Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.1-2: 101-118
ÚJ IPARI TEREK:
A TÉRBELI ELHELYEZKEDÉS LOGIKÁJA
GEORGES BENKO
Az ipar térbeli elhelyezkedését meghatározó mechanizmusok tanulmányozása mindig a gaz-
daságföldrajz kitüntetett témái közé tartozott. Az 1970-es évek óta sajátos dimenzióval b ővült
4 a gondolkodás: a technológiai és innovációs változások felgyorsulása olyan új folyamatként
J lent meg, amelynek térszervez ődési logikáját sokáig félreismerték.
A jelenlegi elméleti ismeretek sajnos nem kielégít őek, a telephelyválasztási elmélet válság-
b n van, a weberi alapgondolat elvesztette jelent őségét, és egyáltalán nem igazít el minket a
J lenkori ipari folyamatokban. A poszt-weberi új elméletek is csak az angolszász országokban
zdtek feltünedezni. Ezek két nagy csoportba oszthatók: az els ő megközelítés — az ún. részle-
g s elméletek — három elméleti áramlatot fog össze, a másik csoportba az ún. globális elmélet
rtozik (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A csúcstechnológiájú iparok telephelyválasztási elméleteinek osztályozása
(Categorization of the settlement theories of high-tech industries)
Részleges elméletek 2. Globális elmélet
a. A telephelyválasztás tényez ői ipari szervezet
. A termék-életciklus elmélet munkaerőpiac
q. Területi komplexitások az agglomerálódás gazdasági el őnye és
(innovatív környezetek) költségnövelő hatása
A részleges elméletek
telephelyválasztás tényez ői
A fenti elmélet a telephelyválasztás küls ő tényezőinek kutatását jelenti. Ezek olyan tényez ők,
elyek feltételei egy adott térségben a csúcstechnológiájú ipar letelepítésének és fejlesz-
t sének.
A tradicionális telephelyválasztás tényez ői alapján a csúcstechnológiájú iparok többnyire
m kötődnek adott egy helyhez. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem minden csúcstechnoló-
"ájú iparág jellemezhető így, tehát nem létezik egyetlen és általános modell.
A beruházó személye (magán, állami, vagy katonai), vagy a növekedési ütem meghatározó
1 het az elhelyezkedés térbeli modelljében. A térbeli elhelyezkedés tényez őinek kombinációja
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
102 Kitekint ő TÉT 1992.1 - 2
és fontossága iparáganként és a vállalat méretei szerint eltér ő. Az ipari komplexumokról készült
tanulmányokból megismert tényez őket az alábbiak szerint próbáltuk csoportosítani:
— A munkaer ő (az emberi tőke)
A csúcstecnológiájú vállalatok munkaer őt vonzanak és tartanak meg. Ez az egyik legfonto-
sabb elem a telephely kiválasztásában. A munkaer ő két típusa jellemzi ezt a területet: a tudo-
mányos szakemberek, mérnökök és irányítók (akik nagyobb arányt képviselnek a tradicioná-
lis iparokhoz képest), valamint a szolgáltatásokat és a rutin jelleg ű munkákat végző, olcsó
munkaerő. A fenti éles társadalmi kett ő sség határozza meg ezeknek a helyeknek a jellegét
is. Az életvitel és a munkavégzés számára kellemes környékek azok, amelyek vonzzák vagy
maradásra késztetik a csúcstechnológiában alkalmazott szakembereket ( ők egyébként sok-
kal kevésbé helyhez kötöttek, mint a nem képzett munkaer ő). Másrészt ezek olyan környé-
kek, amelyek nagy munkaer őpiaccal rendelkeznek más foglalkozási csoportok számára is.
A munkaerőkínálat, a bérszínvonal és a szakszervezeti mozgalom ereje kihatással van a
csúcstechnológia térbeli terjedésére.
— Egyetemek és kutatóintézetek
A vállalatok többsége egyetemek közelében telepszik le. Ez a tény könnyen megmagyarázha-
tó, mivel a csúcstechnológiának közvetlenül szüksége van fels őfokú képzettség ű munkaerő-
re. Az oktatás és a tudományos csoportok jelenléte lehet ővé teszi az ipari kutatásban való
együttmű ködést. Kétirányú kapcsolat alakul ki: az egyetemek részt vesznek az ipari tevé-
kenységben, a kutatók-mérnökök pedig az oktatásban.
A környezet el őnyös adottságai
A szerzők többsége egyetért abban, hogy a lakáskínálat, a lakásárak, a kulturális és oktatási
infrastruktúra jelentősége, rendkívül nagy.
A környezet modern atmoszférája, a biztonság, a lakótér felszereltsége—tehát a min őségi
adottságok — igen fontos szerepet játszanak. A nagyváros vonzó hatása nem hagyható fi-
gyelmen kívül, ugyanakkor a nagyvárosi ártalmak is csökkenthet ők azzal, hogy a telephe-
lyeket városközelben választják ki. Ez a városszéli környezet nemcsak a kultúrálódás, okta-
tás és a közlekedés (gyakran a légiközlekedés is) elérhet őségét kínálja, de foglalkoztatást
biztosít a házastársaknak, és munkahelyváltoztatásra ad lehet őséget az elköltözés kényszere
nélkül.
A szállítás infrastruktúrája
A szállítási költségek másodlagos jelent őségűek a csúcstechnológiájú iparágak számára a
tradicionális iparhoz képest. S őt, mivel a speciális munkaerő jelentősége megnőtt, a légi
kapcsolatok léte ütőkártyává vált. Az autópályákhoz és repül őterekhez közel eső térségekben
az ipar rendkívül gyorsan fejl ő dött. Ezt példázzák a párizsi régióban a Roissy és Orly közelé-
ben sokasodó vállalatok.
— A szolgáltatások és a politikai atmoszféra
A tárgyalópartnerek és a tanácsadók jelenléte és az információs források közelsége alapvet ő
fontosságú a csúcstechnológiájú ipar fejl ődése számára. A kockázati t őke döntő szerepet
játszik a térség tradícióira épül ő új vállalatalapítások (spin-off hatás`, vagy kirajzás) esetei-
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
lT 1992.1-2 Kitekint ő 103
ben. Ez a haladás egyik tényez ője, amely új munkahelyek építéséhez vezet, ösztönzi a ma-
gánerős kutató tevékenységet. A regionális fejl ődés szempontjából is meghatározó fon-
tosságú.
Több vállalat egymásmellettisége a szinergia el őnyeivel jár, amelynek stratégiai jelent ősége
van a vállalatok közötti információ áramlásában. A hatóságok szerepe (az adminisztratív
intézkedések megkönnyítése a helyi politika segítségével) szintén fontos tényez ője a telep-
helyválasztásnak.
Az agglomeráció gazdaságossága
Több szerző (Planque 1983; Malecki 1986; Dorfman 1983) tulajdonít nagy jelent őséget a
nagy urbanizációhoz kapcsolódó gazdaságossági szempontoknak. A virágzó új ipari térsé-
gek a nagyvárosok (Boston, Los Angeles, Párizs stb.) mellett formálódtak ki. Az empirikus
vizsgálatok arra a következtetésre vezetnek, hogy az agglomeráció gazdasági megtakarításai
alapvetőek a K+F tevékenységben, és hogy a „spin-offhatások" olyan mértékben csökken-
nek, mint a környék népessége (Malecki 1986).
Ez a jelenség természetes, hiszen tudjuk, hogy a népességnek csak töredék része válik vállal-
kozóvá, vagy újítóvá. Az a tény, hogy a nagyvállalatok korábbi jelenléte hatást gyakorol az
ipar fejlődésére, tradíciókat és munkakultúrát örökít át, kedvez ő és szükségszerű . A városi
gazdaságokban kialakuló személyi kontaktusok információs hálózatát távközlési technikák-
kal nehéz pótolni. A különböző technológiák találkozására, a képességek és a tudás kölcsö-
nös megtermékenyítő hatásaira csak nagyvárosi környezetben van esély.
A méretből eredő hatások szintén érzékelhet ők a helyi munkaerő-piacok működésében. A
unkaerőmozgás könnyebbé válik, ami a régiók közötti, vállalatok közötti mobilitás növekedé-
s ben fog megnyílvánulni. Több vállalat egymásmellettisége csökkent ő hatással lesz az infra-
s ruktúra fix költségeinek részarányára. Az újonnan kialakuló termelési komplexumok körül-
ényei között új társadalmi élet formálódik új életstílussal, új formákkal és ritmussal, valamint
0>kozódó munkamegosztással. A társadalmi újratermeléssel összekapcsolt új emberi közössé-
gek születése közvetlenül hozzájárul a termelési költségek csökkentéséhez, és ez további válla-
latok letelepülését ösztönzi ezekben a régiókban.
Néhány elméleti szakember úgy tekinti az említett elemeket, minta csúcstechnológia születé-
séhez szükséges és meglév ő feltételek együttesét. Igaz, hogy ezek az elemek túlnyomórészt je-
1 n vannak a tudományos parkok térségeiben, de önmagukban még nem adnak kielégít ő választ
e zónák növekedésére. Ez a gondolatmenet szükséges, de nem elégséges a telephelyválasztást
é az új ipari terek dinamizmusát magyarázó elmélet tudományos bizonyításához.
termék-életciklus elmélet
mikor a telephelyválasztás problémáit szélesebb fogalmi keretbe helyezik, a kutatók gyakran
h vatkoznak a termék-életciklus elméletére, amely a csúcstevékenységek telephelyválasztási el-
életében a legvitatottabb elemek egyike.
Az első megfogalmazás R. Vernon (1966) nevéhez f űződött, amit később többen követtek
orton, Rees 1979). Ez a felfogás azon a megállapításon alapul, hogy az ipari tevékenység
h rom részből álló ciklust jár be: a fejlesztési (vagy innovációs) fázist, az érettség (vagy a n őve-
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
104 Kitekint ő TÉT 1992 • 1 - 2
kedés) fázisát, és a szabványosítás (standardizálás) fázisát. A termelés növekedése együtt jár
a termelési rendszer megváltozásával.
A termelési ciklus függ a terméket kifejleszt ő ipar bonyolultsági fokától. A közepes szint ű
technológiát alkalmazó ipar ciklusa mintegy 30 éves periódust ölel át (pl. az elektromos tartós
fogyasztási cikkek típusa). A termelés fejlesztését három f őbb szakaszra lehet osztani.
Az első szakasz a termelés terve a mintapéldányok (0 széria) legyártásával, amely jelent ős
tőkét és magas szintű szellemi erőfeszítést követel meg a kutatásban és fejlesztésben. A termelés
általában a vállalati székhelyekkel és a K+F tevékenységgel egy-egy ipari városhoz köt ődik.
Mindezek a feltételek tehát egyazon térségben fellelhet ők (Buswell, Lewis 1970). A munkaer őt
és az anyagi javakat is érint ő periódikus változásokra könnyebben kerül sor olyan rugalmas
környezetben, amely gazdag az er őforrásokban.
A második szakaszban, amikor az értékesítés a maximumát éri el, a termék már tökéletesen
kifejlesztett, ekkora K+F tevékenységben dolgozók száma csökkenni kezd, és a szakmunkások
száma növekszik. A termék-standardizálás anyagi igénye a hosszú távú, globális tömegterme-
lést biztosítja.
A harmadik fázisban a termék „mobilizálódik" és a termelés áthelyez ődik a periférikus zó-
nákba. Csökkennek a költségek azáltal, hogy kevésbé képzett munkásokra lesz szükség. Nyil-
vánvaló, hogy a csúcstechnológiájú ipari termelésben — a standardizálás id őszakában —, ami-
kor a nagyvállalatok uralják a piacot (számológépek, elektronikus játékok, félvezet ők stb.),
csak kizárólag ebben a fázisban hagyhatja el a termelés a tudományos parkok színterét.
Ez az általánosan ismert elmélet, amely mindenekel őtt a nagyvállalatokat jellemzi, nem al-
kalmazható a csúcstechnológiájú iparok fejl ődésére, amelyek alapvet ően a kisvállalatokhoz
kapcsolódnak.
A 2. ábrajól szemlélteti, hogy a csúcstechnológiájú ipari termék életciklusa 5-7 évre csök-
ken. Az 1. és 2. ábra közötti alapvető különbség az, hogy a szabványosítás fázisa hiányzik a
csúcsipar esetében. A telephelyválasztás szempontjából egymással ellentétesen viselkedik a
tradicionális, illetve a csúcsipar. A csúcsipar rövid ciklusa nem terjed ki a szabványosítás (stan-
dardizálás) fázisára, tehát a hosszú távú tömegtermelésre. Ebben a megközelítésben, minthogy
nincs nagyszériájú termelés, a fels őfokú képzettségű szakemberek alkalmazása állandósul.
A K+F sajátos munkaerő igénye folyamatos, mert a prototípus legyártása helyett a vállalat egy
új termékkel áll elő.
A csúcsiparok új termékeihez szükséges „alapanyagok" már önmagukban is bonyolultak és
speciálisak, és a termelési ciklus lerövidülése gyakran megkívánja az alapanyagok helyi gyártá-
sát és elérhető ségét. Erre különösen nagy az igény, ha az eredeti termelési koncepció megválto-
zik. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a csúcsiparokban a termékciklus megsokszorozódása
biztosítja az értékesítést és a profitot.
A 2. ábrán a termék életgörbéje nem lépi túl az 1. ábrán feltüntetett fejlesztési fázist, és ez
nem közömbös az agglomeratív el őnyök szempontjából. Így a tudományos parkok (az azonos
profilú vállalatok koncentrációja) a hagyományos értelmezés szerint ugyanolyan tömörülést
(agglomerációt) képesek létrehozni, mint az ipari zónák az elmúlt id őszakban. A kis- és a nagy-
vállalatok hasonló el őnyöket szerezhetnek a rövid ciklusú termelésben, de a hosszú ciklusú
termelés első fázisában főleg a nagyvállalatok élvezik az el őnyös helyzetet akkor, amikor áthe-
lyezik a szabványosítás tevékenységét a perifériára.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
TÉT 1992.1-2 Kitekint ő 105
SZAKASZOK
fejlesztés érettség szabványositds
idö (év)
10 15 20
1. ÁBRA
A tradicionális termék életciklusa
(Life cycle of traditional products)
kir t ékes its
id ő (év)
10 15
2. ÁBRA
Csúcstechnológiájú termék életciklusa
(Life cycle of hi-fi products)
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
106 Kitekint ő TÉT 1992.1-2
A telephelyi inercia (tehetetlenség) gondolatában a helyi kapcsolatok és a munkaer ő fontos
szerepet játszik, mivel a csúcstechnológiájú kisvállalatok innovációja szükségszer űen belső fo-
lyamat, amelyet az agglomeratív el őnyök táplálnak (1. és 2. ábra).
A termék-életciklus elméletében — amely összekapcsolja a telephelyválasztást és a termelés
szervezetét — megfigyelhetünk egy folyamatot, amely a koncentrációtól és a centralizációtól
a termelés decentralizációja és szétterjedése felé vezet. Az új tevékenységi ágak hagyományo-
san a városi központokban fejl ődnek ki, részben a fels őfokú szakképzettségű munkaerő jelenlé-
te, részben a megfelel ő piaci méret miatt. A termék szabványosításának fázisában (stabilizált
technikák és a kevésbé képzett munkaer ő jobb piacán) a központok a periférikus térségekbe
helyeződnek át.
Ezt a sémát több szempontból felül kell vizsgálni: nyomon követhet ő a K + F funkciók de-
centralizálódásának tendenciája (Planque 1983), és az új technológia kifejlesztésében szerepet
játszó helyi központok növekvő jelentő sége. Franciaországban mintegy 10 éve figyelhetjük meg
a termelési rendszer újjászervez ődését a technológiai forradalom és a nemzetgazdaságok nyi-
tásának hatására. Ezeknek a gazdasági változásoknak térbeli hatásuk is van. Több szerz ő ket-
tő s megközelítésben magyarázta a következményeket (Pottier 1985): egyrészt a termelés és a
K + F közötti kötődés megerő síti a nagy központokat, másrészt, a folyamatos innováció keres-
lete és a telekommunikációban bekövetkezett fejl ődés előmozdítja a csúcstechnológiával kap-
csolatos funkciók decentralizálódását. Ezt az ellentmondást Pottier azzal magyarázta, hogy az
innovációs tevékenység két szint, a nagy jelent őségű és a kevésbé jelent ős innovációk, között
oszlik meg. A nagy jelentőségű innovációk kapcsolatban vannak az új termékek megjelenésé-
vel, az új ipari ágazatok létesítésével. Ilyen esetekben er ősebb a nagyobb központokból kiinduló
fejlesztés diffúziója. Az innovációk kisebb jelent őségű, de megszakítatlan sora szükséges ah-
hoz, hogy hozzáigazítsák a termékeket a kereslet változásához az egyre inkább nemzetközivé
váló és instabil piacon, és hogy alkalmazzák az új technológiákat, különösen az automatizálás
fejlesztése érdekében.
A termék-életciklus elmélet széls őséges módon leegyszer űsíti a termelés tér-idő fejlődését
azáltal, hogy nem tesz különbséget az ágazatok között. Valójában az ágazatok közötti különbsé-
gek igen jelentő sek, és a termelési szervezet, a technológia és a piac fejl ődése közötti kapcsola-
tok a valóságban sokkal komplexebbek, amire Michael Storper (1985) mutatott rá. A vállalato-
kon belüli és a vállalatok közötti kapcsolatok, illetve a termelés optimális feltételei ágazatonként
rendkívül eltérőek (2. táblázat).
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
TÉT 1992.1-2 Kitekint ő 107
2. TÁBLÁZAT
A vállalatok jellemz ői a fejlesztési fázisokban
(Characteristics of companies in the phases of development)
Tradicionális ipar
(Traditional industry)
Input Fejlesztési fázis Az érettség fázisa A szabványosítás fázisa
Tőke erősen kockázatos nagy mennyiségű nagy tőkeigény
nagv tőkeigényű forgótőke igén
Szakképzettlen munkaerő kevés számú közepes nagyszámú
Műszaki és kutató állomány jelentős lényeges kisszámú
Irányítók kevés számú jelentős kisszámú
Marketinggel foglalkozók kevés számú jelentős közepes
Externáliák jelentős nagyon hasznos kis jelentőségű
Telephelyválasztás ipari agglomerá- ipari agglomeráció a „mobil" termék
ciós városközpont áthelyezése a
(feldolgozó ipar, perifériára
K + F, és a vállati
xozpont egyuttesen)
Csúcstechnológiai ipar
(High-tech industry)
Input Fejlesztési fázis Az érettség fázisa
Tőke nagy tőkeigény, nagy forgótőke igény, nagy tő-
nagy kockázat kekockázat
Szakképzettlen munkaer ő kisszámú kisszámú
űszaki és kutató
lomány nagyszámú nagyszámú
ányítás stagnáló (közepes létszám) stagnáló (közepes létszám)
arketinggel foglalkozók stagnáló (közepes létszám) stagnáló (közepes létszám)
xternáliák nagy jelentőségű nagyon hasznos
elephelyválasztás ipari agglomerá- ipari agglomeráció
ció, városi központ
(feldolgozó ipar,
K + F, és a vállati
székhely együttesen)
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
108 Kitekint ő TÉT 1992.1 - 2
Az innovatív környezet
A „divatba jött" harmadik teória a termelés földrajzi feltételeivel (gazdasági, társadalmi és
fizikai) van összefüggésben, és a m űszaki innováció problémáit kutatja a regionális környe-
zetben.
Ez a megközelítés így foglalható össze: innovatív vállalat nem m űködött korábban a környé-
ken. Maga a helyi környezet választotta ki a vállalatot. A helyi vagy regionális tényez ők határoz-
zák meg az innovatív viselkedést. A térségek múltja, szervezete, kapacitása együtt jelenik meg
és struktúrálódik át az innovációban. A hangsúly a m űszaki ismereteken, a cselekvőképessé-
gen, a munkaerőpiac összetételén és más helyi tényez őn van, amelyek meghatározzák azt, hogy
egy térség jobban vagy kevésbé innovatív.
E szerint az elméleti iskola szerint a helyi környezet mint az innováció „inkubátora" játszik
meghatározó szerepet. Nem elegend ő csak az ipari telephelyválasztás szemszögéb ől vizsgálni
a térséget, a megfigyelésnek új célpontja van: a „környezet". Ez az elmélet integrálni tudja
mindazon elemek együttesét, amelyek részt vesznek a térség m űködésében: az ipari hálózat
összetételét, a vállalatok és a munkaer ő jellegét, a cselekvőképességet, az infrastruktura jelen-
létét, a földrajzi keret adta komplex kapcsolatokat, tehát mindazt, amely formálja a régiót.
C. Perrin (1989) definiálta az innovatív környezet fogalmát: így nevezte azt a területi együt-
test, amelyben a felhalmozott tudás fejleszti ki az innovációs hálózatokat. Azoknak a szerepl ők-
nek a tudásáról van szó, akiknek többoldalú és alkotó tevékenysége az innováció létrejöttéhez
szükséges sajátos externáliákhoz kapcsolódik. Ugyanakkor az innovációs hálózatot a m űszaki
alkotások egyre látványosabb formáihoz szükséges ismeretek közeledése, találkozása alakítja
ki.
A nagy agglomerációkat (különösen azok központi térségét) tekintik hosszú id ő óta az inno-
vációk megszületéséhez, vagy az ún. „inkubátor" funkciók betöltéséhez legalkalmasabb terü-
leteknek. A legutóbbi id őkig a hagyományosan legiparosodottabb régiókban figyelték meg az
új inkubátor környezetek kialakulását, amelyek aztán az innováció területi komplexumaivá vál-
tak. Ez az elnevezés W. Stöhrt ől (1986) származik.
E komplexumok növekedését a „kirajzások" biztosítják, vagyis a m űködő vállalatokból kilé-
pő új vállalatok, vállalkozások születése. Ugyanez a szellem és ugyanezek a mechanizmusok
tartják fenn a kezdetben védettséget élvez ő vállalatok, az ún. inkubátor-házak kialakítását.
Ezek az elméletek — a biológia nyelvét kölcsönvéve — gyakran lebilincsel ően írják le a ter-
melés új komplexumainak m űködését, dinamikáját és elemeit, de a telephelyválasztás problé-
máira adott válaszaik csak részben kielégít őek, mivel nem magyarázzák meg teljességgel e
komplexumok telephelyválasztását és figyelmen kívül hagyják a termelési rendszer fejl ődésé-
nek globális folyamatait.
A teoretizálás mindhárom kísérlete sok új és eredeti elemet tartalmaz, de nem visz minket
közelebb a telephelyválasztás olyan általános elméletéhez, amely tudományosan megmagya-
rázná az új ipari együttesek elhelyezkedését, és hozzásegítene az ipari terek jelenlegi kialakulá-
sának jobb megértéséhez. Szemügyre kell vennünk tehát a feldolgozó ipar és a tercier tevékeny-
ség telephelyválasztásának új modelljeit. Ezek a modellek dinamikus egységként fogják fel a
vállalatok küls ő és belső adottságait, a versenystratégiák és a helyi munkaer őpiac feltételei kö-
zötti kapcsolatok természetét (Scott, Storper 1987; Scott 1988; Walker 1988).
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
TÉT 1992 el-2 Kitekint ő 109
A termelési rendszer földrajzi szervezete.
Egy globális elmélet felé haladva
Ebben a fejezetben olyan globális megközelítésr ől lesz szó, amely egyesíti az ipari szervezetet
a telephelyválasztást. El ő ször is fel kell eleveníteni ismereteinket a termelés szervezetér ől,
e
t hát a termel ő munka megosztását és egybekapcsolódását a komplex rendszerekben. A munka-
tilegosztás két típusát lehet megkülönböztetni: bels ő (technikai) és küls ő (társadalmi).
A fordi 2 klasszikus forma a termelési folyamatot három szintre bontja fel: a koncepció-
Wszítésre (ez magasszint ű kvalifikált munka); a kvalifikált termelésre és az összeszerelésre
(-‘iégrehajtó, betanított munka). A termelés mennyiségi növekedésével — a piac kib ővülésével
a munkamegosztás fokozódik, és a m ű veletek egyre specializáltabbá válnak. Ezáltal olyan
értékben válnak szét a m ű veleti szintek, hogy egyszerre alakul ki az üzemek és a vállalatok
zötti munkamegosztás.
Ez a helyzet térbeli dezintegrációhoz vezet az első esetben, és vertikális dezintegrációhoz
zervezeti) a másodikban. (Akkor beszélhetünk egy vállalat vertikális dezintegrációjáról, ami-
r a termelés különböző szakaszai nem ugyanabban a vállalatban szervez ődnek.) A vertikális
zintegráció tendenciája — amely maga után vonja a munka társadalmi megosztásának kiter-
j sztését — általánossá vált, ez magyarázza a kisvállalatok megsokszorozódását. (Sikereiket
í$y gyakran túlbecsülik és rosszul értelmezik.) A munka bels ő megosztását a küls ő (társadalmi)
niiunkamegosztás kíséri a különböz ő félkésztermékek, alkatrészek termelésére specializálódott
vállalatok között.
A külső és belső tranzakciók hangolják össze a termelés egészét. A tranzakciókat részben:
a iac (és az árak), részben a vállalat vezetése irányítja. A termelés növelésével (a piac b ővülésé-
n k köszönhetően) válik elérhetővé a külső vagy belső méretgazdaságossága (a nagysorozatú
g ártásból adódó költségmegtakarítás). Ezt a fontos kérdést elemzi az utóbbi években a „tran-
z kciók költségeinek" iskolája, amelynek nevezetes el őfutára volt R. H. Coase (1937), jelenleg
dig a legismertebb képvisel ője O. E. Williamson (1975). Földrajzi szempontból A. Scott
(1987, 1988) briliáns tanulmányai foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
A CWS (Coase-Williamson-Scott)-modell azonban kimutatja, hogy nemcsak a méretgazda-
s4gosság nyomja a vállalatokat a vertikális integráció irányába, hanem a „változatosság gazda-
s gossága "4 is, amely a több termék együttes termeléséb ől eredő megtakarításokra vonatkozik.
yilvánvalónak látszik, hogy a taylori 5 elv alapján a munkafolyamat begyakorlottsága — a kü-
l'nböző funkciók szétválása folytán — gyengítheti a változatosságból ered ő gazdaságosságot.
eleinte ösztönözheti a térbeli dezintegrációt — a munkaer őpiacra gyakorolt el őnyös helyi
f ltételek keresésével —, kés őbb pedig a vertikális dezintegrációt, így végülis az alvállalkozói
r ndszer kiszélesedésér ől beszélhetünk.
Ezzel ellentétben a vállalat stratégiai alapja (terv, K + F, marketing) a vertikális integráció
arad (D. Leborgne, A. Lipietz 1988). Így tehát a dezintegráció akkor jön létre, amikor az
in tegráció bels ő gazdaságossága gyenge vagy negatív.
Különböző okok és feltételek vezetnek a vertikális dezintegrációhoz. Scott és Storper (1987),
Sorper és Walker (1989) néhány példát mutat be arra, hogy a piac bizonytalansága gyakran
S
v zet dezintegrációhoz. Ennek eredményeként az alvállalkozói rendszer jelent ősen kibővül.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
110 Kitekint ő TÉT 1992.1-2
A nagy gazdasági verseny továbbá arra kényszeríti a vállalatokat, hogy gyakran változtassák
a termelési módszereiket és a termékválasztékukat. Minden változtatás a termelési kapcsolatok
rendszerének (jelent ős vagy kevésbé jelentő s) átstruktúrálását követeli meg. Ennek maximuma
akkor közelíthető meg, amikor a kapcsolatok externalizáltakká válnak.
Tény az is, hogy bizonyos sajátos termékek el őállításához külső speciális vállalatok rendel-
keznek a legjobb feltételekkel ahhoz, hogy alkatrészeket vagy szolgáltatásokat nyújtsanak.
Megesik, hogy olyan vállalatok állítják elő ezeket az alkatrészeket vagy szolgáltatásokat, ame-
lyek csak akkor képesek elérni az optimális termelés alsó küszöbértékét, ha több vállalat ellátói
lesznek.
Végül, megjegyezzük, hogy a vállalatok földrajzi tömörülése jelent ősen csökkenti a külső
tranzakciók költségeit, és ezzel megkönnyíti a dezintegrációt.
A vertikális dezintegráció, amely a jelenlegi termelést jellemzi (Piore, Sabel 1984), az exter-
náliák útján éri el a növekvő profitot. A vállalatok specializációja maga után vonja a termelési
költségek állandó csökkenését (Scott, Storper 1987).
A. Lipietz ezt az elemzést azzal egészítette ki, hogy — bevezetve a kvázi - vertikális integráció
fogalmát — hangsúlyozta a pénzügyi kényszerek megjelenését. A piac instabilitása, a kutatás
megnövekedett költségei, a termék-életciklus megrövidülése, egyszóval a kockázatok megsok-
szorozódása és az állót őke lekötöttsége afelé hajtja a t őketulajdonosokat, hogy a „kölcsönös
kockázatok" rendszerébe lépjenek.
A nagyvállalatok dekoncentrációja a specializált vállalatok hálózatában az egyik lehetséges
válasz erre a kihívásra. A munka társadalmi megosztása nem tünteti el a hierarchiát és a kapita-
lista kontrollt. Ebb ől a szemszögből J. Houssiaux (1957) és A. Enrietti (1983) tanulmányai az
első k a kvázi-vertikális integráció (vagy a diagonális integráció) fogalmát felhasználó jelenkori
közgazdasági elemzésekben.
Lipietz és Leborgne (1988) úgy definiálják ezt a fogalmat, mint a vállalatok ( a termel ők
és a vásárlók) közötti erős kapcsolatokat; a termel ők üzleti forgalmában jelentős fogyasztókat;
a kereskedelembe bekapcsolható alvállalakozók kiterjedt területét; a vállalatok közötti nem áru-
jellegű kapcsolatok formáit, amelyek alá vannak rendelve a partneri viszonyoknak. Így a domi-
náló vállalat élvezi a vertikális integráció (a kevésbé költséges tranzakciók, a globális politika
rugalmassága) és a vertikális dezintegráció el őnyeit (az alvállalkozók újító képességét, a t őkele-
kötöttség kockázatának megosztását, a min őségi követelményeket). Ez a helyzet magába foglal-
ja a stratégiai szövetségeket, a technológia-transzfert, az állandó együttm űködést, a vegyes vál-
lalatokat (joint venture) stb. A partneri viszony a vállalatok hierarchikus befolyása alapján
alakul ki.
A kvázi-vertikális integráció kifejezésre juttatja a vertikális és a horizontális (alvállalkozás
és a piaci viszony) dezintegráció közötti félutat.
A piac kibővülése kedvez a munka társadalmi megosztásának A. Smith 1776-ban leírt elméle-
te szerint („a munkamegosztás a piac korlátozza"). Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedése
elő segíti az új tevékenységeket, a specializált vállalatokat és megteremti a telephelyválasztás
speciális feltételeit. A kapcsolatok sorozata épül ki a megrendel ő és az alvállalkozó, a vásárló,
a hasznosító és az ajánlattev ő között. Az iparon belüli és a személyek közötti információcsere
megsokszorozódik. Növekedési centrumok alakulnak így ki, amelyekben a tranzakciók gyako-
riak. A kapitalista iparosítás története így az ipari komplexumok periódikus formálódását mu-
tatja az idők folyamán.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
T ÉT 1992 • 1-2 Kitekint ő 111
A munka társadalmi megosztása és ezzel a tranzakciókban felkínált nagy változatosság el őny-
1:}en részesíti a termelési rendszer rugalmasságát. Mind a termékek (a termelés típusa), mind
aÍ vállalatközi kapcsolatok (vertikális és horizontális) gyorsan változhatnak. Mivel a tranzakciós
tvékenység igen intenzív a vállalatok csoportjai és alcsoportjai között, a térbeli koncentráció
természetessé válik. Ezekben a térségekben az externáliák méretgazdaságossága az agglo-
rtieráció6 gazdaságosságának formájában valósul meg. Az ipari üzemek földrajzi tömörülése
és a munka társadalmi megosztása térben és id őben kölcsönösen erősítik egymást (Scott 1988).
A földrajzi koncentráció a vállalatok küls ő tranzakciós költségeinek csökkentésével er ősíti a
Munka társadalmi megosztását, amely s űrű agglomerálódáshoz vezet a vállalatok között szapo-
rodó kapcsolatok miatt.
Szervezeti Externáliák
jelenség A munka társadalmi megosztása
Térbeli Az agglomerálódás gazdaságossága
jelenség iparközi kapcsolatok
A helyi munkaerőpiac struktúrájának
formálódása
3. ÁBRA
Az új termelési komplexumok gazdaságossága
(Profitability of new production complexes)
gazdasági tevékenységek tömörülése ezzel párhuzamosan létrehozza a munkaer ő koncentrá-
c óját, megteremtve ezáltal a helyi munkaerő piacot. Az új növekedési centrumok munkaereje
t nagy egységből áll, mint arról már a korábbiakban beszéltünk: a kvalifikált és specializált
unkaerőből (mérnökök, kutatók, technikusok), valamint a gyengén fizetett és nem szakkép-
z tt alkalmazottakból, akik a szolgáltatásokban és a termelésben dolgoznak. A külföldi bevár-
d rlók — legális és nem legális — és a n ők igen nagy arányú alkalmazása jellemz ő erre a máso-
d k csoportra. Weber óta a munkaerő mindig fontos szerepet játszott az ipari telephelyválasztás
e méleteiben. A tömegtermelés fordísta rendszerének intézményei, szervezetei és politikai szö-
v tségei szétestek Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Az új növekedési központokban
a termelő munka új társadalmi és politikai gyakorlata alakult ki. A hatalom, az osztályok és
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
112 Kitekint ő TÉT 1992.1-2
a technológia új megjelenési formája a tagolt munkaer őpiac új körvonalait rajzolja meg. Ez
az új helyzet különböző gazdaságok létrehozását teszi lehet ővé, és ezzel megerősíti az új centru-
mok növekedését.
A munkaerőpiac mechanizmusai, m űködése és szerepe a tevékenységek térbeli elhelyezésé-
ben igen komplex elemzéseket követel meg. A közgazdászok sokféle megközelítéséb ől néhány
elem már egyértelm űvé vált.
A munkaerőpiac mérete és az urbanizáció foka között alapvet ő összefüggés mutatkozik. Ami-
kor a munkaerőpiac kibővül és földrajzilag koncentrálódik, akkor a munkakeres ők egyre több
munkahely között válogathatnak, a munkaer ő cserélődése gyorsabb és kevésbé költséges, a
munkaerő fluktuációja erősebb. Kedvezőbb piaci viszonyok között a munkát keres ő remélheti,
hogy elfogadható időn belül munkaalkalmat talál a nagyobb városi régiókban. Ezzel szemben
egy ritkán lakott térségben nehezebb munkát találni. A s űrűn lakott agglomerációkban a foglal-
koztatás és a munkanélküli állapot sokkal gyorsabban változik, minta ritkán lakott térségekben.
Itt a munkanélküliség időtartama általában sokkal hosszabb.
H. Jayet (1983) a „munkáért sorban állók" modelljét használva elemezte a munkanélküliség
regionális különbségeit (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Az urbanizáció foka és a munkaer őpiac aktivitása
(Degree of urbanization and activity of labour market)
Munkaerőpiac
Városiasodás
Gyenge mobilitás Közepes mobilitás Erős mobilitás
Auvergne Poitou-Charentes
Limousin Bretagne
Gyenge
Alsó-Normandia Korzika
Bourgogne
Picardie D-Pireneusok Aquitaine
Lorraine Felső Normandia Languedoc-Roussillon
Loire vidéke Franche-Comté
Közepes Ranche-Comté
Champagne-Ardennes
Elzász
Központi régió
Rhőne-Alpok
É-Pas de Calais
Erős Ile-de-France
Provence-Alpes
Cöte-d'Azur
Forrás: JAYET, 1983.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
1 ÉT 1992.1-2 Kitekint ő 113
A helyi munkaerőpiac növekedése — amely arányos a munkaer ő-kereslet növekedésével —
egkönnyíti a vállalatok dolgát abban, hogy a kívánt profilnak megfelel ő munkaerőt találjanak.
Ez a helyzet előnyös a cégek számára, lehet ővé teszi a munkaer őgazdálkodás rugalmas politiká-
j t. A piac bizonytalanságát úgy védik ki, hogy a konjunktúrának megfelel ően alkalmazzák,
illetve bocsájtják el a munkaer őt. A vállalatok — kis munkaerőpiaci térbe zárva — er ősebb
ajlamot mutatnak a munkaer ő megtartására, mivel nehezebb lesz kés őbb az elbocsátott mun-
kaerőt újakkal pótolni.
Scott (1988) elemzésének következtetését érdemes megjegyezni: a termelés szervezeti formá-
inak rugalmassága elvezet a munkaer őpiac rugalmasságához, és a rugalmasság két formája köl-
Osönösen felerősíti egymást a földrajzi agglomerációban.
A tradicionális ipari régiókban a csökken ő helyi foglalkoztatás és az új helyi munkaer őpiacok
ületése új „helyi politikát" alakít ki. Az ipari logika változása, az új technológiák és az új
özgazdasági feltételek egyaránt hozzájárultak az új termelési komplexumok társadalmi szerve-
etének átstruktúrálódásához. A korábbi id őszak ipari közösségeiben kialakult szokások és tra-
íciók többé már nem felelnek meg a jelenkori törekvéseknek. Az el őírások, a hierarchiák,
tulajdonos-alkalmazott viszonyok, a politikai és társadalmi konfliktusokban alkalmazott meg-
Idások többé már nem működőképesek. A tradicionális iparban a vezet ők és a munkások is-
erték a „járható utakat" és egy párhuzamos (aránylag merev) szervezetben m űködtek. Az
j információs kultúrában ezzel ellentétben az új vállalati vezet ők a dolgozók szervezeteiben
olyan bürokráciát találnak, amely fenyegeti az innovációt és a gazdaságot.
A kapitalista ipar dinamikája függ a vállalatoknak az új termelési feltételekhez való alkalmaz-
odási képességétől, amely magába foglalja a politikai és a társadalmi kapcsolatok változását.
bben a megközelítésben a vállalatok azért választanak új telephelyet, hogy kialakítsák az új
unkakapcsolatokat. Az új növekedési centrumok óriási lehet őségeket nyújtanak. Az új telep-
elyválasztás megtörténhet a már m űködő termelési körzetekben, de az utóbbi id őkben sokkal
yakrabban fordul el ő, hogy a tőke és a beruházás a relatíve gyengébben fejlett térségek felé
yekszik. A hagyományos ipari körzetekben a gazdasági el őrelépés életerős politikája, az okta-
s és kutatás terén megvalósított állami beruházások, valamint az állami megrendelések (pl.
katonai) „bels ő megoldást" kívánnak.
Ez a megoldás azonban problematikus, komplex és költséges. Egy körzet társadalmi és gaz-
dasági átstrukturálódása hosszú id őt követel. A „külső megoldás" ezzel szemben sok el őnnyel
jár.
Egy körzet vonzerejét általában az „életmin őség" jellemzi, amely nem univerzális kategó-
ia, és nem is történelmi állapot, hanem sokkal inkább politikailag létrehozott realitás. Ez a
inőségi adottság olyan alapvet ő társadalmi és politikai sajátosság a termel ők számára — ideo-
' giailag meghatározott a fogyasztók számára —, amely létrehozhatja az ipari növekedést. A
ezetők elvárásai az életkörülményeiket illet ően: lazán betelepült környék, kényelmes lakások,
magánélet teljes elkülönültsége, és a szabadid ő változatos eltöltésének lehet ősége. A tőkések
zámára a környezet min ősége és a vállalkozói „klíma" kapcsolódik egymáshoz, amely
gyaránt jelenti a kedvező adózási feltételeket, a szakszervezeti mozgalom hiányát és a termelés,
lletve a munkaerőpiac fejlődési feltételeit.
Az új ipari növekedési centrumok társadalmi-térbeli szervezete új modellt hoz létre. Nyilván-
aló, hogy a termelés térségeire jellemző korábbi viszonyok megváltoznak, a dolgozó osztály,
politikai és közösségi mozgalmak hatalma csökken. A korábbiakban a s űrű urbanizáció és
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
114 Kitekint ő TÉT 1992.1-2
a dolgozók jelentő s tömörülése szimbolizálta az „ipari övezetet", ma a szuburbanizáció' és
az individualizáció alkotja a „sunbelt" városi környezetét.
A dolgozók szervezetlenségét a szakszervezeti mozgalom gyengesége tükrözi. Orange
County8 példája igen jellemző : 1981-ben a szervezett alkalmazottak részaránya az iparban
12,1% volt, szemben az 1965. évi 28,9 % -kal. Megjegyezzük, hogy az USA ÉK-i részén az ipar-
ban dolgozók közel 80 % -a részt vesz a szakszervezeti mozgalomban.
Ennek kettő s oka van: egyrészt a termelési ciklus felgyorsulása megköveteli az innováció,
a termelés és a kereskedelmi stratégia közvetlen összekapcsolódását, a szakszervezetek esetle-
ges zavaró tevékenysége nélkül. A szakszervezetek késleltethetik a vállalati törekvéseket, és
ezzel veszélyeztetik a termék életképességét. Másrészt a szakszervezet-ellenességnek kulturális
és történelmi okai vannak. Az új iparterületek gyakran félfalusiak, tradicionálisan mez őgazda-
sági területek, és együttélnek a kisiparral.
E térségek bevándorló külföldieket alkalmaznak munkásnak — az USA-ban ezek az emberek
jórészt ázsiai eredet űek, akikre jellemző a politikai konzervativizmus, míg a latin-amerikaiak
részben illegálisan élnek az USA-ban, s így a n ői munkaerőhöz hasonlóan, kiszolgáltatott társa-
dalmi helyzetben vannak, képzettséggel és ipari tradícióval nem rendelkeznek. A városszéli
térségek községei közigazgatásilag önállóak, így egy olyan politikai gépezet m űködtetése,
amellyel a nagyvárosi etnikai csoportok és dolgozók rendelkeznek, kizárt.
Az új közösségek társadalmi struktúrája visszatükrözi és feler ősíti a munkamegosztást a ter-
melési rendszerben. A dolgozók elfogadják a termelés normáit és ritmusát a helyi környezet-
ben. A területi komplexumok rugalmas környezete kedvez a m űszaki innovációnak a munkaer ő
ismeretei és hozzáértése, illetve a vállalatok kapacitásai miatt. A kapitalista fejl ődés dinamiká-
jának hatását már A. Marshall is felismerte 1900-ban, az ipari körzetekben (district industriel).
Ezek a termelés „misztériumai", amelyek végülis „demisztifikálódnak" (M. Bellandi 1986).
A helyi oktatási és kutatási tevékenységek is igyekeznek kielégíteni a helyi vállalatok igényeit,
és jelentősen hozzájárulnak e rendszer területi újratermelésének globális folyamatához.
A termelés térbeli koncentrációja — amely számos el őnyt nyújt — az agglomerálódás mér-
téktelen fejlő dése következtében, ugyanakkor hátránnyá is válhat. Az agglomeráció gazdaságta-
lan tényező i vezettek a régi ipari régiók visszaeséséhez, és módosítják a jelenkori telephelyvá-
lasztás iparpolitikáját. A tevékenységek földrajzi agglomerálódásának negatív hatásai két
különböző forrásból erednek: társadalmi-politikai, illetve gazdasági.
A tisztán gazdasági tényezők könnyen elkülöníthet ők egymástól; a természeti környezet
szennyezése és leromlása, a közlekedési hálózatok túlterheltsége (utak, tömegközlekedés stb.),
a nagyvárosok túlzsúfoltsága (beleértve az információ áramlásának nehézkességét), az ingat-
lan-árak mértéktelen emelése és a közszolgáltatások költségeinek növekedése. A társadalmi-
politikai problémák összekapcsolódnak a munkaer ő-viszonyokkal, amelyek egyre inkább meg-
merevülnek (a bérekkel kapcsolatos kollektív megállapodások, a munkaer ő szabályozása és
más ellentétek a tulajdonosok és a bérmunkások között). Minél több a tényez ő, annál nehezebb
a termelési rendszer alkalmazkodása az új közgazdasági, m űszaki és társadalmi feltételekhez.
A várospolitikák — amelyek jobbára mutatják az er őviszonyokat — a szabályzatok, törvények
változtatásaival (földhasználat, környezetvédelem stb.) és az adózással maguk is növelhetik a
termelés költségeit, és így kedvez őtlen „klímát" teremthetnek.
A térbeli koncentráció a takarékoskodás jelent ős forrása, amely a központok felgyorsult nö-
vekedésével később a gazdaságtalan működés okává válhat.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
TÉT 1992.1 2
- Kitekint ő 115
E gazdasági veszteségek felhalmozódása a nagy agglomerációkban felgyorsítja a gazdasági
ékenységek decentralizációs folyamatát. Ugyanakkor a tevékenységek áthelyezésére csak
a ban az aktuális pillanatban kerülhet sor, amely jelent ős változást tételez fel a termelési szerve-
tben, és amely összekapcsolódik általában a m űszaki fejlődéssel és a munkamódszerek válto-
saival. Ezt a kedvező pillanatot jelezte az új ágazatok, új termékek megjelenése, és az új
hnológiák szélesebb kör ű elterjedése az 1950-esés az 1960-as években a fejlett országokban.
Az új ágazatok szabadon választhatták meg telephelyeiket, mivel igényeik különböztek a for-
dlsta periódus tömegtermelésének ágazati feltételeit ől. Néhány ágazat és néhány termék telje-
s4n új volt (mint pl. a félvezetők, a hírközlés eszközei). Az innovatív vállalatok maguk találták
fel ezeket az új termékeket, hozták létre saját termel őeszközeiket és gyártották az alkatrészeiket,
f késztermékeiket is (Scott, Storper 1987). Az új ágazatok vállalatai annak érdekében, hogy
k erüljék az iparosodott régiók nehézségeit, az agglomeráció veszteségeit — amelyek a kedve-
z tlen társadalmi-politikai környezetben a termelés új terheihez adódnak — számukra vonzóbb
h lyet keresnek a hagyományos ipari térségeken kívül. E térségekben a termelést új alapokra
( rsadalmi, politikai, gazdasági) helyezhetik.
A. Scott szerint új földrajzi környezet formálódik ki, amely lehet ővé teszi az új ipari komp-
le umok, például a tudományos parkok megjelenését. A kezdeményez ő telepítésből kiindulva
amely akár a hadiiparral volt kapcsolatban, akár egy nagy vállalattal vagy a helyi, egyetemi
vagy más politikai törekvéssel — a növekedéssel az új szervezeti forma (vertikális és horizontá-
liS dezintegráció) el őnyben részesítette, létrehozta a helyi munkaer őpiacot, és kialakította az
a lomeráció gazdaságosságát. Így mint egy megindult lavina, a növekedési centrumok egyre
n gyobbak lettek, tevékenységük egyre inkább diverzifikálódott, és kisugárzásuk egyre er ő-
s ött.
Amilyen mértékben folyamatossá vált a növekedés, olyan mértékben vet ődött fel újra a haté-
k nyság és a mű ködés kérdése ezekben az új térségekben. Az els ő időszakban, ha a piac azt
le etővé tette, a beruházások intenzifikálása, a vertikális reintegráció (az újbóli egyesítések,
ö szevonások) és a termelés szabványosítása volt az alkalmazott stratégia. Mindez együtt járt
a szakképzettség szintjének visszaesésével.
A második idő szakban a földrajzi dekoncentráció vált elkerülhetetlenné. Bizonyos termelési
folyamatok begyakorlottá válása (mint az összeszerelési folyamatok, a félvezet ők tömegterme-
lése stb.) lehetővé tette a termelés térbeli átstruktúrálódását. A termel ők — keresve a további
m gtakarítások lehet ő ségeit — a már szabványosított és mindennapossá vált termelést a perifé-
ri us területek felé irányították, ahol nagyon olcsó és b őséges munkaerőt találtak (női, beván-
d rló, és a mezőgazdaságból újonnan felszabaduló munkaer őt), és a berendezkedés is kevésbé
t költséges. E térségek a fejlett országok kevésbé iparosodott zónái, vagy a Harmadik Világ
(a ejlődő országok) voltak. A növekedés elmozdult centrumai a csúcstechnológiájú iparra épül-
te , viharos gyorsasággal fejl ődtek, de ugyanakkor beágyazódtak a társadalmi, térbeli és nem-
özi munkamegosztásba (Scott 1987 a,b).
éhány általános megjegyzést tehetünk a telephelyválasztás problémáival kapcsolatban.
E "ször is megállapíthatjuk, hogy két, egymást váltogató folyamat jellemzi a csúcstechnológiá-
jú iparok térszervez ődését: a tevékenységek földrajzi koncentrációja, majd kés őbb dekoncent-
rá iója, annak érdekében, hogy elkerüljék az agglomerálódás veszteségeit. A második szakasz
a '1 a pillanattól kezdődik, amikor azt a termelés szabványosítása lehet ővé teszi.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
116 Kitekint ő TÉT 1992 • 1-2
Ez a ciklikus kettősség különböző módokon, de ugyanolyan elvek szerint újra és újra ismétl ő-
dik a kapitalizmus gazdaságtörténetében, így a termelés új és új terei bontakoznak ki és a régiek
vagy megújulnak, vagy pusztulásra vannak ítélve. A bels ő törvényeket a termelés technikai,
társadalmi és politikai viszonyai határozzák meg.
Azt is megállapíthatjuk, hogy az elméleti szakemberek nem tudnak átfogó és teljes magyará-
zatot adni a technopoliszok térségeinek megválasztását meghatározó elemek komplexitására.
Vagyis hiányosnak érezhetjük a magyarázatot: az ugyanolyan feltételekkel rendelkez ő térségek
közül miért csak bizonyos régiók indulnak fejl ődésnek. A térbeli dinamikus fejl ődés komplex
kérdés. Ahhoz, hogy jobban megragadhassuk a csúcstechnológiájú tevékenységek térbeli meg-
oszlását eredményez ő erők logikáját, még aprólékosabban kell tanulmányozni a küls ő és belső
mechanizmusok egybeesését.
Fordította: Barta Györgyi
A fordító jegyzetei
Spin-off hatás, vagy kirajzás
A vállalat fontos szakemberei kilépnek a vállalattól, és önálló tevékenységbe kezdenek. Ezen a szálon haladva ki
lehet következtetni azt a hatást, amelyet egy m űködő nagyvállalat jelentett az új vállalatok, vállalkozások megszületé-
sében. Az új vállalatok általában ugyanahhoz az ágazathoz tartoznak, mint az indíttatást jelent ő eredeti vállalatok.
Közöttük gyakran kereskedelmi és technológiai kapcsolatok alakulnak ki. Ez a folyamat is kedvez az ipari tér növeke-
désének.
2 Fordizmus
A taylori logikából született a fordizmus (Henry Ford neve után), amely els ősorban egy munkaszervezeti formára
vonatkozik. A futószalag elvén alapszik, amely a gépi összeszerelés üteméhez igazodik. H. Ford vezette be az alkatré-
szek és a termékek szabványosítását, amely az olcsó termékek tömegméret ű termelésének feltétele. A fordizmus lé-
nyege makroszinten megfogalmazott gazdaságpolitika, amely a tömegtermelés és a tömegfogyasztás közötti összefüg-
gést hirdeti. A növekvő bérek a kereslet kib ővülését eredményezik, amely feltétele a termelékenység növekedésével
bővülő termelés realizálásának, és ezáltal a profit állandó emelkedésének. 1945 után a Ny-i fejlett világban az államok
gazdaságpolitikái a fordizmuson alapultak.
Az 1970-es évek elejét ől a fordizmus válságba jutott, szükségessé vált ezt a rendszert rugalmasabb gazdaságpolitikával
felcserélni.
3
Méretgazdaságosság (économies d'échelle; economy of scales)
A. Marshall vezette be a méretgazdaságosság fogalmát: a termelési költségeket csökkenti a sorozat-nagyságból adódó
megtakarítás. A termelés b ővülésének bizonyos szintjén túl ezek az el őnyök eltűnhetnek (pl. amikor az adminisztráció
mérete és nehézkessége inkább gátja a hatékonyság növelésének).
4
A változatosság gazdaságossága (économies de variété; economies of scope)
A változatosság gazdaságossága újkelet ű fogalom. Ezek a megtakarítások olyan vállalatokban keletkeznek, ahol azo-
nos technológiával többféle terméket állítanak el ő. Számítások bizonyítják, hogy azokban a vállalatokban, ahol két
terméket állítanak el ő, az egy-egy termékre jutó termelési költség kevesebb, mintha a két terméket két elkülönült
vállalatnál állítanák el ő.
Az is nyilvánvaló, hogy a méretgazdaságosság és a változatosság gazdaságossága, bizonyos esetekben, egymással
szemben ható tényez ők.
Taylorizmus
F. W. Taylor (1856-1915) jelentős szerepet játszott a munka tudományos megszervezésében. Az egyén által végzett
munka elemzését ől eljutott a vállalati vezetés tudományos szervezéséig. A taylorizmus célja az volt, hogy hatékonyab-
bá tegye a munkát: a munkásokat szelektálta a munkavégzési képességük szerint, bevezette a feladatoknak megfelel ő
specializálódást, a munkafolyamatot elemeire bontotta a megfigyelés szigorú módszere segítségével. Ebben a rend-
szerben a szakképzetlen munkások is egy meghatározott feladatra specializálódtak. A taylori elvek szerint szétvált
a mérnöki és a hivatali munka, a gépi szákmunkát végz ők elkülönültek, az összeszerel ő betanított munkástól.
Agglomeráció
Az agglomeráció többértelm ű fogalom. Földrajzi-urbanisztikai értelemben összetömörült településegyüttest jelent.
Georges Benko : Új ipari terek : A térbeli elhelyezkedés logikája
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 101-117. p.
T 31' 1992-1-2 Kitekint ő 117
telephely-elméletben a termelés egy sz űkebb területen való koncentrálódására utal. Itt ez utóbbiról van szó (Illés
ván: Regionális gazdaságtan c. tankönyve alapján).
zuburbanizáció
lakosságnak a város belsejéb ől az elövárosokba történ ő kiköltözése.
range County: Los Angelestől délre, Los Angeles és San Diego megyék között mintegy 25 község tartozik az Orange
Countyhoz az USA-ban.
Irodalom
1311andi M. (1986) The Marshallian Industrial District, Florence, Université de Florence, Dépt. des Sciences
Economiques, Studie
Buswell R. J., Lewis E. N. (1970) The Geographical Distribution of Industrial Research Activity in the United
Kingdom. Regional Studies, 4.
ase R. H. (1937) The nature of the firm, Economica, 4.
E rietti A. (1983) Industria Automobilistica: la Quasi integrazione verticale come modello interpretativo dei rapporti
tra imprere. Economia e politica industriale. N° 38.
ussiaux 1 (1957) Le concept de quasi-intégration et le role des soustraitants dans l'industrie, Revue Economique,
N° 3.
et H. (1983) Chomer plus souvent en région urbaine, plus longtemps en région rurale, Economie et Statistique, 153.
borgne D., Lipietz A. (1988) L'aprés-fordisme et son espace, Les Temps Modernes, N° 501, 75-114.
alecki E. J. (1986) Research and Development and the Geography of High Technology Complexes, 1n Rees J. (ed.)
Technology, Regions and Policy, Totowa, N. J., Rowman & Littlefield.
Marshall A. (1900) Elements of Economics of Industry, New York, Macmillan.
Norton R. D., Rees J. (1979) The product cycle and the spatial decentralization of American manufacturing, Regional
Studies, 13.
rrin J. C. (1989) Milieux innovateurs: éléments de théorie et typologie, Aix en Provence, Notes de Recherche N°
104, Centre d' Economie Régionale.
ore M., Sabel C. (1984) The second industrial divide, New York, Basic Books.
anque B. (1983) Innovation et développement régional, Paris, Economica, 184 p.
ttier C. (1985) La localisation des activités de pointe en France, Paris, Université de Paris I, Dossiers Centre E. E. E.
S ott A. J. (1987a) Industrial organization and location: division of labor, the firm and spatial process, Economic
Geography, 63.
S ott A. J. (1987b) The Semiconductor Industry in South-East Asia: Organization, Location and the International
Division of Labor, Regional Studies, 21.
S ott A. J. (1988a) Division du travail et développement territorial, Benko G. B. (ed.) Les nouveaux aspects de la
théorie sociale, Caen, Paradigme.
Sott A. I. (1988b) New Industrial Space, Londres, Pion, 132 p.
Scott A. J., Storper M. (1987) Industries de haute technologie et développement régional: revue critique et
reformulation historique, Revue Internationale des Sciences Sociales, N° 112.
ott A. J. (1988) Metropolis, From the Division of Labor for Urban Form, Los Angeles, University of California
Press, 39.
öhr W. B. (1986) Territorial Innovation Copmlexes, in AYDALOT P., Milieux innovateurs en Europe, Paris, GREMI.
orper M. (1985) Oligopoly and the product cycle: essentialism in economic geography, Economic Geography, 61.
rnon R. (1966) International investment and international trade in the product cycle, Quart. J. Econ., 80, 190-207.
alker R. (1988) The Geographical organization of Production-systems, Environnement and Planning D: Society and
Space, 6.
illiamson O. E. (1975) Markets and Hierarchies — Analysis and Antitrust Implications, New York, Free Press.