Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 197-217. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 197-217
ÖNKORMÁNYZATI GAZDÁLKODÁS ÉS A
TERÜLETFEJLESZTÉS
AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLON
(Local Government Management and Regional Development in
Northwest Transdanubia)
LADOS MIHÁLY
Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiájának helyzetfeltáró szakaszán
belül egy olyan kísérletre is vállalkoztunk, amelyben igyekeztünk fölmérni a
gazdaság fő aktorainak - vállalkozások, költségvetés, háztartások - hozzájárulását a
régió megyéinek területfejlesztéséhez (1. ábra). Rendkívül izgalmasnak t űnt ez a
vállalkozás, hiszen az országban kitapinthatóak a gazdasági fejl ődés regionális
különbségei. Ugyanakkor alig van tényleges információnk arról, hogy valójában
milyen erőforrásokból táplálkozott az elmúlt három-négy évben az egyes térségek
területfej lesztése.
A felszínen úgy t űnik, hogy a központi er őforrások döntő hányada az elmaradott,
illetve a válsággal terhelt régiókba áramlik a hatékonyság mérsékelt eredményét
fölmutatva. Ugyanakkor az ország más térségei - pl. az Északnyugat-Dunántúl - a
hazai átlagos viszonyokhoz képest látványos fejl ődést mutatnak, látszólag
jelentősebb kormányzati támogatás nélkül. Jelen tanulmányban nem foglalkozunk a
gazdaság valamennyi szerepl őjével, csupán az önkormányzati gazdálkodás és a
területfejlesztés kapcsolatát elemezzük.
De mit is értettünk a vizsgálat során területfejlesztés alatt? Számunkra a
területfejlesztés egy adott térség jóléti szintjének a fönntartását, emelését jelenti. A
mérhetőség érdekében a területfejlesztést kísérletünk során ekvivalensnek fogtuk föl
a beruházási, felhalmozási tevékenységgel. Magát a mérést két oldalról igyekeztünk
elvégezni. Egyrészt mértük a beruházás szintjét és mértékét, másrészt megpróbáltuk
meghatározni a megvalósult beruházások eszközrendszerét.
Az önkormányzati gazdálkodás jellemz ői Északnyugat-Dunántúlon
Az önkormányzati rendszer kialakulásának egyik sajátossága az volt Magyarországon, hogy
sokféle közszolgáltatási feladat került helyi szintre. A pénzügyi adatok azt mutatják, hogy a
helyi önkormányzatok a hazai gazdasági folyamatok meghatározó szerepl ő ivé váltak a
kilencvenes évek els ő felében (1. táblázat). Ez részben a reálértékben zsugorodó GDP
következménye, másoldalról az önkormányzati gazdálkodásra való áttérés, a kormányzati
decentralizáció id őben történő széthúzódásának a hatása.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
198 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
1. ÁBRA
A területfejlesztés modellje
The model of regional development
A területfejlesztés A területfejlesztés
szerepl ői finanszírozása
Vállalkozások Nemzetközi er ő orrások
- versenyszféra - beruházások
- non-profit szféra - hitelek
- segélyek
•
• ••
th,
••
Költségvetés •4
- központi Nemzeti er őforrások
- térségi - ÁHT*-n belül
- helyi - ÁHT*-n kívül
••
••
••
• 4 4'
Saját erőforrások
(Háztartások - vállalkozások
(lakosság) - önkormányzatok
- lakosság
* ÁHT - Államháztartás
Forrás: Lados (1995)
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 199
1. TÁBLÁZAT
A helyi önkormányzatok kiadásai a GDP %-ában, 1990-1994
Local government expenditure as in per cent of GDP, 1990-1994
Év GDP (folyó áron, Mrd Az önkormányzatok Tárgyévi kiadások a GDP
Ft) tárgyévi kiadásai (Mrd Ft) százalékában (%)
1990 2089 311 14,9
1992 2805 505 18,0
1994 3960 813 20,5
Forrás: Vígvári (1994), Pitti Varga (1995) és Világbank (1995) adatai alapján
-
A forrásorientált szabályozáshoz való alkalmazkodás nem volt lehetséges egy év
alatt. (Természetesen ez nem is lehetett elvárás.) A gyengül ő bevételi lehet őségek -
reálértéken csökken ő normatív támogatások 1993-tól - mellett folytatódott a helyi
kiadások expanziója. Ez egyfel ől a központi feladatok egyre b ővülő helyi szintre
történő decentralizálásából fakadt, másfel ől még tovább éltek a kiadásorientált
pénzügyi tervezés reflexei. Így a rendszer m űködésének els ő időszakában
rendszerint elmaradt a feladatok átvilágítása. Lényeges tényez őként kell említeni az
inflációt is, amely folyamatosan meghaladta a 20%-ot az el őző önkormányzati
ciklusban.
A helyi költségvetési stratégiák egyrészt a korábban felhalmozódott maradványok
fölélésével, másrészt többletbevételekkel - mindenekel őtt vagyon (ingatlan)
értékesítéssel, helyi adó(k) bevezetésével, kés őbb hitelfelvétellel harmadrészt a
felhalmozási ráfordításaik elhagyásával, elhalasztásával igyekeztek a szükséges
pénzügyi egyensúlyt megteremteni. Ezek a lépések azonban nem bizonyultak elég
hatékonynak, mivel az önkormányzatok éves pénzügyi egyenlege 1991 óta
folyamatosan romlik, s őt 1993 óta negatív. Ez a trend az Északnyugat-Dunántúl
önkormányzatainak összességére is jellemz ő (2. ábra).
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
200 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
2. ÁBRA
Az egy f őre jutó tárgyévi bevételek és kiadások egyenlege (Ft/f ő)
Balance of revenues and expenditure per person in the given year HUF/person
14000
12000
10 0 0 0
8000
6000
4000
2000
El 1991
1992
u 1993
s 1994
-2000
Veszprém Zala Cr-M-S Vas Régió Megyék
Forrás: TÁKISZ adatbázis alapján
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 201
A területfejlesztés mértéke az Északnyugat-Dunántúlon
A régió helye a nemzetgazdasági beruházásokban
A vidéki nemzetgazdasági beruházások 20-25%-a realizálódik régiónkban
(2. táblázat). Ez azt jelenti, hogy az Északnyugat-Dunántúl megyéiben a lakossági
részarányukhoz (16,6%) képest a beruházások 25-40%-kal magasabb
koncentrációja volt jellemz ő a kilencvenes évek els ő harmadában. A régió azonban
nem homogén ebben a tekintetben. Gy őr-Moson-Sopron megye tőkevonzása
fokozódott a jelzett id őszakban, Vasé, Veszprémé és Zaláé hullámzik. Vas megye
kiugró 1992. évi részesedését a GM Opel szentgotthárdi gyárának üzembe helyezése
okozhatja. Zala megye pozíciója folyamatosan romlott, s őt 1993-ban a beruházások
koncentrációs szintje a megye népesség koncentrációs mutatója alá csökkent ebben
a megyében. Veszprém megyére 1992-ben és 1994-ben is megfigyelhet ő egy ilyen
visszaesés.
2. TÁBLÁZAT
Az Északnyugat-Dunántúl részesedése a megyék nemzetgazdasági beruházásaiban,
1991-1994 (%)
Share of Nortwest Transdanubia in the public investments by the counties,
1991-1994 (in per cent)
Megyék 1991 1992 1993 1994 Népesség*
8,7 10,1 5,1
c,r--en, Cr,„
Győr-Moson-Sopron 7,1
r-: v-,- v-,cr
Vas 9,3 4,8 4,0 3,2
Veszprém 4,3 5,3 4,3 4,6
i
Zala 4,3 3,4 4,2 3,7
,
Régió 22,9 25,0 22,2 22,6 16,6
* Az egyes megyék aránya az összes vidéki népességében, 1991-1993 (%)
Forrás: Beretvásné (1995) alapján saját számítás
1991-1994 között - folyó áron - mintegy 300 Mrd Ft-ot ruháztak be a régióban
(3. táblázat). Ennek több, mint egyharmada valósult meg Gy őr-Moson-Sopron
megyében (111 Mrd Ft). A megye egyenletes növekedést mutat, továbbá az egy főre
jutó beruházások tekintetében évr ől évre messzebbre hagyja el a vidéki átlagot. A
beruházások fajlagos értékét tekintve Vas megye teljesítménye is figyelemre méltó,
a vidéki átlag több mint másfélszeresével, de a már korábban említett évenkénti
hullámzással. Veszprém és Zala megye értékei is a vidéki átlagot meghaladóak, de
teljesítményük nem annyira kiugró, mint az el őbbi két megyéé.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
202 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
3. TÁBLÁZAT
A nemzetgazdasági beruházások alakulása az Északnyugat-Dunántúlon,
1991-1994
Public investments in Nortwest Transdanubia, 1991-1994
Beruházások (Mrd Ft) Egy főre jutó beruházások (eFt/fő)
1991 1992 1993 1994 1991-1994 1991 1992 1993 1994 1991-1994
Gy-M-S 15,6 21,8 28,7 44,4 110,5 35,9 49,6 65,7 104,1 255,3
Vas 12,9 28,7 15,8 17,3 74,7 46,2 103,3 56,9 63,6 270,0
Veszprém 12,0 13,3 17,4 18,7 61,4 30,9 34,6 45,2 49,5 160,2
Zala 10,9 13,1 11,0 18,5 53,5 34,7 41,9 35,3 61,4 173,3
Régió 51,4 76,9 72,9 98,9 300,1 36,3 54,4 51,6 71,7 214,0
Megyék 224,2 307,4 328,9 437,3 1297,8 26,1 35,8 38,3 52,7 152,9
Forrás: Beretvásné (1995) a apján saját számítás
Az önkormányzatok részesedése a nemzetgazdasági beruházásokban a vidék átlagát
tekintve 14% a vizsgált id őszakban. A régió megyéi ezen átlag körül mozognak. Vas
megye 2%-kal elmarad attól, míg Veszprém megye 3%-kal meghaladja azt. Gy őr-
Moson-Sopron és Zala megye az átlagnál helyezkedik el.
Az önkormányzatok felhalmozási tevékenysége az
Északnyugat-Dunántúlon
A legutóbbi id őszakban sokan az önkormányzati gazdaságot tartották a hazai
gazdaság húzó ágazatának (ILLÉS 1993). A felhalmozódott infrastrukturális hiányok
pótlását minden települési Önkormányzat alapcélként jelölte meg az el őző választási
ciklus elején. Vezetékes vízellátás, csatornázás, gázellátás, útépítés és a
telefonhálózat bővítése, kiterjesztése jellemezte ezt az id őszakot. A kitűzött célokat a
cél- és címzett támogatások, valamint az elkülönített alapok rendszere is segítette,
Ösztönözte. Mivel ezek a támogatási rendszerek - igaz eltér ő mértékben - saját
források biztosítását is igényelik, a települési önkormányzatok egy része - helyi
politikai programjuk megvalósítása érdekében - erején felül vállalt fejlesztési
feladatokat. A szükséges saját részt számos esetben hitelb ől fedezték. Ez néhány
önkormányzatnál súlyos eladósodást eredményezett'.
Valójában mekkora értékr ől van szó? A vidéki önkormányzatok az 1991-1994. évi
ciklusban folyó áron mintegy 332 Mrd Ft-ot, 1991. évi árszinten számolva 238 Mrd
Ft-ot fordítottak fejlesztésre. Az id őszak átlagában ez az összes önkormányzati
kiadás 18,9%-a (4. táblázat). Az id őszakon belül az 1992. év volt a csúcs, amikor a
fejlesztési kiadások részaránya meghaladta a 20%-ot. A többi évben a fejlesztések
18,0-18,5% között, tehát egy viszonylag stabil és enyhén fölfelé ível ő sávban
mozogtak.
Az összesen 63,2 Mrd Ft-ot beruházó északnyugat-dunántúli megyékben a fenti
trendtől valamelyest eltér ő folyamatok zajlottak ugyanebben az id őszakban. A
ciklus els ő két évében a fejlesztés részaránya a vidéki átlagtól elmaradt, a ciklus
második felében viszont egyre magasabb értékkel felette volt. A térségen belül
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 203
Veszprém megye lóg ki a sorból, csökken ő fejlesztési kiadási trendet mutatva.
Ugyanakkor az 1992. évt ől eltekintve (15,7%) viszonylag szűk - 20,5%-19,4%-os -
sávban mozogtak a fejlesztés arányai az egyes években.
Nem mondható el ez Gy őr-Moson-Sopron megyéről, ahol rendkívül erős a
fejlesztések fluktuációja. Az időszak kezdő és záró éve között 10 százalékpontnyi
különbség van. Ezt az er ős mozgást részben az magyarázza, hogy 1992-re futottak
ki a megye vezetékes vízellátási programjai, míg az újonnan induló csatorna- és
gázhálózat fejlesztési programok 1994. évet terhelték er őteljesebben.
4. TÁBLÁZAT
Fejlesztési kiadások aránya a tárgyévi kiadásokban, 1991-1994 (%)
Share of expenditure on development from the annual expenditure, 1991-1994
(in per cent)
Megyék 1991 1992 1993 1994 Együtt
Győr-Moson-Sopron 14,3 20,0 18,0 24,3 20,1
Vas 16,2 19,5 18,6 20,2 19,0
Veszprém 20,5 15,7 19,8 19,4 18,6
Zala 17,5 21,9 19,8 21,5 20,5
Régió összesen 17,1 18,9 19,0 21,5 /9,6
Megyék Összesen 18,2 20,5 18,4 18,3 18,9
Forrás: TÁKISZ adatbazis alapján saját számítás
Vas és Zala megyében hasonló tendencia figyelhet ő meg, de a változások
amplitúdója lényegesen kisebb. Ezek a viszonylag erős ingadozások két dologra
hívják föl a figyelmet. Egyrészt valószín űsítik, hogy a térség fejlesztési programjai
erősen központi támogatási programhoz kötöttek. Másrészt - mivel az egyes
programok különböz ő mértékig támogatottak - a kiadási igények ilyen mérv ű
változása csak hitellel fedezhet ő. Ugyanis a saját források képzésében - különösen a
helyi adók tekintetében - nem kívánatos, ha évr ől évre jelent ős oda-vissza ugrások
jelentkeznek. Az ilyen változások az adókulcsok évenkénti nagymérték ű
módosítását igénylik, ez pedig egyrészt politikailag rendkívül érzékeny terület
(háztartások), másrészt rontja a helyi gazdaság teljesít őképességét.
A fejlesztések forrásrendszere
Az elmúlt négy év önkormányzati gazdálkodásának fontos jellemz ője volt a
gyarapodó decentralizált feladatok köre. A feladatátadással források is jártak, ezek
azonban rendszerint csupán részlegesen fedezték annak költségeit 2 . A hiányzó rész
fedezetét a szabad források (átengedett bevételek, sajátos helyi bevételek: helyi
adók, ingatlan hasznosítás, illeték bevételek stb.) jelenthették. Ezek már eddig is
terheltek voltak a már korábban az önkormányzatnak juttatott kötelez ő, valamint az
önként vállalt feladatok m űködtetésével. Így minden új részleges forrással átadott
feladat (p1. t űzoltóság 1995. július 1-től) növeli a feszültséget a meglév ő
szolgáltatási rendszer működtetése, valamint a településfejlesztés lehet őségei között.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
204 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Potenciálisan a következ ő források szolgálhatják az önkormányzatok fejlesztési,
felhalmozási törekvéseit:
• cél- és címzett támogatások;
• egyéb támogatási rendszerek (elkülönített alapok);
• megosztott adóbevételek (SZJA megosztás és SZJA kiegészítés);
• saját bevételek (helyi adók, felhalmozási és t őke jellegű bevételek);
• pénzeszköz átadások (ÁHT-n belül: kormányzati szervek, más önkormányzatok;
ÁHT-n kívül: lakosság, vállalkozások);
• hiteljellegű bevételek.
Nem elemezzük teljes kör űen a fenti forráselemeket. A vizsgálat során három
kérdésre koncentráltunk, s ezekhez a kérdésekhez rendeltünk egy-egy
forrástényezőt:
1. Milyen mértékben támogatottak a régióban megvalósított önkormányzati
fejlesztések? - cél- és címzett támogatások;
2. Mekkora volt a saját rész potenciális kapacitása az adott id őszakban?
- helyi adók, felhalmozási és t őke jellegű bevételek;
3. Milyen mértékű eladósodással járt a térség fejlesztési programjainak a
megvalósítása? - hitel jelleg ű bevételek és adósságszolgálat.
Fejlesztési támogatások
Az Országgy ű lés egyes nagy költségigény ű fejlesztési feladatok megvalósítására
meghatározott helyi önkormányzatoknak címzett támogatást nyújthat, amely
meghatározott célra fordítható. Az elmúlt id őszakban a preferált címek, színház és
kórház rekonstrukciók voltak. A céltámogatások társadalmilag kiemelt célok
megvalósítását segíthetik el ő. Ezen célok kijelölésér ől az Országgyű lés dönt. A
célonkénti támogatások mértékét és feltételeit törvény szabályozza.
A címzett és céltámogatások mindössze 4%-ot képviselnek az önkormányzatok
forrásain belül, jelent őségük azonban nagy az önkormányzati szabályozásban. Évente
50-100 Mrd Ft összeg ű beruházást mozgatnak meg.
A szabad, m űködési kiadási szükségletekkel nem terhelt saját források szükségessége
miatt els ősorban a kedvez őbb jövedelmi pozícióban lév ő önkormányzatok tudnak
pályázni valamely célra. Az elmúlt évtizedekben fölhalmozódott infrastrukturális
hiányok azonban arra kényszerítik a helyi politikát, hogy akár a bukás veszélyét is
vállalva, de belevágjanak valamely cél megvalósításába. A legáltalánosabb veszélyek
ezzel a rendszerrel kapcsolatban a következ ők:
• folyó feladat ellátásától vonnak el forrásokat a saját rész megteremtése
érdekében;
• hitelből fedezik a saját részt, nem tör ődve vajon adott-e a hitel visszafizetésének a
lehetősége;
• az elkészült objektum üzemeltetésére nincsen forrás.
Az elmúlt négy évben a két támogatás együttesen közel 100 Mrd Ft-ot juttatott az
önkormányzatoknak, amelynek közel 90%-a a vidéki önkormányzatok forrásait
gyarapította. Ebb ől az Északnyugat-Dunántúl megyéi mintegy 20,0 Mrd Ft-tal
részesedtek. Ez a négy év vidéknek juttatott cél- és címzett támogatásainak
23,5%-a (!). Ráadásul az id őszakon belül ez növekv ő tendenciát mutat (5. táblázat).
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 205
5. TÁBLÁZAT
Cél - és címzett támogatások az Északnyugat-Dunántúl megyéiben,
1991-1994 (M Ft)
Targeted and addressed grants in the Nortwest Transdanubian counties,
1991-1994 (million HUF)
Megyék 1991 1992 1993 1994 Együtt Arány
(%)*
Győr-Moson-Sopron 911,5 1377,3 808,3 2876,9 5974,0 31,4
Vas 534,9 594,2 604,2 751,2 2484,5 21,2
Veszprém 1018,4 1404,0 1897,1 2163,0 6482,5 36,9
Zala 725,2 1182,2 1152,4 2033,3 5093,1 34,2
Régió összesen 3190,0 4557,7 4462,0 7824,4 20034,1 31,7
Megyék összesen 14849,4 20439,8 19307,0 30791,8 85388,0 25,7
Régió/Megyék arány (%) 21,5 22,3 23,1 25,4 23,5
* Támogatási szint = A cél- és címzett támogatások aránya a fejlesztés', felhalmozasi
kiadásokban
Forrás: TÁKISZ adatbázis alapján
A régión belül Veszprém megye önkormányzatai t űnnek a legaktívabb
pályázóknak a térségen belül, az összes vidéki támogatás 7,6%-ának
fölhasználásával. Ez azonban csalóka, mivel az ide érkez ő támogatások közel
kétharmada címzett támogatás volt, amely dönt ően a kórház-rekonstrukciókat
finanszírozta az elmúlt id őszakban. Ez pedig csak az önkormányzatot egy sz űkebb
körét (megyei és városi önkormányzatok) érinti.
Győr-Moson-Sopron megye települései viszont az összes vidéki támogatás 7,0%-
át, ezen belül a céltámogatások 9,7%-át nyerték el. A támogatások egyenetlenül
oszlottak meg a négy év során, azok közel fele 1994-re esett. Ennek oka, hogy az
időszak els ő felében a kisebb költségigényű vízközmű programok fejez ődtek be a
megyében. Ugyanakkor egy er őteljes csatornázási program indult meg az évtized
elején, amely eddig az 1994. év települési beruházásaiban csúcsosodott.
Zala megye szintén a jelent ős támogatást élvez ő megyék közé tartozott a vizsgált
négy évben. Ebben a megyében is 1994-re csúcsosodtak az önkormányzati
beruházások. Habár a megyébe érkez ő támogatások évr ől évre emelkednek, Vas
megye mégis lefelé húzza régió átlagát. A térségben egyedül itt kisebb a cél- és
címzett támogatások aránya, mint a megye népességaránya a vidéki népességben.
Már a támogatások abszolút összegei is jelezték, hogy el őfeltevéseinkkel szemben ez a
támogatási rendszer nem feltétlenül a gazdaságilag gyengébben álló megyékbe pumpálta
a forrásokat. Ez különösen a céltámogatási rendszernél figyelhet ő meg. A felhasznált
fajlagos támogatások oly sok más, a területi struktúrát elemz ő adatsorhoz hasonlóan, egy
nyugat-kelet irányú eloszlást mutatnak a térképen (3. ábra). Ennek magyarázatát a
támogatás elnyeréséhez szükséges (potenciális) saját er ő közötti különbségek adhatják.
Végülis a régió önkormányzatainak mintegy kétharmada jutott forráshoz a
céltámogatási rendszerből, s azok döntő hányada a vidéki átlagot meghaladó fajlagos
értékkel.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
206 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 207
A címzett támogatások fajlagos területi eloszlása lényegesen diverzifikáltabb
képet mutat. Ez érthet ő is, hiszen lényegében egy speciális terület, az egészségügy
felhalmozási programját támogatta. Ennél a támogatásnál valamelyest érz ődik a
"kormány programos megyéknek" (Békés, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg)
figyelembe vétele a támogatási igények elbírálásánál. Még így is a térség két
megyéje (Veszprém, Zala) bekerült a magasan preferált térségek közé a címzett
támogatásokon belül a vizsgált id őszakban.
A fejlesztési programok támogatottsági szintje Veszprém és Zala megyében volt
az átlagosnál kiugróbb (5. táblázat). Ez azzal a magyarázható, hogy mindkét
megyében a címzett támogatások magas állományt képviseltek az id őszak során.
Ennél a támogatási formánál viszont lényegesen magasabb a lehetséges központi
hányad. Egyes esetekben a 90%-ot is elérheti. Ugyanakkor a céltámogatásos közm ű
programoknál a támogatási arány többnyire nem haladhatta meg a 40%-ot 3 . Gy őr-
Moson-Sopron megye támogatottsági szintje - magas cél- és közepes címzett
támogatási állomány mellett - szintén jóval a megyék átlaga fölött helyezkedik el.
Vas megye értéke az átlagostól lényegesen - 4,5 százalékponttal - elmarad. A
megye önkormányzatainak összes felhalmozási, fejlesztési kiadási szintje - ha a
régió többi megyéjéhez képest kisebb mértékben is -, de meghaladják a vidék
átlagát. Ez azt jelenti, hogy ennek a megyének a települései kevésbé tudtak
bekapcsolódni a cél- és címzett támogatási rendszerbe. Így az átlagosnál
valamelyest er ősebb beruházási ráta megvalósításához az átlagosnál lényegesen
magasabb arányú saját vagy más egyéb forrás (hitel, pénzeszközök átvétele)
biztosítása volt szükséges, mint a többi megyében.
Saját források
a) Helyi adók
A megreformált helyi adó rendszer 1992. január 1-t ő l lépett hatályba oly módon,
hogy ezzel egyidej ű leg valamennyi korábbi lakossági adó, valamint a telekhasználati
és igénybevételi díj megsz űnt. Az új adók alkalmazása már 1991-t ől lehetséges volt,
ezzel azonban csak az önkormányzatok alig több mint egy tizede élt (Lados 1994).
Így 1991-ben, a szabályozás átmeneti éveként, párhuzamosan m űködött a két
rendszer. 1995-re az önkormányzatok több, mint fele használta ki a helyi adóztatás
jogát (Fehérvári 1995). Sőt számos önkormányzat több adófajtát is bevezetett a
törvény4 által biztosított lehet őségek közül: építményadó, telekadó, kommunális adó,
idegenforgalmi adó, iparűzési adó.
Az országos trend Északnyugat-Dunántúl megyéiben is jellemz ő volt, napjainkra a
térség önkormányzatainak jelent ős hányada vetett ki egy vagy több helyi adót. A
helyi adót alkalmazó települések a régió egyes megyéiben azonban a vidék átlaga
(52,0%) alatt helyezkednek el. A legalacsonyabb a bevezetettség Vas megyében
(39,8%), míg Veszprém megye (49,8%) megközelíti a megyék átlagát. Mivel a
térség mindegyik megyéjében szép számmal található kis lélekszámú, gyenge
gazdasági bázisú település is, ezért a fenti mutatónál lényegesebb, hogy ténylegesen
mekkora bevételt generáltak az új helyi adók, s azok milyen jelent őséggel bírnak a
helyi költségvetésekben (6. táblázat).
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
208 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Vas és Zala megye helyi adó bevételi színvonala elmarad a megyék átlagától. Az
ebbő l a forrásból származó felhalmozás finanszírozási kapacitásuk is jóval az
átlagos érték alatt marad. Zala megye esetében ez kevésbé zavaró, hiszen viszonylag
magas címzett támogatású beruházási állománya. Gy őr-Moson-Sopron megye
értéke 10%-kal, Veszprém megyéé másfélszeresen a vidék átlaga fölött van.
A kedvező összehasonlító mutatók sem takarhatják azonban azt, hogy még
ezekben a megyékben is a helyi adókból származó bevételek jelenleg csak kisebb
hányadát lennének képesek finanszírozni egy-egy beruházási projektnek. Igaz a
teljes finanszírozás nem is várható el ett ől a forrástól, hiszen az egyes beruházások
teljesítés kifizetései lökésszer űen jelentkeznek. Ezért a helyi adók, nagyobb
projektek esetében a szükséges hitelfelvétel adósságszolgálatát biztosíthatják.
6. TÁBLÁZAT
Helyi adó bevételek az Északnyugat-Dunántúl megyéiben,
1991-1994 (M Ft)
Local tax revenues in the Nortwest Transdanubian counties,
1991-1994 (million HUF)
Megyék 1991 1992 1993 1994 Együtt Arány
(%)*
Győr-Moson-Sopron 355,2 605,9 903,6 1120,7 2985,4 15,7
Vas 101,0 217,8 469,4 724,1 1512,3 12,9
Veszprém 322,5 753,8 1071,6 1264,1 3412,0 19,4
Zala 164,9 357,8 502,6 648,6 1673,9 11,3
Régió összesen 943,6 1935,3 2947,2 3707,5 9533,6 15,1
Megyék összesen 7876,1 9548,1 14425,3 18514,2 50363,7 15,2
Régió/Megyék arány (%) 12,0 20,3 20,4 20,3 18,9
* A fejlesztési kiadások potenciális öner ő szintje = A helyi adó bevételek aránya a felhalmozási,
fejlesztési kiadásokban.
Forrás: TÁKISZ adatbázis alapján
A megye általános helyi adózási képét jelent ősen módosíthatja az adóbevételek
település típusonkénti koncentrációja. Országosan jellemz ő az adóbevételek
nagyobb településekbe, els ő sorban a városokba való koncentrációja. A vidék
egészében a városok az adóbevételek 82%-át szedték be 1994-ben. Lényegesen
meghaladta ezt a szintet Gy őr-Moson-Sopron megye (90%). Vas megye (85%) és
Zala megye (79%) a vidéki átlag körül helyezkedik el. Mindhárom megyére és a
vidék egészére is igaz így, hogy a helyi adók ma, jellemzően a városi
önkormányzatok fejlesztési programjaihoz képesek érzékelhet ő mértékben is
hozzájárulni.
Veszprém megyében a nagyszámú városi település ellenére a fenti koncentrációs
mutató 69%. Mivel az összes adóbevételben is ez a megye vezeti a régiót (3,4 Mrd
Ft), ezért vélhetően itt a községi önkormányzatok egy része is komolyabban
számolhat a helyi adókból származó bevételekkel fejlesztéseik, illetve fejlesztési célú
pályázataik tervezésénél. Veszprém megye kedvez őbb községi adóbevételi
részesedése a Balaton parti települések aktív adóztató politikájából ered. A parti sáv
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 209
minden önkormányzata vetett ki helyi adót és jelent ős hányaduk három-négy
adótípust is bevezetett a lehetséges öt alap adó közül.
b) Felhalmozási és t őke jellegű bevételek
A felhalmozási és t őke jellegű bevételek közül a legfontosabbak: az immateriális
javak értékesítéséb ől származó bevételek, az osztalék- és hozambevételek, az
üzletrészek és az értékpapírok értékesítéséb ő l származó bevételek, valamint a
privatizációs bevételek. Lényegében az önkormányzati vagyonnal történ ő
gazdálkodásból származó bevételek. Ezek mindegyike a településfejlesztés forrása
lehet, ha más feladat finanszírozása azokat nem terheli.
Országosan ez a bevételi csoport mutatja a leger ősebb dinamikát, 1991. és 1994.
között közel az ötszörösére - 10,9 Mrd Ft-ról 51,0 Mrd Ft-ra - emelkedett. Területi
bontásban csupán az 1993. és 1994. évi adatok állnak a rendelkezésünkre. Ebben a
két évben képződött e források több mint 70%-a, így a két év adatsora
nagymértékben tükrözi az egész id őszakra jellemző területi eloszlást.
A vidék és Budapest között nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg a
vagyonhasznosításból származó bevételek. Tendenciáját tekintve azonban
fokozatosan emelkedik a vidék részesedése. Mivel ezek a források szinte kizárólag
valamely vagyontárgy értékesítéséb ő l származó bevételek, ezért rohamos
növekedésük valószín űleg inkább kényszerű vagyon felélésnek tekinthet ő, mint
ésszerű vagyongazdálkodás eredményének. (A vidéki önkormányzatok eszköz és
ingatlan bérletb ől származó bevétele a vagyon értékesítési bevételek valamivel több
mint egynegyedét tették ki 1993-1994. években.)
Az Északnyugat-Dunántúl megyéiben összesen 8,6 Mrd Ft felhalmozási bevétel
keletkezett a vizsgált id őszakban, ez a megyék összes ilyen jelleg ű bevételének több
mint egyötöde (7. táblázat). A két évet tekintve a térség részesedése fokozódott a
bevételi típusban. Összegét tekintve Gy őr-Moson-Sopron megye jár az élen a
térségen belül, fajlagos értékét tekintve azonban Zala megyéé a vezet ő szerep.
7. TÁBLÁZAT
Felhalmozási és tőke jelleg ű bevételek az Északnyugat-Dunántúl megyéiben,
1993-1994 (M Ft)
Accumulation and capital incomes in the Nortwest Transdanubian counties,
1993-1994 (million HUF)
Megyék 1993 1994 Együtt Részarány a Arány
megyékben (%)*
(%)
Gyár-Moson-Sopron 928,6 1500,1 2428,7 6,0 19,6
Vas 486,7 1206,7 1693,4 4,2 23,2
Veszprém 672,0 1552,9 2224,9 5,5 21,1
Zala 648,5 1653,6 2302,1 5,7 25,1
Régió összesen 2735,8 5913,3 8649,1 21,3 22,0
Megyék összesen 14464,1 26155,8 40619,9 21,3
Régió/Megyék arány (%) 18,9 22,6 21,3
* A fejlesztési kiadások potenciális öner ő szintje = Felhalmozási és tőke jellegű bevételek aránya a
felhalmozási, fejlesztési kiadásokban (1993-1994).
Forrás: TÁKISZ adatbázis alapján
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
210 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Megfigyelhető, hogy a vagyonhasznosításból származó bevételek és a helyi adók
között egyfajta komplementer hatás működik. Azokban a megyékben, ahol a helyi
adó kapacitás kedvezőbb értékeket mutat (Gy őr-Moson-Sopron és Veszprém
megye), ott a felhalmozási bevételeknek relatíve kisebb a potenciális súlya a
fejlesztési kiadásokban. Azokban a megyékben pedig, ahol az adókapacitás
alacsonyabb mérték ű, ott az átlagot meghaladó a felhalmozási bevétel.
Hitelforrások
A hitel szabályozása folyamatosan vált liberálisabbá a tanácsi, majd az
önkormányzati gazdálkodásban. A szabályozás 1990 és 1995 között kevés
kötöttséget tartalmazott a hitel fölvétellel, illetve a kötvény kibocsátással
kapcsolatban. A támogatott kamatok megsz űnése azonban kemény költségvetési
korlátot szabott az önkormányzatok számára a kilencvenes évek els ő két évében. A
kamatfeltételek ma sem sokkal kedvez őbbek (30-35%), de a szabályozás más elemei
- elsősorban a közalkalmazotti/köztisztvisel ői bér-tarifa rendszer bevezetése a
működés, illetve a cél- és címzett támogatások rendszere a fejlesztés területén - mégis
a hitelek felé fordították az önkormányzatok figyelmét. Míg 1991-ben és 1992-ben
összesen 8,7 Mrd Ft m űködési és fejlesztési hitelt vettek föl az önkormányzatok,
addig 1993-ban mind a két hitelfajta állománya több mint 8,0 Mrd Ft-tal gyarapodott.
A tetőpontot az 1994. év érte el eddig. A vidék önkormányzatai együttesen 20,4 Mrd
Ft fejlesztési hitelt használtak föl beruházásaik megvalósításához. Vagyis a vidéki
fejlesztési programok 6,2%-át fedezték kölcsön forrásokból.
Az Északnyugat-Dunántúl önkormányzatai - hasonlóan a vidék
önkormányzatainak többségéhez - óvatosan bántak a hitelfelvétel lehet őségével az
időszak elején. Az évtized elején jellemz őbb és relatíve olcsóbb víziközm ű
beruházásokhoz kevésbé használtak hitelt, a céltámogatás mellé elégséges saját és
egyéb forrást tudtak letenni a térség önkormányzatai. A csatornahálózat kiépítése
viszont nagyobb er őfeszítést követelt meg az egyes közösségekt ől, különösen, ha azt
gázhálózat építés is kísérte. Ez a hitel igénybevétel fölértékel ődéséhez vezetett
ebben a régióban is (8. táblázat).
8. TÁBLÁZAT
A hitelezés jellemz ői az Északnyugat-Dunántúl megyéiben, 1993-1994 (%)
The features of credits in the Nortwest Transdanubian counties,
1993-1994 (in per cent)
Megyék A felhalmozás' kiadások hitel A bevételek adósság-szolgálati
felhasználási szintje i szintjei
1993 1994 1993 1994
Győr-Moson-Sopron 0,4 3,5 3,6 4,5
Vas 16,4 26,7 7,1 28,1
Veszprém 2,2 13,6 10,3 12,4
Zala 5,1 12,3 5,8 10,2
Régió összesen 5. I 12,2 6,8 12,5
Megyék Összesen 9,6 18,1 9,8 15,4
Fejlesztési célú hitelfelvétel/Tárgyévi fejlesztési kiadások
2 Kamatfizetés+Fejlesztési célú hiteltörlesztés/SZJA bevételek+helyi adó bevételek
Forrás: TÁKISZ adatbázis
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 211
A korábban tárgyalt bevételi potenciálok helyzete tükröz ődik vissza a térség
önkormányzatainak hitelezési gyakorlatában. Ennek megfelel ően csak a kevés
összegű céltámogatást elér ő, és az eddig viszonylag alacsony adókapacitást
fölmutató Vas megye kényszerült legnagyobb mértékben fejlesztési célú hitelek
fölvételére az utóbbi két évet figyelembe véve. 1993-ban még fejlesztéseik mintegy
egyhatodát, 1994-re már több mint egynegyedét hitelb ő l finanszírozták a megye
önkormányzatai. Ennek hatásai az adósságszolgálat szintjében már 1994-ben is
jelentkeztek, de az igazán komoly terhek - nem növekv ő hitelállomány esetén - az
1995-1997. években várható.
A régió többi megyéje a vidék átlagos mutatóinál lényegesen kedvez őbb helyzetet
mutat, de itt sem szabad figyelmen kívül hagyni a hitel igénybevétel és az
adósságszolgálat szintjének növeked ő trendjét. Ez különösen akkor jelenhet
veszélyt, ha az SZJA bevételek súlya tovább csökken az önkormányzati
bevételekben, miközben a helyi adók bevételi kapacitásának növelése is korlátozott.
Tovább javítja ezt a pozitív képet az egyes önkormányzatok rövid távú
pénzügypolitikája. Az ún. "betétezés" révén a térség megyéiben 2,5 Mrd Ft
kamatbevételre tettek szert a helyi önkormányzatok 1993. és 1994. év során. Ez
több, mint háromszorosa az ugyanezen években teherként jelentkez ő kamatkiadások
összegének. Egyedül Vas megye tér el ismét jelent ősebben a régióra jellemz ő
folyamatoktól, s 1994-ben a vasi önkormányzatok összesített kamatterhei 16 MFt
híján megegyeznek a lekötéseikért kapott kamatbevételekkel.
Ugyanakkor rontja a jövővel kapcsolatos várakozásokat az ÁHT-n belül
megvalósítandó szigorúbb önkormányzati pénzellátási rendszer tervezett
bevezetése s . Ez jelent ősen lecsökkenti az önkormányzatok mozgási lehet őségeit a
rövid távú pénzpiacokon, ugyanakkor tovább er ősítheti a rövidtávú likviditási
problémák áthidalására szolgáló m űködési hitelek igénybevételét. Ezek törlesztése
viszont az eddigi relatíve magas kamatbevételek elmaradása esetén problémákat is
okozhat.
Összességében a fölsorolt források mintegy 75-80 Mrd Ft fejlesztéshez
nyújthattak potenciálisan fedezetet (9. táblázat). Mivel a normatív támogatási
rendszer nem fedi le teljes mértékben a kötelez ően ellátandó feladatok költségeit
(sőt meglehet ősen eltér ő mértékben képes finanszírozni azokat), így az általunk a
különböző felhasználási célok között szabadon mozgathatónak ítélt források
mintegy egyharmadát a folyó kiadások emésztették föl. Ténylegesen 63 Mrd Ft
fejlesztést eszközöltek a megye önkormányzatai az elmúlt négy évben, amelyhez
több mint 20 Mrd Ft kormányzati támogatást kaptak. Ez átlagosan 33,5%-os - a
vidéki átlagot (32,1%) kismértékben meghaladó - támogatási arányt jelent.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
212 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
9. TÁBLÁZAT
Az önkormányzatok területfejlesztési forrásmérlege az Északnyugat-Dunántúlon,
1991-1994 (Mrd Ft)
Balance of the resources for regfonal development of the Nortwest Transdanubian
local governments, 1991-1994 (billion HUF)
GY-M-S Vas Veszp. Zala Régió Vidék
Fejlesztési támogatások ! 6,5 2,6 6,7 5,4 21,2 91,1
Átvett pénzeszközök2 2,9 1,3 1,5 1,3 7,0 36,7
Küls ő források összesen 9,4 3,9 8,2 6,7 28,2 127,8
Saját és "szabad" források 3 14,3 8,7 13,7 10,3 47,0 261,6
Potenciális fejlesztési kapacitás' 23,7 12,6 21,9 I 7,0 75,2 389,4
Fejlesztési, felhalmozási 19,0 11,7 17,6 14,9 63,2 283,9
kiadások
Támogatottsági index (%) 5 34,2 22,2 38,0 36,2 33,5 32,0
Saját források indexe (%) 6 75,3 74,4 77,8 69,2 74,4 92,1
Fejlesztési célú hitelforrások 7 0,9 2,0 1,5 1,4 5,7 37,5
Fejlesztések hiteligénye (%)8 4,7 17,1 8,5 9,4 9,0 13,2
Cél- és címzett támogatások (1991-1994), elkülönített alapokból elnyert támogatások (1994)
2 1993-1994. évi adatok
3 Helyi adók (1991-1994), felhalmozási és t őke jellegű bevételek (1993-1994), megosztott SZJA és
kiegészítő SZJA támogatás (1991-1994)
4 Fejlesztési célra fordítható küls ő és saját források összesen
5 Fejlesztési támogatások aránya a fejlesztési, felhalmozási kiadásokban.
6 Saját és "szabad" források aránya a fejlesztési, felhalmozási kiadásokban.
7 1991-1992. évekre - megbontott adatok hiányában - az összes fölvett hitelt fejlesztési hitelként
vettük figyelembe.
8 Fejlesztési hitelek aránya a fejlesztési, felhalmozási kiadásokban.
Forrás: TÁKISZ adatbázis
A fejlesztések forrásigényének további 10-15%-át 6 az ÁHT-n belülről (központi
szervek, más önkormányzatok) és az azon kívüli szerepl őktől (vállalkozások,
háztartások) fejlesztési célokra átvett bevételek biztosították. A fennmaradó 52-
58%-os rész négyötödét saját er ő ként, egyötödét pedig hitelforrásként vehetjük
figyelembe.
A térség megyéi két alaptípusra bonthatók: aktív, illetve mérsékelt beruházási
politikát folytató csoport. Az egyes csoportokba tartozást alapvet ően a potenciálisan
fejlesztésre fordítható saját és egyéb szabadon mozgatható források szintje
határozza meg. Ahol ezen források képz ődése átlagon felüli, azon megyék
önkormányzatai nagyobb eséllyel kapcsolódhatnak be a pályázati rendszereken
keresztül elnyerhet ő források versenyébe. Vizsgált régiónkban Gy őr-Moson-Sopron,
illetve Veszprém megye képviseli ezt a típust. Ez a csoport sem teljesen homogén,
hiszen a fejlesztések hitelb ől történ ő finanszírozási szintje lényegesen eltér
egymástól. Ez a "szabad" forrásoknak m űködési kiadásokkal való er őteljesebb
leterheltségéb ő l adódik. Veszprém megye esetében ezt a lekötöttséget kis mértékben
növeli, az id őszak elejérő l származó - az átlagosnál magasabb adósság szolgálata.
A mérsékelt beruházási aktivitású csoport két megyéje is lényeges jegyekben eltér
egymástól. Ennek hatásaként ebben a csoportban is a fejlesztések végs ő hiteligénye
mutat jelent ő s különbséget. Zala megye fejlesztési forrás kapacitás szerkezete
hasonlít a Veszprém megyeire. Mivel a megye önkormányzatai fejlesztési
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 213
célkitű zéseiket a ténylegesen szabad forrás kapacitásaikhoz illesztették, ezért az
átlagos fejlesztési hiteligényük is a Veszprém megyei önkormányzatok átlagához
esik közelebb.
Vas megye a régió átlagánál gyengébb jövedelmi pozíciója következtében
szerényebb mértékben részesülhetett a saját er őt feltételez ő központi
támogatásokból. A szabad források m űködési költségekkel való lekötöttsége miatt
azonban ehhez a mérsékeltebb szint ű - igaz a vidék átlagát meghaladó - fejlesztési
elképzelések csak az átlagost lényegesen meghaladó hitelszinttel voltak
biztosíthatók.
Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési er őforrásainak
erős és gyenge pontjai
Tanulmányunk az I. ábrán fölvázolt modell keretei között kísérelte meg az
Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési forrásrendszerének föltárását. Vizsgálatunk
a helyi önkormányzati felhalmozási tevékenységek forrásrendszerének elemzésére
terjedt ki. Nem foglalkoztunk ugyanakkor a területfejlesztés másik két f ő
csoportjával a vállalkozásokkal és a háztartásokkal. Utóbbi az önerős
lakásberuházásokon, valamint a közm ű fejlesztések hozzájárulásán' keresztül
kapcsolódik a terület- és településfejlesztéshez. Másoldalról, a háztartások
jövedelmi helyzete alapvetően befolyásolja az önkormányzatok szabadon
fölhasználható, a felhasználási célok között mozgatható forrásainak képz ődését,
egyrészt az SZJA befizetéseken, másrészt a potenciális helyi adó kapacitáson
keresztül.
Nem terjedt ki a jelen vizsgálat az intézményrendszer finomszerkezetének
vizsgálatára sem. Így például az önkormányzatok esetében, a megyei
önkormányzatok és a települési önkormányzatok, illetve az egyes település típusok
(nagy-, közép- és kisvárosok, különböz ő népesség nagyságrend ű községek)
területfejlesztési akcióinak egyenkénti értékelésére. A megyei önkormányzatokat
területfejlesztési tevékenysége két irányú. Egyrészt a saját intézményrendszer
fejlesztését, másrészt bizonyos térségi programok menedzselését foglalta magába.
Ez utóbbit azonban a megyék önként vállalt feladatként végezték az elmúlt négy
évben, hiszen ehhez az önkormányzati szabályozási rendszer nem biztosított
törvényi hátteret. Ennek megfelel ően az egyes megyékben, s ez az Északnyugat-
Dunántúlra is érvényes, rendkívül eltér őek voltak az ilyen típusú ráfordítások. A
különbségek részben a térségi szintű ágazati-területi fejlesztési koncepciókra történt
ráfordításokkal mérhetők. E tekintetben Gyó'r-Moson-Sopron megye
önkormányzata járt az élen a térségen belül. Ebben a megyében szintén jellemz ő
volt, hogy a céltámogatást megpályázó, több önkormányzatot átfogó programokat a
megyei önkormányzat a pályázó településcsoport saját részét er ősítő pénzeszköz
átadással, tervezési költség átvállalással segítette.
A számszerűen kevesebb regionális fejlesztési koncepció nem feltétlenül jelent
gyenge térségszervez ő aktivitást. Vas megye a határmenti kapcsolatok építésében,
Zala megye a kistérségi szervez ődések ösztönzésében, Veszprém megye pedig a
megyei önkormányzat érdekvédelmének (pl. A Comitatus c. folyóirat alapításával,
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
214 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
az abban képviselt szellemmel) képviseletében mutathat föl számottev ő
eredményeket.
A területfejlesztés megyei önkéntessége a megyék pénzügyeiben is tükröz ődik,
hiszen annak forrásképzését nem építették be a megyei önkormányzatok
finanszírozási rendszerébe. Ezért nem terjedt ki az önkormányzatok adóztatási
jogosítványa a megyei önkormányzatokra, s nem részesültek a megyék az SZJA
jövedelmekből.
Az utóbbi 5-10 évben számos új szerepl ő is megjelent a terület- és
településfejlesztésben. Ilyenek a civil szervez ődések (egyesületek), a non-profit
szervezetek (alapítványok, kistérségi szövetségek), valamint olyan non-profit vagy
profitorientált szervezetek, amelyek közvetít őként jelennek meg a területfejlesztés
hagyományos szerepl ői között (vállalkozásfejlesztési alapítványok rendszere,
regionális fejlesztési társaságok, kockázati t őke társaságok stb.). Ezekkel sem
foglalkozott a fejezet. Ezt részben (pl. civil szervez ődések, kistérségi szövetségek)
megtették más fejezetek, részben pedig olyan új szervezetekr ől van szó, amelyek
térségünkben még meg sem jelentek (pl. a Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-
Szatmár megyében PHARE támogatással, a Területfejlesztési törvényt megalapozó
pilot projektként bevezetett megyei fejlesztési tanácsok és az azokhoz kapcsolódó
megyei fejlesztési ügynökségek).
A fenti szervez ődések jelentős mértékben kitágítják a jöv őben a fejezet elején
fölvázolt modellt. Egyre erőteljesebbé válnak a szerepl ők és a források közötti- már
ma is tapasztalható - keresztkapcsolatok. Kulcsszerephez juthatnak a közvetít ő
szervezetek, amelyek formája adott célokhoz igazodva, egyaránt lehet alapítvány,
társaság. Ezek a szervezetek lesznek képesek a három alapszerepl ő - vállalkozások,
költségvetés, háztartások - érdekeinek közös és priorizált célrendszerbe foglalására,
valamint az ehhez szükséges források összevonására. Ez a rendszer aktív
partnerséget feltételez valamennyi érdekelt szerepl őtől.
Az elemezés fölvázolt korlátait figyelembe véve megrajzolhatók a területfejlesztés
forrásainak er ős és gyenge pontjai a régióra vonatkozóan (10. táblázat), amelyek
alapul szolgálhatnak a régió fejlesztési programrendszere forrásszerkezetének
tervezéséhez.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 215
10. TÁBLÁZAT
Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési .forrásainak erős és gyenge pontjai
Strengths and weaknesses of the regfonal developtnent resources
of Nortwest Transdanubia
ERŐS PONTOK GYENGE PONTOK
• Intenzív beruházási tevékenység mind a • Az átlagoshoz képest alacsony részarányú és
vállalkozások, mind az önkormányzatok reálértékben csökkenő lakossági beruházások
részérő l (Győr-Moson-Sopron, Vas)
• Aktívan pályázó vállalkozók és • Nehéz hozzáférhetőség a TEFA-hoz a
önkormányzatok a (terület)fejlesztés régió megyéi részér ő l
támogató alapokhoz
• Gazdasági vonzerő növelése fejlett gazda- • Innovációt segítő alapok mérsékelt
sági infrastruktúra kiépítésén keresztül igénybevétele
• Magas céltámogatási arány elérése (kivéve • Függőség a céltámogatási rendszert ől a
Vas megye) helyi területfejlesztési politikákban
• A szabad és saját források átlagot meg- • Erősen fluktuáló összeg ű , az összbe-
haladó részarány növekedése, m ű ködési vételben leértékelődő SZIA források
költségekkel való alacsonyabb fokú
terheltsége
• Aktív helyi adópolitika (Veszprém megye • Alacsony községi helyi adó kapacitás
és a régió városai) (Győ r-Moson-Sopron, Vas, Zala)
• Afelhalmozási és t őkejellegű bevételek • Értékesítés dominanciája a vagyon-
(vagyonhasznosítás, privatizáció, kamat- és hasznosításban (vagyonfelélés)
osztalék bevételek) gyors növekedése
• Nincs eladósodási veszély a régió ön- • Magas hiteligény egyes önkormányzatok
kormányzatainál fejlesztéseinél (Vas megye)
Jegyzetek
i Van olyan önkormányzat is, amely magasabb adósságállományt halmozott föl az elmúlt négy évben,
mint egy évi teljes költségvetése.
2 Nem volt ez másképpen a fejlett országok 1970-1980-as években lezajlott közigazgatási
decentralizációja esetében sem. Az önkormányzat nem teljes költségfedezetet kapott az új feladattal,
hanem annak lehet őségét, hogy saját bevételeket generáljon. (Benett 1992)
3 Ettől csak olyan kivételes esetekben tértek el, mint a Szigetköz csatomahálózati programja, amelyet a
B ős-Nagymarosi Vízlépcs ő beruházás kárenyhít ő beruházásai közé soroltak és a központi hányad
maximumát 60%-ban határozták meg. Így a Szigetköz települései 1 Mrd Ft extra céltámogatáshoz
jutottak az általános 40%-os támogatást meghaladó szubvenció révén (Lados-Rechnitzer 1994)
4 1990. évi C. Törvény
Természetesen ez nem egy önmagáért való megszorítás az önkormányzatok felé. Az eljárás az állam
rövid lejáratú hiteligényét (pl. kincstárjegy kibocsátás), s ezáltal az államadósság és annak
kamatterheit csökkenti.
6 Mivel errő l a bevétel típusról csak a legutóbbi két év adataival rendelkezünk, az 1991-1992. évi
országos összesen adatok, valamint az 1993-1994. évi adatok területi eloszlása alapján max. 5%-kal
emelkedhet ennek a forrás típusnak a részaránya a fejlesztések fedezetében a két év alapján számított
10%-os részesedéshez képest.
7 A vidék összességét tekintve 12,5 Mrd Ft-ot adott át a lakosság fejlesztési célokra az
önkormányzatoknak 1993-1994. években. Régiónkban 1,7 Mrd Ft-ot tett ki ez a forrás, amely a vidéki
átlagnál kisebb mérték ű lakossági hozzájárulást jelez, s amely a két év önkormányzati beruházási
ráfordításainak mintegy 6%-hoz nyújtott fedezetet.
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
216 Lados Mihály TÉT 1997 s 1
Irodalom
Bennett (1990) Decenralisation, Local Governemnts and Markets: Towards a Postwelfare Agenda.
Calderon Press, Oxford.
Beretvás M.-né (1995) A vállalkozások beruházási tevékenysége Gy őr-Moson-Sopron megyében a
kilencvenes évek els ő felében. MTA RKK NYUTI, Gy őr. Kézirat 30 o.
Fehérvári (1995) A helyi adók - M űködési tapasztalatok. Önkorkép. 5-6. sz. 12-15. o.
Illés I. (1993) Az önkormányzatok finanszírozásának aktuális problémái. Magyar Közigazgatás. 9. sz.
522-525. o.
Lados M. (1990) Change in the Economic Operation of the Local Authorities in the City of Gy őr. In:
Events and Changes - The First Steps of Local Transition in East-Central Europe. Editor: Péteri, G.
Budapest, Local Democracy and Innovation Foundation. 172-184. o.
Lados M. - Rechnitzer J. (1994) A Szigetközt érint ő gazdasági károk - vállalkozások, idegenforgalom,
infrastruktúra. Tanulmányok, Elemzések, Dokumentumok, Javaslatok 42. sz. MTA RKK ÉDO, Gy őr.
- kutatási zárójelentés + angol nyelv ű összefoglaló
Lados M. (1994) Ingatlanvagyon adóztatás az önkormányzati gazdálkodásban. Tanulmányok,
Elemzések, Dokumentumok, Javaslatok 47. sz. MTA RKK ÉDO, Gy őr.
Lados M. (1995) A területfejlesztés forrásai. In: Északnyugat-Dunántúl fejlesztési stratégiája. NYUTI
Közleményei 13. sz. 11. kötet 489-531. o.
Pitti - Varga (1995) Az önkormányzatok vagyonosodási folyamata. KJK, Budapest
Péteri G. (szerk.) (1994) Központi-helyi költségvetési kapcsolatok. USAID, Budapest.
Várfalvi - Farkas S.-né - Lacó B. - Mrkvicskáné (1993) A helyi önkormányzatok gazdálkodása és az
államháztartási törvény. Perfekt, Budapest.
Vigvári (1994) A magyarországi települési önkormányzatok helyzete. Budapest Bank Tanulmányok 17.
Budapest.
Világbank (1995) Magyarország - Szerkezetváltás és tartós növekedés. Világbank, Washington D.C.
LOCAL GOVERNMENT MANAGEMENT AND REGIONAL
DEVELOPMENT IN NORTHWEST TRANSDANUBIA
MIHÁLY LADOS
The essay attempts to assess what resources the governments of Northwest
Transdanubia — i.e. Gy ő r-Moson-Sopron, Vas, Veszprém and Zala counties — used
in order to achieve their regional development objectives in the first half of the
1990s. The author measures regional development with the investment and
accumulation activity of the local governments. After the Budapest agglomeration,
this is the region where the concentration of inward investments is the most
intensive. The examined four counties are home to one-sixth of the countryside
population of Hungary, at the same time more than one-fifth of all national
investments addressed this region between 1991 and 1994. Looking at the local
governments only, this concentration is slightly less expressed (19%). During the
four years, approximately 60 billion HUF of local government investment was
carried out from many different resources: Own resources, divided revenues, central
supports, acquisition of financial means and credit.
Ön the whole, the resources listed above could provide investments worth 75-80
billion HUF. As the system of normative grants does not totally cover the costs of
the obligatory responsibilities, approximately one-third of the resources which we
Lados Mihály:
Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 197–217. p.
TÉT 1997 s 1 Önkormányzati gazdálkodás és ... 217
though could be freely mobilised among the different purposes was consumed by
running expenses. The actual amount of investments by the local governments in the
past four years amounted to 63 billion HUF, supplemented by more than 20 billion
HUF central government support. This is an average of 33,5% rate of support,
slightly over (32,1%) the countryside average. Another 10-15% of the necessary
resources came from within the State organisation (central organs, other local
governments) and from the outside (businesses, households). Three-quarters of the
remaining 52-58% share can be considered as own resources, one-fifth as credits.
The counties of Nortwest Transdanubia can be divided into two sub-groups: a
group with an active and another one with a moderate investment policy. The
belonging to either group is mainly determined by the level of own and other mobile
resources which can potentially be spent on development. Where the generation of
these incomes is above the average, the county governments have better chances
when joining in the competition for the resources that are available through
applications. In the Northwest Transdanubian region it is Gy őr-Moson-Sopron and
Veszprém which represent this type. This group is not totally homogeneous, either,
as the level of the financing from credits considerably varies across the two
counties. This comes from the more intensive dependence of the "free" resources on
running expenses. In Veszprém county this dependence is slightly increased by the
debts from the beginning of the period, which are slightly higher than the average.
The two counties in the group with moderate investment activity differ from each
other in important features, too. In this group too it is the final credit demand of the
developments that shows significant differences. The structure of the development
resources of Zala resembles that of Veszprém county. As the local government of
the county adjusted their development objectives to the actual capacity of their free
resources, their average demand for credit in their developments is closer to the
average of the local governments of Veszprém county, too.
Vas county, as a result of its income conditions weaker than the average of the
region, could only have a more moderate share from the state supports which
required a certain amount of own resources as well. Because of the dependence of
the free resources on the running expenses, however, even these smaller scale
development objectives — which nevertheless exceeded the average of the
countryside — could only be provided with a level of credits significantly higher than
the average.