Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66. p.

FÓRUM

LACKÓ LÁSZLÓ:

IMPORT AVAGY HAZAI

(Válasz kísértet-ügyben)

Számomra ma is különleges megtiszteltetés, ha együtt emlegetnek vagy sze-
repelhetek ENYEDI Györggyel (legszívesebben úgy írnám: Gyurival, de ez egy ilyen
komoly folyóiratban aligha megengedhet ő bizalmaskodás lenne). Ezért a 2. számban
megjelent Kísértet-história c. cikk végén megfogalmazott felhívás nyomán örömmel
ragadtam tollat.
A kívülálló, de érdekl őd ő szakmai közvélemény szemszögéb ő l talán akkor
értékesebb egy ilyen válasz, ha véleményeket, felfogásokat mutat be, és nem válik
pro és kontra idézetek gy ű jteményévé. Ebb ő l kiindulva néhány — a vitához tartozó —
témakörrő l mondom el véleményemet, nem zárva ki, vagy inkább remélve, hogy má-
sokat is álláspontjának kifejtésére késztetünk. Jó lenne ez azért is, mert tudományos
közéletünk elég szegény szakmai vitákban.
1. Az els ő , amivel foglalkozni kívánok: a tudományos, elméleti import. Most
bírálatot kaptam azért, hogy szigorúan írtam az elméleti, különösen a nyugati eredet ű
importról. Valószín ű leg az vezetett az éles megfogalmazásra, hogy a túlzott mérték ű
és egyoldalú import valóban nagyon bosszant. Már legalább egy évtizede írok, szólok
az ellen (úgy látszik, én is öregszem), hogy a hazai gazdaságföldrajzi, területi gazda-
ságtani elméleti tevékenység ennyire visszaszorul. Nagy, kollektív tévedés volt, hogy
pl. a MAR KOS-iskola — sokszor nagyon leegyszer ű sített, de mégis el ő relépést hozó,
szemléletet formáló — elméleti munkássága oly er őteljesen elítéltetett, sárba tapos-
tatott. Személy szerint nekem fájt, ahogyan lejárattuk a magyar marxista gazdasági
földrajz elméleti törekvéseit. Feleslegesen túl jó lehet őséget adtunk a küls ő bírálat-
nak és a területi közgazdasági megközelítésnek arra, hogy „helyre tegye", „kiigazít-
sa" a földrajzi tévelygéseket. Ez azért is kár volt, „Mert magamat kigúnyolom ha kell,
de hogy más mondja, azt nem t ű röm el!", azaz nekünk magunknak kellett volna az
elméleti megújulás élére állni, szükség szerint kritizálni, de csinálni.
Ha alapos bels ő vizsgálatot végzünk a 60-as években, talán nem vált volna
általánossá az a felfogás, hogy valamirevaló produkciónak csak a közvetlenül hasz-
nosítható (jobban mondva, annak látszó) kutatás számított. Mindenki ilyenekkel fog-
lalkozott, azok is, akiknek az elméleti munka lett volna els ősorban a dolguk.
A múltat illetően egyértelm ű en megállapítható, hogy az 1970-71 évi terü-
leti politikai elhatározások alapjául a központihely-elmélet, valamint a növekedési
34:Slusok elmélete szolgált. Tudjuk, hogy ezek Nyugat-Európában születtek, de ma
már az is világos, hogy tulajdonképpen csak másolásuk és nem adaptációjuk történt
LACKÓ LÁSZLÓ:
Import avagy hazai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66.p.
62

meg. Azt, hogy volt és van szerepe a magyar területfejlesztésben a településhierarchiá-
nak vagy egyes központok kiemelt fejlesztésének, ki vitatná? De ahogyan ezek alkal-
mazása folyt, a hazai viszonyokat tükröz ő elméleti háttér nélkül, az számottev ő
szakmai-tudományos felfogásbeli és gyakorlati torzulásokhoz vezetett. Nos, az ilyen
helyzetek kialakulása, netán újratermelése ellen ágálok.
És még valami, az import irányát illet ő en. Meglehet ő sen szubjektíven ugyan,
de úgy gondolom, hogy túl sok a nyugatról behozott szellemi áru. Mély benyomást
tett rám ANKER L Géza (nyugaton él ő hazánkszülötte) cikke (1985), amely a vgmk-
kal összefügg ő számos elméleti abszurditás mellett arra is utalt, hogy pl. a termelési
kooperációs törekvésekben mennyivel nagyobb figyelmet kellene fordítani az NDK-
val, Csehszlovákiával való együttm ű ködésre. Azzal érvel, hogy míg a nagy t ő kés ipari
cégek legfeljebb koncokat dobnak, addig Kelet-Közép-Európában egyenrangú vi-
szonyra lehetne építeni. A mi szakmánkhoz visszatérve: pl. érdemi értékelést kellene
adni a bolgár településrendszer koncepcióról, egyes szovjet elméleti, modellezési
munkákról stb. (pl. KOCSETKOV A. V. — PCSELINCEV O. Sz. 1980).
Összességében az a lényeg, hogy az importtal kapcsolatos nagyobb óvatos-
ság szükségességét akarom kiemelni. Ezt egyrészt azért is megalapozottan tehetem,
mivel magam is import ő r vagyok (talán els ősorban módszereket illet ően), másrészt
elég széles kör ű és különböz ő tartalmú (tudományos, illetve kormányzati) nemzetközi
tapasztalatokkal rendelkezem. Az a meggy ő ző désem, hogy az elméleti import ered-
ményességének a mi területünkön legalább két el őfeltétele van:
— a hazai fejl ődési folyamatok pontos ismerete,
— magas színvonalú hazai elméleti tevékenység, amely pl. elengedhetetlen az
adaptációkhoz.
A kísértetek el ű zése, az import hatékonyságának javítása érdekében e felté-
teleket kell javítanunk.
2. Természetesen nem térhetek ki az urbanizációs szakaszokkal összefügg ő
polémia el ő l. Nem is akarok, de ezt inkább olyan formában teszem, hogy korábbi
véleményemet kiegészítem (megrázóan újat nem fedeztem fel ► , és néhány közvetlen
reflexiót is f ű zök a témához.
Ha az a kérdés formálódik meg, hogy vajon vannak-e az urbanizációnak
szakaszai, akkor erre kapásból azt válaszolom: bizonyosan. Az egyik alapvet ő gond
azonban az, hogy miként definiáljuk a fogalmat. A legtöbbször ugyanis — kimondva
vagy kimondatlanul — a városokban vagy bizonyos népességszámnál többel rendel-
kező településekben él ő k számával mérik a jelenséget. Kézenfekv ő , hogy e számarány-
változás (pl. város — vidék relációban) mutat szakaszosságot. Az urbanizáció gazda-
gabb értelmezése esetén viszont egyfel ő l fellép a mérés bizonytalansága, másfel ő l
pedig megjelenik az összehasonlíthatatlanság pl. Mexikóváros, Sao Paolo avagy Lon-
don, Utrecht között. Egyes harmadik világbeli országok városiasodása sok-sok tized-
del elmaradva követi, mondjuk, az európait. De mivel a körülmények teljesen külön-
böznek, sem az igények, sem a feltételek tekintetében nem vethet ő k össze. Hasonlóak
a különbségek, mintha a korai kapitalizmusban érvényesül ő közgazdasági törvénysze-
r ű ségeket az imperializmus vagy még inkább a posztindusztriális társadalmak jellem-
ző ivel hasonlítanánk össze. Ez esetben is lehetne találni hasonlóságokat — de for-
mailag! Az ókori városállamok lakóinak többsége városban lakott. Na és, ezért magasan
LACKÓ LÁSZLÓ:
Import avagy hazai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66.p.
63
urbanizált? A Xl. és XIV. század között nagyarányú városfejl ődés ment végbe. A né-
pességnövekedés olyan ütem ű volt, mint a XIX. században, a XII. század végét ő l a
XIII. század végéig Párizs lakossága több mint kétszeresére n ő tt stb. (Mumford, 1985)
A másik gondolati szál, amelyen végig kell haladni, hogy a településfejl ődés
tényező inek jelentő s részét a gazdaságban kell keresni, miként erre ENYEDI is rámu-
tat. Igen, de — és itt ez a lényeg — ezen összefüggésben már nem említi az urbanizá-
ciót! Vagy talán az urbanizáció és a településfejl ődés szinonim fogalmak? Ez persze
új helyzet lenne ebben a vitában is. Visszatérve a szálhoz: az a körülmény, hogy a
szakaszok valahogy kapcsolódnak a gazdasági impulzusokhoz, jelzi, hogy valamilyen
következményrő l, okozatról van szó. És ha az okot vagy annak környékét nem vizs-
gáljuk, hanem csak azt, hogy mennyien laknak az el ővárosban, városban és vidéken,
nagy a veszélye a formalizmusnak. Kutatásaim azon következtetésre vezettek, hogy
az urbanizáció a területi fejl ő dés része, ugyanúgy, mint a falusi térségek fejl ődése.
De miért nem beszélünk külön ez utóbbiról, bizonyosan ennek is vannak sajátosságai,
szakaszai is! A kép csak így lehetne teljes, azaz értelmes. Ha a lényeget, a mozgató-
rugókat akarjuk megismerni, nem korlátozódhatunk az egyik oldalra. A város — akár
kicsi, akár nagy — a környéke, vonzáskörzete nélkül nem érthet ő ! Ugye, ebben is
egyetértünk?
A területi fejl ődés tényez ő inek meghatározásával, ezek viselkedésének jellem-
zésével foglalkozva, BARTKE felfogásával összhangban — arra a következtetésre ju-
tottam, hogy az urbanizáció, mivel a területi fejl ő dés része, másodlagos, következ-
ményjelleg ű . Ez persze nem jelenti azt, hogy e jelenséggel nem indokolt külön is fog-
lalkozni.
Visszatérve az urbanizációs szakaszokhoz, attól tartok, hiába vár t ő lem
alárki cáfolatot vagy meger ő sítést. Nem foglalkoztam a témával, és nem óhajtok a
jOvő ben sem e részkérdésekben elmélyülni. Kirohanásom a négyszakaszos kísértet
ellen azzal függött) össze, hogy szerintem fontosabb a tartalom vizsgálata, a folya-
matok, okok megismerése, mint az egyik forma viselkedésének leírása.
Az urbanizációs szakaszokal összefügg ő hazai kutatásokban jelentő s szere-
pet játszott HÖRCHER Ferencné. A VÁTI-ban végzett munka finanszírozásában éve-
ken keresztül „b ű nrészes" voltam, ső t, egy szerény kiadványt is megjelentettünk.
(Az urbanizáció Európában.) Eközben jókat vitáztunk: HÖRCHER Nóra volt az egyik
oldalon, BOROS Ferenc doktor meg jómagam a másikon. A f ő kérdés mindig az volt,
hogy mekkorák a különbségek a holland és a nyugat-európai, valamint a magyar ur-
banizáció, nép- és településs ű rű ség, történelmi, természeti feltételek stb. között.
Meggyő zni nem tudtuk egymást, Nóra hangsúlyozta az egyez ő vonásokat, mi pedig a
különbségeket.
Azután saját kutatómunkám során (1984-85) újra szembetalálkoztam a
témával. Ekkor lett egyértelm ű számomra, hogy az urbanizációt a területi fejl ődés
részének célszer ű tekinteni. Miközben a területi fejl ődés ciklikus jellegét igyekeztem
bizonyítani, ráakadtam BERRY (1981) egy munkájára, amelyben — szinte leírhatat-
lan gyönyörű ségemre — az urbanizáció-kutatások egyik legkiemelked őbb képvisel ője
így ír: „Sok mindent lehet mondani az urbanizációról. El őször, hogy notóriusan cik-
lik us, amint azt a sz. ábra mutatja. A városi technológia, a jövedelmi szintek és
divat változásaival összekapcsolódva, a növekedési ciklus minden felmen ő ága egy új és
LACKÓ LÁSZLÓ:
Import avagy hazai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66.p.
64

elkülönült növekedési gy ű r űt ad a városi területhez, úgy, hogy a térbeli formák és az
id ő beli fluktuációk szorosan összefüggnek."
Számítási módszerét alkalmazva meglehet ő sen jellegzetes ciklusokat tudtam
kimutatni a magyarországi városlakó népesség változásaiban! Ami azonban most fon-
tosabb: egy nagyhír ű szakember ciklikusnak tartja az urbanizációt! És talán meg le-
het érteni, hogy én ehhez csatlakozom, hiszen az urbanizációt a területi fejl ő dés ré-
szének, ez utóbbit pedig ciklikusnak tekintem.
Tisztelt vitapartnerem ama megjegyzésére is szólnom kell, amelyben nem
kevés iróniával azt mondja, hogy szerintem Magyarországra érve megszelidült a négy-
szakaszos lidérc. Nos, ami e kísértetet illeti, olyan nagyon veszedelmesnek sehol sem
bizonyult... Az idézett megjegyzéssel pedig azt akartam hangsúlyozni, hogy — noha
ellenvetéseim vannak — a szakasz-felfogás még mindig sokkal jobb, mint pl. a vonalas-
folyamatos elképzelés, amely hosszú ideig uralkodott. És az urbanizációs szakaszok-
kal foglalkozó publikációk rendítették meg el ő ször a szüntelen növekv ő urbanizációs
folyamat mítoszát.
Felveti ENYEDI akadémikus azt is, hogy mondandómból az t ű nik ki, mintha
úgy vélném, hogy „Európa keleti felén valami egészen más történik, mint egyebütt?"
Hát bizony! Meggy ő ződésem, hogy a területi fejl ődés tényez ő it illet ő en is lényegiek a
különbségek mondjuk Nyugat-Európához képest, és ezek olyan sajátosságokat képez-
nek, akár a termelés vagy a népesség területi eloszlásában, mobilitásában, akár a
meghatáorzó fontosságú infrastruktúra színvonalában, s ű r ű ségében stb., amelyektő l
eltekinteni nem lehet. Ugyanígy nem hagyhatók figyelmen kívül a természeti adott-
ságok különböz ő ségei, továbbá a nagyon eltér ő történelmi fejl ő dés, az id ő beli elmara-
dás következményei és a legutóbbi négy évtized politikai, társadalmi, irányítási sa-
játosságai.
Nagyon egyetértek tehát RÁNKI György akadmékussal, aki egy közelmúlt-
ban folytatott beszélgetésben utalt a nyugati és a közép-kelet-európai fejl ődés lé-
nyeges különbségeire, valamint a bels ő tényez ő k alapos feltárásának szükségességére,
illetve a társadalomtudomány ezzel kapcsolatos jelent ős adósságaira (Népszabadság).
Azon elmarasztalással kapcsolatban, hogy a nyugati importra gyanakvóan
nézek, az a válaszom, hogy a keletr ő l érkez ő gyenge árut sem szeretném beengedni.
Ezért foglaltam állást pl. BARANOV (1983) felfogásával szemben, amely a társadal-
mi fejl ő dés négy univerzális folyamatának egyikeként az urbanizációt tekinti (LACKÓ,
1985. p. 9.). „Mindezekb ő l következik, hogy a külföldi és hazai szakirodalom több-
ségével ellentétben nem tartom megalapozottnak azt sem, hogy az urbanizációt mint
valamilyen sajátos jelenséget, a területi fejl ődéstő l elkülönítve értelmezzék, elemez-
zék, és úgy állítsák be, hogy az egy mindent átható, objektív folyamat." (i. m. p. 71.)
Az urbanizációs szakaszok a városi népesség számának, arányának változá-
sára alapozódnak, bemutatják azt is, hogy mikor laknak sokan vagy kevesebben a
nagyvárosokban avagy a kisvárosokban. De minthogy ez alapvet ő en a gazdaság, a ter-
mészeti feltételek, az oktatás, az egészségügy stb. térbeli elhelyezkedésének követ-
kezménye, és az egyes tevékenységfajták a számukra kedvez ő bb feltételeket nyújtó
helyekre áramlanak — nem is lehet másként, mint hogy a fejl ő dés céljaival, feltéte-
leivel összekapcsolódva térbeli átrendez ődések mennek végbe. (Pl. a nagyvárosi agglo-
merációk Kelet-Európában még — ha lassan is — n ő nek, Nyugaton viszont már hosz-
LACKÓ LÁSZLÓ:
Import avagy hazai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66.p.

szabb ideje stagnálnak, fogynak. A Renault-ban már 8-10 éve m ű ködik a fordulat-
számmér ő , a Daciában pedig most újdonság...)
A népesség, illetve egyes társadalmi-gazdasági funkciók területi elhelyezke-
dése, sű r ű södése-ritkulása sok oldalról meghatározott folyamat, amelynek mérésére,
kifejezésére korábban jól megfeleltek mennyiségi jelz őszámok. A 70-es évek elejéig
tartó id ő szakot Nyugat-Európában a mennyiségi, az extenzív urbanizáció jellemezte,
hasonlóan ahhoz, hogy pl. az ipari vagy mez ő gazdasági termelésben is a több, a na-
gyobb volt a fontos. Nálunk — úgy vélem — még tart az extenzív szakasz, bár üteme
már lassuló. Nyugat-Európában javarészt min ő ségi urbanizációról kell manapság be-
szélni, amelyet nem fejez ki a városban él ő k számának, arányának változása, hanem
pl. az ellátottság színvonalának további javulása, a település-rekonstrukció jellemez.
Egyenesen reflektálva a szakaszok létével kapcsolatos érvelésre: nem tagadom
én sem urbanizációs, sem más szakaszok létezését, ahogyan ezt Enyedi írja. Bizo-
nyosan léteznek ezek, a kifogásom mindössze annyi, hogy nem az a lényeg, hanem
ez másodlagos, illetve megjelenési forma. Ez nem vezérel semmit, ez a területi fejl ő -
dés egyik jól körülírható, jellemezhet ő eleme.
Szerintem tehát a megfelel ő en általánosított tétel az, hogy az urbanizáció
változásait a területi fejl ő dés részeként, a területi ciklusokba ágyazva kell értelmezni.
ENYEDI modelljérő l pedig az a véleményem, hogy a területi fejl ődés egy részének
szellemes leképezése, igen jelent ő s hozzájárulás a térbeli folyamatokkal kapcsolatos
gondolkodás megújításához.
3. Végül, az elméleti import és a gyakorlat közötti kapcsolat kérdéséhez.
Ebben a tekintetben egyértelm ű , hogy különböző oldalon állunk, különböz ő szem-
üveggel tekintünk a jelenségekre. ENYEDI professzor a 70-es évek végén és a 80-as
évek elején frontális támadásban volt a településfejlesztés gyakorlatával szemben, én
pedig akkor már a minisztériumban ültem,... védekeztem... Sok kemény vitánk volt,
amire persze most nem lenne érdemes visszatérni, ez csak háttérinformáció.
A magyar területi politikák tartalmát elemezve azt találtam, hogy az 1970-
71 évi dokumentumok két jellegzetes elméleti pillére: a településhierarchia és a növe-
kedési pólusok kiválasztásának eleve. Véletlenül(!?) mindkett ő Nyugat-Európából
ered (Németország, Franciaország ► . Ezek eddig tények. Az ma már kevésbé egyértel-
m ű en állapítható meg, hogy személy szerint kik voltak az import ő rök, a tudomány
vagy a gyakorlat emberei? Gyanítom, hogy inkább a kutatók. ENYEDI úgy véleke-
dik, hogy a szerinte is túlzott és káros nyugati importot közvetlenül a gyakorlati szak-
emberek végezték, saját hülyeségeik — közigazgatási és oktatásügyi összevonások
stb. — alátámasztására. Mintha elfelejtkezne az id őtényez ő rő l ENYEDI: ha ugyanis a
butaságok alátámasztására szolgált az import, akkor mi volt, amikor a rossz elképze-
léseket kialakították? Csak a döntéshozók saját korlátoltsága, netán rosszindulata?
Hogy elvegyék sok derék magyar falu ellátóintézményeit? Nyilván nem, hanem az el-
méleti hatás alatt folytatódott a gyakorlati másolás. Ami Svédországban vagy az
NSZK-ban jónak bizonyult, mert pl. volt hozzá infrastruktúra, az nálunk cs ődöt mon-
doltt. Ez is azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európában bizony sok minden másként
van... „Nem az elméleti kutatók másoltak (azok kétségbeesetten tiltakoztak ► , hanem a
gyakorlati tényez ő k." — írja vitapartnerem. Én olyant nem fogalmaztam meg az
eredeti cikkben, hogy az elméleti kutatók másoltak. Az viszont tény, hogy az 1970—
LACKÓ LÁSZLÓ:
Import avagy hazai
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 61-66.p.
66

71. évi magyar területi politika el ő készítésében, arculatának megformálásában a tu-
dósok, kutatók tucatjai résztvettek! A tiltakozás pedig 6-8 évvel kés őbb kezd ődött.
Id őzavar!... De ez a múlt, levontuk tanulságait, túlvagyunk rajta.

Mire kellene összpontosítani mostanában, a közeljöv ő ben? Legel őször is ar-
ra, hogy a magyarországi területi fejl ődést — a folyamatokat, jelenségeket, okokat
és következményeket stb. — minél egzaktabban megismerjük. Ehhez jól szervezett
és irányított elméleti jelleg ű munkára van szükség, visszaadva az ilyen irányú munkák
szakmai presztizsét. Másodszor: olyan tudományos-szakmai fórumot kellene létre-
hozni (illetve inkább egy meglév őt alkalmassá tenni), amely a területi fejl ődés kü-
lönböző aspektusú elemzési eredményeinek, az ezzel kapcsolatos vitáknak ad meg-
felel ő keretet. Harmadszor: gyors lépésekre, intézkedésekre van szükség a fels őfokú
szakemberképzés javításában. Mondjuk olyanra, hogy — az er őteljes ütem ű elörege-
dés és munkaerő hiány megállítása érdekében — újra elérjük a három és fél évtizeddel
ezel őtti szintet, amikor is a közgazdasági és a m ű szaki egyetemen egyaránt folyt te-
rületi és településtervez ő képzés. Lennének még egyéb javaslataim is, ezekt ő l azonban
elállok, nehogy magamra haragítsak némely földi hatalmasságokat.

IRODALOM

ANKERL G. 1985: Aktuális megjegyzések néhány illúzióról: Nyugatkép és gazdasági reform.
Valóság, 5. pp. 62-69.
A felzárkózás folyamata. Beszélgetés RÁNKI GYÖRGY akadémikussal. Népszabadság, 1987.
február 21.
BARANOV A. V. 1983: Sztagyii evolucii szocialisztyicseszkogo goroda Regionalnije Szisztyemi
2. sz.
BARTKE I. 1982: A társadalom és a gazdasági területi szerkezetének alapvonásai. Tervgazdasági
Közlemények 3. sz., Budpaest.
BE R RY, 13. J. L. 1981: Recent Trends in Urbanization. I n: Cities in Transition Sijthoff — Nordhoff
(szerk.: NIJKAMP, P. — RIETVELD, P.), Alphen aan den Rijn.
ENY EDI Gy. 1987: Kísértethistória. Tér és Társadalom 1. évf. 2. sz. pp. 74-76.
HÖRCHER F.-NÉ 1980: Az urbanizációs folyamat alakulása. Településtudományi Közlemények
29. sz., Budpaest.
HÖRCHER F.-NÉ 1981: Az urbanizáció Európában. Területfejlesztési Közelmények 12. sz., Buda-
pest.
KOCSETKOV A. V. — PCSELINCEV O. Sz. 1980: Szisztyemi raszszilenyija: sztratyegii razvityija i
upravlenyija. Szobrnyik Trudov VNIISZI.
LACKÓ L. 1985: A területi fejl ődés befolyásolásának lehet ő ségei és korlátai. Doktori értekezés.
Kézirat. Budapest.
MUM FORD, L. 1985: A város a történelemben. Gondolat. Budapest.