Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 129-142. p.

Tér és Társadalom 8. 1994E1 —2: 129 — 142

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KÖRNYEZETI
ÁLLAPOTA A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI
STRATÉGIA EGYIK ELEME
(State of Environment in the Southern Transdanubian Region Is an
Element of the Economic Development Strategy)

FODOR ISTVÁN

Bevezet ő

A gazdaság átalakulása, a szerkezetváltás, a piacgazdaság kiépítése, a nyilvánosság
súlyának növekedése a döntési folyamatokban a gazdaságnak egy teljesen újfajta viszo-
nyulását formálja a környezethez mint er őforráshoz éppen úgy, mint az egészséges élet-
feltételek megteremtéséért és fenntartásáért küzd ő környezetvédelmi politikához.
A természeti környezet ma már egyre szigorúbban üt vissza pl. profitvesztéssel azok-
nál a gazdálkodó egységeknél, amelyek a megújuló természeti er őforrásokat továbbra is
értékükön alul szeretnék hasznosítani. Az új tulajdonosi szemlélet érvényesülésével
mérséklődhetnek a környezeti károk. A magántulajdon ugyanis az önálló gazdálkodás és
szabad hozamnyerés mellett a vagyon hosszabb távú állapotáért és a környezet min ősé-
géért viselt szigorúbb felel ősséget jelent. Másrészt a környezeti konfliktusoknak a teljes
nyilvánosság melletti kezelése jelent ős mértékben megnöveli az önkormányzatok
felelősségét a környezetpolitikában (Fodor I. —Orosz T. 1994).
A környezetvédelem iránti érzékenység ezért várhatóan legmarkánsabban a települése-
ken és a régiókban bontakozik ki. Az új regionális folyamatok máris változásokat invol-
válnak a környezeti terhelés jellegének és földrajzi eloszlásának megváltozásában
(Enyedi Gy. 1992). Rögvest adódik a kérdés: hatékonyak-e és mennyire gyorsak ezek a
változások? Elemzéseink azt mutatják, hogy egy virulens, optimista környezeti jöv őkép
felvázolására, illetve annak megvalósulására belátható id őn belül kevés esélyünk van.
Az eddigi változások ma még inkább Magyarország ipari régióiban érhet ők tetten, ott is
elsősorban a hagyományos nehézipari központok térségében, ahol a környezetszennye-
zés csökkenése inkább köszönhet ő a korszerűtlen ipari létesítmények cs ődjének,
semmint azok korszerűsítésének. Ez a folyamat egyel őre nem kedvez annak, hogy lefé-
keződjék az ország környezetmin őségének romlása. A kevésbé szennyezett régiókban
azonban a környezet állapota markáns eleme lehet egy versenyképes gazdaságfejlesztési
stratégia megalapozásának (Faragó L. 1994).
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

130 Fodor István TÉT 1994.1 —2

A dél-dunántúli régió környezeti állapota

Dél-Dunántúl néhány iparosodott térségét leszámítva a régió jelent ős részének kör-
nyezeti állapotát éppen az ipari fejl ődés megkésettsége, illetve elmaradása kímélte meg
a súlyos ökológiai degradációtól. Ezt igazolja az is, hogy — a Komló —Pécs —Beremend
ipari térség kivételével — a régió környezetének min ősége az országos helyzetképhez
viszonyítva sok tekintetben kedvez ő képet mutat. Ez serkent ően hathat a magánszféra új
gazdaságfejlesztési kezdeményezéseire, a szerkezetváltás sikeres megoldására, a térség
revitalizációjára is. Környezeti konfliktusoktól azonban a Dél-Dunántúl sem mentes,
közülük számos már ma sem oldható meg helyi er őforrásokból. A jelent ősebb környe-
zeti problémák kezeléséhez regionális forrásokra lenne szükség, ezeknek híján azonban
a konfliktusok feloldása itt is országos finanszírozásra vár (pl. a régióban keletkez ő ,
illetve itt elhelyezett veszélyes hulladékok kezelése, ártalmatlanítása).

Leveg őminőség

A térség leveg őminősége — az immissziós értékek alapján — néhány kritikus pontot
leszámítva elfogadhatónak min ősíthető ; az országos átlagnál kedvez őbb. A szennyezés e
térségben els ősorban ipari, közlekedési és kommunális eredet ű , de szerepet játszanak a
mezőgazdasági termelésből származó szennyez őanyagok is. Az emberi környezet szem-
pontjából el őnyös a térség szélsőségektő l mentes, kiegyensúlyozott éghajlata, a gazdag
erdőállomány, az aprófalvas településszerkezet. Ez utóbbi alól kivételt képez a pécsi
agglomeráció térsége, valamint a Balaton déli partvidéke, amelyek a leveg őminőség
szempontjából erő sen terhelt térségek. A Komló — Pécs —Beremend tengelyt az ipari ere-
detű szennyező anyagok terhelik katasztrofálisan, a Balaton déli partján pedig a közleke-
déssel járó környezetszennyezés okoz súlyos gondokat. Megállapításainkat alátámasztja
a régió légterét szennyez ő pontforrások és telephelyek térbeli elhelyezkedésének alaku-
lása is. Az 1990 első negyedévi állapotnak megfelel ően a régió pontforrásainak több
mint 20%-a Pécs térségében volt, míg az összesnek 78%-a a városokban található. A
pontforrásoknak csupán 22%-a szennyezte a leveg őt községekben.
A légköri kén- és oxidált nitrogénvegyületek leülepedett mennyiségeinek térbeli
vizsgálata is azt mutatja, hogy a dél-dunántúli régió szennyezettsége a pécsi ipari agglo-
meráció kivételével az országos átlag körül, vagy az alatt változik. A légköri kénvegyü-
letek leülepedett mennyisége 2,0-2,5 g 111-2 • év-I között változik. Pécsett eléri, s őt
meghaladja a 3,0 g • 111-2 • év-I értéket. Az oxidált nitrogénvegyületek nyugatról kelet
felé csökkenő értéket mutatnak 1,1-0,9 g • Ir1-2 • év-I értékek szerint.
A közlekedésből eredő légszennyezés a legnagyobb veszély, mert mértéke rohamosan
növekszik a dél-dunántúli régióban is. 1980 és 1990 között a gépjárm űforgalom mint-
egy 60%-kal, a közlekedési emisszió nagysága pedig 57%-kal növekedett. A kibocsátott
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994.1 —2 A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 131

főbb szennyezőanyagok 1990-ben: szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogénoxidok. E
három komponens adja a gépjárm űforgalomból eredő légszennyezés 97-98%-át. A
trend veszélyeit jól mutatja be az 1. ábra.

1. ÁBRA
Zalaegerszeg levegőminőségét jellemz ő trendek az OKI adatai alapján
(Trends in the quality of air in Zalaegerszeg, by the data of OKI)

35 -
NO2 1181m3
30-

-20-

15 -

10- . korom µg/m3
• • --- .......
— por g/m2/hó
............
5 -
SO2 µg/m3

O
86 87 88 89 90 év

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium legújabb értékelései (1994) is
alátámasztják a régió légtere környezeti állapotának min ősítését. Ennek alapján szennye-
zett levegőjű települések Pécs (NO 2 , SO2 , por), Zalaegerszeg (NO 2 , por) és Nagyka-
nizsa (NO2). Ezeken a településeken az NO 2 és SO2 szennyezőanyagok koncentrációja a
24 órára vonatkozó leveg őminőségi határértéket a mérési id őszak 10%-ánál, por esetén
pedig 30%-ánál hosszabb id őtartamban meghaladta. Mérsékelten szennyezett a régió 21
településének, valamint a Balaton partvidékének légtere. Ez azt jelenti, hogy a 24 órára
érvényes levegőminőségi határértékek túllépése SO 2 és NO2 esetében 10% alatt maradt,
a por esetében azonban ez a határérték túllépés még mindig 10-30% között ingadozott.
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

132 Fodor István TÉT 1994 s 1— 2

A vízkészletek készlet—igény egyensúlya

A dél-dunántúli régió vízkészletei jelent ősek, az igények koncentrálódása azonban
jelentős eltéréseket mutat a készletek helyéhez viszonyítva. A Dél-Dunántúlon három
olyan térség alakult ki, ahol a vízigények mennyisége és min ősége megközelítette,
illetve meghaladta a természetes vízkészletet. A régió délkeleti részében a pécsi ipari
agglomeráció folyamatosan növeked ő vízigényét a Dunával összekötött regionális veze-
tékkel lehet kielégíteni. A másik központ Kaposvár térsége, a harmadik pedig a Balaton
déli partjának üdül őövezete. Pécs vízellátási gondjai ipari vízigényének révén érthet őek.
A Balaton esetében is aligha beszélhetünk természetes hasznosítható készletr ől, mert a
területhasználati (nagyrészt üdülési) igények miatt történt tószabályozás, a maximális és
a minimális vízszinttartási kötelezettség a vízfelhasználási lehet őségeket jelent ősen csök-
kentette. Ma a Balaton és a Dunántúli-középhegység kiemelt jelent őségű vízgazdálko-
dási kutatási terület, ahol a bányászat vízkiemelésének változása folyamatosan új hely-
zetet teremt, és az északi vízgy űjtőn bekövetkező változások módosítják a déli part víz-
készlet-gazdálkodási helyzetét is.
Az utóbbi időben ezek a folyamatok irányították Baranya és Somogy megye vezet ő i-
nek figyelmét a dél-dunántúli régión belül, els ősorban a Dráva mentén található jelent ős
felszíni és felszín alatti készletekre. Ez a vízkészlet a vízfelhasználási igényekhez képest
korlátlannak tekinthet ő . Átmeneti zavarokat a duzzasztóterek feltöltésekor lehet tapasz-
talni, mivel ökológiai okokból lényeges szerepe van a minden id őben továbbengedend ő
legkisebb vízhozamnak. Pontos meghatározására ma is folynak a kutatások; biztosítá-
sára csak nemzetközi megállapodásokkal van lehet őség.
A felszín alatti vízkészleteknél a talajvíz elszennyez ődése miatt a réteg- és karsztvizek
fokozottabb igénybevételére van szükség. A készletigény-egyensúly a régió nyugati tér-
ségében még nem veszélyeztetett, ellenben délkeleti részén — különösen a pécsi iparvi-
dék térségében — az egyensúly megbomlását az állandóan növekv ő depressziók jelzik.
A mennyiségi készletek mellett az igazi gondot a vízmin őség jelenti. A felszín alatti
vízkészletek szempontjából nagy veszteség az els ő vízadóréteg elszennyeződése. A fel-
színi vízfolyások szintén súlyos veszélynek vannak kitéve, többek között a közm űolló
folyamatos tágulásának következtében.
A régióban a korábbi mez őgazdasági nagyüzemek környezetszennyez ő hatása főleg a
hígtrágya nem megfelel ő tárolása miatt jelentkezik napjainkban is. A kezdetben el ősze-
retettel alkalmazott vízlemosásos tartástechnológiák alkalmazása a 80-as évek végére
háttérbe szorult. A jelentkez ő környezeti ártalmak miatt több jelent ős szakosított állat-
tartó telep megszüntetésére került sor, els ősorban a kiemelt vízminőségvédelmi területe-
ken. Ezek késleltetett károsító hatásával azonban még hosszú ideig számolni kell.
Az intenzív mezőgazdasági művelésű területek diffúz szennyez ő hatása is érzékelhet ő ,
amely elsősorban a viszonylag magas műtrágya-felhasználásra vezethet ő vissza. Bár
napjainkra ez igen jelent ősen csökkent, a szennyezés hatásával ugyancsak hosszú ideig
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994. 1-2 A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 133

számolni kell. A szerves trágyával trágyázott területek korábbi csökkenését a növekv ő
műtrágya árak állították meg. Az 1990-es évek elejét ől á tendenciák kedvező változása
figyelhető meg.
A Balaton déli vízgyűjtőjén a mezőgazdasági nagyüzemek áttértek a m űtrágyák szusz-
penzió formájában történ ő kijuttatására, ami a hatóanyagok kedvez őbb hasznosulási
arányát, a diffúz szennyezések mértékének csökkenését eredményezte.
A felszíni vizek terhelésének változását elemezve és összehasonlítva az 1985. és 1990.
évi szennyező anyag terheléseket, kit űnik, hogy a KOIK és az olaj-, zsírterhelés a
vizsgált öt év során jelent ősen csökkent.
E kedvező jelenségek a környezetvédelmi beruházásoknak köszönhet ők. Ugyanakkor
az összes oldott anyag és az ammónia-terhelés változásának trendjei nem ilyen kedve-
zőek, inkább stagnálást mutatnak, s őt több területen romlást.
Általános tendencia a környezetvédelmi bírságok nagyságának er őteljes csökkenése. A
régióban kivetett szennyvízbírságok összege 1980-tól 1989-ig 50%-kal csökkent. Figye-
lembe véve az elbírálások szigorodását is, ez a tendencia a régió szennyvízterhelésének
csökkenésére utal. Ennek megítélését azonban óvatosan kell kezelni, miután a
szennyező folyamat long term hatású, lényeges javulás hosszú ideig nem várható. Az
ipari térségben jelentkez ő környezeti konfliktusok alapján az ipari üzemek szennyvízbír-
ságai minden esetben magasabbak, mint az agrár jelleget mutató térségekben. Baranya
megyében az ipari üzemek szennyvízbírsága minden esetben meghaladta a kommunális
szennyvíztisztító telepek bírságainak összegét. Legmarkánsabban a mez őgazdasági üze-
mek szennyvízbírsága csökkent a régióban, több mint 90%-kal. Ennek összetev ői
sokfélék. A gazdasági szabályozók mellett kedvez ő jelenségnek tekintjük, hogy egy
környezetkímél ő bb, a természeti környezettel szemben kevésbé agresszív mez őgazda-
sági termelés van kialakulóban.

Vízellátás

A régió településeinek vízellátása meglehet ősen heterogén képet mutat. Míg Somogy
megye területén 221 település vízm ű vel ellátott, és csupán 10 településen találkozunk
átmeneti módon történő ellátással, addig az er ősebben iparosodott Baranya megye 297
településébő l 1992 végén még 118 nem rendelkezett vízm űvel. Ezek aprófalvas telepü-
lések, de figyelmeztet ő , hogy 50 000 fő számára az egészséges ivóvíz csak korlátozott
mennyiségben áll rendelkezésre (tartálykocsis, tasakos vízellátás). Ennél Zala megye
helyzete is jobb, ahol 1992-ben 256 település közül „csupán" 18 nem rendelkezett
vezetékes ivóvízzel. E tekintetben Tolna megye helyzete a legjobb, ahol 1992-ben már
mind a 108 település közmű ves ivóvízzel ellátott. Ugyanebben a megyében a csator-
názottság viszont alig 30%-os.
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

134 Fodor István TÉT 1994 s 1 —2

Az önkormányzatok szerepének, hatáskörének — a rendszerváltozás óta bekövetkezett
— megnövekedése rövid időn belül (1989-1992) kedvez ő változást eredményezett a
környezetvédelem területén. Jelent ősen felgyorsult p1. a települések egészséges ivóvíz-
zel való ellátása. Így a régióban jelent ősen csökkent a közegészségügyi szempontból ve-
szélyeztetett települések száma. Ennek adatait mutatja be az I. táblázat.

1. TÁBLÁZAT
A közegészségügyi szempontból veszélyeztetett települések
(Settlements endangered from health aspects)

Megnevezés 1989 1992
Baranya 187 89
Somogy 57 20
Tolna 21 1
Zala 56 20
Régió összesen 321 130
Ország összesen 725 243

Forrás: saját számítás.

A nagymérték ű vízhálózat építéssel azonban nem tartott és ma sem tart lépést a
csatornahálózat kiépítése a településeken. A régió településeinek lakásszámra vetített
ellátottsági mutatóit a 2. ábrán követhetjük nyomon.
Jól látható, hogy a régió városi lakásainak több mint 50%-a csatornahálózattal ellá-
tott, míg a községeknél ez az arány messze 10% alatt marad. Ezzel összefüggésben a
vezetékes vízzel ellátott, de nem csatornázott lakások szennyvize a talajt, ezen keresztül
a talajvizet terheli, szennyezi. A több évtizedes folyamat következménye, hogy regioná-
lisan elszennyeződöttnek tekinthet ő a régió talajvízkészlete.
A régió ipari vízellátása nagyobb torzulásokat mutat. A térség ipari vízfogyasztásának
jelentős hányadát az iparosodottabb, de súlyos vízhiánnyal küszköd ő Baranya megye
használta fel. A környezeti konfliktust fokozta, hogy a vízigényes ipar zöme a vízben
különösen szegény megyeszékhely, Pécs körzetébe települt.
A mezőgazdasági célú vízfelhasználás két felhasználási típusra bontható. A mez őgaz-
dasági nagyüzemek telephelyeinek vízfelhasználása nagyrészt az állattartó telepek ellátá-
sát szolgálja. Jóval kisebb vízigényt jelent a szociális jelleg ű és a járulékos ipari tevé-
kenység. A vízfelhasználás bázisául els ősorban a rétegvízkészletekre telepített, saját
tulajdonú kutak szolgálnak. A fő vízfogyasztó helynek számító állattartó telepeknél a
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994E1-2 A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 135

2. ÁBRA
A régió közcsatornával való ellátottsága %-ban kifejezve
(Provision with public sewerage in the region in per cent [1992])

80—

60—

40—

20—

3 As /AL
Tolna
Aks
Zala Régió Ország
Baranya Somogy

Jelmagyarázat: 1 — összes, 2 — városok, 3 — községek.

technológiai vízigény lényegesen nagyobb hányadot tesz ki az itatóvíznél, pedig a
minőségi kívánalom alapján arra a kevésbé „értékes" vízfajták (talajvíz, felszíni víz) is
alkalmasak lennének.

Zaj okozta konfliktushelyzetek

A zaj káros hatása leginkább a közlekedésben és az iparban okoz konfliktust. A
Balaton-parti lakó- és üdül őkörzetben a kedvez őtlen zajhatás fokozottan érvényesül,
amely ellen az utólagos védekezés nem arányosan hatékony a ráfordításokkal (forgalom-
és munkaszervezési intézkedések). A zajártalmakat leghatékonyabban már az új létesít-
mények tervezése során lehet kiküszöbölni.
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

136 Fodor István TÉT 19941-2

A hulladék

A termelési és fogyasztási folyamatok velejárója a hulladék képz ődése. A termékek
előállításából, a fogyasztásból származó szilárd és folyékony hulladékok keletkezése
összetett környezetvédelmi probléma, és a gazdaságilag fejlett országokban is a legsú-
lyosabb gondok okozója.
A nem hasznosított hulladékok elhelyezése nagy és értékes földterületeket foglal el. A
nem megfelel ően kezelt, nem ártalmatlanított hulladék veszélyezteti a környezet elemei-
nek tisztaságát — többnyire szennyezi a talajt, a talajvizet, a felszíni vízfolyásokat, a le-
vegőt. Hatása tájromboló, településegészségügyi és esztétikai szempontból kedvez őtlen.
A hulladék súlyos konfliktusok forrása a településeken, mert többnyire megoldatlan a
kezelése. Dél-Dunántúl 4 megyéjében 2,2 millió m 3 települési szilárd hulladék keletke-
zik évente. A régióban csupán néhány kiemelt településen tekinthet ő megoldottnak a
kommunális hulladék összegy űjtése, lerakása vagy ártalmatlanítása (pl. a Balaton déli
partja). A városok és községek ellátottsága közötti óriási különbség figyelhet ő meg a 3.
ábrán. A szemét rendszeres, pormentes gy űjtése, elszállítása higiénés környezetegész-
ségügyi feladat is, amely az önkormányzatok felel ősségét tovább növeli.

3. ÁBRA
A régió szemétszállításba bekapcsolt lakásainak aránya %-ban kifejezve (1992)
(Rate of flats with waste transportation service in the region per cent [19921)

100—

80—

40-

20-

0
Baranya Somogy

Jelmagyarázat: 1 — összes, 2 — városok, 3 — községek.
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994.1-2 A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 137

A községek egyértelm űen hátrányos ellátottsága mellett további környezetvédelmi
problémát jelent a talajt, talajvizeket szennyez ő legális vagy illegális lerakók nagy
száma és gondozatlansága is. A kistelepüléseknek ilyen formán még csak reményük
sincs a közeljövőben a hulladékkezelés szakszer ű megoldására. A fejletlen infrastruktú-
rából következ ően természeti környezetünk egyik legnagyobb veszélyhordozója e meg-
oldatlan probléma. Csak súlyosbítja a konfliktushelyzetet, hogy ezek a szakszer űtlen
hulladékgy űjtő helyek 1982 el őtt potenciális tározóhelyei lehettek a veszélyes — ipari,
olajos stb. — hulladékoknak. Így ezeknek a lerakóknak egy része a jöv ő század
„időzített bombája" lehet.
Az igazi konfliktusforrásokat azonban az ún. regionális veszélyes hulladéklerakók,
illetve kezel őhelyek jelentik. A Garé térségében kb. 15 éve létesített regionális veszé-
lyeshulladék-lerakó az 1990-es évek elejére a lakosság egészségét is fenyeget ő , igazi
veszélyforrássá vált. A Budapesti Vegyim űvek itt a növényvéd őszer gyártásból kelet-
kező kb. 15 500 tonna halogéntartalmú (klórozott) szénhidrogént tartalmazó hulladékot
tárol kb. 60 000 vashordóban. A vashordók id ővel korrodálódtak, veszélyes tartalmuk
pedig minden irányban elszivárog — részben a talajvízzel —, de már a leveg őkörnyeze-
tet is elviselhetetlenül szennyezi.
Nehéz ilyen esetekben megoldást találni, mert a végleges ártalmatlanítást jelent ő
veszélyeshulladék-éget ő létesítése a környez ő települések tiltakozó mozgalmait váltja ki,
mint ahogy országos ellenállásba ütközött az ófalui radioaktív hulladéklerakó létesítése
is. Csupán a dél-dunántúli régió két megyéjében (Somogy és Baranya) több mint 68 000
tonna veszélyeshulladék keletkezik évente, amelynek kb. kétharmada vágóhídi és
bőrgyári hulladék. Ma ezek nem csupán regionális szinten okoznak súlyos konfliktuso-
kat, de országos léptékben sem kezelhet ő egyelőre a veszélyeshulladékok problémája.
Az átmeneti hulladéktározók viszont csak ideiglenes megoldást jelenthetnek. Az egyet-
len végleges megoldás a hulladékok újrahasznosítása, illetve ártalmatlanítása lehet. A
problémák társadalmi közmegegyezéssel történ ő kezelését rendkívül megnehezíti a kör-
nyezeti tudat igen alacsony volta Magyarországon. Pedig tudni kell, hogy a különleges
kezelést igényl ő veszélyes hulladékok még sokáig gondot fognak jelenteni.
Ezek a megállapítások azt igazolják, hogy a térség jövend ő gazdaságfejlesztésének
legsúlyosabb környezeti fékjét a hulladékkezelés megoldatlansága jelenti.
Mindezek érzékeltetik, hogy a térség infrastruktúrájának, ellátásának fejlesztésénél a
települési szilárd hulladékok gy űjtése, kezelése, ártalmatlanítása a továbbiakban már
nem kezelhető az eddig követett „maradék elv" alapján. Végs ő megoldást kell találni a
ma már rendelkezésre álló rendszerszer űen működtethető technológiák segítségével.
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

138 Fodor István TÉT 1994 .1 —2

Az energia és energiahordozók kommunális felhasználása

Az 1950-es évek óta felfejlesztett magyar gazdaság közismert nyersanyag- és energia-
pazarló voltából adódóan a kommunális felhasználást sem korlátozták a gazdasági
szabályozók, mint ahogyan környezetvédelmi megfontolások sem. Ma már tudományo-
san is igazolt, hogy az energia ilyen pazarlásának nem csak gazdasági okokból, de kör-
nyezetvédelmi szempontból is véget kell vetni. Az energiaigény és az energiaforrások
struktúrájának dinamikus átalakulása a területi felhasználásban is lényeges változásokat
kell, hogy eredményezzen.
A nemzetközi összehasonlításból kiderül, hogy Magyarországon a fajlagos energiafel-
használás értékei — az ipar kivételével — még a kelet-közép-európai átlagnál is
rosszabbak (2. táblázat).

2. TÁBLÁZAT
Magyarország fajlagos energiafelhasználási értékei a fejlett és kevésbé fejlett országok
gazdaságával összehasonlítva (1985)
(Specific use of energy indices in Hungary compared to economies of developed and
less developed countries [19851)

Ipar Közlekedés Háztartás
PJ/millió DEM PJ/millió DEM TJ/fő/év
Magyarország 2,71 1,26 37
Kelet-Közép-Európa 4,50 1,20 34
Nyugat-Európa 1,35 1,07 34
*
PJ/millió DEM a márkában kifejezett bruttó nemzeti termék.

Az adatok bár 1985-b ől származóak, mégis jól érzékeltetik a felhasználásbeli különb-
ségeket, s becsülhet ően az eltelt id ő alatt a különbség tovább n őtt a hátrányunkra.
Az energia és energiahordozók kommunális felhasználásának bels ő struktúráját a fű-
tési módok elemzésével tárjuk fel. A régióban csak a Pécsi H őerőmű Rt. üzemeltet erő-
műveket (Pécs, Komló), amelyek csak a sz űkebben vett környezetük villamos energia,
távhő és melegvíz ellátását oldják meg. .A városokban rendszerint csak h őenergiát és
melegvizet szolgáltató fűtőművek üzemelnek, amelyek dönt ően pakuratüzelés űek. Ha a
régióban a távh ővel és vezetékes gázzal ellátott lakások számát egymáshoz viszonyítjuk,
kitűnik, hogy a közel 1,5 millió lakásból a távh ővel ellátottak alig 60 ezret tesznek ki.
Ebből Pécsett közel 30 ezer távf űtött lakás található, a többi pedig a régió városait látja
el. Az is szembetűnő , hogy Pécsett a vezetékes gázellátás kevésbé jellemz ő a lakások-
ban, ez inkább Somogy és Zala városainak sajátossága. A régió egészében az egyedi
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994 s 1 2— A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 139

olaj- és széntüzelés a meghatározó, amely jelent ős forrása a városok légszennyezésének
is.
Ezek az összefüggések azért érdemelnek figyelmet, mert a térség infrastrukturális
ellátottságának javítása az életmin őség szempontjából elengedhetetlen. Ennek egyik
alapvet ő eleme a rossz hatékonyságú, többnyire széntüzeléssel üzemeltetett egyedi h ő-
ellátó rendszerek kiváltása olaj- vagy méginkább gáztüzelés ű készülékekkel. Ez viszont
azzal jár, hogy az adott térségben a lecsökken ő kén-dioxid szennyezettséget felváltja a
nitrogénoxid szennyezettség, amelynek csökkentése kiemelt program Európában. A
járműforgalomból ered ő kibocsátások mellett így éppen a lakossági f űtés válhat a fő
nitrogénoxid forrássá, ami magyarázza a városokban már ma is növekv ő , a levegőben
télen-nyáron egyaránt mérhet ő magasabb NO x koncentrációkat.
Mindez azt érzékelteti, hogy a f űtési eredetű energiahordozó felhasználás mérséklésé-
ben a műszaki beavatkozások alkalmazásának, készülékek elterjesztésének komoly lehe-
tőségei vannak. A kevesebb energiahordozó felhasználása kevesebb légszennyez ő anyag
kibocsátásával is jár, ami a régió környezetmin őségének javítása, megőrzése
szempontjából igen fontos.

A regionális környezetvédelmi politika hatékonyságának dilemmái

A dél-dunántúli régió környezetmin őségének elemzése alapján arra következtethetünk,
hogy a térséget — környezeti konfliktusai ellenére — Magyarország kevésbé szennye-
zett területeihez sorolhatjuk. Ez a kedvez ő adottság a régiót olyan új fejlesztési straté-
giák befogadására is alkalmassá teszi, amelyek felgyorsíthatják a szerkezetátalakítás
folyamatát, serkenthetik gazdasági fellendülését.
Ehhez azonban olyan hatékony regionális környezetpolitika kialakítására és érvényesí-
tésére van szükség, amely meghatározza a térség környezetvédelmi prioritásait, a pre-
ventív környezetpolitikai stratégiák kialakítását, emellett képes menedzselni annak
megvalósítását, valamint alkalmas hatékony és elkerülhetetlen környezetvédelmi beavat-
kozásokra, egészen a veszélyforrások felszámolásáig.
A termelés mennyiségi fejlesztését forszírozó régi gazdasági rendszerben alig m űköd-
hettek ellener ők a környezetet szennyez ő technika és technológia alkalmazásával szem-
ben. Ugyanakkor kevés intézmény kapott tényleges törvényi felhatalmazást a környezet
hatékony védelmére.
Az ipar sokkszerűen bekövetkezett és egyre mélyül ő strukturális válsága számos olyan
vállalat egzisztenciáját rendítette meg, amely a korábbiakban fokozottan szennyez őnek
számított. Az ipar mennyiségi favorizálásának kudarca a termelés jelent ős csökkenésé-
ben, valamint vállalatok megszűnésében egyaránt kifejezésre jut. A mennyiségi fejlesz-
tés meggyengülése az output számottev ő csökkenésén keresztül az emisszió mérsékl ődé-
sét eredményezi. A regionális környezetvédelmi koncepció készít őinek abból kell kiin-
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

140 Fodor István TÉT 1994 s 1 —2

dulniuk, hogy az új helyzetben a környezetvédelmi szempontok el őtérbe kerülhetnek és
minden korábbinál hatékonyabban érvényesíthet ők lesznek.
A bányászat, az alapanyagtermel ő iparok és a jelent ős szennyezéssel járó feldolgozó-
ipar számos üzeme vagy bezárásra kerül, vagy jelent ős mérték ű visszafejlesztésre. Ilyen
helyzetben arra kell felkészülni, hogy milyen eszközökkel kezelhet ő a megszűnés és
leépítés utáni állapot. Amennyire sok termelési, munkaer őgazdálkodási, szociális és
politikai probléma forrása az ipar fejl ődésének lelassulása, annyira kedvez ő hatású kör-
nyezetvédelmi szempontból. Az ipari visszaesésnek nyilvánvalóan nem szándékolt
„mellékterméke" a környezeti terheltség enyhülése, mégis kézzelfogható eredménye.
Az ipari struktúrák hanyatlása ugyanakkor egy nagyon veszélyes vákuumhelyzetet is
elő idéz. A veszély lényege abban áll, hogy az ipari üzemek bezárása nyomán keletkez ő
munkanélküliség felszámolása érdekében esetleg nem válogatnak az eszközökben. A
külföldről beáramló működő tőke egyik fontos jellemz ője, hogy a Közép-Kelet-Európa
gazdaságaiba transzferált technika és technológia gyakran másodosztályú, azaz környe-
zetszennyező . Bármennyire is fontosnak tartjuk az új munkahelyek létesítését, a m ű-
ködő tő ke bejövetelét, a technológia transzfert, semmilyen körülmények között sem
engedhetünk a környezetvédelmi el ő írásokból. Egy újonnan kidolgozásra kerül ő kon-
cepcióban megkülönböztetett jelent ő séget kell tulajdonítani annak a törekvésnek, hogy
sem a régió, sem az ország ne váljék a fejlett technológiájú országok környezetszennye-
zési hátsó udvarává.
A napjainkban széles körben folyó tulajdonosváltás, amelynek legeklatánsabb meg-
nyilvánulása a privatizáció, szintén számos ponton érintkezik környezetvédelmi
megfontolásokkal. A térség, a régió, vagy a megye környezetvédelméért felel ős intéz-
mények és testületek a korábbiaknál hatékonyabb módon léphetnek fel az immár jól de-
finiálható tulajdonossal szemben a környezetet károsító hatások felszámolása érdekében.
Korábban az államnak az állami tulajdonban lev ő vállalatokkal szemben kellett volna
fellépnie, ami az esetek többségében igazán nem lehetett sikeres. Az új tulajdonosi
helyzetben erre több eszköz, kedvez ő bb jogi környezet és toleránsabb társadalmi közeg
áll rendelkezésre.
Az is igaz azonban, hogy a klasszikus közgazdaságtan alapelvein megfogalmazott
modernizációs törekvések mindeddig hatástalanok voltak, vagy legalábbis a környezet-
védelmi ráfordításokhoz viszonyítottan a környezetvédelemben aránytalanul kis haté-
konyságot eredményeztek. Számomra úgy t űnik, hogy e dilemma áttörésének, egy
hosszú távon megvalósítható gazdasági fejlesztési stratégia sikerének csak akkor van
esélye, ha a közgazdasági gondolkodás megérti, hogy a világgazdaság csupán egy al-
rendszere a globális ökológiai rendszernek, és ezt egyaránt érvényesíti nemzetgazdasági,
regionális és helyi önkormányzati szinten. Ez teljesen újfajta öko-gazdasági modellek
kidolgozását és m ű ködtetését teszi szükségessé regionális és önkormányzati szinten.
Egyszerűen azért, mert ezek azok a társadalmi, gazdasági és természeti térbeli dimen-
ziók, amelyek a legmozgékonyabbak és leghatékonyabban válaszolhatnak az egyre sú-
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

TÉT 1994E1 2 - A dél-dunántúli régió környezeti állapota... 141

lyosabbá váló környezeti válság kihívásaira. Ma még bármilyen kicsiny is ennek az
esélye, más kiút a fenntartható fejl ődés irányába aligha található (Feladatok a XXI. szá-
zadra, 1993).

Irodalom

Adatok Magyarország leveg őtisztaság-védelméről. KTM, Budapest, 1992, 30 o.
Aktuális adatok a leveg őtisztaság-védelemről. KTM Környezetvédelmi Hivatalának Leveg őtisztaság-védelmi
és Zajellenőrzési Főosztálya, Budapest, 1993, 6 o. 14 táblázat, 21 ábra.
A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. (Témavezető : Faragó L.) Készült a KTM megbízásából. MTA
RKK DTI, Pécs, 1994.
Enyedi Gy. (szerk.) (1993) Társadalmi-területi egyenl őtlenségek Magyarországon. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest.
Enyedi Gy. — Tamási P. (1992) Környezeti problémák — társadalmi változások. — IlVFO-Társadalomtudo-
many, 3-5. o.
Feladatok a XXI. századra. — Az ENSZ Környezet és Fejl ődés Világkonferencia dokumentumai. Budapest,
1993. 433 o.
Fodor I. —Schubert J. (szerk.) (1991) Adatok Baranya megye környezetvédelmér ől, természetvédelmér ől és
vízgazdálkodásáról. MTA Pécsi Akadémiai Bizottság, Pécs, 193 o.
Fodor I. —Schubert J. (szerk.) (1991) Adatok Somogy megye környezetvédelmér ől, természetvédelméről és
vízgazdálkodásáról. MTA Pécsi Akadémiai Bizottság, Pécs, 229 o.
Fodor 1.—Orosz T. (1994) Az önkormányzatok életképességét befolyásoló környezeti tényez ők. In: Tér és
Közigazgatás. (Szerk.: Csefkó F.) MTA RKK — MKI, Pécs, 243-256. o.
Horváth Gy. (1992) A magyar regionális politika súlypontjai. Tér és Társadalom, 6. 1-15. o.
Magyarország szennyezett leveg őjű területei. 1994. A Kormány 1079/1993. (XII. 23.) Kormányhatározata
Mellékletének 9. pontja. Kiad. a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter, Népjóléti miniszter.
1-6. o.
Sebestyén Gy. (1990) Környezet, energia, építés. Környezet és Fejlődés, 7. 27-31. o.
Tóth J. (1992) Regionális folyamatok Magyarországon. In: Régió, válságtérségek, törvényhozás. (Szerk.:
Székely G. — Wéber A.) Politikatörténeti Alapítvány, Budapest, 21-30. o.

THE STATE OF ENVIRONMENT IN THE SOUTHERN
TRANSDANUBIAN REGION IS AN ELEMENT OF THE
ECONOMIC DEVELOPMENT STRATEGY

ISTVÁN FODOR

The modemisation efforts expressed on the basic principles of the classic economics
have been ineffective so far, or have resulted in an unproportionately weak effect
compared to the costs in environmental protection. It seems that a long term economic
development strategy has got chances of breaking through this dilemma only if the
Fodor István: A dél-dunántúli régió környezeti állapota a gazdaságfejlesztési stratégia egyik eleme.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 129–142. p.

142 Fodor István TÉT 1994 s 1— 2

economic thinking comprehends that the world economy is only a sub-system of the
global ecological system, and this is considered at national economic, regional and local
self governmental levels. This makes the completion and functioning of new eco-
economic models necessary at regional and self governmental levels. The reason for this
is the fact that these are the social, economic and natural spatial dimensions that are the
most mobile and can react in the most effective ways to the challenges of the deepening
environmental crisis. However slight the chance for that is for the time being, there can
hardly be any other way out towards sustainable development.
The author analyses the state of the environment of Southern Transdanubia, as an
important element of the economic development strategy of the region, in this spirit.
With the exception of some industrialised regions of Southern Transdanubia, it is just
the belatedness, or the lack of the industrial development that spared the environment of
a large part of the region from serious ecological degradation. Still Southern
Transdanubia is not free from environmental conflicts, either. Already there are several
local issues that cannot be solved from local resources, alone. These are discussed in
detail in the study. In order to deal with the most significant environmental problems, it
would be necessary to create regional resources, but if the region lacks them, even the
solution of region conflicts must be financed from the national level (e. g. the treatment
and neutralising of dangerous waste products generated or stored in the region). The
want of these can be a serious hindrance to the economic development strategies.

Translated by Zoltán Raffay