Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 117-131. p.
Tér és Társadalom XII. évf. 1998 s 4: 117-160
GYORS TÉNYKÉP
BÉRLAKÁSOKKAL VAGY NÉLKÜLÜK?
LEHETŐSÉGEK ÉS IGÉNYEK FELMÉRÉSE
GYŐRÖTT
(With or Without Flats? Assessement of Opportunities and
Demands in Győr)
NÁRAI MÁRTA
Bérlakások Magyarországon
A klasszikus értelemben vett bérház fogalmát alapul véve — bérelt, illetve bérel-
hető lakásokból álló nagyobb ház — Magyarországon mára szinte megsz űnt ez a fajta
lakhatási lehet őség, az ingatlanpiac palettájáról pedig teljességgel hiányzik. Ezzel
szemben a fejlett nyugati országokban általában a lakásállomány 30-50%-át teszik
ki ezek a lakások. Nyugat-Európa nagy részén általános tendencia, hogy a lakosság
jelentős része bérlakásokban él (a legtöbben Svájcban, ahol arányuk a 70%-ot is
eléri, a legkevesebben Angliában, de arányuk ott sem kevesebb 30%-nál) (Takács
1998). Nálunk azonban az elmúlt évtizedekben magának a bérháznak a megítélése is
nagyon pejoratív értelmezést nyert. A szocializmus éveiben kialakított állami bérla-
kás-rendszer eltüntette a klasszikus értelemben vett bérház fogalmát és helyette egy
sajátos formát hozott létre. A szocializmus els ő évtizedeiben a lakás kikerült a piaci
forgalomból, a társadalom jutalmazási rendszerének részévé vált. Állami monopóli-
um lett a többlakásos lakóházak építése, fenntartása, a lakások elosztása. Elvileg
minden magyar állampolgár jogosulttá vált állami lakáskiutalásra. Szelényi Iván és
Konrád György hatvanas évek végén végzett vizsgálata azonban bebizonyította,
hogy ez a jogosultság fikció, az olcsó állami bérlakásokhoz relatíve nagyobb arány-
ban jutottak a magasabb jövedelm ű csoportok, mint az alacsonyabbak (Szelényi
1972).
Az utóbbi évtizedekben az állami, majd az önkormányzati bérlakások odaítélése,
és a bérleti díj megállapítása szociális alapon történt.
A kilencvenes évek elejétől, amióta megnyílt a lehet őség a lakásprivatizációra,
maguk a bérl ők tömegesen vásárolták meg nagyon kedvezményesen bérleményeiket.
(A legtöbb bérlakás 1995-ben, 1994-ben, illetve 1991-ben került magántulajdonba.)
Fel sem merült annak a lehet ősége, illetve igénye, hogy esetleg magánbefektet ők
bérlakás hasznosításra komplett házakat vásároljanak. Ugyanez mondható el az
építésr ől is. A bérházak építésének hiányát az ingatlanfejleszt ők azzal magyarázzák,
hogy egyrészt nem teremt ődött meg még az intézményi oldal, másrészt nincs meg a
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
118 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s4
fizetőképes kereslet sem (Takács 1998). Napjainkban egyedül a luxus-bérlakások
képesek megmozgatni a befektet ők, illetve a bérlakás-bizniszben érdekelt cégek
érdeklődését. E lakások bérl ői elsősorban a multinacionális cégek alkalmazásában
itt dolgozó külföldiek köréb ől kerülnek ki, ők vagy cégük képes csak megfizetni a
borsos bérleti díjakat (havi 1500-2000 USD) (Nagy 1999).
A fizetőképes kereslet kialakulásához egyrészt az kell, hogy megváltozzon a bér-
lakásokkal szembeni pejoratív szemlélet, másrészt az, hogy a bérleti díjak olyan
mértékűek legyenek, hogy azt az a réteg, amelynek segítséget jelenthetnek ezek a
lakások, meg tudja fizetni. Az emberek bérlakásról való gondolkodásának megvál-
toztatásához tudatosítani kell, hogy ezek a lakások nem szociális jelleg ű lakások,
azaz sem méretükben, sem komfortfokozatukban nem rosszabbak az ingatlanpiacon
értékesítésre szánt lakásoknál.
Külföldön a bérházak állami vagy önkormányzati nonprofit szervezetek formájá-
ban működő gazdasági társaságok. Általában az önkormányzatok támogatást adnak
működtetésükhöz. Állami szinten pedig különféle szempontok alapján részesítik
jelentős adókedvezményekben azokat az ingatlanfejleszt őket, amelyek bérházépí-
tésbe kezdenek. A megépíthet ő bérházak műszaki standardját szigorúan szabályoz-
zák. A házak, lakások minősége a magyarországi közepes kategóriába sorolható
lakások színvonalának felel meg.
A lakhatásnak e formáját leggyakrabban két nagy kör választja: a fiatalok, akik
első saját otthonuk megvásárlását egyre kés őbbi életkorra tolják ki, addig bérlaká-
sokban élnek és fizetik a piaci bérleti díjakat, ami általában a havi nettó összjöve-
delem 30%-a. A másik kör a szociális bérlakásban él ők köre, akik anyagi helyze-
tüknél fogva még a bérlakások piaci díját sem képesek fizetni. Az általuk fizetett
összeg és a piaci díj különbözetét az önkormányzatok vállalják magukra (Takács
1998). Ez nem jelenti azt, hogy e kör rosszabb lakásokban lakna, mint azok, akik
önerőből képesek a lakbérek finanszírozására.
Előbb-utóbb Magyarországon is elkerülhetetlen lesz a bérházépítés. A lakáspriva-
tizáció során több mint félmillió bérlakás került magántulajdonba, így az önkor-
mányzatok által fenntartott lakásbérlemények száma kevesebb, mint harmadára
(29%-ra) esett vissza 1997 végére (ez megközelít őleg 216 ezer bérlakást jelent). A
megyei adatokat véve figyelembe, jelent ős eltéréseket találhatunk: néhány megyé-
ben Fejér, Komárom-Esztergom, Baranya) a korábbi bérlakás-állomány
80%-át privatizálták, míg pl. Vas, Gy őr-Moson-Sopron, illetve Bács-Kiskun me-
gyében ez az arány megközelít őleg 60%. Az önkormányzatok tulajdonában maradt
lakásállomány jelentős része a mai kor követelményét messze alulmúló szociális
lakás. Ezt a lecsökkent, valamint tönkremen ő lakásállományt valamilyen módon
pótolni kell.
1991 és 1997 közötti id őszakban bérbeadás céljára mindössze 2673 lakás épült.
Ezek kétharmadát önkormányzatok, közel hatodát pedig gazdasági szervezetek
építtették. Központi költségvetési szervezet által, illetve megbízásából 1993 óta már
nem épül bérlakás. Az arányokból látható, hogy els ősorban az önkormányzatok
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Gyors ténykép 119
vállalják magukra e terhet, egyéb befektet ők, cégek fantáziáját nem igazán mozgatja
meg a lakásszektor ezen szegmense. Az els ő vállalkozói alapon történ ő beruházást,
úgy tűnik, a 100%-os német tulajdonban lév ő Bajor Házépít ők Kft. valósítja meg
(Nagy 1999). E cég els ősorban bérlakásként kívánja hasznosítani azt a 170 lakást,
melyet Budapesten a MOM Parkban építenek fel 2000 végére. A beruházó négy-
zetméterenként 15 márkás bérleti díjjal kalkulál, ami nem csekély összeg.
Néhány önkormányzatnál (pl. Gy őr, Kispest, Székesfehérvár) kifejezetten fiatalok
részére alakítottak ki olyan garzonházakat, melyekben meghatározott ideig alacsony
bérleti díjért lakhatnak, ha vállalnak egy bizonyos havi összeg ű takarékoskodást,
melynek célja, hogy a bérleti id ő lejárta után könnyebben juthassanak lakáshoz.
Ezek a törekvések jók és követend őek, de csak kevés ember számára jelentenek
átmeneti időre — és sajnos rövid id őre — megoldást, így nem teszik nélkülözhetetlen-
né a nagyobb tömegű piaci jellegű bérlakások építését, kialakítását.
Győri helyzetkép
A lakások nagymértékű privatizációja Győrt sem kerülte el. 1997-ben a települé-
sen 5558 önkormányzati bérlakás volt, ez a város lakásállományának 11,2%-a, ezzel
szemben 1993-ban ez az arány 30% volt (14 652). A többi megyeszékhely adatait is
figyelembe véve az említett id őszakban Győrött csökkent leginkább az önkormány-
zati bérlakások össz-lakásállományhoz viszonyított aránya. Ennek ellenére azonban
a város megőrizte vezet ő pozícióját, 1993-ban els ő volt az önkormányzati bérlaká-
sok arányát tekintve, 1997-ben is kedvez őbb helyzetben volt — kivéve Szombathelyt
— a többi megyeszékhelyhez képest. Budapestet is figyelembe véve az el őbb leírtak
annyiban módosulnak, hogy a fő városban minden megyeszékhelynél nagyobb az
önkormányzati lakások aránya (1. táblázat).
Az, hogy nagy számban maradt a gy őri önkormányzat tulajdonában lakás, nem
feltétlenül azért van, mert azokat az önkormányzat nem akarta eladni, vagy netán
nem akadt rá vev ő . Az önkormányzat tulajdonát képez ő bérlakások jelent ős része
nem adható el, mert műemléképületben található. Az értékesíthet ő lakásállomány
(10 362) eladása 1998 folyamán szinte befejez ődött.
A bérleti díjakat tekintve (1997-es adatok alapján) Gy őrött 36-80%-kal alacso-
nyabb díjat fizetnek a bérl ők a komfortfokozattól fiigg ően, mint az országos átlag.
Hasonlóan alacsony lakbérek a megyeszékhelyek közül még Szegeden találhatók.
A győ ri önkormányzat hamar felismerte annak szükségességét, hogy valamilyen
módon el kell kezdeni a privatizált önkormányzati lakások pótlását, és meg kell
határozni saját szerepvállalását a lakásellátásban, illetve a lakásnélküliek problé-
májának megoldásában. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években szaporodnak a vállal-
kozók által építtetett társasházak, ezeket azonban borsos áron piaci értékesítésre
szánják és nem bérlakásoknak. A lakosságnak azonban van egy része — feltehet őleg
nem csekély tömegű része — amely nem tud saját lakást vásárolni.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
120 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s 4
1. TÁBLÁZAT
Az önkormányzati bérlakások száma, valamint aránya a lakásállományon belül
a megyeszékhelyeken 1993, 1997
(The numbers and the Percentages of Flats Owned by Local Governments in
County Towns 1993, 1997)
1993 1997
Önkormányzati bérlakások Önkormányzati bérlakások
Megyeszékhely
száma aránya a lakásál- száma aránya a lakás-
lományon belül állományon belül
(1%2) (%)
Békéscsaba 2756 10,24 674 2,46
Budapest 262848 32,46 115977 14,16
Debrecen 13825 17,38 5459 6,68
Eger 3715 15,87 1185 4,96
Győr 14652 30,05 5558 11,20
Kaposvár 3484 13,36 1469 5,55
Kecskemét 5661 13,36 1845 4,36
Miskolc 13648 18,69 6533 8,85
Nyíregyháza 4865 11,09 2432 5,72
Pécs 7245 11,32 4496 6,89
Salgótarján 2663 13,75 1847 9,53
Szeged 16507 23,50 6640 9,22
Szekszárd 843 6,11 330 2,35
Székesfehérvár 4392 11,09 1599 3,98
Szolnok 4563 14,77 2053 6,56
Szombathely 5729 19,00 4043 13,03
Tatabánya 5333 18,24 2386 8,17
Veszprém 4609 20,40 760 3,30
Zalaegerszeg 4301 19,63 722 3,22
Forrás: KSH, T STAR Adatbázis 1993, Lakás és kommunális ellátás 1997. adatai alapján.
- -
1995-ben az önkormányzat megalkotta a város lakáskoncepcióját, majd egy évvel
késő bb azzal összhangban, kidolgozásra került a lakásépítésekre vonatkozó részle-
tes programjavaslat az 1996-2001-ig terjed ő időszakra. A lakáskoncepcióban az
önkormányzat kinyilatkoztatta azon szándékát, hogy - pénzügyi lehet őségeinek
határain belül - részt vállal a lakásellátásban, segíti a lakásgondok megoldását. A
koncepció leszögezi, hogy az önkormányzat nem tudja, és nincs is szándékában,
hogy a város lakásellátásának megoldását teljes kör űen felvállalja, célja a lakáshoz,
illetve támogatáshoz jutók er őfeszítéseivel arányos segítségnyújtás (Győr város
lakáskoncepciója 1995). Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat megpróbál kedvez-
ményes építési telkeket kialakítani, kamatmentes kölcsönnel támogatja az építkez ő-
ket (jelenleg maximum 1 millió Ft-tal), illetve a lakásvásárlókat (jelenleg maximum
600 ezer Ft-tal), valamint a lakásproblémáikat megoldani még segítséggel sem tudó
családok, egyének számára szociális bérlakásokat tart fenn, és lehet őség szerint
létesít.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s 4 Gyors ténykép 121
A koncepció, illetve a hozzá kapcsolódó programjavaslat alapján két társadalmi
csoport támogatása élvez prioritást: a fiatalok lakáshoz jutásának és az idős emberek
nyugdíjasházi elhelyezésének segítése, ez utóbbitól a lakás-mobilitás javulását várja
az önkormányzat.
A lakásgazdálkodásban vállalt szerep fontosságát jelzi, hogy a város költségveté-
sében 1995 óta jelennek meg részletesen, önálló tételként a lakáscélú kiadások,
melyek összege évr ől-évre folyamatosan n ő.
A lakáskoncepcióban foglaltak nem puszta frázisok maradtak. A Marcalvárosban
felépült a 95 lakásos Szent Anna Otthon, mely az id ős emberek számára biztosít
garzonlakásokat. Ez egyházi létesítmény, fenntartója a Szentlélek Templom és Ott-
honfenntartó Alapítvány, az intézmény azonban az önkormányzat támogatásával jött
létre (a hivatal biztosította az építési telket és a közm űvesítést). A Szent Anna Ott-
hon mellett, azzal egybeépülve, a város tulajdonát képez ő 39 lakás is készült, me-
lyek nyugdíjas bérlakásként funkcionálnak. A fiatalok lakáshoz jutását segítve pedig
ún. Fiatalok Háza programot indított el a gy őri önkormányzat, melynek lényege,
hogy a bérl ők legfeljebb öt évig — mely id őtartam nem hosszabbítható — élhetnek a
viszonylag kis alapterület ű lakásokban minimális bérleti díjért. Közben részt kell
venniük egy ún. előtakarékossági programban, melynek keretében havonta az ön-
kormányzat által meghatározott összeget (jelenleg a gyermekes családoknak mini-
mum 18 ezer, a gyermektelen pároknak, vagy egyedülállóknak minimum 20 ezer
forintot) kell egy számlára fizetniük, melyet a bérleti id ő lejártával visszakapnak, és
lakáshelyzetük megoldására használhatják. E program keretében a családalapítás
lehető ségéhez és a kezdeti lépésekhez kíván a város segítséget nyújtani.
A lakások odaítélése pályázati úton történik. A pályázatok elbírálásánál figyelem-
be veszik, hogy az igényl ő egyén, család rendelkezik-e az el őtakarékosság vállalá-
sához szükséges jövedelemmel. E támogatási forma igénybevételére 35 éves kor
alatti házaspárok, élettársak és egyedülálló személyek pályázhatnak.
A városban tömbszerű en négy helyen találhatunk ilyen jelleg ű bérlakásokat,
összesen 218-at. A Szent Imre úti volt szovjet tiszti lakások felújítása történt meg
el ő ször 1993-ban, e 92 lakást jelenleg a Fiatalok Háza program keretében haszno-
sítják. Majd 1995-ben a Mészáros L őrinc utcai munkásszállóból alakítottak ki 51
lakást, valamint 1997-ben a Szigethy Attila utcában egy kollégiumból hoztak létre
30 lakásos garzonházat. A felújítások és átalakítások után az önkormányzat legújabb
kezdeményezése egy 45 lakásos garzonház felépítése volt a Zöld utcában, melyet
1998 ő szén adtak át. Ezek a lakások a városi vagyon egy újfajta megjelenési for-
máját jelentik.
A győ ri önkormányzat szerepvállalása, lakáspolitikája elismerésre méltó, és pél-
daértékű lehet a többi település számára. Az önkormányzat jelenlétére feltétlenül
szükség van a lakáspiacon, de tudatában kell lenni annak, hogy egymaga nem képes
megoldani a lakásellátás területén jelentkez ő problémákat. Az önkormányzati laká-
sok privatizációja, a kilencvenes évek lakásberuházásainak csökkenése — mely
Győ rt sem kerülte el —, a város pozitív bevándorlási egyenlege, az, hogy egyre több
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
122 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s4
diák tanul az itteni fels őfokú intézményekben, akik közül sokan a végzés után itt
kívánnak elhelyezkedni, letelepedni, a multinacionális cégek megjelenése, munka-
erő igényük, a mobilitás (lakás-mobilitás) segítése szükségessé teszi, hogy az ön-
kormányzati bérlakások mellett vállalkozói alapon is épüljenek bérelhet ő lakások.
Ezek a lakások átmeneti vagy hosszabb id őre megoldást jelentenének a pályakezd ő
fiatalok, betelepül ők, albérletben él ők lakásproblémáira.
A Fiatalok Háza program lakásaiban élők
Bérlakásokra szükség van
1998 nyarán kérd őíves felmérést végeztünk a Fiatalok Háza program bérlakásai-
ban élők körében' azzal a céllal, hogy lakásvásárlással, építéssel kapcsolatos hely-
zetükről, lehetőségeikről, elképzeléseikr ől tájékozódjunk. A vizsgálat során kíván-
csiak voltunk arra, hogy a megkérdezettek milyen jellemz őkkel bíró lakásokban
élnének szívesen. Úgy gondoltuk, hogy az így kapott információk támpontokat,
segítséget nyújthatnak további bérlakás-beruházási programok kialakításához. Ah-
hoz, hogy minél több használható és iránymutató információhoz jussunk, olyan
csoportot kellett megkérdeznünk, mely a kérdésben érdekelt és érzékenyen érintett.
Az előtakarékossági program keretében az önkormányzati bérlakásokban él őket
ilyen csoportnak tartjuk — természetesen nem az egyetlen szóba jöhet ő csoport,
gondoljunk csak az albérletben él őkre, vagy akár a pályakezd őkre —, mivel saját
lakással nem rendelkeznek és a rövid bérleti id ő alatt (maximum 5 év) nagyon ne-
héz, vagy szinte lehetetlen megteremteni a pénzügyi feltételeit egy lakás vásárlásá-
nak vagy építésének, tehát e csoport tagjai potenciális bérl őkként jöhetnek számí-
tásba a bérelhet ő lakások piacán.
A felkeresett körben a válaszadói hajlandóság jónak mondható (65%), ez érintett-
ségükkel magyarázható.
A válaszadók 70%-a n ő volt, a kapott adatokat ez azonban nem torzítja, mivel a
család és nem az egyén helyzetére, lehet őségeire kérdeztünk.
A válaszadók kétharmada a 20-29 éves korosztályból került ki, közöttük is dönt ő
többségben (79%) a 25-29 évesek vannak. A 30-34 éves korosztály aránya közel
egyötödnyi, az ennél idő sebbek aránya nem éri el a 10%-ot.
Iskolai végzettségüket tekintve a megkérdezettek fele középfokú végzettséggel
rendelkezik, a diplomások aránya is elég magas (22,32%), melyen belül a f őiskolán
végzettek teszik ki a dönt ő többséget (80%). A fels őfokú végzettség űek arányával
közel megegyez ő a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkez ők aránya, ennél alacso-
nyabb végzettsége csupán a megkérdezettek 4,47%-ának van.
Első sorban tehát kvalifikált fiatalok laknak az általunk terepül választott önkor-
mányzati lakásokban.
A családok döntő többsége gyermekes, kétharmadukban egy, közel negyedükben
két gyermeket nevelnek. A három vagy annál több gyermek ritka. A gyermekek
többsége teljes családban él.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s 4 Gyors ténykép 123
Úgy tűnik, a pályázatok elbírálásánál a gyermekesek el őnyben vannak, azonban
nem lehetetlen gyermektelen házaspároknak, s őt egyedülállóknak sem bekerülni
ezekbe az önkormányzati lakásokba.
A még gyermektelen párok, illetve hajadonok vagy n őtlenek közül egy kivételével
mindenki szeretne a kés ő bbiekben utódot, többségük két gyermekre gondol. Az egy
gyermeket nevel ő párok több, mint ötöde nem tervez több gyermeket, közel harma-
duk azonban még egy utódot szeretne. Elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek nagy
része kétgyermekes családmodellben gondolkodik.
A tervezett gyermekek megszületésének id őpontját a párok többsége nem bízza a
véletlenre, többnyire a bérleti id ő lejártának évében vagy azután kívánnak gyerme-
ket, illetve újabb gyermeket vállalni. A lakások nagyságát tekintve ez érthet ő is: a
megkérdezettek 89%-a ugyanis 50 négyzetméteres, illetve annál kisebb lakásban él.
Ezen családok fele 41-50 négyzetméteres, másik fele viszont 40 négyzetméteresnél
is kisebb lakásokban lakik. A legkisebb alapterület ű lakások csupán 26 négyzetmé-
teresek. A kisebb lakásokat els ő sorban az egyedülállók, a gyermektelen házaspárok
és az egygyermekes családok kapják.
A 'nagyobb' lakásokat tekintve méretük 51 és 65 négyzetméter között mozog, de a
megkérdezetteknek csak minimális része (3 család) él 60 négyzetméteresnél na-
gyobb lakásban.
Ezek az önkormányzati bérlakások tehát els ősorban kis alapterületű lakások.
Jelenlegi helyzetük, jellemzőik mellett kérdő ívünk firtatta a megkérdezettek el-
képzeléseit is, mely kérdésekre adott válaszok segítségül szolgálhatnak további
bérlakás-beruházási programok kidolgozásához abban, hogy mekkora és milyen
jellemzőkkel bíró lakásokban célszer ű gondolkodni.
A kérdőívünket kitöltők közel fele 55-70, negyede 71-80 négyzetméter alapterü-
letű lakást tart szükségesnek családja számára. A 80 négyzetméteresnél nagyobb,
illetve az 55 négyzetméteresnél kisebb lakásban gondolkodók közel azonos arány-
ban találhatók (1. ábra).
1. ÁBRA
A kérdezettek megoszlása a szükségesnek tartott lakásnagyság alapján (%)
(Pollees by Needed Extent of Flat)
55 alatti 55-70 7 1 -80 81-100 100 feletti
2
M
Forrás: kérdőívek.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
124 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s4
A kisebb lakásokat megfelel őnek tartók kétharmada 50-54 négyzetméteres lakást
szeretne, tehát nem annyira kicsit. A nagy lakásra áhítozók többsége pedig nem
kiugróan nagyra vágyik, többségük 81-100 négyzetméter közötti lakást tart megfe-
lelőnek.
Nagyon érdekes, hogy mind az egyedülállók, mind a két, illetve háromf ős csalá-
dok között közel azonos arányban (14%) vannak azok, akik 55 négyzetméteresnél
kisebb lakást tartanak megfelel őnek. Az egyedülállók és a házaspárok valamivel
több, mint fele, a három és négyfős családok döntő többsége (87%-a) 55-80 négy-
zetméter nagyságú lakást szeretne. Az átlagos nagyságú lakások két kategóriája
(55-70, 71-80 négyzetméteres) közti megoszlás a következ őképpen alakult: az
egyedülállók 75%-a, a házaspárok 61,5%-a, a háromf ős családok 62,5%-a, a négy-
fős családok 78,5%-a a kisebb lakásokat tartja elegend őnek. Az utóbbi családnagy-
ság esetében jelent ősen magasabb ez az arány, mint akár a három, akár a kétf ős
családoknál. Az iskolai végzettség is befolyással bír arra, hogy ki mekkora lakást
tart megfelelőnek: a szakmunkásképz őt végzettek, illetve az annál alacsonyabban
képzettek 79%-a, a középfokú végzettség űek 60%-a, a diplomásoknak viszont csak
36%-a tartja elegend őnek a 70 négyzetméteresnél kisebb lakást. Az egyetemi dip-
lomával bírok többsége (60%-a) 80 négyzetméteresnél nagyobb lakást tart szüksé-
gesnek, ez az arány lényegesen magasabb, mint amit a más iskolai végzettséggel
rendelkezők körében tapasztaltunk.
A reálisan elérhető lakásnagyság és a szükséges lakásnagyságról alkotott elképze-
lések között jelent ős eltérések vannak. A válaszadók 40%-a úgy ítéli meg, hogy
csak kis lakás, azaz 55 négyzetméteresnél kisebb lakás megvásárlására lesz valami-
kor lehetőségük, kívánatos lakásnagyságnak ezt a méretet viszont csak 12,5%-uk
jelölte meg. A megkérdezett családok harmada számára elérhet őnek tűnik egy
55-70 négyzetméter körüli lakás, ez viszont kevesebb, mint ahányan ekkora lakást
tartanak megfelel őnek. Ugyanez a tendencia érvényesül a további lakásnagyság
esetében is. Nagyon nagy az eltérés a 71-80 négyzetméteres lakások esetében: egy-
negyednyien képzelnek el ekkora otthont családjuknak, viszont a válaszadóknak
csupán 5%-a ítéli meg úgy, hogy ekkora méret ű lakás vásárlására lesz is lehet ősé-
gük.
A megkérdezettek közel fele úgy érzi, kisebb lakás megvételére vagy építésére
lesz lehetőségük, mint amekkorát szükségesnek, megfelel őnek tartanak, 39% azok
aránya, akiknél a reális lehet őségek és a vágyak nem térnek el, megfelelnek egy-
másnak. Közöttük nem kevesen lehetnek olyanok, akik már a lehet őségeik mérle-
gelése alapján határozták meg a kívánatosnak tartott lakásnagyságot.
A bérleti idő lejártával a megkérdezett családok többségének (61,6%) lesz lehet ő-
sége arra, hogy saját lakásra tegyenek szert. Ezt a lehet őséget leginkább a család egy
fő re jutó havi nettó jövedelme befolyásolja: minél magasabb ez az összeg, annál
nagyobb esélye van a saját lakáshoz jutásnak. Míg a 20 ezer forint alatti egy f őre
jutó jövedelemből élő családok 43%-ának rendez ődik a bérleti id ő lejárta után a
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Gyors ténykép 125
lakáshelyzete, addig a 40 ezer forint feletti egy f őre jutó jövedelemből élők körében
ez az arány már eléri a 100%-ot.
A kedvező helyzetben lév ő családok nagy része (82,6%) vásárlással oldja meg la-
kás problémáit, és csak kisebb hányaduk építkezik. Az utóbbiak esetében nincsen
különösebb jelentősége annak, hogy van-e a család birtokában telek vagy nincs:
ugyanis csak harmaduk rendelkezik telekkel, valamint a telket birtoklók — akik csu-
pán a megkérdezettek 9%-át teszik ki — közel fele-fele arányban vásárolni, illetve
építkezni fognak.
A jövedelmi helyzet mellett a családok lakáshoz jutási esélyeit meghatározza az is,
hogy számíthatnak-e valaki segítségére, vagy igénybe kívánnak-e venni valamilyen
támogatást (pl. banki kölcsönt, szociálpolitikai támogatást stb.). Azok közül, akik
számíthatnak valaki segítségére, a többségnek (78,5%) lesz lehet ősége továbblépés-
re, míg azok között, akiknek öner őből kell változtatni helyzetükön, ez az arány csak
51,4%.
A lakáshelyzetüket megoldani tudók között közel azonos arányban vannak azok,
akik saját anyagi forrásaik mellett más vagy mások pénzügyi segítségére is számít-
hatnak és így tudják rendezni lakáshelyzetüket, illetve azok, akik öner őből lesznek
képesek arra, hogy az önkormányzati bérlakásokban eltöltött évek után saját lakásra
tegyenek szert. Azok többsége (78,5%-a), akik nem tudják megoldani lakáshelyze-
tüket, nem számíthat senki támogatására.
Elsősorban a szülő k segítségére támaszkodhatnak a fiatalok, de említették néhá-
nyan a nagyszülőket, illetve egyéb rokonokat is, valamint vannak, akik az önkor-
mányzatnál (10%) vagy a munkahelynél (4%) kívánnak kölcsönt igénybe venni, de
akadnak, akik banki hitel felvételére gondoltak (6%). Természetesen vannak olyan
családok, melyek több helyr ől is tudnak, illetve kívánnak segítséget igénybe venni.
A győri önkormányzat kamatmentes kölcsön nyújtásával próbálja segíteni a lakás-
vásárlókat, illetve az épít őket. Az igénybe vehet ő támogatás mértéke jelenleg vá-
sárlásnál maximum 600 ezer forint, építésnél maximum 1 millió forint. A kedvez-
ményes hitelre a már három éve Győrben élők pályázhatnak, és követelmény, hogy
az igénylő rendelkezzen a szükséges fennmaradó összeggel.
Több győri nagyvállalat ad dolgozóinak kamatmentes vagy kedvez ő kamatozású
lakásépítési és lakásvásárlási támogatást (pl. ÉDÁSZ Rt., Audi Hungaria Motor
Kft., United Biscuits Gy ő ri Keksz Rt, Philips Components Kft. stb.), de a cégek
többségénél nincs ilyen lehetőség.
Piaci feltétel ű lakáshitel felvételére az OTP és a takarékszövetkezetek mellett —
melyek a lakáshitelek 95%-át nyújtották 1997-ben —, a Postabanknál, a Takarék-
banknál, a Kereskedelmi és Hitelbanknál, a CIB Banknál, valamint a Földhitel- és
Jelzálogbanknál van lehet őség. A bankoknál igénybe vehet ő hitelek kamatozása
nagyon kedvező tlen (1998. decemberében 25-27% volt banktól függ ően)
(Hegedüs—Várhegyi 1999).
Sajnos a megkérdezettek több mint harmada nem képes lakáshelyzetét megoldani
bérleti idejének lejártakor. Ezeknek a családoknak a dönt ő többsége nem számíthat
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
126 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s 4
sem a szülők, sem mások támogatására. A válaszadók negyede úgy ítéli meg hely-
zetüket, hogy 5 éven belül jutnak el odáig, hogy saját lakást vásárolhassanak, har-
mada 10 év múlva vagy annál kés őbbre teszi eme fontos esemény megvalósulását.
A szülői, rokoni segítségnyújtás, az önkormányzati, vállalati, illetve banki lakás-
hitelek mellett van még egy támogatási forma, mely 1996 végén jelent meg Magya-
rországon: ez a lakás-takarékpénztári konstrukció, mely kedvez ő megoldást, segít-
séget próbál nyújtani a lakás problémákkal küszköd őknek. A konstrukció lényege,
hogy négyéves elő takarékosság után 6%-os kamatra lakásépítési, -vásárlási,
-felújítási hiteleket nyújtanak a lakás-takarékpénztárak. Az el őtakarékosság idején
kapott alacsony (3%-os) kamatért az állam támogatással kompenzálja a betéteseket.
Eddig négy lakás-takarékpénztár kezdte meg m űködését: a Fundamenta, a Lakás-
kassza, az OTP és az Otthon, melyek mindegyike kereskedelmi bank alapításában
jött létre (Hegedüs—Várhegyi 1999).
Az általunk vizsgált körben nem igazán talált pozitív fogadtatásra ez a lehet őség,
azaz a megkérdezett családok többsége (78,5%) nem vesz részt ilyen jelleg ű takaré-
koskodásban. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek az emberek egy másfajta
előtakarékossági program keretében élnek az önkormányzati bérlakásokban, azaz az
önkormányzat által meghatározott minimális havi összeget félre kell tennie a csalá-
doknak (jelenleg havi 18, illetve 20 ezer forint), akkor érthet ő, hogy többségük ezen
felül már lakás-takarékpénztárnak nem tagja. Az önkormányzat által meghatározott
összeg irányösszeg, azaz ennél többet is vállalhatnak a családok. A megkérdezettek
75%-a él is ezzel a lehet ő séggel. Vannak azonban olyanok is, igaz elenyész ő arány-
ban, akik 14 ezer Ft-nál is kisebb összeget gy űjtögetnek. Ők elsősorban azok közül
kerültek ki, akiknek 1998 végén vagy 1999-ben jár le a bérleti idejük, mivel koráb-
ban a kötelez ő en megtakarítandó összeg jóval alacsonyabb volt a jelenleginél. A
szerző désben vállaltakon felül a családok jelent ő s része megpróbál még kisebb-
nagyobb összegeket megtakarítani. Ez a pár száz forinttól a több tízezerig terjedhet
attól függő en, hogy kinek mit engednek meg az anyagi lehet őségei. Ez pedig a csa-
ládok nagy részének nem sok mindent. Legalábbis ez t űnik ki az egy főre jutó havi
nettó jövedelmet firtató kérdésünkre adott válaszokból. A megkérdezettek több mint
felének kis, illetve közepes jövedelemb ő l kell gazdálkodnia: negyedüknél 20 ezer
forintnál kevesebb, harmaduknál pedig 20-29 ezer forint közötti az egy f őre jutó
jövedelem. Vannak sajnos olyan családok is, ahol 10 ezer forint alatti ez az összeg.
Magasabb jövedelemb ől — az egy fő re jutó havi összeg 40 ezer forint feletti —a csa-
ládoknak csupán tizede él. Ilyen jövedelmi helyzettel csupán az egyedülállók és a
gyermektelen házaspárok dicsekedhetnek. A gyermekes családok esetében minél
több utódot nevelnek, annál alacsonyabb az egy f őre jutó havi nettó jövedelem
összege. Egy gyermek esetében a családok ötöde él 20 ezer forint alatti egy f őre jutó
jövedelembő l, kétgyermekeseknél ez az arány már 47%, három, illetve több gyer-
mek esetében pedig már meghaladja a kétharmados arányt. Az alacsony jövede-
lemmel rendelkező családok 82%-a gyermekes.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Gyors ténykép 127
A család nagyság mellett a jövedelmi helyzetet er ősen meghatározza az iskolai
végzettség: míg a maximum általános iskolát végzettek 60%-ánál 20 ezer forint
alatti az egy fő re jutó havi nettó jövedelem, addig ez az arány a szakmunkás-
bizonyítvánnyal, illetve a középfokú végzettséggel rendelkez ők körében már csak
28%, a diplomások körében pedig 8%. Magas jövedelmi helyzettel — ahol az egy
főre jutó havi összeg 40 ezer forint feletti — a fels őfokú végzettségűek negyede bír,
ezzel szemben az érettségizettek, illetve az annál alacsonyabban képzettek körében
ez az arány nem haladja meg a 7%-ot.
Különböző tartós fogyasztási cikkek, illetve vagyontárgyak birtoklása is jelzi a
családok anyagi helyzetét. Automata mosógép csaknem minden háztartásban meg-
található, de jelent ő s még a telefonnal és a személygépkocsival rendelkez ők aránya
is, számítógép azonban csak ötödük otthonában található. Igazán mobilizálható,
pénzzé tehet ő vagyontárgy birtoklása — melynek 'feláldozása' segítséget jelenthetne
a lakáshelyzet megoldásában —, a személygépkocsin kívül (pl. telek, értékes m űvé-
szeti tárgy stb.) nem jellemz ő a megkérdezett családokra.
A vizsgált körben közel azonos arányban vannak azok, akik kevesebb, mint 3 mil-
lió forintból, és azok, akik 3-5 millió forintból vélik megoldhatónak lakáshelyzetük
rendezését (39,3%, illetve 36,6%). 5 millió forint feletti összeget közel ötödük tart
szükségesnek. Az, hogy ki mekkora összegben gondolkodik, els ősorban a megkér-
dezett iskolai végzettségét ől, a család egy főre jutó havi nettó jövedelmét ől, vala-
mint a reálisan elérhet ő nek tartott lakás nagyságától függ. Minél magasabb a válasz-
adók iskolai végzettsége, annál alacsonyabb körükben azok aránya, akik 3 millió
forint alatti összeget (a maximum általános iskolai végzettség űek körében 60%, a
diplomások között 24%), és annál magasabb azok aránya, akik 5 millió forint feletti
összeget (a maximum általános iskolai végzettség űek körében nincs ilyen, a diplo-
mások között 36%) tartanak szükségesnek lakáshelyzetük megoldásához. Hasonló
tendencia érvényesül a másik két említett tényez ő esetében is. Els ősorban azonban
az iskolai végzettség hatását kell kiemelnünk, mert ez az, ami az általunk vizsgált
populációban a család nagyság mellett nagymértékben meghatározza a jövedelmi
helyzetet, ez utóbbi pedig azt, hogy mekkora lakás elérésére lesz módja e családok-
nak.
A kívánt lakások típusára, jellemz ő ire vonatkozólag is kikértük az általunk megke-
resett kör véleményét. A megkérdezettek közel fele családi házat szeretne, hasonló-
an jelentő s azok aránya is, akik társasházban vásárolnának lakást. Ez utóbbiak döntő
többsége (89%-a) olyan társasházba kíván költözni, ahol maximum 10 lakás talál-
ható. Ennél nagyobb társasházban — még a lakótelepi panellakást választók körében
is — kevesebben keresnének otthont a családjuknak.
A lakástípus megválasztása összefüggést mutat az iskolai végzettséggel, valamint
azzal, hogy mekkora lakást tartanak szükségesnek a megkérdezettek családjuk szá-
mára. Minél nagyobb alapterület ű lakásban gondolkodnak, annál nagyobb a családi
házat építeni vagy vásárolni szándékozók aránya, és annál kisebb a lakótelepi pa-
nellakást említő k aránya. Az 55 négyzetméteresnél kisebb lakásra vágyók között a
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
128 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s4
két említett lakástípus aránya még azonos (28,5%), azok között azonban, akik 80
négyzetméteresnél nagyobb lakást tartanak megfelel őnek, senki sem kíván panella-
kásban élni, viszont 81,25% a családi házban gondolkodók aránya.
Az iskolai végzettség emelkedésével határozottan csökken ő tendencia figyelhet ő
meg azok körében, akik a panellakást választják, és emelked ő tendencia pedig a
társasházi megoldást preferálók körében. Családi házat közel hasonló arányban
szeretnének a különböz ő végzettséggel rendelkez ők, bár az arányokban itt is megfi-
gyelhető némi emelkedés a diplomások felé haladva, de ennek mértéke nem igazán
jelentős.
Ha mindenképpen emeletes házban kellene élni, akkor kétharmaduk maximum
négy emeletesben élne szívesen, és érdekes módon inkább a lift nélküli négy eme-
letest választanák, mint a lifttel ellátottat. Legkevesebben (9%) nyolc emeletes vagy
annál magasabb házban tudják elképzelni az életüket.
Lakását a többség (77,7%) lépcs őházból szereti megközelíteni, de vannak, akik
számára nem idegen a gangos megközelítés sem.
A megkérdezettek közel azonos arányban nem tartják, illetve tartják szükségesnek,
hogy a társasházakban, tömblakásokban legyenek olyan közösségi helyiségek, me-
lyek nem tárolási célokat szolgálnak, hanem nagyobb családi összejövetelek vagy a
ház lakói számára szervezett programok helyszínét biztosíthatják. Azok körében,
akik kis, illetve nagy lakást tartanak szükségesnek családjuk számára, az 50, illetve
a 60%-ot is meghaladja az ilyenfajta közösségi teret igényl ők aránya, míg a közép-
méretű lakásokra vágyóknál nem éri el ezt az értéket. Ez azért említésre méltó, mert
úgy gondoltuk, hogy minél nagyobb alapterület ű lakásra akar valaki szert tenni,
annál kevésbé lesz igénye olyan közös helyiségre, mely akár családi összejövetelek-
re is használható.
Az erkély szükségességér ől nem oszlanak meg ennyire a vélemények: szinte min-
denki a lakás fontos és szükséges részének tekinti az erkélyt, melynek a többség
(49,5%) véleménye szerint 6-10 négyzetméteresnek kell lennie. A megkérdezettek
harmada ennél kisebbet is elegend őnek tart, 5%-uk viszont 10 négyzetméteresnél is
nagyobbat szeretne. Sajnos a kérd őív nem terjedt ki annak firtatására, hogy ki mi-
lyen funkciót szán az erkélynek, milyen tevékenységek helyszínéül kívánja azt hasz-
nálni, pedig feltehet őleg els ősorban ez határozza meg azt, hogy mekkora erkélyt
tartanak válaszadóink megfelel őnek.
A kérdőív egyik kérdése kapcsán különböz ő lakások tervrajzait 2 mutattuk meg a
kérdezetteknek, arra kérve őket, próbálják meg kiválasztani azt, amelyik a leginkább
közel áll elképzeléseikhez, azaz amelyikben legszívesebben élnének. Legmegnye-
rőbbnek egy 75 négyzetméteres, nagy terasszal rendelkez ő, egyszerű elrendezésű
lakás bizonyult. Ilyen lakásban élne szívesen a válaszadók csaknem fele (42%), ez
volt az, amely a többség elképzeléseivel leginkább egybeesett. Igaz, a lakást nem
lépcsőházból, hanem gangról lehet megközelíteni, ami a többség elképzeléseivel
nem egyezik, de erre az aspektusra vagy nem figyeltek fel a válaszadók, vagy ez
másodlagos, harmadlagos tényez őnek bizonyult a kiválasztásnál.
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Gyors ténykép 129
A többi hét tervrajz között nagy volt a szórás. Még két lakás tervrajzát választot-
ták 10%-nál nagyobb arányban: egy kétszintes 84 négyzetméteres, külön álló házat,
hatalmas terasszal és kerttel, és egy 83 négyzetméteres, egyszintes, lépcs őházból
elérhető, erkély nélküli lakást. Ez utóbbi elrendezését a lakás közepén elhelyezked ő,
körbejárható vizesblokk teszi különösen érdekessé és szokatlanná.
Felmérésünk során arra is szerettünk volna választ kapni, hogy milyen tényez ők
bírnak meghatározó er ővel a lakóhely kiválasztásánál, illetve, hogy mely városré-
szeket preferálják a megkérdezettek.
A 2. ábrából jól látható, hogy a lakóhely választás szempontjai közül az óvodák,
iskolák közelségét, a környezet milyenségét és az egészségügyi intézmények közel-
ségét tartják leginkább fontosnak a megkérdezettek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy
első sorban kisgyermekes, gyermekes családok válaszairól van szó. A belváros, a
szolgáltató egységek (bankok, posta, stb.), valamint a munkahely közelsége kevésbé
meghatározó.
2. ÁBRA
Az egyes szempontok fontosságának mértéke a lakóhelyválasztásban (%)
(The Significance of Individual Aspects in Domicile)
Szempontok
nevelési, okt. int. közelsége
környezet min ősége
egészségúgyi int. közelsége
üzletek, boltok közelsége
jó megközelíthet őség
munkahely közelsége
szolg. egységek közelsége
belváros közelsége
15 30 45 60 75 90
Forrás.' kérdőívek.
Több kedvelt hely is akad Győ rben, ahová szívesen költöznének válaszadóink. A
köztudatban úgy él, hogy a város legfrekventáltabb városrészei Nádorváros (több-
nyire társasházakkal beépített, kertvárosi jelleggel bíró zöldterületben gazdag város-
rész), Révfalu (tradicionális kertváros) és Szabadhegy (új kertvárosi rész). Ezt most,
ha csekély számú adatunkkal is, de alátámaszthatjuk. Nagyon sok helyet, városrészt
felsoroltak a kérdezettek, a legvonzóbbnak azonban Nádorváros t űnik (a válaszok
negyede), utána Szabadhegy (a válaszok 18%-a), majd Révfalu (a válaszok 15%-a)
következik. Várható lehet ő ségeiket mérlegelve kívánatosnak t űnik még Adyváros
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
130 Gyors ténykép TÉT XII. évf. 1998 s4
(panellakótelep sok zöldterülettel) és Marcalváros is (14%, illetve 9%). Ez utóbbi
Győr legfiatalabb városrésze, panellakótelep, ahol a kilencvenes években egyre több
társasház is épül. A három legfrekventáltabb városrész els ősorban a magasabb is-
kolai végzettség ű és az átlagosnál jobb anyagi helyzetben lév ő fiatalok válaszai
között fordult elő. A diplomások válaszainak 71%-a, a középfokú végzettség űek
válaszainak 60%-a e városrészekre vonatkozott, míg az ennél alacsonyabb képzett-
ségű eknél ez az arány csupán 42,5% volt. A jövedelmi helyzet esetében hasonló
aránybeli különbségeket tapasztalhatunk.
Kérdő ívünk egyik legfontosabb kérdése — melyért tulajdonképpen ezt a felmérést
készítettük — az volt, hogy megtudjuk, az érintett emberek körében van-e igény
bérlakásokra. Az eredményen mi magunk is meglep ődtünk: a megkérdezettek
59%-a, azaz többségük igényli a bérlakásokat. Ami még meglep őbb: az önkormány-
zati lakás bérleti idejének lejárta után lakást vásárolni tudók körében is többségben
(53%) vannak azok, akiknek lenne igénye bérlakásra, például, ha nagyobb terület ű
lakást tudnának bérelni, mint amekkorát meg tudnak venni. Legalacsonyabb (33%)
azok körében a bérlakás iránti igény, akik családjának nagy — 80 négyzetméteresnél
nagyobb — lakás vásárlására vagy építésére lesz majd lehet ősége.
A bérlakás iránti igényt els ősorban az iskolai végzettség, illetve a család egy f őre
jutó jövedelme befolyásolja. Az alacsonyabban kvalifikáltak, illetve a rosszabb —
vagy kevésbé jó — anyagi helyzetben él ő családok körében lényegesen magasabb
azok aránya, akik szívesen laknának továbbra is bérlakásban, bár a fels őfokú, illetve
középfokú végzettség űek és a magasabb jövedelm ű családok körében is magas ez az
arány (48%, illetve 57%, valamint 45%).
A kérdőíveket kitöltet ő egyetemisták egyt ől-egyig arról számoltak be, hogy a
megkérdezettek nagyon jónak és szükségesnek tartanák, ha minél el őbb megvaló-
sulna Győ rött egy átfogó, tehát sok lakást érint ő bérlakás építési konstrukció.
A felmérés során arra a következtetésre jutottunk, hogy a megkérdezett fiatalok
jelentő s része igényt tart bérlakásokra. Kereslet tehát lenne, és nem csak azok részé-
ről, akik alacsonyabb anyagi lehet ő ségekkel bírnak, vagy kevésbé iskolázottak, vagy
belátható idő n belül nem tudják megoldani lakáshelyzetüket. Ennek oka, hogy reális
lehető ségeik többségüknek kisebb lakást enged meg, mint amekkorát családjuk
számára megfelel ő nek tartanak. Ezeknek a fiataloknak a bérlakásokról való gondol-
kodása, felfogása, mint lehetséges lakhatási módról már megváltozott.
Olyan konstrukció kidolgozására van tehát szükség, mely ezeket a potenciális
bérlőket tényleges bérl ő kké teszi. A pénzügyi feltételek kidolgozása mellett az kell,
hogy a lakások igazodjanak a mai és a jöv ő beli elvárásokhoz, igényekhez. Ehhez
szeretett volna kutatásunk segítséget adni azzal, hogy ezen igényeket felderíti. A
felmérés eredményei azt mutatják, hogy leginkább pár emeletes társasházakban
található, lépcs őházból megközelíthető átlagos nagyságú (60-70 négyzetméteres),
de a bevett gyakorlatnál nagyobb erkéllyel (6-10 négyzetméteres) rendelkez ő laká-
sokban, kellemes lakókörnyezetben, nevelési, oktatási és egészségügyi intézmé-
Nárai Márta:
Bérlakásokkal vagy nélkülük? Lehetőségek és igények felmérése Győrött.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 117–131. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Gyors ténykép 131
nyekkel jól ellátott környéken laknának szívesen a megkérdezettek. Ezek figyelem-
be vételével olyan bérlakásokat sikerülhet kialakítani, melyek megoldást jelentenek
a lakásproblémákra, és vonzóak is az emberek számára. Természetesen nem lehet
standard lakásokban gondolkodni, mert mint írásunk is bizonyítja, az igények, illet-
ve a lehetőségek lényegesen eltérnek a család nagyság, a kvalifikációs szint és a
jövedelmi helyzet alapján.
Nemcsak Győrben, hanem más városban is a várospolitika, a lakáspolitika meg-
határozó eszközévé kell tenni a bérlakás programot. Az így felépült lakások a tele-
pülés gazdasági fejlődését elősegítő beruházások, melyek a városi, nemzeti vagyon
egy újfajta megjelenési formáját jelentik, és nagymértékben hozzájárulnak a lakos-
ság bizonyos rétegeinek — pl. pályakezd ők, fiatalok, albérletben él ők — mobilitásá-
hoz. Mivel az önkormányzatok egymaguk nem képesek megoldani a lakásellátás
területén jelentkez ő problémákat, ezért szerepvállalásuk mellett feltétlenül szükség
lenne egyrészt arra, hogy vállalkozói alapon is épüljenek bérelhet ő lakások, más-
részt indokolt lenne az e fajta lakáskonstrukció támogatására egy átfogó országos
program kidolgozása is.
Jegyzet
A felmérés nem terjedt ki a Zöld utcai garzonház lakóira, mert a vizsgálat idején a házban még nem
éltek bérl ők.
2
A tervrajzokat Csillag Katalin és Gunther Zsolt építészek bocsátották rendelkezésünkre.
Irodalom
Győr város lakáskoncepciója. (1995) A Lakásügyi Bizottság el őterjesztése a november 30-i Közgy űlé-
sen.
Győr város lakásépítési koncepciójához kapcsolódó megvalósítási programjavaslat. (1996) A Lakás-
ügyi Bizottság előterjesztése az április 11-i Közgyűlésen.
Hegedüs J.—Tosics I. (1998) A közép-kelet-európai lakásrendszerek átalakulása. — Szociológiai Szemle.
2.5-31. o.
Hegedüs J.—Várhegyi É. (1999) A lakásfinanszírozás válsága a kilencvenes években. — Közgazdasági
Szemle. február. 101-120. o.
Lakás és kommunális ellátás 1997. (1998) Budapest, KSH.
Nagy K. (1999) Szépremény ű bérlemények. Luxusbérlakás-piac. — HVG. 10.79-81. o.
Szelényi I. (1972) Településrendszer és társadalmi struktúra. Szociológiai szempontok a magyar lakás-
rendszer és városstruktúra elemzéséhez. Városi társadalmi egyenlőtlenségek Budapest, Akadémiai
Kiadó. 1990.15-141. o.
Takács K. (1998) Miért nincsenek hazánkban bérházak? — Népszabadság. július 3.13. o.
T-STAR adatbázis. (1993) Budapest, KSH.
8/1997. (III. 1.) ök. sz. rendelet Az önkormányzati tulajdonú lakások bérletér ől, valamint a lakásvásárlás
és építés támogatásáról. Gy őr.
8/1998. (III. 1.) Ok. sz. rendelet Az önkormányzati lakások lakbérének mértékér ől, a külön szolgáltatási
díjakról, ezek megfizetési módjáról. Gy őr.