Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 61-79. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 61-79
A TERMŐFÖLD PRIVATIZÁCIÓJÁNAK
REGIONÁLIS VETÜLETE *
(Regional aspects of the privatisation of arable lands)
KOVÁCS TERÉZ
A magyar mezőgazdaság történelmi fejl ődése az elmúlt egy emberölt ő alatt fordula-
tokkal volt tele. 1945-ben a földreform révén 600 ezer család kapott földet, és országo-
san akkor összesen 1,4 millió gazdaságot jegyeztek. 1959-1961-ben megtörtént a mez ő-
gazdaság teljes kollektivizálása. Ezután három évtizeden keresztül a szocialista közgaz-
daságtan nem sorolta a mez őgazdasági üzemek vagyonához a term őföldet. Az 1990-es
rendszerváltás teljes kör ű tulajdonrendezést hozott a mez őgazdaság területén. Ez a tu-
lajdonrendezés mélyebb és gyorsabb volt, mint amit az ágazat jelent ős részének szerep-
lői zökkenőmentesen el tudtak volna viselni.
A hagyományos paraszttársadalomban a föld a hatalmat jelentette. A mai
agrotechnológiai és piaci viszonyok között már nem állja meg a helyét az az állítás, hogy
„akié a föld, azé a hatalom", mert a jövedelmez őség sokkal inkább függ a szaktudástól,
mint a földterület nagyságától. Ugyanakkor a term őföld Magyarország legjelent ősebb
természeti erőforrása. A rendszerváltás táján a föld az egyik legvitatottabb politikai
kérdéssé vált. Bár Magyarországon nem alkalmazták a kuponos kisprivatizációt, mégis a
földprivatizáció egy ilyen típusú privatizációba sorolható. Hiszen 2,5 millió esetben
voltak az állampolgárok a földprivatizációban érintve. Ennek politikai vonatkozásáról
sokan, regionális vetületéről azonban kevesen írtak. A tanulmány ezen a hiányon kíván
enyhíteni.
Nagyrégiók és kistérségek
A magyar mezőgazdaság a múltban térbelileg is nagyon differenciált volt. A különb-
ségek a szocializmus idején nemhogy megszűntek volna, hanem tovább mélyültek.
Mezőgazdasági szempontból az ország három nagy régióra osztható: a Dunántúl, az
Alföld és Észak. A nagyrégiók megyehatárosak és eltér ő nagyságú területeket foglalnak
magukba. A Dunántúl 3577,3 ezer, az Alföld 4389,4 ezer, Észak 1336,3 ezer hektár
területre terjed ki. A nagyrégiók között a földterületek m űvelési ágak szerinti arányának
eltérése jelentős. A legjellegzetesebb mezőgazdasági régió az Alföld, ahol a szántó, a
• A tanulmány az OTKA T 017843 sz. kutatási téma keretében készült.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
62 Kovács Teréz TÉT 1996 .4
szőlő és gyümölcsös, valamint a legel ő aránya az átlag felett van. Ezek az átlagtól való
pozitív eltérések az erd ősültség kárára vannak. Ezzel szemben Észak a legerd ősültebb
régió, de ott még a gyepterület aránya is az átlag feletti, míg a szántók, halastavak, náda-
sok aránya messze az átlag alatt van. A Dunántúl áll legközelebb az országos átlaghoz,
bár a gyep, a szántó a sz őlő és gyümölcsös aránya kissé az átlag alatt van, az erd ősültség
pedig az országos átlag felett.
A két világháború között a Dunántúlon és Északon inkább a nagybirtokrendszer, az
Alföldön pedig a kis- és középbirtok volt a jellemz ő .
Településszerkezetét illetően a Dunántúl és Észak jelent ős része aprófalvas térség (1.
ábra). Ezek a régiók jórészt dimbes-dombos térségek, szántóföldi növénytermesztésre
egy részük nem alkalmas. A falvak és városok között a határban megtalálhatók még a
majorok, illetve puszták, ahol egykor a nagybirtokok cselédei, a szocializmusban pedig
az állami gazdaságok dolgozói és azok családtagjai laktak. Az Alföldön a nagyfalvak és
a városok — amelyek a múltban többnyire mez ővárosok voltak — határában található
tanyák a parasztgazdák és családjuk lakhelyét is képezték.
Magyarországon a szántók átlag 19 aranykorona-érték űek. Az ország a szántóterüle-
tek minősége szempontból 82 kistérségre vagy tájkörzetre van felosztva. Ezeket a
mikrorégiókat a volt tsz-ek szántóterületeinek átlag aranykorona-értéke alapján alakítot-
ták ki. A kistérségek hat típusáról lehet beszélni (2. ábra).
A leggyengébb, azaz a rossz adottságú tájkörzetek átlag 14 aranykorona alatti szántó-
területűek. Az ország 4 összefügg ő térségében található az ide sorolható 18 mez őgazda-
sági m ikrokörzet.
— első, a legnagyobb az Alföld közepén húzódik, és magába foglalja a Bács-
Az
Kiskun megyei homokhátságot, a Csongrádi-homokhátat, a Tiszazugot, a Nagykunságot
és a Tiszamelléket. Mindannak ellenére, hogy ebben a térségben nagyon gyengék a
földek, a homokhátságon az ott él ő emberek igyekeztek a földb ől való megélhetés leg-
kedvezőbb formáját megtalálni, így pl. a múlt század végét ől, e század elejét ől gyü-
mölcs- és szőlőtelepítésbe fogtak, a két világháború alatt egyes településeken még
szántóföldi zöldségkultúrával, majd a szocializmus ideje alatt a prim őrzöldség termesz-
tésével foglalkoztak. Ehhez hasonló rossz term őhelyi adottságú térségekre mindez nem
mondható el, tehát a Bács-Kiskun és Csongrád megyei homokhát ilyen szempontból egy
pozitív kivételnek számít.
— A második legnagyobb összefüggő gyenge adottságú szántóterület a Dél-
Dunántúlon található és magában foglalja a Keszthelyi-hegységet és környékét, az
Észak- és Dél-zalai-dombságot, a Göcsej—Hetést, a Somogyi-dombvidéket és a Mecsek—
Zselic hegyhátat.
— harmadik leggyengébb adottságú összefügg ő övezet Észak-Magyarországon van:
A
a Cserhát vidéke, a Mátra—Bükk északi vidéke, Észak-Borsod és a Hegyköz.
— negyedik leggyengébb adottságú övezet az ország legkeletibb részén található: a
A
Szatmár-beregi-síkság, az Északi- és a Déli-Nyírség.
A következő típusba sorolhatók a gyenge termőhelyi adottságú kistérségek, ahol a
szántóföldek átlagosan 14,1-17,0 aranykorona-érték űek. E gyenge adottságú tájkörzetek
kiterjedésük révén egy-két szakaszon „összekötik" az el őbbi rossz adottságú tájkörzete-
ket. Minőségi sorrendben a leggyengébbekt ől kezdődően a következ ő 18 tájkörzet tar-
tozik ide: Pest megyei homokhátság, a Börzsöny vidéke, a Gerecse—Pilisi-hegyvidék,
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
A term őföld privatizációjának regionális vetülete 63
TÉT 1996 s 4
s figeii
.111811111111b
9811111 s1111111111
s •111 s111111»
.•••sss •••
1111111 J•1•••111w.. ...lai s
I III
•••••• s
• 111•1111111s 111110111111•11111111111"
alffillIU•111••• ••••••••••-
11111•••••11.811•10111•111•111 1 • 11111
••••••••••••••••••••
• 1111111111•11111111111 MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII
.11111111 s 111111 s111.• s 11111111~ 111111
41M111•111111111•1••••••• ∎ •
s /•• s••••• ► 111111111111111•
1
11 ss s 1111/ -
1a
11 s /1.7
II,
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
64 Kovács Teréz TÉT 1996 s 4
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A termőföld privatizációjának regionális vetülete 65
a Bársonyosi-dombvidék, a Bakonyi-hegyvidék, a Balaton-felvidék, a Tabi-dombvidék,
a Zselicség, az Ormánság, az Őrség, a Hegyhát, a Cser, a Hevesi Tiszavidék, a
Tiszamente, a Taktaköz, a Bodrogköz, a Rétköz és a Nyírség—Erd őspuszták.
Az elmúlt szocialista rendszerben el őször azok a tsz-ek, ahol a szántók átlag aranyko-
rona-értéke 14-ig terjedt, kaptak állami támogatást „rossz term őhelyi adottságok közepette
gazdálkodók" címen. Kés őbb ezt a határt 17 aranykoronára emelték fel. Szám szerint a
mezőgazdasági tájkörzetek 44%-a sorolható ebbe a két kategóriába. E területeknek vélhe-
tően a felén a mai költségek és piaci viszonyok közepette biztos nem éri meg gazdálkodni.
Ezen e területeket célszer ű lenne fokozatosan erd ősíteni vagy gyepesíteni.
A rendszerváltás után eltörölték a kedvez őtlen adottságú térségek után járó állami
támogatást, amit el őször csak 1996-ban vezettek be újra. Ezúttal a 19 aranykorona-
értékig terjed ő szántóterületek után lehet állami támogatásért folyamodni. Hét további
mezőgazdasági tájkörzet a szántók átlag aranykorona-értéke alapján ide sorolható. Ezek
a tájkörzetek min őségi sorrendben: a Baranyai—Geresdi-dombság, a Határmente, a
Marcal-medence, a Sokorói-dombvidék, az Ipoly völgye a Mátra—Bükk déli lejt ője, a
Sajó és Hernád völgye. Az ide sorolható szántók magyar viszonylatban közepes, de
európai viszonylatban már jó min őségű földeknek számítanának.
Az átlag feletti földek min ősítésére nincs elfogadott kategorizálás. Elképzelhet ő, hogy
az átlag alattihoz hasonlóan itt is három típust képezünk.
Átlag felettiek mindazok a tájkörzetek, ahol a szántók átlag aranykorona-értéke 19,1-
23,0 között van. 17 ilyen mikrokörzet van az országban: a Szeghalmi körzet, a Bihar—
Sárrét, Tiszavasvári vidéke, a Mez őség, a Bükkalja, a Jászság Szolnok megyei része, a
Mátra alja, a Dunavölgy, a Dunamellék, a Vértes hegyvidék, a Komáromi-síkság, a
Szigetköz, a Mosoni-síkság, a Folyók völgye II., a Marcali hát és környéke, a Kapos
völgye, a Drávamelléke és Csurgó környéke és a Drávavölgy a Pécsi-medencével.
A következő 16 kistérségben már nagyon jónak mondhatók a szántóföldek (átlagosan
23,1-28,0 aranykorona-érték űek): a Hanság—Fertővidék, a Rábaköz, a Folyók völgye 1.,
a Pilis—Budai-hegyvidék, a Mez őföld I., a Mezőföld II., a Sárvíz környéke, a Sárköz-
Dunamenti-síkság, a Völgység hegyhát, a Bácska, az Alsó-Tisza völgye, a Szarvasi
körzet, a Békés—Gyula—Sarkad körzet, a Hajdúság, a Jászság Pest megyei része és a
Közép-hevesi térség.
Ezeknek a körzeteknek a szomszédságában találhatók a kiváló földjeiről híres kistérsé-
gek (átlagosan 28,1 aranykorona-érték felettiek). Hat ilyen mikrokörzet van az országban.
Minőségi sorrendben a következők: a Mezőföld Ill., a Soproni-hegyvidék—Cseri-táj, a
Tolnai-dombvidék, a Maros—Körös köze, a Baranyai-löszsziget és a Békési-síkság.
A szántók átlag aranykorona-értéke alapján összességében a legjobb földek Békés
megyében, továbbá Tolna, Fejér és Csongrád megyében találhatók. A legrosszabb föl-
dek pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, illetve Zalában vannak.
A termel őszövetkezetek földterületeinek privatizációja
A termel őszövetkezetek földterületeinek privatizációja befejezettnek tekinthet ő, bár a
tulajdonformák telekkönyvi bejegyzése még várat magára. Ez a munka a földhivatalok
tulajdon-nyilvántartásának modernizációs függvénye.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
66 Kovács Teréz TÉT 1996 s 4
A rendszerváltás el őtt a tsz-ek 5,5 millió hektáron gazdálkodtak, ez 93 millió arany-
korona-értéknek felel meg (1. táblázat). Akkor a szövetkezeti földeket a tulajdonformát
illetően négy kategóriába lehetett osztani. A negyedik csoport kivételével a többi föld
mind a szövetkezetek közös használatában volt. Ezek a kategóriák:
1. Szövetkezeti osztatlan közös tulajdonban lév ő termőföldek. Ezekhez a földekhez a
tsz-ek úgy jutottak, hogy az elhunyt vagy kilépett tagoktól megváltották, azaz szimboli-
kus összeg ellenében megvették a földet.
2. Részaránytulajdonú term őföldek. Részarány-tulajdonosoknak a szövetkezetbe föl-
det bevitt és ott maradt tagok (és velük azonos jogállású személyek) tekinthet ők.
3. A magyar állam tulajdonában lév ő termőföldek, amelyeket az állam adott a szövet-
kezeteknek ingyenes és határid ő nélküli használatba.
4. A szövetkezeti közös tulajdonú, de magánhasználatban lév ő termőföldek. Ezeket
főleg szakcsoportok, szakszövetkezeti tagok és haszonbérl ők használták. Ők még a
földalapok kijelölése előtt — és ha az els ő kárpótlási törvény meghozatala után egy záros
határidőn belül a vételi szándékot bejelentették, továbbá ha legalább 5 évig használták a
szövetkezeti tulajdonú földet, akkor — el ővásárlási jogot élveztek.
1992. február 28-ig a tsz-eknek ki kellett jelölni négy földalapot, ezzel elindult a szö-
vetkezeti földek tulajdonváltása. A következ ő földalapok voltak: L a
részaránytulajdonú, 2. a tagok és alkalmazottak 20-30 AK érték ű földalapjai, 3. a kár-
pótlási, és 4. az állami tulajdonú földalapok.
Az 1991. évi XXV. tv. (az ún. els ő kárpótlásról szóló törvény) szerint az állami tulaj-
donú termőföldek tulajdonviszonyait a kárpótlási árverés eredménye alakítja ki, vagyis
földhiány esetén ezeket a területeket is fel lehetett volna használni kárpótlásra. Ellenke-
ző esetben, azaz, ha nem lett volna ilyen jelleg ű igény a földre, akkor az a föld fekvése
szerinti település önkormányzatának tulajdonába került volna, kivéve, ha err ől az ön-
kormányzat lemond. Ez utóbbi esetben a föld megmaradt volna az állam tulajdonában és
a korábbi használó művelésében. Ezzel a törvénnyel ellentétben az 1992. évi II. tv.
ugyanerről a földalapról úgy rendelkezett, hogy azt a mostani tsz-tagok feloszthatják
maguk között. A szövetkezeti átalakulások folytán ezeknek a földeknek a tulajdonosítá-
sára ez utóbbi törvényt alkalmazták és teljesen jogszer űn azt a jelenlegi tsz-tagok
(aktívak és nyugdíjasok) között osztották fel. Vagy vagyonarányosan, vagy minden tag
egységesen, azonos aranykorona érték ű földet kapott. Ezek a földek részei voltak az ún.
maradék földeknek, amelyek becslés szerint országosan a volt tsz-földek aranykoroná-
ban számított 10%-át jelentették.
Részaránytulajdonú földek
A szövetkezetek földterületének hektárban számított, 40,0%-át aranykoronában kife-
jezve pedig 42,6%-át tették ki a részaránytulajdonban lév ő földek aránya. A szövetkeze-
tek összes aranykoronájának 31%-ától (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 56,6%-áig
(Győr-Moson-Sopron megye) terjed a részaránytulajdonú földek aránya (3. ábra). Az
1 465 691 részarány-tulajdonosonak 2 246 751 hektár földterülete volt (1. táblázat). Ez
egy tulajdonosra vetítve átlagosan 1,5 hektár 17,7 aranykoronás földet jelent.
Ha a részarány-tulajdonosok megszerzett aranykoronáját nézzük, akkor látható, hogy
az első helyen álló Békés megyében 8,7-szer több aranykorona van a részarány-
tulajdonosok kezében, mint az utolsó helyen álló Komárom-Esztergom megyében.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 67
93862514I
O tr, 0, 0 00 00 vo m 0 0 N N .7 Clt CO N M '0 7
tO NI t0 vo vo t0 r- ,.0 7 C,
A szövetkezetek összes
r.- O. t-- 0 m M OS Os VO •,1- Os ,r) v1M ‘.• 0 7 O. 00
0
O. N - GIN r- .7 C, r- vo - 00 -, 00 v100 m Ni - vo
00 Ni r- ,.0 0 C, v::, NI 0 00 m t-- 7 t-- r- tr, t0 7 - ,,,
00 r- r:› 0 Q` N s0 00 ,0 .1. .1. v«) «1« CS 00 00 M 0 -
M l"-- 0 ,0 kr, kr, .7 ‘0 m r- --. --, v. 7 . 7 7 M, M N
területe, ha
vo vo Cr, r-- O. ..1- r--- O. r4 - ,r, ..*
L.96 Z6S
0 •:). 00 M t-- M M
Os r- t---- - oo vo co c:D 00 r-1 ,O M ON .--. •••-, 00 C.- en N
.-. vo 01 m m 00 NI m t-- sC> - 00 NI r- m 00 00 N 7 .
v", 00 V") .--. V-) OS N N C.- N VO 00 0 O. OS 'Cr Os M 0
vo N O. 0 0, m M- NI 0 Os 7. 7 N- N O. M-
N tr", m .7 NI NI NI .7 •-• 00 m 00 t-- ',t ,-, VO
.0 .7
O. ,C) cl' Cl' M- oo r-- NI --, t-- 0, m C, r.- 7. Nt vo vo
7 -.. 4.- .0 s0 M- ,r, vo 00 NI NI 00 0 N kr, ch ch Cn
726139
Terület, ha
, n0.4 • -. .O - m t-- NI m tr', t.- v1
enr•Ov1 .4-, r- h
Os ..-, Cl M 0 ,n 00CO C.1 ,..0 ,n .-.1 ,-• - .1- c,
v1 .-, 00
0 0 0 '4 .1. V", vo
O- CO t-- t.0 NI m m tO .... s.0 -
7. 10 t.0 m 0, Ni 00
m 7. 0 00 0 r.-. vo r- vo rt. NI NI
M 00 Nt vo M- Ni m 7 -, m vo 7 C, NI NI M m
..£99 £9£
Tulajdono-
sok száma
10 - 01 1"... M- '1. I CO Os t.-- m I C,
,,, Cl
...,
0 I CN I
,--.
M .--. .1. .1. N 00 M `,O M •-. (..,1 VO
00 ON r- 00 00 t.0 ,C, 7 - 7- O. 0 10 11. .--.
0 cT O. P--, ,I1 - r- M .7 - -. vo O. -.00
NI 7. N - N- Ni N --. -.. Nt t0 NI -.
,2246751 39943290
Cr, tr:, 0, vo Crs Cr, N 00 Os M .1. CDS 10 0 rn CT 0 0 'I'
..... - 00 00 C.- V:7 0 OS - M ..n ,n 0 ,- sO O. - OS N
0 `..0 0 V") 50 0 •- s 0 C-• N 1"-- 0 •- s kn rs ,:t VO t0 .-..
7. .4-, kr, Ts ',1' N Os VO 00 M •-• 0 .1. 0 Nt Cr,
m 7- 0 10 00 0 M Ir... rs N te, NI m C, - 0, ,r, O. 0
0 rs OS 0 NI 7. tO .7 ,C, vo 7. ‘0 VO O- 00 Cl --, M
.--. M M NI N N NI m -... NI N NI N --, --. -, --,
Terület, ha
Részarány
.7 .4-, 0, Ts ,--, T.- M Os 0 h0 OS ,C, 7 NI --. 0 r- m
-. .7 c0 Os 00 vo -, •cr 0 -. C. ,--.
- 0 .- 00 Os <1. `4D 0 M VC .... N 00 - NI vo N- 0
es M rs .1. 0 M N 0 r- VO 10 V- 0 ,0 - .1. «cl. 00
- M vo - 0 -, O. Os N NI vo ,n> M ,•0 00 t-- 000 .1 C:,
r‘l - .--. - -
Tulajdono-
sok szám a
O. CP, 01 0 •1. N en 01 .1. C. s.0 ,0 VO 01 kr, C> .1- 00 10
169 S9V 1
7 O. Os C-- .1. 0 N N - O. N Cr, 0, cl. ,0 0 00 vo 00
- t",1 M O. 00 O. rtl 7 m m NI m 0 00 7 1-- 01 0 O.
0 7- 7 00 0 .7 ,r, M C-- t t-- NJ sO m 00 7 0 ,.0 00
.1. V.) Ors r"... 00 V% Cts M ,..O t - 1. 00 ,0 0 7 v, vo tr,
OD
C I.,
u Y ....
0 e., Q?
Ct. C a =
E F2 — 0 CIP
O 0 00
C. N ..., •
Megyék
N 0
cl) ' E
•
.CC
9 ffl
7
Y.0 0 ..5t ..r
0
N< "2 E ,.. c','
., E
USZSS(.,)
10£
h
-co m o -V
>-, , cn
-o
0
,-.
121)
‘2? B4 Q L.
1 -7 NZ L . «M 0 0 M
,,, -u ,,, , s-.
0 ,.. .0 Q.,1 I . N („,
t., , 0 0 • -, cP) .
co ,o1 ,a) O kn ',Z) ›.) M .1.) A 0 .0 u 0 -t5 01 6) T:
CO CO f1] CO U u. C. = = c., Z a. v) v) F-. > > N
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
68 Kovács Teréz TÉT 1996 .4
vz,
O
U
ro
C
álffileele s rene s lelea
.811MUMMULMIUMMOWS
108.111~~911~1~119.
IV1 GUIOM 991911~~915~~99110,
"!!!».11 .1111151ffiellIMMIIMMOdbai
117~11 00~1~1111.11111111111~~
4 s •091 sss111 ~0819 ss ~"
•e ss esss eemwe s ess meaao ss emem ►
ileee~~191~1111~~1~
~1111 . 1111 ~0~1~~1111~~9
•JI ssU sM s MOMMMOO s MUMM sss e~
mhd ems m s
9
s
U:1: : ::: : :.
Jemeememememenememeameememe.
es ms raim ► s0- imiegvss emssm►
m s r• -mmeeles~~. -s-
9~9•~~111111...
111
9819~15MOUt
1
memeemmeme-
me..... wie,
ss
--sammeaw
--........
te
... ...__
IMUlda
MONIMOMM ;
919~9119111,_
MMOMIUM
11~~~1119
s.s.. s
1
4
I II
....,.._
sssss 91h..99
1.9 s1M s DDsss MP
s
-. 1
1
sss MMUs MUUMUW
s IMM s MEMIM
19 1~~111~-
,1191~910 .-7
11111»
19•
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 69
Legtöbb részarány-tulajdonos a nagy létszámú alföldi mez őgazdasági megyékben
van, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékkel az élen.
Az elmúlt esztend ők során a részarány-tulajdonú földek tulajdonba adása haladt a
legvontatottabban. Jellemz ő, hogy eddig csak annak kijelölése történt meg, hogy melyik
táblában van a föld. így ma a tulajdonosok aranykorona-értékét tudják csak nyilvántar-
tani, és esetleg azt, hogy a határ melyik földtáblájában van az. Várhatóan hosszú id ő
telik el addig, amíg a hektárban kifejezett értékhez és a föld helyrajzi számmal ellátott
megjelöléséhez is hozzájutnak az érintettek.
A résztulajdonosok kérhették ugyan a földkiadó bizottságoktól földjeik kimérését. A
földkiadó bizottságok munkája vontatottan haladt. Nincsenek pontos adatok arról, hogy
milyen munkát végeztek az 1996. év végén megsz űnő földkiadó bizottságok. Csak be-
csülni lehet, hogy a részaránytulajdonú földterületek 10-15%-át mérték ki.
A részarány-tulajdonosok földjeinek egy része is gazdát cserélt. Ez az —„adásvétel"
tsz-en belül történt. Az id ős és anyagilag rossz helyzetben lév ő tsz-tagok
részarányföldjeiket eladták az arra igényt tartó fiatalabb, rendszerint vezet ő, de legalább
diplomás szövetkezeti tagoknak. A vételár általában aranykoronánként 500 Ft volt. Ezek
az adásvételek legnagyobb mértékben közvetlenül a tsz-ek átalakulása után zajlottak le.
E folyamat jogi értelemben a privatizáció révén felaprózott term őföldek koncentrációjá-
hoz, kevesebb tulajdonos kezében való összpontosításához vezetett. A földtulajdon
átcsoportosításának forrása az elhalálozás és az elszegényedés. Eredménye pedig az
lesz, hogy az iskolázatlan és id ős rétegek kezéb ől a föld átkerül az iskolázott középkorú
és fiatal rétegek kezébe.
A részaránytulajdonú földek legnagyobb része a sok kis magántulajdonos kezében
marad, de ezeket bérbe adják az átalakult tsz-eknek. Többek között ebb ől áll az átalakult
szervezet közös földalapja.
A tagi és alkalmazotti 20-30 AK érték ű földjei
Az Antall-kormány ideje alatti koalíciós pártok nem akarták teljesen szembeállítani
az egykori és a mai tsz-tagokat és alkalmazottakat, ezért találták ki azt, hogy a jelenleg
ott dolgozók ha nem rendelkeztek kárpótlási vagy részaránytulajdonú földdel, akkor az
ország terültén mindenütt egységesen tagonként 30, az alkalmazottanként pedig 20 AK
értékű földet kapnak a tsz-ek közös tulajdonú földjeib ől. Ilyen alapon 420-450 ezer
ember jutott földhöz Átlagosan 25,2 Ak/ha föld jutott nekik. Vagyis nekik jutottak a
minőségileg legjobb földek. Ez azért is alakult így, mert általában szántót kaptak, ami-
nek közismerten magasabb az aranykorona-értéke, mint a gyepé vagy az erd őé. A meg-
szerzett földterület átlagosan 1,6 ha-t tesz ki, ami nagyobb ugyan, mint az egykori ház-
táji föld, de a megélhetéshez semmiképpen sem elegend ő. Ezekből a tulajdonosokból a
legtöbb Szabolcs-Szatmár-Bereg, majd Bács-Kiskun megyében, a legkevesebb pedig
Győr-Moson-Sopron megyében volt (I. táblázat). 30, illetve 20 AK-jú földhöz Sza-
bolcs-Szatmár-Bereg megyében kilencszer többen jutottak, mint Gy őr-Moson-Sopron
megyében. Aranykoronában kifejezve is a két megye között 7-szeres különbség tapasz-
talható. Ha magas az ilyen tsz-tagok aránya, az azt jelenti, hogy ott nagy volt a munka-
erő-elvándorlás, és fordítva, az ő alacsony arányuk arról tanúskodik, hogy a térség szö-
vetkezeteiben egy stabil munkaer ő dolgozott.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
70 Kovács Teréz TÉT 1996 .4
E földek tekintetében is megindult egy újabb tulajdonváltás. A 20-30 aranykoronás
tulajdonnal bíró tsz-tagok és alkalmazottak ha nehéz anyagi helyzetbe jutottak, akkor
eladták a földjeiket a tsz-en belül. A vev ő az agrárértelmiség korábban említett csoportja
volt. Az ár is hasonló volt, mint a kárpótlási vagy részarány-tulajdonú földek esetében.
A nagy eladások a tsz-átalakulásokat követ ő első évben voltak. Ez a folyamat még
jobban oda vezetett, hogy a mez őgazdaságban dolgozó iskolázatlanabb és szegényebb
csoportok kezéből a föld az iskolázottabb és gazdagabb rétegek kezébe került.
Kárpótlási földek
A rendszerváltást követ ően az Antall-kormány négy kárpótlási törvényt hozott meg.
Ezek végrehajtása ma gyakorlatilag befejezettnek tekinthet ő. A szövetkezeti közös tu-
lajdonú földekből kellett a szövetkezeteknek elkülöníteni a kárpótlási földalapokat.
Ezeknek a földeknek a tulajdonosait az árverés lebonyolítása, illetve annak eredménye
alakította. Az árverésen eladott föld a kárpótlásra jogosult árverési vev ő tulajdonába
került, míg az árverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földek a
tagok tulajdonába kerültek.
Ami a kárpótlási földalapok kijelölését illeti, elmondható, hogy az els ő kárpótlási tör-
vény alapján beérkezett igények révén a megyei kárrendezési hivatalok a gazdálkodó
szervezetek felé 47 millió aranykorona érték ű kárpótlási földalap kijelölését kérték. Az
akkori tsz-ek, állami és erd őgazdaságok hozzávet őlegesen 38 millió aranykorona érték ű ,
kárpótlási földalapot jelöltek ki. Ebb ől a tsz-ek kárpótlási földalapja 33,8 milliót tesz ki
(1. táblázat).
A kárpótlási árverések 1992. augusztus 20-án kezd ődtek. A legtöbb árverés 1993 ta-
vaszától 1994 tavaszáig, a második a szabad választásokig volt. A választások után
szinte megállt a kárpótlási földek eladása. Ennek oka részben a kormányváltásban, rész-
ben abban keresend ő, hogy elfogyott a kárpótlási földalap. Az újabb kárpótlási földalap
kijelölést a Boross-kormány már nem vállalta, a Horn-kormány pedig a kárpótlás gyors
befejezését ígérte, amibe nemigen fér bele további kárpótlási földalapok kijelölése.
Ráadásul napjainkra nagyon lecsökkent az állami földek aránya is.
Összehasonlítva a megyéket a részarány, a tagok és alkalmazottak, továbbá a kárpó-
toltak aranykoronája tekintetében, a legnagyobb regionális különbségek a kárpótlási
földek terén mutatkoznak.
A kárpótlási árveréseken 1994. november 9-ig 36,7 millió aranykorona érték ű föld
kelt el. Az eladott aranykorona-értékek alapján a megyék között els ő helyen álló Békés
(5,2 millió AK) és az utolsó helyen álló Nógrád (423 ezer AK) között 12,5-szeres kü-
lönbség van (4. ábra).
Az eladott kárpótlási földterületek nagysága 1994 novemberében 36,7 millió AK, ami
2,1-2,4 millió hektárnak felel meg. A kárpótlási árveréseken félmillióan vásároltak
földet.
A legnagyobb vásárlási igény a kárpótlási földek iránt a három dél-alföldi megyében,
továbbá a tőlük északra es ő Jász-Nagykun-Szolnok megyében és a velük keleten hatá-
ros Hajdú-Bihar, illetve a nyugaton határos Tolna megyében volt. Ez a terület egy össze-
függő régiót alkot, amelyet délkelet magyarországi agrárrégiónak nevezek. Ez hagyo-
-
mányosan mezőgazdasági térség, amely egy sajátos történelmi utat járt be. Már a török
kiűzése után tanyarendszer jött létre, és az országban itt bontakozott ki el őször egy sza
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 71
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
72 Kovács Teréz TÉT 1996 .4
bad paraszti árutermelés, amely főként a szürkemarha tartására és exportjára alapozó-
dott. Erre a vidékre a kis- és középbirtok volt a jellemz ő. A két világháború között a
parasztpolgárosodás terén is a legmesszebbre itt jutottak. A tsz-rendszer fénykorában is
valahány kistérségben intenzív gyümölcs-, sz őlő- vagy zöldségtermesztés folyt, mert a
magánszféra sok helyütt rá tudott épülni a tradicionálisan kialakult évszázados kertészeti
kultúrára. A zöldség-, gyümölcs- és sz őlőtermelésnek szükségszer űen megteremt ődött a
háttér szolgáltatása és a kisipara is. A magánszféra e mez ővárosok, nagyfalvak és tanyák
térségében nagyságrendileg fejlettebb volt már a 70-es években, mint a tipikus magyar
falvak nagy részében. A térségben napjainkban magas a munkanélküliség, de ezeknek a
munkanélkülieknek egy jelent ős része tud legalább félegzisztenciát teremteni a mez ő-
gazdasági vegyes gazdaság m űködtetése révén. Ezen túlmen ően e délkelet-
magyarországi mezőgazdasági régió néhány megyéjében még sajátos tényez ők is hozzá-
járultak az átlagot meghaladó kárpótlási igények megjelenéséhez. Békés és Tolna me-
gyében magasak a földek aranykorona-értékei, Békésben ráadásul kevés (mindössze
4%) az erdők aránya, amelyeknek közismerten alacsony az aranykorona-értéke. Végül
ebben a megyében az átlagosnál er ősebb a Kisgazdapárt, amely propagandájával a kár-
pótlási igények növelésének malmára hajtotta a vizet. Jász-Nagykun-Szolnok megyében
a teljes kollektivizálás idején nagyon kemény tsz-szervezés folyt. Ebben a megyében a
tanyákat, a középparaszti birtokok utolsó mentsvárait, mind lebontották, nem úgy, mint a
szomszédos Bács-Kiskun, Csongrád vagy Békés megyében. Mivel a kártevés nagyobb
volt, ezért most, 30 év után, amikor mód nyílt rá, a volt egykori birtokosok, illetve azok
leszármazottai restaurálni akarták birtokukat, és az ahhoz kapcsolódó politikai hatalmu-
kat is. Ugyanakkor fellépnek azok az erők is, amelyek meg akarták és meg is tudták
akadályozni ezeket a törekvéseket.
Az említett délkelet-magyarországi agrárrégión kívül még Fejér és Gy őr-Moson-
Sopron megyében volt az átlag felett a kárpótlási földvásárlási igény. Fejér megyében
szintén magasak a földek aranykorona-értékei, és emiatt t űnik soknak a kárpótlás. Gy őr-
Moson-Sopron megyében, hasonlóan Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, visszaüt a ke-
mény téeszesítési politikai. Ez volt ugyanis egykor az els ő szocialista megye, vagyis itt
sikerült el őször minden településre kiterjed ő tsz-t szervezni. Általában érvényes, hogy
ha a földet egykor er őszakosabban vették el, akkor most a volt tulajdonosok azt jobban
kérték vissza, mintha csak egyszer űen, simán elvették volna.
Vas, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben átlagos, míg a többi megyében az
átlag alatt van a kárpótlási földvásárlás. Közülük mindenképpen kiemelkedik Szabolcs-
Szatmár-Bereg megye, amely végül is mindazon tulajdonságokkal rendelkezik, mint az
említett délkelet-magyarországi agrárrégió, kivéve a parasztpolgárosodási hagyományo-
kat. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szegényparaszti múlttal bír. Az ilyen hagyományok
nem vezetnek a kárpótlási földvásárlások növekedése felé.
Somogy megyében a beadott kárpótlási földigények (2,4 millió AK) és a ténylegesén
megvásárolt kárpótlási földek (1,1 millió AK) között az országban egyedülállóan nagy
különbség van, ami részben magyarázható az elöreged ő népesség magas arányával és a
gyér néps űrűséggel, de nyilván egyéb tényez ők is hozzájárultak ennek a jelenségnek a
kialakulásához.
A többi megyében — Veszprém, Baranya, Heves, Zala, Komárom-Esztergom és Nóg-
rád — többek között azért is alacsony a földkárpótlási igény, mert az átlagosnál nagyobb
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996.4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 73
területet tesz ki az erd ő, továbbá a terület szempontjából ezek többnyire a kisebb me-
gyék.
A kárpótlási földvásárlásban részt vettek nem csak az egykori földtulajdonosok, ha-
nem a politikai kárpótlási jeggyel, illetve az elvett ház vagy vállalkozás alapján kárpót-
lási jeggyel bíró tulajdonosok is. Gyakran az eredeti kárpótoltak kárpótlási jegyeiket
eladták a névérték 70-80%-áért. E földvásárláson — zsebszerz ődés révén a vevők lettek
a tulajdonosok. Ezen a —„piacon" nem kis számban jelentek meg a külföldi (ausztriai,
szlovéniai, szerbiai) vásárlók is, és sajnos, nem csak a határ menti településeken. Napja-
inkban vélhetően 40 ezer ha föld van zsebszerz ődések révén a külföldiek tulajdonában.
A földek iránt a legnagyobb érdekl ődés a nagyvárosok és az üdül őkörzetek határában
volt, ahová az elmúlt évtizedekben nagy volt a bevándorlás. Ott befektetési céllal vásá-
roltak az emberek. A nagyvárosiak tájékozottabbak, mint a vidéki lakosság. Ők nagyon
jól tudják, hogy ha az EU tagjai leszünk, akkor a földek értéke Magyarországon is a
mainak többszöröse lesz. Mostani befektetésük révén egykor majd jelent ős haszonra
tesznek szert.
Az állami földtulajdon privatizációja
A rendszerváltás el őtt Magyarországon a földterületek 29%-a volt állami tulajdonban,
ugyanaz p1. Hollandiában 1,2%-ot tesz ki.
Legtöbb állami tulajdonú föld az állami gazdaságok, az erd ő- és fafeldolgozó vállala-
tok kezelésében volt. Jelent ős volt még a nem mez őgazdasági jellegű állami földterület.
Az állami gazdaságok földterületeinek kb. 20%-a kárpótlási alapba került, és hozzá-
vetőlegesen ugyanannyit tesz ki az ott dolgozó alkalmazottaknak juttatott föld, ami sze-
mélyenként 20 aranykoronát tett ki. A volt állami gazdaságok földjei, p1. a tangazdaság-
ok az egyetemekhez, iskolákhoz kerültek. Jelent ősek még a természetvédelmi övezetek-
hez került állami földek.
2. TÁBLÁZAT
Az állami földtulajdon megoszlása (1989)
(Division of agricultural fields in state property [19891)
Kezelők ha (ezer) %
MÉM-hez tartozó 124 állami gazdaság 976,2 36,6
Más tárcához tartozó 5 állami gazdaság 23,1 0,9
Egyéb mezőgazdasági vállalatok és költségvetési szervezetek
125 0,5
(18 gazdaság)
Egyéb gazdasági ágak vállalatai és költségvetési szervei (31 gazdaság) 69,1 2,6
Erdő- és fafeldolgozó vállalatok 848,5 31,8
Egyéb erdőgazdasági vállalatok és költségvetési szervek 167,3 6,3
Egyéb állami, nem mezőgazdasági jellegü földterület 570,9 21,3
Összesen 2667,6 100,0
Forrás: Csete L. (1995) Gazdálkodás, 5. 28. o.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
74 Kovács Teréz TÉT 1996 s 4
Az állami gazdaságok részvénytársaságokká alakultak. Az itt dolgozók is kaptak egy
kisösszegű részvényt, majd privatizálták a gazdaságokat. Kivételt képez az a 28 állami
gazdaság, amelyek többségi tartós állami tulajdonban maradtak, a biológiai alapok őrzé-
se, a vetőmagtermelés és a tenyészállat-nevelés céljából. Az ország nyugati részén a volt
állami gazdaságok vegyes tulajdonosok (magyar és külföldi) kezébe kerültek, a korábbi-
nál kisebb szervezetként (rt., kft., bt., holding) m űködnek, a földet pedig bérlik az ÁPV
Rt.-től.
Ugyanakkor a volt állami gazdaságok jelent ős részét, illetve azok jogutódait felszá-
molták a csődeljárások során.
Az erdő- és fafeldolgozó vállalatok földterületeinek kb. 20%-a került a kárpótlási
alapokba. Ezek a vállalatok is részvénytársasággá alakultak, és bérlik az erd őket az ÁPV
Rt.-től. Magyarországon ma az erd őterületeknek közel 40%-a magántulajdonban, 60%-a
állami tulajdonban van. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy ma a legtöbb állami tulajdonban
lévő földön erdő van. A magántulajdonú erd ők korábban főleg tsz-kezelésben voltak, és
most ezeken erdőbirtokosságok alakulnak az erd ők kezelése céljából.
Nincsenek pontos adataink arról, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása során az ál-
lami gazdasági alkalmazottak közül hányan kaptak 20 AK érték ű földet. (Becslés szerint
100 ezer körül van ez a szám.) Tehát őket nem számítva, 2 434 550 földprivatizációs
eset volt. (Természetesen el őfordult, hogy valaki kétszer is érintett volt, de ezt leszámít-
va mintegy 2 millióra becsülhető a földprivatizációban szerepl ő állampolgárok száma.)
Átlagosan az állampolgárok 23,8%-a volt érintve a földprivatizációban. A területi kü-
lönbségek e tekintetben jelent ősek (5. ábra). A földprivatizációban érintett állampolgár-
ból arányaiban SZabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legtöbb, 46,5%, a legkevesebb
(12,3%) pedig Komárom megyében.
Három nagyobb térség rajzolódik ki a földprivatizációban részt vettek magas aránya
tekintetében:
— Az ország keleti részén Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Hajdú-Bihar és részben
Heves megye is. Ez egy hagyományosan elmaradott agrártérség.
—Az ország nyugati részén Zala, Vas és részben Gy őr-Moson-Sopron megye. Itt
vélhetően a külföldiek földigénye megteremtette azt, hogy a földre mint piaci értékre
tekintsenek.
—Az ország középs ő, déli részén Bács-Kiskun és részben Tolna megye. Ez egy ha-
gyományosan jó agrárvidék, ahol a földnek —többek között — azért van értéke, mert a
zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés sok családnak biztosítja a kiegészít ő, vagy eset-
leg a fő jövedelmi forrást.
Ami kimaradt ebb ől, az az iparosítás, els ősorban a szocialista iparosítás révén prefe-
rált térségek, mindenekel őtt a bányavidékek, Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-
Zemplén, Baranya, Nógrád megyék.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 75
V
.m s ►
111,15eb.
1•111111111»
MM
dialID ss ,
UMMOUNIUM.
41~1~111.1
1d111 ~1~88115o.
~Mi s ilealli
A11150.111 IMMO.
MM IIMUMS,
11
1110111 111~
sss
sms EH]
IMMIIMUMMe
1111111111Malr
1111~Weelm.
IMOUIPo -'
MINIffii4
lille
lex
m
16.4
II
db.
11..
~BIM
111~1~
1911~1~1
.e.
NGDOUROWM,
~~1111910~1~
-magelleM ~ML
~MM MEGIEUMBIL
1~111111 MIMOMEIll
I ss MMe 11 ss gilieb•
• s GI s M s ONUMOMMUMS
1~111 s 9 s 511~
1 ~iler - 1~1~111~1
ge0~~~1~
IlLorix ,
01oi
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
76 Kovács Teréz TÉT 1996 .4
A földprivatizáció hatása a földhasználatra
A mezőgazdaság privatizációja nemcsak a földtulajdon dekoncentrációjához, hanem
az egész ágazatban a gazdálkodási szervezetek számának megsokszorozódásához veze-
tett (ami csak részben magyarázható a privatizációval). Példaként említhet ő, hogy míg
1990-ben 535 jogi személyiségű gazdasági társaság volt, addig 1995-ben már 3848 ilyen
társaság létezett országszerte. 1990-ben 1405 szövetkezetr ől tudtunk, öt évvel kés őbb
számuk 2117-re szaporodott. 1995-ben további 2727 jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság és 29 976 egyéni vállalkozás m űködött. Öt évvel a rendszerváltás után az összes
mezőgazdasági, vad-, erd őgazdálkodási és halászati szervezet száma 39 385 volt. Ez egy
olyan dekoncentrációs folyamat, amely még nem fejez ődött be. A szocializmusban jel-
lemző nagy- és kisüzemek helyett fokozatosan egy kiegyenlítettebb hármas struktúra
kialakulását fog érvényesülni. A földhasználat szempontjából ez azt jelenti, hogy egy-
egy nagyüzem művelésében lévő átlag földterület tovább csökken. Így azok a nagyüze-
mek, amelyek megmaradnak, azok is kisebbek lesznek, mint eddig voltak. Ugyanakkor a
nagyobb méretű kisüzemek száma is pedig növekszik. Következésként megjelennek a
középüzemek vagy középbirtokok, amelyeket leggyakrabban egyéni vállalkozás, kft. és
bt. formájában m űködtetnek.
Ma Magyarországon a földhasználat sokkal ésszer űbb formát ölt, mint ahogy arra a
tulajdonformák alapján következtetni lehetne (3. táblázat). Vagyis a földhasználók szá-
ma lényegesen kisebb a tulajdonosokénál.
3. TÁBLÁZAT
Az összes földterület gazdálkodási formák szerinta)
(Total land area divided by corporate forms offarming)
1994 1995
ezer ha %-os meg- ezer ha %-os meg-
oszlás oszlás
Gazdálkodó szervezetek 5813 62,5 4801 51,6
— gazdasági társaságok 3086 33,2 2893 27,9
— szövetkezetek 2727 29,3 2208 23,7
Egyéni gazdálkodók és a lakosság más csoportjai 2785 29,9 4035 43,4
— egyéni gazdálkodók' ) 2074 22,3 2700 29,0
Nem mezőgazdasági hasznosítású'' 705 7,6 467 5,0
Összesen 9303 100,0 9303 . 100,0
a) Földhasználat; b) becsült terület; c) üdül ők, hobbi- és egyéb területingatlanok.
Forrás: Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1995. KSH, 1996. 176. o.
Tehát 1995-ben a földterületeknek a b ő negyedét, 27,9%-át a gazdasági társaságok,
23,7%-át pedig a szövetkezetek m űvelik. Az egyéni gazdálkodók a földterületek 29%-án
gazdálkodnak. Ez utóbbiak m űvelésében lévő földterület 1994-r ől 1995-re jelent ősen,
6-7%-kal nőtt.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 77
A vetetlen szántók aránya a földprivatizáció során megn őtt, amit rendezetlenség jele-
ként kell értékelni. Bíztató azonban, hogy az utolsó évek e területen javulást hoztak,
fő leg a szövetkezetek esetében érvényes ez. Legtöbb vetetlen szántót az egyéni gazdál-
kodók mondhatnak magukénak.
4. TÁBLÁZAT
Vetetlen szántó (ezer ha)
(Uncultivated land [1000 hectarsp
1986-1990. 1991-1995. 1994 1995
évek átlaga évek átlaga
Gazdasági társaságok' 19 39 34 32
Szövetkezetek 60 116 53 24
Egyéni gazdálkodók 3 99 149 135
Összesen 82 254 236 191
*Vállalatokkal és költségvetési szervekkel együtt
Forrás: Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1995. KSH, 1996.180. o.
A termő föld privatizációja Magyarországon a földtulajdon és a gazdasági szervezetek
felaprózódásához, dekoncentrációjához vezetett. A term őföld-privatizációval kapcsola-
tos jogszabályok végrehajtásával a dekoncentráció egyrészt befejez ődött, másrészt vi-
szont a jelenlegi örökösödési törvény következtében az elhalálozások révén tovább
folytatódik. A gazdasági szervezetek felaprózódása napjainkban is tart, ami egyrészt a
politikai indíttatású privatizációnak, másrészt a piaci viszonyok térnyerésének tudható
be. Ugyanakkor a tulajdonváltozással egyid ő ben spontán módon megindult egy földkon-
centráció is. Ez nem csak a m ű velésre, hanem a tulajdon koncentrációjára is érvényes. A
nehéz anyagi helyzetben lév ő , sok elöregedett vagy szakképzetlen tulajdonos ahogy
megszerezte a földtulajdonát, eladta azt a fiatalabb, szakképzettebb agrármenedzser
rétegnek. Bár ezeknek az új tulajdonosoknak a nagy része ma még egyéni gazdálkodást
nem, vagy csak részben folytat, mégis ők és a jelentős paraszti múlttal rendelkez ő kö-
zép- és fels őfokú végzettség ű és ma már gazdálkodó személyek lesznek a majdani
agrártulajdonosi polgárság fő képviselői.
Tehát az egykori földtulajdonosok leszármazottai és a közelmúlt agrár nagyüzemi
értelmiségei ezen a ponton találkoznak. Felvet ő dik a kérdés, hogy mi készteti a mai
nagyüzemi agrármenedzsmentet majdan a magángazdálkodásra? A válasz a várható EU-
csatlakozásban keresend ő . Nehéz, szinte lehetetlen olyan szövetkezeti törvényt megfo-
galmazni, amely megfelel az EU-normáknak, és egyúttal a magyar mez őgazdasági szö-
vetkezetek mai formában való (els ősorban termel ő , csak kis részben szolgáltató és érté-
kesítő szervezet) fennmaradásának. Ráadásul az EU agrártámogatási rendszerébe nem-
csak a kis, hanem a nagy gazdaságok nem férnek bele. A Közös Agrárpolitikában (CAP)
a támogatások els ősorban a józan méretű vállalkozásokhoz, amelyek lehet ővé teszik,
hogy a hagyományos gazdálkodó család gazdaságilag elfogadható módon fennmaradjon,
jutnak el. A mindenkori agrárpolitikának számolnia kell ezzel.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
78 Kovács Teréz TÉT 1996 s 4
Irodalom
1991. évi XXV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdoná-
ban igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról
1992. évi I. törvény a szövetkezetekr ől.
1992. évi II. törvény a szövetkezetekr ől szóló 1992. évi I. törvény hatálybelépésér ől és az átmeneti szabályok-
ról.
1992. évi XXIV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdo-
nában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásának igaz-
ságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról.
1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlá-
sáról.
1994. évi XXXII. törvény az ún. pótkárpótlásról.
Csete L. (1995) A magyarországi állami gazdaságok privatizálása és átalakítása. Gazdálkodás, 5.20-35. o.
Egyéni gazdálkodás a mezőgazdaságban. KSH, Budapest, 1994.
Enyedi Gy. — Tasnádi P. (1996) Az átalakuló magyar mez őgazdaság. Info Társadalomtudomány, 36. Buda-
pest.
Halmai P. (1995) Az Európai Unió agrárrendszere. Mezőgazda, Budapest.
Kovács T. (1994) A kárpótlás területi sajátosságai. In: A magyar mez őgazdaság helye Európában. I. kötet.
XXXVI. Georgikon Napok, Keszthely, 51-57. o.
Kovács T. (1995) A mez őgazdaság privatizációjának és szervezeti átalakításának hatása a regionális fejl ődés-
re. In: Regionális politika a piacgazdasági átmenetben. (Szerk.: Heged űs M.) Gazdaságkutató Intézet,
MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest—Pécs, 87-106. o.
Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1995. KSH, Budapest, 1996.
Tóth L. (1995) Globalizáció és regionalizáció. Szeged.
REGIONAL ASPECTS OF THE PRIVATISATION
OF ARABLE LANDS
- TERÉZ KOVÁCS
In Hungary, in the past half a century radical changes took place in land ownership
three times. The last one was carried out during the period of the first freely elected
government after the change of the political system. In theory, 2 million people, i.e.
every fifth citizen acquired some land. For want of skills and capital, many did not use
their right and sold their lands as soon as they obtained it. Others lend the gained land.
In Hungary there is a very high number of land owners at the moment, but in the land
use a concentration can be seen. This led to an equalisation replacing the small home-
steads and giant estates typical in the socialist era: There are large, medium size and
small estates, as well. The farmers, the co-operatives and the different types of busi-
nesses have equal one third shares of the land. The area of lands cultivated by farmers
increased by 6-7% from 1994 to 1995. In this period it was mainly the co-operatives that
lost some of their lands, which is surprising because the socialist-liberal government,
elected in 1994, supported the co-operatives and not the farmers, even if not in a de-
clared way.
Kovács Teréz: A termőföld privatizációjának regionális vetülete
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 61–79. p.
TÉT 1996 s 4 A term őföld privatizációjának regionális vetülete 79
The proportion of the citizens interested in land privatisation is not even throughout
the whole of Hungary. Three regions are spectacular from this aspect:
— The first one is in the eastern part of Hungary, which is an economically
underdeveloped region;
— The second one is in the western part of the country, where, due to the illegal land
purchases of the foreigners, land is a valuable property;
— The third region is in the south-middle part of Hungary. It is a traditional
agricultural region with a high share of vegetable- and fruit growing and viticulture.
The counties where land privatisation was less important were mainly the mining
counties preferred in the socialist era.
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 80. p.
Szlavón tölgyes keményfaliget a Dráván (Pálfai L.)