Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. Tér és Társadalom 10. 1996 4: 81 - 98 ÚJ MÓDSZER A GAZDASÁGI TÉR AGRÁR SZEMPONTOK SZERINTI FELOSZTÁSÁRA * (A new method for dividing economic space from agricultural point of view) FEHÉR ALAJOS Tér, táj, régió, körzet A térrel kapcsolatos filozófiai és földrajzi nézetek nagyon hosszú ideig a természeti- fizikai térhez kapcsolódtak. A 40-es években folytatott telephely kutatások és II. világ- háború utáni amerikai térgazdasági iskola azonban áttörést jelentettek. Felismerték, hogy a természeti tér mellett a gazdasági tér is létezik, s ennek fejl ődését egyensúlytalanságok kísérik. Napjainkban széles körben elterjedt az úri. „háromosztatú tér" fogalma, ami a természeti-fizikai tér mellett, a gazdasági és társadalmi tér fogalmakat is használja. A gazdasági tér létezését a „nemzetközi és hazai piaci kapcsolatok er őviszonyaiban, a gazdasági ráfordítások és hozamok arányaiban, a piaci viszonyokban, az eltér ő ár- és értékviszonyokban, a különböz ő szállítási tarifákban, a támogatási és elvonási formák konkrét területi hatásaiban" látja tükröz ődni. A tér, illetve annak vetületei azonban csak meghatározott struktúrákkal együtt, azok rendszereként vizsgálható és értelmezhet ő. A struktúrák vizsgálatát a különböz ő tér- egységek (táj, régió, körzet) szintjén és egymáshoz való kapcsolódásukban, a részstruk- túrák és szegmensek fejl ődésére, bels ő összetételére, minő ségére egymáshoz és az egészhez való viszonyukra kiterjed ően több dimenzióban célszerű elvégezni. A termé- szetükből eredő en inter- és multidiszciplináris vizsgálatok egyik el őfeltétele az egyes tudományos diszciplínák határait túllép ő fogalmak és kategóriák egyértelm ű használata. A táj Pécsi M szerint „A hosszú természettörténeti és a rövid, de igen hatékony gaz- dasági, társadalomtörténeti fejl ő dés eredménye. A tájat természeti és társadalomtörténeti kategóriaként ember-centrikusan kell értékelni". Marosi S. fontosnak tartja annak hang- súlyozását, hogy „A táj térkategória....a térnek olyan, a szomszédságtól a hierarchiai szintnek megfelelő en többé-kevésbé elhatárolható egysége, amely a természeti és antropogén folyamatok és törvényszer ű ségek kölcsönhatására egyéni sajátosságokkal rendelkezik." A térben folytatott anyagi tevékenység — térhasználat, térgazdálkodás — során azon- ban a tájon belül kisebb egységeket [altájakat, kistérségeket (mikrorégiókat)] és adott tevékenység pl. a gazdálkodás szempontjából sajátosnak tekinthet ő • gazdasági A matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásánál, s a számítástechnikai megoldásuknál dr. Pummer László tudományos munkatárs, az ábrák elkészítésében Mezey Péter tudományos segédmunkatárs, míg az adatbázis kezelésében és rendezésében Gresák Klára és Zörög Zoltán intézeti mérnökök jelent ős segítséget nyújtottak a szerzőnek. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 82 Fehér Alajos TÉT 1996 .4 mikrokörzeteket, „m űtájakat" is megkülönböztethetünk. Az elmondottakból adódik, hogy a szerzők a tájat nem csupán a fizikai-természeti tér, hanem a gazdasági és társa- dalmi térben is értelmezhet ő, alkalmazható fogalomként kezelik, illetve ajánlják. A régió ma az egyik leggyakrabban használt, mégis a legképlékenyebb kategóriának tekinthető . A régió fogalmáról, klasszifikációs egységként történ ő használatáról Faragó L. munkájában olvashatunk. Szerinte „...a régió lehet bármely, több települést magában foglaló terület, amely valamilyen közös jellemzövel, érdekkel bír, vagy amellyel társít- ható valamilyen probléma, vagy feladat". A régió alaptípusainak felsorolása, s a definí- ció arra enged következtetni, hogy a régió a háromosztatú tér bármely vetületében ér- telmezhet ő tér egységet jelent. A hivatkozott szerz őnél a régió és a körzet esetenként szinonim fogalomként is megjelenik. A körzet általában a gazdasági tér egysége, és széles körben használják a mez őgazda- sági terek felosztásánál is. Erdei F. szerint „a termelés olyan területi elhelyezését jelenti, amely az egyes területek gazdasági és természeti feltételeinek megfelel ő komplex egy- ségbe foglalja a terület termelési ágait és a szükségleteket, a területi munkamegosztás alapján". Ismeretesek a mez őgazdasági tér felosztásának másfajta megközelítései is. Enyedi Gy. például vitatja —, hogy a körzet a társadalmi-gazdasági élet komplexitását fejezné ki. Véleménye szerint a térfelosztás különböz ő célokból történik, ett ől függ a felosztás ismérveinek és módszereinek kiválasztása és a földrajzi-taxonómiai egységek kialakítása. Azaz körzetnek olyan egységek tekinthet ők, amelyek adott ismérvek szem- pontjából homogének. Ezek ugyanis azonos módon reagálnak a gazdaságpolitikai be- avatkozásokra, s így a tervezés területi egységeiként is számba vehet ők. A tájkutatás mint tudományos feladat maghatározásánál kiinduló alapként Marosi S. munkáit kezelhetjük. Saját eredményeinket is felhasználva a korszer ű, agrárcélú tájkuta- tást „... olyan szintetizáló feladatként definiálhatjuk, amely a táj természeti, földrajzi, települési, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. tényez őit rendszerként kezeli és azokat a mezőgazdálkodásra gyakorolt befolyásuk alapján min ősíti és értékeli. A térfelosztást e feladat részeként kezeljük és keressük a mez őgazdaság szempontjából fontos térgazda- sági kapcsolatrendszereket, azok elemeit, valamint a kapcsolatrendszert jellemz ő muta- tókat, a rendszer beM összefüggéseit és az adott kapcsolatrendszerek szempontjából viszonylag homogénnek tekinthet ő terület-egységeket. A fogalomból adódik, hogy a korszer ű tájkutatás inter és multidiszciplináris jelleg ű, - csak a különböz ő tudományterületek szoros együttm űködésével megoldható, a fejlesz- tés, a gyakorlat és az üzleti szféra igényeit is figyelembe vev ő feladat. Kutatásainkban — a vállalt feladatnak megfelel ően — elsősorban a „körzet" fogalmat használjuk. A kedvezőtlen adottság és a gazdasági elmaradottság a legtöbb esetben egyidej űleg jelenik meg egy-egy körzetben vagy körzetcsoportban. Éppen ezért a mez őgazdasági szempontú térfelosztásban és térhatárok kialakításánál ebbe a körbe általános értelem- ben a következő területeket célszer ű besorolni: — ahol a terület meghatározó része a mez őgazdasági termelés szempontjából az átla- gostól kedvezőtlenebb természeti adottsággal (lejt ősség, túlzott nedvesség, töm ődöttség, savanyúság, szikesség stb.) rendelkezik; — nem alakítható ki olyan jövedelmez őséget biztosító termelési szerkezet, ami a me- zőgazdasági termel ők érdekeltségét tartósan fenntartaná. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 83 Az észak-magyarországi agrárgazdasági tér és néhány sajátossága A vizsgált terület Észak-Magyarország, ami földrajzi értelemben nagyobb részben az Észak-Magyarországi Középhegység makrorégiót foglalja magában. Tekintettel arra, hogy a földrajzi besorolás mellett közigazgatási határokat is követnünk kellett, Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád" megyék közigazgatási területeivel határoltuk le a vizsgált térséget. Így az nem tartalmazza a Visegrádi-hegység és a Börzsöny mezorégiókat. Magában foglalja viszont a Közép-Tisza-vidék mezorégióból a Taktaközt, a Borsodi árteret és a Hevesi-árteret, az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkságból a Gyöngyös-Heves vidék és Borsod-Zemplén-síkvidék szubrégiókat, valamint a Tápió- Galga-Zagyvavidék szubrégió egy részét és a Fels ő-Tisza-vidék mezorégióból a Bodrogköz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei részét. Az észak-magyarországi terület mez őgazdaságának természeti er őforrásait vizsgálva, Laczkó L. megállapítja, hogy a járási részletesség ű vizsgálatok alapján a terület nagyobb része a mezőgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik. Ezek elsősorban Nógrád megyében koncentrálódnak, Ezt követik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, majd a Heves megyei járások. Egy másik tanulmányban Laczkó L. azt állapítja meg, hogy Borsod-Heves és Nógrád megyékben az ország 88 kedvez őtlen adottságú mezőgazdasági területéb ől 63 található. Az elmaradottságot a lakosság alacsony jöve- delmi színvonalával, a kedvez őtlen lakásviszonyokkal, az iskolázottsággal, a kereske- delmi ellátottsággal, s az ipari foglalkoztatottak viszonylag alacsony arányával jellemez- te, s ezek okát a mezőgazdasági termelés kedvez őtlen adottságaiban vélte megtalálni. Dorgai L . Laczkó I. a kedezőtlen adottságokat és a gazdasági lemaradást a hegy- és — dombvidéki területek magas arányával, s az ehhez történ ő alkalmazkodás zavaraival hozzák összefüggésbe. Észak-Magyarország gazdaság-, társadalom- és természetföldrajzi vonatkozásban egyaránt sokoldalúan kutatott területnek számít. A kutatások jelent ős része egy-egy földrajzi kistáj, vagy gazdasági, társadalmi körzet sajátosságainak feltárására, a fejlesz- tés tudományos megalapozására irányult. Kutatásunk korábbi szakaszában mi magunk is ezt az irányzatot követtük. E munkákból az agrár szempontú regionális kutatások terén általánosnak tekinthet ő megállapítások a következ ők. A regionális különbségek összetett történelmi, társadalmi, gazdasági és természeti folyamatok eredményei. Mérésük, min ősítésük rendkívül bonyolult feladat. A megoldás több mutatós rendszerben, korszer ű matematikai-statisztikai módszerekkel, a sajátossá- gok figyelembevételével képzelhet ő el. Meghatározott körzetek számára a regionális különbségek, fejlődési egyenlőtlenségek gazdasági elmaradottságot jelentenek. A nagyobb közigazgatási egységek fontos szerepet játszanak a gazdasági terek, kör- zetek képződésében, azonban az esetek túlnyomó többségében nem tekinthet ők homo- gén tereknek sem mezőgazdasági, sem pedig általában véve gazdasági szempontból. A földrajzi regionális egységek (mikrorégiók, szubrégiók) határai általában nem es- nek egybe azokkal a határokkal, amelyek a történelmi fejl ődés, a gazdasági és társadalmi adottságok és változások, a mez őgazdasági térhasználat szempontjából a regionális különbségek határvonalait jelentik. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 84 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4 A vizsgált makrorégióban a gazdasági fejl ődésben, a mezőgazdaság szerepében és fejlettségében, a demográfiai és szociológiai jellemz őkben megnyilvánuló regionális különbségek történelmi okokra is visszavezethet ők. Észak-Magyarországon a gazdasági fejl ődés térben és id őben rendkívül egyenetlen volt. Ennek törvényszerű velejárója a túl iparosított és iparhiányos körzetek egyidej ű jelenléte, a szerves fejl ődést gátló munkaer ő- és tőkeáramlás. Ez a mezőgazdaságot több oldalról is érintette. A hatvanas évek végéig munkaer ő ki- bocsátó ágazatként kellett szembe néznie a kontraszelekciós folyamattal és a falun ma- radók foglalkoztatási és szociális gondjainak a megoldásával. A hetvenes években a nem mezőgazdasági tevékenység szervezése keretében munkaer ő visszaáramlás kezd ődött meg. A kívánatos egyensúlyt azonban nagymértékben gátolta az ipari vállalatok koope- rációs érdektelensége. A koncentrálódó kereskedelmi és feldolgozó szervezetek a be- szerzés és értékesítés oldaláról egyaránt monopol pozícióban voltak az agrártermel őkkel szemben. Az egyenetlen fejl ődésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a történelmi- leg kialakult, öröklött regionális különbségek mérséklésére tett intézkedések nagy része célt tévesztett, hatásfokuk alacsony maradt. A 30-as években az akkori technikai színvonalnak megfelel ően élőmunka-intenzív és tőkeextenzív termelési szerkezettel alkalmazkodtak az agrártermel ők a tájadottságokhoz és a természeti környezethez. A túlnépesedés okozta alkalmazkodási zavarokat népes- ség-elvándorlással, az erd őterületek szántóvá alakításával és a termékenyebb területeken történő időszaki munkavállalással kerülték el. Ez abba az irányba hatott, hogy a trianoni békekötés után kialakult regionális különbségek konzerválódtak. A II. világháború után a mezőgazdaság tényleges foglalkoztatási igényeit ől független munkaer ő-vándorlás az egyre inkább iparszer űvé váló és uniformizálódó mez őgazdasági technológiák a maxi- málisan elérhető hozamoknak alárendelt ráfordítási színvonal gyengítette az agrárterme- lők természetes alkalmazkodóképességét. Az alkalmazkodás a gazdasági szabályozásra, ezen belül is az állami támogatás megszerzésére irányult. Így több évtizeden keresztül sokkal előnyösebb volt az adott gazdálkodó egység vagy körzet számára az irányítószer- vekkel fenntartott jó kapcsolat és a szabályozóváltás id őbeni megismerése, mint a termé- szeti vagy gazdasági folyamatokhoz való aktív alkalmazkodás. A 80-as évek közepéig mérhető, vagy kimutatható agrárszempontú regionális különbségeknél ezekt ől a folya- matoktól nem vonatkoztathatunk el. A természeti környezethez való alkalmazkodási stratégiák közül a 60-as évekt ől a 80- as évek közepéig túlsúlyba került a mez őgazdaság szempontjából kedvezőtlen talajvi- szonyok megváltoztatására irányuló melioráció. Az agrártermel ők érdektelenek ,voltak a központi erőforrások ésszer ű felhasználásában. A kedvez őtlen adottságú észak- magyarországi területek meliorációs beruházásainál egyoldalú m űszaki szemlélet érvé- nyesült. Hiányoztak az üzemekben a megvalósult létesítmények m űködését biztosító agrotechnikai, gazdálkodási és pénzügyi feltételek. Ezeknek komoly szerepe volt abban, hogy a jelentős beavatkozások egy-egy kistáj, vagy gazdasági körzet szintjén tartósan nem tudták mérsékelni a regionális különbségeket. Azaz a meliorációval megnövelt talajtermékenység és termelési potenciál kihasználásához szükséges pótlólagos ráfordí- tások a gyengébb termékenység ű területeken általában elmaradtak, nem következett be a termelési szerkezet kívánatos változása, a meliorációs létesítmények megfelel ő karban- tartása sem. Nem voltak hozzáférhet ők dombvidéki feltételekhez igazodó talajm űvelési eszközök, s ezért a táblásítás sokszor inkább ezeket a hiányokat ellensúlyozta és nem igazodott természeti feltételekhez és természetes határvonalakhoz. Egy-egy gazdaság, illetve szövetkezet esetében azonban a meliorációhoz kapcsolódó talajvéd ő gazdálkodás Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 85 és az alkalmazkodási stratégia id őbeni váltása napjainkig is mérhet ő pozitív eredményt jelentett. A nyolcvanas évek végére kialakult az a meggy őződésünk, hogy Észak- Magyarországon időben és térben differenciált regionális válsággal állunk szemben, ami a korábbi egyensúlyzavarok mellett nagy részben az agrárágazatnak a rendszerváltás idején történ ő túlpolitizálásával, a privatizációval, a kárpótlással, az állami támogatások gyors leépítésével és az integrációs szervezetek széthullásával függtek össze. A válság kialakulásáról, természetér ől, hatásairól és lehetséges kezelésér ől több tanulmányt is megjelentettünk. A gazdasáSi tér agrárszempontú felosztása Eszak-Magyarországon Az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával folyó munkánk' egyik célja az volt, hogy a hazai mez őgazdasági, statisztikai adatszolgáltatásra támaszkodva olyan mutatórendszert alakítsunk ki, amelyik: — megbízhatóan számba veszi a mez őgazdasági adottságokat (ideértve a mez őgazda- ság szempontjából kedvez őtlen adottságokat is), méri az agrártermel ők ezekhez való alkalmazkodását és alkalmas adott területek, agrár körzetek gazdasági fejlettségének, illetve elmaradottságának min ősítésére; — a hazai sajátosságok és az adatszolgáltatás figyelembevételével harmonizál az Eu- rópai Unióban alkalmazott rendszerrel; — olyan célmutatóval rendelkezik, ami mikrogazdasági szinten képezhet ő, ugyanak- kor tartalmát tekintve a szélesebb körben alkalmazott makrogazdasági teljesítménymuta- tókkal összehasonlítható; —képzése adózási és számviteli adatokból könnyen megoldható, külön adatgy űjtést nem igényel, mind a nagyüzemek, mind pedig az egyéni magángazdaságok, kistermel ők nyilvántartásaiból el őállítható, illetve számítható; — a célmutató aggregált, a mez őgazdasági termel ők érdekeltségének centrumában álló jövedelemmutató legyen; — a célmutató önmagában is legyen alkalmas az agrártermel ők alkalmazkodásának megközelítő mérésére és min ősítésére. A területek mez őgazdasági adottságait, s a körzetek gazdasági fejlettségét több mód- szer szerint is vizsgáltuk. A különböző módszerekkel kialakított körzetekben a mez őgazdasági adottságokat, az Európai Unió országai számára ajánlott mutatók' közül a hazai statisztikából számítható kilenc mezőgazdasági mutató alapján min ősítettük. (Ezek a mutatók a következ ők vol- tak: a szántóterület aránya; a szántóterület aranykorona-értéke; a takarmányterm ő területre jutó állategység; az egy főre jutó árbevétel; az egy hektár mez őgazdasági területre jutó árbevétel; az egy főre jutó személyes jövedelem; az őszi búza, a kukorica és a lucerna termésátlagai. ) A sokak által sommásan kedvez őtlen adottságúnak min ősített területen belül jelent ős különbségeket találtunk. A leginkább elmaradott területek els ősorban a makrorégió peremvidékein, hegyvidéki részein koncentrálódnak, míg a kedvez őbb adottságúak a szőlős-vidékek és az észak-magyarországi déli termékenyebb síkságok közül kerülnek ki. A folyóvölgyek általában kevésbé kedvez őtlen adottságú körzetekbe esnek. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 86 Fehér Alajos TÉT 1996 .4 Az 1936-tól napjainkig terjed ő időszakra vonatkozó vizsgálataink alapján megállapí- tottuk, hogy a regionális különbségek ben és a regionális válságok bekövetkeztében, illetve mélységében igen fontos szerepe van az agrártermel ők eltérő alkalmazkodó ké- pességének és az alkalmazkodás sikerességének. Korábbi kutatási eredmények és saját eredményeink is azt bizonyították, hogy a bruttó jövedelem mutatók alkalmasak az alkalmazkodóképesség mérésére és egyben a gazdasági fejlettség, illetve elmaradottság mérésére szolgáló mutatórendszer célmutató- jának a szerepére is. A mutató kielégíti mindazokat a követelményeket, amelyeket az előzőekben a célmutatóval szemben megfogalmaztunk. Közvetlenül alkalmas az agrár- termel ők alkalmazkodási sikerességének mérésére, s többéves adatsorok segítségével az alkalmazkodóképességre is következtethetünk. A vizsgált bruttó jövedelem mutató ugyanis a szövetkezetek és az egyéni magángazdaságok érdekeltségének centrumában állva azzal minősíti az alkalmazkodó képességet, s mutatják annak sikerességét, hogy a termelők mennyire képesek az érdekeltségüknek megfelel ő cselevésre. Ugyanakkor a bruttó jövedelem mutatók más — az adott terület fejlettségét, illetve elmaradottságát minősítő — mutatókkal való szoros kapcsolatuk miatt a területek agrár szempontú fejlett- ségének közvetett mérésében is figyelemre méltónak t űntek. Megfelelő matematikai-statisztikai módszerekkel körzetenként és id őszakonként vál- tozóan olyan mutatórendszert állíthatunk el ő, melynek tagjai az egy fóre jutó bruttó jövedelem alakulását leginkább befolyásolják. Ennek segítségével modellezhet ők a különböző agrárpolitikai, illetve válságkezelési intézkedéseknek az egyes mutatókra, s valójában az egész mutatórendszerre, ezen belül is kiemelten az egy f őre jutó bruttó jövedelem-mutatóra gyakorolt hatásai. Összehasonlítottuk az Európai Unio országai számára ajánlott mutatórendszer és az 1 főre jutó bruttó jövedelem mutatója szerinti regionális különbségeket s azt találtuk, hogy a kistájak és körzetek nagyobb részében hasonló eredményeket kaptunk. Így a kutatásban magától értet ődő igényként fogalmazódott meg az agrártermel ők ér- dekeltségi centrumát jól kifejez ő mutató, az egy főre jutó bruttó jövedelem mutatójának az agrárcélú térfelosztásban és a térlehatárolásban történ ő felhasználása. A kutatómunka során azonban számos módszertani és interpretációs kérdést is kezel- nünk kellett, illetve meg kellett oldanunk: a) A különböző bruttó jövedelem tartományba tartozó egységek térbeli összekapcso- lása. A gazdasági terek képzésénél általános probléma a képlékenység és a diffúz jelleg. A probléma kezelésére a következ ő megoldásokat alkalmaztuk: — több éves adatok átlagolása, — az agrártermel ők adatainak adott településhez kötése, s a települések átlagadatai- nak alkalmazása, — a földrajzi kistájak (mikrorégiók) agrártérmel őinek csoportosítása, átlagos 1 főre jutó bruttó jövedelem értékek alapján a szomszédos kistájak körzetekké, majd a körze- tek csoportokká történ ő összevonása, — az agrártermel ők megoszlásának, s az elégséges adatszám követelményének megfe- lelő bruttó jövedelem tartományok képzése. Az agrárátmenettel és a statisztikai adatgy űjtések nehézségeivel hozható összefüg- gésbe, hogy még három éves időtartam alatt is el őfordult bizonyos kistájakon a vállalko- zás nagyságrendű (statisztikai adatszolgáltató) gazdaságok szerény száma, esetenként hiánya. Emiatt több kistájat figyelmen kívül kellett hagynunk a vizsgálatoknál. Adott szempontok szerinti körzet képzésnek természetes veszélye a más szempontok szerinti heterogenitás, illetve a körzeten belüli „foltok", területcsoportok közötti eltéré- Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... ' 87 , sek. Az agrárcélú gazdasági tér felosztásnál a természeti tényez ők szerinti eltéréseket a földrajzi téregységek használatával jelent ős mértékben csökkentettük. A körzeteken belül a gazdasági fejlettségben, a mez őgazdasági szerkezetben valószín űsíthető eltérése- ket pedig homogenitás vizsgálattal, másodlagos térfelosztási ismérvek alkalmazásával, illetve területi clusterek képzésével tárjuk fel. b) A negatív bruttó jövedelem értékek kezelése. A regionális válság adott szakaszá- ban a gazdálkodók bizonyos csoportjának veszteségei akkorák lehetnek, hogy a bruttó jövedelem adott kistájon, körzetben, vagy körzetcsoportban több év átlagában is negatív értéket mutat. Ennek oka az agrárátmenet azon sajátosságában is kereshet ő, hogy a ko- rábbi nagyüzemek a veszteségeket egy-egy „kiüresített" szervezetben hagyják vissza, s az újonnan alakított szervezetek a statisztikában a felmondási id ő és a végkielégítések miatt csak később, a ténylegestől eltérő bruttó jövedelem tartalommal jelennek meg. Ilyenkor a bruttó jövedelem és más, a gazdasági fejlettség mérésében alapvet őnek te- kinthető mutató közötti összefüggések alapvet ően eltérnek attól, mint amit a pozitív bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő csoportokban tapasztalhatunk. A vizsgált időszakban a különböző agrártermel ők súlya településenként és kistájan- ként is eltérő volt. Előfordult, hogy 3 település nagyüzemei egyetlen év alatt akkor veszteséget realizáltak, hogy az egyébként több, mint 30 településb ől álló körzetben (Keleti-Cserhát—Hatvani-sík) a bruttó jövedelem jelent ős negatív nagyságrendet muta- tott. Tekintettel arra, hogy az agárátmenet és a regionális válság a vizsgált területen id ő- ben és térben egyaránt differenciált, el őfordulhatnak olyan gazdasági tér egységek, amelyekben az agrártermel ők alkalmazkodása az egy főre jutó bruttó jövedelem mutató- jával átmenetileg csak nagy hibahatárok mellett mérhet ő. Jelen munkánkban a negatív bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakból képzett körzeteket elkülönítettük, s azokat külön vizsgáljuk. c) A makrorégióban „extrémnek" számító bruttó jövedelem értékek okainak feltárása, a körzetcsoport kezelése. A regionális válság és a gazdasági átmenet nemcsak negatív, hanem pozitív irányú eltéréseket is eredményezett. Más területek tapasztalatai, az általá- nos munkanélküliség és recesszió felértékelték a nagyüzemi munkahelyek szerepét, s kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag elmaradott kistájakon is olyan, nagyüzemi keretek közötti alkalmazkodást váltott ki, ami az országos átlagot jóval meghaladó egy f őre jutó bruttó jövedelemben is megmutatkozott. Adott terület meghatározó ágazatának pl. a szőlészet-borászatnak a helyzetében bekövetkezett pozitív irányú elmozdulás is eredmé- nyezhet viszonylag magas bruttó jövedelem értéket. Az is el őfordulhat, hogy jobb ter- mészeti adottságú, gazdaságilag fejlettebb területeken a nagyüzemek a foglalkoztatás csökkentésével, a munkanélküliség viszonylag magas szinten tartásával érnek el kedvez ő egy főre jutó bruttó jövedelmet. A későbbi alaposabb vizsgálatok érdekében, a sz őlő- és borvidékeket, valamint a ma- gasabb egy fóre jutó bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakat külön körzetekbe, illetve körzetcsoportokba soroltuk. A kapott körzetek elhelyezkedését az 1. ábrán mutatjuk be. Következő lépésként megvizsgáltuk a körzetfelosztásnak, illetve az „osztályozottságnak" a megfelel őségét, s azt, hogy az egy főre jutó bruttó jövedelem mutató mellett milyen mutatók juthatnak szerephez a további térfelosztásnál. A vizsgála- tot diszkriminancia analízissel végeztük. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 88 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4 A diszkriminancia analízis szignifikáns csoportképz ő ismérvként igazolta vissza az egy f re jutó bruttó jövedelmet. E mellett csoportképz ő ként jelent meg az egy f ő őre jutó összes eszközérték, az ő szi búza, valamint a napraforgó termésátlaga. A I. csoport (1-4. körzetek) osztályozottsága a leggyengébb (15,7%). A vizsgált so- kaságon belül a csoport súlya 14 százalékos. Figyelmet érdemel, hogy az esetek 58,8 százaléka inkább az országos átlag alatti (II. és III.) bruttó jövedelem értéket képvisel ő csoportokba tartozna. Jóval kisebb számban fordulnak el ő a makrorégió átlaga feletti bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő esetek. A diszkriminancia analízis rámutatott a csoport viszonylagos instabilitására és egyéb sajátosságaira. Úgy t űnik, hOgy a negatív bruttó jövedelmet a regionális válság és az agrárátmenet sajátos velejárójának kell tekin- tenünk. A regionális tervezésben a negatív bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő terüle- tek külön kezelése indokolt. Kiegészít ő vizsgálatok szükségesek azonban a negatív érté- kek keletkezésének okairól, az értékek koncentrációjáról, az adott területek gazdasági fejlettségérő l, természeti adottságairól, s a negatív értékek megsz ű nésének kilátásairól. A csoport körzetei az agrártermel ők alkalmazkodása szempontjából a vizsgált id őszak- ban különösen kritikusnak tekinthet ő k. A kisebb átrendez ő dések hatására a csoport tagjai az országos átlag alatti bruttó jövedelem értéket képvisel ő tartományban marad- nak. A Tokaji-borvidék és a Hatvani-sík Heves megyei része kivételével, az ide tartozó mikrorégiók mező gazdasági szempontból elmaradottnak tekinthet ők. A II. csoport (5-11. körzetek) osztályozottsága jó (46,4%). Ez azért figyelemre mél- tó, mert az összes eset 30%-a ebbe a csoportba tartozik. Az esetek egy harmada az I. és a III. — az országos átlag alatti — csoportba tartozna. Csak mintegy 18 százalékban for- dult elő olyan eset, ami az országos átlagértékek feletti egy f ő re jutó bruttó jövedelmet mutat. Ezek területileg a Zagyva-völgyre és a Gyöngyösi-síkra koncentrálódnak. Ezeken a területeken a természeti adottságokhoz és a gazdasági fejlettséghez képest alacsony bruttó jövedelmet néhány korábbi nagyüzem rekord vesztesége és elhúzódó felszámolá- sa, illetve átalakulása okozza. Valószín űsíthető , hogy a kés ő bbiekben ezek a kistájak más körzetcsoportba kerülnek majd át. A további vizsgálatokban a II. körzetcsoportot is kritikusnak tekintjük a gazdasági fejlettség és az agrártermel ő k alkalmazkodása szem- pontjából. A III. csoport (12-13. körzetek) osztályozottsága közepes (33%). A csoport súlya 11 százalékos a mintában. Az esetek 41 százalékban inkább az I. és a II. csoportba tartoz- nának (zömében csereháti területek), 16% azoknak az aránya, amelyek a IV. illetve V. csoporthoz illeszkednének (általában a Sajó-völgyhöz, a Putnoki dombsághoz és a Nóg- rádi-medencéhez tartozó területek). A csoport keletkezése és átmeneti léte a 12. körzet- ben egyik oldalról a korábbi nagyüzemek tömeges felszámolásával és ezek egyenetlen területi eloszlásával, másik oldalról a talpon maradt nagyüzemek és új mez őgazdasági szervezetek javuló alkalmazkodásával függ össze. A 13. körzetben például a nagyüze- mek 40 százaléka stabilan és jövedelmez ő en gazdálkodott, ezek mutatói a IV. csoport- nak felelnek meg, míg újabb 35-40 százalékuknál a veszteségek miatt az egy f őre' jutó bruttó jövedelem értéke inkább a II. csoportnak megfelel ő értékek közé sorolható. A továbbiakban a csoport körzeteit és kistájait elkülönítetten vizsgáljuk. Egy részüket a kritikus területek között, míg másik részüket az átlagosan fejlett területek között említ- jük majd. A IV. csoport (14-17. körzetek) osztályozottsága megfelel ő , 25,4 százalékos. A cso- port a teljes minta 36 százalékát öleli fel. Az esetek fele az I. II. és III. csoportokba - kerülne, s újabb negyede pedig az V. csoporthoz A IV. csoportba tartozó kistájak általá- ban a kedvez ő bb természeti adottságúak, gazdaságilag fejlettebbek, az agrártermel ők Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. ÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 89 lkalmazkodó képessége azonban differenciált. A Fels ő-Tarnai-dombság—Mátralába örzetben például, a kedvezőtlenebb természeti adottságok, a gazdasági elmaradottság ellenére csak 1993-ban jelentek meg számottev őbb veszteségek a nagyüzemeknél. A IV. csoport agrártermel ő it a továbbiakban differenciáltan kezeljük. A csoporton belül meg- különböztetünk kedvezőbb természeti adottságokkal rendelkez ő jól alkalmazkodó, illet- ve gyengén alkalmazkodó alcsoportokat, kedvez őtlenebb természeti adottságokkal ren- delkező és viszonylag jól alkalmazkodó alcsoportot. A körzeteket területet viszonylag fejlett részeiként kezeljük. Az V. csoport (18-20. körzetek) osztályozottsága is megfelel ő (22,6%). Az esetek 9 százaléka tartozik ide. A csoport — mint extrém átlagértékkel rendelkez ő képződmény — belsőleg differenciált, instabilnak tekinthet ő. Az ide tartozó agrártermel ők jelentős része viszonylag egyenletesen oszlik meg a II., III. és a IV. csoportok között. A csoport magas egy fő re jutó bruttó jövedelem értékét az agrártermel ők meghatározott alcsoportjának kiugró értékei okozzák. A csoport önálló kezelését — a vizsgált id őszakban — alapvet ően módszertani okok indokolják. A vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a csoportba sorolás a sokaság több mint három negyedében közepesnek és jónak tekinthet ő. (II., III. és IV. csoport) 23 százalék az az arány, ahol az egy főre jutó bruttó jövedelemben a kistáj átlagok olyan szóródást takarnak, hogy a körzetcsoportok (I. és V.) tagjait kiegészít ő vizsgálatoknak is alá kell vetni, illetve tervezési egységként különös körültekintéssel célszer ű felhasználni. A diszkriminancia-analízis eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy azokban a körzetekben, ahol az egy fő re jutó bruttó jövedelem értéke az országos érték körül, vagy a felett alakul alacsonyabb osztályozottsággal, s ennek megfelel ően nagyobb szórással, , labilitással találkozhatunk. Ezzel szemben úgy t űnik, hogy az alacsony bruttó jövede- lem-értékkel rendelkez ő körzetekben (kivéve a negatív érték űeket) alacsony szinten bekövetkezett „stabilitással" állunk szemben. Alaposan feltételezhet ő, hogy a ma még viszonylag jól alkalmazkodó körzetekben is fennáll a depresszió, a gazdasági visszaesés és alacsony szinten „stabilizálódás" veszélye. A teljes sokaságon és az egyes csoportokon belül kanonikus korreláció számítással vizsgáltuk azokat a tényez ő ket, amelyek 1991•1993-ban a kiválasztott négy következ- mény változót (függ ő változót) a legnagyobb mértékben befolyásolták. A következmény változók az egy főre jutó bruttó jövedelem, a 100 hektár mez őgazdasági területre jutó bruttó jövedelem, az egy f őre jutó személyes jövedelem és az 1000 Ft összes eszközér- tékre jutó adózás élőtti eredmény voltak. A feltételi változók (független változók) a következ ők voltak: — az egy főre jutó összes eszközérték, • — az 1 hektár mezőgazdaságilag m űvelt területre jutó összes eszközérték, — szántóterület átlagos aranykorona-értéke, — az ő szi búza, a kukorica és a napraforgó átlagtermése, — az 1 hektár mezőgazdaságilag mű velt területre jutó növénytermelési árbevétel, — az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel, — a kalászos növények aránya a vetésszerkezetben, — az ipari növények aránya a vetésszerkezetben, — az 1 hektár mezőgazdaságilag m űvelt területre jutó állategység (állats űrűség). A kapott kanonikus korrelációs együtthatók alakulását az 1. táblázat szemlélteti. A vizsgálat során a következ ő általános összefüggések adódtak: Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 90 Fehér Alajos TÉT 1996 4 ti 0 0 . 30 N = v. L) yL • ss ••••••s s 555555 Mb. 1111111111118 5555 111111111.111•11/ - IIIII 88888 I 1 ... i . 3 11•1, 4 i .111 elli - II 11 •...,e_. ..•, , mah,,..—imeeneees - imeepre.~. mm. mi le il 1 ee• •II »New Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 91 TÉT 1996 l',1 C-4 0cd •ccs t•-1 re es1 ri)4 E (..) ,6 .7,3 .0 •n oo ...... „_%Z' s .4 egi A L' ..r ' O ,-- .--... ..s< .4 c;" l o ,.0 en v) .2 ..«1 lzi :ó "< ' t-- to .4 .0 co) W ..cd C -. y ,.e .0 421) 7 ---- -03 01 Mid er s-, 0 a) -0 ::--g c., 4..2 ,.0 ... .0 cn Z ...4E M 00 -0 ef 7 0-. U 41 m 0 rs.1 g E-. x'I) T. -0 kr, jz V2, 0 "0 est -.- ° -M •T "-" en a) 00 I I E .s : „.. go M 1 -0 á> '-':--• ) -re 5$' -%d . ,:r v) cf) .se u -.3.) .4 0 ba 4), .W N 0 "c '.0a) b ,, "2 V.) .-. .0 0 e.. • - Ő 0; c.%1 .5a 0 0 ,a 8 e4 ..7 'a rA c.) N 0 '' ?, • z >. 0 0 - &I:, 0 Negi .- - 0 ?.., I ..8 e-1 ,.... "0 4.) 4.) -5 -0 -Q 0 t-- .6' C 1 bn v 4 18 – Hernád-völgy (6861) ... ...., .4 C -a ,6' s.0 zz ...., -u .... 1-,, ci c.) "0 N I tsl‘ 0 td -2 l .0 :0 --. o Q ,, ,. ,.G. cci ,..4 >, - •-• 7 l'A •ezt 5 0 co ' ° 3 0. .3..) .4.. (:) '42 ,, , § esi7. -0 -0 ^0 4° 'E C.- .ect 71 r"4 ?,) g 1 L . » ..., , 2 .. - 'a. . . - . s0 • •174 '''' 7 R 0- 6 Z ''?1 .i'4:13 'e, •zr ed P.. '90 a 1 , - . . M .`.., est .0 M ..1, `.0 0 N "4 a.) r" 4 .75 N Q. .4 5 '..0 Q) ' N -a) 9 – Gyöngy ösi-sík ( 1 921) T +-, , Q. l 6 – Bódva-völgy (6623) '- ) ‘ t5A Z .0 ti.)i ch ...,,„ l .... Cr, ~ 5 '0, 0 0 0 c/1 1, • N :2> C...) '2 ..!. -'v4 ..., ..° ' .%d t 7, T. ..., a) ,.., a> ??, • C..) y . Z :P I I .ct v-) t-- 00 Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 92 Fehér Alajos TÉT 1996 .4 1. TÁBLÁZAT Kanonikus korrelációs együtthatók alakulása az észak-magyarországi, egy főre jutó bruttó jövedelem szerinti körzetcsoportokban 1991-1993. évi adatok alapján (Canonical correlation coeflicients in the categories of North Hungarian regions defined by gross income per capita, by the data of 1991-1993) Következmény változó Vizsgált I. körzet II. körzet III. körzet IV. körzet V. körzet megnevezése körzetek csoport csoport csoport csoport csoport összesen 1 hektár mezőgazdasági területre jutó 0,90 0,93 0,94 0,90 0,97. 0,88 bruttó jövedelem egy főre jutó személyes jövedelem 0,78 0,84 0,88 0,78 0,80 0,65 egy f jutó bruttó jövedelem őre 0,27 0,56 0,50 0,27 0,39 0,54 1000 Ft eszközértékre jutó adózás 0,24 0,49 0,22 0,24 0,18 0,42 előtti eredmény A szignifikáns változópárok száma 4,00 2,00 3,00 4,00 3,00 1,00 P<0,1% mellett A főkomponens analízisekben szignifikánsnak bizonyuló jövedelem, illetve jövedel- mekből képzett mutatók itt is magas szignifikancia szinten bizonyultak alkalmasnak a következmény változók szerepére. Az egy főre, illetve a területegységre jutó bruttó jövedelem mutatók között több cso- portban viszonylag szoros kapcsolat van. A két mutató között a közgazdasági kapcsola- tot az egységnyi területre jutó dolgozók (gazdaságban foglalkoztatottak) száma biztosít- ja. A gazdaságok az egy főre jutó bruttó jövedelem növelési érdekeltségüket vagy a használt terület növelésével (vagy a terület intenzívebb használatával) elégítik ki, ha a foglalkoztatott létszámot nem tudják csökkenteni. A terület növelése esetén az egységnyi területre jutó bruttó jövedelem attól függ ően is csökkenhet, vagy n őhet, hogy az újabb területeken el őállított pótlólagos bruttó jövedelem milyen mértékben változtatja meg a gazdaság összes bruttó jövedelmét - azaz esetünkben a változatlan létszám miatt- az egy főre jutó bruttó jövedelmet. A két bruttó jövedelem mutató közötti pozitív összefüggés azonban nem csak azt a valójában üdvözlendő esetet jelzi, amikor növekvő bruttó jövedelem és ráfordítások mellett (változatlan esetleg növekv ő létszámot feltételezve) n ő az egy főre jutó bruttó jövedelem színvonala is. Az egy főre jutó bruttó jövedelem és az egységnyi területre jutó bruttó jövedelem pozitív kapcsolata akkor is bekövetkezhet, ha a bruttó jövedelem tömege, a gazdaságokban alkalmazott létszám és a használt földterület egyaránt csök- ken. Napjainkban sajnos inkább ez utóbbi folyamat tekinthet ő jellemzőnek. Az egy főre jutó személyes jövedelem és az cgy főre jutó bruttó jövedelem kapcsolata magától értetődő. A kapcsolat megjelenésének és erősségének módszertani szempontból elsősorban ellen őrzési jelentősége van. A mutatónak és az egységnyi területre jutó Bruttó jövedelemnek a viszonylag szoros kapcsolatára a két bruttó jövedelem összefüggéseinél elmondottak az érvényesek. Az ezer forint eszközértékre jutó adózás el őtti eredmény mutatója egyfajta eszközha- tékonysági mutatónak is felfogható. Közgazdasági értelemben közvetve kapcsolódik a profitráta mutatójához is. A következmény változókon belül tartalmilag és szakmailag fontos szerepe van. A teljes sokaságban P<0,1% mellett is szignifikánsnak mutatkozott. Az, hogy a vizsgált körzetek többségében nem került be a szignifikáns változók közé Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 93 elsősorban az adózás el őtti eredménymutatók negatív jellegének, rendkívüli ingadozása- inak tudható be. A kanonikus korreláció számítás eredményei is alátámasztották, hogy az egymással is viszonylag szoros kapcsolatban lév ő függő változók között a bruttó jövedelem mutatók- nak szakmailag és statisztikailag egyaránt kitüntetett szerepük van. Célváltozóként történő alkalmazAquk indokolt. Módszertani szempontból levonható következtetés, hogy az adott körzeteken belül a kisebb területi egységek és települések cluster-analízisénél a csoportok képzését a szóban forgó mutatókkal külön is célszer ű elvégezni. A vizsgála- tok bizonyították a felsorolt független változók fontosságát is. Ezek alakulása számotte- vően befolyásolja ugyanis az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességét, s a külön- böző körzetek mezőgazdaságának lemaradását, vagy felzárkózósát. Mind a regionális fejlesztési tervek, mind pedig a regionális kérdéseket is kezelni képes agrárpolitika ki- munkálásakor — körzetenként eltér ő súllyal — mindenképpen figyelembe kell venni ezek- nek a tényezőknek a várható alakulását. Az I. ábrán bemutatott körzetek közötti különbségeket részben az Európai Unió or- szágai számára ajánlott mutatókkal, részben pedig a saját kutatásokban erre alkalmasnak bizonyult mutatókkal mértük. (Ez utóbbiak az 1 hektár mez őgazdasági területre jutó növénytermelési árbevétel, az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel, az egy f őre jutó összes eszközérték, az ipari növények vetésszerkezeti aránya voltak.) Az 1991- 1993. évi mutatók értékét az országos átlaghoz viszonyítottuk, s a különbségeket ösz- szesítettük. Ez adja az országos átlagtól való eltérést. Az eredményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatból levonható fontosabb következtetések: A szántóterület arányának alakulásában nem tapasztalható Összefüggés a körzetcso- portokhoz tartozással, illetve az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességével. A szántóterület átlagos aranykorona értéke és az egy főre jutó bruttó jövedelem értéke - közötti összefüggés a táblázatban is nyomon követhet ő. Kivételnek a Tokaji-borvidék, a Keleti-Cserhát—Hatvani-sík, Gyöngyösi-sík, és a Fels ő-Tarnai-dombság tekinthető. Általá- ban véve azt mondhatjuk, hogy a szántóterület min ősége egyike azon tényezőknek, ame- lyek az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerét jelentősen befolyásolják. Az 1 hektár mez őgazdasági területre jutó állategységgel mért állatsűrűség mutatójá- nál bizonyos összefüggést sejttet, hogy a II. körzetcsoportban van a legnagyobb lemara- dás az országos állatsűrűségi értéktől, s a IV., illetve az V. csoportban találhatjuk a legtöbb olyan értéket, ami azt megközelíti, vagy meghaladja. Az állats űrűség mutatójá- nak az agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességében szakmailag is kitüntetett szere- pe van. Ez többek között a területegységre jutó nagyobb bevétellel, a gyengébb adottsá- gú területek hasznosításával és az állattenyésztési ágazatok foglalkoztatási, bérkifizetési szerepével függ össze. A mez őgazdasági területre jutó növénytermelési árbevétel mutatója az egyike azok- nak a mutatóknak, amelyek a legjelent ősebben befolyásolták az észak-magyarországi agrártermel ők alkalmazkodásának sikerességét a kilencvenes évek els ő felében. Az is megfigyelhető, hogy a mutató alakulása a körzetek túlnyomó többségében igazodott a szántóterület átlagos aranykorona-értékéhez. A kevésbé sikeresen alkalmaikodó körze- tekben (1-12. körzetek) csak a viszonylag jó min őségű földekkel rendelkező Keleti- Cserhát—Hatvani-síkon, és a Gyöngyösi-síkon haladja meg az országos átlagot. Ugyan- akkor a viszonylag sikeresen alkalmazkodó körzetek közül (13-20. körzetek) csak a gyenge minőségű szántóterületekkel jellemezhet ő Felső-Tarnai-dombságon kerül az or- szágos átlag alá. Meggyőződésünk, hogy az alkalmazkodás sikerességében az ipari' nö- Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 94 Fehér Alajos TÉT 1996 .4 r-- el Q. t-- t-- el el C> C, Cl M 00 N e: m ..a:' C, ,..0 Cn s.0 kn 00 oo 00 Cn ,•0 C, (n v5 ,--. ,--, O. oo + kt tn. t-- C, tl, .... CrN ri, 10 .--. m rn t- t-- 0 -er est C: Ő 00 C-- 0 C> C> Q. v- > e", C; N .-... ... ,--, Cn .-, 00 00 V-) c, 0, e.i •Cl- m C, •1:, 0 kr, 07 C! C: C, Cr Ő s.0 ,-.., O 00 10 C1 0 0 c-4 0 0 - , __, .--. --s ,- , ~ ,__, C7.` -I- ,t, O. Ő Cl O. •ch C, C> Ct. C> Ct" •1-" el" , 45 VS' C," C," .-. ...d. b t-- et- 10 M ,-. 11- 0 C7 VI M .•-, .--• 01 ,_., 00 00 ...-s + Ő 1--• V) • ‘40 V1 M •ZI" M 10 N ,e)" 1/1" CrZ ,1";‘ V.1" N Cn 00 10 ,n t-- t-- Cn C, c, C, ,:t. --s Cr, •-s - CN C, eq 'C 7 C.3 r`l ir...• M., 4-7 .D r`l . s.0 CZ' en.' VS C; C‹.)"' ,C1 ON r.j Cn 0, 0., el N C> C, -s 0 + ,-, Ct% ,-, -, 0 ‹.";"' - --. --, v-, 0 el 7 m ,_, --s el, M" . \O ._, 'r) 00 el" •:1- oo" co, -. oo vo .i- n oo cr, - Cn., 0 el., 00 `7, N C".'. •cl: M M 00 ''') .w M tO" 0 Ó 00 M 00 0 V., ts1 M V1 00 t-- 10 "1- 0 00 t-- C`I .-. I ..i N r •tt ..n .- . oo 0 " . 0 es1 CO 1. Ő trs 0" 0 oo" .--, ,C) t-- --, CO C- V-) N ,..o . C> °.° cl .--. ,r- t-- 00 O 00 10 `,0 V\ CZ ,,.., 0 m kn Do t-- M e: 07 '7" Ó tr)" 00 ,„c) ,,i- v-, t-- Ci Ot7 r`i ,...., t-- - N M V1 01 Csi 10 "1-. M CO •--, C> V) Ő Ő 0 01 .... N 7 Ő Ő ,-, ^. 10 00 C- ,-. CT, M M 00 cl." 00 C-- C 00 m Ő 00^ `Zi- 06 v) •0- oo - n. n vo O 1n l---" ..0. --. m ^m .--. 00 00 01 Ő Cl CO Ő 10 C- V) 10 oo t-- en" --, e- t•-:. v; kr," c-- . • :, 10 ' ct N C-- v -, kr, s0 .1." 1--- kr, kr, t-- kr, b sc; ő " .0 n m ..,-, — •O Crs " ch en c," 0" .1" (V kr, Cr, M v:, ‘.0 ,n •0 el, O' r-- kr, 7 00 00 O t-- C, est ő est" ő oo O\ sz, te, se, oo est" te-, v-, te, oo os els v-, -er. . e ő M' M c'. - m Ő, Go c, - .. r•I" m ,0 kr," mr" co, Ő cn" ,--, ,... v-, ,-. e:- v-) v-, -1- ,_, n v-., -. 00 -17, 61 n m co Cl m 00 M v-> n." Cl" "1" 00 01 10 C- 00 Ő C: 01 Ő Cl" t--. 00 00 C-- 00 o0 O. m, Cl .-. C, N .. ..1: Cr, ..1. Cl M C: Cl ..zr .--. .,:t" ,› co 11. 00 10 00 00 V") C- m 00 • o" C". .,,,t" 01 M 00 V1 01 1s1 0 C- t"-- (T. M 00" C: 07 C-. V7 Ő t": Ő ‘n" 00 Ő 00 V) Ő 10 00 00 ot) .. . u 41.) u N c0 ›' co . T 00 ei.. ›, t% j> d . ? í .. Q .0 •0 y «1 Op u C «t 0 cg ", '<1.) .1) 0 -, ° E - el) -1 '.., .- , ..,z, - E E ;-. .0 Ion - - ...'s a.) N . 4.> s-• • 7, N .) ,,, 0 .-1L 9 .0 .... • 01) 01 ;_-, <0 ,. 1.) 2 z ,c, .5 ce j.3 i.) , O .4) ..4.4 C4 ,c, w ,) ?) <0 ..., 1_ <, 03 2 ..0 .2 -ó > 0 >.4) = 43 `U C .se ^ ,.., `0.) 2 a7 a70 NI = ,.,3 .--, c T .0 - 00 T 0 -, ,,,, -L) •V Q > 1..4 tti ..cp :X 4. •''' .se '0 c° u Cl) -, (0 C Q 00, ..... .0 a> u I.. 1.1 = .. 0 en . C.) :0 ,c, ,_ 0 ,-, ,.0. cl., .. -0 ,, N ," o, +•+ c, ,1=0 -03 - ol ) C. t4 0 •...2 W '` - , ,,J f ti) ' :° "" V > :7:1 . -5 ".' N1 'g' CO .= N 1 0 C!) V) .-. 41 Q ,-, u C --. <0 ... ....1 43 CZ, Q 0 I., eZi CO Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 95 vények vetésterületi arányának emelése, a kalászos gabonáknál a vet őmag előállítás és a beltartalom minőségének (lisztminőség, fehérje tartalom stb.) javítása lehet az egyik legjárhatóbb út a fajlagos árbevétel növelésében. Megállapításunkat az ipari növények vetésszerkezeti arányának a táblázatban bemutatott értékei is alátámasztják. Külön vizs- gálatot csak a viszonylag gyenge min őségű szántóterületekkel, viszonylag alacsony fajlagos növénytermelési árbevétellel rendelkez ő Északi-Cserhát—Központi-Cserhát- Zagyva völgye körzet indokol. Itt ugyanis az ipari növények vetésterületi aránya megha- ladja az országos átlagot. Az egy főre jutó személyes jövedelem az első 17 körzetben az országos átlag alatt van. A Bódva-völgy kivételével húsz százalékon belüli ingadozással találkozhatunk. Ennek oka abban kereshető, hogy az egyébként is alacsony személyes jövedelmeket biztosító agrártermel ők a gazdasági visszaesés hatására nem csökkenthették az átlagjövedelmeket. E helyett a foglalkoztatottak számának radikális csökkentésére kényszerültek. Az V. körzetcsoport átlaga azonban a személyes jövedelmek tekintetében is meghaladja az országos átlagot. Az 1 állategységre jutó állattenyésztési árbevétel a kevésbé sikeresen alkalmazkodó körzetek közül csak a Gyöngyösi-síkon és a Mátra-vidékén magasabb, mint az országos átlag. Mindkét körzetben az állatlétszám igen nagymérték ű csökkenésével összefüggő árbevétel növekedés játszik meghatározó szerepet, ami a mutató kedvez ő értéke ellenére is negatív folyamatként értékelhet ő. A sikeresebben alkalmazkodó körzetekben általában ez a mutató is kedvez őben alakult. Az egy f őre jutó összes eszközérték a kevésbé sikeresen alkalmazkodó körzetekben általában mélyen az országos átlag alatt alakul. Öt körzetben például az országos érték- nek a felét sem éri el: Ugyanakkor a jobban alkalmazkodó IV. és V. körzetcsoportban átlagosan az országos értékeket meghaladó számokkal találkozhatunk. Az él ő munka technikai felszereltségét jelz ő mutatónak fontos szerepe van az agrártermel ők alkalmaz- kodási sikereiben, vagy kudarcaiban, illetve a területi különbségek mérséklésében. Eb- ből adódik, hogy kedvezőbb irányban történő alakításukat az agrárpolitikai egyik leg- sürgetőbb feladatai közé sorolnánk. Az országos átlagtól való összesített eltérés alapján különösen az országos átlagtól 20 százalékkal elmaradó körzetekre kívánjuk felhívni a figyelmet. Ebben a körben az elté- rések olyan mértéket jelentenek, ami külön vizsgálatukat és különleges kezelésüket indokolja. A jelzett vizsgálódások eredményeit az agrárátmenet összefüggéseivel, s az ennek megfelelő válságkezeléssel, illetve agrárpolitikával foglalkozó részeknél is fel- használjuk. A vizsgált tényez őcsoportok összefüggése, illetve az összefüggés szorossága szerint a körzeteket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1) Regionális válságkörzetek. Negatív érték ű, vagy az országos átlagtól 20 százalék- kal alacsonyabb egy főre jutó bruttó jövedelem és gazdasági fejlettség, az országos átla- got 40 százalékkal meghaladó mez őgazdasági foglalkoztatott-arány és falusi munkanél- küliség egyidej ű jelenléte. A csoportba sorolás feltétele, hogy legalább három tényez ő csoportnál jelenjen meg a fenti határérték. Ebbe a körbe került a 1. Bodrogköz, 3. Heve- si-ártér, 6. Bódva-völgy, 7. Északi-Bükk, 8. Északi-Cserhát, 10. Borsodi-ártér, 11. Köz- ponti-Mátra, 12. Borsodi-dombság. 2) Potenciális válságkörzetek. Valamelyik tényezőcsoportnál extrém kedvez őtlen, az országos átlagtól több, mint 50 százalékkal eltér ő értékek fordulnak el ő. Ebbe a cso- portba került a 2. Tokaji-borvidék, 4. Keleti-Cserhát, 5.Hegyközi-dombság, 9. Gyön- gyösi-sík, 13. Nógrádi-medence, 15. Abaúj-Hegyalja. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 96 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4 3) Átlagos helyzetben lév ő, viszonylag jól alkalmazkodó, de gazdasági elmaradottsá- guk, s a falusi munkanélküliség miatt válságérzékeny körzetek. A tényezőcsoportok legalább felének az értéke az országos átlag fölött van, míg a másik fele az országos értéktől kisebb mértékben kedvez őtlen irányban tér el. 17. Felső-Tarnai-dombság, 19. Nyugati-Cserhát. 4) Jól alkalmazkodó, viszonylag fejlett körzetek Három tényezőcsoport értéke az or- szágos átlag felett van, negatív eltérés általában a falusi munkanélküliség rátájában je- lenik meg. 14. Észak-Alföldi-hordalékkúp-síkság, 16. Bükkaljai- és Gyöngyösi-borvidék, 18. Hernád-völgy, 20. Egri-borvidék Általában véve elmondhatjuk, hogy a regionális válságkörzetek a makrorégió átlaga alatti egy főre jutó bruttó jövedelem értékkel rendelkez ő kistájakkal, míg a viszonylag fejlett körzetek az országos értéket meghaladó egy f őre jutó bruttó jövedelem értéket elérő mikrorégiókkal esnek egybe. A potenciális válságkörzetekben egy-egy ágazat túlsúlya és válsága, illetve a vizsgált id őszakban tapasztalható súlyos alkalmazkodási zavarok hatása mutatható ki: Meggyőződésünk, hogy az átmeneti korszak válságkezelést is célzó agrárpolitikájá- nak számolni kell a bemutatott körzetekkel, s ezek alakulása a kés őbbiek során sem hagyható figyelmen kívül. Az erre vonatkozó javaslatainkat regionális fejlesztéssel összeffigg ő munkáinkban, terveinkben folyamatosan érvényesítjük, s azokat publikáltuk is. Jegyzetek I A kutatómunka a T013221 „Az agrárátmenet gazdasági törvényszer űségei Észak-Magyarországon" cím ű OTKA téma keretében folyik a szerz ő vezetésével. 2 A hivatkozott ajánlás az EU 75/268 számú direktívája. Irodalom Dorgai L. — Laczkó I. (1987) A hegy- és dombvidéki gazdálkodás ökonómiája. Mezőgazdasági Kiadó, Buda- pest. Enyedi Gy. (1975) A magyar mezőgazdaság térfelosztása, köretesítése. Földrajzi Értesítő, 1.33-53. o. Erdei F. (1968) Területi elhelyezés és üzemi specializálás a mez őgazdaságban (Szerk.: Vági F.) Mez őgazda- sági Kiadó. Faragó L. (1994) Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához. Tér és Társadalom, 3-4. 23-39. o. Fehér A. (1992) Gondolatok az agrárválságról. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 3-4.99-105. o. Fehér A. (1993) Válság-földhasználat-megélhetés az észak-magyarországi elmaradott agrártérségekben. Gazdálkodás, 10. 1-12. o. Fehér A. (1994) A regionális különbségek szerepe Észak-Magyarország mez őgazdaságában, MICROCAD-94 Informatikai Nemzetközi Konferencia Vállalkozási szekciójának kiadványa. 78-86. o. Fehér A. (1994) Új tájkutatási módszerek és hasznosításuk a hátrányos helyzet ű alföldi körzetek fejlesztésé- ben. In: A vállalkozás-élénkítés agroökonómiai, szociológiai és szociálgeográjkii problémái hátrányos helyzet ű alföldi térségekben. (Szerk.: Süli-Zakar 1.) Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalondbldrajzi Tanszék, Debrecen, 95-107. o. Fehér A. (1995) Agrárpolitikai megoldások a regionális feszültségek kezelésére. Falu, 3. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. TÉT 1996 s 4 Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti... 97 Fehér A. (1995) Regionális és foglalkoztatási feszültségek az észak-magyarországi agrárkörzetekben. In: „Agrárátalakulás, stabilizáció, modernizáció". Az MTA Agrárközgazdasági Bizottsága Konferenciájá- nak kiadványa, Budapest. Fehér A.(1995) Regionális különbségek — agrárpolitika. In: A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Falukon- ferencia III. (Szerk.: Kovács T.) MTA RKK, Pécs. Isard, W. (1966) Location and space-economy. Mass. M.I.T. Press, Cambridge. Laczkó L. (1975) Az ország elmaradott területeinek vizsgálata. Területi Statisztika, 474-485. o. Laczkó L. (1971) Természeti erőforrások és a gazdaság térszerkezete közötti kapcsolatokról. Földrajzi Értesi- tő, 4.469-484. o. Lösch: Die raumliche Ordnung der Wirtschaft. Fischer V. Jena, 1940. Marosi S. (1980) Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet közleményei, 35. Budapest. Pécsi M. (1980) A környezet komplex kutatásának földrajzi problémái. Földrajztudományi közlemények 20. 127-132.p. Marosi S. (1980) Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet közleményei, 35. Budapest. Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest. A NEW METHOD FOR DIVIDING ECONOMIC SPACE FROM AGRICULTURAL POINT OF VIEW ALAJOS FEHÉR The objective of the essay, besides inter- and multi-disciplinary regional research, is to expand the agrarian-based division methods of the economic spaces and to introduce a scientifically established new method. After taking a short look at the basic concepts, we deal in more details with the special features of the agricultural space of Northern Hungary, with special regard to the challenges of agriculture in the region and the re- sponses of the agricultural producers. Within the geographical and economic space of the macro-region, we designated the areas with unfavourable endowments by harmonising the methods recommended for the member states of the European Union and the Hungarian statistical sources. The new spatial uníts, the districts were defined by linking the physical geographical units, the small regions by economic features, and also by homogenísation. In our researches we proved from several aspects that the index of gross income per capita is suitable for the measurement of the adaptation capabilities of the agricultural producers as well as for the indication of the level of economic development or under- development. We compared the regional differences by the index system recommended for the member sates of the EU and by the gross income per capita. In the major part of the districts similar results were achieved, which proves that the unfavourable endow- ments and economic underdevelopment coincide in most cases. Fehér Alajos : Új módszer a gazdasági tér agrár szempontok szerinti felosztására Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 81-98. p. 98 Fehér Alajos TÉT 1996 s 4 We created agro-economic districts by dividing the economic space of the region on the grounds of figures of gross income per capita in a three-year period. We found that the dominant factors shaping the differences between the districts (including the differ- ent adaptation capabilities of the agro-producers) were the unfavourable endowments, the high rate of agricultural employees and village unemployment. Considering the fact that we defined regional crises as crises of adaptation showing structural features, the listed factors are in a tight connection with the appearance and deepening of the crises. Thus the economic districts that we defined can be classified as crisis regíons or poten- tial crisis regions from the aspect of regional crises, crisis-sensitive regions because of their economic underdevelopment and village unemployment and regions that are rela- tively successful in adaptation. The defined regions can be used for both modelling the effects of agricultural policy and the completion of regional agrarian strategies and development plans. Translated by Zoltán Raffay