Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 4: 1-16
A GLOBALIZÁCIÓ REGIONÁLIS VETÜLETEI
(A területi kutatások újabb szférái)
(Regional Aspects of Globalisation [New Spheres of Spatial
Researches])
BARTKE ISTVÁN
Napjaink egyik legkedveltebb publicisztikai témája a globalizáció, vagyis az a fo-
galom, amellyel a társadalmi folyamatok világméret ű egységesülési tendenciáját
jelölik. A globalizáció a különböz ő írásokban gyakran eltér ő tartalommal jelenik
meg, így a hozzá fűzött értékelések, következtetések is változatosak. A téma jel-
lemzően két széls ő séges megközelítésének vagyunk tanúi, amikor egy oldalról a
gazdasági, más oldalról a kulturális globalizációt, illetve azok következményeit
elemzik.
A kérdés ilyen felvetése, a globalizáció részfolyamatainak feltárása és szembeál-
lítása az elméleti szakirodalomban nem új jelenség. Már az 1970-es években figye-
lem fordult a nagyvállalatok globális szférát érint ő tevékenységére és területfej-
lesztő hatására. Els őként a gazdasági globalizáció tendenciáját írták le, mint olyan
folyamatot, amely összhangban van a neoklasszikus közgazdaságtan tételeivel (f ő-
ként a termelés és tényez őinek növekvő mobilitásával, valamint a piaci „irányítás"
mindenhatóságával), illetve a multinacionális vállalatok fejlesztési gyakorlatával.
Megállapították, hogy a regionális fejlesztésekben fontos szerephez jutnak a sok
telephellyel rendelkező nagyvállalatok, amelyek jelent ős teret áthidaló képességgel
rendelkeznek. Alkalmasak arra, hogy fejlesztési impulzusokat vigyenek át, p1. a hát-
rányos helyzetű, de olcsó munkaerővel rendelkező térségekre az innovációk és a t őke
áramoltatása révén, átugorva térségi (közigazgatási stb.) szervezeteket (Lasuen 1973).
A világméretű munkamegosztás elmélyülésével, a specializált tömegtermelés ará-
nyának növekedésével és a szükségletkielégítés homogenizálásával (tehát a terme-
lés és részben a fogyasztás globalizálódásával) párhuzamosan azonban továbbra is
fennmaradnak azok a kisebb méret ű térbeli keretek, amelyeken belül fontos szerep
jut a nem piaci tevékenységek számára is. Ezek közé tartoznak a családon, a na-
gyobb közösségen belül végzett szolgáltatások és a kultúra, amelyek az életmin őség
tényezői, és a valahová tartozás, a kulturális folyamatosság érzetét keltik (Scitovsky
1976). A korabeli irodalom egymással szembeállítja a globális és a lokális teret,
hangsúlyozva a szerzőknek az utóbbi iránti szimpátiáját. Megfogalmazza azt a
követelményt, hogy a lokális tér a regionális gazdaságtan újabb, illetve külön di-
menziója legyen (Stöhr Todling 1977).
—
A globális és a lokális tér jelzett szembeállítása kés őbb módosul. Abból a szem-
léletből kiindulva, hogy a lokális térhez tartozó tevékenységek, mint a nem anyagi
szolgáltatások, a kultúra stb. is egyre inkább piaci irányításúvá válnak, a helyi szféra
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
2 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
összeszűkülését, lassú megszűnését tételezik; a globalizáció a kultúrában is megje-
lenik, erő södik. E folyamat sajátos megnyilvánulásaként egyes (agresszív) kultúrák
terjeszkedésével szemben más kultúrák ellenállnak, közöttük harc bontakozik ki.
F. Fukuyama (1994) hipotézise szerint a történelem véget ért; a politikai és gazda-
sági liberalizmus feltételezett teljes gy ő zelme szélesre tárja a kapukat a globalizáció
elő tt. Vele szemben S. Huntington (1998) a civilizációk „helyhez kötöttségéb ől",
fundamentális jellegéből, összebékíthetetlenségéb ől indul ki, és tézise szerint a jöv ő
világméretű (fegyveres stb.) konfliktusai a szemben álló civilizációk érintkezési
vonalain keletkeznek.
Mindezek alapján a problémakör súlya a kulturális (civilizációs) szférára tev ődik
át és számos további kérdést vet fel. Igazolja-e a tapasztalat a civilizációk antago-
nizmusáról szóló nézetet; lehetséges-e a kultúrák „békés egymás mellett élése",
netán közelíthetnek-e egymáshoz? Hogyan hatnak a modern hírközlési technikák az
esetleges kulturális globalizációra? Az egyes, f ő ként a „nagy" kultúrkörök érintke-
zésénél létrejöhetnek-e átmeneti kultúrák? Poszler György (1999) álláspontja sze-
rint „szükség volna egy fejlettebb regionális öntudatra, éppenséggel az Európai
Unióhoz való integrálódásunk végett...". Továbbá: a (kulturális) globalizáció ho-
gyan hat a nemzeti kultúrákra stb.?
A leírt és a további kérdésekre adható különféle válaszok két csoportba vonhatók
össze: egy oldalról a kulturális közeledést (globalizálódást) alapjaiban tagadók, más
oldalról az azt (valamilyen fokon) igenl ő k körébe. Példaként említhet ő, hogy a híres
író, S. Rushdie', aki személyében tapasztalta a kultúrák közötti eltérések egyes
kedvező tlen következményeit, a kultúrák találkozásának, keveredésének szükséges-
ségét vallja. II. János Pál pápa kezdeményezései — pl. a római és az ortodox ke-
resztény egyházak közötti párbeszéd megindítására —, feltételezik a kultúrák közötti
közeledés lehet ő ségét is. Mindezekkel együtt megválaszolatlan az a kérdés, hogy a
kulturális globalizációnak vannak-e határai, és ha igen, azok hol húzódnak. A
problémakörnek az általános elméleti összefüggéseken túl rendkívül sok gyakorlati,
gazdasági, társadalmi, politikai életre kiterjed ő vonatkozása (elágazása) is van, ezért
mértékadó válaszok elmélyült kutatásoktól várhatók.
A továbbiakban a tanulmány néhány hipotézist vázol fel, abból a célból, hogy ki-
indulást adjon olyan regionális kutatási témák kiválasztásához, amelyeket korábban
nem vagy alig mű veltek. Mivel új, eddig szokatlan szférákba tekint be, egyes meg-
állapításai mögött nincsenek kutatásokkal megalapozott ismeretek; azokat a vizs-
gálatok kiterjesztése alapján lehet igazolni vagy éppen elvetni.
A kutatás háttér-modellje
A feltett és hasonló kérdések megválaszolásához mindenekel őtt szükség van egy
olyan háttér-modellre, amely tartalmazza a társadalmi lét meghatározó tényez őit
(feltételeit, összetev ő it) és a közöttük lehetséges kapcsolatokat. Az emberi (társa-
dalmi) lét els ődleges tényezője (feltétele) a természeti környezet (a föld felszíne és
mélye a természeti folyamatokkal és er ő forrásokkal). A fejlett társadalom a termé-
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 3
szeti környezetben való elhelyezkedését, illetve a vele való kapcsolatát a m űvi kör-
nyezet (infrastruktúra) létesítésével könnyíti meg. Egyes térelméleti megközelítése-
ket alkalmazva három tér (természeti, m űvi és társadalmi tér) illeszkedik egymásba,
hatja át egymást. Más közelítésben a három, képletesen egymás fölött elhelyezked ő
tényező területi kiterjedése más és más; a m űvi környezet a természeti térnek csak
egy (kisebb) részét veszi igénybe, a társadalom térbeli elhelyezkedése közvetlenül a
művi környezettel mutat kölcsönhatást. Ezért rendkívüli figyelem fordul arra, hogy
a természeti tér mely pontjához a m űvi és a társadalmi elemek milyen csoportja
kötődik. Az így létrejövő vertikális viszony a gazdaság működésének és fejl ődésé-
nek alaptényez ője; meghatározó jelent őségű az adott pontokon települt népesség
életminősége szempontjából. A regionális elemzések feladata egy oldalról a térben
eltérő fejlődési potenciálok és életfeltételek feltárása. Ismételten megfogalmazódott
a természeti, m űvi és társadalmi elemek térségenként eltér ő kapcsolatának mint
egyensúlyi viszonynak a felfogása. (Bartke 1972, 1976, 1981; Enyedi 1972, 1996;
Zoltán 1979). Ezzel kib ővült az egyensúlyi növekedés fogalma, amelyben korábban
(és gyakran ma is) az elmaradott területeknek az átlagosnál gyorsabb, tehát felzár-
kózást hordozó növekedését értették, illetve értik.
A gazdaság modellünkben nemcsak mint a természeti, a m űvi és a társadalmi
elemeknek térségenként eltér ő kombinációja jelenik meg, hanem sajátos társadalmi
cselekvésként (mint termelés, forgalom, fogyasztás, beruházás), illetve mennyisé-
gileg és minőségileg mérhető folyamatként is. Ezért a gazdaságot — kiemelve a
társadalomból — térbelileg változó, természeti, m űvi, társadalmi tényezők vertikális
kapcsolataként megtestesült tényez őnek tekintjük. (Ez a negyedik szint.)
Az eddig tárgyalt négy szint valóságos anyagi tartalommal rendelkezik, részben
fizikai kategóriákkal is jellemezhet ő. A gazdaság, főként pedig a társadalom eseté-
ben azonban ez nem elégséges; a társadalom sok irányú viszonyai, szellemi tartalma
mennyiségi mutatókkal lényegileg nem definiálhatók. Ugyanakkor a társadalomnak
részben vagy teljesen immateriális összetev ői között is vannak olyanok, amelyek a
társadalmi lét lényeges befolyásolói, ezért kiemelésük (5., 6. és 7. szintként) indokolt.
Az életmód, mint 5. szint köztes helyet foglal el az anyagi és a tisztán szellemi
tényezők között. Kapcsolata a gazdasággal egyértelm ű és kétirányú; egyrészt a
gazdasági teljesítményekt ől függően is alakul, másrészt a szerzett jövedelmek fel-
használási módján (pl. a megtakarítási rátán) keresztül közvetve befolyásolhatja a
gazdasági fejl ődést. Az életmód más oldalról függ attól, hogy az adott társadalmi
csoport vagy egyén milyen értékeket tekint magáénak. Ez annak szellemi tartalma,
amelyet a 6. szintr ől vesz át.
Az értékrend (6. szint) és az eszmék (7. szint) tisztán szellemi tényez őcsoportok.
Kiemelésüket indokolja az a rendkívül er ős hatás a társadalmi létre, ami a meggy ő-
ződésen, illetve a ‚jó" megválasztásán keresztül nyilvánul meg.
A felvázolt hétszint ű modell részben tehát anyagi és nem anyagi lépcs őkből, rész-
ben vegyes tartalmú szintb ől épül fel. Magában foglalja a társadalmat és a társa-
dalmi létre ható fontos tényez őket.
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
4 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
A modell felépítése a következ őképpen formalizálható:
A szintek
száma megnevezése
7. Eszmék
6. Értékrend
5. Életmód
4. Gazdaság (termelés, fogyasztás stb.)
3. Társadalom (népesség, társ. viszonyok)
2. Művi környezet
1. Természeti környezet
A modell a területi egységek (régiók) szerkezeti sémájaként is felfogható (Bartke
1997). Ebben a közelítésben az egyes régiók közötti horizontális kapcsolat a régió-
kon belüli vertikális szintek régiókat átível ő folytatódásában is kifejeződik; eközben
a szintek, mint a társadalmi létet reprezentáló és meghatározó tényez ők tartalmuk-
ban minőségileg megváltozhatnak. (Természetesen a tényez ők változása régiókon
belül is bekövetkezhet, részint a területi egység nagyságától, lehatárolási módjától
függően. Feltételezzük azonban a régión belüli viszonyok [struktúra] bizoiri os
homogenitását, így a továbbiakban ezzel nem foglalkozunk.) A tényez ők lehetséges
horizontális változásából adódik az egyik megválaszolandó alapkérdés, hogy az
egyes szintek által reprezentált tényez ők milyen kiterjedésig maradnak változatla-
nok (mondjuk a kiindulásnak tekintett régió viszonyaihoz képest), illetve adott
ponttól (sávtól) kezdve milyen típusú, tartalmú min őségi változás következik be. A
modell által felvethető másik alapkérdés a tényez ők (szintek) közötti vertikális
kapcsolatok változása, jellege a földrajzi tér egy-egy pontján vagy sz űkebb kiterje-
désű részén. A későbbiekben mindkét kérdésre részletesebben kitérünk.
Még mindig a modellnél maradva, joggal vethet ő fel, hogy miért éppen az említett
tényezőket emeltük ki a társadalmi lét sajátos feltételeinek reprezentálására? Nem
kíván külön magyarázatot az anyagi szféra, hiszen a természeti és művi környezet a
társadalom létének és területi elhelyezkedésének mással nem helyettesíthet ő, ugyan-
akkor elégséges tényezője; a társadalom a modellben a maga teljességében jelenik
meg a demográfiai elemekkel, az emberek közötti kapcsolatokkal és a tudati viszo-
nyokkal együtt. Vita tárgyát képezheti, hogy a gazdaságot a társadalom e megköze-
lítésben magában foglalja-e, vagy pedig külön, viszonylag független szintként ke-
zelendő. Könnyen belátható, hogy külön tényez őként való szerepeltetése — a táráa-
dalmi létre gyakorolt rendkívüli hatásai miatt — célszer ű.
Nehezebb a nem vagy nem csupán anyagi tényez ők kiemelése. A legfels ő szinttel
kezdve, a társadalom tudati viszonyai közül az eszmék önálló és jelent ős hatása a
társadalmi létre aligha tagadható. Az alatta lev ő szint („értékrend") az ismeretek és
tapasztalások megszűrt szférája a társadalmi hasznosság, továbbá a jó" vagy a
„rossz" szempontjából, amely egyben elkötelezettséget is kifejez, és cselekvési
irányt is kijelöl. Végül az életmódban, mint az anyagi és a szellemi szférákat össze-
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 5
kötő tényezőben az elfogadott értékek által kijelölt cselekvési irány (életvitel) szin-
tetizálódik a gazdasági adottságokkal.
Általános tartalmi sajátosságként kell kiemelni, hogy az adott szint nemcsak a
megjelölt elvi hatótényez őket, hanem az azokat gyakorlatilag megtestesít ő, illetve
formálásuknak keretet adó intézményeket is magában foglalja. Így pl. a 7. szinthez
tartoznak a vallási, ideológiai, tudományos intézmények; a 6.-hoz (értékrend) a jogi,
politikai intézményrendszer, a 4.-hez (gazdaság) a gazdaságirányítás intézményei stb.
A felsorolt tényez ő k mellett (esetleg helyett) mások is kiemelhet ők lennének.
Kérdés azonban, hogy indokolt-e bonyolítani a modellt, illetve az milyen, külön
nem említett tényez ő ket tartalmaz potenciálisan. Vegyük pl. a területenként változó
gazdasági fejlettséget. Nyilvánvaló, hogy az kifejezhet ő a gazdasági teljesítmények
és a népességszám (mint a társadalmi szint része) viszonyaként. A politikai prefe-
renciák lényegileg az értékrendhez sorolhatók stb. Ugyanakkor a modell a kutatási
tapasztalatok tükrében szükség szerint korrigálható.
Vertikális kapcsolatok
A modell felépítése több irányú és változó tartalmú kapcsolatok lehet őségét su-
gallja az egyes szintek között. Mivel a hét tényez őcsoport bizonyos értelemben
egymásra épül, a szomszédos szintek közötti viszonyok — amelyekr ől korábban már
volt szó — egymást feltételez ő fokozatosság szerint, az anyagi szférától a szellemi
felé haladnak. Egyrészt feltárják a társadalmi létre ható tényez ők logikai rendjét,
másrészt jelzik a kapcsolatok irányát. A modell központjában a társadalom helyez-
kedik el, a reá ható anyagi tényez ők alulról felfelé, a szellemiek pedig felülr ől lefelé
irányulnak rá. A kapcsolati irányok természetesen fordítva, vagyis a társadalomból
lefelé és felfelé kisugározva is érvényesek.
A szintek közötti viszonyok nem korlátozódnak a szomszédos szintekre, hanem
részben több tényez ő csoportot is áthatnak, részben pedig közbens ő szinteket ugra-
nak át. Ha p1. az értékrend magában foglalja a természeti (emberi) környezet vé-
delmét, és kiépülnek az ennek megfelel ő intézmények is, akkor ez hat az életmódra
(korlátozóan vagy ösztönz ő en), a gazdaságra (a gazdálkodás módjára) stb. Az egyes
tényező csoportok közötti vertikális kapcsolatok a gyakorlatban szinte áttekinthe-
tetlenül b őségesek és tartalmilag változatosak. A társadalmi lét min őségének válto-
zása a meghatározó tényez ők kombinációjának típusaiból és azok fejlődésébő l
kiindulva történelmileg és regionálisan is tanulmányozható. Ilyen módszert alkal-
mazó kutatások új összefüggések feltárását ígérik. A következ őkben az elmondottak
illusztrálására néhány példát tekintünk át.
Anyagi szféra
F. Braudel nagyszabású kultúrtörténeti munkájában (1985) egy helyen utal a ku-
koricatermelés és egyes közép- és dél-amerikai civilizációk fejl ődésének kapcsola-
tára. F. Marquez Miranda nyomán leírja, hogy az Andok öntözött teraszain és a
mexikói felföldek tavainak partján a kukoricát kiugróan magas termelékenységgel
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
6 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
termesztették; évente mindössze ötven napot igényelt a növény megm űvelése, illet-
ve a társadalom e termény iránti szükségletének kielégítése. Tekintettel az egyéb
mezőgazdasági teendőkre is, összességében a parasztság rendkívül sok szabadid ő-
vel rendelkezett. Ezt a teokratikus államok uralkodói arra használták fel, hogy a
lakossággal hatalmas piramisokat és más gigantikus létesítményeket építtessenek.
Ebben az összefüggésben tehát a természeti környezet (term őföld), a társadalom
(paraszti munkaer ő) és az értékrend (állami intézmények) olyan — adott id őszakra
jellemző — sajátos kombinációja érhető tetten, amely meghatározó volt a m űvi kör-
nyezet alakulása szempontjából. A társadalmi életre ható egyes tényez ők hasonló
kombinációja, hasonló következményekkel jellemezte az ókori Egyiptomot is. (A
kapcsolatok részletes kifejtését ől itt eltekintünk, p1. olyanokétól is, mint a mez ő-
gazdasági termelékenység hatása a társadalom rétegz ődésére stb.)
Egy másik eset a természeti és a művi környezet, illetve a gazdaság (jövedelem),
valamint az értékrend (szokások) viszonyát példázza. Az épít őanyagok alkalmazása
általában a helyi adottságoktól (beszerzési lehet őségek), a vagyoni helyzett ől (fize-
tőképes kereslet) és a szokásoktól, továbbá a m űszaki ismeretekt ől függ. Néhány
évszázaddal ezel őtt az építőanyagok három fő típusát használták; az épített környe-
zetben tükröződött a helyben rendelkezésre álló természeti er őforrások szerkezete, a
lakosság jövedelmi szintje és értékrendje. A követ, mint els ő osztályú, de drága
építőanyagot középületek céljára, illetve a vagyonosok alkalmazták. A fa erd ős
területeken hozzáférhet ő, olcsó, mobilis, de tűzveszélyes volt. Az égetett tégla, a
vályog felhasználása ama területeket jellemezte, amelyek nem rendelkeztek k ővel
vagy fával. Egyes helyeken az égetett téglát k ővel és fával kombinálták. Az építmé-
nyek (főként a lakó- és középületek) formája, szerkezete megjeleníti a hagyomá-
nyokat. Ez tapasztalható új építmények megvalósításakor és az elpusztultak újjá-
építésekor is. A XVI. században egy spanyolországi, arab építészeti jegyeket mu-
tató település leégése után „... újjáépültek a gazdagok házai; az épít ővállalatok
olyan kőműveseket vettek igénybe, akik a régi muszlim céhek hagyományainak
folytatói voltak" (Braudel 1985, 270).
Harmadik példaként álljon itt — az el őzőekkel összefüggést mutató — városodás,
mint sajátos művi formában megjelenő társadalmi alakulat (viszony). Kiemeljük a
gazdaságról a művi környezetre visszaható kapcsolatot, nevezetesen azt, hogy a
művi környezet fejlesztési lehetőségét a termelékenység alapozza meg. A történel-
mi ókorban a mezőgazdasági munka termelékenysége (mint gazdasági—társadalmi
tényező), pontosabban az el őzőnek viszonylag magas foka — amikor és ahol a pa-
rasztság élelmiszer felesleget tudott el őállítani más társadalmi csoportok számára is,
akkor és ott — megteremtette a városfejl ődés feltételrendszerét. A mez őgazdaság
termelékenysége természetesen nemcsak a természeti adottságoktól függött, hanem
a munkaszervezést ő l is, a termelési szerkezet helyes megválasztásától, a munka
megfelelő ütemezésétől, az öntözőrendszerek kiépítésétől stb. E kapcsolattípusnak
jellemző példái az ókori folyóvölgyi kultúrák, amelyekben a munkaszervezés kere-
teit a központosított hatalmi szervezet (mint politikai intézményi feltétel, értékrendi
tényező) adta.
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 7
Érdemes visszatérni a termelékenység és a városfejl ődés kapcsolatára. A XVIII.
században, a korabeli agrotechnika szintjén, a rizs termelékenysége a búzáéhoz
képest négyszeres volt. Önmagában ez a körülmény jelent ősen eltérő népesség-
koncentrációkat tett lehet ő vé. Kínában illetve Európában, különböz ő urbanizációs
mintákat hozott létre, tartalmilag eltér ő város—vidék kapcsolatokkal. A városodás
sajátos típusai aszerint is megkülönböztethet ők, hogy azok a termelés eltér ő helyi
adottságaihoz köt ődnek-e (mint az el őbbi példán láttuk), vagy pedig a kereskedelem
a gazdasági alaptényez ő . Így tehát a városodási modellek visszatükrözik, hogy a
gazdaság zárt térségeken belül, els ősorban a helyi adottságok alapján fejl ődik-e,
vagy pedig térségek közötti kapcsolatok közvetítése révén. Ez utóbbi fejl ődési irány
tipikus térségeként a mediterráneumot szokták említeni (Braudel 1985). A gazdasá-
gi, társadalmi és m űvi környezeti kapcsolatok azonban itt más politikai intézmé-
nyekkel (demokrácia) ötvöz ő dtek. A kereskedés aligha folytatható az egyéni tevé-
kenységek szoros ellen őrzése mellett, megfelel ő személyi szabadság hiányában.
Szellemi szféra
Mindhárom példában szerepet kap az értékrend, úgy is mint szokások és politikai
preferenciák, ami az adott tényez őcsoport jelentőségét, valamint térségi kiterjedését
hangsúlyozza. A politikai intézmények és preferenciák állami keretekben alakulnak
ki és mű ködnek, e térségi kiterjedésben változatlanok. Más a helyzet az értékrend
sajátos elemével, a szokásokkal, a hagyományokkal, amelyek az államhatárokon
belül is (részint az ország nagyságától függ ően) változhatnak. Jól mutatják ezt az
etnikailag tarka társadalmak, különösen, ha egyes népcsoportok területileg is elkü-
lönülnek. A különbségek természetesen az életmódban és a gazdasághoz f űződő
viszonyban is kifejez ődhetnek.
A szellemi szférába tartozik még a modell legfels ő szintje, amely az eszméket és a
hozzájuk tartozó intézményeket képviseli. Ebb ől a tényezőcsoportból az eszméket
emeljük ki (közéjük sorolhatók a vallások, a „polgári" ideológiák, mint pl. a liberá-
lis, a konzervatív, a kommunista stb. eszmék). Az emberi észben léteznek, részben
vagy egészben tökéletes világképet körvonalaznak. Általános fogalomhasználat
szerint az emberi társadalom minden intézménye bizonyos eszméknek a tükröz ődése.
Az eszmék (7. szint) és az értékrend (6. szint) között ezért is szoros a kölcsönhatás.
Az eszmék körében meg kell különböztetnünk a történelmileg korán kialakult, az
értékeket és az emberi magatartásokat mélyen (fundamentálisan) befolyásoló vallási
nézeteket a kés őbb, a társadalmi—gazdasági fejlettség viszonylag magasabb fokán
megfogalmazott laikus, „polgári" nézetrendszerekt ől, amelyek gyakran a politikai
preferenciákkal, mint értékrendi elemekkel vannak kapcsolatban. Vizsgálni kell ez
utóbbiak viszonyát a vallási eszmerendszerekkel és a lehetséges kombinációkat is.
Az általános ismeretek arra utalnak, hogy az eszmék említett két (vallási és polgári)
típusa a keresztény eszmerendszer, mint átfogó kategória körében jól definiálható.
A laikus ideológiák közül indokolt kiemelni a liberalizmust, mint a polgári fejl ő-
dés eszmerendszerét és mint olyant is, amely hatott (illetve visszahatott) a vallási
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
8 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
nézetekre. A protestantizmus, mint vallási megújulási mozgalom bizonyos polgári
világnézeti elemeket is magáévá tett, és ilyen min őségében progresszív társadalmi
magatartásformák (mint életmódbeli sajátosságok) kialakulásához is hozzájárult.
Ugyanakkor a kereszténységen belül a fundamentális hagyományokhoz ragaszkodó
ortodoxia eszméi más módon kapcsolódnak a társadalomfejl ődés fő vonulataira
jellemző „civil" ideológiákhoz.
Kérdés, hogy a többi nagy világvallás vonzáskörében létrejöttek-e azokkal köl-
csönhatást mutató „laikus" ideológiák. Külön és különös eszmerendszerként kell
említeni a marxizmust, sajátos értékrenddel, magatartásszabályokkal, amely törté-
nelmi távlatot tekintve fiatal képz ődmény. Szakított mindenféle hagyományos val-
lási nézettel; spekulatív módon fogalmazott meg részben a keresztény és a liberális
eszmék által sugalltakkal ellentétes magatartásszabályokat. Ez utóbbiak nem álltak
ki a gyakorlat próbáját; a történelem ítéletet mondott a marxista preferenciák alap-
ján folytatott politikák fölött. A marxista eszmekört Európában az egykori Szovjet-
unió fogadta be. Feltehet ően kedvező alapot jelentett ehhez, hogy az ortodox ke-
reszténység egy sor bizánci hagyományt (értéket) átmentett az orosz társadalomban.
A kereszténységre visszatérve, az eszmerendszer és értékrend történelmi fejl ődé-
sének néhány momentumát emeljük ki. Eszmei kiindulópont lehet, hogy az egyén
világi léte, a lét keletkezése és elmúlása között, egyszeri, megismételhetetlen ese-
mény (Glasenapp 1981). Az egyén sorsát ez id őszak alatti cselekedetei határozzák
meg a végítélet után. Az őskeresztények a földi életet a túlvilágra való felkészülés
eszközének tekintették. E felfogás folytatása volt a középkori kereszténység aszké-
zise (elvonultság az élett ől, a munkától) is. Kezdetben a szegény társadalmi rétegek
hatalommal való szembenállást is kifejez ő ideológiája a kereszténység. 301-t ől
elismert, majd államvallás lesz a Római Birodalomban; a súlypont Kelet felé toló-
dásával, a birodalom kettéválásával a keleti részen er ősödnek a görög és más hatá-
sok a kereszténységre. Az V. századig kiépül az egyházi szervezet, a vallás hivata-
los képviselőinek figyelme az evilági lét felé fordul; az egyház részt kér a hatalom-
ból. A társadalmi életre gyakorolt hatása intézményessé válik.
A keresztény vallás másik lehetséges f ő sajátosságaként az embercentrikusságát
emeljük ki. Ezt bizonyító felfogás, hogy Isten a világot az ember számára teremtet-
te; az ember a teremtés koronája (Glasenapp 1981). Ez részben magyarázhatja az
egyháznak a világi szféra felé való fordulását, amelynek a történelem folyamán
különböző fokozatai figyelhetők meg. A keresztény egyház világi értékeket fedez
fel. Augustinus az eleve elrendelés (predestináció) tana mellett hangsúlyozta az
ember szabad akaratának tételét; a „De civitate Dei" c. munkájában a történelem
folyamatát mint Istennek az ember által való szüntelen keresését, megtalálását vagy
elutasítását látta (Kiss 1930). E filozófiához tehát azon értékek tartoznak, amelyek
előmozdítják az ember számára Isten megtalálását, végs ő soron Isten országának
diadalát. Az 1054. évi keleti egyházszakadás hátterében valószín űleg nemcsak az
egyház világi kapcsolatokon alapuló bels ő érdekütközése (a Pápai Állam kialakulása,
a nyugati császári méltóság felújítása stb.) áll, hanem pl. a „filioque" - vitában kifeje-
ződő dogmatikai ellentét is. Feltételezhet ő tehát, hogy a római kereszténység
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 9
eszmerendszere és a fokozatosan kibontakozó polgári (demokratikus) értékek, más
oldalról az ortodox teológiai felfogás és a bizánci értékrend között kimutatható az
összefüggés az eltérő életmódbeli, társadalomfejl ődési konzekvenciákkal. E pontnál
is hangsúlyozni kell a szellemi és az anyagi szféra kölcsönhatását, a létfeltételek
lehetséges befolyását a nem anyagi tényez őkre.
A kereszténység eszmerendszerének fejl ődését tekintve ugyancsak meghatározó
esemény a reformáció. A kálvini hitújítás újrafogalmazta az augustinusi predestiná-
ciót, azt az üdvözülés-tan sarkkövévé téve. Ennek értékrendi és életmódbeli hatását
M. Weber (1982) mély elemzése mutatja ki a protestáns etika és a kapitalizmus
szelleme közötti viszony taglalása alapján. A gazdaság és a társadalom fejl ődésére a
protestantizmus serkent őleg hatott. A következmények jelenleg is megmutatkoznak
ama társadalmi csoportok, országok gazdasági eredményeiben (fejlettségében),
amelyek a protestáns eszmerendszert befogadták.
A kereszténységen belül tehát három fő eszmeáramlatot és ezeknek megfelel ő
magatartásformát különböztethetünk meg: el őször a liberális jegyeket is mutató
protestáns (keresztyén) eszmekört a hozzá tartozó munkaetikával, szigorú életfelfo-
gással, másodszor az oldottabb, der űs életvitellel párosuló római keresztény (katoli-
kus) eszméket, végül az ortodox ideológiával kölcsönhatásban kialakult bizantiniz-
must a társadalom hangsúlyozottan hierarchikus viszonyaival.
E vázlatos gondolatmenet is érzékelteti, hogy egy-egy nagy eszmekörön belül
többféle áramlat és más (jelen esetben „laikus") eszmékkel eltér ő kapcsolat lehetsé-
ges. A szellemi szféra vertikális viszonyainak és ezek változékonyságának vázolá-
sára a kereszténységb ől indultunk ki, esetenként utalva az eszme, az értékrend, az
életmód valamint a gazdaság közötti kölcsönhatásokra. Ezzel a regionális struktúrák
tanulmányozására ígéretes kutatási szférát körvonalaztunk. Ismereteink még korlá-
tozottabbak — főként az itt tárgyalt típusú kapcsolatokat illet ően — a többi nagy
eszmekör esetében, ahol még több a fehér folt. Kérdés lehet például, hogy az iszlám
ideológia mennyiben ötvözhet ő polgári („laikus") eszmékkel; az e körben er ős
vallási fundamentalizmus nem azt mutatja-e, hogy a vallási nézetek a keresztény-
ségnél közvetlenebb módon hatnak az értékekre és az életmódra (hogy a kapcsola-
tok egy lehetséges irányát emeljük ki)?
Ennél általánosabb módon felvet ődő kérdés: lehetséges-e, és ha igen, milyen kor-
látok mellett, az egész emberi társadalmat érint ő olyan álláspontok, cselekvési prog-
ramok, magatartási szabályok kialakítása, amelyek a tartalmukban változatos érték-
rendek mindegyikével harmonizálnak. Példaként említhet ő az „emberi jogok" kü-
lönböző dokumentumokban (mint az ENSZ Közgyűlése által 1949-ben elfogadott
„Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata") kinyilvánított köre, amely az európai
eredetű kultúra (a keresztény stb. eszmerendszer) értékeib ől építkezik, ugyanakkor
egyben ajánlás az egész földi társadalom (minden ország) számára. Természetsze-
rűleg konfliktusok keletkeznek, ha azokat küls ő politikai ráhatással, a Világszerve-
zetre hivatkozva érvényesíttetni akarják más értékeket valló (pl. iszlám) országokban.
Ugyancsak erős konfliktusforrássá válhat adott történelmi—társadalmi fejl ődés
eredményeit hordozó ideológiák, értékek er őszakos átvitele más társadalmakra
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
10 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
(pl. a szovjet befolyási övezet kiterjesztése a II. világháború után): az ilyen döntések
nélkülözik a politikai kultúrát. (Ezekr ől a kérdésekről később bővebben lesz szó.)
Horizontális kiterjedés
A szerkezeti tényez ők elemei — horizontális kiterjedésben — tereket hoznak létre.
Modellünk alapján négyféle anyagi teret különböztetünk meg (úm. természeti, m ű-
vi, társadalmi, gazdasági tér), amelyek háromféle „szellemi tartalmú" térrel egé-
szülnek ki. Ez utóbbiakat az azonos életmódot folytató, ugyanazon értékrendet,
illetve eszméket követő emberek generálják. Ezek a terek valóságos elemekb ől
felépülő valóságos terek, tehát nem kétdimenziósak; a horizontális kiterjedést, mint
absztrakciót azért hangsúlyoztuk, mert a vertikális viszonyt (mint egy dimenziót)
korábban már fenntartottuk a különböz ő terek közötti kapcsolatok jelölésére.
Ténylegesen a hétféle tér egymást áthatja, a különböz ő területi egységek (régiók)
társadalmi—gazdasági tartalmát, szerkezeti összetételét a meghatározott min őségű
térelemek egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. Mint eszmei határesetet
definiálva tehát, két régió akkor azonos egymással (nagyságban, tartalomban,
struktúrában), ha azokat azonos mennyiség ű illetve minőségű térelemek azonos
arányban építik fel. Ilyen azonosság azonban a valóságban nincs.
Az előzőekből kiindulva két kérdés, illetve kutatási feladatcsoport fogalmazható
meg. Az egyik az, hogy az eltér ő tartalmú térelemek végtelen sok, lehetséges kom-
binációja közül milyen típusok tekinthet ők jellemzőeknek, tartósaknak; ezek milyen
régiókat hoznak létre, milyen térségi (horizontális) kiterjedésben jelennek meg. A
másik: melyek az eltér ő kombinációs típusok meghatározó tényez ői, vannak-e
olyan típusú térelemek, amelyekhez (a kölcsönös egymásra hatást feltételezve) a
többi az általánosnál nagyobb affinitással igazodik, vagy fordítva, amelyek a többi-
ektől viszonylag függetlenek. E kérdéskörök megválaszolásához els ő lépés a ténye-
zők (terek) „horizontális" kiterjedésének feltárása, majd a tartós kombinációs típu-
sok kiválasztása és térbeli elterjedésük körvonalazása következik.
Modellünk legalsó (1.) tényezőjét, a természeti környezetet, horizontális kiterje-
désében rendkívül változatos és részben ismétl ődő elemcsoportok alkotják. Vizs-
gálati szféránkat (vagyis a regionális kutatásokat) tekintve a természeti térnek a
művi és a társadalmi térrel lefedett (kombinált) részei érdemelnek els ősorban fi-
gyelmet. Ez a meghatározott és változó horizontális kiterjedéssel rendelkez ő kom-
bináció ugyanis a társadalmi lét anyagi feltételét jelent ő gazdasági tevékenység
térségi szféráját körvonalazza; fontosságát modellünkben a gazdaság kiemelésével
jelöljük. A gazdaság és ezen belül els ősorban az anyagi termelés mint természeti,
művi, társadalmi elemek egymásra hatása révén megvalósuló és a jelzett tényez ők
által földrajzi pontonként meghatározott (tartalmú, min őségű) folyamat technikáját
tekintve térben rendkívül változékony, amelynek következményei — többek között —
az érintett társadalmak életszínvonalán is tükröz ődnek. A gazdaság ágazati sajátos-
ságaiban gyökerező technikai különbözőség a piaci irányítás szabályozó tevékeny-
ségének rendel ődik alá. A világméret ű területi munkamegosztás kifejl ődése azt
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 11
jelenti, hogy minden földrajzi pontban megvalósuló termelés — az adott ágazatra
(ágazatcsoportra) jellemz ő technikai minimumkövetelmények (és társadalmi felté-
telek) teljesítése esetén — bekapcsolódhat a világméret ű termelési folyamatba. Ez a
gazdasági globalizáció anyagi alapja. A gazdaság szintjén tehát közömbössé válik a
termelési technika jelzett térbeli sokfélesége, amennyiben az adott földrajzi pontok
be tudnak kapcsolódni a területi munkamegosztásba. Nyilvánvaló, hogy erre adott
időpontban, a technikai korszer űtlenség és a visszahúzó társadalmi viszonyok miatt
a Föld jelentő s térségei képtelenek. Mindebb ől következően az anyagi termelés —
azokon a területeken, amelyek bekapcsolódtak a világméret ű munkamegosztásba —
horizontálisan nincs megosztva, vagyis nem régióképz ő tényező. Ez azt is jelenti,
hogy a jelzett szférában a legfontosabb létfenntartási cikkek iránti szükségletek
kielégítési feltételeiben bizonyos közelítés következhet be. Ugyanakkor az anyagi
termelés meghatározott körében és a társadalmi szolgáltatásokban a helyi kötöttsé-
gek (részben a termelési feltételekhez, részben a szükségletekhez) a korszer ű tech-
nika bázisán is fennmaradhatnak.
A gazdaság tehát — amennyiben az egységes, világméret ű folyamattá válik — a tár-
sadalmi létfeltételek megteremtése oldaláról részben érzéketlenné tesz a természeti
és a mű vi környezet, illetve a társadalom regionális különbségeivel szemben. Kér-
dés, hogy ez a hatás átsugárzik-e a szellemi tartalmú tényez őkre, és ha igen, milyen
mértékben. A gazdasági színvonal (fejlettség) áthatása az életmódra kézenfekv őnek
tetszik; ez azonban egyirányú, modellünk szerint „alulról jöv ő" hatás. Az életmód-
ban az értékrend fel őli befolyás azonban differenciáló tényez őként fogható fel; így
figyelmünket most az eszmékre és az értékrendre fordítjuk. Az eszmék közül a
vallási nézeteket említjük, mint az értékrendre leger ősebben ható tényez őket. A
vallások tudat- és értékformáló szerepe történelmileg változó; az európai kultúrában
a felvilágosodás óta bizonyos térvesztésük figyelhet ő meg, értékformáló szerepük
azonban folyamatos, részben egyes értékhordozó elemeiknek a polgári ideológiákba
való beszivárgásával. A hagyományos „európai vallásoknak" ugyanakkor az esz-
mék áramlása el őtti akadályok gyengülésével, elhárulásával er ősödő versenytársai
támadnak egyes keleti vallásokban, illetve a legújabb nyugati — vallási formát ölt ő —
eszmei irányzatokban. Kérdés, hogy nagyobb távlatban megjelennek-e az említett
eszmei „beszivárgások" értékmódosító hatásai, ejthetnek-e érzékeny sebeket a ha-
gyományos zsidó—keresztény értékrend tömbjén. Ha igen, ennek hatásai az élet-
módra, a gazdaságra, általában a társadalmi—m űszaki haladásra beláthatatlanok
lennének. Nézetünk szerint ilyen „veszély" rövidebb id őn belül nem fenyeget, fel-
tételezve a hagyományos „európai" vallási irányzatok ellenálló- és megújuló képes-
ségét, értékformáló erejének tartósságát. Erre bizonyíték, hogy a „forradalmi marxis-
ta értékek" Európában még a hatalmi nyomásnak kitett területeken sem tudtak meg-
gyökerezni.
Az ún. „világvallások" elterjedési területei, hatásszférái jól körvonalazhatók. Er ő-
gyűjtésük, megújításuk bizonyos jeleként értékelhet ő a „visszatérés a kezdetekhez",
a fundamentalizmus. Ennek főként az iszlám körében tapasztalható megnyilvánulá-
sai kapnak publicitást; valószín ű azonban létezésük más eszmekörökben is. Kérdés
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
12 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
és kutatási feladat az eszmék és értékrend viszonya; nevezetesen, hogy ez utóbbi az
adott vallás teljes hatásszférájában (horizontális kiterjedésében) közel azonos, csak
lényegtelen módon változik-e, vagy más oldalról, azonos illetve hasonló értékek
tartozhatnak-e különböz ő eszmerendszerekhez, vallásokhoz. Egyes szerz ők Japán
II. világháború utáni gazdasági fellendülését részben a nyugati és a hagyományos
japán értékek ötvöz ődésére és együttes hatására vezetik vissza (Oishi 1985). Külön
és sajátos figyelmet érdeml ő kérdés Kína jelenlegi helyzetében a kommunista és a
piacgazdasági, illetve a konfuciánus eszmei elemek ötvöz ődése.
Az emberiség kultúrkörei — els ő közelítésben és az eszmék, illetve az értékek kap-
csolatából kiindulva — a nagy világvallások elterjedési területeihez kapcsolódnak.
Ilyen alapon keresztény, iszlám, hindu, buddhista és kínai univerzalista szellemi
kultúráról beszélhetünk; figyelmen kívül hagyva egyrészt e nagy kultúrkörök
egyáltalán nem mellékes bels ő tagozódását, másrészt a témánk szempontjából nem
jelentős kisebb vallásokat (közöttük a számtalan törzsi stb. vallást). Ezek a szellemi
kultúrák a történelmi fejl ődés folyamán, eltekintve lényegtelen kölcsönhatásoktól,
egymástól iliggetlenek maradtak, megtartották önállóságukat. A gazdaság és rész-
ben az életmód által képviselt anyagi kultúra esetében ett ől eltérő a helyzet. A ter-
melés, az anyagi szolgáltatás technikái nem rendelkeznek specifikus értéktartalom-
mal (általános gazdasági érték f űződik hozzájuk: a hatékony munkavégzés), széles
körű elterjedésüket tehát a szellemi kultúrák „zártsága" nem akadályozza. Nehe-
zebb probléma, hogy megfelel őek-e a társadalmi viszonyok a korszer ű termelési
módszerek befogadására? Az anyagi kultúrát tekintve a korszer ű gazdaság és a
világméretű munkamegosztás révén leomlóban vannak az elválasztó falak. Ugyan-
akkor a kultúrák közötti közeledés az életmódban kevésbé problémamentes, mert
igaz ugyan, hogy egy részr ől a gazdasági fejl ődés, a jövedelemszint általános emel-
kedése azonos impulzusokat hordoz, más részr ől azonban erős az életmód függése
az értékrendtől, emellett más tényez ők befolyása is jelent ős lehet (pl. a természeti
környezeté), és differenciáló hatásuk sem elhanyagolható. Az önálló eszmerendsze-
rek (szellemi kultúrák) között eddig lényegi közeledés nem tapasztalható, és a kö-
zeli jövőben sem várható. Vizsgálandó feladat, hogy vannak-e esetleg ilyen folya-
matra utaló jelek?
A szellemi és az anyagi kultúra kapcsolata
Az életmód a két rész-kultúra találkozási sávjában helyezkedik el. Közvetlenül az
értékrendet és a gazdaságot kapcsolja össze, ez‘k és más tényez ők elemeinek sajá-
tos minőséget alkotó vegyülete. A különböz ő kultúrák találkozásakor az életmódok
hasonulása vagy ütközése a közvetlenül tapasztalható kritikus probléma. Erre
számtalan történelmi példa utal. A jelent ősebbek nyomán bizonyos tapasztalatok
leszűrhetők, kérdés azonban, ismerjük-e minden esetben a keletkez ő konfliktusok
megoldásának módját?
Talán kiemelhető példa a fekete, a fehér és az indián népesség és szellemi kultúra
együttélése az amerikai kontinensen. A dél-amerikai államokban a különböz ő kultú-
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 13
rájú embercsoportok biológiai keveredése feltételezhet ően az elkülönülés ellen
hatott; egyfajta összeolvadás következett be. Ez azonban nem úgy valósult meg,
hogy az eredeti összetevő k mindegyike, az európai, afrikai, indián szellemi kultúrák
elemei egyenlő arányban találhatók meg a jelen uralkodó kultúrájában, hanem úgy,
hogy az európai (keresztény) értékrendhez, életmódhoz igazodtak a többi összete-
vők. Erő sítette ezt az életmód gazdasági irányú befolyásoltsága is, nevezetesen az,
hogy az idegen hódítók ebbe a térségbe Európából érkeztek, és saját értékekre ala-
pozott gazdálkodási rendjüket honosították meg, anakronisztikus társadalmi viszo-
nyok (rabszolgatartás) mellett és annak különleges el őnyeit kihasználva. Itt tehát
egyfajta asszimilációról beszélhetünk, nem tagadva, hogy az összeolvadásba be
nem kapcsolódott kisebb társadalmi csoportok megtarthatták és gyakorolhatják
eredeti szellemi kultúrájukat.
Az amerikai kontinens északi felében, az Egyesült Államokban bizonyos hasonló-
ságok ellenére a fejlődés jelentő s eltéréseket mutat. A magas fokú gazdasági fejlett-
ség — egy irányból — azonos impulzusokat közvetít a fehérek és a feketék életmód-
jának egyaránt. Azok a társadalmi (f ő ként fekete) csoportok azonban, amelyek nem
részesülnek az anyagi kultúra áldásaiból, feltételezhet ően erősebben kötődnek őseik
szellemi hagyományaihoz. Az Egyesült Államok példája azonban más sajátosságo-
kat is mutat. Különböző európai etnikumokat és ezekhez tartozó kultúrákat is befo-
gadott, amelyeket egyes társadalmi csoportok lényegileg változatlanul fenntartanak.
Jóllehet ezek egy tőrő l fakadnak (keresztény eszme stb.) és kicsi közöttük a különb-
ség, nem jellemző rájuk a közelítési hajlam. Ugyanakkor az európai eredet ű szelle-
mi kultúra különböző változatai között, illetve azok hordozóinak kapcsolatában
sokkal kevesebb a konfliktusforrás, mint a fehér és a fekete népesség (életmód)
viszonylatában. Kérdés azonban, hogy kultúrák közötti valóságos különbségekr ől
van-e szó, vagy pedig csak árnyalatnyi eltérésekr ől beszélhetünk az értékeket és az
életmódokat tekintve? További kérdés, hogy az esetleges közeledésben milyen
szerepet játszik — egyéb tényez ők mellett — az érintett szellemi kultúrák relatív fej-
lettségi színvonala?
Visszatérve hazai földre — noha a külföldi példák szaporíthatók lennének —, a ci-
gány etnikum helyzetét, problémáját lehet a témakörhöz csatolni. A cigányság
olyan kisebbségi népcsoport, amelynek értékrendje, hagyományai, életmódja gyö-
keresen eltérnek a magyarokétól, illetve az országban él ő többi népétől. Szellemi
kultúrájuk különbözősége mellett az anyagi kultúrához való kapcsolódásuk is más,
viszonylag kedvezőtlen. A többségi társadalommal ki-kiújuló életmódbeli konflik-
tusok kedvezőbb létfeltételek esetén jelent ősen csökkenhetnének. Ez azonban nem
ad választ arra a kérdésre, hogy a szellemi kultúra tekintetében milyen cél t űzhető
ki, az asszimiláció-e, az egymás mellett (különbözve) élés-e? Kérdés, melyek a
lehetséges kulturális (eszmei, értékrend—életmódbeli) közelítés útjai, tartalékai?
Minőségileg más probléma a világvallások eszmei alapján álló, „nagy szellemi
kultúrák" viszonya. Ezek között aligha tehet ő minőségi különbség, a tapasztalatok
alapján tehát nem tételezhet ő fel közelítés sem. Eredeti autonóm létükkel a jöv őben
is számolni kell, nem kizárva a bels ő megújulás lehetőségét. Jóllehet az anyagi
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
14 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
szférában (kultúrában) megvalósulhat a globalizáció és várható a gazdasági színvo-
nal bizonyos területi közelítése, az ebb ől eredő motivációk az életmódra csak egy
irányból hatnak; nem semlegesítik a másik irányú, az autonóm értékrendekb ől kisu-
gárzó hatásokat. S őt olyan értékekkel (társadalmi viszonyokkal) is számolni kell,
amelyek a gazdasági fejl ődést serkentik vagy korlátozzák; ebb ől adódóan a gazda-
sági szint regionális közelítése (esetleg a gazdasági globalizáció is) akadályokba
ütközhet. A gazdasági fejlettség területi különbségei tehát, amennyiben azok a
szellemi kultúra eltéréseire vezethet ők vissza, nem okoznak érdekellentéteket és
kiegyenlítésük sem indokolt.
Eltérő típusú szellemi kultúra „átültetése" attól idegen régióba, rendkívüli prob-
lémák forrása lehet. A történelmi példák b ő tárházából csak néhányat választunk ki
a hozzánk térben és időben legközelebb esőkből és utalunk az általuk keltett konf-
liktusokra. Az I. világháború után az Osztrák—Magyar Monarchia feldarabolása
révén a történelmi Magyarország egyes részei magyar lakosaikkal együtt idegen
kultúrkörbe kerültek. A történelmileg megkésett nacionalizmus terhei mellett a
bizantinizmusra épül ő politikai felfogás és a mindennapi életet szabályozó idegen
értékrend is konfliktusforrást jelentett (és jelent) számukra. A II. világháború után
ebben a tekintetben is romlott a helyzet. Európa — jaltai egyezmény szerinti — ha-
talmi felosztása Közép-Európa nagy részét szovjet befolyási övezetté tette; a nyu-
gati kulturális hagyományoktól eltérő, idegen eszméket erőszakolva az érintett
országokra, közöttük Magyarországra is. (Ezzel összefüggésben vizsgálni kellene a
bizánci hagyományok és a kommunista eszmerendszer viszonyát.) A tekintélyural-
mi rendszerek dilettáns kísérletei a gazdasági és a társadalmi szerkezet voluntarista
átalakítására, a hagyományos nyugati értékek helyett a társadalom számára idegen
értékek erőszakos bevezetése, az egyéni alkotó energiák lefojtása stb. évtizedeken
keresztül rendkívüli megpróbáltatásokat okozott az érintett társadalmaknak.
Az eszmerendszer, az értékrend és életmód er őszakos, külső hatásokra bekövetke-
ző torzulása relatív veszteségeket, elmaradást okoz a gazdasági fejl ődésben is. Kü-
lönösen szembetűnő ez olyan országok (mint pl. Lengyelország, Magyarország,
Csehország és Szlovákia stb.) esetében, amelyek a szovjet „mintához" képest fejlet-
tebb gazdasággal rendelkeztek. Valóságos gazdasági centrumhelyzetben politikai
perifériaként működtek.
A kérdés összefoglalóan úgy fogalmazható meg, hogy miközben a gazdaság
globalizációs folyamata tény és ennek eredményei sem kétségesek, indokolt-e számí-
tani a nagy eszmerendszerek közeledésére, netán intézményi eszközökkel ezt szor-
galmazni. A távoli és a közelebbi tapasztalatok inkább a tagadók álláspontját er ősítik.
Ebből azonban nem következik egyenesen a civilizációk összeütközése. A globalizált
gazdaság anyagi alapot teremthet az eltér ő szellemi kultúrák háborítatlan egymás
mellett élése számára; a kultúrák közötti érdekütközések kiiktathatók. Mindezekkel
együtt aligha lehet érdemi kutatások nélkül lezárni a kérdést. A kutatások eredményei-
től függően a regionális politikák általános elvei is felülvizsgálatra szorulhatnak.
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 A globalizáció regionális vetületei 15
Jegyzetek
Közismert, hogy személye ellen vallási nézetekben gyökerez ő üldözés irányult a Sátáni versek c. m űve
megjelenése után.
2
A római egyház tanítása szerint ugyanis a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, a keletiek vi-
szont azt vallják, hogy a származás csak az Atyától eredeztethet ő. Ezen eszmei különbség esetleg a
Szentháromság és az ember közötti eltér ő minőségű kapcsolatot (is) jelzi, amennyiben a római felfogás
az istenségen belül, illetve az Isten és az ember között oldottabb hierarchikus viszonyt sejtet. (E „lai-
kus" gondolatokkal természetesen nem kívánunk beavatkozni a teológia kutatási szférájába; felvetésük
egy gondolatsor elemeiként történik.)
Irodalom
Bartke I. (1972) A tervezés kiinduló feltételei. Területi tervezés, tanácsi tervezés. — Kulcsár V. (szerk.),
Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 91-108. o.
Bartke I. (1976) A területi struktúra elemzésének feladatai és módszerei. A regionális elemzések módszerei.
—Kulcsár V. (szerk.), Budapest, Akadémiai Kiadó. 44-65. o.
Bartke I. (1981) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai doktori
értekezés. Budapest, Kézirat.
Bartke I. (1997) Social Driving Forces and State Regulation of Regional Economic Development.
2. 155-174. o. —PapersinRegionalScien .
Braudel, F. (1985) Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV—XVIII. század. Gondolat, Budapest.
Enyedi Gy. (1972) A társadalom és földrajzi környezete. — Földrajzi Közlemények 2 s51'. kötet. 4. 293-301. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai
Egyesület.
Fukuyama, F. (1994) A történelem vége és az utolsó ember. Budapest, Európa Könyvkiadó.
Glasenapp, H. von (1981) Az öt világvallás. Budapest, Gondolat.
Hungtinton, S. P. (1998) A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Budapest, Európa
Könyvkiadó.
Kiss A. (1930) Szent Ágoston De civitate Dei m űvének méltatása. (Kiadó nélkül)
Lasuén, J. R. (1973) Urbanization and Development. — Urban Studies. Vol. 10.
Nemes Nagy J. (1998). A tér a társadalomkutatásban. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület.
Oishi, Y. (1985) Culture and region: prologomena. — Papers of the RSA. Vol. 56. 1-4. o.
Poszler Gy. (1999) Hogyan tekint ránk e század? — Népszabadság. április 17.
Scitovsky, T. (1976) The Joyless Economy, an Inguity into Human Satisfaction and Consumer's
Dissatisfaction. New York, Oxford University Press.
Stöhr, W.—Tödling, F. (1997) Spatial Equity — Some Anti-Theses to Current Regional Development
Strategy. — Papers of the RSA. Vol. 38. 33-54. o.
Weber, M. (1982) A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Gondolat.
Zoltán Z. (1979) A dinamikus gazdaságföldrajz alapproblémái. — Földrajzi Értesítő. 3-4. 217-236. o.
REGIONAL ASPECTS OF GLOBALISATION (NEW
SPHERES OF SPATIAL RESEARCHES)
ISTVÁN BARTKE
The analysis of spatial effects of economic globalisation appeared among regional
researches as far back as the 1970s, especially in connection with the examination
of the experience of the multínational companies. It is an open question for the
moment, if globalisation could spread to cultural sphere too.
Bartke István : A globalizáció regionális vetületei
(A területi kutatások újabb szférái)
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 1-16. p.
16 Bartke István TÉT XIII. évf. 1999 s4
The background-model of the research formalise the formation of social life and
its main factors (particular the natural and built environment, the economy, the
society, the way of life, the scale of values and ideas) and the relations between the
factors, defining the vertical connections and the horizontal extension.
The changing content of social life is based on the spatially specific character of
vertical connections. The effect of natural efficiency, values and tradition etc. on
local societies can be proved. Religious and civil ideas — through the scale of values
— influence the way of life and the economic behaviours, development.
If material production contents certain technological and social requirements, it
joins in the global division of labour, it partly neutralises the economic effects of
the differentiation of natural and built environment and lost its region forming role
in the future. As regard as for the ideas, the scale of values and partly the way of
life regional differentiation remains. Substantial approach between the independent
ideas (intellectual cultures) can't be experienced and couldn't be expected in the
future.
Economy, first of all globalisation of the mass-production probably provide
favourable material base for the different intellectual cultures to exist side by side.
Forcing foreign ideas on social groups or countries may lead to considerable
tension, and may retard the economic development.