Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 4:153-163
A SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZAT HELYZETE
AZ 1990-ES ÉVEKBEN
(The condition of wine-growing in the 1990s)
BODNÁR LÁSZLÓ
A szőlő-bor vertikum — a kimutatható fejl ődési pálya ellenére is — évtizedek óta a
különböző termelési-értékesítési szektorokból származó feszültségek színtere. Klímavi-
szonyaink között rendszeresen ismétl ődnek az elemi — néha katasztrofális — károk, de
ugyanúgy kiugró szőlőtermések is. Term őhelyenként — még nevezetes borvidéken is —
évjáratok függvényében nagy tehát a mennyiségi, még inkább a min őségi ingadozás.
Ennek következtében egyes években borhiány, máskor feldolgozási, tárolásai problémák
jelentkeznek. Rendszeresen ismétl ődnek a pénzügyi gondok főként a termelés, a feldol-
gozás gazdaságossága, máskor a károk felszámolása, de ugyanúgy az új termel őkapaci-
tások létesítése, vagy a meglev ő korszerűsítése, illetve a készletek finanszírozása terüle-
tén. A 90-es évekre olyan piaci helyzet alakult ki, hogy az értékesítési lehet őségek jelen-
tősen, sőt messze elmaradnak a sz őlő- és bortermelésünkt ől.
A külpiac telítettsége, de a hazai értékesítés nehézségei miatt is létfontosságú a jól
végiggondolt, a változó piaci igényekre is tekint ő termelés. Ennek feltétele egyfel ől a
termel ők kapcsolata a feldolgozással, másfel ől a teljes vertikum — beleértve a külkeres-
kedelmet is — érdekeltségének a közelítése. Csak így tud a termelés gyorsan és pontosan
megfelelni a kívánt színvonalnak és az értékesítés is a nagy áldozatokkal megszerzett
piaci pozícióknak.
A bel- és külpiaci pozíciók meg őrzéséhez és kihasználásához sokféle nemzetgazda-
sági érdek fűződhet. Az általános gazdaság- és agrárpolitikával összefüggésben id őnként
más és más szempontok kaptak hangsúlyt. Ilyenek p1. a racionális földhasznosítás, vagy
a szőlőtermelés dinamikus növelése, illetve a borászat fejlesztése, máskor térségi-
borvidéki fejlesztési célok, vagy a nagyüzemi szempontok el őtérbe helyezése, megint
máskor foglalkoztatási, jövedelemszerzési és -növelési szempontok stb.
A múltra visszatekintve megállapítható, hogy a vertikumra ható tényez ők együttes
hatásának eredményeként összességében javult az ültetvények szerkezeti összetétele,
még inkább termőképessége, de a termelési és borászati kapacitások összhangja is lé-
nyegesen jobb ma, mint az 1970-es években volt. Azaz a sz őlészet és borászat korszer ű-
sége, ezáltal hatékonysága is sokat javult.
A 70-es években indult és a 80-as évek elejéig tartó élénkül ő termelési kedvet jelez-
ték a viszonylag kiegyensúlyozott üzemi és az ismét lendületet vett kistermel ői telepíté-
sek. Viszonylag egyenletes ütemben emelkedett az átlagtermés mégpedig úgy, hogy
közben területcsökkenés ment végbe. Az átlagtermések emelkedése többé-kevésbé kom-
penzálta a termelési költségek gyors növekedését. A jövedelmez őség azonban — főleg a
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
154 Bodnár László TÉT 1996 .4
monopol felvásárlási árak hatására — mégis er ősen ingadozott. A megvalósított borászati
fejlesztések révén azonban végeredményben javult a termel ő és a feldolgozó kapacitá-
sok összhangja.
A korábbi évtizedek fejl ődését kétségkívül az akkori kedvez ő értékesítési lehetőségek
(KGST-piac) motiválták. A viszonylagosan kiegyensúlyozott — lassan csökken ő — hazai
borfogyasztás mellett dinamikusan emelkedett a borexport. Tartósan állt fenn olyan
piaci helyzet, amelyben az értékesítési lehet őségek — és azok kihasználása — lényegesen
meghaladták a bortermelésünket. Az ágazat termelési tervel őirányzatai az értékesítési
lehetőségekből indultak ki, de a termelés korlátaira nemigen tekintettek. Ez sajnos egy-
oldalúan mennyiségcentrikus szemléletet honosított meg az egész vertikumban. És még
így is a borforgalmazás rendre elmaradt az el ő irányzatoktól, a hazai szőlőtermelés
„hiányát" olcsó borimport s az ún. kiegészít ő termelés pótolta. Csak ezzel lehetett a VI.
ötéves tervidőszak végéig sikerrel teljesítettnek tekinteni a sz őlészet-borászat feladatait.
Egyidej űleg azonban — sajnos — több vállalatnál fellazult a szakmai igényesség. Alacso-
nyabb minőségi kategóriájú termékeket — „feljavítva" — magasabb min őségként hozták
forgalomba, máskor a feltüntetett term őhely és fajta nem felelt meg a tényleges szárma-
zásnak és az is el őfordult, hogy különféle termékekhez nem természetes (sz őlő) eredetű
anyagokat használtak fel. Az ebb ől és a borimportból származó „el őnyök" sajnos szer-
vesen beépültek a borászatra szakosodott szervezetek gazdálkodásába.
Az ellentmondásos „fejl ődési" folyamat a 80-as évek második felében megtört. A so-
rozatos fagykárosodás átmenetileg 50 ezer ha-on, tartósan pedig 25 ezer ha-on csökken-
tette az ültetvények term őképességét és szinte egyidej űleg drasztikusan beszűkültek a
korábbi ,jó" — mert nem igényes — piacok is. Az utóbbit egyfel ől a Szovjetunió import-
korlátozása, a KGST viszonylatú árucsere-forgalmi aktívumunk kialakulása, másfel ől a
hazai fizetőképes fogyasztói kereslet, illetve a termelés mennyisége rövid átmeneti id ő-
szakra összhangba került. Ugyanakkor árdiszparitás alakult ki, ami abban jutott kifeje-
zésre, hogy a fagykáros évek viszonylag magas felvásárlási árait a fogyasztói vagy a
külkereskedelmi árak már nem viselték el. Növelte a feszültséget a közgazdasági szabá-
lyozás módosulása (1988. január I-jét ől), ami a fogyasztói árak növelésére, az adózta-
tási rendszer megváltoztatására és a hitelezési gyakorlatra egyaránt vonatkozott. Növelte
a problémát az is, hogy a belkereskedelem a csökkent forgalom árrés tömegét az
árréskulcs növelésével igyekezett kompenzálni. Kétséget kizáróan hozzájárult a vázolt
„borpiaci" helyzet romlásához, hogy a fogyasztók bizalma okkal ingott meg a forgalom-
ban levő borok iránt. Mindez együttesen a forgalom lanyhulásához, túltermelés látszatá-
hoz, a likviditási és felvásárlási-finanszírozási feszültségek élez ődéséhez vezetett.
Más oldalról viszont a mennyiségi szempontok kerültek túlsúlyba és eltorzultak az
értékviszonyok. És nemcsak a sz őlő- és borárakban mutatkozott meg a bizalomvesztés,
de a szakmai fegyelem is fellazult az ágazat az igénytelen — esetenként nyerészked ő —
piac kiszolgálójává vált. Így aztán napjainkra olyan helyzet alakult ki, amely egyidej ű leg
hozza felszínre az összes ellentmondást. A felhalmozódottakat és az új kelet ű feszültsé-
geket együtt.
A szőlő-bortermelési ágazat válsághelyzetbe került. Kialakulásában csak másodlagos
szerepe volt az ültetvényeket ért súlyos fagykársorozatnak, döntő válságtényezőnek
azonban az államilag korábban garantált, ezért biztosnak és tartósnak hitt KGST — f őleg
szovjet — piac besz űkülése, majd teljes összeomlás bizonyult. A kialakult helyzetben a
borászati üzemek többsége id őlegesen átvállalta az általa integrált sz őlőtermelők több-
letköltségeit és a készletezés költségeit is. E kényszer miatt jelent ős veszteségek leírásá-
ra kényszerült.
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
TÉT 1996 s 4 A sz őlészet és borászat helyzete az 1990 es években
- 155
Kedvezőtlenül hatott az 1983/84-es gazdasági év, amikor 2,6 millió hl bort és pezsg őt
xportáltunk a Szovjetunióba. Ennek a mennyiségi tömeg-árutermelésnek a káros követ-
ezményeit máig sem sikerült megszüntetni. Ezek az évek a „borszer ű áruk" korlátlan
ladásának időszakai voltak.
Az ágazat túlzott exportérdekeltsége érvényesült, amikor évente 5 millió körüli volt
átlagtermés, s ennek 60-70%-át exportálták. A nagyobb hagyományokkal, borkultú-
ával rendelkező országok mint pl. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Német-
rszág az évi termés 60-70%-át bels ő piacaikon értékesítik, illetve a min őségi áru
„érleléséhez" szükséges tárolókban tartják. Messzebb menye a Dél-Afrikai Köztársaság-
ban az exportképes bor 10%-át szállítják külföldre.
A hazai viszonyok nem viselték el azokat a korlátozó tényez őket, melyek a min őség
és az eredetvédelem rendszerének m űködését biztosították volna.
Az 1989-ig érvényben lév ő borkereskedelem az állam monopóliuma, s az ezzel kap-
csolatos rendszerszemléletb ő l hiányzott a tényleges bor-nagykereskedelem. A sz őlő- és
borértékesítésben a külkereskedelmi vállalatok az exportban, belföldön az élelmiszer
nagykereskedelmi vállalatok és az „árnyékgazdaság"-nak nevezett csatornák uralták. A
termelő üzemek borkimérő i is csak választékb ővítő funkciót töltöttek be.
A Szovjetunió utolsó évében már csak kb. 670 000 hl palackos bort és pezsg őt vettek
át. Ugyanakkor megszű nt a „második" legnagyobb áruátvev ő az NDK kb. 450 000 hl
áru-elhelyezési lehet őséggel. A tradicionálisan tő kés exportértékesítési lehet őségünk is
tartósan 450 000 hl alá esett.
Az egy főre eső borfogyasztás a 60-as évek végén prognosztizált 35 liter/főről, 21 li-
ter/főre redukálódott hazánkban.
A hagyományosan nagy borfogyasztó országokban is csökkenés következett be a 80-
as évek második felére. Franciaországban, Olaszországban 10-15 liter/f ővel esett vissza
a borfogyasztás évente.
Alapvető változás 1991. január 1-jén lépett életbe, amikor a borkereskedelmet libera-
lizálták. Ettől az időtő l már természetes személyek, tehát magántermel ők és egyéni vál-
lalkozók is folytathatnak kereskedelmi tevékenységet.
A bor nemzetközi kereskedelmében az utóbbi években új piacok is jelentkeztek, !gy a
borfogyasztó államok sorába lépett Anglia, Japán, a skandináv országok stb.
A magyarországi borfogyasztás visszaesése részben a tradíciók nem megfelel ő ápolá-
sában, részben a rosszul értelmezett kereskedelmi etika és reklámtilalom együttes ked-
vezőtlen hatásában keresend ő.
Magyarországon a 70-es és 80-as évtizedben els ősorban a mennyiségi szemléleten ala-
puló termelés- és kereskedelempolitika érvényesült, amely a borászat szerkezeti lemereve-
dését vonta maga után. Ez egyrészt megmutatkozott a fajtaösszetétel nem kell ően rugalmas
és piacérzékeny kezelésében, másrészt a hagyományok és a nagyüzemi ültetvénykultúra
nem szerencsés kezelésében, egy harmonikus rendszer kiépítésének hiányában.
Az exportszerkezet nem megfelel ő átrendező dését jelzi, hogy a legjelentősebb tőkés
piacon, Németországban — ahová évente 200-220 000 hl bort exportálunk, az áru több
mint 50%-át még mindig a hordós bor adja. Ez lényegében alapanyag szállítói pozíciót
jelent, melyb ől a német nagykeresked ők húznak hasznot.
Az 1990. évi exportadatok jól tükrözik az importált és exportált mennyiséget, a bor-
és bortermékek struktúráját.
Jelentő s változás a borexportban 1991-ben következett be, amikor az Egyesült Ki-
rályságban vásárlás-növekedés következett be, míg a egyesített Németországban a pa-
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
156 Bodnár László TÉT 1996 .4
lackozott borok vásárlásának aránya ugyan növekedett, azonban nem közelítette meg a
korábbi exportált mennyiséget.
A borimport 1986-ban érte el a csúcspontját a súlyos fagykárok miatt. Jelent ősebb
importra került sor 1995-ben is, amikor a peronoszpóra, s ezzel összefüggésben a rossz
minőségű növényvédő szerek importja idézett el ő nagy terméskiesést.
1991-ben az import alig haladta meg a 100 ezer hI, amely leginkább a barter
(árucsere) szerz ődéseken alapult. Az importnak csak kis része érkezett globálkvóta kere-
tén belül hazánkba.
A külpiaci tendenciák egyértelm űvé teszik, hogy a régebbi, számunkra kedvez ő ex-
portarány nem fog visszatérni. Ez pedig a hazai fogyasztásra irányítja a figyelmet, felér-
tékelve az eddigiekhez képest a magyar fogyasztót. Érdekessé válik, hogy milyen bort
keresnek a hazai fogyasztók, mennyi pénzt tudnak érte adni. Az eredetvédelem, a min ő-
ség megbecsülése helyett a kommersz típusú borok uralják a piacot. Az is megfigyelhe-
tő, hogy a magyar fogyasztók reagáltak az exportból visszamaradt tömegáruk elterjedé-
sére, 20-30 év alatt felére csökkent az egy f őre jutó borfogyasztás. A motorizáció elter-
jedésével vagy a növekv ő üdítő ital fogyasztással magyarázzák többen ezt a csökkenést.
Valójában ez nem igazi ok. A fordulópont a hazai piacon is 1991-ben következett be,
amikor is a folyamatos csökkenés és stagnálás helyett jelent ős növekedés következett be
a borfogyasztásban. Ennek fő oka az olcsó kannás borok elterjedése volt. Olyan helyzet
alakult ki, hogy egy liter olcsó bor ára ugyanannyi lett, mint egy fél liter átlagos min ősé-
gű söré.
A „tizes" élbolyban 1995-ben Magyarországon már 34,7 literre emelkedett az egy f ő-
re jutó fogyasztás, ahol a nyolcadik helyet foglaltuk el. Megel őzött bennünket Francia-
drszág (63,5 liter), Olaszország (60,4 1), Portugália (58,4 1), Luxemburg (58,2 1), Argen-
tína (43,8 1), Svájc (43,6 1) és Spanyolország (36,3 1). Utánunk következik Görögország
(34,5 1), Ausztria (32 1).
A társadalom jelent ős mértékű polarizálódása a keresletet polarizálódását is magával
vonta. Egyes rétegeknél mind nehezebb a megélhetés, ők a minél olcsóbb bort keresik. A
hirtelen meggazdagodottak a legdrágább borokat a legel őkelőbbnek vélt helyeken vásárol-
ják meg. Tehát a legolcsóbb és a legdrágább borok iránt van a legnagyobb kereslet.
A külföldi statisztikák szerint a min őségi borok fogyasztói leginkább a középosztály
tagjai közül kerülnek ki. Hazánkban ez a réteg sajnos még nem er ősödött meg kellő
mértékben és nem engedheti meg magának azt, hogy az étkezésekhez egy-két pohár jó
bort megigyon. Még inkább nincs lehet ősége arra, hogy rendszeresen vendégl őkben
étkezhessen. A magyar borok csupán 1%-a értékesül a vendéglátóiparban és ha a boro-
zókat és a talponállókat is figyelembe vesszük, ez akkor sem több 5%-nál.
A borfogyasztás klasszikus színterei a különböz ő vendéglátóipari egységek. Magyar-
országon ezek közel sem töltik be azt a funkciót, amely a borkultúra növelésében, a
borfogyasztás mennyiségének és színvonalának emelésében rájuk hárulna. Jelent ős hiá-
nyossága a vendéglátóipari borértékesítésnek, hogy kevés és laza kapcsolat van a borá-
szati vállalatok és vendéglátóipari egységek között. Így könnyen el őfordulhat, hogy egy-
egy vendégl őben az adott tájegységre jellemz ő borokat nem lehet megvásárolni.
Az 1991-1995 közötti id őszakban is tovább folytatódtak a nem kívánt irányzatok, to-
vább csökkent az összes sz őlőterület, ezen belül is a term őterület (I. ábra, 1. táblázat).
Bár a termésátlag kis mértékben n őtt, de a termésmennyiség a term őterület csökkenésé-
vel párhuzamosan csökkent. A bortermelés jelent ős visszaesést mutat. Az 1986-1990
évek átlagához viszonyítva, amikor is 4 millió 310 ezer hl volt, 1991-1995 évek átlagá-
ban 3 millió 820 ezer hI volt.
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
TÉT 1996 s 4 A sz őlészet és borászat helyzete az 1990-es években 157
1. ÁBRA
A szőlőtermelés alakulása 1985 és 1995 között
(The development of viticulture in 1985-1995)
ezer ha
150- .......
sszrüle t ..
... . ....... ö
termő terület
100-
50-
rév
1985 1990 1995
ezer t,
700 termésmennyiség
.... ........................
600
500
400
300-
200 -
gyümölcsként értékesiten sz őlő
100 -
∎év
1985 1990 1995
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
158 Bodnár László TÉT 1996 .4
év
1985
millió I
• • .. . .... . ... .bo•...... .....
.
..
400 .• ... (- 45.YSZ e..
r
.. . 'ejtett)
.... . ........... „
300
200
100
ev
1985 1990 1995
kg/ha
5000
termésátlag (kg/ha) term őterületre
4000
3000
2000
1000
1985 1990 1995
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
TÉT 1996 s 4 A sz őlészet és borászat helyzete az 1990-es években 159
1. TÁBLÁZAT
A sz őlő- és bortermelés alakulása a számok tükrében
(Grape- and wine production as rejlected by figures)
Megnevezés 1986-1990. 1991-1995. 1994 1995
évek átlaga évek átlaga
Összes terület, ezer ha 143 133 132 131
Termőterület, ezer ha 112 106 101 100
Termésátlag, kg/ha (term őterületre) 5100 5210 5003 4810
Termésmennyiség, ezer t 676 637 614 544
Gyümölcsként értékesített sz őlő, ezer t 45 48 42 36
Bortermelés (egyszer fejtett), milliói 431 382 369 329
Telepítés, ha 2702 173 72 56
Kivágás, ha 4030 851 404 49
Az 1991-1995 évek átlagában megyénkénti összehasonlításban a Dunántúlon a leg-
nagyobb szőlőterülettel Veszprém, Zala, Tolna, Somogy és Baranya rendelkezett. Ki-
sebb területe volt Fejér, Győ r-Moson-Sopron, Vas megyének.
Az Alföldön Bács-Kiskun, Pest, Csongrád megye után Hajdú-Bihar, Szabolcs-
Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés megye következik. Észak-
Magyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye után Nógrád megyében jelen-
téktelen a szőlőterület aránya.
Az 1991-1995 évek átlagában az összterületen belül a sz őlőterület aránya 79,48%,
amelyen belül a Dunántúlon 86,28%, az Alföldön 73,9%, Észak-Magyarországon
80,69%. Az országos átlagot jóval meghaladja Heves megye, ahol 87,78% a term őterü-
let aránya. Ez egyben jelzi azt, hogy a két történelmi borvidéken — a Mátraalján és az
egri borvidéken — még most is kiemelt szerepet tulajdonítanak a sz őlő- és borkultúrának
(2. ábra).
A termőterület termésátlaga országosan 5207 kg/ha volt az 1991-1995. évek ágagá-
ban. Kiugróan magas értéket mutat Heves megye 8025 kg/ha, majd Somogy és Tolna
következik. Igen alacsony az Alföldön, így Csongrád, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyében (2. táblázat).
Az utóbbi években más gondok is jelentkeztek. A szüret után a szövetkezetek, de
ugyanúgy az egyéni gazdák sem kapták meg idejében a sz őlőért járó pénzt. Ezáltal arra
sincs anyagi biztosíték, hogy a tavaszi munkálatok idejében és megfelel ő minőségben
elkészüljenek. Romlik a termelési kedv, csökken a telepítések nagysága, uralkodóvá
válik a szőlő kivágása. A növényvédelmi teend ők elmaradása is ronthatja vagy tönkrete-
heti a történelmi borvidék állapotát. Sz őlőtelepítésrő l pedig már nem is igen beszélnek,
mert annak költsége meghaladja az egymillió forintot hektáronként.
Az egri hegyközség területén már 1996 őszén vita alakult ki a kékszőlő fajták mustjá-
nak exportjáról. A szüret id ő szakában a must egy részét Csehországba, Lengyelország-
ba, Szlovákiába, ,Szlovéniába szállították. Ez károkat okozhat, mert p1. az egri Bikavér
alapanyagát szállítják ki és idehaza nem készült bel őle bor. Ez az akció a piacok elvesz-
tését is jelentheti. A hegyközségeknek viszont nincs jogi eszköze arra, hogy ezt megaka-
dályozza. Ezért meg kell találni azt az összhangot, amely a min őségnek megfelel ően
fogalmazza meg a felvásárlási árakat. Csakis így érhet ő el a garantált minőség a világpi-
acon. Természetesen más gondok is jelentkeztek. Akadt olyan felváSárló az egri borvi
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
160 Bodnár László TÉT 1996 .4
te lep ü lések száma
I
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
TÉT 1996 s 4 A sz őlészet és borászat helyzete az 1990-es években 161
2. TÁBLÁZAT
A sz őlőtermelés helyzete 1991-1995. évek átlagában megyénként
(The situation of viticulture in 1991-1995, by counties)
Megye Szőlőterület Ebből termő- Összes ter- Ebből termő- Termőterület
(ha) területek ménmennyiség területen termésátlaga
(tonna) termett (tonna) (kg/ha)
Baranya 4 989 4 101 24 200 21 498 5 242
Fejér 3 766 3 603 18 758 16 471 4 571
Győr-Moson-Sopron 3 559 3 430 23 482 18 876 5 503
Komárom-Esztergom 3 779 3 275 19 743 18 056 5 514
Somogy 6 081 5 357 39 418 37 271 6 957
Tolna 6 354 5 406 36 026 33 653 6 225
Vas 1 594 1 565 8 537 7 049 4 504
Veszprém 8 190 6 852 42 836 36 807 5 369
Zala 7 017 5 524 28 306 25 468 4 610
Dunántúl 45 329 39 113 241 306 215 149 5 007
Bács-Kiskun 37 767 25 842 150 569 121 465 4 700
Békés 236 231 2 819 747 3 234
Csongrád 5 419 5 050 16 973 15 431 3 055
Hajdú-Bihar 2 755 2 180 7 921 7 760 3 560
Jász-Nagykun-Szolnok 2 501 2 410 12 355 9 466 3 928
Pest 9 269 6 909 37 767 31 129 4 510
Szabolcs-Szatmár-Bereg 2 790 2 264 7 780 . 7 526 3 324
Alföld 60 737 44 886 236 184 193 524 4 311
Borsod-Abaúj-Zemplén 12 951 9 802 54 409 49 381 5 038
Heves 11 690 10 262 91 055 82 357 8 025
Nógrád 1 115 721 3 844 3 205 4 445
Észak 25 756 20 785 149 308 134 943 6 492
VIDÉK ÖSSZESEN 131 822 104 784 626 798 543 616 5 187
Budapest I 478 1 257 10 581 8 856 7 645
ORSZÁG ÖSSZESEN 133 300 106 041 637 379 552 472 5 209
déken aki már a sz őlő biológiai érése elő tt kezdte meg az átvételt. Ezzel még súlyosabb
károkat okozott, mint akik a must külföldi értékesítésére szánták el magukat. Az így
készített must min ősége is erősen megkérd őjelezhető.
Az elmondottakból következik, hogy el ő ször is egy stratégia kialakítására van szük-
ség. Vagyis a szőlőbő l, borászatból él ők rétegének megfelel ő perspektívát kell látnia
maga előtt a sző lészetben és a borászatban. Ebben kölcsönösen segíthetnek az érdekelt
települések önkormányzatai, a sz őlő- és bortermel ők egyesületének helyi tagjai, vala-
mint a szövetkezetek. Ha így életképes tulajdoni hányad, tulajdonosi szervezet jönne
létre, akkor kezdeményez ő en léphetnének fel a korábbi hitelez őkkel, a bankokkal szem-
ben. Úgy például, hogy követeléseiket tulajdonosi részre váltsák át. Vagyis, hogy a
történelmi borvidék iránt lojális tulajdonosként lépjenek be egy majdani társaságba.
Az eredetvédelem intézményi háttere a hegyközségi törvény életbelépésével, a hegy-
községek újraszervez ődésével vált ismét lehet ővé. Ez a rendszer a termel ők önszabályo-
zó és önellen őrző szervezete, amely az állami szabályozást és ellen őrzést is kiegészíti.
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
162 Bodnár László TÉT 1996 s 4
A fogyasztás jelenlegi helyzete, a gazdasági környezet és annak várható alakulása in-
dokolttá teszi egy olyan marketing stratégia kialakítását, amely képes választ adni a
kihívásokra.
A magyar szőlő- és bortermel ők számára az eredetvédelem fejlesztése nemcsak a Kö-
zös Piac által igényelt tevékenység, hanem gazdasági kényszer is. A termelés csökkené-
séből adódó veszteségek részleges vagy jelent ős pótlása csak akkor képzelhet ő el, ha a
védett eredetű borok egy nagyobb hazai és exportpiaci részesedést érnek el, ott termel ői,
szabályozási garanciájuk következtében jelent ős árbevételt jelenthetnek. A termel őknek
és a kereskedőknek meg kell találni a származási hely megnevezése és a márkák közötti
harmóniát is. Az eredetvédelem a borászati feldolgozást, a borvidékeket, a hazai és
exportpiacot, valamint a fogyasztást is er őteljesen differenciálja.
Meggyőződésem, hogy a sz őlő- és borágazat jelenlegi súlyos helyzetéb ől is képes a
megújulásra, a hatékony piaccentrikus termelés megvalósítására. Erre a megújhodásra
annál is inkább szükség van, mert területi elhelyezése mindig is nagyszámú munkahe-
lyet, gazdasági felvirágzást biztosított, illetve hozott, különösen a történelmi borvidé-
keknek. Más termelési kultúrával a sz őlészet itt nem is helyettesíthet ő. A borgazdaságok
feldolgozó kapacitása is nagy érték és más célra nem is igen konvertálható. A sz őlészet
és borászat volt itt a legfontosabb agrárágazat, a nagyüzemek, az egyéni termel ők pénz-
eszközeiket ebbe a „legeredményesebb" ágazatukba, a bortermelésbe fektették, amihez
még jelentős hiteleket is igénybe vettek.
Megjegyzendő, hogy a világ ismert „zárt" borvidékein kb. 35-45 millió hektoliter bor
terem. Ezek a min őségi borok folyamatosan növekvő áron találnak vev őre a világpiacon..
A szigorúan szabályzott termelés is el ősegíti a piaci egyensúlyt. Ebbe a min őségi piaci
körbe kell a magyar történelmi borvidékeket bejuttatni, s a még el nem feledett eredet-
és minőségvédelmével, hatékony piacszervez ő (marketing) tevékenységgel a magyar bor
hírnevét ott meg őrizni.
Irodalom
Bodnár L. (1987) Az egri és a mátraaljai történelmi borvidék. Heves Megyei Tanács Mg. Osztálya, Eger.
Bodnár L. (1990) A szőlő és borértékesítés gondjai Heves megye történelmi borvidékein. 1n: Tér-idő-
társadalom. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 418-430. o.
Bodnár L. (1991) A szőlő és bortermelés gondjai, különös tekintettel az egri és a mátraaljai történelmi borvi-
dékre. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis Nova Series Tom. XX. 21-36. o.
Bodnár L. (1994) A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években. Acta Academiae Paedagogicae
Agriensis Nova Series Tom. XXI. 5-20. o.
Nemzetközi Statisztikai Zsebkönyv. KSH, Budapest, 1987.
A gyümölcs- és szőlőtermelés 1990. évi főbb eredményei. KSH Mg. Statisztikai F őosztály, Budapest.
A borkereskedelem ABÉCÉJE. Pelsovin Trade BT. Balatonfüred, 1993.
Magyar Statisztikai Zsebkönyv. KSH, Budapest, 1995.
Bodnár László : A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 153-163. p.
TÉT 1996 s 4 A sz őlészet és borászat helyzete az 1990-es években 163
THE CONDITION OF WINE-GROWING IN THE 1990S
LÁSZLÓ BODNÁR
Nowadays we can witness a rearrangement process in the field of wine-growing and
wine-producing. One of the reasons is the significant slackening of market possibilities,
and also the growing quality requirements. The mistakes, unclassified questions of
profit-process become more and more acute. Exportation-centredress of wine-producing
should remain, it is of great importance. It can be realized through a more standardized
requirement-system in the field of both foreign and home Trade ensure this we need a
fixed production basis, carefully elaborated concepts concerning our activity in the for-
eign market. Sooner our exportation was characterized by a one-channel sale-system.
Nowadays, however, wine is délivered to the foreign market by more trade and export-
ing companies. The development of wine-growing and wine-producing, which could
meet the necessary demands, is possible in perspective only. The present situation, on
the one hand, defines the next measures, but in the perspective, on the other hand, it also
limitations the size and pace of the development.
To restore the harmony between production and consumption, to make distorted price
and value relations meet market value standards, to privide a profitable production on
ground of utilizing oecological, biological and technological reserves, to validate the
points of view of origin, naming and quality-loyalty in the product-structure are urgent
tasks in the field of wine-producing. We need differentiated consumer prices in the
cóuntry which would be in harmony with consumption prices and solvent demands. The
exportation orientated character of wine-producing requires grounded foreign trade
activity.