Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 93-99. p.
Tér és Társadalom 1997 s 3: 93-99
FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓK A KISTÉRSÉGEK
SZÁMÁRA
(Regional Development Strategies for Micro-regions)
Az összefoglaló A területi tervezés új kihívása: a területfejlesztési
koncepció című konferencián (Gy őr, 1997. április 3-4.) elhangzott
III. pódiumbeszélgetések alapján készült.
SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI IRÉN
A kistérség a 90-es évektől kapott új értelmet és tartalmat, és az utóbbi években
vált egy olyan szakszóvá, amit a területfejlesztés, a regionális tudományok, a
földrajz egyre gyakrabban használ, vagyis a kistérség térkategóriává vált.
A kistérség és a kistérségi szervez ődések elkülönülnek egymástól, míg az el őbbi
egy térben lehatárolt területet, addig az utóbbi települési önkormányzatok csoportját
jelenti, ahol az önkormányzatok többnyire az együttm űködési társulás formáját
választották. A valamilyen tudományos, kvázi egzakt módszerekkel lehatárolt
kistérségeket és az önkéntes alapon létrejött kistérségi szervez ődéseket a kutatók
megpróbálták közelíteni, azaz ahol csak lehetett, egy kistérség - egy kistérségi
szövetség elvét sugallni. Mindezek mellett megtaláljuk a KSH által lehatárolt
kistérségeket, amelyek többnyire nem egyeznek meg az önkiválasztási alapon térré
formálódó kistérségi szervez ődésekkel. Az együttm űködések életre hívása,
születésük előmozdítója legtöbbször valamely pályázati lehet őség követelménye.
Ezek az okok nyomon követhet ők voltak kampányszerű megalakulásuk során.
1996-ban, a területfejlesztési törvény életbe lépésével egy'újabb alakulási hullám
kezdődött, hogy most már ennek a törvénynek szellemében alakuljanak meg vagy
újjá a kistérségek. Tehát azok a települések, amelyek még nem tömörültek kistérségi
szövetségbe, hozzanak létre újat, illetve váljanak egy korábban már m űködő
szerveződés tagjaivá.
A kistérségek megalakulásának, m űködésének lassan egy évtizedes múltja azt
bizonyítja, hogy ennek a téregységnek helye van a magyar területfejlesztésben. Ez
olyan területi szint, mely magyarországi minta és tapasztalat nélkül formálódott, és a
források hiányának ellenére megmaradt. Megmaradását, m űködését, kialakult
státuszát az alulról építkezésben kell keresni, ereje a helyi döntéshozók tenni
akarásával magyarázható.
De vissza kell kanyarodnunk a pódiumbeszélgetés témájához, a kistérségek
fejlesztési koncepcióihoz, azok módszertanához. Néhány alapvet ő kérdést fogal-
maztunk meg, amelyekre a pódiumbeszélgetés témáját fel kívánjuk f űzni.
• A kistérségi döntéshozók számára megfogalmazódik-e a koncepció hiánya,
illetve a koncepció kidolgozását szükségesnek érzik-e, s ha igen, miért?
• Hogyan készülnek ezek a koncepciók?
• Milyen szerepük van a koncepcióknak a kistérségi szövetségek életében?
• Mennyire hasznosak, és miben rejlik hasznosságuk?
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
94 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s3
Az érdemi válaszok érdekében megpróbáltuk ezt a pódiumbeszélgetést úgy
megszervezni, hogy mind a létrehozók, mind a koordinálók, mind a koncepció-
készítők képviseltessék magukat. Fekete Éva, a Magyar Tudományos Akadémia
Regionális Kutatások Központja Észak-magyarországi Osztályának vezet ője
létrehozója, koordinátora és koncepció-készít ője a Cserehát Településszövetségnek,
tehát tőle több nézőpontból is várhatunk a feltett kérdésekre válaszokat. A
koncepció-készítő oldaláról közelíti meg a feltett kérdéseket Dr. Kovács Géza, a
BKE egyetemi tanára, elméleti szakember, és Heinrich Péter, a Magyar
Vállalkozásfejlesztési Alapítvány székesfehérvári irodájának képvisel ője, aki több
kistérségfejlesztési koncepciót készített Fejér megyei kistérségek számára. A
kistérségi szerveződések részéről Gergó András, a Rábcatorok Regionális
Fejlesztési Társulás elnöke, és Domina Erzsébet, a Muramenti Nemzetiségi Társulás
térségmenedzsere mondják el véleményüket. A koordinátorok részér ől Lengyel
Róbert, a Győr-Moson-Sopron megye Területfejlesztési Irodájának főtanácsosának
véleményét ismerhettük meg, aki a kistérségek és a megye közötti koordinációt
végzi, illetve Körmendi János megyei főépítész tapasztalataival találkozhatunk, aki
az elkészült koncepciók és a területrendezés, rendezési tervek egymásra épülésének
szükségességét hangsúlyozta.
Fekete Éva a kutató és a kistérségi döntéshozó oldaláról is világosan látja a
koncepció szükségességét, a kistérség m űködése számára nélkülözhetetlen stratégia
meglétét. Véleménye szerint, s ezt osztjuk mindannyian, akik koncepciót készítünk,
a kistérségi koncepció már a léptéke miatt jelent ős különbségeket hordoz a megyére
vagy régióra vonatkozó területfejlesztési koncepcióval szemben. A felhasználói és
az érintett kör miatt is lényegesen részletesebb kidolgozást igényel, és sokkal inkább
a helyi közösségekre támaszkodik. Els ősorban nem a hivatalok, és nem csak az
önkormányzatok bevonására kell gondolni, hanem a térségben él ő vállalkozóknak,
civil szervezeteknek a véleményét is ki kell kérni, be kell építeni, és
segítőszándékukat el kell fogadni. De a mai magyar kistérségekben a civil
szervezetek száma kevés, vagy hiányoznak. Ezek hiányában a lakosság aktív, tenni
kész rétegét kell megszólítani és véleményükre támaszkodni.
A kistérségek döntéshozóiban vajon megfogalmazódik-e a koncepció igénye?
Fekete Éva szerint kevés, nagyon kevés az olyan kistérségi szövetség, amely a
megalakulás után közvetlenül a koncepció készítését tartja els ődleges szempontnak.
Elsősorban azok tartják valóban szükségesnek a koncepciót, akik a közös munkát,
társadalmi vagy gazdasági fejlesztést az alakulás után rögtön megkezdik, de hamar
rájönnek, hogy ha nincs átgondolt terv, akkor parttalanná válhat a munka, s az
akarat is. Ezek a kistérségek vannak kisebbségben. A mai magyar tapasztalatok azt
mutatják, a kistérségi társulások azért tartják fontosnak a koncepció elkészíttetését,
azért szükséges számukra, mert ezzel pályázni lehet, tehát alapvet ően pénzszerzési
eszközként fogják fel, vagy csak egyszer űen azért készíttetik el, mert "hát éppen
erre adnak pénzt, és ha erre lehet pénzt kapni, akkor ezzel kell foglalkozni". Tehát
jelenleg ma Magyarországon még nagyon kevés az olyan kistérség, amely valóban
azért rendel meg vagy kezd el készíteni ilyen tervet, mert úgy gondolja, hogy a napi
munkájában erre ténylegesen szüksége van.
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
TÉT 1997 s3 Fejlesztési koncepciók a ... 95
De vajon így látják-e ezt a tényt a konferencián résztvev ő kistérségek képvisel ői
is?
Gergó András, a Rábcatorok Regionális Térségfejlesztési Társulás elnöke azon
kevesek közé tartozott, aki már a kistérségi társulás megalakítása el őtt felkeresték az
MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetét, hogy az szakértelmével,
tanácsaival segítse a megalakuló kistérséget, s megalakulás után készítse el a térség
fejlesztési koncepcióját. A hét polgármester már a kezdetek el őtt jól látta, hogy
összehangolt fejlesztésre van szükség, olyanra, amelynek a fóbb pontjait és vázát a
társulás döntéshozói csakis közösen fogalmazhatják meg a kés őbbi konfliktusok
elkerülése miatt, amelyek esetleg a társulás felbomlásához is vezethetnek.
Ugyanakkor a szakért ők, a kutatók objektív tényfeltárása, a koncepció-készítés
módszertanában való jártasságuk a koncepció megfogalmazásához vezetett úgy,
hogy „az elfogult tévutakat nem engedték érvényre juttatni, de engedték kitalálni,
hogy mi mit akarunk"- mondta a társulás elnöke, s majd így folytatta: „az eredmény
- azaz a fejlesztés irányai azt tartalmazzák, amit annak idején mi is fontosnak
tartottunk, szerettünk volna elérni, de a hogyanjához a mikéntjéhez kellett a szakmai
háttér".
Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb kistérség akár elkészíttette a koncepcióját, akár
nem, a működése kezdetén észlelhette már, hogy nemcsak a különböz ő pályázatok
elnyerésének, de beadásának is az egyik feltétele a térségre vonatkozó koncepció
megléte. Ebben a konferencián résztvev ő kistérségi tisztségvisel ők és
térségmenedzserek véleménye is megegyezett. Akár a kistérségek bels ő
működésének eredményessége érdekében, akár küls ő források megszerzéséért folyó
küzdelemben szükséges a koncepciók megléte, mintegy „véres kard"-ként való
felmutatása. De vajon hogyan készülnek a koncepciók, pontosabban hogyan
készüljenek, ahhoz, hogy testre, azaz az adott kistérségre szabottak legyenek?
Fekete Éva a kistérségi tervezés menetét a koncepció készítés folyamatát
ismertette, s hangsúlyozta, hogy az eredményesség érdekében a koncepciót
részletesen ki kell bontani, jóval részletesebben, mint egy megyei koncepciót. Csak
a koncepcióval még a kistérség nem fog tudni semmit sem kezdeni, a
stratégiakészítés után a programok és a projektek kidolgozására is nagy figyelmet
kell fordítani, mert csak ezek részletezése esetén válhat használhatóvá a koncepció.
A kistérségi stratégia felépítését a következ ő szempontok köré csoportosította:
- a szereplők bevonása;
- a földrajzi terület lehatárolása, helyzetelemzése, alapértékek
tisztázása;
- fejlesztési hipotézis felállítása;
- SWOT-analízis elkészítése;
- jövőkép megfogalmazása;
- alapstratégia kiválasztása;
- fejlesztési célok és prioritások meghatározása;
- a fő programok meghatározása;
- a feltételrendszer kialakítása.
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
96 Szörényivé Kukorelli Irén TÉT 1997 s3
„Ahhoz, hogy térségspecifikus legyen a koncepció" - hangsúlyozta - „a helyzet-
feltárás és annak objektív értékelése az egyik legfontosabb, de úgy, hogy az
alapstratégia kiválasztásához illeszthet ő tényfeltárást részletekig men ően kell
kidolgozni, az alapértékek felszínre kerülésével". Fontos, hogy a helyzetértékelés
piaci szemléletű legyen, hiszen gazdaságfejlesztési stratégiáról van szó.
A tervezés módszertanának alapja a közös tervezési módszer. A csoportmunka a
tervezés egész folyamatában szerepet játszik és a szakért ő tevékenység bizonyos
pontokon avatkozik be a tervezési folyamatba. A helyi szerepl őkkel való
együttműködés során alapvet ő a közös gondolkodás, sőt számukra meg kell hagyni
azt a lehetőséget, hogy ők döntsenek, ők mondják ki azokat a kérdéseket, esetleg
megoldásokat is, melyeket a szakért ők meg tudnának fogalmazni, de akkor nem
lenne az övék a készül ő stratégia.
A következő fontos elemet az építkezés szintjei jelentik. Egy kistérségi
koncepciónak, nyilván csak akkor lesz súlya és csak akkor lesz bármi köze a
megvalósításához, ha konszenzuson alapul. Ez az egyik f ő oka annak, hogy
településszintről kell indítani az építkezést. Ebben van lényeges különbség a megyei
és kistérségi koncepció-készítési folyamatban. A kistérségi szinten sokkal élesebben
vetődnek fel bizonyos konfliktusok, hiszen mások a szerepl ők, akik részt vesznek a
program megformálásában.
Nagyon sok hasonló vonást, megközelítést fedezhetünk fel az el őző vélemény és
Kovács Géza koncepciókészítésben szerzett tapasztalataiban. Ő is hangsúlyozza a
változatos terek meglétét, s ezekhez kapcsolódó specifikus kezelési lehet őségek
fontosságát. Az általa koordinált Zselici kistérségi koncepcióban törekedett a
települési sajátosságok hangsúlyozására, ugyanakkor a felsorolt, megvalósítható
programok között fontossági sorrend felállítását nem tette szükségessé. A kistérségi
fejlesztések egyik lehetséges, fontos tényez őjeként említi, hogy megfelel ő
szabályozásokkal a helyben megtermelt jövedelmek nagyobb hányadának helyben
maradása esetén nagyobb eséllyel valósulhatnának meg a koncepciókban
megfogalmazott programok, hiszen éppen napjaink egyik ellentmondása - ami a
kistérségek esetében fokozottan igaz - a területi decentralizáció és a pénzügyi
erőforrások decentralizációja közötti disszonancia.
A fentiekben mindkét említett kistérségi koncepció egy-egy fejletlenebb kistérség
számára készült, éppen ezért merül fel bennünk a kérdés, vajon milyen eltérésekkel
kell számolnunk a fejlettebb és fejletlenebb kistérségekben folyó tervezés során,
miben különbözik két eltérő fejlettségű kistérség koncepciója?
Alapvető különbségnek látszik, hogy a fejlett területeken kisebb a bels ő
motiváltság az összefogás irányába, tehát nagyobb a küls ő hatás szerepe,
ugyanakkor er ősebbek a belső konfliktusok, nagyobb a települések közötti
rivalizálás. Ezekb ől a megállapításokból már következik, hogy a fejlettebb
térségekben meghatározó szerep jut a közösségfejlesztésnek, talán sok esetben a
konkrét gazdaságfejlesztéssel szemben is. Ellentmondásnak, de mégis valóságnak
tűnik az a tény, miszerint a fejletlenebb térségben er ősebb a fejlettebbekben
gyengébb a motiváció, az igény a fejl ődést előmozdító tervek, programok iránt,
ugyanakkor a humán feltételek, a kreativitás gyengébb a fejletlenebb térségekben,
ami a megoldást nehézkesebbé, a küls ő szakértők munkáját elkerülhetetlenné teszi,
annak ellenére, hogy forrásaik sz űkösebbek.
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
TÉT 1997 s3 Fejlesztési koncepciók a ... 97
Heinrich Péter a Fejér megyei kistérségfejlesztési programok készítése során több
példával tudott szolgálni a fejlettebb és fejletlenebb kistérségek koncepcióinak
tartalmát, különböz őségeit illetően. Hangsúlyozta, hogy a program indításakor, s
majd a műhelymunka-megbeszélések során nagyon komoly különbség adódik a
különböző fejlettségű térségek között, ami abban is meglátszik, hogy már az
ötletbörze is sokkal szegényesebb. De alapvet ően különböznek a megvalósítható
projektek is. A fejlettebb térségben el ő bb lehet a programok megvalósítására
vállalkozó szellemű embereket találni, ami nem meglep ő, hiszen a befektetés is
biztosabban térül meg.
Mindezek ellenére a kistérségi koncepciók módszerében alapvet ő különbség
nincs. Akár fejlett, akár fejletlenebb a térség, hangsúlyos a szakért ők és a helyi
szereplők együttműködése, a visszacsatolásokon keresztüli folyamatos tervezés
megvalósítása. A kistérségi koncepció módszerére vonatkozóan - függetlenül attól,
hogy az ország mely részén, milyen munkacsoport készíti - négy alapvet ő ismérvet
kell kiemelni, ami lényegesen különbözik a nagyobb téregységre készül ő fejlesztési
stratégiáktól:
• településszintre való építkezés fontossága;
• helyi szereplők folyamatos közrem űködése a koncepciókészítés során,
aza7 a közös tervezési módszer;
• a koncepció megfogalmazAsán túl a programok részletes kimunkálása;
• a folyamatos társadalmi kontroll.
Csupán két kérdéskör maradt, melyre még nem kaptunk választ. Az egyik: milyen
szerepük van a koncepcióknak a kistérségi szövetségek életében? A másik kérdés,
hogy mennyire hasznosak, és miben mutatkozik meg a hasznosságuk.
Mindkét kérdésre a gyakorlat oldaláról keressük a választ, mikor a m űködő
kistérségi szövetségek, illetve a Megyei Önkormányzat képvisel őinek véleményét
latolgatjuk.
A pódiumbeszélgetés kezdetén megbizonyosodtunk arról, hogy ha a kistérségek
koncepciójukat nem bels ő késztetésre elkészíttetik, akkor küls ő kényszer hatására
cselekszenek. Felmerül a kérdés, tudják-e használni, használják-e az elkészített
tervet. Gergó András így fogalmazott: "A koncepció elkészülte el őtt egy fehér lap
volt elő ttünk, ma egy vaskosabb anyag áll rendelkezésünkre, egy olyan anyag,
amelyet - mondhatom úgy - Bibliaként forgatunk azért, mert abban az van
megfogalmazva, amit annak idején szerettünk volna elérni, és higgyék el, annál
biztatóbb, ösztönz ő bb mód, eszköz nem szükséges számunkra, mint amikor
megismerve a meglévő adottságainkat, engedték kitalálni, hogy mi mit akarunk.
Koncepciónk elő nye a realitás, a megvalósíthatóság, az iránymutatás. Készít ői
tiszteletben tartották az önálló döntési jogkörünket, a lehet őségeinket fogalmazták
meg, a koncepciót él ő vé nekünk kell tenni a napi mű ködésünkkel, a mű ködésnek
tartalommal való megtöltésével."
Domina Erzsébet a Muramenti Nemzetiségi Térségfejlesztési Társulás
térségmenedzsere a saját koncepciójuk használhatóságát értékelte, mikor azt
mondta: "Mióta a társuláshoz kerültem, azóta kézikönyvként használom. Valóban
nagyon jól használható. Az els ő kötet a térség egészére, a 11 településre együtt
mutatja be a helyzetértékelést. A második kötet településenként tartalmazza
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
98 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT 1997 s3
ugyanezt. Én ezt rendkívül fontosnak és nagyon jónak tartom, mert egyrészt van a
térség egészére egy átfogó munka, amib ől ki lehetett indulni, tehát ami a közös
érdekek mentén fűzi fel a feladatokat, de ugyanakkor tudja minden település azt is,
hogy a saját lehet őségei, anyagi, szellemi erőforrásai tükrében melyek a
legfontosabb feladatai. A koncepció mind települési, mind térségi szinten a f ő
irányokat fogalmazta meg a társulásunk számára, és a társulás ennek alapján kezdett
el dolgozni 1994-t ől, s ma is iránymutatóként tudja használni."
Már ez a két vélemény meggy őzött mindannyiunkat arról, hogy a kistérségi
koncepciók nem csak a kifelé mutogatás céljából íródtak, hanem ha valóban
térségspecifikusak, és kimunkálásukban a helyi szerepl ők is résztvettek, akkor
kézikönyvekként használhatók. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy sem a szerz ők,
illetve a kutató csoport, sem a helyi döntéshozók ne kezeljék a benne leírtakat
megváltoztathatatlan dogmaként, mert ebben az esetben a fejl ődés dinamikáját
tagadják, s a koncepcióban leírtakhoz való görcsös ragaszkodás, ellenkez ő hatást
válthat ki, a koncepció a fejl ődés gátjává válhat. A stratégiai irányt kell mutatnia
tehát.
A hozzászólók véleményéb ől kitűnt, hogy nem csak a kistérségek számára
fontosak ezek a koncepciók, hanem a területi fejlesztést befolyásolni, vagy
koordinálni hivatott szervezeteknek is. Mindez azért, hogy nagyobb területi
egységben elhelyezked ő egymás melletti „mozaikok" fejlesztési terveit koordinálni,
a megvalósítást figyelemmel kísérni tudják. Jó példa erre a Gy őr-Moson-Sopron
Megyei Önkormányzat, amely a megyei koordinációt a kistérségekhez tagként
belépve is gyakorolni tudja. Lengyel Róbert főtanácsos is megerősítette a megyének
azt a szerepét, miszerint az egyes kistérségekben folyó fejlesztések megfelel ő
koordináció híján egymás ellen hathatnak, példaként úthálózat fejlesztési és
turizmus programot említve.
Körmendi János a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat fő építésze mind a
megyei, mind a kistérségi koncepciókat területrendezési aspektusból vizsgálta.
Véleménye szerint bármely téregységre készült területfejlesztési koncepció alapul
kell, hogy szolgáljon a rendezési terveknek. A koncepciókban csak általánosan
megfogalmazott terület-felhasználási igények, infrastruktúra-hálózati elemek és táji,
tájképi elemek részletes kidolgozása már a rendezési tervek feladata. A koncepciók
harmadik alappilléreként emlegette a nyilvánosságot, a koncepció megismertetése
érdekében végzett marketing politikát, mely - úgy vélem - részben a szakma felé,
részben a helyi társadalom felé fontos lépés, hiszen a koncepció programjainak
megvalósítása nem a sz űk döntéshozó testületen múlik, hanem a koncepciót
megismerő és részben azzal egyetért ő, vagy azt formálni kívánó széles társadalmi
rétegen.
Összefoglalásképpen a kistérségi koncepció használhatóságának néhány
momentumát kell kiemelnünk:
• a nagyobb téregység (megyére, régióra) területfejlesztési koncepciójához
való illesztés fontosságát;
• a szomszédos kistérségek koncepcióival való egyeztetés, összehangolás;
• módosításának lehető sége, szükségessége, flexibilitása;
• alkalmasságuk a rendezési tervek el őkészítésére.
Szörényiné Kukorelli Irén:
Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés)
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 93–99. p.
TÉT 1997 s3 Fejlesztési koncepciók a ... 99
A pódiumbeszélgetés célja az volt, hogy több irányból, több néz őpontból és
különböző földrajzi helyszíneken együttm űködő térségekről kapjunk információt.
Az egyes érintett szerepl őkön keresztül ismerhettük meg a koncepció-készítés
elméletét, a koncepció felhasználásának és alkalmasságának lehet őségét, valamint a
koncepciók koordinálásának szerepét. A kistérségi stratégiának egyszerre kell
megfelelnie a helyi, a térségi szerepl ők felé, alkalmazkodnia kell a szomszédos
kistérségek koncepcióihoz, kapcsolódnia kell a megyei fejlesztési stratégiához, és el
kell tudni magát fogadtatnia a felhasználókkal, befektet őkkel is. E sok kritériumnak
csak akkor tud egyszerre eleget tenni, ha programjai nem megváltoztathatatlanok,
hanem az alapstratégiát leszámítva, - mely id őt álló kell, hogy legyen, - a részletek
rugalmasan kezelhet ők. Valóban készültek-e ilyen flexibilis stratégiák azt csak a
következő évek gyakorlata fogja megmutatni, így a koncepciók alkalmaz-
hatóságának és időállóságának elemzése majd egy következ ő konferencia témája
lehet.