Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
Tér és Társadalom XII. évf. 1998 s 4: 165-173
AZ MTA REGIONÁLIS TUDOMÁNYOS
BIZOTTSÁG HÍREI
„AZ ALFÖLD A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN"
Összegző gondolatok a II. Alföld Kongresszusról
A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tu-
dományos Intézete második alkalommal rendezte meg 1998 novemberében az Al-
föld Kongresszust. A több mint kétszázötven résztvev ő célja a térség helyzetének
értékelése, sajátosságainak és problémáinak feltárása mellett els ősorban olyan jövő-
kép megfogalmazása volt, amely az Alföld természeti, gazdasági, társadalmi er őfor-
rásaira építkezik, és megfelel a jöv ő század kihívásainak. A térség jöv őjét latolgató
előadások és szakmai viták, melyek legfontosabb csomópontjai a gazdaság, azon
belül hangsúlyosan az agrárszektor fejl ődési lehetőségei, az alföldi társadalom meg-
újuló-képessége, a kutatás-fejlesztés és a fels őoktatás struktúrája, a regionalizáció és
a városverseny aspektusai voltak, a társadalom- és természettudományok m űvelői-
nek széles körét vonzották az egész országból. A résztvev ők másik csoportját azok
alkották, akik maguk is a térség fejl ődésének — és fejlesztésének — részesei: alföldi
kutatók, pedagógusok, önkormányzati, kistérségi és kamarai tisztségvisel ők, vállal-
kozók, a művelődési intézmények és dekoncentrált állami szervek képvisel ői. A
kutatók és az eredményeket a gyakorlatban alkalmazó szerepl ők közötti párbeszédre
adtak lehetőséget a panelviták, amelyek a vitaindító el őadásokhoz kapcsolódva
valamennyi résztvev ő számára teret adtak a hozzászólásokra, kérdésekre.
A plenáris ülés bevezető előadásaiban, melyek az Alföld fejl ődési lehetőségeit
globális, európai összefüggésekben, illetve az országos és európai uniós területfej-
lesztési politikával kapcsolatban elemezték, fölvet ődtek azok a problémakörök,
amelyek a kés őbbi panelviták főbb irányait részben meghatározták.
Enyedi György akadémikus előadásában az Alföld gazdasági fejl ődésének, felzár-
kózásának esélyeit vizsgálta a globalizálódó világgazdaságban, kiemelve a kevéssé
tőke-, ám jelentős munkaerő-igényű , ún. alacsony technológiájú ágazatokra alapo-
zott növekedési pálya lehető ségét, nem kizárva magasabb technológiai szintet kép-
viselő ágazatok jelenlétét sem. A rugalmas kis- és középvállalkozói hálózatra épül ő
és fejlett termel ői szolgáltatási hátteret igényl ő, export-orientált tevékenységek
terjedését a kormányzat gazdaságpolitikája (adókedvezmények, hitelek), a terület-
fejlesztési politika (információáramlás, koordináció) és a helyi/regionális szerepl ők
(vállalkozások, intézmények) együttesen segíthetik.
Tóth József (egyetemi tanár, rektor, JPTE) el őadásában az Alföld Kárpát-
medencében elfoglalt centrális helyzetét elemezte, melynek „természetes" központja
Budapest, alcentrumai — egyben potenciális innovációs és közlekedési csomópontok
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
166 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XII. évf. 1998 s4
— az alföldi városok. Az államhatárok a történeti-táji egységet alkotó régiókat szét-
tördelték, ezért — mint az el őadó hangsúlyozta — az alföldi települések, régiók érde-
ke az eurorégiós együttm űködések bővítése, fejlesztése, hiszen ezeken belül újra
felépíthetik hagyományos, „természetes" kapcsolatrendszereiket, melyek a határ
mindkét oldalán segíthetik a gazdasági felzárkózást.
Szendr őné Font Erzsébet (FVM) és Szegvári Péter (FVM) bevezet ő előadásaik-
ban az Alföld magyar területfejlesztési politikában elfoglalt helyére, a térség fejl ő-
dési sajátosságaira tértek ki. A hangsúlyt a humán er őforrások fejlesztésére, továbbá
az agrárgazdaság és a környezetgazdálkodás közötti összhang megteremtésére he-
lyezték. A területfejlesztés szintjeinek problematikáját, az azzal kapcsolatos kor-
mányzati állásfoglalást az egységes Alföld-régióhoz kapcsolódva vetette föl Szegvá-
ri Péter: eszerint a két alföldi régió, illetve a statisztikai kistérségek is a forrásbevo-
nás eszközei lesznek a jöv őben, az Alföld-régió kialakítását sem szakmai érvek
(gazdasági, társadalmi sokszín űség), sem gyakorlati szempontok (EU-kompa-
tibilitás) nem támasztják alá.
Csatári Bálint (igazgató, MTA RKK ATI) az Alföld-kutatás irányait (fenntartható
vidékfejlesztés; az agrárszektor átalakulása, változó szerepe) és néhány fontos
eredményét összegezve a térség sokszín űségére, bels ő fejlettségi különbségeire
hívta fel a figyelmet. Az Alföld dinamikus térségeiként a forgalmi folyosókkal
összekötött városokat, illetve a keleti megyékben csak szigetként megjelen ő na-
gyobb városi centrumokat jelölte meg. A kisvárosi hálózat gyengeségére utal, hogy
többségük nem képes a környez ő települések fejl ődését ösztönözni. A gazdasági
növekedést felmutató kistérségekben viszont a dinamikus városi központ mellett
több esetben a külterületen és a községekben is az agrárszektor megújulása tapasz-
talható.
A plenáris ülés el őadásai — bár az Alföld sajátosságait hangsúlyozták és a térség
egészének helyzetét, valamint fejl ődési lehetőségeit elemezték — arra ösztönözték a
szemlélőt, hogy mérlegre téve a térség egészére jellemz ő sajátosságokat és a bels ő
különbségeket, a korábbinál differenciáltabb Alföld-képet alakítson ki. A dilemmát
nem oldották fel a panelviták sem, amelyek néhány, az Alföld egészét érint ő, sajátos
problémát is tárgyaltak (agrárszektor, környezetvédelem, társadalmi szervez ődések,
városhálózat sajátosságai, a vidékfejlesztés néhány aspektusa), ugyanakkor a bels ő
területi ditterenciálódás számos példáját tárták a hallgatóság elé.
Az Alföld gazdaságának fejlődési lehető ségeivel kapcsolatban az infrastrukturális
ágazatok fejlesztésének szükségessége (és sorrendje), illetve azok térségfejleszt ő
hatása állt a panelvita középpontjában. A vita résztvev őinek többsége kulcsfontos-
ságúnak ítélte az infrastruktúra, els ősorban a közúti közlekedés fő vonalainak fej-
lesztését az Alföldön. A térség gazdaságának másik vitatott eleme az agrárszektor,
annak jövője volt. Bár a szektor országos átlagnál jóval nagyobb súlya statisztikai-
lag is kimutatható, annak a gazdasági növekedésben, felzárkózásban betöltött szere-
pérő l megoszlottak a vélemények: többen hangsúlyozták az élelmiszer-feldolgozó
ipari fejlesztések szükségességét (mint a mez őgazdasági válság kezelésének eszkö-
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 167
zét), mások viszont óvtak a szektor dinamizáló szerepének túlhangsúlyozásától. Az
agrárszféra jöv őjével, a tennivalókkal kapcsolatban nem alakult ki egységes állás-
pont, de sokan hangsúlyozták a sokszín ű gazdasági szerkezet kialakításának, illetve
az országos — és globális — rendekhez való igazodásának szükségességét.
A környezetgazdálkodás lehetőségeit taglaló vitában a természeti környezet, mint
erőforrás, és mint megvédendő érték is jelen volt. A globális trendek (els ősorban a
klímaváltozás) Alföldre gyakorolt hatása mellett az optimális környezethasználat,
illetve a hosszú távon fenntartható mez őgazdasági termelés állt a vita középpontjá-
ban. A környezeti ártalmak kiküszöbölését, csökkentését egyrészt a védett területek,
másrészt a talajvédelem szempontjából tartották a résztvev ők különösen fontosnak.
A vízgazdálkodás, azon belül különösen az árvizek kérdése ugyancsak lényeges
vitapont volt — részben aktualitása miatt —, elméleti (globális felmelegedés) és gya-
korlati szempontból (erd őtelepítés, mederkotrás szükségessége) is. A vita résztvev ői
egyetértettek abban, hogy a környezet — illetve annak védelme — meghatározó fon-
tosságú a régió népességének életmin ősége szempontjából.
Az alföldi társadalom megújulási esélyeit, lehetőségeit megvitató szakemberek
elsősorban az értelmiség által a gazdasági fejl ődésben és polgárosodásban vállalt és
vállalható szerepre, és a térségben él ő fiatalok identitására, értékrendjére koncent-
ráltak. Az el őadók szerint az értelmiség differenciálódásában fontos szerepet játszott
a szakmai végzettség a kilencvenes években: a szakértelmiség jelent ős része a vál-
lalkozói szférába — els ősorban a szolgáltató szektorba — áramlott, ahol az üzleti
siker legfontosabb eleme a szellemi t őke. Ők, illetve a nagyobb városokban tevé-
kenykedő szellemi szabadfoglalkozásúak lehetnek az Alföld gazdasági és társadalmi
megújulásának mozgatói. A diplomások nagyobb részének tevékenysége azonban
továbbra is a közszolgáltatói szférához köt ődik, ők élnek és dolgoznak nagyobb
számban az Alföld kisebb településein is. A polgárosodás folyamatában mindhárom
csoportnak fontos szerep jut a helyi civil szervez ődések (a nagyobb városokban a
helyi média) révén.
Az Alföld társadalma megújulásának fontos kérdése a diplomások képzése, illetve
„megtartása" a régió határain belül. Az itt található intézmények szembesültek
azokkal a problémákkal, amelyek a kilencvenes években az egész magyar fels őok-
tatásra jellemzőek voltak: a fels ő oktatás tömegessé válásával, s az ennek nyomán
jelentkező kapacitás-gondokkal. A fels őoktatási integráció az Alföldön is lassan,
akadozva történik, s vitatott, hogy szakmai, vagy területi alapon kellene-e építkezni-
ük az intézményeknek. A két nagy egyetemi centrum (a területi alapon szervez ődő
integrációk „természetes" központjai) mellett m űködő kisebb intézmények érdekei
sok esetben eltérőek, lassítják a folyamatot. Az Alföld sajátos gondjai között emlí-
tették a részvev ők egyrészt a felsőoktatási beruházások kedvez őtlen területi eloszlá-
sát (Budapest túlsúlyát), továbbá a fels őfokú oktatás strukturális hiányosságait,
elsősorban a közgazdaságtani és m űszaki képzésben.
Az Alföld versenyképességének javításában meghatározó szerep jut a fels őoktatási
és a kutató intézményeknek a szakemberképzésben és kutatás-fejlesztésben játszott
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
168 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XII. évf. 1998 s4
szerepük révén. A vita résztvev ői szerint a térségben m űködő szervezeteknek tevé-
kenységükkel az Alföld sajátos problémáinak kezelését, er őforrásainak feltárását és
kiaknázását kell segíteniük. Ahhoz, hogy ezt a küldetést teljesíthessék, els ő lépés-
ként a szakmai műhelyek közötti kapcsolatokat, az együttm űködés kereteit kell
megteremteni, és közösen meghatározni a f ő kutatási irányokat. A koordináció mel-
lett a nyitottság is fontos szempont kell, hogy legyen: az intézmények tevékenységét
a gazdasági szerepl ők, az önkormányzatok, a regionális igazgatás döntéshozóinak
véleményét figyelembe véve kell alakítani. Ugyanakkor új szerepeket is fel kell
vállalni, szolgáltató jellegű tevékenységet is ellátó kutató-fejleszt ő szervezetekre
lesz szükség a jövőben. Az összefogott, fontos alföldi problémákra összpontosító
kutatási programok megvalósítása ellen hat azonban számos tényez ő a vita résztve-
vő i szerint: az Alföld-probléma átpolitizálódása, a régió érdekeinek képviseletét
felvállaló személy(ek) hiánya, a forráshiány, ami részben a rövid távú politikai gon-
dolkodás következménye, a regionális együttm űködésre ösztönző támogatási prog-
ramok csekély száma, továbbá a gazdasági-politikai érdekek divergenciája, amely
regionális és településszinten is megjelenik. A résztvev ők a nehézségek ellenére is
szükségesnek tartják az együttm űködést, első lépésként a közös információbázis
létrehozását.
A területi fejlődés különbségei és a fejlesztés szintjei két panelvitában (vidékfej-
lesztés; a regionális fejlesztés területi egységei) is a középpontban álltak. A
regionalizáció alapproblémáiként fogalmazták meg a résztvev ők a közigazgatás és a
területfejlesztés térszervez ő dési szempontjainak különbségeit, az ebb ől adódó konf-
liktusokat; a térségi identitás hiányát, illetve a regionális (NUTS II) és a kistérségi
szint gyengeségét, lassú formálódását. Ennek ellenére e két szint területfejlesztésben
játszott szerepét fontosnak tartották a vitázók (információs bázisok kialakítása,
infrastruktúra-fejlesztések, forrás-bevonás), kiemelve a nyitottság fontosságát és a
régió (kistérség-) központok térszervez ő szerepét, ami biztosíthatja a területi egysé-
gek rendszerének rugalmasságát. A regionális politika területi egységeinek problé-
mája a vidékfejlesztéssel kapcsolatban is felmerült: a beavatkozás célterületeiként a
vidéki — kisvárosi centrummal rendelkez ő — kistérségeket jelölték meg a hozzászó-
lók, feladatként pedig a kijelölt területek hosszú távú koncepción és közmegegyezé-
sen alapuló, programszer ű fejlesztését.
A területi fejlő dés meghatározó elemei, az alföldi városok kitörési lehetőségeit, a
városok versenyében játszott szerepét önálló panelben vitatták meg a résztvev ők. Az
elő adók felhívták a figyelmet egyrészt e településeknek az elmúlt évtizedekben
lezajlott gazdasági, társadalmi és térbeli átalakulására, melynek során az agrártevé-
kenységek súlya erő sen csökkent, másrészt azokra a sajátosságokra, hagyományok-
ra, amelyek még mindig az alföldi városok sajátjai (méreteik, szellemi bázisuk,
társadalmi szervez ő déseik), s melyeket kiaknázhatnak a városversenyben. A vitázók
legfontosabb problémaként az egyoldalú gazdasági struktúrát (els ősorban a kisvá-
rosok gondja), a települési funkciókat nem tükröz ő normatív állami támogatást és a
térség általános leértékel ő dését fogalmazták meg. Kitörési lehet őséget jelenthet
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 169
azonban a városhálózaton belüli és a határmenti együttm űködések rendszerének
erősítése, a kapu-városok lehet őségeinek kiaknázása, amely a szolgáltató szektor
mellett más ágazatok fejl ődését is serkentheti.
A második Alföld Kongresszus kétségtelenül sok tanulsággal szolgált a részvev ők
számára szakmai szempontból és a térség jöv őjét illetően is. Összegzésként ezért
csak arra vállalkozhatunk, hogy az el őadások, viták két fontos, közös elemét ki-
emeljük. Az egyik a globális folyamatok, az Európai Unióhoz történ ő csatlakozás,
illetve a nemzeti gazdaság- és területfejlesztési politikák szerepének hangsúlyozása,
amely arra utalt, hogy a térségben él ők sorsát növekvő mértékben határoz-
ták/határozzák meg e küls ő tényez ők az ország (és Kelet-Közép-Európa) többi tér-
ségéhez hasonlóan. A másik, többször fölvetett fontos kérdés, hogy a közös kulturá-
lis, természeti, településhálózati sajátosságokkal jellemezhet ő Alföldön milyen, és
mekkora a gazdasági, társadalmi folyamatok differenciáló hatása, s a „közös" prob-
lémák tárgyalhatók, illetve kezelhet ők-e az Alföld szintjén napjainkban. A kétnapos
rendezvényen azonban számos „alföldi" problémát, sajátosságot tárt fel és vitatott
meg a több száz résztvev ő, tehát bőven maradt tennivaló a III. Alföld Kongresszus
számára is.
Nagy Erika
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
170 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XII. évf. 1998 s4
„EURÓPÁBA MEGY A MEGYE"
MEGYÉKKEL A RÉGIÓKÉRT
Beszámoló a VIII. megyekonferenciáról
A Baranya Megyei Önkormányzat Közgy űlése a Megyei Önkormányzatok Orszá-
gos Szövetsége támogatásával 1991 óta biztosított fórumot a területi önkormányza-
tokat érintő kérdések megvitatására. Az eddig minden év őszén megrendezésre
kerülő konferencia 1998-ban az országgy űlési és önkormányzati képvisel őválasztá-
sokat kísérő személycserékre való tekintettel nem lett megtartva. 1999. március 11-
12-én immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre a konferencia Pécsett. A
konferencia az első hat alkalommal az „Európába megy-e a megye?" címet viselte,
az elnevezés megválasztásának az volt a célja, hogy felkeltse a figyelmet a megyei
önkormányzatok feladat- és hatáskörének bizonytalanságaira, és jöv őbeni kilátásuk
ellentmondásosságára. 1997-t ől a konferencia elnevezése az „Európába megy a
megye" címre változott. A konferenciára meghívottak köre is jelent ősen kibővült az
elmúlt évek során. Míg kezdetben a konferencián a szakma, a tudomány és a fels ő-
oktatás képvisel ői vettek részt, addig ma már képviseltették magukat a közigazgatási
hivatalok, a TÁKISZ-ok és a megyei jogú városok is. A konferencia résztvev őit
Göncz Árpád köztársasági elnök táviratban köszöntötte, és eredményes munkát
kívánt.
Megnyitójában Kékes Ferenc (elnök, Baranya Megyei Önkormányzat Közgy űlése)
néhány szót szólt az eddigi konferenciák által tárgyalt problémákról, a megye szere-
péről, illetve a kistérségek és a régiók megjelenésér ől. Mint kiemelte, a konferencia
mindig a legaktuálisabb kihívásokra próbált választ adni, ezért 1996 óta a terület-
fej lesztéssel, most pedig a regionális politikával és tervezéssel kapcsolatos kérdés-
körökkel foglalkozott. Endre Sándor (elnök, MÖOSZ) megnyitójában arról beszélt,
hogy 1991-ben a megyei önkormányzatok megmaradása volt a tét, akkor a tudo-
mány állt a megyék mellé. Ma azonban, mint azt a konferencia elnevezése is mutat-
ja, nem az a kérdés, hogy legyen-e megye, eljut-e Európába a megye. Ez már tény.
A kérdés az, hogy milyen legyen a megye hatásköre, funkciója. A feladat és hatás-
köri reform csak a forrásfinanszírozás átalakításával lehetséges. Kiemelte, hogy a
régiókban nem szabad újabb veszedelmet látni, hiszen azok mellett a megyékre is
szükség van.
A megnyitót követően a plenáris ülésen a megyék és a régiók területfejlesztésben
betöltött szerepér ől, a regionalizmus aktuális európai kérdéseir ől, és a kormány
közigazgatás-fejlesztési, átalakítási elképzeléseir ől fejtették ki nézeteiket az el ő-
adók.
Sára János (FVM) elmondta, hogy ma Magyarországon a területfejlesztés a speci-
ális problémák miatt vidékfejlesztést (vidék-centrikusságot) jelent. Kiemelte, hogy a
három szint közül eddig a megyei szint volt a legsikeresebb a területfejlesztés terü-
letén. Az elő csatlakozási támogatások fogadása érdekében fel kell gyorsítani a te-
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 171
rületfejlesztés intézményrendszerében rejl ő problémák megoldását. Megjegyezte,
hogy a területfejlesztésr ől és rendezésről szóló törvény módosítását a parlament
várhatóan már júniusban elfogadja. Az európai uniós csatlakozásra való felkészü-
lésként tovább kell alakítani a jelenlegi területfejlesztési rendszert, melyben a megye
mellett egyre nagyobb szerepet fog kapni a kistérség és a régió is. Az el őcsatlakozá-
si támogatások miatt ezt a felkészülést fel kell gyorsítani, a projektfinanszírozásról
pedig át kell térni programfinanszírozásra.
Kovács Ferenc (KHVM) mindenekel őtt egyetértett a konferencia címének üzene-
tével. Előadásában hangsúlyozta, hogy az infrastruktúra és a közlekedés fejlesztése
nélkül nincsen területfejlesztés. A közlekedési infrastruktúra a társadalmi-gazdasági
lét alapfeltétele.
Hans De Belder (Európai Régiók Gyűlése elnökének meghatalmazott képvisel ője)
röviden bemutatta a regionalizmus aktuális európai kérdéseit. Az Európai Régiók
Gyűlése, mint politikai mozgalom, 270 taggal rendelkezik (Magyarországot a 19
megye képviseli). Alapvet ően két fő célja van: a regionalizmus támogatása Európá-
ban, illetve a régiók közötti hálózatépítés, egymás segítése és támogatása. Különös
figyelemmel kísérik a magyar és a lengyel, illetve a wales-i és a skót regionalizmus
alakulását. Kiemelte, hogy a b ővítési tárgyalásokon a magyar fél igen üt őképes és
erős, azonban hiányzik a régiókkal való kapcsolata. Felvetette az úgynevezett Euró-
pai Alkotmány kérdését, mely mostanában egyre nagyobb figyelmet kap, és igen
fontos lenne a régiók és az önkormányzatok szempontjából.
Pálné Kovács Ilona (MTA RKK DTI) a régiók és a megyék területfejlesztésben
betöltött szerepének ellentmondásaira, és legéget őbb problémáira hívta fel a figyel-
met előadásával. Mint kezdte, ő nem annyira optimista a régiók magyarországi
helyzetét illetően, mint az el őtte szólók. Részletesen bemutatta a múlt kudarcait, a
funkcióhiányos megyéket, és az azt korrigálni szándékozó lépéseket, illetve a spon-
tán regionalizáció (ágazati, gazdasági szerepl ők, oktatás, egészségügy regio-
nalizációja) hatásait. A megyerendszer szétesett, a területfejlesztésben képtelen
betölteni szerepét a szükséges intézmények és funkciók hiányában. Túl sok és túl
sokféle régió jött létre az utóbbi id őszakban. Ezek a régiók még nem igazi régiók,
nem hoznak létre közös érdekeket szolgáló programokat. A regionális fejlesztési
tanácsokat csak a források megszerzése érdekében hozták létre. Minél el őbb szük-
ség van erős területfejlesztési régiókra, melyek forrás és hatáskör-decentralizációval
hozhatók létre. A régiókat csakis a meger ősített megyékre lehet építeni. Politikai
igazgatási régió csak kés őbb lehetséges, miután tisztázódtak a regionális funkciók, a
régiók száma, központja, határa, a közigazgatási szintek száma (megyék felett vagy
helyett). A tradíciók nélküli regionalizmus is sikeres lehet, de rengeteg id ő kell
hozzá.
Balsay István (Miniszterelnöki Hivatal) a kormány közigazgatás-fejlesztési elkép-
zeléseit ismertette. Véleménye szerint pozitívumként kell értékelni azt, hogy sok
kérdésben vita van a régiók körül, és hogy a sajtóban is igen sokat foglalkoznak a
kérdéssel. A közigazgatásban nem reformra, teljes átalakításra, hanem jól átgondolt
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
172 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XII. évf. 1998 s 4
fejlesztésre van szükség, melyben az EU csatlakozás nem cél, hanem eszköz. A
közigazgatás fejlesztését segítheti, hogy az OECD Mexico, Dél-Korea és Dánia
mellett Magyarország közigazgatását is átvilágítja. A közigazgatás-fejlesztés leg-
fontosabb célja hatékonyságának növelése. A gazdaság regionális folyamatainak
követéséhez szükség van az államigazgatási régiókra. A régió határoknak azonban
nem biztos, hogy a jelenlegi megyehatárokat kellene követni. Jelenleg 52 országos
hatáskörű szerv működik az országban, azonban ezek közül egy sem rendelkezik
regionális szervezettel. A kormány célja, hogy e szervek többségénél egy regionális
központ kerüljön felállításra. Cél a területi informatikai rendszer összehangolása is.
Végül a területfejlesztéssel kapcsolatban azon véleményének adott hangot, miszerint
az alapvetően jó kezekben van az FVM-ben, azonban hiányozik az urbánus érdekek
képviselete.
A konferencia els ő napja a Belvárosi étteremben a megyei közgy űlési elnökök kö-
rében tartott kötetlen vitával és beszélgetéssel ért véget, melyet Agg Zoltán vezetett.
Másnap a munka a közigazgatási és a területfejlesztési szekciókban folytatódott,
ahol szintén igen színvonalas korreferátumok és viták hangzottak el.
A közigazgatási szekcióban tíz korreferátum hangzott el. Megvitatásra került a
közigazgatás jelenlegi helyzete, és a résztvev ők megállapították, hogy egyes terüle-
teken felszínes a tájékozottság, ezért ismereteinket célszer ű lenne további kutatá-
sokkal b ővíteni. Több oldalról vizsgálták az el őadók a politika és az önkormányzat
viszonyát. Megállapították, hogy gondok vannak a „jog uralmának" az érvényesülé-
sével, és részben ezzel összefüggésben napirendre került a köztisztvisel ők helyzete
is.
A területi tagozódás problémáira szinte minden el őadó kitért, arra is felhívták a
figyelmet, hogy alkotmányos kérdésekre is tekintettel kell lenni. A régió fogalmának
értelmezése körül, mely nem teljesen tisztázott (a sajtó is többféle értelemben hasz-
nálja), komoly szakmai vita is kibontakozott. Hans De Belder megpróbálta definiál-
ni, miszerint a régió: olyan demokratikusan választott politikai hatóság, mely köz-
vetlenül a kormány alatt helyezkedik el, és többé-kevésbé gazdaságilag és pénz-
ügyileg autonóm. Sokszor saját kultúrájuk, történelmük, nyelvük stb. is lehet. Töb-
ben foglalkoztak a létező és a kialakítandó területi önkormányzatok viszonyával, a
feladat és hatáskör telepítés rendszerével, azzal, hogy milyen szerephez jutnak a
régiók és a kistérségek, és milyen funkciói lesznek a megyéknek.
A területi önkormányzás jelenlegi helyzetének megítélésében a vélemények között
nem volt lényeges eltérés. Megállapították, hogy a jogalkotó jelenleg mostohán
bánik a megyékkel, az önkormányzatok ezért nem alkalmasak a területi érdekek
érvényesítésére. A megyei közgy ű lési tagok választási rendszerét az el őadók csak
kritikával illették.
Ismét hangsúlyozták, hogy nem a jelenlegi rendszer megszüntetése a megoldás,
hanem annak fejlesztése, az evolúciós folyamat.
A területfejlesztési szekcióban hét korreferátum hangzott el. Mindenki egyetértett
abban, hogy a régiók létrehozásának szükségessége ma már nem vitatható. Azonban
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 165-173. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 173
annak célja nem kizárólag az EU csatlakozás követelményeinek való megfelelés,
hanem legalább ennyire a területfejlesztés hatékonyságának, sikerességének el ő-
mozdítása is. Ezért szükséges az eddig hiányzó regionális szint gyors kiépítése és a
területfejlesztési rendszer megszilárdítása. A régióépítés az ország modernizációjá-
nak, a decentralizáció továbbvitelének az egyik lehet őségét teremti meg.
A területfejlesztés szinte minden eleme kapcsán jelent ős késésben vagyunk az EU
csatlakozásra való felkészülésben, ezért határozott politikai szándékra és gyors
cselekvésre van szükség. A formai-intézményi elemek minimálisan szükséges köre
létrejött, vagy a területfejlesztési törvény tervezett módosításával (1999. június)
létrejöhet. A hosszú tanulási folyamat eredménye lehet a m űködés minősége, a
funkciók ellátása, és főleg a sikeresség, mely a regionális kohézió formálódásának
és az identitásnak az alapja.
A régióépítéshez a régiók számára a feladatokhoz mért eszközökre, forrásokra van
szükség, amelyek nem a már létez ő területfejlesztési szintek forrásainak, eszközei-
nek a koncentrációja, hanem a központi források további decentralizációja útján
teremthetők meg. A régiók, a megyék és a kistérségek között a területfejlesztési
funkciók és feladatok világos megosztására van szükség. A régiók a megyékkel
együtt, csak azokra építkezve és azokkal együttm űködve valósíthatók meg. Együtt-
működő, és nem rivalizáló területfejlesztési szintek és szerepl ők vihetik csak sikerre
a területfejlesztés ügyét.
A regionalizáció ma mind az ország egyes térségeit tekintve, mind pedig a folya-
mathoz szükséges tevékenységi és hatáskörök alakulását tekintve is differenciált
helyzetben van. A továbbmozdulás sok tekintetben függ a területfejlesztési törvény
módosításának elfogadásától és a módosítás tartalmi elemeit ől.
Emellett az egységes régiók létrejöttében nélkülözhetetlen a bels ő szereplők akti-
vitása, a partneri együttműködés az önkormányzati, a gazdasági, a dekoncentrált
államigazgatási szerepl ők, a civil szervezetek és minden helyi aktor között.
A kétnapos konferencia a résztvev ők számára igen sok hasznos tapasztalattal zá-
rult. Nagy áttörésnek tekinthet ő, hogy a megyék által szervezett konferencián min-
denki támogatta a régiókat, és minden résztvev ő egyetértett abban, hogy azokat a
megerő sített megyékre alapozva kell felépíteni. A kormányzati decentralizáció csak
a regionalizációval képzelhet ő el, mely folyamat el őre láthatólag igen hosszú lesz,
de most kell elkezdeni. Végül az el őttünk álló hatalmas feladatot és annak megvaló-
sítása során felmerül ő , már ma is látható problémákat szemlélve biztosak lehetünk
abban, hogy jövő re ismét megrendezésre kerül a megyekonferencia. Mint Hans De
Belder elő adása végén felvetette, a 2000-es konferenciának már az „Európába rohan
a megye" címet kellene viselnie.
Grosz András