Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
TANULMÁNYOK
1987. 1. évf. 2. sz. pp. 3-22
BARTKE ISTVÁN:
A TERÜLETI HATÉKONYSÁG ÉS JÖVEDELEMTERMEL Ő
KÉPESSÉG VÁLTOZÁSÁNAK SZÁMITÁSA AZ IPARBAN
Ismeretes, hogy az 1970-es évek elejéig a területfejlesztési politika f ő (és csak-
nem kizárólagos) eleme az iparilag (és gazdaságilag) elmaradott területek iparosítása
volt. Ennek hatására — az extenzív er őforrások gyorsuló hasznosításával — dinemiku-
san fejl ődött az említett térségek ipara; a népgazdasági ág területi elhelyezkedésében
dekoncentrációs folyamatok valósultak meg. Választ kellett adni azonban arra a kér-
désre, hogy az elmaradott területek iparosítása egyoldalúan csak társadalompolitikai
szempontból indokolható-e, vagy pedig összhangban van a hatékony iparfejlesztés kö-
vetelményeivel is. Ezért a hatvanas évek második felében kísérletet kezdeményeztek
az ipar területi hatékonyságának vizsgálatára (BARTKE I. 1968).
A számítások olyan képet rajzoltak ki, amely szerint a hatvanas évek köze-
pén az ország központi térségének (Budapest + Pest megye) ipara átlagot meghaladó
hatékonyságú volt, amiben a területi koncentráció és a kooperációs adottságok ked-
vező hatásai mellett kifejezésre jutott a magasan képzett munkaer ő és az aránylag
jó infrastrukturális ellátás befolyása. Az ország iparilag fejlettebb vidéki területei
közül alacsony hatékonyság jellemezte azokét, amelyek ipari szerkezete egyoldalú
volt, vagyis 1-2 hagyományos ágazat (szénbányászat és bizonyos nehézipari ágazatok)
dönt ő szerepet játszottak az ipar szerkezetében. Ugyanakkor viszonylag magas haté-
konyságú volt azon hagyományos körzetek ipara, amelyekben a természeti feltételek
kedvez ő nek min ősültek, illetve az ipar szerkezete komplexebbé vált; új, korszer ű
iparágak (pl. a vegyipar) honosodtak meg. A kevésbé iparosodott (iparilag elmaradott)
területeken az ipar hatékonysága általában véve meghaladta az országos átlagot.
A kérdés ma, kb. két évtized múltán, — jóllehet más hangsúlyokat tartal-
maz — ugyancsak id ő szer ű . Ezért kísérletet tettünk annak vizsgálatára, hogy rendel-
kezünk-e megfelel ő információkkal, és kialakítható-e módszer a területi hatékonyság
hosszú távú változásának számszer ű sítésére a jelzett gazdasági szférában.
I. A számítás információs és módszertani alapjai
Az ilyen típusú számítások lényeges korlátjának mutatkozott, hogy az ipari
szervezetenként (vállalatonként) általában rendelkezésre álló hozam-, illetve ráfordí-
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
4
tásadatok nem voltak egyértelm ű en (csak kisebb-nagyobb kompromisszumok árán)
területi egységekhez rendelhet ő k, még megyei szint alkalmazásával sem. Az ebb ől
ered ő hibaforrás (amely kezdett ő l fogva torzító tényez ő volt) jelent ősen megnöveke-
dett az ipar szervezeti „továbbfejlesztésével", centralizációjának fokozódásával. Ez
a körülmény — nem elméleti, hanem „technikai" oldalról — a 70-es évekt ő l kezdve
tovább nehezítette a korábbi kezdeményezések megismétlését, amihez más oldalról
hozzájárult a vállalati gazdálkodás min ő ségére utaló, tehát a hatékonyságszámításhoz
elengedhetetlen információk zártabbá válása is. A statisztika ugyanakkor nyújt bizo-
nyos lehető ségeket a területi hatékonyság változási folyamatainak elemzéséhez az
iparra kiterjed ő en, mivel rendszeresen közöl a hozamok változására és egyes ráfordí-
tásfajták alakulására vonatkozó adatokat.
A hatékonyságszámításnak — a termel ő ágazatok esetében alkalmazható —
általános módszere, hogy összehasonlítják egymással a termelés hozamát és az arra
eszközölt ráfordításokat. Ezek viszonyát célszer ű tört formájában kifejezni, neveze-
tesen úgy, hogy a számlálóban a hozamok, a nevez ő ben pedig a ráfordítások szerepel-
nek. A gazdasági ágazatokra, illetve alágazatokra végzett (összehasonlító ► számítás a
mutató nagysága (számértéke) alapján min ő síti a vizsgálat egységeit. Ha a termelési
eredmények és ráfordítások viszonyát térségenként (megyék, országrészek stb.) hatá-
rozzák meg, akkor természetesen olyan mutatószámokat kapnak, amelyek segítségé-
vel a vizsgálat területei az adott termelési szféra hatékonysága alapján sorba rendez-
hető k. Mindez természetesen nemcsak az egy id őszakra jellemz ő
(statikus) adatokra,
hanem a dinamikát kifejez ő indexekre is érvényes. Ha tehát területi egységenként
viszonyítják egymáshoz az ipari termelés és az el ő bbire történt eleven és tárgyiasult
munkaráfordítások indexét, akkor számszer űsíthető az ipar területi hatékonyságának
változása.
Miel ő tt megvizsgálnánk, hogy rendelkezésre állnak-e az ilyen számításhoz
szükséges statisztikai adatok, kitér ő t kell tenni az alkalmazott módszert illet ően.
A korábbi kísérletekben (BARTKE I. 1968, 1970) úgy oldották meg az egyszeri és a
folyamatos ráfordítások közös kifejezését és még más, itt nem részletezett technikai
problémákat, hogy a hatékonysági mutató nevez ő jében nem a ráfordításokat, hanem
az azokkal arányos, „normatív" termelési hozam forint-értékét szerepeltették. A ha-
tékonysági mutató tehát a „hozam per normatív hozam" formáját öltötte. Ebb ő l
indultunk ki az ipar területi hatékonysági dinamikájának vizsgálatakor is.
Visszatérve a ténlyegesen rendelkezésre álló adatok típusára, a statisztikai
szervek rendszeresen közlik az ipar termelésének a terméksoros módszerrel számított
megyei indexeit. Ezek az adott megyében el ő állított ipari termékek naturális meny-
nyiségeinek ráfordításokkal (munkabér + amortizáció) súlyozott átlagait,illetve azok
id ő beli változását fejezik ki. A számítás tehát lényegileg volumenmutatókat eredmé-
nyez. Sajátosságaikat továbbá a következ ő k jellemzik: „A terméksoros volumenindex-
számítás a reprezentatív statisztikai megfigyelés módszerén alapszik. Ugyanis a válla-
latok által gyártott termékeknek csak bizonyos meghatározott részét (mintát ► vonjuk
be az indexszámításba, de a kapott eredményt a vállalatok (az ágazat, a megye) ter-
melésének egészére jellemz ő nek tekintjük. A számításba bevont termékek és az összes
termelés arányát a reprezentáció mértéke mutatja meg, amely a terméksoros index
esetében megyénként változó, de általában 80-90% körül szóródik." (AGÓCS M.-NÉ —
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
5
TABI F. 1982. p.2.). Továbbá: „A termelés körének új termékekkel történ ő b ő vü-
lése esetén az igazgatóságok gondoskodnak az index korrigálásáról, vagy az új termék-
nek az indexszámításba való bevonásával, vagy a reprezentáció foka változásának a
figyelembevételével." (AGÓCS M.-NÉ — TABI F. 1982. p.3.). A hatékonysági szá-
mítás hozammutatójaként alkalmazható volumenindex rendelkezik azon el ő nnyel,
hogy mentes a szervezeti torzításoktól, azaz „tiszta" megyei információk alapján áll.
Más oldalról viszont a ráfordítások számításánál figyelembe kell venni a hozammutató
említett tulajdonságait.
Az ipar termelési ráfordításainak, illetve azok meghatározó részének számí-
tásához ugyancsak rendelkezésre állnak megyei szint ű , tehát szervezeti torzulásoktól
mentes adatok, konkrétan a kifizetett munkabérek és a bruttó állóeszközállomány
értéke. Nem mentesek azonban az árhatásoktól, amelyekt ő l azokat — a hozammutató-
val való összehasonlíthatóság érdekében — meg kell tisztítani, a tényleges értékeket a
megfelel ő árindexekkel korrigálva.
A ráfordítások típusát és kifejezési módját tekintve egy másik, általánosabb
kérdés is választ igényel, nevezetesen az, hogy a hatékonyságot bruttó vagy nettó
szemléletben mérjük-e. A közvetlenül rendelkezésre álló ráfordítás-adatok azt sugall-
ják, hogy a termelés terméksoros indexeit (mint hozamokat) az említett termelési
tényez ő k (munkabér, lekötött eszközök) nagysága, illetve értéke alapján elvárható
(korrigált) jövedelmek indexeihez viszonyítsuk, azaz a nevez őben „nettó típusú"
mutatókat használjunk. Ez a megoldás hasonlít a gazdasági hatékonyság mérésének
általánosan alkalmazott módjához is (Statisztikai Közlöny 1978), azzal a különbség-
gel, hogy a komplex hatékonyság ajánlott mutatójában nettó típusú „hozam" szere-
pel (a ténylegesen elért nemzeti jövedelem, illet ő leg tiszta jövedelem). Más oldalról
viszont olyan számításhoz, amelynél a nevez őben az anyagi ráfordítások és az „el-
várható jövedelmek" teljes kör űen (mint korrigált bruttó termék) jelen lennének,
nem áll rendelkezésre minden kiinduló információ. A szükségszer ű en alkalmazandó
közelít ő megoldások pedig bizonyos hibaforrásokat tartalmaznak. Az el őbbi körül-
mény mérlegelend ő vé teszi, hogy mib ő l adódik nagyobb torzulás: a „bruttó" és a
„nettó" típusú indexek összehasonlításából-e, vagy pedig valamely hiányzó alapadat
közelít ő eljárással való el ő állításából. Az állásfoglalás megalapozásához célszer ű mind-
két módon elvégezni a számításokat, és elemezni az eredményekben tapasztalható
esetleges eltéréseket.
A fentieken túl indokolt visszatérni arra a kérdésre is, vajon az ipari termelés
terméksoros indexei egyértelm űen bruttó tartalmú mutatók-e. Ha abból indulunk ki,
hogy azok naturális mennyiségeknek a ráfordításként számításba vett munkabér +
amortizációval súlyozott átlagai, akkor vegyes tartalmúaknak kell min ősítenünk azo-
kat, tehát részben a bruttó, részben pedig a nettó típusú mutatók sajátosságaival
rendelkeznek.
1.1. Hatékonyságszámítás bruttó típusú ráfordítások alapján
Az el őbbiekben tisztáztuk azt, hogy a munkaer ő és a munkaeszköz-ráfordí-
tások nagysága lényegében közvetlenül rendelkezésre áll. Nem méri azonban a sta-
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
6
tisztika - megyei szinten - a ráfordítások harmadik típusát, az anyagfelhasználást.
Ezt tehát közvetett számítások útján kell meghatároznunk, ugyancsak volumenszem-
léletben. Ehhez olyan, területi megoszlás szerint is rendelkezésre álló mutatót keres-
tünk, amelyre vetítve megbecsülhet ő k az anyagfelhasználás megyei volumenei. El ő -
zetes hipotézisünk szerint a villamosenergia-felhasználás és az állóeszközállomány jött
számításba. Megvizsgáltuk iparcsoportonként (20 ágazati egységre vonatkoztatva)
az el őző mutatók, valamint az anyagköltség ágazatok közötti megoszlásának össze-
függéseit. Meglehet ő sen szoros korrelációs kapcsolat mutatható ki az anyagköltség és
az állóeszközállomány megoszlása között; lazábban követi az anyagköltség ágazati
megoszlása a villamosenergia-felhasználásét. Bruttó típusú ráfordításmutató tehát (me-
gyei szinten, az adott korlátok között) célszer űen az anyagköltségnek állóeszközará-
nyos területi elosztásával képezhet ő .
A statisztikailag rendszeresen mért adatok tehát - az említett megszorítá-
sok mellett - lehet ő vé teszik hatékonysági indexek számítását, megyei szinten. Eh-
hez a következ ő egyszer ű sémát alkalmaztuk:
A termelés indexe (%)
A hatékonyság változása (%) -
A korrigált bruttó termelés indexe (%)
A gyakorlati számítások a következ ő k szerint készültek:
A termelés megyei indexei közvetlenül rendelkezésre álltak. A korrigált brut-
tó termelés megyénkénti kiszámításához el ő ször meghatároztuk a kiinduló országos
adatokat. A folyó áron nyilvántartott bruttó termelési adatokat - ipari termel ő i ár-
indexek alkalmazásával - összehasonlítható bruttó termeléssé alakítottuk át, és ki-
számítottuk a nemzeti jövedelem arányát a bruttó termelésen belül (1. táblázat, a.
pont).
1. táblázat, a.
Az ipari termelés mutatói (országos adatok) md Ft; %
Bruttó ter- Bruttó ter-
Nemzeti jövedelem
melés Érték- xx
xx Volumen- ő sz-
Év Árindex
folyó index index szehason-
összege aránya (%)
áron xx lító áron
1965 - - - 73,3 270,5 x 77,7 x 28,7
1970 372,8 100,0 100,0 100,0 3692 x 110,6 x 30,0
1975 601,4 161,3 121,8 132,4 488,8 141,8 29,0
1980 876,5 235,1 158,8 148,0 546,4 158,5 29,0
1983 1014,3 272,0 186,3 146,0 539,0 156,3 29,0
Források: x Statisztikai Évkönyv 1975
xx Statisztikai Évkönyv 1983
A második lépésben kiinduló adatokat képeztünk a nemzeti jövedelem me-
gyék közötti elosztásához. A ténylegesen kifizetett munkabéreket a fogyasztói árin-
dexszel korrigálva volumenmutatót áll ítottunk el ő , majd ennek 150%-át tekintettük
a nemzeti jövedelem munkabérarányos részének. Ebb ől (illetve a nemzeti jövedelem
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
7
összegéb ő l) kiindulva határoztuk meg a nemzeti jövedelem állóeszközarányos részét
(1. táblázat, b. pont).
1. táblázat, b.
Adatok a nemzeti jövedelem megyék közötti elosztásához (Korrigált nemzeti jövedelem képzése)
A nemzeti jöv. álló-
Ipari mun- Reál- Az el őz ő
Érték- Fogy.-i Reál- 150%-a eszközarányos része
Év kabéri összeg
index árindex xx index
millió Ft mill. Ft md Ft
md Ft
1965 29 950 100,- 100,- 100,- 29 950 44,9 32,8 14,4
1970 41 370 138,1 104,8 131,8 39 475 59,2 51,4 16,5
1975 56 673 1892 120,6 156,9 46 992 70,5 71,3 16,0
1980 75 080 250,7 163,6 153,2 45 883 68,8 89,7 13,4
1983 82 974 277,- 196,3 141,1 42 265 63,4 92,9 12,0
Források: x Területi id ő sorok, KSH Budapest, 1976; Területi Statisztikai Évkönyv 1975, 1980,
1983.
xx Statisztikai Évkönyv, 1980, 1983.
Végül alapadatokat képeztünk a korrigált bruttó termelési volumen megyék
szerinti számításához, az anyagfelhasználás területi elosztásához a bruttó állóeszköz-
értéket tekintve vetítési alapnak (1. táblázat, c. pont).
1. táblázat, c.
Adatok a bruttó terme/és megyék szerinti számításához
Állóeszközarányos összetev ő
Munkabérarányos
összetevő Állóeszköz- vetítési %
Év
érték' mill. Ft
a tényleges mill. Ft anyagi tiszta jö-
mill. Ft összes
bér %-ában ráford. jövedelem
1965 44 925 150,00 227 880 84,60 14,40 99,00 225 610
1970 59 213 143,13 311 130 83,10 16,50 99.60 309 880
1975 70 488 124,38 444 310 78,09 16,04 94,13 418 220
1980 68 825 91,67 667 470 58,11 13,43 71,54 477 500
1983 63 398 76,41 777 000 49,25 11,96 61,21 475 602
A megyei szint ű hatékonysági mutatók nevez ő jének számításakor az össze-
hasonlító áron rendelkezésre álló országos nemzeti jövedelmet részben a ténylegesen
kifizetett munkabérek arányában, illetve az árindexszel korrigált munkabérek után
50%-os tisztajövedelmi hozadékot feltételezve osztottuk el a megyék között, részben
pedig (a nemzeti jövedelem fennmaradó részét) az állóeszközállományra vetítve. Ez
lényegében megfelel a hatékonyságszámítás általános konvencióinak, jóllehet a me-
gyei összefüggéseket - nézetünk szerint nem alapvet ően - torzító tényez ő lehet az,
hogy a nettó eszközállomány helyett bruttó állóeszközállománnyal kellett számol-
'Fon ás: Stat. évkónyvek
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
8
nunk. A leglényegesebb hibaforrás az összehasonlító áron számított anyagköltségnek
a bruttó állóeszközértékre vetített elosztása a megyék között. A jelent ősebb torzu-
lási irányokat korábban már körvonalaztuk.
Kérdés, hogy a vázolt módszer milyen összefüggések feltárására alkalmas,
mi a tartalma a mutatónak? Tekintettel arra, hogy az hozamot illet ő volumenváltozást
viszonyít a ráfordításokkal arányos (korrigált) termelési volumenváltozáshoz, sz ű kebb
értelemben vett hatékonyság-dinamikát jelez, amelyben kifejezésre jut a tényleges
termelés és a ráfordítás-arányos termelés mennyisége közötti viszony módosulása.
Nem tükröz ődnek viszont — csak viszonylag kis részben — a piaci hatások; közülük
nem jut kifejezésre a mutatóban az egyes termékeket illet ő piaci értékítélet változása
(felértékel ődés, illetve leértékel ődés); viszont megjelenik az a piaci hatás, ami az ér-
tékesíthet ő ségen, illetve a tényleges értékesítésen keresztül befolyásolja a termelés
mennyiségét. A módszer alkalmazása els ősorban annak megítélésére nyújt lehet ősé-
get, hogy adott termelési dinamika mellett a ráfordításokban milyen relatív megtaka-
rítás történt.
1.2. Hatékonyságszámítás nettó tartalmú ráfordítások alapján
Az ehhez szükséges alapadatokat a bruttó típusú számítás információkész-
lete már magában foglalja. Annyi a különbség, hogy a viszonyítási alapot nem a kor:
rigált bruttó termelés, illetve annak indexe, hanem a korrigált nettó típusú mutató,
vagyis a munkaer ő és az állóeszközráfordítás alapján „elvárható", az el őzőekkel ará-
nyos (korrigált) nemzeti jövedelem indexe képezi. A mutatóból tehát hiányzik a kö-
zelítő megoldással számszer ű sített anyagfelhasználás. A számítás sémája a következ ő :
A termelés indexe (%)
A hatékonyság változása (%)
A korrigált nemzeti jövedelem indexe (%)
A számítás hibaforrása lényegesen kisebb, mint a bruttó tartalmú mutató
esetében, és dönt ő en abból adódik (a termelés terméksoros számításában rejl ő , már
bemutatott hibaforráson túl ► , hogy a korrigált nemzeti jövedelem eszközarányos ré-
szének számszer ű sítéséhez (megyei megoszlásban) a bruttó állóeszközérték áll ren-
del kezésre.
1.3. Jövedelemtermelő-képesség számítás
Az ipar korrigált nemzeti jövedelemadatai egyfajta „jövedelemtermel ő -ké-
pesség" számításához is kiinduló információkat nyújtanak. Jövedelemtermel ő képes-
ségen — e meggondolás szerint — a munkaer ő ben és a munkaeszközökben megteste-
sült termelési potenciált értjük, amelynek átlagos szint ű kihasználása esetén az adott
területen meghatározott mennyiség ű személyi és társadalmi tiszta jövedelem realizál-
ható. Mértékének ezért az el ő ző feltételek teljesülése esetén nyerhet ő nemzeti jöve-
delmet tekintjük. Ez megfelel tartalmában és számszer űségét tekintve is, az ipari kor-
rigált nemzeti jövedelemnek. Az abszolut nagyság mellett indokolt számításba venni
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
9
azt is, hogy az ipar az adott terület lakossága számára milyen viszonylagos mérték ű
jövedelemforrást jelent, amit pl. az ipari korrigált nemzeti jövedelem lakosszámra
vetített fajlagos értékével lehet kifejezni.
II. A területi hatékonyság változásának f őbb tendenciái
II.1. Bruttó tartalmú mutató alapján
Az ipar területi hatékonyságváltozását 1965 és 1983 között öt, illetve három-
éves id ő szakok szerinti tagolásban kísértük figyelemmel. A 2. táblázat az 1965-70
évek id ő szakára a részletszámításokat is bemutatja, majd a végeredményeket összefog-
lalóan — a számítások további részletezése nélkül — a 3. táblázat tartalmazza. Az al-
kalmazott mutató az ipar területi hatékonyságának alakulásában a következ ő fő bb
tendenciákra hívja fel a figyelmet:
A központi térség (Budapest + Pest megye) iparát folyamatosan romló ha-
tékonyság jellemzi. (A megyei indexek értelmezésekor figyelembe kell venni azok
mennyiségí viszonyát az országos átlaghoz.) Ez azt mutatja, hogy a fejlesztést, illetve
üzemelést korlátozó tényez ő k (munkaer ő hiány, egyes infrastrukturális feszültségek)
hatását nem sikerült semlegesíteni, illetve a térség iparában olyan rekonstrukciót
végrehajtani, ami relatív munkamegtakarításban kifejez ő d ő jobb illeszkedést tenne
lehető vé a helyi adottságokhoz. Több határozat született és program készült a f ő vá-
rosi agglomeráció iparának intenzív, szelektív fejlesztésére, az említett folyamatok
elmélyítésére; ezek eredményei azonban a valóságos fejl ő désre mindeddig alig hatottak.
A térségen belül Pest megye iparának növekedése 1975 és 1983 között az átlagot
meghaladó hatékonyságúnak bizonyult; ez azonban — a f ővároshoz viszonyított ará-
nya miatt sem — nem tudta ellensúlyozni a terület egészét jellemz ő kedvez őtlen ten-
denciákat. Budapest iparának hatékonysága mindössze egy ötéves id ő szakban (1970
és 1975 között) javult.
Ugyancsak általánosan romló irányzat mutatkozik a vidéki térségek egy cso-
portjának iparában; mindenekel őtt azon hagyományos ipari körzetekben, amelyek-
ben a szénbányászat az ágazati szerkezet domináns eleme maradt (Baranya és Komá-
rom, illetve Nógrád megye ► . A hatékonyságromlás leglényegesebb oka feltételezhet ően
a széntermelés természeti feltételrendszere, valamint az adott megyék iparának ágazati
szerkezete, ami feszített termelési programok megvalósításakor különösen érezteti
kedvező tlen hatását. Így középhegységeink nagyobb részében alacsony hatékonysá-
gú kitermel ő ipari övezet rajzolódik ki, amelyben speciális helyet foglal el Borsod-
Abaúj-Zemplén és Heves megye. Az el ő bbi esetében a nehézipari struktúra diverzifi-
kálása ellensúlyozta a kitermel ő iparágak kedvező tlen hatását, az utóbbiban viszont a
kitermelés aránylag jó természeti és technológiai adottságokkal rendelkezik, így a
hatékonysági mutató alakulása nem sokkal marad el az átlag mögött. Más szempont-
hól sajátos Nógrád megye helyzete, amennyiben az 1965 és 75 közötti, az ipari szer-
kezet mélyreható átalakulását magával hozó depressziós id őszakot és az azt jellemz ő
romló hatékonyságot a hetvenes évek közepét ő l kezdve stabilizálódás, illetve javuló
irányzat váltotta fel. Figyelemre méltó körülmény, hogy az id őszak egészében ala-
BARTKE ISTVÁN:
-
▪
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
10
ro
›,( ug
c L ok u k o ok ck uk cl ok Nr a ev, ot — m o e M
ch rn ."-
- 22~89 2 226',';Z2A6 O 2
1°
t:',,i
Oz
)...É E a cr 02 04. 02 O ‘r. 0'.. '-: •-: al ^ r` ul c,,, 0: l'. 0: .." Ig M ‘r. el CO
. , X
-2 4> -% o— Co
8?Arz.L9,1 - 8 A Acf:28,%,%2 0 m)
r
co N N
..- .- cv
O c, c ch
000NM.-00030M M ^
,
4/00000N. N M
8
N
88
a)w u-) N0mM0N.-Mer0
mnownNwnm WN MMONN
mm
N
rn m ,r m
;',
M
Nm m m0....-MerMOLOON
NO N
Cl crN.- ,-N
-- N
NO20000M O
0
8
-..-
. ^ M
O.
i
-
. É 713
— E
o
N.
N,
,o.
->t
N
0
.. N0
;$ n '"
OM 'W'''''S
..- N
,-- 00NNCONNwOOM
c°
0M M M.- "- 8
C0904 00 M M
' 2 — A ",92,8 m CO
2 8
_y 5 a ato
...-co
0 clOMOMNO.S.,N0 M LONMODN
,.-.,
o ,- 5) ,',. o ..-.--.-.N 0 ,/
4 42 05
12
O
K 4, g 1...,* NMQ0MNMN_q0N
, W •.!' M
5.
C
..-N ,7
N L`P,7 A82gr6
% W 2HW2
N 00 M ,n N
..-
co M.- , t N0NNN.-M.- N.- 0 0 M
N N N 0
? '‘5
M Lo
gg. N .4Z ,61W2W $ c.-)
H N 2
,,CONONMON § o MM'0.-w N
(,
0 M.4. 0MMMN O
1r,
NN
.-07 0 000 ° 000N0MMO
.--M - .- .- ,./ 8 N
N
W
. -i.
E ?
,nocoNooanogoo 0
m YO Wg N
CO =
FH28128 ...MON
94
N 0 ,- 01
Z085~ 8
CO- NNOMN N
M O5
• 0 NI > "
M .-.0 M CO N 0.4. N.4. 0 0 N .der MN 0.- .4. M
:
0 1-
.15 90 mN .-01 .- .- .- N 01 04
N
42 770-
Q
n
4-
0
M 0Q0000000Q. §
0 0Q0000 g
A
...2 8° m NmNCONNNOCOMM
NN .7 ONM ,OTO NNOM 822L%W2,7, ,:r m
C ,CO
, C,. O
N
N .• — — — —
0 .- L-, — — 0
4
E ''
11; x CD o C° 01 90. u1 N 01 u1 01 01 01 01 cq 02 02 02 0t 02
E
13 N
M co
M
N
C4 -,A,8?,'"25,5Rcg, m wm f,,,dmm m
wNwON0 0 A
O
?2.
Megye ( f őváros )
Iparosodott megyék
T
q
Ország összesen
E
A szocia lista ipar
N
.2' CO5 E E N
N2 -e • 0 ,a)
1,4'= E2. 2
3ó >N maixt211—
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
11
3. táblázat
Hatékonysági mutatók összefoglalása (Bruttó típusú mutatók)
Hatékonysági indexek
Megye (f őváros)
1970/65 1975/70 1980/75 1983/80 1983/65
Pest 84,8 87,4 113,3 115,0 96,6
Budapest 97,5 101,5 98,6 102,2 99,7
Központ 95,0 97,6 101,1 104,6 98,1
Baranya 111,8 80,0 112,5 100,4 101,0
Borsod-A-Z. 98,9 90,3 106,8 114,0 108,7
Csongrád 72,7 89,1 109,0 97,6 68,9
Fejér 97,7 125,1 111,6 87,6 119,5
Gy ő r-S. 82,6 107,3 115,6 110,5 118,1
Heves 79,2 94,2 114,0 121,6 103,4
Komárom 90,8 88,5 120,8 100,5 97,6
Nógrád 89,4 78,5 100,3 108,8 76,6
Vas 102,4 90,2 118,0 119,0 129,7
Veszprém 100,6 77,7 146,6 113,3 129,8
Zala 118,5 92,8 96,8 107,5 114,4
Iparosodott megyék 96,4 92,7 114,6 106,8 109,4
Bács-K. 95,2 114,9 95,2 102,7 106,9
Békés 98,9 104,5 106,2 116,3 127,6
Hajdú-B. 92,1 129,4 80,7 117,0 112,5
Somogy 111,3 113,1 93,9 108,8 128,6
Szabolcs-Sz. 95,7 103,6 113,6 116,0 130,6
Szolnok 104,9 107,3 91,9 116,3 120,3
Tolna 101,0 108,8 86,0 57,5 54,3
Kevésbé ip. megyék 100,4 112,4 94,8 102,7 109,9
Ország összesen 98,8 97,4 104,6 104,8 105,5
csony hatékonyságú övezet az 1975-80-as évek alatt az átlagnál jobb mutatókkal
rendelkezett, vagyis az ipar hatékonysága az el ő ző (1970-75-ös) períódushoz képest
Minden érintett megyében számottev ően javult. Ez feltételezhet ően összefügg az
alapanyag- és energiahordozó-termelés ugrásszer ű en megnőtt jelent ő ségével, illetve
ennek kapcsán a meglév ő termelékenységi tartalékok minél jobb kihasználására
irányuló törekvéssel.
Az el őző megyecsoportokhoz képest ellentétes módon viselkedik egyrészt az
Észak-Dunántúlt (Komárom megye nélkül) összefügg ő területté kirajzoló négy me-
gYe, másrészt a kevésbé iparosodott megyék, dönt ő en az Alföldet (Csongrád megye
nélkül) alkotó csoportja. Ami Észak-Dunántúlt illeti, az itteni érintett megyék közül
három (Fejér, Gy őr-Sopron, Veszprém) „hagyományosan" iparosodott térségnek te-
kinthető (talán közülük Fejér megye iparosodottsága újabb kelet ű , vagyis fejl ődése
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
12
az ötvenes évekt ő l kezdve kapott lendületet ► . Vas megye a hatvanas évekt ő l kezdte
meg fokozatos felzárkózását az el ő ző ekhez. A térség társadalmi-gazdasági adottságai-
nak javuló kihasználására enged következtetni az ipar folyamatosan növekv ő haté-
konysága. Ebben a tekintetben csak eseti megtorpanások tapasztalhatók (Fejér megye
az 1980-83-as id őszakban, Győ r-Sopron megye a hatvanas évek második felében, Vas
és Veszprém az 1970-75-ös periódusban). A vázolt képet valószín űvé teszi a térség
változatos adottságait hasznosítani képes, sokszín ű ipar, amely az ágazati arányok
mélyreható átalakulása nélkül is folyamatosan a helyi adottságokhoz és részben a
piaci szükségletekhez — minden jel szerint — jól alkalmazkodó termelést valósít meg.
Más oldalról növekv ő ipari hatékonyságú övezetet képvisel az Alföld; megyéi
közül csak Csongrád jelent kivételt. Iparilag gyors ütemben fejl ődött megyecsoport,
amely a vizsgált, közel két évtized során számottev ő en csökkentette relatív hátrányát.
Gazdasági és ipari szerkezete többoldalúvá vált; a fokozódó hatékonyság azt mutatja,
hogy az ágazatí struktúra jól igazodott a területi adottságokhoz. Az iparon belül
szembet ű nő szerkezeti átalakulás zajlott le; számottev ő en mérsékl ődött a könny ű -
és az élelmiszeripar aránya és fokozódott az úgynevezett „dinamikus" ágazatok (gép-
ipar, vegyipar) részesedése.
A fenti — az ipari fejl ődés és hatékonyság szempontjából — tipikus csoporto-
kon kívül van néhány megye, amely egyik csoportosuláshoz sem illeszthet ő . Szembet ű -
n ő en nagy hatékonyságromlás mutatkozik Csongrád megye esetében, minden bizony-
nyal azért, mert a szénhidrogének kitermelésére eszközölt tetemes ráfordítások olyan
termelési mutatóhoz viszonyulnak, amely az el ő állított termékek piaci felértékel ődé-
sét nem tükrözi. Ennek ellenére nincs okunk kételkedni a „volumenmutató" és alkal-
mazásával képzett — sz ű kebb tartalmú — hatékonysági indexek helyességében. Más
összefüggést közvetít Tolna ipari hatékonyságának ugrásszer ű visszaesése 1980 és 83
között, ahol nyilvánvalóan az atomer ő m ű üzemével kapcsolatos él ő és tárgyiasult
munkaráfordítások dinamikája, az adott id őszakban realizált termelési felfutáshoz
képest, rendkívül magas. Zala és Somogy megyék — részben területileg — elkülönül ő
helyzetük miatt szintén nem csatlakoztathatók egyik hatékonysági övezethez sem.
A f ő bb tendenciák meglehet ő s határozottsággal rajzolják ki az ipar területi
fejl ődésének egyes sajátosságait a 60-as évek közepét ő l napjainkig. Egy szempontból ti-
pikus centrum — periféria viszony tapasztalható az ország különböz ő területi csoport-
jai között. A centrumot a központi térség, ezen belül is Budapest testesíti meg, a peri-
fériát pedig dönt ő en a kevésbé iparosodott megyék. A centralizált vállalati szervezeti
keret lehet ő vé tette olyan fejlesztési stratégia (vállalatonkénti) kialakítását, ami a ter-
melés mennyiségi növelésének súlypontját — élve a „szabad" termelési tényez ő k fel-
használási lehet ő ségével — a kevésbé iparosodott vidéki területekre helyezte át. A ter-
melésnek ilyen „területi decentralizálása" a fejlesztési magatartás pozitív eleme volt,
mivel növekv ő hatékonysággal járt együtt. Ezzel párhuzamosan viszont elmaradt a
centrum iparának min őségi jelleg ű technológiai megújítása (egyebek között a sz ű k
keresztmetszetet képvisel ő él ő munka kiváltása termelési eszközökkel), aminek kö-
vetkezménye szemléletesen kifejezésre jut a központ folyamatosan romló hatékony-
ságában. Ilyen tekintetben is meglehet ősen egyoldalú fejlesztési magatartás érvé-
nyesült.
Az el ő ző kedvez őtlen folyamatok különös élességgel mutatkoztak meg az ex-
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
13
tenzív jelleg ű , gyors ipari növekedés jellemz ő id őszakában (lényegében a 70-es évek
közepéig), amikor olyan mennyiségi követelmények domináltak, amelyeknek eleget
lehetett tenni a termelésfejl ődés súlypontjainak áthelyezésével, illetve a tradicionális
ágazati szerkezet bázisán. Nem érvényesültek a hagyományos ipari körzetek, minde-
nekel ő tt a budapesti agglomeráció intenzív fejl ő dési potenciáljának jobb kihasználá-
sára kényszerít ő követelmények az ipari termeléssel szemben.
Megvizsgálva az ipar induló (a 60-as évek közepét jellemz ő ) területi haté-
konyság-különbségeinek kapcsolatát a változás közel két évtizedes folyamataival, azt
tapasztaljuk, hogy ez utóbbiak több tekintetben a kiinduló képet er ő sítették. Az egy-
oldalú ipari szerkezet ű , illetve a jelent ő s szénbányászattal rendelkez ő megyék ipará-
nak eredetileg is alacsony hatékonysága tovább romlott. Észak-Dunántúl viszonylag
magas ipari hatékonyságú övezete tovább er ősítette pozícióját, és a kevésbé iparoso-
dott alföldi megyék — eredetileg is — magas hatékonysága ugyancsak javult. Egyedül
a központi térségen (benne a budapesti agglomerációban) figyelhet ő meg a kiinduló
állapottal ellentétes tendencia, vagyis a folyamatosan romló hatékonyság a kezdeti
elő nyös helyzetet mérsékelte. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a vázolt kép nem fe-
jezi ki a termelésben érvényesült preferenciák és az egyes termékekhez (ágazatokhoz)
kapcsolódó piaci érték ítéletek változását.
11.2. Nettó típusú mutató alapján
E számítás eredményeit a 4. táblázat foglalja össze. A tendenciák bemutatá-
sánál különös figyelmet forditunk a két típusú hatékonysági számítás eredményei
közötti viszonyra, els ősorban az esetleges eltérésekre. Az alábbi általános irányzatok
kiemelése indokolt: A központi térségen belül, Pest megyét illet ően megegyezik a két
számítás eredménye, természetesen nem a hatékonysági mutatók abszolut értékeit,
hanem az általuk kifejezett tendenciákat tekintve. E területen 1965 és 83 között,
globálisan, romló hatékonyság tapasztalható, ami ellentétes id őbeli irányzatok követ-
kezménye. Részleteiben: az 1965 és 75 közötti romló hatékonyságot 1975 és 83
között javuló tendencia váltotta fel, ami azonban nem tudta teljes mértékben közöm-
bösíteni a korábbi id őszak viszonylag kedvez ő tlen hatásait.
Budapest esetében globálisan eltér a két számítás eredménye; a nettó típusú
mutató a vizsgált id ő szak egészére kedvez ő bb képet rajzol, mint a bruttó. Ugyanak-
kor a két részid őszakra szóló számítás eredményei — irányaikat tekintve — megegyez-
nek. Az ellentétes kép közvetlen oka az, hogy a bruttó mutató esetében az 1965-75
évekre jellemz ő kedvez ő irányú változás hatását a kés őbbi hatékonyságromlás teljes
egészében semlegesítette; a nett ű mutató esetében pedig ez nem történt meg. Az el-
lentmondás tehát számítástechnikai jelleg ű és nem az irányzatokra jellemz ő . Ez közvet-
lenül belátható, ha összevontan nézzük a bruttó mutató alakulását 1965 és 75 között.
Azt kapjuk ugyanis, hogy az országos 96,2 (%-os) hatékonyságváltozással szemben
Budapesté 99,0 (%), tehát ebben a közelítésben is viszonylagos javulás mutatkozik
az id őszak els ő felében.
A nettó típusú számítás a bruttóhoz hasonló eredményeket hozott az iparilag
viszonylag fejlett megyék különböz ő csoportjait tekintve is. A hagyományos ipari
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
14
körzetek közül a szénbányászati profilúak (Baranya, Komárom, illetve Nógrád me-
gyék) hatékonyságromlása még sokkal er őteljesebbnek mutatkoznak, mint a bruttó
tartalmú mutató alapján; különbség, hogy eme romló hatékonyságú övezethez Bor-
sod-Abaúj-Zemplén is csatlakozik. Heves szintén ebbe a vonulatba sorolható, a mind-
két közelítés szerint azonos hatékonysági tendenciákat figyelembe véve. Szintetizálva a
számítási eredményeket, határozottan kirajzolódik a szénbányászat által jelzett ala-
csony, illetve romló hatékonyságú övezet (Borsod-Abaúj-Zemplén — Heves — Nóg-
rád — Komárom, illetve Baranya megyék ► . Más oldalról viszont Észak-Dunántúl (Ko-
márom megye nélkül) összefügg ő térsége ebben a közelítésben is er őteljesen javuló
hatékonysággal t ű nik ki; a különbség annyi, hogy Fejér megye iparának hatékonysá-
ga lényegében szinten maradt, a bruttó mutató szerinti jelent ő s javulással szemben.
A fenti három tipikus övezethez negyedikként csatlakozik az alföldi me-
gyék (Csongrád nélküli) csoportja. A nettó mutatószám is viszonylag nagyarányú
hatékonyságemelkedést jelez a bruttó tartalmúhoz hasonlóan. Az a néhány megye,
amely a korábbi számítás szerint nem illeszkedik egyik tipikus „övezethez" sem, eb-
ben a közelítésben is különállást mutat (Csongrád és Tolna egyértelm ű en romló ha-
tékonyságú, Zala megye fejl ődése ellentmondásos ► .
A bruttó és a nettó típusú mutatók alkalmazásával végzett számítások kö-
zötti numerikus eltérések általános okaként kell jelezni azt, hogy a bruttó tartalmú
mutatónál az állóeszközállomány változása (mivel arra vetül az anyagfelhasználás)
rendkívül nagy súlyt kap, ami egyes esetekben torzíthatja az eredményeket. Lát-
tuk viszont, hogy az el ő ző ek ellenére a kimutatható f ő tendenciák mindkét közelí-
tésben azonosak. Ugyanakkor levonható az a következtetés, hogy — minden tényez ő
mérlegelése alapján — indokoltabb a nettó típusú mutató használata.
III. Az ipar jövedelemtermel ő képességének alakulása
A számítás alapján azt kívánjuk tanulmányozni, hogy az ipar — adott terü-
leti egységek, jelenleg megyék szerint — abszolut értelemben és fajlagosan (egy la-
kosra vetítve) mennyi jövedelem kibocsátásval (személyi és társadalmi tisztajövedelem-
mel) járul hozzá a lakosság megélhetéséhez. Igaz ugyan, hogy az ipar által realizált
nemzeti jövedelemb ő l csak a munkabér áll közvetlenül az adott térség népességének
rendelkezésére, nem közömbös azonban a társadalmi tisztajövedelem nagysága, il-
letve aránya sem, amelynek változó részét vállalati, területi és országos szinten újra-
elosztják.
A jövedelemtermel ő képesség számításának módszere annyiban tér el a nettó
típusú hatékonyság-számításétól, hogy nem veszi figyelembe a hozamot, jelen eset-
ben a termelés indexét, illetve csak a nemzeti jövedelemmel operál. Az ipari nemzeti
jövedelmet a megyék között (megtartva a volumen-szemléletet) az ismert konven-
ciókhoz igazodva egyrészt munkabér, másrészt állóeszközarányosan osztottuk el.
A módszerben kevesebb a hibaforrás, mint a hatékonyság-számításkor alkalmazott
eljárásban.
A számítás végeredményét az 5. táblázat tartalmazza. A részletek interpretá-
lása helyett itt is csak az általános tendenciákat mutatjuk be. A szocialista ipar egy
•
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
15
W N CO •-• .- tO a> N 0) Lf> 0) Ln CO, V N 0 Cq 0 0), CO co c31 . - r. 0
re 0' ig; ni. cci co --- c a; co tó Ln a ob cl r- m 0
co o0 O co a) co 0 ..- o co N e., — 03 0 N.......-...0N .-
'--;
00. a, cl Ot cq 01. (O (0 crt 07. at ct
24 `s° A ?? ?S 9 .9 8
------- R 8 c. 8
—----- S 8 8
0 crt cl 0 ct gr
oy 0 ct eg. — rx gr 0, •-• e.. ot 0, 0. 7 ek ut oy er
Ln oL N oL o. , , c.) co r...
07 0 CO N
CO
tO 0 T> .- CO N
•-• 0) av Q 01 Cr> 0 ai0
Ln
01
CO a> 0 N CO N 0 Ch N N N 01 N CO CO
.-- ... — •-• .- ,-
ffl N ot re, 0. ok (q er. oy er ork rs w, el — q
E 00 SR ?S 4 8?•-•ó AN NNS4 Só 4N5 ;7.
ól N S4 5
a> a) 04 •-• NN — N
éú
O
N LC)
E e. o0 ot ov ot u-t en 01 (1. a2 4 r'1. 0 0,
. c"). en.
O C2. ó ec;)
) óLn°4'cióU'AS)))
------ ______ N ?
_ O
O
uk c, mCY nr{ agoor00 0t O rat roon o ei
co co 0,1 N 0N •-• — CO 0 N cs; 0) 0 (0 N
N 1n tO Ln 0 L° Ln
V 0 N CV V CO
0) N N N N N N NNNN NN N
ce
ce
er e"
. 0 0. e, efr, r 0 0 rx ek el Ot ek ek ex
M co ONVO •-• 07 0) V' CD N N N Cl
• ,5)
3 %2 FS S2, ?S A ?S :1 :1- g P, c.?, Cl ? g gi
ro
.5 ,1 .
2 0 0 m M ek —O ek el ok cq eq. m ck Ot
40" CO N en- 04- cr> cl) 1n 0 .0 g .5 4, o
c
g — co 04 0) O 0 03 V' 03 03 •-• N 0 v
E
• <
• CO, crl Cq cr, •-• 0_ V 0) uk oLl 0, ot q q q est
co 9, S4 rc'i ?ó 24 :1, A Só A Só "4 NNN—N N N
rtc
E [;; rk?)
cN N N N
Megy e (f őváro s )
W _g
g>
T ,
E E 9;
0g .ci. y
N ó'
. 'E > '''g 33
. • ó .É, "R . 0 ›. 6 .4 I S
9; S. '6 ,_ u.2 4.3 3 'ci g 4 •6 g," .7)
3 2 l'.. 4?- ! ó k g; 'ai 2
- 'ۥ '6' '' ::"? E '2 - =
ő E ...'
áco el mu Lt c„, x z » 45 GC:2' ;15 11Á cil c's) ,`-'
' " Y O
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
16
5. táblázat
A szocialista ipar 1 lakosra jutó jövedelemtermel ő-képessége (Ft)
Megye (f őváros) 1965 1970 1975 1980 1983 1983/65 %
Pest 4 530 7 280 10 130 10 610 9 880 218,0
Budapest 14 790 17 640 19 080 19 030 17 680 119,5
Központ 11 700 14 480 16 280 16 320 15 160 129,6
Baranya 9 250 11 590 14 830 15 740 15 420 166,7
Borsod-A-Z. 11 570 15 200 19 830 23 820 22 560 195,0
Csongrád 4 510 8 130 11 150 12 340 12 330 273,4
Fejér 9 310 13 430 16 420 18 600 23 320 250,5
Gy ő r-S. 7 650 11 880 15 410 16 770 15 690 205,1
Heves 6 360 11 220 16 700 18 570 17 310 272,2
Komárom 16 240 21 070 24 330 24 030 23 530 144,9
Nógrád 7 750 9 230 12 280 13 710 13 810 178,2
Vas 4 390 7 350 10 140 11 310 10 500 239,2
Veszprém 10 060 13 520 20 320 21 660 20 760 206,4
Zala 5 620 7 860 11 330 12 760 12 860 228,8
Iparosodott
megyék 8 740 12 280 16 270 17 960 17 800 203,7
Bács-K. 2 620 4 860 6 640 8 150 8 540 326,0
Békés 3 210 6 040 8 550 9 750 9 410 293,1
Hajdú-B. 2 970 5 620 7 020 10 320 10 240 344,8
Somogy 2 950 4 960 5 900 7 930 7 670 260,0
Szabolcs-Sz. 1 490 3 200 5 260 7 000 6 990 469,1
Szolnok 4 030 6 950 9 150 11 160 11 090 275,2
Tolna 2 970 5 010 7 240 9 070 18 600 626,3
Kevésbé ip.
megyék 2 820 5 170 7 030 8 990 9 770 346,4
Ország
összesen 7 670 10 710 13 490 14 800 14 640 190,9
lakosra jutó jövedelemtermel ő képessége az egész vizsgált id ő szakban (tehát 1965 és
1983 között) folyamatosan n őtt Fejér, Nógrád, Zala, Bács-Kiskun és Tolna megyé-
ben. Ez három, típusában elkülönül ő megyecsoportot, illetve megyét jelent. Fejér
megyében, mint iparosodott térségben ez a tendencia f ő ként a folyamatosan korszer ű-
söd ő ipari ágazatoknak (termékeknek) tudható be; Nógrád és Zala megyében az
ipar mélyreható szerkezeti rekonstrukciójára vezethet ő vissza, Bács-Kiskun és Tolna
megye esetében pedig a kevéssé iparosodott térségek fokozott fejlesztésének hatása
érvényesült. A többi térségen 1980 és 83 között mérsékl ődött (1-2 esetben stagnált)
az ipar által realizált, egy f ő re jutó nemzeti jövedelem. Ez általános okokkal (mint az
ipari fejl ődés megtorpanása) magyarázható. Figyelemre méltó azonban, hogy Budapes-
ten és Komárom megyében már 1975 és 80 között is visszaesett (igaz, relatíve nem
nagy értékekkel, de a tendencia a lényeges) a jövedelemtermel ő képesség. A f őváros
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
17
esetében ez nem okoz gondot a lakosság jövedelemhez juttatása szempontjából; Ko-
márom megyében viszont — iparszerkezeti okokra visszavezethet ően — kés őbb kifej-
l őd ő depresszió kezdeti jele lehet. Ha abból a szempontból vizsgáljuk a jövedelemter-
mel ő képesség alakulását, hogy az mely megyékben fejl ődött átlag alatti ütemben, ak-
kcr Komárom megye, illetve Budapest mellett Baranya t ű nik ki, ami az adott térség-
ben ugyancsak bizonyos depressziós veszélyre utal. A korábban már említett Nógrád
megyei alacsony ütem viszont folyamatos (bár lassú) fejl ődéssel párosult, ami viszont
(egy) depressziós szakaszon való túljutást, tehát iparszerkezeti rekonstrukció utáni
állapotot jelez.
Bizonyos következtetések levonására ad lehet ő séget az ipar területi haté-
konyságának és jövedelemtermel ő képességének együttes vizsgálata. Mindenképpen
kiegyensúlyozott, a gazdaságossági és társadalompolitikai követelményeknek egyaránt
eleget tev ő ipari fejl ő dést jelez, ha a hatékonyság és a jövedelemtermel ő képesség
egyaránt fokozódik; mindkett ő felfelé irányuló mozgást végez. Ilyen szempontból is
kiemelhet ő Fejér, Gy őr-Sopron, Vas, Veszprém megye, tehát lényegében Észak-Du-
nántúl. Ahol mindkét mutató csökken, ott ismét relatív összhang jelzi a fejl ődést,
amennyiben a hatékonyság mérsékl ődését a jövedelemtermel ő képesség viszonylagos
visszafejl ődése kíséri. (Ilyenek pl. Baranya, Komárom és Nógrád megye, vagyis a
hagyományos szénbányászati területek azon csoportja, amelyeken a kitermel ő ágazat
kedvező tlen hatását más ágazatok csak részben tudták kompenzálni.) Leginkább ama
térségek tekinthet ő k ellentmondásosaknak az ipar fejl ődése szempontjából, amelyek-
ben a jövedelemtermel ő képesség és a hatékonyság ellentétes irányban változott. E
folyamat értékel ő elemzésére a jelen vizsgálat nem nyújt kielégít ő információs alapot.
A kutatás — jelen tanulmány által dokumentált — els ő szakaszában feladatul
azt t ű ztük ki, hogy megvizsgáljuk, elemezzük az ipar területi hatékonyságának számí-
tási lehet ő ségeit. Erre tapasztalatunk szerint — korlátozott tartalommal — megyei,
illetve megyecsoporti szinten van mód. Ugyanazon az adatbázison számításokat vé-
geztünk az ipar jövedelemtermel ő képességének térségi megoszlására és dinamikájára.
Ebben a tekintetben lehet ő ség van alsóbb térségi szinteket is bekapcsolni a vizsgála-
tokba. A munka további szakaszaiban célszer ű lesz feltárni az ipar jövedelemtermel ő
képességének megoszlását és változását városkörnyékek szerint; ez a területi tervezési
feladatok megalapozásához a jelenleginél lényegesen jobb információkat nyújthat.
IV. Az ipar területi hatékonyságát befolyásoló egyéb tényez ő k
Az el ő ző számítások, mint korábban már jeleztük, els ősorban a mennyiségi
változások (egységnyi termelési volumenre jutó relatív munkamegtakarítás) kimuta-
tására alkalmasak; nem tükrözik a min őségi tényez ő k hatását. Ez utóbbiak jelenlétére
más típusú vizsgálattal utalunk. Abból indulunk ki, hogy keresztmetszeti (statikus)
hatékonysági számítás végezhet ő az ipar ágazatcsoportjaira jellemz ő (országos) haté-
konysági mutatóknak — az egyes területek (térségcsoportok) ágazati szerkezete sze-
rint — súlyozott átlagolásával.
A szocialista ipar ágazati-területi szerkezetét a 6. és 7. táblázat írja le. Az ágazati
hatékonysági mutatók az alábbiak szerint változtak:
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
18
N O q O o.. q C) C) C) C) C) C) 0, C) 0 C) C) C) O C)
8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8
O
CO 0 CO 0 .1 •• 0 0 . ck 0, 0 C! 0 0 C)
(1›
"
°
SS 8 8°0 8000°°8°
0 ° °°°00 0 8 8888 88 8 8
0 CO 0) 01 0) Mn, CO N. .1/ 0 0 10 c., O N a0 CO 0 0 0
0-; cd 010co ó ó Q CO l0 fV c.4 M co cd ••:1 tri O M
N N 04 04 N
E
'W
CO CO 01 Q O: CO Ot O. CO CO 0) C) O 01 LO s11
. M 0) 01 — ó ó Lo mono — Q n:
rn
e, co N 0 0 0 Lo CO 01 L° Lo. cq
„2. OQ ,0 ó ó n c•-; c•-; co
q q •- en N N N 04 04 0) N N 0)
0 ": .1. co o co,
N
N
,s '5,;
0
co. °°.. C't ot ot co. co. ó. Cq CD. CD.
Cr 0 1 0 10 0 0 0 CO Cl Cs1 O N n
A szocia lista ipar ágaza ti- területi szer kezete 1983., %-bon
',,3
a
,
' ot co. Lo.. co. c'', L'', Lo 0. •Lr.. ot •*'. co cl. 0 0, c", '31. •"'. 0 Lo ,O. s," 0. ‘,..
. op 1.0 q Lo ui — ri u-, co o q Cl' co in q cicomomioó •,,. o
.c 10 0 0 to r-.. Qr... a co co r.. (1 1.1-, (.01 s!' C", 10 I' el 10
00, e: in
2
Megy e ( f őváro s)
_. ,e
4» 'o,
> >.
cn
co g c
E E Y
N E fi)i 4
. .. :R E °
t • -a, ,0
ó -8 • 0 > ti' y
É C- 2 ¥ w '6 ó 3 `2
,
-0 o,
N ,. c. .,,, ''' , . , "°- '.?
°' ,. ,,z g.' E
, 1
aN m o ,,, ' i:3 E a —
3 o ,, ó .0 ., ,,› 0 .c) 2 '4', 7,, ....
. 4 4 .,, ; , ,,, ,5,), z
- ,. ., t2
o.. co Y meo Uu_C7IYZ>>N ',,. cocoichOicnl— ),L 0
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
20
Ágazatcsoport 1966 1984
Bányászat 0,733 2,077
Villamosenergiaipar 0,847 0,512
Kohászat 1,272 0,426
Gépipar 1,018 1,196
Építőanyagipar 0,920 0,904
Vegyipar 1,036 1,250
Könny ű ipar 1,157 0,931
Egyéb ipar 0,976 1,100
Élelmiszeripar 0,981 0,380
Ipar összesen 1,000 1,000
A fentiek alapján a nagyobb térségcsoportok iparának „ágazati" hatékonysága
a következ ő képpen alakult:
változás %
1966 1984
(1966 = 1001
Központ 1,064 1,019 95,8
Iparosodott megyék 0,992 1,049 105,7
Kevésbé iparosodott megyék 1,057 0,921 87,1
Az ipar hatékonyságának nagyobb térségek szintjén tapasztalt elmozdulása
arra hívja fel a figyelmet, hogy a „mennyiségi" mutatók által kifejezett tendenciák mel-
lett egyéb tényez ő k is befolyásolták a hatékonyságot, és minden valószín ű ség szerint
az el ő ző khöz képest ellenkez ő irányban. Igaz ugyan, hogy a fenti táblázat sem tartal-
maz minden — hatékonyságot meghatározó — komponenst, arra azonban világosan
rámutat, hogy a vizsgált, közel két évtized alatt az iparosodott megyék ipari szer-
kezete (dönt ő en a piac, az értékesítési feltételek változásának hatására) globálisan
felértékel ődött, a kevésbé iparosodott megyéké pedig leértékel ődött. Ez önmagában
— további vizsgálat nélkül is — felhívja a figyelmet arra, hogy az ipar gyártmány-
szerkezetének megújítása és hatékonyságának javítása ezúton is általános igény, illet-
ve területileg differenciált feladat. Más oldalról viszont jelzi azt is, hogy a területi
hatékonyság rendkívül összetett kategória, amely gyakran egymással ellentétes ténye-
ző k hatására alakul. Így minden esetben tisztázni kell, hogy az adott vizsgálat mennyi-
ben fogja át a teljes valóságot, vagy emeli ki annak egy-egy oldalát.
IRODALOM
AGÓCS M.-NÉ — TÁBI F. 1982: Az ipari termelés változásának megyei szint ű mérése. Területi
Statisztika XXXII. 1-2. pp. 1-7.
BARTKE I. 1968: A termelékenység és a hatékonyság területi különbségei az iparban. Közgazda-
sági Szemle XV. 7-8. pp. 907-924.
BARTKE I. 1970: Számítási módszerek az ipar ágazati hatékonyságának méréséhez. Közgazdasági
Szemle XVII. 9. pp. 1075-1091.
Útmutató a gazdasági hatékonyság számításához. Statisztikai Közlöny 1978. április 28.
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
BARTKE, ISTVÁN:
A METHOD FOR CALCULATING CHANGES IN THE SPATIAL EFFICIENCY AND
PROFITABILITY OF INDUSTRY
(Summary)
The general methodological principle adopted by the author is the scheme recommended
by the Hungarian Central Statistical Office which relates production output to input according
to their content and structure. This methodology was operationalized by quantifying the rela-
tionship between a net production indicator (the national income realized by industry) and an
indicator for the normative revenue, the one 'to be expected' with regard to expenditures ('cor-
rected national incomel. Production dynamics are expressed by volume indices of a list of pro-
ducts. Expenditures and the 'normative revenue' which is made proportionate to expenditures are
defined in a two-channel scheme starting from wages on the one hand and from the gross value of
fixed assets on the other, with indicators using the former as a denominator. Both gross and net
indicators can be used for calculating efficiency but the source of error is smaller if the calculation
is based on net indicators than if it is done with gross data. The author calculated efficiency with
both gross and net indicators partly to control and confirm the results; and the major interde-
pendencies revealed indicated essentially similar tendencies.
Both the gross and the net dynamic indicators used express, first of all, quantitative re-
lationships; the qualitative aspects — in this case the changes in the marketability of products —
were disregarded. The analysis demonstrated a further reinforcement of the spatial differentiation
in efficiency that existed already at the beginning of the period investigated. During the almost
two decades of the study period, the original high industrial efficiency in North-Transdanubia and
in a large part of the Alföld (the Great Hungarian Plain) have further improved while the relatively
poor position of the regions with important extractive industríes: North-Hungary, Komárom and
Baranya counties) have further deteriorated. Divergence between the gross and the net indicators
was only found in the case of Budapest in so far as the gross indicator showed a degradation
while the net one indicated an improvement of efficiency. Changes in efficiency expressed by
changes in the quantitative relationships between revenue and expenditures indicate the success of
efforts made in order to save labour.
Translated by Eta Daróczi
6APTKE, V1WTBAH:
PAC4ET 143MEHEHH171 TEPPI4TOPIAAJIbH0171 3CDOEKTI4BHOCT14 N CrlOCOSHOCTI4 K ROXO-
AonP0143BOACTBY B flP0MbIWIIEHHOCT14
(Pe3x3me)
3a o6Lnyio meTo4HHecKyli3 ocHoey pacHera 3clxbexTHBHOCTVI »Top nowHilmaer cxemy, rilDeA -
noxceHH‘no I.lerfrparibHbim CTaTHCTW-leCKLIM ynpaeriewlem, a mmeHHo: npoAywriirsHocrb npow3-
BOACTBa cneAyeT cpaeHHearb nO onpeAeneHHomy co,eep*aHmo H CTpyKType C 3arparamm. Ha
flpaicrinKe 3T0 ocyu.ecTennercs HM 4epe3 abipaxceHwe B 1.41443pax OTHOWeHLIR 414CTOTO npom3-
BOACTBeHH01-0 nolta3a -rens (pea11H3o8aHHbW1 B npombiwneHHoc-r14 HauwoHanbHbdi A0X0A)
K Hopma-rweHoi,"i npopywrileHown, „O>KHAaemoi,r Ha OCHOBe 3arpar (KoppewmpoeaHHbnA Heim-
OHallbHblN AoxojA). £1,14Hamkixa npoH3eo,acraa AemoHcri3npyerca nocpeAc -raom Y1H4eKCOB 06b-
ema nO ewmam npo,ayKuki. Ha 6a3e AeyxxaHanbHoi",í cxembi, HcxoAn, C oArio171 CT0p0Hbl, H3
3apa6oTHor4 nnarbi, a C Apyroi,"1 CT0p0Hbl, H3 Ckoep,a ocHoeHbIX cpeAcre H onHpancb Ha noxa3a-
BARTKE ISTVÁN:
A területi hatékonyság és jövedelemtermelő képesség változásának számítása az iparban
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 3-22. p.
22
Te/111 onnarbi, aarop onpeAenaer aarparbi M nponopumoHanbHyro 1AM „HopmarmaHylo" npoAyK-
TIABHOCTb. PaC4eT npckaylamaHocrm moxcer 6b1Tb npoaeAeH Tal0Ke npm nomowm BaTIOBbIX M 411C-
TbiX noKaaareneA; npm pacLierax 113 Herro no cpaaHeH C 6pyrro Hanm4mcrayer mano kiCrOvH14-
KOB norpewmocreA.1,1ccneAoaaime— OT4aCT11 C Aenbio npoeepkw N noArsep*AeHon pe3ynbra-
TOB-6b1/10 abinOnHeHO o6ommmcnoco6amm; BCKpb1Tble npm3TOM rnaaHme3aBlICI1MOCTII omeior
no cymecrey ry *e camyto reH4eHymo.
£1,14Hamm4ecKwe noKa3arenki no HeTTO M 6pyTTO, orpa>Kaiou.Ale B OCHOBHOM K0/1114eCTBeHHble
3aBLICHMOCTII N nperie6perarouune KaLleCTBeHHbIMM (3AeCb w3meHeHmarom TOBapHOCTM npoAyk-
roa), roaopar paeHbIM o6pa3om N O xxaribHei;i wem pocre HaLiaeweAca AkickekepeH4Np0BaHHOCTIA
reppmropmaribH017134DckeKrmailocrki. 3a POLITM Aaa,AuarwinerHwi;1 nepkwA BeAeHlis mccrteAoaa-
HlIFI elae 6011bWe ynyvaninacb N 6e3 TOM BbICOKaR npombRaneHHan 34KPeKTI1BHOCTb Ha 6one-
wei4 Liacrin CeeepHoro 3aAyHai;icKoro Kpan N 5onbwoi,'I BeHrepcKoi:t H143MeHHOCT11 M eiae 6onee
yxyAtakmacb orHocwrenbHo nnoxan noaknAls pacnonaralow,e'kí npemmywecraeHHo Ao6biamo-
u4eA npombuuneHHocrbio 30Hb1 (CeBepHaF1 BeHrplIFI, o6nacrki Komapom M BapaHbf1). TOIlbK0
B 6y1XalleWTe 11114e1OTCF1 OTKI10HeH1111 B HanpaaneHmax, abipa>KeHHbix wHAeKcamm no 6pyrro
Herro: ecru4 6pyrro noKaabiaaer naAeHile 31:1:KbeKTIABHOCTM, TO Herro cemAerenbcrayer O ee
noAbeme. 1113MeHeHMe 34343eKTMBHOCT11, Bb1118/1eHHOe Ha ocHoae ki3meHeH14 B K011144eCTBeH-
HOM COOTHOWeH1111 npo4yKrineHocrkt N 3arpar,m3Beu4aer o6 ycnewHocrm ycktn», Hanpaeneri-
HbIX Ha 3KOHOM1110 rpyAa.
ilepeaena: flacnoHa MonHap