Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 91-109. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 3-4: 91-109
TÖPRENGÉSEK A TERÜLETI SZINT Ű
STRATÉGIAI TERVEZÉSRŐL
(Meditation over the regional levei strategic planning)
RECHNITZER JÁNOS
A területi folyamatok ugrásszer ű felértékel ődését a kilencvenes évek elején nem kö-
vette a szakmában a határozott törekvés arra, hogy a területi tervezés rendszere, s egy-
ben fogalmi apparátusa, módszertani közege átalakulásra, megújításra kerüljön. Mindez
vélhetően a területfejlesztés céljainak, illetve eszköz- és intézményrendszerének egyirá-
nyúságából — s egyben tisztázatlanságából — következett. Hiszen gazda — és persze
megbízó — hiányában nem volt szükség egy új típusú, éppen a fejlett országok területi
tervezési rendszeréhez igazodó gyakorlat kialakítására.' A problémát nem abban látjuk,
hogy csak néhány m űhelymunkában figyelhettük meg a területi tervezés új szemlélet-
módja elemeinek felbukkanását, hanem abban, hogy még mindig értelmezési viták, ki-
mondottan akadémiainak t űnő tartalmi,' meghatározásbeli pengeváltások jellemzik a
területfejlesztéssel foglalkozó — igencsak szegényes hazai — elméleti szakirodalmat.
Igazságtalanok lennénk, ha nem értékelnénk az utóbbi id őbeni éppen a területfejlesz-
tési és rendezési törvény kidolgozása során felmerült igényeket és próbálkozásokat a
területi tervezési rendszer alapelemeinek értelmezésére, 4 azok pontosítására. Ugyan-
akkor mindezen el őremutató kezdeményezéseken túl, még mindig hiányzik egy új szem-
léletű területi tervezés, az ahhoz kapcsolódó gondolkodásmód, s a mindezt segít ő
módszertani bázis elveinek és technikáinak a kidolgozása, vagy legalábbis fontosabb
irányvonalainak meghatározása. A hazai területi tervezés er őtlen próbálkozásaival nem
lesz képes befolyásolni a gyorsan változó regionális folyamatokat, s így nem tudja a
szerepl ők egyre növekvő elvárásait nyomon követni, netalántán motiválni, nem beszélve
a kialakuló intézményrendszer robbanásszer ű igényeiről. A törvénytervezet értelmében a
megyei területfejlesztési tanácsoknak megyei fejlesztési koncepciót kell készíteniük,
viszonylag gyorsan. Ehhez ma (1996. január) vajmi kevés információ és módszertani
segítség áll rendelkezésre, nem említve a szakembereket.
Számos alapfogalom, s azok rendszere a hazai sZakirodalomban még nem egységes. A
meghatározások, az értelmezések keverednek, vissza-visszaköszönnek a korábbi területi
tervezési gyakorlat beidegz ődései. A dolog természetes, hiszen a területi tervezés állam-
szocialista gyakorlatában a hangsúly nem a területfejlesztésen volt, mivel adottak voltak
a gazdaság és a társadalom fejl ődési paraméterei, így azok területi szint ű megjelenítése
viszonylag egyszerűnek tűnt. Továbbá egy fejlődési modell létezett, azaz nem volt szük-
ség — és persze lehetőség sem — alternatívákban való gondolkodásra, hiányzott a térség,
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
92 Rechnitzer János TÉT 1995 .3-4
vagy település környezetének, 5 annak változási irányainak rögzítése, a különféle jöv ő-
beli trendek (fejl ődési) utak meghatározása, azokhoz való alkalmazkodás lehetséges
módjainak kidolgozása. Végezetül az akciókban (programokban) való gondolkodás
helyett az objektumokban, létesítményekben történ ő jövő „kijelölés" jellemezte a ko-
rábbi területi tervezés elméletét és persze gyakorlatát.
Hibáznánk, ha a változások indítékait egyedül csak a múltunkban keresnénk, mivel a
fejlett világban is válságba kerültek a területi tervezés hagyományos rendszerei. A bírá-
latok abból fakadnak, hogy a tervezés hosszúra nyúlt, a stratégiák alapvet ően fizikai
jelleg űek maradtak, nem volt kapcsolat az er őforrás-elosztással, s egyáltalán nem tértek
ki az irányítási rendszerre (A megújuló... 1995), illetve elhanyagolták a küls ő környeze-
tet, nem értékelték a helyi adottságokat nemzetközi és nemzeti dimenzióban; a tervezés a
regionális növekedés keresleti elemeire épített, s a kínálati tényez őket elhanyagolta
(Glasson, J. 1992).
A problémák tehát hasonlóak, keresni kell az új megoldásokat, így a tanulmányban a
stratégiai szemléletre épül ő területi tervezés néhány alapelemét kíséreljük meg végig-
gondolni. Felvázoljuk egyrészt a területfejlesztés jöv őkép-orientált közelítési módjának
általunk fontosnak tartott kiindulópontjait, másrészt a fejlesztési stratégia kidolgozásá-
nak menetét rajzoljuk meg, utalva az alkalmazhatóság lehet őségeire és korlátaira. Nem
állítjuk azt, hogy a területi tervezés megújításának egyedüli módját a stratégiai szemlélet
alkalmazása kínálja, de érdemes elgondolkodni ezen a közelítési módon és a tervezési
technika nyújtotta sokoldalú lehet őségeken.
Területfejlesztés és a stratégiai szemlélet
A területi stratégiai tervezés jellemz ő inek felvázolásához induljunk ki a területfejlesz-
tés alapfogalmából. Ehhez átvesszük Faragó L. (1994) meghatározását, 6 miszerint a
területfejlesztés a térhasználat tudatos irányítását jelenti, amelyben az egyes alrendsze-
rek, így a területpolitika, a szabályozás, a szervezeti és intézményi rendszer (menedzs-
ment) és az eszközök konzisztenciája alkotja a rendszer hatékony m űködését. Nos, ezt a
konzisztenciát teremti meg a stratégiai szemlélet, mivel az a rendszer egyes alkotóelemei
közötti kapcsolatokat új dímenzióba rendezi, azoknak éppen az egyoldalú irányultságát
oldja fel, más viszonylatokat, m űködési tereket, s egyben a megújítás lehet őségeit
kínálva (1. ábra).
Mit jelent a stratégiai szemlélet a területi dimenzióban? A stratégiai gondolkodás és
cselekvés a területi metszetben a fejl ődés olyan modelljét állítja fel, amelyben az adott
területrendszer 7 bels ő adottságai és küls ő működési feltételei különféle megközelítésben
válnak értelmezhet ővé, így a választható jövőképhez éppen a változó tényez ő k miatt más
és más megoldási módok kapcsolódnak. Ezek a megoldási módok viszont egymással is
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 s 3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 93
1. ÁBRA
Szerkesztette: Rechn itzer J.
A területfejlesztés és a stratégiai szemlélet kapcsolata
(The relationship of regional development and the strategic approad)
JÖVŐSZERVEZÉS
SZE ML ÉL ET
ÉRVÉNYESÍTÉS
cc
w
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
94 Rechnitzer János TÉT 1995 .3-4
összefüggenek, azok rugalmasan illeszkednek a belső és küls ő körülményekhez, azok
alakulásához, miközben a jövő kép elvárásait — ami maga is változik — különféle módon
kísérli meg megjeleníteni az egymásra épül ő célrendszerekkel, az azokhoz kapcsolódó
fejlesztési prioritásokkal, illetve azokat hordozó programokban (akciókban). A straté-
giai szemléletnél egy-egy területi adottság vagy környezeti tényez ő nem önmagában ke-
rül értékelésre, hanem a jöv őkép szemszögébő l. Így az adottságok és er őforrások folya-
matos átrendez ődése éppen úgy jellemzi ezt a fejlesztési gondolkodásmódot, mint magá-
nak az akcióknak a megjelenítése, azok szervezésének, irányításának kidolgozása, azaz a
területi menedzsment stratégiai szemlélet ű formálása.
A területi folyamatokban ezekkel az akciókkal több — különböz ő időtávú — folyamatot
indítunk meg, amelyek együttesen eredményezhetik, hogy a kívánt jöv őkép megvalósul-
jon, miközben a területrendszer maga is változik, alakul.
A területfejlesztés és egyben a területrendszer stratégiai közelítése a területpolitikára
irányul, hiszen a kiindulópontnak, egyben elérend ő célnak a területrendszer jöv őképét
vázolja fel a különféle meghatározók alapján. Ugyanakkor egy eszköz is, hiszen a
területi tervezés lehetséges formája, azaz a politika folytatása, mivel programokat ajánl a
jövőépítéshez, s ezzel konkrét területi beavatkozások láncolatát indíthatja meg, de
megszabja a rendelkezésre álló források felhasználásának irányait és módjait is. A sza-
bályozási alrendszerre is hat, mivel — éppen a területi szerepl ők által hozott — döntés
szükséges a stratégia elfogadásához, amely aztán a jöv őbeli terület-felhasználástól
kezdve a létesítmények telepítéséig a területrendezés minden elemét, annak m űködését
behatárolja. Végül az intézményrendszer, vagy pontosabban a területi menedzsment
működése alapvet ően függ a stratégiától, hiszen részben annak kezdeményez ője, kidol-
gozója, kivitelez ője és eredményeinek ellen ő re, részben pedig a hatások újbóli érvénye-
sítője a stratégia felülvizsgálatán, annak visszacsatolása révén.
A területrendszerben a stratégiai szemlélet segíti azt, hogy a területi folyamatokat
aktívan alakítsuk, figyeljük a bels ő adottságokat, a külső környezet változásait, azok
irányaihoz igazítsuk a jöv őképet, s mindezt különféle célok, prioritások és programok
rendszerén keresztül valósítsuk meg.
A stratégiai szemlélet és gondolkodásmód — adaptálva a vállalati stratégiai tervezésre
vonatkozó megállapításokat (Csath M 1993) — az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:
—a jövőbe tekintő; a térség jövőképébő l indul ki, így a hosszú távú gondolkodást és
cselekvést ösztönzi, annak rendeli alá a célokat, azok elérését;
—kreatív; több megoldásban gondolkodik, újabb és újabb fejl ődési irányokat, azokhoz
rendelhető különféle forgatókönyveket (jöv ő képekhez kapcsolódó megvalósításokat)
kínál, így a területrendszer minden szerepl őjétől megköveteli saját helyzetének átgondo-
lását, a „szerepl ő-stratégiák" kialakítását, s azok összehangolásában aztán a rendszer-
stratégia oldódik fel;
—rugalmas; a forgatókönyvekben való gondolkodás a fejlesztési célok közötti átjá-
rást, a programoknak a célok változásához való gyors alkalmazkodását teszi lehet ővé,
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 s 3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 95
emellett növeli a rendszer adaptációs képességét a változó küls ő körülményekhez és
alakuló belső adottságokhoz;
— aktív; a környezet és belső tényezők változására való reagáláson túl képes számba
venni a különféle faktorok együttes hatását a területrendszerre, így nemcsak a kölcsön-
kapcsolatokat, hanem szinergetikai hatásokat is indukál;
— akciókra épül; a célokhoz rendelt fejlesztési prioritások lényegében akciókat (prog-
ramokat) tartalmaznak, amik a területrendszer egyes elemeinek sokoldalú átalakítását,
jobbítását eredményezhetik, azok folyamatos érvényesülése mellett;
— változásorientált; nem a meglévő állapotok (ezáltal eszközök és intézmények,
menedzsment) m űködésének fenntartását, hanem annak állandó változtatását, a célokhoz
való igazítását kényszeríti ki;
— tartós sikerre törekv ő; a stratégia célja, hogy a területrendszer fejl ődése dinamikus
legyen, abban a szerepl ők mozgástere kib ővüljön, s egyúttal azok a legkedvez őbb műkö-
dési feltételekhez jussanak saját céljaik (szerepl ő-stratégiák optimalizálása) megvalósí-
tásához, mivel csak ennek következtében — és ezeken keresztül — érhet ő el a jövőképben
meghatározott fejl ődési állapot.
A területi stratégiai tervezés kérd őjelei
A stratégiai szemlélet a területfejlesztésben a tervezésen keresztül valósulhat meg. A
stratégiai tervezés az, amely
—a jövőorientált szemléletmódot képviseli és érvényesíti;
— felkészíti a területi szerepl őket a változásra;
—lehető séget kínál az egyes változási irányok (forgatókönyvek) komplex hatásainak
áttekintésére;
—értelmezi a választott fejl ődési modellhez kapcsolódó célokat, prioritásokat,
programokat;
—lehetőséget nyújt a különféle szerepl ő-stratégiák összekapcsolására, ami a fejlesztési
erők egyesítéséhez vezet;
— meghatározza a választott fejl ődési modellhez rendelhető eszközöket és menedzs-
mentet;
—lehetőséget nyújt a küls ő és belső kommunikációra, kapcsolatok átrendezéséhez és
azok újraértelmezéséhez (Gáspár M, Horváth M. T., Péteri G., Wright, G. 1994).
A következőkben vessük össze 8 a hagyományos területi tervezést és a stratégiai szem-
léletű tervezést, hogy a különbségekre, egyben a lehet őségekre felhívjuk a figyelmet, de
utaljunk a hiányosságokra, a kérd őjelekre, amik az alkalmazhatóságot akadályozhatják.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
96 Rechnitzer János TÉT 1995 .3-4
Időtartam
A területi folyamatok nem köthet ők merev tervezési ciklusokhoz, így a hagyományos
területi tervezés három vagy ötéves id őtartama helyett a stratégiai tervezés az idősávok-
ban történő gondolkodást helyezi el őtérbe. Ezekhez az id ősávokhoz természetesen
éppen a prioritások és a programok megvalósítása miatt id őszakaszok kapcsolódnak, de
maga az ellen ő rzés vagy a visszacsatolás szintén értelmezhet ő időtávokat kíván meg.
A stratégiai tervezés tehát egy lazább idődimenzióban gondolkodik, lehetőséget
kínálva a változások átvezetésére, azok visszacsatolására a területrendszerbe, s ezzel a
megvalósítás különféle módjainak alakítására, módosítására.
A területi dimenzióban gondot jelent, hogy a politikai szereplők, akik lényegében a
stratégiai terv elfogadói és a megvalósítás szerkeszt ői, választási ciklusokban gondol-
kodnak, így a hosszabb távú el ő retekintést nem kedvelik, annak igényét csak felszínesen
kezelik. A stratégiai tervezés ezt a dilemmát azzal oldhatja fel, hogy éppen a választási
periódusok végén-elején gondolja át a területrendszer eredményeit és szinte ajánlatot
tesz a politika új-régi szerepl őinek a jövő kép-elemek alakítására. Ez a frissítés segítheti
a tervez őket, az elemző ket is, hiszen újabb gondolatokat, akcióterületeket, fejlesztési
megoldásokat nyithat meg számukra.
A bels ő adottságok és a külső környezet
A hagyományos területi tervezés állapot elemzéseket végez. Felállítja az alkotóelemek
rendszerét, keresi azok változásainak okait, de az egyes elemeken vagy alrendszereken
belül marad, nem tekint ki, nem értékeli a kapcsolatokat, az összefüggéseket. A környe-
zetet, így a területi egység fejl ődésére ható struktúrákat térmetszetben és hatásrend-
szerében nem szeleteli fel, azaz a fontosabb tevékenységek nemzeti vagy országos
összefüggéseit elemzi, viszont abban nem emeli ki a tervezési egységre jellemz ő
hatásokat, következményeket.
A stratégiai tervezés a területrendszeren belül és annak környezetében zajló
változásokat értékeli, hogy a rendszer sikeres m űködése, — ami jöv őképének vagy
jövő képe elemeinek megvalósítását jelenti — biztosítva legyen. A rendszer alkotóinak
vertikális és horizontális áttekintése és elemzése folyamatosan zajlik, miközben a kör-
nyezeti változások és az azokra való reagálás is megtörténik.
A területrendszerben mindez azt jelenti, hogy az ott zajló társadalmi, gazdasági,
ökológiai és m ű szaki folyamatokat éppen úgy követni kell, mint a különféle szint ű
(helyi, kistérségi, térségi, regionális, országos) közösségek érdekeinek megjelenését,
miközben a nemzetközi, makroregionális és egyéb területi hatásokat, azok következmé-
nyeit is érvényesíteni szükséges.
A stratégiai tervezés egyik alapvet ő gondja, hogy a területrendszerben nehezen tekint-
hetők át a szereplők törekvései. A gazdasági aktorok éppen a piaci viszonyok érvényesü-
lésével határozott autonómiával rendelkeznek, így m űködésükről szerencsés esetben
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 .3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 97
csak utólag nyerhet ők információk. Területi köt ődésük éppen piaci kapcsolataik
függvényében változik. A lokális piacra termel ők erősebben, a regionális vagy országos
szintű termelést képvisel ők már gyengébben, s végül a nemzetközi piacra szállítók
kimondottan lazán kapcsolódnak a területrendszerhez, vagyis hatásuk a stratégia alakítá-
sára eltérő erősségű, nem beszélve annak megvalósításáról. Nagy dilemmája a stratégiai
tervezésnek, hogy a gazdasági szerepl őket miként tudja aktivizálni. Egyértelm űen sza-
kítani kell a hagyományos regionális politika eszközeivel, mert azok a gazdaságban már
kevésbé működnek, így nem lehet jelentős központi beruházásokkal, szerkezet-átalakító
fejlesztésekkel a jöv őt formálni. Ehelyett a gazdasági környezetet (innovációs mili ő) kell
olyanná tenni, hogy a különféle aktorok stratégiája ehhez kapcsolódni tudjon, abban
találják meg a kedvez ő megoldásokat, a saját jövőképüket, sikerük térségi zálogát.
A háztartások kapcsolata a területrendszerrel már jobban meghatározható, hiszen a
lakosságot érint ő közszolgáltatásokon át egészen a különféle fogyasztási javak és
szolgáltatások igénybevételéig lényegében közvetlen alakítói a területi folyamatoknak.
Ugyanakkor alapos elemzések és vizsgálatok szükségesek a háztartások gazdasági,
társadalmi, kulturális szokásainak, szerkezetének áttekintésére, azok jöv őbeli fejlődési
irányainak meghatározására.
A területrendszernél a környezet dimenzió tág határok között mozog. Egy település
esetében sem egyszer ű meghatározni azt a teret, amelyben a vizsgált egység hat, hát
akkor egy megye vagy több megye esetében hol húzhatók meg a „befolyásolási övezet"
határai.
Nem könnyű annak kijelölése sem, hogy a valóságban mi hat a környezetb ől a terület-
rendszerre. Megjelenhetnek csupán gazdasági érvek, például a telephelyválasztás szem-
pontjai, azokat tükröz ő versenyfeltételek, de már azt, hogy a természeti és az emberi
környezet állapota, vagy valamilyen nemzeti szint ű — mondjuk pénzügyi — szabályozás,
fejlesztési program, hol, milyen szegmenseket, szerepl őket, szerepl őcsoportokat érint,
azok fejl ődését, jöv őképét miként befolyásolja nehéz megmondani, s őt egyszerűen
lehetetlen azok hatásait el őrevetíteni.
Információk a jöv őről
A területi tervezés klasszikus modelljében az elemzések, a vizsgálatok többsége a
múlthoz kötődik, hiszen a folyamatok elemeit, törvényszer űségeit keresi, s azok el őre-
vetítésével próbálja a fejl ődési pályát megrajzolni. A stratégiai tervezésnél a jövőorien-
táció a meghatározó gondolkodási és elemzési mód. A területrendszer elemeinek,
alrendszereinek jöv őbeli állapotáról gy űjt össze információkat, azt keresi, hogy az egyes
tényezők, szerepl ők helyzete hogyan alakul, azt milyen faktorok befolyásolják. Hiszen
éppen ezen jöv őalakító „források" m űködéséhez vagy éppen kialakításához kell a
területrendszerben a feltételeket megteremteni.
Az elemzésben és a tervezésben ennek a jöv őorientációnak az alapos és körültekint ő
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
98 Rechnitzer János TÉT 1995 s 3-4
érvényesítése nem egyszer ű feladat, s őt mondhatni nagyon nehezen oldható meg. A
jövőkép-alakítás egy sokszerepl ős játék, ahol a különféle aktorok más-más jöv őépítési
modellben gondolkodnak, amelyek aztán sokszor keresztezhetik egymást vagy éppen
felerősíthetnek — különféle, el őre nem látható — folyamatokat. Az információgy űjtés
nagy körültekintést igényel, hiszen ki kell választani az „irányadó" köröket, azokat a
szerepl őcsoportokat, amelyeknek a jöv őben — éppen egy globális jöv őképből követ-
kezően — térségalakító hatása lesz. Ezeknél az aktoroknál tudatosítani kell, hogy az adott
térség fejl ődésében rájuk milyen feladatok hárulhatnak, azaz a jelenlétük, de m űködésük
is milyen következménnyel járhat a területrendszerre. Továbbá a rendszerelemek és
alrendszerek állapotát kell áttekinteni, keresve azok megújításának irányait és korlátait.
S végezetül a környezetet szintén a változások fényében kell szemlélni, hiszen az ottani
elmozdulások, szerkezeti átalakulások, új fejl ődési és fejlesztési irányok alapvet ően
befolyásolják a területrendszer jöv őképét, az azt megvalósítani szándékozó akciókat.
A jöv ő megismerését segít ő módszerek, bizonytalanság
A jövő feltárása, annak megismerése nem csupán abból áll, hogy a múlt és a jelen fo-
lyamatait prognosztizáljuk, hanem különféle módszerekkel megkíséreljük meghatározni
a területrendszer egészének és alkotóelemeinek jöv őbeli állapotát. Ez a jövővizsgálat
mint szemlélet és gondolkodási mód a stratégiai tervezés egészét érinti, tehát magát a
tervezési és a megvalósítási szakaszt is. Az életpálya elemzését ő l kezdve a vonzer ők és a
versenyképesség összevetésén át egészen a forgatókönyv analízisig számos új módszert
kell bevetni a stratégiai terv elkészítésénél, hiszen eddig ismeretlen összefüggéseket,
kapcsolatokat keresünk, miközben megkísérelünk eligazodni a jöv őt formáló tényezők
bizonytalan rendszereiben.
A területi elemzésekb ől nemcsak a prognosztikai jelleg ű módszerek hiányoznak, hanem
a területi szerkezet jövőorientált elméleti vizsgálati szempontjainak a feldolgozása is. Az
első hazai kísérlet (Korompai A. 1995) lelkesítő kiindulópontot kínál a regionális elem-
zések ezen új irányainak kidolgozásához, amit csak er ősíthet, hogy a stratégiai tervezés és
elemzés vállalati szint ű alkalmasának módszertana igényes, s őt nemzetközi meg-
mérettetésben is megállja a helyét (Csath M 1990,1993, Barakonyi K, Lorange, P. 1994).
A stratégiai tervezésben a bizonytalansággal nemcsak a módszerek alkalmazása miatt
kell folyamatosan számolni, hanem azért is, mert a jöv őépítés szükségszer űen feltételezi
a kapaszkodási pontok hiányát. A területrendszerben ezek a bizonytalansági elemek hat-
ványozottan vannak jelen. A szerepl ők korábban említett autonómiája vagy a központi
(országos) szabályozástól való er ős függés, illetve az irányítás behatárolt terei, de a tár-
sadalmi elvárások alakulása vagy éppen a helyi politika megítélésében bekövetkez ő for-
dulatok is mind-mind fokozzák a tervezés bizonytalanságát. Ezeket kiküszöbölni nem
lehet, ám az azokra való felkészülés, reagálás szintén fontos alkotója a stratégiai terve-
zésnek.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 s 3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 99
Megújítás-orientált szemlélet
A területi tervezés korábbi rendszereiben lényegében egy fejlődési pályát vázoltak fel,
amit különféle eszközökkel, fejlesztésekkel kívántak elérni. Lényegében ezt a meglév ő
rendszert kapcsolatokkal, azok bizonyos mérték ű átalakításával lehetett módosítani, azaz
a struktúrák dinamizálására kevésbé törekedtek.
A stratégiai tervezés abból indul ki — mint a fentiekb ől is következik —, hogy a
területrendszer elemeinek, alrendszereinek m űködési tere, s azok környezete állandóan
— emellett gyorsan — változik, így a térség sikeres m űködésének feltétele a permanens
megújításon keresztül történ ő alkalmazkodás. Ez a megújítási kényszer nemcsak az
egyes szereplőkre érvénYés, hanem a területrendszer szabályozó alrendszerére is, hiszen
a gyors reagálások, újabb és újabb akciók beindítása, a meglév ők átértékelése éppen úgy
szükséges, mint a jöv őkép folyamatos alakítása, annak a változó körülményekhez
kötődő formálása. A megújítás-orientált szemlélet nem z űrzavart, nem összevisszaságot
jelent, nem azt sugallja, hogy a célok folyamatosan módosulnak, éppen ellenkez őleg, itt
az alkalmazkodásról van szó, arról, hogy a megváltozott viszonyokhoz miként lehet
dinamikusan, éppen a jöv őkép kedvező alakítása érdekében alkalmazkodni.
A területrendszer m űködésénél a megújítás-orientált tervezés és cselekvés azért is
lényeges, mert:
—az elemek között a kapcsolatok egyik oldalról kimondottan gyengék, esetiek, így a
változások hatásai csak megkésve, vagy éppen áttételesen jelentkeznek, másik oldalról
viszont határozottan szorosak az egybefonódások, így a „dominó elv" alapján változások
lavinája indulhat meg, aminek következményei nehezen felmérhet őek;
—a szabályozás számos eleme független a térségt ől, azok országos intézkedésként
jelentkeznek, a területrendszer „bels ő szabályozása" éppen az egyes elemek és alrend-
szerek közötti kapcsolatok eltér ő jellege miatt más és más (pl. az intézmények m űködte-
tése, fejlesztési programok kidolgozása, adó- és jövedelempolitika, támogatási rendsze-
rek stb.), így egy-egy központi akció hatása befolyásolhatja a jöv őképet, az annak meg-
valósítását szolgáló törekvéseket;
— a szerepl ők között a kohézió a területi dimenzió sz űkülésével ugyan valamelyest
növekszik, de a területi identitás még mérsékelt, a közös akaratok érvényesítésének terei
kevésbé m űködnek, így a rendszerelemek a változások hatására mobilizálódhatnak, ami
a területrendszer egészének vagy egyes alkotóinak m űködésére alapvet ő hatással lehet.
Középpontban az akciók és a menedzsment
A területi tervezés hagyományos rendszerében a hangsúly a létesítményeken volt, az
új objektumok felállításán, azok létrehozásán. Talán ezért is kapott a területi tervezésben
olyan nagy szerepet „a térbeli fizikai szerkezet kialakítása, megvalósítása, a területren-
dezés" (Faragó L. 1995, 29. o.). A fejlesztés és a rendezés permanens ellentétét éppen
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
100 Rechnitzer János TÉT 1995 s 3-4
az tartotta, tartja fenn, hogy az utóbbi elszakadt a fej lesztést ől, annak éppen befejezett,
lezárt vagy kimondottan hiányzó volta miatt önálló életet élt. A rendezés tehát
objektivizálódott, így célmeghatározóvá vált, koncepcionális szerepet kapott, holott
éppen fordítva, a fejlesztés az egyedüli integráló és koordináló tényez ője a területi terve-
zésnek, amit maga a stratégiai szemlélet ű területi tervezés érvényesíthet igazán.
Igaza van Faragó Lászlónak (1994, 29. o.) abban, hogy a hagyományos területi terve-
zési rendszerben a m ű szaki beállítottságú emberek voltak kénytelenek pótolni éppen a
rendezési tervekkel a hiányzó fejlesztési célokat, a térségi, települési jöv őképet, s ez a
kényszer szülte pótcselekvés aztán az egész területi tervezést a feje tetejére állította. Vi-
szont szerző nk sem mondja meg, hogy hol a kiút, milyen tervezési szemlélet a „talpra
állító", de kijelenti - helyesen -, hogy a fejlesztést egy innovatív, a struktúrák változá-
sára építő , az értékváltozásokat folyamatosan megjelenít ő (Faragó L. 1994. 30. o.) gon-
dolkodásmódot, szemléletet és tervezési gyakorlatot kíván. Nos témánknál vagyunk,
mindezt a jelenlegi tervezési módszerek közül a stratégiai tervezés képviseli a legha-
tározottabban.
A stratégiai tervezés azzal is fel tudja oldani a területi tervezés, fejlesztés és rendezés
dilemmáit, hogy az akciókra építi a jövő kép megvalósítását. Az akció-orientált fej lesz-
tésben az objektumok, a fizikai terek alakítása, a terület-felhasználás szabályozása és
minden egyéb szabályozási kérdés csak egy vonulata, metszete a megvalósításnak, nem
az egyedüli alkotója.
Az akciószemlélet ű fejlesztés, tervezés és megvalósítás áll a legközelebb a hazai
irodalomban - de a területi elemzésben, tervezésben is - egyre gyakrabban hivatkozott
Európai Unió regionális politikai ajánlásához, azaz a decentralizációhoz, a szubszidiari-
táshoz, a partnerséghez, a programozáshoz, az addicionáláshoz és a koncentrációhoz.
Hiszen éppen az er ő források és a döntések decentralizációja az, amely kikényszeríti a
megvalósítás legkedvező bb megoldásait, miközben összekapcsolja a területi szerepl ő-
ket, m ű ködtetve az egyes alrendszerek hatásmechanizmusait, ami az er őforrások össze-
vonásával és koncentrálásával érhet ő el.
Több ez tehát mint a szabályozási, a területrendezési terv, más mint az operatív fej-
lesztési program, itt a területrendszer egészének új szemlélet ű irányításáról, szervezésé-
ről is szó van. 9 Stratégiai szemléletű területi menedzsmentet igényel az akció-orientált
tervezés, hiszen itt nemcsak a szabályozási tervek elkészíttetése fontos, hanem a
projektek értékesítése, azok finanszírozási háttereinek szervezése, a jelentkez ő új igé-
nyek beépítése a struktúrába, a többi alrendszer m ű ködésének átalakítása és egyéb irá-
nyítási, szervezési feladat megvalósítása is. Stratégiai menedzsment nélkül stratégiai
tervezés nem valósulhat meg, ennek a menedzsmentnek a főbb tulajdonságai szervesen
kapcsolódnak a tervezési szemlélethez, hiszen új vezetési módszereket kíván, amelyek a
változások menedzselését ő l kezdve a sikerorientált szemléleten át egészen a környezet-
befolyásolás (térségmarketing) különféle módszereinek alkalmazásáig terjednek. Hang-
súlyozni kell, hogy a stratégiai tervezésnek mindig a területrendszer irányító alrendsze-
rébő l kell indulnia, de ennek az egész rendszert át kell hatnia, így a stratégiai szemlélet ű
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 .3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 101
menedzsment nemcsak a helyi, területi önkormányzatok vezet őit jelenti, hanem a
testületeket éppen úgy, mint a hivatalokat és intézményeket együttesen.
A területi tervezés akció-orientált megvalósítására, illetve az ehhez kapcsolódó
menedzsment módszerek és technikák kidolgozására már vannak ígéretes kezdeménye-
zések a hazai irodalomban és gyakorlatban egyaránt (Gáspár M 1994, 1995). Ezek a kí-
sérletek és gyakorlati szemlélet ű kézikönyvek jelzik az áttörést a területi tervezés
rendszerének megváltozásában, s egyben meger ősítik a stratégiai tervezés és vezetés
sokoldalú alkalmazhatósága melletti állásfoglalásunkat.
Társadalmi részvétel, elfogadtatás
A hagyományos területi tervezési rendszer is törekedett a tervek társadalmasítására,
azok egyre szélesebb körben történ ő elfogadtatására. A siker persze kérdéses volt,
hiszen a fejlesztési célok kialakítását inkább a küls ő, területen kívüli tényez ők határoz-
ták meg, mint a területrendszer jöv őképe, saját fejlesztési irányaí. Továbbá maguk a sze-
repl ők nem voltak részesei a terv kidolgozásának, annak csak az utolsó fázisába kapcso-
lódtak be, így egy számukra idegen, nem vagy kevéssé érthet ő belső logikával készül ő
rendszerrel találták szembe magukat, amely tényez ők aztán a változtatás lehet őségeit
jelentősen mérsékelték.
A stratégiai tervezés — mint láttuk — a szereplőkre épít, azok jöv őképét kísérli meg
összekovácsolni, azokból összegyúrni a területrendszer jöv őmodelljét, majd az alkotó-
elemek változásait vezeti végig, csatolja vissza. Ez a területrendszer elemeivel, szerep-
lő ivel való folyamatos kapcsolattartást, részvételt, együttdolgozást kíván a tervez őktő l.
Maga a megvalósítás is a területi szerepl őkre épül, hiszen azok m űködési tereit kívánja a
terv átalakítani, jobbítani.
Az elméleti modellel nincs is baj, minden kezdő területi tervez ő tudja, hogy a terve-
zést társadalmasítani kell. A baj ott kezd ődik, amikor dönteni kell kik legyenek a partne-
rek, kik jelenítik meg a területrendszer alkotóit, annak egyes alrendszereit, milyen
mértékű képviseletet, ,beleszólást" kapjanak a terv kidolgozásába és persze a megvaló-
sításba.
Nem könnyű ezt a kérdést megválaszolni, de talán még nehezebb a megvalósítása. A
területi politikai szerepl ők — az önkormányzatok — véleménye irányadó, hiszen befolyás-
sal rendelkeznek, ám már eszközökkel kevésbé. A gazdasági szerepl őketl° a legegysze-
rűbb az érdekképviseleten keresztül bevonni, ezek az alakuló szervezetek azonban csak
most kezdik felismerni küldetésüket, lehet őségeiket a területfejlesztésben. A társadalmi
aktorok skálája nagyon széles, azok mögött az esetek többségében egy-egy kisebb
érdekcsoport akarata húzódik meg, ami kedvez őtlen irányba alakíthatja a tervet. A
lakosság — s egyben a háztartások — néhány korábban említett elemben megjelenik, de
egy kimondottan széles tömeg, mint a jöv őkép hordozója, alakítója, megvalósítója már
egyértelm űen kimarad a rendszerb ől.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
102 Rechnitzer János TÉT 1995 .3-4
Szempontok a stratégiai terv felépítéséhez
A stratégiai szemlélet ű területi terv (2. ábra). kiindulópontja a hipotetikus jöv őkép
felállítása (1). Ebben fogalmazódnak meg a térséggel kapcsolatos alapvet ő elvárások és
igények, amelyek részben a korábbi ismeretekre épülnek, azokból következnek, részben
pedig azokra a célokra, amelyeket el akarunk érni, meg kívánunk valósítani a fejlesztés
során. Nem egyszer ű ennek a hipotetikus jöv őképnek a kijelölése, hiszen maga az idea,
annak indíttatása alapvet ően hat a tervezés menetére, befolyásolja annak gondolkodás-
módját, sőt determinálja az elemzés, jöv őalkotás rendszereit éppen úgy, mint a
megvalósításhoz rendelt akciókat. 11
A kiinduló hipotézis kidolgozása után két úton indulhatunk el a stratégia felállításá-
hoz, éspedig a területrendszer küls ő és belső feltételeinek elemzésével, amelyek aztán a
harmadik blokkban, magában a stratégia összeállításában kapcsolódnak össze.
Az első blokkot nevezzük küls ő tényez őknek, ahol a nemzetközi és nemzeti gazdasági
fejlődési irányok (4), a régióban él ő és működő gazdasági egységek, háztartások, önkor-
mányzatok igényei és elvárásai jelennek meg (5), valamint a versenytársak (6) részben a
határon innen és túlról, azaz a szomszédos területrendszerek és más hazai térségek, tele-
pülések lehetséges fejl ődési irányai, főbb összefüggéseinek stratégiaépít ő következmé-
nyei rajzolódnak ki.
Fontos meghatározni a környezet fejl ődési irányait, azokat a nemzetközi trendeket,
jövőképeket, amelyek befolyásolják a területrendszer fejl ődését. Nemcsak a változások
irányainak tanulmányozása dönt ő , hanem a megoldási módok elemzése is, azaz a
hasonló fejlődési pályát bejárt területrendszerek fejlesztési és m űködési modelljeinek
értékelése, hiszen a jöv őszervezésben ezek a megoldási módok felhasználhatók,
adaptálhatók lesznek.
Külön kérdés, hogy a területrendszer „fogyasztóit" magukat a klienseket, azaz a
szerepl őket miért itt a küls ő tényezők között jelenítjük meg és miért nem a bels ő fakto-
rok között? Nos, véleményünk szerint a szerepl ők értékelése lényegében két síkon
történik meg a stratégia kidolgozása során. Az els ő síkban mint intézményesült, autonóm
rendszerelemek, azaz mint az egyes vállalkozások, mint az egyes önkormányzatok, mint
az egyes háztartások, vagy mint az egyes intézmények a maguk önálló stratégiájával,
szinte izolált, lényegében a térségt ől kimondottan független „jelenlév őkként" veend ők
figyelembe, akik fogyasztói a területrendszer egészének és egyes szolgáltatásainak.
Ebben az els ő dimenzióban össze kell gyűjtenünk a „fogyasztók stratégiáit", azok meg-
határozó elemeit, illetve mindezek visszahatását, pontosabban igényét a területrend-
szerre.
' 2
2. ÁBRA
A stratégiai szemléletű területi tervezés folyamata
(The process of strategic regional planning)
I. 103. o.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 .3-4 Töprengések tertileti szint ű stratégiai tervezésről 103
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
104 Rechnitzer János TÉT 1995 s 3-4
A másik síkja a fogyasztóknak lényegében a bels ő adottságoknál kerül értékelésre,
ahol már tevékenységeket, alrendszereket, azok er őforrásait elemezzük éppen a jöv ő
szempontjából, keresve azok er ő sségeit és gyengeségeit. Az alrendszerekben, azaz a fo-
gyasztók „m ű ködési tereiben" egyrészt feloldódnak az egyes elemek elvárásai, straté-
giái, másrészt pedig jobban kit ű nik az adottságok stratégiahordozó jellege.';
Nem elhanyagolható a versenytársak vizsgálata, azok fejl ődési pályáinak pontos
elemzése a küls ő tényező k között. A kérdés itt az, hogy kit tekintsünk versenytársnak,
meddig, milyen téregységekig határoljuk be a területrendszer hatását. Mindenképpen a
hasonló nagyságú, fejl ő dési irányt mutató településekkel, térségekkel kell számolnunk,
értelmezve azok mozgástereit, keresve egyúttal szerepüket a térbeli munkamegosztás
változási irányaiban, s annak hatását a területrendszerünkre.
Mindezek együttesen alkotják a külső környezet változási irányait (7), amiben a
területrendszer, annak gazdasága és a területfejlesztés különféle szerepl ő i m űködnek,
kifejthetik tevékenységüket, érvényesíthetik hatásaikat. A küls ő környezet három össze-
tevője a területrendszer fejlődésének lehet őségeit és veszélyeit tartalmazza, azaz olyan
tényezőket, amelyek a jöv ő höz való orientációt növelik, illetve fékezik.
A stratégiát nemcsak a küls ő környezet határozza meg, hanem mindazok a törvényi és
szabályozási terek (2) is amiben a területrendszer m űködik vagy a jöv ő ben működni fog.
Napjainkban ezek a terek még nem egyértelm űek, nem látjuk világosan, hogy milyen
irányban változnak a szabályozás elemei, hiszen még nincs pl. elfogadott területfejlesz-
tési törvény, annak csak különféle tervezetei ismertek. Így nem egy elképzelt — éppen a
politikai akaratok alapján különféle irányokba alakuló — változatból kell kiindulunk a
stratégiaépítést befolyásoló területi szabályozási elvek felrajzolásánál, hanem egyértel-
műen érvényesítjük az Európai Unióban a regionális politikai cél-, eszköz- és intéz-
ményrendszerénél alkalmazott, korábban ismertetett alapelveket, a szubszidiaritást és
decentralizációt, a partnerséget, a programozást és a koncentrációt, valamint az
add icional itást.
Ezek az alapelvek nem egy-két éven belül hatnak, hanem éppen hosszú távon lesznek
és maradnak meghatározó tényez ő i a regionális politikának, így a stratégiaépítésben
alkalmazva ezeket egy reális — mondhatni Európa-konform — fejlesztési sávban ma-
radhatunk a területrendszer fejl ő dési folyamainak kijelölésénél.
A stratégiaépítés másik blokkját alkotják a régió adottságai mint a belső környezetet
képvisel ő tényező k (11) számbavétele, rendszerezése és egyben a min ősítése. Alapvető
kérdés, hogy ezen faktorok mennyiben válhatnak a fejlesztés erősségeivé és mennyiben,
illetve milyen alkotóelemekben, azok kombinációiban lehetnek a stratégia gyengítői.
itt kerülnek számbavételre és min ő sítésre a területrendszer fejlesztésének endogén
forrásai (8), azaz a humán kapacitások, a környezet min ősége, a gazdasági bázis, a
háttérgazdaság, a településhálózat, a társadalom, a kultúra és a politika terei. A terület-
rendszer természetesen további alrendszerekre bontható, viszont az elemzéseknél a
lényeg nem abban van, hogy valamiféle helyzetértékelést adjunk az endogén források
állapotáról, hanem keressük azok fejlődési irányaiban a jövőalakító faktorokat, illetve
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 s 3 4- Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésr ől 105
azok eltérését, vagy éppen igazodását az adott tényez őcsoport országos, nemzetközi
trendjeihez. 14
Hasonlóan értékelni kell a jelen stratégiáit (9), amihez egyrészt a területrendszerben —
valamilyen szinten — elfogadott ágazati, intézményi fejlesztési elképzeléseket, terveket
soroljuk, másrészt pedig a nemzeti-ágazati koncepcióknak a területrendszert érint ő
összefüggéseit. Ebben a vizsgálati metszetben is az a fontos, hogy keressük a
területrendszer részstratégiáinak kapcsolódását a jöv őképhez, azok egymásra épülését,
illetve a belőlük következő célokat, programokat. A területrendszert az országos fejlesz-
tési elképzelések is érinthetik. Hazai gyakorlat, hogy ezeket er ős ágazati érdekek vezér-
lik, nem pedig területiek, így sokszor nem egyértelm ű a központi elképzelések közvetlen
hatása a területrendszer kidolgozott jöv őképére.
A területrendszer adottságai között kell értékelnünk a jelenleg m űködő intézményeket
és eszközöket (10), azokat, amelyek a területfejlesztést szolgálják, azt segítik vagy annak
kiszélesítésében szerepet kaphatnak. 15
A belső tényező k három csoportja kiegészül még azokkal az elvárásokkal, igényekkel,
illetve szolgáltatási kötelezettségekkel, amelyeket a területrendszernek részben el kell
látnia, részben pedig önként vállalt (3). Ezek tartós meghatározottságokat jelentek, ami
a tervezés során adottságként értékelhet ő, így az erőforrások programozásánál számolni
kell velük.
A belső tényezők együttesen a fejlesztési stratégia erősségeit és gyengeségeit nyújtják,
azaz kiemelik a jöv őt hordozó és az azt akadályozó tényez őket. A területrendszer bels ő
erőforrásai közül a gyenge, nem versenyképes elemek ugyan a fejlesztés tárházát
kínálhatják, de közülük er ősen szelektálni kell, hiszen azok a jöv őben átértékel ődhetnek,
funkcióikat elveszíthetik, vagy éppen feler ősödhetnek. Hasonlóan nem szemlélhetjük
statikusan az erő sségeket sem, hiszen egy megváltozott környezetben, vagy elemkombi-
nációban azok hatása csökkenhet, egyben gyengíthetik a rendszer m űködését, céljainak
megvalósítását.
A külső tényezők által meghatározott lehet őségek és veszélyek, illetve a bels ő
faktorokban rejlő erősségek és gyengeségek együttesen befolyásolják a stratégiát (12).
A stratégiaépítés a tervezés legizgalmasabb mozzanata, azaz a szintetizáló szakasza.
Első lépésben a stratégiában megfogalmazott jöv őképet, fejl ődési pályát célszer ű több
forgatókönyv (szcenárió) szerint elkészíteni. Az egyes változatokban a küls ő környezet
más-más állapotait gondoljuk végig, 16 vagyis a fejlődés lehetőségei és veszélyei közül a
súlypontokat különböző tényezőkre helyezzük. Alapesetben készíthetünk optimista,
pesszimista és realista változatot, a lényeg abban van, hogy a környezetváltozások
rendszerében elemezzük a területrendszer viselkedését, a fontosabb rendszerelemek
alkalmazkodásának lehet őségeit és korlátait. A különféle változatok elemzése sok
tanulságot nyújthat a stratégia végleges elemeinek kidolgozásához.
A második lépés ezeknek a forgatókönyveknek a bemutatása a területrendszer fonto-
sabb szereplőinek, azok véleményének feldolgozása, esetenként a döntésük kikérése a
választható jöv őképek közül. Fontos állomása a stratégiai tervezésnek a forgatóköny-
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
106 Rechnitzer János TÉT 1995 s 3-4
vekben meghatározott stratégiák ismertetése, hiszen így lemérhet ő a szerepl ők részvételi
szándékától kezdve, az identitásukon át, egészen a potenciális feladatvállalásuk mértéke
is.
S végezetül a harmadik lépés a kiválasztott stratégia elemeinek (13) felrajzolása,
azoknak a céloknak, az azokat megjelenít ő prioritásoknak, s a megvalósításukat jelent ő
programoknak a kijelölése, amelyek aztán az elfogadott jöv őképet szolgálják. A stra-
tégia elemei (a jöv ő építés programja, egyben a fejlesztési koncepció) folyamatosan
visszahatnak magára a stratégiára, hiszen annak konkretizálása során számos újabb
összefüggés, meghatározottság, körülmény jelentkezhet, ami részben módosíthatja,
szűkítheti vagy éppen b ővítheti a mozgástereket. Nem egyszer ű felsorolásról van szó a
jövő építés programjában, hanem egyrészt a különféle akciók egymás közötti kapcsola-
tainak meghatározásáról, azok kölcsönös függésének kijelölésér ő l, másrészt pedig a be-
avatkozás területi szintjeinek meghatározásáról, azaz az akciók hozzárendelésér ő l a
területrendszer alkotóihoz, térségi szintjeihez.
A kidolgozott stratégiai elemek megvalósításához már eszköz- és intézményrendszert
kell csatolni, amit a jövőszervezés blokkjában (14) jelenítettünk meg. Itt kell kidolgozni
a fejlesztés menedzsmentjének szervezeti modelljét, összeállítani az eszközöket, megha-
tározni a szerepl ő k feladatait és felállítani a területi információs (monitoring) rendszert,
amely a folyamatokat és a visszajelzéseket regisztrálja, s ezáltal adatokat szolgáltat az
akciókról, azok eredményességér ől.
A stratégiai tervezés ezzel a mozzanattal lényegében véget ért, hiszen vannak céljaink,
azokhoz rendelt akciók, kidolgozásra került a területi menedzsment modellje, a szabá-
lyozás és a rendezés alapelvei meghatározásra kerültek, kezd ődhet tehát a végrehajtás,
indulhatnak az akciók. A szerepet itt már a stratégiai menedzsment veszi át, amelynek
feladata a végrehajtás körülményeinek és minden szükséges összetev őjének a biztosí-
tása, pontosabban el őteremtése. A tervezési rendszerben a visszacsatolás persze m űkö-
dik, ső t a lényege éppen abban van, hogy egy folyamatos stratégia javítás, jöv őkép for-
málás élteti ezt a tervezési gondolkodási módot. A változáshoz való alkalmazkodás egy-
ben maga a változás, azaz a stratégiai tervezés és vezetés olyan segít ői lehetnek a terü-
leti folyamatok alakításának, amelyek annak permanens megújítását szolgálhatják.
Irodalom
A megújuló településtervezés esélyei a fenntartható településirányításban és fejlesztésben. UNCHS
HABITAT Kelet-közép-európai Információs Központ. Budapest, 1995.
A területi tervezés megvitatásra javasolt kérdései az Országos Urbanisztikai Konferencia és Kiállítás
keretében. sz .n., Kézirat. Budapest, 1995.
Barakonyi K.—Lorange, P. (1994) Stratégiai management. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Bartke I. (Szerk.) (1995) Területfejlesztés. Egyetemi jegyzet. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Csath M. ( 1990) Stratégiai vezetés-vállalkozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Csath M. (1993) Stratégiai tervezés és vezetés. Vezetési szakkönyvtársorozat I. Leadership Vezetés- és Szer-
vezetfejlesztési és Tanulási Kft., Sopron—Budapest.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 .3-4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 107
Enyedi Gy. (1995) A modernizáció forgatókönyvei. In: A Magyar Köztársaság nemzeti területfejlesztési kon-
cepciójának irányelvei. Kézirat. MTA RKK, Pécs.
Faragó L. (1994) Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához. Tér és Társadalom, 3-4.
23-39. o.
Gáspár M.—Horváth M. T.—Péteri G.—Wrigth, G. (1994) Az önkormányzati menedzsment és a gazdálkodás
gyakorlata. Erdei Iskola, Csákberény.
Gáspár M. (1994) Az önkormányzati váltás forgatókönyve. Erdei Iskola, Csákberény.
Gáspár M. (995) Helyi önkormányzati menedzsment. Erdei Iskola, Csákberény.
Glasson, J. (1992) The Fall and Rise of Regional Planning in the Economically Advanced Nátions. Urban
Studies No. 3-4.505-532. o.
Kiss T. (1995) Gondolatok a településr ől, fejlődésről, fejlesztésről. Comitatus, 8-9. 23-35.o.
Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jöv őkutatási megalapozása. Regionális Tudományi Tanulmányok
I. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
Kőszeghy A. (1994) Fogalmak és jelentések a területi tervezés látókörében. Tér és Társadalom, 3-4.63-78. o.
Lackó L. (Szerk.) (1992) Települési ismeretek. Főiskolai jegyzet. Államigazgatási Főiskola, Budapest.
Rechnitzer J.—Dőry T. (1995) A kis- és közepes vállalkozások részvétele a területfejlesztésben, igényeik be-
mutatása a Győrben létrehozandó inkubátorházzal szemben. Kézirat. MTA RKK NYUTI, Gy őr.
Jegyzetek
A területi tervezés kérdéseivel is foglalkozó tankönyvek inkább a tervezés korlátaira és nehézségeire hív-
ják fel a figyelmet (Lackó L. 1992) vagy kimondottan a rendezés szemlélet ű tervezés alapelveit érintík
(Bartke I. 1995), s csak nagyon érintőlegesen foglalkoznak a fejlesztési stratégiák kérdéseivel, nem
beszélve azok kidolgozásának módszereir ől.
2 Kőszeghy A. 1994, Kiss T. 1995.
3 Az Országos Urbanisztikai Konferenciára és Kiállításra a szakérők egy vitaanyagot adtak ki, amelyben a
területi tervezés fogalmait, annak irányelveit, a területrendezési tervezés feladatait, a területi tervezés
szintjeit, a tervek fajtáit, azok rendszerét határozták meg. A kiadott vitaanyagot jó rendszerezésnek te-
kintjük, hiszen szellemében és gondolkodásmódjában kimondottan követi az élenjáró európai gyakorlatot
(A területi tervezés... 1995).
4 A törvény tervezete külön paragrafust (5) szentel az alapfogalmaknak, illetve külön paragrafusban (23)
határozza meg a területi tervezés célját, feladatait, alkotóelemeit.
5 Fogalmaink kötöttségét a környezet kifejezés is kiválóan tükrözi, hiszen azt a természeti, táji vagy éppen
építészeti környezethez kötjük, miközben a területrendszer fejl ődése szempontjából magának a m űködési
térnek, miliő nek az elemzése, sajátosságainak megragadása éppen olyan fontos, mint az ökológiai-
infrastrukturális környezet vizsgálata.
6 Faragó László a szakmában az a szerz ő, aki évek óta következetesen foglalkozik a területfejlesztés fogal-
mi apparátusának és egyben tartalmi elemeinek meghatározásával. A véleménye és gondolkodásmódja
közel áll elképzeléseinkhez, így örömmel vesszük át megállapításait, s talán az ajánlott területi tervezési,
közelítési mód segíthet az általa kidolgozott fogalmi rendszer még határozottabb térnyerésében.
7 A területrendszer fogalom alatt körülhatárolható, sajátos adottságokkal rendelkez ő, s egyben értelmez-
hető területi egységet értünk, amely valamilyen szinten rendelkezik jogosítványokkal arra, hogy saját
jövőképét kidolgozza és azt m űködésében érvényesítse.
8 Az összevetéshez, éppen a rendszerezés igénye miatt segítségül hívtuk a hagyományos vállalati tervezés
és a stratégiai szemlélet ű vállalati tervezés különbségeit elemz ő munkákat (Csath M. 1990.), illetve a
területi tervezéshez szolgáló irányelveket (A területi tervezés... 1995).
9 Ezt utalásnak szánjuk a 3. jegyzetben említett vitaanyagra, amelyben ugyan prioritást kap a fejlesztés, s őt
az annak korszerű sítésére vonatkozó irányelvek között (3. o.) a többség tükrözi a stratégiai tervezés
szemléletét, gondolkodásmódját, de a rendszer-modellben csak a szabályozási és rendezési feladatok
jelennek meg, azoknak egy kisebb blokkját alkotják a megvalósítás akcióterei. Megítélésünk szerint
éppen fordítva a programok és projektek felvezetése, azok gazdasági bázisainak megteremtése után, vagy
azzal együtt indulhat meg a szabályozási tervek kidolgozása.
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
108 Rechniter János TÉT 1995 .3-4
10
Kutatásaink bizonyították, hogy a gazdasági szerepl ő k közül a kis- és középvállalkozások lokális és
regionális piaci kötődése ugyan erő s, de a területrendszer számukra csak az önkormányzatot jelenti. Nem
ismerik az adott térség folyamatait, kimondottan felszínesen, s őt érdekl ődést kevéssé tanúsítva viszonyul-
nak az adott területi egység fejlesztéséhez. Vélhet ően a gazdasági szerepek letisztulása és átrendez ődése
után, illetve a gazdasági érdekképviseleti intézményrendszer valós m űködésével megváltozik a kis- és
középvállalkozói réteg köt ődése a területi folyamatokhoz, fejlesztésekhez (Rechnitzer J., Dőry T. 1995).
II
Gondoljunk csak arra, ha például egy térségi válság kezelését, annak feloldását célozzuk meg a stratégiai
tervvel, akkor egész másként értékeljük a környezetet, a bels ő adottságokat, sokkal jobban köt ődünk a
megvalósításban az egyszer űbb lehető ségekhez stb., mint egy megújítás-orientált fejl ődési pálya beindí-
tása esetén. Ekkor serkent ő jövő kép, gazdagabb képletek kínálkoznak mind a jöv őt befolyásoló elemek
értékelésében, mind a megvalósítás tereinek meghatározásában. Hangsúlyozni kell, hogy a tervez ő szem-
lélete, gondolkodásmódja, egyáltalán a világlátása a kiinduló hipotézis felállításánál er ősen hat, ami az
egész tervezési és megvalósítási folyamatot aztán végigkíséri, s őt determinálja.
12
Gondolunk itt például a telephelyi tényez ő k értékelésére, a lokális és a regionális piaci kapcsolatokra, a
területrendszer különféle adottságainak min ősítésére, de az egyedi fejl ődési modellek feltételeit,
elvárásait is itt kell megjeleníteni, értékelni.
13
Gondoljuk például a területrendszer gazdasági szerkezetére. Itt a vállalkozások általános magatartása
jelenik meg, például a szerkezetváltásnál, ám annak iránya, összetétele fontos a jöv őkép szempontjából,
de abban a vonatkozásban is, hogy a gazdasági szerepl ők egésze miként reagál a változásokra, az új
jelenségek befogadására. Mindez aztán tesztelhet ő az egyéni stratégiákkal, így még megalapozottabbá
válhatnak a jövőkép kijelölt fejlesztési irányai.
14
Az elemzések nemcsak arra irányulnak tehát, hogy például az iskolázottság a területrendszerben milyen
mérték ű , hanem arra is, hogy annak szerkezete mennyiben követi az országos, nemzetközi irányokat, s
miként kapcsolódhat a gazdasági szerkezet változásához. Vagy nem azért érdekel bennünket a kommuni-
kációs infrastruktúrá, hogy csak az ellátottsági szint különbségeinek mérsékelését szolgáló programot
állítsunk be, hanem mert ezen rendszerelem a jöv ő egyik hordozója és állapotának jellege az egész terü-
letrendszert, s annak jöv ő képét befolyásolja, ami aztán visszahat a célokra és a programokra is.
15
A területi menedzsment szintfelmérése mellett arra is választ kell keresnünk, hogy milyen adottságokkal
rendelkezünk ezen szervezési és irányítási blokk kívánatos m űködéséhez, az emberi tényez őktő l kezdve a
források elérhet őségén keresztül egészen a szerepl őkkel való sokoldalú kommunikációig.
ló
A hazai regionális kutatásban alkalmazott forgatókönyv elemzés a polarizált, a közepesen koncentrált, a
dekoncentrált fejl ő dési modellek szerint elemezte az ország térszerkezetének lehetséges jöv őképeit
(Enyedi Gy. 1995).
MEDITATION OVER THE REGIONAL LEVEL
STRATEGIC PLANNING
JÁNOS RECHNITZER
The author makes an attempt is his essay to apply the way of thinking and the methods
of strategic planning in regional planning. His starting point is that the development of
the regional system is formed by the common system of exogenous and endogenous
factors, all of which define different pictures of the future as development possibilities.
Strategic planning, which promotes a creative thinking looking into the future, is built on
flexible systems, at the same time it requires the use of active methods. With its change-
Rechnitzer János: Töprengések a területi szintű stratégiai tervezésről.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 91–109. p.
TÉT 1995 .3--4 Töprengések a területi szint ű stratégiai tervezésről 109
oriented view, striving for a lasting success, it is suitable for being a new tool of the
development of the regional system.
The essay compares traditional regional planning and a few factors of the strategic
view planning, at the same time it draws attention to the limits of the use of this latter
method. It talks about the problems of duration and it emphasises the need for thinking
not in political cycles but in development periods in regional planning. Ön examining
the exogenous and endogenous factors applied in strategic planning he raises the fears
that it is problematic to put the strategies of the actors of the regional unit into a system.
Also, it is difficult to find what elements of the environment really affect the regional
system and where the spatial borders of that can be drawn. The uncertainty of the
information concerning the future is analysed in the essay as are the weaknesses of the
methods of cognition. The author talks about the factors hindering the innovation-
orinted view, i.e. strong external dependence, the character of the connection among the
elements of the system and the lack of regional identity. He analyses in details the role
of actions in strategic planning, since this is where he sees a solution for the lasting
contradiction of regional development and regional planning. Finally he mentions the
limits of social participation as well as the institutionalised systems of the assertion of
different interests, but he is unable to solve this serious planning anomaly.
In the following part of the essay we get instructions for the creation of a strategic
view regional plan. The author starts the analysis of the problem by setting up a
hypothetical picture of the future, then he goes on to offer aspects for the examination of
exogenous and endogenous factors. In the analysis of the environment he evaluates
international trends, gives an overview of the clients, the consumers of the regional
system, also, he talks about the issues of studying the competitors. From the endogenous
factors he mentions the endogenous resources of the regional system, the present
strategies and the management and tools of regional development.
The author briefly introduces the process of strategy building, emphasising the
possibilities offered by the analysis of the scenarios. The final phase of planning is the
definition of the elements of the accepted strategy, the objectives, priorities and
programmes, also, the launch of the organisation of the future itself, an outline of the
tasks of regional management.
The statements of the essay can be summarised by saying that the strategic view
regional planning can give us a new approach of regional development and it can
contribute to its tools as well as to the sphere of action of regional policy, not to mention
the renewal of the operation possibilities of regional management. In other words, ít can
initiate a new way of thinking and action by the actors of the regional system.