Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
Tér és Társadalom 7. 1993.1-2: 19-36
FÖLDRAJZ ÉS FEMINIZMUS:
ÖSSZETALÁLKOZÓ VILÁGOK? *
(Geography and feminism: worlds in collision?)
SUSAN HANSON
„A feminista kritika alapját olyan gondolatok és megfigyelések alkotják, amelyek — bár nem törik szét a mindennapi
élet tapasztalatainak kereteit — túllépnek bizonyos férfiak mindennapi tapasztalatain." (Heilbrun 1990, 199. o.)
A Carolyn Heilbrun által megfogalmazott gondolat, amely a feminista irodalomkritikát a
scifi-hez is hasonlítja, arra késztet, hogy újraértékeljem a feminizmus és a geográfia kapcsola-
tát. Tényleg van értelme annak, hogy a feminizmust a science fiction egyik formájaként képzel-
jük el? Vajon a feminizmus csak egy földöntúli kapcsolatban állítható a földrajztudomány föld-
hözragadt szemléletmódja mellé? Valóban két idegen világ találkozik itt össze?
A feministákat gyakran hasonlítják ismeretlen bolygókról támadó lényekhez — idegen, rút
női harcosok ők, aldk azért érkeznek ide, hogy a földi élet nyájas nyugalmát és megállapodott
rendjét lerombolják. Tény, hogy a földöntúli világból érkez őktől való félelem nemigen külön-
bözik attól a riadalomtól, amelyet a feminizmus szó sokakban kivált: mindkett ő az ismeretlentől
és a változásoktól való rettegésben gyökerezik. Merthogy a feminizmus valóban fontos változá-
sok szükségességéről beszél.
A feministák által szorgalmazott változások a „földi" tudományok közül talán a geográfia
számára ragadhatók meg a legkönnyebben. A többnyire férfi irodalomtudósokkal ellentétben,
akikre Carolyn Heilbrun utal, a földrajzosoknak nincs szükségük arra, hogy a feminizmust
a saját tapasztalataikon túlmen ő gondolkodásmódnak tartsák; így nem kell, hogy a földrajztu-
domány és a feminizmus idegen világot alkosson egymás számára. E két tudományterület
ugyanis olyan tradíciókkal rendelkezik, amelyek meg őrzése és kölcsönös gyarapítása mindket-
tő gazdagodását szolgálhatja. Így például a földrajz és a feminizmus egyaránt olyan intellektuá-
lis tevékenység, amely nehezen sorolható be a meglev ő tudományos diszciplínák sorába; mind-
kettő számára alapvető kihívás a társadalom és az élet mindennapi sajátosságainak elméleti
magyarázata. Ha feminista társadalomkritika és a földrajztudomány manapság azzal a gondo-
lattal kacérkodnak, hogy hatást gyakorolnak egymásra, el őször alaposabban meg kell ismer-
niük tradícióik közös pontjait'.
Természetesen lényegi különbségek is jellemzik a földrajztudomány és a feminizmus m űve-
lőinek eszmevilágát. A feminista gondolat középpontjában az a meggy őződés áll, hogy a nemek
(gender) társadalmi szerepe a társadalmi folyamatok fontos szervez őelve volt és marad. Vágyis
minden olyan kísérlet, amely ezen elv kiiktatásával próbálja a világot magyarázni, alapvet ően
elhibázott. Ugyanakkor a földrajztudomány kérdésfeltevéseinek alapját a hely, a tér és az elhe-
lyezkedés nem társadalmilag definiált kategóriái alkotják. E tanulmányban azokat az elméleti
sarkköveket kísérlem meg felvázolni, amelyék a fenti sajátosságok ellenére is összekötik e két
*A fordítás Susan Hanson: Geography and feminism: worlds in collision? című előadása (IGU Gender and Geography
Study Group Pre-Congress Symposium, New Brunswick, NJ, USA, August 2-7, 1992), illetve ugyanilyen címmel
az The Annals of the AAG, 1992, 82 (4). számában (pp. 569-586) közölt cikke alapján készült.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
20 Susan Hanson TÉT 1993 s 1-2
említett diszciplína tradícióit; vagyis a mindennapi élet, a társadalmi kontextus és a különböz ő-
ségek fontossága.
Mielőtt belevágnék e három gondolat elemzésébe, egy kis kitér őt kell tennem, hogy a femi-
nista társadalomkritikát magát bemutassam, amelyet oly sok értetlenség kísér különböz ő tudo-
mányos körökben. Az értelmező szótár mindig hasznos, ám sohasem kielégít ő kiindulási pontot
jelent az efféle bemutatásokhoz. A Webster-szótár a feminizmust a „nemek közötti politikai,
társadalmi és gazdasági egyenl ő tlenségek elmélete'=ként definiálja. A feministák önértelmezé-
se sokban finomítja az értelmez ő szótár meghatározását. „A feministák megkérd őjelezik a nemi
szerepeknek a társadalom és a kultúra által meghatározott jelenlegi rendjét és ennek megváltoz-
tatásán fáradoznak; a remélt változások nagyobb hatalmat adnak a n őknek, miközben a teljes
hatalmi struktúrát megkérd őjelezik" (Heilbrun 1991, 3. o.).
A feminizmus fenti definíciói magukba foglalják azt az alapvet ő ellentétet, amely a valós
és egy elképzelt világ között feszül. Vagyis, a feminista gondolata nemi különböz őségek lencsé-
jén keresztül szemléli a világot, miközben olyan társadalom megteremtésén munkálkodik,
amelyben a nemi szerepek megsz űnnek a lehetőségek és erőforrások elosztásának meghatározó
aspektusának lenni. A feministák gyakran használnak térbeli metaforákat írásaikban a létez ő
világ jellemzésére és az elképzelt megjelenítésére. A feminista költ ő, Adrienne Rich például
a „hely politikájáról" ír (1986); legutóbbi könyvének címe pedig, An Atlas of the Difficult World
(A világ problémáinak atlasza 1991), szintén olyan gondolatokra utal, amelyeknek adekvát kife-
jező i a geográfiai metaforák és hasonlatok. A feminista tudománykritika kiemelked ő alakja,
Donna Haraway (1991) „szituáció-függ ő tudásról" értekezik, amelyen „meghatározott helyze-
tekben" fogant írást és beszédmódot ért. A fenti és más feminista szerz ők térképekre, atla-
szokra, térre, elhelyezkedésre, valamint utakra, irányokra, hálózatokra, határokra, „lokális"
és „globális" dimenziókra való gyakori utalással fejtik ki nézeteiket.
Úgy tűnik tehát, hogy a feminista gondolkodók olyan nyelvet használnak, amelyet a földraj-
zosok minden további nélkül megértenek. De vajon ugyanazt gondolják-e a feministák és a
földrajzosok, amikor bizonyos kategóriákat használnak? A válasz talán az lehetne, hogy „vala-
mennyire igen, de nem igazán". Nem kétséges, a feministák és a földrajzosok ugyanazon a tala-
jon állnak, ám hátukat ma még inkább egymásnak vetik. Remélem azonban, hogy hamarosan
szemtől szembe tudnak majd beszélgetni egymással.
Feminizmus és geográfia: közös alapok
A mindennapi tapasztalat fontossága
A feminizmus és a földrajz egymással találkozó érdekl ődési területeinek középpontjában a
mindennapi élet konkrét és józan tapasztalatai állnak. Mindkét tudományág tehát az emberek
tapasztalatainak jelentő ségét kívánja megmagyarázni'. Virgina Woolf (1966, 107. o.) szavaival
élve, „ne vegyük magától értetődő nek, hogy az élet a maga teljességében a nagy dolgokban
jelenik meg és nem pedig azokban, amelyeket jelentéktelennek hiszünk".
A földrajztudomány a tér, a hely és a fekvés szerepének központba állításával, még teoretikus
vállalkozásaiban is, természetes módon köt ődik a materiális világhoz. E tudomány azt vizsgál-
ja, hogy az emberek hogyan használják a teret mindennapi életük formálása során. Ugyanak-
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
- T 1993.1 2
- Földrajz és feminizmus 21
10r, a földrajzi képzelet analitikus kérdésfeltevésekkel közeledik ahhoz, amit az emberek általá-
an magától értetődő nek tartanak (Eyles 1988). A megélt tapasztalat alapvet ően fontos kategó-
a a feminista kutatások számára is. Mascia-Lees és mások (1989, 23. o.) hangsúlyozzák, hogy
, a feminizmus elméleti alapvetései a n ők helyzetét formáló társadalmi gyakorlat elemzéséb ől
ednek". Westkott úgy látja (1979), hogy a feminista gondolkodásmódnak a konkrét emberi
pasztalatokban gyökerez ő mivolta részben abból a tényb ől fakad, hogy a történelem folyamán
nők mindig is a háztartás, a család mindennapi szükségleteinek megszervezéséért viseltek
lelőséget. Így, a nemek különböz őségnek gondolata maga is a mindennapi élet folytonosan
i métlődő interakcióinak terméke (West és Zimmerman 1991; Moore 1988, 37. o.).
A mindennapi tapasztalatból kiinduló kérdésfeltevések nem jelentik az elméletalkotásról való
1 mondást. A földrajztudomány és a feminista kritika egyaránt már jó ideje küszködik a speciá-
1 s és az absztrakt ismereteket hordozó gondolatok ötvözésének problémájával. Az evilági lét
pasztatataiból merítkező elméleti feltevések ugyanis nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy
elmélet lényege, hogy magyarázattal szolgáljon a vizsgált tapasztalatok mibenlétére. A konk-
r t és az általános szint közötti találkozás története hasonló pályán mozgott a két vizsgált tudo-
ányterületen. Az 1950-es évek végének és az 1960-as éveknek a földrajzi elméletei tudatosan
t rekedtek egy meglehet ő sen absztrakt megközelítésmód kidolgozására. Így a hely szerepét
vette a távolság univerzális kategóriája, amely átfogó magyarázatot kívánt adni a teret formáló
rsadalmi folyamatokra. A legutóbbi években a geográfusok túljutottak a távolság fogalmához
ó szenvedélyes ragaszkodásukon. Újra felfedezték a hely fontosságát, amely helyeket — töb-
• - k között — a távolság teremt.
Hasonló eszmetörténeti fordulatot figyelhetünk meg a feminista gondolkodásban is. A pat-
r archátus, vagyis az a társadalmi rend, amelyben a férfiak uralkodnak a n ők felett, kezdetben
rtől és időtől függetlenül létez ő, univerzális kategória volt. A feministák abból az alapvet ő
rdésből indultak ki, hogy vajon mi bújik meg amögött, hogy a n ők mindenütt és mindenkor
ávetett szerepet játszottak a férfiak mellett (Moore 1988). Az elmúlt évtizedben a feminista
• itika máshogy közelíti meg a „patriarchátus problémát". Mára a n ők elnyomását egyetlen
• ban kereső elméletek átadták a helyüket a nemek társadalmi szerepét konkrét történelmi szi-
ációkban, meghatározott helyeken elemz ő megközelítéseknek (lásd pl. Rosaldo 1980; Walby
1 , 89; Foord és Gregson 1986; Acker 1989). A patriarchátust, mint általános kategóriát, egyre
vesebben használják kulcsfogalomként; e funkciót a nemi szerepek (gender) koncepciója lát-
s ik átvenni, amely a „férfiak és n ők közötti strukturális, kölcsönös és szimbolikus különböz ő-
s geket egyesíti" (Acker 1989, 238. o.). Amint azt Adrienne Rich (1986, 214. o.) összefoglalja:
, Ha valami fontosat tanult a huszadik század végi feminista gondolkodás az elmúlt néhány
é ben, akkor az az, hogy a ,mindig' kijelentés kizárja a látókörükb ől azokat a kérdéseket, ame-
1 ek a lényegre kérdeznek rá: mikor, hol, és milyen körülmények esetében igazak az állítása-
i ?". A földrajzosok ehhez hozzátehetik a „milyen léptékben?" kérdést is.
kontextus fontosságának szempontja
A feminista kritikának a kontextus iránti tisztelete abban a meggy őződésben gyökerezik, mi-
s erint nincs univerzálisan érvényes perspektíva tudásunk formálására. Ha valamit univerzális
azságként állítanak elénk, azt Nagel (1986) kifejezésével élve, olyan néz őpontból ítélik ilyen-
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
22 Susan Hanson TÉT 1993.1-2
nek, amely „sehova" sem köthet ő. Más szóval tehát, mindenfajta tudás szubjektív ítéleteken
alapul (Deutsche 1990, 1991). Hangsúlyozván a kontextus fontosságát a tudás alakulásában,
egyes feministák a szituációba ágyazott megismerés elvének elfogadását és e konkrét szituációk
megismerésének szükségességét hirdetik (lásd mindenekel őtt Harding 1990; Haraway 1991, 9.
fejezet). Alaptételük leszögezi, hogy a kontextus, vagyis a hely, amelyet a megismer ő ember
elfoglal a világban, alapvet ően formálja világképét, és következésképp azt, hogy mit lát fontos-
nak és megismerésre érdemesnek a világból. A kontextus tehát alakítja azokat a koncepciókat
és történeteket, amelyek segítségével az ember leírja és magyarázza maga körül a világot.
Amikor a feministák a kontextus, a pozíció-meghatározás (positionality), az elhelyezkedés,
a szituációba-ágyazottság kifejezéseket használják, a társadalmi tér viszonyaira gondolnak,
nem pedig a földrajzi tér jellemz őire. Itt az elhelyezkedés a mindennapi életbe való betagolódás
metaforájaként jelenik meg. A történész, Laura Thatcher Ulrich (1990) remek példával bizo-
nyítja, hogyan hangolja át látásmódunkat helyzetünk sajátos mivolta. Ulrich egy XVIII. század
végén élt amerikai háziasszony naplóját hasonlítja össze egy férfi orvos feljegyzéseivel, aki
történetesen résztvevője volt mindazon eseményeknek, amelyeket a háziasszony megörökített.
A két személy két egészen különböző regényt hagyott az utókorra. A feminista biológus, Donna
Haraway (1991) szintén izgalmas történetet elemez: primatológusok — társadalmi hovatartozá-
suktól függően — az eml ősök ugyanazon csoportjait vizsgálva egészen különböz ő viselkedés-
módokat regisztráltak, és élesen elüt ő magyarázatokat és elméleteket dolgoztak ki az állatok
társas szervezetér ől.
A földrajzosok között a kontextus iránti fogékonyság abban nyilvánul meg, hogy az esemé-
nyeket és tárgyakat a „földön", a térképen, vagyis meghatározott id őben és térben figyelik meg.
Ebből nem következik, hogy a kontextus fogalma csakis lokális dimenziót jelöl, vagy, hogy
statikus, változatlanságba zárt, szigorúan körülhatárolt régiókra értend ő. A kontextus leg-
inkább egy területet definiál, valamint annak kapcsolódását más csomópontokhoz, utakhoz,
térségekhez, léptékekhez. Doreen Massey (1991, 276. o.) szerint — aki Nigel Thrift gondolatait
fejleszti tovább — helyek és kontextusok úgy képzelhet ők el, mint különféle helyszínek és a
közöttük létrejövő interakciók. Ez utóbbiak pedig nem mások, mint mozgások, összekapcsoló-
dások és összeütközések.
Amikor tehát „szituációba ágyazott" tudásról szólnak, a feminista kritikusok olyasfajta meg-
határozottságról beszélnek, mint amilyet a geográfusok által használt földrajzi környezet fogal-
ma takar. De mint említettük, a feminista gondolkodók számára a „szituáció" maga nem azonos
a földrajzi környezettel. Megszívlelend ő Donna Haraway javaslata, miszerint a feminista identi-
tások részleges, ellentmondásos, lezáratlan és kételkedésre épül ő konstrukciók. Bármiféle
megközelítés beágyazottságát hirdetve, Haraway úgy véli, hogy a feministák „objektivitása"
is szituációba ágyazott tudást jelent (1991, 188. o.) és limitált területen való érvényességet impli-
kál (1991, 190. o.). Továbbá, ha ezek a szituációk egyáltalán körülhatároltak, akkor olyan hatá-
rokkal, amelyeket mi magunk húzunk meg és amelyek átereszt őek, porózusak és helyenként
átszakíthatók is. „A határok társadalmi interakciók nyomán öltenek testet, kijelölésük sajátos
térképrajzolási gyakorlatot jelent. A megismerés tárgyai tehát nem élnek független életet; a
határok kijelölése során válnak azzá, amik" (1991, 200-201. o.). Az ily módon körülhatárolt
szituációk mégsem fix földrajzi pontok, hisz interakciók hálóján keresztül kapcsolódnak egy-
máshoz; valójában „csomópontok egy adott területen" (1991, 195. o.).
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
4 T 1993.1-2 Földrajz és feminizmus 23
Haraway szerint a szituációba ágyazott és ezért részleges tudás koncepciója életképes alterna-
tva a relativizmussal szemben. Ezenkívül eleget tesz annak a követelménynek is, hogy a gon-
dplkodó ember felelősséget vállaljon néz őpontja sajátosságaiért és tudásának tartalmáért.
,;Nem a totalizáló és magát kizárólagosnak mutató néz őpont a relativizmus alternatívája, ha-
i*ni azok a tudásszeletek, amelyek részlegesek, meghatározott helyhez köt ődnek és olyan kap-
csolódásokra képesek, amelyeket szolidaritásnak nevezünk." (1991, 191. o.) A szemlél ődő em-
bpr saját társadalmi helyzetének explicit bemutatása nyomán állíthatja, hogy „valahonnan
bpszél" és ezért felel ősséget vállal, valamint képes belátni, hogy állításai miért éppen azt a
tártalmat hordozzák, amit.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a feminizmus és a geográfia egyaránt hisz a hely fogalmának
jelentőségében. Bár a feministák nem feltétlen gondolkodnak földrajzi kategóriákban, a földraj-
zpsok pedig nem szükségszerűen asszociálnak kulturális terekre, mindkét szakterület szembe-
találkozik a „hely" és a „tér" fogalmának nyitott és cseppfolyós, ugyanakkor sajátosan jel-
lemző tartalmával.
különböz őségek jelentősége
Mind a földrajz, mind a feminista elméletek horizontján a kontextus fontosságának hangsú-
ljrozása elválaszthatatlanul összefügg a különböz őségek iránti fogékonysággal. A geográfia ki-
e elt figyelemmel kezeli a térbeli egyenl őtlenségeket és a helyszínekhez kapcsolódó sajátossá-
kat, ám eddig csak távolról mutatott érdekl ődést a nemek társadalmi szerepeinek
- lönbözősége iránt. Ugyanakkor a feministák, a n ői és férfi szerepek eltér ő perspektíváira
ncentrálva, nemigen szenteltek figyelmet a térbeli különbségeknek. Így hát a két gondolko-
'i tradíciónak van mit tanulnia egymástól a különböz őségek természetér ől.
A földrajztudományi kutatásokban rengeteg olyan megállapítás található, amely különböz ő-
s get és széttartó tendenciákat regisztrál. Számtalan geográfiai munka született, a lakóhelyi
s egregációról, a migráció irányát befolyásoló vonzó és taszító er őkről, valamint a diffúzióról
'nt a térbeli különbségeket csökkent ő folyamatról. Mégis, a földrajzosok nemigen mondtak
újat arról, hogyan is gondolkodunk a különbözőségekről3 . Ugyanakkor a feminista gondolko-
dók kitartóan kutatják a különböz őségek létrejöttét és jelentését, s nem utolsó sorban azt a moz-
t 'sító erőt, amellyel a különbségek az embereket társadalmi változások elérésre késztetik (Rich
86; Barrett 1987; Haraway 1991; Pratt 1984). A különböz őségek iránti fogékonyság vezette
a feministákat arra, hogy megismerkedjenek egyes földrajzi fogalmakkal (áramlatok, határok,
1dölcsönös függőségek). De többségük nem jutott el odáig, hogy a földrajztudomány olyan kate-
glóriáit is komolyan vegye, mint például a tér, a hely, a fekvés, a hálózat, amelyek ugyancsak
apvetőek a társadalmi különbségek generálása és mérséklése szempontjából. Hogyan er ősíti
'ldául a lakóhelyi szegregáció a társadalmi különbségek képzetét és hogyan gyengítik a mun-
elyi emberi kapcsolatok (Pratt és Hanson 1988)? Ezzel együtt is, a differenciákról való femi-
' sta gondolkodás jócskán eltávolodott a zárt, mozdulatlan, egyértelm űen lehatárolt és egymás-
I
s ütköző kategóriák alkalmazásától; ma már egy képlékeny hálózat állandóan változó
omópontjait keresi. A földrajztudomány berkeiben kutakodva, az intakt földrajzi régió
aradigmájáról a funkcionális földrajzi régió koncepciójára való áttérés szolgáltathat analóg
Idát.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
24 Susan Hanson TÉT 1993 • 1-2
A feminista gondolkodás erős kötődése a különbözőség fogalmához abból a ténybő fakad, l
hogy amint azt Mary Catherine Bates írja, „a társadalmi egyenl őtlenségek alapjait a különbsé-
gek tudatosítása adja" (1990, 72. o.). A patriarchális viszonyok — a nemek közötti különbségek
kihasználásával — a n őket a férfiakhoz képest alárendelt pozícióba rendelik. A nemek dualiz-
musa így két monolit kategóriát állít egymással szembe, amelyek közül a n ői minőségek a férfi
normákhoz képest deviánsnak s következésképp alacsonyabb rend űnek értékel ődnek (de Lau-
retis 1989; Westkott 1979; Mascia-Lees et. al 1989; Deutsche 1991). Paradox módon, bár a
patriarchális szemlélet „természett ől eredőnek" tekinti a nemek hierarchiáját, a férfi dominan-
ciát és a nő i alávetettséget csak aktív tanulási folyamat révén látja fenntarthatónak — gondoljunk
csak a nőknek járó kötelező férfiúi gyengédség szabályaira.
A feminista szerz ők ezért eljutottak oda, hogy feltegyék a kérdést: tudunk-e különböz őségről
a dominancia megszüntetése érdekében is szólni? Lehet-e hierarchia nélküli differenciákról
beszélni (Mascia-Lees et. al 1989, 29. o.)? És vajon honnan tudhatjuk, hogy a megfigyelt kü-
lönbségek valóban létezőek és létüket nemcsak valami mítosz hiteti el velünk? Antropológusok
megmutatták, hogy az elkülönültség és a differenciák léte nem jár együtt szükségszer űen hie-
rarchiák kialakulásával (Moore 1988, 32. o.). Diane Bell (1983) ausztrál bennszülöttek között
végzett vizsgálatai arról tanúskodnak, hogy bár férfiak és n ők elkülönölt szférákban tevékeny-
kednek, a nők mégsem szorulnak alárendelt pozícióba. Bateson (1990, 109. o.) egyenesen azt
javasolja, hogy mivel a különböz őségek kreatív energiákat szabadítanak fel, az er ő forrásává
válhatnak dominancia és gyengeség létrejötte nélkül is. Mindazonáltal, a feminista tradíció er ő-
sen megosztott abban a kérdésben, hogy vajon a nemek társadalmi különbségének megszünteté-
se vezet-e a n ői egyenjogúság eléréséhez. És ha igen, akkor az egyenjogúság vajon a mai, a
társadalom által maszkulinnak elismert értékek alapján szervez ődjön-e?
A probléma ismert történész szakért ője, Joan Scott (1990, 138. o.) a híres Sears-esetet 4 ele-
mezve úgy véli, hogy a kérdés ilyen dimenziókban történ ő felvetése (egyenlőség kontra külön-
bözőségek) nem is árnyalt, nem is célravezet ő, hisz „az egyenlőség nem kívánja a sajátosságok
felszámolását, a különböz ő ségek jelenléte pedig nem zárja ki az egyenjogúság elérését." Az
egyenlőség tehát egyenl ő bánásmódot jelent meghatározott kontextusokban és sajátos célok el-
érése érdekében. Scott és hozzá hasonlóan mások is (pl. Pringale 1988) meggy őzően hirdetik,
hogy a feministák édeskeveset érhetnek el azáltal, ha kihirdetik, hogy a férfiak és a n ők hasonló
vagy voltaképp ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak. Arra van inkább szükségünk, hogy felis-
merjük a társadalom „történelmileg változó sokarcúságát, amely sokkal összetettebb annál,
mint amit a férfi-n ő oppozíció láttatni képes" (Scott 1990, 143-144. o.).
A férfi-nő dichotómia egyébként mozgásba lendít más ellentétpárokat is, amelyeket a femi-
nista történész, Joy Parr (1990, 9. o.) „makacs dichotómiáknak" titulál, így a piaci/nem piaci,
nyilvános/magán és a természet/kultúra megkülönböztetéseket. Parr megfigyelései alapján, „a
nyugati tradícióknak megfelel ően, a dolgok jelentése különböző ségek megnevezése révén ala-
kul ki, e jelentések tisztázása pedig a jelenlét és a hiány koncentrációja és kiterjesztése révén
folyik. Leigázzuk a folyamatosság és szétszóródás megnyilvánulásait, hogy a körülöttünk léte-
ző világot rögzített tartalmú oppozíciók sorozataiba zárjuk. A másságokat pedig ezen oppozí-
ciók segítségével akarjuk megérteni. A feministák fontosnak érzik, hogy feltárják saját kezük
nyomát a fenti ellentétpárok megalkotásában és a velük együtt járó határok megrajzolásában"
(Parr 1990, 9. o.).
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
ÉT 1993 • 1-2 Földrajz és feminizmus 25
Ezt a gondolatot tükrözi az a törekvés is, amellyel a feminista kutatások megpróbálják árnyal-
tabban értelmezni a „n ő" fogalmát és nyitottá tenni a sokrét űség irányába, mindenekel őtt az
életkor, a szexuális irányultság, a társadalmi osztály, a faj és az etnikum dimenziói mentén.
A női nemet tagolttá tevő, szignifikáns különbségek felismerése arra késztetett számos feminis-
$t, hogy elgondolkodjon, vajon van-e a nőknek olyan egybeeső érdeke, amely alapján érdemes
zövetkezniük közös politikai célok elérésére. A különbségek el őtérbe kerülése pedig másokat
rra ösztönzött, hogy új perspektívákat nyissanak az e különbségek keletkezésér ől, hatásáról
s változásáról való elmélkedés számára. A továbbiakban ez utóbbi irányzatnak szentelek rész-
tesebb figyelmet, hisz az ide tartozó szerz ők — általában nem tudatosan — a geográfia tudo-
ányától kölcsönöznek bizonyos kulcsmetaforákat, hogy továbbfejlesszék gondolataikat arról,
ogyan változik a társadalom által használt kategóriák tartalma és egymáshoz való viszonya.
í Joan Scott (1990, 145. o.) például figyelmeztet arra a veszélyre, hogy egy duális rendszert
gy sokrétegű különbségekből állóra váltunk fel, ám az új kategóriákat ugyanúgy kemény hatá-
okkal vesszük körül. Vagyis, lebonthatjuk a régi nagy férfi/n ő dualizmust oly módon, hogy
zámos kisebb, nem kevésbé merev kategóriát alkotunk (pld. fehér, középkorú, értelmiségi n ő;
tin-amerikai, fiatal, fizikai dolgozó n ő)5 . Ha a „nő" örök kategóriáját temérdek apró szilánk-
törjük, amelyek mindegyike ugyanannak az érdeknek más-más formában történ ő megjelené-
e, akkor ez hasonló ahhoz, amikor azt hisszük, hogy a sok kis egységb ől álló földrajzi régió
ondolata valami mást képvisel az egy nagy intakt egység koncepciójához képest. A különböz ő-
égek sokféle dimenzióban való megjelenése tehát csak akkor innovatív gondolat, ha egyben
kategóriákat kijelölő határok képlékenységét, szituációtól függ ő változtathatóságát hirdeti.
A feminista tradíció tehát jócskán eltávolodott attól a szemlélett ől, amely a társadalmi diffe-
nciákat abszolút tartalommal rendelkez ő, szigorúan zárt kategóriákként kezelte. Ehelyett ma
ár azt kutatja, hogy a különböz őségek hogyan formálódnak meghatározott térben és id őben
ajló aktív cselekvések sorozataként. A tér és a hely fogalmainak el őtérbe kerülésével jött el
nak az ideje, hogy a geográfusok is hozzájáruljanak a különböz őségek új szellemben történ ő
1g
lfogásához. Neil Smith (1992) szavait idézve, a különbségek aktív konstruálásának gondolatá-
ól a társadalmi interakciók megfigyelése, és az ezen interakciók által létrehozott földrajzi di-
enziók és kapcsolatrendszerek vizsgálata következik. Továbbá, a differenciáknak aktív cse-
kvések eredményeként való megközelítése magával vonja a hasonlóságok és különbségek
gyüttes feltérképezését. Más szóval, e megközelítés elfogadja a kontextus meghatározó szere-
'nek koncepcióját és az általános (mi az, ami közös különféle helyek, csoportok és emberek
özött) és sajátos (mi különbözteti meg őket) attribútumok közti feszültség állandó jelenlétének
ondolatát. A különbözőség kérdésének lehetséges felfogásait elemezve tehát visszajutottunk
feministák és geográfusok közös elkötelezettségéhez, a kontextus vizsgálatához.
Ahol a feminizmus és a földrajz útjai keresztezik egymást:
a helyi munkaerő piac problémája
Az eddigiekhez képest kevésbé absztrakt szinten folytatom írásomat, nehogy meg kelljen
tagadnom, amit a feminizmusról és a geográfiáról a fentiekben mondtam. Létezik egy olyan
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
26 Susan Hanson TÉT 1993 .1 - 2
kutatási terület, ahol a szóban forgó két diszciplína útjai már korábban is összetalálkoztak, s
ez pedig a helyi munkaerőpiac problémája. Konkrét példáimat a Geraldine Pratt-tal és diák-
jaimmal közösen, Worcester (Massachusetts) városában az elmúlt években végzett kutatásaim-
ból merítettem. Elöljáróban annyit kell megállapítani, hogy a feminizmus és a földrajztudo-
mány találkozása — mivel számos hasonló elgondolás és feltevés jellemzi tradícióikat — nem
eredményezett mennydörgést és villámlást. Egymás útjainak keresztezése ehelyett megvilágo-
sító hatással volt mindkét diszciplína művelőire és a munkaerő-kutatásokra egyaránt. A min-
dennapi élet struktúrái, a különböz őségek, és a kontextus iránti érdekl ődés mind megjelenik
a helyi munkaerőpiacot elemző vizsgálatokban; ezek pedig tovább formálják elgondolásainkat
a nemek viszonyáról, a helyi sajátosságok szerepér ől és a munkáról.
Mindennapi élet és különböz őségek: az „evilági" absztrakciója
A helyi munkaerőpiac középpontjában a munkahely és az otthon kapcsolata áll. E kapcsolat
egyben a mindennapi élet alapvet ő viszonya is, és központi szerepe van a településhálózat föld-
rajzi értelmezésében is. Az otthon-munkahely kapcsolat ugyanakkor különböz ő módon alakítja
nők és férfiak életét, és sajátos térbeli viszonyokat eredményez.
A feminista társadalomkritika és a földrajz absztrakt kategóriaként kezelte a munka és az
otthon fogalmát: az el őbbit a magán és a nyilvános szféra dichotómiájaként, az utóbbit pedig
a tér két jól elkülönül ő pontjaként. Az otthon-munka absztrakció azonban el is tért egymástól
a két diszciplína eszmerendszerében. A feministák magánszféra/nyilvánosság koncepciója
megvilágította a társadalmi viszonyok nemek szerinti tagolódását, ám redukálta a földrajzi kö-
töttségek jelentőségét. A geográfia természetszer űleg a helyek elválasztottságát hangsúlyozta,
miközben elnézett a társadalmi kapcsolatok fontossága mellett. Végül is, az otthon és a munka
világa szimbolikus különállásának hangsúlyozása mindkét diszciplínában e két életszféra szem-
beállítottságát sugallta.
Mindkét szellemi kör elfogadta tehát a gazdasági (nyilvános) és a családi, illetve kisközösségi
(magán) tevékenységek elszakítottságának tényét, s ily módon mindkett őt kontextusából kisza-
kítva vizsgálta. A feminizmus és a geográfia útjainak összetalálkozásakor most egyben annak
is tanúi lehetünk, hogyan oldódnak fel a korábbi merev gondolati struktúrák; az összetalálkozás
új utakat nyithat a különböz őségek magyarázatában valamint a munka és az otthon kapcsolat-
rendszerének árnyaltabb feltérképezésében.
A munkaerőpiac nemek szerinti tényleges szegregációja, vagyis férfiak és n ők különböző
szakmákba való tömörülése, kapcsolatban áll az otthon és a munka világának elválasztott és
további elválasztásokat kiváltó szembenállásával. Az „otthon mint n ői helyszín", és a „munka
mint férfi tevékenység" koncepciója olyan általánosan jellemz ő munkaerőpiaci struktúrákat te-
remtett, amelyekben a nőknek alárendelt pozíció jutott'. A két szféra szétválasztása táplálta
azt a mítoszt, amely munkavállalók és munkaadók viselkedését egyaránt formálta, nem is be-
szélve a társadalompolitika céljainak alakításáról.
Az otthon és a munkahely távolságának mítoszába ágyazott, nemek szerinti munkamegosztás
a nők munkavállalását másodlagos tevékenységnek tekinti reproduktív funkcióik mellett, míg
a tétel inverzét alkalmazza a férfiak esetében (Molyneaux 1979). Ez a mítosz meggy őző érveket
szolgáltat a munkaadóknak ahhoz, hogy a férfiakat és a n őket eltérő feladatokra tartsák
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
ÉT 1993.1-2 Földrajz és feminizmus 27
épesnek, és hogy kevesebb bért fizessenek a n őknek, gyakran még azonos munkáért is
Scott 1982; Bielby és Baron 1986; Milkman 1986). A mítosz táplálja a férfi munkavál-
lalók ellenállását is a n ők megjelenésével szemben a férfiasnak tartott szakmákban, s nemcsak
a félelem miatt, hogy a munkabérek a n ők alacsonyabb javadalmazásához igazodhatnak.
A férfiak egy része ugyanis az er ősebb nemhez való tartozását éppen munkavállalói mivol-
tában látja megvalósíthatónak; ha azonban a munkavállalás mindenki számára egyformán el-
rhető, akkor a férfiúi identitás bástyái végérvényesen meginognak (Cockburn 1983; Wil-
is 1980).
Az otthon és a munka éles distinkciójának mítosza is befolyásolhatott egyes központi politikai
egfontolásokat, amelyek alapján jogszabályok útján korlátozták a n ői munkaerő alkalmazása-
ak lehetőségét egyes olyan szakmákban, amelyeket a n ői nemre nézve méltánytalannak (éjsza-
műszak) vagy egészségügyileg veszélyesnek (t űzoltás és földalatti munka) találtak. Ez a
'tosz, ill. ennek hatása a munkaadók, a férfi munkavállalók és az állam viselkedésére azt
redményezte, hogy a nők elfogadják az alacsonyabb bér gondolatát és jól kijelölt helyüket
társadalomban, amely els ősorban az otthonról és a családról való gondoskodást jelenti az
setleges munkavállalás mellett (Pollert 1983; Kessler-Harris 1982).
Számos tanulmány bizonyította a munkaadók fontos szerepét abban, hogy a nemek számára
ól elkülöníthető munkakörök alakulnak ki (Parr 1990; Walby 1986; Johnson 1990). Bizonyos
unkákat nőiesnek ítélve, a munkaadók gyakran egyformának tekintenek minden n őt, mintha
' ndegyikük korlátozott fizikai képességekkel és nagy kézügyességgel rendelkezne, vagy mint-
a minden nő kisgyermekeiről gondoskodó anya lenne. Bielby és Baron vizsgálatai (1986) 400
iforniai cég körében felfedik azt a munkaadói gyakorlatot, amely az egyénekr ől való döntést
*ndig azon csoportról szóló el őfeltevései alapján hozza meg, amely csoportba az adott egyén
rtozik (lásd még Reskin és Hartmann 1986, 42. o.; Granovetter és Tilly 1988, 200. o.). E
izsgálatok azt is kimutatják, hogy a n őket nemigen engedik olyan munkák közelébe, amelyeket
fizikailag túlságosan megterhel őnek ítélnek, míg szívesen alkalmazzák őket a rutinszerű mun-
végzést és aprólékos figyelmet igénylő munkakörökben. Ha a munkaadók rugalmas munka-
rő-politikát kívánnak folytatni, a nők számára részfoglalkoztatást teremtenek, tükrözve ezzel
t a nézetüket, miszerint a n ők otthoni elfoglaltsága nem egyeztethet ő össze a teljes munkaidő-
en való alkalmazással (Beechy és Perkins 1987). Ezzel szemben, a férfi munkaer őt mindig
túlóra intézménye (ill. az idénymunka) segítségével illesztik a rugalmas munkaer ő-gazdál-
odásba. A tanulság tehát az, hogy a munkaadók többsége annak a mítosznak a fogja, amely
otthon és a munkahely elválasztottságát eltér ő nemi szerepekbe fagyasztja. Bielby és Baron
t is hangsúlyozzák, hogy a fenti dichotómiákhoz való ragaszkodás nem kimondottan racioná-
is munkaadói attitűd; a női és férfi minőségek merev szétválasztása megakadályozza a hatéko-
yabb munkaerőkihasználást.
A „tiszta" absztrakciókra apelláló megközelítés soha nem volt alkalmas arra, hogy árnyalt
épet fessen a munka és az otthon világáról, és az ezeket összeköt ő és elválasztó interakciókról
s feszültségekről. Bár univerzális koncepcióként jelent meg, a munka és az otthon rugalmatlan
zétválasztása inkább azok életmódjáról mintázódott, akik e koncepciót kialakították: jórészt
első-közép-osztálybéli, fehérb őrű férfiakéról és n őkéről. Néhányan közülük ezért úgy foglal-
állást, hogy a nők tömeges munkába állása és megjelenése a nyilvánosság szféráiban a„ ,ma-
'n" és „nyilvános" kategóriák jelentését kaotikusabbá tette. Valójában ezek a kategóriák két
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
28 Susan Hanson TÉT 1993.1-2
olyan dimenziót foglalnak magukba, amelyek kapcsolata mindig is sokkal bonyolultabb volt,
mint azt a jobbára gondtalan életet él ő megfigyelőik állították. Gondoljunk csak az ipari munká-
sok női seregeire, különösen azokra, amelyek valamely kisebbségi vagy etnikai csoporthoz tar-
toztak; ezek a nők mindig is meghatározó elemei voltak a munkavállalók társadalmának és szo-
rosan integrálódtak az őket körülvevő közösség nyilvános életébe (Nakano-Glenn 1985).
A munka/otthon mítosz lerombolása: kontextusba ágyazott kapcsolatok
A feminista szerzők alaposan meggyengítették a munka és az otthon világát két tiszta, nemek-
hez kötött fogalomként szembeállító mítoszt azáltal, hogy bemutatták, mennyire sokféleképpen
alakítja e két életszféra a férfiak és a n ő k sorsát. Ha elismerjük, hogy az otthon és a munkahely
fogalmait nem szerencsés önmagukba zárt koncepciókként kezelni, mert az őket elválasztó ha-
tárok áteresztőek és helyenként „lyukasak" is, akkor a megértést a különböz őségek számtalan
egybekapcsolódási lehető ségének felismerése vezérli. S itt kulcskategóriává léphet el ő a hely
és a földrajzi környezet fogalma. Segítségükkel nemcsak az otthonon belüli és a munkahelyen
kialakított nemek közötti munkamegosztás bonyolult szövetét ismerhetjük meg, hanem azt is
bizonyíthatjuk, hogy mindez nem természeti törvény eredménye, hanem emberi konstrukció,
s ennélfogva nem öröklétű .
A közelmúltba visszanyúló társadalomtörténeti példákon túl (Hewitt 1991; Parr 1990), Gerry
Pratt és jómagam közös vizsgálatai a mai Worcester lakosságának körében kimutatták, milyen
nehezen értelmezhető az otthon és a munkahely közötti határvonal. Tudni kell, hogy Worcester
változatos iparral és szolgáltató szektorral rendelkez ő város, ezenkívül számos különböző etni-
kai csoport lakóhelye. Kutatásaink felfedték, hogyan kötik a családi és szomszédsági kapcsola-
tok az embereket ugyanahhoz a munkahelyhez, a családi tulajdon öröklése pedig hogyan bírálja
felül a munkahely közelsége által „racionális"-nak látszó lakóhelyválasztás elvét. Ezenkívül,
a kétkeresős és tíz évesnél kisebb gyermeket nevel ő családok egyharmadánál azt tapasztaltuk,
hogy életüket úgy szervezik, hogy az egyik szül ő mindig otthon tartózkodjon (Hanson és Pratt
1988a, 1991; Pratt és Hanson 1990).
Ha feladjuk tehát a nemek eltér ő szerepének merev koncepcióját, rögtön láthatóvá válnak
az otthont és a munkahelyet összeköt ő bonyolult kapcsolatrendszerek. Nem kétséges, a háztar-
tási munka dandárja a n őkre hárul még napjaink modern társadalmaiban is; s ezt legitimálják
munkába állásuk speciális feltételei is (részmunkaid ő, könnyebb fizikai megterhelés, stb.). A
helyi munkaerőpiacról azonban sokkal árnyaltabb képet festhetünk, ha az otthon fogalma nem
feltétlen a n ői szerepek elsődleges terepének képét hívja el ő. Így rájöhetünk, hogy nemcsak
a nők esetében igaz, hogy a munkavállalói stratégiák szoros kapcsolatban vannak a háztartásban
viselt terhekkel és viszont; hogy az otthon és a munkahelyen teljesített munka aránya az életkor-
tól függően változik; s hogy nemcsak a nők rendelkeznek változatos elképzelésekkel a munka-
hely és a család között megosztott mindennapokat illet ően.
Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a n ők otthon viselt szerepe és így munkába állásuk kö-
rülményei számos eltérő formát ölthetnek. A munkaerőpiacon való megjelenés mindenekelőtt
az életciklus egyes szakaszai szerint változik. A házasság és a gyermekszülés a munkavállalás
ellen hatott a huszadik század folyamán mindvégig, bár ez a meghatározottság gyengül őben
van (Hayghe 1990). Ugyanakkor a munka jellege — vagyis id őigényessége és a vele járó fele-
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
1;ÉT 1993 • 1-2 Földrajz és feminizmus 29
lösség — befolyást gyakorol a családi viszonyokra. Pringle (1988) például kimutatta, hogy a
vezető beosztásban dolgozó titkárn ők nagyobb arányban maradtak függetlenek nem vezet ő stá-
tusú társaiknál, ami nagyobb alkalmazkodási lehet őséget kínál a sokszor hektikus munkarend-
hez. Worcesteri vizsgálataink megállapították, hogy a legnagyobb otthoni terheket visel ő nők
löginkább részidőben vállalnak munkát és a kimondottan n őiesnek számító szakmákat preferál-
ják. A háztartásban és a munkahelyen végzett munkának végül földrajzi összefüggései is van-
nak; a kisebb otthoni terhet visel ő nők inkább hajlandók távolabbi munkahelyre utazni (Hanson
és Pratt 1990, 1992).
A fenti egyszerű összefüggéseket bonyolítja azonban, hogy családonként rendkívül eltér ő a
nőkre háruló házimunka mennyisége s még inkább különbözik a férfiak részvételi hajlandósá-
ga. Worcester városában például sok férfi veszi át a gyermeknevelés feladatait, amíg feleségeik
munkában vannak. Siltanen (1986) kutatásai meggy őzően bizonyítják, hogy els ősorban az ott-
lion betöltött szerep határozza meg az emberek munkába állásának feltételeit, s nem az egyik
{agy másik nemhez való tartozás. Azok a férfiak, akik nagy részt vállalnak a háztartási munká-
ban, rendszerint részmunkaid őben és gyengébben fizetett munkakörökben dolgoznak.
Továbbá, hasonló otthoni körülmények között él ő férfiak és n ők is követhetnek sajátos
t helyileg változó — stratégiákat abban, hogy miként egyeztetik össze a családi élet és a mun-
klahely által támasztott követelményeket. A gyermekmeg őrzés és az idősgondozás intézményei-
nek térben egyenetlen eloszlása alapvet ő en befolyásolja az ebben érdekelt családok keres őinek
döntéseit (Fincher 1992; Chicoine et. a/ 1992). A helyi munkaerő -kereslet speciális összetétele
ügyancsak behatárolja a munkavállaló férfiak és n ők lehető ségeit. E területi eltéréseket tovább
fökozhatja a változó szint ű napi és lakóhelyi mobilitás.
Worcester két el ővárosában például két hasonló családi státusú (családi állapot és gyermekek)
Oi csoport egészen eltérő gyakorlatot alakított ki az otthon és a munkahely mindennapi életbe
Váló integrálására. A középosztálybéliek szuburbiájában — ahol átlagosan tizenkét éve laktak
.,családok — intenzíven használták a gyermekmeg őrző intézményeket és nem hagyatkoztak
,Il
rokonsági és szomszédsági kapcsolatokra. A munkások lakta környéken a n ők, akik átlagosan
ár huszonhét éve éltek itt, nagyrészt a generációk között kialakított, a családi, rokoni és baráti
s ' akra építő , helyi társadalmi háló segítségét vették igénybe. E lényeges életmódbeli distink-
ó nem egyszerűen eltérő jövedelmi helyzetben gyökerező osztálykülönbségeket takar; a gyer-
eknevelés kívánatosnak tartott módját sajátos értékválasztások motiválják.
Ha megszabadulunk a maszkulin fizetett munka és a feminin háztartási munka dichotómiáj á-
t 1, akkor nagyobb rálátásunk nyílik arra, hogyan egyezkednek a n ők és a férfiak a családi élet
a karrier követelményei közt egyensúlyozó életstratégiáikról. Sok feminista történész, antro-
II. lógus és földrajzos ma már azon dolgozik, hogy felderítse, hogyan változik a nemek közötti
unkamegosztás a társadalmi tér különböz ő pontjain, illetve eltérő mindennapi szituációkban.
(1990, 234. o.) megállapítása szerint, „akik szegregációban gondolkodtak, nemek szerint
golódó struktúrákat képzeltek oda is, ahol sajátos szerepekben gyökerez ő vagy eltérő szituá-
c ókból kinövő érdekek ütköztek". Ezt a véleményt er ősíti Granovetter és Tilly (1988) álláspont-
j is, akik úgy látják, a munkaer őpiaci egyenlőtlenségek okát különféle konfliktusokban és al-
dozásokban (például a nővérek és az orvosok munkája eltér ő lényegéről alkotott elképze-
lsekben) kell keresnünk. Vagyis különféle szakmák nem eleve „nem-specifikusak", hanem
apás szakmákkal szembeállítva lesznek azok.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
30 Susan Hanson TÉT 1993.1-2
Az Ontario-beli Párizs századfordulós textfliparáról írva Parr (1990) megmagyarázza, ho-
gyan alakította a nemek közötti munkamegosztást a földrajzi környezet és a munkaadók stabil
munkaerőbázisra vonatkozó igénye. Az angliai Leicestershire-ban, ahonnan a kanadai Párizsba
települt nők többsége származott, a szövést női munkának tekintették, amely a férfiak bányász-
tevékenysége mellett nőtt ki azon a vidéken. Az újvilágban azonban a férfiak számára nem
állt rendelkezésre semmilyen munkahely a textiliparon kívül. Így a munkaadók a szövést férfi-
munkának minősítették, míg az el őkészítő és befejező műveleteket definiálták női tevékenység-
ként. Emellett a munkaadók, együttműködve a férfi szakszervezeti vezetőkkel, az éjszakai mű-
szakot — morális megfontolásokra hivatkozva — a n ők szempontjából nemkívánatos tehernek
hirdették. A nemek közötti munkamegosztás kontextustól függ ő részleteire az is jó példa, hogy
a Ontario-beli Párizs férfiai, kevés munkalehet őség közt válogathatva, a szokásosnál aktívab-
ban vettek részt a házimunkában, ezen belül is a f őzésben.
Luise Johnson (1990) hasonló történetet tár elénk az ausztráliai textilipar 1970-es évekbeli
drasztikus átalakulásáról. Mivel a férfiak számára hirdetett állások száma jelent ősen csökkent,
a férfiak kenyérkeres ő szerepét erősítvén, a munkaadók a korábban nőiesnek számító szövő-
munkát férfi szakmának nyilvánították. Ezt a fordulatot új szöv őszékek üzembe állításakor
mondták ki, amelyek állítólag „képzettebb" — tehát jobban fizetett, vagyis férfi — munkaer őt
igényeltek. Különféle szakmák egyik vagy másik nemhez tartozásának kinyilvánítása tehát ver-
sengéssel, alkudozással és kompromisszumokkal m űködő folyamat, nem pedig férfiak és n ők
természetes képességeinek felmérése.
Különböz őségek teremtése és felszámolása: a lakó és a munkahely földrajza
-
A földrajzi környezet központi jelent őségű tényező a szakmák nemekhez való rendelésében
és a munkaerőpiacok szegmentálódásában. McDowell és Massey (1984) kutatásai feltárják,
hogy a női munka alkalmazásának formái hogyan alakították Nagy-Britannia egyes régióinak
gazdasági fejlődését, illetve hogyan változtak e fejl ődés által. Worcesterben folytatott vizsgála-
taink szerint a városon belüli népszámlálási körzetekben meglehet ősen eltérő a férfi és n ői mun-
kavállalók aránya (Pratt és Hanson 1992b). Ezek az arányok pedig szoros összefüggést mutattak
egyes gazdasági tevékenységek városon belüli elhelyezkedésével. A településrészek foglalkoz-
tatási struktúrájának nemek szerinti diverzifikálódása egyszer űen leképezi a helyi munkaer ő-
kereslet férfi és női szakmák szerinti megoszlását.
A férfi és női munkaerő térbeli elhelyezkedése tehát azzal is összefüggésben látszik lenni,
hogy a munkaadók, jó társadalom-földrajzosként, üzemtelepítéseiknél figyelembe veszik a szá-
mukra szükséges munkaerő elérhetőségének szempontját is (lásd pl. Nelson 1986; Scott 1988).
Worcesterben azt találtuk, hogy a központi kerületekben elhelyezked ő ipari és szolgáltató válla-
latok a bevándorolt dél-amerikai és vietnami munkásokat keresik, mások a kies ő területeken
lévő lakótelepek női munkaerejét kívánják hasznosítani, megint mások a hagyományosan mun-
kások által lakott városrészek szakképzett férfi munkavállalóit és részben feleségeiket foglal-
koztatják (Hanson és Pratt 1992).
A fenti logika alapján számos sajátos lokális munkaerőpiac jött létre például a nagyvárosi
térben. Bár a nemek szerinti munkaerőpiaci szegregáció továbbra is súlyos probléma, e munka-
erőpiacok eltérő képet mutatnak aszerint, hogy mi számít férfi és n ői munkának bennük.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Ii Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
ÉT 1993 .1-2 Földrajz és feminizmus 31
A. nő i munka meghatározásának számos változatával találkoztunk még Worcesteren belül
is, amelyek vagy részmunkaidő s tevékenységet vagy csak nappali munkát vagy épp a tradi-
uionálisan férfi szakmák meghódítását jelentették. E példa is bizonyítja, hogy a társadalmi
t« mikrostruktúráiban a nemek közötti distinkció kijelölése a körülményekt ől függően vál-
tózhat.
Megállapíthatjuk azonban, hogy össztársadalmi szinten olyan mechanizmusok m űködnek,
amelyek révén a n ői és férfi szakmák művelése térben is elkülönül. Történészek kimutatták
azt is, hogy hosszú időre nyúlik vissza a nők és a férfiak számára kijelölt hely elválasztása
4 munkahelyen belül. A két nem térbelileg is meger ősített elválasztása hozzájárult ahhoz, hogy
különféle képességeket min ősítsenek és „nemesítsenek" (to gender). Jól ismert tény az is, hogy
4 nők által végzett munkák általában alulértékeltek és gyengén fizetettek a férfiakéhoz képest.
Az Egyesült Államokban például az orvosi asszisztensn ők kevesebbet keresnek, mint a rend-
őrök; a titkárnők, mint az esztergályosok; a tanítón ők, mint a vízvezetékszerel ők; a nővérek,
nt a teherautó-vezet ők (Mellor 1987). Phillips és Taylor (1980) megállapítják, hogy a kvalifi-
tság nem közgazdaságilag mérhető minőség, hanem olyan ideológiai megfontolások alapján
1 trehozott kategória, amelyet bizonyos munkafajták érdemelnek ki. Méghozzá azok, amelye-
et „meghatározott társadalmi súllyal és nemmel rendelkez ő munkavállalók végeznek". A kva-
1 fikáltságot tehát nem egyéni adottságnak kell tekintenünk, hanem egy sajátos társadalmi kon-
xtusban kialakult ítéletnek.
Ha a képzettséget a fenti módon közelítjük meg, megérthetjük a tér szerepét a munkaer őpiaci
egmentációk kialakulásában. A munkaadók ugyanis abban érdekeltek, hogy a meglev ő mun-
vállalóik ismeretségi körét felhasználva toborozzanak újabb dolgozókat s ily módon védekez-
nek a fluktuáció ellen. A munkavállalók pedig jobban szeretik, ha az általuk ismert emberek-
t leshetik el egy-egy tevékenység alapvet ő ismereteit (lásd Manwaring 1984). A közös
dekként megjelenő, ismeretségi alapon szervez ődő munkaerőutánpótlás így a helyi társadal-
' kapcsolatok (családi, rokonsági, baráti, szomszédi) segítségével szervez ődik. Ezek a kap-
• solatok azonban jobbára olyan emberek közt teremtenek közösséget, akik (pl. nemre, társadal-
státuszra nézve) hasonló tulajdonságokkal bírnak. Következésképp meger ősítik a egyenlőt-
1 nségeken alapoló társadalmi szegregációt és kis szakmai-foglalkozási szigeteket hoznak létre
a térben. Az els ődleges közösségi kapcsolatok által szoros korreláció alakul ki a lakóhelyen
bökött idő és a helyi munkaerőpiacon elérhető előnyök megszerzése között (Hanson és Pratt
92). Végül — ebben a kontextusban —, a munkaer őpiac nemek szerinti szegmentálódása a
unkahelyen belül nagyon is valós gátat emel az eltér ő nemhez tartozó emberek között az inten-
ív tudás- és tapasztalatátadás során.
Társadalomföldrajzi ismereteink alapján azonban azt is tudjuk, hogy a helyi munkaer őpiacok
apvetően nyitott képz ődmények. Emberek, anyagi javak és szellemi termékek áramlása révén
4 társadalmi tér más pontjai és folyamatai is érzékelhet ővé válnak egy-egy kistérség életében.
Vagyis, a helyi munkaer őpiacok finoman tagolt kapcsolatrendszeren keresztül alakítják egy-
iást, melyen belül a lakó- és a munkahely kapcsolata dönt ő fontosságú.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
32 Susan Hanson TÉT 1993 • 1-2
A mindennapi élet, a kontextus és a különböz őségek jelentősége a helyi munkaerőpiacon
A címben jelzett három aspektus középpontba állításával a feminista társadalomkritika és
a geográfia közös tradíciókra épít ő együttműködést indított el. A mindennapi élet beható vizs-
gálata azt kívánja, hogy figyelmünket az otthon és a munkahely kapcsolatára összpontosítsuk.
Itt az ideje, hogy felismerjük: e két szféra — a napi munkába járás mellett — ezer szállal kapcso-
lódik egymáshoz; bonyolult egymásba fonódásuk módja pedig a körülményekt ől függően válto-
zik. Vagyis az otthont és a munkahelyet két egymással szembenálló világként értelmez ő mítosz
ideje lejárt.
Ha az otthon és a munkahely merev, nemek szerinti tagolódásának gondolatát elvetjük, felis-
merhetjük, hogy a földrajzi aspektusoknak milyen fontos szerepe van a nemek közötti és más
alapon szervez ődő munkamegosztás kialakulásában. Koroktól és helyszínekt ől függően, nők
és férfiak számára más és más feladatokat min ősítettek testhezállónak. Nyilvánvaló, hogy e
minősítéseknek nem sok közük volt a „természetadta" képességek nemek közötti különbségei-
hez. Mindazonáltal, e kategorizálások hatásosan alakították a munkaadók nézeteit a két nemet
általában elválasztó különbségekr ől. Azt is láthattuk, hogy a munkaadók kategorizáló gyakor-
lata — esetektől függően — jelentősen különböző eredményeket hozott. Végül pedig, egy nor-
matív ellentétpár felváltása egy másikkal (a n ők előkészítenek/a férfiak sz őnek) nem változtatta
meg a különbségekr ől való gondolkodás természetét.
Mind a földrajzosok, mind pedig a feministák osztják azt a nézetet, miszerint a társadalmi
különbözőségek meghatározott körülmények között keletkeznek, épp ezért megszüntethet ők
és újraépíthetők. Mindkét gondolkodói kör elfogadja továbbá, hogy a különböz ő kontextusok
közötti kapcsolatrendszer vizsgálata segít annak felismerésében, hogy milyen sajátos, rugalmas
és konstruált képződmények a társadalmat kategorizáló fogalmaink.
Az összetalálkozás után: túl a science fiction státuson
Mit is tanulhat a geográfia és a feminista társadalomkritika egymástól a tradíciók közös pont-
jainak elismerésén túl? Egyszerűen fogalmazva, a feministák felismerhetik, hogy a társadalmi
gyakorlat bármely szegmensének fontos térbeli meghatározottságai vannak. A geográfusok pe-
dig beláthatják, hogy a térbeli folyamatok különféle distinkciókat teremtenek a két nem között.
Hisz az a gondolat, hogy egy gombost ű fején tértől és időtől függetlenül élünk, valamint az,
hogy az élet lényegének nincs köze a nemek közötti különböz őségekhez, a science fiction vilá-
gába tartozik. A feminista kutatások mostanáig úgy szárnyaltak a világmindenségben, mintha
a gravitáció törvényei rájuk nem vonatkoztak volna. Ezeknek a kutatásoknak le kell szállniuk
a földre — a szó szoros értelmében —, és szótárukba be kell építeniük a hely, a tér és a fekvés
fogalmait; ezáltal teljesebbé válhat a mindennapi élet különbségteremt ő gyakorlatának megér-
tése. A földrajzi aspektusok integrálásával a feminista társadalomkritika valódi térfolyamatokat
fedezhet fel a térbeli metaforák elterjedt használata mellett. E kitágult perspektíva azután nem-
csak a valóság jobb megértését, hanem megváltoztatását is segíti majd.
De vajon mit tanulhat a földrajztudomány a feministáktól? A nemek közötti distinkciók figye-
lembevételével a geográfia árnyaltabb képet festhet a mindennapi élet struktúráiról és azok tér-
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
t ÉT 1993.1-2 Földrajz és feminizmus
eli összefüggéseir ől. A régi geológiai mondást idézve, a földrajznak azonban el őbb hinnie
33
kell a nemek szerepének jelent őségében, hogy észrevegye azokat. A feministák üzenete alapján
geográfusoknak el kellene gondolkodniuk azokon a kategóriákon, amelyek jelentését eddig
adottnak vélték. A kölcsönös megértés a két tudományterület között el ősegítheti, hogy a
női/férfi fogalompárt ne monolit képz ődményként közelítsük meg, hanem a mindennapi élet
olyan dimenziójaként, amelyet esetenként más-más folyamatok alakítanak.
A feministák egyetérteni látszanak abban, hogy minden tudás kontextusba ágyazott, részleges
s nemekre jellemző. Ez a megközelítés kihívást jelent a geográfia számára, amennyiben felszó-
lít arra, hogy a nézeteinket meghatározó perspektívát tudatosan vállaljuk. Ezen túlmen ően arra
Is figyelmeztet, hogy olyan elméleteket kell keresnünk, amelyek amellett, hogy ok-okozati kap-
4Csolatot és általános összefüggéseket állapítanak meg, érzékenyek maradnak a kontextusban
gyökerező különbségekre is. A leghasznosabb elméletek megengedik a történeti és földrajzi
aspektusok jelentőségének hangsúlyozását; inkább komparatív természet űek, mint univerzális
Igazságokat keres ők (Frazer és Nicholson 1990). Persze ezek a teóriák is kimondanak általános
Igazságokat, ezeket azonban nem tartják megfellebbezhetetlennek. A feminista szerz ők és a
geográfusok együttműködése ezen új elméletek kritikai értékelésében is gyümölcsöz ő lehet.
Fordította: Zentai Violetta
Jegyzetek
Érdemes megjegyeznünk, hogy Terry McGee (1991) az Észak-Amerikai Földrajzosok Konferenciáján tartott elnöki
beszédében a feminizmust azon három intellektuális tradíció közé sorolta, amelyek a mai társadalomelméleteket
alakítják. A másik kettő: az Európa-központúság és az egyenl őtlenség gondolta.
Charles Taylor (1989) szerint a nyugati eszmetörténet a családi életben és a munka világában szerzett mindennapi
tapasztalatokat alárendelte az állampolgári lét magasabb rend ű értékeinek, amely gondolat Arisztotelész „jó élet"
koncepciójáig nyúlik vissza.
Egy nemrégen megjelent munkájával Neil Smith jelent kivételt a téren (1992).
1979-ben az Egyenl ő Munkavállalási Feltételek Bizottsága (USA) pert indított a híres Sears áruházlánc ellen, azzal
vádolva a vállalatot, hogy diszkriminációt alkalmaz a n ői munkavállalókkal szemben, hisz nem engedi el őrejutásukat
a jobban fizető, magasabb beosztásokba. Azzal érvelve, hogy a n ők általában jobban kedvelik az eladói munkát az
irányító munkaköröknél, &vállalat megnyerte a pert. A Bizottság amúgy azt próbálta bizonyítani, hogy a munkavállaló
nők céljai és preferenciái nem azonosak.
Joan Scott figyelmeztet arra, nehogy bagatellizáljuk a nemek közötti különböz őségeket a nők közötti egyenlőtlensé-
gekre koncentrálva. Mivel a közgondolkodás a nemek közötti különbségeket természetesnek és normatívnak tartja,
a feministáknak különös gonddal kell megfigyelnie, hogy a különbségek hogyan termel ődnek és használódnak a
társadalmi gyakorlatban.
A munkahelyek nemek szerinti szegregálódása valóban meghökkent ő méreteket öltött az Egyesült Államokban.
Bielby és Baron kutatásai (1984, 35. o.), amelyek 400 kaliforniai cég irányító apparátusának részletes vizsgálatán
alapultak, kimutatták, hogy a mintegy 61.000 embert foglalkoztató szféra munkahelyeinek mindössze 10%-a volt
nyitott férfiak és n ők számára egyaránt.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
34 Susan Hanson TÉT 1993.1-2
Irodalom
Acker, J. (1989) The problem with patriarchy, Sociology, 23 (2) pp. 235-240.
Agnew, J. A., and Duncan, J. S., (eds.) (1989) The power of place: Bringing together geographical and sociological
imaginations, Unwin Hyman, Boston.
Barrett, M. (1987) The concept of difference, Feminist Review, 26 pp. 29-41.
Bateson, M. C. (1990) Composing a life, Plume, New York.
Beechy, V. and Perkins, T. (1987) A matter of hours: Women, part-time work and the labour market, University of
Minnesota Press, Minneapolis.
Bell, D. (1983) Daughters of the dreaming, Allen and Unwin, Sydney.
Bielby, W. T. and Baron, J .N. (1984). A woman's place is with other women: Sex segregation within organizations,
In: Reskin, B. (eds.) Sex segregation in the workplace: Trends, explanations, remedies, National Academy Press,
Washington D. C.
—. (1986) Men and Women at work: sex segregation and statistical discrimination, American Journal of Sociology,
91 (4) pp. 759-79.
Block, E (1990) Postindustrial possibilities: A critique of economic discourse, University of California Press,
Berkeley.
Chicoine, N., Germain, A. and Rose, D. (1992) From economic life to the fabric of everyday life: Familie's use of
day care services in multiethnic neighbourhoods in transition, In: Remiggi, E W. (ed.) The changing urban
geography of Montreal, University of Western Geographical Series, Victoria, Victoria BC.
Cockburn, C. (1983) Brothers, Pluto Press, London.
Cooke, P. (1987) Individuals, localities, and postmodemism, Environment and Planning D: Sociely and Space, 5 pp.
408-412.
de Lauretis, T. (1989) The essence of triangle, or tatring the risk of essentialism seriously: Feminist theory in Italy,
the U. S., and Britain, Differences, 1 pp. 3-37.
Deutsche, R. (1990) Men is space, Artforum, 28 pp. 21-23.
—. (1991) Boys town, Society and Space, 9 pp. 5-30.
Enloe, C. (1989) Bananas, beaches, and bases: Making feminist sense of intemational politics, University of Califomia
Press, Berkeley.
Eyles, J. (1988) Thinking geographically: the editor as tailgunner, In: Eyles, J. (ed.) Research in human geography:
Introductions and investigations, Basil Blackwell, Oxford.
Fincher, R. (1992) Women, the state, and the life course in urban Australia, In: Katz, C. and Monk, J. (eds.) Fidl
circle: Geographies of women over the life course, Rotledge, London.
Foord, J., and Gregson, N. (1986) Patriarchy: Towards a reconceptualization, Antipode, 18 pp. 186-211.
Fraser, N. and Nicholson, L. (1990). Social criticism without philosophy: An encounter between feminism and
postmodernism, In: Nicolson, L. (ed.) Feminism/postmodernism, Routledge, New York.
Granovetter, M. and Tilly, C. (1988) Inequality and the labor process, In: Smelser, N. (ed.) Handbook of sociology,
Sage, Newberry Park.
Hanson, S. and Pratt G. (1988a) Reconceptualizing the links between home and work in human geography, Economic
Geography, 64 (4) pp. 300-321.
(1988b) Spatial dimensions of the gender division of labor in a local labor market, Urban Geography, 9 (2) pp.
180-202.
—. (1990) Geographic perspectives on the occupational segregation of women, National Geographic Research, 6 pp.
376-399.
—. (1991) Job search and the occupational segregation of women, Annals of the Association of American Geographers
1 (2) pp. 229-253.
—. (1992) Dynamic dependencies: A geographic investigation of local labor markets, Economic Geography,
megjelenés alatt
Hanson, S., Pratt, G., Mattingly, D., and Gilbert, M. (In Press) Women, work and urban environment, In: Altman,
I. and Churchman, A. (eds.) Women and the environment, Plenum Press.
Harding, S. (1990) Starting Írom women's lives: Eight resources for maximizing objectivity, Journal of Social
Philosophy, 21 pp. 140-149.
Haraway, D. (1991) Simians, cyborgs, and women: The reinvention of nature, Routledge, New York.
Hartmann, H. (1981) The unhappy marriage of marxism and feminism: Towards a more progressive union, In: Sargent,
L. (ed.) Women and revolution: A discussion of the unhappy marriage of marxism and feminism, South End Press,
Boston.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
r'ÉT 1993.1-2 Földrajz és feminizmus 35
Ilayghe, H. V. (1990) Family members in the work force, Monthly Labor Review, 113 (3) pp. 14-19.
Illeilbrun, C. (1990) Hamlet's mother and other women, Columbia University Press, New York.
—. (1992) Letter to the editor, In: The Women's Review of Books 9 (6) pp. 5.
liewitt, N. (1991) Politicizing domesticity: Anglo, black and latin women in Tampa's progressive movements. In: Dye,
N. S. and Frankel, N. (eds.) Differing realities: Gender, class, race and reform in the progressive era, University
of Kentucky Press, Lexington.
Johnson, L. (1990) New patriarchal economies in the Australian textile industry, Antipode 22 (1) pp. 1-32.
ndiyoti, D. (1991) Bargaining with patriarchy, In: Lorbes, J. and Farrell, S. (eds.) The social construction od gender,
Sage, Beverly Hills.
ssler-Harris, A. (1982) Out to work: A history of wageearning women in the United States, Oxford University Press,
New York.
ukerman, E (1992) The Semple truth. Presentation at The Evalyn A. Clark Symposium on Excellence in Teaching:
Geography and the Legacy of Ellen Churchill Semple. Vassar College. 2 April 1992.
ackenzie, S. (1989) Women in the city, In: Peet, R. and Thrift, N. (eds.) New models in geography, Unwin Hyman,
Boston.
anwaring, I. (1984) The extended internal labor market, Cambridge Journal of Economics, 8 pp. 161-187.
artin, B. and Mohanty, C. T. (1986) Feminist politics: What's home got to do with it? In: de Lauretis, T. (ed.) Feminist
studies/critical studies, Indiana University Press, Bloomington.
ascia-Lees, F., Sharpe, P. and Ballerino-Cohern, C. (1989) The postmodern tum in antropology: Cautions from
a feminist perspective, Signs: Journal of Women in Culture and Society, 15 pp. 1 29. -
assey, D. (1991) The political place of locality studies. Environment and Planning A, 23 pp. 267-281.
cGee, T. (1991) Presidential Address: Eurocentrism in geography — the case of Asian urbanization, The Canadian
Geographer, 35 pp. 332-344.
ellor, E. E (1987) Weekly earnings in 1986: A look at more than 200 occupations, Monthly Labor Review, 110 (7)
pp. 41-46.
ilkman, R. (1986) Gender at work: The dynamics of job segregation by sex during World War II, University of
Illinois Press, Urbana and Chicago.
olyneaux, M. (1979) Beyond the domestic labor debate, New Left Review, 116 pp. 27-33.
oore, H. (1988) Feminism, and anthropology, University of Minnesota Press, Minneapolis.
agel, T. (1986) The view from nowhere, Oxford University Press, New York.
akano-Glenn, E. (1985) Racial ethnic women's labor: The intersection of race, gender, and class oppression, Review
of Radical Political Economics, 17 pp. 86 108.
-
elson, K. (1986) Labor demand, labor supply, and the suburbanization of low wage office work, In: Scott, A. J.
and Storper, M. (eds.) Production, work, territory, Allen and Unwin, London.
, J. (1990) The gender of breadwinners: Women, men and change in two industrial towns 1880-1950, University
of Toronto Press, Toronto.
hillips, A., and Taylor, B. (1980) Sex and skill: Notes toward a feminist economics, Feminist Review, 6 pp. 79-88.
It‚ollert, A. (1983) Women, gender relations, and wage labour. In: Gender, class, and work, Gaminikow, E. Morgan,
D. Purvis, J. and Taylor, D. (eds.) Heinemann, London.
1,1ratt, G. and Hanson, S. (1988) Gender, class and space, Environment and Planning D: Society and Space, 6 pp. 79-88.
+–. (1990) Ön the links between home and work: Family strategies in a buoyant labor market, International Journal
of Urban and Regional Research, 14 pp. 55 74. -
— . (1992a) Women and work across the life course: Moving beyond essentialism, In: Katz, C. and Monk, 1. (eds.)
Full circle: Geographies of women over the life course, Routledge, New York.
. (1992b) Feminist politics and the dangers of difference: Some notes from two geographers, kézirat
tt, M. B. (1984) Identity: Slcin, blood, heart, In: Budán, E. Pratt, M. B. and Smith, B. (eds.) Yours in struggle:
Perspectives on anti semitism and racism, Comell University Press, Ithica, Nyew York.
-
ringle, R. (1988) Secretaries Talk, Verso, New York.
skin, B. and Hartmann, H. (1986) Women's work, men's work: Sex segregation on the job, National Academy Press,
Washington DC.
'ch, A. (1986) Blood, bread, and poetry: Selected prose, 1979-1985, Norton, New York.
. (1991) An atlas of the difficult world, Norton, New York.
saldo, M. (1980) The use and abuse of anthropology: reflections on feminism and cross-cultural understanding,
Signs, 5 (3) pp. 389-417.
Sassen, S. (1987) The mobility of labor and capital, Cambridge University Press, New York.
Scott, A. (1988) Metropolis: From division of labor to urban form, University of California Press, Los Angeles and
Berkeley.
Susan Hanson : Földrajz és feminizmus : Összetalálkozó világok ?
(Geography and feminism: worlds in collision?)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 19-36. p.
36 Susan Hanson TÉT 1993.1-2
Scott, J. (1982) The mechanization of women's work, In: The mechanization of work, Scientific American. W. H.
Freeman and Company, San Francisco.
—. (1990) Deconstructing equality versus difference: Or, the uses of poststructuralist theory for feminism, In: Hirsch,
M. and Keller, E. F. (eds.) Conflicts in feminism, Routledge, New York.
Science (1983) 222 pp. 34.
Siltanen, J. (1986) Domestic responsibilities and the structuring of employment, In: Crompton, R. and Mann, M.
(eds.) Gender and stratification, Polity Press, Cambridge.
Smith, J. (1983) Feminist analyses of gender: A mystique, In: Lowe, M. and Hubbard, R. (eds.) Women's nature:
Rationalization of inequality, Pergammon Press, New York.
Smith, N. (1992) Geography, difference, and the politics of scale, In: Doherty, J., Graham, E. and Malek, M.
Postmodernism and the social sciences, MacMillan, London.
Taylor, C. (1989) Sources of the self: The making of modern identity, Harvard University Press, Cambridge MA.
Ulrich, L. T. (1990) A midwife's tale: The life of Martha Ballard, based on her diary 1785-1812, Knopf, New York.
Walby, S. (1986) Patriarchy at Work, Polity Press, Cambridge.
—. (1989) Theorizing patriarchy, Sociology, 23 pp. 213-334.
West, C., and Zimmerman, D. (1991) Doing gender, In: Lorbes, J. and Farell, S. (eds.) The social construction of
gender, Sage, Beverly Hills.
—. (1979) Feminist Criticism of the Social Sciences, Harvard Educational Review, 49 pp. 422-430.
Willis, P. (1980) Learning to labour: How working class kids get working class jobs, Columbia University Press, New
York.
Woolf, V. (1966) Modern fiction, In: Collected essays, v. 2. Hogarth, London.