Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 271 -281
KELET-AUSZTRIA AZ ÚJ KÖZÉP-EURÓPÁBAN
A JÖVŐKÉP ÉS AZ INTÉZMÉNYRENDSZER
KÉRDÉSEI
(East Austria in the New Central Europe — Prospects and
Institutional System)
FÁTH JÁNOS
A nyugat- és közép-kelet-európai fejl ődés Ausztriát új helyzet elé állította. A
"helyzet" nem is fejezi ki az eredményt, mert a fogalom statikus állapotra utal. Ezzel
szemben éppen a dinamikus változás az uralkodó jelenség. Az Európai Unió -
többek között - egy nagy regionális piac is, amelyen kis- és nagyvállalatoknak
egyaránt szigorúan szabályozott versenyhelyzetben kell a fennmaradásért
megküzdeniük. A többé-kevésbé nyílt vagy rejtett piaci védelem, amelyet egyes
szektorok élveztek, megsz űnőben van.
A regionális piac sem védett piac: a szerepl őknek egy globális versenyben is helyt
kell állni. Ebben az összefüggésben az Európai Unió országai is mutatnak fel
merevségeket, protekcionista vonásokat, amelyek fokozatosan feladásra kerülnek.
Az Egyesült Államok, Japán, Kína és az ázsiai tigrisek versenyében nem biztos,
hogy - kissé leegyszerűsítő kifejezéssel élve - az EU lesz a 21. században a
"nyertes" (Thurow 1996).
Ausztria közvetlen szomszédságában található a közép-kelet-európai térség. Az
osztrák határ egyben az EU határa is. Ez különleges kötelezettséget ró az országra
és ezen belül a keleti térségeire. Ausztria kivitelének 13%-a irányul a kelet-közép-
európai országokba. Becslések szerint ez 20%-ra is emelkedhet a közeli években.
Ezeknek a változásoknak egyik fejleménye, hogy az új nemzetközi "kihívások" és
lehetőségek az országos kérdésfelvetések mellett az egyes országrészek,
tartományok önvizsgálatát is er ősítették. Az Európai Unió regionális politikája
támogatja a gyengébben fejlett régiókat - ezáltal a gyengébbek versenyhelyzetét
erősíteni igyekszik. Az "er ősek" versenyhelyzete sem végleges, azt meg kell védeni,
sőt tovább kell építeni. Van-e meghatározás a régiók versenyképességére? Mik
annak a meghatározó tényez ői?
A válaszadás egyik módja, hogy a régiók megállapítják er ősségeiket és
gyengeségeiket, majd megkísérelnek egy helyzetképet és egy jöv őképet kialakítani.
A képnek reálisnak kell lennie, egyben arra szolgál, hogy annak alapján döntéseket,
rendszabályokat hozzanak vagy arra, hogy a régió gazdasági szerepl őit informálja a
régió előnyeiről - többek között - a régión kívülieket is meggy őzze (marketing).
Erre szüksége lehet a régión belüli szerepl őknek is. A jövőkép pedig nem terv, még
csak nem is feltétlenül konkrét stratégia, hanem a jöv őnek egy modellje, aminek
elérésére a régió törekedhet. Ez attól is függ, hogy a jöv őkép tekintélye (szakmai-
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
272 Kitekint ő TÉT 1997 s 1
tudományos megalapozottsága) és politikai legitimációja (a mögötte álló intézményi
erők súlya) milyen.
A jövőkép a belső erők és a környezeti változások figyelembevételével határozza
meg a régió jövőbeli helyzetét, annak jellemz őit. A jövőképek gyakran csak
részterületekre vonatkoznak, esetleg célbavett pénzügyi források mozgósítását
célozzák.
A régiók eszköztára azonban korlátozott, intézményrendszerük is fejlesztésre
szorul. Az is kitűnhet, hogy egyes feladatokat nem más régióktól elhatároltan,
hanem azokkal együtt kell megoldani. A közös cselekvés szándéka és képessége
szabja meg a regionális együttm űködés határait. Ezek nélkül a régió vagy a régiók
valamilyen közös képe csak elképzelés, tudományos féltételezés. Ez kiegészülhet
azzal, hogy a határmenti régiók keresik a lehet őségeiket, valamint a formát a
határon átnyúló kooperációkra, amit megfelel ő intézményrendszer támaszthat alá. Itt
az intézményrendszeren nem bürokratizálódást kell érteni. S őt a regionális és
interregionális együttm űködésben érdekelt er ők gyakran a civil összefogásban, az
érdekeltek, a lakosság széleskör ű bevonásában/aktivizálásában látják az optimális
megoldási lehet őségeket. A regionális érdek sem egyszer űen definiálható:
részérdekek állhatnak szemben egymással, blokkolhatnak akciókat, ösztönözhetnek
elzárkózó magatartásra.
Az Európai Közösségben, de globális összefüggésben is, nemcsak vállalatok,
hanem a régiók is versenyben állnak egymással. A régiók versenyben vannak
országon belül és nemzetközi szinten is. A jelen és a jöv őkép feladata a
versenyképesség reális és meggy őző feltárása, bemutatása.
Fontos azonban a kérdés helyes felvetése. Porter (1992) után szólva, a kérdés az,
hogy egy nemzet/régió hogyan hoz létre olyan környezetet, amelyben a vállalatok
gyorsabban fejl ő dnek és újítanak egy adott ágazatban mint más országbeli (analógia
alapján: régióbeli) versenytársaik. Porter az adott termelési tényez ők statikus
értelmezése helyett azt hangsúlyozza, hogy vállalatok, nemzetek (mi esetünkben
régiók) hogyan javítják a termelési tényez ők minőségét, hogyan hasznosítják azokat
és hogyan teremtenek újakat. Ebben a hangsúly az innováción van, az állandó
minő ségi megújuláson. Ebben a vállalati kezdeményezés és a hazai bázis
ösztönző /mozgósító befolyásának, kölcsönhatásának van dönt ő jelentősége.
A regionális versenyképesség egy speciális megközelítése a skandináv/angolszász
szóhasználaton alapul: a "C" társadalmat, a "C" régió gondolata helyezi el őtérbe,
gyakorlati alkalmazásra (Huber 1993). A betű itt a communication, computer
technology, competence, creativity, culture területeit öleli fel. A regionális kutatás a
jövőkép kialakítása céljából olyan jellemző ket keres, amelyek a legfejlettebb
régiókban magas fokon és állandóan megújuló módon fellelhet ők. Jellemzők, mint
infrastruktúra, a népesség képzettsége, életforma és környezeti min őség, kutatás,
innovációs dinamika, a beruházások szintje, a nagyvállalati/kis- és középvállalati
struktúrák jelenléte és kapcsolatrendszere. A jól m űködő közigazgatás mellett
kiemelt tényező ként kezelik a kommunikációs képességet: a megegyezésre
(konszenzusra) irányuló készséget és vita-kultúrát, a kooperációs készséget a
régióban jelen lévő pártok elitjében, a jól m űködő szakmai szervezeteket, a
vállalatok, a tudomány és a média közötti kommunikációt, nyilvános vitákat a
változásokkal kapcsolatos kockázatról. A regionális jöv őkép - valamint annak
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
TÉT 1997 s 1 Kitekint ő 273
megvalósításához vezet ő út - ilyen jellemzőkre alapított modellek alapján kritikusan
és meggyőzően alakítható ki.
Ezek az elemek képezhetik regionális alapon együttesen azt a környezetet,
amelyben versenyképes, dinamikus vállalatok keletkeznek és m űködnek. A
jelenkép: az adott környezet analitikus, összehasonlító leírása, a jöv őkép: a
meghatározott faktorok alapján kialakított célmodell.
Ausztria keleti tartományai
Statisztikailag szokásos Ausztriát világtájak szerint három területre osztani. Az
ország kis kiterjedése miatt mindegyik terület egyben egy határvidékre is utal. A
Keleti Régió jelentőségét az országban az 1. táblázat foglalja össze.
1. TÁBLÁZAT
A Keleti Régió
The Eastern Region
Terület Lakosság Nép- Bruttó nemzeti
sűrűség jövedelem (1991)
km2 % ró % fő/km2 Mrd S %
Burgenland 3965 4,7 273283 3,4 70 38,39 2,2
Alsó-Ausztria 19174 22,9 1505236 8,8 79 279,82 16,1
Bécs 415 0,5 1589052 19,9 3829 493,17 28,4
Keleti Régió 23554 28,1 3367571 32,1 143 811,38 46,7
Ausztria összesen 83564 100,0 7991485 100,0 95 1737,17 100,0
Forrás: ÖSTAT, 1991.
Kelet-Ausztria helyzete a XX. században többszörösen ment át alapvet ő
változáson.
A legkisebb egység, Burgenland, az első világháború végéig Magyarország része
volt. Egyes helységnevek ma is őrzik (magyarul éppen úgy, mint németül) a
határvidék jelleget. Ebben az id őben a gravitációs irány a mez őgazdasági jellegű
települések számára Sopron, Szombathely, Gy őr és egyéb nyugat-magyarországi
városok voltak (Schremmer/Krajasits 1992). A dualista Osztrák-Magyar Monarchia
magyar része a Lajtáig terjedt.
Történelmileg más a helyzete Alsó-Ausztriának. Az egykori koronatartományok
centrális részét képezte. Útvonalai, települései fontos kapcsolatot jelentettek Fels ő-
Magyarország és Cseh-Morvaország irányában. A Monarchia felbomlása után egyik
alkotóeleme lett az új (akkor még nagyon bizonytalan jöv őjű) osztrák
államterületnek.
Alapvetően változott meg Bécs helyzete. A Monarchia nagy metropolisa egy kis
ország perifériájára szorult. Közjogi helyzete szerint f őváros és tartományi státusa is
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
274 Kitekint ő TÉT 1997 s 1
van. Ettő l eltekintve, lakosságszáma, intézményei és a kitermelt nemzeti jövedelem
alapján is domináló helyzete van az országban.
Nemzetközi vonatkozásban Kelet-Ausztria éppen úgy, mint az egész ország a két
világháború közötti id őszakban is sokat meg őrzött korábbi kulturális és gazdasági
kapcsolataiból. A második világháborút követ ően a periféria-jelleg azonban a terület
nagy részében még kifejezettebben uralkodóvá vált. A Keleti Régió nagy része
1955-ig szovjet megszállás alatt volt. A magyar és a csehszlovák határok - 1200 km
hosszúságban - "holt határok"-nak számítottak, hátrányos kihatással a gazdasági és
kulturális fejl ő désre. A keleti határvidék fogalma visszamaradottsággal,
elvándorlással, nyomasztó, s ő t veszélyeket hordozó jelleggel kapcsolódott össze. A
kis Ausztriában a lakosság több, mint 50%-a él határvidéken (ÖRÖK 1975). 16%-a
a keleti határvidéken. Míg a nyugati határvidékek különösen 1955 után er őteljes
fejlő désnek indultak, a keleti határvidékeken a fejl ődés lassúbb volt. Erősödött a
színvonalkülönbség a "nyugati" és a "keleti" tartományok között (Nyugat-Kelet
lejtő).
Tartományi helyzet-meghatározás és jöv őkép
Az osztrák Keleti Régió népesedési, általános és ágazati gazdasági mutatói, mint
trend- és mint színvonalmutatók figyelemre méltóak. Ösztönöznek a tágabb közép-
európai régió gazdasági összefonódását el ősegítő összehasonlításokra, a gazdaság
alakulásának közös megfigyelésére/elemzésére is.
Az egyes tartományok er ősségeinek és gyengeségeinek az elemzésénél nagy súlyt
kapnak az új geopolitikai helyzetb ő l adódó változások. A nyugatról és keletr ől
egyaránt er ősödő versenyhelyzetben az els ő természetes reakció a meglév ő
állapotok konzerválására való törekvés volt. A vendégmunkások az iparban, a
kézműiparban, a mező gazdaságban, az idegenforgalomban (a foglalkoztatottak a
munkaerő 10-12%-a) úgy is tekinthet ő k, mint ennek a konzerválási törekvésnek az
egyik eszköze. A másik eszköz lehetne a politikailag aligha keresztülvihet ő bérszint
befagyasztás/csökkentés. Ezzel a legfeljebb átmeneti jelleg ű, defenzív stratégiával
szemben mind a gazdaság képvisel ő inek túlnyomó része, mind pedig a kutatók az
offenzív-modernizáló, strukturális változásokat sürget ő stratégia hívei és ennek
megfelelő jövőképeken dolgoznak (Schremmer-Krajasits 1992, Geldner 1993).
Burgenland, mint EU Cel-1 terület gyengeséget er ő teljes telepítési és fejlesztési
tényező vé alakítja át. Egy felzárkózási stratégia keretében min ő ségi munkahelyeket,
jól funkcionáló stratégiai ösztönzéseket kívánnak megvalósítani, korszer ű gyáripari
üzemeket létesíteni és az idegenforgalmat er ő síteni. Ebbe a fejlesztési elgondolásba
illeszkednek a technológia-, ipari parkok, szakf őiskolák, a határon átlép ő
kooperációk szorgalmazása.
Van azonban még egy igényesebb távlati megközelítés is: a fokozatos felzárkózás
helyett egy fejl ő dési ugrás elemeinek a keresése. Ez a burgenlandi gazdasági
struktúra alapvet ő , hosszúlejáratú megváltoztatását igényli. Itt Észak-Burgenlandnak
a Bécs-Pozsony-Gy őr-Sopron régióhoz csatlakozó intenzív modernizálása,
kiépítése, a gazdaságföldrajzi adottságokból ered ő elő nyök hatásos kihasználása a
cél (Puchinger-Palme-Rosinak 1994).
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
TÉT 1997 s 1 Kitekint ő 275
Alsó-Ausztria egy főre eső nemzeti jövedelme 16%-kal az EU átlag alatt van. Így
átmeneti helyet foglal el az EK legfejlettebb központi fekvés ű térségei és a
gyengébben fejlett perifériás régiók között. Er őssége ma is az ipar. E szektor
gyengeségei viszont nagy részben a hosszú id őn keresztül védett státusra vezethet ők
vissza. Az innovációk, a m űszaki fejlesztés nem kielégít ő színvonala, a termeléshez
közelálló szolgáltatások elmaradottságát jelzik a kutatók. A tartomány
tercializálódása még nem zárult le. A foglalkoztatottak 57-58%-a ugyan már
ezekben az ágazatokban dolgozik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás
tekintetében azonban még mindig az ipar a legjelent ősebb.
Stratégiai elgondolások szerint Alsó-Ausztriának ki kell használnia azt az esélyt.
hogy eddigi perifériális helyzetet egy nemcsak névleges vagy tisztán földrajzi,
hanem gazdasági értelmezésben centrális közép-európai régióvá alakítsa át. Ehhez a
földrajzi helyzet csak az egyik el őfeltétel. Az elgondolások szerint ehhez az alsó-
ausztriai iparnak szorosan össze kell fonódnia a környez ő szomszédos országok
gazdaságával a 400 km-t kitev ő keleti határon keresztül. Ehhez regionális
orientációjú vállalati településekre lenne szükség. A tartomány iparának fontos
kooperációs bedolgozói kapcsolatokat kell kiépítenie az EK iparával. Vertikális
kooperációkat kell kiépítenie a környez ő szomszédos országok ipari, kézm űipari
vállalataival. Egyes gyártási ágazatokban a fejlesztés-innováció révén
nemzetközileg megvédhet ő specializálódási fokot kell elérni (Palme 1993).
Mindehhez különösen fontos feltétel a határon átnyúló struktúrák (közlekedés,
szállítás, telekommunikáció, információs rendszerek) kiépítése. Alsó-Ausztria egyes
városai városi stratégiájukban kifejezetten a Kelet-Közép-Európa felé irányuló kapu
szerepét hangsúlyozzák. Egyes alsó-ausztriai intézmények és vállalatok - mint pld.
az ECO PLUS Betriebsansiedlung und Regionalisierung Gmbh, Wien - hatásosan
dolgoznak a szükséges infrastruktúrák megvalósításán, a vállalkozások támogatásán.
Bécs méretei, országos és nemzetközi jelent ősége alapvetően meghatározzák a
Keleti Régió jellemzőit. Bécs az ország területének 5,5%-a, de az osztrák nemzeti
jövedelem 28%-át itt állítják el ő. A város a kutatás, az ipar, az idegenforgalom
centrális helye Ausztriában. A megítéléshez az is hozzátartozik, hogy ipari
struktúrája gyengeségeket mutat, export-orientációja, innovációs szintje az országos
átlag alatt van. Egyes külföldi felmérések Bécset a metropolisok nemzetközi
versenyében kedvez őtlenül rangsorolják.
Ezek a gyengeségek összefüggnek a város egykori közelségével a holt határokhoz,
továbbá a hosszú id őn át követett defenzív gazdasági politikával. A keleti nyitás és
az EK csatlakozás módosítják a követend ő játékszabályokat. A város számára új
jövő képeket dolgoznak ki. A Bécs-Pozsony agglomerációban - a kapcsolódó
régiókat hozzászámítva - 3,7 millió lakossal, ill. 1,9 millió munkahellyel egy nagy
fejlődési potenciálú régió van kialakulóban (Krajasits 1992).
Bécs jövőbeli gazdasági szerepét illet ően két elképzelés ismert.
Az egyik szerint Bécs, mint menedzsment és tranzakciós központ a nemzetközi
(überregionális) kereskedelmi és szolgáltatási bázisként használja ki helyzetét a
közép-európai régióban. Ehhez az kell, hogy meger ősítse helyét a személyi, az
áruforgalmi, az információs és kommunikációs áramlásban, támaszkodjék a piacok
földrajzi-kulturális-történelmi közelségére, továbbá jelenjen meg Bécs, mint
nemzetközi nagyvállalatok (multinacionális) regionális központja.
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
276 Kitekint ő TÉT 1997 s 1
A másik jövő kép modell szerint Bécsnek meg kell újítania ipari központ szerepét,
a bécsi nagytérséget Közép-Európa központi ipari régiójává kell kifejleszteni. A
lényege: egy határon átnyúló, nemzetközileg is versenyképes vállalati (termelési)
hálózat kialakítása, a régió gazdaságainak integrációjának el ősegítésével és
hálózatszerű összekapcsolásával. A célok szükségessé teszik a Keleti Régióban a
határon átnyúló tevékenységek intézményi feltételeinek a megvalósítását, fontosabb
fejlesztési kérdések (közlekedés, területfejlesztés, támogatási politika,
telephelymarketing) összehangolását, a közös megoldások keresését (Mayerhojer
1992, 1994, Magistrat der Stadt Wien, Step 1994).
A második modell döntő sajátossága, hogy kitekint ő jellegű: a régiók
(tartományok) kívánt fejl ődését a környező (bel- és külföldi) régiókkal történ ő
együttes változásokon, egymással összefügg ő feltételrendszerek megvalósításán
keresztül tartja csak elérhet őnek.
A Keleti Régió új geopolitikai helyzete
A "határnyitás" és a politikai rendszerváltás új feltételeket teremtettek Ausztria és
fő leg Kelet-Ausztria geopolitikai helyzetében. Az els ő öröm után az emberek - a
társadalomban és fő leg a gazdaságban elfoglalt helyük szerint - nagyon
különböző en reagáltak a változásokra. A várakozásokban félelmek (munkaer ő-
vándorlás, alacsonybér ű szomszédos országok versenye, munkahelyvesztés,
vásárlóturizmus, ipari üzemek elvándorlása) éppúgy jelentkeztek, mint az új
lehetőségek felismerése (Aiginger 1993). Tudatossá vált, hogy a kelet-európai
rendszerváltozás gyorsítani fog olyan strukturális változásokat, amelyek már az
Európai Közösséghez való csatlakozással, annak el őkészítésével és feldolgozásával
is szükségszerű vé váltak, megvalósításuk azonban egyéni és intézményes
ellenállásba ütközött.
Kelet-Ausztria névlegesen újra centrális régióvá vált Európában. Összetev ői:
Burgenland, Alsó-Ausztria és Bécs külön-külön is új helyzet el őtt állnak, regionális
helyzetük új megfogalmazásra szorul. A centrális helyzet azonban csak
viszonylagosságában értelmezhet ő földrajzi adottság. Hasznosítása er őfeszítést
igényel, a dinamikusan változó környezet - mindenek el őtt az Európai Unió és a
kelet-közép-európai országok fejl ő désének - figyelembevételével valósítható meg.
Ezen belül vannak feladatok, amelyeket a keleti tartományoknak - a közöttük
versengést okozó tényező k elismerése mellett is - közösen kell megoldaniuk. Így a
Keleti Régió (Region Ost) intézményesített együttm űködésének erősítése, annak
szervezeti megoldása napirenden van. Ez annál inkább is lényeges, mert a
versenyhelyzetet még csak elmélyíti az Európai Közösség regionális politikája.
Hiszen az különbséget tesz a régiók fejlesztési, támogatási eszköztára között
fejlettségük, határhelyzetük és más egyéb kritériumok szerint.
A régiók nemzetközi versenyében a tartományok között valószín űleg több a közös
érdek, mint az ellentét, bár ez utóbbi sem lebecsülend ő . Ez azonban kimunkálásra
szorul. A Keleti Régió (Region Ost) "The Vienna Region" név alatt együttesen
kíván fellépni. E stratégia alapja az, hogy Bécs (Wien, Vienna, Vienne), mint
helymeghatározó, nemzetközileg nagyobb ismeretségi fokkal rendelkezik, mint
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
TÉT 1997 s 1 Kitekint ő 277
maga Ausztria, nem is beszélve Alsó-Ausztriáról vagy Burgenlandról. További
erőssége, hogy közvetlenül és hangsúlyosan az adott térségre utal.
Ez a hangsúlyos szembeállítása az országnak és az országon belüli régiónak csak
megszorítással fogadható el. Különösen a beruházók, mint célcsoport számára egy,
az ország a maga intézményeivel, jogrendszerével, gazdasági, pénzügyi és politikai
stabilitásával, biztonsági politikájával, amely a maguk összességében dönt ő
telepítési tényez ők (szemben az egyszerű turista gondolkodásával, aki csak egy
látogatást tervez és más prioritásai vannak). Beruházók általában el őbb döntenek az
ország mellett és csak azután a régió, a város mellett. Az sem kizárt azonban, hogy a
földrajzi helyzet, speciális regionális adottságok hívják fel a figyelmet az országra,
amelyhez a célrégió tartozik.
A Vienna Region - mint arra már utaltunk - olyan jöv őkép, amelyben a marketing
koncepciónak nagy szerepe van. Ezzel is magyarázható, hogy koncepció kidolgozói
(WWFF-ECO PLUS-WIBAG 1995) súlyt helyeztek a szomszédos országoknak a
"bécsi régió"-hoz közvetlenül kapcsolódó területeinek a meghatározására is.
Északon helyezkedik el Dél-Morvaország, 2050 ezer lakossal. Központja a 388 ezer
lakosú Brünn. Dél-Csehország lakosainak száma 113 ezer, Budweis-szel, mint
fővárossal (173 ezer lakos). Nyugat-Szlovákia lakosainak száma a legutolsó
népszámlálás szerint 2154 ezer volt. Az ország lakosságának 41%-a él ebben a
régióban. Pozsony lakosainak száma kereken 441,5 ezer. A lakosság növekedése
erőteljesebb például, mint a szomszédos Csehországban. Magyarországból az
összesen mintegy 700 ezer lakosú Gy őr-Moson-Sopron és Vas megyéket sorolják
Bécs tágabb régiójába. Így ez az ambiciózusan felvázolt közép-európai centrális
régió mintegy 7 millió lakost foglal magába.
A centrális régió kisebb változata a három ország érintkez ő régiója (Kelet-
Ausztria, Nyugat-Szlovákia, Nyugat-Magyarország) mintegy 4 millió lakossal.
A Keleti Régió regionális marketingjének másik nagy irányvonala Brüsszel. Itt a
három tartomány ugyancsak közösen kíván fellépni. Brüsszelben és még tágabb
nemzetközi összefüggésben a stratégiai cél a terület aktív ajánlása (Vermarktung) az
osztrák Keleti Régió és közvetve, lehet őség és szükségesség szerint, a külföldi
szomszéd régiók fejlődési potenciáljának bemutatásával. A tartományok külön-
külön is nagy súlyt helyeznek a brüssszeli képviseletre és írásos ismertet őkre (z.B.
EU-Landerprasentationen 1995).
A keleti tartományok kooperációjának intézményei és jöv ő
feltételrendszere
Kelet-Ausztriában a Keleti Tervközösség (Planungsgemeinschafl Ost - PGO) a
legfontosabb koordináló intézmény. E mellett a Közlekedési Egyesülésnek
(Verkehrsverbund Ostregion - VOR), a Hulladékgazdálkodási Tervez ő Kft-nak
(Abfallwirtschaftsverbund-Planungsges GmbH) és az Alsó-Ausztria-Bécs
Egyesületnek (Verein Niederösterreich-Wien) van koordináló-tervez ő szerepe.
PGO-ban mind a három keleti tartomány részt vesz. A területalakítással
összefüggő tevékenységek előkészítésére és koordinálására alakult. Jogi alapja egy,
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
278 Kitekint ő TÉT 1997 s 1
a három tartomány között a Szövetségi Alkotmányjogi Törvény 15/a.§-a alapján
létrejött 1978. április 18-i megállapodás.
A Közlekedési Egyesülés hatásköre Bécsre, a Bécs városával határos alsó-
ausztriai kerületek (Bezirk) és Burgenland északi részére terjed ki, mintegy 7000
km2 területen, 2,3 millió lakossal. A többi regionális közlekedési egyesülések
Alsó-Ausztriában és Burgenlandban kereken 15000 km 2-t fognak át 1 millió
lakossal.
A Hulladékgazdálkodási Kft-nek nemcsak koordináló szerepe van. Hatáskörébe
tartozik közös hulladékgazdálkodási koncepciók kialakítása, telephelyek
megvizsgálása, a hulladéktárolók környezetvédelmi felülvizsgálata, a
hulladékgyűjtés Bécs és Alsó-Ausztria területén.
Az Alsó-Ausztria-Bécs Egyesület Bécs környékét 50 km-es hatókörben fogja át a
bécsi erdő védelmére és közös üdülési területek kialakítására.
Az Európai Közösséghez történt csatlakozás és a határnyitás/rendszerváltás a
kelet-európai országokban, a keleti tartományok közötti kooperáció jellegének és
intézményeinek az újragondolását tette id őszerűvé. A kezdeményez ők új fejlesztési
stratégiák és az együttm űködés új formáinak a kialakítását tartják szükségesnek
(Wiener Regionalkoferenz, 1993; Antalovsky, Sapper, Schadt 1994).
Ezek szerint:
• a Keleti Régiót a központi közép-európai térség (ein Zentralraum für
Mitteleuropa) rangjára kell emelni, ennek megfelel ő felértékelést szükséges
szorgalmazni;
• a Keleti Régiót abba a helyzetbe kell hozni, hogy mint autonóm szereplő
léphessen fel régiók közötti versenyben (Akteur im Wettbewerb der
Regionen);
• a régió szereplő inek széles körét be kell venni az együttm űködésbe.
Mindhárom cél közelebbi meghatározásra szorul, de úgy valósíthatók meg, ha a
regionális-tartományközi együttm ű ködést nemcsak szakpolitikai és tervezési
kihívásként, vagy szükségességként fogják fel, hanem, mint egy kommunikációs
feladatot és egy dialógusra épül ő projektet.
A kitűzött stratégiai célok - jöv ő képek - nem egykönnyen valósíthatók meg. A
kutatók szerint inkább folyamatokról van szó, amelyeknek bizonyos fejl ődési
vonalat kell követniük. A folyamat nemcsak racionális felismerésekb ől áll. Az
intézményeknek és a folyamatoknak egyben a konfliktusok feloldását, az érdekek
egyeztetését és kiegyenlítését kell szolgálniuk (Antalovsky, Sapper, Schadt 1994).
A közép-európai központi régió gondolata, mint fentebb láttuk, mind a három
tartomány stratégiai önmeghatározásában megtalálható.
A modern kommunikációs terminológia szerint (Huber 1993) itt a következ ő
három, egymással szorosan összefügg ő feladat megoldásáról van szó:
• "Schnittstellen-Problematik": a részek között kapcsolatot teremteni és
fenntartani;
• "Transfer-Problematik": az er ő források cseréje a részek között (munkaer ő-,
tudás-, technológia- és t őkemozgás);
• "Formations-Problematik": a mozgási folyamatokhoz szükséges
kommunikációs hozzáértés/képesség kifejlesztése egyéni és intézményi
szinten. A kommunikációs képesség kialakítása szükségszer ű, hiszen a
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
TÉT 1997 s 1 Kitekint ő 279
személyi identitás, a társadalmi integráció, a gazdasági hatékonyság, valamint
a politikai stabilitás és összetartozás egy komplex környezetben legyen
megvalósítható és fenntartható.
Nem kevésbé összetett feladat a három tartományból összetev ődő régiónak, mint
új szereplőnek a megvalósítása. A régió ebben a szemléletben nemcsak egy térbeli
jelenség, hanem egy szerepl ője a gazdasági versenynek. Az "értékesítési" funkció
hatékony ellátásához egységes fellépés és cselekv őképesség nélkülözhetetlen. Ez
csak úgy valósítható meg, ha a részek jól felfogott egyéni érdekb ől és nem az
intézményileg el őírt kötelességb ől működnek együtt.
Közös külföldi marketingben egyezett meg a három tartomány 1995. júniusában
"The Vienna Region" név alatt (WWFF-ECO PLUS-WIBAG 1994). A már önálló
képviseletekkel rendelkez ő három tartomány közösen (is) kíván Brüsszelben a
beruházók és különféle pénzforrások megnyeréséért (közös lobby) fellépni. Az
érvek között szerepel Bécs hídf ő funkciója az EU és az új kelet-európai
demokráciák között. Burgenland, mint 1. számú célterület a jelent ős támogatási
lehetőségekre történ ő hivatkozással egészíti ki a három tartomány
marketingfegyvertárát.
Összetett feladat az érdekeltek széles körben való mozgósítása. Egy állandó
regionális tanács felállításával, (alkalmi) fejlesztési bizottságokkal, egy széleskör ű
regionális információs szolgálattal, közös pénzügyi alapokkal, fejlesztési
társaságokkal, vegyes intézményi formák sokoldalú hálózatszer ű kialakításával
lehetne ezen célt elérni.
Tekintve, hogy három tartomány együttm űködéséről van szó, a célok
megvalósítása jelentős politikai feladat is. Az elgondolások szerint a PGO-t a
regionális törvényhozás kiegészítő intézményeként kell felértékelni. Itt együtt
ülnének a döntéshozók a három tartományból. Egyik elgondolás szerint 10 - 10
fő vel lennének az egyes tartományok képviselve. Albizottságokban tárgyalnának
meg szakproblémákat. Terveznek egy Eurorégió Bécs és Környéke Egyesülést,
egészen a bécsi kerületekig, tartományok területén lév ő községekig terjed ő
tagsággal, a különböző előkészítő/végrehajtó tevékenységek koordinálására.
A nagy települési tengelyek/koncentrációk közös meghatározása, a települési
problémák mellett nagy súlyt kap az elgondolásokban a közlekedés összehangolt
továbbfejlesztése, különösen Bécs és Alsó-Ausztria (többek között az ingázók)
vonatkozásában.
A Keleti-Régióban az együttm űködésnek egyéb intézményi formái is vannak.
Ezek között megemlíthetjük a Burgenland, Alsó-Ausztria és Bécs gazdasági
kamaráinak az együttm űködését, amit már írásba foglaltak. Ennek fontos pontja a
Keleti Régió közös szakmai képviselete, együttes eljárási formák kialakítása
Brüsszel és a szomszédos országokkal szemben.
Az ismertetett elgondolások, mint a térség jöv őképe a régióban rejl ő
lehetőségekből fakad. A jövőképre épülő fejlesztési stratégiához a szervezett
tartományok sokszínű együttműködésére, a különféle szerepl ők együttes és
összehangolt cselekvésére, valamint az egymás közötti folyamatos és rendszeres
kommunikációra van szükség.
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
280 Kitekint ő TÉT 1997 s I
Irodalom
Aiginger K. (1993) (Koordination) Chancen und Gefahrdungspotentiale der Ostöffnung: Konsequenzen
für die ósterreichische Wirtschaft, Teil 111, Studie des Österreichischen Instituts für
Wirtschaftsforschung (WIFO) im Auftrag der Bundeswirtschaftskammer und des BM fúr
wirtschaftliche Angelegenheiten, Wien,. 135 o.
Antalovsky, Sapper, Schadt (1994) Organisationsaspekte regionaler Kooperation Studie des
Kommunalwissenschaftlichen Dokumentationszentrums für Wien, für Niederösterreich und für das
Burgenland, 147 o.
Geldner N. (1993) Bescha ftigungseffekte der Grenzöffnung (im Bericht Aiginger, wie oben). Wien.
Huber J. (1993) Regionalentwicklung in der Kommunikationsgesellschaft. Westdeutscher Verlag.
Opladen, 288 o.
Institut für Gewerbe - und Handwerksforschung: West-Ost Erfahrungstransfer, Regionalprojekt Ost-
Österreich, West-Slowakei, West-Ungarn. Mitteilungen, I. Hj. (Szerk.: Fath, J., I. Fröhlich). Wien.
Geldner N. (1993) Beschaftigungseffekte der Grenzöffnung (im Bericht Aiginger). Wien.
Krajasits C. (1992) Der Raum Wien - Bratislava: Modellfall für eine Regionalpolitik offener Grenzen,
RAUM Österreichische Zeitschrift für Raumplanung und Regionalpolitik. Wien, 27 - 28. o.
Magistrat der Stadt Wien, Abt. Stadtentwicklung und Stadtplanung: Stadtenhvicklungsplan für Wien.
Step 1994, Wien.
Mayerhofer P. (1994) Wirtschaftsförderung in Wien, Probleme und Reformvorschlóge unter
Berücksichtigung der neuen geopolitischen Rahmenbedingungen. Studie des österreichischen
Instituts für Wirtschaftsforschung (WIFO) 224. o.
Mayerhofer P. (1992) Wien im neuen Mitteleuropa. Ökonomische Effekte der Ostöffnung. WIFO-
Studie.
Palme G. (1993) Wirtschaftspolitische Perspektiven, Niederösterreich in den 90-er Jahren, Ansatz zu
einer modernen Industrie- und Regionalpolitik. (Studie im Auftrag der Landesregierung der
Wirtschaftskammer N. - 0.) 135. o.
Puchinger, Palme, Rosinak (1994) Modellbearbeitung Regionalwirtschaftliches Konzept Burgenland.
Österreichische Raumordnungskonferenc, Schriftenreihe Nr. 113. Wien.
Planungsgemeinschaft Ost - PGO (Burgenland, N.-österreich, Wien): Tatigkeitsbericht 1993. Berichte
2/1994. Wien. 52 o.
Porter M. E. (1992) The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press.
Schremmer, Krajasits (1992) Szenarien zu Ost-Grenzöffnung und deren Auswirkungen auf die
österreichischen Ost-Grenzregionen. ÖIR Wien. 123 o.
Thurow L. (1995) The future of Capitalism: How Todays's Economic Forces Shape Tomorrow's
World, William Morrow.
WWFF/ECO PLUS/BIWAG: Wirtschaftsstandort Region Wien, 1995.
Wiener Regionalkonferenz - der Kleine und der GroBe Horizont. Dokumentation der Fachtagung vom
23. Juni 1993. Verleger: Kammer für Arbeiter und Angestellte tik Wien. 1993. 67 o.
EAST AUSTRIA IN THE NEW CENTRAL EUROPE -
PROSPECTS AND INSTITUTIONAL SYSTEM
DR. JÁNOS FATH
The essay deals with the efforts of the eastern provinces of Austria (Vienna, Upper
Austria and Burgenland) to define their places, with special regard to the new geo-
political conditions. One of the means for that, which mostly comes from research
and political forums, is the creation of a prospect for the future. The author
Fáth János : Kelet-Ausztria az új Közép-Európában.
A jövőkép és az intézményrendszer kérdései.
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 271-281. p.
TÉT 1997 s 1 Kitekint ő 281
examines the prospects at three levels, i.e. province, East-Austrian region and
interregional, beyond-border levels.
The prospect projects the future situation of the region from the analysis of the
inner forces and the environmental changes. From the future prospects we can
derive the measures that need to be taken. Ön each level, institutions and conditions
are needed which promote and allow the utilisation of the opportunities. The joint
operation and joint decision making processes of the east Austrian provinces have
only been accomplished in some partial fields.
The future prospects of the provinces place special emphasis on wider regional
connectíons reaching beyond the borders. The objective is to have in the future a
Central European region which is not only a geographical but also an economic
reality.