Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 51-60 A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG KÖRNYEZETI ÉS REGIONÁLIS PROBLÉMÁI (Environmental and regional problems of the Hungarian agriculture) SÁNTHA ATTILA A hagyományos gazdálkodási modell jellemz ői és környezeti hatása Az ország megkésett gazdasági fejl ődése az agrártermelés színvonalára is rányomta a bélyegét. A növekvő népesség ellátására a húszadik század elejéig megtörtént a m űve- lésre alkalmas területek vízrendezése és mez őgazdasági művelésbe vonása. A mezőgaz- daság belterjességének növekedését a szántóföld és a kert-gyümölcsös m űvelési ágba, valamint a szőlőtermesztésbe vont területek növekedése, továbbá a hagyományos parlagi állatfajták (szürke marha, racka juh, mangalica disznó) fokozatos háttérbe szorulása jelezte. A századfordulóig tartó és a mez őgazdaságra is jelentős hatást gyakorló gyors gazdasági fejlődés az I. világháborúval megtört. A mez őgazdaság elvesztette a közvetlen külső piacait, az alacsony életszínvonal miatt a bels ő fogyasztás is stagnált, a nyomott árak mellett a mezőgazdasági termékekb ől egy tartós kínálati helyzet alakult ki. A piac és a tőkehiányos ipar lassú fejl ődése nem biztosított elegendő munkahelyet, így a mez ő- gazdaságban jelentős nagyságú rosszul képzett, alacsony fokon hasznosított munkaer ő vegetált. A helyzetet még rontotta a föld széls őséges tulajdoni megoszlása, amelyet legjobban az mutat, hogy az 500 katasztrális holdnál nagyobb földterülettel rendelkez ő 3123 földbirtokos — a földbirtokosok 0,27%-a — tulajdonában volt a földterület 32,7%-a, míg az 5 katasztrális holddal vagy annál kisebb területtel rendelkez ő 674 414 kisbirto- kos — a földbirtokosok 58,7%-a csupán a földterület 8,9%-át birtokolta. A rossz piaci lehetőségek, az alacsony termel ői jövedelmek, valamint az olcsó munkaer ő túlkínálata nem tette lehetővé a mezőgazdaság egészében a termelés modernizációját, így — egyes mintagazdaságokat leszámítva — a termelés alacsony eszközráfordítással, alapvet ően az élőmunkára alapozva folyt (a mez őgazdaság foglalkoztatta 1950-ig a népesség több mint 50%-át), ennek megfelel ően fajlagosan kis élőmunka és területi hatékonyság mellett. A vonóerő több, mint 90%-át állati vonóer ő szolgáltatta, az 1 ha mez őgazdasági területre jutó műtrágya-hatóanyag felhasználás pedig 1938-ban is még csak 2 kg/ha volt. A min- tának tekintett Dániától az országot 2-3 évtizedes lemaradás választotta el, annak ellené- re, hogy ezzel a teljesítményével is az ország Európa középmez őnyében helyezkedett el, mutatói meghaladták a dél- és kelet-európai országok teljesítményét. Mivel a háború után, lényegében 1960-ig — bár változó mértékben — radikális t őkeki- vonás ment végbe a mezőgazdaságból, amely az iparfejlesztés megindulásával.már je- Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. 52 Sántha Attila TÉT 1996 s 4 lentős munkaerő elvesztésével is járt, a termelés a lassan növekv ő gépi vonóerő és mű- trágya felhasználás ellenére (1960-ban 23 kg/ha) lényegében stagnált, a termelési tech- nológia terén tovább n őtt az ország elmaradottsága a nyugati fejlett országokkal szem- ben. Így lényegében az 1960-as évek elejéig életben maradt az a hagyományos mez ő- gazdasági modell, amelyet a fejlett nyugat-európai országokban már az els ő világháború után meghaladtak. Ennek egyik alapvet ő jellemzője volt — az ipari eszközök hiánya és drágasága miatt — az ipari inputok alacsony felhasználása. Mivel az ágazat küls ő erőfor- rásokra csak korlátozott mértékben támaszkodhatott, ezért teljesítményét az határozta meg, hogy a rendelkezésre álló er őforrásokat hogyan tudja hasznosítani. Ezért minden terméknek a teljes kör ű hasznosítására törekedtek, még a melléktermékeket (pl. szalma, kukoricaszár, trágya) is vagy takarmányozásra vagy almozásra, vagy pedig trágyázásra, illetve tüzelésre használták fel és lényegében nem ismerték a hulladék fogalmát. A mel- léktermékeknek az ökológiai ciklusokhoz hasonló, a talajtól a talaj ig tartó zárt forgalma mai szempontból rendkívül pozitívan ítélhet ő meg, mert lényegében a termelés viszony- lag alacsony környezeti terhelés mellett folyt. Ennek ellenére — els ősorban a szegénysége miatt — nem tekinthet ő ez a termelési mo- dell ökológiai szempontból optimálisnak, mert a szalag parcellák hegy-völgy irányú művelése hozzájárult a talajok eróziós pusztulásához, nagy térségekben a term őréteg lekopásához és az alacsony színvonalú tápanyag utánpótlás miatt pedig a talajok táp- anyag készletének csökkenéséhez. A rosszul kezelt trágyakazlak szennyezték a talajt, a talaj- és a felszíni vizeket, továbbá az élelmiszerek (pl. tej) higiénikus kezelésének feltételei sem voltak meg. Ez a termelési mód gazdasági szempontból is tarthatatlanná vált, mert a küls ő inputok hiányában termelés növelésére csak nagyon kis lehet őséget nyújtott (p1. a búza átlaghozama 1938-ban és 1960-ban is 1,6 t/ha volt) és rendkívül magas volt a termelés él őmunka igénye. A rossz infrastrukturális feltételek, a magas szállítási költségek arra kényszerítették a termel őket, hogy a termelési szerkezetük kialakításakor els ősorban a helyi piaci lehető- ségeket és a helyi termelési adottságokat vegyék figyelembe. így alakultak ki a nagyvá- rosok környékén a zöldség- és gyümölcstermel ő körzetek, míg távolabb általában szán- tóföldi kultúrákkal és állattenyésztéssel, sz őlő- és bortermesztéssel foglalkoztak. így a természeti adottságok és a piaci és szállítási lehet őségek függvényében nagyon sokszínű, egymástól eltér ő termelési körzetek alakultak ki, amelyet a hagyományok is jelent ősen befolyásoltak. Ez utóbbi jól megfigyelhet ő volt pl. Pécs környékén, ahol az egymás mellett lévő magyar, horvát és német nemzetiségi falvak termelési szerkezete, a piacra vitt áru összetétele jelent ősen eltért egymástól. Például a horvát falvakban nagy mérték- ben termesztették a gyökérzöldségeket és a káposztát, valamint a tarlórépát, a magyar falvakból inkább paradicsomot, paprikát, ubórkát és tejet, a német falvakból pedig tejet- és gyümölcsöt vittek a piacra. A várostól távol lév ő hegyi falvakban a szarvasmarha- tenyésztés, az Ormánságban a víziszárnyas (toll) — és sertéstenyésztés volt a legfonto- sabb ágazat stb. A tájtermesztésben külön kategóriát képviselnek azok a több évszázados múltra visz- szatekintő szőlő — bor, és zöldségterm ő tájak, amelyek nemzetközi hírnevüket az átla- gosnál jobb természeti és gazdasági adottságok mellett, a piacok által nagyra értékelt fajták meghonosításának, illetve sajátos min őségű tájfajták kialakulásának köszönhették (pl. a tárolást és szállítást jól elvisel ő makói hagyma). Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. TÉT 1996 s 4 A magyar mez őgazdaság környezeti és regionális problémái 53 Az iparszer ű gazdálkodási modell kialakulása és környezeti hatása A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése után megkezd ődött a mezőgazdasági terme- lés iparszer ű modelljének kialakítása. A gyors ütemet az indokolta, hogy a mez őgazda- ság átszervezésével egyidej űleg elvesztette a munkaer ő állományának jelent ős részét és a korábban a kisüzemekben használt eszköztömeg szinte egyik évr ől a másikra, a nagy- üzemek létrejöttével használhatatlanná vált. 1959 és 1969 között a mez őgazdaságban foglalkoztatottak száma 700 000-rel csökkent, a mez őgazdaságban dolgozók aránya pedig 41%-ról 25%-ra mérsékl ődött, és ezzel főleg az őszi munkacsúcsok idején jelen- tős munkaerő hiány alakult ki. A mezőgazdaság fejlesztésének másik indoka volt a la- kosság olcsóbb hazai élelmiszerrel történ ő ellátása (1965-ig jelent ős volt a gabona és húsimport), valamint az iparfejlesztés növekv ő energia, gép- és nyersanyag igényének kielégítése érdekében a mezőgazdasági termék export fokozása. Megoldást a termelés gyorsütemű műszaki fejlesztése jelenthette csak. Az ehhez szükséges modellek és esz- közök azonban sem hazai, sem pedig szocialista relációban nem álltak rendelkezésre, ezért hosszú próbálkozás után végül az amerikai farm modell meghonosítására került sor. Ezzel a nagyüzemekben gyors ütemben elkezd ődött az ún. iparszer ű termelési mo- dell kialakítása, amely egy olyan árutermel ő modell, amely rendkívül nagy mértékben támaszkodik az ipari eredet ű inputokra, teljesítményét alapvet ően ezek mennyisége és minősége határozza meg, az ipari eszközök viszonylagos olcsósága miatt azonban egyi- dejűleg leértékeli azokat a bels ő üzemi kapcsolatokat (pl. melléktermékeket), amelyek a hagyományos termelés környezetkímél ő és takarékos jellegét biztosították. Ezzel lépett át a mezőgazdaság a manufakturális korszakból az ipari tömegtermelés korszakába, annak minden pozitív és negatív következményével együtt. Minden termelési modellváltás áldozatokkal jár. A kérdés az, hogy az el őnyök meny- nyire haladják meg és egyáltalán meghaladják-e azokat a társadalmi áldozatokat, amellyel a modellváltás járt. Az iparszer ű modell az átlaghozamok gyors ütem ű növelé- sével a mezőgazdasági terméshozamokat másfél évtized alatt megduplázta, a mez őgaz- dasági termelést a fejlett régiók színvonalára emelte. A termelési rendszerek és a háztáji integráció hozzájárult az egész mez őgazdasági termelés gyors ütem ű modernizációjá- hoz. A műszaki fejlesztés munkaerő felszabadító hatása lehet ővé és egyben szükségessé tette a mezőgazdasági üzemek számára a kiegészít ő tevékenységek fejlesztését és ezzel a mezőgazdasági térségekben az ipar meghonosítását. A '80-as évekt ől kezdve, a mező- gazdasági túltermelés általánossá válásával és egyben a mez őgazdasági termékek piaci leértékel ődésével a kiegészít ő tevékenység a legjobb jövedelem termel ő tevékenységgé vált. Ezzel egyidej űleg viszont erősen nőtt az agrár ágazat ipari függése (pl. a mez őgaz- dasági területre kivitt növényi tápanyagok 85%-át a m űtrágya szolgáltatta), az ipari eszközök felhasználása a korábbi szint 5-10-szeresére növekedett (pl. a m űtrágya- hatóanyag felhasználás kb. 20 kg-ról 220-240 kg-ra), sokszorosan meghaladva a ter- méshozamok növekedésének a mértékét. Az ipari anyagok és eszközök növekv ő és sokszor egyoldalú felhasználása egyre súlyosabb terhelést jelentett a környezetre. Ezek jelentős része megfelel ő körültekintéssel jórészt ellensúlyozható lett volna és bár nem okoztak megfordíthatatlan károkat, összességében a természeti elemek leértékelése és a melléktermékek hasznosításának elhanyagolása a gazdálkodásban jelent ős költségnöve- Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. 54 Sántha Attila TÉT 1996 s 4 kedéssel és a természeti elemek károsodásával járt. A talajok esetében legf őbb gondot a megfelelő körültekintés nélkül (p1. lejt ős területeken is) kialakított nagy táblák okozták, amelyek a szél (defláció) és a víz (erózió) okozta károk növekedését eredményezték. Ezek jelentős mértékben mérsékelhet ők lettek volna az elhanyagolt területek beerd ősíté- sével, a szervestrágyáz4s növelésével, a körültekint ő szervesanyag-gazdálkodással, a tömörödött talajok mélylazításával, a savanyodó talajok mésztrágyázásával, a m űvelési eszközök (pl. lejtős területek tárcsázása) és a m űvelési irány jobb megválasztásával. Ezekre azonban csak az éves eredményekre koncentráló gazdálkodási gyakorlat nem fordított figyelmet. Így miközben a magas színvonalú m űtrágya felhasználás hatására növekedett a talajok tápanyag ellátottsága, ezzel egyidej űleg csökkent a talajok humusz- tartalma, romlott a vízgazdálkodása, pH-ja és növekedett az erózió és defláció kártétele. A műtrágya felhasználás során nem a felhasznált mennyiség, hanem a m űtrágyák helytelen tárolása, a nem megfelel ő módon és időben történ ő felhasználása, és a nem megfelelő műtrágya választék jelentette az alapvet ő gondot és okozott kárt, mindenek előtt a talajok fokozott elsavanyodásával, illetve a felszíni és a felszín alatti vizek nitrát és foszfát tartalmának növelésével. Az iparszerű termelés a legtöbb kárt a természeti elemek szerepének leértékelésével és a termelés növelésével egyidej űleg növekvő mennyiségű melléktermék hasznosításá- nak elmulasztásával okozta. Ez mutatkozott meg az állattenyészésben is, ahol egy-egy telepen teljesen mesterséges, természetellenes körülmények között (zárt, ablaktalan klimatizált épületek) elhelyezett állatok trágyáját vízzel egyszer űen a telepen kívül ki- alakított tárolókba mosatták, ahol az a környezetet (talajt, talajvizet) szennyezte. Az iparszerű gazdálkodás annál nagyobb kárt okozott minél hosszabb ideig alkalmazták és minél teljesebb mértékben bontakozott ki. Magyarországon az el őny meghaladta a kárt, mert viszonylag rövid ideig (alig több mint két évtizedig) alkalmazták, illetve az ipari termékeknek a mez őgazdasági termékekben viszonyított ára mindig kedvez őtlenebb volt, mint a nyugati országokban és így az a felhasználásukat korlátozta. A földek kedvező hasznosítását a földszerzési korlátozás és az ezáltal kialakított kizá- rólag kisüzemekre és nagyüzemekre tagozódó üzemi rendszer akadályozta, mert fékezte a nagyüzemi módszerekkel nem művelhető területek hasznosítását. Ezért ezek, bár mére- tük elérte a nagyüzemek területének 10-15%-át, m űveletlenül maradtak és leromlottak, fekvésüktől függően elmocsarasodtak (régi kaszálók), illetve beerd ősültek (legelők, szánták, szőlők). Ez a folyamat gazdasági értelemben kétségtelenül káros volt, de termé- szetvédelmi szempontból ez sok e s etben nem mondható el gyakran, mert ezeken a terü- leteken olyan ritka fajok telepedtek meg és szaporodtak el, olyan speciális ökosziszté- mák alakultak ki, amely indokolttá tette azok természetvédelmi oltalom alá helyezését. Ez azonban nem javította az agrártáj képét, amelyre az volt a jellemz ő, hogy jól művelt, esetenként túlművelt nagy táblákat teljesen elhanyagolt területek határolták. • Az agrártérségek környezeti leromlását az is fokozta, hogy a mez őgazdaság nem csak kiváltója volt sok esetben a környezet leromlásának, de egyben elszenved ője is a más ágazatok által okozott környezeti károknak. Az ipar, a közlekedés és a kommunális szektor által okozott lég-, víz- és talajszennyezés egyaránt a mez őgazdasági termelés termelési feltételeit rontotta, hozamait csökkentette. A háború utáni élelmiszerhiány, a külső piaci kapcsolatok megszakadása, majd a be- szolgáltatási és tervrendszer uniformizáló hatása, a mez őgazdasági népesség gyors csök- Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. TÉT 1996 s 4 A magyar mez őgazdaság környezeti és regionális problémái 55 kenése, a kialakuló nagyüzemek kezdeti nehézségei, az értékesítés és az árak központi szabályozása nem kedvezett a tájtermelés fejl ődésének. Így az adottságoktól függetlenül a termelési szerkezet egyre uniformizáltabbá vált. Ebben a helyzetben lényeges változást a mezőgazdasági nagy- és kisüzemek meger ősödése, a termelésben a gazdasági köve- telmények előtérbe kerülése, a külpiaci kapcsolatok er ősödése okozott, amely a fő me- zőgazdasági termékek mellett egyre nagyobb igényt támasztott a speciális mez őgazda- sági termékek (filszerpaprika, vöröshagyma, bor, aprómagvak stb.) iránt és ez sok eset- ben a régi tájtermelés meger ősödését, újjáéledését eredményezte. Ez sokkal inkább jellemző volt a növénytermesztésre, főleg a kertészeti termékek termelésére, mint az állattenyésztésre, ahol bár a régi termelési körzetek nem sz űntek meg teljesen, de a ter- melés lényegesen kiegyenlítettebbé vált. Ebben jelent ős szerepet játszott az, hogy a központi élelmiszeripari beruházásoknál bizonyos területi kiegyenlít ődésre törekedtek. Az élelmiszeripari beruházások (f őleg a konzervgyárak, h űtőházak, baromfifeldol- gozók) önmagukban is új termelési körzetek kialakulását eredményezték. Jellemz ő volt továbbá, hogy egy-egy meghatározó jelent őségű mezőgazdasági nagyüzem a maga integrátori tevékenységével újabb termelési körzetek kialakulását eredményezte (p1. a bólyi és a bábolnai állami gazdaság, valamint a baksai tsz tojótyúk és pecsenyecsirke integrációja). Az értékesítési lehet őségek szabadabbá válása, továbbá a piaci lehet ősé- gek bővülése is újabb termelési körzetek kialakulását eredményezte, amelyre legjobb példa a tiszántúli hajtatásos zöldségtermesztés és az ormánsági dinnyetermesztés. A jelenlegi helyzet és fejlesztési feladatok A mezőgazdasági termékek értékesítési lehet őségeinek, valamint az ipari és a mez ő- gazdasági termékek árarányainak romlása gazdasági oldalról, a szigorodó környezetvé- delmi követelmények pedig környezeti szempontból az alkalmazott iparszer ű termelési modell módosítását követelték meg. Világszerte el őtérbe került az anyag- és eszköztaka- rékos és környezetkímél ő termelés, amelynek lényeges feltétele a helyi adottságok körül- tekintőbb figyelembevétele, valamint a költségtakarékos és az ipari eredet ű inputok nélkül is hozamnövelést okozó hagyományos agrotechnikai módszerek (p1. el ővetemény hatás, szervestrágyázás stb.) fokozott alkalmazása, az iparszer ű termelésben hulladék- ként kezelt melléktermékek (pl. szerves trágya, szalma stb.) jobb hasznosítása. Az agrár- termelés fejl ődésének fő irányát a műszaki fejlesztés eredményeit változatlanul hasznosí- tani kívánó integrált termelés, illetve a m űszaki fejlesztés eredményeit csak bizonyos fenntartással hasznosító biotermelés jelentette. Mind a két fejlesztési irány kialakulásá- hoz biztos piaci kapcsolatokra és jelent ős tőkére volt szükség. A magyar mezőgazdaság fejlődési dinamikája az állandósuló piaci zavarok, valamint a fejlesztést lehetetlenné tev ő központi tőkeelvonás következtében a '80-as évek közepé- re megtört. A termelés a '80-as évek végéig lényegében stagnált és megkezd ődött a ko- rábban felhalmozott t őke felélése. Így termelési modellváltásra nem kerülhetett sor, a termelés továbbra is iparszer ű módszerekkel, de a leamortizálódó eszközállománnyal egyre rosszabb feltételek között folyt. A '90-es években viszont elkezd ődött a mezőgaz- daságnak a századunkban egyedülálló mérték ű válsága, amelyet a termelés közel 40%- os visszaesése, a fejlesztések minimálisra csökkenése jelez. A kárpótlási és privatizációs Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. 56 Sántha Attila TÉT 1996 4 folyamattal egyébként is szervezeti és tulajdoni válságba került ágazat a bels ő és külső piacainak jelentős részét elvesztette és teljesen kiszolgáltatottá vált a piaci és pénzügyi manipulációkkal szemben, amely révén pár év alatt korábban elképzelhetetlen mérték ű tőkekivonás ment végbe az amugyis t őkehiányos ágazatból. A visszaesés mértékét nem- csak az állatállomány közel 50%-os csökkenése, a termelésnek és a terméshozamoknak kb. 40-50%-os visszaesése jelzi, de az is, hogy a beruházások az 1989-es érték 13%-ára (1992), a műtrágya felhasználás pedig 20%-ára esett vissza. Jelenleg legfőbb gondot a pontos információk hiánya jelenti. Az köztudott, hogy a term őföld kb. 85%-a magánkézbe került kb. 1 millió ha erd ő és 28 kincstári birtok terü- letének kivételével, de ismeretlen, hogy a föld a kb. kétmillió tulajdonos között hogyan oszlik meg és hogyan alakulnak a föld tulajdon és a használati viszonyai. Az a tapaszta- latok alapján leszűrhető a föld kb. 60%-át ma is nagyüzemi módon m űvelik és az áru- termelés dönt ő része is a nagyüzemekb ől (kft., rt., betéti társasság, szövetkezet) szár- mazik. A tulajdonba került föld dönt ő többségét bérleti formában m űvelik. A hivatalo- san nyilvántartott magángazdaságok száma kezdetben 1994-ig gyorsan n őtt, majd pedig jelentős mértékben csökkent, ami a gazdálkodás kudarcaira utal. A tapasztalatok szerint falvanként egy-két olyan magángazdaság alakult ki, amely számottev ő fejlődésre és bővülésre képes, főleg azok, amelyek már korábban is jelent ős árutermelést folytattak, illetve kedvez ő pénzügyi feltételekkel indultak. Kétségtelen tény, hogy a földtulajdon szélsőséges szétaprózódása egy széls őséges méret ű koncentrációra teremti meg a feltéte- leket. A kincstári birtokok mellett a gazdasági társaságok és szövetkezetek kb. egyharmada rendelkezik olyan anyagi és szellemi kapacitással és piaci kapcsolatokkal, amely a fejl ődés feltételeit magába hordozza. A mezőgazdaság általános elszegényedése látszólag javuló környezeti állapotokat te- remt, mert fékezi azt a nyomást amit az ipari eszközök növekv ő felhasználása okoz, illetve okozott. A helyzet azonban nem ilyen egyszer ű, mert egy gazdálkodási modell- váltást az iparszer űből az integrált — vagy biotermelésre való átmenetet csak folyamatos fejlesztéssel és képzéssel együtt lehet végrehajtani, amelynek feltételei egyáltalán nem állnak rendelkezésre. A földtulajdon körüli bonyodalmak, a mezőgazdaság elszegényedése rendkívüli mó- don leértékelte a földet és a spekulációs célú földszerzések er ős nyomást jelentenek a földnek a termelésb ől való kivonására, így nagyon értékes term őhelyek megszűnésére kell számítani, főleg a nagyvárosok és a Balaton környékén. Jelenleg a föld min őségé- nek megóvása is másodlagos kérdés lett. A romló eszközállomány miatt sok a rosszul művelt föld, jelentős részük pedig m űveletlenül maradt. A többnyire egy vagy csupán néhány évre szóló földbérletek nem ösztönöznek a talaj védelmére. Az erózió, defláció kérdésével, a földek lassú elsavanyodásával, elszegényedésével ma senki sem fog- lalkozik. A gazdálkodásban a minimális befektetés és a biztos értékesítés a f ő szempont. Ebből adódik az, hogy szinte trágyázás (az is szinte kizárólag m űtrágya) nélkül és hiányos növényvédelemmel m űvelt területek terméshozama nemcsak lecsökkent, de az id őjárási körülményektől ;függően szélsőségesen ingadozik. A földek elgyomosodtak és a legki- sebb kockázattal termelhet ő növények, köztük els ősorban a gabonafélék váltak min- denütt meghatározóvá. Jelent ős kárt okoz az, hogy az állatállomány csökkenése miatt a Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. TÉT 1996 s 4 A magyar mez őgazdaság környezeti és regionális problémái 57 takarmánynövények, köztük az ével ő pillangósok termelése folyamatosan visszaszorul, így kevésbé érvényesül ezeknek a növényeknek a talajkondicionáló és véd ő hatása is. A kemizálás visszaesése bár kétségtelenül környezeti el őnyökkel is jár, ezt azonban a károk és a növekvő termelési és egészségügyi kockázatok bizonyára meghaladják. A műtrágyázás visszaesésével a termelés már több mint fél évtizede a korábban a talajban felhalmozott tápanyag t őkét éli fel, amit még a szervestrágyázás visszaesése és a talaj tápanyag készletét gyarapító pillangósok termelésének jelent ős csökkenése is fokoz. A növényvédelemben — a növekvő termelési veszteségek mellett — a legfőbb gondot a növényvédő szerek forgalmazásánál és felhasználásánál a korábban megkövetelt fegye- lem és szakértelem megsz űnése okozza. Az ellen őrizetlenül forgalomba kerül ő különbö- ző (sokszor ismeretlen összetétel ű és hatástartalmú) szerek szakértelem nélkül történ ő felhasználása jelent ős humán- és állategészségügyi kockázattal jár. Sok esetben a kiala- kult keskeny parcellák, a leamortizált növényvéd ő gépek még kell ő szakmai ismeret mellett is a szakszer ű növényvédelem alkalmazását lehetetlenné teszik. Az állattenyésztés terén a m űködő telepek rossz állapota, a falvakban a kis telkeken esetenként kialakult intenzív tej — illetve sertéshústermelés a lecsökkent állatlétszám ellenére jelent ős terhelést jelent a környezetre. Ami a mezőgazdaságban van az nem más mint az iparszer űség romja, ami igazán az iparszerűségből megmaradt az a mechanikus, a melléktermékeket, a természeti tényez ő- ket leértékelő gazdálkodási szemlélet, amely a kis- és nagyüzemekre egyaránt jellemz ő. Ennek a következménye a szerves trágya hanyag kezelése és felhasználásának elmulasz- tása, a tarló és szalma égetés fokozott mértékben történ ő alkalmazása, mindenütt az uniformizált termelési technológiák alkalmazása. A szerencsétlenség az, hogy miközben nyugaton a minden szakaszában ellen őrzött termelés ma már általánossá válik, addig nálunk sok esetben a tehénfogat színvonalára esett vissza a termelés, így a mez őgazda- ságunk mennyiségi és minőségi tekintetben elveszti a versenyképességét, súlytalanná válik. A reménykeltő csupán az, hogy az országban kialakultak azok a különböz ő szervezeti formák és termelés technológiai modellek, amelyek kedvez ő közgazdasági feltételek mellett lehetővé tennék a korszer ű módszerek gyors elterjedését és a termel ők keresik is a fejlesztés perspektivikus lehet őségeit. Ennek azonban jól körülhatárolható feltételei vannak. A mezőgazdaság értékesítési válsága, nagy térségekben a feldolgozó ipar összeomlá- sa (baromfi, konzerv, bor- pezsg ő, húsipar stb.), a háztáji integrációk felbontása nem- csak a termelés általános visszaesését, de sok esetben a kialakult termelési körzetek megszűnését is eredményezte. Err ől pontos adatokkal ma még nem rendelkezünk. Az viszont közismert, hogy a mez őgazdasági termelés alacsony jövedelmez ősége, a bérleti díj megjelenése felértékelte a jobb adottságú területeket és egyidej űleg leértékelte a rossz adottságú térségeket. Ezt egyébként a parlag területek magas aránya és annak elhelyezkedése is jelzi. Kétségtelen, hogy az éles piaci verseny felértékelte a min őséget és az egyöntetű minőségi árutömeg, valamint a külpiaci kapcsolatok jelent őségét. A minőséggel függ össze pl. a tokaji, az egri és a villány-siklósi borvidékek növekv ő piaci részesedése, valamint az alföldi borvidékek piacvesztése. A termelési körzetek kialaku- lásában (pl. tej, hús), fennmaradásában dönt ő szerepet játszanak a sikeres nagy feldolgo- zók, amelyek a nagyüzemből nagy tömegben beszerezhet ő termékeket részesítik el őnybe Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. 58 Sántha Attila TÉT 1996 s 4 a kisebb költségek és a garantáltabb min őség miatt. Elég általános ma már, hogy a fel- dolgozók a néhány tehenes kistermel ők tejét már nem szállítják el. Teljesen új jelenség, hogy a nagy feldolgozók (pl. Zalahús, Délhús) az alapanyag szükségletük biztosítása érdekében nagyon sok gazdaság állattartó telepét felvásárolták, így a teljes termelési vertikumot kézben tartják. A tájtermesztés egy tartós szakmai kultúrát jelent, amit viszonylag könny ű feltámasz- tani, ha az adott termékre kereslet van. Erre az elmúlt évben számtalan példa volt. Min- denképpen meghatározó azonban egy kell ő tőkeerővel és piaci kapcsolatokkal rendelke- ző integrátor jelenléte. Az egyes borvidékek eltér ő piaci szereplése is jórészt erre vezet- hető vissza. A rendkívül gyorsan növekv ő szállítási költségek, az emelked ő termelési költségekkel együtt a termelési körzetek átrendez ődését fogják eredményezni. Erre jó példa az, hogy miközben a Nyírség almatermesztése teljes értékesítési válságban van, addig Zalában jelentős területeken hoznak létre intenzív almaültetvényeket, amelyek a nyugati piacokhoz és az ellátatlan Dél-Dunántúlhoz is közel vannak. A gondok és okok ismeretében a feladatok viszonylag pontosan meghatározhatók. cEzek a következők: — Gazdaságos és környezetkímél ő termelés csak jelent ős fejlesztéssel alakítható ki. A legszennyezőbb és a legpazarlóbb az alacsony m űszaki színvonalon folyó termelés. A termelés jövedelmezőségének javítása, a termelés széls őséges ingadozásának mérséklése érdekében mindenek el őtt nagyobb fokú központi piacszabályozásra van szükség, amely magába foglalja a termelés növeléséhez nyújtott állami támogatást épp úgy, mint a minimál árak meghatározását, a központi készletezés megoldását, valamint az arányta- lan mértékben támogatott versenytársakkal szembeni bels ő piacvédelmet. — A hatékony termelés irányítás érdekében nagyon gyorsan rendezni kell a földtulaj- don kérdését és a szabad földforgalom és a nemzetközileg versenyképes földkoncentrá- ció létrejöttének el ősegítése érdekében támogatni kell a szövetkezetek közös földtulaj- donának és az osztatlan közös vagyonának a kialakítását, lehet ővé kell tenni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó magyar tulajdonú gazdasági társaságok korlátlanul földet vásároljanak és a kincstári birtokok is visszavásárolhassák a telepeik körül kiprivatizált földeket. Ezzel részben ellensúlyozhatók azok a károk, amellyel az átgondolatlan priva- tizáció és a 0,5-1 hektáros parcellák m űvelése (növényvédelme) jár. —A föld védelme érdekében rendkívül fontos a bérleti viszonyok rendezése és a földbérletek legrövidebb idejének 3-5 évben történ ő meghatározása. • — A korszerű agrártermelés (az integrált- és a biotermesztés esetében egyaránt) ma- gas műszaki színvonalon folyó, minden szakaszában, a szántóföldt ől a fogyasztó aszta- láig ellenőrzött termelést jelent. Ennek érdekében a nagygazdaságoknál vissza kell állí- tani a három évenként kötelez ő talajvizsgálati rendszert, javítani kell a növényvédelmi előrejelzést és kistermelés esetében a növényvédelmi szaktanácsadást. A talajvizsgálatok elvégzését és a szaktanácsadás igénybevételét minden egyéb támogatás feltételéül kell szabni. Egyidej űleg gondoskodni kell a lejárt szavatosságú szerek és csomagoló anya- gok visszagyűjtéséről. A földek további leromlásának megakadályozása érdekében támogatni kell az elha- nyagolt vízelvezet ő rendszerek, árkok rekonstrukcióját, a talajok további elsavanyodá- sának megakadályozása érdekében azok meszezését, valamint a túl kötött talajok mély- lazítását. Az éghajlatváltozás ellensúlyozására folytatni kell a többcélú hasznosítást Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. TÉT 1996 s 4 A magyar mez őgazdaság környezeti és regionális problémái 59 szolgáló tározók kialakítását, és támogatni kell az öntözhet ő területek mértékének növe- lését. — A víz megtartása és a defláció fékezése érdekében pedig a kies ő területek erd ősíté- sére, fasorok telepítésére van szükség. Ezek az intézkedések egyben a természetes él ővi- lág életfeltételeit is megteremtik, amelyre nemcsak a fajok meg őrzése érdekében, de a költségek csökkenése miatt is szükség van. — A mezőgazdasági területek leromlásának megakadályozása érdekében érvényt kell szerezni a művelési kötelezettségnek. A kedvez őtlen adottságú térségekre pedig köz- pontilag támogatott erd őtelepítési programokat kell meghirdetni, amely átmenetileg javítja a foglalkoztatást, hosszú távon pedig jelent ősen növeli ezeknek a térségeknek az ökológiai és gazdasági potenciálját. Gesztorok (termelési rendszerek, nagyüzemek) segítségével támogatni kell a kedvez őtlen adottságú térségekben a piacképes árú el őállí- tására képes extenzív állattartási formák (húsmarha, húsló, juh, szarvas stb.) kialakítását. — Az ágazat versenyképességének javítása érdekében külön támogatásba kell részesí- teni a szőlő- és gyümölcsfélék kiváló term őhelyre történő tömbös telepítését és a feldol- gozás, tárolás, értékesítés közös megoldását, ahol minden folyamat megfelel ő szakirá- nyítással, magas műszaki színvonalon, kell ő ellenőrzés mellett folyik. — Az állattenyésztés esetében pedig segítséget kell nyújtani a hatékony termelés és a környezet-, valamint az állatvédelem igényeit nemzetközi követelményeknek megfele- lően kielégítő telep rekonstrukciókhoz és ezen belül külön súlyt kell helyezni a trágya- kezelés és felhasználás korszer ű feltételeinek megteremtésére és a követelmények betar- tását meg is kell követelni. A korszerű mezőgazdaság egyben környezetkímél ő mezőgazdaságot is jelenti, mert a korszerű eszközöket, termelési eljárásokat alkalmazó gazdálkodás illeszkedik az ökoló- giai adottságokhoz, anyag- és eszköztakarékos és ezáltal a legkisebb mértékben terheli a környezetét. A mez őgazdaság versenyképessége hozamban, min őségben, költségben, így egyben az ágazat környezetkímél ő voltát is minősíti. Az agrárpiacokon folyó rendkívül éles verseny az adottságoktól függ ően egyes térségek intenzifikálását, míg más térségek- ben a költségkímél ő termelési módszerek elterjesztését teszi szükségessé. A magyar mezőgazdaság a jelenlegi állapotában nem tekinthet ő versenyképesnek sem gazdasági, sem pedig ökológiai szempontból, ehhez az elmúlt tíz év fejlesztési elmaradását pótolni kell. Ez nem kerülhet ő meg, mert az ország csupán két olyan adottsággal rendelkezik, amelyik a nemzetközi. versenyképességét, Nyugat-Európához való betagozódását biz- tosítja. Az egyik az, hogy egy medence közepén, éghajlati övek határán fekszik, amely az agrártermelés számára az átlagosnál jobb feltételeket biztosít, a másik pedig az, hogy Európa közepén, az áruk és emberek mozgásának természetes, történelmileg kialakult útvonalában helyezkedik el, amely a szolgáltatások fejlesztését megköveteli, de egyben gazdaságossá is teszi. Ez az egymásra épül ő két feltétel csak akkor jelent gazdasági előnyt, ha mindkettőt a nemzetközi színvonalra lehet emelni, amelyhez szükséges szel- lemi tőke az országban rendelkezésre áll. Sántha Attila : A magyar mezőgazdaság környezeti és regionális problémái Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 51-60. p. 60 Sántha Attila TÉT 1996 s 4 ENVIRONMENTAL AND REGIONAL PROBLEMS OF THE HUNGARIAN AGRICULTURE ATTILA SÁNTHA It has been hardly more than three decades since Hungarian agriculture abandoned its traditional production model that was very close natural economy. The development and decline of the so-called industry-type model were mainly hindered by a deep crisis in- duced by politics. Presently the agricultural sector, in which the quality of production and its tools are declining and where the ownerships are chaotic, thus the whole sector becoming less and less competitive, can only meet the market requirements with the help of conscious central interventions. It is important, among other things, because only a dynamically developing sector producing with up-to-date machinery can meet the crite- ria of environmental and natural protection and also of human health and veterinary hygiene which the society and also the markets expect of agriculture. in Hungary the traditional model contributed to the worsening of the hamis with its lack of machinery and poverty, whereas the industry-type model with its extremes and mechanical attitude. Although these latter were significant, they were not as serious as in many developed countries, for the short period of existence of the industry-type model. The biggest problem at the moment is the fact that the Hungarian agriculture is caught in this model because of its crisis, while Western Europe has already lelt it behind. A run-down sector not only becomes uneconomical but also harmful for the environment. Even in the ab- sence of the necessary tools, the survival of the mechanical, industry-like attitude is a serious problem, demonstrated by the irresponsible use of lands, the abuses in the field of plant protection and the increasing number of stubble-fires. Translated by Zoltán Raffay