Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 3 14 - GONDOLATOK AZ AGRÁRGAZDASÁG REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁHOZ (Some thoughts for the regional development concept of agriculture) DORGAI LÁSZLÓ A területi fejl ődés egyenlőtlenségei Magyarországon is, mint bárhol a világon hosszú idő óta megfigyelhetők, és az is látszik, hogy a gazdasági fejl ődéssel — vagy visszaesés- sel — az ezzel járó problémák újratermel ődnek. Ez a felismerés már a rendszerváltás előtt is megfogalmazódott, a felismerés alapján az akkori kormányzat kezdeményezésére született országgyűlési határozat az „elmaradott", „többszörösen hátrányos helyzet ű" térségek „felzárkóztatását" t űzte ki célul, konkrét fejlesztési programok alapján. A prog- ramok azonban csak részben valósultak meg, hiszen szakmai megalapozottságuk is vitatható volt, á legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy hiányos volt a megva- lósításukhoz szükséges eszközrendszer, leginkább a pénzügyi háttér. A rendszerváltással együtt jelentkez ő társadalmi-gazdasági változások a korábban is meglév ő területi fe- szültségeket kiélezték, felszínre hoztak eddig nem tapasztalt feszültségeket is. Jellemző, hogy vidéken az ország társadalmi-gazdasági problémái ma is hatványozottan jelentkez- nek és a problémák az agrárgazdaság állápotához szorosan kapcsolódnak. Megítélésünk szerint olyan társadalmi problémával állunk szemben, melynek követ- kezménye a vidék végleges leszakadása lehet, ami csak társadalmi összefogással elke- rülhető, és ehhez jelent ős mennyiségű fejlesztési forrás mozgósítása, illetve a meglév ő források — köztük az agrártárca keretében rendelkezésre álló támogatások — koordinál- tabb, célszerűbb felhasználása is szükséges. A regionális agrárgazdasági célokat befolyásoló őbb tényez ők f A regionális agrárgazdasági célok megfogalmazásához számos körülmény — többek között az alábbiak — mélyreható mérlegelése szükséges. Az agrárgazdaság nemzetgazdasági szerepe Kiemelendő, hogy a hazai, viszonylag olcsó élelmiszerellátás mellett mintegy 3 milli- árd dolláros, más nemzetgazdasági ágazatokból nehezen el őteremthető exportot teljesít, az exportteljesítménye növelhet ő. A gazdasági folyamatok azonban évtizedünkben a mez őgazdaságnak sem kedveztek, hiszen a mezőgazdaság által el őállított GDP 1990-től négy év alatt 34%-kal csökkent, 1990-ben az el őző évhez képest 4,6%-kal, 1991-ben 8,1%-kal, 1992-ben 11,4%-kal, Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 4 Dorgai László TÉT 1996 s 4 1993-ban 14,7%-kal. A csökken ő tendencia ugyan megállt, s őt 1994-ben az előző évhez képest 1,5%-os, 1995-ben 1%-os növekedés volt megfigyelhet ő. A mezőgazdasági ter- melés visszaesése a nemzetgazdasági átlaghoz képest er őteljesebb volt, az 1994-t ől jelentkező felemelkedés pedig szerényebb mérték ű. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 1995-ben 6,4% volt, kereken egyharmada a másfél évtizeddel korábbinak. Az utóbbi évek termeléscsökkenése kedvez őtlen hatással volt nem csak a mez őgazda- ságból élők, hanem a mezőgazdasági részfoglalkozásúak jövedelem-viszonyaira is. A termelés alakulásában az utóbbi két évben ugyan vannak biztató jelek, túlzott op- timizmusra azonban nem ad okot, hogy az 1995. évi szarvasmarha-állomány csupán 56%-a, a sertés 61%-a, a juh 45%-a, tyúkféle 57%-a az 1986-1990 évek átlagának. Az is látható, hogy az egyes régiók (mikrorégiók) szintjén a mez ő- és erdőgazdálko- dás nemzetgazdasági funkciói a régió adottságai és társadalmi igényei szerint megvál- toznak, helyenként a termelési funkció háttérbe szorul vagy teljesen megsz űnik és tájvé- delmi, természetvédelmi, vagy rekreációs szerepet kap. Az agrárgazdaságra különleges szerepet tölt be a kistelepüléseken és tanyákon, továbbá azokban a kistérségekben, ahol a népesség foglalkoztatása els ődlegesen a mezőgazdaságra hárul. A term őföld b ősége A termőföld hazánkban bőségesen rendelkezésre áll, akár az ország területéhez, akár a népesség számához viszonyítunk. Más természeti er őforrásokban viszont szegények vagyunk, éppen ezért a term őföld mennyiségének és min őségének megóvására különös gondot kell fordítunk. Arra törekszünk, hogy a m űvelésből való kivonás (akár infrastruk- túra, .lakóterület, vagy más célra történik), a nem mez őgazdasági célú hasznosítás csak a legszükségesebb mérték ű legyen és a rosszabb minőségű földeket érintse. A viszonylagos földb őség azonban lehetővé teszi, hogy: — a termelést a piaci kereslet és más szempontok mérlegelésével b ővíthessük; — a termelésb ővítés során ne kényszerüljünk a termelés túlzott intenzifikálására, kör- nyezetterhelésre; — a termelési szerkezetet és a termelés intenzitását is — közgazdasági szempontok ér- vényesítésével — a term őhelyi adottságokhoz igazítsuk, a természeti adottságok, a terme- lési- és üzemstruktúra kedvez ő összhangját megteremtsük; — a leggyengébb adottságú, ezért csak alacsony gazdasági hatékonyságú termelésre alkalmas, de ma még mezőgazdasági hasznosítású földterületeket az élelmiszertermelés- ből fokozatosan kivonjuk; — megtaláljuk azokat a mikrorégiókat, melyek hagyományosan is egyedi jelleggel bí- ró, a piac által keresett specifikumok el őállítására alkalmas term őhelyek (főként gyü- mölcs- és zöldségfélék, sz őlő, gyógynövény, fúszernövény), ezekre feldolgozó- kapacitások is alapozhatók. Kedvez ő termelési és egyéb adottságaink A termeléshez kedvező adottságokkal rendelkezünk (klimatikus viszonyok és földmi- nőség, humán erőforrások mennyisége és min ősége, termelési tapasztalatok, a mez őgaz- dálkodás terén tapasztalt vállalkozói készség, viszonylag fejlett termel ői infrastruktúra), ökológiai adottságaink lehetővé teszik, hogy az agrárgazdaságban a lényeges termelés- bővítés, a maihoz képest kétszeres, háromszoros exportb ővítés valósuljon meg. Orszá- gunk centrális elhelyezkedése, távolságunk a hagyományos piacainktól a szállítási vi- szonyokban- és költségekben a versenytársakkal szemben el őnyt jelent. Különösen nem Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. TÉT 1996 s 4 Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési... 5 elhanyagolható, hogy számos határainkon túli, de határainkhoz közel fekv ő nagyváros helyi élelmiszertermelése a keresletet nem fedezi, így a határmenti kistérségek termel ői számára további potenciális piaci lehet őség jelentkezik. A természeti környezet állapota Az intenzív mez őgazdálkodást folytató országokhoz viszonyítva nálunk alacsonyabb a mezőgazdasági termelésből eredő — a kemikáliák használata és a koncentrált területi elhelyezés miatt jelentkez ő — környezeti terhelés. Nem elhanyagolható viszont, hogy helyenként (nem nagy kiterjedésben, leginkább él ővizek és üdülőövezetek mentén, ter- mészetvédelmi területek közelében) a termelés intenzitását környezetvédelmi megfonto- lásból csökkenteni kell. A mez őgazdaságban működő eszközök állapota A mezőgazdaság eszközállománya fizikai és erkölcsi értelemben is rendkívül elavult különösen az újonnan létrejött gazdaságokban. Az állattartó telepek többsége negyed évszázaddal ezel őtt épült, a gépek átlagos élet- kora 9 év körül alakul. A mez őgazdaság vonóerő-kapacitása 1991-ben 7656 ezer kilo- watt, 1995-ben 4632 kilowatt volt. A foglalkoztatási és a vidéki népesség jövedelme szempontjából is rendkívül fontos ültetvények többségét még a hetvenes években telepítették, kor-, faj-, és fajtaösszetétele nagyon rossz és egyre romló. 1986 és 1990 között évi átlagban 1800 ha, 1991 és 1995 között már csak 500 ha gyümölcstelepítés történt. A sz őlőtelepítés mennyisége 1986- 1990 közötti években átlagosan 2700 ha, 1991-1995 között csupán 200 ha volt. Ha tehát az ültetvénytelepítés az utóbbi öt év átlaga szerint haladna, akkor a meglév ő mint- egy 225 ezer ha ültetvény megújítása 320 évet venne igénybe. A mezőgazdaság esélye a m űszaki-technikai megújulásra egyre-rosszabb, hiszen a nemzetgazdaság összes beruházásaiból 1992-ben mindössze 1,6%-kal, 1993-ban 1,4%- kal, 1994-ben 1,9%-kal, 1995-ben 2,4%-kal részesedett. Tanulságos szemügyre venni a mezőgazdasági beruházások alakulását a mez őgazdaságnak a GDP-hez való hozzájáru- lása viszonyában is. 1980-ban a mez őgazdaság a GDP-ből 18,6%-kal, az összes beruhá- zásból 12%-kal, 1990-ben a GDP-b ől 15,3%-kal, a beruházásokból 6%-kal, 1995-ben a GDP-ből 6,4%-kal, a beruházásokból 2,4%-kal részesedett. A mez őgazdasági termelés munkaerő-igénye, munkanélküliség, eltartó képesség Magyarország történetében az ötvenes évek er őltetett iparosítása, majd a mez őgazda- ság kollektivizálását követ ő műszaki fejlesztés közismerten nagyarányú munkaer ő- csökkenést eredményezett a mez őgazdaságban. A rendszerváltást követ ően ugyancsak munkaerő-csökkenés jelentkezett, de egészen más okok következményeként és más volt a vidéki foglalkoztatásra gyakorol hatása is mint a korábbiaknak. A különbség egyrészt az, hogy az évtizedünkben tapasztalt csökkenés minden korábbinál drasztikusabb volt. Az 1986-1990 évek átlagában az aktív keres ők 17,9%-át, 1991-1995 évek átlagában 11,2%-át, 1995-ben viszont már csupán 8,5%-át foglalkoztatta a mez őgazdaság. A me- zőgazdasági aktív keresők aránya fél évtized alatt felére csökkent. Lényeges különbség továbbá az is, hogy a korábbi időszakokban más gazdasági ágak lekötötték a mez őgaz- dasági termelésből felszabadult munkaerőt, most viszont erre nem voltak képesek. A munkanélküliség először 1989-ben jelent meg iparvállalatoknál, de hamar elérte a tipikusan mezőgazdasági jellegű térségeket is. A munkanélküliségi ráta (1996. február) Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 6 Dorgai László TÉT 1996 s 4 országosan 11,6%, az átlagot lényegesen meghaladó Szabolcs-Szatmár-Bereg (21,2%), Borsod-Abaúj-Zemplén (18,7%), Nógrád (18,3%) és Hajdú-Bihar (16,2%) megyékben. Az említett megyék falvaiban' nem ritka a 40-60%-os munkanélküliségi ráta. A foglalkoztatási feszültségek a falvakban több okból er őteljesebben jelentkeznek. A korlátozottabb munkalehet őségek és az oktatási-szociális ellátás hiányosságai miatt a kistelepüléseken hagyományosan magas a munkaviszonnyal nem rendelkez ő nők, követ- kezésképp az egykeres ős családok aránya. Az ts közismert, hogy az ipari munkáltatók — ha volt választási lehetőségük — először az ingázó (vidékr ől bejáró) dolgozóikat küldték el, ha létszámcsökkentésre kényszerültek. A városi, de vidéki telephelyekkel is rendel- kező vállalatok a kereslet csökkenése miatt el őbb a vidéki telephelyen folytatott terme- lést csökkentették, vagy szüntették meg. A vidéken jelent ős, és korábban elsősorban keleti exportra termel ő élelmiszeripar piacvesztése miatt jelentkez ő termeléscsökkenés ugyancsak érzékenyen érintette a vidéki foglalkoztatottságot, nem csak közvetlenül, hanem közvetetten az alapanyag-el őállító mezőgazdasági termel őket is. Mint láttuk, a mezőgazdaságból is munkaer ő szabadult fel, mert visszaesett a termelés, a korábbi nagyüzemek helyén gazdálkodó szervezetek és magángazdaságok egyébként is racioná- lisabb élőmunka-felhasználásra törekednek, emellett jórészt elsorvadtak azok a kiegészí- tő üzemágak is, melyek mezőgazdasági szervezeti keretben, de nem mez őgazdasági tevékenységben foglalkoztattak dolgozókat. A mai vidéki állástalanok (regisztrált mun- kanélküliek és munkanélküli ellátásban nem részesül ők, de munkahellyel sem rendelke- zők) mintegy kétharmadát korábban mez őgazdasági nagyüzemek foglalkoztatták. A vidéki, falusi munkaerő-felesleg tartósnak ígérkezik, mert a mezőgazdasági terme- lés a mai szerkezet mellett még növekv ő termékkibocsátással sem b ővítheti jelent ősen a foglalkoztatást. A termelési szerkezet tudatos formálásával, az integrációs kapcsolatok erősítésével, kiterjedtebb szolgáltató hálózattal, a feldolgozás b ővítésével és nem utolsó sorban hatékonyabb marketing-tevékenységgel azonban a mostani foglalkoztatási szint stabilizálható, egyes mikrorégiókban növelhet ő. Kistelepüléseken az un. anyagi ágakban szinte kizárólag a mez ő- és erdőgazdálkodás kínál foglalkoztatási lehet őséget, és az is érzékelhető, hogy falvakban tartós igény je- lentkezik a részmunkaid ős foglalkoztatási formák iránt a nem agrárgazdaságban foglal- koztatottak körében is, továbbá a falusi töredék-munkaer ő hasznosítására is Különösen a nagy él őmunka igényű kultúrák fejlesztése kapcsán nem elhanyagolható komparatív el őnyünk, nevezetesen, hogy nálunk az élőmunka fajlagos költsége a nyugat- európai versenytársak költségéhez viszonyítva alacsony. A népesség, a termelés és a terület eltartóképessége között számos kistérségben hosz- szú idő óta ismert feszültségek léteznek. Például a Nyírségben és a Duna-Tisza-közi homokhátságon a más irányú foglalkoztatási lehet őségek hiánya miatt az agrárágazatra nehezedő túlzott foglalkoztatási igény tapasztalható. Helyenként — els ősorban Észak- Magyarország és a Dunántúl aprófalvaiban — a népesség elöregedésével kapcsolatos gondok a legsúlyosabbak, hiszen törvényszer ű, hogy a lemaradó térségekb ől mindig felerősödik a fiatal és képzettebb néprétegek elvándorlása, a migráció idővel öngerjesz- tővé válik, egyre romló korstruktúrát (elöregedést) és képzettségi-struktúrát eredmé- nyezve és ez a folyamat csak nagy áldozatok árán visszafordítható. Meglév ő élelmiszer-feldolgozó kapacitásaink és elhelyezkedésük A gazdaságilag fejlett és mezőgazdasági terméket exportáló országokban igen határo- zott törekvés, hogy ne alapanyagot, hanem feldolgozott terméket exportáljanak, a hazai termékkínálatban is a konyhakész termékek arányát növeljék. Ezt a logikát nekünk is Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. TÉT 1996 s 4 Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési... 7 célszerű követni. Magyarországon a mez őgazdasági alapanyagok feldolgozásra rendel- kezésre álló kapacitások a mainál nagyobb volumen ű alapanyag-termelésre méretezet- tek. A kapacitások térbeli elhelyezkedése — tehát az alapanyag-termelés és feldolgozás összhangja — korántsem ideális és az igényes piacok követelményéhez mérten a feldol- gozók és termékeik korszerűsége is változó. Ma már az élelmiszer-feldolgozók dönt ően (80%-ban) magántulajdonban vannak, a mez őgazdasági alapanyagokat feldolgozó ipar- ágak elhelyezkedését, kapacitását csak közvetett úton, leginkább az alapanyag-kínálaton keresztül tudjuk befolyásolni. Belföldi élelmiszerkereslet Agrárgazdaságunk az utóbbi évtizedben a legnagyobb piacvesztést a belföldi fizet ő- képes kereslet visszaesése miatt szenvedte. Arra számíthatunk, hogy az életszínvonal javulása már rövid távon is az élelmiszerek iránti kereslet-élénküléssel jár. A jövedel- mek differenciálódása pedig a fogyasztói igényekben az eddigieknél is markánsabban megjelenik. A termelés és települések kapcsolata A mezőgazdasági termelés és a települések kapcsolatára Magyarországon hagyomá- nyosan jellemző volt, hogy a vidéki települések lakóterületként és a termelés tereként egyaránt funkcionáltak, különösen az állattartás és a hozzá szorosan kapcsolódó takar- mánytároláson keresztül. Az Alföldön sajátos agrár-települések, tanyák alakultak ki. A nagyüzemi gazdálkodás általánossá válásával a települések és a termelés közötti korábbi szerves kapcsolat megbomlott, a termelő tevékenység súlypontja áthelyez ődött a telepü- léseken kívül létrehozott nagyüzemi telepekre. A települések belterületén a mez őgazda- sági tevékenység visszaszorult, nem érvényesült tudatos falufejlesztés, a tanyák jelent ős része elsorvadt, vagy pedig korábbi szerkezetük lényegesen megváltozott. A tulajdon- és üzemstruktúra megváltozása következtében az eddigi, els ősorban a nagyüzemi gazdál- kodás és integrációs kapcsolatai szerint létrehozott termelési kapacitások (állattartó telepek, szárító és tároló kapacitások) területi elhelyezkedése ezért csak részben megfe- lelő, az új (közepes és kisméret ű) termel ő-, feldolgozó-, és szolgáltató vállalkozások területi elhelyezésére azonban a lakóterületek mostani kisméret ű portái több szempont- ból csak korlátozottan alkalmasak, vagy egyáltalán nem alkalmasak. A termelés szolgáltató- és ellátó háttere A mező- és erd őgazdasági termelés szolgáltató-ellátó háttere nagyon hiányos, lassan fejlődő, a gerincét képező mezőgép ipar és annak ellátó hálózata mintegy évtizede szinte elsorvadt. A korábbi, alapvetően nagyüzemekre épül ő integrációs kapcsolatok — melyek sok esetben az eszközellátásra és szaktanácsadásra is kiterjedtek — is meglazultak, vagy megszűntek, új integrációk nehézkesen szervez ődnek. Az agrár szellemi központok kisugárzó hatása az új gazdálkodóknál ma még nem kell ően érvényesül. Arra számítunk, hogy a mainál lényegesen fejlettebb, a termel ői igényeket kielégít ő szolgáltató-ellátó hátteret a nyereséges mez őgazdasági termelés keresleti piaca hívja életre, az életképes kezdeményezések állami támogatásával. Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 8 Dorgai László TÉT 1996 .4 Az agrárgazdaság mai térszerkezete Az agrárgazdaság mai térszerkezete — bár hangsúlyozandó, hogy a földhasználatban, a termelési struktúra alakításában, üzemméretben általában nem érvényesültek kell ően a termőhelyi adottságok nem min ősíthető egyetemlegesen. Például az Alföld és a Dunán- túl jobb adottságú régióiban az adottságokhoz igazodó takarmánytermelésre alapozott sertés-, baromfi-, szarvasmarha ágazatok egymásraépülése alapvet ő feszültséget nem hordoz. Ugyanakkor városellátó övezetek csak részben alakultak ki (esetenként a ko- rábbiak is elsorvadtak), így például a főváros tejellátását Szolnok és Székesfehérvár térsége biztosítja. A zöldség- és gyümölcsforgalmazásban a fóvárosi nagybani piac vi- szont túlzott szerepet kapott. A Duna—Tisza közén. az Alföld észak-keleti részén mindig is jelentős, a helyi foglalkoztatásban és gazdasági bázisban különösen fontos ültetvényes gazdálkodás ugyan ma is létezik, de az ültetvények kor-, faj-, és fajta szerinti megoszlá- sa nem megfelel ő. Általánosan jellemz ő, hogy a tájjellegű termelés háttérbe szorult. Nemzetközi integrációs törekvéseink és tapasztalatai • Közismert, hogy a magyar agrárgazdaság fejl ődésére a szocializmus id őszakában nemzetközi integrációs kapcsolataink jelent ős hatással voltak, hiszen az élelmiszergaz- dasági export több mint kétharmada a KGST keretében realizálódott. A rendszerváltás után ezeknek a piacoknak a nagy részér ől ugyan kiszorultunk, de számos jel szerint a korábbi piacok jó része visszaszerezhet ő. Új integrációs törekvéseinkkel kapcsolatban pedig az mérlegelend ő, hogy az agrár- gazdaság, de különösen a földhasználat az EU talán legszigorúbban szabályozott terüle- te. A termelés közvetlen támogatása — nemzetközi kötelezettség-vállalások miatt — azonban egyre inkább háttérbe szorul, er ősödik viszont az a tendencia, hogy sorsát a vidékfejlesztés részeként kezeljék és ennek megfelel ően közvetett úton támogassák is. Az EU költségvetésében a regionális problémák megoldása prioritást élvez, hiszen az erre is szolgáló strukturális alapok aránya a közösségi költségvetésben növekv ő, ma hozzávetőleg egyharmad arányt képviselnek. Az alapok felhasználási céljai az arányo- sabb területi fejlesztést, az elmaradottabb régiók felemelkedését szolgálják azáltal, hogy forrást teremtenek a gazdasági szerkezetváltásra-szerkezet átalakításra, a tartós munka- nélküliség csökkentésére, a mez őgazdaság korszerűsítésére és szerkezetének átalakításá- ra és a rurális területek közvetlen támogatására. Az EU az 1995. decemberi madridi csúcsértekezleten úgy döntött, hogy javasolja a társult országoknak (a csatlakozást megelőző modernizációs program keretében) az EU által pénzügyileg is támogatandó mez őgazdasági és vidékfejlesztési strukturális program kidolgozását és megvalósítását. Milyen típusú mez őgazdaságot akarunk A mezőgazdaság kialakult szerkezete gyökeresen csak nagy t őkebefektetés árán volna megvalósítható, ehhez nem rendelkezünk forrásokkal. Az új szerkezet ismét tartósan megmerevíti a gazdálkodást, ezért is különösen fontos tisztázni, hogy hosszabb távon milyen típusú mezőgazdaságot akarunk. A termelési tényez ők súlya és az agrárgazda- ság társadalmi szerepe térben is változó, így az uniformizáltság elkerülése alapvet ő érdekünk. Az egyes térségek eltér ő adottságait mérlegelve, a létező területi feszültségek oldásának igényével is a különböző adottságokhoz, különböz ő típusú mez őgazdasággal kell terveznünk. Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. TÉT 1996 s 4 Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési... 9 Versenyz ő, profitorientált mezőgazdaság Célszerű, hogy profitorientált mez őgazdaság működjön az átlagosnál kedvezőbb adottságú területeken, ahol a termel ők számos ágazatban az intenzív gazdálkodás és nagyméretben való termelés el őnyeit is hasznosíthatják. Ilyen területek megtalálhatók mezorégiók szintjén, továbbá mikrorégiók szintjén a kedvez őtlen adottságú mezorégiókon belül, s őt a kifejezetten rossz adottságú mikrorégiók, vagy települések kisebb határrészein is, ahol gyakran éppen a nagy él őmunka igényű ágazatok — így pél- dául ültetvények, zöldségfélék — versenyképesek. A versenyz ő, piacorientált típusú me- zőgazdaság azokra a régiókra (körzetekre) koncentrálódik, ahol a szántó aranykorona értéke egy hektárra vetítve 19 fölött van. Ilyen kistérségek nagyobb összefligg ő egysé- gekben az Alföld tiszántúli részén a Hajdúságban, a Békési löszháton, a Duna-Tisza közén a Duna vonalában; a Dunántúlon a Mez őföldön és a Kisalföldön találhatók. Különleges term őhelyeken folytatott termelés Azokra a term őhelyekre gondolunk, ahol a talaj-, és klimatikus adottságok, egyéb természeti tényez ők, továbbá a termelési hagyományok szerencsés kombinációja egyedi értékkel bíró, a hazai és exportpiacainkon is keresett termékek el őállítását teszik lehe- - tővé. Ide sorolhatók a borvidékek, borterm ő helyek, a hagyományos gyümölcs- és zöld- ségtermel ő vidékeink. Az itt el őállított termékeknél rendkívül fontos a szigorú eredetvé- delem garantálása. Említésre érdemes, hogy az ültetvények (sz őlő és gyümölcs) ökoló- giai adottságokhoz igazodó térbeni-területi elhelyezését megkönnyíti, hogy a term őhe- lyek kataszterszer ű felmérése országosan elkészült, de zöldségféléknél is rendelkezünk megfelel ő szakmai háttérrel megalapozott javaslatokkal. Extenzív mez őgazdálkodás a marginális területek hasznosítására Extenzív gazdálkodás olyan területeken tervezhet ő, ahol a mai ráfordítás- hozamviszonyok mellett a termeléS állami támogatás nélkül ugyan nem nyújt elegend ő jövedelmet a gazdálkodók számára, de szerény mérték ű, jövedelem-kiegészít ő jellegű támogatással extenzív, alacsony eszközigény ű és környezetbarát termelés fenntartható. Ezek a termőföldek egyben a termelésbővítés tartalékaiként is szolgálnak a mainál ked- vezőbb piaci viszonyok esetére, hiszen a meglév ő termelő kapacitások intenzívebb hasznosításával a termékkibocsátásuk növelhet ő. Az extenzív mezőgazdaság a 17-19, kisebb részben pedig a 10-17 szántó-aranykorona min őségű területeken folytatandó. Foglalkoztatást javító, szociális típusú mez őgazdaság. Azokon a területeken szükséges tervezni, ahol a termelés fenntartása közgazdasági szempontból esetleg nem, de egyéb társadalompolitikai megfontolások alapján más — foglalkoztatási lehet őségek híján — indokolható. Abból indulunk ki, hogy a tartós mun- kanélküliség vállalásának anyagi terhe és morális kára nagyobb annál, mint a célirányo- san támogatott mezőgazdálkodás fenntartása jelent. A szociális típusú mez őgazdaság területei — a mikrorégiók tartós munkanélküliséggel sújtott falvai; — a túlnyomóan cigány etnikumú népesség által lakott falvak (tapasztalatain ezeknek a települések a zöme a tartós munkanélküliség által sújtott településcsoportba tartozik, koncentrált elhelyezkedésük Észak- és Kelet-Magyarországon leginkább jel- lemző). Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 10 Dorgai László TÉT 1996 .4 Különösen fontosnak tartjuk, hogy az effajta mez őgazdaságban els ődlegesen a mun- kaigényes, de kis eszközigény ű, piacképes, semmiképpen nem tömegméret ű terméket előállító ágazatok kapjanak helyet. A programszer ű kidolgozásában a már beindult szo- ciális földprogram tapasztalatai is hasznosíthatók. Családi szükségletre termelő, helyi ellátást javító mez őgazdaság Városoktól távol es ő kistelepüléseken (mindenekel őtt Észak-Magyarországon és Du- nántúlon) és tanyákon (Alföldön) az ellátási fogyatékosságok, de a kialakult szokások miatt is hosszú távon fennmarad olyan mez őgazdaság, mely elsősorban a család és a szűkebb lakókörnyezete szükségletére termel, egyben hasznosítva a töredék munkaer őt is. Visszavonuló mez őgazdaság Mintegy 700 ezer ha területen annyira gyenge a term őföld minősége, hogy a mez ő- gazdasági termelés a mainál lényegesen kedvez őbb közgazdasági viszonyok mellet is csak nagyarányú állami támogatással lenne fenntartható, ezért a leggyengébb területeken a mezőgazdálkodás fokozatos visszavonulásával és végs ő soron a szóban forgó területek erdősítésével, átmenetileg pedig extenzív gyepként való hasznosításával indokolt szá- molnunk. Az erdősítésre szánt területek gyakorlatilag minden mikrorégióban megtalál- hatók. A termelés visszavonulásának ütemét alapvet ően teherbíró képességünk meghatároz- za, hiszen a term őföld élelmiszertermelésb ől való kivonása rövid távon nagyobb gazda- • sági terhet jelent, mint a támogatott termelés megtartása. Mérlegelend ő továbbá az is, hogy az EU hajlandó-e az ez irányú törekvéseinket (a struktúraváltás keretében) már a csatlakozást el őkészítő fázisban is támogatni. Az erdőtelepítéssel kapcsolatos el őjelek nem kedvezőek, hiszen a hosszú távú telepí- tési célelőirányzat időarányosan nem teljesült. Környezetvédelmi, tájvédelmi funkciót ellátó mez őgazdaság. Kijelölt természetvédelmi területek és nemzeti parkok területein korlátozott (semmiképpen nem árutermel ő célú), értékmegőrző (többek között őshonos gazdasági állatfajok példányait meg őrző) mezőgazdálkodással számolunk. Hasonló funkciót szá- nunk a mezőgazdaságnak azokon a területeken, ahol a talajvédelem, árvíz elleni véde- lem az elsődleges szempont. A vázoltak szerinti mez őgazdálkodás kialakítása csak hatékony ösztönzéssel, támoga- tással lehet megvalósítható. Ehhez az agrártárca eszközei nem elegend őek, különösen ha azt is fontosnak tartjuk, hogy a gyengébb adottságú területeken a struktúraváltás úgy valósuljon meg, hogy a jobb adottságú területektől fejlesztési forrást ne vonjunk Vázlatosan a fontosabb regionális agrárgazdasági célokról Az agrárgazdaság regionális céljainak részletes kifejtésére terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőségünk, csupán felsorolás-szer űen ismertetjük. Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. TÉT 1996 s 4 Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési... 11 Mez őgazdaság — Az Alföldön a Dél-Alföld, a Hajdúság els ősorban abraktermelés és abrakfogyasztó ágazatok (sertés, baromfi) régiója; a gyengébb területeken (Hortobágy, homokterületek) juhászat, a hagyományos ültetvényes kistérségekben (Nyírség, Duna—Tisza köze) az ültetvények korszerüsítve fennmaradnak; — Észak-Magyarország gyepterületein a húsmarha- és a juh ágazat, borvidékein (tokaji, egri, mátrai) a min őségi szőlőtermelés és borászat fejlesztend ő; — Dél-Dunántúl hagyományosan is szarvasmarha- és baromfitenyészt ő övezet; a borvidékein (mecsek-villányi) sz őlő-bor ágazattal; — Észak-Dunántúl állattenyésztési f őirányú, tej-hús szakosodással; — A budapesti agglomeráció városellátó övezet-jellege (különösen zöldség-, és gyü- mölcstermelés) er ősödik; — Tógazdasági haltermelés az Alföld és Dunántúl meglév ő tófelületein, műszaki- technológiai rekonstrukcióval. Erdő és vadgazdálkodás — Erdőtelepítések a célprogram el őirányzatai szerint, a telepítések mennyisége régi- ónként változó; — Az erdők 80-85%-a gazdasági célú marad, a véderd őknek különösen fontos szere- pet tulajdonítunk a fokozott környezetterhelésnek kitett területeken; — A vadgazdálkodásban az el őnyös adottságainkat hasznosítjuk; a vadgazdálkodás, a mező- és erdőgazdálkodás érdekeit összhangba hozzuk. Élelmiszeripar — A mezőgazdasági termékek els ődleges feldolgozására épül ő iparágaknál (húsipar, baromfifeldolgozó ipar, takarmánygyártás, tejipar, boripar) az alapanyag-termelés és feldolgozó-kapacitások összehangolása minden régióban alapvet ő érdekünk; — A kis- és középvállalkozásokat az eredeti, táji jelleg ű, a vegyszer mentes (bio) termék-el őállítás terén, továbbá vállalkozási övezetekben és innovációs centrumokban célszerű ösztönözni. Agrárgazdasági célok térségtípusok szerint: Az agrárgazdaság alapvet ő problémái, nehézségei — a termel ők tőkeszegénysége, a termelésben alacsony ráfordítási színvonal, er ősen elavult eszközállomány, a mez őgaz- dasági termelés- és foglalkoztatottság visszaesése, nem megfelel ő földhasználat, az új gazdálkodók tapasztalatlansága — az összes problémás térségtípusban (mezőgazdasági vidékfejlesztés, gazdaságilag elmaradott, ipari válság, tartós munkanélküliséggel sújtott) fellelhetők. Az említett térségek további leszakadásának megállításában, majd fejleszté- sében az agrárgazdaság szerepvállalása számottev ő lehet: — A foglalkoztatási viszonyok javításával (különösen a tartós munkanélküliséggel sújtott kistérségekben); — A gazdasági bázis növelésén keresztül (alapanyag-termelés és élelmiszeripar); — A népesség helybenntartásával (falvakban és tanyákon). Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 12 Dorgai László TÉT 1996 s 4 Az agrárgazdasági célok megvalósításának eszközrendszere Az agrártárca keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközök ma részben általános • agrárgazdasági (struktúraváltás, m űszaki fejlesztés-modernizáció, a termékek piacra jutásának segítése), részben speciális célokat szolgálnak. A speciális célok között a kedvezőtlen adottságok között termel ő gazdálkodók számára a jövedelem-kiegészít ő jellegű támogatást (m űvelési ágtól és a föld min őségétől függően, differenciáltan) fenn kell tartani, csakúgy mint á befektetésekhez nyújtott többlet támogatást, továbbá a telepí- tés helye és fafajok szerint differenciált erd ősítési támogatást is. A támogatási rendszer fokozatosan úgy módosítandó, hogy az országos célkit űzésekkel összehangolt térségi (kistérségi) programok keretében kit űzött célok megvalósítására ösztönözzön, ugyanak- kor lehetővé tegye az EU strukturális alapokkal való kapcsolódást, illeszkedést is. A siker érdekében arra kell törekedni, hogy az agrártárca keretében rendelkezésre álló források mellett az agrárgazdasági célok megvalósításába a más tárcáknál rendelkezésre álló forrásokat, kiegészít ő támogatásként bevonjuk, az agrártámogatásokat az említett források felhasználásával — kiemelten a területfejlesztési célel őirányzat, a munkaerő- piaci alap felhasználásával — összehangoljuk. Ennek az elvnek az érvényesítését azért tartjuk fontosnak, mert az agrárgazdaság minden beavatkozási térségtípusban közvetle- nül vagy közvetetten érintett. Mez őgazdaság- és vidékfejlesztés A „vidékfejlesztés" önállóan használt kifejezésként ma még nem elterjedt Magyaror- szágon, nem úgy, mint azokban a szervezetekben, integrációkban (OECD, EU) ahová hazánk — szándéka szerint — illeszkedni kíván. A vidékfejlesztés, mint társadalmi célki- tűzés, az említett szervezetekben egyre nagyobb szerepet kap, e kérdéskörrel az OECD- ben évek óta önálló munkacsoport foglalkozik', az Európa Tanács 1995-ben dokumen- - tumot tárgyalt a vidékfejlesztésr ől' , továbbá az EU-nak a hozzánk intézett, a tagfelvételt előkészítő kérdései között a mez őgazdasággal kapcsolatban külön is megjelent a vidék- fejlesztési. A vidék problémája iránt a mai magyar társadalom is érzékeny és fogékony és kedvező az is, hogy a gazdaságilag fejlett országok tapasztalatait egyre szélesebb körben megismerjük és.megismertetjük. Az OECD országok határozott törekvése többek között, hogy vidékfejlesztési prog- ramokkal a népesség számára a vidéki életmód és lakóhely választásának esélyét fenn- tartsák, a vidéki lakosságnak a nemzeti színvonalhoz hasonló életszínvonalat nyújtsanak, a vidék természeti és kulturális örökségeit megóvják. Magyarország formálisan is felvál- lalta ezeket az elveket, hiszen 1996-bah tagja lett az OECD-nek. A rurális (vidéki) térségek megkülönböztetett kezelése hazánkban többek között azért indokolt, mert: —az ország területének mintegy 83%-a az OECD-ben alkalmazott min ősítés elve alapján rurális térség; —a fejlesztési források elosztásakor hosszú id őn át háttérbe szorultak, a közelmúlt társadalmi-gazdasági átalakulásának legnagyobb vesztesei; —gazdasági teljesítőképességük, népesség-eltartó képességük gyengébb, sérüléke- nyebb, a kialakult gazdasági struktúra megváltoztatása nehézkesebb; Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. TÉT 1996 s 4 Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési... 13 — a helyi népesség megélhetésében nagy szerepe van a megújuló természeti er őfor- rásokkal való gazdálkodásnak (mez őgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás, halászat); — a befektetők (befektetések) számára el őnyként szinte csak az olcsóbb munkaer őt kínálják, ezzel azonban nem képesek ellensúlyozni a más vonatkozásban jelentkez ő (például: infrastruktúra fogyatékosságai, periférikus fekvés) hátrányokat; — a népesség helyben történ ő foglalkoztatásának lehet őségei korlátozottak, a hagyo- mányos vidéki nemzetgazdasági ágazatok (mez őgazdaság, erdőgazdálkodás, bányászat, kézmű ipar) munkaerőigénye csökken ő; — nemzeti és természeti értékek kulcsfontosságú elemeit hordozzák és védik; — az urbánus térségekben, városokban él ők számára rekreációs lehet őséget kínálnak. Tekintve, hogy a mező- és erd őgazdálkodás a vidékhez szervesen köt ődik, a vidékfej- lesztési stratégia kidolgozását és a megvalósítás eszközrendszerének koordinálását — a gazdaságilag fejlett országok gyakorlatához hasonlóan — az agrártárca feladatává célsze- rű tenni. Fontosnak tarjuk azt is, hogy a vidékfejlesztés az országos területfejlesztési koncepcióban prioritásként szerepeljen. A mezőgazdaság szempontjából a vidékfejlesztés általános követelményei: — a népesség számára a vidéki életmód- és lakóhely választási lehet őségének megtar- tása; — a vidéken élők életszínvonalának javítása, pénzintézeti és egyéb szolgáltatások fejlesztése; — falufejlesztés, falumegújítás, tanyák életképességének javítása; — a falun élők számára a foglalkoztatási lehet őségek javítása (a tevékenységi kör di- verzifikálása, integrációk fejlesztése, a falusi turizmus feltételeinek javítása); — a természeti értékek, a föld és az él ő környezet fokozott védelme, környezetbarát technológiák elterjesztése, a használat során sérült tájak rekultiválása; — a fenntartható mez őgazdálkodás és erd őgazdálkodás feltételeinek megteremtése, a termelés modernizálása, hatékonyabb birtokstruktúra kialakítása; — a földhasználati struktúra megváltoztatása, az adottságokhoz jobban igazodó ter- melési struktúra kialakítása, a leggyengébb adottságú területeken a föld nem termelési célú hasznosításának segítése. A vidékfejlesztés pénzügyi eszközrendszerét és annak m űködtetését az EU rendsze- réhez hasonlóan szükséges kialakítani, összhangot teremtve az agrártámogatási rend- szerrel is. Jegyzetek Rural Development Group. 2 European Charter for Rural Areas. Council of Europe. Strasbourg, 29 January 1996. 3 EU kérdőívek „2. Mezőgazdaság III. Vidékfejlesztési politika". Irodalom Dorgai L. — Halász P. — Tóth E. (1988) Fejlesztési esélyek és irányok a gazdaságilag elmaradott térségekben. AKI tanulmány, Budapest. Fazekas B. (1994) A hátrányos helyzet ű mezőgazdasági térségek. Statisztikai Szemle, 1. Fehér A. (1993) Válság-tbldhasználat-megélhetés az észak-magyarországi elmaradott agrártérségekben. Gazdálkodás, 10. Fehér A. (1995) Agrárpolitikai megoldások a regionális feszültségek kezelésére. A Falu, 3. Dorgai László : Gondolatok az agrárgazdaság regionális fejlesztési koncepciójához Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 3-14. p. 14 Dorgai László TÉT 1996 .4 Kukovics S. (szerk.) (1972) Kedvez őtlen természeti adottságú mez őgazdasági területeink. Akadémiai Kiadó, Budapest. Mészáros S. — Spitálszky M.(1996) Exportképességünk várható változásainak vizsgálata az EU-csatlakozásig terjedő időszakban. AKII tanulmány, Budapest. Tanka E. — Spitálszky M. — Sz űcs I. (1995) A kínálat szabályozás két eszköze (földpihentetés és termelési kvóták). AKII tanulmány, Budapest. Tóth E. — Varga Gy. (1991) A mez őgazdasági termel őszövetkezetek helyzete és sorsa az átalakulás id őszaká- ban. AKII tanulmány, Budapest. Udovecz G. (témavezető) (1995) Költség- és jövedelemarányok az átalakuló agrárgazdaság f őbb termékpályá- in. AKII tanulmány, Budapest. SOME THOUGHTS FOR THE REGIONAL DEVELOPMENT CONCEPT OF AGRICULTURE LÁSZLÓ DORGAI The Parliament passed the Act on Regional Development and Physical Planning in the spring of 1996, with the purpose to support a regional development more propor- tionate than the previous ones in Hungary. A regional development concept for Hungary is prepared based on the Act, containing the concepts of the specific branches of the economy. This short essay gives some thoughts for the creation of the concept of the agriculture. It takes the factors and conditions to be evaluated during the creation of the concept into consideration: large agricultural areas, favourable endowments for produc- tion, state of the natural environment, the role of agriculture in the economic life of Hungary, the geographical location of Hungary, the situation of employment, unem- ployment, the state of the agricultural machinery, the connection of production and the settlements, and the present spatial structure of agriculture. It outlines the changes nec- essary in the land use, coming from the different endowments and conditions: profit- oriented agriculture in areas with favourable endowments, in areas with special endow- ments production of specific products, extensive agriculture for the utilisation of mar- ginal areas, a social type agriculture in micro regions struck by unemployment, agricul- ture producing for family needs in areas badly provided with retail shops, withdrawing agriculture in lands with the worst quality. It shows regional sectoral objectives of the agriculture, forestry and food processing industry. As agriculture has a strong and or- ganic connection with rural areas, the essay examines the development of the agriculture as part of the logical system of rural development. Translated by Zoltán Raffay