Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 1-15. p.
Tér és Társadalom 1997 s 3: 1-15
TERVEZÉSELMÉLETI ALAPVETÉSEK
(Principals in Regional Planning)
FARAGÓ LÁSZLÓ
„A terv semmi, a tervezés minden"
Eisenhower
Jelen munkámban kizárólag a közösségi (public) szférában folyó tervezés néhány
elméleti alapkérdését és annak klasszifikálását kísérelem meg. A leírtakban sokat
merítettem John Friedmann amerikai professzor munkásságából (Friedmann 1964,
1987, 1988).
A tervezés szükségessége
A,tervezéa egy olyan társadalmi kényszer, amely egy történeti tanulási folyamat
eredménye. Az elmúlt évszázad igen gyors fejl ődése következtében a fejlett
társadalmak felismerték, hogy a piaci er ők és a magánszféra spontán, parciális
érdekeken nyugvó beavatkozásai esetenként vagy összességükben társadalmilag
nem kívánatos eredményre vezethetnek, ezért irányítani, kontrollálni kell a
folyamatokat. E tevékenységnek fontos, hathatós, eszköze 4 tervelés.
A tervezés szükségességének felismerése és - gyakorlati megvalósítása két
egymással párhuzamosan, futó tradícióra vezethet ő vissza.
(1) \Mange18-4.--..19. századi kapitalizmus ellentmondásainak elemzése
alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az új gazdasági rend építése során ex
ante szabályozás, azaz tervezés szükséges. E helyes felismerést követően az akkori
viszonyokból azt a téves következtetést vonták le, hogy a tervezés során
naturáliá c
_l_han központilag ken számba—venni a forrásokat és a munkaid őalapot.
Ebből számukra logikusan következett, hogy a kapitalista termelési viszonyok
között ezt nem lehet megoldani, ezért tervgazdálkodás csak a szocializmusban
folyhat. A szocialista tervezési gyakorlat alapelveit Lenin 1921-ben írta meg "Az
egységes népgazdasági tervről" című cikkében. Ezen tézisek többsége még ma is jól
tükrözi a tervezéssel szembeni elvárásokat (a terv a párt második programja,
komplexitás, tudományosság, optimalitás, a dönt ő láncszem elve, a termelés és a
jólét összehangolása, tervvariánsok szükségessége, konzisztencia elve, az áru- és
pénzviszonyok összehangolása, folyamatos karbantartás elve).
Ludwig Von Mises osztrák polgári közgazdász a szocializmust már 1920-ban a
racionális ge;;da.---ságnegszűntetésével azonosította. Véleménye szerint nem
lehetséges a természetbeni számbavétel és a leggazdaságosabb termelési eljárás
ezen alapuló kiválasztása. F. A. Hayek szerint a tudományok fejl ődésével ugyan
elvileg lehetséges a racionáliista gazdálkodás, de a gyakorlatban
kivitelezhetetlen, mert központilag lehetetlen a racionalitáshoz szükséges tudást és
információt biztosítani, ezért decentralizálni kell.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
2 Faragó László TÉT 1997 s3
(2) A kapitalista országokban az állam gazdaságirányítási, tervezési szerepét az új
közgazdasági elméletek alapozták .meg. Nyilvánvalóvá_ vált, hogy a tőkés gazdaság
nem tart automatikusan az egyensúlyi állapot felé. Központilag (pl. költségvetési
vagy monetáris eszközökkel) meg kell növelni az aggregált keresletet. A valóságos
folyamatok elemzéséb ől kiindulva J. M. lee-----es->tétt javaslatot az állam szervez ő
,.„
áw__yék.:y,gg
író te s'ér_e.._Az állami irányítás a kapitalista országokban is közvetlenül
átfogja és tervezi a pénz-_ és hitelpolitikái- a költségvetési-politika szféráját (adók,
támogatások, állami beruházások, stb.).
Az állam gazdaság-irányítói (tervez ői) szerepe fokozatosan meger ősödött. Az
1929-33-as válságból való kilábalás érdekében született a roosvelti New Deal,
amely átfo a pénzügyi szférát, az ipart, a mez őgazdaságot, és a szociális szférát.
J. l in er 935-ben megalkotta Hollandia számára az első olyan modellt,
amelyet olyan makró tervnek tekinthetünk, ami tényleges cselekvési-programot adott
a kormány számára és indukálta a magánszektor döntéseit. 1946 óta a holland
tervhivatal rendszeresen készít éves terveket. 1946-52-re vonatkozóan készült el az
első indikatív középtávú terv és az ötvenes évek végét ől folyt hosszú távú tervezés
is. Közismert a Franciaországban folyó átfogó tervezési munka.
A példák sora folytatható lenne, de általánosságban megállapítható, hogy a
második világháborút követ ően minden fejlett _ ország gyakorlata az áÉgó
gazdasagtervezes irányába folytatódott. Ma már minden fejlett
gazdaság egyfajta átfogó gazdasági irányító tevékenység hordozója. A vállalkozási
szabadság és a termelési struktúra alakításának, irányítáSának összehangolása
egyben a terv és a piac együttélését is jelenti.
A"tervez-
-- modern piacgazdaságban:
• többszintű és sokszereplős (a rendszer nem csak a gazdaság alapeletnéib ől áll);
• két_ irányú (egyszerre top-down és bottom-up);
• elfogadja az állami (kívülr ől, felülről) beavatko_zás szükségességét (a nemzet
távlati érdekeit érvényesíti);
• érték-pluralista;
• törekszik megfelelni a társadalmi tudás szintjének (tudományos és racionális),
ugyanakkor korlátozza a rendelkezésre álló információ tömege és jellege;
• duális: részben segíti (generálja), részben korlátozza a magánszférát;
• és politikailag meghatá rozott.
A tervezés fogalma
Oly hosszú a tudatos el őrelátás, a tervezés története, oly széles kör ű tevékenységet
takar a fogalom, hogy még alig vállalkoztak a szintetizálásra, az általános
tervezéselmélet megírására. Egy tömör definíció megalkotása azért is igen nehéz,
mert a tervezésnek eltér ő módjai, formái és "stílusai" vannak és ma nem egyszer
mást értünk alatta, mint korábban. Ennek ellenére nem mondhatunk le az általános-
definíció alkotás igényéről sem, hiszen minden közösségi tervezési tevékenységben
van valami azonos, mindegyik teend őket, cselekvés sorozatokat határoz meg a
jövőben bekövetkező problémák elkerülése vagy a jobb eredmény elérése
érdekében.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s3 Tervezéselméleti alapvetések... 3
A modern közösségi tervezés olyan emberi tevékenyséfi, amely valamely rendszer
irányításánakalai3ja tehát segíti egy el őre megfontolt szándék kialakítását és az
annak alapján való cselekvést egyaránt. Mint módszer jól strukturált. jöv őorientált
gondolkodásmód. A tudományos és módszertani ismereteket alkalmazzuk a
cselekvések megszervezése és megvalósítása érdekében. A tervezés a (tudományos
és technikai) tudástc -vésekké alakítja (Friedmann, 1987).
"A tervezés olyan folyamat, amely során szakemberek a múlt és a jelen
megismerése alapján feltárják a fő bb tendenciákat, normatív megfontolásokat is
figyelembe véve megfogalmazzák a haladás lehetséges irányait, az ezekhez tartozó
utakat és elérhető eszközöket, elő készítik az ezekkel kapcsolatos döntéseket és
megfogalmazzák a cselekvési programot" (Faragó, 1997, 38. o.).
Operacionalista alapon a tervezést körülírhatjuk azzal a m űveletsorral, amelyet e
r s
tevékenység során elvégzünk. Aer /Wii tevéken ység kereteit az alábbi
blokksémával szemléltethetjük.
1. ÁBRA
Strukturális blokkséma
(Scheme ofstructural elements)
E D H
u es
E — elemzés (monitoring),i, c — célok, prioritások normatív korlátok
D — döntéshozatal a — ajánlások (alternatívák)
V — végrehajtás u — utasítások, intézkedések
H — várt és nemvárt hatások cs — cselekvések, akciók
1— információk
Forrás: Friedmann 1987. 181. o. nyomán a szerz ő
E folyamatba tartozó tevékenységek mindegyike nem minden esetben a sz űken
vett tervezés része és a tervez ők szerepe is attól függ, hogy milyen típusú és stílusú
tervezésről van szó (lásd kés őbb). A tervezés általában az alábbi m űveletsor
elvégzését jelenti:
1. Vizsgálat / diagnózis (audit)
2. Koncepcionálás: • koncepció (jöv őkép és célok)
• stratégiai program
3. Cselekvési terv (operatív programok)
4. Végrehajtás
5. Kontroll (monitoring)
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
4 Faragó László TÉT 1997 111 3
A tervezés politikai karaktere 2
Gondolom, nem szorul magyarázatra az a tény, hogy a „szocialista pártállami"
rendszerben a tervezés az egyeduralkodó pártpolitikának alávetetten tudott csak
működni, így a célmeghatározásban alig játszott szerepet, a végrehajtás
bürokratikus, merev eszköze volt. Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy a
polgári demokráciában, a piacgazdaság körülményei között a tervezés politikailag
meghatározott-e, vagy azon kollégáimnak van igazuk, akik a tervezés objektivitását,
szakracionális jellegét hangsúlyozzák.
A maí pragmatikus tervezés politikailag érzékenyebb és kevésbé "racionális", mint
az korábban volt. Változtak a tervezéssel szembeni elvárások. Ateaezé,s~a
egyre inkább konszen7us kialakítása. a tárgyalásiatf i olyamatok moderálása,
melynek hatékony teljesítése elképzelhetetlen anélkül, hogy a tervez ő azonósithiá' a
megbízó alapvető értékeivel. A tervez őtől gyakran explicite is megkívánják, hogy
támogassa a megrendel ő törekvéseit és a megbízásnál fontos szerepet játszhat a
tervező érdek artikuláló, lobbyzó képessége.
A döntések tudatos értékválasztáson alapulna k, amelyek műgött minden esetben
érdekek húzódnak meg. A különböz ő szintek és szerepl ők mást és másokat
képviselnek. Az állam meghatározott preferenciák alapján avatkozik be, egyeseket
korlátoz, másokat támogat. A politika elfogadhatja az „objektív tudást" vagy
időlegesen nem vesz róla tudomást, ez esetben az, más csatornákon éppen az
uralkodó politika ellen is felhasználhatóvá válik.
A tervezési folyamat egyes mozzanataiból megpróbálhatjuk távol tartani a
politikát, de az egész folyamat, ha akarjuk, ha nem imlicite átpolitizálódik ; . A
források allokálása, a beruházások rangsorolása, új struktúrák létrehozása mind
értékválasztáson alapuló döntést igényel! A közösségi szférában a döntések-jelentős
részét a „közérclekre" hivatkozva hozzák meg. De ii -ríit j@- -nt a közérdek (közjó) egy
e
képviseleti demokráciábaft7 A -közérde-k a napi gyakorlatban nem más, mint a
pillanatnyi politikai konszenzus, vagy- rosszabb esetben a „többség akarata" a
kisebbséggel szemben.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amikor a tervezés politikai karakterér ől írok,
akkor ide nem csak a politikai pártok és korporációk által uralt szférában folyó
tervezést sorolom. A társadalmi mozgalmak, az NGO-k által folytatott tevékenység
(pl. zöldek) éppen úgy nem mentes a politikától, csak az ő szándékaik más
értékeken nyugszanak és más típusú a felel ősségük4.
Ez alól nem kivételek a területi mozgalmak sem, de természetesen ez nem osztály
vagy réteg politizálást jelent. Ebben az esetben az egyén tudata nem, mint a nemzet,
az osztály vagy valamely makroközösség része "funkcionál", hanem mint az adott
területi egység lakójáé, és meghatározó momentum a területi identitás. A területileg
elkülönülő népesség (regionális, helyi társadalom), mint "kis társadalom" a területi
érdekeket képviseli. A tér elkülönít, de ebben az esetben integrál is, felértékel ődnek
a helyi adottságok és speciális helyi preferenciák.
Az allokatív tervezés esetében, így p1. a várostervezésben és a rendezési tervezés
folyamatában mód van arra, hogy „a tényeket és az értékeket" 5 megkülönböztessék
egymástól. Erre lehetőséget kínál, hogy az értékválasztás (célok megfogalmazása)
és az ezen alapuló döntések elkülönülnek a tervezési folyamattól. Mint kés őbb látni
fogjuk, ez a „szerencsés" helyzet nem minden tervezési típusnál (módnál) van így.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s3 Tervezéselméleti alapvetések... 5
A tervezés alaptípusai
A közösségi tervezés alaptípusai; az allokatív, az innovatív és a radikális tervezés.
Az eltérő típusú tervezési folyamatok (a mögöttes „érdekcsoportok") gyakran
konfliktusba kerülhetnek egymással. Például a hagyományos tervezés allokatív
szemlélete ütközhet a fejl ődést, a változást akarók csoportjával, különösen, ha ők
alapvető strukturális változtatásokat céloznak meg. Ugyanakkor nem helyes
valamelyiket általában pozitívnak, haladónak beállítani, és szembe helyezni a
másikkal, mert mindegyikre szükség lehet, konkrét esetekben egymással nem is
helyettesíthet ők.
a) Allokatív tervezés ő
c
Az allokatív tervezés a korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat igyekszik
elosztani az egymással versenyz ő fejlesztési szükségletek vagy felliasználók között.
Ez a tervezés tradicionáliclója és még ma is a eg y ffil-fia-SzKára-főS
-1~
forma (pl. a központi újraelosztás erre a logikára épül). A fennálló rendszer, a
meglévő struktúra keretei között igyekszik a minél hatékonyabb, méltányosabb vagy
éppen az egyensúlyt, a. "társadalmi békét" szolgáló megoldást_megtalálni. A
döntéshozók ellátják a tervez őket célokkal és prioritásokkal, a tervez ők pedig a
fennálló korlátok között javasratot tesznek.-a---kenkrét-teend őkre, AZ allokatív
tervezés tipikus példája a kesémetési tervezs, a fizikai tervezés (a terület-
felhasználás szabályozása) és általában a kö ordi,ágazattiervez5-
Az allokatív tervezés fő jellemz ői:
• ekfel)osztá jelleg: a tervezés tárgyának az adott szerepl ők, feladatok vagy
funkciók közöttieTósztása;
• funkcionális racionalitás: azon feltételezésen alapul, hogy az információ
beszerezhet ő ségének korlátai között racionális döntések hozhatók és a
döntéshozók tudatos értékválasztása, a tervezés során alkalmazott racionalitás,
egymástól elválasztható és független. Azaz a tervez ők tudományos alapokon
- a megadott keretek között - racionálisan cselekszenek és a képviseleti
demokráciában a döntéshozók a „közjót" képviselik;
• kompkxitás, széleskör űség: törekedni kell arra, hogy minden kapcsolódó
területte -kiter-
jeféri a tervez ők figyelme;
• egyensúly: a rendszer különböz ő elemei közOtt az egyensúlyt meg kell tartani,
illetve helyre kell állítani;
• mennyiségi-szemlélet: a tervezés során, modelleken kell ellen őrizni a javasolt
megoldások helyességét (input-output, szimulációs, lineáris és 'dirlamikus
programozási stb. modellek).
Az allokatív tervezés három szereplő a- döntéshüző (politikus, megrendelő), a
je
tervezó (vállalkozó vagy bürokrata) és a bürolcráciá)(végrehajtó). Funkcióik jól
elkülönülnek:
• a po/itikgyak—célokat határoznak meg és választanak a. lehetséges
alternatívákból,
• a tervezők elemeznek, alternatívákat dolgoznak ki, és javaslatokat tesznek,
• a bürokraták informálnak, végrehajtanak, ellen őriznek.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
6 Faragó László TÉT 1997 s 3
A folyamat optimális lefolyását többek között korlátozhatja a döntéshozó hatalmi
törekvése, a tervez ő szakmai sovinizmusa és a bürokrácia konfliktus elkerülési
hajlama.
Az allokatív tervezés egyik kritikus pontja a döntéshozatal. A döntésekkel
kapcsolatban sok a félreértés. Tisztázandó, hogy ki és mikor hozza a döntéseket. Az
allokatív tervezés során az alábbi típusú döntések hozandók:
1. Szakmai feladatot jelentő tervez ői döntések. A tervező feladata
diéWárározni a szükséges információk és a tervezésben résztvEn/ ő 1r lőrét,
megválasztani a tervezési módszert, modellt választani, stb. A döntések a
tervezés folyamatában születnek és a tervez ők hozzák azokat.
2. Tervdöntéseknek nevezem azokat az érslemi.clöntéseket, amelyek a célokkal,
prioritásokkal, tervvariánsokkal és a végleges terv elfogadásával
kapcsolatban születnek. Ez is a tervezési folyamaton-belülvan i-de-a-tervezés
sz űk körén kívül születik. A döntést hozó lehet szakmai-, politikai testület,
egy népesség csoport vagy választott képvisel őik, stb., de nem a gyakorlati
tervez ő munkát végz ők.
3. A tervvé dQ
soránho'döntések. A tervezési munkafázist
követik, és általában nem a tervez ők feladata. Egy részük, amely a
végrehajtással, annak ellen őrzésével kapcsolatos a bürokrácia feladata
(monitoring), de amennyiben a körülmények lényegi kérdések
megváltoztatását vetik fel, vissza kell vinni a kérdést az eredeti
döntéshoz~kontroll).
Az allokatív tervezés folyamata:
0 a feladat pontos mezhatározása (alapvet ő célok prioritások);
♦ vizsgálat: adatok, információk zy űjtése, elemzése, prognosztizálás;
♦ koncepcio stratégiai program)
♦ 33selökészítés;
0 döntéshozatal;
♦ alternatív lehetőségek és cselekvéssorozatok kimunkálása
(operatív programok);
♦ döntéselőkészítés;
0 döntéshozatal;
• végrehajtás;
• monitoring;
0 * kontroll.
O — tervezői feladat
O — politikusi, döntéshozói, megrendel ői feladat
• — bürokrácia feladata
b) Innovatív (fejlesztés-orientált) tervezés
A haladás és a valódi problémamegoldás innovatív, fejlesztés-orientált
megközelítést igényel. Az innovatív tervezés az allokatívval szemben nem a már
meglévő vagy a fennálló trendekb ől eredő források elosztására, hanem
fejlesztése . - - • • e . aladására 8 iránn. Annak érdekében, hogy a tervez ők el
• .1 fogadtatni az új innovációkat, az irányítási rendszer egészére nagyobb
,
befolyást kell gyakorolniuk. Vagy közvetlen részeseivé-kell, hogy váljanak a
döntéshozatalnak-vagy meg kell szerezniük a politika támogatását.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s3 Tervezéselméleti alapvetések... 7
Az innovatív tervezés esetében nem annyira az apparátusok bürokratikus ismeretei
a fontosak, hanem sokkal inkább a vállalkozói képességek és az innovációkra való
fogékonyság.
Az innovatív tervezés jellemz ői:
• fe~ntacia a fennálló rend ala.s +
*'. . • -
innovációk kidolgozása;
• intézményrendszer váltmtatácq: az új értékek és javaslatok általában azt__
funk~atáslcö=egosztásttételezik fel, azaz új intézmények szükségesek;
• cselekvés-orientáció: a célok és megvalósításuk elválaszthatatlan egységet
i esetenként a döntésekre é • II • • • • va • I. tt •
hatásgya korlást igémmel;
• erő forrás mobilizáció: a tervező vállalkozói funkciót teljesít, amikor az új
feladatokhoz, intézményekhez er~aticutar, -Ti negvalósítás újszerű
formáit kínálja. A döntéshozókkal csak akkor lehet elfogadtatni egy mer őben új
megoldást, ha meg tudjuk mondani, hogy ki, mib ől és mit fog csinálni.
Az innovatív tervezés és döntéshozatali folyamat
1. A tervezés szük 'se és a feladat pontos
megfogalmazása; (Kezdeményez ő lehet a tervez ő is!)
2. Társadalmi, minőségi szempontok feltárása:,
* a problémáknak nem mint mennyiségi kérdéseknek, hanem mint
társadalmi-gaz~ jelenségeknek az azonosítása és leírása;
* az aktorok érdekeinek, viselkedésének az elemzése (autonómia mértéke,
legitimáltsági, működésének hatékonysága, fogékonysága az innovációkra,
stb.);
* az „intér~iiszonya" az irányítási-, döntési mn(q7erekhe7
(Hierarchiában elfoglalt hely, részvételi lehet őségek a döntési
folyamatokban, információáramlás, szervezeti kapcsolatok.);
3. Preferenciák megfogalmazása és a célok kijelölése;
4. Az innovációra és az irinoyatívcsel e,tséges_variánsok vagy
alternatívál
ckidolgozása-
5. A döntéshozó meghatározása és küls ő döntéshozatal vagy részvétel a
döntéshozatalban;
6. A megvalósítás, illetve a döntés érv kís&se.
c) Radikális tervezés
Marx írja Tézisek Feuerbachoz c. munkájában (1844), hogy a filozófusok
különbözőképpen interpretálják a világot, a lényeg annak megváltoztatása. Ez ars
poeticaja lehet a radikális tervezésnek. Tapasztalati tény, hogy mély (strukturális)
válságból nem lehet visszatérni az azt megel őző állapotba, hanem alapvető
(radikális) változtatásokra van szükség. Valakiknek fel kell vállalniuk, hogy az
állampolgárokat a társadalmi átalakulás irányába mutató projektek mögé állítsák. A
radikális tervezés egy olyan cselekv&-entezat,amely a társadalomi-gazdasági rend
uralkodó trendjeivel szembenlcezdeinÉayez_alapvet ő strukturális változásokat, és
Id --RIVE - 1--rtani a korábbi folyamatok ielleeét. Segítségével olyan új_
c
s túrák, cselekvések alakíthatók ki, melyek nem az uralkodó trendek folytatása.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
8 Faragó László TÉT 1997 s3
A radikális tervezés igényli a tervkészítés, a döntéshozatal és végrehajtás fzízióját.
A tervező egy akcióteam tagja. A radikális tervezés független az uralkodó struktúra
döntéshozási mechanizmusától. A tervező (-team) egyben programalkotó és
végrehajtó is, maga szerzi és használja fel a forrásokat és törekszik saját hatalma
kiterjesztésére és befolyásának növelésére. A tervez ő a hivatalos (állami) szférán
kívül működik. Ma a leggyakrabban el őforduló példák a cselekvés-orientált
társadalmi mozgalmak.
A radikális tervezés gyökerei visszanyúlnak az utópista, a marxista és az anarhista
tradíciókhoz. Radikális tervezés a megállapodott demokráciákban is van, de
általában csak a társadalmi-gazdasági lét egyes részterületeire terjed ki. Ide
sorolható számos szocio-politikai mozgalom és alternatív gazdasági törekvés.
Például kapitalista körülmények között a szövetkezeti mozgalom, vagy a
kommunista Kínában a különleges gazdasági övezetek beindítása, számos feminista
és zöld mozgalom, és még folytathatnánk a sort.
A kliens ebben az esetben nyilván nem egy „küls ő megrendelő", hanem maga a
kezdeuiéhyezO,„ illetve a mobilizált csoport. A projekt pedig a fennálló rend vagy
valamelyik alrendszerének a megváltoztatása.
A radikális tervezés jellemz ői:
• transzformatív elméletre épül;
• önfelhatalmazás és önszervez ődés;
• határok, korlátok nélküli gondolkodás;
• kapcsolat építés, hálózatok szervezése;
• dialógus, kölcsönös tanulási folyamat.
A radikális tervezésfolyamata:
1. A "fennálló rend", az adott gyakorlat (vagy bevett szokások) kritikája.
2. Alternatív javaslat kidolgozása.
3. Cselekvési stratégia és taktika kidolgozása.
4. "Ismeretek" terjesztése, szövetségesek keresése.
5. Összeütközés a fennálló renddel, a meglév ő intézményekkel.
6. Terjeszkedés (siker esetén).
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s3 Tervezéselméleti alapvetések... 9
A tervezés alaptípusainak jellemz ői
ALLOKATÍV
INNOVATÍV
RADIKÁLIS
ALAPCÉL
fenntartás evolúciós fejl ődés strukturális átalakulás
DÖNTÉSHOZÓ
politikus politikus és a tervező a cselekvő tervező
SZEMLÉLET
mennyiségi minőségi tagadás, másság
FELADAT
egyensúly fenntartása probléma megoldás alapvető változtatás
A TERVEZŐ LEGFONTOSABB KÉPESSÉGE
racionalitás, vállalkozókészség, elhivatottság,
tárgyi tudás új iránti fogékonyság meggyőző képesség
A TERVEZÉS ÖSSZEKAPCSOLJA A TUDÁST ÉS A
cselekedeteket társadalmi rányitást társadalmi átalakulást
A TERVEZŐ POLITIKAI FELEL ŐSSÉGE
"csak" szakmai felel őség közepes nagy
A TERVEZŐ I MUNKA INDÍTÁSA ÉS ID ŐTARTAMA
megbízás, eseti folyamatos önfelhatalmazás,
eredményfilg,g ő
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
10 Faragó László TÉT 1997 s3
Tervezési stílusok
A tervezé alapvetően a tervezésnek az irányítási rendszerben elffigkilt
ijdve_határozza meg, amely függ a centralizáció (decentralizáció) mértékét ől, az
alkalmazott eszközök iellegétELközvetleit - közvetett) és a tervez ő szándékától.
's:_atertminden.
Az imperatív tervezés a szovjet típusú rendszerek jellemz ője. Erősen centraliz_ah
és intervencionalista, kötelez ő_ célnk_és-normák-képezik-a-tervek-alapát. A tervek
konkrét, a részleteket is tartalmazó cselekvésiprhgramokat_adnak, amelyeket
politikailag elkötelezett specialisták és bürolcraták_készítenek. A tervezést és
végre dtást szankcionálják. A tervek egymással
hierarchikus kapcsolatban állnak és a magasabb szint űek kötelezőek az alacsonyabb
szintel A tervezési jogosultságot meghatározott szervezetekhez kötik.
cs~a.
Stratégiai tervezés (policies planning)9: a tervindikáció.
Célja - a saját programalkotáson kívül - mások cPlPk deteinek nem köt ző
jelemu szabályozása, indirekt befolyásolása. fels őbb szinteken a rendszer
működtetésének áltAlánng C7abAlyait alakítják ki. A főbb sarokpontok betartása
mellett az alacsonyabb szintelLughadonalakíthatják saját programjukat. Kikeet_ek• _
eszközökkel kívánják a társadalmi-gazdasági szerepl őket 125y ásolni. A direkt
'ffl
irányítás és beavatkozás csak a kulcsterületeken engedhet ő meg. Strukturált döntési
mechanizmus működik. A tervezői bürokrácián kívüli szakemberek is kaphatnak
teryeffijogosultságot_ A tervez ők gyakran, mint tanácsadók működnek, így
közvetlenül részt vesznek a politika alakításában.
3, KokJ'Itenzezés;lorporációk közötti egyeztetés.
r orat ,
A hatalom és a döntések megoszlanak kis számú intézmény és szervezet között. A
koppetenciák jól elkülöniilnek, a szervezeti rendszer hierarchikusan strukturált.
TárgyalásoLiterációksnrán alakulnak ki a célok. A korntáriyzati szerveken kívül a
hatalom egyéb részesei viszonylag függetlenül terve7hmroPk Az egyes
szem ön-tervezik, majd az eredményeket ütköztetik. Az egyezségek
atalmi-politikai játékok, ami fordítva is igaz, a politika-csinálás egyfajta tervezési
folyamat. A ______N~ek gyakran vétójoga van a saját területüket érint ő negatív
részt
döntések esetén. A programálakításban, a hatalomba _m eglévő
struktúra fenntartásában érdekeltek.
Szél _.részvételen _alapuló tervezés: széleskörű . e • .
eszköze
Mindei tettet...igyekeznek bevonni a tervkészítés folyamatába. Ez els ősorban
olyankor fordul el ő, amikor a végrehajtatr t és a programot
megvalósítók megnyerésea a. A közösségek, társadalmi
szervezetek is részt vesznek a tervezési folyamatban. A résztVev ők önként vállalnak
kötelezettséget a_forrkok biztosítására és a feladatok ellátására. övezési
folyamat középpontjában a tá?alásol Llat
gycolan ke~ca _
konfliktusok feltárása és feloldása áll. A tervezés menete, struktúrája á
problémálchoz,folyat
riálőkhoz I társadalmilag alakul, és nem a központi
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 • 3 Tervezéselméleti alapvetések... 11
bürokrácia „találja ki". A társadalmi szervezetek maguk is hozzájárulnak a
programok megvalósításához. A központi szerepe korlátozott, az
információ átadás és technikai segítség a dönt ő , eleme. Tervezési szakemberekre
ebben az esetben is szükség van, de ők nem csak a központi bürokrácia
alkalmazottjai, hanem független (helyi) szakemberek is lehetnek.
Tranzaktív tervezés: a kommunikáció fóruma, kölcsönös tanulási folyamat.
A tranzaktív tervezés a tudást új ismeretekké, me áltoz
folyamato - s ka • csolatok során amely közvetve hat a cselekedetekre. Ez
ritkábban allokatív, inkább innovatív és radikális tervezést jelent. Els ősorban a
döntéshozók (tervezők és
áthidalására szolgál. I zmények esetében lényegi kérdés, hogy ki(k) a partnerei a
tervezőknek. A rvező folyamatba beviszi az elméleti tudást, a módszertant,
koncepciót, szisztematikus munkát. kiien a prioritásait, céljait. a realitás érzékét
az alternatívák ktizüt ti _a szűkebb, nem publikus.cat a tit
in
konkrét körülményekr ő l, a megvalósítás részletkérdéseit viszi a folyamatba.
A területi tervezés helye e struktúrában
A magyar gyakorlatnak megfelel ően alapvetően két klasszifikációt kell
„besorolnunk":
• fejlesztési és rendezési típusú terveket,
• a különböző szinteken folyó tervezést.
Ezekre külön-külön minden komplikáció nélkül elvégezhetnénk az allokatív,
innovatív és radikális tervezési besorolást, de ha ezeket együtt, a maguk
komplexitásában nézzük, akkor egy sajátos ellentmondást tapasztalunk. A
eilesztési_tenzez4irmovatív. esetle • radikális szemléletű kell, hogy legyen, míg a
ren ez st tervez s.-.4b ovo 'allokatív típusú. Ugyanakkor nnél ma. asabb területi
ál kevesebb a konkrét rendezési-terv
• CW~~121 "
tervezé
. . fia FT Y.If:V
szi
'-•
- ~
ann e - az ott fol ó tervezői munkának.
ábra Ugyanakkor a magasabb szinteknek eo ipso van egy (re)disztributív
szempontból rosszul értelmezve kiegyenlítáúegynsltfaró-üei
fun azaz a tatív. Ez az ellentmondás valós, de nem feloldhatatlan.
Az ú. innovációk térben pontszerűen, azaz a hierarchikus szinteknek megfelel ően,
helyben keletkeznek. Egy alulról építkez ő , nem túlszabályozott, hanem inkább
indikatív megenged ő tervezési rendszerben a fels őbb szintek "felkarolják" az
elismert, bevált, azaz a struktúrába , integrálódni képes, érdekeik szolgáló
újc ls gokat és ezek télbeliter.jedeset--eldsegitiL Ez éppen az ifo-k
-T.Cirá -atiV és az
ervezés határmezsgyéjén van. A terve ' ő nem vett részt a fej esztésben, új
ny kidolgozsában, de országosan intézményesít.a.zt-
A nálunk újra megerősödni látszó, fentről lebontó rendszerben az allokatív
szemlélet dominanciája miatt nem tud az innovatív típusú tervezés eredményeket
felmutatni, így szükségszer űvé válhat a radikális tervezés megjelenése.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
12 Faragó László TÉT 1997 s3
2. ÁBRA
A rendezési és fejlesztési tervezési feladatok megoszlása szintenként
(Planning competence at distinct levels of decision making)
rendezési fejlesztési
szintek
helyi országos
A növekv ő bizonytalanság kezelése
A tervezés felkészülés a jöv őre. A mai ismereteink alapján kívánunk cselekvési
programot adnia jöv ő számára, így számolnunk kell a bizonytalansági tény=őkkel.
Megalapozott a hagyományos tervezéssel szemben felhozott azon kétség, miszerint
a mai ismereteink alapján nem ismerjük a jöv ő generációjának preferencia-
rendszerét. A saját célstruktúránk is változik és majdnem biztos, hogy nem azonos a
következő generációk elképzelésével.
Mi ebben az esetben a teend ő? Természetesen nem a tervezés elvetése, hanem:
• Korszerű technikát, modelleket kell alkalmazni.
• Az összefüggéseket nem determinisztikusan kell értelmezni és kezelni, hanem
sztochasztikusan.
• Növelni kell az alternatívák számát.
• Szükség esetén nem konkrét tennivalókat, hanem megoldási algoritmusokat
kell kidolgozni.
• Elfeledhetjük a klasszikus alapképletet, miszerint felvázoljuk a jöv ő
ideálképét, majd az azok eléréséhez vezet ő utakat, és ezek alapján allokáljuk a
jelenleg ismert és elfogadott eszközöket. Nem a célokból, hanem az
adottságokból kell kiindulni. Szélesebb körben kell alkalmazni a „step by step"
módszert.
• Az állapot-tervezésr ől a hangsúlyt a folyamat-tervezésre kelLhelyezni.
• A blue-print típusú tervezéssel szemben a folyamatos tervezés, a tervek
folyamatos karbantartásának gyakorlatát kell bevezetni.
• A fenntartható fejlődés/társadalom elvének az érvényesítése. A saját
tevékenységünket úgy kell megtervezni, hogy az ne jelentsen abszolút korlátot
a jövő generációi számára. Ebb ől következnek a természet megóvásának
követelményei, a nem megújítható természeti er őforrásokkal való
takarékoskodás és a megújítható energiaforrások használatának növelése.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s3 Tervezéselméleti alapvetések... 13
Hibás felfogás, hogy az a jó terv, amelyik megvalósul. Jó, ha nem következnek be
olyan események amelyek meghiúsítják elkép7eléq megyalilqiilását De
Önmagában az a tény, hogy egy tervet változtatni kell, karban kell tartani,
visszamenőleg nem minősíti a tervező k tevékenységét. Hibás, ha nem vettek számba
előre látható dolgokat, küls ő összefüggéseket, nem éltek a tudomány legújabb
vívmányaival. De nem mindig ez a helyzet. Az élet, a társadalmi folyamatok
bonyolultsága, komplexitása nem teszi lehet ővé, hogy a tervez ő minden
összefüggést feltárjon. Az információk szűkössége, beszerzésük költségei, az egyén,
a csoport szubjektív korlátai, a modellezés, az absztrahálás, a valóság szükséges
sematizálása objektív korlátokat jelent a tervezésben.
A tervezési tevékenység dokumentumai
E fogalmakat - nem ritkán - egymás szinonimájaként használjuk.
• jövőkép: értelmezése kettős:
a) olyan nagy távlatra szóló állapot-ábrázolás, amely els ősorban a célrenc-ls7er
megfogalmazásában lehet .. segítségünkre, így a koncepció apozza
meg és ezért a vizsgálati fázisba_tartozik;
b) az elérni kívánt jöv6 leírása, - az angol szakirodalomban „vision" így a
koncepció meghatározó része;
• prognózis: törvényszerű ségek „mechanikus" el őre vetítése, a főbb
trendek meg)iatkozása;
• forgatókönyv: a valószínűségi alapon belcövetkez.d_jöv ő ktp, amely korlátozott
számú bizonytalansági_tényezütis-kezel;
• koncepció/stratégiai program: koherens fejlesztési elképzelések, lehet őségek
megfogalmazása, amely a célmeghatározás tekintetében érdekegyeztetési,
koordinációs feladatokat tölt be és orientálja a különböz ő döntéshozókat, és
nem keletkeztet jogokat és kötelezettségeket a többi jogalany számára;
• fejlesztési/operatív program: konkrét feladatok__(ak "l cLone fogalmazás_a,
eszközökkel, a végrehajtásért felel ősökkel, ha
• terv: minden részletében kidolgozott, jóváhagyott fejlesztési program, amely
kötelezettseget_jelent-a_végrehajtók-számárft,
Az előző ekben leírtaktól a stratégia eltér ő értelmezésével is találkozhatunk. Az
egyik nézetcsoport a stratégiát az el őre megfontolt cselekvések olyan átfogó
keretének tartja, amelynek egymást követ ő részelemei a fejlesztési koncepció,
program és a különböző projektek. A területfejlesztésr ől és __-rendezésrőLszólá
tör3&.,nyast~alejlesztesi_pr.0~zénektekint,LA „stratégiai program" a
potenciális aktorok szándékainak -és- forrásoknak az összehangolása, egy olyan
„keret", amelyen belül a konkrét megoldások keresend ő --
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
14 Faragó László TÉT 1997 s3
A tervek id őhorizontja
A tervek időhorizontjának mindig a tervezendő folyamat jellegéhez kell igazodnia.
Kivétel lehet, amikor egy adott döntéshozó csoport számára ad programot, ilyenkor
például választási ciklusokhoz is köthet ők az időhorizontok.
Általában a múltba olyan messze kell visszatekinteni, amilyen távlatokban el őre
szeretnénk gondolkodni. Kivételt képez, ha olyan törés van az adatsorban, ami a
vizsgálandó adatok összehasonlíthatóságát megkérd őjelezi. (pl. a háború el őtti
utolsó békeévet kell figyelembe venni egy növekedési, ellátási, stb.,
összehasonlításnál, és nem az els ő békeévek valamelyikét. Nem lenne helyes az
sem, ha pl. a légszennyezés mérsékl ődését az 1990-es adatokhoz képest határoznák
meg.) Módszertani kérdés, hogyan lehet az adatokat összehasonlíthatóvá tenni, a
töréspontokat felismerni, stb.
Minél nagyobb távlatban gondolunk előre, a múlt és a jelen determinisztikus
hatása annál kevésbé érvényesül, döntési szabadságfokunk n ő, és annál
aggregáltabban kell a_ténye.zölcet_figyelembe.-~Inlc. Az aggregáció fokozása
megvéd a részletekben rejl ő bizonytalanságokkal szemben, de éppen ezért nem
tudunk a részletekr ől semmit mondani, így nehéz erre programot építeni. A
lehetséges jövőváltozatok közül ki kell választani a kívánatos és az elkerülend ő
változatokat Nem elég csak a kívánatos jöv ő elérése érdekében programot
kidolgozni, fontos annak meghatározása is, hogy a nemkívánatos jelenségek
bekövetkezését elkerüljük.
Az időhorizont alapján a tervdokumentumok készülhetnek:
• Nagy távlatra (1.5 erre az időhorizontra nem Uszíthet őek tervek, csak
jövőképek
• k[..Qssz«..t.cívra—(8-15 év): ezek a fejl ődés főbb tendenciáival, a fejl ődés főbb
irányaival foglalkoznak. Jelent ős feladatuk van a fejlesztési irányok
összehangolásában. Felvázolják a szükséges és lehetséges teend őket. Speciális,
hosszú távú feladatokhoz részletesebb programot is adhat, de nem ad konkrét
mértékeket. Ezekben kell meghatároznunk a f őbb strukturális változásokat. Ez
a fejlesztési koncepciók, stratégiai programok tipikus id őhorizontja.
• Közép1213-7 év): a fejlesztéS főbb arán ait a mérték-
té ‚, a meg.
Ez nem egyszerűen a hosszú távú tervek id őarányos bontása. Szubjektív
véleményem szerint a tervezhet őség szempontjából ez a legfontosabb
időhorizont. Az el őrelátás hibahatárai még elfogadhatóak, és a cselekvéseink
hatásai már kézzelfoghatóan jelentkezhetnek. A fejlesztési/operatívprogramok
tipikus időhorizontja.
• Rövid távra (pár hónaptól 3 évig): konkrét intézkedéseket, teend őket fogalmaz
meg. Konkrét cselekvési program a szükséges eszközökkel, a végrehajtásért
felelősek megnevezésével, stb. A döntési szabadságfok kicsi, múltbeli
döntéseink eredményeinek vagy éppen eredménytelenségének,
következményeinek hatása er ősebb.
Faragó László:
Tervezéselméleti alapvetések
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 1–15. p.
TÉT 1997 s 3 Tervezéselméleti alapvetések... 15
Jegyzetek
E téren kiemelkedő Andreas Faludi és John Friedmann munkássága. Lásd: irodalomjegyzék.
2 E felvetés helyességét igazolja más oldalról Lukovics T. 1997. cikkében.
3 Természetesen itt nem a pártpolitizálásról, a pártok és politikusok sajátos (választási) érdekeir ől van
első sorban szó, habár olykor ennek figyelmem kívül hagyása is veszélyekkel járhat.
4 Ez annak ellenére így van, hogy gyakran a politikamentességet, a társadalmi, népi jelleget
hangsúlyozzák.
"A várostervező ket figyelmeztetni kell, hogy a tényeket és az értékeket megkülönböztessék munkájuk
során." — interjú Denise Scott Brownnal Falu-város-régió 3. évf. 8-9. sz. 3-6. o.
6 Ezt néha szabályozási (regulatory) tervezésnek is nevezik.
7 Jogi értelemben a tervező i jogusultságot és a tervkészítési jogosítvánnyal rendelkez őt (döntéshozót)
kell megkülönböztetni, de én itt konkrétan a tervezési m űveletek végzőit értem tervezőn.
...amikor egy elképzelés konvencionálissá válik ideje újragondolni azt!" (Clarence Stein)
9 A stratégiai tervezés bevezetése több kapitalista országban kezdetben a központosítás, az állami
hatalom kiterjesztésének az eszköze volt, majd kés őbb a dekoncentrációt segítette. Nálunk segíthetné
egy decentralizált tervezési rendszer kiépítését és m űködését.
Irodalom
Clavel P., j. Forester és W. W. Goldsmith (1980) Urban and Regional Planning in an Age of Austerity.
Oxford: Pergamon Press
Faludi A. (1973) Planning Theory. Oxford: Pergamon Press
Faragó L. (1997) Szempontok a területfejlesztési tanácsok tervezési gyakorlatához. Comitatus VII. évf.
38-44. o.
Friedmann J. (1964) Regional Planning as a Field of Study. In: Friedmann, J és W. Alonso (szerk.)
Regional Development and Planning. A reader. Cambridge: The M.I.T. Press
Friedmann J. (1987) Planning in the Public Domain. New Jersey: Princeton University Peress
Friedmann J. (1988) The Politics of Place: Toward a political Economy of Territorial Planning. In:
Higgins, B. és D.J. Savaie (szerk.) Regional Economic Development: Essayes in Honour of Francais
Perroux, Boston: Unwin Hyman.
Lukovich T. (1997) Mindig meglep. Urbanisztika, 4. évf. 2. sz. 1-2. o.
PRINCIPALS IN REGIONAL PLANNING
LÁSZLÓ FARAGÓ
Fundamental theoretical approaches of regional planning are discussed in the
study that are based chiefly on J. Friedmann's approach. Establishment and
recognition of the need for modern spatial planning are discussed in terms of
"socialist" (centrally planned) and market-based traditions.
Planning is defined by the author as the analysis of main trends of the past and the
future, specification of main directions of the future development and the range of
devices required to reach them, arrangement of decisions and formulation of the
action program furthermore, political context of the process must be pointed out as
well.
Three types of planning (the allocative, innovative and the radical one) are
discussed in details. The author distinct five "manners" of planning according to
their position in the planning system such as centralised, strategic, corporative and
transactional planning furthermore, planning supported by social activity. In the last
chapter, regional planning is put into the context of the structures described above.