Tér és Társadalom 14. évf. 2000/1. 1-10. p. Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 1: 1-10 GLOBALIZÁCIÓ ÉS A MAGYAR TERÜLETI FEJLŐDÉS' (Globalization and Regional Development in Hungary) ENYEDI GYÖRGY Bevezet ő E tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy a globalizációs hatások miként mó- dosítják a magyar területi fejl ődést. Mennyiben változik a területi fejl ődés mecha- nizmusa, a folyamatait megszabó tényez ők köre és e folyamatok szabályozási rend- szere? A „globalizáció" divat-szó, s mint minden divat-szó, sokféle értelmezést kap. A sokféle megközelítés indokolt is: egyrészt a világgazdaság egységesülési folyama- táról van szó, melyet korábban fő leg a külkereskedelem közvetített, jelenleg a pénzügyi szféra és a transznacionális vállalatok döntései (a történelemben el őször terjedt ki az egész világra a piacgazdaság!); azután az egypólusú politikai világ- rendszer kialakulásáról; kulturális minták s termékek világszerte történ ő elterjedé- séről; alapvető társadalmi átalakulásról (Árvai Diczházi 1998; Bauman 1998; - Schmidt 1999). E folyamatok igen bonyolultak, s korántsem egyirányúak: A piac- gazdaság logikája szerint ;- melyet az elmúlt negyed évszázadban a meggyengült jóléti állam kevéssé tudott korlátozni -, eme új folyamat nyertesei az er ős országok (régiók, városok, társadalmi csoportok), a gyengék viszont vesztesek. A világon belüli egyenlőtlenségek általában növekednek, s az egységesülés nem multikulturális kiegyenlítődést, hanem, legalábbis els ő látásra, az er ősek diktátumát jelenti. Ezáltal nemzeti gazdaságok, kultúrák, szuverenitások élik át a fenyegetett- ség érzését. (Ez egyúttal védekezési reflexeiket is er ősíti.) A globalizációval kapcsolatos szakirodalomban sok a túlzó vélemény. Egy újtár- sadalmi folyamat soha nem jelentkezik hirtelen, hanem hosszú id őn át érlelődik - legfeljebb felismerése lesz meglepetésszer ű. Egy elterjedő új folyamat ugyan álta- lánosan uralkodóvá válhat, de soha nem kizárólagos - a globalizáció nem zárja ki a helyi gazdaság vagy a helyi kultúrák fennmaradását, helyenkénti er ősödését. Ta- nulmányunk szempontjából a világgazdaság egységesülési folyamata a perdönt ő, melyben a nemzetközi pénzügyi szféráé és a transznacionális nagyvállalatoké (és nem az egyes nemzetgazdaságoké) a vezet ő szerep. E folyamatot olyan technoló- giai átalakulás (az informatika elterjedése) kíséri, amely a távolság és az id ő eddigi régióformáló szerepét elhalványítja. A magyar gazdaságnak három hatalmas változáshoz kell egyidej űleg s igen rövid idő alatt alkalmazkodnia. Az egyik az átmenet az államszocialista gazdaságból a piacgazdaságba. A másik a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakítása (amely a Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. 2 Enyedi György TÉT XIV. évf. 2000 s 1 fejlett országokban 25 éve tart). A harmadik pedig a globalizációs folyamathoz, a minden eddiginél erősebb külső , világgazdasági hatásokhoz való alkalmazkodás. E hármas alkalmazkodás igen nagy teher intézményeken, gazdasági szerepl őkön, egyéneken egyaránt. E nagyméret ű változások törvényszer ű folyamatok, ezeket elkerülni, hatásaikból kimaradni nem lehet. A globalizációt nem érdemes szeretni, vagy nem szeretni: alkalmazkodni kell hozzá, hogy el őnyeiből nekünk is jusson, hátrányait mérsékelhessük. Az alkalmazkodást a kormányzati politika könnyítheti vagy nehezítheti, de az alkalmazkodás terhét nem veheti le rólunk. Az alkalmazko- dás mozgástere korlátozott. A továbbiakban a területi fejl ődést megszabó tényez ők változásának öt vonatkozását vizsgáljuk, melyek: 1) a nemzetközi hatások, 2) a távolság új szerepe, 3) a gazdaság új telepítési tényez ői, 4) a helyi adottságok jelent őségének változásai, 5) a gazdaság új térszerkezeti formái. A területi fejl ődés új tényez ői 1) A magyar területi fejl ődést nagymértékben nemzetközi hatások formálják. Ezek- nek három szintjét különböztethetjük meg. Az els ő a globális szint: a világgazda- sági konjunktúra hullámzásai és a transznacionális vállalatok üzletpolitikája elté- rő módon érintik az ország különböz ő térségeit. A fejlett térségek érzékenysége nagyobb: ezek erő sebben ágyazódnak a nemzetközi gazdaságba, a transznacio- nális nagyvállalatok telephelyeit is általában itt találjuk. E folyamatokat gyakor- latilag nem tudjuk befolyásolni. A második a kontinentális szint: az Európai Unió a magyar gazdaság els őrendű külső piaca; a területfejlesztési politika az EU szabályait igyekszik követni, s még a csatlakozás el őkészítő folyamatában hozzá- juthatunk szerény forrásokhoz az EU különböz ő, területi kiegyenlít ődést támo- gató alapjaiból. Ez a hatás módosíthatja az eddigi magyar területfejlesztési poli- tikát, amely a költségvetésb ől származó, közvetlen területfejlesztési támogatások 88%-át 1990-1997 között Északkelet-Magyarországra irányította, inkább szociá- lis támogatásként, mint fejlesztési programok formájában. Az Európai Unión belüli összevetésben azonban a Nyugat-Dunántúl is elmaradott terület, Budapest is számos hátránnyal küszködik az európai nagyvárosok rendszerén belül, s ezen — itthon fejlettnek t űnő — térségek európai versenyképességének fokozása is els ő- rendű nemzeti érdek lenne. Az európai hatást már bizonyos fokig befolyásolhatjuk. A harmadik szinten, a határ menti regionális együttm űködésben még erősebb lehet befolyásoló és kezdeményez ő szerepünk. Ez egyértelműen a rendszerválto- zás következménye. Valamennyi magyar régió — s a 19 magyar megye közül 14 — országhatárral rendelkezik. Hazánk hét országgal határos; mind a hét országba átnyúlnak gazdasági kapcsolatok, az EU-tag Ausztriától a blokád alatt álló Ju- goszláviáig, hétféle gazdasági színvonalba, szerkezetbe, jogi, intézményi és kul- turális környezetbe kapcsolódva.. Magyarország egész területe határ menti öve- zetnek fogható fel, s a sokféle közvetlen szomszédsági hatás hozzájárul a magyar gazdasági térszerkezet sokszín űségéhez. Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Globalizáció és a magyar ... 3 A magyar gazdasági térszerkezetet eddig — nemcsak az államszocialista id őszak- ban, de a két világháború között is — bels ő gazdasági erőviszonyok formálták. A külső befolyás az elmúlt évtizedben rohamosan er ősödött, s ez a befolyás a mai területi egyenlő tlenségek magyarázatában és kezelésében nagymértékben figye- lembe veendő. A globalizálódás a kis méretű gazdaságoknak hátrányos oly szempontból, hogy erő sen függenek a világgazdasági irányító központoktól. Ám kedvez ő, hogy a belső piac méretének csökken a fontossága, a bels ő és külső piacok különböző- sége jelentéktelenné válik (fő leg az integrálódó Európában). A gazdag országok listáját kis államok vezetik. 2) A távolság mely oly meghatározó szerep ű a klasszikus térgazdasági modellek- — ben, vagy a regionális szintek elkülönítésében — jelent ősége átalakul, általában mérséklő dik. Ez igaz a termelési folyamatokban is — a fajlagos szállítási költsé- gek a technológia fejl ődésével és új szállítási módok (pl. cs ővezetékes szállítás) elterjedésével alaposan lecsökkentek. Ennek következtében a telephelyválasztás- ban a nyersanyag, félkész termék vagy a késztermék-szállítás igénye visszaszo- ruló szempont; a nyersanyag ipari feldolgozása gyakorlatilag elszakadt a nyers- anyag lelőhelyétő l. A távolság mint költségtényez ő veszít jelentőségéből, de ve- szít időtényező ként is. Ez különösen áll az információs társadalomra, ahol az in- formációk továbbításában a tér (távolság) és az id ő dimenziói összezsugorodnak. Nemcsak a gyakran emlegetett t őzsdei információk, de a több kontinensen mű- ködő transznacionális nagyvállalatok bels ő üzletvezetési információi, a háztartási fogyasztásra szánt kereskedelmi vagy kulturális információk is azonnal eljutnak bárhonnan bárhová (a szükséges berendezések megléte s kezelésének ismerete esetén). Mindez jelentő s társadalmi és települési változásokat indított el (melyek- re részben még visszatérünk). Ám ne essünk Castells túlzásába: az informatikai hálózatok még nem szövik át az egész világot — az emberiség nagy többsége to- vábbra is termel, kereskedik, iskolába jár, közlekedik, s amennyiben „lóg a hálón", azt is részben szórakozásból teszi (Castells 1996). 3) Az eddig felsorolt új elemek, valamint a gazdaság átalakuló szerkezete azt ered- ményezik, hogy a gazdaság területi elhelyezkedése rendkívül rugalmassá válik. A gazdaságon belül vezető szerepű lesz — az igen széles kör ű — szolgáltató szektor, a termelésen belül pedig a kötött telephely-igény ű (szállítás-, nyersanyag-, víz-, nagytömegű munkaerő-igényű) ágazatok (fő leg a hagyományos nehézipari ága- zatok) háttérbe szorultak. Ha a gazdaság nem is válik „mindenhová települővé" (ahogyan számos szerz ő állítja, mint pl. Krugman [1995]), mindenesetre egy új vállalati telephelyet igen nagyszámú településen lehet azonos eséllyel megnyitni, az országon belül vagy kívül is. A településeknek versenyezniük kell egymással új befektetések vagy intézmények megszerzéséért. A vonzó tényez ők közül elő- térbe került a földrajzi fekvés (a kapcsolódás a dinamikus régiókhoz vagy vá- rostengelyekhez), az infrastrukturális helyzet, a településkörnyezet min ősége és — kiemelkedő jelentőséggel — a munkaerő minősége és ára. A magas szint ű terme- Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. 4 Enyedi György TÉT XIIII. évf. 2000 s 1 lési szolgáltatások, a gazdasági döntési központ, a kutatás—fejlesztési központok hajlamosak a nagyvárosi koncentrációra. A világ fejlett országaiban — közöttük hazánkban is — a gazdaság területi elhelyezkedését egyfel ől a gazdaságot irányító pénzügyi és vállalati központok nagyvárosi koncentrációja, másfel ől a többi gaz- dasági szervezetnek a településhálózaton belüli nagyfokú dekoncentrációja jel- lemzi. Mégsem következik be teljes szétszóródás, az agglomerációs el őnyök új formában fennmaradnak, térbeli tevékenységi „fürtök" (klaszterek) alakulnak ki (Rechnitzer 1998, 38). A telephelyválasztás a vállalat versenyképességének érdekét szolgálja. A felso- rolt változások a korábbi helyi versenyképességi tényez ők zömét eltüntetik. Leginkább a munkaerő minősége marad helyileg változó tényez ő : a versenyké- pesség a tudás-bővítéstől függ. Ez nem is olyan nagy újdonság: „Két ország kö- zül, melynek ugyanakkora a népessége, ugyanannyi s ugyanolyan min őségű föl- det művel, a termék ott ér el magasabb árat, ahol magasabb színvonalú a hozzá- értés és jobb gépek használatosak az exportálható árucikkek termelésében" — idézik Maskell és társai Ricardo 1817-ben írt szavait (Maskell—Eskelinen et al. 1998, 23-24). Ami újdonság, az a tudás-fejlesztés szerepe a gazdaság formálásában, a tudás- alapú gazdaság rohamosan növekv ő jelentősége. A regionális differenciálódás — a világban is, a fejlett országokban is — az innovációk létrehozásának, befogadá- sának és elterjesztésének képessége szerint megy végbe. A f ő versenyképességi elem a — többnyire hagyományosan gyökerezett — tudás és tanulás-képesség. En- nek földrajzi eloszlása csak részben esik egybe a korábbi fejlett térségekkel. A telepítő tényezők között megjelennek a tudás-alapú gazdaságot m űködtetni képes munkaerő igényei: a helyi kulturális környezet és a településkörnyezet min ősége. 4).A helyi adottságok szerepe is változik a globalizálódó világban. Azok a termelési tényezők, amelyek eltűnőben lévő gazdasági ágazatokhoz (pl. barnaszén- bányászathoz) kapcsolódnak, vagy csak zárt, védett bels ő gazdaságban verseny- képesek, jelentéktelenné válnak. Egyre több a csaknem mindenütt jelenlév ő ter- melési tényező , ezek a versenyképesség szempontjából közömbösek, felhaszná- lásuk esetleges, véletlenszer ű. Ugyanakkor felértékel ődnek a nagy érték ű, sajátos tudáson alapuló, ritka, másutt nehezen utánozható helyi adottságok. Ezek sajátos jelleg ű, vagy különleges mi- nőségű termékek előállítását eredményezhetik, amelyek piaci helyzete el őnyös. A ritka, nem másolható helyi adottságok közé természeti er őforrások is tartoz- nak, főleg a szabadid őiparral, gyógyturizmussal, környezeti, esztétikai értékekkel kapcsolatos erőforrások. A helyi adottságok közé sorolható a tágabb értelm ű in- tézményi környezet. „Egy régió intézményi környezete magába foglalja a t őke- ellátással, a földterülettel, munkaer ővel, áru- és szolgáltatás-piaccal kapcsolatos szervezeteket, szabályokat, gyakorlatot, szokásokat, hagyományokat, konvenció- kat". (Maskell—Eskelinen et al. 1998, 54) Ezek történelmi folyamatban olvadnak Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Globalizáció és a magyar ... 5 össze, s amennyiben kedveznek a tudás-alapú gazdaságnak, ez tartós el őnyt je- lenthet, hiszen nem könnyen másolhatók. Természetesen a tudás-alapú gazdaságban azok az értékes helyi adottságok, amelyek elősegítik a helyi gazdaság alkotó-innovációs képességét, s lehet ővé te- szik, hogy valamelyest korábban használja e tudást, mint más régióban m űködő hasonló versenytársai. Ez a tudás nemcsak a legkorszer űbb, csúcstechnológiai ismereteket jelentheti, hanem a hagyományos iparágakban vagy a mez őgazda- ságban különleges minőségű termék előállítására képes, „kézműves" tudást is (Cséfalvay 1999). A hagyományos gazdasági ágazatok is versenyképesek marad- hatnak különleges termékekkel (amennyiben a termelés- és piac-szervezésben el- sajátítják a legkorszerűbb módszereket). Ez a generációkon át kialakult tudás komoly versenyelőnyt jelenthet, mivel nehezen utánozható. Az el őny érvényesí- téséhez azonban a tanulás képessége mellett a felejtés képességével is rendelkez- niük kell, hogy mindazoktól a hagyományoktól megszabaduljanak, amelyek a globális piacgazdaság feltételei között akadályozzák az érvényesülést. Egy kis ország számára a hagyományoi'ágazatok magas szint ű művelése nagyobb önál- lósági — és esetleg prosperitási — esélyt nyújt, mint a rendkívül t őkeigényes és gyor- san változó csúcstechnológiai ágazatoké. Hat érvet is felsorolhatunk emellett: — Kisebb a tőkeigénye, kisebb a kockázata. Jórészt fogyasztási cikkeket állítva elő, a piac eléggé stabil. Nem remélhetünk kiugró piacb ővülést, ám nem kell félni a piac gyors összeomlásától sem. — Nem magas a fejlesztés költsége. — A helyi munkaerőpiac képes kell ő tudású munkaer őt biztosítani, hiszen a tu- dás nem csak fels őfokú képzettséget jelent, hanem a kézm űves tudását is. — A gazdaság tovagyűrűző hatása az országon belül marad, itt vannak a döntési központok és az üzleti szolgáltatások. — A belső piac nagyobb szerepet játszhat, mint egy csúcstechnológiájú termék esetén. — Az alacsony technológiájú termékek szakadatlan megújításához szükséges K+F ráfordítások arányosak egy kis ország teherbíró képességével (Enyedi 1999). A „kézműves tudás" csak ott foglalható a gazdasági fejlesztési stratégiába, ahol ez már hagyományosan kialakult. Hasznos eszköze lehet egy kistérség (helyi gazdasága) fejlesztésének, ám kockázatos egy ország gazdasági modelljét erre alapozni. A fejlődési pályát amúgy is a vállalati döntések szabják meg, melyek versenyképes megoldásokat keresnek. 5) A felsorolt változások a gazdaság és a társadalom új térbeli szervez ődési formáit alakították ki. A területi egyenl őtlenSégek nem írhatók le megfelel ően közigaz- gatási egységek kereteiben. E témában a fő megállapításaim a következ ők: A) Nincsenek gazdaságilag homogén régiók. A mindennapi tapasztalat alapján ezt már régen érzékeljük, ám naponta olvashatunk kettészakadt országról, az Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. 6 Enyedi György TÉT XIV. évf. 2000 s 1 elmaradott Alföldről stb., mintha a szegénység/gazdagság, elmaradott- ság/fejlettség egész nagytájakat jellemezne. Ezzel szemben valóban szá- mottevő területi egyenl őtlenségeket — akár az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értékével, akár a munkanélküliség arányával, akár a családi jövedel- mek színvonalával mérjük — kistérségi összehasonlításban tudunk kimutatni. Elmaradott kistérségek az ország minden részén találhatók, nem csak az Észak-Alföldön, hanem a Dél-Dunántúlon is, a fejlettség pedig nagyvárosi régiókhoz és urbanizált tengelyekhez köt ődik. Ez utóbbiakból is van minde- nütt, az Alföldön kétségkívül kevesebb, mint a Dunántúlon. Világosan különbséget kell tennünk a területi fejlődés és a területi politika térségei között. A területi fejl ődés a gazdaság és a társadalom szakadatlan, földrajzilag egyenlőtlen változása, melyet a gazdasági szerepl ők (vállalatok), intézmények és háztartások (egyének) milliónyi döntése formál. Ezek az egyenlőtlenségek különböz ő térbeli keretekbe foglalhatók, a településen belüli szomszédsági egységekt ől a világgazdasági régiókig. A területi politi- ka e spontán fejlődési folyamatokba történ ő kormányzati beavatkozás a fo- lyamatok korrigálása érdekében. A korrekció célját az aktuális kormánypo- litika szabja meg, általában és Európában ez a cél az egyenl őtlenségek mér- séklése. A korrekció fő módszere költségvetési források területi átcsoporto- sítása, amely a közigazgatás intéZményrendszerén keresztül, a közigazgatás területi egységeire alkalmazva lehetséges. Így tehát a megyei vagy régió szintű területi politika teljes mértékben indokolt — csak a területfejlesztési politika irányítóinak is tisztában kell lenniük a területi fejl ődés tér-formáinak nagy változatosságával. B) A modern gazdaság elhelyezkedése f őleg térhálózatokkal írható le. Magát a világgazdaságot a globális városok hálózata irányítja; e városokba települ- nek a transznacionális nagyvállalatok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek döntési központjai. A termel ő nagyvállalatok sem ipari körzeteket hoznak létre, mint századunk els ő felében, hanem gyakran nagy területen szétszóró- dó beszállítói hálózatokat. E hálózatokon belül kiemelkednek döntési cso- mópontok, egyébként a hálózaton belül a városok nem hierarchizáltak, hori- zontálisan szervez ődnek. A városok szintje, sikere attól függ, hogy e háló- zaton belül milyen szerepeket tudnak maguknak megszerezni, s kevésbé fontos a vonzáskörzet korábban meghatározó jellege, fejlettsége. A techno- lógiai fejlődés a távolságot (mint erről már szóltunk) a termék- és személy- szállításban leértékeli, az információ- és a t őkeáramlásban gyakorlatilag megszű nteti. Pontosabban a hálózatokba beépült városok gazdasága számára a globális gazdaság (s a hálózat többi városa) távolsága zérus, a hálózatokból kimaradó városok (régiók) számára viszont végtelen. A regionális politika nagy kérdése most ez: Mi lesz a hálózatokból kies ő területek—települések gazdaságával s az ott él ő lakossággal? Képesek-e önfenntartó helyi gazdasá- Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Globalizáció és a magyar ... got kifejleszteni? Képesek-e — s milyen funkciókkal, hogyan — a hálózathoz kapcsolódni? A másik fő kérdés: A hálózatokba bekapcsolódott városok (régiók) helytáll- nak-e a versenyben? Képesek-e el őnyt szerezní, vagy a kihullás fenyegeti egy részüket? A globalizált gazdaságban tehát a nemzeti területfejlesztési politikának két problémakörbe kell els ősorban beavatkoznia: —a globális hálózatba bekapcsolt települések (régiók) versenyképességének javításába, —a hálózatból kimaradt települések bekapcsolásába. A globális hálózatok mellett kontinentális nemzeti, regionális hálózatok is kifejlődnek. Egy adott ország területén ezek egymás mellett, helyenként egymással találkozva formálódnak, nincs közöttük hierarchikus viszony. C) A fentiek a magyar gazdaság térszerkezetének átalakulásában is kimutatha- tók. Ez a térszerkezet hármas osztatú (átsz őve s részben átalakítva a hagyo- mányos Budapest/vidék, vagy Nyugat/Kelet dichotómiákat). Az első szint a globális hálózat benyomulása a magyar településhálózatba. A legfontosabb a magyar főváros, amely közvetlenül kapcsolódik az európai nagyvárosi háló- zathoz, az európai és globális hatásokat els ősorban befogadó, s az ország más részeibe továbbító kapuváros. A Budapestet Béccsel, a Balatonnal és Szegeddel összekötő tengelyek a betelepült transznacionális nagyvállalatok kapcsolatain keresztül közvetlenül köt ődnek a nemzetközi hálózatokhoz. A második szintet kisebb kiterjedés ű regionális hálózatok jelentik, az országon belül és a határon kis távolságra átnyúlva (pl. Szeged—Szabadka vagy Sze- ged—Temesvár között), helyi kis- és középvállalkozók helyi és Kárpát- medencei piaci kapcsolataiból, beszállítói kapcsolatokból felépülve. Földraj- zi szempontból az egész országban elterjedtek, Kelet- és Dél-Magyarországon is. A harmadik szintet a hálózatból kímaradó, a dinamikus tengelyek közé szorult, többnyire elmaradott falusi térségek jelentik. E szint vonja magára leginkább a területfejlesztési politika figyelmét, mivel elmaradásuk, gazda- sági hanyatlásuk többnyire növekszik. A kormányzati beavatkozások sikere azonban kétséges. A fejl ődő hálózatokhoz való kapcsolódás — a csekély tá- volságok miatt — látszólag könnyen megvalósítható, ám az ország közlekedé- si—kommunikációs infrastruktúrája oly mértékben elmaradott, hogy fejlesz- tése a fogyó népesség ű elmaradott térségekben belátható id őn belül — költsé- gei miatt — valószínűtlen. Még nagyobb gondot jelent a helyi társadalom kor- összetétele és tudásszintje, melyre gazdaságfejlesztés csak nehezen alapozható. Megjegyzendő, hogy európai integrációs törekvéseinket, s az európai közép- mezőnyhöz való felzárkózási reményeinket inkább szolgálná a nemzetközi hálózatba éppen csak betagozódó városaink versenyképességének er ősítése, a nagy európai tengelyekhez kapcsolódó úthálózat fejlesztése, mint az elma- radott térségek szociális támogatása. Attól függ ően, hogy a kormányzat az Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. 8 Enyedi György TÉT XIV. évf. 2000 s 1 országon belüli területi egyenl őtlenségek mérséklésének, avagy az ország Európán belüli elmaradása csökkentésének tulajdonít-e nagyobb fontosságot — változhatnak a területfejlesztési politika célterületei és eszközei. Kívánatos, hogy az általános gazdaságpolitikai célkit űzések és a területpolitikai célok kö- zött összhang legyen. Összefoglalás A globalizálódás hatásai lényegesen módosítják a magyar területi fejl ődés folya- matait. E folyamatokat nagymértékben nemzetközi hatások formálják, melyeket csak csekély részben (a közép-európai hatások esetén) vagyunk képesek befolyásolni. A magyar területfejlesztési politikában a világgazdasági folyamatokhoz való alkal- mazkodás és a nemzetközi versenyképesség er ősítése elsőrendű feladattá lépett el ő. A technológiai (főleg informatikai) fejl ődés és a gazdaság szerkezeti átalakulása következtében a gazdasági tevékenység telephelyválasztása rugalmas, a távolság szerepe lecsökkent. Még leginkább a munkaer ő minősége és a településkörnyezet vonzó jellege marad földrajzilag differenciált telepítési tényez ő. A — remélhetőleg — kibontakozó tudás alapú gazdaság fő versenyképességi eleme a — többnyire ha- - gyományosan gyökerezett — tudás és a tanulás-képesség. A globalizálódás a helyi adottságok szerepét is átértékeli. Egyre több a csaknem mindenütt jelenlév ő gazdasági tényező, ezek a versenyképesség szempontjából közömbössé válnak. Ugyanakkor felértékel ődnek a sajátos tudáson alapuló, ritka, másutt nehezen utánozható adottságok. Ezek nemcsak a csúcstechnológiához kap- csolódhatnak, s őt egy kis ország számára a hagyományos ágazatok magas szint ű művelése nagyobb versenyelőnyt nyújthat, mint a rendkívül t őkeigényes és gyorsan változó csúcstechnológiai ágazatoké. Mindez új — vagy új jelent őségű — térformák kialakulásához vezet. Bár a terület- fejlesztési politika, mint költségvetési forrásokra támaszkodó állami beavatkozás közigazgatási egységekben fogalmazhat meg programokat, maga a regionális fejl ő- dés folyamata főleg térhálózatokkal írható le, nincsenek gazdaságilag homogén régiók. A globalizált gazdaságban a nemzeti területfejlesztési politikának két prob- lémakörbe kell els ősorban beavatkoznia. Ezek: — a globális hálózatba bekapcsolt települések (régiók) versenyképességének ja- vítása; — a hálózatból kimaradt települések (régiók) bekapcsolása, a sajátos helyi gaz- daság fejl ődésének támogatása. Jegyzet A magyar Statisztikai Társaság vándorgy űlésén (Pécs, 1999. szeptember 30.) elhangzott el őadás alapján. Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. TÉT XIV. évf. 2000 s 1 Globalizáció és a magyar ... 9 Irodalom Axelsson, B.—Easton, G (eds.) (1992) Industrial Networks — a New View of Reality. London, Routledge. Árvai L.—Diczházi B. (1998) Globalizáció és külföldi t őkeberuházások Magyarországon. Budapest, Kairosz. Bailly, A.—Lever, W.F. (eds.) The Spatial Impact of Economic Changes in Europe. London, Avebury. Bauman, Z. (1998) Globalization. The Human Consequences. Cambridge, Polity Press. Castells, M. (1996) The Rise of the Network Society. Oxford, Blackwell. Cséfalvay Z. (1999) Helyünk a nap alatt...Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Budapest, Kairosz. Enyedi Gy. (1999) Egy lehetséges fejl ődési pálya a félperiférián. Az Alföld a XXL század küszöbén. — Baukó T. (szerk.), Békéscsaba, Nagyalföld Alapítvány. 11-16. o. Freeman, C.—Lundvall, B-A. (eds.) (1988) Small Countries Facing the Technological Revolution. Lon- don, Pinter Publishers. Fukuyama, F. (1997) Bizalom. Budapest, Európa. Goto, A.—Barker, B. (1999) Small open economies in an increasingly connected world. — International Social Science Journal. 160. June. 195-203. o. Horváth Gy. (1997) Európai integráció. Keleti b ővítés és a magyar regionális politika. — Tér és Társa- dalom. 3. 17-57. o. Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó. Ilbery, B.—Kneafsey, M. (1998) Product and Place: Promoting Quality Products and services in the Lagging Rural Regions of the European Union. — European Urban and Regional Studies. 4. 329-343. o. Krugman, P.R. (1995) Development, Geography and Economic Theory. Cambridge, MA: MIT Press. Kuklinski, A (ed.) (1990) Globality versus Locality. Warsaw, University of Warsaw. Lengyel I. (1999) Régiók versenyképessége. Kézirat. Szeged, JATE Gazdaságtudományi Kar. Malmberg, A.—Maskell, P. (1999) Localized Learning and Regional Economic Development (Quest Editorial), and The Competitiveness of Firms and Regions: „Ubiquitification" and the Importance of Localized Leaming. — European Urban and Regional Studies. 1. (Special Issue) 5-27. o. Maskell, P (1998) Lowjtech Competitive Advantages and the Role of Proximity: the Danish Wooden Furniture Industry — European Urban and Regional Studies. 2. 97-119. o. Maskell, P.—Eskelinen, H. et al. (1998) Competitiveness, Localized Learning and Regional Development. London—New York, Routledge. Matolcsy Gy. (1998) Sokk vagy kevés? Budapest, Kairosz. McCann, D (1995) Small States, Open Markets and the Organization of Bussiness Interests. Aldershot, Dartmouth Publ. Patchell, J. (1993) From production systems to learning systems. Lessons from Japan — Euvironment and Planning. 5. 797-815. o. Petit, P.—Soete, L. (1999) Globalization in search of a future. — International Social Science Journal. 160. June. 165-183. o. Porter, M.E. (1994) The Competitive Advantages of Nations. London—Basingstoke, Macmillan. Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Pécs, Dialóg Campus. Schmidt, H. (1999) A globalizáció. Budapest, Európa. Szívós M. (1998) A kézműves csoda. — C.E.T. (Central European Time) 12. 87-96. o. Enyedi György: Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p. 10 Enyedi György TÉT XIV. évf. 2000 s 1 GLOBALIZATION AND REGIONAL DEVELOPMENT IN HUNGARY GYÖRGY ENYEDI Hungarian regional development had been suddenly exposed to the effects of globalization as post socialist transition put the country back in to a market economy. The country' s economy has moved quite succesfully towards the knowledge-based economy, and this restructuring made regional inequalities much stronger. A smaller part of the country — first of all the Budapest agglomeration then cities along the Budapest Vienna and the Budapest—Balaton axis became a - part of the global economic network. A large part of the country: city regions in Eastern and Northern Hungary as well as slowly recovering industrial districts are in unstable conditions as locally rooted economies have been weakened. The author suggests to paying more attention on promoting low tech, high quality industries in this area. The paper criticises the present regional policy that concentrates development funds on the poorest areas, mostly as welfare contribution instead of development projects. According to the paper, regional policy should strenghten the competitiveness of city regions that entered into global network and should connect more areas to this network by promoting low tech local development.