Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.

TANULMÁNYOK

1987. 1. évf. 2. sz. pp. 5-17.

BARTA GYÖRGYI:

A TERMELÉS TÉRBELI SZÉTTERJEDÉSE ÉS A SZERVEZET TERÜ-
LETI CENTRALIZÁCIÓJA A MAGYAR IPARBAN*

. Bevezetés
1.1. A vizsgált téma időszerűsége

A szakirodalom egyértelm ű en vonta le a következtetést az 1960-as, 1970-es
vek regionális fejl ődésérő l: a társadalmi-gazdasági fejl ődés eredményeképpen a területi
ülönbségek csökkentek Magyarországon.
„Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb társadalompolitikai vívmányának könyvelhetjük
I a falusi és a városi átlagjövedelmek er ő s közelítését. A jövedelemközelítésben nagy szerepet ját-
zott a falura kerül ő ipari jövedelmek jelent ős aránya, valamint az ipari és a mez ő gazdasági keres ő k
tlagjövedelmének kiegyenlít ő dése. A társadalmi rétegek jövedelmi közeledésével párhuzamosan fo-
asztásukban is er ős a kiegyenlít ő dés." (ENYEDI, 1981.1 „A 70-es években az ország városháló-
ata jelent ő sen fejl ő dött. Korábban jellemz ően városhiányos területeken új városok alakultak, a ki-
melt nagyközségek egy részének fejl ő dése felgyorsult. E településcsoport intézményhálózatának,
Ilátókapacitásának fejl ő dése lehet ővé tette, hogy a lakosság magasabb szint ű szolgáltatásokkal való
'látása a korábbinál jobb színvonalon és területileg kiegyenlítettebben valósuljon meg. Az alapellá-
ás egyes vonatkozásaiban emellett a különböz ő településkategóriák közötti kiegyenlít ő dési folya-
at is érvényesült." (KOVÁCS, 1985.) „Az infrastrukturális ellátás megyék közötti különbségei
1960-ban nagyobbak voltak a jelenleginél. 1960-ban mindössze 6 megye (ebb ő l 5 dunántúli) komp-
ex mutatója érte el vagy haladta meg az „átlagmegye" színvonalát. 1960-tól 1970-ig a rangsor vé-
n levő megyék helyzete javult az átlagmegyéhez, ill. a legjobban ellátott Budapesthez és Baranya
megyéhez viszonyítva." (BARTA, 1972.)
A területi kiegyenlít ődésben az ipar szerepe alapvet ő volt. Az elmúlt 20-
25 évben az iparí fejl ődés felgyorsult a gazdaságilag elmaradott területeken. Az ipar tér-
beli szétterjedése látványos volt, ipar települt nemcsak a kis- és közepes méret ű váro-
sokba, de a nagyobb falvakba is. A vidék iparosítása hozzájárult a munkalehet őségek
bővüléséhez, a több-funkciójú települések kialakulásához, a személyi jövedelmek növe-
kedéséhez, az elmaradott területekr ő l kiinduló elvándorlás csökkenéséhez, a település-
hálózat stabilizálódásához. (BARTKE, 1971, BARTA, 1975, BORA, 1976, ENYEDI,
1978.)
Párhuzamosan az ipar térbeli szétterjedésével, egy másik területi folyamat is
zajlott az iparban: az iparvállalati szervezet térbeli centralizációja. Az ipar irányító és

*E tanulmány az 1985 ő szén megrendezett Amerikai — Magyar Földrajzi Szemináriumon elhang-
zott el ő adás anyagából készült.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.
6

ellen őrző funkciói egyre kevesebb városba, els ősorban a fővárosba koncentrálódtak.
Ugyanakkor egyre kiterjedtebb térségek kerültek az el őbb említett városoktól függ ő
helyzetbe. Ezt a térbeli folyamatot ez idáig alig vizsgálták Magyarországon.
Hasonló térbeli folyamatok a legfejlettebb t ő kés országokban is végbementek
az 1960-as, 1970-es években. Ott a regionális szakemberek érdekl ődése els ősorban az
ipari termelés térbeli átrendez ő dése (ami többnyire megfelelt az ipari dekoncentráció-
nak) és a szervezeti centralizáció felé fordult. A két folyamatot nem lehet elválasztani
egymástól, mivel a szervezeti változások gyakran vezettek az ipari térbeli átstrukturáló-
dásához. (GREEN and CROMELY, 1982, HEALEY, 1984, 1983, HAMILTON, 1974,
WATTS, 1974.)
Az irányító, ellen őrz ő funkciók mind gyakrabban váltak el a termel ő funkció-
tól: a termelés sok esetben áthelyez ő dött a városokból városkörnyéki területekre és a
falusi térségekre, a tradicionális ipari körzetekb ő l a gazdaságilag elmaradott térségekbe.
(PARK and WHEELER, 1974, REES, 1979, SCHMENNER, 1982, BADE, 1983.) Ezek
a folyamatok különböz ő módon hatottak a területi különbségek alakulására. Részben,
fő leg mennyiségi mutatókkal mérhet ő , területi kiegyenlít ődéshez vezettek — pl. új
munkalehet őségek létesítésével (MOLLE, 1980.) — els ősorban az iparilag fejlett orszá-
gok elmaradott területein. Másrészt a centrum-periféria kett ősségét nem oldva, térbeli
polarizálódás er ő södését eredményezték. (KEEBLE, 1981.)
Az 1960-as, 70-es években a periférikus térségek a tradicionális településpoli-
tika erő feszítései és a több-telephelyes, több-régiós vállalatok elterjedése következté-
ben egyre egyoldalúbban köt ődtek a fejlett centrumterületekhez — instabil cserekap-
csolatokkal és romló cserearányokkal. (STÖHR, 1985.) Magán a periférián belül is
területi eltolódás következett be az iparilag fejlett országok elmaradott területeir ő l a
harmadik világ felé, ami egyébként az európai periférikus területek gondjait tovább sú-
lyosbította. (STÖHR—TÖDTLING, 1984.)
Az ipar térbeli elhelyezkedésének változása az életkörülmények regionális kü-
lönbségeit is módosította: a munkához jutásban, a munkahelyek választékában, a sze-
mélyi jövedelmekben stb. (CLARK, 1980, MASSEY and MEEGAN, 1978, 1979,
PRED, 1977.)
A területi kutatások fontos részévé vált a munkanélküliség vizsgálata vagy a
munkahelyek térbeli átstrukturálódása (például az egyetemi diplomával rendelkez ő k
vagy a szakmunkások, illetve a hivatali tevékenység koncentrációja a nagyvárosokban).
Még azokban az országokban is tehát, ahol a mennyiségekkel mért regionális
különbségek csökkentek, jelent ős min ő ségi és strukturális átalakulások mentek végfa a
felszín alatt. (STÖHR, 1985.) E folyamatok új feladatokat állítanak a területi tervezés,
területi politika elé mind a fejlett tő kés országokban, mínd Magyarországon.

1.2. A tanulmány célja

E tanulmány legfő bb célja, hogy bemutassa az említett térbeli folyamatokat
Magyarországon: az ipar térbeli szétterjedését az országban (a termelés dekoncentráció-
ját) és a vállalati szervezet térbeli centralizációját. Végül megkísérlem értékelni e ten-
denciák jelent ő ségét és kihatásait a területi fejl ődésre.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.
7

A vizsgálat az 1960-as évekig nyúlik vissza. Ez a 20-25 év igen mozgalmas
volt eseményekben: az 1956 utáni politikai és gazdasági konszolidáció, az új gazdasági
mechanizmus bevezetése, gazdasági prosperitás, majd visszaesés egyaránt jellemezte.
Magyarországon az 1950-es évek végén kezdett a figyelem a területi kérdések
felé fordulni. A területi tervezés kezdeteit az 1970-es évek elejét ő l számíthatjuk. A te-
rületi politika ekkor a társadalmi-gazdasági különbségek csökkentését t ű zte célul a gaz-
daságilag elmaradott térségek felgyorsított fejlesztésével (f ő leg iparosításával), Buda-
pest szelektív fejlesztésével (gyakorlatilag bizonyos korlátozásával) és az energiagazdál-
kodás racionalizálásának területi korrigálásával.

II. Az ipari termelés térbeli széttelepülése

A dekoncentrációs folyamat * kezdete az 1960-as évek elejére tehet ő . Az
1960-as évek végéig az els ő sorban az ipari munkahelyek, illetve az ipari foglalkoztatot-
tak számának növekedésével járt együtt (1960 és 1970 között az iparban foglalkozta-
tottak száma közel 40%-kal, majdnem félmillió f ővel növekedett). A létszámnövekedés
területileg differenciáltan ment végbe, mégpedig az ipar korábban kialakult területi ará-
nyaitól, illetve fejl ődési tendenciáitól eltér ően. Budapesten a munkaer őforrás besz ű kü-
lése miatt, s részben a tudatos iparfejlesztési politikának köszönhet ően is, már 1965-t ő l
kezdve fogyásnak indult az ipari foglalkoztatottak száma. A gyengén, illetve közepesen
fejlett megyékben pedig éppen 1965 után gyorsult fel a foglalkoztatás b ővülése (az
ipari összlétszám növekedés kb. 69%-a e megyékre jutott). (ENYEDI, 1982, ENYEDI-
BARTA, 1981, BARTA, 1973, VÁG I, 1982, BARTKE, 1971.)
Az ipari dekoncentrációs folyamat valójában sokkal inkább bizonyítható a
foglalkoztatás területi átrendez ő désével, mint az ipari beruházások területi arányválto-
zásaival.
A beruházások túlnyomó részét (1970 és 75 között 75%-át) a nehézipar fej-
lesztésére fordítják. A nehézipar legfontosabb bázisai pedig változatlanul az úgyneve-
zett ipari tengely területén találhatók. (Budapesten, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Ko-
márom, Pest és Veszprém megyékben volt 1975-ben a nehézipari állóeszközállomány
77%-a, az ország ipari állóeszközállományának több mint a fele.) 1960 és 1970 között
az ipari beruházások területi elosztása nem feltétlenül az elmaradott területek aktívabb
fejlesztési politikáját támasztotta alá. (Példa erre, hogy az említett 10 év alatt közel ki-
lencszer annyi ipari beruházás jutott a legfejlettebb Komárom megye 1000 lakosára,
mint ugyanennyi szabolcsira.) Igy az ipari kiegyenlít ődés az ország térségei között in-
kább a foglalkoztatottak és kevésbé az ipari állóeszközállomány megoszlásában követ-
hető nyomon.
1970 után az ipari foglalkoztatottak száma országszerte csökkenésnek indult,
mégpedig egyre gyorsuló ütemben (1970 és 1975 között 0,15%-kal, 1975 és 1980 kö-

*A területi dekoncentráció fogalmán a termel őerő k, ill. a termelés területi elhelyezkedését, s ű r űsö-
dését értem. Az ipari koncentráció akkor er ő södik, ha a munkaer ő , illetve a termel őeszközök,
valamint ennek megfelel ően a termelés egyre kevesebb település között oszlik meg.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
8 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

zött 1,54%-kal, 1980 és 1982 között 2,6%-kal évente), végeredményben 1960 és 1982
között negyedmillió f ővel mérsékl ődött.
1970 után tehát az ipari dekoncentráció részben a termel őeszközök (beruhá-
zás) területileg differenciált növekedése, illetve a munkaer ő-létszám területileg eltér ő
csökkenése útján folytatódott (1970 és 1975 között a f ővároson kívül 3 megyében,
1975 és 1980 között már 14 megyében, 1980 és 1983 között pedig valamennyi megyé-
ben csökkent az ipari foglalkoztatottak száma, Szabolcs-Szatmár megyét kivéve. 1983
és 1984 között a megyék felében — jórészt alföldi és dél-dunántúli megyékben — stag-
nálást vagy kismérték ű létszámnövekedést regisztrálhattunk.) Ennek eredményeképpen
az ipari foglalkoztatás területi arányai jelent ősen megváltoztak: csökkent Budapest, va-
lamivel kisebb mértékben az „ipari tengely" (Gy őr-Sopron, Veszprém, Komárom, Pest,
Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) térségének, n őtt az Alföld és a Dél-
Dunántúl részaránya. (1. táblázat)

Az ipari termelőerők területi megoszlásának változása 1965 Os 1982 között

1. táblázat

Terület Ipari foglalkoztatottak számának Állóeszközállomány értékének
megoszlása (%)
1965 1982 1965 1982
Budapest 41,1 24,3 30,8 22,3
Vidék 58,9 75,7 69,2 77,7
Városok* 37,6 49,4 45,7 56,7
Községek 21,3 26,3 23,5 21,0
Iparilag elmaradott térségek** 24,9 37,3 16,9 28,9
Ország összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

*Budapest nélkül; **Az Alföld és Dél-Dunántúl térsége
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyvek, Budapesti Statisztikai Évkönyvek 1965, 1982.

Az ipari állóeszközállomány 1960 és 1982 között közel megötszöröz ődött.
Mivel a kiépített ipari beruházások kényszerít ő er ővel határozzák meg a további fejlesz-
tések helyét és mértékét, az állóeszközállomány térbeli megoszlásában bekövetkezett
változás kisebb mérték ű , mint a foglalkoztatásban.
Az ipari termelés megváltozott területi arányai is követik az eddig bemutatott
tendenciákat: Budapest részarányának csökkenését, az ipari tengely, de különösen az
Alföld térségének növekv ő részarányát az ipari termelésben. (2. táblázat)

Ill. Területi centralizáció az iparban

Az 1960-as, 1970-es években az iparvállalati szervezet jelent ős változásokon
ment át. Az ipari expanzió els ősorban nem új vállalatok létesítését jelentette, a b ővülés
a meglév ő vállalatok keretein belül valósult meg, újabb és újabb részlegek nyitásával.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p. 9

Az ipari termelés területi arányai
2. táblázat

Netto nemzeti
Terület Korrigált nemzeti jövedelem*
termelés*

1960 1965 1970 1975 1980

Budapest 39,7 36,2 32,3 28,1 25,1
Ipari tengely 39,5 41,0 41,2 43,7 37,7
bsszesen 79,2 77,2 73,5 71,8 62,8
Alföld 10,4 11,7 15,5 16,7 26,7
II)-Dunántúl 10,4 11,1 11,0 11,5 10,5

6sszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Bartke 1971, Barta 1973, 1977, Nemes-Nagy 1984.

A munkaer ő országszerte általános kiapadásával a vállalati összevonások, beolvasztások
$bb ciklusban végrehajtott folyamata ugyancsak és egyre inkább jellemzi ezt az id ő -
zakot. (3. táblázat)

Az iparvállalatok és ipari telephelyek számának változása 1960 és 1983 között

3. táblázat

Egy váll.-hoz tartozó átl.
Évek Vállalatok száma Telephelyek száma
részleg szám

1960 2619 13 635 5,2
1964 1745 11 346 6,5
1965 1651 10 958 6,6
1970 1562 10 601 6,8
1972 1641 10 295 6,3
1977 1413 9 430 6,7
1980 1360 8 997 6,6
1982 1359 8 551 6,3
1983 1338 7 994 6,0

Forrás: Ipari Adattár 1966,
Iparstatisztikai Évkönyvek 1963, 1977, 1980, 1981, 1983, 1984.
KSH, Budapest.

A vállalati összevonások feler ő södése és gyengülése a gazdaságpolitika egy-egy
korszakához köt ődik. 1962-64-ben az iparvállalatok száma mintegy 1/3-ával csökkent.
A központi akarat meger ő södését mutatta, hogy 1972 után újra megfogalmazták a vál-
lalati összevonások szükségességét, amely tet ő pontját 1976-1977-ben érte el. 1979 óta
a vállalati összevonásokra fordított er őfeszítések lanyhultak, s őt meg is sz ű ntek. Az el-
múlt években már központilag kezdeményezett ellenfolyamatokat - a rosszul gazdál-
kodó nagyvállalatok, trösztök szétbontását is - megfigyelhetjük. (LAKI, 1982,
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
10 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

INZELT, 1985.) Annak ellenére, hogy a vállalati centralizáció mindig er ő s volt Magyar-
országon az iparban, mégis folyamatosan nyomon lehetett követni a centralizáció fo-
kozódását is. (SCHWEITZER, 1982.) Az 1970-es években - valószín ű leg inkább az
1970-es évek második felét ő l bekövetkezett változások hatására - ez a folyamat némi-
leg módosult. (4. táblázat)

A vállalatok és foglalkoztatottjainak megoszlása a szocialista iparban a vállalatok mérete szerint

4. táblázat

Vállalati méretkategóriák a A vállalatok megoszlása A foglalkoztatottak megoszlása
foglalkoztatottak száma 1%) (%)
szerint 1972 1982 1972 1982

- 500 61,5 54,5 13,2 12,7
500 - 1000 16,4 17,0 11,9 11,9
1000 - 3000 13,9 20,6 24,7 31,9
3000 - 5000 4,9 4,2 18,5 14,0
5000 - 10000 2,2 2,6 15,6 15,0
10000 - 1,0 1,1 16,1 14,5

100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: A KSH ipari telephelyi adataiból számítva.

A legkisebb vállalati kategóriában a vizsgált 10 esztend őben mind a vállalatok,
mind az ott foglalkoztatottak számaránya csökkent. A legnagyobb vállalati kategóriák-
ban (ahol több mint 5000 dolgozót foglalkoztatnak) a vállalatok számaránya növeke-
dett a dolgozó létszámarány kismérték ű csökkenése mellett. Egyértelm ű en - mind a
vállalatok, mind az ott foglalkoztatottak számarányát illet ő en- a vállalati középkate-
gória részaránya növekedett (az 1000 - 3000 foglalkoztatottal dolgozó vállalatokban).
Annak ellenére, hogy a 3. táblázat szerint az egy vállalatra átlagosan jutó te-
lephelyek száma csökken, a részletesebb vizsgálat azt mutatja, hogy a több-telephelyes
vállalatok egyre dominánsabbá válnak az ipari szervezetben. (5. táblázat)

A vállalatok és foglalkoztatottjainak megoszlása a vállalatokhoz tartozó telephelyek száma szerint

5. táblázat

A telephelyek száma A vállalatok A foglalkoztatottak
a vállalatokban számának megoszlása (%)
1972 1982 1972 1982
1 - 3 33,6 31,1 23,9 22,0
4 - 10 38,7 39,3 39,7 36,5
11 - 27,7 29,6 36,4 41,5

Összesen 100,0 100,0 10 0 ,0 100,0

Forrás: Ipari telephelyi adatok. KSH gy ű jtése (nem publikált) 1972, 1982.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.
11

A hosszú id ő óta tartó vállalati centralizáció, de különösképpen a több-telep-
helyes vállalatok arányának növekedése a vállalati szervezetben mélyreható területi fo-
lyamatokat indított el: az iparirányítás területi centralizációját. (Területi centralizáción
azt a folyamatot értem, amelyben a termelés irányítása egyre kevesebb településr ő l tör-
ténik, illetve egy-egy irányító központhoz — általában nagyobb városokhoz — egyre
több olyan település tartozik, ahol csupán a termelés folyik.) Az iparosodott városok
közül néhány ipari központ emelkedett ki, melyek ipartelepít ő (és irányító) tevékeny-
sége távolabbi területekre is kíterjedt. Példaképpen bemutatjuk, hogy legnagyobb váro-
saink (a 100 ezer lakosúnál nagyobb városok) milyen mértékben szervezik ipari tevé-
kenységüket a városon kívüli területeken. (6. táblázat)

Magyarország nagyvárosainak iparirányító tevékenysége 1972-ben és 1982-ben

6. táblázat

1 2 3 4 5
Városok
1982 1972 1982 1972 1982 1972 1982 1972 1982

Budapest 2064 89,8 91,2 431 536 51 81 47 43
Miskolc 211 61,7 62,1 47 49 48 65 3 4
Debrecen 205 68,4 74,1 43 44 42 39 2 3
Szeged 175 65,8 64,8 49 67 43 58 2 2
Pécs 173 64,9 69,8 59 63 71 65 3 3
Győ r 127 84,7 86,1 73 75 37 67 3 4
Nyíregyháza 115 59,6 56,5 65 48 70 45 1 1
Székesfehérvár 108 31,2 26,9 27 27 11 13 1 1
Kecskemét 100 52,1 55,6 59 37 80 60 1 1

1 = A városok lakosságszáma 1982-ben (1000 f ő l
2 = A helyi irányítású (helyi székhely ű ) vállalatok helyben dolgozóinak aránya a városi ipar összes
foglalkoztatottjához viszonyítva (%)
3 = Azoknak a városon kívüli településeknek száma, ahol a városi székhely ű iparnak telephelyei
vannak.
4 = A városon kívüli, de szervezetileg a városi iparhoz tatozó telephelyeken dolgozók aránya a vá-
rosban (a helyi irányítású vállalatokban) dolgozók számához viszonyítva (%). (Ez az arány a vá-
rosi ipar területi terjeszkedésére utal.)
5 = A városok és a hozzájuk szervezetileg tartozó térségek foglalkoztatottjainak együttes részaránya
az ország ipari foglalkoztatottjaiból (%).

Forrás: Területi Statisztikai Évkönyvek, 1972, 1982, ipari telephelyi adatok, KSH (nem publikált).

A 6. táblázatból el őször is az az óriási méretbeli különbség t ű nik ki, amely
Budapest és a többi nagyvárosunk között kialakult. De az is jól látható, hogy ezek a
nagyvárosok ipari tevékenységük elég jelent ős hányadát városukon kívül szervezik,
folytatják. (Például a budapesti székhely ű iparvállalatok munkahelyeinek 45%-a vidé-
ken van.)
E téren a 10 év alatt bekövetkezett változás lényegében két csoportra osztja
a nagyvárosokat — leszámítva Székesfehérvárt, ahol a városi székhely ű vállalatoknak
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
12 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

városon kívüli ipari tevékenysége jelentéktelen volt és maradt. Els ősorban a régebben
iparosodott nagyvárosok (Budapest, Miskolc, Gy ő r, Pécs és Szeged) esetében az ipar
fő leg a városokon kívüli térségekben terjeszkedett. Ezekben a városokban magasabb a
helyi székhely ű (vagyis helyi irányítású) ipar aránya, és Szegedt ő l eltekintve valameny-
nyi városban n őtt a helyi központú ipar részaránya a vizsgált 10 év folyamán.
A másik csoportot a rövidebb ipari múlttal rendelkez ő városok alkotják (Deb-
recen, Nyíregyháza, Kecskemét), ahol úgy tetszik, a növekedés forrásait a városon be-
lül is megtalálták. Bizonyára els ő sorban azért, mert ez utóbbi városok 10 év alatti né-
pességgyarapodása (22-53%-os) is lényegesen meghaladta az el őbbi típusba tartozó
városok lélekszám növekedését (2-18%).
Nem magyar sajátosság az ipar céltudatosan irányított kitelepítése vagy spon-
tán kitelepülése a f ővárosból, nagyobb városokból. (Bécsben 1972 és 1982 között
26%-kal csökkent az ipari munkahelyek száma, ami mellett már nem is olyan meglep ő
Budapest ugyanez id ő alatti 35%-os ipari létszámcsökkenése, amelynek azonban csak
töredékét tette ki az iparkitelepítésre kötelezettek elköltözése. Ugyanakkor például Pá-
rizsból 1954-t ő l 1971-ig közel félmillió ipari munkahelyet sikerült vidékre telepíteni.)
(BAST 1E, 1973, FUTÓ—CSILLIK, 1984.) Minden valószín űség szerint azonban a szer-
vezeti centralizációnak olyan foka és állandó er ősödése, amely kizárólag az ország
egyetlen városához köt ődik, már ritka jelenség a világban. (BARTA, 1984.)
A nagyvárosok iparszerkezetének változása (a korszer ű ágazatok fejl ődése, a
tradicionális ágazatok kitelepülése), valamint a vállalati szervezeti centralizáció (amely
szintén általános a fejlett országokban, ha nem is a budapestihez hasonló mértékben)
a szellemi foglalkozásúak városi koncentrációját fokozta. Az iparvállalatok irányító
központjai ugyanis jobban elviselik a saját termel ő üzemükt ő l való kisebb-nagyobb tá-
volságot, mint azt, hogy kikerüljenek abból a szellemi klímából, gazdasági-kereske-
delmi-kulturális központból, amely csak a nagyvárosokban alakul ki. (MASSEY,1982.)
Összefüggés mutatható ki az irányításban résztvev ő káderek aránya és egy-egy térség
gazdasági önállóságának foka között. (PLANQUE, 1983. ►
Hasonló vizsgálatokat Magyarországon is végeztek azzal az eltéréssel, hogy az
országot csak két térségre, Budapestre és a vidékre bontották, az „irányító er ő " helyett
a szellemi dolgozók arányát vették alapul (az ipari foglalkoztatottakon belül ► ; az önál-
lósági indexet a vidéki székhellyel rendelkez ő vidéki telephelyek aránya alapján számí-
tották. (FUTÓ—CSILLIK, 1984.) Arra a következtetésre jutottak, hogy nagyobb ön-
állósághoz Magyarországon is nagyobb szellemi hányad tartozik, valamint a vidéknek a
vizsgált id őszakban (1972 és 1982 között) mind az önállósága, mind a szellemi hánya-
da jelent ősen csökkent. Ez a vizsgálat már érintí az egyik problémát, amely a gazdaság
túlzottan centralizált szerkezetéb ő l adódik: az irányító központ megcsapolja a vidék
szellemi tő kéjét, ami pedig a vidék jöv őbeli fejl ődését korlátozhatja.
Az irányító szerep f ővárosi koncentrálódása tehát azt jelzi, hogy a termelés
térbeli különbségeinek kiegyenlít ődése ellenére az ipar legdinamikusabb elemei Buda-
pesten maradtak. 1982-ben az ipar összes telephelyeinek 42%-a tartozott a f őváros ipa-
rához (az ipari foglalkoztatottaknak 43%-a). Ez részben igazolni látszik azt a feltétele-
zést, hogy Budapest szerepe az ország iparában lényegesen nagyobb, mint az az iparban
foglalkoztatottak részarányából (24,3%), az ipari állóeszközállomány részéb ő l (22,3%)
vagy akár az ipari termelésben való részesedésb ő l (25,1%) következnék. A többi nagy-
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.
13

városunk ipartelepít ő-iparszerveí ő szerepe ugyan er ő södött az ország iparában az el-
múlt években, ezek jelent ősége azonban messze elmarad a f ővárosétól.
A területi centralizáció er ő södése nemcsak az irányító központok (városok ►
számának csökkenését és a megmaradtak növekv ő kisugárzó erejét jelenti, hanem a tá-
voli központoktól függő térségek kibővülését is. (1. ábra)
Az ábra jól mutatja, hogy a távoli központoktól való függés az egész ország te-
rületén meger ő södött, és már vannak olyan megyéink, ahol az ipari telephelyek közel
felét távoli városokból irányítják. A legtöbb megyében az ipari függ őség különösen az
1970-es években er ősödött meg, vált általánossá az országban.
1980 után a megyék többségében tovább csökkent a helyi irányítású telephe-
lyek aránya (a helyi irányítás ezúttal nem a településen belüli, hanem a megyén belüli
irányításra vonatkozik), vagyis tovább gyengült a helyi gazdaság, pontosabban az ipar
önállósága, még azokban a megyékben is, ahol a függ őség már 1980-ig magas fokot
ért el.
A területi centralizálódás tehát — amely összefüggésben van a vállalati centra-
lizációval, de nem azonos vele — 1980 után is folytatódott, viszont a vállalati centrali-
zálódás folyamata módosult és némiképpen lanyhult. Észrevehet ő differenciálódás jött
létre a megyék között a függ ő ség mértéke szerint. Er ős szervezeti függ őség alakult ki a
legjelent ő sebb ipari központok (kiváltképpen Budapest) közelében, valamint a kés őn
iparosodó térségek iparában (pl. Nyugat-Dunántúl).

IV. Az 1960-as, 1970-es évek ipari-területi folyamatainak értékelése

Az elmúlt 20-25 év iparpolitikáját, az iparosítást és eredményeit rendkívül
nehéz röviden értékelni, mivel olyan ellentmondásos folyamatokból tev ődött össze,
amelyek pozitív és negatív hatásokat is gyakoroltak az ipar általános fejl ődésére és a te-
rületi átalakulásra.
E tanulmányban élesen szétválasztottam az ipari fejl ődés kett ős területi folya-
matát — a termelés térbeli dekoncentrációját és a területi (szervezeti) centralizációt
pedig ezek nemcsak párhuzamosan zajló folyamatok voltak, hanem er ősen hatottak is
egymásra. Az ipari szervezet az iparfejlesztés keretét jelenti, amely alapvet ő irányt
adott az ipari dekoncentrációs folyamatnak is.
A szakemberek véleménye megoszlik az ipari termel ő er ő k széttelepülési folya-
matáról. A területfejlesztési tervek ugyan nem számoltak a széttelepülés ilyen mértéké-
vel és irányával (például a községi iparosítással), de végeredményben elismerik többnyi-
re kedvez ő hatását a településfejl ődésre, és az elért eredmények meg őrzését fontosnak
tartják. (KOVÁCS, 1974, K ŐSZEGFALVI, 1979.)
Az ipar helyzetével és fejl ő désével foglalkozó szakemberek viszont egységesen
az ipari termel őerő k széttelepülésének hátrányos oldalait — a beruházási javak szétap-
rózását, az elmaradott, korszer ű tlen technika elterjedését — hangsúlyozzák. Vélemé-
nyük szerint az ipari termelés alacsony hatékonysága, a kooperáció hiánya stb. részben
visszavezethet ő az ipar területi dekoncentrációjára. (FODOR, 1982.)
Tény, hogy a területi politika dönt ő szerepet szánt az iparosításnak a terület-
fejlesztésben, a területi különbségek kiegyenlítésében, de sohasem tervezte az ipar
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
14 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

cf)
O
O O O O
C‹)

te lep he ly éne k
te lep he ly e k

N
O

L-
C13

O
N
ip arv á lla la to khoz

.a)
Q)
O
E
CCS
v iszo ny itv a

•0
N

Q)
O
E
sz ám ához

E C
co
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p. 15

olyan tömeges széttelepülését, mint amely az 1960-as, 1970-es években bekövetkezett.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a területi politikának voltak ugyan az iparosításra vonat-
kozó elképzelései, de ezeknek a megvalósításához csak rendkívül szerény eszközökkel
rendelkezett. (Ez általában még arra sem volt elegend ő , hogy bizonyos irányokba te-
relje a folyamatokat.)
A valóság inkább az, hogy az ipar térbeli dekoncentrációja f ő ként olyan folya-
mat volt, amely az ipar akkori lehet ő ségeibő l következett, és kizárólag az ipar (-vállala-
tok) érdekeit szolgálta. Így területi vonatkozásban az ipari dekoncentráció többnyire
nem tervezett, kihatásaiban előre nem látott, spontán folyamat volt.
A városi székhely ű vállalatok vidéki iparfejlesztését nem orientálta egységes
területi politika, területi tervezés. A vállalatok abba a településbe telepítették részlegei-
ket, amely számukra a legkedvez őbb körülményeket kínálta (olcsó és b őséges munka-
er őt, elérhet ő infrastruktúrát stb.). Ezeket a településeket a vállalatok maguk keresték
meg, az ÉVM Telephelyforgalmi Központjának elvi hozzájárulására csak 1973-tól volt
formálisan szüksége az ipartelepít ő vállalatnak. Nyilvánvaló, hogy ilyen módon háttér-
be szorultak az olyan szempontok, amelyek nem közvetlenül a vállalat érdekeit szolgál-
ták (népgazdasági és területi szempontok egyaránt).
A területi centralizáció jórészt az iparszervezet átalakulására, a vállalati cent-
ralizációra vezethet ő vissza. Az extenzív fejl ő dés, az állandó növekedési kényszer, a
már kialakult rendkívül centralizált iparszervezet tehetetlensége, illetve a politikai-
hatalmi er ő k érvényesülése a gazdaságosság, hatékonyság rovására stb. — vezetnek az
iparszervezet ciklikusan ingadozó, de állandóan er ősöd ő centralizálódásához. Ennek je-
lentő s területi kihatásait ma még csak hézagosan tártuk fel.
Végeredményben tehát az ipari dekoncentráció és centralizáció elindított, fel-
gyorsított bizonyos területi folyamatokat, amelyek természetüknél fogva pozitív és ne-
gatív hatásokat egyaránt gyakoroltak a területi fejl ődésre.
Mint ahogy azonban az ipar gyors szétterjedéséb ő l adódó kétségtelen el ő nyök
a települések fejl ő désére csak igen szerény mértékben könyvelhet ő k el a területi politi-
ka, területi tervezés eredményeinek (még akkor is, ha a területi politika elképzeléseivel
ezek alkalmanként egybeestek), úgy azok a kedvez ő tlen területi hatások (a beruházási
javak szétaprózása a települések között, a területi kooperáció hiánya, a szállítási költsé-
gek megemelkedése stb.), amelyek fokozzák az ipar bels ő feszültségeit, tovább rontják
hatékonysági, gazdaságossági mutatóit, kizárólag az iparpolitika, a vállalati és népgaz-
dasági érdekellentétek — és nem az iparpolitikával állítólagosan szemben ható telepü-
lési-területi politika — rovására írhatók.

IRODALOM

ANDORKA R.—HARCSA I. 1979: A községekben zajló társadalmi változások az elmúlt másfél év-
tizedben. Társadalmi Szemle, 5. pp. 68-78.
BADE, F.L. 1983: Locational Behaviour and the Mobility of Firms in West Germany. Urban
!
Studies 20. pp. 279-297.
BARTA Gy. 1973: Magyarország gazdasági fejl ő dése 1960-tól 1970-ig a megyei összehasonlítás tük-
rében. Földrajzi Értesítő XXII. évf. 2-3. pp. 215-238.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
16 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

BARTA Gy. 1972: Az infrastrukturális ellátás területi eltérései. Földrajzi Értesítő, XXI. évf. 4. pp.
459-470.
BARTA Gy. 1977: A területi gazdasági különbségek változása 1960-1975 között. Területi Statisz-
tika, XXVII. évf. 5. pp. 552-537.
BARTA Gy. 1984: The spatial impact of organizational changes in industrial companies (In: Geo-
graphical Essays in Hungary (eds.) Enyedi Gy. and Pécsi M.) pp. 125-135. Geographical
Research Institute, Budapest.
BARTKE I. 1971: Az iparilag elmaradott területek ipari fejlesztésének f ő bb közgazdasági kérdései
Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest.
BASTIE, M.L. 1973: La decentralization industrielle en France de 1954 a 1971. Bulletin Associa-
tion Geographer Francais (Paris ► , No. 408-409.
BERNÁT T. 1985: Magyarország gazdaságföldrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest.
BORA Gy. 1976: Changes in the spatial structure of Hungarian industry and the determinants of
industrial location. (In: Compton P.A. and Pécsi M. (eds.): Regional development and
planning. British and Hungarian case studies. Akadémiai Kiadó, Budapest pp. 117-127.
(Studies in Geography in Hungary, 12.).
CLARK, G.L. 1980: Critical problems of geographical unemployment models. Progress in Human
Geography 4. pp. 157-180.
ENYEDI Gy. 1978: Gazdaságpolitika és területi fejl ő dés. Valóság 5., pp. 36-46.
ENYEDI Gy. 1982: Földrajz és társadalom. Tanulmányok. Magvet ő Kiadó, Budapest.
ENYEDI Gy.—BARTA Gy. 1981: Iparosodás és a falu átalakulása. Iparosodó mez ő gazdaság soro-
zat. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
FODOR L. 1982: Lépéskényszerben a magyar ipar. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.
FUTÓ P.—CSILLIK P. 1984: Budapest ipara nemzetközi összehasonlításban. Városépítési Tud. és
Tervező Vállalat, Regionális Iroda, Budapest. p. 52.
GREEN M.B.—CROMELY R.G. 1982: The horizontal merger: its motives and spatial employment
impacts, Economic Geography 58. 4., pp. 358-370.
HAM I LTON, F.E.I. 1974: A view of spatial behaviour, industrial organizations and decision-making
(In: Spatial perspectives on industrial organisation and decision-making. (ed.) F.E.I. Hamil-
ton) London, Toronto: Wiley.
HEALEY, M.J. 1984: Spatial growth and spatial racionalization in multi-plant enterprises, Geo-
journal 9, 2. pp. 133-143.
INZELT A. 1985: Az iparvállalati bels ő szervezet és érdekeltség f őbb jellemző i. Gazdaság 3., pp.
53-71.
KEEBLE, D, P.L. OWENS and Ch. THOMPSON 1981: The Influence of Peripheral and Central
Locations on the Relative Development of Regions. Centrality, Peripherality and EEC
Regional Development Study. University of Cambridge (mimeo). p. 185.
KOVÁCS T. 1974: A vidéki iparfejlesztés eredményei és sajátosságai, 1960-1970. Területi Statisz-
tika 1., pp. 20-27.
KOVÁCS T. 1985: A településhálózat fejl ődése 1960 és 1980 között. pp. 115-174. (In: A terület-
fejlesztési politika Magyarországon. Szerk.: Bartke István) Akadémiai Kiadó, Budapest.
K ŐSZEGFALVI Gy. 1978: A területi fejl ő dés eredményei és problémái, a fejlesztés feladatai. Terü-
leti Statisztika, XVIII. évf. 3., pp. 234-246.
LACKÓ L. 1975: A kedvez ő tlen feltételekkel rendelkez ő területek fontosabb jellemz ő vonásai. Te-
rületi Statisztika, XVIII. évf. 4., pp. 352-362.
LAKI M. 1982: Megsz ű nés és összevonás. Gazdaság 16. 2. pp. 36-52.
MASSEY D.B. and MEEGAN R.A. 1979: The geography of industrial reorganization (the spatial
effects of the restructuring of the electrical engineering sector under the industrial reorgani-
zation corporation) Progress in Planning 10., pp. 155-237.
MASSEY D. and MEEGAN R. 1982: The Anatomy of Job Loss. Methuen London and New York.
W. MOLLE 1980: Regional Disparity and Economic Development in the European Community.
Farnborough: Saxon House.
NEMES NAGY J. 1984: Az ipari nettó termelés területi arányai és összefüggései a területfejlesztés-
sel a 80-as évek elején. Területi Statisztika, XXX IV. évf. 1.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.
17

PARK S.O. and WHEELER J.O. 1974:The rote of industrial organization in change in manufactur-
ing in a peripheral region of the U.S. Tijdschrift voor Economic en Social geografie 75. 1.,
pp. 22-35.
PLANQUE B. 1983: Elements de dinamique spatiale (Université d'Aix-Marseille, sokszorosított
kézirat).
PRED A. 1977: City-systems in advanced economies. Hutchinson of London, p. 256.
REES, J. 1979: Technological change and regional shifts in American manufacturing. The Pro-
fessional Geographer 31. 1., pp. 45-56.
SCHMENNER, R.W. 1982: Making business location decision, Prentice-Hall, Inc. Englewood Cliffs,
New Jersey 07632, pp. 164-215.
SCHWEITZER I. 1982: A vállalatnagyság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
W.B. STÖHR: Changing External Conditions and a Paradigm Shift in Regional Development
Strategies. Self-Reliant Development in Europe: Theory, Problems, Action (Brugger, E.,
Elryden J., Friedmann J., Stuckey, B. ed.) Aldershot, Hampshire, Gower (kiadás el ő tt).,
p. 24.
W.B. STÖHR—F.-TÖDTLING 1984: Quantitative, qualitative and structural variables in the evalua-
tion of Regional Development Policies in Western Europe. (In: Regional Development and
F'olicies in Eastern and Western Europe, G. Demko (ed.) Beckenham: Croom Helm.)
VÁGI G. 1982: Versengés a fejlesztési forrásokért. Id őszer ű Közgazdasági Kérdések. Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
WATTS, H.D. 1974: Spatial rationalization in multi-plant enterprises. Geoforum 17. pp. 69-76.

GYÖRGYI BARTA:

THE SPATIAL DIFFUSION PRODUCTION AND THE SPATIAL
CENTRALIZATION OF MANAGERIAL FUNCTIONS
IN THIE HUNGARIAN INDUSTRY

(Summary)

Two major processes formed the spatial distribution of the Hungarian industry during the
1960s and the 1970s: the spatial diffusion of the production itself and the centralization of in-
dustrial management. The decentralization process was the more apparent one from among the
two: new industrial jobs were created in small- and medium-sized towns and even in large villages.
The industrial development of backward areas has accelerated. Ali this had a beneficial effect on
diminishing socio-economic disparities: the spatial variations in personal incomes as well as the
regional differences in infrastructural supply etc. have decreased.
lndustrialization, however, has evolved mainly via the enlargement of existing enterprises
instead of establishing new ones. The conditions of 'extensive growth' (i.e. the available labour)
were, at the same time, less and less present. Multi-plant, multi-regional enterprises are becoming
more and more prevalent in Hungarian industry. This has several, as yet hardly examined, con-
sequences.
The production functions of the enterprises are sptit among various units: the headquarters
preserve the managerial and control functions while the branch-plants are usually restricted to the
routine of production. Since most of the headquarters are concentrated in large cities, mainly in
Budapest, the industry of the countryside is increasingly linked, in a unilateral way, to these
control centres. The shortcomings of industrial location, the weak cooperation links and the dis-
persion of resources can also be explained, at least in part, by organizational reasons. The out-
migration of skilled workers from the countryside to large urban places can also be attributed, to
some extent, to similar reasons. Obviously, those settlements where 'industrial branch-plants' are
dominant, are more exposed to the adverse effects of industrial depression.
Barta Györgyi:
A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban.
18 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 5–18. p.

The major objective of this paper was to call the attention to the spatial concentratíon of
industry, to certain concurrent spatial processes which have both positive and negative impacts on
spatial development.

Translation by Eta Daróczi

6APTA, £1.P,D,131,1:

11P0143BOACTBA kl TEPPI4T012 14AfIbHAR IAEHTPATM3AU,NR OFTAHN3AUJOI
11P0MblWf1EHHOCTkl BEHr1 )1111

(Pe3k3me)

flpocTpaHcreeHHoe pacnono>KeHme BeHrepcKoki npombnuneHHocTki 1960-1970 roAoe
o6n3aHo C8014M 06IIHKOM Aeym (baK -ropam: npocTpaHcraeHHomy pa3meweHmo npommwneHHoro
npom3BoAcTea H uekrpanki3aumw opraHm3aumw npormblWfleHHOCT11. DpombnuneHHan AeKoHueHTpa-
ukin &dna 6onee 6pocKmm npoueccom: 8 manwe N He6onbume ropoAa, 6onee Toro, e Kpynkibie
Aepeekun npkiwna Hoean npombiwneHHocTb, ycKopble npombuuneHHoe pa38mTme oTcranbox
pakioHoe. 37o 6naronpmnTHo cKa3anocb Ha ypaaHmeaHmm COUHallbH0-3KOHOMH4OCKYIX pa311i14Mil
(YMeHblLYMHCb TeppwropmanbHwe pa3rnomn 8 cpeAHem Aoxo,ne N norpe6neHmm HaceneHmn,
CrIlaPLIPHCb OTKPOHBHHR B koickpacTpywrypHom cHa6)rekot permoHoe N T.A.).
WHAycTpmanm3aumm, t3AHaKo, ocyLuecTennnacb 06614H0 He 3a C4BT co3AaHmn HOBbIX
npeAnpkikrrmik a nyrem pacwmpeHmn crapbrx, He mmen POCTaT04HbIX npeAnocbmoK P,PR 3KCTCHCHB-
H0f0 npom3BoAcTea. B BeHrepcKylo npombuunek4Hocre wropranocb BCe 60/IbWe TaKHX
npeAnpkin-
Tilk KoTopwe pacnonaranm HeCKOPbKHMH 6a3oewmm nywramm N pa3mewanmcb B HeCK011bKHX
permoHax, 4TO 06ycnoekm0 MH01-0411ClieHHble N 40 cmx nop mano 113y4BHHble nocneAcTema.
flp0H38OACTBeHHbie CiDyHKLIHH eHyrpm npeAnpkinTmn pacnpeAenfooTcn mewAy ero cf)kinmana-
mM: pe3mAeHumn coxpaHneT (3yHKI.11114 ynpaaneHma, m Ha npombiwneHHwx yklacTKax mAeT pyrmuHoe
npoo3BoAcTeo. BcneAcTekie TO1-0, 4TO pe3mAeHuki npeAnpmkrkti71 HaXOPPTCR B KpynHbrx ropoAax
npemmywec -reeHHo B 6yAanewTe, CBR3b npombiwneHHocTm npoamHumii- C uekrrpamm ynpaeneHkin
c-raHoewrcn ace 6onee oAHocTopoHHeil. flopoKo 8 pa3meweHlim npombiwneHHocTm, cna6bie
KoonepaumoHHwe CBR3H H pa3menbgeHme pecypcoe 061ACHRIOTCR OT4aCTS4 opraHm3aumoHkok1mm
npkNktHamm. OpraHkisaumA npkNac -rHa TaK)ce N K mkirpaumm 8 KpynHbie ropoAa 6onee Kaanktumcbm-
poBaHHoi:i 4aCTI4 *wreneki. Kpome TOM, ropoAa C «4aCTH4H0A npombrumeHmocTwo» CHLIbH643
pearktpyloT Ha npombnuneHHbiki cnaA.
Lieflb AaHmo171 CTaTbH — o6parkt -rb eummaHme Ha npocTpamereek4Hylo uekfrpanm3aukno
npombiwneHHocTm N mAywkie napannenbuo C H8N npocTpaHereeHkume npoueccbi, oKa3b18aiowme
KaK nonwKwrenbHoe, TaK H 01311LiaTeflbH08 BIllifiH08 Ha pa3ekrme TeppkiTopmA.

Fordította: dr. Molnár Lászlóné