Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
BUKVA ANNA:
AZ ÁTALAKÍTOTT TANÁCSI GAZDÁLKODÁSI RENDSZER
M Ű KÖDÉSÉNEK ELSŐ TAPASZTALATAI
Az 1986-ban életbelép ő új tanácsi gazdálkodási rendszer bevezetésének idejére súlyos
feszültségek halmozódtak fel a tanácsi gazdaságban. Az el őző — tizenöt éven át m űködött —
rendszert egyre súlyosabb bírálatok érték egyenl őtlen elosztáspolitikája és az eredeti m űködési
elveket is sért ő felsőbb beavatkozások, korlátozások elszaporodása miatt. Válságának ezeket a
jeleit a tanácsi beruházásoknak a hetvenes évek második felében kezd ődő korlátozása, majd 1981-
tő l abszolút visszafogása tette nyilvánvalóvá, de hátterükben az 1968-71-es tanácsi reform bels ő
és külső (ti. a gazdasági mechanizmus-reform korlátozottságából fakadó) ellentmondásai álltak.
Ez utóbbiak változatlansága (a jövedelemelosztás adott, az állami szektor béreit nem adóztató,
a helyi adóztatást is kizáró rendszere, az infrastrukturális szolgáltatások névleges árai, illetve
ingyenessége) korlátot jelentett akkor is, amikor az 1983-ban meginduló mechanizmus-reform
munkálatok lehet ővé tették a tanácsi gazdálkodás rendszerének teljes újragondolását, s esélyt
kínáltak egy, az 1968-71 közötti változtatásokhoz hasonló horderej ű reform megvalósítására.
Erre azonban nem került sor. A tanácsi gazdaságirányítás ezúttal saját szervezeti-intézményi ke-
reteit is változatlanul hagyva korszer űsítette a tanácsi tervezés és finanszírozás rendszerét. Az új
rendszer fő jellemzője az, hogy mechanizmusintézkedésekbe is átültette azt az elosztás-politikai
fordulatot, amely a nyolcvanas évek elejét ől — döntően az állami lakásépítés radikális csökkentése
révén — a községek javára végbement. Ennek érdekében els ősorban a fejlesztési kiadások tervezé-
sében hozott változásokat, jogilag némileg csökkentve a megyék eszközelosztó szerepét. önálló-
ságot a felhasználói döntéshozatalban ígért, s ennek technológiai feltételét, az egységes pénzalapot
létre is hozta.
Alig több mint egy év telt el azóta, hogy életbe lépett a korszer űsített tanácsi gazdál-
kodási rendszer, m űködésének teljeskör ű elemzésére korai lenne még az id ő . De már most elemző
megállapításokat tehetünk a tervezés új rendszerének m űködéséről. A tanácsok életében az ötéves
tervek készítése mindig az alapvet ő elosztási kérdések többsége eldöntésének az id őszaka volt,
s most sincs ez másképp. A következ őkben elemzett, 1986 tavaszán készült VII. ötéves megyei
tervjavaslatok azt a pillanatot rögzítik, amikor a megyei tanácsok — túl a koncepciókészítésen, az
Országos Tervhivatallal, a Pénzügyminisztériummal és a helyi tanácsokkal való tervegyeztetések
sorozatán, pótlólagos állami támogatás ígéretével a tarsolyukban — a tanácsülés elé terjesztették
öt évre szóló elképzeléseiket. A tervez őmunka a tanácsüléssel nem fejez ődött be: javaslatukat a
főhatóságok még min ősítették és pontosították, s ezután történt meg a helyi tanácsi tervek jóvá-
hagyása is. De aligha tévedek, ha azt állítom: az alapvet ő kérdések már eldőltek. (A továbbiakban
elemzett adatok forrása: saját számítás a VII. ötéves megyei tervjavaslatok alapján.)
I. Ötéves tervjavaslat — két változatban
A megyei tanácsok 1985 májusában kapták meg középtávú tervük elkészítéséhez a
„Kiinduló feltételeket". Ez tartalmazta az állami támogatás összegét évenkénti ütemezésben, az
egy főre jutó normatív fejlesztési lehet őség (fejkvóta) évenkénti összegét, a megyei tervezési tarta-
lék vetítési alapját és mértékét, valamint a kiemelt előirányzatok (a béralap és a lakóházjavítás
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
96
támogatása) 1986. évi összegét. Saját „el őzetes elgondolásaik"-nak és a f őhatóságok részletes
megalapozó számításainak az egyeztetése volt azután a tárgya a júniusban meginduló tervegyez-
tető konzultációk sorozatának. Érdemes feleleveníteni a „végs ő megegyezésnek" azt a mozzana-
tát, amelynek folytán a megyei tanácsok végül két variációban készítették el középtávú tervüket.
A tanácsok a fő hatósági elvárásoknál jóval kisebb mértékben tervezték a szociális bérlakásépítés
támogatását. Ekkor azonban igéretet tettek arra, hogy a további tervez őmunka során bevételeik
növelésével, eszközeik átcsoportosításával növelik a lakásellátás tervszámait. „Belátásuk" alapja
az volt, hogy az Országos Tervhivatal jelezte: a tervid őszak második felében, megfelel ő népgazda-
sági feltételek teljesülése esetén további 8 milliárd forint állami támogatással segíti e tevékenysé-
güket (ez a tanácsok összes fejlesztési lehet ő ségeinek csaknem 4 %-át teszi ki), s tervezési tarta-
lékuk egy jelent ő s részét is erre a célra használhatják fel. Ezt a pótlólagos forrást — amelyet dön-
t ően a lakásépítés céltámogatással való ösztönzésére fognak felhasználni — a megyék egy része el-
osztotta a települések között (itt dönt ő en a községek kerültek a bizonytalan fels ő sávba), más
megyék csak esetleges forrásként, egy összegben vették számításba, de volt, ahol csak az így meg-
növelt összeg ű céltámogatást osztották el a városok és községek között. (A továbbiakban az elem-
zés az állami támogatás népgazdasági tervben jóváhagyott alsó határával számol.) A tanácsi terv-
alkuk mechanizmusának nem egyedi példája ez a mozzanat, egyvalamiben mégis különbözik az
eddigi gyakorlattól: a megegyezés olyan igéreten alapszik (a népgazdaság teljesít őképességének
egy-két éven belüli lényeges javulásán), amelynek beváltására az ötéves terv els ő évének teljesít-
ménye s a további évek el őrejelzései alapján aligha van reális esély.
II. A m ű ködési és fejlesztési kiadások megyék közötti elosztása
A mű ködtetés és a fejlesztés központi irányításának különválása fennmaradt; a m űköd-
tetés kiadásainak tervezését a Pénzügyminisztérium, a beruházásokét pedig az Országos Tervhiva-
tal irányította. A kiadások 75 %-át kitev ő mű ködési kiadások tervezése lényegében változatlan
módszerrel, bázisalapon történt. Ám míg eddig gyakorlat volt a hatósági árváltozások részbeni ellen-
tételezése, erre viszont az új rendszerben nem kerülhet sor. A megyei tervjavaslatok többsége sze-
rint így aligha nyújtanak fedezetet a m ű ködtetés — fenntartás elért színvonalának meg őrzésére.
A megyék között elosztható összes fejlesztési kiadások volumenét a VII. ötéves népgazdasági
terv törzsváltozata határozta meg.
A tanácsi és lakossági infrastrukturális beruházások alakulása 1981. évi összehasonlító árakon
I. táblázat
VI. ötéves terv
Tanácsok beruházási célú felhasználása (beruházás •
beruházási célú átadás) 95,3 %
Magánberuházások 125,0 %
Együtt 110,1 %
Az új konstrukciónak tehát a tanácsi beruházási lehet ő ségek abszolút csökkenése mellett
kell arányosabb településfejlesztést, önállóbb gazdálkodást eredményeznie. A táblázat adatai
újból felhívják a figyelmet a lakossági infrastruktúra-fejlesztés többszektorúságára. A VII. ötéves
terv már a második, amelyben a beruházások abszolút csökkenését a lakosság fejlesztéseinek nö-
vekedése akadályozza meg. De ennek a dinamikus növekedésnek az „elismerése" a szabályozásban
még várat magára.
A fejlesztési eszközök megyék közötti elosztása során az eszközök 67 %-át az OT az ed-
digiekhez hasonlóan, a szükségletszámítások némileg módosított rendszerén keresztül osztotta el.
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
97
Az el őbb ágazatokra „szabdalt" pénz megyék közötti felosztását három szempont befolyásolta
leginkább: a VI. ötéves tervid őszakról áthúzódó befejezetlen beruházások nagy, megyénként el-
térő aránya és volumene, az alapfokú szükségletek kielégítésének els ődlegessége és — új elemként —
a legelmaradottabb megyék felzárkóztatásának sürget ő szükségessége. Fontos változást jelentett a
bázisszemlélett ől való részleges elszakadás: a korábbi elosztási gyakorlathoz képest a tervez ők
többször vették figyelembe a majdani szükségleteket.
Már a tervezés kiinduló feltételeinek meghatározása során szükség volt pótlólagos pénz-
elosztásra: négy megye (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szabolcs-Szatmár) külön állami
támogatást kapott infrastrukturális elmaradottságának csökkentésére, fejlesztési kiadásaik 4-11
%-át kitevő összegben. A kiinduló feltételekt ől való további eltéréseket okozott azután a terv-
alkuk (tervegyeztetések) fennmaradó rendszere. A fejlesztési eszközök 33 %-át kitev ő fejkvóta
elosztása azonban kikerült a szükségletszámításon alapuló, tervegyeztetéses elosztási mechaniz-
musból, ezt népességük arányában kapták meg a megyék.
Ill. A megyén belüli elosztás tapasztalatai
A megyén belüli elosztásban ennél lényegesebb változásnak kellett bekövetkeznie. A he-
lyi tanácsok ugyanis jogot kaptak egy olyan kiadási szinthez, amely a tervid őszak elején meglévő
intézményeik m űködtetésének eszközein és a leírási kulcs szerint képz ődő felújítási eszközökön
kívül normatív fejlesztési lehet ő séget (fejkvótát) is biztosít számukra. E „biztonságos gazdálkodási
szint" teljesülésére nem vállal garanciát a központi költségvetés, mégis lényeges változás ez, els ő-
,
sorban a tervezés szempontjából. (Ezen felül a megyei céltámogatási pályázatok elnyerésével és
saját, úgynevezett egyéb bevételeikb ől juthatnak további fejlesztési forrásokhoz a helyi tanácsok.)
A községi és városi tanácsok így meger ősödött pozíciója, az alulról induló tervezés törvénybe fog-
lalt lehető sége, a középtávú tervek több variációban való elkészítésének kötelezettsége módosít-
hat a megyei tanács és a helyi tanácsok kapcsolatán, s — az adózási kérdésekben való helyi szava-
zás gyakorlatával kiegészülve — kiindulópontja lehet egy helyi igényeket jobban figyelembe vev ő ,
demokratikusabb tervezési gyakorlatnak.
Mivel a m űködési kiadások települések közötti megoszlását a meglév ő intézményháló-
zat determinálja, a kérdés az, hogyan osztották el a megyék az összes fejlesztési lehet őség 33 %-át
kitevő fejkvótát és a 23 %-át jelent ő céltámogatást a helyi tanácsok között. (A fejlesztési forrá-
sok fennmaradó részét a megyei tanácsok maguk használják föl a közvetlen megyei irányítású
intézmények fejlesztésére.)
IV. A fejkvóták differenciálása
Minden megyei tanács 5780 Ft normatív fejlesztési lehet őséget kapott egy-egy lakosá-
ra. A megyék maguk már településcsoportokat különböztettek meg, amelyek között differen-
ciálták ezt az összeget. Általában öt kategóriába sorolták a településeket, csak Baranya, Fejér,
Veszprém (4 kategória) és Hajdú-Bihar megye (3 kategória) nem használta ki az öt településcso-
portban való differenciálás lehet őségét. A legnagyobb és a legkisebb fejkvóták közötti különb-
ség a megyék átlagában 3,5-szeres, ez azonban megyénként nagy különbséget takar (a két széls ő
érték: Nógrád megye 5,7, illetve Szolnok megye 1,6). A kategóriaképzés és az összeg-meghatáro-
zás elvei igen sokszín ű ek. A megyék többségében önálló kategóriát képez a megyeszékhely, de
az egy fő re jutó fejkvótájuk igen tág határok között mozog (Szekszárdé 13 150 Ft, míg Szolnok
7345 Ft-ot kapott).
A megyeszékhelyek kiemelésen túl már csak hat megye követte szigorúan a közigazgatási
hierarchiát a csoportképzésben. Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar, Fejér, Nógrád és Tolna megye
osztályozott a hagyományos város-nagyközség-község lépcs ő szerint, amelynek minden bizonnyal
van ellátottságbeli különbségeket rejt ő tartalma. Békés, Heves, Komárom, Pest, Somogy, Szabolcs-
Szatmár, Szolnok, Vas és Veszprém megye különböz ő ismérvek (egy vagy több ellátottsági mutató,
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
98
vonzáskörzet) alapján képzett csoportokat a városok és községek között. Bács-Kiskun, Gy őr-
Sopron és Zala megye csak a városok között differenciált. Az els ő három kategóriát mindhárom
megyében a városok foglalják el, Bács-Kiskunban és Gy őr-Sopronban a megyeszékhelyen kívül
másik városnak is van „saját kategóriája"! (Ez mindkét megyében a volt megyeszékhely...) A nor-
mativitás kétségességén túl itt az is felvet ődik, hogy a — nyilvánvalóan éget ő egyedi gondok megol-
dását célzó — város-kategorizálás után fennmaradó két kategória mennyire tudja figyelembe venni
a községek közötti ellátottságbeli különbségeket. Külön figyelmet érdemel Borsod megye öt ka-
tegóriája. Itt a megyeszékhelyet követ ő három kategóriában egyaránt el őfordulnak városok és
községek; azonos fejkvótát kap az 50 ezer lakosú Ózd és az alig több mint 1000 lelket számláló
Alsóberecki (7500 Ft-ot), a 20 ezres Sátoraljaújhely és az 5 ezres Tokaj (5500 Ft-ot), a 37 ezres
Kazincbarcika és, a 2 ezres Bogács (4000 Ft-ot), majd az „összes többi település" tölti meg az
ötödik kategóriát, öt évre jutó fejenkénti 2500 Ft-tal. Vajon milyen „elvi" megfontolás állhat
emögött a különös differenciálás mögött?
Összességében mégis a megyék többsége a fejkvóták elosztásának erejéig nyíltan vállalt,
normatív településpolitikát valósított meg. Abban az értelemben legalábbis — s ez gyökeresen új
vonás az eddigi gyakorlathoz képest —, hogy az egyedi alkudozást településcsoportokra egysé-
ges szabályok váltották föl, és hogy a csoportképzési variánsok között választó tanácstestületnek
számot kell adnia arról: milyen elvek szerint történik a fejkvótás fejlesztési lehet őség elosztása?
Vitatott kérdés, hogy indokolható-e az azonos településtípusba tartozó, esetenként
hasonló lélekszámú és adottságú települések megyénként eltér ő fejlesztési lehet ősége? Úgy gon-
dolom, igen. Abban a rendszerben, amelyben a lakossági infrastruktúra m űködtetésének színvona-
lát és fejlesztésének irányait els ősorban nem az igénybevevők fizet őképes kereslete, hanem gaz-
daságpolitikai megfontolás szabja meg, ahol tehát a feladat egy meghatározott összeg szétosztása,
ott ennek az elosztásnak minél inkább helyi szintr ő l kiinduló közmegegyezésen kell alapulnia.
Még ha közigazgatási szervezetünk jelenleg nem is képes ennek gyakorlására, ebben a helyzetben
sem tartanék hatékonyabbnak és igazságosabbnak egy felülr ől vezérelt, uniformizált fejkvóta-el-
osztást.
V. A céltámogatások elosztása
A céltámogatási rendszer is új intézmény. A támogatásra pályázó helyi tanácsok a me-
gyei tanács által meghatározott feltételek teljesítése esetén juthatnak így fejkvótájukon felüli
fejlesztési lehet ő séghez. A megyei pályázatok kiírását megel őző központi elosztás igen nagy kü-
lönbségeket hozott létre a megyék egy f őre jutó céltámogatásában. (A két széls ő érték: Békés
megye 2580 Ft, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén 7020 Ft.) Ezek az adatok azért figyelemre mél-
tóak, mert jól tükrözik a szükségletszámításokon alapuló központi elosztási szándékokat, s ezek
képezték a tervegyeztet ő tárgyalások els ődleges tárgyát.
A célok tekintetében a VII. ötéves népgazdasági tervr ől szóló törvény azt írta el ő a me-
gyei tanácsok számára, hogy a lakásellátás, az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás, a kö-
zépfokú oktatás fejlesztéséhez s még két, megyei szinten kiemelt feladat megvalósításához nyújt-
sanak céltámogatást. Az ágazatok közötti megoszlás összefoglaló adatai:
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
99
A céltámogatások célok szerinti megoszlása
2. táblázat
'
áthúzódó beruházások 9
lakásellátás 52
oktatás 21
vízgazdálkodás 14
egyéb 3
elmaradott térségek 1
összesen 100
összegének 9 %-át (3,5 milliárd forintot) teszi ki a VI. ötéves tervr ől áthúzódó beruhá-
zások befejezésének támogatása, de ez az összeg a tervid őszak első felében — miután 1986-87-re
koncentrálódik — a fejlesztési eszközöknek ennél jóval nagyobb hányadát köti le. Somogy megye
és a főváros kivételével ez foglalja le a központilag meghatározott feladatok után fennmaradó két
szabad cél egyikét.
A támogatható célok számának meghatározása nem jelentett szigorú korlátot a megyei
tervezés során, hiszen a fölállítható öt f ő célon belül csaknem bármilyen feladat finanszírozható.
Az oktatás ágazaton belül támogatható a központilag is ajánlott középiskola, de az az általános
iskolai fejlesztés is, amelyre 13 megye és a főváros összesen 2,7 milliárd Ft-ot (az összes céltámoga-
tás 7 %-át) fordította, s amelyet a tömeges igény ellenére még a „Kiinduló feltételek" sem vettek
figyelembe a megyék közötti elosztás során! De „belefér" az oktatás ágazatba a számítástechnikai
oktatási bázis fejlesztésének támogatása is (igaz, csak egyetlen megyében: Baranyában). Ugyan-
így megsokszorozódtak a célok a lakásellátáson belül, ahol (Szolnok megye kivételével) a szociális
bérlakásépítésen kívül a magáner ős lakásépítést és a lakáshozjutást is támogatni kívánják.
Az ágazati szempontú támogatás mellett területfejlesztési szempontok érvényesülésére
alig találunk példát. Csupán 5 megye támogatja (az összes céltámogatás 1 százalékával) az elmara-
dott térségek felzárkóztatását; közülük is csak kett ő dolgozott ki eddig programot e pénz fel-
használására. Baranya megye e célra szánt 36 millió forintjának 85 százalékát az alapellátás fej-
lesztésére, 15 százalékát iparfejlesztésre fordítja 31 községben. Vas megye 69 település között
oszt el 98 millió forintot, ez azonban magában foglalja a vasvári általános iskola fejlesztését, 76
millió forintért!
A területfejlesztési szempontú tervezésnek nincsenek nálunk hagyományai, de háttérbe
szorulásának az is oka lehetett, hogy az OT külön elképzelést dolgozott ki a gazdaságilag elmara-
dott térségek fejlesztésére. Az alapvet ően a termel ő tevékenység és az ezt közvetlenül szolgáló
termelő infrastruktúra fejlesztését célzó programot a decentralizált alapok (Vízügyi alap, Idegen-
forgalmi alap stb.) mellett a Területfejlesztési alap finanszírozza 5 év alatt 3 milliárd forinttal,
amelynek 1986-ra tervezett nagysága 100 millió forint, és további ütemezése ugyanúgy a népgaz-
daság teljesítőképességének függvénye, mint a pótlólagos állami támogatásé. Az elmaradott tér-
ségek felzárkóztatásának külön, központi programként való kezelése és dönt ően a termelésfej-
lesztésre alapozása nem ösztönözte a megyei tanácsokat ezen térségek kiemelt fejlesztésére, de
még a központi programhoz való kapcsolódásra sem. Az „Egyéb" célok között tanyavillamosítás,
úthálózat-, távbeszél őhálózat- és kereskedelem-fejlesztés, valamint „tartalék" szerepel. Az el őb-
biek kis arányuk ellenére igazolják, hogy igény van a központitól eltér ő célok meghatározására.
Az utóbbi, a tartalékképzés (vagyis a fel nem osztott céltámogatás) azonban a céltámogatások
egyik fő elvének, a normativitásnak a megsértését példázza.
Ami a céltámogatások feltételeit illeti, az áthúzódó beruházások támogatása bizonyosan
hem normatív feltételek alapján történik. Hiszen olyan kötelezettségr ől van szó, amelynek telje-
sítését nehezen lehetne feltételekhez kötni. A megyei tanácsok közül nem egy ezt az elnevezésé-
ben is hangsúlyozza, s a tervjavaslat más-más helyén tárgyalja az „Áthúzódó beruházások támoga-
tását" és a „Normatív céltámogatásokat". Hogy mennyire normatívak az utóbbiak, ez ágazaton-
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
100
ként különböz ő . A lakásellátás háromnegyedét kitev ő szociális bérlakásépítés támogatásának me-
gyei feltételrendszerei igen változatosak. A szükségleti alapon való tervezés és a normativitás
„összehangolását" els ősorban a támogatás összegének meghatározásával, másodsorban a saját er őn
kívüli egyéb feltételek „megszorításával" (pl. igényl ők száma, minimálisan megépítend ő lakások
száma, lebontandó putrik száma stb.), harmadsorban pedig a települések direkt megkülönbözte-
tésével vagy kiemelésével lehetett elérni. Az éget ő lakásgondok pl. Veszprém, Tolna és Somogy
megyét is arra késztették, hogy megyeszékhelyüknek illetve városaiknak magasabb összeg ű céltá-
mogatást juttassanak a többi településnél. De több megye már a „Pályázhatnak" címszó alatt
kizárta a községeket a lakástámogatás egyes formáiból. Hasonló a helyzet a magáner ős lakásépítés
támogatásának feltételeinél, a lakáshozjutás helyi támogatásának azonban a megyék csak az össze-
gét határozták meg, a feltételek kialakítását a helyi tanácsokra bízták.
A középiskolai fejlesztések támogatására eleve nehezen lehetett feltételeket találni. Nehezen
lehet ugyanis minden településre érvényes normatív feltételekkel megindokolni egy-egy középiskola
bővítésének vagy fejlesztésének szükségességét. Ellentétben az általános iskoláéval, amely töme-
ges igényként jelent meg a helyi (els ősorban a községi) tanácsoknál. Az igények között a megyei
tanácsok egyöntet űen az ellátási színvonal szerint rangsoroltak (amelyet az egy osztályteremre
jutó tanulók számával, a váltakozó oktatás mér őszámával és a szükségtantermek arányával, illet-
ve ezek kombinációjával mérték), de néhány megyében szükség volt a feltételek alapos megszigo-
rítására. (Például: VII. ötéves tervi indításra céltámogatásra pályázhat az a helyi tanács, amely
fejkvótájának 80 %-át saját er őként e célra fordítja, elfogadja, hogy a céltámogatást csak a VIII.
Egy főre jutó fejkvóta és céltámogatás településdpusonként, 1986-1990 (forintban)
3. táblázat
városok és városi jogú
megyeszékhely községek
megye nagyközségek
(főváros)
fejkvóta céltámogatás fejkvóta céltámogatás fejkvóta céltámogatás
Baranya 8285 7505 7000 3368 3062 3469
Bács-Kiskun 12000 5784 7349 3260 2626 1084
Békés 12540 3396 6467 2859 3062 2102
Borsod-A.-Z. 11500 11975 5576 6249 3021 4554
Csongrád 9220 8067 4832 5213 2333 1399
Fejér 12225 5682 5410 3015 2723 959
Győr-Sopron 9500 5914 7486 4759 2525 1960
Hajdú-Bihar 7770 8459 5600 3688 4130 890
Heves' 10050 — 8826 — 3340
Komárom 9555 9296 7191 4958 2406 2334
Nógrád 11455 8885 9658 7573 2120 2049
Pest — 9045 4632 4060 2232
Somogy 10715 8632 7818 3915 3384 1216
Szabolcs-Sz. 9500 8007 9500 7642 4040 2369
Szolnok 7345 6390 6057 2686 5038 1494
Tolna 13150 5490 8316 5778 3109 1506
Vas 8304 2269 5414 5030 4375 3740
Veszprém 9000 9102 7074 4049. 3604 2242
Zala' 8185 — 7493 — 3797 —
Budapest 5779 1554
'tervjavaslatukban nem közölték a céltámogatások elosztásának településenkénti adatait
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
101
ötéves tervben kapja meg, körzeti iskolája 1900 el őtt épült nem oktatási célra, és az 1 tanuló-
csoportra jutó tanulók száma több, mint 25 — Nógrád megyében 2 községi tanácsra illenek rá ezek
a feltételek...)
A vízgazdálkodás céltámogatása alapvet ően különbözik az el őzőekt ől. Itt döntő hányad-
ban társulások támogatásáról van szó, amelyeket a lakosság, a tanács és a Vízügyi Alap együtt
finanszíroz. Ebben nyílt legnagyobb tere a normativitásnak: a lakossági er ő mozgósítására ala-
pozó, többnyire jól mérhet ő feltételek teljesítése az érintett tanácsok nagy többsége számára el-
érhető, vagy legalább mérlegelhet ő . Itt a települések megkülönböztetésének is mérhet ő , ellenőriz-
hető alapja van; általában el őnyben részesülnek az egészségtelen ivóvíz ű települések.
A céltámogatás településtípusonkénti egy f őre jutó értékét a fejkvótáéval együtt a 3.
táblázat tartalmazza. Adatai azt tanúsítják, hogy a céltámogatás elosztása nem folytatta a fejkvó-
táéval megkezdett községi részesedésnövelést. S őt: hatása a települések beruházási részesedésének
a korábbi arányok felé való nivellálása, a városhálózat veszteségeinek részleges kompenzálása lett.
A községek részesedése még így is csaknem 10 százalékponttal n őtt a VI. ötéves tervihez képest.
Az összes fejlesztési kiadás településtípusonkénti megoszlása a VI. és a VII. ötéves tervben %
4. táblázat
VI. ötéves terv (tény) VII. ötéves terv
megyeszékhely 47,5 40,1
többi város 32,5 31,6
községek 20,0 28,3
összesen 100,0 100,0
VI. Záró megjegyzések
Összességében a tervezés tapasztalatai arra utalnak, hogy — a városhálózat beruházási
veszteségei és a m ű ködtetés-fenntartás általános színvonalcsökkenésének árán — eredményes volt
a megyék eszközelosztó szerepének korlátozására, a községek beruházási részarányának növelésére
irányuló törekvés. De csak a m űködés tapasztalatai igazolhatják, hogy orvosolja-e az új gazdálko-
dási rendszer az elmúlt évtized sorozatos beruházás-visszafogási feszültségeit, amelyek a nyolc-
vanas évek elejére a tanácsi gazdaság nyíltan adminisztratív irányításához vezettek, hogy alkal-
mas-e a forrásszabályozás az új, igazságosabb és normatívabb kiadástervezés „kiszolgálására"?
Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján aligha. A kiadások tervezéséhez ugyanis ez a fi-
nanszírozási rendszer is olyan forrás-struktúrát rendelt hozzá, amely dönt ően a vállalati-szövetke-
zeti jövedelmek alakulásának rendeli alá a kiadások teljesülését. A népgazdasági tervvel összhang-
ban jelentős nyereségfelfutásra épített városi és községi hozzájárulás pedig nem realizálódik, és
minden, a vállalatoktól, szövetkezetekt ől származó bevétel elmarad a tervezett ől. Az elmúlt évben
külön is gondot jelentett a szövetkezetek városi és községi hozzájárulásának szabályozása, amely
(a vállalatoktól származó VKH népességarányos elosztásától eltér ően) alanyi jogon illette meg a
helyi tanácsokat. Nem-teljesülése miatt több mint 100 — dönt ően községi és kisvárosi — tanács
került likviditási zavarba! A szövetkezeti VKH-t „újraszabályozták" (ezután népességarányosan
illeti meg a tanácsokat), de az alapvet ő probléma nem oldódott meg. A vállalatoktól-szövetkeze-
tekt ől származó szabályozott bevételek és az állami támogatás várható nem-teljesülése kétségessé
teszi az igazságosabb kiadáselosztás megvalósulását. A népgazdaság teljesítményét ől függő „bizton-
ságos gazdálkodási szint" teljesülése is kétségessé vált, a tartalékok nem nyújtanak fedezetet a
biztonságos visszavonulásra.
Arról van-e szó tehát, hogy az eleve kevés pénz és a bevételi tervek nem-teljesülése fe-
Bukva Anna:Az átalakított tanácsi gazdálkodási rendszer működésének első tapasztalatai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 95-102. p.
102
lelő s infrastruktúránk igényekt ő l elszakadó fejlesztéséért, romló állapotáért? Úgy gondolom,
hogy nem, vagy legalábbis nem csak err ő l. A tanácsok ugyanis nem egyedül végzik a lakossági
infrastruktúra fejlesztését és m ű ködtetését. Velük csaknem azonos nagyságrendet képvisel e be-
ruházásokban a lakosság. Ebben az ötéves tervben is a lakosság fejlesztéseinek dinamikus növe-
kedése ellensúlyozza a tanácsi beruházások abszolút csökkenését. Adjuk meg neki a lehet őséget
arra, hogy választhasson az infrastruktúra elemeinek fejlesztési és igénybevételi lehet őségei kö-
zött! Hogy ne „ingyen kapja", hanem valóságos áron igénybevehesse a szolgáltatásokat, hogy így
kifejeződő kereslete befolyásolhassa azok fejlesztését! Ehhez persze az ár-, bér- és adózási rend-
szer radikális átalakítására lenne szükség. A lakossági részvételt segít ő , új társulati, társulási formák
keresése és a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetése lépés lehet efelé, és alapját adhatja egy,
a mainál inkább forrásorientált, helyi adózásra jobban épít ő tanácsi gazdálkodási rendszer kialakí-
tásának is.