Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. Tér és Társadalom 1997 s 3: 117-142 KITEKINT Ő A HATÁRMENTI EGYÜTTM ŰKÖDÉS NEMZETKÖZI RENDSZEREI: NÉMETORSZÁG, LENGYELORSZÁG ÉS AZ EU (Transboundary Regionalism within International Regimes: Germany, Poland and the EU) JAMES SCOTT' Az Európai Unión belül a határokon átnyúló térségi együttm űködést segítő szervezetek fejl ődése gyorsan halad elő re, ami az integrációs folyamatnak és az EU- politikák megvalósításának fontos eleme. Az Eurorégiók széles körben ismert modelljét alkalmazták a német-lengyel határmenti térségben - amelyet a gyors politikai és gazdasági átalakulások jellemeznek - az EU b ővítésének megkönnyítése, valamint Közép-Európa, az új német tartományok és az Európai Unió többi része közötti térbeli kohézió er ősítése eszközeként. A határmenti együttműködés különböző indítékok, lehető ségek és stratégiai megfontolások ered őjeként alakul ki. Közigazgatási és intézményi struktúrák, nemzetközi összefüggések, a nemzetállamok politikai szempontjai, a kulturális, nyelv és a történelmi fejl ődés sajátosságai formálják az együttm űködés kereteit. Ezen tényez ők egyaránt befolyásolják a bels ő kohéziót (a tényleges együttmű ködést) és a határmenti térségeknek, mint (Soldatos kifejezésével élve) "szub-nemzeti paradiplomácia" megvalósítóinak megjelenését, szerepét. Ezért minden határmenti térségre jellemz ő a határon átnyúló kapcsolatok és összefüggések sajátos konstellációja, amely a nemzetközi térségi együttm űködés fejlő dését meghatározza. Jelen tanulmány egyszer űsített analitikus kereteket alkalmaz a német-lengyel határmenti térségre. A rendszerelmélet koncepcióját felhasználva - amely a határon átnyúló kezdeményezések szabályait, normáit, stratégiai szempontjait és eszközeit foglalja magában - tárgyaljuk az EU határmenti térségi politikájának és a német-lengyel együttm űködés sajátos környezetének kölcsönhatását. Amint azt e tanulmány is érzékelteti, az együttm űködés konkrét eredményei vegyesek. Az intézmények kiépítése sikeres volt, a térségi fejlesztési politika célkitűzései és a helyi stratégiai tervezés fejlesztésének eredményei azonban nehezen értelmezhet őek. A szerző kísérletet tesz annak bemutatására, hogy a német- -lengyel határon átnyúló együttm ű ködés intézményei formái miként hatottak működési környezetükre az elmúlt hat év során, és eközben mennyiben sikerült a térségi problémákat új megvilágításba helyezniük, ami a figyelmet a határokon átnyúló együttm ű ködés fontosságára irányította. Az azonban továbbra is nyitott kérdés marad, hogy ezen fejlemények a b ővülő EU-n belüli német-lengyel határmenti térségek jelent ősebb politikai és gazdasági szerepét jelzik-e. James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 118 Kitekint ő TÉT 1997 s3 A határmenti kapcsolatok együttm űködések globális összefüggései A határmenti regionális együttm űködés jelensége az államok közötti verseny, érintkezés, alku, és együttm űködés komplex folyamatának részét képezi (Cappelin 1993, Ratti 1988). Á határmenti térségek a tartományokhoz, városokhoz és más, szub-nemzeti szereplőkhöz hasonlóan paradiplomáciai eszközökkel élnek érdekeik érvényesítéséért (Scott 1989, Clement 1996). A térségek bels ő kohéziója, illetve a külső politikai és gazdasági nyomásra adott "reakcióik" egyaránt megmérettetnek (Duchacek 1986). Az államközi integráció - mint amilyen az Európai Unióban vagy az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás országaiban zajlik — által er ősített kölcsönös függés (els ősorban globális, ökológiai értelemben) és a nemzetállam politikaformáló képességeire nehezed ő egyre több kihívás, úgy t űnik, javította a térségi és helyi, határokon átnyúló együttm űködési kezdeményezések feltételeit. Feltételezték, hogy a határokon átnyúló térségi fejlesztési stratégiák nem csak a helyi, hanem végső soron nemzetgazdasági érdekeket is szolgálnak (Koch 1974). Különösen igaz ez Európában, ahol az integrációs imperatívusz „nyilvánvalóvá vált azáltal, hogy a (nyitott) európai piaci tér létrehozás gazdasági és politikai szükségszerűséggé vált" (Ratti 1993). Az az érv is felmerült, hogy az ökológiai szükségszer űség által vezérelt, a területi tervezési, gazdasági és kulturális téren működő helyi szintű együttműködés az informális szférából szélesebb kör ű nemzetközi koordináció színterévé, majd alkalmasint politikai integrációvá fejlődhet (Becker-Mark 1992). Ezek az érvek "racionális" alapot teremtenek az együttműködés előmozdítását és megkönnyítését segít ő politikák kidolgozásához a határmenti területeken. Ez tükröződik az EU strukturális és tervezési politikájában is, amelynek célja a térségi kezdeményezések er ősítése, illetve a régiók nemzetközi szövetségei létrehozásának támogatása. 2 Az európai határmenti térségek régóta részesei a paradiplomáciai tevékenységeknek, mellyel a nemzeti politikák hiányosságaira és a helyi/regionális döntéshozatali autonómia folyamatos korlátozására reagáltak. 3 Ennek eredményeként, bár sok esetben más okok miatt is, a szub-nemzeti diplomáciát támogatták a határmenti együttm űködés aktivistái, számos nemzeti kormány és az európai politikaformáló tisztvisel ők. A szub-nemzeti paradiplomáciai tevékenység elterjedéSe igazolja a konvergencia- elméletek azon híveit, akik bizonyos folyamatosságot látnak a probléma-megoldó intézmények fejlődésében, ahol a globális nyomás által feler ősített intézményi verseny (Boyer 1996) az intézményi tervezést és gyakorlatot az új gazdasági és politikai kérdésekhez igazítja. Ezen feltevésnek a határmenti térségekre történ ő alkalmazásával feltételezhetjük, hogy a gazdaság globalizációja - különösen az EU és a NAFTA fölrésznyi integrációs keretein belül - a kölcsönös függ őség erősödéséhez és a határoknak, mint a kirekesztés eszközeinek elt űnéséhez vezet. A "konvergencia"-érvet részben alátámasztja, hogy a helyi és nemzeti kormányzatok önkéntes részvételén alapuló határon átnyúló együttm űködési szervezeteket, Eurorégiókat hoznak létre az Európai Unió küls ő határai mentén és számos Közép- és Kelet-Európai ország között. A kölcsönös függőség logikája és az új problémamegoldó mechanizmusok kialakításának szükségessége gyakran ütközik a nemzeti érdekekkel, és ellentmondásba kerül a határmenti együttm űködés szerepl ői által megteremtett James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 119 intézményi határokkal (Duchacek 1987). A határon átnyúló együttm űködés sikere így annak a kölcsönhatásnak a függvénye, amely a politikai, társadalmi és gazdasági környezettel áll fönn, amelyben a kapcsolat m űködik. Ez a határmenti térségek bels ő kohézióját és felruházza azokat egyfajta sajátos identitással. Következésképpen a nem adminisztratív jelleg ű, hanem a tényleges együttm űködésekre épül ő szerződések által meghatározott nemzetközi határmenti térségek csak akkor életképesek és a felmerül ő problémáikat akkor tudják megoldani, ha nemzeti és nemzetek fölötti szervezetekt ől, intézményektől támogatást kapnak. A határmenti együttműködés szervezeteinek gyors fejl ődése e térségeknek politikai tartalmat és szerepet biztosított, továbbá új európai területi dimenziók kialakítását eredményezte. A konfliktus-kezelés új - bár korlátozott döntéshozatali hatalommal felruházott — színterei alakulnak ki a nemzetállamok és térségek európai mozaikján belül. Ugyanakkor a folyamat nem olyan töretlen, mint amilyennek látszik. Az Európai Unióban két intézményesítési stratégiával szándékoziknak elérni két, némiképp ellentmondó célkitűzést: az egyik a szub-nemzeti (határmenti) paradiplomácia felügyelete, a másik az informális, helyi szint ű, határon átnyúló kapcsolatrendszer újszerű és hatékony rendszereinek támogatása, amely az integráció ösztönz ője lehet (Church; Reid 1995). A lényegre Gress (1966), Scheiber (1993) és mások mutattak rá, miszerint a nemzetek feletti kormányzási struktúra létrehozása (például az EU esetében) esetenként korlátoZhatja is a politikai folyamatokat a szub-nemzeti szinteken, ugyanakkor a szabadkereskedelem és a növekvő verseny nagyobb kezdeményez őkészséget igényel az egyes régióktól. Az európai és a nemzeti politikák egyre szövevényesebbé váló rendszere sok esetben erodálta a helyi, regionális kormányzatok hatáskörét, még a fejlett szövetségi rendszerekben is, mint például a Németország (Scharpf 1985). A jelen tanulmány célja az, hogy a német-lengyel határon átnyúló térségi folyamatok és az európai integrációs folyamatok közötti összefüggéseket vizsgálja, amelyeknek kereteit az EU határmenti együttm űködéseket támogató, nemzetek fölötti politikája biztosítsa. Ganster és Sweedler (1990), Cappelin (1993), Ratti (1988, 1993), Scott et al. (1996) szerint a folyamat meghatározói egymással összefüggő tényezők rendszere és a helyi intézmények. Ezek közül legfontosabbak: a nemzeti szuverenitás közös értelmezése, (pl. szabadkereskedelmi szerz ődések és úgynevezett biztonságpolitikai szövetségek formájában), a kölcsönös gazdasági függőség foka, a nemzeti érdekek konvergenciája, a határon átnyúló mozgás viszonylagos szabadsága, ide értve a munkaer ő áramlását is, a kölcsönös kulturális megértés és nyelvikapcsolatok, a gazdasági és politikai hatalom nemzeti központjaihoz viszonyított perifériális jelleg a tárgyalt térségekben, a társadalmi- gazdasági, szervezeti rendszerek hasonlósága, és olyan negatív küls ő tényezők fenyegetése, amelyek egyoldalú intézkedésekkel nem kezelhet ők. Jóllehet minden ilyen tényező fontos, azonban ezeket analízissel rendszerezni kell annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk az egyes határmenti térségek helyzetér ől. Duchacek definíciója szerint a "a kormányzati rendszer formális és informális szabályok és intézmények halmaza, amelynek célja és tevékenysége a közvetlen környezet (térség) viselkedésének szabályozása" (1986). Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a nemzeti határokon átível ő szervezeti-intézményi keretek - mint például az európai határmenti térségekkel kapcsolatos politika - miként hatottak, James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 120 Kitekint ő TÉT 1997 s3 milyen kapcsolatban voltak a német-lengyel határmenti térség helyi együttm űködési környezetével. A határon átnyúló együttm űködés meghatározói kerülnek tárgyalásra a két nemzetet felölel ő térbeli tervezési intézményeknek a két nemzetre kiterjed ő térségben történ ő fejlődésével kapcsolatban. Ezen megfigyelések alapján a német- lengyel határon átnyúló térségi tevékenység jöv őbeni szerepének lehetséges változatait vázoljuk fel, tekintettel az EU-integrációra és a kelet felé való terjeszkedésre. Együttm űködési rendszerek a német-lengyel határmenti térségben A kezdeti habozás és fenntartások ellenére az EU Bizottsága aktív támogatást nyújtott a helyi és regionális, határokon átnyúló együttm űködés fejlesztéséhez az elmúlt tíz év során. Ez a támogatás az EU-politika decentralizálásával, illetve regionalizálásával (Madiot 1996) kapcsolatos vita, a térségek közötti versenyt és a helyi vállalkozói kezdeményezést hangsúlyozó térségi fejlesztési programok reformjai (Syrett 1993) és az általános európai gazdasági kohézió szempontjai (Williams 1996) eredménye. A tagországok ezen kívül felismerték, hogy az EU-n belüli határmenti térségeket jellemz ő politikai és gazdasági kapcsolatok alacsony szintje erősíti a polarizációt és negatívan hat az európai versenyképességre is (EU Bizottság 1993; Millan 1994).4 Az Európa Tanács, a regionális és helyi hatóságok és az Európai Határmenti Térségek Szövetsége ösztönzésére az EU számos kezdeményezést indított el azzal a céllal, hogy ösztönözze a határon átnyúló együttm űködést információcserék és a helyi, illetve térségi szinten megvalósított együttm űködési programok pénzügyi támogatása révén. Az Európai Szociális Alap (ESF), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az Európai Mez őgazdasági Alap (EAGGF) által finanszírozott INTERREG nev ű közösségi kezdeményezés 1990 óta több mint 2 milliárd ECU-t költött a határmenti térségek integrált fejlesztéseire. 5 Az INTERREG és az ehhez csatlakozó programok részét képezik egy nemzetközi megállapodásokon alapuló határmenti regionális politikának, amely a nemzetállamoknak fontos közvetítő és felügyeleti szerepet szán. Az utóbbi a regionális szint autonómiájának függvényében az egyes tevékenységi területeken eltérő mértékű lehet. Az EU-n belüli, és a nemzeti, térségi és helyi hatóságok közötti együttműködés átalakítja a nemzetállamok és térségek közötti kapcsolatokat. A jelenlegi strukturális és kohéziós politika csökkentette a nemzetállamok "kapu őri" funkcióit, melynek következtében a helyi és regionális kormányzatok kapcsolatai közvetlenebbé válnak Brüsszellel és ugyanilyen módon az EU közvetlenebbül avatkozik be a régiók ügyeibe (Hooghe és Marks 1996).6 Ugyanakkor az EU strukturális politikája mind nagyobb nyomást fejt ki a térségekre annak érdekében, hogy az agresszív promóciós stratégia megvalósítására ösztönözve azokat. A nemzeti szuverenitás felfüggesztését valamennyi tagállam elfogadta, a gazdasági integráció kínálta gazdasági el őnyeinek kihasználása érdekében. Ehhez a tőke és a munkaer ő nagyobb mobilitása és rugalmasabb politikaformáló mechanizmusok szükségesek. Az Egységes Európai Piac, a közösségi politikák kereteinek megteremtésével és az Európai Bíróság és a Nyugat-Európai (védelmi) Unió (WEU) fejlesztésével haladt el őre leginkább az államközi integráció és a James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 121 nemzetek fölötti szervezetek létrehozása révén. Körvonalazódik egy markáns határmenti regionális politika képe az EU-n belül, amely már nem csupán a támogatások odaítélésének irányelveit körvonalazza, hanem határozott normatív elemeket is tartalmaz. Jelen tanulmány egy olyan, határokon átnyúló együttműködési rendszerrel foglalkozunk, amelynek saját bels ő logikája van, és melynek célja a határmenti régiók fejl ődésének elő segítése és a kooperáció szabályozása. (1. táblázat). Az EU-nak jelentő s szerepe van ebben a folyamatban, mivel a strukturális politika keretei között támogatja az együttm űködési kezdeményezéseket. A rendszernek fontos eleme az alulról felfelé történ ő építkezés, vagyis a határmenti térségek képviselhetik saját szempontjaikat és érdekeiket az Európa Tanács, az AEBR (Európai Határmenti Térségek Szövetsége), az Európa Parlament és más nemzetközi testületek által szervezett konferenciákon.' Az európai határokon átnyúló együttm űködési rendszerek létrehozását sok tényez ő ösztönzi, többek között az új piacok megnyitása, az európai biztonsági érdekek és az általános politikai stabilitás fenntartása, a gazdasági kohézió és életképesség, a tágabb értelemben vett európai együttm űködés és integráció negatív társadalmi hatásainak kiküszöbölése, és az átmenet korszakát él ő nemzeti és regionális gazdasági bázisok dinamizálása. 8 Az intézmények kiépítését számos kormányközi testület, valamint helyi és regionális együttm űködések ösztönzik, a határokon átnyúló együttműködési tevékenység koordinálása céljából. Különösen ösztönzik az önkormányzatok határokon átnyúló szövetségeinek létrehozását. Ez a regionális igazgatás újabb szintjét jelentik és fontos szerepet játszanak az INTERREG pénzeszközeinek közvetítésében a határmenti térsége felé. Feladatuk a határokon átnyúló, térségi fejlesztési programok kidolgozása, amelyek a pénzeszközök felhasználásának cselekvési terveket adnak az érintett kormányok és az EU általi jóváhagyást követően.9 A Közép- és Kelet-Európai országok (CEEC) az 1989-1990-es változások óta szoros gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítésére törekszenek az Európai Unióval és más európai integrációs intézményekkel. Stratégiai okok miatt ezen kezdeményezéseket komolyan támogatták, hiszen a korábbi "keleti tömb" országainak gazdasági és politikai stabilitása, illetve gazdasági dinamizmusa nem csak az európai biztonság, hanem az EU prosperitása szempontjából is lényeges. Lengyelország és a többi Közép-Európai ország esetében a határokon átnyúló együttműködési rendszer az EU általános, "pre-integrációs" politikáját tükrözi, melynek célja a társult államok alkalmazásának el ősegítése az európai törvénykezési és szabályozási kömyezethez. 10 Az egyes EU-tagállamok gyakran hangoztatják az EU-n kívüli szomszédjukkal vagy olyan harmadik állammal való együttm űködésük fontosságát, amelyekhez hagyományosan szoros kulturális vagy gazdasági kapcsolatok f űzik őket. Spanyolország például nagyobb támogatásért folyamodott az észak-afrikai államok számára, Németországnak alapvet ő érdeke a szoros kapcsolat fenntartása Közép- Európával, különösen Lengyelországgal. Németország saját stabilitását és majdani piacát biztosítja a lengyel gazdaság támogatásával és Lengyelországnak az EU gazdasági és biztonsági intézményeihez történ ő csatlakozásával. A belépés feltételei azonban szigorúak, és az EU keleti irányú b ővítése nem csak a nyitott és demokratikus társadalmak fejl ődésétől függ, hanem megfelelő csatlakozási politika James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 122 Kitekint ő TÉT 1997 s3 kidolgozására a csatlakozni szándékozó országok részér ől erőfeszítéseket is igényel és olyan intézmények létrehozására, amelyek képesek a többoldalú együttm űködést és az államközi integrációt el ősegíteni. Ezért a határmenti tervezési és a területfejlesztési együttm űködés az EU és Lengyelország között fontos szerepet kap a csatlakozás előkészítésében. (Európai Bizottság 1994). 1. TÁBLÁZAT A határmenti együttm űködés rendszere Európában (Transboundary cross-border cooperation regimes in Europe) Normák Hajtóerők Intézmények Eszközök - nemzeti (illetve - kohézió - kormányközi - strukturális politikai felettes kormány- - a Közép-Európai bizottságok nemzeti ösztönzői (INTER- zati) közvetítése államok "pre- és térségi szinten REG) - szinergia: a integrációja" - informális parla- - határmenti regionális komplementitás - decentralizálás és menti munkacso- fejlesztési programok lehetőségeinek regionalizálás portok - információáramolta- kiaknázása - a térségi és helyi - Eurorégiók: helyi tás és az együttmű- - partneri viszony: kezdeményezések központú intéz- ködéssel kapcsolatos a politikák össze- támogatása mények know-how átadása hangolása több - versenyképes tér- - európai képviselet (LACE) szinten, addicio- ségi politika ki- spontán szervező- - nyilvános fórumok és nalitás közös dolgozása dések révén politikai platformok finanszírozás (Európai Határmenti (CEMAT, Európa révén Térségek Tanács, AEBR) Szövetsége, AEBR) A határmenti együttm űködés intézménye: és a német-lengyel együttm űködés környezete A német-lengyel határmenti térség helyzete számos olyan nehézséget megtestesít, amely a "Kelet" és a "Nyugat" közötti, határmenti együttm űködés új formáinak létrehozásával együtt jár. A határt a II. világháború után alakították ki és térségét azóta is Európa egyik periférikus régiójaként tartják számon, ahol a gazdasági fejlődés lassú volt, és csupán szórványosak voltak a politikai légkör függvényében változó határmenti kapcsolatok. A kelet-lengyelországi elcsatolt területekr ől (jelenleg Belarusz, Litvánia és Ukrajna részei) Pomerániába és Sziléziába, az egykori német tartományokba áttelepített lengyelek évtizedekig nem tudtak gyökeret verni a térségben, mert attól féltek, hogy visszacsatolják a frissen kapott földjeiket Németországhoz. Eltekintve a szerény léptékű ingázástól és bevásárlástól, a határmenti kapcsolatok fejl ődésének nem voltak valós politikai lehet őségei. A közös határ mentén fennálló pszichológiai patthelyzet tehát önmagában is nagyobb figyelmet érdemelt volna. A német-lengyel közeledés, a határral kapcsolatos viták rendezése és a felek békés együttélését el ősegítő kétoldalú egyezmények csak 1989- ben és 1990-ben végbement politikai változásoknak köszönhet ően vált lehetségessé. A német újraegyesítés vetett véget az NDK elzárkózó határpolitikájának és a németeket, lengyeleket egyaránt sújtó utazási korlátozásoknak. James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 123 A nemzetközi együttm űködések ösztönzése és a volt szocialista államok Európai Unióba történő bevonása érdekében azok a pre-integrációs együttm űködési formák kaptak nagyobb támogatást, amelyek egyértelm űen területfejlesztési igényeket szolgálnak és a gazdasági, politikai kohéziót er ősítik. A német-lengyel, cseh-német, olasz-szlovén határ közelében él ők és az EU többi keleti határrégiója viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezik a határmenti együttm űködés terén, és hiányoznak az anyagi eszközök is az ambiciózus fejlesztési projektek finanszírozásához. Ezen régiók így szükségszerűen az EU-hoz fordultak ösztönzésért, irányelvekért és pénzügyi segítségért. A "visszatérés Európába" mint a stabilizáció és gazdasági növekedés stratégiája (amelyet a PHARE-programokkal is támogattak 1989-t ől) után a "pre-integrációs" politika került el őtérbe, amely meghatározta a Lengyelországra, Magyarországra és más államokra vonatkozó tagsági követelményeket (különösen az agrárpolitika terén). Lengyelország és más közép-európai országok esetében is szükségesnek tartották, hogy rövid időn belül létrehozzák a területi tervezési együttm űködés intézményeit, amelyek áthidalhatják a történelmi konfliktusok teremtette szakadékokat. Ennek egyik eszközét találták meg a többszint ű képviselet stratégiájában (AEBR, 1992). Ez a német-holland és a Benelux határmenti térségekben kialakított és kiérlelt módszer tartalmazza a teljes nemzeti közigazgatási kompetenciával felruházott hivatalos tanácsadó testületek felállítását is. (Scott 1993) A határmenti régiók tervezésével foglalkozó testületek felállítását - különböz ő kormányzati szinteken - 1992-ben kezdték meg a német-lengyel határ mentén. Nemzeti szint ű intézményeik a Területi Tervezés Kormányközi Bizottsága, a közös Környezetvédelmi Tanács, a Határvízi Bizottság és az Odera folyó Védelmének Nemzetközi Bizottsága. Tartományi, illetve regionális szinten különböz ő munkacsoportok és a Német-Lengyel Gazdaság- fejlesztési Testület, helyi szinten pedig a Pomerániai Eurorégiók, a Pro-Europe Viadrina, a Spree-Neisse-Bober és a Neisse/Nysa szervezetei alakultak meg. (1. ábra) Az Eurorégiók intézményei a hasonló funkciót ellátó holland-német szervezetek mintájára álltak fel, a helyi és (a német oldalon) a megyei önkormányzatok közötti önkéntes együttm űködésével. Az Eurorégiók fő célja, hogy elismerjék őket olyan nemzetközi szervez ődésként, amely az adott régió gazdasági, környezetvédelmi, szociális és intézményi problémáival foglalkozik. Az ilyen tevékenységeknek Eurorégiók szintjén történ ő koncentrálásától azt remélik, hogy a német-lengyel együttm űködéssel olyan kritikus tömeget érhetnek el (gazdasági értelemben), amely er ősíti határmenti térségek kohézióját, illetve felkelti magánbefektet ők és intézmények érdekl ődését. Hosszú távú működésük megszervezése és a területfejlesztési támogatásra vonatkozó új európai követelmények kielégítése céljából az Eurorégió-társulások - a holland-német szervez ődésekhez hasonlóan — kidolgozták a Határmenti Fejlesztési Koncepciókat (TDC-ket), amelyek a határon átnyúló együttm űködés fő célkitűzéseit és a cselekvés lehetséges irányait határozzák meg. A TDC-k adják a konkrét projektek és javaslatok alapját, amelyek megvalósítása az EU, a nemzeti kormányok vagy más pénzügyi alapok támogatásával lehetséges. James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 124 Kitekint ő TÉT 1997 s3 L ÁBRA Eurorégíók a német-lengyel határ mentén Euroregions on the German-Polish border or at tartomány/vajdaság határa me e határ James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 125 A német-lengyel határmenti együttm űködés különösen ígéretes területei lehetnek az elsősorban európai és nemzeti forrásokból finanszírozott új, lokális szinten megvalósuló programok. A PHARE-alapelvek 1994-es változásai óta Lengyelország PHARE-eszközeinek egy részét a határmenti térségek projektjeire fordítja és ezzel elméletileg lehet ővé válik közös programok megvalósítása a német régiókkal. Az utóbbiak számára az INTERREG program biztosítja pénzügyi feltételeket. Jelenleg az "INTERREG II/PHARE program - környezetvédelmi szervezetek és NG0-1( 11 által biztosított forrásokkal kiegészítve - nyújt pénzügyi támogatást számos helyi és térségi együttm űködési projekthez az EU küls ő határai mentén. A jelentősebb eredmények között tartják számon a közös szennyvíztisztító létesítményeket, határmenti városok közös tervezési programjait, a közös természetvédelmi területek kialakítását, a fels őoktatási és ifjúsági csereprogramokat, illetve a közös adatbázisok kialakítását a területi tervezésben tevékenyked ők és a régiókban működő vállalkozások számára. A német-lengyel határmenti térségben az ehhez hasonló projektek a határmenti együttm űködésnek legpozitívabb elemei, mivel segítik a hatékony munkakapcsolat kialakítását a lengyel és német állami és magánszektor szerepl ői között. Az együttm űködés küls ő feltételei: a problémák kezelése A együttműködés feltételeinek gyors kialakítása a területi tervezésben, illetve az Eurorégiók megalakulásában résztvev ő politikusok, üzletemberek és más szerepl ők érdekeltsége és részvétele a folyamatban a néemt-lengyel határmenti kooperáció jövője, fejlődés szempontjából igen biztató. Az együttm űködés konkrét eredményei kevésbé egyértelm űek, különösen akkor, ha összevetjük azokat a gazdasági kohézióra és a "pre-integrációra" vonatkozó célkit űzésekkel. Ennek egyik oka, hogy az európai területi politika és annak eszközrendszere nehezen igazítható a német- lengyel határ térségére jellemz ő helyi és regionális sajátosságokhoz. Ezek többsége összefügg a poszt-szocialista átalakulás folyamatával, amely Lengyelország és Németország esetében számottev ő különbségeket mutat. A német-lengyel együttm űködés helyi és regionális szintjén nemzetközi intézmények létrehozása ellenére a résztvev ők politikai súlya, mérete eltér ő. Németország szövetségi rendszerében a tartományok (és nem Bonn) feladata a területi tervezés és a területfejlesztési politika. Ezek intézményei jól m űködnek a tartományokon belül, regionális szinten is. Lengyelországban azonban legfontosabb térségi szereplők (a vajdaságok) csak viszonylag gyenge koordinációs hatáskörrel rendelkeznek. Hiányoznak a területi tervezés regionális szint ű intézményei, hatóságai, s ez politikai vákuumot teremtett a központi, illetve a helyi kormányzati szintek között. A helyi önkormányzatok szövetségei - például az Eurorégiók - nem helyettesíthetik a regionális igazgatást. A két ország közötti különbségek az igazgatás mellett a gazdaságban, az életszínvonalban és a helyi kormányzatok rendelkezésére álló pénzügyi er őforrásokban is jelent ősek. A közigazgatási hatáskör diszkontinuitásai mellett ebben az összefüggésben figyelembe kell vennünk Kelet-Németország és Lengyelország helyi önkormányzatainak gyengeségeit is. A poszt-szocialista átalakulások viszonylagos politikai autonómiát és önkormányzatot biztosítottak a helyi közösségeknek, s a folyamat a helyi kormányzatok tervezési hatáskörének jelent ős bővülésével járt James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 126 Kitekint ő TÉT 1997 s3 együtt. (Frzystacki 1992; Eilander, Gustaffson 1993). A helyi önkormányzatokra Kelet-Németországban és Lengyelországban 1989 óta új feladatok tömegét hárították. Számos helyhatóságra még ma is jellemz ő a központi, vagy más fels őbb közigazgatási szinttő l való fiiggés tudata, ami lassítja az önálló kezdeményezéseket és a más helyi közösségekkel alakuló "horizontális" kapcsolatokat (Osterland 1994; Keim, Grymer 1995). A poszt-szocialista területi politika hiányosságainak oka ugyanakkor a városok korlátozott képessége és szándéka az integrációs törekvésekben való részvételre, amelyben a gazdasági fejl ődés és együttműködés centrumainak szerepét kellene betölteniük. Ez sok esetben a helyi politika internacionalizálódását és a rövid távú gondolkodást eredményezett, ami szükségszerűen a stratégiai célok mell ő zésével, illetve mérsékelt támogatásával járt. (IRS 1995). Ennek következményeként a német-lengyel határment régiókban a funkcionális kapcsolatrendszer alapvet ően gyenge, és a bels ő munkakapcsolatok (nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt) is elégtelenek a projekt-fejlesztés, a tervezés és más tevékenységek koordinálásához, amely a hatékony határmenti együttm űködés alapja. A vállalati szférában nagy lépték ű átalakulások, átszervezések és összevonások történtek, s a folyamat szerepl őinek sok esetben meg kellett küzdeniük versenyképességük megtartásáért. Ilyen körülmények között az egyoldalúság, a rövid távú gondolkodás és a puszta válságkezelés akadályozza az állami és a magánszektor közötti együttm űködés erősítését. Ennek az eredménye, hogy a küls ő támogatás és irányítás szerepe növekedett az említett térségekben. A helyi intézmények gyengék vagy tapasztalatlanok voltak az EU-programokban valórészvételhez. Ezt fokozta a koordinációhoz szükséges know- how hiánya, a rendelkezésre álló források különbségei és a területi tervezés eltér ő keretei. A határmenti településeknek és a (német) megyéknek kevés gyakorlati ismeretük volt a pénzügyi támogatások pályázati rendszerér ől, a projektek koordinálásáról és a Brüsszel által megkívánt könyvelési és egyéb adminisztratív normák alkalmazásáról. Olyan kritika is érte az Eurorégiókat, hogy nem vállaltak elég aktív szerepet az INTERREG/PHARE-támogatásra benyújtott projektek stratégiai koordinálásában. A helyi önkormányzatok és az Eurorégiók résztvev ői esetében egyaránt kívánatos lenne a stratégiai, hosszú távú szemlélet a térségi fejlesztéseknél, annak érdekében, hogy jelentő sebb nagy projektre fordítsák er ő forrásaikat és energiájukat a sok kisebb kezdeményezés helyett. Ezek a problémák terén a közös cselekvés lehetőségeinek teljes körű kihasználására ösztönzik a területi tervezés és fejlesztés szereplőit. Az INTERREG és más kezdeményezések pozitív vonásai ellenére a helyi önkormányzatok sok nehézséggel találták szembe magukat az EU és a nemzeti kormányok által támogatott projektek irányításakor. Az INTERRAG/PHARE programok a közös német-lengyel projektek kidolgozásának és megvalósításának keretei lehetnek. A projekt két partnerének költségvetését azonban szigorúan elkülönítetten kell kezelni, elkerülvén annak lehet ő ségét, hogy az EU pénzeszközei Lengyelországban, illetve a Lengyelországnak szánt PHARE-pénzek a német oldalon kerüljenek elköltésre. Az EU által alkalmazott területi elv még James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 127 bonyolultabbá teszi a támogatások elnyerését, és eltántorítja a közösségeket attól, hogy a határ túloldalán keressenek partnert, illetve közös feladatokba vágjanak. Egyértelműnek, hogy a határmenti területfejlesztési és tervezési programok kidolgozásának és koordinálásának feladata túlságosan összetett az Eurorégiók számára ahhoz, hogy egyedül lássák el azokat, jelent ő s segítség nélkül. Bizonyos stratégiai koherencia csak akkor érhet ő el, ha a projektek kiválasztása és kezdeményezése sokkal jobban illeszkedik a meglev ő fejlesztési elvekhez. Ily módon a német-lengyel határ mindkét oldalát érint ő programok végrehajtása során elkerülhetők a paternalista kormányzati beavatkozások olyan területeken, amelyek részei a projekt-orientált intézmény-építésnek helyi és térségi szinten. Az együttm űködés feltételeinek javítása A német-lengyel határmenti együttm űködés szerepl őinek sok új kihívással kell szembenéznie. Az eddigi együttm űködés jelentő sen módosította az érintett régiók helyzetét közös programjaik feltételeit. Erre utalnak a politikai viták hangsúly- váltásai és a sajtó növekvő érdeklő dése, amely jelzi a határmenti kapcsolatok fejlődését, s a folyamat szerepl ő inek tudatos szerepvállalását. Különösen figyelemre méltó a lengyel központi kormányzat felfogása az Eurorégiókról. A kezdeti fenntartások és szkeptikus hozzáállás elt űnt, olyannyira, hogy Varsó önálló kormányhivatalon keresztül támogatja e programok megvalósítását, és nem vitatja a PHARE-pénzeszközök felhasználást sem a német-lengyel határ térségében. (Stryjakiewicz 1996). Az ebben a térségben folyó német-lengyel párbeszéd segített lebontani a német-lengyel történelemben és a II. világháborúban gyökerez ő lélektani akadályokat is. Az átalakulás els ő éveiben ugyan voltak ugyan feszültségek a német hegemóniától való félelem és a nemzeti szuverenitás elvesztése miatt, a német- lengyel viszony azonban mostanra természetessé vált. 12 Miközben a német-lengyel gazdasági együttm űködés ügye lassan haladt el őre, az egyes állampolgárok és a helyi önkormányzatok közötti kulturális kapcsolatok sikeresen alakultak, ami az itt él ők képét saját, periférikus helyzet ű régiójukról pozitív irányban változtatta meg. Többé nem probléma a határ két oldalán él ő polgármestereknek, hogy rövid egyeztetés céljából találkozzanak, bürokratikus akadályok nélkül. A diákcsere-programok és a lakossága szomszédos ország közeli településeire szervezett látogatásai ma már mindennaposak. Az Európa Egyetem Frankfurtban (Frankfurt am Oder) 1992-ben ünnepelte az els ő tanév megnyitását. Ez a német-lengyel intézmény oktatási tevékenysége mellett sokféle diákszolgáltatást kínál (lakhatással együtt) mind Frankfurtban, mind a lengyel partnerintézményben, Slubice-ben, és fontos kulturális missziót teljesít a német-lengyel közeledésben. A határmenti térségekben elindított, projekt-orientált kezdeményezések újabb pozitív példái annak, hogy a határmenti együttm űködés szereplői hogyan tanulják kezelni a régión belüli problémákat. A néhány évvel ezel őtt még kivihetetlennek tartott közös m űszaki projektek - mint például a Guben-Gubin melletti szennyvízkezelő telep - ma már befejezés el őtt állnak, a szakszerű irányításnak köszönhető en. Az Eurorégiók és az állami szervezetek felismerték, hogy a stratégiai területfejlesztésnek az állami és magán szektor nagyobb mérték ű részvételén és együttműködésén kell alapulnia. A projekt kidolgozásában az Eurorégió önkormányzatainak képvisel ői, a tervező irodák, gazdaságfejlesztési szervezetek, a James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 128 Kitekint ő TÉT 1997 s3 régióbeli cégek, a kutatóintézetek, egyetemek és az NGO-k részvételével alakult munkacsoportok vesznek részt. A határmenti térségek er őteljesebben hangoztatják érdekeiket az együttm űködés feltételeinek javítása érdekében. Nyomást gyakorolnak Brüsszelre rugalmasabb és kezelhetőbb területfejlesztési programok el őkészítéséért, és lobbiznak saját kormányuknál az állami infrastrulctúra-beruh47Agok gyorsítása és további támogatások megszerzéséért. Az eredmények szerények, mivel a Lengyelországban és a német tartományokban alkalmazott pénzügyi megszorítások behatárolják a periférikus fekvés ű határmenti térségeknek nyújtott kormányzati támogatás mértékét. A közeljövő kétségkívül megmutatja, hogy a német-lengyel határrégiók erősíteni tudják-e politikai súlyukat. Következtetések Az EU határmenti együttműködési rendszerei nem egyik pillanatról a másikra változtatták meg az érintett térségek gazdasági és politikai szempontjából is marginális helyzetét. A napi politika szintjén a gazdasági átalakítás és intézmények modernizációjának különbségei lassították az együttm űködés feltételeinek kialakítását a határ két oldalán. A határokon átnyúló kapcsolatok támogatása mellett mindkét ország kormányzata (logikusan) olyan lépéseket tesz, melyekkel saját választóik számára igyekeznek kedvez őbb életfeltételeket biztosítani. A nyilvánvaló korlátok ellenére azonban a német-lengyel határ mentén formálódó kapcsolatok olyan fejlődést mutattak 1989 óta, amely példa nélküli a két nemzet történetében. A német-lengyel határrégiók tapasztalatai azt jelzik, hogy a határmenti regionális együttműködés hatékony formáinak kidolgozása érdekében állandó munkakapcsolatokat kell kialakítani az állami és a magánszektorban, amelyek alapja a kölcsönös bizalom, s amelyek nem elnyomják, hanem támogatják a meglev ő törekvéseket. Valójában ez történik, bár még nem világos, hogy a periférikus határmenti térségekben ez a kapcsolatrendszer milyen mértékben b ővíthető. Felmerül a kérdés, hogy milyen következményekkel jár az ilyen típusú nemzetközi együttműködés rendszerekre nézve az európai integráció további fejl ődése és az új, határmenti regionalizmus er ősödése Unión belül. A "paradiplomácia" régióbeli és helyi szószólói nagyobb autonómiát és világos jogi keretek megalkotását sürgetik. Ugyanakkor a nemzeti kormányok, és általában a fels őbb igazgatási szintek érdeke felügyeleti szerepük fenntartása és a nemzeti határokon átnyúló kapcsolatok - mint például az együttes területi tervezés és a területfejlesztési együttműködés - alapszabályainak megalkotása. Az európai integráció keretein belül ezek a szempontok nem szükségszer űen mondanak ellent egymásnak, és bizonyos mértékig még erősítették is a határmenti térségek pozícióit. Amint O'Dowd és szerzőtársai megfogalmazták: "A határmenti térségek bizonyos jelzéseket adhatnak a nemzetállamok jöv őjét illetően. A nemzetállamok Európájában várható, hogy a határok fontos elemei maradnak a nemzeti szuverenitásnak, bár átjárhatóságuk gyorsan javul a jöv őben. Az erősebb szálakkal összefűzött régiók Európájában viszont a határokon átnyúló együttm űködési rendszerek és intézményeik Brüsszelhez és a nemzeti kormányokhoz való közvetlen kapcsolódását kell er ősíteni." (1995, 274. o.). James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 129 Ma még csak találgatni lehet, hogy a határon átnyúló "puha" térségek létrehozása módosítja-e a nemzetállam területi szuverenitáson alapuló igazgatási és ellen őrzési monopóliumát. Az EU-n belüli határrégiók - különösen a periférikus helyzet űek - jövőjét alapvetően pragmatikus szempontból kellene értelmezni. Hasznos-e gazdasági fejlődésük szempontjából, ha a nemzeti határon átnyúló kapcsolataik révén növelhetik politikai súlyukat? Kompenzálhatja-e ez a strukturális gyengeségeket? Vagy a jelenlegi - a versenyre és a helyi vállalkozói kezdeményezésekre építkez ő - EU-politika következtében megmarad e térségek er ős függése határmenti kapcsolataiktól és tágabb régiójuk fejl ődésétől? A német-lengyel példa esetében számos forgatókönyv lehetséges, bár ezek megvalósulásának valószín űsége nem azonos. A komplementeritásra épül ő német- lengyel együttműködésnek köszönhető általános gazdasági fellendülés esélye csekély az adott politikai és strukturális feltételek mellett. Még kevésbé várható azonban az egyoldalúsághoz és az elzárkózás politikájához való visszatérés, annak minden, a regionális fejlődésre gyakorolt negatív hatásával. Túl sok politikai t őkét fektettek már a határon átnyúló együttm űködés fejlesztésébe. Jelenleg a periférikus területek nemzetközi szint ű együttműködéséről beszélhetünk, olyan nemzetek feletti igazgatási szint formálódásáról, amely hatékonyan képes kezelni a helyi, vagy regionális szinten felmerül ő problémákat, el ősegíti e térségek gazdasági fejl ődését és ellátja azok politikai képviseletét is. A nehézségek ellenére, a német-lengyel Eurorégiók a kelet-nyugati együttm űködés ígéretes példái. Lengyelország és Kelet-Németország gazdasági és politikai átalakulása során keletkez ő nehézségek ellenére ez a határmenti térség meglep ően stabil, ami nyilvánvaló bizonyítéka a két ország közötti kapcsolatok gyors normalizálódásának. A cseh-német Eurorégiók helyzete hét évvel az államszocializmus bukását követ ően is sokkal ingatagabb, amelyben a német és cseh nacionalista csoportok követelései és az általuk táplált h űvös politikai viszony fontos szerepet játszik. Végezetül, a német-lengyel határon átnyúló együttm űködést fenyegető valódi veszélyek nem kulturális vagy etnikai különbségekben rejlenek, hanem a válságkezelés és a támogatásokért folyó versengés következtében er ősödő rövidtávú, befelé forduló szemléletben. Ha ez bekövetkezik, a közös határ régiói és intézményei az európai integráció és a jószomszédság puszta jelképeivé válnak. Az aktív, határmenti regionális együttm űködés előfeltétele a bels ő kohézió erősítése, a beruházások intenzívebb áramlása e térségekben, illetve a hajlandóság mindkét oldalon az együttműködés új formáinak kialakítására, s az ezzel járó kockázat vállalására. Jegyzetek A szerző az Institut für Regionalentwicklung und Strukturplannung (Erkner, Németország) munkatársa. 2 Vö. M. Wulf-Mathies-nek, az Európai Bizottság tagjának az Európai Térségi Tervezés Stuttgarti Konferenciáján 1995. október 30-án tett kijelentésével. 3 Panayotis Soldatos szavaival (1993): "A paradiplomácia kifejezés (...) a szub-nemzeti szerepl ők (szövetségi egységek, régiók, városi közösségek, nagyvárosok) által kifejtett közvetlen nemzetközi tevékenységre utal, amely a nemzetállam diplomáciáját támogatja, kiegészíti, helyesbíti, megkett őzi vagy kihívás elé állítja; a "para" el őtag a diplomáciának a hagyományos nemzetállam-kereteken kívüli James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. 130 Kitekint ő TÉT 1997 s3 alkalmazására utal" (Soldatos 1993). Az elmúlt negyven év során történt kialakulásának f ő oka a nemzetállamok által folytatott külpolitika eszközeivel és prioritásaival való elégedetlenség volt. Amint Soldatos mondta (1993), ez diszfunkcióra utaló tüneti jelenség, és ugyanakkor a politika-alakítás racionalizálására tett kísérlet annak érdekében, hogy a külpolitikai diplomácia jobban figyeljen a szub-nemzeti igényekre és így hatékonyabb legyen. 4 Lásd az EK 2081/93 számú, 1993. július 20-i irányelv 1. cikkelyét (Objectives) S Az INTERREG célkitűzései: (1) a határmenti térségek el őkészítése az egységes piac bevezetésére, (2) a határmenti térségek gazdasági és társadalmi elszigeteltségének megszüntetése közvetlen probléma- megoldó intézkedések révén, (3) a határokon átnyúló együttm űködés és kapcsolatépítés támogatása, és (4) az EU külső határai mentén fekv ő határmenti térségek felkészítése az egységes piacon rájuk váró „kapu-szerepére". Az EU tett er őfeszítéseket a határokon átnyúló együttm űködések Közép-Európában történő fejlesztésére is. A PHARE és az INTERREG programok ennek jegyében m űködnek, valamint számos kisebb kezdeményezés, mint például a LACE és az OUVERTURE programok. Az INTERREG-kezdeményezés rövid és kritikai ismertetését lásd. Scott (1996). 6 Lásd az EK 2081/93. számú irányelvének 4. cikkelyét. 7 Az Európa tanács, az EU, az AEBR és számos más intézmény együttm űködik, többek között a Határmenti Térségek Európai Konferenciájának el őkészítésében, amely többé-kevésbé rendszeresen megrendezésre kerül 1972 óta. E konferenciák az informális érintkezés lehet őségét jelentik a kormányzat különböző szintjeit képviselő, a határmenti térségek ügyeivel foglalkozó hatóságok számára, valamint platformokat maguknak a határmenti térségeknek a közös programjaik kidolgozására. Amint a konferenciák dokumentumai is mutatják, a területi tervezés és a fejlesztés politikai kérdésként jelennek meg. Lásd a 94/C 180/13 számú EK-Irányelv szövegét. 9 A 94/C 180/13 számú EK-Irányelv (A5 bekezdés) egyértelm űen leszögezi, hogy az INTERREG nemzeti cselekvési programjait - amelyek a pénzeszközöknek az egyes kedvezményezet térségek számára történ ő elosztás alapjául szolgálnak - nemzeti, térségi és helyi kormányzatok közösen fejlesztik ki. Az Eurorégiók mint a helyi önkormányzatok szövetségei így a helyi szint ű strukturális programalkotási folyamatba történ ő bekapcsolódásának eszközeivé váltak. 10 Lásd 1628/94 számú, 1994. július 4-ei EK-Irán II NGO: Non-goverumental Organisation. A nemzeti kormányoktól fliggetlen szervez ődések. 12 Lásd a német-lengyel viszony gyors változásainak elemzését például Adam Kremiski "Welchen Sinn hat Polen?" (Mit jelent Lengyelország?) cím ű írását a Die Zeit 1996. augusztus 16-i száma 3. oldalán Irodalom Akademie für Raumforschung und Landesplanung (1995) Zukunftsgaube Regionalplanung. Anforderungen - Analysen - Empfehlungen. Vol. 200, Forschungs- und Sitzungsberichte der ARL. Association of European Border Regions (AEBR) (1992) Report on LACE Activities, Gronau. Becker-Marx K. (1992) Modelle grenzüberschreitender Kooperation am Oberrhein. Versuch einer Kritik und einer Strategie. Verlag der ARL, Hannover. Boyer R. (1996) The Convergence Hypothesis Revisited: Globalisation but Still the Century of Nations? In: Berger S., Dore R. (eds.) National Diversity and Global Capitalism. Ithaca, Comell University Press, 29-59. Cappellin R. (1993) Interregional Co-operation and Intemationalisation of Regional Economies in Alps- Adria. In: Horváth Gy. (ed.) Development Strategies in the Alps-Adriatic Region. Pécs, 17-45. Church A., Reid P. (1996) Transfrontier Co-operation. Spatial Development Strategies and the Emergence of a New Scale of Regulation: the Anglo-French Border. Regional Studies 29. 3. 297-306. Duchacek I. (1986) International Competence of Subnational Governments: Borderlands and Beyond. In: Martinez O.J. (ed.) Across Boundaries. Transborder Interaction in Comparative Perspective. El Paso, Texas Western Press, 11-28. Duchacek I. (1987) Toward a Typology of New Subnational Actors in Intemational Relations. Working paper 87-2, Institute of Governmental Studies, University of California, Berkeley. Friedmann J., Morales R. (1984) Transborder Planning: A Case of Sophisticated Provocation? Working paper WCP 8, UCLA, Graduate School of Achitecture and Urban Planning. Gabbe J. (1985) EUREGIO - regionale grenzüberschreitende Zusammenarbeit auf kommunaler Ebene. In: Institut für Landes- und Statenwicklungsforschung des Landes Nordrhein-Westfalen (ILS), Staatsgrenzenüberschreitende Zusammenarbeit des Landes NRW ILS. Dortmund, 90-98. James Scott : A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p. TÉT 1997 s3 Kitekint ő 131 Gabbe J. (1992) Institutionelle Aspekte der grenzüberschreitenden Zusammenarbeit. In: Akademie filr Raumforschung und Landesplanung (ed.) Grenzübergreifende Raumplanung: Erfahrungen und Perspektiven der Zusammenarbeit mit den Nachbarstaaten Deutchlands. Hannover ARL, 174-186. Girot P. (1996) Border Regions, Integration and Transborder Conservation Initiatives in Central America. In: Scott J., Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) Border Regions in functional Transition: European and North-American Perspectives. Institute für egionalentwicklung und Strukturplanung. Berlin, 239-253. Hansen N. (1992) Competition, Trust and Reciprocity in the Development of Innovative Regional Milieux. The Journal of the Regional Science Association International. 71. 2. 95-105. Hooghe L., Marks G. (1996) Europe with Regions: Channels of Regional Representation in European Union. Publius: The Journal of Federalism 26. 1. 73-91. Koch S. (1974) Toward a Europe of Regions: Transnational Political Activities in Alsace. Publius: The Journal of Federalism (nyár), 25-41. Kratke S. (1995) Probleme und Perspektiven der deutch-polnischen Grenzregion. Analysen und Diskussionsbeitrage Nr. 1., der verleichenden Stadt- und Regionalforschung. Europa Universitat Viadrina, Frankfurt am Oder. Madiot Y. (1996) Aménagement du territoire. Paris, Armand Colin. Malchus V. v. (1992) Deutch-polnische grenzübergreifende Zusammenarbeit. Erste Überlegungen und Folgerungen. In: Akademie für Raumforschung und Landesplanung (ed.) Grenzübergreifende Raumplanung - Erfahrungen und Perspektiven der Zusammenarbeit mit den Nachbarstaten Deutchlarids. ARL, Hannover, 160-173. Malchus V. v. (1992) Entwurf des Sachstandsberichts (LACE Issues Paper) über grenzübergreifende Zusammenarbeit zwischen Deutchland und Polen. 10.08.1992. Millan B. (1994) Europe 2000: Territorial Aspects of European Integration. EUREG: European Journal of Regional Development. 1. 3-8. O'Down L., Corrigan J. and Moore T. (1995) Borders, National Sovereignity and European Integration. International Journal of Urban and Regional Research. 19. 2. 272-285. Pálné Kovács I. (1992) A területi politika irányítási összefüggései. Tér és Társadalom 6. 1-2. 37-46. Ratti R. (1988) Development Theory, Technological Change and Europe's Frontier Regions. In: Aydalot P., Keeble D. (eds.) High Technology Industry and Innovative Environments. London and New York, Routledge, 197-220. Ratti R. (1993) How Can Existing Barriers and Border Effects Be Overcome? A Theoretical Approach. In: Cappellin R., Batey P.W.J. (eds.) Regional Networks, Border Regions and European Integration. London, Pion. Scott J. (1993) The Institutialisation of Transboundary Co-operation in Europe: Recent Developments on the Dutch-German Border. Journal of Borderland Studies 1. (tavasz), 39-66. Scott J. (1996) Dutch-German Euroregions: A Model for Transboundary Co-operation? In: Scott J., Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) Border Regions in Functional Transition: European and North-American Perspectives. Berlin, Institut für Regionalentwicklung und Strukturplanung, 83-106. Scott J., Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) (1996) Border Regions in Functional Transition: European and North-American Perspectives. Berlin, Institut für Regionalentwicklung und Strukturplanung (IRS). Software Union (1993) Entwicklungs- und Handlungskonzept für die Euroregion Pro Europa Viadrina, Berlin. Soldatos P. (1993) Cascading Subnational Paradiplomacy in an Interdependent and Transnational World. In: Brown D., Fry E. (eds.) States and Provinces in the International Economy. Berkeley, USA, Institute of Governmental Studies Press, 45-64. Stryjakiewicz T. (1996) Uwarunkowania Polsko-Niemieckiej Wsolpracy Przygranicznaj na tle Polityki Regionalnej. In: Chojniczki Z., Stryjakiewicz T. (eds.) Problemy, Wspolpracy Regionalnej w Polsko- Niemieckim Obszarze Przygranicznym. Warsaw, Polska Akademia Nauk, 7-20. Székely A. (1992) Establishing a Region for Ecological Co-operation in North-America. Natural Resources Journal 32. 563-622. van der Veen A. (1993) Theory and Practise of Cross-Border Co-operation of Local Governments: The Case of the EUREGIO between Germany and the Netherlands. In: Cappellin R., Batey P.W.J. (eds.) Regional Networks, Border Regions and European Integration. London, Pion.