Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
Tér és Társadalom 8. 1994 .3-4: 63-78
FOGALMAK ÉS JELENTÉSEK
A TERÜLETI POLITIKA HATÓKÖRÉBEN
(Expressions and Meanings in the World of Regional Policy)
KŐSZEGHY ATTILA
Területi politika induktív és deduktív utakon
A kormányzati irányítás fel ő l megfogalmazódó és a települések összeszövetkezése útján
felépülő területi politikák között van-e átjárás? Akárhány település m űködtetése-fejlesz-
tése összerakható-e országépít ő folyamattá és viszont: eljuthatunk-e egy vezérl ő karakterű
kormányzati területi politikától konkrét településirányító lépésekig?
Meghatározóan a települések szintjér ől indított, működő képes területi politika úgy t ű-
nik, illúzió. Valószínű , hogy a nyugat-európai decentralizált területi politika lényege sem
ez a legalulról építkezés, sokkal inkább a kvázi kormányzati területi politikák versengése.
Visszaköszön ő nyolcvanas évek a készül ő területfejlesztési törvényben
A területi folyamatokra vonatkozó hazai elképzeléseket, az elképzelések változását, a
tárgyra vonatkozó fogalmak értelmezése körüli közmegegyezés helyzetét lexikonok lapja-
iról nem tudjuk kiolvasni, részben a fogalmak viszonylagos újszer űségéből következően,
részben a korábbi évtizedek deklarációi és gyakorlata közötti bizonytalan kapcsolatból
eredő en. Gondoljunk arra, milyen egyértelm űen kinyilvánított cél volt a területi kiegyenlí-
tő dés, és milyen mértékben térhetett el ett ől a gyakorlat.
A területi folyamatok irányítása az országos politika színterén kedvez ő pozíciót kapott
a területi tervezés rendszerére vonatkozó 1982-es kormányhatározat [(2017/1982.
(VII. 15.) Mt. hat.] által deklaráltan. Újabb pozíciónyerésre ad esélyt a területgazdálko-
dás, területi tervezés rendjének közeli törvénybe foglalása. Jogos az elvárás, hogy e tör-
vény letisztult fogalmi és logikai rendet tükrözzön.
A 82-es határozat a fejlesztési tevékenységet a társadalmi-gazdasági vonatkozásokra ér-
telmezte, a rendezési tervezésnek pedig ún. m ű szaki-fizikai tartalmat tulajdonított. A terü-
letfejlesztési időtávok kiemelt jelent ő séget kaptak. Lehet, hogy nem törvényszer ű, de a
tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyobb távlatok preferálása a formális céloknak kedvez,
és a rendezési tervezést is formálissá teszi. Példázza ezt a Hajdú-Bihar megye rövid és
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
64 Kőszeghy Attila TÉT 1994 .3-4
középtávú fejlesztési feladatairól szóló viszonylag új kormányhatározat [1068/1993.
(X. 26.) Korm. hat.]. A formális jelleg már a középtávú, „folyamatos" határid ős feladatok
többségénél is érzékelhet ő. Egyetlen részlet: „A kormányprogramban foglalt és település-
rendezést befolyásoló fejlesztésekkel érintett települések rendezési terveinek felülvizsgá-
latához szükséges eszközök biztosítására javaslatot kell készíteni" (14. d).
Tehát javaslat — eszközök biztosítása helyett — a területi tervezés rendszerér ő l és mun-
kamegosztásáról.
A 82-es határozat szerint a területfejlesztés gazdája az Országos Tervhivatal volt. A te-
rületrendezési tervezés számára a Tervhivatal bocsátotta rendelkezésre a fejlesztési terve-
zési eredményeket a területrendezési tervezés eredményeit pedig felhasználta a népgazda-
sági tervezésben. A 94-es tervezet Tervhivatal híján bizottsági (területfejlesztési tanács)
keretek közé tolja el az intézményesítésért kiáltó irányítási feladatokat.
A 82-es határozatba foglaltak alapján a területrendezési tervezés irányítása az ÉVM
(ma a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) feladata. A minisztériumok
részt vesznek az állami döntési javaslatok el őkészítésében és a területi szabályozást módo-
sító javaslatok kidolgozásában. Az infrastruktúra-fejlesztés vonatkozásában az érdekelt
tanácsokkal is, egyébként tájékoztatják azokat fejlesztési elgondolásaikról és döntéseik-
ről.
A jelenlegi tervezetben a területfejlesztési programok id őtávlatai már kevéssé hangsú-
lyozottak, a rendezési tervezés metodikája azonban továbbra is hosszú távra kialakított, a
folytonos és váratlan fejlesztési programmódosulások követésére alkalmatlan. Nyilván-
való, hogy a rövid távú fejlesztési programok idegenek a hosszú távra szóló, igen nehéz-
kes rendezési tervezés számára, a hosszú távú fejlesztések területi vonatkozásai pedig
ritkán igazíthatók a rendezési tervezés igényeihez.
A területi tervezés rendszerének radikális átalakítása szükséges. Vajon lesz-e erre haj-
landóság a területfejlesztési törvény elfogadása után?
A 82-es határozatban a területrendezési tervek készítése keretében a társadalmi-
gazdasági jellemz ők, valamint a természeti, ökológiai és m űszaki vonatkozások szerepel-
tek: „Meg kell határozni a települések, építmények és a m űszaki hálózatok térbeli rend-
szerét, a területfelhasználás célszer ű irányait, a környezetvédelem (a környezetrendezés),
a területrendezés és tájrendezés feladatait". A területrendezési feladatok ilyen meghatáro-
zásának szembet űnő logikai és jelentésbeli zavarai átörökl ődtek a jelenlegi törvényterve-
zetbe is. Mintha a rendezési folyamatok szintjén tovább halmozódnának azok az ellent-
mondások, amelyek az egykori népgazdaság fogalom leváltásából, a fejlesztési és rende-
zési távok összehangolatlanságából, a fejlesztési és rendezési célok, feladatok keveredé-
sébő l erednek. A zavar mértéke — véleményünk szerint — indokolttá teszi a tárgykör fo-
galmi és logikai újraalapozását.
Dolgozatunk két tekintetben próbál e programból részt vállalni. A területi politika po-
zícióinak, mozgásterének vázlatrajzával és a területi folyamatok néhány strukturális je-
gyének újragondolásával.
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 s 3-4 Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 65
A területi politika m űködési területei
A területi politika — mint az országos és térségi területgazdálkodás' irányítását orientáló
magatartás — közvetve részese a térbeli struktúrák tudatos alakításának. A területgaz-
dálkodás, ezen belül a területfejlesztés létjogának és jelent őségének elismerésén alapul,
illetve elismertetéséért (is) van.
A területi politika mozgásterének körvonalazását segíthetik a területgazdálkodási m űve-
letek működése kapcsán megfogalmazódó fenntartások. Korlátok, problémák sorát látjuk
sajátos összefüggésben:
Dilemmák a rendelkezésre állás, a készenlét,
a potencialitás tekintetében:
— konkrét programok megvalósítása során
kiderül, hogy a kialakított infrastruktúra
nem az, ami kell, a képzettség alig közelíti
a szükségest vagy más irányú;
— képzettek helyzete megalázottság tekinte-
a
tében a munkanélküliekével rokon, az
infrastruktúra-kínálat el őre, félig vakrepü-
léssel megvalósított befektetéseivel gyak-
ran alig piacképes és „használt" áru;
—a kívánatos készenléti profilok, mennyi-
ségek el őrebecslése gyakran önkényes;
véletlenszerűen azokból lesznek a képzők,
akik éppen helyben vannak, de az infra-
struktúra-fejlesztésbe is belejátszanak a
helyi gazdaság kapacitásleköt ő akciói.
A fejlesztési forrásokból nem igazán a rászorul- A térségi fejlesztés megtérülése jöv őbeli, előre
tak húznak hasznot. Az átképzés az átképz őknek nem látható véletlenekt ől függ, a fejlesztési
és szervezőiknek biztos állás ma, az átkép- befektetés hatékonysága csekély. Lehet őség-
zetteknek csekély valószín űségű álláslehetőség. építő; termel ő-, munkahely- és alkalmazási lehe-
Az infranstruktúra-fejlesztés el őnyeiből nem tőség (képzés, átképzés) megalapozójaként
csak a munkahelyteremtők részesülnek. létjogosult.
Hátrányként róható fel, hogy a térségi fej-
lesztések is, elmaradásuk is nagy valószí-
nűséggel más térségek hátrányára történnek.
A fejlesztések elmaradása esetén a térségb ől
távozók más régiókat terhelnek. Egyensú-
lyozás szükséges. A mérsékelt, szabályos-
rendszeres, kiszámítható fejlesztési támoga-
tás optimuma ott lesz, ahol még éppen nem
indul elvándorlási lavina.
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
66 Kőszeghy Attila TÉT 1994 s 3-4
A felsoroltak olyan negatívumok, amelyeket a legkiválóbb területi politika sem semle-
gesíthet, viszont a területgazdálkodási folyamatok irányítását kevésbé fájó problémák felé
orientálhatja, azokra, amelyek a területi politika más politikákkal alkotott rendszerében
elfogadhatóvá válnak. Itt sejthet ő az a dönt ő érv, amely a területi politika és az általa
befolyásolt területgazdálkodás-térségkezelés intézményesített m űködésének szükséges-
sége mellett szól.
A területi politika nélkülözhetetlen mint a társadalmi, gazdasági, környezeti politikák
egyenrangú, mással nem helyettesíthet ő társa. A gazdasági folyamatok térbeli mértékre
hangolója, a folyamatok fenntarthatósága komplex értékelésének alapzata a környezet-
politika számára és — bár közvetve — a társadalmi mozgások egyik harmonizálója.
A politikafogalom többértelm űsége elkerülhetetlenül megjelenik a területi politika je-
lentésmezőjében. Az azonban nem szükségszer ű, hogy olyan jelentésszűkítés terhelje,
amelynek alapja a közelmúlt aktuálpolitikája volt. E gyakorlat igényei szerint a területpo-
litikai érdeklő dés szinte kizárólag a területfejlesztésre irányult, a térségek fenntartásának,
üzemeltetésének jelent őségét alaposan aláértékelve.
A területgazdálkodás által felfogott térségek méretükre nézve viszonylag lazán megha-
tározottak. Az egész ország különféle térszerkezeti (például közigazgatási, területfelhasz-
nálási) egységeire, illetve azok együtteseire, a településhálózat részterületeire, több
megyét érintő fejlesztések célzott térségeire egyaránt kiterjedhet. A területgazdálkodás a
települések igazgatási területén valósul meg, de — néhány kivételt ől eltekintve — az érintett
települések határozottan el vannak zárva nemcsak az önálló cselekvéshez való jogtól, de
az érdemi részvétel jogától is. A megyénként megalakítandó területfejlesztési tanácsok
ugyanakkor komoly jogosítványokat kaphatnak a települések területi folyamatai felett
zajló területi politizáláshoz. Valójában néhány apparátusi szakember képességén múlik,
hogy milyen témák, milyen súllyal kerülnek „feljebb", az országos területi politika látókö-
rébe. 2
A települések viszonya a területi politikához több mint ambivalens. A települések néz ő-
szögéből közigazgatási területükön minden helyet igényl ő programnak lehet területpoliti-
kai vonatkozása, és nem látszik indokoltnak e vonatkozások településpolitikává stilizá-
lása.
A megnevezések körüli zavar olyan m űködési gondok jelzője, amelyek abból eredeztet-
hető k, hogy a települések sem a tágabb térségekre megfogalmazott, sem a közigazgatási
területükre korlátozódó, településszint ű területi politika tekintetében nem rendelkeznek
illetékességgel.
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 .3-4 Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 67
A területi politika egyenrangúsága
Hajlamosak vagyunk kommentár nélkül elfogadni a területi politika ágazati politikák-
hoz hasonló jelentő ségét deklaráló megnyilatkozásokat, 3 holott nem nyilvánvaló, miért
éppen e viszonyban illő a területi politika nagykorúságát megfogalmazni. Más politikák,
így a gazdaságpolitika, környezetpolitika, társadalompolitika társaságában sem alapozzák
meg hiteles mérlegek a területi politika súlyát, egyenrangúságát. Nyúlfarknyi múltja pedig
éppen nem orientál arra, hogy jelent ő ségét netán túlértékeljük. A hazai területi politika
pozíciói tekintetében még az is kérdéses, hogy m űködnek-e azok az érdekek, er ők, ame-
lyek a nyugat-európai térségben e politika jelent őségét megalapozzák.
Milyen folyamatok vezettek a területi politika közelmúltbeli térnyeréséhez? A kor-
mányzati és pá' tpolitikáknak az életminő ség-javítás és foglalkoztatási felel ősség tekinte-
tében fokozódó elkötelezettségér ől szólhat az egyik magyarázat. Őszintébb azonban az
utóbbi évtizedek t őkemozgásainak felgyorsulására visszavezetett történet. A globalizá-
lódó piacgazdaság kíméletlensége az, ahogyan a profitérdekek térségeket felvirágoztat-
nak, majd gyors tőkekivonással sáskajárás utáni állapotokat produkálnak, többoldalú
védekezésre késztette a fejlett országok kormányzatait. Úgy t űnik, elsősorban a pártok,
politikusok szalonképessé tétele, a kívánatos mennyiség ű támogató szavazat megszerzése
az az érdek, amely a t őkemozgdsoknak áldozatul esett térségek iránti érzékenységet ki-
váltja a társadalmi robbanások elkerülésének szándékán túl. A profitérdekek is érvénye-
sülnek „vigaszágon". A válságos térségeknek címzett segélykosárból olajozhatók a jól
prosperáló térségek gazdasági folyamatai is, arra a leend ő kritikus helyzetre hivatkozás-
sal, amely az innováció er ő sítése vagy a versenyképesebb gazdasági tevékenységek
kiépülése hiányában lenne várható.
A kormányzati területi politikák a területi folyamatok befolyásolásának kényszere miatt
nyilván földhözragadtabbak, mint az ellenzéki politikai tényez őké. Utóbbiak megenged-
hetik maguknak, hogy a pátpolitikai ígérvények és kritikák körében maradjanak. A tele-
pülések irányítóinak területi politikáját ad hoc jelleg ű, időről időre jelentkező ellenzéki
politika-változatok kísérik, a pártpolitikai sablonoknál egyedibb és széls őségesebb meg-
nyilvánulásokkal.
Téves következtetések sorához vezet, ha félreértjük a hatalommal rendelkez ők politikai
szerepét a területi folyamatok irányításában, és a területpolitika m űködési körébe magát a
folyamatirányítási gyakorlatot is belemossuk. Ezen az alapon a kormányzati és önkor-
mányzati területi politikákon kívül más nem is létezhetne.4
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
68 Kőszeghy Attila TÉT 1994 s 3-4
A területi politika és a területgazdálkodás „párhuzamos életrajza"
A területi politika a politikák rendszerében valóságos, önmaga által is alakított pozíci-
ója szerint ugyan definiálható, de csak törvényesített vonatkozásaiban bír legitim hellyel,
funkcióval. Legitimitásának, játékterének alakítása önérvényesít ő mű ködésének jellemz ő
oldala. E tevékenysége során változik a területpolitikai irányítás-befolyásolás elmélete és
gyakorlata, változnak az eszközök és eljárások, közvetve az irányítási döntések, illetve a
végrehajtás módja is.
Országunk nem éppen tipikus történelmi, gazdasági, társadalmi helyzete különösen
egyéni szabású területi politikát kíván. Eredeti magatartásmódot, új stratégiát és az irányí-
tás-befolyásolás m ű veletei vonatkozásában innovációt.
Egy helyére talált, intézményesült területpolitika már hajlamosabb lehet a kevéssé
problémás területi folyamatok be nem avatkozó követésére. Ahol pedig a térségi életmi-
nő ség romlása rutinból nem ellensúlyozható, a területgazdálkodás ment ő mű
veleteit tá-
mogatva pótmegoldások alkalmazására rákényszerül anélkül, hogy a területgazdálkodás
irányításának operatív résztvev őj évé válna.
A területgazdálkodás a területi politikák — tehát nemcsak a kormányzati politika — fel ől
megnyilvánuló értékel ő -közömbös-elutasító magatartások „árnyékában" irányítja vezérl
ő
karakterrel a fejlesztés, szabályozó jelleggel a fenntartás, hibakerül ő , pótmechanizmus-
építő fogásokkal a mentés m űveleteit, valamint önfenntartó-önérvényesít ő lépéseit.
A területi politika és a területgazdálkodás különállása és különböz ő sége világossá vál-
hat a területgazdálkodás és annak tervezési oldala, a területi tervezés, valamint a fejlesz-
tési-rendezési m űveletek részletesebb elemzése nyomán. Talán nem szükséges a területi
politikát befolyásolt tárgya, a területgazdálkodás egyik szektorához, az esetenként a terü-
letgazdálkodás dimenzióira tágított területfejlesztéshez való viszonyában külön
bemutatni.
A területpolitika partjai
A sokféleképpen értett területpolitika dolgában kétes érték ű konszenzusteremt ő a
semmitmondás: „Területpolitika alatt a területi, gazdasági, társadalmi és természeti struk-
túrák meghatározott célok és prioritások szerinti alakítását értjük." (Itt eltekintünk attól,
hogy a területpolitika csak közvetve kap minden irányú struktúraalakító szerepet, hiszen
közvetlenül csupán ezek irányítását érinti. A közvetett alakító hatás pedig egyáltalán nem
specifikus jegye a területpolitikának, bármely aktivitást joggal jellemezhetünk így.)
Szerencsére egy igen frappáns, tömör és teljes meghatározás is született, igaz, csak a
kormánypolitika körére: „A Kormány területi politikája a területi folyamatok irányítására,
kezelésére vonatkozó magatartása, amit törvény-el ő készítési, szabályozási, elosztási és
fejlesztési tevékenységében érvényesít."5
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 s 3-4 Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 69
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium területi politikával foglalkozó,
már említett 1994-es el őterjesztése hűtlen e kiinduló gondolatához. A területi politika
nem marad meg a területgazdálkodás irányítását befolyásoló, orientáló „viselkedés" sze-
repkörében, úgy mint a fejlesztés, folyamatgondozás, elosztás normáinak, értékcentruma-
inak megjelölője, e működések értékel ője. Belefolyik a területgazdálkodás, területi
tervezés irányítási folyamataiba, rátapad azok m űveleteire. E szereptévesztés révén a
területi önirányító folyamatok kívülr ől vezéreltekké válnak, a visszacsatolások leépülnek.
Abból eredően, hogy a területi politika a területi folyamatok irányításának „gyakorlati"
szintjeibe beleinosódik, az a látszat alakul ki, hogy a területi politika az egyértelm űbben
meghatározott ágazati politikákhoz képest egy mindenben jelenlev ő, de egy helyre —
például egy minisztérium keretébe — nem rendelhet ő tevékenység. Így lehet aztán a terü-
leti politika „az ágazati politikák területi prioritásai" gy űjteményévé.
Ha a területi politika szinte eggyé válik a területgazdálkodás vagy az ebben foglalt terü-
letfejlesztés gyakorlatával, 6 a politikai színterek, szerepl ők is megsokasodnak, hiszen
minden amiben gazdálkodásról, fejlesztésr ől szó esik politikává minősül. A kormány, az
ellenzék, az ágazatok, a megyék és a pártok körén kívül is szinte minden szervez ődés
rendelkezhet területi politikával.
Ha a kormányzati területi politika meghatározó jellemz őit számba vesszük, érzékelhet-
jük, hogy e politika nemhogy ágazati szintű, de annál is erősebb jogosítványokat kíván.
Az is kétségtelen lesz, hogy értelmetlen területpolitikáról, területgazdálkodásról szólni
olyan döntési szinteken, ahol a területi jellemz ők alakításának hatása el őre nem tervez-
hető . Különösen igaz ez ott, ahol a figyelt térségben a gazdasági, környezeti, társadalmi
szerveződések viszonylagos önállósággal sem jelennek meg. Határozottan meger ősítést
kap ugyanakkor a települési önkormányzatokból is építkez ő középszint elgondolása,
hiszen az önkormányzatok rendelkeznek mindazokkal az alapvet ő vonásokkal, amelyek
kormányzati szinten — nyilván más léptékkel és er ővel — a területi politikát jellemzik.
A kormányzati politika aktivitásainak fő irányai:
— az eredeti megoldások — bizonyos értelemben véve vezérelt — életre segítése: a fejlett
térségek innovációjának erősítése;
— beavatkozást nem igényl ő, de attól meg is kímélendő területi folyamatok fenntartó
a
jellegű szabályozásának figyelemmel kísérése;
—válságkezelés az elosztási funkció dominanciájával, a hátrányos helyzet űek pozitív
megkülönböztetését szolgáló pótmechanizmusok felértékelése;
— a területpolitikai ,játéktér", a legitim keretek kimunkálása: törvény formálás.
E műveletek analógjai — szemben a települések szintjével — az alapvet ően igazgatásra
kitalált megyék szintjén nem léteznek, kiagyalni is nehéz azokat. Az a kényszerképzet,
hogy a megyék meggyengülésével egy m űködő középszint veszett oda, éppen a már emlí-
tett, a területi folyamatok gyakorlati irányításába keveredett területpolitika-képzet révén
él. Annak ellenére, hogy meghatározóan a vezérl ő területfejlesztés irányítás jellemezte a
megyéket, a középszint hiánya miatt aggódók gyakran a megyék jogosítványainak restau-
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
70 Kőszeghy Attila TÉT 1994 s 3-4
rálását támogatják, így a településszövetségek középszintjének kialakulására esély aligha
marad.
A megyék újraélesztéséhez olyan elméleties támasz is keletkezett, amely szerint a me-
gye akár régióként is szemlélhet ő. Budapest nagyságrendje és a városban összezsúfolt
hatalmi, gazdasági, kulturális er ő mellett azonban a megyék jelentéktelen tényez ők. Bu-
dapest részleges ellensúlyaként csak egy Miskolc—Nyíregyháza—Debrecen városcsoport és
országrésznyi környezetük képzelhet ő el. Egy ilyen léptékű „nagyrégió" már képes lenne
a német szövetségi tartományokéhoz hasonló jogosultságokkal megszervez ődni.
A hatékony területi politika követelése a m űszaki és szellemi infrastruktúra javításában
közvetlenül érintett környezetpolitika részér ő l lenne elvárható. Csakhogy a hazai hatalmi
berendezkedés mindkett ő t a perifériára szorította, ráadásul a környezetpolitikának adva
prioritást, mintha egy túl er ő s területi politikát kellene féken tartania. A területi politika
céljai és eszközei alapján prognosztizálható területi folyamatok elemzése híján megalapo-
zatlanok maradnak a környezetpolitika lépései is.
Kétségtelenül a foglalkoztatáspolitika követeli ma a legnagyobb türelmetlenséggel — el-
várásait a legszínvonalasabban megfogalmazva — a m űködő területi politikát.? Itt látsza-
nak ugyanis szétfoszlani azok a társadalomszövedékek, amelyeket a területi politika
hiánya miatt rohamosan torzuló térbeli gazdaságszerkezet védtelenül talált. E szövedékek
szétzilálódása megállíthatónak alig t űnik az emberi „él őhelyek", települések, régiók
leépülésének folyamatában.
A foglalkoztatáspolitikának a területi politika (hasonlóképp a környezeti politika)
arculataival mutatkozó párhuzamai egy aktívabb területi politika fel ő l is megalapozód-
hatnak. E politikától nem várható, hogy a gazdasági szférában inkább kívánatos, mint
valós innováció, illetve a helyi adottságok közötti kényszer ű létfenntartó tevékenységek
valamiféle extrapolációjával területi vonatkozásban releváns fejlesztési elképzelésekkel
rendelkezzen. Amikor a foglalkoztatáspolitika a komplex reorganizációt mint hatékony-
ságnövelő műveletet támogatja, azt látszólag az elmaradott térségek javára teszi.
Valójában e körben az infrastruktúra és a képzettségi szint hiánya miatt az értékes
adottságok konvertálása fel sem merülhet. Az ún. mátrix rendszer ű támogatási módszer
sem az elmaradottaknak kedvez. Kiábrándító és fantáziátlan a kínálat mind a területpoli-
tika mind a foglalkoztatáspolitika oldaláról. Az érdekérvényesítésre képtelen rétegek alig
leplezett lekezelése érezhet ő a foglalkoztatási pótmechanizmusok — közhasznú munka,
vállalkozók részére foglalkoztatási kedvezmények, adókedvezmény, önfoglalkoztatás —
kínálatán.
A területi politika önmeghatározásának szüksége mellett nem kevés cinizmus kap
elegáns öltözéket a területi problémákat kutató, fejlesztési lehet őségeket feltáró, a területi
programokat menedzsel ő , ugyanakkor fenntartása és „tapasztalatcseréi" költségeivel a
forrásokat alaposan megkurtító intézmények képében. A foglalkoztatással és területfej-
lesztéssel foglalkozó alapok, alapítványok elképeszt ő sokasága épült ki nálunk is, az
összehangolt működés minimumát sem mutatva. A nyugat-európai tanácsadó-segélyek is
ilyen cégekhez érkeznek a segélyt felél ő tanácsadók hozzácsomagolásával...
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 s 3-4 Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 71
Az évek óta a vállalkozások jól informáltságát, innovációját el ősegíteni hivatott alapít-
ványok, ügynökségek, tanácsadók, továbbképz ők legtöbbje tevékenységéb ől harapó-
fogóval sem lehet érdemlegeset kihúzni. M űködésük hatékonysága, saját munkájukban az
innováció és a nyíltság megméretlenül, érdemi ellen őrzés nélkül marad, ami a területi
politika fontosságában való bizodalmat alaposan meggyengíti.
A területi politika „ igazi" középszintje
A területi folyamatok irányítási zavarai kapcsán egyetértés van abban, hogy e zavarok
egyik, talán legfő bb forrása az irányítási középszint gyengesége, illetve hiánya. 8 Ami
általában a területgazdálkodási értelemben használt területfejlesztés kapcsán elhangzik,
arról a részletesebb kifejtés során kisejlik, hogy az els őrendűen politikai kérdés. Hogyan
stabilizálódjanak például a fejlesztésekkel foglalkozó szervez ődések, ha az ezekre
vonatkozó középszint ű területi politika nem létezik?
Ahány szakértő, annyi eltérő vélemény, ha arról esik szó, hogy a területgazdálkodás és
tervezési vonatkozásainak középszintje a települési önkormányzatok összeszervez ődé-
seire kell, hogy épüljön. 9
Nem élvez bizalmat a kormányfügg ő megyei bürokrácia. Függ őségüket a választott
képvisel ők „fügefalevele" nem képes leplezni. A megyepártiak egy egyel őre elegend ő
mértékű dekoncentráció letéteményesét vélik a megyei szintben megtalálni, a nyugat-
európai tapasztalatok és szakirodalom sajátos értelmezésével a dekoncentrált szervezetek
„territóriumának" életképes méretét megalapozatlanul lesz űkítve. A hazai viszonyok
elfogulatlan szemlélete világossá tenné: méretek dolgában annak a ténynek van megha-
tározó szerepe, hogy Magyarországon Budapest árnyékában nem lehet komolyan venni a
megyeléptékre megfogalmazott, közel húsz különféle kvázi regionális területi politikát.
A megyei szint iránti bizalmatlanság abból is ered, hogy a területgazdálkodás forrásai
máig központosítottak, de nem megyei szinten. Autonóm módon kezelt források puszta
feltételezésével a megyelépték alkalmatlanságától eltekintve sem alakulhat ki érdemi
területi politika.
A települési önkormányzatok iránti illúzióktól is óvnak azok, akik az önkormányzatisá-
got már megtapasztalták, mondván ellen őrzés és felel ősségre vonhatóság hiányában nincs
biztosíték arra, hogy a helyi források feltárása és a fenntartható fejl ődés problémája
egyáltalán felmerül. 1 °
A területfejlesztés és -rendezés viszonya a területi politika arculatváltásai menténil
Az ország- és térség-m űködés rendszere szokás szerint társadalmi, gazdasági, területi és
környezeti alrendszerekre tagolt. A területi alrendszer folyamatainak alakítása egy sajátos
tervező tevékenységen, a fejlesztési és rendezési m űveleteket is átfogó területgazdál-
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
72 Kőszeghy Attila TÉT 1994 .3-4
kodási tervezésen, röviden a területi tervezésen, közvetve a területpolitikai célok,
programok, közvetlenül a területgazdálkodási elhatározások érvényesítésének megter-
vezésén alapul. A területi tervezés hatalomközeli, bizalmi m űfaj. (Nem véletlen, hogy
szorgalmazása a kormányráhatás lehet őségével működő hatalmi szintek alatt fel sem
merül, ami a települési önkormányzatok néz őszögéből igencsak sérelmezhet ő.)
A területi politika legalább annyira hozzá van kötve céljai „természetéhez", mint
tárgyához. Az eltér ő célok megválasztják sajátos tárgyukat és viszont.
A legjellemző bb célkarakterek: a „kijelölt" cél — új programok „vezérelt" életre hívása;
a „közelíthető" cél — meglév ő, ismert és szabályozott programok m űködtetése; az
„alkalmas" cél: a fenntartható programok gyámolítására; az „eredmény" cél, amely reali-
zálhatóságától függetlenül a politika értékválasztása alapján készenléti programok
generálója.
A készenléti programok kapcsán ki kell térnünk Nováky Erzsébetnek az instabil,
kaotikus viszonyok közötti el őrejelzés lehet őségeit elemző tanulmányára, amelynek
tárgya az általunk készenlétinek aposztrofált m űveletek jelent őségének kifejtése.
Nováky szerint instabil viszonyok között a kezdetben jelentéktelennek t űnő tényezők
felerő södése a változások elképzelt irányától eltér ő jövőbeli irányokat eredményez, új
folyamatokat indít el. A legvalószín űbb jövő kiszámítása nem lehetséges, de a sokféle
lehetőség előre jelezhet ő . Ezen az alapon különféle szcenáriók készítésére biztat. 12
Azon túl hogy a területfejlesztés és területrendezés viszonya a területpolitikai célok
dominanciájától függően eltérő lesz, a célok megváltozása és ezzel párhuzamosan a fej-
lesztés és rendezés közötti viszony tekintetében is a változásoknak egy sajátos kötelez ő
menetrendje figyelhet ő meg.
Azt gondolhatnánk, hogy a realizálhatóság tekintetében felületesen megítélt vagy
illúzióktól táplált, általunk készenlétinek címzett programok körül szívesen forgó területi
politikát kísér ő fejlesztési-rendezési „stílus" ismer ő s a közelmúltbeli fejlesztési progra-
mok és rendezési tervek készít ő i körében, hiszen bármilyen optimista beállítódás mellett
is evidens volt, hogy a kitű zött programok megvalósítása képtelenség. Csakhogy a
készenléti karakter olyan programok sajátja, amelyek ha most nem is, de belátható id őn
belül aktuálissá válhatnak.
Ha a fejlesztés térsége adott, az kemény területi adottságaival, fogadóképességével a
fejlesztési lehető ségekre szinte ultimátumot ad, így a készenlét a területre alkalmas prog-
ram felmerülésének kifigyelésére, „lefülelésére" szól. Ha a fejlesztési igény kötött, akkor
a készenlét az alkalmas terület felfedezéséig érvényes. El őbbi a területek, térségek alkal-
masságát írja le (még nem területfelhasználási, nem területrendezési, hanem
terület-alkalmassági vizsgálatot igényelve), utóbbi pedig a lehetséges fejlesztési progra-
mok teljességét. A „készenléti vizsgálat" természetesen csak ott értelmes, ahol a terület
valamiféle felhasználása aktuális. A területfejlesztési ideálképletek, amelyek számára
alkalmas terület kerestetik, a területfejlesztési célok körébe tartoznak, és a velük való
készenléti foglalatoskodás arról szól, hogy milyen kompromisszumokra kell felkészülni,
ha a megvalósítás során az ideálisan alkalmas terület nem bukkan fel, vagy adott célra
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 s 3-4 Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 73
nem szabad. Ez utóbbi szituációra területfejlesztési célfilggvényeket, területfejlesztési
célvariánsokat indokolt készen tartani.
A területi politika m űveletei számtalan társadalmi-gazdasági történésre kihatnak. Az
nyilvánvaló, hogy néhány hangsúlyos ok-okozati viszony alakulása eltervezhet ő, de a
véletlenszerű kölcsönhatások egész halmaza nem. Ezért az új programok szerencsés kime-
netele nemcsak a visszacsatolásokon, hanem a menet közbeni módosító lépéseken is
múlik. A fejlesztési programnak tartalmaznia kell azokat a fogásokat, amelyek az adott
területen várható „csapások" kivédésér ől, kikerüléséről szólnak. A területi tervezés itt a
lehetséges fejlesztések összjátékát modellezheti, ami egy olyan „terület-szövetben", ahol
az adottságok sokasága létezik és m űködik, a területi tervezésnek nagy megbecsülést
adhat.
Máris a területpolitikai célok azon körébe tértünk, melyben meghatározó a m űködés
olyan szabályozása, ahol a meglévők az egészhez képest csekély súlyú új elem fogadására
felkészülnek, ugyanakkor már a fejlesztési célok szintjén tiszteletben tartják a területi
adottságok tűrőképességét. A területi tervezés itt a területrendezést mozgósíthatja.
Amikor a területpolitikai célok egy igen nehezen fenntartható, funkcionális megújulást
kívánó, de a területi adottságok mellett alig m űködő állapot feljavítására irányulnak, a
szanáló-rekonstruáló folyamatok véghezviteléhez „sebészeti" programok és tervek szük-
ségesek. Ezek kidolgozása során a környezeti tényez ők szerepe kevéssé hangsúlyos, mivel
kis térségekre irányulnak és viszonylag sikeres végrehajtásuk elég nyilvánvalóan kedvez ő
hatású a környezet számára. A sürg ősségi döntésekhez az összes kórképet együtt kell
látni, ehhez pedig egy országos térségm űködési-térséghasználati — ezen belül területfej-
lesztési — diagnózis szükséges. A területi tervezés itt jut domináns szerephez, el őször mint
a kórisme és a súlyosság el őadója, majd mint a kívánatos m űtétek előkészítője (de nem
végrehajtója). A fejlesztési források végesek és id őről időre változnak, ezért „menet
közben" a műtéti rend módosítása szükséges. Erre is a területi tervezés lesz alkalmas.
Amikor nyilvánvalóan csak a szükségesnek a töredékére jut javító er ő, ismét a készen-
léti jelleg válik meghatározóvá és a lehetséges fejlesztésekre irányuló, de nem realizálódó
programok túlsúlya mellett cs ődbe jutott térségeknek, területeknek a majdani lehetséges
szerepekre alkalmassá tétele és vonzer őképzése kerül el őtérbe.
A „demokratizálási roham" gyakran akkor éri el a politikát, amikor nincs mit demok-
ratizálni. Így a semmi (vagy szinte semmi) felhasználására való jogokat le lehet adni. A
toldozó-foldozó, javító területpolitikai célokhoz illik a döntési jogok ilyen leadása.
Például a megyei területfejlesztési tanácsok részére.
A területi adottságok fokozott tiszteletben tartását felértékel ő területi politika a fejlesz-
tési műveletek mozgásterét besz űkíti az adottságokkal bajlódó területrendezési finom
munka javára. Szemben azzal a helyzettel, amikor van esély radikális átalakításra, és a
területfejlesztés m űfaja előtérbe kerülhet.
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
74 Kőszeghy Attila TÉT 1994 .3-4
Területi folyamatok versenyképes szerepl ők nélkül
Az ország megyéknél nagyobb egységekbe tagolásáról való lemondás a vidék Magyar-
országa számára a fő várossal versenyképes érdekérvényesít ő szerveződések halálra
ítélését, Budapest monopolhelyzetének további er ősödését, a területi egyenl őtlenségek
további növekedését jelenti 13 akkor is, ha területfejlesztési törvény deklarálni fogja, hogy
az érdekérvényesítés középszint ű (regionális) szervezeteit „felállítják". Hiszen ezek a
szervezetek a megyék súgására, a megyék fejlesztés-jóváhagyására, a megyék ellen őrzé-
sére építenek, maguk a szervezetek - a területfejlesztési tanácsok - pedig delegált
kormányzati, megyei vezet ő i, illetve elképzelhetetlen módon hitelesített munkáltatói,
munkavállalói képviseletbő l lesznek organizálva.
A megyéknek mint a területi politika helyi letéteményeseinek legújabb id őkbeli felérté-
kelése, a három-négy megyét helyettesít ő régiórendszerr ől való végleges lemondás
tükrözi a bürokrácia mindenkori érinthetetlenségér ő l tudottakon túl azt is, hogy a
„többmegyés" régió irányító szerepköre nem felel meg egy centralizáló irányításnak.
Ha a területi egyenl őtlenség mérséklése valóban őszinte politikai cél lenne, akkor az
országot a fejlesztések tervezésénél lényegében csak három részre kellene bontani: Buda-
pestre (cca. 30 km sugarú övezetével), a Dunántúlra, és Dunán innenre. A területi egyen-
lőtlenség enyhítésének programját komolyan véve éppen elég lenne egyetlen Budapestet
ellensúlyozó egység kiemelését véghezvinni. Például a Nyíregyháza-Debrecen várospáros
és a környező kisebb városok együttese alkalmas lehetne e szerepre a f ővárostól való
távolság és a szomszéd országokhoz való kedvez ő kapcsolódás földrajzi adottságai révén
is. Semmiféle érv nem látszhat azonban elegend őnek ahhoz, hogy egy ilyen csoportosulás
Budapest-ellensúllyá válhasson. Igy maradhat az öt vagy több pszeudo-ellensúlyos
modell.
Valóban csak Budapest rovására reális egy ellensúlyképz ő folyamat. A Dunántúl
Nyugat közeli helyzetéb ől adódó fejlődési lehető ségeit Budapest károsítása nélkül is ki
tudja bontani. Az alföldi centrum jöv őjét azonban csak egy olyan területi politika tudná
garantálni, amely a keleti gazdasági kapcsolatok újraépítése során az Alföldet nem átjáró
zónának tekintené. Mit veszíthet a többi megyei város a Nyíregyháza-Debrecen centrum
kialakulásával? Valószín ű , hogy a monopolszerepek versenyszerepekké változása mind
Budapesttő l, mind az új centrumtól elnyerhet ő vé, vagy megoszthatóvá tehet számos
funkciót. A folyamatban tehát nem kell veszteséget elszenvedniük. Az eszmei sorrendben
sem romlana a pozíciójuk: továbbra is a nagyvárosok körét alkotnák.
A területi különbségeket mérséklésére tör ő település szerepl ők nézőszögébő l a helyzet
ma reménytelen. Különösen az, ha a f ő városi szellemi potenciál ellenében nem is egyetlen
versenyképes vidéki centrumot próbálunk meger ő síttetni. Nem azért, mert a fővárosi
szellemi sokszínű ség és színvonal a budapesti népesség ötödét-hetedét kitev ő lélekszám
mellett nem létezhet, hanem azért, mert a f ővárosi szellemi folyamatok gyakori med-
dő sége és költségigénye nem adaptálható. Csak abban az ellen őrizetlenségben, abban az
egymást igazoló óriásgépezetben létezhet, amit a hatalmi-gazdasági monopolhelyzet tart
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 .3 -4 • Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 75
fenn. Ebből a képletből eggyel többet kigondolni is kár. Feltétlenül kutatni kell azonban
azt, hogy egy kisebb, de racionálisabban létez ő „alközpont" hogyan tud versenyhelyzetet
teremteni.
Az egyenlőtlenség mérsékl ő területpolitika els ő pozitív lépését sem képes megtenni,
hiszen nincs hová átadni a politikai döntési jogokat. Nem az alkalmas politikai vezet ők
vagy az apparátusok hiánya miatt, hanem azért, mert a szokásos politikai m űveletek zöme
gazdasági és szellemi monopóliumok ottléte nélkül nem m űködik.
A területi politika jelenlegi gyengesége, hiánya az ország számára ma kedvez őbb, mint
aktív létezése lenne. Az elmozdulás a területi különbségek irányába még évekig nem
lehetséges. Az irányítási, gazdasági, szellemi folyamatok zöme Budapesten zajlik, a
vidéki centrumok csak Budapestnek behódolva létezhetnek. Lényegében ez a helyzet a
kormányzat és a megyei irányítás viszonyában is.
Pozitív fejlemény lehet a vidéki hatalmi tényez ők „emberi jogi" kiszolgáltatott,
megalázott helyzetének megszüntetése. Az emberi egyenjogúsítás esélyét vidék-centrumú
pártszerveződések erősíthetik (bár számottev ő erej ű ilyen szervez ődés nem tűnt még fel).
A politikai jogegyenlőség szavatoltatásához viszont els ősorban a vidéki közigazgatási-
hatalmi erők tartós összefogása lenne szükséges. A horizontális együttm űködés iránt
azonban igen kevés az érdekl ődés.
A települések politikai jogegyenlőségének kiharcolása több évtizedes program. Nem
irányul közvetlenül a területi különbségek felszámolására, gazdasági-szellemi monopóliu-
mok megszerzésére. Mivel ma a szellemi teljesítmények és a tudó emberek diszkriminá-
ciója számtalan vonatkozásban létezik —, a kutatóhelyek dermeszt ően torz számaránya is
ezt tükrözi — az els ő lépés e hátrányos megkülönböztetés felszámolása irányába lehet
reális. Világossá tehet ő a vidéki szellemi élet elképeszt ően alacsony intézmény-
ellátottsága, a tartós manipulációk, amelyek a vidék lakóinak önkéntes ön-
alulértékeléséhez vezetnek.
A vidék politikai jogegyenl őségének elismertetéséhez vezet ő kísérletek indításaképpen
a vidék szellemi alacsonyabb rend űségére vonatkozó valamennyi utalás, jel, szokás fel-
számolását kell kiharcolni. Egyenként visszautasítva minden olyan állítást, amely szerint
megfelelő személyi feltételek híján — ami annyit tesz, hogy a vidék szellemileg súlyosan
elmaradott — bizonyos döntési jogkörök nem telepíthet ők vidéki településekhez.
A budapesti szellemi életre rányomja bélyegét az, hogy nincs hazai versenytársa. Nem
várható, hogy a min őséggel nem feltétlenül megalapozott monopolhelyzetekr ől birtoko-
saik önként lemondjanak. De a vidéki szellemi élet kedvezményezettjeit ől se várjunk a
szellemi élet egyenjogúsításáért hadakozók iránt tanúsítandó nagy empátiát. Ilyen vidéki
kedvezményezettek például azok, akik — részben az egyetemek vidékre leránduló szak-:
értőit megtisztelendő — kutatási programokból részesülhetnek, ilyeneket esetenként maguk
is futtathatnak, konferenciákra eljuthatnak.
A vidéki szellemi élet igen komoly infrastrukturális és egzisztenciális rehabilitációra
vár. Az együttm űködés és partnerség elvének deklarálása szenteltvíz a változatlan vagy
rosszabbodó helyzetre. A hagyományos ágazati struktúra szerepl őinek áldozatkészségére,
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
76 Kőszeghy Attila TÉT 1994 .3-4
jóindulatára építeni az eddigi tapasztalatok alapján nincs okunk. A különbségmérsékl ő
fejlesztések — a készül ő tervezetek szerint — a jöv őben sem egy ágazatok feletti ország-
tervező folyamatban kapnak rangsort, hanem szalonképesebb képletek mögött továbbra is
a kijárások már-már ősi mechanizmusain át.
A területfejlesztési források feletti döntési rend ráhangszerelhet ő egy középszinten
erő sen központosított közigazgatási rendszerre, ami a vidéki települések arányos érdek-
érvényesítését lehetetlenné teszi, és már ma is jól láthatóan gyarmati sorba süllyesztésüket
eredményezi.
Jegyzetek
I A területgazdálkodás fogalom használata némiképp aggályos, mert olyan mértékig vált minden területi
folyamat megnevezésének, köztük e fogalomnak is szinonimájává a területfejlesztés. Sorstársa a környezeti
folyamatok tekintetében a környezetvédelem. El őbbi szóhasználatot a fejlesztés fogalomra épült tervezési
folyamatok mélyen bebetonozták a köztudatba, utóbbi helyzetét pedig a táj- és természetvédelem
bonyolítja a környezetvédelemt ől való szigorú elzárkózásával.
2 Azt, hogy milyen szű k a programot megfogalmazók köre, jól példázza az 1993-ban kormányhatározatba
foglalt Hajdú-Bihar megyei fejlesztési elhatározások listája. Debreceni vonatkozásai ellenére, információi-
nk szerint, sem a város közgy ű lése, sem annak városfejlesztési bizottsága nem találkozott a határozat
tervezetével.
3
„A területpolitika a fejlett országokban ... az ágazati politikákkal egyenrangú része a kormányzati
munkának." El ő terjesztés a területpolitikáról. KTM Budapest, 1994 december. Kézirat.
4 Az idézett 1994 decemberi KTM-el őterjesztés — a kormányzati politikán túl — a számottev ő hatalmi
eszközökkel nem rendelkez ő k számára nem ad módot saját területi politika megalkotására és
érvényesítésére. Egyetlen utalást sem találunk a kormányzatitól eltér ő területi politikák létezésére, az
ezekhez való kapcsolódás formáira. E probléma annál szembet űnőbb, mivel már van hazai tapasztalat arra
vonatkozóan, hogy a hatalomgyakorlásban egymást váltó pártok, Önkormányzati képz ődmények területi
politikái hatalomban megfogalmazott és ellenzéki el őzményekre egyaránt építenek.
5
L. 3. és 4. alatt idézett El őterjesztés a területpolitikáról c. kézirat 3-4. o.
6 L. Szerb L. (1994) A regionális fejlesztéspolitika jöv ője Magyarországon. Vezetéstudomány, 8.46-54. o.
7 Bagó J.—Pető
S. (1994) Hogyan tovább a térségi foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésében. Humán-
politikai Szemle 1994 január-március.
8
Bagó J. (1994) A területi politika kérd őjelei. Budapest, 1994 október. Kézirat.
9 Pálné Kovács I. (1993) A területfejlesztés és az önkormányzati rendszer összefüggései. In: Település,
gazdaság, igazgatás a térben. (Szerk.: Kovács K.) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 113. o.
to A területgazdálkodás máig tartó gyakorlatát igazoljuk, ha azt állítjuk, hogy a települési önkormányzati
munka minő sége javíthatatlan, a települések irányítói még a településfejlesztést szolgáló törvényadta
jogaikkal sem tudnak élni. Az elmúlt évek kezdeményezéseit látva nem látszik igazolódni a jóslat, hogy a
települések tartós összefogásra képtelenek, és nem lesz meglep ő, ha saját területgazdálkodási programok-
kal jelentkeznek. Ellene szól e folyamatnak, hogy a települési koncepcióalkotóknak nincs intézményes
helye. Lehet, hogy a szándék más volt, de a f őépítészi rendszer is csak a végrehajtás „tökéletesít ője", a fő-
építész a jegyző és a jogászok jobb keze, de nem lehet az az agytröszt, amelyik a településeket él ő testként,
minden funkciójuk együttlátásával ragadja meg és azokat ilyenként látva tervezi meg a jobbító
beavatkozások útjait.
1i A területfejlesztési törvény tervezetének indoklási része így fogalmaz: „A fejlesztési és rendezési típusú
megközelítések egymással kölcsönhatásban... fejtik ki hatásukat a területi folyamatok harmonizálásá-
ban..." Az idézett anyag a területfejlesztésr ő l azt állítja, hogy az a gazdaságfejlesztés legfontosabb eszköze
az Európai Közösség országaiban. A talán legalaposabb hazai elemzések egyikében az alábbi definíció
fogalmazódott meg: „A területfejlesztés és a területrendezés a komplex társadalmi-gazdasági rendszer
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
TÉT 1994 s 3 4 - Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében 77
területi rendszerét alkotja, és a jöv őbeli térbeli állapotok leképezése, modellje. M űködésének célja a társa-
dalmi erőforrások bővített újratermelése. A rendszer feladata ... az életkörülmények, az életmód területi
feltételeinek „kitermelése". (Baráth E. [1983] A rendszerszemlélet ű területi modell. Kézirat. VÁTI. Az itt
idézett meghatározásokban a területfejlesztés és -rendezés a területi folyamatok alakítója, ami szinte
nyilvánvaló. Az a jelentőség, amire aztán szert tesznek, az országos gazdálkodás fő folyamatai modellezé-
sének bizonytalanságaira utal.)
12 Nováky szerint a káoszelmélet segítségével bemérhetjük, hogy:
—a rendszert vizsgáló modellnek melyek azok a paraméterei, ahol a káosz jelentkezik;
— e paraméterek befolyásolásával elérhet ő-e, hogy ne következzen be a kaotikus viselkedés;
—miként lehet sok, véletlenszer ű jelenséget pontosabban el őrejelezni;
— milyen jövőbeli lehetőségek (jövőváltozatok) alakulhatnak ki, melyek er ősödnek fel az értékválasztás
következtében.
A káoszelmélet segítséget nyújthat továbbá:
— a lehetséges jöv ők múltban és jelenben még nem tipikus, de már létez ő gyökereinek megkereséséhez és a
lehetséges jöv őkhöz való modellszerű kapcsolatuk megtalálásához is;
—a lehetséges jöv ők típusainak megkereséséhez és leírásához;
—a lehetséges jöv őtípusok „arculata" bizonytalanságainak beszámítására — a várható tévedések
figyelembevételére (kiegészítésként jelen dolgozat szerz őjétől);
— a múlt és jelen tipikus jellemzőitől eltérő lehetséges jöv ő keresésének időzítéséhez. (Nováky E. [1994]
Előrejelzés kaotikus viszonyok között. Vezetéstudomány, 7. 61. o.)
13 A területi egyenl őtlenségek
növekedésében döntő szerepe volt a több mint negyed századon át tartó
elosztási gyakorlatnak. Jellemz ő „...az Alföld megyéinek tudatos, minden egyéb változástól és ingadozástól
érintetlen diszpreferálása..." és a f őváros kiemelt támogatása, különösen 1968 után. (Vági G. [1982]
Versengés a fejlesztési forrásokért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 56-60. o.)
A fejlesztési többletforrásokból létesült fővárosi intézmények és fenntartási költségeik számbavétele
ugyanúgy várat magára, mint egy elfogulatlan elemzés a budapesti és vidéki jövedelmek és megélhetési
költségek viszonyáról. Alapos okunk van elfogultságot feltételezni pl. egy olyan elemzés-részletnél, amely
szerint az adózott jövedelmek nagysága a létfenntartási költségek társadalmi minimumánál 1989-ben
Budapesten 55%-kal volt magasabb (amíg a kistelepüléseknél gyakorlatilag egyenl őnek bizonyult), de
aztán különös „korrekció" beépítését látjuk: „Az egy f őre jutó többlet 55%-os, de itt — egy 1988. évi közvé-
lemény-kutatás szerint — 12%-kal magasabb volt egy szerény igény ű négytagú család tisztességes megélhe-
téséhez szükséges jövedelem, mint a vidéki városok átlagában." Kovács Cs. (1993) A települési és térségi
jövedelemegyenlőtlenségek az adóköteles jövedelmek és nyugdíjak alapján. In: Társadalmi-területi egyen-
lőtlenségek Magyarországon. (Szerk.: Enyedi Gy.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 381. o.
EXPRESSIONS AND MEANINGS IN THE WORLD OF
REGIONAL POLICY
ATTILA KŐ SZEGHY
The inductive way regional policy is a certain combination of the programs of the local
governments, it's deductive measures lead from the governmental policy towards the levei
of settlements.
A decentralized regional policy comes probably into beeing not inductively but through
the competition among the policies of several subcentres.
Kőszeghy Attila : Fogalmak és jelentések a területi politika hatókörében
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 63-78. p.
78 Kőszeghy Attila TÉT 1994 .3-4
Hungarian regional, policy has the characteristics of that of the 1980-s. Not only the
uncoordinated operating and the absence of certain institutions mean a problem but
unclarified basic expressions as well.
The essay to help in clarifying the phrasal systems concerning regional processes and in
mapping the scape of movements in regional policy.
Regarding the author the increase of the significance of regional policy does not derive
from the social responsiveness of the government. Assistance of the underprivileged
regions lessens the cruelty of aggregating economy and the some time ensures votes.
The central notion of the essay is that regional policy does not include the management
of the regional precesses for example the controlling of the regional development, if it
was a part of the regional policy.
Regional policy is an attitude that influances the direction of the processes. It manifests
itself in activity of regulation, distribution, developings and preparing lislation.
Regarding the legislation Budapest has got no competitor in the Hungarian regional
processes. He finds it wrong to bring into existence nearly twenty intermediate regional-
political centres just because counties are already existing.
Translated by Zoltán Raffay