Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 37-41. p.
Tér és Társadalom 7. 1993.1-2: 37-41
A GEOGRÁFIA NŐNEMŰ — ATLASZ MÉGIS FÉRFI
fiktív beszélgetés a geográfiai kutatás szereplóiról
és tartalmairól*
( Geography is female — but Atlas is male: an imagined conversation
about agents and contents of geography)
ELISABETH BÁSCHLIN ROQUES
Anna: A német geográfusok 1989-es saarbrückeni kongresszusa óta m űködik a feminista
geográfiai munkacsoport. Már 1988 júliusa óta jelenik meg Svájcban a feminista geográfiát
árintő információkat tartalmazó Geo-Körlevél (Geo-Rundbriej), mely eljut az egész német
itvelvterületre.
Mégis, mi a „feminista geográfia"?
Berta: Mi, németországi, osztrák és svájci geográfusok feminista elkötelezettségünkkel két
dolgot kívánunk elérni. Nőként kívánunk a geográfiában jelentkezni. Rá akarunk mutatni arra
4 tényre, hogy egyetemeink tantestületében a n ők alulreprezentáltak. Németország geográfus
pfrofesszorasszonyai egy kézen összeszámolhatók, Svájcban egyet sem találunk, Ausztriában
4 mindössze hármat! A nők egyszerűen hiányoznak a geográfiai kutatásból és oktatásból, még-
ozzá akkor, amikor a geográfia hallgatói között, egyetemt ől és specializációtól függ ően, 25
' 50% között mozog a n ők aránya. Ezen a helyzeten változtatni kell.
Ezt az állapotot az a tény magyarázza, hogy társadalmunk n ők és férfiak számára meghatáro-
lt szerepviselkedést ír el ő, mely kötelező érvényűnek tűnik. A biológiai nem mellett létezik
y társadalmi nem, vagy, ahogy az angolszász nyelvterületen mondják, „gender". S itt értünk
második célkitűzésünkhöz: a „gender" körüli vitát akarjuk a geográfiában megjelentetni.
Anna: Mit jelent ez a társadalmi nem, vagyis a „gender"? Nem tudnád pontosabban megha-
túrozni?
Berta: „Nőnek lenni" és „férfinak lenni" társadalmunkban nem jelenti ugyanazt. Bár szüle-
tksükkor lányok és fiúk különböz ő individuális képességek egész tárházával rendelkeznek, a
társadalom elvárásai lánnyal, fiúval, n ővel, férfival szemben nemhez kötöttek, s egy a társada-
10m definiálta szerepre irányulnak. A társadalom határozza meg, hogyan viselkedik egy „iga-
zi" férfi, egy „igazi" n ő. A lányoktól elvárják, hogy felnőve a gyermekekért és a háztartásért
miseljék a felelő sséget, s a fiúktól, hogy képesek legyenek a család „eltartására", az „érvénye-
sblésre". A fiúk és a leányok zsenge koruktól erre a társadalmi nemre, erre a szereposztásra
készíttetnek föl, nagyobb részt ez határozza meg szakmaválasztásukat és képzésük jellegét is.
lls a szerepek ilyetén megoszlása végül azzal jár, hogy a társadalmon belül a férfiak és a n ők
bizonyos fokig eltérő „világokban" mozognak, amelyekben egészen eltér ő értékek és normák
érvényesek. Gret Haller a társadalom e megosztásával kapcsolatban a „nyilvános" és a „privát
*A tanulmány Elisabeth Báschlin Roques: A geográfia nőnemű — Atlasz mégis férfi című kéziratának fordítása, mely
a Tér és Társadalom számára készült.
Elisabeth Bäschlin Roques : A geográfia nőnemű - Atlasz mégis férfi
fiktív beszélgetés a geográfiai kutatás szereplőiről és tartalmairól
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 37-41. p.
38 Elisabeth Böschlin Roques TÉT 1993.1-2
világ" fogalmait használja. A férfiak, még napjainkban is, a „nyilvános világ" illetékesei, a
munka, a gazdaság és a politika világáé. A n ők ezzel szemben a „privát világban" mozognak,
a gyermekek és idősek gondozásának, a háztartásnak, a szomszédságnak a világában; az ő ille-
tékességük az emberi viszonyok tartományában van. Ám az alapvet ő döntések, melyek életün-
ket — méghozzá privát életünket is — meghatározzák, a férfiak „nyilvános világában" szület-
nek. Ezért nem rendelkeznek a n ők ugyanolyan lehetőségekkel a társadalmi
döntésfolyamatokban való részvételben, a politikai, gazdasági, társadalmi hatalomból és befo-
lyásból való részesedésben. E két „világban" igen különböz ő értékek érvényesek: érvényesülé-
si képesség és hatékonyság a férfiakéban, türelem, tapintat a n őkében.
Anna: A n ők azonban egyre inkább integrálódnak a keres ők világába. Növekv ő foglalkoztatá-
suk, aktív jelenlétük a munka világában azt jelenti, hogy csupán id ő kérdése, hogy a szerepek
elosztása és a térbeli viselkedés, a térfelhasználás ettől el nem választható különbségei el-
tűnjenek.
Berta: A nők tényleges integrálódásától a keres ők világába ma még nagyon messze vagyunk,
noha az 1980-as népszámlálás adatai szerint a svájci n ők több mint 34 % -a aktív kereső. Ahhoz,
hogy ez megvalósuljon, úgy a nőknek mint a férfiaknak mélyrehatóan változtatni kellene a tár-
sadalmi munkamegosztáshoz való viszonyán. A keres ők világában a nők még ma is csak
„vendég-munkavállalók" (Haller 1981), s mint ilyenek „csak átmenetileg jelenlév ő" s nem tel-
jes értékű munkaerőként kerülnek besorolásra.
A szerepek e felosztásán a n ők nagymértékű foglalkoztatása sem változtat alapvet ően, ha ez
a szerepfelosztás nem tudatosul, ha senki nincs, aki megfogalmazná és megkérd őjelezné. Igen
jól látható ez mondjuk a volt NDK példáján, ahol a n ők több mint 90 % -os foglalkoztatottságuk
mellett továbbra is jóformán kizárólag a háztartási, családi gyermeknevelési munka illetékesei
voltak. Az állam dícséretes módon támogatta (bölcsödék stb.) ugyan őket, a férjeik viszont
alig! A munkavállalás egyrészt ugyan azt jelenti, hogy a n ők részt kaphatnak a nyilvános világ-
ban, és ezáltal bizonyos anyagi függetlenségre is szert tesznek, másrészt azonban a családi és
háztartási munkák terhét nem veszi el t őlük. Mindez egy rendkívül nagy kettős megterheléshez
vezet, és egyúttal megint csak a munkahely világában való részvétel „gender'Ifügg ő, egyenlőt-
len feltételeihez, hisz azoknak az asszonyoknak, akiknek hivatásukban és háztartásukban
egyaránt helyt kell állniok, nem marad energiájuk szakmai karrierjük egyengetésére. És min-
den gazdasági válság azzal jár, hogy az asszonyokat ismét hazaküldik. Mihelyst növekszik a
munkanélküliségi arány, a n őket bocsátják el el őször. Mindez bármelyik országban és bármikor
megfigyelhető, jelenleg a kelet-európai országokban is.
Anna: És hogyan kapcsolódik mindez a geográfiához?
Berta: Mivel a nők és a férfiak számára a társadalom eltér ő feladatokat ír el ő, térbeli viselke-
désük is különbözik. Ha a geográfia mint térrel foglalkozó tudomány komolyan veszi magát,
kutatásaiban nem beszélhet többé „lakókról" vagy „munkaer őről" anélkül, hogy a nemek sze-
rinti differenciálódásról ne szólna. Ellenkezőleg, kutatási irányaiban, vizsgálataiban figyelem-
be kell vennie a társadalmi rétegz ődésnek nem pusztán társadalmi osztályok, hanem nemek
szerinti összetevőit is. Tudomásul kell vennie, hogy társadalmunkban férfiak és n ők nem azonos
módon viselkednek, a tudáshoz, hatalomhoz, információhoz és térhez nem egyformán jutnak
hozzá, s éppen ezért térre vonatkozó igényeik és szükségleteik is különböz őek.
Anna: Bizonyára igaz, hogy a n ők nemigen jutnak szóhoz a geográfia tudományában, ezt
Elisabeth Bäschlin Roques : A geográfia nőnemű - Atlasz mégis férfi
fiktív beszélgetés a geográfiai kutatás szereplőiről és tartalmairól
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 37-41. p.
TÉT 1993 • 1-2 A geográfia n őnemű 39
i'azolják az általad elmondottak is a hiányzó professzorasszonyokról. Azt jelentené ez, hogy
á nők a geográfiában tartalmilag is hátrányban lennének? A tudományos kutatás mégiscsak
a tények objektív bemutatására törekszik. Nem úgy van-e inkább, hogy a geográfiai kutatás
kezdeteit ől az egész népességre kiterjeszti figyelmét? A geográfia végülis olyan problémákkal
kglalkozik, mint például az ember, tehát a férfi és a n ő viszonyával természeti környezetéhez.
Berta: Férfiak és nő k viszonya „környezetükhöz" gyakran éppen hogy nem egyforma. Ha
Jz afrikai asszonyok a család táplálkozásáért, a víz és a fa napi beszerzéséért felel ősek, akkor
Os prioritásaik és igényeik vannak, minta férfiaknak, akik egy exportorientált mez őgazdaság-
tan dolgoznak, vagy a hivatalnoki hierarchiában jobb pozícióért küzdenek.
És ha Csernobil után vagy nyári szmog esetén nyugat-európai szakért ők úgy vélekednek,
hogy jobb, ha a kisgyerekek nem játszanak a szabad leveg őn, és jobb, ha nem isznak több tejet,
és persze gyümölcsöt se egyenek, akkor a n ők, az anyák azok, akik eme bölcs tanácsok követ-
kezményeit, vagyis a többletmunkát viselik.
A nők és férfiak eltérő életvilágbeli tapasztalatai közvetlen összefüggésben állnak a kutatás
ellveivel és gyakorlatával, hisz a tudományos élet nem légüres térben zajlik. A kutató, legyen
♦ rfi vagy nő, egy konkrét társadalmi összefüggésben, világszemléleti köt ődésben él. Az életta-
i
sztalatok, a világnézet, a kutatásban eddig nyert ismeretek, belátások határozzák meg kérdés-
f ltevéseit és problémaérzékelését, ezek alapján építi föl kutatásait, s ez ismét csak meghatároz-
a kutatás eredményeinek percepcióját és interpretációját. A geográfiában is az a jellemz ő,
gy a tudományos kutatás irányait és tartalmait férfiak, és férfiak életösszefüggései határozzák
eg. A feminista geográfusok a nőket és a nők speciális élethelyzetét akarják a kutatási meg-
- zelítések és tartalmak között megjelentetni, „láthatóvá" tenni. Hallassák végre a n ők is a
s vukat! Ezt egyébként — részben a n őmozgalmak határása — egyre inkább férfiak is kö-
telik.
Anna: A geográfiai kutatás legmagasabb célja mindeddig az értékmentesség volt. Ti azonban
társadalmi változásokat akartok elérni. Nem ellentmondás ez?
Berta: Ez igaz, a feminista kutatás célja, hogy a n ők cselekvőként és kutatottként egyaránt
h!átrányos megkülönböztetését megváltoztassa, hogy ebben a n ők aktív együttműködésére tá-
rUaszkodjon, így hát nem lehet értékmentes, hanem állást kell foglalnia; „pártos" egy hátrá-
nyos helyzetű csoport javára. Lehetséges-e azonban, hogy egy társadalom- vagy gazdaságfóld-
r jzi kutatás, amely az igazságtalan elosztás társadalmi szituációját írja le, állásfoglalás nélkül
te gye ezt, s a szituációt mint olyat, „értékmentesen" írja le? Éppen nem a fennálló rend(ellenes-
ség) szolgálatában teszi-e ezt? Úgy gondolom, a geográfiával foglalkozó férfiak és n ők ebben
az értelemben is újra górcs ő alá vehetnék saját kutatásaikat.
Anna: Miként akartok ezen változtatni?
Berta: Első dolgunk a felvilágosítás! Azt gondolom ugyanis, hogy a legtöbb geográfus nem
tudatos megfontolásból rekesztette ki a n őket kutatásaiból, hanem azért, mert a probléma szá-
ukra nem tudatosult. Szeretnénk a nemek szerinti szerepmagatartást és ennek térbeli követ-
k zményeit tematizálni, tudatosítani azt, hogy nemspecifikus kutatásokra van szükség ahhoz,
h gy a társadalmi valóság megragadható legyen.
Anna: Nos, a nők mégiscsak megjelentek eddig is a kulturgeográfiai kutatásokban. Vagy lát-
l már valaha korpiramist nők nélkül? Akárcsak a férfiak, és n ők is laknak, ingáznak...
Berta: Valóban ezt teszik?
Elisabeth Bäschlin Roques : A geográfia nőnemű - Atlasz mégis férfi
fiktív beszélgetés a geográfiai kutatás szereplőiről és tartalmairól
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 37-41. p.
40 Elisabeth Béischlin Roques TÉT 1993.1 - 2
Nézzük csak mondjuk az „ingázókat". A fiataloknál valóban alig van különbség az ingázó
magatartásban lányok és fiúk között. Mind iskolába járnak vagy szakmát tanulnak, s hetente
kétszer ingáznak iskolájuk és lakóhelyük között. A 30 és 40 közötti svájci n ők nagy része azon-
ban már nem jár el dolgozni, hanem gyermekeir ől és háztartásáról gondoskodik. Lakóhelyük
egyben munkahelyükké vált.
Ezek az asszonyok els ősorban a lakónegyedben, az őket körülvevő lakókörnyezetben mozog-
nak. Mobilitásuk az olyan keretfeltételektől fúgg mint a háztartás, a gyerekek tanterve, a férj
munkaideje, a családtagok szabadid őigényei (pl. a gyerekek zene- és sportoktatása). Ezért aztán
sajátos igényeik vannak a nyilvános közlekedés lehetőségeit illetően is. Jó buszcsatlakozásokra
van szükségük délel őtt és délután, hogy a városba jussanak. Mivel legtöbbször a férfi az
— részben szakmai, részben társadami okokból —, aki a családi autóval rendelkezik, a n ők
mobilitása meglehetősen korlátozott. Térbeni viselkedésük ezért aztán meglehet ősen eltér a
dolgozni járó férfiakétól. Egészében véve nem tesznek meg kisebb távolságokat egy hét alatt,
minta férfiak, de ez a mennyiség sok, kis körben megtett ide-odajárkálásból jön össze: lakáson
belül, a lakás és az óvoda között, a szomszédasszonyhoz, az üzletbe járnak, kis sétákat tesznek
a gyerekekkel.
Harminc esztendővel ezelőtt amerikai és nyugat-európai tervez ők vezették be a „zöld öz-
vegy" fogalmát. Azokra a háziasszonyokra gondoltak, akik a városi agglomerációk peremén
a hatvanas években fölépített lakónegyedekben töltötték gyermekeik társaságában napjaikat,
s egészen más napi életmenetet vezettek, mint a városközpontokban dolgozó férjeik. S noha
a fogalom hamarosan a médiák kedvelt divatfogalma lett, s noha az alkalmazott geográfiában
is gyakran találkozunk vele, meglep ő, hogy tulajdonképpeni jelentése, tudniillik férfiak és n ők
eltérő térbeli magatartása, nem rögzült a geográfusok és építészek tudatában.
Így például a mai napig nemigen kérdezték meg a háziasszonyokat, milyennek is szeretnék
látni lakásukat. Különben már régen újra nagy, kedélyes és elkülönül ő konyhákat építenének
ehelyett a huzatos konyha-étkez ősarok-lakótér-előszoba táj helyett — amely a hatvanas évek
körül vált szokásossá —, ahol a családtagoknak, különösen a háziasszonyoknak nincs hová elhú-
zódniok. Hasonló érvényes a hatalmas „senki földje'Igyepterületekre is a tömbházak között,
ahol néha-néha futballpályát alakítanak ki, ahová azonban senki nem ülne le egy kedélyes tere-
ferére, vagy akár csak napozni, hisz úgy érezhetné magát, mint a kirakatban. Lehet, hogy a
nők e zöldfelületek helyén inkább kiskerteket látnának szívesen, melyek fölszabadulnának a
kis, intenzív privátgazdálkodás számára.
Anna: Számodra melyek egy feminista geográfia speciális elméleti súlypontjai?
Berta: A feminista geográfiai kutatásnak például föl kellene tennie a kérdést, milyen lenne
egy olyan társadalom térbeli szervez ődése, amely nem ismeri többé a nemek szerinti szerep-
megosztást, vagy hogy milyen lakás- és településformák engednék meg, hogy mindkét nem
mindkét „világot" együtt, s egyforma mértékben alakíthassa.
Anna: Mit csináltatok eddig mint a Feminista Geográfia Munkacsoport?
Berta: Munkacsoportunkkal és a Körlevéllel igyekeztünk a németnyelv ű geográfiában egy
állandó jelenlétre szert tenni. Ezen oknál fogva az utóbbi német Geográfus Napokon vagy
Ausztriában a Regionális Kutatások Munkacsoportjának rendezvényein munkacsoportunk
nyilvános üléseket szervezett, el őadásokkal, emellett magunk is rendeztünk programokat, ta-
lálkozókat, többek között angol kollégan őkkel, legutóbb 1992 tavaszán.
Elisabeth Bäschlin Roques : A geográfia nőnemű - Atlasz mégis férfi
fiktív beszélgetés a geográfiai kutatás szereplőiről és tartalmairól
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 37-41. p.
TÉT 1993 • 1-2 A geográfia nőnemű 41
Csoportunkban a Berni Egyetem geográfiai tanszékén már 1988 nyári szemeszterén hozzá-
4gtunk a feminista geográfia és a feminista kutatás irodalmának olvasásához és földolgozásá-
hoz. Eközben a munka fogalma hamarosan kulcsfogalommá kristályosodott ki számunkra. (Mi
a,munka? Azonos lenne a bérmunkával? Mi a helyzet a házimunkával, mi az önkéntes szociális
Munkával: hogyan rendezhet ők ezek? Létezik-e hierarchia e munkaformák között? Milyen
«sszefüggések vannak közöttük? Milyen térbeli kihatásaik vannak?) A téli szemeszteren aztán
Mindezt kritikai olvasószemináriummal folytattuk a „n ő és munka" témakörben. Ennek ered-
ménye lett egy licentiátusi dolgozat a munkaer ő flexibilizálásának témájában. További munkák
fbglalkoztak a falusi térségek munkamegosztási problémáival a harmadik világban. Jelenleg
néhány diákunk a „nő és a biztonság városainkban" témában dolgozik.
Anna: Mit akarnak elérni a munkacsoporttal és a Körlevéllel?
Berta: Legfontosabb célunk a kommunikáció és egy hálózat kialakítása a geográftisok között,
diáklányokat és professzorasszonyokat egyaránt beleértve. Szeretnénk bátorítani a geográfuso-
ldat, hogy tudatosan állítsák a n őket kutatásaik centrumába, hogy n őket érintő kérdéseket vesse-
nek fel, fogalmazzanak meg, hogy vállalkozzanak feminista problémafelvetésekre. Mindezt tu-
datosan tesszük az eddigi kutatás ellensúlyaként, ahol a n ők láthatatlanok voltak mindaddig,
amíg a „gender geography" magától értet ődő nem lett. A Körlevél csak egy apró kezdet, hogy
a, nőknek, akik gyakran érzik magukat egyedül intézetükben, a szolidaritás érzését és valame-
les morális támogatást nyújtsunk. A különböző városok, Frankfurt, Freiburg, Wien, Tübin-
glen, Hamburg stb. egyetemein helyi munkacsoportok működnek, többnyire diáklányok részvé-
tblével, akiket nyilvános levelünkkel szintén er ősíteni szeretnénk.
Kezdeményezésünk szimbolikus kifejezése a „geo-boszi", amelyik glóbuszunkat díszíti, és
a földgömb központjában áll. Hisz nem csupán az európai, hanem az egész világ asszonyairól,
1 nyairól van szó.
Irodalom
Baller, G. (1981) Frauen und Mánner. Partnerschaft oder Gleichmacherei? Versorgungsunabhüngigkeit fúr alle. Bern:
Zytglogge Verlag.
Báschlin Roques, E., Wastl-Walter, D. (1991) Frauenarbeit und Lebenszusammenhang. Mitteilungen des Arbeitskreises
flir Regionalforschung. Sonderband 4, Wien.
4ilchenmann, U. (1992) Flexibel oder flexibisiert? Chancen und Fallen der Teilzeitarbeit für Frauen. Schriftenreihe
feministische Wissenschaft, Zürich:efef-Verlag.
fordító rövid megjegyzése: A német nyelvnek az a sajátossága, hogy létezik benne a grammatikai nem, a der-die-das
nyolult, józan ésszel nem mindig követhető indA7Ása, a feminista érzékenység korszakában nyelvi reformokhoz, újítá-
s i khoz vezetett. És b őbeszédűséghez. Eleddig a semlegesnek tűnő, ám a férfi hegemóniát kifejező és elleplező foglalko-
.. nevek, megszólítások szerepeltek, mint például a Geograph vagy a Soziologe, vagy mondjuk a Mitbürger. Ma szigo-
. I meg kell különböztetni a Geographin-t a Geographtól, politikusok beszédei ma már külön köszöntik a
lgártársnöket és polgártársakat, és így tovább. Erre ügyelni illik. A legjelent ősebb, s csak az igazán alternatív érzület ű
blicisztikában használt újítás a „man" általános alany feminizálása „frau'lá. Ausztriai tartózkodásomnak elején
ndez meglehetősen fárasztónak, s néha görcsösnek is hatott; megszokás kérdése az egész. Mindenesetre a mi nyel-
nlcre a legjobb igyekezettel sem fordíthatók le az említett lelemények. Ebb ől csupán az következik, hogy ahol a
egben a geográfus szó szerepel, ott a szerz ő mindig a geográfiát űző női személyekre gondol.
Fordította: Váradi Monika Mária
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 42. p.