kohorsznál az anyagi természet ű kívánságok a dominán-
sak, az ismeretek, a kulturális t őke a 25-35 éveseknél a legfontosabbak, de ennél a
korosztálynál nem elhanyagolhatóak az anyagi természet ű, a munkához, a lakhely-
hez, valamint a magasabb rend ű értékekhez fűződő preferenciák sem. A 36-65 éves
almintánál az anyagi kívánságok a legfontosabbak, a 41-50 közötti korosztálynál
azonban a munkához és az egészséghez kapcsolódó értékek — talán, mert az egyik
leginkább veszélyeztetett korcsoportról van szó — is jelent ősek. A 66 év felettieknél
az általános, magasabb rendű értékpreferenciák vezetik a „listát".
A modernizációs folyamatok tartóssága szempontjából fontos, egyfajta életmód-
meghatározó az, hogy az érintettek miként értesülnek/értesülhetnek leginkább a
körülményeiket befolyásoló projektekr ől. A hajdú-bihari megkérdezettek közel
20%-a szórólapok, plakátok révén tájékozódott a programról. (A 3 megyét érint ő
vizsgálat során kiderült, hogy ez a módszer csak Hajdú-Biharban volt általános.)
Hasonlóan elhanyagolható a szerepe a helyi és a megyei médiának. A lokális írott
sajtóból egyedül a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alminta értesült a földprogram-
ról. A falugyűlés, közmeghallgatás is csak ebben a megyében jelent ős.
Az identifikációs változó alapján is látható, hogy az információk forrása legin-
kább egy testület vagy egy személy (3. ábra). Bár a média szerepe nem jelent ős, a
szociális földprogram sikeressége (a „Belekezdene-e újra?" kérdésre adott válaszok
alapján) erősebb ott, ahol a megkérdezettek ilyen jelleg ű információs forrást vettek
igénybe a jelentkezéskor.
3. ÁBRA
Kommunikációs csatornák az identifikációs változó tükrében (%)
(Communication Channels According to the Identification Variable)
Ki ajánlotta Önnek a szociális földprogramot?
30
28
26
24
22
20
18
16
14
12
10
8
6
4
2
0
'
\'' .
&'°' ••a•N 4°
4' .\'
ó•' e4.,
'''
- ¢,'''
ó o '. o s. ''''b
'zi ..,4'''
e., *b'I*'
••4. ‘sy .,'"o . •o v.4.
' s "'I'
Zs: •••C, &.N, ,,,,,, Eiroma
`C,e
s 4 • Í'' ,';''' é"
.P . ..-' eR ') ,.,:b.
‘. • c' Enem roma
Forrás: MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport 1999.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 63
A program erőssége, előnye a Békés megyei megkérdezettek körében a termé-
szetbeli hatások („több jószágot tudunk tartani, jól jön a takarmány, megtermeltük
az alapvető élelmiszereket"), a vizsgálat másik két megyéjében pedig a pénzpótlás.
A korábban hipotézisként megfogalmazott túlélési és hátrányos helyzetb ől történő
kivezetési programként egyaránt használható" gondolatot igazolja, hogy a teljes
minta csaknem fele jövedelempótlékként tartja fontosnak a szociális földprogram
projektet. A pénzpótlás szerepe a közös háztartásban él ők számának növekedésével
erősödik. Minden tizedik megkérdezett a program takarmánypótló szerepét emeli
ki, míg szintén minden tizedik válaszoló egyfajta „t űzoltó" szerepet („nincs más")
tart fontosnak. Ez egyértelm űen arra utal, hogy a részt vev ő családok bevételeikkel
főleg a fogyasztásukban megjelen ő hiányokat igyekeztek inkább pótolni.
A földprogram lehetséges nyertesei
Az innováció szempontjából meghatározónak min ősíthető tervezést tükröz ő racio-
nális cselekvés a szociális földprogram résztvev ői körében is felfedezhet ő. Ide
soroljuk a „saját termel őeszköz vásárlása", a „rendszeres munka keresése", a
„részvétel átképzésen", valamint a „vállalkozás indítása" és a „saját földön gazdál-
kodni" választípusokat.
Az elsődlegesen jelölt tervek egyrészt a racionális cselekvésre, a vélelmezhet ően
nagyobb jövedelem szerzésére („rendszeres munka, részvétel átképzésen, vállalko-
zás, saját földön gazdálkodás"), másrészt tüneti cselekvésre, kezelésre, a nem ter-
vezhető jövedelemre („szociális segély, napszám"), valamint a bizonytalanság, a
kilátástalanság érzetére, a jöv őképhiányra („majdcsak lesz valahogy") vonatkoznak
(4. ábra).
4. ÁBRA
Innovációs stratégiák a földprogramos tapasztalatok birtokában
(Innovation Strategies with the Results of Land Programmes)
romák aránya
70
65 nem romák aránya
60
55 -.. .jrendszeres munkát
50 keres ő k
45
40 Effiátképzésben
35 -
résztvev ő k
30 -
25 - =vállalkozást
20 -
indítók
15 -
10 -
Msaját földön
s
o 111119.1.• •s•s•.:42., gazdálkodók
roma nem roma
Forrás: MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató Csoport 1999.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
64 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
A kiemelkedési stratégiák közül a rendszeres munkát vállalók egyharmad—egy-
harmad arányban Hajdú-Biharban, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyében
élnek. Az átképzést kizárólag ez utóbbi megyében él ők vállalnák. Vállalkozást egy
békési megkérdezett indítana, és a Viharsarok mellett a hajdúsági alminta kis része
is elkezdené saját földje m űvelését. E két megyéb ől származnak azok a megkérde-
zettek is, akik saját termel őeszközt is vásárolnának.
Kor alapján nem lehet dominánsan innovatív csoportot felállítani. Az átképzést
vállalók aránya három korcsoport között oszlik meg. A rendszeres munka keresésé-
ben és a saját földön történ ő gazdálkodásban a 41-50 évesek tekinthet ők elsőnek,
bár közülük kerül ki a legtöbb bizonytalan is, mert a „majdcsak lesz valahogy"
válasz aránya közel 40%.
A 18-24 éves alminta körében a rendszeres munka, a vállalkozás és a saját földi
gazdálkodás kiemelten fontos. A nemek között nincs érzékelhet ő különbség az
innovatív elemekben. Átképzésre inkább a n ők jelentkeznének, vállalkozni inkább
a férfiak szeretnének. A megkapaszkodási elképzelésekr ől az identifikációs változó
esetében az mondható el, hogy saját termelési eszközt — feltehet ően tőke hiányában
— a roma megkérdezettek egyáltalán nem vásárolnának.
Az innovációs dimenziókat folytatva fontos hangsúlyozni, hogy a háztartások lét-
számának növekedésével n ő a „majdcsak lesz valahogy" választípus aránya.
Az állandó munkaviszonyt a hetvenes években kezd ő megkérdezetteink közül ke-
rülnek ki leginkább a rendszeres munkát keres ők. A fenti innovációs elemek alkal-
mazói az elmúlt 18 évben mez őgazdasági, ipari, épít őipari munkahelyeken dolgoz-
tak. A munka világának szocializációs tartalékai szempontjából fontos, hogy a saját
termel őeszközöket vásárlóknak van már földjük, és tartanak otthon haszonállatot
(sertés, baromfi), közülük kerül ki a rendszeres munkát keres ők többsége.
Érdemes említést tenni arról is, hogy a saját termelési eszközt vásárlók pénzjöve-
delemmel kerültek ki a programból. A rendszeres munka, a vállalkozás, az átkép-
zés, valamint az önálló gazdálkodói létet tervez ők dominánsan természetbeli ha-
szonnal zárták a legutóbbi mez őgazdasági termelési évet.
Az értékek összevetésekor látható, hogy az anyagi szempont mellett az egészség a
legfontosabb a saját termel őeszköz vásárlását tervez őknek, a rendszeres munkát
keresőknek a pénz a lényeg, akik viszont önálló gazdálkodásra gondolnak, minde-
zek mellett kiemelt helyet szánnak a magasabb rend ű preferenciáknak is.
A modernizációs (főként innovatív jelleg ű) elemek vizsgálata kapcsán elmond-
ható, hogy a megkapaszkodást segít ő, egyéni stratégiák gyökere kialakulatlan. A
racionális cselekvés ellen ható bizonytalanság jellemzésére a legjobb példa az, hogy
a változtatni szándékozók körében (a saját termel őeszközt vásárlókra gondolunk itt)
a „majdcsak lesz valahogy" dimenzió az, amelyik leginkább jelen van az egyén
magatartásának motivációjában. Bíztató azonban, hogy a racionális cselekvés in-
kább a 35 év alattiakra jellemz ő, a bizonytalanság, a passzivitás pedig az 51 év
felettiekre.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 65
Összegzés: Az ajtók záródnak?
A drámai és hatalmas sebesség ű változások első éveitől már lassan 10 esztend ő
választ el bennünket. A kétezredik év küszöbén az állami szerepvállalás er ősödését
jelzi az, hogy a rendszerváltó évek „tisztító viharában" elfeledett csoportok, régiók
újra fontosak lettek a makrotársadalom számára. Jelen dolgozat egy szociálpolitikai
projekt, a szociális földprogram adaptációs/innovációs hatásait vizsgálta három
alföldi megyében. Témánkban ez a leszakadó/kapaszkodó társadalmi csoportok
jövőkép-elképzelése.
A vizsgált rétegek körében az alrendszerek átalakulási trendje kb. 8-10 éve sza-
kította meg a felemelkedést, a proletarizáció folyamatát. Láthattuk, hogy a változás
kulcskategóriái (újítás, terjedés, alkalmazás) körükben még csak most vannak (újra)
születőben. Láttuk, hogy mintánk többségében még nincsenek meghatározóan jelen
azok az értékek, normák (ismeretek, teljesítmény, munka stb.), amelyek hosszabb
távra is lehető vé tennék a bekapcsolódást a XX. század végén tapasztalható gazda-
sági—társadalmi modernizációs folyamatokba. A tartós kirekeszt ődés veszélye az
lehet, hogy „gondolkodásuk, értékviláguk hozzáidomul a társadalom peremén szo-
kásos életmódhoz" (Csanády 1994). A társadalmi feszültségen, a deviáns viselke-
dés megszokott normává alakulásán túl rossz hatással van a családokra is, ahol a
szegénység újratermelése, a hátrányos, deprivált helyzet tartóssá válása, az adaptá-
ciós és innovációs készség és hajlandóság tartós és a fiatalabb generációra is átörö-
kített elvesztésével járhat. A folyamat megállítása a társadalom különböz ő alrend-
szereinek olyan rugalmasságát igényli/igényelné, amely a változások egyenes és
mellékhatásait képes felszívni (Varga 1968).
Jelenleg az a helyzet, hogy a szociális földprogram azokon próbál segíteni, akik
alól nemcsak a szocialista gazdaság kvázibiztonsága, hanem a második gazdaság
biztosította kiegészít ő anyagi biztonság is kiszaladt (Sági—Kolosi 1996). Óvatosság-
ra int az, hogy mindez megtörténhet még egyszer (lásd pl. a sarkadi földprogram
problematikusságát). A gazdálkodási biztonság, a pénzügyi tervezhet őség feltétele
a sikeres programnak. Ezért érdemes idézni még Esztergár Lajos kezdeményezését,
aki — mivel a szatmári ínségenyhít ő szövetkezet „a szociális szempontok mellett
gazdasági—pénzügyi feladatot is betölt" — indítványozza azt, hogy a szövetkezet
kerüljön a Pénzintézeti Központ ellen őrzése alá (Esztergár 1941). A működtetői
(szervezeti) modernizációhoz tartozik még a nagyobb haszonnal kecsegtet ő kultú-
rák termesztése is. Ezt azonban a jelenlegi (technikai és ismeretekbeli) háttérrel
nehéz elkezdeni (lásd még: Baukó—Gurczó—Márton 1997). Segíteni kell a földprog-
ramon belüli ismeretátadó összejövetelek, önsegít ő csoportok kialakulását, sikeres
programok bemutatását (adaptációs funkció er ősítése). Véleményünk szerint ön-
kormányzati felel ősség az is, hogy a nagyobb fóldterülettel rendelkez ők ne kerülje-
nek be a szociális földprogram célcsoportjai közé.
A mező gazdasági válság sújtotta rurális kistérségek hagyományos elmaradottsága
a centrum területekt ől a rendszerváltást követ ően tovább fokozódott, felerősödött.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
66 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
A hagyományosan jól bevált, a piaci ingadozásoktól szinte független önellátó ter-
melés — a szociális földprogram működésének a csapdáját is ebben a tényez őben
látjuk — jellegénél fogva alkalmatlan jelent ősebb tőke generálására. A veszély a
jelenlegi helyzetben a gazdaság archaizálódásán túl a helyi társadalom mentális és
morális „pusztulásában" van. Ebben a társadalmi folyamatban van óriási jelent ősé-
ge a szociális földprogramnak, amely megkísérli a munka világán keresztül vissza-
integrálni a jelent ősen leszakadottakat, feltárva el őttük a maguk számára lehetséges,
egyéni utakat.
A szociális földprogram résztvev ői munkaerő-piaci esélyének növelését a kép
zettségi szint emelésével látjuk megvalósíthatónak. Ennek klasszikus, rövidebb id őt
igénylő módja az átképzések, illetve más feln őttképzési lehetőségek szélesítése. A
felnövő, hátrányos helyzetű generáció helyzetét azonban az javítaná, ha a középis-
kolai képzést mindenki számára kötelez ővé tennék (Kertesi 1995). Ezzel, bár való-
színű, hogy a fenti állami norma hatékonyságának betartása korlátokba ütközne,
javulhatna a kulturális tőke megszerzésének esélyegyenl ősége.
Összegezve a három megyében végzett kutatást, a szociális földprogram megfelel
annak a célnak, hogy a kvalifikálatlan rétegek számára újra szocializációs keretet
nyújtson a munka világába. Meger ősítve néhány hipotézist a program adaptív
eredményei közé sorolhatjuk azt, hogy meger ősít készségeket, motivációkat, növel-
ve az esélyt az előnyösebb helyzetbe jutásra, valamint kihasználatlan emberi, tárgyi
és természeti erő források kerülnek bevonásra a szociális rendszerbe, egy általános
értékteremtő folyamatba. Azonban az innováció tartósságához, az ajtók nyitva
maradásához komplex háttér — a program és az egyéni szocializáció teljesebb har-
monizációja, a kockázatra, a választásra való képesség, a saját sors ellen őrizhetősé-
gének élménye, mint az információs társadalomba való bekapcsolódás alapfeltétele
is (Csepeli 1997) — szükséges.
Jegyzetek
Az egy főre jutó GDP alapján az ország megyéi közül Békés a 12., Hajdú-Bihar a 10., Jász-Nagykun-
Szolnok a 13. volt 1996-ban (Farkasházi 1998).
2
Szociális altruista szövetkezete „hitelt nyújt minden ínséges és arra rászoruló egyénnek azért, hogy
gazdaságilag megerősödjék, a gazdasági elesettségb ől kikerüljön és önálló egzisztenciává alakuljon.
Fontos még az, hogy a juttatásoknak az egyéni szükségletekhez kell igazodni (fokozatok: kecske,
liba, naposcsibe, = sertés, = méhkaptár és házjuttatás), és ha „az elesett nem rendelkezik a szük-
séges erkölcsi és ismeretbeli kellékekkel, a segítésnek az ismeretek nyújtásával és a helyes gazdálko-
dásra való tanftással együtt kell haladnia" (Esztergár 1941).
3
A hipotézis nem igazolódott. A problémacsokorból kiderül, hogy a szociális földprogram kapcsán a
terméslopások gondja a megkérdezettek 23%-át zavarja.
Az életvilág a mindennapi élet azon elemeit jelenti, amelyet a társadalomban éb személy adottnak
vesz. Az egyénnek a társadalomban való eligazodását, tevékenységét segíti az, hogy az életvilágot is-
meri, és adottnak veszi (Andorka 1997).
s A Jász-Nagykun-Szolnok megyében él ők és videóval rendelkezők körében két és félszer többen jelez-
tek vissza racionális cselekvést (a terv változó — „rendszeres munka, részvétel átképzésen, vállalkozás,
saját földön gazdálkodás, szociális segély, napszám" — összevonásából elnevezett kategória), mint a
passzív, bizonytalanságot tükröző, „majdcsak lesz valahogy" magatartástípust.
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Egyes leszakadó társadalmi ... 67
6
A romák legmagasabb iskolai végzettsége: 1-7 osztály 33%, 8 osztály 46%, szakmunkáskép 11%,
középiskola 2%, diploma 0,24%. A nem romák hasonló adatai: 1-7 osztály 11%, 8 osztály 36%,
szakmunkásképző 20%, középiskola 24%, diploma 9%.
A roma életvitelűnek minő sítettek körében az országos munkanélküliségi ráta 35,8%, a nem roma
népességnél 11,2% (Gyorsjelentés... 1996).
Irodalom
Andorka R. (1997) Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó.
Baukó T.—Gurzó I.—Márton J. (1998) A földhasználat és a térségfejlesztés néhány aspektusa Békés
megyében I. — Comitatus. 1. 25-28. o.
Csanády A. (1994) Az átalakulás határai. Törésvonalak és értékválasztások. — Balogh I. (szerk.), Buda-
pest, MTA Politikai Tudományok Intézete. 305-319. o.
Csepeli Gy. (1997) Szociálpszichológia. Budapest, Osiris.
Diebel A. (1996) A munkanélküliek legveszélyeztetettebb rétegének, a tartósan munkanélkülieknek
jellemzése (egy debreceni kérd őíves felmérés alapján), különös tekintettel küls ő és bels ő családi kap-
csolatrendszerük alakulására ebben a kritikus élethelyzetben. Kézirat. Debrecen, MTA RKK.
Esztergár L. (1941) Jelentés Keresztes-Fischer Ferenc M. Királyi belügyminiszternek a Szatmár várme-
gyei ínségenyhítő tevékenységről. Pécs.
Farkasházi L.-né (1998) A bruttó hazai termék. területi megoszlása. — Területi statisztika. január. 9. o:
Gyorsjelentés a szegénységről. (1996) Budapest, Szociális Szakmai Szövetség.
Kemény I.—Havas G. (1996) Cigánynak lenni. — Társadalmi Riport. 352-380. o.
Kertesi G. (1995) Cigány gyermekek, cigány feln őttek a munkaerőpiacon. — Közgazdasági Szemle. 1. 50. o.
Kolosi T.—Sági M. (1996) Rendszerváltás és társadalom-szerkezet. — Társadalmi Riport. 149-197. o.
Korpai J. (1993) A szocialista rendszer. Budapest, HVG Kiadó. 237-243. o.
Magyarország Vidékfejlesztési Koncepciója (1997) Budapest, Agrárgazdasági Kutató és Informatikai
Intézet.
Mezőgazdasági programok romáknak. (1997) —HVG. november 15.
Országos Területfejlesztési Koncepció (1997) Budapest.
Serafrn J. (1997) Szociális földprogram kialakítása, m űködtetése a településeken. Kézirat. Budapest.
S. Nagy K. (1997) Fogyasztás és lakáskultúra Magyarországon. — Replika. 26. 47-53. o.
Standing, G. (1993) Szerkezetátalakítás az igazságos elosztásért Kelet-Európában. — Esély. 1. 3-22. o.
Szalai J. (1998) A kényszerasszimiláció zsákutcája. — Népszabadság. február 14. 19. o.
Szoboszlai Zs. (1999) A szociális földprogram hatékonysága. — Esély. 1. 27. o.
Varga K. (1968) Modernizáció és tömegkommunikáció. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont.
THE MODERNISATION ENDEAVOUR OF CERTAIN
SOCIAL DISADVANTAGED GROUPS
TIBOR SZARVÁK
In the last decade of the XX century the Hungarian society is in for a cogent
possibility since it may participate in a closed European integration process. The
complete research of the adaptation and innovation strategies of the society is
indispensable in order that the modernisation of the country hasn' t got chapters
characterised by delay.
This study tries to find the closing up and development (adaptation-innovation)
chances of the population living in the rural areas far from the globalisation process
could characterised by objective-relative deprivation (low income, low educational
level, poorly equipped or unhealthy housing) and the lack of different sets of
Szarvák Tibor:
Egyes leszakadó társadalmi csoportok modernizációs törekvései.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 51–68. p.
68 Szarvák Tibor TÉT XIV. évf. 2000 s 1
innovation. It covers three counties (Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok)
which are characterised by different dimensions of regional disparities.
The sample of the analysis was the social land program initiated by the Ministry
of Welfare 6 years ago and the families (and for background the settlements)
involved the program. The analysis of the regional influences obtain a picture about
the development of the employment status of the last 18 years, the sociological
relations of families and the circumstances of life and the ambition of those people
utilised the above mentioned transfers.