Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
KITEKINTÉS
PAASI, ANSSI:
A RÉGIÓK FEJL Ő DÉSE ÉS A REGIONÁLIS
IDENTITÁS KIALAKULÁSA
A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy a régió fogalmát mint emberi és társa-
dalmi kategóriát interpretálja. A régió történetileg meghatározott kategória, melynek
intézményesülése négy szakaszban megy végbe: 1. a területi keretek kialakulása; 2. a fo-
galmi (szimbolikus) keret létrejötte; 3. az intézményes forma megteremtése; 4. mint
entitás létrejötte a társadalom területi rendszerében és a társadalmi öntudatban. Az in-
tézményesülési folyamatban a régió olyan entitássá válik, amely felismerhet ő a társa-
dami tudat és gyakorlat különböz ő szféráiban, és amely fokozatosan újratermel ődik az
egyéni és a közösségi gyakorlatban (pl. gazdasági, közigazgatási, politikai, jogi, kulturá-
lis, oktatási tevékenységekben). A szerz ő elemzi a regionális identitást és a regionális
öntudatot létrehozó mechanizmusokat is.
I. Bevezetés
A tanulmány legfontosabb célja egy olyan fogalmi váz bemutatása, amely
megkönnyíti a régió kulturális identitása kialakulásának megértését. Els ődlegesen azok-
ra az id ő -tér kapcsolatokra fogunk koncentrálni, amelyek összekapcsolják, közvetítik
az egyének és a társadalom közötti kölcsönhatásokat, s ezeken keresztül elemezzük a
régió fogalmát. Ez lehet ő vé teszi számunkra, hogy behatoljunk a regionális identitást és
a regionális sztereotípiákat kialakító folyamatokba. A régiót alapvet ően történeti kép-
ző dménynek tekintjük. E megközelítési mód fontos elméleti alapja, illetve háttere a
HAGERSTRAND, T. (1970, 1973) által kialakított id őföldrajzi felfogás. Figyelembe
vettük a geográfusok (f ő leg PRED, A. 1981, 1984) által kidolgozott elméleteket, me-
lyek a strukturálódási folyamatot az egyén és a társadalom között ható er ő nek tekin-
tik. Ez a keret nagyban megkönnyíti a társadalmi és a regionális identitás megértését.
A késő bbiek során tárgyalandó tételek általános érvény ű ek, így felhasználható Finnor-
szág regionális felosztása fejl ő désének megértéséhez, és a regionális öntudat finnországi
kialakulásának érzékeltetéséhez is.
II. Néhány fogalom definíciója
A régió kifejezés jelen értelmezésünkben egy „közepes méret ű " területet je-
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
71
lent pl. a finn provinciákat, amelyeket nem lehet közvetlenül megélni, de amelyeket
szimbolikus jelleggel beépítünk az öntudatunkba. A régió ebben a felfogásban külön-
bözik a hely földrajzi fogalmától, melyet a mai társadalomföldrajzosok nagyobb része
rendszerint egy olyan területi egységnek tekint, amely az egyén mindennapi élete során
egyre személyesebb jelleg űvé válik (RELPH, E. 1976). Ez a különbségtétel természete-
sen csak analitikus jelleg ű, de megkönnyíti a tér szimbolikus dimenziója szervez ődésé-
nek megértését és az id ő-dimenzió szerepének tisztázását a különböz ő térbeli realitások
kialakulásában. Igy elmondhatjuk, hogy a régiók relatív függetlenséggel és történelem-
mel rendelkeznek, ami az intézményi szférákon (irodalmi m űvekben, napilapokban,
tankönyvekben és az iskolai földrajz és történelemoktatás térképein) keresztül jelenik
meg. A régióval szemben a helyek explicit módon kapcsolatban vannak az egyének
életútjával, élettörténetével.
A regionális öntudat egy olyan fogalom, amelyet a geográfusok egy adott ré-
gióban él ő lakosság összetartozás-érzésének kifejezésére, együvé tartozásának érzékelte-
tésére használnak (lásd PAASI, A. 1986). A regionális öntudat statikus fogalom, mert
nem tartalmaz semmilyen explicit utalást azokra a folyamatokra, amelyek létrehozták.
Ugy tű nik, hogy a regionális öntudat természetének megértéséhez meg kell értenünk a
regionális közösség természetét, a régió fejl ődését és az intézményi szféra tevékenysé-
gét és szerepét egy adott régióban él ő népesség közös szimbolikus környezetének for-
málódásában. Ebb ő l a szempontból azok az intézmények fontosak, amelyek meghatá-
rozzák a „mi" létünk természetét szemben az „övék"-kel és így a világ térbeli szerke-
zetét részekre osztják, meghatározva minden egyes rész sajátos természetét. Az okta-
tás, a tömegkommunikáció és az irodalom a legfontosabb ebb ő l a szempontból, ezek
közvetítik a különböz ő szintű regionális térbeli keretek identitása létrejöttéhez elen-
gedhetetlenül szükséges szimbolikus információkat. Ezek közül a térbeli keretek közül
a legfontosabb és a leger őteljesebben szimbolizált a nemzetállam.
Az elvárások struktúrájának fogalma nagy jelent őség ű az emberek és régiók
közötti kapcsolatok megértésében mind egy adott régióban, mind pedig az azon kívül
él ő k számára. Ez a kategória azokra a módozatokra utal, melyek révén az egyének
információkat szereznek és rendszereznek az ő ket körülvev ő világról, s melyeket mint-
egy keretként használnak fel az új tapasztalatok értelmezéséhez. E struktúrák alapja
természetesen a szocializáció folyamata, melyben az ember a világról alkotott fogal-
makat magáévá teszi. A szocializáció az intézményi gyakorlatban való részvétel segít-
ségével megy végbe, és az egész feln őtt koron át tart (G IDDENS, A. 1979, PRED, A.
1984). A gyermek szocializációjának legfontosabb színtere a család, a társadalmi in-
tézmények közül pedig a kötelez ő iskolai oktatás és a tömegkommunikáció.
Bár a m űvel ődéskutatók az elvárások struktúrájának fogalmát a kulturális
szférával összefüggésben használják, ebben a tanulmányban sokkal szélesebb kör ű ér-
telmezésére kerül sor. A mi értelmezésünkben e kategória egyszerre utal a régió termé-
szeti és kulturális adottságaira, jellemz ő ire. A régióval összefüggésben az elvárások
struktúrája tartalmazhat ismereteket a régió tényleges és elképzelt jellemvonásairól,
sőt még mítoszokat is az ott él ő emberek jellemér ő l és mentalitásáról. Bár rendszerint
a különböző régiókban és nemzetállamokban él ő emberek „karakter"-ér ő l szokás be-
szélni ezek a mentalitásra irányuló jellemzések valójában a kulturális kontextusra, az e
területen meglév ő általános értékekre és normákra utalnak. Ennélfogva nem utalnak
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
72
semmiféle „vér szerinti örökség"-re, amely rendszerint az els ő dolog, ami az ember
eszébe jut, ha azt a kifejezést hallja, hogy karakter (PAASI, A. 1984/b).
Mind az egyszer ű régiók, mind pedig a nemzetállamok esetében nagyon nehéz
megállapítani az elvárások struktúrájának kialakulási idejét és mikéntjét, de az bizo-
nyos, hogy a társadalmi öntudat és a regionális öntudat is csak azután strukturálódha-
tott, amikor már létrejöttek azok az intézmények, melyek képesek voltak fenntartá-
sukra. A már kialakult struktúrák stabilak és változatlanok maradhattak akkor is, ami-
kor a kérdéses régió szerepe a társadalmi fejl ődés során szignifikánsan megváltozott.
A finn törzsekr ő l szóló népleírások, amelyek a XIX. század utolsó évtizedeiben jelen-
tek meg, a földrajzi tankönyvekben 70-80 évig szinte változatlanok maradtak, miköz-
ben más népek karakterének leírásai korántsem voltak ennyire statikusak (PAASI, A.
1984/b). Az is nagyon jól ismert, hogy a kialakult nemzeti sztrereotípiák egy-egy há-
ború következményeként hirtelen és alapvető en megváltozhatnak. A második világhá-
ború el őtti finn tankönyvek er ő sen érzelmi színezet űek voltak. A nyugati kulturális
hagyományokat hordozó népeket általában a „legújabb nép"-ként tüntették fel, eze-
ket a népeket mindig barátságosnak, tisztának, boldognak és szorgalmasnak ábrázolták.
A többi, kevésbé ismert kultúrájú népet általában kedvez őtlenebb színben tüntették
fel. Ez utóbbi népleírások jellege és hangneme nagyon sokat javult az 1950-es évek fo-
lyamán. Ebben a fejl ő dési szakaszban azok a nemzetek, melyek korábban kedvez őtle-
nül voltak ábrázolva a tankönyvekben, most alig kerültek említésre. A színesb ő r ű eket
még mindig „alacsonyabb rend ű"-nek tekintették a nyugati világ népeihez képest. Ezt
a véleményt nagyon gyakran a tankönyvekben lév ő fényképekkel is igyekeztek alátá-
masztani. Az 1970-es évekt ő l végbemen ő finn oktatási reform új feladat elé állította az
iskolákat, és arra késztette a tankönyvírókat, hogy feladják a nemzeti és regionális ka-
rakterekr ő l kialakult korábbi állásfoglalásukat, és határozottan csökkentsék a sablonos,
érzelmekre ható elemek alkalmazását.
A régiók esetében közös térbeli szerepr ő l beszélhetünk, amely kifejez ődik az
elvárások struktúrájában is. Ez a szerep a régió történelmi és kulturális jellemz ő ivel
kapcsolatos ismereteken és hiedelmeken alapul, amelyek fokozatosan újratermel ődnek
a társadalomban, nem feltétlenül a régiók intézményei, hanem akár küls ő mechanizmu-
sok (pl. az iskolarendszer) által is. Az elvárások struktúrájának egyik legfontosabb kol-
lektív eleme kétségtelenül a nyelv, amely megteremti az egyének közötti interakciók
legfontosabb alapját (PRED, A. 1984). A mindennapi élet nem más, mint közös nyelv
segítségével a „másokkal" végbemen ő interakció sorozata (BERGER, P.—LUCKMANN,
P. 1975). Mindenki el ő tt ismert a nyelv fontos szerepe az etnikai kisebbségek identi-
tása szempontjából (LIEBKIND, K. 1984).
A regionális identitás nem azonnal alakult ki, hanem a régió fejl ő désének része,
fejl ő dése hosszú periódust ölel át, és szükségszer ű en megköveteli a társadalom intézmé-
nyi szférájának fejl ő dését, amelyben a kérdéses régió intézményesen is jelen van. Az in-
tézményeknek ez a szférája er ő síti az adott régió lakosa iban a közösségi érzést, s annak
újratermel ő dési folyamatát. Az intézmények természetesen nem légüres térben alakul-
nak ki. A XIX. század végén Finnországban ennek el ő feltétele volt egy hatékonyabb
munkamegosztás létrejötte, melynek hatása a termelési feltételekben (a centralizáció
kezdete), a fogyasztásban és az árucserében (a piaci területek kialakulásában) kezdett
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
73
megmutatkozni. Ez volt az a gazdasági alap, amelyen a régiók szimbolikus szervez ődése
megkezd ődött. A modern finn tartományok csak a különböz ő gazdasági és intellektuá-
lis hatások újrafelfedezései, megvalósulásai és kanonizált struktúrái lettek.
Ill. A régió mint folyamat
Nincs szándékunkban a régió fogalmát a hagyományos földrajzi definíciók
szerint megadni, sokkal inkább az a célunk, hogy úgy kezeljük a régiót, mint emberi
és társadalmi kategóriát. E tekintetben a kiindulópontunk a társadalom és a térszerve-
zés közötti kapcsolatrendszer. Ahhoz, hogy ebben a felfogásban megérthessük a régió
fejl ő dését, hasznosnak látszik a fogalom két logikai szintre történ ő osztása, amelyek
reprezentálják a konkrét régiók fejl ődésének különböz ő aspektusait a társadalomban.
Az itt bemutatott felfogás csak elméleti jelleg ű , nem alkalmazható egyformán minden
régióra. A szintek ebben a keretben lehetnek egészében vagy részben egyidej űek, vagy
lehetnek különböző elrendezés űek. Az a célunk, hogy a régiót ne úgy tekintsük, mint
egy stabil valamit, hanem úgy mint a társadalmi tevékenység dinamikus visszatükröz ő-
dését. A régiók tehát születnek és elt ű nnek, következésképpen a társadalom regionális
felosztása is folyamatosan változik. Azt a folyamatot, melynek során egy bizonyos ré-
gió a társadalom térbeli szervez ődésének részeként fejl ődik, a régió intézményesülésé-
nek nevezzük. Ebben a folyamatban négy szint elkülönítése látszik célszer ű nek: 1. a
területi keretek kialakulása; 2. a fogalmi keret létrejötte; 3. az intézményes forma
megteremt ő dése; 4. intézményesülés a regionális rendszer és a regionális öntudat ré-
szeként.
A területi forma kialakulása arra a folyamatra utal, melynek során a régió
szert tesz határaira, s mint világos, egyértelm ű , tisztán kivehet ő egység identifikálódik
a társadalom területi szervezetében. A régió határai id ő nként megváltozhatnak, a régió
pillanatnyi alakja nem szükségszer űen árul el mindent kialakulásának történetér ő l. Igy
például számos változás történhet, miel őtt elnyeri pillanatnyi alakját (MEING, D. W.
1972, SHORTRIDGE, J. 1984). Nagyon fontos, hogy ismerjük ezeknek a határváltozá-
soknak a történetét, mivel a régió olyan strukturális elemeket is tartalmazhat, amelyek-
rő l úgy tű nik, hogy ma nem tartoznak az adott régióhoz, de korábban akár a régió
alapvet ő összetev ő it is jelenthették. A régió alakja lehet rögzített (pl. közigazgatási ré-
gió) vagy meghatározatlan, így a régió fogalma, pl. az elvárások struktúrájának elemei
(természet, kultúra, a lakosság mentalitása) túlmutat annak korlátain és explicit ha-
tárain.
Az elméleti keret vagy egy régió kialakulásának stádiumában különböz ő te-
rületi szimbólumok — különösen a régió neve — már kialakulnak, amelyek tipikusan
jellemzik az adott régió szerepét mind a helyi lakosság, mind pedig a területen kívül
él ő k regionális öntudatában. Ez a fokozat már sokkal explicitebb kapcsolatban van a
tudatformákkal, mint az első szint, mert a régiók képének kialakulása, azaz az elvárá-
sok struktúrájának újratermel ődése szoros függvénye a társadalom és az egyén viszo-
nyának. A társadalmi intézmények szférájának fejl ődése és a szervezetek különösen
fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Az intézmények szférája magában
hordozza a régió hagyományait (annak szerepét a társadalom térbeli szervez ődésében)
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
74
és újratermeli a társadalmi tudatot, és ennek részeként a regionális öntudatot. A re-
gionális szimbólumok b ővül ő használata — különösen az elnevezéseké — valószín ű leg
nagy jelent őség ű az idődimenzió szempontjából. A történelemben eléggé természetes-
nek vehet ő az a gyakorlat, hogy kialakul a régiók kontinuitása, pl. a régiók intézmé-
nyesült nevének használata olyan id őszakokban, amikor ez az elnevezés még nem ke-
rült be a köztudatba vagy lehet, hogy egyáltalán nem volt ismert a lakosság körében,
illetve a társadalom intézményes szféráiban. Ez az aspektus nagyon fontos a regionális
identitás különböz ő szintjeinek formálódásában, pl. a nemzetállamok és a kisebb ré-
giók esetében.
Valójában a második és a harmadik szint egyidej ű megjelenései ugyanannak a
szakasznak, mivel az intézmények fejl ődése természetes összefüggésben van a régió ne-
vének és egyéb területi szimbólumainak elterjedt használatával. A régió képét és az
identitás kritériumait a lakosság körében közvetít ő társadalmi és regionális intézmé-
nyek fejl ődése nagyon jelent ős az érintett társadalom tagjai regionális' öntudatának új-
ratermel ődése szempontjából. Az intézmények fejl ődése itt nemcsak a formális intéz-
ményekre vonatkozik, hanem azokra a társadalmi folyamatokra is, amelyekben kiala-
kul egy speciális terület sajátos neve mindazon társadalmi szervezetekkel és intézmé-
nyekkel együtt, amelyek szimbolikus apparátusukon keresztül (név és egyéb más szim-
bólumok mint zászló stb.) és/vagy hatókörükön (pl. piaci vonzáskörzetek) keresztül.
Ezek egyrészt a területi szimbólumok meger ő sítését szolgálják, másrészt befolyásolják
a régió image-ének alakulását.
Egy régió intézményesülése történelmileg meghatározott folyamat, s ha egy-
szer a régió már kivívta státusát, mint a társadalom területi szervezetének szerves része,
és már beépült a lakosság regionális öntudatába, akkor már rendszerint az adott társa-
dalom újratermelésének intézményesített részévé válik. Ebb ő l a szempontból összekap-
csolódhat a gazdasági és politikai fejl ődéssel, és azok társadalmi változásaival. Ezek a
mechanizmusok a legfontosabbak a regionális rendszer (pl. új régiók) kialakulása szem-
pontjából. Mivel a régió intézményesülése magával hozza a fogalmi változást, a regioná-
lis öntudat újratermel ődésének szempontjából azok lesznek a legfontosabb intézmé-
nyek, amelyek kialakítják, formálják, irányítják és ellen őrzik a szimbolikus környezet
tartalmát. Egy nemzetállam szempontjából a legfontosabb faktor természetesen az is-
kolák által nyújtott oktatás. A földrajzi és a történelmi nevelés rendszerint a szociali-
záció legfontosabb eszközei a nemzetállam számára. Ezek a tantárgyak oltják be a gye-
rekekbe a tér alapvet ő képzeteit és annak földrajzi és történelmi alapjait. A földrajz-
tanítás a nemzetállamnak az államok rendszerében betöltött szerepével és az állam
belső regionális rendszerével kapcsolatos felfogásokat, gondolatokat továbbítja.
Amint azt a fentiek mutatják, a finn iskolai földrajztanítás történetileg na-
gyon fontos szerepet játszott a regionális öntudat alakításában, mind a reális tudás-
anyagot, mind pedig a sztereotípiákat tekintve (PAASI, A. 1984/a). Logikusnak t ű nik,
hogy az iskolai földrajztankönyvek nagyon hatékony szerepet játszottak a régiókkal
kapcsolatos elvárások struktúrájának kialakításában és fenntartásában.
A szociológia klasszikus teoretikusai különösen DURKHEIM, E. (1964) mély-
rehatóan elemezték a munkamegosztás fejl ődésének társadalomra gyakorolt hatását.
Teljesen megalapozott az a felfogás, mely szerint a helyi tradíciók szerepe csökkenni
fog, ezzel szemben a különböz ő „általános" tényez ő k és feltételek egyre nagyobb sze-
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
75
repet játszanak majd a társadalom tevékenységében és öntudatának formálódásában.
Az emberek szervez ődése olyan alapvet ő érdekazonosság fázisán megy végbe, mely kö-
zel hozza egymáshoz s tömöríti ő ket. A térbeli tudat formálódásának szempontjából
ez az az id ő szak, amikor Erich Fromm kifejezését használva az „anonim hatalom" jut
fő szerephez (F ROMM, E. 1941). Ez alatt azt értjük, hogy a kommunikációs felel ő sség
és a szocializációs folyamat áthelyez ődik a kis közösségekb ő l a társadalmi itnézmé-
nyekbe. Ugyanakkor ahogy a kis közösségek — mint az emberi létezés alapvet ő térfor-
mái — kezdik elveszíteni meghatározó szerepüket a munkamegosztás fejl ődésével, a re-
gionális öntudat mind szélesebbé és jelent ősebbé válik, els ődlegesen az újságok és a tan-
könyvek lapjain és más irodalmi alkotásokban nyerve kifejezést. A régiók szempontjá-
ból ez az egyik feltétele a szélesebb kör ű elvárási struktúrák kialakulásának, amelyek
elválhatnak az egyén közvetlen, mindennapi világától, és a kollektív térbeli szerepek
felé orientálódhatnak.
A finn nép regionális öntudatának fejl ődése szempontjából érdemes megje-
gyezni, hogy a finn provinciák akkor jelentek meg a társadalmi tudatban és kezdtek
egyre jelent ő sebbé válni, amikor a munkamegosztás egyre jobban elmélyült. A XIX. szá-
zad vége felé a helyi tradíciókat egyre inkább a küls ő tradíciók váltották fel, amelyek
megkívánták a társadalmi intézmények szférájának növekedését, s ezek kés őbb a társa-
dalmi tudat újratermelésére koncentráltak. Finnországban a munkamegosztás térbeli
hatásai kétségtelenül fontosak voltak a regionális öntudat fejl ődése szempontjából ab-
ban az értelemben, hogy a régiók közötti migrációk következményeként szembekerült
egymással a betelepül ő és az őslakosok kulturális hagyományrendszere. A lokális és
kulturális jegyek különböz ő sége akkor jelentkezik a legnagyobb mértékben, ha a tér-
beli munkamegosztás gyenge. Finnországban a munkamegosztás mindinkább kiszélese-
dett és elmélyült, de a régiók örökölt struktúrája nem t ű nt el teljesen. Sőt, ellenkez ő-
leg, a társadalom struktúrájának 1950-1970 közötti gyors változásai egy igen széles
folyamatot indítottak el a „gyökerek" és a regionális identitás kutatásában. A finn ré-
giók örökölt történeti struktúrája még mindig fontos, legalábbis a turizmus szempont-
jából, mert általában egy régió image-e az, ami vonzza a turistákat. A probléma termé-
szetesen nemcsak kulturális jelleg ű , de nagyon fontos a regionális politika és a turizmus
szempontjából is. A régiók örökségének „eladása" nagyon jelent ő s lehet a regionális
fejl ődés és fejlesztés szempontjából is.
A régió intézményesülési folyamata szempontjából a kulminációs pont és a
leginkább hivatalos lépés kétségtelenül a szuverenitás elnyerése a közigazgatás szférá-
jában. Ez az a pillanat, amikor a régió a társadalom térbeli szervez ődésének integráns
részévé válik. A regionális öntudat kialakulásának azonban ez nem szükségszer ű en a
legfontosabb jegye. Bár a közigazgatási státus megszerzése rögzíti a regionális identitás
területi kereteit és megteremti alapjait, sokkal fontosabbak azok a társadalmi intézmé-
nyek, amelyek aktívan hozájárulnak a regionális öntudat újratermeléséhez, hatnak a
mindennapi gyakorlatra azzal, hogy információkat közvetítenek az adott területr ő l.
A negyedik szint egy adott régió fejl ődésének bármelyik stádiumára utalhat,
míután a régió már a társadalom térbeli szervez ődésében (nem szükségszer ű en közigaz-
gatási) és a társadalmi tudatban, valamint a regionális öntudatban elfogadottá vált.
Ezen a szinten a régiónak már sajátos struktúrája van, melyet a társadalmi intézmények
folyamatosan újratermelnek. A geográfusok az 1970-es évekt ő l kezdve ezt úgy min ő-
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
76
sítik, hogy a régiónak már identitása van, amely magába foglalja nemcsak az identitás
anyagi alapjait (természet, térbeli, struktúra, kultúra, gazdasági rendszer), de az ún.
„mentális szférát" is, azaz azokat a képeket, képzeteket is, amelyek együtt alkotják az
elvárások struktúrájának bázisát. A negyedik szint így valójában az állandó intézmé-
nyesülési folyamat fogalmi keresztmetszete és ezért annak a folyamatnak a logikai
része, mely fokozatosan alakul az adott társadalom fejl ő désével összhangban.
A regionális identitás olyan fogalom, amely egy bizonyos régió lakosságával
kapcsolatos, és így sok tekintetben analóg a regionális öntudat kategóriájával. Ugyan-
akkor, ha a fogalmat szélesebb értelemben a regionális rendszer természeti és társadal-
mi fejl ő désének leírására használjuk, vagy lesz ű kítjük a regionális öntudat értelmezé-
sére, nagyon tömör interpretáció alakul ki bel ő le. A regionális identitás elmélete sokkal
mélyebb elemzést igényel.
IV. A regionális identitás
A „regionális identitás" összekapcsolja a régió objektív anyagi (természet, kul-
túra, gazdaság) és szubjektív (individuális, kollektív képvisel ő it) dimenzióit. A hely
identitásához hasonlóan ez is elméleti kategória, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy
jellemezni lehessen az ember és természeti, kulturális és társadalmi környezete közötti
kapcsolatokat. Mint már hangsúlyoztuk, a hely fogalmát ebben a felfogásban szemé-
lyes kategóriaként kell értelmezni, amely egyénileg épül fel a személy mindennapi ta-
pasztalatain és cselekedetein keresztül, ugyanakkor a régió, ahogy ebben a tanulmány-
ban mi értelmezzük, az intézményi szférán keresztül jut el az egyénhez. A régió lénye-
ge és történelme az intézményes gyakorlaton keresztül közvetít ődik az egyénhez.
A regionális identitás elméleti kategória s mint ilyen, nem annyira nyilvánva-
lóan jelentő s az egyén mindennapi életében. Olyan kategória, mely ötvözi azokat az
elemeket, amelyek alapvet ő ek a régió intézményesülési folyamatában, és amelyek eh-
hez kapcsolódóan megjelennek az elvárások struktúráiban is. A regionális identitásnak
szerepe van a régióban és a régión kívül lakó emberek társadalmi osztályozásában is.
Hasznosnak t ű nik azonban néhány más elem elkülönítése, amelyek a regionális identi-
tás fogalmából erednek. A regionális identitást nem lehet csupán az adott régióban él ő
népesség regionális öntudatára korlátozni, hanem ehelyett annak a régióban és az azon
kívül él ő k regiobálisöntudatát a régió anyagi és „mentális" adottságait (elvárások struk-
túrája) és a regionális öntudat folyamatos újratermel ődését magában foglaló intézmé-
nyesülési folyamaton kell alapulnia.
Az alapvet ő különbség a régió identitása és a lakosság regionális identitása kö-
zött áll fenn, amely részben összefüggésbe hozható a regionális öntudattal. A geográ-
fusok tradicionálisan a lakosság regionális identitására a regionális öntudat fogalmával
utalnak (MORGAN, F. W. 1939, WHITTLESLEY, D. 1954, GILBERT, E. W. 1960,
GILBERT, E. W.—LITT, B. 1960, DICKINSON, R. 1970, SAARINEN, T. 1976). Cél-
szer ű nek t ű nik a regionális öntudat két részre osztása: 1. a regionális közösséggel való
azonosulás, 2. a régió szerepe a regionális öntudat hierarchiájában. Ez utóbbi arra a
tényre utal, hogy az ember ugyanabban az id ő pontban számtalan regionális egység ke-
retei között él, amelyek számára különböz ő jelentő ség ű ek és különböző képpen szim-
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
77
bolizálódnak attól függ ő en, hogy milyen fontosak az adott társadalom számára (KNIGH,
D. 1982 ► . Minél nagyobb a régió, annál szimbolikusabb jelentésekkel kell rendelkeznie.
A regionális öntudaton belül hasonlóképpen hierarchikus az elvárások struktúrája, tar-
talma változik a különböz ő regionális szinteken, az egyén közvetlen környezetét ő l
kezdve a nemzetállamig és végül a globális közösségig.
A regionális közösséggel való identitás ugyancsak két szintre osztható: 1. tény-
/eges és 2. szellemi azonosulás. Az első az egyének közötti tényleges viszony (általában
négyszemközti) azokra a kapcsolatokra utal, amelyek bizonyos módon köt ődnek a ré-
gióhoz (pl. részvétel a regionális szervezetekben), vagy olyan gyakorlati tevékenységek,
amelyekben a régió problémamentes közös kulturális bázisként jelenik meg. Ezekbe a
tevékenységekbe olyan emberek kapcsolódnak be, akik ugyanazt a nyelvet (vagy dia-
lektiust) beszélik, vagy ugyanazok az elvárásaik a tér és id ő szervez ődésének vonatko-
zásában. A mindennapi közösség szerepe nyilvánvalóvá válik a migráció esetében, ami-
kor a bevándoroltak összeütközésbe kerülnek az új régió elvárási struktúráival, mely
megköveteli az új kultúrához való alkalmazkodást. A szellemi azonosulás arra az „azo-
nosulási kép"-re utal, amelyet például a régió tömegkommunikációs eszközei közvetí-
tenek az egyén felé. Ebben az összefüggésben beszélhetünk „írott identitás"-ról is
(LÖNNQUIST, B. 1985), amely a helyi újság lapjain, regényekben stb. jelenik meg,
tükrözve a régió eszmei azonosságát. Ez tipikusan azért jelenik meg, hogy képet adjon
az egyének közötti szolidaritás létezésér ő l. Az újságok esetében ezek a kifejezések visz-
szatükrözik a tömegtájékoztatás alapvet ő társadalmi funkcióit, pl. közös társadalmi ér-
tékeket teremtenek az újság terjesztési körén belül. Egy konkrét példa Finnországban
a regionális fejl ődés egyenetlensége, amely teljesen új regionális terminológiát alakított
ki a fejletlen területek napilapjaiban. Különösen tipikus az a jelenség, hogy a régió fej-
l ődésére vonatkozó bonyolult gazdasági és politikai kérdések egy része misztifikáló-
dott. Ugy vélték, hogy ezek a kérdések rendkívül bonyolultak, s hogy a területek hat-
nak egymásra és nem a politikai döntéshozók vagy a gazdasági viszonyok (G REGORY,
D. 1978). A regionális terminológia az 1970-es években rendkívül népszer ű vé vált Finn-
országban. Az egyik indikátor az ideális azonosulásról, a „regionális szellem"-r ő l foly-
tatott viták voltak. Ezt a kifejezést el őszeretettel használták a regionális napilapok.
Ezek a kifejezések a XIX. század végén keletkeztek és a Helsinki Egyetem regionális
alapon szerveződ ő hallgatói egyesületei révén kerültek használatba.
A szociológusok és a m űvelődéskutatók kifejezésre juttatták, hogy az etnikai
csoportok meghatározása társadalmi folyamatokban megy végbe, és egy csoport kiala-
kulásának el őfeltétele, hogy felbukkanjon az a valaki vagy valami (személyek, intézmé-
nyek, szervezetek), amelyek képesek az alapvet ő definíciók meghatározására (PAASI,
A. 1984). Az etnikai csoport kialakulásának kiindulópontja általában maga egy társa-
dalmi csoport. Ha a régió az osztályozás egyetlen lényeges kiindulópontja, akkor a
„külső " definíciók szerepe lényegesen nagyobb. Ez szükségszer űen hangsúlyozza az
intézményi szféra szerepét, s ez a szerep úgy jelenik meg, mint társadalmi kontroll, s
végül mint hatalom. A régió identitása „szubjektív" és „objektív" részre is osztható.
Az el ő bbi azokra az el képzelésekre utal, amelyekkel: 1. az ott lakók és 2. a régión kívül
él ő k rendelkeznek az adott régióról. A második pedig azokra az osztályozásokra vonat-
kozik, amelyeket a különböz ő d iszciplinák képvisel ő i kutatási eredményként alakítottak
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
78
ki, pl. olyan regionális felosztások, amelyek a természeti környezetre, kultúrára, tájakra
stb. épülnek. Ez a rendszerint statikus identitás valójában a régió egyik hagyományos
földrajzi meghatározása. Az „objektív" kifejezés használata itt nem utal a régió termé-
szetének semmilyen ontológiai jelleg ű megközelítésére. A regionális felosztások egy
szempontból objektívek t. i. bizonyos objektív kritériumok alapján jöttek létre (mely
kritériumok kiválasztása természetesen szubjektív döntés eredménye). A regionális fel-
osztások nem szükségszer ű en objektívek, ami az érintett társadalom regionális rendsze-
rének fejl ődését illeti, mivel pl. ha a regionális felosztás természeti feltételeken alapul,
nem szükségszer ű en tükrözi vissza a társadalom és térbeli szervez ődése közötti dina-
mikus kapcsolatokat.
Egy régióról kialakított bels ő és küls ő elképzelések rendszerint alapvet ő részei
egy régió identitásának, és az elvárások struktúrájának fogalma hasznos lehet ezek meg-
értéséhez. Ezek az elképzelések, képzetek részét képezik a régió dinamikus kontinuitá-
sának. Mint fentebb állítottuk, az elvárások struktúrája és a régió közti viszony nem
állandó, mivel az els ő tényez ő re az a jellemz ő , hogy a régió történelmére és korábbi
jegyeire utal, amelyek természetesen reprodukált formákban ma is tovább élnek az in-
tézmény-szférában. Másrészt az utóbbi általában a jöv ő felé irányul. Az elvárások
struktúrája tartalmazhat olyan elemeket is, amelyek nem közvetlenül a kérdéses régió-
ból erednek, de beágyazódtak a régión kívüli regionális öntudatba. A régíóról alkotott
képek — mind a bels ő k, mind pedig a külső k — rendkívül fontosak ma a turizmus szem-
pontjából. Ebb ő l a szempontból is nagyon lényeges, hogy megértsük a régió intézmé-
nyesülési folyamatát.
V. Összegzés
Az elvárások struktúrája nagyon fontos kategória, mely el ő segítheti a társadal-
mi klasszfikáció megértését, és amely a való világ természeti és kulturális jegyein alapul.
Ha a fogalom konkrét szituációkban az id ő -tér viszonyokhoz kapcsolódik, akkor fel-
használható a térbeli tudat hierarchikus természetének elemzésére is. A földrajzi kuta-
tás szempontjából és különösen a regionális földrajz néz ő pontjából a régiók elvárási
struktúráinak megértése megköveteli a régiót létrehozó és a regionális öntudat részét
alkotó történelmi folyamatok elemzését. Ahhoz, hogy megértsük az elvárások struktú-
rájának egyik generációtól a másikig történ ő továbbvitelét, meg kell határozni az intéz-
ményi szférát, amely állandóan újratermeli ezeket a struktúrákat, és módosítani is tud-
ja azokat a társadalom fejl ődésének folyamatában.
Fordította: dr. Huszti Judit
IRODALOM
BERGER, P.—THOMAS, L. 1976: The Social Construction of Reality. A Treatise in the Sociology
of Knowledge. Penguin Books, Harmondsworth.
DICKINSON, R. 1970: Regional Ecology. The Study of Man's Environment. John Willey, New York.
PAASI, ANSSI : A RÉGIÓK FEJLŐDÉSE ÉS A REGIONÁLIS IDENTITÁS KIALAKULÁSA
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 70-79. p.
79
DURKHEIM, E. 1964: The Division of Labour in Society. Free Press, New York.
FROMM, E. 1941: Escape from Freedom. London.
GIDDENS, A. 1979: Central Problems in Social Theory: Action, Structure and Contradiction in
Social Analysis. University of California Press, Berkeley.
GILBERT, E. W. 1960: The idea of the region. Geography 45, pp. 157-175.
GILBERT, E. W.—LITT, B. 1960: Geography and regionalism. In: Taylor — Griffith (eds.): Geo-
graphy in the Twentieth Century. Methuen, London.
GREGORY, D. 1978: Ideology, Science and Human Geography. Hutchinson, London.
HÁGERSTRAND, T. 1970: What about people in regional Science? Papers of the Regional Science
Association 24, pp. 7-21.
HÁGERSTRAND, T. 1973: The domain of human geography. In: Chorley, Richard Direc-
tions in Geography. Methuen, London.
KNIGHT, D. 1982: Identity and territory: geographical perspective on nationalism and regionalism.
Annals of the Association of American Geographers 72. 4. pp. 514-531.
L IEBKIND, K. 1984: Minority Identity and Identification Processes: A Social Psychological Study.
Societas Scientiarum Fennica, Commentationes Scientiarium Socialium 22. Helsinki.
LÖNNQUIST, B. 1985: Identitet som kulturel I resurs och manifestation. Nord-Nytt 26.
MEI NIG, D. W. 1972: American Wests, preface to a geographical interpretation. Annals of the As-
sociation of American Geographers 62.2. pp. 159-184.
MORGAN, F. W. 1939: Three aspects of regional consciousness. Sociological Review 31. pp.
68-88.
PAASI, A. 1984/a: Aluetietoisuus ja alueellinen identiteetti ihmisen spatiaalisen sidoksen osana
(Summary: Regional consciousmess and regional identity as part of man's spatial ties). Publi-
cations of the Society of Planning Geography 13. Helsinki.
PAASI, A. 1984/b: Kansanluonnek5sitteesta ja sen k'áytösü suomalaisissa maantiedon kouluoppi-
kirjoissa — tutkimus alueellisista stereotypioista (Summary: The concept of national character
and its use in Finnish school geography textbooks — a study of regional stereotypes). Univer-
sity of Joensuu, Research Reports of the Faculty of Education No. 2.
PAASI, A. 1986: The institutionalization of regions: a theoretical framework for understanding the
emergence of regions and the constitution of regional identity. Fennia 164. I. pp. 105-146.
PRED, A. 1980: Social reproduction and the time-geography of everyday life. Geografiska Annaler
65B, pp. 5-22.
PRED, A. 1984: Place as a historically contingent process: structuration and time-geography of be-
coming places. Annals of the Association of American Geographers 74.2. pp. 279-297.
RE LPH, E. 1976: Place and Placelessness. Pion, London.
SAAR INEN, T. 1976: Environmental Planning, Perception and Behaviour. Houghton Mifflin,
Boston.
SHORTRIDGE, J. 1984: The emergence of "Middle West — as an American regional label. Annals of
the Association of American Geographers 74.2. pp. 209-220.
WHITTLESEY, D. 1965: The regional concept and regional method. In: James, P.—Jones, E. (ed.) :
American Geography, Invertory and Prospect. Syracuse University Press, pp. 19-68.