Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
Tér és Társadalom 3. 1991.2-3: 151-159
A RENDSZERVÁLTÁS CSENDES FOLYAMATAI
(Silent processes of the transformation into a new regime)
VÁSÁRY ILDIKÓ
A szocialista államforma lebontása a kelet-európai térségben annyira öltött váratlan formát,
mint ahogy egyidejűleg egy sajátságos kollektív rossz közérzetet is felkavart. A felszabadulás
érzését szinte azonnal elbizonytalanodás felh őzte. A kollektív szorongások annak arányában
kavarodnak fel, ahogy a paternalisztikus államszerkezet alapjai szétzilálódnak.' Az eddig élve-
zett szociális juttatások, a teljes foglalkoztatás, az alacsonyra szorított árak fenyegetetté váltak.
Fokozza a szorongást az a gyanú, hogy visszatér őben vannak a szocializmust megel őző történel-
mi idők megoldatlan szociális kórjai, mint a széls őséges vagyonelosztás, a munkanélküliség e
észlertgk nydés,lemará.A„cdso"vizatérnekmlgsjá-
tosan cseng az ötvenes évek „csajkarendszer'--félelmének ellenpontjaként. Megnyílik az út
Nyugat-Európa magas életszínvonalú ígérete felé, de a jelenben ezek a vágyak kielégítetlenek
maradnak. Még ha kényszerített volt is az árak relatív stabilitása a szociális rendszerben, mégis
erő sen nyugtalanító az áremelkedések meglódulása. A múltban biztosított ipari és szövetkezeti
munkahelyek, amelyek fennmaradásukat az állam ment ő juttatásaira és gyámolítására alapoz-
ták, ma megkérdőjeleztetnek. Biztos állások, stabil hatalmi pozíciók bizonytalanodnak el a piac
kemény fegyelmezésében, a demokratikus hatalmi versengésben. A szorongások ellentétes
végpontokból táplálkoznak: a „semmi sem változik" és a „túl sok minden változik" félelméb ől
egyaránt. A gyanú, hogy a rendszerváltás nem sikerült, mert a kommunisták még mindig min-
denütt ott vannak, összefonódik a változások okozta megzavarodottsággal.
Figyelemre méltó az a nézet, amely szerint nem egy demokratikus folyamat egészséges kez-
detét éli az ország, hanem befejezetlen és ellentmondásos, átmeneti korszakot (Ágh 1991). A
parlamenti és alkotmányos változások e szemlélet szerint nem szivárogtak le a társadalmi és
gazdasági rendszer alsóbb szintjeire, illetve azokat inkább visszafejl ődésre, majdhogynem
csapdába kényszerítették. Az 1945 el őtti kor negatív társadalmi és politikai folyamatainak rész-
leges újrarendeződésével is számolni lehet, éppen a változás befejezetlensége folytán. Ezek az
ellentmondásos folyamatok azonban arra is rávilágítanak, hogy mennyire eltér ő ütemben tud-
nak a társadalom különböző rétegei haladni és változni.
Az ellentmondások halmozódását mégsem lehet teljes egészében az 1989/1990 folyamán fel-
gyorsult változások hirtelenségének tulajdonítani. A kontinuitás kimutatható. Szalai Erzsébet
(1991) végigvezet bennünket azokon a gazdasági-politikai folyamatokon, amelyek magukban
hordozták egy új technokrata osztály, majd reformer értelmiség, végül pedig egy demokratikus
ellenzék kibontakozását az 1970-es és 1980-as évek folyamán. Az els ő és második gazdaság
egymásra gyakorolt nyomásából kiindulva érlelődtek, szerveződtek ezek az új vezető csoporto-
sulások, amelyek a 80-as évtized végére készek voltak mozgásba lendíteni a rendszerváltást.
Figyelembevételükkel a rendszerváltás szerves folyamatnak, nem megalapozatlan fordulatnak
tekinthető.
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
152 Gyors ténykép TÉT 1991 s 2-3
Mindemellett, a társadalom túlnyomó többsége számára ez utóbbi két év változásai hatásuk-
ban lehengerlőek; találóan mutat rá Bihari Mihály (1991), hogy a rendszerváltás, ha nem is
forradalmi jellegű, de forradalmi jelentőségű volt.
Az októberi helyhatósági választások, összevetve a márciusi parlamenti választások eredmé-
nyeivel, tükrözik azokat az er ősen ellentétes reakciókat, amelyeket az év eseményei a szavazók-
ból kiváltottak. 1990 márciusában minden kétséget kizáróan a régi rendszer ellen állt ki a több-
ség; a szavazatok 80 % -át olyan pártok nyerték el, amelyek a változást képviselték. Az októberi
választások eredményei ett ől teljesen eltérnek: minden párt új és régi — legy őzetett. A szavazók
aránya is erő sen csökkent (65,77 % -ról 40,16%-ra), és ez is inkább tudatos pártellenes viszonyu-
lásként értékelhető, semmint a politikai érdeklő dés hiányaként (Ágh 1991; Simon 1991; Kuko-
relli 1991).
Októberben a szavazók aránya a 10 ezer lakosú községekben volt a legmagasabb, ahol egyéni
jelöltekre és nem pártokra szavaztak, jelezvén ezzel is a pártoktól való idegenkedést. Ennél
is döntőbb, hogy az egyenesen megválasztott polgármesterek 82,9 % -a független jelöltként in-
dult, és hogy a megválasztottak 70%-a újraválasztott tanácselnök. Ennek fényében nem megle-
pő , hogy egy 1990 augusztusában készült felmérés szerint a megkérdezettek 51%-a úgy értékel-
te, hogy környezetében a rendszerváltás nem valósult meg (T őkés 1991).
Összegezve, a társadalom jelentő s rétegeiben kétségtelen az elfordulás, illetve visszahúzódás
a pártpolitikai mezőnytől, olyan mértékben, hogy akár „csendes bojkottról" is beszélhetünk
(Simon 1991). Másrészről értelmezhetjük ezeket a folyamatokat úgy is, mint a „civil társada-
lom" lassú ocsúdását, amit különösen a függetlenek el őretörése tükröz. A fentebb vázolt folya-
matok figyelmünket erő sen a mikro-konfigurációk, a kisebb társadalmi közösségek irányába
terelik, amelyek az októberi helyhatósági választások bizonyossága szerint a fels őbb politikai
szintekkel ellentétes önszervez ődő hatóerőt tudnak kifejteni.
Rossz közérzet kétségtelenül létezik, ami a múltból átörökölt megoldatlan problémáknak tu-
lajdonítható, illetve annak, hogy a rendszerváltás nem sikerült, s talán annak a gyanúnak, hogy
a gazdasági, politikai adottságok alapjaikban nem elégségesek egy új, lendületes, átfogó átszer-
veződéshez. Sürgő s feladat tehát vizsgálat alá venni a kisebb közösségekben végbemen ő csen-
des folyamatokat. A túltárgyalt, agyonelemzett nemzeti szint ű pártpolitikával egybevetve ezek-
ről a mikrofolyamatokról gyérek a tudósítások, s jelen írásunk célja ezt a hiányt enyhíteni.
Szigorúan politikai elemzéssel nézetem szerint nem tárható fel, mint élte meg egy-egy kis
közösség a rendszerváltást. Negyven év szocialista államrendjét más és más módon érzékelte
minden egyes közösség illetve község, és napjainkban ez az a meghatározó el őzetes tapasztalat,
amelyhez a jelen alakulása viszonyul. Természetszer űen azonban az egyes tapasztalatok egye-
diségében mégis jelen vannak általános érvény ű variánsok, mint például egy vidéki községben
(amely vizsgálatunk tárgya) a mez őgazdaság szövetkezetesítése, a háztáji gazdálkodás kibonta-
kozása, az elmúlt évtizedek agrárpolitikájának helyszíni érvényesülése, a közügyekben aktív,
vezető személyek és köreik. A folyamatban lév ő átszerveződés ezekkel az adott variánsokkal
társul, alakítva az eseményeket, félelmeket és elvárásokat.
A dunántúli faluban, amelynek bels ő viszonyait előzetesen módom volt alaposabban megis-
merni (egy évnyi terepmunkát végeztem 1978 és 1981 között), a társadalmi-politikai változás
teljes lendületben volt, amikor utóbb, 1990 márciusában visszatértem. Az akkor meglóduló
folyamatok jelentős része kibontakozott legutóbbi látogatásom idejére, 1991 tavaszára.
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
• TÉT 1991.2-3 Gyors ténykép 153
Megfigyeléseim szerint az elöljáró személyiségek és köreik, mondhatni „udvartartásaik"
és a közügyek, amelyeket támogattak illetve gátoltak, szorosan hatottak egymásra, oly módon,
hogy a nemzeti, politikai mez őnyben hangoztatott címszavak, mint szocializmus, piacgazda-
ság, paraszti életforma és egyebek, csak meglehet ősen közvetett fontossággal bírtak a helybeli,
lokális érdekeltségű kérdések mellett.
1990 tavaszán három jelentős csoportosulás volt megkülönböztethet ő. Az első a tanácselnök
— nevezzük Bogárnak 3 — körül szerveződött, s természetszerűleg kapcsolódott a szocializmus-
hoz mégpedig úgy, ahogy azt a falu megélte, tapasztalta, és nem az ideológiai, teoretikus szocia-
lizmushoz, és nem is a választási versenyben tevékenyked ő szocialista pártokhoz. Az elkülönítő
meghatározás döntő. A helyi társadalmi-politikai folyamatok els ősorban a helyi átélésekből,
tapasztalatokból nőnek ki, s csak közvetetten a nemzeti szint ű hatásokból. Így zavart okoz a
„magas" politika hatásait minden módosítás nélkül a kisebb közösségekre rávetíteni. Falunk-
ban a helybeli kommunista pártszervezet — mert ideológiai árnyalatok mell őzésével ide sorol-
ják a falubeliek a szocialista államrend pártját' — sohasem játszott kimagasló szerepet a falu
mindennapjaiban. Kis tagságú volt a helyi párt, inkább meghúzódó, mint aktív. Az el őző taná-
cselnök mérsékelt, pragmatikus helybeli ember volt, s hivatalában több mint harminc évig,
1982-ben sorra kerülő nyugdíjaztatásáig kitartott. Hosszú m űködése bizonyos nyugodt folyto-
nosságot és stabilitást biztosított a falu számára. A falu szövetkezetének agronómusa, vagyis
egy helybeli középparaszti származású, 30 év körüli fiatalember lett az utódja. Ebben a Balaton
északi partján fekvő, 600 lakosú falucskában jó min őségű szőlészetet, bortermelést folytatnak,
és a szőlőgazdálkodás a szövetkezetesítés után is megtartotta fontosságát. Nem volt közömbös
tehát a tanácselnök szaktudása, viszonyulása a kisgazdálkodáshoz. Majd minden család foglal-
kozik a jól jövedelmező háztáji szőlővel, s tanácselnökünk, Bogár, agronómiai szaktudásán
felül, maga is elismert kisgazdálkodó, sz őlőtermelő. Bár szinte minden családnak több
nem-mezőgazdasági főállású tagja van, akik naponta eljárnak a környez ő városokba dolgozni,
megmaradt az erős kötődés a faluhoz, a jóhozamú, ám munkaigényes háztáji sz őlők révén. Szá-
mított tehát a tanácselnök személye, el őrelendítve, támogatva a háztáji gazdálkodás ügyét, és
Bogár jó választásnakbizonyult. Bogár nem politizáló hajlamú, és a pártba 1978-ban lépett be, pá-
lyázva a tanácselnöki hivatalra. Tíz éves m űködése alatt, amint azt a kés őbbiekben látni fogjuk, a
falu lendületesen fejlődött. A választások idején Bogárt természetszer űen a régi rendszerrel azo-
nosították (mint ahogy pártolói is jobbára a visszafelé tekint őkből kerültek ki), és szembeállítot-
ták más alakuló csoportosulásokkal, amelyek szintén egy-egy személyiség körül formálódtak.
A helyi lelkész — nevezzük Virágnak, 40 év körüli ember, nemrég helyezték a faluba —,
állotta Demokrata Fórum helyi szervezetének élére. Virág kampányt indított Bogár ellen, nem
a „magas" pártpolitikai programok szellemében, hanem helyi problémák kapcsán. A helyi
vízellátás kérdéséről folytatott sajtókampány alkalmat nyújtotta tanácselnök bírálására. A szö-
vetkezet mértéktelen kemizálása a talajvíz és kutak mérgezését eredményezte, sürg őssé vált
ennek orvoslása. A kihívásra Bogár el ővette a már elkészült mérnöki tervezeteket, gyors ütem-
ben előmozdította a csatornázást és a friss víz levezetését a környez ő hegyoldalból. A terheket
részben a szövetkezet vállalta, részben minden házra öt év alatt törlesztend ő 40 ezer forint hárult
a csatomáz4s utcáról való bevezetéséért. A munkák egy év alatt el is készültek. Ily módon a
kampány, amelynek nyilvánvalóan csak ürügy volta vízügy, a tanácselnök hatékony ellenakció-
ja folytán nem hozta meg a kívánt helyi politikai eredményt a Demokrata Fórum javára.
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
154 Gyors ténykép TÉT 1991.2-3
Az eset azonban nem befolyásolta különösebben a márciusi országos választások helyi eredmé-
nyeit — itt is, mint országszerte, a Demokrata Fórumra szavazott a többség. A vízprobléma
megoldásának politikai eredménye csak a kés őbbiekben, a helyhatósági választások idején mu-
tatkozott meg.
A harmadik helyi politikai szervez ődés, amelyik a Független Kisgazdapárt felé orientálódott,
egy értelmiségi — nevezzük talán Havasnak — körüli csoportosulás. A hagyományos paraszti
életforma megtartása, védelme különösen közel áll Havashoz, s ebben a szellemben kísérelte
meg felújítani a Gazdakört is, de gyönge indulás után ez hamarosan csendesen elenyészett. A
sikertelenség részben a vállalkozás mesterkéltségének tudható be, mivel gazdák, a régi értelem-
ben véve, már nincsenek, részben pedig annak, hogy a kezdeményezés egy értelmiségit ől, nem
pedig falubelitől származott. A Független Kisgazdapárt azonban mind nosztalgia-értékével,
mind a földosztás központi programba helyezésével, falunkban is szép sikert ért el a márciusi
szavazásokon, és közvetlenül a Demokrata Fórum mögött állt.
Falunkban tehát 1990 tavaszán a politikai palettán három szín jelent meg, mindegyik egy-egy
vezető egyéniség köré csoportosult, helyi problémákkal azonosult, és csak közvetetten kapcso-
lódott az országos szint ű politikai felálláshoz.
A Demokrata Fórum vonzása, mint országszerte, falunkban is a feltámadt nemzeti öntudatból
és e párt nyílvánvaló erejéb ől táplálkozott, mérsékelt sikerű helyi működése ellenére. Virág
zászlós felvonulása, a vízügy sajtókampánya, Bogár azonnali lemondásának követelése, és an-
nak indítványozása, hogy az iskolát szolgáltassák vissza az egyháznak — nem találtak pozitív
visszhangra. Virág hajlott volna arra, hogy megpályázza a polgármesteri hivatalt, de felettesei
ettől eltiltották. Az októberi helyhatósági választásokon a Demokrata Fórumnak tehát nem volt
helyi jelöltje.
A szocializmus és pártjai, az újak éppúgy mint a régiek, több ellentmondást hordoznak. 5
Mintmárelíük,azSZMPhyicsoprtjanemvlküöstí,190-bencak
kismértékben merültek fel személyes sérelmek. Komolyabb bántódások régebben estek annál,
semhogy felhánytorgatásukra sor kerülhessen, s akiket azok sújtottak, már elhunytak vagy pe-
dig idősebb emberek; leszámolás és elégtétel követelése tehát nem merült fel. A falubelieket
nagyrészt inkább egyfajta alkalmazkodás jellemezte az adott körülmények adta keretekhez és
korlátokhoz. Ki-ki igyekezett — több-kevesebb sikerrel — kialakítani maga és családja számára
elfogadható életvitelt. De mint minden közösségben, úgy itt is, megtalálhatjuk az idomulásnak
egész skáláját. Egyik végletbe helyezhetjük azokat, akik meggy őződéssel, bizonyos mérték ű
idealizmussal magukévá tették a szocializmus elveit. Számuk kicsi — és még kisebb azoké,
akik utóbb ezért készek is lettek volna kiállni. Figyelemre méltó kivétel falunkban Kósa, aki
nyolcvanas éveiben jár, s magányos képvisel ője ennek a típusnak. Hajdani középparaszt, kevés
iskolázottsággal, ám Lenin munkásságának alapos ismer ője, s kitartó eszmei követője. Kósa
átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, és érdekl ődése a közösségi élet minden oldalára ki-
terjed, legyen szó szövetkezetr ől, közigazgatásról vagy egyházról. Kósa kitart a szocializmus
célkitűzései mellett, és elhatárolja magát a rendszerváltozástól. Nem fejt ki aktív ellenállást,
de távol tartja magát, például nem ment el szavazni: „Nem jó a szabad választás!" — mondja
rosszallóan.
Kevésbé idealista indíttatással, de nem kevesebb következetességgel, ilyen passzív ellenállást
tapasztalhatunk a korábbi párttagoknál, hivatalt, jó beosztást élvez ő vezetőknél is. Közöttük
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
TÉT 1991 .2 - 3 Gyors ténykép 155
is kevés az, aki álláspontját nyíltan vállalja, és még kevesebb, aki akár egy szavazat erejéig
is kiállt volna a MSZMP vagy MSZP mellett. Jellemz őbb volt a távolmaradás, nem minden
keserű ség nélkül. „...a szocializmust semmibe sem veszik többé" — panaszolja egy volt veze-
tő . „Azt mondják, semmit nem tettünk, pedig tessék nézni, milyen sokat csináltunk, iskolát,
orvosi rendelőt, jómódot...". Szocializmus nélkül is mentek volna valamire negyven év alatt,
talán még hatékonyabban, — száll vitába ezzel a nézettel a többi falubeli. „ ...Mondják, kérik
vissza a földet, de hát nem az övék volt eddig is?" — mondja Kósa, mintha a szövetkezeti tulaj-
don tény lett volna, nem pusztán ideológiai tétel. Mások bizonytalanságban fejezik ki ellenérzé-
süket: „Mi lesz velünk?" — riadozik egy fiatal, volt párttag tanítón ő, ám nem késik a letorko-
lás: „Julikám, mitől félsz? Meg sem születtél, amikor mindenünket elvették, megverték az
embereket, elvitték őket. És te most félsz?"
De nemcsak az előző rendszer iránt elkötelezettek részér ől tapasztalható fenntartás a változá-
sokkal szemben. Bár a jelen politikai erő i az elmúlt négy évtized utasításából merítenek legiti-
mációt, mégis, ahogy erre Kéri László rámutat (1991), ezek az évtizedek milliók életélményeit
hordozzák magukban — személyes eredményeket, sikereket, nehezen megszerzett el őnyöket,
teljesítményeket, amelyeket nem lehet megtagadni. „Nemcsak politikailag élt a nemzet" —
írja Kéri találóan (1991). A passzív ellenállás táplálkozik a gyanakvásból is, amely minden na-
gyobb változás kísérője. A hagyományos paraszti bizalmatlanság azt sugalja — nem minden
alap nélkül —, hogy változás általában nem a vidéki ember, a gazdálkodó javára valósul meg.
Így találkozunk nem egyszer az id ősorrend fejreállításával, ok és okozat felcserélésével; a maj-
dan megválasztandó kormányra ruházzák a jelen és a közelmúlt gondjait: „Nem bízom a vá-
lasztásokban... nézze meg azt a sok bajt, amit a kormány okozott... hát ezért válasszak? Majd
megvárom, mit csinálnak... és Kádár nem volt rossz ember, sírtam, amikor beszélt a televízió-
ban..." — magyarázza egy asszony, aki tartózkodott a szavazástól, s véleményével nem állt
egyedül.
1990 márciusában a faluban 70% volta szavazók aránya, többé-kevésbé megegyezve az orszá-
gos átlaggal. 17 szavazatot kapott a Szocialista Párt, a Magyar Szocialista Munkás Párt nem
többet, mint 4-et. Ezek a szerény adatok azonban nézetem szerint nem tükrözik a tényleges
viszonyulást a szocializmushoz, hanem csupán azoknak a számát, akik aktív kiállásra szánták
el magukat. A faluban tett megfigyeléseim szerint a nem-szavazók között vannak a rendszervál-
tás iránt bizonytalanok is.
A márciusi szavazások felmérhetetlen pozitív, szimbolikus jelent ősége a fentebb vázoltak el-
lenére is vitathatatlan. A felszabadultabb hangulat, a várakozásteljes érdekl ődés, és a készsége-
sebb véleménynyílvánítás szembeszökő volt számomra, különösen tíz évvel azel őtti terepmun-
kám tapasztalataival egybevetve.
Az októberi helyhatósági választások más oldalról világították meg a falubeliek viszonyulását
a rendszerváltozáshoz, és más arcot öltött a tanulmányok elején jelzett rossz közérzet is. 1991
tavaszán más volt a felállás. A parlamenti választásokon túlesve, újfajta er ők kerültek előtérbe,
erőteljesebben kötődve a személyes vonatkozásokhoz és helyi problémákhoz. Kétsíkú viszo-
nyulás határozható meg tehát: egy elméletibb, tágabb, amelyben a nemzeti érzés, az országos
perspektíva érvényesült, a helyi és személyi vonatkozások mellett is; ezt váltotta föl egy fokozot-
tabban helyi, mindennapokban gondolkodó, még személyesebb közösségi dinamizmus, amely
a helyhatósági választások menetét meghatározta. Másfajta értékelések kerültek el őtérbe, és
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
156 Gyors ténykép TÉT 1991.2-3
a konfrontáció a szocialista és az új többpártrendszer közt új fordulatot vett. Láttuk, hogy a
márciusi választásokon a nagy többség a „változás" irányát választotta, a változás ellen elenyé-
szően kevesen adták le szavazatukat. Egy jelent ős hányad ugyan nem vállalta a választás terhét,
de emögött a status quo megmaradásának reménye sejthet ő. Az októberi választások, ha lehet,
ezt a dilemmát élesítették, és n őtt a személyes vonatkozások jelentősége. Láttuk, hogy bár már-
ciusban a Demokrata Fórum helyi képviselete nem b ővelkedett sikerekben, ez csak kismérték-
ben befolyásolta a választások helyi végeredményét, és a Demokrata Fórum kapta a legtöbb
szavazatot. Az októberi választásokon a pártok, a jelöltek és a választási el őzetesekben megje-
lent programok újszerűen kapcsolódtak egymáshoz.
A tanácselnök, Bogár, mint független indult az októberi választáson, már korábban elhatárol-
va magát a szocialista pártoktól. A tavaszi választásokat követ ően országszerte kezdeményezték
a vezető pozícióban lévő emberek leváltását. 6 Bár meglehetős visszafogottság, erőszakmentes-
ség jellemezte ezt a folyamatot, a magasabb szint ű hivatalban, vezető pozícióban lévők számol-
hattak a leváltás esélyével. A kisebb községekben, mint falunkban is, szerényebb keretek között,
de hasonló tendenciák munkáltak. Nem volt kétséges, hogy a tanácselnök újraválasztása a mér-
leget a „rendszerváltás nem sikerült" irányba billenti, bizonyítva, hogy „a kommunisták még
mindig mindenütt ott vannak". A jelöltek személyének megmérettetésén túl, valójában a
„változás—nem változás" feltételér ől volt szó.
A mindeddig a közösségi életben hivatalt nem visel ő, háttérben meghúzódó személyek az
utóbbi két évben egyre bátrabban vállalták a kezdeményez ő, véleményformáló szerepet — ilye-
nek, mint azt láttuk fentebb, voltak falunkban többen is, és els ősorban ők szorgalmazták, szer-
vezték a helyi rendszerváltozást. Falunkban azonban nehézségekbe ütközött megfelel ő ellen-
jelölteket állítani a rendszerváltás helyi megvalósításához. Mint már mondottuk, a Demokrata
Fórum és a köré csoportosulók sem a párt színei alatt, sem a függetlenség burkolt formájában
nem találtak jelölteket. A Független Kisgazda Párt er őteljesebben szervezkedett, és egy fiatal
jelölt mögé állt, akit nevezzünk Kissnek. Annak ellenére, hogy ő szintén mint független lépett
föl, tábora, pártpolitikai vonzalma fel ől nem volt kétség. Kiss 25 éves, most végzett a közgazda-
sági főiskolán és modern, nyugati orientációjú felkészültséget, dinamikus vállalkozó stílust
mutatott, erősítve ezt azzal, hogy nem kívánt fizetést, csak szerény tiszteletdíjat, szemben Bo-
gárral, aki főállásban, kb. 20 ezer forintos fizetésért vállalta volna a polgármesteri hivatalt.
Talán ennél is nagyobb induló el őny volt, hogy Kiss az egyik legrangosabb, legelismertebb
hajdani gazdának az unokája, s több előljáró, köztiszteletnek örvend ő rangosabb helyi család-
dal rokonságban álló fiatalember. Kiss megválasztása visszamutatna a falu legnemesebb hagyo-
mányai felé, s egyben el őremutatna a képzett, nyugat-európai stílusú vállalkozó szellem irányá-
ba is.
Két független jelölt indult tehát falunkban, de közelebbr ől megvizsgálva kiderül, hogy politi-
kailag egyikük sem volt sem megnevezhetetlen sem meghatározhatatlan — és feltételezhet ő,
hogy ez országszerte minden „fuggetlen'Ire érvényes. Bár formálisan nem kapcsolódtak egyet-
len megnevezett párthoz sem, ez nem jelenti azt, hogy nem vetettek pártpolitikai árnyékot.
A kérdés tehát inkább az: miért látták jónak a jelöltek pártpolitikai viszonylataikat kimondatla-
nul hagyni, annak ellenére, hogy a helybeliek el őtt ez nem volt titok? Ennek nyilvánvaló oka
lehet, hogy nem érezték meghatározónak elkötelezettségüket valamelyik párthoz, illetve nem
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
TÉT 1991.2-3 Gyors ténykép 157
tudtak beilleszkedni a meglévő pártokba, másrészről úgy érezték, a párttal való azonosulás nem
választási előny, nem mozdítja elő esélyeiket.
A helyhatósági választásokon induló jelöltek szeptemberben falugy űlésen mutatkoztak be,
és vázolták terveiket a polgármesteri és hat tanácsosi hivatallal kapcsolatban.
Bogár elsőként felszólalva nem terjesztett el ő programot, hanem felsorolta hivatalban töltött
évei eredményeit. Az iskola b ővítése, korszerűsítése jelentős fejlesztés volt. Egészségügyi taná-
csadás és heti fogorvosi rendelés egészítette ki a helybeli orvosi ellátást. A falu közepén meg-
épült egy jól felszerelt élelmiszerüzlet, vendégl ő és italozó, nagyrészben (2 millió forint értékű)
társadalmi munkából.' Magányos nyugdíjasoknak csekély összegért jár meleg ebéd, akár a ven-
déglőben, akár házhoz szállítva. A faluban sok új ház épült, a tanács 40 új házhelyet alakított
ki és egy egész új utcával b ővült a falu, ami komoly arány a meglévő, 190 házat tekintve, míg
a lakosságszám nem változott. Az új házak nagy részben helybeli lakosok fiainak, lányainak
korszerű otthonai, nem a beköltöz ők, vagy éppen nyaralók beáramlását jelzik. Továbbá, a falu
gazdagodott egy könyvtárral, jól felszerelt ifjúsági klubbal, és a tanácsház átvette a volt szövet-
kezeti központ korszerű , mutatós épületét, amely évek óta üresen állott. Folyamatban van a
vízellátás, csatornázás ügye, valamint a hegyoldalban lév ő pincékhez az áram bevezetése. Bogár
célkitű zése a kisgazdálkodás további fejlesztése, támogatása, esetleg a helyi bortermés palacko-
zása, előnyös feltételek melletti forgalmazása. Összefoglalva elmondható, hogy Bogár semmit
nem ígért: „tesszük amit lehet, mint eddig is, legjobb tudásunk szerint."
Kiss, mint második felszólaló, egészen más tervezetet, programot adott el ő. Kiindulópontja
az volt, hogy számíthat arra a falu, hogy a közeljöv őben minden állami támogatás, anyagi jutta-
tás, fejlesztési hozzájárulás megsz űnik, vagy legalábbis alaposan lecsökken. Célkit űzése tehát
a falu anyagi függetlenségének megalapozása. Ez nagyobb méret ű külső tőkét és befektetést
igényel, főleg külföldről. „ ...kapcsolataim vannak, akik megígérték, hogy nem mez őgazdasá-
gi, kisebb ipari termelő üzemet létesítenek falunkban. Többek között lehet őség van egy osztrák
cég cipőleralcatát falunkba telepíteni, és esetleg egy japán kisgép-összeszerel ő üzemre is szá-
míthatunk. Borainkat helyben palackozhatnánk és baráti kapcsolataim révén forgalmazhat-
nánk. A leendő földtörvény lehetővé teszi a tulajdonviszonyok rendezését, kiemelten fontos
célom lesz, hogy ebben maximális segítséget nyújtsak. A Balaton közelsége okos gazdálkodás-
sal lehetővé teszi, hogy falunk is kivegye a részét a turizmus nem csekély hasznából. Vállalom,
hogy a faluban lévő szálláslehetőségeket országos szint ű idegenforgalmi vállalatokon keresztül
fogjuk reklámozni a külföldi turisták számára".
A sorra kerülő választásokon Bogár nyerte el a szavazatok dönt ő többségét, Kissre a szavaza-
toknak csak 6%-a jutott. A falubeliek utólagos értékeléséb ől nyilvánvaló, hogy a kisgép-
összeszerel ő állomás, cipőlerakat és más ilyesfajta elképzelések mennyire távol állnak t őlük,
noha majd minden falubelinek nem-mez őgazdasági, ipari, szolgáltatási vagy egyéb ágazatban,
a falun kívül van állása, tehát nem hagyományos gazdálkodók a régi paraszti értelemben. Ennek
ellenére főállásuk rendszerét, tapasztalataikat elhatárolják a falutól, annak mindennapi életme-
netétől. Nem kívánják azt a falu határain belül viszontlátni, ahol életük középpontja a kisgazda-
ság, a szőlő művelése, egy hagyományos életvitel visszhangja. Az idegenek, osztrákok és japá-
nok, emlegetése meg kifejezetten riadalmat keltett. Bogár visszafogottabb célkit űzései
lényegesen közelebb álltak hozzájuk. Óvatosabb, körültekint őbb hozzáállása kedvezőbb vissz-
hangra talált, mint az idegen hangzású Kiss-program. Bogár a gazdálkodásról, a falu minden-
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
158 Gyors ténykép TÉT 1991.2-3
napi gondjairól, s azok egyszerű megközelítéséről szólott, anélkül, hogy teljesen kiforgatná
a falut eddigi hagyományos rendjéb ől. Az elmúlt négy évtized sokszor radikális küls ő beavatko-
zásait is átvészelték, maguk képére alakították, miért kellene éppen a piacgazdaságban vállalni
a teljes átalakulást? Figyelemre méltó, hogy éppen azok, akik a hagyományos paraszti életforma
visszatérését kívánják, és a leger őteljesebben szembeszállnak a szocialista múlttal, helyezik
a legkevesebb bizalmat a falubeliekbe: „a falusi emberb ől hiányzik a vállalkozó szellem", to-
vábbá „nincs bennük piaci szemlélet". Ellentmond e nézetnek, hogy a hagyományos életmódot
gyökerében támadó szövetkezetesítést követ ően a parasztok megteremtettek maguknak egy er ő-
teljes termel ő ágazatot, a „második gazdaságot", amelyre a szocialista rendszer keretei között
a legszűkebb lehetőség is alig-alig volt adott (Vásáry 1983). Nem indokolt tehát a falubeli népes-
ség kezdeményező, vállalkozó szellemét megkérd őjelezni — bár ez kétségkívül másfajta vállal-
kozókészség, mint a városi nagyt őke kifelé irányuló, nagykockázatú, széles piac felé nyitott
vállalkozás-típusa, amelyben a közgazdászok gondolkodnak. Adósok vagyunk még ennek az
inkább befelé forduló, családcentrikus vállalkozó-típusnak a közelebbi vizsgálatával, sajátságos
dinamikájának megfogalmazásával.
A rendszerváltás folyamata, ahogy falunkban kibontakozott, gazdag egyedülálló részletek-
ben, mozzanatokban — a helyi gondok, a személyek és egyéniségek, adottságok nem általáno-
síthatók. Rámutatnak azonban típus-érték ű felállásokra is, mint például a „változás—nem vál-
tozás" közti kétségre, az újraválasztásra aspiráló tanácselnök tapasztaltságának értékelésére,
a helyi gondok politikai felhasználására, s a tartózkodásra, amelyet a falutól mer őben idegen
menedzser-stílussal szemben tanusítanak. Az események dinamikája általánosan érvényes, és
azt hiszem, rávilágít alapvet ő feltételekre, s arra, hogy miért nem valósult meg a katartikus
rendszerváltás.
Jegyzetek
' A feltevés, hogy a szocialista paternalisztikus államrendhez való idomulás legyengítette az emberek dinamizmusát
és vállalkozó készségét, amelyre az új rendszernek, a piacgazdaságnak éget ő szüksége lenne, nem korlátozódik Ma-
gyarországra (lásd P. Skalnik 1991). Ez a gyakran hangoztatott feltevés azonban nézetem szerint nem teljesen helytálló,
és árnyaltabb megfigyeléseket igényelne. A szocializmus mindennapjaiban elengedhetetlen volt a stratégia és ügyes
kezdeményezés a legalapvetőbb, napi gondok megoldásához. A paternalizmus nem nyúlt messzire, és az alapszolgál-
tatások kiharcolásához, a jogok érvényesítéséhez is számtalan ügyeskedés, kijárás, személyes kapcsolatok szükségel-
tettek; vagyis ahhoz, hogy hozzájusson bárki mindahhoz, amihez papírforma szerint állampolgári joga volt.
Vonatkozott ugyanez üzemekre, intézményekre és személyi gondokra egyaránt. A szocialista rendszer útveszt ő-
hálózata (maze effect) sokkal inkább fokozott élelmességet, éber alkalmazkodókészséget, stratégia-váltást igényelt,
mint passzív bizalmat és bizakodást (L. Baric 1978).
Ilyen pánikszer ű félelmek még nem indokoltak, bár a munkanélküliség növekv ő, de még csak 2% körül mozog.
3 A szóbanforgó személynevek nem valódiak, s falunkat sem nevezzük meg, tiszteletben tartva a közölt események
magánjellegét.
A kommunizmus és szocializmus összemosása nem teljesen indokolatlan. Leninnek alaptétele, hogy a kommunizmus
a magasabb végső elérendő cél, amely felé a szocializmus átmeneti állomás csupán. A marxista-leninista gyakorlat-
ban tehát tetszés szerint használható volt a kommunista avagy szocialista jelölés aszerint, hogy a végs ő előrevetített
célra, vagy a jelen állapotra történt utalás (C. Shore 1991).
s E megnevezéseket a köznapi életben árnyaltan használják. Megfigyeléseim szerint akkor, amikor a régi rendszer
pozitív eredményei, vívmányai kerültek szóba, a szocializmusról volt szó. Ezzel szemben kommunizmusra váltották
a szót, amikor a múlt diktatórikus, totalitárius megnyilvánulásaira utaltak. Valakit lekommunistázni jelenlegi
szóhasználatban nem csupán politikai hovatartozást, jellemzést jelent, hanem negatív, megbélyegz ő, kirekesztő kriti-
ka is.
Vásáry Ildikó : A rendszerváltás csendes folyamatai
(Silent processes of the transformation into a new regime)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 151-159. p.
TÉT 1991.2-3 Gyors ténykép 159
Bár az „anti-kommunizmus", mint választási kampány-szólam rendkívül sikeres volt, a régi rendszer hivatalt visel ő
embereinek tömeges leváltása, illetve kivonása a gazdasági, politikai életb ől mégsem bizonyult megvalósíthatónak.
Az új rendszer nem nélkülözhette szakképzettségüket, jártasságukat a közigazgatásban és a gazdaságban. Átfogó
tisztogatás-jellegű leváltások és elbocsájtások különben sem összeegyeztethet őek az alakuló demokráciával, s az új
rendszer nem folyamodhatott a régi rendszer elfogadhatatlan eljárásaihoz. Mégis elengedhetetlen és természetszer ű
az új emberek bevonása, s ez a magas szint ű politikában maradéktalanul érvényesült is, hiszen a parlamenti képvise-
lőknek több mint 95%-a új a politikában. Az elit-váltás folyamatban van, jobbára a látványosabb szektorokban, de
lényegesen kisebb mértékben a középszint ű posztokon: a vállalati vezetők négy-ötöde továbbra is a helyén van. A
kormánynak könnyű kézzel kell egyensúlyt tartani a látványos változást követel ők és az elhamarkodott, indokolatlan
változások erő szakolásától aggodalmaskodók között (Bayer 1991).
' Az építkezéseken nyolcvanhatan működtek közre, 2027 órai társadalmi munkával, ehhez a tanácselnök maga 400-zal,
a 84 esztendő s Kósa 300-al járult hozzá. Egyetlen díszvacsorával honorálta a falu a munkálatok befejezését. A szövet-
kezet impozáns épülete, amely ma tanácsháza lett, úgyanígy nagyrészt társadalmi munkából épült, 1974-ben.
Irodalom
Ágh A. (1991) A felemás fordulat éve, Magyarország politikai évkönyve, Ökonómia, Budapest.
Bihari M. (1991) Rendszerváltás és hatalomváltás Magyarországon (1989-1990). Magyarország Politikai Évkönyve
Ökonómia, Budapest.
Baric, L. (1978) Traditional groups and new economic opportunities in rural Yugoslavia, In: Firth, R. (szerk.) nemes
of Economic Anthropology, ASA Monograph, No. 6, London.
Kéri L. (1991) A rendszerváltás csapdája avagy a múlttal való megbékélés nehézségei, Magyarország Politikai Évköny-
ve, Ökonomia, Budapest.
Komai J. (1980) Economics of shortage, North Holland Publishing Co., Amsterdam.
Kukorelli I. (1991) Pártok, civil társadalom a parlamenten kívül, Magyarország Politikai Évkönyve, Ökonomia, Bu-
dapest.
Shore, C. (1991) What is in a name? Socialism and the British Communist Party, ASA Conference, Cambridge.
Simon J. (1991). A nem szavazók választása, Magyarország Politikai Évkönyve, Ökonomia, Budapest.
s Skalnik, P. (1991) Socialism is dead — and very much alive in Czechoslovakia: Political Inertia in a Slovak Villagi
ASA Conference, Cambridge.
Szalai E. (1991) A hatalom metamorfózisa? Valóság 6.
Tőkés R. (1991) A második átmenet politikája Magyarországon: az elit kilátásai és politikai küzd őterek, Magyarország
Politikai Évkönyve, Ökonomia, Budapest.
Vasary, I. (1983) Beyond the plan: Social change in a Hungarian village, Boulder, Westview, USA.
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3.