Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
KITEKINTÉS
V. J. FEDOSZEJEV, A. Ja. TROCKOVSZKIJ, T. I. ZASZLAVSZKAJA:
A GAZDASÁGI KÖRZET SZOCIÁLIS-TERÜLETI SZERKEZETÉNEK
KÉRDÉSÉHEZ*
1. A társadalom szociális-területi szerkezete, fogalmi magyarázat
A különböz ő területi csoportok, az egyes országrészek, a városok és a falvak, a kis- és
nagyvárosokban lakók társadalmi különbségeinek felszámolása a szocialista társadalom program-
szerű céljai között szerepel. E népességcsoportok életfeltételei valójában rendkívül különböz őek.
A földrajzi helyzet, a természeti-klimatikus adottságok er ősen befolyásolják a településrendszerek,
a termelés, a szociális infrastruktúra és az emberi élet más egyéb feltételei történelmi fejl ődésének
jellegét. Emellett a fejl ődés dinamikáját nem egységesedés, hanem diverzifikáció, vagyis a sokféle-
ség, a területi csoportok életfeltételei sajátos vonásainak az er ősödése kíséri. Ilyen körülmények kö-
zött a szociális különbségek leküzdése csupán azt jelentheti, hogy azonos szociális életfeltételeket
biztosítsunk a különböz ő területi csoportoknak, miközben meg őrizzük e feltételek min őségi sajá-
tosságait.
Napjainkban e feladat mind id őszerűbbé válik. „Az osztályok közötti különbségek elmo-
sódása természetesen újabb feladatokat állít a társadalompolitika elé. Ez egyre inkább az egyes
osztályok kereteit túlhaladó különbségek felszámolására s azokra a problémákra összpontosít, ame-
lyeknek a megoldásához a legalaposabban figyelembe kell venni a társadalom valamennyi csoportjá-
nak sajátosságait s érdekeit" 1 — olvashatjuk az SZKP KB XXVI. kongresszusán el őterjesztett be-
számolójában. A beszámoló külön aláhúzta a területi szociális különbségek felszámolásának szüksé-
gességét.
A különböző területi csoportok szociális életkörülményeiben megmutatkozó eltérések
tervszerű felszámolása során egyrészt figyelembe kell venni a területi objektumok rendszerjellegét,
másrészt pedig azok aktív kölcsönhatásait. Annak érdekében, hogy a társadalomirányítás számára
módszertani elveket szolgáltassunk eme problémakörben, ki kellett dolgoznunk a társadalom szoci-
ális-területi szerkezetének koncepcionális alapjait. Munkánk során különböz ő területi egységeket
vizsgáltunk — a falusi településekt ől a gazdasági körzetekig. 2
Területi közösségen a társadalom területi szervezetének olyan teljes és egységes sejtjét
szokás érteni, amelynek szerkezeti elemeit az adott népességcsoport, a társadalmi élettér (annak
termelési és szociális-jóléti infrastruktúráját is ideértve) általa használt része, valamint a területi irá-
nyítás (önkormányzat) szervezete alakítják.
A területi közösségek extern funkciói a szükségletek, az anyagi javak, a termelési és szo-
ciális szolgáltatások, az információk és a szellemi javak minél tágabb (átfogóbb) rendszerból való
kielégítését ölelik fel. E közösségek intern (szociális) funkciói pedig a bennük fellelhet ő népesség-
*Dokumentálás: T. J. Zaszlavszkaja, V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij: K voproszu o szoci-
al'no-territorialnoj sztrukture ékonomicseszkogo rajona. Izvesztija Szibirszkogo otdelenija AN
SzSzSzR, Szerija ékonomiki i prikladnoj szociologii. 1985. I. rész: 1. szám 3-12. pp. 2. rész: 2.
szám 35-45. pp. — alapján.
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
95
csoportok társadalmilag elfogadható életszükségleteinek és a személyiségek fejl ődési feltételeinek a
megteremtésére irányulnak. Mind a bels ő, mind pedig a küls ő közösségi funkciók a helyi szervek
által irányított csoportok tevékenységén, továbbá bonyolult társadalmi viszonyok között, e csopor-
toknak a társadalom más részeivel kialakult kölcsönkapcsolatain keresztül érvényesülnek.
A „területi közösség" fogalmához csatlakoztatható elemek között szerepeltetnünk kell a
területi-igazgatási rendszer egyes szintjeit: a szövetségi köztársaságot, a területet (oblasztyot), a ha-
tárterületet (kraj), a várost, a járást és a falut is. A területi közösségek fogalmának lehatárolásához
a szakirodalom különféle — köztük sok bonyolult — javaslatot fogalmazott meg. 3 A közigazgatási
kritériumoknak azonban legalább két lényeges el őnyük van az egyéb lehatárolásokkal szemben;
egyrészt: a lehatárolt közösségeket stabil határok övezik, másrészt: fejl ődésükről kellő mennyiség ű
statisztikai információ áll rendelkezésre. Ehhez hozzá kell vennünk azonban, hogy a Szovjetunió
sZámtalan területi egysége a népesség nemzetiségi összetételét s ennek következtében fejl ődésének
t *rténelmi útját tekintve sajátos vonásokat mutat. Végezetül a területi igazgatás egysége úgyszintén
f ntos tényez ő a területi-igazgatási struktúra társadalmi-politikai és gazdasági egésze szempontjából.
Az egyes (például városi, járási stb.) közösségi szintek társadalmi-gazdasági viszonyainak
és kölcsönhatásainak tartalmát „hasonlóságuk" és „különnem űségük" min ősége is befolyásolja. Mi-
nél jobban megegyezik az egyes közösségek népességi összetétele, a termelés specializációja, a szoci-
ális infrastruktúra fejlettsége, rendszerint annál inkább hasonlóak id őszerű problémáik és a lehetsé-
ges megoldások köre is.
A hasonló területi közösségek kölcsönhatásának alapja jellegzetes társadalmi-gazdasági
helyzetük egybeesése. A szocializmusban kölcsönhatásuk olyan formákat eredményez, mint pél-
dául a jobb gazdálkodási eredményekért folyó szocialista verseny, a tapasztalatcsere, a termelési
tervfeladatok, a korlátozott termelési er őforrások elosztása és kölcsönös helyettesítése stb.
Az egymástól lényegesen eltér ő típusokba tartozó közösségek közötti kapcsolatokra
azonban másféle tartalom a jellemz ő. Ezekben az esetekben az els ő helyre a specializációs és koope-
rációs termelési kapcsolatok, az er őforrások, a termékek, a szolgáltatások és az információk cseréje
kerül. Az életkörülményekben megmutatkozó különbségek népességmigrációt váltanak ki; a ha-
sOnló területi közösségek között a népességcsere mértéke ugyanakkor viszonylag nem nagy.
A társadalom térbeli szervez ődése és szervezettsége szempontjából az eltér ő típusú terü-
leti közösségek kölcsönhatásának van nagy jelent ősége. Ez nem csupán kutatási feladatot jelent,
hánem a hosszú távú tervezés, a prognóziskészítés és az irányítás számára is hasznos információkkal
szolgál. Avégett, hogy a kölcsönhatások rendszerét adekvát módon érzékeltetni tudjuk, alapos vizs-
gálat alá kell vennünk a min őségileg különböző területi közösségek kölcsönhatásainak összefüggé-
seit, a társadalom térbeli rendjét.
Kutatásaink (amelyek eredményeit több monográfiában is publikáltuk) 4 két alapvet ő
hipotézisre épültek. Az els ő az volt, hogy a területi közösségeket az egyes szinteken kis számú tí-
pgscsoportokra lehet bontani, az ezek közötti különbségek a típusképz ő ismérvek értékkülönbsége-
ültek többségét megjelenítik, mivel ezeknek az értékeknek a csoporton belüli ingadozása lényegesen
kisebb, mint ahogy az az egyes csoportok között tapasztalható. Második hipotézisünk annak felté-
telezéséb ől fakadt, hogy amennyiben a szomszédos közösségek — az esetek többségében — társa-
dalmi-gazdasági viszonyaikat tekintve hasonlóbbak egymáshoz, mint azok, amelyek egymástól távo-
lább helyezkednek el, akkor az ugyanabba a típusba tartozó közösségek területi elhelyezkedését
többé-kevésbé kompaktnak kell tekintenünk.
A társadalmi-gazdasági szempontból homogén tipológiai övezetek 5 hierarchikus rendje
akotja — véleményünk szerint — a társadalom látens szociális-területi szerkezetét. Ahhoz, hogy a
területi csoportok élettevékenységének feltételei azonos érték űek legyenek, e struktúra tervszer ű
irányítására van szükség, ehhez pedig újabb és újabb ismereteket kell gy űjteni róla. Ebb ől adódik az
a tudománynak címzett feladat, hogy feltárjuk e struktúrát, meghatározzuk a vertikális szinteket,
aZ egyes szintek strukturális elemeit, a „horizontális" és a „vertikális" kapcsolatokat. Az els ő lépés-
b n az a teend őnk, hogy vázoljuk a szociális-területi szerkezetnek az ország területi-igazgatási egy-
s geihez vagy nagyobb térségeihez (szövetségi köztársaságokhoz, gazdasági körzetekhez stb.) f ű-
z 'dó viszonyát.
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
96 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
II. A szociális-területi és a területi-közigazgatási struktúrák kölcsönhatása
A Szovjetunió területi-közigazgatási rendszerét 15 szövetségi köztársaság, 20 autonóm
köztársaság, 143 terület (oblaszty) és határterület (kraj), 8 autonóm terület, 10 autonóm körzet,
több mint 3 200 járás, 84 szövetségi köztársasági alárendeltség ű város, 817 területi és határterületi,
4 923 körzeti és járási alárendeltség ű város alkotja. E struktúra elég összetett, az irányításnak több
hierarchikus szintje van.
Ami a szovjet társadalom szociális-területi struktúráját illeti, ennek hipotetikus vázlatát
ábránkon mutatjuk be, feltéve persze, hogy a végleges forma a részletes vizsgálatok befejezése után
módosulhat. (1. ábra).
Mivel a társadalom szociális-területi struktúráját több hierarchikus szint alkotja, a szintek
száma kevesebb, mint a területi-közigazgatási rendszer esetében. Ennek következtében az egyes
szintek elemeit nem elkülönült közösségek, hanem tipológiai övezetek és alacsonyabb szinten álló
tipológiai csoportok jelenítik meg. Ily módon a vizsgált struktúra nem más, mint a társadalmi-
gazdasági fejlettség és a lakossági életkörülmények szinvonalában különböz ő közigazgatási struktu-
rális elemek területi elhelyezkedésének koncentrált formában történ ő megjelenítése.
A szociális-területi struktúrák empirikus vizsgálatában a célunk az, hogy a) feltárjuk a te-
rületi közigazgatás sajátos jegyeket tükröz ő hierarchikus szintjeit; b) az adott közösségek társa-
dalmi-gazdasági viszonyait tipizálva vizsgáljuk az egyes szintek szerkezeti elemeit, ezeket térképen
ábrázoljuk, s így jelenítsük meg a társadalmilag homogén, területileg pedig összefügg ő övezeteket;
c) vizsgáljuk az egyes szerkezeti szintek elemei között fellép ő társadalmi, gazdasági, demográfiai és
egyéb kölcsönhatásokat; d) elemezzük a szociális-területi struktúrák eltér ő szinteken elhelyez-
kedő elemei közötti kapcsolatokat.
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozatának Közgazdasági és Ipari
Termelésszervezési Intézetében, a társadalomkutatási osztály irányításával folyó vizsgálatokban az
előbb említett kérdésekre keressük a választ. Tanulmányunkban a továbbiakban a nyugat-szibériai
gazdasági körzet szociális-területi struktúráját érint ő két kérdésre összpontosítjuk figyelmünket. Az
első gondolatkörben a legfels ő szint felépítését vizsgáljuk, a legátfogóbb tipológiai elemeket tárjuk
fel, majd a második lépcsőben egyetlen elemnek, az agráripari övezetnek a bels ő felépítésével fog-
lalkozunk.
A mindkét kérdésre adandó válasz szempontjából azonban mindenekel őtt a városnak és
a falunak a szociális-területi struktúrában elfoglalt helyét érdemes tisztázni.
III. A város és a falu helye a társadalom szociális-területi struktúrájában
Természetszer ű leg feltételezzük, hogy a társadalom szociális-területi struktúrájának leg-
felső szintjét a létüket tekintve történelmi mélységekben gyökerez ő, napjainkban azonban egymást
feltételez ő és az ismert módon egymással ellentmondásban álló városi és falusi közösségi típusok
alkotják. Három lényeges kritérium alapján a „város—falu" dichotómiájának nagy társadalmi jelen-
tőségét az adja, hogy elemeik különböz ő jegyeket mutatnak. El őször: a város és a falu a társadalom
térbeli szerkezetében egymást kölcsönösen kiegészít ő funkciókat lát el, ami miatt — bizonyos felté-
telezéssel — e két településformát a társadalom funkcionális-területi alrendszerének is tekinthetjük.
Másodszor: a város és a falu min őségileg eltér ő környezeti feltételeket teremt az adott népességcso-
port életmódja és élettevékenysége számára, következésképpen különböz ő társadalmi-gazdasági kö-
zösségi típusokat produkál. Harmadszor: a városi és a falusi települések viszonylag el is különülnek
egymástól, ami jogállásukban, a városok és a falvak igazgatásának különválasztásában nyilvánul
meg. Ezek a körülmények magyarázzák azt a döntésünket, hogy a várost és a falut a szociális-terü-
leti struktúra két legnagyobb alapvet ő blokkjaként szerepeltessük.
A városok és a falvak, az ipar és a mez őgazdaság között a fejlett országok többségében le-
játszódó integrációs folyamatok ugyanakkor érzékelhet ően módosítják a társadalmi-gazdasági viszo-
nyokat, a város és a falu relatív elkülönülését. Egyfel ől a falusi települések egy része olyannyira
összen ő a városokkal, hogy függetlenül közigazgatási jogállásuk változatlanságától, a falvak gyakor-
latilag egy ipari-városi alrendszer részeivé válnak. Másfel ől a falusi körzetek kisvárosi központjai és
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
97
A szovjet társadalom szociális-területi struktúrája
/kiinduló hipotézis/
Szovjet társadalom
"Hasonló" területek,
A szövetségi köz-
határterületek és köz-
társasági aláren-
társaságok által alko-
deltségü városok
tott, területileg
tipológiai csoport-
összefügg ő tipológiai
jai
övezetekx
A "hasonló" járások ál- A területi és a ha-
tal alkotott, területi- tárterületi alárendelt-
leg összefügg ő tipoló- ségü városok tipoló-
giai övezetek giai csoportjai
A járási alárendeltségű
falusi és városi telepü-
lések tipológiai cso-
portjai
Megjegyzés: Ide értend ő k a területi /oblaszty/ beosztással
nem rendelkez ő szövetségi köztársaságok /Éázt-
ország, Lettország, Litvánia és Moldávia/, to-
vábbá az autonóm köztársaságok.
1. Ábra
vonzáskörzeteik között er ősödnek a kapcsolatok. E városok f ő funkciója lényegében a falvak ellá-
tása lett: ide települt a mez őgazdasági épít őipar, a mez őgazdasági gépellátó és -javító szolgáltatás, itt
dolgozzák fel a mez őgazdasági nyersanyagokat, itt találhatók a falusi lakosságot ellátó szociális in-
tézmények.
Ezek a folyamatok a városi és falusi közösségek termelési és társadalmi funkcióinak az át-
rendez ő dését eredményezik, hajdan volt kapcsolatok sorvadnak el, majd meg is sz űnnek, egyidej ű-
leg új kontaktusok épülnek ki és er ősödnek meg. Ugyanakkor a közösségek integrációs folyamatait
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
98 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
kifejező társadalmi-gazdasági jellemz ők is megváltoznak. Fokozódik a feltételek, az életmód és az
életminőség hasonlósága a falvak és az azokat kiszolgáló városok, a városok központjai és a falusias
jellegű peremterületek között. De egyszersmind az életkörülményeket tekintve n őnek is a különb-
ségek az agrár- és az ipari jelleg ű térségek, a kis- és a nagyvárosok között.
A folyamatokat elemezve, a szovjet kutatók egy része arra a következtetésre jut, hogy a
város és a falu közötti társadalmi különbségek felszámolásának kérdését a Szovjetunióban gyakorla-
tilag már megoldották. Azzal érvelnek, hogy e probléma megoldásához a falusi életkörülmények
megváltozása mellett az is hozzájárult, hogy a város és a falu térben közeledett egymáshoz, továbbá
fokozódott társadalmi-gazdasági integrálódásuk is. A csoportos településrendszerek kialakítása, a
Szovjetunió egységes településrendszerének létrejötte — állítják e szerz ők — a falu gyors ütem ű szo-
ciális fejlődését eredményezi. Avagy, fordított esetben, a falusi lakosság életfeltételei javításának f ő
útja a gyors városfejlesztés lehet, ennek során a városokban a falusi lakosság számára vonzó munka-
helyek és a szociális ellátás széles skálája épül ki. Ezért, annak érdekében, hogy felszámoljuk a falu-
nak a várostól való történelmileg kialakult elmaradását, azt javasolják, hogy a nem termel ő beruhá-
zások nagy részét továbbra is a városokba telepítsék. 6
Az intézetünk társadalomkutatási osztályán végzett nyugat-szibériai falukutatás eredmé-
nyei nemcsak hogy nem igazolták e nézetet, hanem annak helytelenségét bizonyították. A publi-
kált statisztikai adatok szerint az 1918-1965 közötti id őszakban a szociális infrastruktúra-fejlesz-
tésre fordított állami beruházások egy f őre vetített összege a városokban tizenegyszer volt maga-
sabb, mint a falvakban.? Számításaink szerint a nem termel ő beruházások egy f őre jutó színvonala
napjainkra a nyugat-szibériai falvakban és városokban gyakorlatilag kiegyenlít ődött; ezt az utóbbi
évtizedek vívmányának kell tekintenünk. A falusi életviszonyok történelmileg kialakult elmaradása
a városhoz képest azonban még mindig jelent ős. Emiatt tovább kell növelni a falvak részesedését a
szociális jellegű társadalmi ráfordításokból.
A város és a falu térbeli integrációja, meggy őződésünk szerint, nem eredményezi a város
és a falu egybeolvadását, a falu (s ezzel együtt a reá jellemz ő problémák) megsz űnését, csupán a tár-
sadalom és a gazdasági körzetek többségének legfels őbb szociális-területi struktúrájában vezet válto-
zásokhoz. Az integrációs folyamatok következményeként a társadalmi-gazdasági homogenitás és a
viszonylagos területi-funkcionális elkülönültség tulajdonságai a közigazgatási kritériumok alapján
elhatárolt városi és falusi alrendszerekr ől az újonnan megalkotott szociális-területi rendszerekre he-
lyeződnek át, amelyeket — els ő megközelítésben — agráripari és nem agrár térségeknek (szektorok-
nak) nevezhetünk. A „város — falu" történelmi dichotómiája és az „agráripari — nem agrár szekto-
rok" napjainkban formálódó megosztottsága közötti összefüggéseket az I. táblázat mutatja.
Az agráripari térségek rendszerképz ő tényezőit a termelési szféra és az agráripari ágaza-
tok elemei, továbbá a szociális szféra és a falusi lakosság ellátása közötti kapcsolatok alkotják.
E térség integritására és viszonylagos önállóságára küls ő funkcióinak jellege éppúgy hatással van,
mint a szociális infrastruktúra, a társadalmi viszonyok, a népesség összetételének, életmódjának és
tudati viszonyainak sajátosságai. Ami a nem agrár térséget illeti, a legfels ő szociális-területi szint ki-
alakításában alaphipotézisünk a faluhoz és a mez őgazdasági termeléshez fűződő kapcsolatok hiánya
volt. Ezért tekinthetjük ezt a térséget társadalmi-gazdasági szempontból heterogénnek.
A két szociális-területi tagozódási forma viszonya
1. táblázat
A területi-közigazgatási A legfelsőbb szociális-területi szerkezet elemei
rendszer makroelemei Agráripari térségek Nem agrár térségek
Falu Agrár és agráripari jellegű falusi Ipari jellegű vagy városi agglome-
területi közösségek összessége rációhoz tartozó falusi területi
közösségek összessége
Város Falvak ellátási központjaiként Ipari és sokfunkciójú városok
funkcionáló városi települések
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
99
Hipotézisünket a nyugat-szibériai régió példáján verifikáltuk. E körzet az OSZSZSZK
területének 11%-át, lakosságának pedig 7,4%-át adja. A körzetben 64 város és 193 járás található.
Nyugat-Szibéria régi benépesültség ű és gazdaságilag birtokba vett körzetei mellett szép számmal
vannak olyan területek is, amelyek gazdasági hasznosítása a jöv ő feladata lesz. Nyugat-Szibéria
szociális-területi szerkezetének elemzését ezek a sajátosságok különösen érdekessé teszik.
Hogy e struktúra legfels ő szintjén blokkokat képezhessünk, s ellen őrizhessük azt a hipo-
tézisünket, miszerint a rendszertulajdonságok a faluról az újonnan kialakuló agráripari térségre
helyeződnek át, két egymással összefügg ő feladatot kellett megoldanunk. Egyrészt elemeztük a
nyugat-szibériai városhálózatot a falvakkal és a mez őgazdasággal megmutatkozó kapcsolatok inten-
zitása alapján. Majd gazdasági, társadalmi és demográfiai fejl ődési mutatók segítségével tipizáltuk
a falusi körzeteket.
N. A városok osztályozása falusi és mez őgazdasági kapcsolataik alapján
A falvak termelési és szociális ellátásában való részvétel alapján készült várostipológiánk
kidolgozása során egyrészt azt vettük figyelembe, hogy a város gazdasága milyen mértékben vesz
részt az ellátásban, másrészt pedig azt, hogy mekkora a falunak és a mez őgazdaságnak általuk nyúj-
tott szolgáltatások mennyisége.
Az első ismérv értékelésére 15 egymásra épül ő statisztikai mutató lineáris kombinációjá-
ból képzett komplex mutatószámot dolgoztunk ki. Egy statisztikai mutató a városban foglalkozta-
tott mez őgazdasági dolgozók arányát érzékeltette, a többi 14 pedig a falunak és a falusi lakosság-
nak nyújtott termelési, anyagi-ellátási és szociális-kulturális szolgáltatások arányát fejezte ki a város
gazdasági ágazataiban. Az elemzések azt mutatták, hogy a felsorolt mutatók többsége elég szoros
kapcsolatban áll azzal az általános tényez ővel, amely a város falusi orientációját jellemzi, vagyis ez
a tényez ő statisztikailag kompakt. Beigazolódott tehát az a hipotézisünk, hogy a faluhoz és a mez ő-
gazdasághoz való köt ődés foka egységes min őségi jellemz ővel határozható meg; a régió városai
e szerint differenciálódnak.
Ezen ismérv alapján Nyugat-Szibéria városait automatikus osztályozással 10 csoportba
soroltuk, majd a szakért ők megkérdezése után 3 nagy osztályt képeztünk, amelyeket feltételesen
„agráripari", „ipari-agrár" és ,ipari" megnevezéssel illettünk.
Az első osztályba a teljesen a falusi és mez őgazdasági ellátásra orientálódott városok,
a másodikba az átlagos kapcsolatokkal rendelkez ő városok tartoznak, a harmadik osztályba pedig
azok a városok kerültek, amelyek gazdasága csekély mértékben köt ődik a faluhoz és a mez őgazda-
sághoz. E városcsoportok néhány jellemz őjét a 2. táblázat szemlélteti.
A második ismérv alapján két városi alcsoportot alakítottunk ki: az egyikbe kerültek
azok a városok, amelyekben a falunak nyújtott szolgáltatások volumene nagy, a másikba pedig
azok, amelyekben közepes vagy alacsony volt.
A két ismérv alapján végzett osztályozást összevetve azt tapasztalhattuk, hogy azok az
agráripari és ipari-agrár városok, amelyek falunak nyújtott szolgáltatásai kis volumen űek, méretüket
tekintve minden esetben kis vagy közepes nagyságúak. Az ipari városok eme ismérvek alapján
ugyanakkor két alcsoportra oszthatók: a) sz űk profilú városok, amelyekben a falvak fejl ődésére cse-
kély hatást gyakorló kitermel őipar vagy közlekedés van túlysúlyban; b) sokfunkciójú nagyvárosok,
amelyek — függetlenül attól, hogy nem a falu ellátására orientálódnak —, hatalmas méreteik miatt
nagy volumenű szolgáltatási kapacitásokkal rendelkeznek. Mindent egybevetve tehát az ellátásban
való részvételük alapján a következ ő négy várostípust alakítottuk ki: agráripari, ipari-agár, sok-
funkciójú és a tulajdonképpeni ipari.
Az agráripari várostípust 24 kisváros alkotja, egyharmadának népessége nem éri el a
20 ezer főt. Kivétel nélkül járásközpontok. E városokat kifejezetten a falu termelési és szociális el-
látására, a mez őgazdasági termékek felvásárlására és feldolgozására, a mez őgazdasági szakképzésre,
a falu gazdasági és politikai igazgatására való orientáció jellemzi. A városok kis mérete miatt azon-
ban a falunak nyújtott szolgáltatások volumene rendszerint nem nagy.
Az ipari-agrár várostípusba szám szerint kevés, mindössze 10 város tartozik. A falusi ellá-
tásra való orientálódás szempontjából köztes pozíciót foglalnak el. Méretük rendszerint meghaladja
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
100 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
A nyugat-szibériai városok differenciálódása a falusi és a mez őgazdasági ellátási orientáció szerint
2. táblázat
Osztály
Megnevezés agráripari ipari-agár ipari
város város város
A mez őgazdasági termelési ellátásban foglalkoztatottak
száma tízezer foglalkoztatottra 302 110 28
A mezőgazdasági termelésben foglalkoztatottak száma
tízezer foglalkoztatottra 323 83 34
A mezőgazdasági termelés felvásárlásában és a falusi
kereskedelemben foglalkoztatottak száma
tízezer foglalkoztatottra 277 177 15
A mezőgazdasági igazgatásban foglalkoztatottak száma
tízezer foglalkoztatottra 24 12 8
A mezőgazdasági termékek feldolgozását végz ő ipari
foglalkoztatottak aránya, % 27 12 4
A falusi lakosság által igénybevett szolgáltatások aránya 69 29 17
— Kórházi ellátás, % 38 36 14
— Rendelőintézeti ellátás, % 25 13 5
— Szolgáltatóipari kombinátok, % 47 30 5
Faluban munkába lép ő szakiskolai végzettek aránya, % 47 30 17
az agráripari városok városok nagyságát, termelési szférájuk fejlettebb. A falunak nyújtott termelési
szolgáltatások, a mez őgazdasági termékek feldolgozásának abszolút volumene rendszerint nem na-
gyobb, mint az agráripari városokban, azonban e tevékenységfajták aránya az össztermelésben az
előzőhöz képest fele, harmada. Ellátási szférájuk és szakoktatási intézményeik falusi orientációja
jelentős.
A sokfunkciójú várostípusba a régió 8 nagyvárosa tartozik, ezek népessége 250 ezer és
1 500 ezer között szóródik. Közülük hat területi vagy határterületi központ, kett ő pedig több já-
rásra kiterjed ő nagy vonzáskörzet központja. Ipari, közlekedési, épít őipari és nagykereskedelmi
potenciáljuk igen jelent ős. E városok fontos tudományos és kulturális központok is, igen fejlett
szociális-kulturális infrastruktúrával rendelkeznek. Nem csupán ipari nagyvállalataik vannak, ame-
lyek termékei az ország más részeibe és külföldre is eljutnak, hanem a három tudományos akadémia
tudományos kutatóintézetei, több tucat fels őoktatási intézmény, drámai és operai színházi társula-
tok is működnek bennük. A sokfunkciójú városok tevékenységében a falusi ellátás szerepe jelenték-
telen, az ipari foglalkoztatottaknak mindössze 3%-a, az épít őipari foglalkoztatottaknak pedig 13%-a
sorolható e tevékenységfajtákhoz.
A falusi ellátással szinte semmiféle kapcsolatot nem mutató ipari várostípusba — az agrár-
ipari típushoz hasonlóan — 24 város sorolható. Ezek kis-, közepes és nagyvárosok, rendszerint ki-
termelőipari központok. Egy részük térben igen távol van a mez őgazdasági övezetekt ől (pl. az
északi tyumenyi terület), mások „zárványként" mez őgazdasági környezetben találhatók.
Milyen szerepet játszanak az említett várostípusok a falufejlesztésben? Másképpen fogal-
mazva, a falusi lakosság ellátásában milyen részarányban vesznek részt az egyes várostípusok?
E kérdésre a választ a 2. ábrán találjuk meg.
Azt láthatjuk, hogy Nyugat-Szibéria várostípusai a falu termelési és szociális ellátásában
különböző mértékben vesznek részt.
Az agráripari városok, amelyek a régió városainak 37%-át, a városi népességnek pedig csu-
pán 9%-át teszik ki, a falusi szolgáltatások 19-45%-át adják. Az összes város 14%-a, a városi népes-
ség 6%-a szervezi a falunak nyújtott szolgáltatások 6-14%-át. Ezek a városok tehát nagymértékben
orientálódnak a falu ellátására, kis méreteik, alacsony népességszámuk miatt azonban a falu fejlesz-
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
101
A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ VÁROSOK SZEREPE A NYUGAT - SZIBÉRIAI
FALVAK ELLÁTÁSÁBAN
0/0
e
WIEE.
Min
Nin
••••
MI.
=...= Az összes városon
belüli arányuk
A városi népességen
61 belüli arányuk
Lakossági szolgáltatások
Mezőgazdasági termel ő
szolgáltatások
•- Mezőgazdasági
.
3 szakoktatás
13 Egészségügyi ellátás
11118111-a_ Mezőgazdasági
nyersanyagfeldolgazás
C) Építőipari kivitelezés
Községi igazgatás
agráripari sokfunkcióju
ipari- agrár ipari
2. Ábra
tésére gyenge hatást gyakorolnak. A 8 sokfunkciójú központban (a városok 12%-ában) él a régió
városi népességének 60%-a. S noha a falu ellátása e várostípus tevékenységi körében érzékelhet ően
szinte alig jelenik meg, a falufejlesztésre gyakorolt hatása ennél azonban sokkal jelent ősebb. A me-
őgazdasági termelési szolgáltatásokban, a falusi népesség egészségügyi ellátásában részesedésük
40-42%, a mez őgazdasági termékek feldolgozásában, a falusi beruházásokban, a mez őgazdasági
szakemberek képzésében ennél is magasabb, 52-59%. A „tiszta" ipari városok szerepe — ezekben él
V. J. Fedoszejev, A. Ja. Trockovszkij, T. I. Zaszlavszkaja:
A gazdasági körzet szociális-területi szerkezetének kérdéséhez
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 94-102.p.
102
a városi népesség 24%-a — a falvak ellátásában elég korlátozott, mivel szolgáltatásaik dönt ő része az
ipari jellegű járások lakossága és gazdasága felé irányul.
Az elmondottak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy:
1. A nyugat-szibériai városok, a faluhoz f űződő viszonyaik alapján heterogének. Az agrár-
ipari típusba tartozó városok egy része a faluval „szerves egységet" alkot. Ezért a hosszú távú társa-
dalmi-gazdasági tervezésben e városokat és a falvakat egységesen a régió agráripari térségének része-
ként kell kezelni.
2. Az agráripari térség (szektor) elkülönültsége a régió más részeit ől csak viszonylagos.
Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a falu termelési és szociális szolgáltatási szükségleteinek több mint
felét a nem agráripari térség városaiban elégíti ki.
3. A sokfunkciójú, valamint a ténylegesen ipari városok és a falvak kapcsolatait az agrár-
ipari térség szempontjából küls ődlegeseknek kell tekintenünk. E megállapításunkat egyrészt az
támasztja alá, hogy e városok foglalkoztatottjainak csak csekély aránya tevékenykedik a falut ellátó
ágazatokban, másrészt az igazolja, hogy az agráripari és az egyéb várostípusok falunak nyújtott
szolgáltatásai min őségükben igen különböz őek. A falusi lakosság napi szolgáltatási szükségleteinek
nagyobb részét a közeli agráripari városokból elégíti ki, a más várostípusok nyújtotta szolgáltatások
alkalmi jellegűek.
4. Arra a kérdésre, hogy a régió szociális-területi struktúrájának melyik eleméhez is sorol-
juk az ipari-agrár városokat, egyértelm ű en nem adhatunk választ anélkül, hogy ne vennénk figye-
lembe elhelyezkedésüket, mivel azok nem csupán a mez őgazdaságban, hanem a k őolajkitermelés-
ben, az erdőgazdaságban, a geológiai feltárásokban és más ágazatokban foglalkoztatott falusi dolgo-
zókat is ellátják szolgáltatásaikkal.
5. Mivel a régió több sokfunkciójú nagyvárosa a falusi körzetekt ől távol helyezkedik el,
nem képesek a lokális városi ellátó központoktól fogyasztókat elszívni. Az agáripari városok falusi
ellátásból való alacsony részesedése a nyugat-szibériai kisvárosok fejletlenségét mutatja.
Fordította: Horváth Gyula
JEGYZETEK
1. Az SZKP XXVI. kongresszusa. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1981. p. 68.
2. E koncepció alapkérdéseit 1. Metodologija i metodika szisztemnogo izucsenija szovetszkoj derev-
ni. Novoszibirszk, Nauka, 1980. pp. 11-26.; ZASZLAVSZKAJA T. I.: Teoreticseszkie vop-
roszü iszszledovanija szocial'no-territorial'noj sztrukturü szovetszkogo obscsesztva. — In:
Szocial'no-teoritorial'naja sztruktura goroda i szela. Novoszibirszk, 1982. pp. 5-31.
3. Leggyakrabban a határövezetek rendje és a város vonzáskörzetb ől való elérhetősége a lehatárolás
kritériuma.
4. L. pl. Razvitie szel'szkih poszelenij (lingviszticseszkij metod tipologicseszkogo analiza szociarniih
ob"ektov). Moszkva, Sztatisztika, 1977.; Szocial'no-demograficseszkoe razvitija szela. Regio-
nal'nüj analiz. Moszkva, Sztatisztika, 1980.; Szocial'no-territorial'naja sztruktura goroda i
szela (opüt tipologicseszkogo analiza). Novoszibirszk, Nauka, 1982. stb.
5. A tipológiai övezet (tipozona) fogalmán az egy szociális-területi típushoz tartozó, területileg egy-
befüggő körzetcsoportot értünk.
6. Ehhez hasonló véleményeket Id. pl.: Problemü preodolenija szociarno-ékonomicseszkih razlicsij
mezsdu gorodom i derevnej (teziszü Vszeszojuznoj naucsnoj konferencü). Moszkva, In-t éko-
nomiki AN SzSzSzR. 1975. pp. 111-117.; HODZSAEV, D. G. et al.: Szisztema raszszelenija
v SzSzSzR (Voproszü kompleksznogo planirovanija). Moszkva, Ékonomika, 1977. 53., pp.
73-76.
7. SZMIDOVICS, SZ. G. (szerk.): Razvitie szeti opornüh centrov RSzFSzR. Moszkva, Sztatisztika,
1979. p. 81.